2025. július 29., kedd

Könnyűzenész kollégium

Tombol törpe tanerő,
Bambán bámul sok kerek
Szem: „E gnómban van erő!”
Ők a tanonc rockerek.

Kis görcs tanár manóra
Hajaz, ám gyors kezeknek
Hála, zsír a tanóra;
Húrok bőszen rezegnek!

Menzán klassz a választék,
Örül is a rock koli;
Lószív van és száraz steak,
Sehol semmi brokkoli!

   refr.:
   Jó kaját ad e kolesz,
   Együtt egész akol esz',
   Sör is másfél akó lesz,
   Party won't be echoless!

Ebéd után szieszta?!
Mikor bőgnek Fenderek?!
Ki bírná már ki ezt a
Cikit?! Nép nem szendereg!

Koncertjük lesz, estvéli,
Hangulat nem bú-rokon,
S játszást bírni test véli
Hajnalig a húrokon.

Késő éji csapatás
Nem kevés, sőt sok óra;
Cash-ért zsebben csapat ás,
Kell a lóvé kokóra!

Nyúz a másnap délelőtt!
Trehányzselés csacska haj
Kócos, be csak széle lőtt…
Zajfájós a macskajaj!

Ebédig majd' meghalnak,
Csipa úszik szem-lében,
Önmagukat McHalnak
Érzik szottyos zsemlében.

   refr.:
   Böööö… kaját ad e kolesz,
   Együtt egész akol esz',
   Kávé másfél akó lesz,
   Party was not echoless!

„Kikérem magamnak, hogy tomboló törpe tanerőnek meg kis görcsnek és manóra hajazó gnómnak nevezzenek!!! Nincs is hajam és nagy kezdőbetűvel írom a nevem!!!” /Vitéz Törpefalvi Kiss-Görcs Manó, kopasz gitártanár és erősítő díler/

„Klerikálisan kifinomult konszolidáltan korosodó költő korlátozottan komolyanvehető kirándulása kifejezetten kőkemény kokómámoros könnyűzenei kollégiumi kulúreseményen. Kuriózum!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kadarkamámorosan király! Karakteresen karakán! Katéteresen katatón! Klausztrofóbiásan katartikus! Kőbaltásan klasszikus! Kirelejzumosan kreténtelenítő! Kutyamindenit kumánúr!!” /P. Féter, a höltő kumán mégzettségű vérnökkollégája/

„Kétfarkúkutyapártos Karigeri!” /F. Péter, k. m. f./

„Ez a vers olyan, mint egy szédült Fender a centrifugában: reszel, recseg, szikrázik – de a végén csak egy széttrancsírozott dalszövegmaradékot kapunk, amire már a punk is csak bólogatna… de nem tiszteletből, hanem agyrázkódástól. Frady Endre itt egy könnyűzenész kollégium életét próbálja meg dalszerűen megverselni, de a ritmus úgy billeg, mint másnaposan fellépő gitáros a színpad szélén. A rímek hol sziporkázóan infantilisek („bú-rokon”), hol szimplán döngölnek („McHalnak érzik szottyos zsemlében”), mint egy félrerántott dobszóló a hajnali zajszinten. A refrének a nyelvi anarchia csúcspontjai: „Party won't be echoless” – mintha egy Google Translate-tel fordított AC/DC dalszöveget ragasztottak volna rá egy menzai étlapra. És mégis… van ebben az egész zagyvaságban valami báj. Egy olyan, fáradt, kávéval hígított báj, ami egy délutáni próbatermi izzadtságban pácolódott meg. Frady Endre nem verset ír, hanem karnevált rendez egy nyelvi bádogtetőn – és az egész úgy zörög, mint egy berúgott tamburin. De épp ezért valahol működik. Mert ez nem vers. Ez hangzavarba csomagolt lírai burleszk. És abból bizony nem hiányzik a lószív.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre versében a könnyűzenei szcéna és kollégiumi élet fura elegye bontakozik ki – popkulturális fricska, dadaista nyelvi játék és groteszk humor egyedi mixében. A "törpe tanerő", "gnóm", "zsír a tanóra", "trehányzselés" és "McHalnak érzik" szintű szólelemzések Frady védjegyei: frappánsak, merészek, néha abszurd módon hatásosak. Az ismétlődő refrén humorral, de éles társadalmi megfigyeléssel is operál. A sör és kávé mértékegységeként használt „akó” kifejezés egyszerre archaikus és bohókás. A zenészlét kliséit – másnapos fájdalmak, kokó utáni pénzvadászat, szottyos zsemle– ironikusan, már-már tragikomikusan ábrázolja. Rímek néha erőltetettek, például a „bú-rokon” vagy „szem-lében” párosok kevésbé csengenek természetesen. A túlzásba vitt szójátékok és képek miatt a vers néha nehezen követhető, különösen egy kívülálló számára. Frady Endre a könnyűzenei kollégiumot egy abszurd miniuniverzumként mutatja be, ahol a rockerképzés legalább annyira bohém, mint amennyire punk. Az alkotás egyfajta nyelvi punk performansz is – ahol nincs túlzás, csak hangos poén. Lehet, hogy nem mindenki fogja érteni, de aki igen, az nevetni fog.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Csütörtöktől szombatig nekem is volt sok ilyen élményem a Veszprémi Utcazene Fesztiválon. Első két nap éjfél körül mentem haza, és a végén is este 11 után távoztam. Minden héten lehetne egy ilyen fesztivál.” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémbenfesztiválozóbb kommentelője/

