Ha felkelvén süt rá Nap ott,
Hogy Karikó Katalinka
Osztott Nobel-díjat kapott.
Ő tipikus magyar elme;
Szegedről kirúgták s ha már
Így alakult, okos elme-
-nekült s itthon szenved szamár.
Nem zavarta soha őt tét,
Kutatási kudarc, vagy a-
-z mRNS; szembe jöttét
Örömmel fogadta agya.
Covid a hős Katánk elől
Más bolygókra menetel át,
S kiáltja, míg rohan elöl:
Mutálódjon, ki merre lát!
Olyan természetességgel,
Ahogy érti versenyló gyí!-t,
Mától új ellent öl még el;
Asszonyságunk rákot gyógyít.
S mi a jövő? Innen nem egy
Diák lesz, ki tudás miatt
Lehanyatló nyugatra megy,
S ott szerez majd Nobel-díjat.
Ugyanígy lehetnék talmi
Költőnél több: migráncs USÁ-s;
Megkapnám az irodalmi
Nobelt, melynek díja busás!
Ámde vissza főhősnőnkre;
Kati nem egy puding vatta!
Rendszer nem tette őt tönkre,
S csak azért is megmutatta!
(Nobeltánc!)
BRÉKING NYÚZ: A magyar Krausz
Németbe ment által Ausz-
-trián attofizikussá
Válva! Nobel, hozzá fussá'!
„Szia Nobel! Feri vagyok!
Igyunk pertut, itt a konyak!
Jó, hogy pénzdíjaid nagyok!
Osztom, mint más jótékonyak!”
„Ez a vers is Nobel-díjat érdemel.” /M. András, a költő legállandóbb és legtisztánlátóbb kommentelője/
„eM, díj’t adni nem a versért
Szoktunk. Érdekből (mely nyers) ért
Az, ki ilyet oda ítél.
Nem sejti ezt, ki nem itt él…”
/a svéd király/
„Világossá tettem a svéd királynak, hogyha nem küldenek Nobel díjakat, megvétózom a NATO csatlakozásukat. Futballokos nemzetként mindig megszerezzük, ami nekünk jár. Az asszonyságnak és az uraságnak gratulálok! A jövőben is mindig előre menjenek és nem hátra, úgyhogy irány haza! Magyarnak lenni jó, főleg itthon!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/
„Mindenütt jó magyarnak lenni, de legjobb Londonban!” /Dr. Nagyagy Nándor, fehérvári szakmérnöki diplomával és doktorátussal rendelkező észak-londoni pincér/
„A magyar Karikó Katalin Amerikában, a magyar Krausz Ferenc Németországban, a magyar Kishont Ferenc (Efrájim Kishon) Izraelben, a magyar Vén Ottó (Winnetou) Apacsföldön, a magyar Kubala László Spanyolországban, a magyar Szoboszlai Dominik pedig Angliában lett világhírű! Lehet, hogy a Kárpát-medence be van oltva siker elleni vakcinával? Vagy valakik privatizálták és elkerítették a posványból való kiemelkedéshez vezető utat?! Hogy lehetséges ez, amikor Dobogókő a Föld szívcsakrája?! Nálunk dobog s Föld szíve, oszt’ mégis úgy menekülnek innen a tehetségek, mint a mérgezett egerek?! MINDENKIMONNYONLE!!!” /Sámán Simon, porig égett fekete máglya díler és türkszittya táltos/
„A zanyja krausz! – írta Kishont Ferenc és milyen igaza volt! Lehet, hogy a mi Krausz Ferink nem is a mi Krausz Ferink?! Hát hogy lehet az ukránoknak odajótékonykodni a Nobel díj összegét, amikor nekünk magyaroknak sokkal nagyobb szükségünk van rá?! A mi szomszédunkban háború dúl, míg az ukránokéban nem! Emiatt a mi inflációnk is jóval nagyobb, mint az övéké! Lehet, hogy már Krausz Feri is sorosbérenc Mini Feri lett?! Nomen est omen?! Össze-vissza nő aki össze-vissza tartozik?! Magyar népnek magyaroknak jótékonykodó magyar Nobel-díjast!” /Bükkfaék Buldózer, népnemzettudathasadási főispán/
