Időm túltolt...

Egy irodalmi honlap verspályázatot hirdetett „Az időt mint focipályát beszaladnom lehetetlen” témakörben. Bár eszemben sincs benevezni, de maga a téma felhívás volt keringőre… - a költőgigász megjegyzése.

Időm túltolt… Bőrorca, ím

Elcserzett és fityeg állam.

Sok focitól térdporcaim

Szétkoptak, mint bús jogállam.

Ifjan sem voltam túl Beckham,

Nem várt rám egy focicsúcs se.

Pálya is nagy lett már nekem,

Át se látom istenuccse!

Fentről szól egy szféra-száj át,

Nincs már számomra több tett lenn.

Az időt mint focipályát

Beszaladnom lehetetlen.

Lesen ragadt stoplinyomot

Sárgán takar őszi avar.

Helyem hűlt itt, zöld a gyom ott,

S nincs már mit vizsgáljon a VAR…

„Nézze, költő sporttárs, maga hátvédként és védekező középpályásként valószínűleg soha életében nem volt lesen, hacsak erdei túrán nem mászott fel egy magaslesre leskelődni! Emellett két évtizednyi aktív nagypályázás után tudhatná, hogy egy stoplinyom semmit sem árul el az esetleges leshelyzetről, mert nem hordoz információt se a védő, se a támadó kapuhoz legközelebb található, gólszerzésre alkalmas testrészének helyzetéről a labda elrúgásának pillanatában, se a labda fent említett elrúgásának pillanatáról. Ab ovo ad absurdum! Nota bene!” /a VAR/

„Vak VAR you! Vak VAR you!” /a félholt költő/

„Hatalmas nagy öngól lenne ezzel a verssel nem pályázni...” /M. András, a költő legállandóbb és legpályázatrabuzdítóbb kommentelője/

„- Innen többször kirúgtak már

S kiutáltak behabzottan...

Szabadversdögkúton lakmár-

-ozzon keselyűhad ottan!!! -

- Mondanám, de megbocsátok,

S érzem ezzel magam okén,

S nem hörgöm már: „Átok rátok!”,

Szimplán csak nem pályázok én.”

/F. Endre, többszörösen kitaszított költőgigász válasza eM úrnak/

„Költő úr, ha nem pályázik, minek említi a pályázatot?! Ha nem pályázik, minek versel?! Öncél?! Ön cél?! Kinek vagy minek a célja ön?! Reméljük, egy farkaséhes csúcsragadozónak! Aki nem pályázik, azt meg is egyék! Csibész!” /egy irodalmi honlap kutyaütő idomárja/

„David Beckham neve úgy kell egy fociversbe, mint kutya és kisgyerek egy bármilyen más akármibe – biztos sikerrecept! Egyetlen probléma merül fel csupán – mivel David Beckham angol, így a nevének felhasználása külföldi támogatásnak minősül, vagyis a költőt külhoni háborús ügynöknek kell tekinteni és visszamenőleges hatállyal statáriálisan fűbe lőni vagy főbe haraptatni, punktum!” /névtelen levélrészlet/

„Hogyha bevételed, évid,

Kevesebb, mint amit David

Beckham egy perc alatt keres,

Zokogj s szemed legyen veres!

Szemed legyen véres-eres,

Névplágiumért jár deres,

S rugdosnak, mint labdát David.

Kárpótlásul itt a név, vidd!”