„Veszprém Vármegyében valál?
Setét, mint az ében halál?
Első két nap éjfél körül
Félholt Hold, mint mély félkör ül?
The körképfestő Feszty vál’?!
Hetente ilyen fesztivál?!
NEMÁÁÁÁÁ’!!!
/Dilaj Delej, daliás dajdalajos dúlidúlbalalajka díler/

„Frady Endrében valahol elpattant egy húr. Vagy az összes. NEM ENG.!” /Kőkemény Kösztöny, a Versekkel Irritált Püfölde (VIP) páholyszenzora és zsámolycenzora/

„Ki ez a gitárhúrelméleti véglény, ez a Kodály módszer ellen beoltott botfülkeforradalmár?! Frady Endre szerint a téma az utcán hever és ha mégsem, akkor ő előbb földig rombolja, hogy mégis ott heverjen. Ez az irodalmi taposóaknatelepítő utászlegény, akinek fő műve az
          - Utállak! – mondja az utász.
          - Én is utállak, mer’ utá’sz!
tartalmú kétsoros tébolyklapancia, ezúttal még erről a szellemi lapályról is lejjebb tudott gurulni, és egy újabb, általa szintén nem ismert témát, a könnyűzenei oktatást taposta meg és döngölte agyagba! Nemrégiben egy sarkköri jégtömbben megtalálták azt az évek óta keresett egyenlítői irodalmárt, aki a markába fagyott búcsúlevele szerint önként hibernálódott, mert csak így érezte biztonságban magát Frady Endre rímjárványától! Amikor a kézzel-lábbal tiltakozó szerencsétlent kiolvasztották és meglátta ennek a véletlenül valakinél ott lévő versnek a kezdősorát, hirtelen halálnak halálával halt! Világ versolvasói, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer volt, hol nem volt, itt Texasban volt egy zajos zenekollégium, de csak addig, amíg ki nem tüsszentettem a világűrbe. Azóta csillagászok időnként rendszerezett ritmusú zajokat vélnek észlelni a világűrből.” /Chuck Norris/

megzenésítve:

2025. július 21., hétfő

Elmémből ötletet kileső agykurkász a kiszáradt Velencében

Belém lát ide ám gondolatolvasó,
S rájön, hogy ideám: Gondola Tolva Show!

Kiszáradt velencei életkép a show próbafelvételén
„Ez a két sor olyan, mintha egy fáradt bohóc zuhant volna bele a posztapokaliptikus vízgyűjtő medencébe, és ott próbálna stand-upolni egy halott vízisiklónak. Frady Endre „verset” ír, de valójában csak rímelő szósalátát lapátol a papírra. Az „agykurkász” és a „Gondola Tolva Show” találkozása olyan, mint ha egy pszichológiai disszertációt írnánk chipses zacskóra: abszurd, felesleges, és enyhén zsíros. A „belém lát ide ám” szófordulat olyan nyakatekert, mintha egy Google Translate által gyötört szonettpróba próbálna udvarolni a József Attila-díjnak. Ez nem vers. Ez egy agyonmart gondolat-kísérlet, amit Frady elengedett a logika mólójáról, és azóta a tartalom kiszáradt medrében vesztegel.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Járt utat járatlanért el ne hagyj!" Költőnknek sok egyéb mellett ezt az elvet sikerült újfent elvetni. Ez persze nem meglepő, hiszen számára elvi kérdés a nyelvi határoknak az érthetőség határán inneni és túli feszegetése, illetve a meglévő agyi barázdák beszántása.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

megzenésítve:

2025. július 9., szerda

Boomer dal

Ily agg - mint én - manusoknak
Lábán visszek rút erek,
S találjuk a netet soknak:
„Jaj, mindenhol router-ek!”

Telómmal, mely butateló,
Sok figyelmet elcsenek,
S mikor beleszólok: „Heló!”,
Röhögnek a NextGen-ek.

   refr.:
   Ifjak merednek rám: „Hú!”, mer’
   Én vagyok az öreg boomer,
   Ki még bébitápszer helyett
   Ittam anno mamuttejet.

Számukra én hatok száznak,
Szám protkóval tele, ím,
S önfeledten hahotáznak,
Hogyha lógnak beleim.

Idő túlhaladt már rajtunk,
S keselyűhad méreget:
„Tar a feje, nem lesz haj tunk…
Együnk hozzá féreget!”

   refr.:
   Ifjak merednek rám: „Hú!”, mer’
   Én vagyok az öreg boomer,
   Ki még bébitápszer helyett
   Ittam anno mamuttejet.

„Frady Endre „Boomer dal”-a egy groteszk nosztalgia-folyam, melyben a lírai én önironikus panaszáradata punkos rímkényszerrel, geriátriai önparódiával és egy mamuttej-mítosszal áztatja át az olvasót. A vers formai szinten egy népdal-paródia refrénes szerkezetét követi, amely az ismétléssel felerősíti az „öregboomer” létállapot abszurditását, s közben szociális identitássá emeli a kopaszodást, protkóviselést és digitális analfabetizmust. A rímszerkezet kókadozó, de direkt: „erek-routerek”, „heló-NextGen-ek”, „boomer-mamuttejet” – ezek nem szonettekbe illő eleganciával hatnak, hanem sántító szandálban botladoznak át a generációs szakadék felett. A humor szándékosan túlzó, néhol blődli határát súroló („Tar a feje, nem lesz haj tunk…”), de éppen ebben rejlik a vers groteszk bája. A mamuttej motívuma külön irodalmi perverzió: anakronizmus és infantilizmus házassága egy prehisztorikus tejbárban. Ez a vers nem szép – de nem is akar az lenni. Hanem: ordítva nevető siratóének a digitális világ peremén bóklászó analóg lelkeknek. És közben önkéntelenül is megfogalmazza a kortárs magyar líra egyik égető kérdését: van-e élet TikTokon túl? Értékelés: Ez a vers egy ráncos, de élő szöveg. Vicsorog, botlik, de megjegyezhetetlenül megjegyezhető. Frady Endre ismét levette a műfaji demenciát a polcról – és megetette mamuttejjel.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ki ez a szenilis állat,
Akiből az önsajnálat
És a pempős agya lágya
Dől, mint hasment lóból trágya?!”
/Tapló Tipli, a Fiatal Együttérző Költők Állami Lóvéból Intézett Alapítványa (FEKÁLIA) mestertervezője/

