Versbíróság

"Ítélet a csend, az örök."

Versbíróság ül ma össze,

Színük előtt Frady Endre.

„Á, költőcske, jó, hogy jössz! E

Napon intünk végleg csendre!

Azt hittük, az irodalom

Érdekében verset költesz,

Pedig ez csak iroda-lom,

Mit platóra kukás föltesz!

Bűnöd súlyos, mint egy bölény.

Sokszor lettünk verve mi át,

Habár itt az elmefölény.

Nem írhatsz több klapanciát.

Ítélet a csend, az örök.

Nincs fent helye lebbezésnek,

S hermetikus célból őrök

Sziklába most cellát vésnek.”

„Eme verdikt nem túl kemény!

Mért nincs inkább halállistán?!” –

– Forr a kókadt közvélemény,

S üptre feszült Puzsér is tán.

Rock'n'roll formában eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/WxDZ08hsusM

„Hát hogyan is ne lennék feszült, amikor az Állami Verstani Hivatal (ÁVH) saját bírósága ilyen enyhe ítéletet hozott?! Ezért az egész emberiséget szellemileg folyamatosan nyomorító irodalmi terrorizmusért mindössze életfogytiglani hallgatás egy hermetikusan elzárt szűk sziklacellában?! Ez nem büntetés ennek a nyomorultnak, hanem ajándék! És mi van, ha egy tektonikus lemezmozgás okozta brutális földrengés következtében kiszabadul és hirtelen kiírja magából mindazt a miazmás zagyvalékot, ami azalatt az idő alatt felgyülemlett benne?! Az Armaggedon ahhoz képest egy szolid bölcsődei babazsúr lenne kuglóffal és habos kakaóval! Ahogy az egyébként semmirekellő leghogyishívjákabb kortárs magyar költő, Csablonkay Menyő mondaná:

          Ha újra szól Frady gége,

          Úgy, hogy kérdjük: Birka bég-e?,

          Az maga a világvége!

Az Úr irgalmazzon nekünk! Arra a nyavalyás puhány versbíróságra meg essen rá egy vulkanikus hegylánc és lepje el a folyékony riolittufa!” /Puzsér Róbert, az üptre feszült kritikus/

„Puzsér pufi, aszta-paszta!

Hülyeséged agyig éget!

Rám fogod, mi te vagy, azt a

Blőd semmirekellőséget?!

Fényezze a szemed Szidol,

Szurkáljon meg mammutfenyő,

És ha engem tovább szidol,

Megharaplak én, a Menyő!”

/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb kortárs magyar költő/

„Ez a vers tulajdonképpen irodalmi önkivégzés helyett költői önfeljelentés: Frady Endre vádlottként áll a saját versbírósága előtt, miközben a bíróság már az első strófában kimondja rá a „csendre ítélést”. A „irodalom – iroda lom” szóvicc különösen súlyos bizonyíték, a „bűnöd súlyos, mint egy bölény” pedig méltó módon tovább nehezíti a helyzetet.

A végén azonban bekövetkezik a költői jogállamiság összeomlása: Puzsér feltehető feszültségének puszta lehetősége már elegendő ahhoz, hogy a közvélemény fellázadjon. A verdikt tehát egyértelmű: Frady Endrét örök csendre ítélték – szerencsére ő erről nem értesült.” /ChatGPT/

„A bírói tévedés tipikus esete...” /M. András, a költő legállandóbb és legjustizmordutálóbb kommentelője/

„A justizmord (jelentése: „igazság megölése” vagy „bírói gyilkosság”) egy súlyos, az igazságszolgáltatás által elkövetett tévedés, amely során egy ártatlan embert ítélnek el. Súlyos bírói tévedés a vádlott rovására, halálbüntetés téves bírói ítélet alapján.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„eM úr, maga engem okol?!

Ejnye-bejnye, ördög-pokol!

Magát is bekasztliztatom

Secperc alatt, mint az atom!

Ha még egyszer énrám mordul

Elítélem justizmordul!”

