Mikulás bál

Sok Mikulás szakállt lóbál,
Rázott arcszőr bőszen hózik,
Ily vidám a Télapó bál,
S csillognak a redős nózik.

Bentről hallik vidám ének,
Nő a jókedv, fogy a bólé,
Csacsacsáznak kint a rének,
S talpuk alá fagy a hólé.

Indulniuk rég el kéne,
Berreg ezer rénszánóra,
No, ekkor jön sok Télnéne,
S Télapókat húz a hóra.

Kis pofonok, erős tea,
S rőt sereg száll, minden oké.
Dicsőség az övék, de a
Meló az az asszonyoké...

Gyermekvasutas Télapó vers

Hűvösvölgyben pöfékel a
Síneken a vasút,
Belsejében szállítja a
Télapót, nagy hasút.

Télapó a vonatozást
Nem is nagyon bánja,
Sínen jön most, nem tehet mást:
Eltörött a szánja.

„Kicsit talán sokat eszek,
Súlyom szánom-bánom.
Jövőre már karcsú leszek,
S elbír majd a szánom.”

Nemcsak hasa, puttonya is
Igen-igen kerek,
Ajándékkal van az dugig,
Örül a sok gyerek!

Téli szoboravatás

Aki télen szobrot avat,
Söpörni kell annak havat.
Hogyha sok a hó, a szobor
Fehér tömb csupán s vagy tobor-
-ozni kell sok munkás kezet,
S boldog lesz a szakszervezet,
Vagy, mint Bécsnek büszke vára,
Nyögni s várni Napocskára.

Nyelvtudáshiány

(limerick)

Szerelem ragyogó évadán
Hiába nem lennék néma tán
S biztatna égi kék,
„Я люблю!”-t mondanék…
Hasztalan! Tök gáz, de Eva dán.

Foghiányzatomra

J.A. nyomán...

Harminckét fogam régen volt,
bal alsó ötöm üres folt,
az űr
a zűr.

Labdát adott be kis Taki,
s jobbal kapásból rúgta ki
nekem
Beckham.

David szerint ez röpke csíny,
Ám új fog alatt nincsen íny,
min ő
kinő.

Fogdoktor színleg kőkemény,
pótlásra szinte nincs remény,
utat
mutat.

Pénzem zsebébe átoson,
s leend a jó fogorvosom
hidász
gigász.

Hídalap nem egy nagy titok,
ő csiszol én meg ordítok,
alul
gyalul.

Éttermet járni nem fogok,
Pénzemet vitte műfog ok
miatt-
-i jatt.

Fogam már van, de nincs kajám,
üres gyomornak nagy baj ám
kevés
evés.

Létem, ha éhség, leveri,
Gyászol a kör, a haveri:
múli-
buli.

Sírversem kissé szomorú,
Hantomon hever koszorú:
babér
a bér.

Vándorló világ

Lovával ordít a szódás:
„Gyí te, Vöröseltolódás!
Tágulj innen már, mer’ hentes-
-nek adlak, te elmementes
Virsli töltet, vagy világgá
Kergesselek?!” Ló szól: „Gá-gá!”,
Mivel épp libául tanul,
S szódás szíve hangtalanul
Lefagy, mint egy téli szil ág…

S tovább vándorol a világ.

Vízibringa

Fékevesztett vízibringa
Fedélzetén sikít Kinga.
Épp keresztbe úsz az -iket
Nem használó s totál siket
Beethoven, az öreg Lajos,
S észre sem veszi a zajos
Lyánykát, aki másfél centi
Híján majdnem felpöccenti.
Úsz és fejben zenét szerez,
Feladata neki mer’ ez.
Legyintve szól Kinga: „No, jó!”
S tova száll, mint üveggolyó...