Mivel Húsvét közeledtével komoly társadalmi igény mutatkozik színvonalas mélylírai locsolóversek iránt, ezennel ingyen rendelkezésre bocsátom irodalmi szellemiségem ezen részhalmazát szíves felhasználás végett. Diákoknak, katonáknak, nyugdíjasoknak, kezelőorvosoknak, gyógyszerészeknek, Avon-tanácsadónőknek, politológusoknak, mosógépszerelőknek és a fogorvosok 97%-ának féláron!
Locsolólíra I.
Oly messziről indultam én,
Kidőlt alólam már a mén.
Sőt egy teve, meg egy szamár
Is, de ideértem, ha már
Elindultam. Mondom tehát,
Mért görnyedt az úton e hát:
Van nálam a tonhalfilé-
-nél is jobb szagú kölni lé,
Amit szétlocsolni jövék.
Nőké. Hadd kapják, mi övék!
Van itt egész kölni-rolni.
Csókolom, szabad locsolni?
Locsolólíra II.
Bús szenátor pancsol halkan,
Parton hagyott sarut, tógát.
Mögé usszan éhes hal-kan,
S ekkor szakad át a tó-gát!
Gátőr, ki felel a gátér',
Túlról szalad mélyreható
Szemlét tenni. Vajon átér?
S közben mindent elönt a tó.
Víz visz őzet, öreg nénit,
Úszik ember, állat, holmi.
Tó nem kérdi, amit én itt:
Csókolom, szabad locsolni?
Locsolólíra III.
Szabad-e locsolni? – kérdem
Teelőtted, íme térden
Harapva a snaucered
Által és a vérem ered.
Ne térdvérem, kölnim folyjék
Illatos zuhanyként oly ék
Dús hajára, mint kiskegyed!
Jaj, rohanok! Mindjárt negyed!
Szabad-e locsolni?
Locsolólíra IV.
Elgyüttem, oszt’ itten vagyok!
Ittlétemre van egy nagy ok:
Szomjas lettem, innom kéne!
Meglocsolhatlak most én-e?
Sok a szó, nem bírja nyál ezt
A sok dumát, kérek páleszt!
Sok beszélyben sok az aszály,
Pálinkával teljen a száj!
Húsvét táján folynak szeszek,
Vígan iszok, bőven eszek!
Ettem-ittam, lelkem örül,
S kölnis légyraj dünnyög körül.
Meglocsoltalak hát, te kis-
-lyányka, úgyhogy mehetek is.
Ne ríjál már, ne légy dőre,
Elgyüvök majd esztendőre!
Zöld erdős locsolólírák:
1.,
Zöld erdő most igen zajos,
Tombol benne Schlötzer Lajos.
Chuk Norris jön s tarkón üti.
Locsolhatok s van-e süti?
2.,
Zöld erdőben, ahol futok,
Nincsenek ott aszfalt utok,
Csak a kölnifáknak ága.
Meglocsolhatlak, te drága?
3.,
Zöld erdőben döglött süni,
Nincsen kedvem rája ű'ni.
Inkább locsolkodnék hamar,
S kérnék páleszt, de csak, ha mar!
4.,
Zöld erdőben jegesmedve
Izzad s mindent elönt nedve.
Elakad itt traktor s tank is.
Locsolhatok? Kölnim van kis.
5.,
Zöld erdőben fekszek,
S hullnak csokis kekszek
Nagy kekszfáról alá.
Locsolhatok, olé?!
6.,
Zöld erdő oly akusztikus,
Mikor bőg benn bölömbikus,
Mint egy kirgíz operaház.
Locsolhatok? Lécci aházz!
+BÓNUSZ TREKKEK:
A fiatalkoribbak…
LOCSOLLÓVERS
Hogy ma korán felkőjjek én,
Tegnap este lefeküttem,
Így e szép nap még szebb delén
Locsókodni idegyüttem.
Van énnálam szaglós kölni,
Meg olyan is, amék üdít,
Melyket szabad rádlötykölni,
Jobbik szagút, vagy a büdít?
DIGITÁLIS LOCSOLÓVERS
Jó a digitális kölni,
Mert az nem tud szaggal ölni.
Meglocsollak vele, íme!
Küldhetsz vissza tojást, híme-
-st!
2012. április 5., csütörtök
2012. április 4., szerda
Agg lovag
Lovagnak túl agg a Nagyúr,
Darth Vader már csak agyra gyúr.
Elméje kész Erőfészek,
S észcsírákból észi részek
Állnak össze, mint a tészta,
S agg sith lovag így oszt észt a
Padavánjainak. Ő meg
Érzékeli, feje nő meg,
S kazánnyomott agyvért vagy át-
-szakad, vagy feszíti agyát.
Sisakján bár van pár abroncs,
Szétrobban és gyúrtagyhabroncs-
-teleppé lesz váratlanul.