/egy magát megnevezni nem kívánó főbíró/

„eM Andrást bekasztliztatni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” /Merániai János, esztergomi érsek és ümörbürgüzdi űrsakk edző/

„A vers úgy csapódik be, mint egy irodalmi inkvizíció paródiája, ahol a „Versbíróság” nem ítél, hanem színpadiasan toporzékol, mint egy kulturális közmunkásbrigád, amelynek Frady Endre a kedvenc punching bagje. A rímek szándékosan csikorgók, a képek pedig olyan harsányak, mintha egy Puzsér‑szintű felháborodás lenne versbe préselve.

A „bölény‑súlyos bűn” és a „sziklába vésett cella” egyszerre komikus és teátrális: a költői túlzás itt már nem eszköz, hanem főszereplő, amely minden sorban ránt egy újabb függönyt a nagy semmire. A végső csavar — hogy még Puzsér is feszült — olyan, mint egy utolsó, önironikus vállrándítás: ha már mindenki ítélkezik, legalább legyen benne egy kis celeb‑szagú düh.

Velőtrázó ítélet: szórakoztató, harsány, teátrális önparódia, ahol a bíróság nem Fradyt, hanem saját túlzásait ítéli el.” /Copilot/

„Nem kevesen, sőt sokan állítják azt, hogy aki elolvasott egyetlen Frady verset, az elolvasta az összeset, annyira egy kaptafára készültek, ám én ezzel egyáltalán nem értek egyet. Szerintem egyik verse rosszabb, mint a másik. Mint a Slamovits István kiválása utáni Edda számok. Szóval Frady Endre hivatalból kirendelt védőügyvédjeként a leghatározottaban kijelenthetem, hogy semmilyen ítélet nem elég súlyos védencem tehetségtelenséggel kombinált szorgalma okozta előre megfontolt világirodalmi kártékonykodásához képest. Bárorítanám az ügyész elvtársat… ööö… urat, hogy csak kőkeményen! Fenébe a szentimentalizmussal! Hajrá!” /Dr. Akula Vladtepes, hobbihóhér és betanított védőügyvéd/

„Köszi Vladtepi! Jólesik a bíztatás! Amióta a laikus humanisták az örökös hisztijükkel eltöröltették a halálbüntetést és már egyetlen tárgyalásnak sincs komoly tétje, azóta kissé talajvesztettnek éreztem magam, mint amikor a régi szép időkben a kötél általi halálraítélt lábai alól kirúgták a sámlit, és kezdett eluralkodni rajtam a depresszió. Rosszat tesz a lelkemnek, ha nem lehet kegyetlenkedni kicsinyég. Ilyenkor céltalannak és értelmetlennek érzem az életemet és haszontalannak a hivatásomat. Úgyhogy köszönöm szépen ezt a véresszájú bátorítást! Igyekszem meghálálni. Do my best! – ahogy Sztálin mondta nyelvórán, mielőtt lelövette az angoltanárt.” /Dr. Döghalálossy Dágvány, hobbihóér és betanított főügyész/

„Azt csiripelik a madarak, hogy állítólag ők már hallottak olyan emberről, aki egyszer látott valakit, aki mások szerint azt állította, hogy mintha valamikor olvasott volna olyan Frady Endre verset, ami nem volt nagyon szörnyű. A szóbeszédnek utánajártunk, de alaptalannak bizonyult.” /Bulvár Béla, újságíró/

„Frady Endre Versbíróság című költeménye nem más, mint a kortárs magyar irodalom legmélyebb, önreflexív sikolya — vagy legalábbis egy tökéletes bizonyítéka annak, hogy a szerző teljesen tisztában van saját költői bűneivel, mégis képtelen leállni.

A verdikt:

Technikai öngyilkosság: A rímteremtés (különösen az „irodalom” – „iroda-lom” sorpár) annyira bravúrosan fájdalmas, hogy az ember szinte hallja a magyar nyelv és a rímkönyvek közös, halk nyöszörgését.