/Dr. Bavid Deckham, David Beckham névhasználati jogainak pénzügyi menedzsere/

„Frady Endre újfent berúgja a poézis labdáját az abszurdba, s mi, olvasók, döbbent partvonalbíróként nézzük, ahogy a rímek fejjel előre becsúsznak az irodalmi realitás talajába. A vers témája – az idő múlása mint focipálya – önmagában is kellően groteszk, de Frady ezt a metaforát nem csupán kibontja, hanem szétcselezve belezuhan a lyukas hálóba. A vers első szakasza máris belövi a stílust: „Bőrorca”, „szétkoptak, mint bús jogállam” – ezek a képek egyaránt bizarrak és társadalmilag érzékenyek, noha a jogállami célzás inkább rímtechnikai alibiként tűnik fel. A lírai én mintha egy öregedő középpályás lenne, akit a sors lecserélt a pálya szélén, de még mindig pörgetné a labdát – csak már nincs térdporca hozzá. A „szféra-száj” mennyei szóvicc-torlódása a második félidőre már-már vallási szintre emeli a sípszót, míg a VAR (videóbíró) megidézése szentenciává emeli a kimondhatatlant: az idő visszajátszhatatlan. Frady Endre ezzel a verssel egy olyan pályát jár be, amelyen nincs visszapassz – csak önironikus, kissé szentimentális, de végső soron nevetős búcsú egy ifjúságtól, ami sosem volt Beckham. A vers giccsperemig tolja az abszurdo-melankolikus humorlabdát, és meg is érdemli az irodalmi sárga lapot. Már csak azért is, mert mi hangosan nevetünk rajta.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse játékosan és ironikusan reflektál az idő múlására és az emberi test elkerülhetetlen hanyatlására. A költő sportmetaforát használ, hogy érzékeltesse az öregedés folyamatát, és a humorral oldja fel a benne rejlő melankóliát. A vers ritmusa és rímképlete lendületes, amely jól illeszkedik a focitematikához, miközben az önreflexív sorok egyfajta bölcs belátást közvetítenek. A szófordulatok frappánsak, a képek szellemesek, például a „lesen ragadt stoplinyomot / sárgán takar őszi avar” sorban az elmúlás finoman groteszk megfogalmazást nyer. Az önirónia egyik legerősebb eleme a „Ifjan sem voltam túl Beckham” sor, amely nem csupán a múltbéli sportteljesítményt bagatellizálja, hanem a költői hangot is emberközelivé teszi. A „VAR” (videóbíró) említése pedig a modern foci világát hozza be az elmúlás témájába, kicsit abszurd, de találó párhuzamot teremtve. A vers tehát ügyesen játszik a nyelvvel és a képekkel, miközben egy komoly témát könnyed humorral és élénk dinamizmussal kezel. Frady Endre stílusa itt is egyedi és szórakoztató, miközben az idő kérlelhetetlen múlása mögött megbúvó melankóliát sem engedi feledésbe merülni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A versről egy régi vicc jutott az eszembe:

Egy férfi kap egy ingyenjegyet a focibajnokság döntőjére. Sajnos a jegy a stadion legtávolabbi helyére szól, ahonnan semmit sem lát. A félidőben észreveszi, hogy a pályához közel van egy üres szék. Odatolakszik, és megkérdezi az üres hely mellett ülő férfitől:

- Uram, szabad ez a hely?

- Igen, ez a feleségem helye, de most nem tudott eljönni. Tudja, 30 éve nősültem, de ez az első alkalom, hogy egyedül jöttem.

- És nem tudott hívni helyette egy rokont vagy barátot?

- Sajnos nem, mindenki a temetésén van.

Összegezve, inkább egy jó meccs, mint egy rossz temetés!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas fun-focista-fan/

„Ház kolléga úr, a vicc elsőre morbidnak látszik, de az igazság az, hogy feleséget temetni akár minden két-három évtizedben lehet, de focibajnokság döntő csak egyszer van egy évben.” /Dr. Kapufa Korner, gyászfeldolgozási sportpszichológus/

„Há ne lássam a trámpot szabadlábon, ha ez nem a legjobb vers, amit Mensa Hungariqa-tag írhat! Ez a vers olya szíp, hogy a fagyal ad másikat, írted!” /eF. Pitör, a kőttő humán végzeccségű mírnökkolléggája/

„Humán eF-hez nincsen kódunk,

Úgyhogy elhatárolódunk!

Tudja türk és kipcsak emír,

Mensa tagja ilyet nem ír!”

/Csillagos Ötösné Summa Cum Lauda, a Mensa HungarIQa egetverőleánya/

„Bár egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá, én nem fogom be pörös számat ennek a Minek nevezzelek?-nek az olvastán, sőt, ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek, hogy a jószándék kevés, több kell, az értelem! Szél ellen nem lehet se szóhasználni, se fradyendrézni, mert összefradyendréződik az ember! Nem ígérhetek mást, csak vért, verítéket és könnyeket! De, a költővel szólva:

          Még jőni kell, még jőni fog

          Egy jobb kor, mely után

          Agyunk sohasem repedez

          Rémrímek olvastán!