„Tanárnő kérem, ha igaz az, hogy Magyarországon a legtöbb az egy főre eső Nobel díjasok száma, akkor hogyhogy nem hallottam még egy esetről sem, amikor valakinek a fejére zuhant volna egy Nobel díjas?!” /ifj. Tompa Tudor, a Nagyon Elit Rend (NER) kiemelt középiskolájának végzős tanulója/
„Jó kérdés, Tudor fiam, kapsz egy ötöst! Tudod mit, kapsz két ötöst! Sőt többet! Feltétlenül említsd meg az oktatással foglalkozó tárcanélküli államtitkár édesapádnak, hogy mindet tőlem kaptad!” /Rovásíródeák Rezsőné Mocsári Mimóza, ifj. tompa Tudor osztályfőnöke/
„Jó, hogy szólsz, Tudor fiam! Ennek az igazi magyar anyának, aki az osztályfőnököd, elintézek egy bruttó 150 forintos béremelést! Á, nem leszek kicsinyes, legyen 250 forint, elvégre egyszer él! Te meg tanulj szorgalmasan tovább, érettségizz le és intézek neked egy amerikai egyetemet, ahonnan már egyenes út vezet a Nobel díjadig! Milyen szakterületen szeretnéd?” /Tompa Tudor, oktatással foglalkozó tárcanélküli államtitkár/
„Vissza! Vissza! Az uramat is add vissza!” /özv. Kovid Károlyné mondása, mielőtt csendben letette a tüntető tábláját/
„Ki az én vakcinám issza,
Nem jön káros ura vissza!
Zokogjatok özvegy arák,
Tűnik Covid, múlik a rák!”
/Rímlő-Himlő Regéc, Dr. Karikó Katalin megbízott sajtóverselője/
„Egy gondolat bánt, hogy csalánszövet brék ing nyúz engemet!” /irodalmi Nobel-díjra esélytelen falfirka a brék densz palota művészbejárójánál/
„Úgy hull ránk a Nobel eső,
Hogy a zember áll s csak les ő:
Na, mi ez itt, na mi az ma?!
Meneküljünk, ha miazma!
Ha miazma, van vakcina;
Kata, csípünk téged mi ma!
Téged is bírunk ám Feri,
Between east-west you’re the ferry!”
/Csofelláki Csumida, az utca átlagembere és anonim anglicista/
„Mi ez az álöntudatos állampolgári áláhítat, ez a nemzetiszín szalaggal eltakart légvárromhalmaz?! Az irodalmi Ignobel-díjra esélyes Frady Endre ismét munkát adott a köztisztasági hivatalnak azzal, hogy orbitális izzadságszagot árasztva maga alá erőlködött némi szerves szervilizmust egyenest a járdára! Jaj annak, aki belelép, mert annak a talpáról az intenzív Nobel eső sem mossa le az összefradyendréződés nyomait! Anyám örök életére esküszöm, hogy ennél rosszabbat eddig csak Frady Endrétől olvastam, de tőle is csak pár ezerszer! Amikor megláttam, hogy a vége után még két törő-nyúzó versszakkal folytatódik, akkor úgy fájtam, mint az a macskajajos tömbházmester, akinek az aszfaltra kilógó nyelvén végig masírozik egy fékevesztett békemenet! Nem akarok több hasonlót sem olvasni, nem, nem, soha!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Alfred Nobel az én tanácsomra nem alapított összetett Nobel-díjat a minden területen IS legjobbnak, mert unalmas lett volna, hogy minden évben én lettem volna az egyetlen jelölt.” /Chuck Norris/