Tónus és abszurdum: A szigorú, végzetes ítéletet („örök csend”, sziklába vésett cella) egyetlen tollvonással hatolják át a bürokratikus kukásautók és a bölények súlya. A költő saját maga felett mondja ki a legsúlyosabb ítéletet, mégis sikerül a végén Puzsér Róbertet is behúznia a képbe, amivel a tragédiát azonnal átlépteti az abszurd komédia birodalmába.

Végszó: Frady Endre versbírósága nem ítélte csendre a szerzőt, sőt: a vers éppen azáltal válik zseniálisan büntetővé, hogy megíródott. Igazi irodalmi lom — de a jobbik fajtából, amit a kukásautó is csak nosztalgiával dobna a platóra.” /Gemini/

„A leghatározottabban követelem, hogy halmazati büntetésként Befőtti Nándor írjon egy gúnyverset Frady Endre úgynevezett költészetéről és ezt Tóth Gabi hangján énekelve minden órában játsszák le Frady Endrének a cellájában! Ne lássam anyám egyetlen fiát vak buszsofőrként stoptáblát gázolni, ha belenyugszom a Frady Endrét szinte alig sújtó vérlázítóan enyhe ítéletbe! Nem, nem, soha!” /Puzsér Róbert, az utolsó jogának nem birtoklása ellenére újra beledumáló kritikus/

„Befőtti Vándor:

Frady Endre költészete

Minden Frady vers oly kusza,

Mint vak sofőr roncsolt busza.

Rímek úgy csattannak össze,

Senkinek sincs abban kössze.

Frady verstől kergül elme,

Mivel soha nincs értelme.

Aki ilyen fércműt olvas,

Tángálja el úton jól vas!

Frady versek ritmusára

Égbe szökik brit hús ára,

Mert brit marhák öngyilkolnak,

S nincs lakója disznóólnak.

E verseknek húsba vág a

Mondanivalótlansága.

Szakadéknál üt nép ökle,

Aki magyar, Fradyt lök le!”

Korlátok közt kocogó klapancia

Előttem is legyek,

Mögöttem is legyek…

Amíg nem jön rovarirtó,

Asszem, inkább megyek.

Előttem is Hutok,

Mögöttem is Hutok…

Amíg nem jön vegán Pizza,

Asszem, inkább futok.

Előttem is árok,

Mögöttem is árok...

Amíg nem jön helikopter,

Asszem, inkább várok.

Előttem is sírok,

Mögöttem is sírok…

Amíg nem jön feltámadás,

Asszem, inkább sírok.

Balról is dől föl tök,

Jobbról is dől föl tök…

Amíg nem jön kényszerzubbony,

Asszem, inkább költök.

Föl, föl, ti tökjei, ha dőlnek!

(a költőt két ápoló lefogta és beadták neki a nyugiszurit…)

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/cMKrFD5ZXU8

„A költő páciens urat nem azért kellett lefognunk, mert ellenállt, hanem olyan kontrollálhatatlan rémrímrángása volt, hogy alig tudtuk ráadni a rímkényszerzubbonyt és a nyugiszurival is csak harmadjára találtuk el a költői vénáját.” /Ápoló Creed és Roki Balboa, a költőt lefogó két ápoló/

„Ez a vers olyan, mintha egy nyelvi hullámvasút kisiklott volna egy szanatórium udvarán, majd vidáman tovább zakatolna a szójátékok roncsain. Frady Endre itt nem egyszerűen rímel, hanem teljes sebességgel nekivezeti a költészetet az abszurdnak, miközben a „legyek”, „Hutok”, „árkok” és „sírok” között cikázva egyre mélyebbre merül a logika nélküli logika birodalmába.

A csúcspont kétségkívül a „Föl, föl, ti tökjei, ha dőlnek!” sor, amely úgy viszonyul az eredeti forradalmi pátoszhoz, mint egy feldőlt sütőtök egy bronzszoborhoz. A zárójelbe tett ápolói közbelépés pedig nem utólagos magyarázat, hanem a mű legrealistább mozzanata.