Így jár, aki holtig tanul!
Címkék:
agg lovag,
agy,
Darth Vader,
Erő,
padavan
2012. április 3., kedd
Húsvéti munkamegosztás
Emberiség egyik fele,
Amelyik hím, kölnit lele.
Vállat von, oszt’ jól elvan ő…
De nem a másik fél, a nő!
E fél sosem bír magával:
Süt-főz, takarít… Ez rávall.
Csodálkozik is a hím: „Ez
Csokit nyulaz, tojást hímez?!”
Végül kölnit locsol a hím,
Peckesen, mint perzsa sah: „Ím,
Csúcsparfümöm hozom, te nő,
Örvendezzél, ez a menő!”
A „hálás” nő, ki e hetet
Átdolgozta, hímet etet.
Eszik-iszik a hím s dagad…
Józan elme, add meg magad!
Amelyik hím, kölnit lele.
Vállat von, oszt’ jól elvan ő…
De nem a másik fél, a nő!
E fél sosem bír magával:
Süt-főz, takarít… Ez rávall.
Csodálkozik is a hím: „Ez
Csokit nyulaz, tojást hímez?!”
Végül kölnit locsol a hím,
Peckesen, mint perzsa sah: „Ím,
Csúcsparfümöm hozom, te nő,
Örvendezzél, ez a menő!”
A „hálás” nő, ki e hetet
Átdolgozta, hímet etet.
Eszik-iszik a hím s dagad…
Józan elme, add meg magad!
2012. április 2., hétfő
Versenyfutás az idővel
Versenyt fut az idő és én,
Míg ő halad, én csak telek.
Vajként mállok nyarak késén,
S repesztenek hideg telek.
Tavasza húz, ősze lassít,
Hajkoronám rég nem bozót,
S miként jeti nem hord vas-sít,
Én sem tejfogszabályozót.
Fogam alig, arcom karist,
Száraz szám már rég nem nyál-tó,
S mint japánt, ki nem falt ma rizst,
Szétráz a nagy iramváltó.
Célba érés csodás álom,
Iszok halloween-i töklét!
Futó időt úgy sajnálom,
Hajszolja a mindöröklét...
2012. március 30., péntek
Jégkorong
Hokikapus ül a jégen,
Kit a korong gigán csűrt.
Csillagokat lát az égen,
Majd’ az egész világűrt.
Homlokán száz szomor-redő,
Pakkot kapott, leverőt.
Giganyaklást elszenved ő,
S torkának a leve rőt.
Ez egy ilyen kemény sportág,
Korong nem lágy lasztika.
Arccsont törött, bevert orr tág…
Jó biznisz a plasztika!
2012. március 29., csütörtök
Góliát
Laza gigász, keze zsebben…
Hoppá, homloklebeny lebben!
Úgy borul, mint Norisz a Csák
Által fejbe rúgott kacsák.
Címkék:
Chuck Norris,
Dávid,
Góliát,
homloklebeny,
kacsa,
parittya
Az ok
Özönvíz múlt. Nagy a dínom-
-dánom szívárványív alatt.
- Noé fiam! Hol a dínóm?
- O-ó! Ő a parton maradt…
-dánom szívárványív alatt.
- Noé fiam! Hol a dínóm?
- O-ó! Ő a parton maradt…
2012. március 28., szerda
Elhallásháború
Puszta… Piff-puff… Háború?
Nemnyugvó Nap vérnarancs…
Úrnak hangja szigorú:
„Mózes! Nem tűz-, Tízparancs!!!”
Nemnyugvó Nap vérnarancs…
Úrnak hangja szigorú:
„Mózes! Nem tűz-, Tízparancs!!!”
2012. március 27., kedd
Magyar foci
Magyar focit ad a tévé,
Fradikát lát, ki nem vaksi:
Mezünk színe, mint a HÉVé.
Ellenfél meg talán paksi?
Vagy pápai? Vatikáni?!
Mindegy, a meccs dögunalom!
Nem is tudok mást csiná’ni,
Minthogy tévém szétrugdalom!
Páros talppal török-zúzok,
Lelkem tája nem túl kies,
S habzok, mint egy hypós túzok:
Végem, ha a Fradi kies!!!
2012. március 26., hétfő
A költő ebédel
Forró bolondgombapörkölt
Fújás közben költőnk sört tölt
Rá a szaftra s habot bámul,
S mélán dalol ó-arámul.
Nem értem, hogy mit, mert arám
Tolmácsom nem csörgött ma rám,
S nem tudhatja, merre várom.
Költőnk közbe szinte má’ rom,
Hisz’ a gomba ártott néki,
Fülén ömlik sörhablé ki,
S tetszhal. Jó, hogy arám, Eszti
Műtősnő, s ő feléleszti!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)