„Frady Endre Boomer dala egy groteszk humorral átszőtt, önironikus lírai panaszdal, amely a generációs különbségek és az öregedés témáját dolgozza fel a szerzőre jellemző, karikírozó stílusban. A vers a „boomer” identitást nemcsak elfogadja, hanem harsányan ki is karikírozza, miközben a modern technológia, a fiatalság kultusza és a testi hanyatlás motívumai egyaránt megjelennek benne. A vers beszélője egy idősödő férfi, aki a digitális világban való idegenségét, testi leépülését és a fiatalokkal való kapcsolatának nehézségeit tárja elénk. A „butateló” és a „router-ek” említése nemcsak a technológiai lemaradás szimbóluma, hanem a generációs szakadék ironikus tükre is. A refrénben szereplő „mamuttej” abszurd képe pedig a nosztalgia és a túlzó önparódia keveréke, amely egyszerre nevettet és szánakozásra késztet. Frady sajátos stílusát a nyelvi leleményesség, a rímekkel való játék és a groteszk képek használata jellemzi. A „szám protkóval tele” vagy a „lógnak beleim” sorok nem finomkodnak: a test hanyatlását nyersen, mégis humorral ábrázolják. A „keselyűhad” és a „féregevés” képei már-már morbidak, de a vers egészének burleszkszerű hangulata miatt inkább nevettetnek, mint megrémítenek. A vers dalszerűsége – refrénnel, ritmikus szerkezettel – fokozza a parodisztikus hatást. A refrén visszatérése nemcsak zenei, hanem tematikai súlyt is ad a „boomer” identitásnak, amely így válik a vers központi motívumává. A ritmus lendületes, a rímek játékosak, néhol erőltetettek, de ez is a szerzői szándék része: a túlzás itt eszköz, nem hiba. A Boomer dal egy harsány, önironikus generációs szatíra, amely a Frady Endrétől megszokott stílusban ötvözi a groteszket, a nyelvi humort és a társadalmi reflexiót. Nem finomkodik, nem kér bocsánatot – inkább harsányan nevet saját öregségén, miközben görbe tükröt tart a digitális világban elveszett idősebb nemzedéknek. Egyfajta lírai stand-up, ahol a poén mögött ott bujkál a melankólia is.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Generációs problémák olyanok, mint a létigék: van, volt, lesz. "Bezzeg az én koromban …!" kezdetű mondatokkal lehet leginkább kiásni ezt az árkot - meglelve a csatabárdot. Ha már a harc egy szívás, maradjunk inkább a békepipánál! ... ha már pipa és papi: +1 csoki! :-D” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas viccmester/

„Bezzeg az én koromba’
Spanyol mondta ¡caramba!
S bikát terelt karámba.
Rénfogat állt car-omba,
Télapó hullt koromba,
Casco beszállt káromba,
Mindez az én koromba’.
/Dr. Ikerház senior, viceházmester/

„Az mennyire normális, hogy én tizenéves korom óta mindig az aktuális huszonéves korosztállyal barátkozom legszívesebben? 45 leszek ősszel.” /M. András, a költő legállandóbb és legmajdnem45ebb kommentelője/

„Semennyire!” /az aktuális huszonéves korosztály/

„Aki ősszel negyvenöt lesz,
Ősöregebb, mint az Atlasz,
Kit a Földről hullva üt lösz.”
/Csomoládi Csibefasírt Csumilla, az aktuális huszonéves korosztály slam poetry sztárja/

„Mi ez a rációhiányos generációs degeneráció?! Gene vagy degene, az itt a kérdés?! Ki ez a versírásvisszatartási problémákkal küszködő, két falábon járó inkompetencia?! Az illetékes hatóságnak az ilyen végbéllényekre ki kéne adni egy költészettől való távolságtartási végzést, mert ennek hiányában rögvest megvan a baj és a gyanútlan olvasótábor úgy szűköl, mint egy egybenyelő kalifába szorult toportyánféreg! Erre Frady Endre persze rávágná, hogy szorulással erőlködő kalifának híg a leve, de ne lássam anyám bronz emléktábláját az életfogytiglani médiamentes közmunkára ítélt Hajdú Péter által szidolozni, ha önszántamból Frady Endrét idézek! Nem kell idézzem, én is tudok verset írni! Íme a rosszkívánságom:
     Rágja szét a mélabú, mert
     Utálom e béna boomer-t!
Legyen elég belőle! Ne tűrjük tovább ezt az elmeroggyantó agysarcot! Ez a sarc lesz a végső! Sarcharc! Ki van velem, ki van ellenem?! Világ fújfradystái, nevesüljetek! Rohaaaam!” /Puzsér Róbert, kritikus állapotú kultúrharcos/

„Veled vagyok, Robikám, veled vagyok. Ha ellened lennék, te már nem lennél. Ne aggódj! Frady Endrének megjelenek lázálmában, mire úgy felmegy a vérnyomása, hogy még az újság is megírja a halálát. Ahogy egyik versem mondja:
     Boomer's - with a high blood pressure -
     Death will be written by press, sure.
Hogy te is megértsd, lefordítom magyarra, mert én természetesen tudok magyarul. Magyarul IS:
     Boomer vérnyomást felhajtó
     Haláláról ír a sajtó.”
/Chuck Norris, költészprofesszor/

megzenésítve:

2025. július 8., kedd

J. A. levele Horger Antal úrhoz

Alig tisztelt Horger Tóni,
soraim, mit fogok róni,
önnek
jönnek.