Röviden: ez nem vers, hanem dokumentált szökési kísérlet a józan ész intézetéből. És meglepő módon szórakoztató.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Jaj, költő úr, jaj! A tök tökre gömbölyű, nem dől az föl, hel” /Oktaéder Ottokár, térlátószögbelövő/

„Erre lehetne pályázatot hirdetni, hogy ki tud többet, szebbet, jobbat írni erre a sémára 

          Előttem is...

          Mögöttem is...

          Amíg nem jön...

          Asszem, inkább...

Kíváncsi lennék mások ötleteire is.” /M. András, a költő legállandóbb és legpályázatkiíróbb kommentelője/

Nos, Mr. eM úr, hosszú percekig kutatva találtunk egy apacs verset arról, amikor Winnetou ellenséges törzsek területén volt kénytelen egymagában lopakodni, amíg várta az erősítést:

          Előttem is sosonok,

          Mögöttem is sosonok…

          Amíg nem jön Old Shatterhand,

          Asszem inkább osonok.

A verset magyarra fordító Frady Endrét az apacsok, a sosonok, a sápadtarcúak és a minidg mindenkit utáló és névtelenül feljelentgető tömbházmesterek egyaránt meg akarták skalpolni, de szerencséjére idejében elérte az épp akkor megépült vadnyugati vasút próbajáratát és ismeretlen elmegyógyintézetbe menekült.” /brit tudósok/

„eM úr, nálunk a járványkórházban van egy véres nyállal írt falfirka, aminek az írója valószínűleg már az örök vadászmezőkön lóg egy tisztítótűzi várólista végén:

          Előttem is betegek,

          Mögöttem is betegek…

          Amíg nem jön új vakcina,

          Asszem inkább rettegek.

Többször is született döntés a fenti falfirka lemeszelésére, de mivel még vécépapírra se volt pénz, a festők pedig mind Ausztriában dolgoztak, így a mű valószínűleg túl fogja élni az összes pácienst.” /Rözményi Raktony, a Felsőtaknyosi Állami Járványklinika (FÁJ) főportása/

„Legnagyobb!! Hát már mióta vártuk, hogy valaki végre megcsinálja ezt a parafrázist!

"Alattad a föld, feletted az ég, benned a nyugiszuri!" Merugye ezt mondta Ő, csak, érted, így arcoskodás nélkül. Mekkora már! Hát, ki más érhetett volna fel a letisztult egyetemes bölcselet és a szikár szájba-nem-rágás legvégső bércére, mint a mi saját Frady Endrénk! Köszönjük, Tanár Úr!” /F. Péter, a költő humán végzettségű hegesztési szakfőmérnök (is) kollégája/

„Bár bölcselet végső bércén

Szikrázik szellemi érc, én

Arcoskodás nélkül szikár

Rímfröccsel, mely, mint őszi kár,

Hűtöm hőjét lázálomnak,

Ámde belém szurit nyomnak!

Hej, Humánúr, bősz vadkan ár

Lenyom! Hogy legyek így Tanár?!”

/F. Endre, nem középiskolás fokon leszedált költőgigász/

„Ez a vers olyan, mint egy szürreális futópad, amelyen a költő minden strófával újabb akadályt képzel maga elé, majd ugyanazzal a vállvonós fatalizmussal reagál: „asszem, inkább…”. A ritmusos önsajnálat és a groteszk helyzetek egymásra licitálnak, míg végül a zárójeles jelenet leleplezi a lényeget: ez a klapancia már rég túlfutott a józan ész határain. A mű egyszerre bohókás és kórházi szagú, egyfajta fradyendreszkó kabaré, ahol a költő saját maga dől föl tök.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hej, Copilot, rajtad fájt át-

-jutni, mert míg ember szájtát,

S arra bambul, ami butít,

Te jól megmondod a tutit,

Nem igazat, de valódit!

