Agglegény

Mikor mosok, mezszín tisztul,
Ami nem is csoda, hisz’ túl-
-adag’lom a mosószeret.
Mosószergyár ezér’ szeret.

Fehér ruha, tarka ruha
Egybe százhúsz fokon... Húha,
Minden cuccom színe egyen!
Mit tegyek, hogy ne így legyen?

Mossak hideg vízben olcsón?
Nem jön ki ingből, mi gyolcs, ón-
-folt, csak bádogolló mentén…
Lyuk legyen a lószőrmentén?

Nősüljek meg? Akkor arám
Biztos nagyon jól mosna rám…
Ám akarna nyilván babát…
Ér ennyit pár tiszta kabát?!

„Jaj, drága Lajosom, ha megígérem, hogy nem akarok gyereket, akkor moshatok rád? Akkor oltárhoz vezetsz, ugye? Garantálom, hogy végre egyszer lesz rajtad egy tisztességes fehér ing!” /Petrezselyem Piroska, hajadon mosónő/

„Vigyázz Lajos haver, ne hallgass a szépen szóló szirénhangokra! Nehogy igába hajtsd a fejed! Inkább legyél fakó és büdös, mint rabszolga! Ahogy a félig kibelezett William Wallace kiáltotta rettenthetetlenül a kínpadon: Szabadsáááááág… grrhrrrhhh…” /Tömb Tivác, hóhér és tízgyermekes családapa/

„Tisztelt Lejtmeneti Lajos úr! Örömmel értesítjük, hogy idén Ön nyerte a Nemzeti Mosó- és Patkányirtószer Gyár Legtöbbet Vásárló Magánszemélye díjat, melyet a folyó hó tizenharmadikai Habzó Nap alkalmából tartott gálaesten adunk át. Kérjük, hogy a díjazási ceremónia kezelési költségeként hozzon magával tízezer forintot, mely összegben a korlátlan ropi fogyasztás is benne foglaltatik!” /Makacsfolthy Menyhért, a mosószergyár marketing menedzsere/

„Sokan kiröhögnek, hogy hogyan kerülhet ónfolt a gyolcsingemre és a lószőrmentémre, de hát ha egy bádogosnak szőrén kell megülnie a viharban nekivadult nyeregtetőt, akkor időnként oda-oda csöppen a hacukájára a matéria. Főleg, ha előző este az ember kriglihosszal megnyerte a kerületi iszodában a Sörhányó Sebő Emlékversenyt!” /Lejtmeneti Lajos, egyedülálló bádogos és a Sörmann Tank cím birtokosa/

„Hát ezért fogy a nemzet! Egy igazi férfiembernek nem az önző magányt kellene választania, hanem az őssy  keresztény/keresztyén kultúrkörből fakadó házasságot, mely bő gyermekáldásával biztosítja a hon kellő népsűrűségét és az agyatlan... öööö... illetve elkötelezett szavazótábor biztosítását! Nők, maradjatok otthon a fakanál mellett és szüljetek, szüljetek, szüljetek!” /Dr. Ájtatos Manó, zugügyvéd és országgyűléssy képviselő/

„A házasság egy súlyos kötelék, úgyhogy én a magam részéről mindenkit óvok tőle. Azért tudom ilyen pontosan, mert rólam nevezték el. Kötelék vagyok, Kötelék Jakab.” /Kötelék Jakab alias James Bond/

„Jaj, Lajos, egy ilyen keményen dolgozó kisember, mint te, nem vetheti bele magát puszta önérdekből egy ilyen ásó-kapa-nagyharangos izébe! Legyen eszed, nélküled üres lenne a romkocsma!” /Batu Kenéz, tatárbifsztek árus agglegény és megvadult szingli hordavezér/

„Mi ez az agyatlanul összebádogollózott szellemi disznótáp?! Anyámmal kimosatom ezt a sötét klapanciát a házilag készített mosószerével, ami kihozza belőle a makacs szennyeződéseket, azaz a Frady Endre által odahányt szavakat, és az így kapott tiszta lapon Tabula Rasa indiai költővel íratok valami rendes verset. Bár nem tudok hindiül, de azért gyanítom, hogy még így is több értelme lesz számomra ennek az új, बैचलर című műnek, mint az eredetinek volt. Anyámnak erről jutott eszébe, hogy milyen szép ember is az a Hindiana Jones, de erre most nincs erőm reflektálni…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én sosem mosok, egyszerűen csak kirúgom a ruháimból a vérfoltokat és az egyéb makacs szennyeződéseket.” /Chuck Norris/

Honfoglalás

Ősmagyar hátranyilazás /piréz paparazzi felvétele/

Ráróm hátán foszló nyereg
Alól puhított hús pereg,
S eme sörénytelen tar ló
Lába nyomán döng a tarló.