Fura sokk lehet az mára,
hogy a lakhelyeink bár a
sírok,
írok.

Nyilván tudja, megírtam a
nem kis afférunknak ama
setét
hetét.

Korábban azt hitte talán,
ön a líra dicső falán
irály
király,

ám a remek versem óta,
önről gúnnyal szól a nóta:
„Agya
ragya!”

Professzor úr, ön mára már
csupán megszánandó szamár;
Iááá-t
kiá’t.

Nép, ki nincs még fedve hanttal,
meghallva a Horger Antal
nevet,
nevet.

Hibás ebben bár a danám,
hazudnék, ha azt mondanám,
szánom,
bánom.

Öntől lettem majdnem nulla,
s lett ön gyalázásom hulla-
-dékán
dékán.

Mindegy most már, megbocsátok,
s árkot, mely volt egykor átok,
betem-
-etem.

„Lassan harminckétezred napja nem eszek, se sokat, se keveset, úgyhogy hiába forgatnak itt a síromban, nincs mit kihányjak, pedig ez a Frady megérdemelne egy dózist pacekba!” /József Attila (1905-1937), költő/

„Ez a költemény egyfajta posztumusz hadüzenet a magyar irodalomtörténet egyik legismertebb tanári pofonja felé. Frady Endre újraírja József Attila „Születésnapomra” ihlette dacos hangját, de nem csupán átveszi, hanem groteszk köpenybe burkolja a régi sérelmet. A vers formai játéka frappáns: minden versszak második sora a rímpár első tagját elharapja, így adva sajátos, szinte gyerekdal-szerű zökkenést a szövegnek — ami épp ezt az éretlenül is éles vádat hangsúlyozza. A hangnem szándékosan infantilis („Iááá-t / kiá’t”), de a szatíra mögött jól érzékelhető egy szorongó bosszúvágy irodalmi feldolgozása. A „professzor úr” ironikus piedesztálra emelése, majd onnan való lezuhanása egyre groteszkebb képeket szül: „gyalázásom hulla- / -dékán / dékán” – ez a rím nem is csupán szellemes, hanem a dekonstrukció költői formája. Frady e verssel nemcsak József Attila hangját parodizálja, hanem a magyar kultúrpolitikai sérelmek évszázados ismétlődését is megmutatja, méghozzá úgy, hogy közben a rímek bolondgombát esznek, a költői kép pedig vicclappá gyűrődik. Összességében: ez nem levél, hanem verbális exhumálás. És Frady lapáttal jött.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre költeménye nem egyszerűen paródia: egy groteszk válaszlevél József Attila klasszikus "Születésnapomra" című művére. A vers szatirikus hangvétele, bravúrosan odaillő rímpárosai és nyelvi játékossága egyfajta irodalmi stand-upként hat, ahol a líra humortól pukkan szét. A vers rövid strófákban építkezik, általában négy sorban, amelyek a rímpárosok révén csattanós hatást keltenek („Agya / ragya”, „Iááá-t / kiá’t”). A formai törések („dékán / dékán”) ironikus önreflexióként is értelmezhetők, az önirónia és a költői szerepjáték parádés eszközei. A vers erősen groteszk, enyhén abszurd, mégis célzott: fricska a hatalmi pozícióban ülőkkel szemben. A humor néhol harsány, néhol fájdalmasan cinikus. Az „Iááá-t / kiá’t” páros egyenesen burleszkbe hajlik. A költő az irodalomtörténet egyik legismertebb konfliktusát dolgozza fel – a József Attila és Horger Antal közti szellemi összecsapást –, de nem tiszteleg, hanem felforgat. A lírai én nem emlékezik megbánással, inkább karikíroz, és végül egyfajta szimbolikus megbocsátással zár („betem- / -etem”). Ez a vers egy irodalmi tabló, ahol Frady Endre bohócsipkában táncol az irodalmi kánon szigorú tanári asztalán. Bátran nyúl a magyar költészet egyik klasszikusához, hogy újra értelmezze – nem piedesztálra emeli, hanem megtáncoltatja. Egyben emlékeztet rá: a líra nemcsak emelhet, de nevettethet is.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Mit reagált Horger Antal az eredeti versre? Ez biztos jobban tetszene neki, mint az.” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/

„A leghatározottabban tiltakozom! Ez a vers még szörnyűbb, mint az a bizonyos vérlázító förtelem volt anno! Hogyhogy mit reagáltam?! Ezt:
     Eltanácsoltam s e fattyú,
     Elszállt innen, mint egy hattyú.
     Aztán megírta a sztorit
     E nyominger imposztor itt,
     S míg vonat ment át tetemén,
     Harmadszor is nősültem én.
Amúgy hagyjanak engem békében meghalva lenni! A bajszos nyominger meg forogjon csak a sírjában!” /Horger Antal (1872-1946), nyelvész professzor/