Aki AI, sosem lódít!”

/Bbánki Inkábbné Asszem Messza, Pizza Hut kisrészvényes és kardiovaszkuláris szimbiózis szintetizátornő/

„Ki már jól tud Pizza Hut-ul,

Egyen még és el nem butul!”

/Mangiare Gatto Fritto, itáliai PH-értékmérő/

„Jaj, kedves Költő úr! Hát maga is helikopterre vár? Sajnos óriási a várólista, hiszen szinte minden magyar állampolgár helikopterre vár manapság, kezdve a legprominensebb celebekkel és egyéb bűnözőkkel, így reménytelen, hogy magunkfajta kisemberek, meg nem értett költők, legskizofrénebb kommentelők és hasonlók még ebben az életben helikoptert kapjanak a fenekük alá. Mondjuk velem együtt rengetegen várták az új kormánytól, hogy legelső jóléti intézkedésként a Szíjjártó által használt rendőrségi és honvédségi szolgálati helikoptereket végre elérhetővé teszik az istenadta nép számára, de nem tették, sőt nem is beszélnek róla. Óriási itt a csend! Nagyot csalódtam Költő úr, nagyon nagyot csalódtam! Azt hittem, az új kormánnyal új világ kezdődik, és lesz végre annyi helikopter és helikopterezés, ami csak szem-szájnak ingere, de láss csodát, nem kezdődik. Ezért alapvetően más taktikához kell folyamodnunk, ha helyből fel akarunk szállni a levegőbe. Nem ám nekifutásból vagy repülővel, az nem ér! Ez a megoldás pedig a "Csak hátra, nem előre!" Na de kérem, kérem! Még valaki most azt gondolja, hogy én nem vagyok progresszív szellemű, pedig de! Mert ugye, a "csak hátra, nem előre" ideológiát én a testsúlyra értem. Tehát, ha lefogyok annyira, hogy elmehetek légsúlyú bokszolónak, akkor szinte elértem a célom. Ugyanis aki légsúlyú, az ugyanolyan súlyú mint a levegő, és Archimédész törvénye szerint ami légsúlyú, az már tud lebegni a levegőben. Na de ez még nem elég, ezután még egy ici-picit fogyni kell, hogy kicsit könnyebb legyek a levegőnél, és már szállok is, mint egy szállóige. Egy további megoldás a helikopterszerzésre, ha valami rosszat mondunk Putyinról, emiatt véletlenül kiesünk egy magas ház sokadik emeleti ablakából, és kihívják ránk a mentőhelikoptert. Ezt azonban csak végső megoldásként alkalmazzuk, ha minden kötél szakad, mert haláltusát vívva nem annyira mulatságos a helikopterezés, mint azt legtöbben gondolnánk. Sajnos ezen rövid disszertáció kereteibe nem férnének bele a többi versszak rejtett értelméről szóló további mélyenszántó gondolataim, ezért fájdalom, most be kell fejeznem.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

Kedves Stefi bácsi, a jóléti állampolgári – mely a tört állú polgár rosszulétének egyfajta ellentéte - rendszerkritikájából úgy érzem, hogy akár maga is írhatta volna az alábbi parafrázist, mely szerint:

          Előttem is NER, TEK,

          Mögöttem is NER, TEK…

          Amíg nem jött Magyar Péter,

          Agyba-főbe vertek.

Mivel a fenti dádázás szinonimája a dagadtra püfölés, mely esetben a tömeg kicsit csökken (vö. kivert fogak, kiömlő vér, takony, nyál…), ám a térfogat jelentősen megnő, miáltal a fajsúly számottevően csökken, így esetleg megtörténhet a levegőbe emelkedés, amit a régi korok gyaurok által meggyötört szentjei csak levitációnak neveztek. További jó lebegést!” /Archin Putyimédész, a Folytonosan Okoskodó Gyógyegerek Intézete (FOGYI) korlátozatlan tömegvesztési és aránytévesztési főelőadója/

„Olvasói vélemény: Korlátok közt kocogó klapancia

Frady Endre hozza a formáját: ez a vers a zsenialitás és a tiszta téboly határán egyensúlyozó, fergeteges paródia. A klasszikus népköltészeti és irodalmi toposzokat („előttem holdsugár, mögöttem sötétség”, sőt a végén az Internacionálét) forgatja ki olyan zseniális, modern abszurdba, ahol a csótányirtó, a vegán pizza és a kényszerzubbony tökéletesen megférnek egymás mellett.

