Hidász Gigász

A vashíd és a Fradyendrosz szobor

Ha terveznék Spárta – Athén
Között bazi vashidat én,
Nem mondaná senki: „Kend rossz
Hidász Gigász Fradyendrosz!”

Én lennék a dicső hellén,
Kinek medál fityeg mellén,
Koszorú a fején babér,
S drachmában dől a munkabér.

 Jönnek a milliók...  Ah, ma
Euró van s rég nem drachma!
Homlokredőm immár árok...
Így járunk mi szakbarbárok!

Tavi túsz

A tavi túsz és a felfújt gumilepke
(Némó kapitány felvétele)

Ha engem egyszerre lep két
tó el s felfújt gumilepkét
nem érek el s messze úsznak,
ott maradok tavi túsznak.

Tavi túsznak ottmaradok,
s víz fenéki iszappadok
jelentik nekem a cellát,
s táppal a tó bőven ellát.

Bőven ellát táppal a tó,
hínárragu tök laktató,
ettől vagyok zöld és kerek,
illa berek, nádak erek.

Nádak erek, illa berek,
szeptemberek, októberek
őszi szele partra tesz ki,
Doktor Csont meg kérdi: Ez ki?

Maki

A leső maki (A parti őrség felvétele)

Midőn lovagoltam ma ki
Tengerpartra pálmák mellett,
Kókuszt dobott rám egy maki!
Na, énnekem több se kellett,

Utána másztam a fára.
Volt ott horog s balegyenes…
Rossz döntésnek nagy az ára.
Édesanyám, gyógykenegess!

A dinnyehéj

Én a vidám dinnyehéj, én
Fecserésző bárkaalak
Úszom, míg a Duna mélyén
Hallgatnak a néma halak.

Egyvalaki ül a parton,
Inge horpad, bajsza setét.
Feneke alatt egy karton,
S rám veti bús tekintetét.

Szólnék bár, de visszanyelem,
Csacsogásom bántó lenne.
Mintha épp a történelem
Szántana barázdát benne.

Arcán harc, mit bent vív őse,
Békés pora rég e földnek.
Nem hiába élt tán ő se,
S közös dolgok rendeződnek.

Szája mozog, mintha versen
Rágódna, mi benne éled.
Elköszönök, hangom hersen:
Ismeretlen, Isten véled!

Középkori leletke

Egy elmaradt kivégzés
(Leonardo da Vinci festménye)

Egy középkori NDK-beli kolostorban régészek rábukkantak a híres keletnémetalföldi eretnek szerzetes-költő, Keenpadra von Takengem "Verőfényes tavaszi inkvizíció" c. kétsoros versére, mely így szól:

"Süt a Nap,
Üt a pap."

(Frady Endre ford.) 

A lelet sokak szerint cáfolhatatlan bizonyítéka önmagának! Sokak szerint viszont nem. Lapzártakor az önfeledt tudóscsoportok még javában verekedtek az Akadémia dísztermében.

(MTI)

Az öreg csótány

Misedal (Tréning atya felvétele)

Padlórést rég nem lép át a
Csótány, mert már fáj a háta,
Lába remeg s nagyot is hall,
S mint nagyhal szájában kishal,
Magát oly kellemetlenül
Érzi, ám, ha öledben ül,
S együtt nézitek a Dallas-t,
S barátod, nem lelki ballaszt,
S szereteted adod tisztán,
Oly forrón, mint Üzbegisztán
Legesleghőgutább dele,
S tudja, sosem csapod te le,
Miként egykor Ábelt Káin,
S nem taposol unokáin,
S megvéded a sötét Bristol
Utcáin húsz Chuck Norris-tól,
S énje neked kedves kis én,
S együtt daloltok a misén,
S párás szemmel nézed: Ez Ő! ...

… Akkor irány Lipótmező!

Tetőablak...

Tetőablak esőeres,
Barna kislyány, engem szeress!
Ha nem szeretsz, megpusztulok,
Mint egy félbe vágott tulok.

Esőeres tetőablak,
Ló zablája nyálas zablak.
Nyálas, mint e kicsi dalom,
Sírós-rímes ritmushalom.

Ablakeres tetőeső,
Barna kislyány, engem leső’?
Ugye engem, nem a Gézát,
Ki a szomszéd házból néz át?

Esőablak, erestető,
Zsandárokkal kerestet ő,
Engemet, ki úgy szeretek,
Mint rigó rikkát a retek.

Tetőablak, tetőablak,
Lego-kutyám, széjjelkaplak
S poraidon víziló nő!
Szuri, zubbony, ápolónő…