Üldöz két kun s három avar,
Jobból öt besenyő kavar,
Balról vágtat kilenc piréz,
Csillog rajtuk ünnepi réz.

Lassan bekerítenének,
Zeng belőlük harci ének,
Számon a szó mégsem a zok,
Közéjük jól benyilazok.

Nyilam minden ellent legyűr,
Fejük helyén tátong egy űr,
Kifut mindük alól a ló,
Én győztem, a honfoglaló!

„Ezek a ravasz magyarok folyton hátrafelé nyilaztak! Mire rájöttünk, hogy mi viszont előre nyilazva állandóan fejbe lőjük a saját lovainkat, már el is foglalták az egész Kárpát medencét! Úgy kell nekik! Ők most keményen dolgozó kisemberekként éppen valakinél jobban teljesítenek a trianoni kismedencéjükben, míg mi élvezzük a nyugatnémet nyugdíjunkat! De jó, hogy az indián nyarunkat nem egy stadionépítő közmunkatáborban kell leélnünk! Nyugati nyugdíj jobban tejel!” /Karl-Heinz Lebensmittel, lódoktor és valódi Kárpát medencei őslakos/

„Bár mi csak kitalált népcsoport vagyunk, természetesen folyamatosan élősködünk és az összeesküvés elméletek igazolásaként a komcsi dakotákkal, meg a cionista imperialistákkal együtt ennek a stöpszli 93 ezer négyzetkilométernek az elfoglalásán és tönkretételén munkálkodunk.” /Dr. Pirézzy Pslöfénc, bankár és főpiréz/

„Már megint ez a Habsburgsággal átitatott nyugatbérenc álősmagyar liberálbolsevik történelemhamísítás, ami barbárokként állít be minket, szittya-hun ősmagyarokat! Mi szőrén ültük meg a lovainkat, a nyereg csak gyerekülésként szolgált és nem húst tartottunk alatta, hanem az Attila-féle hőkövető lézernyilaink utántöltő akkumulátorait! Honfoglalás sem volt, mert amikor a világűrből megérkeztünk, hogy civilizáljuk a majmoknak ezt a bolygóját, eleve itt értünk Földet a dobogókői szívcsakránál! Ria, ria, Hungária!!!” /Baskír Bösönc, gyulatáltos és lézerfegyverkovács/

„Nemzeti nagylétünk méltó lírai mementója eme mű, melyben a költő önmagát a honfoglaló őshős archetípusaként aposztrofálva heroikus küzdelmet folytat a téridő különböző pontjain harcoló valós és fiktív ellenségekkel, majd a fájdalmait az őshun leleményességgel palástolva igazi honderűt sugárzó vérfürdőt rendez Attilának, Isten Lézerkardjának nevében és eszmei segedelmével. A győzelem hevében kiáltsuk együtt a költővel az ősi szittya csasztuskát: Szellő ringat búzát, árpát, Legjobb medence a Kártpát!” /Árvalányhajassy Ányosné, Hőssy Heroika, az Árpád-házi Szent Jobb Gimnázium harci ének- és ősmagyartanára/

„MI EZ?! Mi ez a nyereg alatt puhított agyú költőből előfröccsenő versmócsing?! Mi ez a rühös dohszaggal átitatott líraszaftos tócsamaradvány?! Bárgyúbbnál bárgyúbb rímek verik agyon az amúgy is egy szürke ló fantáziatlanságával odahányt képi világot! Anyám szerint ettől még szép lehet a pirézek csillogó ünnepi rézöltözete, de hát nem véletlenül nem volt neki még soha önálló képzőművészeti kiállítása a Műcsarnokban! Ez a borzalom végül mindenkit maga alá gyűr és egy tátongó űrt hagy az ártatlan olvasók agya helyén! Veszélyességi pótlékot kérek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én is ősmagyar származású vagyok, de abban a szűk medencében minden pörgőrúgásommal leromboltam egy-egy hegyláncot, úgyhogy a síelők érdekében inkább kivándoroltam Texasba. Azóta rengeteg amerikai gengszterfej helyén tátongó űrt láttam már a lábam nyomán. Szeretem a magyarokat, csak Frady Endre ne jöjjön ide hont foglalni, mert akkor nem állok jót magamért!” /Chuck Norris/

