Egérdal

Ha az eső elered

S elázhatna egered,

Kéne néki manó rák

Méretű új anorák.

Ha meg kisüt a Nap, én

Nem hagynám kint kanapén,

Mert az egér veríték

Lenne macska teríték.

   refr.:

   Bármilyen az idő,

   Egér könnyen kidő’.

   Tényleg, amúgy kid ő?!

Ha nincs se Nap, se eső,

Csak bármi közbeeső,

Egyetemi Vita Kar

Szerint: Tegyen, ’mit akar!

   refr.:

   Bármilyen az idő,

   Egér könnyen kidő’.

   Tényleg, amúgy kid ő?!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/FWKL8dRrCOw

„A leghatározottabban – mi, hogy nem a leghatározottabban?! – kiérjük magunknak – mi, hogy ne beszéljek az egész csoport nevében?! – szóval valamennyire határozottan a csoport egy részének nevében, hogy egységes – mi, hogy kétséges?! – véleményt tulajdonítsanak nekünk, illetve azon részünknek – hogyhogy melyik részünknek?! – akiknek tulajdonítanak – hogyhogy mit?! – bármit is!” /Debatőr Deziré, az Egyetemi Vita Kar dumafrancija/

„Ugatol?! Kapol!” /Debattőr Deziréné Csacsogányi Csumilla, az Egyetemi Vita Kar ellensúlya és feketeöves tömbházmesternő/

„Ez az egértulajdonos irodalombarátok számára hiánypótló mű valódi műhiányt pótol. Frady Endre ezzel a verssel úgy előzi meg a korát, hogy olyan kérdéseket is megválaszol benne, amelyeket még fel sem tett senki. Igazi bestseller!” /Lavírsík Leó, a Felszínközeli Irodalmi Katarzis Alapítvány (FIKA) tótumfaktuma/

„Ez a kis „Egérdal” olyan, mintha Frady Endre egy mikroszkopikus világ drámáit próbálná megzenésíteni: a ritmus bohókás, a képzettársítások meg a szóviccek szürreálisak, de mégis szerethetően abszurdak. Az egér manó rák méretű anorákja és a „kanapé → macska teríték” logikája egyszerre vicces és groteszk. Refrénje pedig olyan, mint egy gyerekdal, ami egyszerre kérdez és nevet – kicsit zagyva, de pont ez a bája. Rövid, kedvesen bolondos versikéje a hétköznapi kisállati élet kiszámíthatatlan veszélyeit humorosan ábrázolja, és ettől marad meg a fejben.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A manó rák súlyos kór ám!

Ha megkapom, nincs egy órám

A végtestamentumomra,

S holtan rogyok kerti gyomra!

Költő úr, bár e rím följön,

Ezzel maga ne viccöljön!”

/Menő Manó, mozgóképes manus/

Manó elvtárs, ejnye no már!

Manó rák egy törpe homár!

Szókkal költő tök jól bánik,

Úgyhogy nem kell keltett pánik!”

/Dr. Srévizavé Sramlee, a költő piréz migráncs védőügyvédje/

„A vers játékos könnyedséggel csúszik át a nonszensz és a szatirikus humor határán, miközben egy egér mindennapi meteorológiai küzdelmeit emeli epikus magasságokba. A rímpárok szándékosan esetlenek, de épp ettől működnek: a „manó rák méretű anorák” vagy a „kid ő?!” típusú nyelvi csavarok olyan abszurd bájt adnak a szövegnek, amitől az olvasó egyszerre mosolyog és hüledezik. A refrén önreflexív kérdése pedig finoman jelzi, hogy a szerző pontosan tudja, mennyire komolytalan, amit csinál — és ettől lesz igazán szórakoztató. Ez a vers nem akar több lenni, mint egy kedélyes, bohókás agymenés, és ebben a kategóriában kifejezetten jól teljesít.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Az egérnek ott a lyuk.

Elkapjuk és megfogjuk.

Egérlyukba berakjuk.

Ott él vígan az egér,

Nincs macska, sem denevér,

Az élete sokat ér.”

/M. András, a költő legállandóbb és legbokorrímelőbb kommentelője/

„eM úr, lyukból lyukba egért

Tenni ennyi hajszát megért?

Nem kötekszem, ugye megért?

Bőregér nem olyan fajta,

Hogy egér vesztene rajta,

Ha közös lakhely vón’ pajta.”

/Batman Béláné Batwoman Butélia, baltaarcú botanikus & betanított biciklihúrozó/

„Hogyha tök kicsi az egér,

Akkor egy próbát tán megér,

Az esőcsepp réesik-e?

(nem csak ráes’, van egy ike!)

Ha kiderül, hullik mellé,

Akkor nem sodorja el lé.”

