2012. június 20., szerda

Hangyanász az avaron


Talajt csőrrel csirke vés,
Keresi a hangyabojt.
Izmos testén zsír kevés,
Sapkáján meg nagy a bojt.

„Baromfikám micsinász?!
Bálterem most az avar!
Hangyáknál van kicsi nász,
S te magad vagy a zavar!”

Elő éhes puli mász,
Sapkás csirkét bezabál,
S talpán hangyás kulimász…
Kérdi: „Nincs most ez a bál?”

2012. június 19., kedd

Véradó líra

Nedvesen Zokogó Tömegek!
Nem kell többé kétségek között vergődni, vad halálsikolyok közepette végrendeletet fogalmazni, padlón összegyűlő könnytócsákba ököllel belecsapkodni és tévé előtt letargiában fetrengve tehetségeket kutatni, mert itt van végre a válasz: IGEN, LESZ VÉRADÁS!!!
Az alábbi véradó lírában az önfeledt költő a tőle megszokott rusztikus bájjal és lapra szerelhető rímtechnológiával osztja meg donori örömét a világirodalombarátok és barátnők lélegzetvisszafojtva lélekbúvárkodó seregeivel. Feleim, ömöljön az a vér!
Világ véradói, le ne üssetek!

Frady Endre:
VÉRADÓ LÍRA
Több vagy-e, mint ötven kiló,
S kártyádnak remek a TAJ-a?
Nem harapott meg víziló,
S nem haltál ki, mint egy maja?

Két lóerős postaszekér
Poros utcán tizenöttel
Száguldva a levelekér’
Tegnapelőtt nem ütött el?

Nem vagy terhes, nem ráz a láz,
Nincsen pszichés májzsugorod,
S kórterjesztésért nem gyaláz
Téged fél Nyizsnyij Novgorod?

Oké minden fenti adat,
S tömény önzetlenség hat át?
Rút közönynek üzenj hadat,
S vívjál vidám vérbő csatát!

VÉRADÁS:
2012. június 29. (péntek) 15:00-19:00
Bp. XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet


A világegyetemet mélyen érintette, felkavarta és szinte kiforgatta önmagából a költő ily mély tényfeltáró és jövőbe mutató véradó lírája. Nem is hagyták szó nélkül…

„Kihaltam. Nem mehetek.”
/egy maja/

„Jaj, de kár, hogy nem tudok odamenni, mert aznap épp szolgálatban vagyok!”
/Jack Neck, a Vampire State Building főportása/

„Vééér!!! A fél karomat odaadnám, ha ott lehetnék!”
/Véreskezű Mária, a brikettek egykori uralkodónője/

„Jaj, csak el ne vágjam a zacskót, vagy az odavezető csövet!”
/Ollókezű Edwárd/

„Ennél a vacaknál még oroszul is jobbat írtam! Vérszegény klapancia!”
/Alekszandr Petrovics barguzini forradalmár költő és kinyugdíjas/

„Ez az! A vers maga ugyan olyan szörnyű, hogy savszívű Alieneket lehetne ijesztgetni vele, de legalább keményen beledörgöli a elefántcsonttoronyban fetrengő dekadens celeblobbi orrát a saját taknyanyálába! Nem tudok rá két pontnál többet adni, de bátorítóan kacsintok hozzá! Egyszerre soha többé és csak így tovább! Na, kifelé! Még találkozunk! Jaj nekem! De neked is!”
/Puzsér Róbert/

„Bosszantó egy bugris bunkó! Abcug Frady, le vele! Verstanról még sosem hallott, s nem tud még vért adni se!”
/Sur, Solt, Bese/

„Sajnos most pont ráérek. Ott leszek bent teljes terjedelmemmel. Gyere te is, Vad II.!”
/Kassai Viktor játékvezető/

Ó, hogy az a … (folyamatos füttyszó) … a tieteké!
/Dopeman alternatív köztársasági elnök jelölt)

„Kérem a svéd műfordítást és azonnal továbbítom az akadémiámnak irodalmi Nobel-díj témában!”
/XVI. Károly Gusztáv svéd király/

„Jaj ne máááá!!!”
/egy neve elhallgatását kérő svéd királyi akadémikus/

Dán kannibál


Dán kannibál vígan emészt,
Tápláléka nem három lett,
Se két litván, se egyszem észt,
Hanem finom Larsen omlett.

Shakespeare ordít: "Hol a dánom?!
Főszereplőm, Larsen hamm lett?!"
Lelkében nincs dínomdánom,
S új főcímet ír fel: Hamlet


2012. június 18., hétfő

Hétfői hőguta


Hője van e nyári hétfőnek,
Agyamban atomok szétfőnek.
Arcomon szénorr és hamuszáj,
Well done-ra átsülök, ha muszáj.

Higanyszál meglódul – hegymenet! –
S könnyedén viszi a negyvenet.
Ötvenet délután, ha veri,
Hangulat nem lesz túl haveri.

Vashíd is izzad majd reve-lét,
S átélhető lesz a teve lét.
Ó, bárcsak állhatnék jégesőn,
S mondhatnám átfagyva: Vége, schön!

2012. június 15., péntek

Lenke néni

Lenke néni életvidám,
S nótáz: „Dádi-dudá-didám…”
Doktor Slawácz ordít: „Lenke
Néni, az elektroenke-
-falográf az alfa hullám
Helyett mindjárt földre hull ám!!!
Énekhangtól berezonál!!!”
„Kis pej ló az istállónál…”–
- Lenke néni énekszója
Túlfőzéstől robbant szója
Módján kitölt minden likat,
S doktor Slawáczot is ríkat:
„Lenke néni, hogyha szeret,
Inkább vágjon rajtam eret!!!”
Mint fültőn lőtt üregi nyúl
Doktor Slawácz padlón kinyúl…
S erről Lenke néni és én
Társalgunk a temetésén.


Az öreg zongora

Zongorán pókháló s penész.
Régóta nem játszik rajta
Gazdája, a züllött zenész,
Mégsem sír, nem olyan fajta.

Muzsika nem jár már benne,
Nem várja hangversenyterem,
Ha tudna, világgá menne,
Hol talán dallam is terem.

Egy téli éjen az álma:
Körben a nézőtér tele,
S színpadon mintha ő állna…
Reggelre fűtenek vele.


2012. június 14., csütörtök

Meghasonlás

Vazul gazul röhög, mert a
Szomszéd ebe, aki Herta,
Egybe nyelt egy dagadt kecskét,
Melynek szarva bentről - reccs! - két
Darabba e blökit szelte.
„Höhö, sose kelsz már fel te!” –
- Vazul gazul kárörvendett,
S ó-olaszul bőgte: "Vendett!!!"
Ám a föld alatta megnyílt,
Ég villámot lőtt rá, meg nyílt,
És most Új-Zélandig átás…
- Költő úr, nincs megbocsátás?!
- Oké, olvasóm, te átok,
Most az egyszer megbocsátok!
Kezdem újra:
Herta egyé’
Kisebb kecskét s újra eggyé
Legyé’ s ne röhögjön Vazul
Terajtad többé ily gazul,
S itatódjon e két kert át
Vidámsággal s Vazul Herthát
Is szeresse, meg a Schalkét,
Meg a Bayernt s Borussia
Dortmundot is! … Elmém, szia!

Sálálá-láláááááá…

(a költőt tisztelői ekkor a legjobb magánklinikára szállíttatták, ahol boldogan énekel, míg le nem halkítják…)