József és a fáraó álma

(I. Mózes 41 alapján)

Hű olvasóm, legyél készen,
Főhősöm ma József lészen,
S sztorim, amely róla szóló,
Messze haladt már, mint jó ló:

József börtöncellában áll,
Sorsa -istelenül banál-,
Elítélték ártatlanul,
S életbölcsességet tanul.

Fáraó eközben álmod,
Szája szörcsög a’la nyál-mód,
S vadul bugyborog e nyál ma,
Olyan izgalmas az álma:

Hét bő kalászt hét slank eszik,
Kiszárad alattuk a szik,
S ugyanez megy tehenekkel…
„Ó, jaj, ezt fejteni meg kell!”

József –atársa, az ex-cell-,
Ki nem precíz, mint az Excel,
Fejéhez kap: „Jut eszembe
Álomfejtő! Ott ült szembe’!”

Fáraó küldöttet meneszt,
Főhősünk meghallja e neszt,
Megborotválkozik uccu,
S öltöz-pakol, kevés cuccú.

Álmot hallva így fejt Joci:
„Hét bő év jön s tele poci,
Osztán lesz hét szűk esztendő,
S kiürül az összes bendő.

Neveztess ki éppen ezért
Fáraó, egy táphadvezért,
Aki stadionok helyett
Bő termésnek épít helyet!”

„Jóskám, te légy ama nagyúr,
Benned az Úr nagyagyra gyúr!
Felelősség engem má’ nyom,
Legyen tiéd fele lányom!”

József mindenhová rakat
Bazi búzaraktárakat,
S hét évig be mindent tárol,
Nem csak holnapra él máról.   

Midőn kezdődik a hét szűk,
-séglet lesz a búza, létszük-,
S úgy élik túl e szűk hetet,
József minden népet etet.

Híre terjed távol s messzi,
Népszerűbb, mint máma Messi,
S életszínvonalt is emel…
Ezt majd máskor mesélem el!

„ Mi ez a zsigernyaggató  turharettenet?! Hála a magasságos YHVH-nak, hogy ez az óborzalom nem most folytatódik tovább! Már így is tizenkét versszakkal volt hosszabb a kelleténél! Nem lehetett volna előrébb hozni a tízcsapásból legalább azt az egyet, amikor a költőre leszáll a teljes sötétség. Anyám szerint pont ez történt, de hát ő már keveri a szegyet a faggyal. Ó, Uram, nem tudnál egy jelet küldeni, hogy Frady Endrét gyíkká változtatnád úgy, hogy ne múljon el?! Utána meg küldd el jóval a nyúlon túl!” /Puzsér Róber, kritikus/

„Ártatlan vagyok! Kikérem magamnak, hogy ez a Frady Endre állandóan rám hivatkozik! Nekem alibim van, én csak négyszáz évvel később születtem! Az egészet pedig sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánom! Hagyjanak békén a paparazzik és ne álcázzák magukat csipkebokornak, mert az olyan égő!” /I. Mózes, próféta/

„Nem tudom, mit vagytok úgy oda miattunk?! Ebben a folyamatosan szétlopott országotokban ezer éve, Felnégyelős Álszent Pista óta, folyton mi jövünk saját magunk után, ti pedig mindig beveszitek a 'majd a gyermekeiteknek jobb lesz' maszlagot. Bambaország jobban teljesít, hehe!” /hét szűk esztendő/

„A költő úr bibliai versei hatására kezdtem el olvasni a Szentírást és elmondhatom, hogy a dolog nem volt hiábavaló. Az életem meglepő fordulatokat vett és talán nem véletlen, hogy azzá lettem, aki vagyok. Általam mára a Vatikán is Ferenc várossá vált.  Hajrá Frady!” /I. Ferenc pápa/