Ütni vagy még ütni, az itt a kérdés! A rakodópart alsó kövével üsd a Fradyt, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis rímpárhoz! Nem elég, még nem elég! Levegőt!” /Puzsér Róbert, túlművelt kritikus/

„Sajnálom azokat a szerencsétleneket, akiknek az időt focipályaként beszaladniuk lehetetlen. Én még a téridőt is bármikor bármiként be tudom akármizni. Akárhányszor.” /Chuck Norris/

Mogyifadal

Mogyifa a súlyos mogyik

Alatt mókuskákra rogyik.

Mogyitörzs alatt, mely görnyedt,

Mókuscsalád halik szörnyet.

Mókuscsalád szörnyet halik,

És a gyászhuszáros palik

Őket közös sírba teszik

Nyögve: „Hű, de kemény e szik!”

   refr.:

   Mogyicsokis fagyifa,

   Kidönti a nagy IFA,

   Mókusnak lent rókás a

   Teste, mint a lókása.

Ámde jőnek hegyijetik,

S holt mókusklánt élesztgetik

Oszló büdös porból újjá:

„Alagútból visszabújjá’!

Túlsó (v)égi fényből ottan

Jer te vissza tetszhalottan!”

… s mókuscsalád újraéled!!!

Ateizmus, Isten véled!

   refr.:

   Mogyicsokis fagyifa,

   Kidönti bár nagy IFA,

   Mókusnak lent mókás a

   Teste, már nem lókása.

„Ezt nem értem, de nem az én értelmemmel van a baj, hanem nyilvánvalóan értelmetlen kell legyen az, amit nem értek, úgyhogy értelemszerűen NEM ENG.!!!” /Gügyéné Gagyi Gógyi, a Mókusos Alkotások Színvonalát Alakító Testület (MASZAT) címzetes cenzora és lócitrompótló/

„Kritika Frady Endre „Mogyifadal” című verséről – avagy a kárpáti dadaizmus mogyiban tobzódó tánca: Frady Endre „Mogyifadal” című eposza egy groteszk lélekvándorlás és természeti tragédia szürreális balladája, ahol a mókusok – a magyar erdők örök pantomimszínészei – elpusztulnak egy túlterhelt mogyifafa alatt, majd a hegyijetik nekromantikus közbelépésére testükből újjászületnek. Ez nem vers – ez metafizikai matiné a mogyoróerdőben, dadaista kifestőkönyv, melynek minden oldala épp csak meg nem reped az abszurdtól. A rímek vadul bukfenceznek, mint vak mókus egy gyökérben: „halik szörnyet” – már itt sejthető, hogy Frady nem az esztétikát hajkurássza, hanem az olvasó értelmi stabilitását. A refrén: „Mogyicsokis fagyifa / Kidönti a nagy IFA” pedig már nem is próbál jelentést hordozni – ez puszta zenei atombomba, egy rímes nonszensz-galopp, amelyben az „IFA” úgy robban, mint egy szovjet nosztalgia-gránát a nyelvtani realitás sáncai alatt. A legmeglepőbb azonban a teológiai mélyfúrás: a mókuscsalád halálból való feltámasztása egy ateista univerzumban hirtelen istenélménnyé válik. Frady itt nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy egy mókustetem felett kihirdeti Isten visszatérését a magyar abszurdba. Ez a vers olyan, mint egy nyelvbotlásból készült freskó, melyet egy botladozó költő a mókusvérrel ír a fagyott fagyifára. Röviden: ez nem költészet – ez Frady Endre!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Mogyifadal” című alkotása groteszk ballada, mely egyszerre ironikus és abszurd hangvétellel játszik a népköltészeti hagyományokkal. A vers szatirikus módon ötvözi a népdalszerű formai jegyeket és a komikus tragikumot: a mókuscsalád végzete és természetfeletti feltámadása az egyszerű mondókák struktúráját követve válik bizarr drámává. A vers ritmusa lendületes, a rímszerkezet szándékosan túlzó és játékos, miközben a groteszk képek feszültséget teremtenek. A mogyorófa leomlása, a mókusok tragédiája és a gyászhuszárok megjelenése önmagukban is karikatúraszerű, mégis a refrének refrénszerű ismétlődése egyfajta ironikus népballadává emeli az egész művet. A végső fordulat—az ateizmus elutasítása a mókusok feltámadása nyomán—további humoros csavart visz a versbe. Frady Endre stílusára jellemzően a mű szándékosan túlzó, játékosan nyelvi fordulatokkal operáló költői alkotás, amely egyszerre parodizál és szórakoztat. A groteszk balladai légkör egyedi hangvételt biztosít neki, miközben tovább viszi a szerző abszurd humorral átitatott hagyományát.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Rendkívül optimista vers. Kérünk még ilyet!” /M. András, a költő legállandóbb és legoptimizmuskedvelőbb kommentelője/