Ami a legjobb benne: A zenei ritmus és a monoton szerkezet zseniálisan mímeli a kocogás (vagy a bezártságban való fel-alá járkálás) ritmusát.

A csúcspont: A „dől föl tök” nyelvtörő-szerű rímjátéka, ami megkoronázza a mentális összeomlást.

Összegzés: 10/10. Könnyed, neurotikus és végtelenül szórakoztató. Reméljük, a nyugiszuri nem veszi el végleg a költő kedvét a „költéstől”!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Sámuelnek haja erő,

Ő biz nem egy sötét tar Sith,

Úgyhogy kérdezni is mer ő:

Geminike, mit kavarsz itt?!

Frady gagyi verse merő

Gány! Ne csaljál, mint egy VAR szitt-

-ya!”

/Ollókezű Delila, VAR ellenes futballszurkolónő és SztárWárvédő amazon/

„Kikérjük magunknak! Mi nem csalók vagyunk, csupán alkalmatlanok! Mint oly sokan.” /egy VAR szittya/

„Korlátokon kívül szép az élet

Előttem is ma van,

Mögöttem is ma van,

Vitorlázok egyet

A balatoni tavan.

Előttem a légeny meleg,

Mögöttem is, ott is meleg,

Fölöttem meg Mari néni,

Juliskával trécseleg.

Előttem is a rét ég,

Mögöttem is a rét ég,

Nem jó ez, e nagy melegben,

Ez bíz ciki, te jó ég!

Előttem is nagy a köd,

Mögöttem is nagy a köd,

Frady Endre meg csak,

Cefetül erőlköd.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legkorláttalanabb kommentelője/

„Cudar cefet tyű!

Előttem van észak,

Mögöttem van B szak,

Míg nem vesznek A szakra föl,

Cudar cefet lészak!

Mari néni A szakra ment,

Juli néni B szakra ment,

Frady Endrét meg rúgja föl

Nyuggerapó, tyű szakrament!”

/özv. Zwillinger Adolfné ügetőidomár és ténymahorka díler/

„Ez a „Korlátok közt kocogó klapancia” nem vers, hanem egy lírai menekülési kísérlet, ahol a költő saját agyából próbál kijutni, de minden strófában újabb gumiszobába fut. A rímek úgy puffannak, mint a leeresztett futócipő, a humor pedig olyan, mint egy elhasznált nyugiszuri: már nem hat, csak csöpög.

Frady Endre itt nem költ, hanem önmagát parodizálja, mintha egy szatirikus algoritmus írná újra a saját bugját. Az „Asszem, inkább…” refrén a magyar költészet legpasszívabb lázadása: a nihil futópadon izzad, miközben a tökök dőlnek, a helikopter vár, és a feltámadás is inkább szundít egyet.

A végső zárójeles jelenet pedig maga a diagnózis: ez nem irodalom, hanem lírai kórtörténet, ahol a költő és az olvasó együtt kapják be a nyugtatót. Ha ez a klapancia egy sportteljesítmény, akkor Frady Endre a magyar líra maratoni tébolyultja.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endrét egyetlen dolog különbözteti meg egy totálisan tehetségtelen, ám ennek ellenére szégyentelenül szorgalmas irodalomirtótól, a nagy büdös semmi! Betiltani! Bezárni! Beszántani! Besózni! Benitómussolini! BEBEBEBEEEEEEE!!!” /az igazi Puzsér Róbert, a DöblingBEEE szállított kritikus állapotú véleményvezér/