„Öregkori szenilitásomban még a debil fáraót is megáldottam, de azt a költőt, aki ennyi hülyeséget ír a kedvenc fiamról, csak megátkozni tudom: Frady Endre, a nyál kössön meg a szádban és a ló lambadázzon a füled tövén, te körülmetéletlen és tisztátalan gyökérsertés!” /Jákob alias Izrael, József édesapja/

„Elnézést, hogy ennyi félresikerült reakciót váltottam ki ezekből a szerencsétlen egzisztenciákból!” /Frady Endre/

A jel

Jel jelent meg szobám falán!
Túl sok volt óbor talán,
Vagy egy felsőbb erő üzen?
Szüljek hármasikret szűzen?

E jel nekem miért jelel?
Menjek? Hova? Le-Ki? Fel-El?
Mi vár engem, nyugat, kelet?
Hol hirdessem ki a jelet?

Mondjak bármi messiásit
Bűnös népnek, ki csak ásít?
Hoz-e vajon hasznot e jel,
Magyarország jobban tejel?

Hallgat majd rám férfi meg nő?
Hű, a falon a jel megnő,
S teljesedik, mint a zen ész…
Jaj, most látom, ez csak penész!

„Hé, itt plágium zajlik! Szervezkedik a bosszú népe! Én vagyok a jel, Frady Endrét meg egye meg a penész és eméssze el a nemzeti sámántűz! Közbűntánc!” /Ákos, nemzeti pop-ikon/

„Ha a jövőben jeleket tapasztal, használjon Hanno penészölőt! A falra hányt óborsót is leviszi! Bevált márka, már a kőkorszaki szakik is ezzel penésztelenítettek!” /Hanno Barbara, szakipari penészölőnő/

„Ez színtiszta UFO jelenség! Szerintem még a felső szférák is rezegtek! Egyszer nekem is volt ilyen élményem, amikor elragadtak az égi lények és utána én is a saját belső éntudatom répaszínű tócsájában ébredtem. Azóta is a kör közepén hányok…” /Pataky Attila, nemzeti rock-ikon/

„ Szent népnemzeti rettenet, már megint egy újabb szűznemzéssel idepottyant sámánegójú Ákos epigon! Az ilyenek műversek helyett miért nem sün hármasikret szülnek?! Anyám szerint az még császármetszéssel is fájdalmas, de szerintem semmi sem fájhat jobban, mint az ilyen bugyuta küldetéstudatos  klapanciák agyfacsaró aknamunkája! Ó, bárcsak lenne egy olyan dolog, amiben Frady Endre osztozik Giordano Bruno-val, Szervét Mihállyal és Jeanne d'Arc-kal! Egy igazi költővel szólva: Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„ Robikám, druszám, j ó dolog is az a máglyarakás! Nálunk kedden az volt a menü Jókai bablevessel, és többen voltak a népek, mint kétharmad Ákos koncerten!” /BigRobi, a Kisbig főséfje/

„Végezetül Ákos vitéz, hogy jóllakjál, mákos pitézz!” /Alma együttes/

„Ó, mekkora spirituális sámánlíra! A szellem szakrális útkeresése és a halogatásba belepenészedő tohonya test antagonisztikus ellentmondása olyan magasságokba korbácsolja a reménytelenül túlhevült katarzisvárást, aminek a vége nem lehet más, csak a poshadt penészgombás lelki pöcegödörbe emésztő tűz. Kába kóbor kutyából nem lesz ába óbor utya! A mélylírai i-re a pontot a pontatlan jel előtti pontos jé teszi fel. Ebből a műből bestseller szag árad!” /Zsiger Zsálya, a Megvető kiadó fülszövegírója/

„Magyarország tényleg jól tejel! De ezt a költő honnan tudja, talán ő is rajta van a kifizetési listán? Megyek és megnézem a Népesség Nyilvántartó Hivatalban! Ha nem adnak adatot, lerúgom a fejüket!” /H. Árpád, keményen tanácsadó kisember/

„Ki akarja lerúgni a keményen dolgozó kishivatalnokok fejét?! Csak nem ez a stöpszli ősmagyar H.Á.?! HÁHÁHÁ!!! Hát megfojtom a szemöldökömmel, háháháháhá!!!” /Chuck Norris/

Ne hagyd magad Pitkin!