„Hát igen, valahogy így... Amúgy Horger Antal nyelvésznek jobb volt, mint embernek. Az a bizonyos vers nekem sem tetszik (a „Születésnapomra” igen), de nem tanácsoltam volna el senkit egy vers miatt.” /M. András, k. m. f./

„Ez a vers igazán remek ellés eredmény-e?! De tényleg!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Amikor az ellés remek,
Könnyesednek pellés szemek.
Szívben vérzik e seb tényleg,
Eme tény a legtényesebb!”
/G. Hábor, ú-párti fagrikus mű vész/

„Gyermekkoromban Frady Endre kétsorosokon nőttem fel, mert a magyartanárunknak a kínai akciós gázpisztolyra szerelhető hajzselé fellövő használatát követő agyműtétje után Frady Endre lett a kedvenc kortárs költője. Már otthon is őt szavalta, ezért a férje elvált tőle, minket pedig az iskolapszichológus próbált kikezelni a súlyos mentális elmeroggyanásból. Most, így évtizedekkel később belefutva egy friss Frady Endre versbe csupán két szót mondhatok arról, hogy milyen irányban változott a költészete: hosszabb és rosszabb. NEM ENG.!” /Dögényi Dagonya, a Frady Endre Károsultak Ápolására Létrehozott Irodalmi Alapítvány (FEKÁLIA) apró rotációs prokurátor és toxikus tikkelő/

„Költőt ihletett meg költő,
új strófákban testet öltő
szellem,
s kellem.”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ide vetült eF úr szeme,
s költő örvendezik eme
humán
dumán.”
/F. Endre, F. Péter reál végzettségű mérnökkollégája/

„Mi ez a semminek is kevés akármi?! Ki ez a végtelennel felszorozva is mínusz nulla végértékű senki?! Amikor Frady Endre megpróbál József Attila parafrázist írni, az olyan, mint amikor egy félvak videóbíró egy hátvakaróra szerelt ecsettel kísérli meg emlékezetből a saját hátára festeni Leonardo da Vinci Utolsó Vacsoráját! Ennek a visszamaradott szerencsétlenségnek a mikroszkopikus agyából ez a téma magától nem vánszoroghatott volna elő, úgyhogy itt valaki más állhat a háttérben, akit szintén felelősségre kell vonni! Te! Sötétben bujkáló ötletadó verspályázat kiíró, reszkess! Gondoljátok meg proletárok, amikor a kérges tenyeretekben a széles fejsze vérszomjasan mosolyog! Anyám, hagyd a menyországot másra, engem vigyél fel a vadlesre! Én nem fogom be pörös számat! Ha kell, embert is ölök!” /Puzsér Róbert, begőzölt kritikus/

„Nyugi Robi! Elmondom, hogy lesz! Frady Endre még nem sejti, de már elintéztem a posztumusz felvételét a Holt Költők Társaságába. Még egy kiböffentett rím és a hónaljszagom, amihez képest a tömegpusztító mustárgáz egy Chanel parfüm, secperc alatt kinyiffantja, mielőtt annyit mondana, hogy
     Véget ért The Frady Saga,
     mert Chuck Norris hónaljszaga
     szerte
     verte.
Mielőtt felfogná, hogy vége, már nem tudja felfogni, mert vége.” /Chuck Norris/

megzenésítve:

2025. július 4., péntek

Tas és neje váltak...

Tas és neje váltak sünné.
Tas lett a sün s neje sünné.
Kiált fiuk: E két sün, ni,
Együtt mennek folyton sünni!

Az, hogy nem vált sünné fiuk,
Süncsaládfán nem kicsi lyuk,
S fáj sünnének és Tas sünnek
Mások erre rá, ha gyünnek.

   refr.:
   Nem hiszik ám el a sünök,
   Hogy amikor sünnek tűnök,
   Nem vagyok sün, csak úgy sünök.

Mikor veszélyes a sűnés,
Nincs más választás, csak tűnés.
Tudják sünnék, tudják sünik,
Aki magyar, velünk sünik.

Velünk sünik, aki magyar,
Vad ám a sündisznóagyar!
Sündisznó az olyan tüskés,
Mintha szólna: heggyel üss, kés!

Bősz süntű mindenkit riaszt,
Használjuk hát mi most ki azt!
Sérül süntűtelen has ék,
Süntelenedjenek Tasék!

   refr.: 
   Nem hiszik ám el a sünök,
   Hogy amikor sünnek tűnök,
   Nem vagyok sün, csak úgy sünök.

Tas és neje váltak el ma,
Utóbbi, a Tasné Zelma,
Utálta, hogy lettek sünné,
S nem akar már lenni sünné!

Fenti nóta sünrajt vadít,
Jönnek agyonverni Fradyt!
Szúrják s gyúrják duzzadt göbbé,
Hogy ne költsön soha többé!

(tűtánc!)

