Dán kannibál

Dán kannibál vígan emészt,
Tápláléka nem három lett,
Se két litván, se egyszem észt,
Hanem finom Larsen omlett.

Shakespeare ordít: "Hol a dánom?!
Főszereplőm, Larsen hamm lett?!"
Lelkében nincs dínomdánom,
S új főcímet ír fel: Hamlet

Hétfői hőguta

Hője van e nyári hétfőnek,

Agyamban atomok szétfőnek.

Arcomon szénorr és hamuszáj,

Well done-ra átsülök, ha muszáj.

Higanyszál meglódul – hegymenet! –

S könnyedén viszi a negyvenet.

Ötvenet délután, ha veri,

Hangulat nem lesz túl haveri.

Vashíd is izzad majd reve-lét,

S átélhető lesz a teve lét.

Ó, bárcsak állhatnék jégesőn,

S mondhatnám átfagyva: Vége, schön!

Lenke néni

Lenke néni életvidám,
S nótáz: „Dádi-dudá-didám…”
Doktor Slawácz ordít: „Lenke
Néni, az elektroenke-
-falográf az alfa hullám
Helyett mindjárt földre hull ám!!!
Énekhangtól berezonál!!!”
„Kis pej ló az istállónál…”–
- Lenke néni énekszója
Túlfőzéstől robbant szója
Módján kitölt minden likat,
S doktor Slawáczot is ríkat:
„Lenke néni, hogyha szeret,
Inkább vágjon rajtam eret!!!”
Mint fültőn lőtt üregi nyúl
Doktor Slawácz padlón kinyúl…
S erről Lenke néni és én
Társalgunk a temetésén.

Az öreg zongora

Zongorán pókháló s penész.
Régóta nem játszik rajta
Gazdája, a züllött zenész,
Mégsem sír, nem olyan fajta.

Muzsika nem jár már benne,
Nem várja hangversenyterem,
Ha tudna, világgá menne,
Hol talán dallam is terem.

Egy téli éjen az álma:
Körben a nézőtér tele,
S színpadon mintha ő állna…
Reggelre fűtenek vele.

Meghasonlás

Vazul gazul röhög, mert a
Szomszéd ebe, aki Herta,
Egybe nyelt egy dagadt kecskét,
Melynek szarva bentről - reccs! - két
Darabba e blökit szelte.
„Höhö, sose kelsz már fel te!” –
- Vazul gazul kárörvendett,
S ó-olaszul bőgte: "Vendett!!!"
Ám a föld alatta megnyílt,
Ég villámot lőtt rá, meg nyílt,
És most Új-Zélandig átás…
- Költő úr, nincs megbocsátás?!
- Oké, olvasóm, te átok,
Most az egyszer megbocsátok!
Kezdem újra: Herta egyé’
Kisebb kecskét s újra eggyé
Legyé’ s ne röhögjön Vazul
Terajtad többé ily gazul,
S itatódjon e két kert át
Vidámsággal s Vazul Herthát
Is szeresse, meg a Schalkét,
Meg a Bayernt s Borussia
Dortmundot is! … Elmém, szia!

Sálálá-láláááááá…

(a költőt tisztelői ekkor a legjobb magánklinikára szállíttatták, ahol boldogan énekel, míg le nem halkítják…)

Dalos szovjet cápakaland

Ha egy cápa térden harap,
Nem dúdolom azt, hogy parap-
-pampam subidubi pampam,
Miközben ő engem ham-ham!
Megkérem őt, hogy mondjon Á!-t,
S szabadulván csendes Don át-
-úszással tán partot érek,
S bár bibikből folynak vérek,
S zilált fejem csupa romhaj,
Fellélegzek: Tillárom haj!

Özséb

Özséb, aki igen nyúlánk,
Erdőt járva méhbe fejelt,
Orrába állt bele fullánk,
S merengve fogadta e jelt:

„Túl nagy vagyok, mintha ormon
Magasodna testem íve.
A növekedési hormon
Kicsit túlzásba lett víve.

Ezt adta az orvos fószer,
S négyméteres centercsatár
Lettem, ez egy erre jó szer,
S csillagos ég csak a határ.

Mellékhatás is van, három:
- Térdem veri boltban a pult
- Sosincs kellőn magas párom
- S mindkét fejem enyhén lapult"