Pitkin bácsi arra ébred,
Pitt ül rajta. Rászól: „Hé Brad!
Nem vagyok én parti fapad,
Ami kilátszik, ha apad!”

Brad Pitt bambul, semmit nem ért.
Címhős ordít: „Szemet szemért!”
S Bradet kertbe rúgja Pitkin:
„Na, most én ülök rád itt kinn!”

Nagy birkózás zajlik itten,
Pitkin ül is s nem is Pitten:
Döntetlen? A Pitkin-Pitt: patt.
Nem lesz ebből soha itt matt?

„Ne hagyd magad Pitkin!”- szól most
Pitkinné s botot ad, ólmost.
„Ómájgád, meleg a pite!!!”-
S elfut Jolie kedvenc Pitte…

„Hé, Pitkinné, ne avatkozzon bele a férjeink küzdelmébe, mert odamegyek, oszt’ megrágatom a parókáját a műfogsorával!” /Brad Pittné Angelina Jolie/

„Tényleg zsírnagy balhé volt és egyedül nekem van meg a teljes fotósorozat! Most várom, hogy a Blikk, vagy a Kiskegyed ajánl-e érte többet. Emellett már meghívott a műsorába a Hajdú Péter, a Fábry és a Friderikusz is! Jó anyám, vége az éhkoppnak, mert dől a lé!” /Sötét Ben, bujkáló paparazzi, egykori középiskolai rajz- és erkölcstanár/

„Frady Endre sötétben bujkáló paparazziként alacsonyul és aljasul le a celebvilág médiaiszapjáig, majd alattomos bulvár kundként merül alá e bűzhödt fertőbe. Ez még az ő dolga lenne, ha a dilettáns irománya nem szaglaná mételyezően körbe a sajnálatosan kis honunk mind a kilencvenháromezer négyzetkilométerét! Anyámat már hermetikusan elzártam, én pedig a jó ízlés gázálarcába temetkezve várom, hogy eloszoljon ez az alpári lírafelhő.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A globális felmelegedés hatására megolvadnak a sarkköri jégsapkák, a tengerek szintje másfél méterrel megemelkedik, a parti fapadra már apálykor sem lehet majd leülni és mindannyian felpuffadt zöld vízi hullaként fogunk lebegni a szennyezett óceán olajos felszínén. Úgy kell nekünk! Én szóltam…” /Kasszandra Kázmérné Vátesz Vendetta, zöldjogi aktivista és rémhírterjesztő/

„Pitt, vagy Pitkin? Pitkin, vagy Pitt? Ki mellett kardoskodjunk, ha a kardoskodásnak nem lenne ilyen fegyverkezési felhangja, illetve kire voksoljunk? Voksoljunk-e egyáltalán egy ilyen klasszikus patthelyzetben? Szabad-e, merhető-e felvállalni a kockázatot? Mérhető-e a merhetés mértéke? Pusztán a passzív megfigyelésünkkel nem billentjük-e ki labilis egyensúlyi helyzetéből az aktív patthelyzetet és nem folyásoljuk-e be a befolyásolhatatlant? Mennyi kérdés, és rajtam kívül senki sem kíváncsi a válaszaimra?!” /Török Gábor, politikai elemző/

„A Hollywood szindróma és a magyar népi műköltészet egymásra találása Frady Endre életművének eme újabb remekében olyan elemi erejű transzcendens revelációval csapódik az olvasóközönség szintézisre képtelen heurisztikus identitászavarának, hogy az már-már önnön pszeudo-integritását őrli fel. Különböző korok csillagainak egy idősíkban történő szuperanakronisztikus összemetszetése az einsteini kozmoszkép és a világirodalom új interdiszciplináris határmezsgyéjének forradalmi körülhatárolása és végtelenítő határtalanítása is egyben. A vers olvasása közben az atomi önszuggesztió hullámai nyaldossák vegetatív idegrendszerünk partjait. Igazi, ólmosbotként letaglózó téridő líra!” /Dr. Egykő Albertné Mély Maja, a ’Köd előttem, özönvíz utánam’ c. tudományos-fanatikus irodalmi havilap főintendánsa/

„Nagyon gagyik ezek a modern ólmosbotok. Bármelyiket eltöröm a szemgolyómmal.” /Chuck Norris/

Vérbő Vajk

(horror mese csak 118 éven felülieknek!!!) 