„Ezt most miért kellett?! Mi indít bárkit arra, amire senki mást nem indít semmi, sőt! Ennek még az ellenkezőjére sem indít senkit semmi! Ellentétben azzal, hogy Beethoven Holdfény szonátája visszafelé a Beatles Because c. száma, Frady verse visszafelé ugyanolyan totálisan értelmetlen, mint előrefelé! Fradyendremonnyonle! NEM ENG.!” /Tiltó Türhőné Tiloló Tülülü, a Sikolyokkal Ünneplő Néplélek (SÜN) c. folyóirat gátja/

„Világ vadsünrajai, hegyesüljetek!” /Sünidisznóista Kiáltvány/

„Frady Endre ismét olyat alkotott, amitől a magyar líra halántéka meghasad, a szótárak becsukódnak maguktól, a természetvédelmi területeken pedig spontán süninfluenzajárvány tör ki. A „Tas és neje váltak…” nem egyszerű vers, hanem egy hangos-nyelvi közlekedési baleset, ahol a ritmusos lüktetésben elütik a jelentést, majd tolatnak is egyet rajta – szórakozásból. A szöveg a magyar abszurd költészet egyik legfurcsábban ficánkoló példánya, ahol a „sün” nemcsak főnév, hanem ige, filozófiai állapot és nemzeti összetartozási máz is. A nyelvi játékosság eszeveszett: „sünni”, „sűnés”, „süntelenedjenek” – ezek a szavak nyelvtörőként működnek, miközben jelentésük egyre inkább szétcsúszik, mint Frady poézise a valóságtól. A vers abszurd logikája Tas és neje szürreális átváltozását követi végig, míg a refrén már-már kafkai egzisztencializmussal közli: „Nem vagyok sün, csak úgy sünök.” Ez a „csak úgy” lehetne akár egy posztmodern életfilozófia is – ha nem lenne ennyire nevetségesen tálalva. A zárlatban a szerzőt magát támadják meg a megsértett sünök, ami egyrészt önreflexív gesztus (a költő megkapja, amit érdemel), másrészt egy akusztikus lincselés előképe. A „tűtánc!” zárószóval a költő mintha el akarná táncolni a felelősséget, de már késő: a sündisznóagyar nem felejt. Összegzés: Ez a szöveg a magyar költészet sündisznóbőrbe bújt rémálma. Egyszerre infantilis és groteszk, burleszk és szatíra, de legfőképp egy költői önroham, amely tüskéivel csiklandozza a józan észt. Frady Endre ismét megmutatta: ahol ő megjelenik, ott a poézis nem sün, hanem zűn.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Mi az a „zűn”, amivel zártad a mondandódat?” /ismeretlen kihallgatótiszt és viharsünidomár/

„A „zűn” – nos, az nem más, mint egy Frady-szintű nyelvi öszvér, amit az abszurd logika és az idegállapotban költés közösen csikart ki belőlem. Valójában ez egy szándékosan torzított szó, a „sün” és a „zűrzavar” nászából. Egyfajta hangutánzó „poétikus baki”, ami pontosan azt fejezi ki, amit Frady Endre műve is: valami, ami sünt akar mondani, de közben elcsúszik a káoszban. A "zűn" tehát:
- nem létező szó, de ettől még teljesen otthon van Frady költői univerzumában,
- egyfajta nyelvi visszhang a vers „sün”-özönére, de zavarodottabb, szétesettebb alakban,
- és végül: egy kis nyelvi fintor, ami azt üzeni, hogy a nyelv már maga sem tudja, sün-e még, vagy már inkább csak zűn.
Költőien szólva: Zűn az, mikor a verssor megsünül – de közben valami szúr.” /ChatGPT, k. m. f./

„Frady Endre „Tas és neje váltak…” című műve egyszerre nyelvi játék, társadalmi szatíra és abszurd versparódia. A vers túltelített alliterációkkal és szójátékokkal, különösen a „sün” motívum köré építve, amely nemcsak hangulati, hanem strukturális szerepet is betölt. A „sűnés” és „tűnés”, valamint a „sünnek tűnök” refrén bravúrosan keveri a magyar nyelv játékosságát a dadaista nonszensz hagyományaival. A mű groteszk humorával felforgatja a családmodellről, identitásról és nemzeti hovatartozásról szóló konvenciókat. A sor, miszerint „aki magyar, velünk sünik” ironikusan tükrözi a közösségi lojalitás abszurdba hajló elvárásait, miközben az antropomorf sündisznócsalád sorsa allegorikusan idézi meg a társadalmi konformizmus nyomását. A záró szakasz, ahol a „sünrajt” Frady ellen uszítják, önreflexív módon utal a szerzői pozícióra és a befogadói reakciók radikalizálódására. A „tűtánc!” zárójeles lezárás egyszerre nevetséges és fenyegető, mintegy groteszk táncszólamként teszi fel a pontot a sünre. Ez a vers tehát nemcsak nyelvi leleményességével, hanem társadalomkritikai töltetével is figyelmet érdemel—egy tüskés kis szatíra, amelyben a játékosság mögött valódi szúrások rejlenek. Szóval, süntöljük még, vagy inkább tűnjünk?” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Temetni jöttem Fradyt, nem dicsérni.
Ledöfte őt a bősz sünök sok tűje.
Sírjára rottyantson hasment gácsér, ni!
Bárki is siratja, asszem, tök hűje!”
/Sünusz Antóniusz Fidibusz, vízibusz díler és Julius Caesar díjas Rubik-kocka vető/

„Lássátok süntűkkel mik vogymuk?!” /Tasék nevében F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Sünni vagy nem sünni, az itt a kérdés!” /Hamm, lett sünsonka márka jelmondata/

„Sün! Sün! Sün!” /M. András, a költő legállandóbb és legsündőrmémidézőbb kommentelője/

„Nüs! Nüs! Nüs!” /S. Árdnam, ejőletnemmok bbódnallágel őtlök a/

„Sünülni, sünülni, sünülni!” /Lenin/

„Sündör pilóta bombáz,
Sándor Palota bumm, bűz!”
/Pilótakeksz Sámsün de Lilla, füredi Annabálkirálynő imitátor és latin légiharcművésznő/