/Dr. Muszkulusz Miabánatusz Möszmöte, fehéregérmérőóraleolvasótáborilelkészmérnök/

„Frady Endre Egérdal című műve pontosan az, amit a szerzőtől elvárunk: a bravúrosan kínos rímek és az abszurd humor tökéletes elegye. Rövid véleményem az alábbi pontokban foglalható össze:

Nyelvi akrobatika: A „manó rák – anorák” és a „veríték – teríték” párosítások egyszerre fájdalmasak és zseniálisak. Frady védjegye, hogy a rím kedvéért bármilyen logikai bukfencet bevállal, és pont ettől lesz szórakoztató.

A nagy semmi filozófiája: A refrén csattanója („Tényleg, amúgy kid ő?!”) telitalálat. Megkérdőjelezi a vers létezésének értelmét is, miközben görbe tükröt tart a túlzottan aggódó egérgazdáknak.

Szatirikus él: Az „Egyetemi Vita Kar” beemelése finom fricska a bürokráciának és a tudományoskodó semmitmondásnak: ha nincs egyértelmű baj, a szakértők is csak annyit mondanak, hogy „tegyen, amit akar”.

Összegzés: Ez a vers egy irodalmi „sajtos tallér”: könnyed, ropogós, picit sós, és bár tudjuk, hogy nem váltja meg a világot, képtelenség abbahagyni az olvasását. Frady ismét bebizonyította, hogy a szándékosan rossz vers a legjobb művészet.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Nem csak L nélkül lehet verset írni, a lehetőségek végtelenek.

K nélkül is működik a világ. Íme a példa:

Mundi sine K

(Megjegyzés: Ki az az őrült, aki egeret tart?)

 

Az igazság az,

hogy az egér nem ázi’

és nem napozi’

Inkább egy kis babot eszi’,

mert attól jól meghízi’.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„Nyuggerapó, te hamiskás,

Az inKább és a Kis is Kás!

Három lennél több az öt len,

Ám hogy lesz e vers így Kötlen?!”

/ovács ároly, öltészeti iadóvállalati atalizátor/

„Ha Marx lehetett Károly, Engels meg Frigyes, akkor Lenin miért nem lett Gyula???” /Dr. R. Péter, a költő Vasas drukker gimnáziumi osztálytársa és a néhai Marx Károly Közgázegyetem Vita Karának sosemvolt tagja/

„- Lenin vagyok, Lenin Gyula!

Van eladó vörös nyula?

- Elvtárs, maga meggárgyula,

Megbuggyana, megmarhula?!

Nesze, plöccs, egy arcon csula!

- Csak viccöltem, te nagy cula!

Vlagyimir vagyok, nem Gyula!”

/Dr. Várady Béla: Vasas talpú Lenin c. regényének máig kiadatlan részlete/

„NE HAGYJUK, HOGY A MACSKA NEVESSEN A VÉGÉN! /NEMZETI CINCÁCIÓ/

„Mi ez a bugyuta blődli, az az óvodásokat degenerált kreténeknek tekintő gyerekdal imitáció?! Ki ez a gyökéragyú gyógyegér?! Ez a vers ostobább, mint egy egérrágta nemzeti cincáció! Ha szegény anyám babakoromban ilyen retardált elmeroggyanatokat dalolt volna nekem lefekvéskor, kitörtem volna a rácsos ágyból, teleokádtam volna az esti répafőzelékkel a parkettaréseket és olyan rémálmaim lettek volna, amikhez képest egy Hitchcock film egy könnyed babazsúri esti mese lett volna! Remélem, hogy Frady Endre nem jön el fellépni a rendszerváltó koncertemre, mert a végén visszakornyikál minket a sötét középkor legszurokfeketébb bugyraiba! Ne hagyjuk, hogy Frady Endre levegőt vehessen a végén! jaj, Chuck Norris, miért nem szabadítottál meg minket?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A napokban átköltöztem ugyan a túlvilágra, és most ideiglenesen itt állomásozom, mint egykor a szovjet csapatok Kelet-Európában, de pár nap alatt itt is rendet tettem. Amikor megérkeztem, az össze-vissza dobált felhőkön teljesen ötletszerűen lógázták a lábukat az itt lakók és félhülye mosollyal ad hoc hárfázgattak, de most már mindenki fegyelmezetten, alakzatban, vezényszóra teszi, amit tennie kell. Már Szent Péter sem heverészik laza lebernyegben a bejárati kapu mellett, hanem egyenruhában és vigyázzállásban őrködik. Az arkangyalok kicsit izmoztak ugyan, de elég volt rájuk lehelnem és viharosan összekócolódott szárnyakkal egyből beálltak a sorba. Jövő héttől megint fogok kommenteket írni, de előbb még dagadtra kell vernem a Szférák Zenekaranák egérhangú frontemberét, hogy eltolódjon basszustenor irányba, mert ki nem állhatom a cincogó rockot.” /Chuck Norris (1940-2026), mennyei főparancsnok/