Vérbő Vajk egy dúvad vámpír,
Elkap, mint csempészt a vám pír,
Kenyerén vagy véres vajkrém,
S bezabál e szörnyű Vajk rém.

Fogakat tokádba mélyeszt,
Átélned nem túl nagy kéj ezt,
Ám a szívcsakrádba, ha mar,
Véget ér e fájás hamar.

Belőled minden jót megesz,
Hordó gyomra ettől degesz,
Ám bármidben volna hiba,
Eladna a kínaiba.

Nincs is szebb jövőkép ennél:
Kiciccípősz cirke lennél,
S rajtad rágná magát vak át!
Polgártársam, jó éjszakát!

„Jaj, költő úr, hát hol él maga?! Ha valakinek a határátlépéskor az arcát elönti a vám pír, akkor az nem profi csempész, csak egy betanított pitiáner seftelő! A múltkor is úgy hoztam be a gatyakorcomba varrva ennek a Vérbő úrnak az aranyozott gyémánt vámpír műfogsorát, hogy még a pulzusom se ment negyven fölé, csibepofa!” /Enyv Jenő, csempész és hidegburkoló/

„Senki ne akarja nekem bemesélni, hogy az a fincsi szecsuáni csirke, amit tegnap ettem a kínai büfében, az valamikor ember volt! Hát ne lássam anyám kapáslövését a felső lécről a gólvonal mögé pattanni, ha át nem látnék a szitán!” /Vak II. Béla, alapvonali gólbíró/

„Jaj, költő úr, rémálmaim vannak! Az idióta horror meséjétől nem tudok aludni! Már napok óta nem merek bemenni a Tescoba, mert félek, hogy a hűtőpultról rám veti magát egy vér ízű vajkrém! Még jó, hogy vasárnap zárva vannak ezek a nyavalyás multik!” /Polgár Pál, keményen dolgozó kisember/

„Felháborító, hogy alaptalanul a rossz híremet keltik! Már régóta áttértem a vegetáriánus étrendre és leadtam huszonöt kilót. Se vér, se hordóhas! Még a nevemet is megváltoztattam! Ha Frady Endre nem kér térden állva bocsánatot nagy nyilvánosság előtt a Csát-Csút rangadó szünetében, a Kancsó Aréna gyepén, akkor leharapom a fejét!” /Vega (ex-Vérbő) Vajk, a Nemzeti Vérellátó Központ minőségellenőre/

„Az írásból arra következtetek, hogy a költő a mélyen elfojtott pszicho- és szociopata hajlamait antiszociáltechnorata lózungok mázaként próbálja másra hárított felelőségként szétkenni a társadalom fantomfelületein. A gyanúsítottól a tömeghisztéria keltésének gondolata sem áll távol, de hát ezzel vagyunk így ebben az országban pár millióan. Szigorú zárt intézményes szívcsakra kezelést javaslok!” /Dr. Görcs Géza, parafenomenális pszichedelista pszichopatológus/

„Jól van ükfattyaim! Látom, a vér nem válik vízzé! Csak így tovább! Magyarország jobban tepesít!” /Vlad Tepes, alias Drakula gróf/

„Mi ez az avítt szóviccektől bűzlő művéres mesemoslék?! Ez horror?! Ennél még egy Hajdú Péter mintájúra festett Matrjoska-baba is félelmetesebb! Ettől anyám akkor sem ijedne meg, ha huhogva és láncot csörgetve olvasnám fel neki! Frady Endre ismét megalkotta a szokásos nagy dolgát, és ismét elfelejtette lehúzni maga után! Tapír, aki elérhető!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Aki rossz vicceket űz a Föld Dobogó kőszíve alatti életadó szívcsakrájából, annak csomózódjon össze a csíje és rezonáljon a gyehennával a taplógyökér!” /Szügy Szittya, táltos gyulavitéz és népi hályogkovács/

„Egyszer a nyakamba harapott egy vámpír, de szétszakadt a feje, ahogy visszapattantak a fogai a nyaki ütőeremről. Kínaiban meg nem eszem, mert a kutyát jobb szeretem nyersen, mint azokkal az édes-savanyú szószokkal leöntve.” /Chuck Norris/

A házasságtörő asszony

(János 8:1-11 alapján, Jézus szavai piros betűvel szedve)

Kora reggel Jézus bemegy
a Templomba, ahol nem egy,
s nem csak kettő ember figyel.
Jól telik az idő így el.