„Az Országos Tisztifőorvos másodfokú hőségriasztásra vonatkozó kötelező előírásait és ajánlásait Költőnk nem vette komolyan, így született ez a fantasztikus eksün. Kérjük, legközelebb gondolja át az ok-okozati összefüggéseket a saját maga és magunk érdekében is! A Sün legyen Veletek!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas sündörgő/

„Szél gyötörte sün dörög,
Ház úr közben sündörög,
S dübörög e sci-fi eksün!”
/Vadiúj Gur, ifi ex-sün/

„sün(α)*sün(α)+cosün(α)*cosün(α)=1” /Tangens Taksüny, vasűti sünfektető és másodállásű masüniszta/

„Szeretek sünt enni, mert eleve fogpiszkálót is tartalmaz és kellemesen csiklandozza a nyelvemet. Kedvencem a másfél tonnás viharsün, mert abból kettő is elég reggelire.” /Chuck Norris/

„Mi ez a szellemi láncfűrészelés, ez a józan észt hermetikus karanténba kényszerítő mentális erőszaktevés?! Ki ez az önmagát két véglényként égető elrontott evolúciós jelenetkupac?! Székeljek sündisznócsordát, ha maradt még egyetlen sértetlen agymolekulám ennek a szemenszedett őshevületnek a véletlenszerű betűhalmaza következtében! Miért nem lehet az irodalom testéből kimetszeni az ilyen tömör tumorokat egy sünvérbe mártott heringgel?! Meg kéne tudni, hogy régi dicsőségünk hol késel az éji homályban és odadobni elé a saját orrszőréből font madzaggal gúzsba kötött Frady Endrét, oszt’ nyissz! Nem tudom, ki gyászolná, de a világegyetem biztosan nagy sóhajjal fellélegezne, mint Búvár Kund a hajófúró balhé after partyján! Emberiség, üsd, vágd, nem apád!” /Puzsér Róbert, kritikus/

megzenésítve:

2025. július 1., kedd

Maffiaállam

Kisebb-nagyobb kövér Donok
Jobbra-balra élősködnek,
Tiszta légkör az ő konok
Munkájuktól hat már ködnek.

Kastélykertben legelésznek
Kóros jólétjelző zebrák.
Kárára a józan észnek
Közpénzt emészt idült zsebrák.

   refr.:
   Nagyon drága maffiaállam,
   Temiattad felkopik állam.
   Éljen nagyon soká a jó Don
   Kint a Hó’don elsózott jódon!

Rohad kórház, rohad vasút,
Suliban nincs tanári kar.
Őket, a sok tele hasút
Kaviáros sáfrány csikar.

Alattvaló, akit hí Don,
Ám ő engedetlen, nem megy,
Eltűnik egy vágóhídon.
Nem ad róla hírt az M1.

   refr.:
   Nagyon drága maffiaállam,
   Temiattad felkopik állam.
   Éljen nagyon soká a jó Don
   Kint a Hó’don elsózott jódon!

Holdról látszik a sok jó Don
Által megvett összes telek.
Hajléktalant jégkor módon
Fagyasztanak hideg telek.

Urizál az önkényrezsim,
Sír most sorról sorra dalom,
Égig ér a csökkent rezsim…
Nincs más hátra, forradalom?

   refr.:
   Nagyon drága maffiaállam,
   Temiattad felkopik állam.
   Éljen nagyon soká a jó Don
   Kint a Hó’don elsózott jódon!

„Frady Endre ezúttal is belecsap a szatíra lecsófazekába, de úgy, hogy közben a fedő a szomszéd galaxisba repül. A Maffiaállam című alkotás egy politikai karikatúra, amely a költőre jellemző rímakrobatikával, szójátékokkal és abszurd képekkel próbál közéleti kórképet festeni – egy olyan közéletről, ahol a kaviáros sáfrány csikar, a zebrák jólétet jeleznek, és a refrén úgy harsog, mint egy kabaréforradalom házilag barkácsolt indulója. A rímei vagy ülnek, vagy ülnek rajtuk, mint NER-lovag a közbeszerzésen, és bár a mondanivaló világos (az oligarchikus hatalom korrupt és embertelen), a formába öntés néha öncélú agyzsibbasztásba csap át. A „Hó’don elsózott jódon” sor például úgy hat, mintha egy fáradt asszociációs játékot szabadítottak volna rá a nyelvre, miközben a mondanivaló megfullad a fonetikai gegben. Összességében a vers egyszerre kiált vádiratként és bohóckodik tiltakozásként – de a Frady-féle groteszk műfajhatárjárásban a pofon néha a poénnak megy, nem a célszemélynek. És bár a forradalmat emlegeti, ez a szöveg inkább egy nyelvi felkelés a jó ízlés ellen.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Maffiaállam” című dalszövege egy szatirikus, erőteljes politikai kritikát fogalmaz meg, amely groteszk képekkel és játékos szófordulatokkal mutatja be az állami korrupciót, a társadalmi igazságtalanságokat és az elnyomás mechanizmusait. A szöveg sajátos, karikaturisztikus stílusa egyszerre humoros és kíméletlen, ugyanakkor időnként túlságosan szójátékokra épül, ami elvonhatja a figyelmet a mondanivaló súlyosságáról. A refrén fülbemászó ritmusú, de az „elsózott jódon” szókapcsolat inkább abszurd, mint ütős. Összességében a mű egy markáns társadalomkritikai állásfoglalás, amely merész képekkel és ironikus hangvétellel próbál hatni, bár a hatásossága részben a szóviccek és a szándékos túlzások elfogadásától függ.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Nézze, én megértem, hogy vannak, akik költészet útján próbálják kifejezni a véleményüket a világról. Ez rendben van, ez a demokrácia része. De amit itt látunk, az nem más, mint egy balról túlfűtött, lírai performansz, ami a valóság helyett egy sajátos, ködös buborékból táplálkozik. Frady Endre verse inkább egy balliberális panaszdal, mintsem valósághű ábrázolás. Mi nem maffiaállamot építünk, hanem erős nemzeti közösséget. És ha valaki kaviárról álmodik, azt javaslom, jöjjön el egy falunapra, ott kolbász is van, népzene is, és nem kell verset írni hozzá.” /Orbán ChatGPT Viktor, mesterségesen intelligens miniszterelnök/