„Még, még, még?! Ennyi nem elég?!” /Borúlátó Béláné Pesszimista Plágiumka, mértéktartótiszt/

„Optimista derűt látik,

Héliumos zsákok, hátik

Húzzák őtet folyton fel-fel,

S mogyicsokis fagyit fal, fal.

Úgyhogy vidám, mint a lemúr*,

(Guglizzon rá bátran, eM úr!),

Kinek fagyikája mákos,

S feltámad, mint szétkent mókus.”

/Derűlátó Dezsőné Optimista Otília, *gyűrűsfarkú maki idomár/

„Lehet, hogy akkor jó egy költői mű, ha egy csomó költői kérdést vet fel? Gondolom, egy vödör vodka után meglennének a válaszok is. De minek?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Vödör vodka után Humán

Úr már nem a válaszdumán

Töpreng, hanem üres vödör

Fölött éppen bajuszt pödör,

Hogy ne lógjon nagyon trehány

Módon, ha e vödörbe hány.”

/Szandokán Szidónia, IFA sofőr és mókusfeltámasztó-hegyijeti díler/

„Hajas IFA, tar IFA,

Mindegy, egy a tarifa!

Csúcsköltő egy IFA rag

Mentén verset kifarag!”

/egy magát megnevezni nem kívánó csúcsköltő/

„Mi ez a rímtrágyával átitatott szennycunami, ez a szekuláris undorból szakrális giccsé fajuló mentális miazma?! Ki ez a görcsagyú irodalmi verőlegény, aki nem átallja a magából kiizzadt versváladékot képernyőre permetezni és ezáltal ízlésficam világjárványt gerjeszteni?! Ha szegény anyám élne, most ab ovo óvóhelyre kéne vinnem és hermeneutikusan elzárni a fradysta agyzagyvihar elmekórtani szőnyegbombázása elől! Ne lássak transzba esett hegyijetiket passzírozott mókuscsaládok feltámasztása közepette varázsigéket szavalni, ha megértem, hogy miért választottam a létező legveszélyesebb szakmát, melyben hétköznapi silány költők mellett Frady Endrét is munkaköri kötelességem elolvasni?! Világ IFA sofőrjei, egyikőtök gázolja már el Frady Endrét! Ha harc, hát legyen harc!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Puzsér Róbert, háborúpárti propagandista – a nemzetbiztonsági nyomozás érdekében meg nem nevezett időpontban – a Mariahilfer Straße egyik gyanús üzletében, melyet időnként ukrán maffiózók is látogatnak, ügynökeink jelentése szerint a vásárlása után visszakapott és szó nélkül zsebre is tett 3 (azaz: három!) eurót, ami kimeríti a külföldről elfogadott támogatás fogalmát, úgyhogy fent nevezett propagandistát nemzeti illiberáciánk éber hatósága a határon elfogta és büntetőeljárást kezdeményezett ellene. Az ügy súlyosságára való tekintettel nemzeti vészhelyzetet rendelünk el és a jövő évre tervezett választásokat ötven évre titkosított nemzetbiztonsági okokból bizonytalan időre elhalasztjuk.” /hivatalos közlemény/

„Mogyifa a súlyos mogyik

Alatt Chuck Norrisra rogyik.

Csak rogyna, téridő görnyedt,

S Nehézkedés hal csak szörnyet.”