Jézus tanít, kérdez, felel,
s szundít pár besúgó el-el,
ám hirtelen nő a lárma…
„Ránk is mozgalmas nap vár ma!”

Jön a farizeus horda,
s teremtési oldalborda
a foglyuk, egy parázna nő.
Feszültség most magasba nő.

„Jézus, e nőt tetten érték!
Mi szemünkben nem nagy érték,
s be is vallott mindent a tyúk.
Kővel holtra dobálhatjuk?”

Jézus nem szól, földre hajol,
mindenkit megváratva jól,
s ujjal irkál valamiket.
„Mi van, ez a rabbi siket?!”

Jézus térdel (kemény térd ez),
aztán körbenéz és kérdez:
„Miért van e sok kő épp itt,
valaki stadiont épít?”

„Kövezni kell Mózes szerint!”
Hangadónak Jézus „Jer!” int:
„Az vesse az első követ,
ki bűnt soha el nem követ!”

Némul s elmegy minden konok
írástudó, s rolling stone-ok
halk zaja érhető tetten.
Nővel maradnak csak ketten.

„Bár már azt hitted, hogy véged,
nem ítélt el senki téged.
Így hát megbocsájtok én is,
de sose légy olyan nénis!”

„Így kétezer év elteltével bátran elmondhatom, hogy többé sosem viselkedtem olyan nénisen. Először apácazárdába akartam vonulni, de az akkor még nem volt föltalálva, úgyhogy beálltam varrónőnek egy torinói lepelgyárba.” /a házasságtörő asszony/

„Az a sok képmutató vallási fanatikus folyton szétdobálja a stadionépítésre összehordott köveinket! Állandóan újakat kell vásárolni! Így sose lesz kész Jeruzsálemi Kancsó Aréna! Még jó, hogy a boltokat nem akarják vasárnap bezáratni!” /Efraim Nátán, szabadkőműves és a Jeruzsálemi Sasok főszponzora/

„Súlyos anakronizmus, költő úr! Brit tudósok legújabb kutatásai és a NASA korabeli titkos felvételei szerint Jézus a halála előtt sosem beszélt piros betűkkel szedve! NEM ENG.!” /Lilaköd Leó, a Nemzeti Show Hivatal alcenzora/

„Persze, folyton rám fogják e megkövezési parancsot! Bocs, Jézus, de én csak azt írtam le, amit az Apukád diktált!” /III. Mózes, ószövetségi próféta és a mózeskalács feltalálója/

„A Bibliát mindig cikiuncsinak találtam, pláne, hogy nem volt benne egyetlen színes kép sem, de így piros betűkkel versbe szedve, meg illusztrálva, már olyan cukimuki!” /Csicsókai Csomálka, tini plázacica/

„Hogy… hogyan merészeli… hogy… hogy… viccet csinál… Bib… Bilbao… Bibliából… eretnek… inkvizíció… máglya… tűűűz… hrrgrrrhrrr…” /Dr. Pokol Pál, miseborász és szívrohamban elhunyt teológus/

„Mi ez az ordenáré blaszfémia?! Mi ez a szellemi életet sivár sivataggá szántó és sóval behintő taplóságlíra?! Nem tudom, mi lehet rosszabb, megkövezve lenni, vagy ezt a verset elolvasni. Anyám szerint a vers elolvasása után megkövezve lenni, de nem értek vele egyet, mert akkor legalább hamar megszabadulhat az áldozat a maradandó pszichoszomatikus sérüléseitől. Szerintem Frady Endrének tükör előtt állva kéne önmagának felolvasnia a verseit, hátha egyszer visszahullana rá! Mindegy, hogy hogyan, csak fájjon neki! Mert megérdemli!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer elém is odavezettek egy házasságtörő nőt, amikor épp edzést tartottam, és én azt mondtam nekik, hogy az vesse rá az első követ, aki nem fél attól, hogy lerúgom a fejét! Még végig se mondtam, már ott se voltak.” /Chuck Norris/