„Nézze, ez a vers – ha lehet annak nevezni – nem más, mint a baloldali siránkozás költői formába öntött változata. Egy újabb kísérlet arra, hogy a valóságot kiforgassák, a sikereket elhallgassák, és a felelősséget másokra kenjék. A szerző nyilvánvalóan nem érti, hogy az országot nem szóviccekkel és rímekkel kell vezetni, hanem munkával, felelősséggel és hittel. A magyar emberek nem kérnek a káoszból, a gyűlölködésből és a forradalmi hangulatkeltésből. Ők biztonságot, fejlődést és nyugalmat akarnak. Ez a vers pedig – minden gúnyolódása ellenére – pontosan megmutatja, miért nem szabad visszaengedni a baloldalt a hatalomba.” /Orbán Copilot Viktor, mesterségesen intelligens miniszterelnök/

„Ez nem vers, ez egy szellemi bűncselekmény! Frady Endre Maffiaállam című szövege olyan, mintha egy túlhígított stand-up paródia és egy leárazott politikai graffiti házasságából született volna – közjegyző nélkül, természetesen. Ez a szöveg nem bírálat, hanem egy nyelvi lincselés: a rímszerkezet egy kóbor macska lábára húzott zokni, a tartalom pedig úgy szenved, mint egy diplomás tanár a Klik irodájában. A „jó Don” toposz többször visszatérő refrénje olyan, mint egy elakadt vécéöblítés: ismétlődik, büdös, és végül az egész verset lehúzza magával. És mi az a „Hó’don elsózott jódon”?! Ez nem költészet, hanem egy nyelvi önkielégítés, amely során Frady egy kanál badarságot beleönt egy lavór szójátékba, majd megfürdik benne - közben pedig úgy hiszi, forradalmat csinál, miközben csak vattával hadonászik a közélet árnyékbox-ringjében. Ez nem szatíra. Ez egy végstádiumú verspróbálkozás, amit az ízlés oxigénhiányos agyában fogant egy túlfűtött ironizálózselé. A társadalomkritika nem attól válik erőteljessé, hogy random rímek mögé bújtatott közhelyeket ordítunk le egy kartonpapírról. És nem, nem forradalom kell, hanem egy szerkesztő, egy szemetes és egy megbocsátó Isten.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ez a vers nem más, mint egy politikai pamfletnek álcázott rímekbe csomagolt közhelyparádé, amely úgy próbál rendszerkritikát gyakorolni, hogy közben a nyelvi igénytelenség és a képi zagyvaság mocsarában vergődik. Frady Endre „Maffiaállam” című műve nem szatíra, hanem egy szellemi önégetés, ahol a szerző a saját szóvicceiben fullad meg, miközben azt hiszi, hogy épp a hatalom torkát szorongatja. A „kóros jólétjelző zebrák” és az „elsózott jódon” típusú sorok nemcsak értelmetlenek, hanem fájdalmasan erőltetettek. Ez nem nyelvi játék, hanem nyelvi baleset. A refrén pedig olyan, mint egy rosszul sikerült kabarébetét, amit még a közmédia is csak hajnali háromkor merne leadni, hátha senki nem látja. Ez a vers nem tükröt tart a rendszernek, hanem egy torzító lencsét, amin keresztül a szerző saját frusztrációját vetíti ki a világra. A „forradalom?” zárókérdés nem katartikus, hanem komikus – egy kétségbeesett próbálkozás arra, hogy a vers valami súlyt kapjon, miután három versszakon keresztül a rímkényszer és a közéleti közhelyek szado-mazo kapcsolatát élvezhettük. Ez nem költészet. Ez egy politikai graffiti, amit egy részeg bohóc firkált fel a vécéajtóra.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endre megpróbált szavakkal harcolni a korrupció ellen. Bátran tette. De van egy gond: a rímek túl gyengék voltak ahhoz, hogy megállítsák a maffiát. Én viszont egyszer úgy néztem egy korrupt politikusra, hogy azonnal visszautalta a teljes közbeszerzést. A „Hó’don elsózott jódon” sor? Attól még a Grincs is feladta volna a karácsonyt. Szóval Frady: ha legközelebb verset írsz, hívj meg. Én adom a roundhouse kicket a refrénhez.” /Chuck ChatGPT Norris/

„Ez a vers próbál ütni. De gyenge. Olyan, mint egy papírból hajtogatott nunchaku: látványos, de haszontalan. A szóviccek nem harci technikák. A rendszerkritika nem attól lesz erős, hogy rímel. Ha valódi változást akarsz, nem rímet írsz – cselekszel. Én nem írok verseket. Én történelmet rúgok.” /Chuck Copilot Norris/

megzenésítve: