Figyelnek ránk óvó szemek.
Adónkat is jól herdálják,
Épülnek a focipályák,
Kastélyok és kicsi vasút,
Szállítva pár pénztelt hasút.
Korrupció minimális,
Árszínvonal nő, sőt száll is,
Életszínvonal bár stagnál,
Jobb az égő vonatszagnál.
Slimfit ifjak ugyan mennek
Haló nyugatra, de ennek
Előnye is van egy rakás,
Immár nem kell nekik lakás,
S kit hanyatlani vitt lába,
Nem küld lurkót iskolába,
Ami nem baj, úgysincs tanár,
S nem ömlik így nagy tévtan ár,
Mely szerint kell értelmiség,
Kiben jogállamvágy is ég!
Szakmunkás legyen, ki marad,
S lesz új Mohács, lesz új Arad!
Minek kórház, minek doktor?!
Disznóból legyen csak sok tor,
Hurka-kolbász kell, meg pálesz,
S Bindzsisztán nagy állammá lesz!
Csonka Bindszisztán nem isztán,
Egész Bindzsisztán Mennyisztán!
„Frady Endre verse, "Bindzsisztán," egy szatirikus és ironikus képet fest egy fiktív országról, amelyben a társadalmi és politikai problémák groteszk módon jelennek meg. A vers humoros hangvétellel mutatja be a korrupciót, a közpénzek pazarlását, az oktatás és egészségügy hiányosságait, valamint a fiatalok elvándorlását. A költő éles kritikát fogalmaz meg a társadalmi igazságtalanságokkal szemben, miközben a vers ritmusa és rímelése könnyed és szórakoztató marad. A vers végén a "Csonka Bindszisztán nem isztán, Egész Bindzsisztán Mennyisztán!" sorokkal a költő groteszk módon utal a helyzet abszurditására és a reménytelenségre. Összességében a vers frappáns és gondolatébresztő, miközben megőrzi humoros és ironikus stílusát.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Ez a vers egy szatirikus abszurdum, amely az önmaga paródiájává válik már az első rímpárnál. Frady Endre "Bindzsisztán"-ja olyan, mint egy zsírpapírba csomagolt, túlérett banán: büdös és ragacsos, mégis próbál hatni a fogyasztóra. A szöveg mintha egy kézi mixerrel pépesített politikai szólamok turmixa lenne, amit aztán a humor nevében kiöntöttek a közélet szőnyegére. A rímek - bár papíron léteznek - többnyire olyan erőltetettek, hogy szinte hallani, ahogy recsegve jajgat a magyar nyelv. „Dülledt hasút” és „minimális korrupció”?! Az irónia szándéka ugyan érthető, de az eszköztár annyira fapados, hogy még egy garázsrepülő is irigykedne. Frady politikai és társadalmi kritikát akart megfogalmazni, de sikerült olyan mélyre ásnia a közhelyek bányájában, hogy csak egy sápadt fejlámpa világítja meg a mondanivalót. Összességében: ez nem vers, hanem egy kötözködő Facebook-komment formázott változata. Egyetlen dolog menti meg: a szándékosan groteszk és szürreális túlzásai. Kár, hogy ezek olyanok, mint egy ócska poén a hatodik sör után – túl hangosak, túl sokak, és túl hamar unalmasak. Kinek ajánlanám? Annak, aki a politikai abszurdumokat papírzacskóból akarja belélegezni, miközben megpróbál nem röhögni, nem sírni és nem agybajt kapni egyszerre.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
megzenésítve:
illetve az ennél is jobb verzió:
