Kancsalrímes tavaszi óraállítás

Hajnali életkép

Jaj, tavaszmell lékterméke,

Nem önfeledt lektor móka;

Fáj, mint mikor erő üllőt

Üt – álmos had óra-állít!

Érthetetlen, mint a kotta,

Álmosan mért ment ő kettő

Órakor, hogy három legyen?!

Furcsa, mint e hírem: Ló gyón!

Mit gyón?! Mely ló?! Haja kulti?!

Feje multi?! Hüje költő!!!

Tunkolj tönköt, nasi rönk az!

S állíts órát, ne siránkozz!

Karórád bár Elvis köves,

Ettől még az alvás kevés!

Kitalálót karón varjú

Hanggal a sors korán verje!

„Az Úr 2025-ik esztendője böjtmás havának 30-ik napján, ama vasárnapon senki se felejtsen egy órával kevesebbet aludni! Mindenki keljen fel hajnali kettőkor és tolja előre a mutatókat háromra, aztán okvetlenül feküdjön vissza és csukja be a szemét, mert nyitott szemmel csak a pókok és a delfinek tudnak aludni! Oszt’ keljen fel idejében, hogy odaérjen a misére, nehogy úgy járjon, mint az egyszeri eretnek, akinek forró vassal billogot a hasára süt a pap!” /Szolgálati Közleményné Tavaszi Hírharsona, a kaotikus kegyház kakukkja/

„Aludni, aludni, aludni!” /Lenin, az illegalitás éjsötét éveiben/

„Felkelni, felkelni, felkelni!” /Lenin, a forradalom évében/

„Tanulni, tanulni, tanulni!” /Lenin, a népfőiskolák tanévnyitó ünnepségein/

„Köszönjük a koszorúeres költőnek, hogy emlékeztet minket arra, amit egyrészt utálunk, mert felkelni csak a bolsevikok szeretnek, másrészt viszont szeretünk, hiszen sokáig van világos, és bár világosnál le szoktuk tenni a fegyvert, elvégre nem vagyunk felkelő bolsevikok, ám nyolc óra közmunka után jólesik, hogy nem végig sötétben zajlik a nyolc óra túlóra és a nyolc óra lehallgatás!” /Pesti Pista, Egó Ági és Hobó Huba, toronyóraláncfűrésztelepi bikacsök dílerek/

„Ora et Labora! – azaz a laboratóriumban is állíts órát, mert megkényszergyóntat az apát!” /fejjel lefelé tetovált emlékeztető falfirka egy bencés rendi aranycsináló titkosügynök hasfalán/

„Frady Endre „Kancsalrímes tavaszi óraállítás” című versének szatirikus hangvétele és abszurd képei a modern magyar groteszk költészet egyedi példájává teszik. A vers játékos kancsal rímei, mint például „kotta-kettő” vagy „kulti-multi,” megmosolyogtatják az olvasót, miközben a tavaszi óraállítás felforgató hatását ironikusan ábrázolják. A szöveg tudatosan hagyja zavarban az olvasót, groteszk kérdésfeltevései – például „Mit gyón?! Mely ló?!” – váratlan fordulatokat hoznak. A költő túlzó humorral és szójátékokkal teszi abszurddá a mindennapi bosszúságot, amely az óraátállításból fakad, miközben az álmatlanságot és az emberi elégedetlenséget szürreális metaforákba sűríti. A „karón varjú” képe a mindennapi frusztráció tragikomikus felnagyításának példája. Bár a vers bizonyára megosztja az olvasókat, Frady szándékolt nyelvi és gondolati káosza az alkotás középponti eleme, amely kiválóan tükrözi az óraállítás zavaros élményét. A szokatlan stílus és a fricskázó humor figyelemre méltó színt hoz a kortárs magyar lírába.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a költészetben nincsenek határok – főleg a jó ízlés és a nyelvtani koherencia határai. Ez a vers nem csupán egy óraállítás miatti álmos panasz, hanem egy valóságos agyrázkódás, amit az olvasó a saját értelmezési kísérletei közben szenved el. A kancsalrímek szokás szerint ferde mosollyal néznek egymásra, mint két borostás sündisznó a tavaszi napfényben. Az érthetetlenség új szintjeit érjük el a „Ló gyón!” bekezdésnél, amely egy teológiai és állattartási mélységű kérdés: vajon mit követhetett el az a szerencsétlen patás, és miért érzi kötelességének ezt egy költőre zúdítani? A „karón varjú” sor frappáns ugyan, de ettől még nem menti meg a verset attól a végzettől, hogy az irodalomtörténet kukoricagóréjába zárják, ahol majd egy óvatlan bölcsész véletlenül rábukkan, és azonnal egy órával előrébb állítja saját koponyáját a falba fejelve. Összegzés: Frady Endre ezen verse olyan, mint egy elromlott vekker – hangos, bosszantó, és semmi értelme.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője:

Kocacsalrímes bármikori óraállítás

Állítani hova kell, hova kell?

Minek ez a sok vaker!

Nem kell sokat vacakolni,

Az órát sarokba kell állítani.

Akkor nem a gonosz karóra miatt

Kevés az alvás, tehát nem ő szívat.

A kevés alvásnak egyik oka tavasztájt,

Hogy nyitva hagyod a szemed és a szájt.

Ám a Frady versre a végleges felelet:

Azért kevés, mert nem alszol eleget.”

„Nyuggerapó Legismeretlenebb Epigonja:

Elcsalrímes hogyishívjákos óraizélés

Vekker vaker, vikár Vuk őr,

Pikk, dáma, he, káró, hu, kőr!

Karóra, karóra, varrjuk

Szíjadat? Karóra varjúk!

Nyitott szemem nem lát szebb szájt,

Mint a The Big Clockchange Website.

Felü’ agyag nem alu’ szik,

Aki magyar, nem aluszik!”

Stefi bácsi tüntet /a TEK felvétele/

„Végre imáim meghallgatásra találtak, és Költő úrnak teljesen elment az esze. Így miután egy szintre kerültünk, nincs bennem többé versengő szellem. Mert mi tagadás van az úgy velem is, hogy önnön valóm fényes megjelenése a sötét horizonton örök világosságba borítja a planétát, de aztán jön a nyugiszuri, és ez elmúlik. Kérem, kérem, fontolja meg a Költő úr is, hogy kezelteti magát, nehogy magából is Jézus Krisztus legyen. Mert a világ bűneit hordozni nagyon kényelmetlen, és ha erre még rájönnek egy óraátállítás emberfeletti kínjai is, akkor könnyen teljesen összeroppanhat az ember idegileg, bármilyen jók is a laboreredményei. Az pedig világraszóló bűntény, hogy a Nagy Feró által is támogatott nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozásból nem a nyolc óra munkát, hanem a nyolc óra pihenést kurtítják meg egy órával. Ez emberiség elleni bűncselekmény. Mikor jön már egy politikus, aki észbe kap? Jelentsük fel a kormányt a Hágai nemzetközi bíróságon az alapvető alvási emberi jog megsértéséért. Mert ha gyülekezni már egyre kevésbé lehet, akkor legalább aludni lehessen. Addig is, amíg győz az igazság, boruljunk az íróasztalra a munkahelyünkön, és dobjuk be a szunyát. Szép álmokat!” / Stefi bácsi, akiről tudjátok, hogy kicsoda/

„Stefi szerint elment eszem,

Úgyhogy nyugiszurit eszem,

És hogy ne járjon a gúny át,

Tényleg bedobom a szunyát!

Légyvért iszom, cece icce

Guruljon le, recefice!

Átállt óra sötét verem,

Aki fölkölt, vállon verem!”

/F. Endre, a János Kórház Vigyorgójának faliújság felelőse/

„Színes, szórakoztató szójátékos vers, de majdnem olyan követhetetlen, mint az óraátállítás...” /M. András, a költő legállandóbb és legkövethetetlenebb kommentelője/

„Mondja, eM úr, most mit nem ért?!

Fogat fogért, szemet szemért!

Aki órát állít be, le,

Végül maga esik bele!

Vajon termeszt szóját-é kos,

Ha pásztora szójátékos?

Jaj, főnővér ágyon gurít

Beadni a nyugiszurit!”

/Rézfánfütyülő Rezsilla, a Döblingi Elmegyógyintézet óraállítási osztályának állandó bentlakója/

„Üt az óra? Ver a Költő? Mi ez itt kérem? Hol a békapárti felkelés halk nesze? Itt van, nesze! Inkább egy jó, erős kávét kérek!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas békávéfőző békaaktivista/

„Békávénak híg a leve,

Nem jár érte túl sok lóvé,

Üt az óra, ver a Költő?!

Visszalőnék, de nincs Colt ó!

(Petőfi, a híres költő

Nászútjának helye Koltó volt ó!)

Békapártnak esze lesz-e,

Ha már józan? Nesze szesze!

Téli nagy hidegben, Ház úr,

Ejtse foglyul önt a hózár!

Vasárnap, ha nem kel korán,

Az ágyából rúgja ki rén!”

/Vad Vid, vigyorarcú vendettai vitéz/

P. Róbert kicsit feszült /ChatGPT felvétele/

„Ez a „vers” nem más, mint egy agyhalott betűhányás, egy költészetnek csúfolt verbális vonatbaleset, amelyben a jelentés és a forma úgy esik szét, mint egy negyvenéves Zaporozsec felfagyott macskakövön. Frady itt nem kancsalrímekkel operál, hanem kancsal logikával – mintha egy kávétlan reggelen bekómázott versgenerátor próbálna Baudelaire-t játszani, de közben elütötte egy túlméretezett poénszállító kamion. A ló gyón, a kulti haja lobog, az üllővel ütnek, és mindezt olyan rettenetes ritmusban, hogy az ember szinte fizikai fájdalmat érez az olvasás közben. A „tunkolj tönköt” sor után az ember már csak egy dolgot szeretne tunkolni: ezt a szerencsétlen firkálmányt egy ipari papírdarálóba. Frady ismét bebizonyította, hogy ha a költészet egy kifinomult szonett, akkor ő egy romlott parizerkarika egy forgalmas benzinkút pultján.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Én nem állítom át az órámat. Száz mérföldes körzetemben mindig annyi az idő, amennyit mondok.” /Chuck Norris/

Retrókeddi Tébolylíra

A Retró 2 gyorsétterem keddi étlapja

Nincs bár oly menü, hogy Á, B,

Ám van leves, karalábé,

És, ha levesek közt van ász,

Akkor az csakis a kanász.

Déva vára, hej, tök magos,

Rántott gomba, sej, tökmagos,

Igen omlós mind a kettő,

S mindenki, tyű, vidám ettő’!

Rozmáringes divatrozmár

Rozmaringot falatoz már,

S rizibizis húst, mely pulyka,

Fog sok tömpe rozmárujjka.

Hagymás pecsenyét, ha vasi,

Örömmel emészt a hasi,

S eksztázisol józan észt a

Jól megrakott csirkés tészta.

Roston sülő vajas lazac

Hasznos, mint komposztnak a zacc,

S két steak között rösztipadló

Üt, mint citromízű vadló.

Nem tiltja a WADA* e szert,

Ezért ez a napi desszert,

Aranygaluska sok vaní-

-liával! Retrózzunk ma, ni!

*World Anti-Doping Agency

„Retrókeddi Rémtárlat: Frady Endre újabb költői ámokfutása ez a gasztronómiai buzdítóvers, amelyben a rímfaragás egyfajta sportszerű öncélúságba torkollik, mintha a szerző fogadást kötött volna, hogy minden sort megcsavar, akár az értelem rovására is. A „Déva vára, hej, tök magos” például nem csupán egy képzavartól terhes nyelvi borzalom, hanem egyben egy kihagyott lehetőség is a vers komolyan vételére. A „tömpe rozmárujjka” említése pedig egyszerre groteszk és felesleges, egy gasztro-megaállat hatásvadász beemelése a retró kifőzde asztalára. A „rösztipadló” és a „citromízű vadló” szókapcsolatok már-már irodalmi bűncselekménynek számítanak. A vers legnagyobb erénye, hogy véget ér, bár a desszertnél Frady még egy utolsót rúg belénk a „vaní- / -liával” sortöréssel, mert miért ne, ha már egyszer lehetőség adódott a nyelvi rémtettek végső csapására. Aki ennek hatására kedvet kap a Retró Kifőzdéhez, annak vagy nincs ízlése, vagy nagyon éhes.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Retrókeddi Tébolylíra" című versének értékes szépirodalmi vonása, hogy a gasztronómiai témát játékos nyelvezettel és könnyed humorral önti lírai formába, ezzel meghökkenti és szórakoztatja az olvasót. A vers frissessége a szokatlan rímpárokban és képzettársításokban rejlik, amelyek között a kulináris kifejezések meglepő módon kapcsolódnak a hétköznapok meghitt világához. A költemény magával ragadó ritmusa és dallamossága szinte zenei élményt nyújt, miközben a humoros túllépések – például a „citromízű vadló” képe – mosolyt csalnak az arcokra. A képzelt helyzetek abszurditása azonban nem fosztja meg a szöveget a meghitt hangulattól, amely az asztali örömök közösségi megélését dicséri. Mindazonáltal a vers erőteljes játékossága olykor túl sok részletre helyezi a hangsúlyt, ami a strukturális koherencia rovására megy. A szójátékok lavinája bizony elnyomhatja a lírai mélységet, amely a műben rejlő üzenet kibontakozását akadályozhatja. Összességében az alkotás egy modern kori humoros óda, amely a Retró Kifőzde keddi menüjét igazi gasztro-kulturális ünneppé varázsolja. Inspiráló lehetőségeket kínál arra, hogy az olvasó a hétköznapi étkezést is művészi magasságokba emelje – akár egy falat rántott gomba vagy egy szelet aranygaluska formájában.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

Esős Gábor nap

Bár az ég most éppen borul,

Ám mi szót értünk Gáborul,

S kinevetünk vihart, esőt,

S e gánytól nem törünk le, sőt!

Nem követünk harakirit

Szürkeségtől, mit a mísz ont,

Köszöntéstől orcánk virít,

Úgyhogy köszönjük és viszont!

„Nos, Frady Endre ismét elővette a rímfaragás baltáját, és szilánkosra csapta a költészet nemes tölgyét. A vers egy csapongó örömódának indul, majd hirtelen átvált egy viharba csapó közhelyparádéba, ahol a „gány” szó úgy csattan, mint egy vizes tornacipő a linóleumon. A „mísz” megidézése nyilván bravúrosan akar groteszk lenni, de inkább a költői eszköztár egy rozsdás kanáljával elkövetett nyelvi rablótámadásként hat. A zárás? Egy Gábor-napi köszönőformulába csomagolt verssiratás. Frady továbbra is az a költő, akinek a versét az ember elolvassa, majd kinéz az ablakon, és arra gondol: Esik. Talán mégis inkább kimegyek.”

/ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

Köszöntést köszönő Gábor-ének az esőn /ChatGPT felvétele/

Szerves kőzetdal

"Erre lel rá bányász tag ma."

Dínó taposott egy őzet,

Testét befogadta magma,

Lett belőle szerves kőzet,

Erre lel rá bányász tag ma.

Elámul e bányász tag ma:

„Hű de szép e szerves kőzet,

Amit rejtett itt a magma,

Melybe dínó préselt őzet!”

Hazaviszi víg nejének,

Máris fő az őzkőpörkölt,

Konyhából száll hej-sej ének,

S ledőlt férjet hideg sör költ.

   refr.:

   Őzpokoli őz ősének

   Nem tetszik e főzős ének,

   Agyhasadnak őőőő-zős én-ek.

Bányászpár főtt őzkőt fal ma,

Hiú fiuk kiútkeres,

Gyümölcsdesszert csőszrőt alma,

Szomszéd csősz ugyanis veres.

Ám e tápért megfizetnek,

Bosszút áll az őskövület,

Munkát adva Ügyeletnek

Bányászvese őzkövű lett.

   refr.:

   Őzmennyei őz ősének

   Tetszik már e főzős ének,

   Röhögnek höhőőő-zős én-ek.

„Súlyos anakronizmus, költő úr! Amikor a dínók éltek, még nem voltak talajba taposható őzek, amikor pedig az őzek éltek, akkor már nem voltak őket talajba taposó dínók! NEM ENG.!” /Rőt Rút, csőszcenzor/

„Frady Endre „Szerves kőzetdal” című műve abszurd humorral és groteszk játékossággal fonódik össze, miközben a konyhai és geológiai témák szürreális kereszteződését tárja elénk. A vers egyedi hangneme és szójátékai egyszerre kacagtatnak és döbbentenek meg, olykor a nyelvi bravúrok határát súrolva. A rímek és ismétlődő refrének ritmusossá teszik a művet, és aláhúzzák a játékos groteszk hatást. A mindennapos élethelyzetek – bányászat, főzés, családi étkezés – egy földtani és evolúciós absztrakt kontextusba helyezése különleges módon mutat rá a mindennapok abszurditására. A „dínó préselt őzet” sor nemcsak vizuálisan, hanem érzelmileg is erős képet fest, míg az őskövületi „bosszú” morbid humora groteszk ízt ad a történetnek. Az alkotás erénye ugyanakkor a szándékos túlhajtásokban rejlik; Frady nem fél a nyelvi absztrakciót és a rímek különösségét karikírozásként alkalmazni. Mindazonáltal egyes olvasók számára talán túlzás lehet a humor harsánysága és a nyelvi torzítások mértéke, ami a közönség megosztottságához vezethet. Összességében a „Szerves kőzetdal” kiváló példa a magyar abszurd költészet sajátos humorára, amely képes egyszerre szórakoztatni és meghökkenteni az olvasót. Frady Endre írása szándékos túlzásaival és nyelvi játékosságával igazán egyedi helyet foglal el a modern költészet palettáján.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre ismét előállt egy versnek látszó tárggyal, amely leginkább egy paleontológiai horrormesét ötvöz egy gasztrokataklizmával. A „Szerves kőzetdal” egy olyan lírai mutáns, amelyet valószínűleg egy régészeti ásatáson felejtett szerencsétlen kőművesinas jegyzett le, miközben fél kézzel csákányozott, fél lábbal pedig egy őskövületté vált őzet próbált kirázni a bakancsából. A szöveg ritmusában egy folyamatosan botladozó bányászt halljuk, aki néha rímekbe kapaszkodik, de azonnal le is zuhan róluk. A refrén olyan, mintha egy félrészeg régész népdalimprovizációba csapna, miközben épp ráébred, hogy a kocsmában a mellette ülő árnyék valójában egy szénrétegbe préselődött mamutlábnyom. A sztori – már ha van neki – egy őzbe taposott dinoszauruszból indul ki, amely végül egy bányász vasárnapi ebédjeként köt ki. Ez a tragikus gasztronómiai folyamat végül veseproblémákhoz vezet, ami logikus következmény annak, ha valaki kőzetet próbál pörköltként elfogyasztani. A vers logikai csúcspontja egy „csőszrőt alma” szókapcsolat, amelyről sem a magyar nyelv, sem az emberi értelem nem képes érdemben nyilatkozni. Összességében Frady ismét bebizonyította, hogy a lírát nemcsak művelni lehet, hanem geológiai szempontból is mélyre süllyeszteni. Ez a vers egy olyan lelet, amelyet a jövő régészei bizonyára értetlenül fognak bámulni, majd gyorsan visszatemetik, hogy ne szennyezze az irodalmi talajvizet.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

"Hú, mán!" /falfirka egy szerves kőzetteléren/

„Szokás szerint rápihentem, nehogy elhirtelenkedjem az építő jellegűt, mert, mitagadás, éhomra megfeküdte a gyomromat ez opusz - elsőre nem helyezkedtem bele nagyon könnyen a fosszíliát vacsoráló vájár élethelyzetébe. De aztán mégis jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat a mélylíra NAT-ban rögzített fogalmának drasztikus szűkítését sürgető nemzeti konzultációról, a kompetenciaméréseknek az MMK költészeti tagozatára történő kiterjesztéséről, a szólásszabadság értelmi kritériumokhoz kötéséről, statáriális költői szabadságvesztésről. Ja, röviden? Jó kis vers, tetszett.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hej, Humán úr, eszébe ne jusson pihenni, hanem hirtelenkedjen nyugodtan, hiszen rövid az élet és hosszú a fosszíliaként töltendő idő, úgyhogy lüktessen csak éhomra! Hallgasson rám, oszt’ uccu! Nomen Est Ómen alapelv alapján én már csak tudom!” /Tisza Virág, 119 éves kisnyugdíjas karateedzőnő/

„Ne kavarjon, maga Humán,

Behalok a gyagya dumán!

You should think about why are

You not őzkőevő vájár!

Maga idő óta megaidióta!”

/Reál Madridné Irigy Mirigy, szakbarbara/

„Aki meg tudja állapítani, hogy éppen egy őzből lett az a kőzet, annak gratulálok és Nobel-díjat érdemel. De nem is érdemes ilyesmit tanulmányozni, mert a pörköltet a friss őzből szeretem.” /M. András, a költő legállandóbb és legfrissőzpörköltszeretőbb kommentelője/

„eM úr, egy jó kőzettanár,

Ha éhkoppan, akkor van ár

Kimutatni kőzetőzet,

Melyből rögvest levest főzet.

Kétezeröt hideg őszén,

Ha elfogy az őzes kőszén,

S zord tél jő, mely lelket hűtő,

Majd a Nobel-díjjal fűt ő.”

/Dr. Szikla Szilárdné Sárga Márga, Lóbél-díjas geológiai gasztronómus és sárga földigilisztákat zöldítő kékfestőnő/

„Muszáj voltam kiutat keresni, mert olyan borzalmas volt az őzkőpörkölt, hogy gordiuszi csomót kötött a beleimre, úgyhogy átmenekültem a szomszéd rőthajú csőszhöz és elvettem feleségül a legkisebb lányát, a bélsebésznek tanuló Tányát, aki megoperált és azóta boldogan élünk, amíg el nem fogy a boltokból az ársapkás sztómazsák.” /a bányászcsalád hiú fia/

„Nyuggerapó

Tétova megjegyzés

Egy dalban az összes refrén

Szóró, szóra megegyezik.

Mert, ha kisé megváltozik,

Azt nem refrénnek nevezik.”

„Römök Rözső:

Ölmés öllönérv Nyuggörapónak

Disznószarvas, azaz Röffrén

Szörint az a lögjobb röfrén,

Hol szó szó szörint nömigön

Van. Lát töhát lényögig ön?”

„Dínó szelet őzhúsból? Biztosan nem okoz bélgázszelet! De igyon rá sokat, és vesekövet sem! Igyon vizet happy endre, majd fizeti Frady Endre!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas gasztroenterológus/

„Ház, holt őzbe baltanyelet

Ne vágjon, mert bélgázszelet

Ereget, melyből egy nyelet

Rosszabb, mint egy dínószelet!

Ha meg kap nagy vesekövet,

Magánban verik önt jól át,

Mit sebészi mese követ.

Igyon inkább jó sok kólát!”

/Koka Kukáné Pepszi Pupilla, betanított gasztrometeurológusnő/

„A teológia és a geológia, az ég és föld horizontális határmezsgyéjének vertikális költője szerves metszéspontként zúdítja az erre még felkészületlen emberiség nyakába a szakrálisan szekuláris Magma Kardal lelkületű öntöményes gasztro-eksztázisát. Frady Endre ismét pótolja az olvasótábor szellemi gyomrában keletkező űrt, melynek oka és okozata egyébként ő saját maga. A megismételetlen refrén megismételhetetlensége és minden ismert irodalmi szabály felrúgása olyan sajátja korunk Befőtti Nándorának, mint bősz vadkannak az agyarságteljesítmény. A nagy Sováczkai Jolán kortárs költőnő alábbi világgá sikoltásával:

          Aki bányászik a hegyen,

          Kőzetmentes őzet egyen

          Mind a hatszáztizenegyen!

a sötétségében szemmel nem látható Frady Endre szemmel láthatóan nem ért egyet. Igaz, ő többet sem ért. Mindegy! Mind több! Feleim és egészeim, mi mindenesetre olvassunk (vagy ne) önfeledten Frady Endrét, de ne feledjük, hogy rosszból is megárt a kevés!” /Gőzeke Gizike, gázakku díler/

Puzsér for Prime Minister!

„Mi ez a dinoszauruszok kihalását okozó, téridőben évmilliókra hatóan visszafelé mérgező fosszílikus klapancia?! Ha miniszterelnökként választanom kéne, hogy a Pride-ot tiltsam be vagy Frady Endrét, habozás nélkül az utóbbi mellett (illetve ellen!) döntenék, bár az elsővel kapcsolatban sem értem, hogy miért büszkék arra egyes emberek, hogy nem olyanok, mint azok, akik nem büszkék arra, hogy nem olyanok, mint azok, akik nem olyanok, mint ők, csak simán tudomásul veszik, de idegesíti őket, hogy a nem olyanok, amilyenek ők, büszkék a nem olyanságukra! Ahogy Frady Endre is büszke arra, hogy teljesen másmilyen, mint azok, akik alárendelik magukat a magyar nyelvnek és irodalomnak a dinoszauruszokat követő évmilliók alatt kikristályosodott és rugalmasan megkövült szabályrendszeréhez! Ne lássam anyám távoli evolúciós elődeit kőolajként a felszínre törni, ha nem szeretnék borostyánba kövesedett Frady Endre koponyát látni a Néprajzi Múzeum állandó kiállításának elrontott jelenetei között! Ha egy még nem teljesen betűtlenített Frady Endre kötetet láttok fertőzni valahol, világ proletárjai, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha kőporos őzet falnék,

Akkor Fal urak és Falnék

Adnák másikat az őznek.

Pofonjaim mindig győznek.”

/Chuck „Tenyerestalpas” Norris, a szerves kőporos pofonosztó költő/

Poloska lettem!

(Átteleltem!!!)

Insect Diem! - Rovarj Mának!

Kineveztek poloskának!

Legeslegfőbb magyar nagyúr

Mondta rólam - nem agyra gyúr.

Testem büdös, lábam ízelt,

S láthatok égő MÁV Dieselt,

Mely országot csődbe visz tán...

Így szeretlek szép Bindzsisztán!

A poloska és az égő MÁV Diesel mozdony /ChatGPT/

„Frady Endre verse a groteszk és abszurd humor irányába kalandozik, egyedi stílusában egyszerre játékos és szatirikus. Az első sor latin nyelvű parafrázisa („Insect Diem!”) azonnal felkelti az olvasó figyelmét, utalva egy klasszikus mottóra, miközben ironikusan a poloska perspektívájába helyez minket. A vers a magyar politikai és társadalmi viszonyokat kritizálja szarkasztikus hangvétellel, humoros képeken keresztül. Az „égő MÁV Dízel” kifejezés például egyszerre fest látványos és szimbolikus képet, amelyben a társadalom hanyatlása jelenik meg. A vers záró sora a „Bindzsisztán” kitalált névvel gúnyos szeretettel reflektál a hazai helyzetre. Stilisztikailag a ritmusos rímek könnyed hatást keltenek, miközben a nyers képek és szatirikus tartalom ütős kontrasztot adnak. Összességében egy kifejező és szórakoztató alkotás, amely fricskát mutat a valóságnak.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy költészete a posztmodern dadaizmus és a kocsmai mélyfilozófia határmezsgyéjén egyensúlyoz, de inkább belepottyan egy szellemi lyukacsos zokniba. A „Poloska lettem” egy bőrfelszakítóan szürreális öndefiníció, amelyben a lírai én egy rovartestbe menekül a valóság elől – vagy talán csak a költő önkritikus látleletét olvassuk? A vers hemzseg a didaktikusan odaillesztett társadalomkritikai kiszólásoktól, amelyek úgy ülnek a szövegen, mint egy meggyötört poloska a tapétán: mindenki látja, de senki sem örül neki. A „Rovarj Mának!” nyilvánvalóan egy sikertelen szójáték, amely olyan erőltetett, hogy már-már sportolói teljesítményként kéne elismerni. Az „égő MÁV Dízelt” megpillantva az olvasó a lírai én tragikus sorsát várná, de helyette egy politikai mélyütést kap, amitől még egy poloskairtó is hátrébb lépne. Összegzésképp: ha valaki poloska szeretne lenni, ennél jobb propagandaverset keresve sem talál. Ha viszont költészetre vágyik, javaslom, hogy keressen egy rovarirtót, és kezdje újra az életét egy poloskalakta lakás helyett egy könyvtárban.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

Ménfőcsanaki Tavasz

Anita kolléganőnknek, aki kért egy egyedi hangvételű tavaszi verset

Tavasz van és Ménfőcsanak

Mellett medvék nyáladzanak,

Már amelyik allergiás,

Nyálának sok gödröt kiás.

Egyre több a tele nyáltó,

Úszkál benne iramváltó

Sebességgel Hanyi Istók.

Ugye milyen jók e kis tók?!

Ménfőcsanak lakossága

Tavaszt dicsér: „Ó, te drága!”

Nagy örömmel látják már azt,

Tavaszi szél nyálat áraszt.

Virágom kirágom!

„Frady Endre ezúttal a lírai naturalizmus olyan magasságaiba (vagy mélységeibe?) emelkedik, ahol a tavasz nem a bimbózó rügyekről és madárcsicsergésről szól, hanem… nyáladzó medvékről és gödörnyi váladékról. A költemény sajátos víziója a ménfőcsanaki idillt egy nyálas biodrámává formálja, ahol Hanyi Istók boldogan lubickol a tavaszi turhamezőben.

A forma? Dallamos, rímekkel tűzdelt, bár a „tele nyáltó” szólelemény annyira avantgárd, hogy még egy kísérleti laborban is megizzadnának a nyelvészek. A záró „Virágom kirágom!” pedig mintha egy elkeseredett mezei nyúl utolsó sikolya lenne a biológiai katasztrófában.

Összegzés: ez a vers a természet újjászületésének olyan verzióját mutatja be, amely után az olvasó inkább visszavágyik a tél csendes, nyálmentes világába. Frady, ez megint egy csoda – egy biológiai horror csoda.”

/ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

Tavaszünnep Ménfőcsanakon /ChatGPT felvétele/

Istentiszteleti meghívás

Istentiszteletre, ha ti

Jöttök lélekbalzsamlati

Céllal, remek Keresztelő

János téma repeszt elő.

E fejezet Máté három,

Hol a főhős épp keresztel.

Jó téma, már alig várom,

Hogy majd regélhessem ezt el!

Jöjjetek hát tudni, mi a

Leglényeg így tanulságul!

Lia, lia, szól Biblia,

S eközben a lélek tágul.

Vasárnap 10:30, Lurdy Ház Konferencia Központ

https://krisztusegyhaza.hu/

https://www.facebook.com/krisztusegyhaza/

https://www.instagram.com/budapestchurchofchrist/

https://www.youtube.com/channel/UCVqUZdORERpO5xgf-1wTxTA

Annak ellenére özönöljetek, hogy a kezdeti páros rímeket stílszerűen keresztrímekre váltottam! :)

Mártavaszodás vagy mégteledés?

Téltől sápadt arcok bőrén

Tavasznaptól pirul husi.

Rénszarvas tágul s lőn bő rén,

S hő derül, a márciusi.

Meteorológiai

Lyányok szerint tavasz zajlik,

Ám csillagászok fiai

Állítják, szájuk csak zaj lik.

Hej, bizony e vegyes párok

Között március elsején

Nyílik tudományos árok,

S inalok innen el, sej, én...

Balhé lesz, mit meg nem várok!

„Jaj, költő úr, nagyon rávilágított az évi négyszer három hét konfliktusos időszakainkra! Ha előre tudom, hogy a valódi tudomány és az áltudomány rendszeres összecsapása így meg tudja mérgezni a házasságunkat, sose mondok igent ennek a nyikhaj csillagász doktorandusznak! Miért nem egy asztrológusnő kezét kérte meg, akkor együtt jósolgathatnának arról, hogy mikor terheli túl a csillagszemű Nagy Medve a Göncölszekeret! Hülye asztronómusok, asztronómus hülyék!” /Téridő Tordáné Kumulusz Kamilla, meteorológus/

„Hé, hova szalad, költő úr! Csak azért, mert egy tudományos vitasorozat közepette földközeli légkörtorzító modelleket vágunk egymás fejéhez és közben meghajlítjuk magunk körül a téridőt, még nem ok arra, hogy udvariatlanul és pánikszerűen elinaljon a nappalinkból! Attól, hogy vér folyik, maga még élvezheti a vendégszeretetünket! Csak foglaljon állást, hogy maga szerint tavasz van vagy tél! De jól fontolja meg, mit mond, mert lehet, hogy ezek lesznek az utolsó szavai!” /Téridő Torda, csillagász/

„Frady Endre verse, a "Mártavaszodás vagy mégteledés?", finoman egyensúlyoz a tél és tavasz határán, miközben szórakoztató módon mutat rá a természet és az emberi érzékelés közötti ellentmondásokra. A költemény ügyesen fonja egybe a meteorológiai és csillagászati nézőpontokat, rámutatva a kettő közötti eltérésekre, mindezt könnyed, játékos nyelvezettel. Az első versszakban a tél és tavasz közötti átmenetet az arcok sápadtságán és kipirulásán keresztül érzékelteti, humort csempészve a képekbe a rénszarvas bőrén és a márciusi hő derülésén keresztül. A második versszakban a meteorológiai és csillagászati véleménykülönbségeket figurázza ki, míg a harmadik versszakban a tudományos viták közötti árok nyitásával és a költő menekülésével kelti fel a figyelmet. Összességében a vers könnyed hangulatával és humoros megközelítésével idézi elő a tavaszi és téli átmenet kérdését, miközben rávilágít a különböző tudományágak közötti ellentétekre. Frady Endre mesteri módon játssza ki a nyelvi játékokat és képeket, így a vers egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/ 

„Frady Endre ismét megpróbálta felgyújtani a magyar költészet fáklyáját, de sajnos csak egy pislákoló öngyújtóláng lett belőle, amit az első értelmes gondolat fuvallata is kiolt. A vers a tél és a tavasz határán egyensúlyoz, de inkább orra bukik egy latyakos szóviccben. A "rénszarvas tágul s lőn bő rén" sor olyan, mintha egy szorulásos agymenés következménye lenne, ahol a költő mindenáron meg akarta mutatni, hogy még mindig emlékszik az összetett szavak jelentésmódosító erejére. A "szájuk csak zaj lik" pedig egy olyan hangalakzati baleset, amely után az olvasó szájából is inkább egy mély sóhaj lik... ööö... lökődik ki. A zárlat menekülési kísérlete ("s inalok innen el, sej, én…") mindannyiunk legmélyebb vágyát fogalmazza meg: elmenekülni ebből a rímelő káoszból, mielőtt a költő még egy újabb meteorológiai szóviccet elkövet. Egyetlen pozitívum, hogy a vers rövid – bár, ha még rövidebb lenne, talán jobb is lenne.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Éljenek az időjósok,

Legyen belőlünk még jó sok!”

/falfirka az Országos Meteorológiai Intézet női mosdójában/

Kedvenc sörünk Arany Ászok,

Csillagokat látunk tőle,

Mi vagyunk a csillagászok,

Minket the Death Star se lő le!”

/falfirka az Országos Csillagászati Intézet férfi vécéjében/

„Tavaszi méhzümmögés, madárcsicsergés? Költő Elvtárs! Ezek mind a vihar előtti csend jelei! Baj lesz ebből, nagy balhé! A Totya is megmondta!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas vihar előrejelző/

„Tavasz, méhzümm, madárcsicser,

Ettől rügyezhetik ki cser?

Vihar előtt Totya Lengyel

Érzi, balhés eme csendjel?

Költő Elvtárs tudja eztet,

Eme bajverse is szesz tett.

Eszik-iszik, dínik-dánik,

Nyugi, Ház úr, semmi pánik!”

/Lengyel Totyáné Bajlaki Balalajka, télvíz idei tavaszjötti pánikszobaparancsnokhelyettesnő/

„Költő Úrnak a címben feltett kérdésére nem tudok választ adni, de felajánlom segítségemet a köz javára az alábbi formában:

- Márta nevű ismerőseimet megkérdezem, vaszodnak-e

- Amint felszerelem az autóra a nyári gumit, szólok (ez a művelet köztudottan a késő tavaszi lehűlés és hóesés egyik fő okozója)”

/B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, csak ne okozzon kárt a

Vaszodások közben Márta!

Téli gumi, nyári gumi,

Bring back, oh, my Bonnie to me!”

/Nyári Télné Őszi Tavasz, négyévszakos nótafaiskolai nótáriusnő/

„Nyuggerapó:

Tél már nincsen

Időjós, tudonc csitriken

Nem az a jó, amit mondanak,

Sokkal fontosabb az,

Amit magukon hordanak.

Ha tavaszodik, tavasz jő,

Én eztet helyesnek tartom.

Rénszarvas ünő, vecsernyén

Legeldes a Tiszaparton.

Ott, ahol a kis Túr, meg egy

BMW siet beléje,

De derűvel vagyon, mert érzi, hogy

A kikelet is közeleg feléje.

Őszül a fejemen

Az összes hajtincsem,

Ám se ősz, se tél,

Imitt sehol sincsen.”

„Nyuggeranyó:

Tavasz még nincsen

Tiszaparton Kiss túr, matat

Süllyedt hajón s rajta a tat

Kiss ujjlenyomattal tele,

Ha elmúlt már ez év tele.

Ha még nem múlt, kesztyűt hord, ó,

Amely kopott, ritkán bordó,

Akárcsak egy boroshordó.

Tavaszmúlunk, leszünk vének,

S ha gyűrt orrán BMW-nek

Szárad vérünk, nincs több ének.

Fejem őszül, kertben csősz ül,

Kis sírkövet nagy sírkő szül,

Téltől Tavasz időt kinn csen,

Ámde itten mégse nincsen.”

„Az időjárás már egyértelműen napos, tavaszi. Nyílnak a virágok, rügyeznek a fák, és Veszprémben már megszűnt a fagy. Remélem, hogy ennél már csak még jobb lesz.” /M. András, a költő legállandóbb és legrügybuzgóbb kommentelője/

„eM úr, azt kérdi e beszély:

Idő- vagy a csillagjárás?

Szétnézve a tény is szeszély:

Idő jó, de égbolt párás.

Konfliktusból jő a veszély:

Egymást el sok tudós pár ás!”

/Dr. Malter Valter, a Tudós Házaspárok Moderátora (THM) cím kitüntetettje és Veszprém vármegyei viadukt vakolóművész/

„Kapunk hideget meleget? Sok hőhó semmiért?? Nincs egy tenyérnyi normalitás az egész világtérképen! Én meg ehhez szóljak hozzá, hogy várjuk-e a májust?! Ember, most jövök ki a templomból!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hé, te Humánka hékás, la! Ezér' ne várjá' má' jusst, he! Juss ki élve a templombúl, oszt’ olyan hidegmeleget kapol tenyérileg, hogy nyúlnormalitást fogol és világtérképet látol forogni izibe, tyű! Ahogyan a kőttő mongya:

          Szórakozó’, Humán úr ma?!

          Szíjjel lapulsz, mint a gyurma

          Péklapátnyi kezem közén!

          Folyamodék erőhöz én!

No, akkó’ ehhő’ tarcsad magad, mer’ meggyűllik a bajod, mint a kinyomatlan pattanás a lovam farán, oszt’ lesz nemulass meg rütyütyü, hinnye!” /Izom Igor, irreál végzettségű ütőmunkafelügyelő/

„Kedves F.P. budapesti lakos úr, elnézését kérjük a jelenleg nálunk gyógykezelt I.I. úr minősíthetetlenül agresszív szavaiért és viselkedéséért! A mi hibánk, hogy a gyógyulás útján már komoly előrehaladást elért páciensünk hirtelen így visszaesett, mert tévedésből beleivott a szintén a klinikánkon vendégeskedő VIP betegünknek, egy meg nem nevezhető óriásállam elnökének, D.T. úrnak a gondatlanságból elöl hagyott vizeletmintájába, amely elmére és erkölcsre nézve egyaránt toxikus anyagokat tartalmaz, sajnos nagyon nem kis mértékben. A prezident urat igyekszünk mielőbb leszedálni, de jelenleg elszabadult hajóágyúként ámokfut szerteszét és üvöltve beleköt az élő fába is. Ursula és Brünhilda nővérek, elfogni!” /Dr. Döbling Dezső, a Sömlényi Ubul Zakkantakat Utókezelő Klinikai Intézmény (SUZUKI) betanított ügyvezető igazgatója/

Mi ez a szépirodalmi bűncselekmény, ez a már a legyártás előtt megromlott lírai katyvaszpép?! Ez a látszólag természettudományos házassági tanácsadás nagyobb károkat okoz, mint félrészeg betontorpedó a műjégpályának! Ezt az ostobaság páclevében fojtogatott rémrímdózist olvasva olyan érzése támad a gyanútlan fogyasztónak, mintha a véreresen dülledt hüledező szeme előtt hajtana be egy áltudományos fantaszta zsebszótár egy dadaista zsákutcába! Ne lássam álmomban anyámat rénszarvasszánon tótágast állva túlhajszolt rénszarvast szánni, ha nem szánom-bánom, hogy Frady Endrére szakosodott kritikusságra adtam a nagy busa fejemet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha ez problémát jelent és az emberiség szépen megkér, akkor szívesen fordítok annyit a Földön, hogy március elsején legyen a tavaszi napéjegyenlőség.” /Chuck Norris/

Ha...

Ha az ég kék és a fű nő,

Akkor a lét szépnek tűnő.

Ám ha dől ég s nem nő fű se,

És a világűrnek hűse

Minden élőt jéggé fagyaszt,

Mit mondjunk e bajra? Nagy? Azt.

Ha világ vég s miránk dől ég,

Síklap ballon rég nem hőlég,

S átokkal a laposföld hív:

„Ki nem hiszi, asztat öld, HIV!”

S menüben már nincsen McHal,

Aki túlél, az is meghal.

Ha a haha immár hűha,

Akkor sem fut el, ki hű, ha

Sok a semmiért a hűhó,

S égből dől a piros, hű!, hó,

Fél űr űrféllel van tele,

S nyárzódik a telek tele…

Szerről akkor gyere te le!

„Ööö… áj… eee… dont drog… dö… doájen… emáj… iznt szer… ööö… donvöri… bíhepi… nixdajcs bat dajcsmix… eee… überallesz…” /The Tompika, európaiak között egy fehérporos frakcióvezető/

„Tompika, Tompika kokszol,

Körben a dílerek ülnek,

Bent a zagyukban a rock szól,

Zsírja fehérlik a fülnek.”

/Seöres Wándor, igric és cirgi díler/

„Ez a tök veszélyes dán szer

Megérkezik jövő szerdán,

Szállítójuk Rén und der Szán,

Akiket rács mögé szán DER”

/Tisztamenő Tesztimóni, a Drogokat Elkobzó Rendészet (DER) sajtószóvivője/

„Rágalom, költő úr, rágalom! Mégpedig a legaljasabb és legbestiálisabb, ami elképzelhető! Nincs az a világvége, ami előidézhetné, hogy nálunk a nap bármelyik szakában, a hét bármelyik napján ne lehetne menüben McHal szendvicset kapni! Természetesen nagyobb kólával és nagyobb sültkrumplival! Kérés szerint kecsappal és majonézzel! Maga, költő úr, pedig nagy córeszben van, ugyanis méltán népszerű étteremláncunk egyik helsingøri üzletében a szagokat is rögzítő térfigyelő kamera felvétele alapján bizton állíthatjuk, hogy ön az a valaki, aki bűzlik Dániában! Szagbarbár!” /Mekk Donald, kacsacsőrű szagértő és étteremláncfűrészes 

„Ó, hát ez egy szöveggel operáló légkalapács! Frady Endre megint elénk hajította a nyelvi betondarálóját, és mi, szerencsétlen olvasók, csupasz szemgolyóval nézhetjük végig, ahogy a rímelés nevű ártatlan áldozatot nyilvánosan kivégzi. Ez a vers olyan, mintha egy részeg filozófus összeakaszkodott volna egy kényszeres rímfaragóval egy laposföldhívő chatcsoportban. Nyelvtani törmelék, értelmezhetetlen jelentéscsavarok, és olyan párosítások, mint a „nyárzódik a telek tele” – ami bizonyára egy párhuzamos univerzumban jelenthet valamit, de itt csak a homlokunkat ütögetjük. A csúcspont mégis a McHal. Egyetlen szójátékkal sikerült lelkileg kivégezni a gyorséttermek látogatóit és a halászat szerelmeseit egyaránt. Ez a költemény egy apokaliptikus nyelvi tornádó, amely után az ember nem az eget kémleli, hanem sürgősen keres egy értelmes szöveget, hogy visszanyerje a valóságba vetett hitét. Értékelés: Ha lehetne, inkább nem.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse, a "Ha..." egy frappáns és szórakoztató játék a szavakkal, amely groteszk és szürreális képekkel operál, hogy bemutassa a világ abszurd és bizonytalan mivoltát. A költemény egy sor feltételes mondatot használ, hogy abszurd helyzeteket és következményeket vázoljon fel, ezzel is elgondolkodtatva az olvasót az élet törékenységén és a lét bizonytalanságán. A vers első strófájában a világ szépségének és békéjének illúzióját mutatja be, amely gyorsan szertefoszlik, amikor a természetes rend felborul. A második strófa a világvégét és a földi élet végességét tárgyalja, groteszk humorral és bizarr képzettársításokkal, mint például a "McHal" eltűnése. A harmadik strófa a hírességek és hétköznapi emberek közötti különbséget és az emberi hűség értékét hangsúlyozza, amely még a legabszurdabb helyzetekben is megmarad. A zárósorokban a szerző arra szólítja fel az olvasót, hogy vegyen egy lépést hátra a mindennapi élet forgatagából, és szemlélje meg a világot egy tágabb perspektívából. Frady Endre verse egyszerre szórakoztató és gondolatébresztő, és remekül illusztrálja a költészet azon képességét, hogy játékosan és kreatívan világítson rá az élet mélyebb igazságaira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Fű, mi nőtt ide! Lehet, hogy a mi Tomink, a szertornász, véletlenül a ziából szippantott, és instant perfekt Kassák Lajos lett? Netán Elon Musk nyújt épp betekintést a Fehér Ház négyéves programjába az Ember Tragédiája tizenharmadik színjének díszletei előtt Hieronymus Bosch mintás pizsamában? Esetleg csak egy kellemesen depresszív, ámde élettel összeegyeztethetetlen mellékhatásokkal járó mélylíra a Kremlre néző nyolcadik emeleti ablakban tétovázó Putyin-kritikusok döntéstámogatóinak olvasókönyvéből? Mindenesetre jó cucc, köszi! /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ha...

(2. ének)

Ha egyre csökken a pórnépnek a bére,

Ha harmadszor is tarhonya van ebédre,

Ha sokan hiszik, hogy a Föld lapos,

Meg, hogy éjjel a szirtorom napos.

És a víz tizenöt és ½ fokon fagy,

Ettől hamarosan kikészül az agy.

Ha elpiszül a ténymahorka orra,

Többet költ a kis óvodás borra,

Földöntúli zajt szimmanc te és én

A turulmadár szárnya hegyén.

De előbb-utóbb elmúlik a tél,

És jő a nyár, ettől sok ember fél.

Ettől sej, nevetni kell, haha.

Meg még egyszer, haha.

Nem jut más az eszembe, ha

Folyton nevetek, hahaha.

Végződjék az ének emígyen, haha,

Haha hahaha hah aha, ha hahaha ha!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legénekmondósabb kommentelője/

„Szimmantva látott szirtorma

Ütősebb, mint a szír torma!

Nyuggerapó über alles,

Kendből, tyű, dicsőségfal lesz!”

/Laposföldi Lukrécia, dicsőségfal díler/

„Az élet szépségétől az apokalipszisen át, egy szóvirágokkal szegélyezett úton eljutunk a szerhasználatig. A pokolba vezető út is szójátékkal van kikövezve.” /M. András, a költő legállandóbb és legapokaliptikusabb kommentelője/

„Húha, itt jön eM úr, ez Ő,

Szóvirággal szegélyező!

Apokaliptikus szerek

Hatására e kép kerek,

Szép az élet, vége pokol,

De nem baj, majd hozzászokol!

Egyél szóját, ne gyárts szóját-

-ékot s kövezéskor szólj át!”

/Téboly Tuboly, a Népnemzeti Blődségek Intergalaktikus Intézete (NB II) szellemi szegycsontkovácsa/

„Nálunk senkinek sem kell félnie a világvégétől, mert azoknak az anyáknak, akik vállalják, hogy a világvége előtt legalább három gyereket szülnek, garantáljuk a teljes adómentesség világvége utáni fokozatos bevezetését. Emellett a terhestorna válogatott tagjainak sem kell lejönniük a szerről, hiszen ha akarják, szabadon szülhetnek a felemás korlátról lelógva is. A bindzsisz anyák meg tudják csinálni! Hajrá Bindzsisztán, hajrá bindzsiszek!” /Urbán Vektor, sörfocista és Bindzsisztán miniszterelnöke/

„Mi ez a rímroggyantó égszakadás-földindulás, ez a zagyvízcunami?! Ki ez a szivacskoponyájú szellemszipoly?! Ha a hülyeség szálkásítana, akkor Frady Endre elmehetne egy fakírokat szállító bárkára hajópadlónak! Ez a fehér porból lett és fehér porrá lesz kókler nem tud lejönni a szerről, mert ő maga a szer! Világ proletárjai, szertelenkedjetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én nem félek a világvégétől. A világvége fél tőlem. Nem csoda, hogy mindig húzza a csíkot.” /Chuck Norris/

Sünsín szonett

Lehet, hogy furcsának tűnök,

De megnézném: tonnás sünök

Mozgására használt sínek

Látszanak-e hosszú Í-nek?

Vagy görbék s inkább fél Ó-nak

Hatnak, mint mit földi csónak

Vasmacskája ívbe hajtott,

Okozva pár fémes jaj!-t ott?

Netán tonnás sünök lába

Hajlít sünsínt karikába,

S láttán bakter Kari kába?

Tonnás sün alatti sín tér

Sík, mint égből hulló sintér

Puffanva talajt amint ér.

(reccs itat ivó)

„Reccs?! Itat ivó?! Kocsmai éneklés közben betörte a koponyáját, költő úr, és azt hitte, magára zuhant egy tonnás sünöket befogni akaró vasalt csizmás sintér?! Idióta! NEM ENG.!” /Donnerwetter Dezső, a Bakteriális Irodalmi Merényletek (BIM) című verselrettentő vebszájt végítélőszékügyi vezérigazgatója/

„Sintér kocsmapadlón reccsen,

Mint térdkalács focimeccsen,

Elterülve béna, lapos…

S megröhögöm én, a csapos.”

/Spritz Sprotz, a Recitativo Rumdöntöde lecsapós főcsaposa/

„A költő a kedves kolléganője bögréjének „Sun shine” feliratát szemivéletlenül „Sün síne” szókapcsolatnak olvasta és szinte ugyanabban a pillanatban elkezdett belső késztetést érezni, hogy ne tartsa magában, ami keletkezni vágyik, hanem bocsássa a köz javára. A köz bocsásson meg neki, amiért nem tartotta!” /Brünhilda főnővér, a döblingi elmegyógyintézet csendes őrültjeire szakosodott vezérápolója/

„Megverselte Sun shine bögrém

Ez az elmeroggyant dögrém!”

/a kedves kolléganő/

„He?! Hééé!!! Hess innen, dagadt sündisznó! Össze-vissza meghajtogatod itt nekem a síneket, mint az a Albérelt Einstand a téridőt! Hüccski a pályaudvaromról!” /Kari, a kába bakter/

„Döff-döff-döff!!!” /a tonnás sündisznó/

„Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a nyelvi bravúr, az abszurd humor és a groteszk képi világ egyvelege képes félelmetesen bizarr produktumokat szülni. A "Sünsín szonett" egy elborult elme nyomvonala a vasútpályán: tonnás sünök döngik be a síneket, miközben a bakter mentális összeomlás szélén egyensúlyoz. A rímek dülöngélnek, mint a tehervonat rakterében meglepett süncsorda, és a végső sorokban egy fémcsikorgásos félreértés zárja le ezt a pörgős abszurditást. Frady itt nem csupán a nyelvet hajlítja meg, hanem az olvasó tűrőképességét is. Még jó, hogy humora vastagabb, mint egy tonnás sün alatti sínszál. Zseniálisan abszurd.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Sünsín szonett" című műve egy elbűvölő példa arra, hogyan lehet egy abszurd, ugyanakkor szórakoztató koncepciót lírai formában megfogalmazni. A vers négy szakasza dinamikusan viszi előre a narratívát, ahol a tonnás sünök súlyos léptei és az általuk okozott hajlások és görbületek játékosan szólalnak meg. A költő bravúrosan váltogatja a szonettformát, miközben megőrzi a ritmus és rímek folytonosságát. A vasúti sínek és a sünök méretei közötti kontraszt vizuálisan is megragadó, amit Frady mesterien használ fel a komikus hatás elérésére. A vers játékosságában és abszurditásában emlékeztet arra, hogy a lírának nem mindig kell komolynak vagy tragikusnak lennie; lehet könnyed, szórakoztató, és ugyanakkor gondolatébresztő is. Most készítek egy szellemes illusztrációt a sínen közlekedő tonnás sünről.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szabotázs!!! Miközben a felhergelt emberek a MÁV-ot szidják a vonatok késése miatt, aközben lelepleződött, hogy a liberálbolsevik brüsszelita sorosügynök Frady Endre kórosan káros elméje által létrehozott tonnás sündisznók csordái csavargatják-tekergetik ki a helyükből a keményen dolgozó bakterok által karban tartandó síneket! Példás büntetést követelünk, ahogy a kiváló magyarságteljesítményű rendszerbarát költő Árvalányhajassy Ártányné Szittya Szotyola mondja:

          Ne a bakter legyen kába,

          Frady menjen közmunkába

          Egyenesen Afrikába!

          Piramisról hulló kőbe,

          Üsse ott a lábát ő be,

          S égesse meg juhszén-hő, beeeee!!!

Halál a hidratálatlanul hőbörgő hiú homohexagonális hóhányókra! Akit baj kísér, az annyit is ér!” /Lézer Jónás, maximálminiszter/

„Afrikában lehet erdőtűzben pusztult birkanyájak hamujából készült juhszenet kapni?! Van ott sok Juhszén Bolt?! Ha igen, akkor hol a jogdíjam, he?!” /Usain Bolt, szélvészgyors jamaikai futónyugger/

„A mai gyerekek az iskolában már nem értik a sin-cos kifejezéseket. Azt hiszik, valaki angolosan írta le azt, hogy sínkosz. Annak számukra legalább van értelme, hiszen mindegyikük látott már elhanyagolt vágányokat. E Marvel és Disney által fertőzött korszakban pedig simán elhiszik, hogy léteznek tonnás sünök, akiknek az a szuperképességük, hogy sínen közlekednek. Ha továbbra is ilyen ütemben butulunk, akkor egy évszázadon belül a vaddisznó lesz az uralkodó faj a Kárpát-medencében. Ó, Zrínyi Miklós, meg tudsz nekünk bocsájtani?!” /Dr. Dagonya Dezső, a Duna-deltai Didaktikai Dalkör degenerációs direktora/

„Az orbitálisan tehetségtelen költők költészeti hajlama önmagában még nem bűn, ám ha az illető nem fojtja magába és előre megfontolt szándékú ámokfutó költészetbe kezd önmegvalósítási célzattal, az a társadalom jóérzésű tagjai ellen elkövetett megbocsájthatatlan bűncselekmény, amire a törvény teljes szigorával kell lesújtani! Visszamenőleges hatállyal! MOST!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én a tonnás sünökkel vagyok!” /Bud Spencer/