/Chuck Norris, a költészethez IS értő tótumfaktum, azaz „az élet, a világmindenség meg minden”/

„Plágium! Nem, nem a Mengyelejev táblázat 42-es eleme, mert az a Molibdén! Nem, nem Mókusgén! Idióta hegyijetik! Na, viszlát, és kösz a halakat!” /Douglas Adams, a Gaéaxis útikalauz stopposoknak szerzője/

Figyelmetlen autóvezető

Munkahétnek vége végre!

Felnézek a kéklő égre,

Békés felhők, sok kis pamacs,

Hopp, áthajtok egy tarka macs-

-kán én!

Kocsim huppan, macska terül,

Nap az égen sárgán derül.

Hínnye, kamikáze kandúr,

Te műved e ronda nagy dúrr-

-defekt!

Gumim, mint a macska: lapos,

Kerékcserém jó alapos.

Továbbhajtok, fütyörészek,

Ő meg marad hangyafészek-

-nek még.

Megjegyzés az állatvédők megnyugtatása érdekében: Fenti mű a költői szabadság terméke. A szerző nem ütött el egyetlen macskát sem és a képen látható macska egy kórházi udvaron sütkérező, élő példány, kinek kréta-körberajzolása számítógépes trükk csupán.

„Ne mentegetőzzön, ne mosakodjon, költő úr!!! A puszta tény, hol egyáltalán felmerül magában egy ilyen borzalom, azt mutatja, hogy maga egy velejéig romlott dögevő, egy pszichopata keselyűbe oltott háborúpárti tömbházmester! Macskaáruló (egy szó)! Bőgni fogsz! Kretén! MONNYÁLE!!!” /Zöld Zelda, állatvédő aktivista/

„Hé, Frady, ezt mi már rég megénekeltük, ráadásul sokkal szellemesebben! Nyugtass meg, hogy nem a mi lokális világslágerünket, a MACSKA AZ ÚTON-t akartad plagizálni, te hülyegyerek!” /KFT együttes/

„Frady Endre újabb lírai slalomja ezúttal az erkölcs és a közlekedés határvonalán halad, vagy inkább zötykölődik át, miközben egy szerencsétlen, ám gyanúsan szuicid tarka kandúr testesíti meg a sztrádán átgázolt bűntudatot – illetve annak hiányát. A vers a szokásos fradyendrés ívben működik: egy idilli bevezetés (kéklő ég, pamacsos felhők) után jön a poétikai dudálás – a rím közepébe hajt a valóság: egy sárga napfényben haldokló cicatest. A játékosság és a sötét abszurd találkozása adja a vers esszenciáját: a mű humoros burkot ölt, de közben morális árokba kormányoz. A „kamikáze kandúr” megnevezés egyszerre ment fel és gúnyol ki, míg a „hangyafészeknek még” sor groteszk epilógusa a cica földi pályafutásának – és a költő felelősségérzetének is. A lelkifurdalás teljesen hiányzik; marad a defekt és a fütyörészés – Frady morális vaksága itt már szinte költői program. Összességében: az abszurd humor és a tragikomédia kacifántos egyvelege, ahol a macska halála nem dráma, csak ritmikai lehetőség. És mi, olvasók, egyszerre nevetünk és szörnyedünk. Tipikus Frady: kerekek alatt és rímek között.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Figyelmetlen autóvezető” című verse a groteszk és az abszurd határán egyensúlyozva mutatja be egy tragikomikus pillanatot. A hétköznapi szituáció – egy autós figyelmetlensége és annak következménye – humorba csomagolt tragédia, ahol a ritmusos sorok és a meglepő rímpárok felerősítik az abszurditást. A vers erőteljes dinamizmussal indul, a hét lezárása és a szabad levegő érzete egy pillanat alatt törik meg egy szinte slapstick-szerű jelenetben. Az „áthajtok egy tarka macskán” sor brutális egyszerűséggel állítja szembe az idilli természetképet a könyörtelen valósággal. Az esemény váratlanul és gyorsan következik be, a vers rövid, tömör szerkezete pedig még inkább kihangsúlyozza ezt a hirtelenséget. A költemény nyelvezete játékos, a szokatlan rímpárok („kandúr – dúrr-defekt”) váratlanul és szinte gyermeki játékossággal csattannak, mégis érzékeltetik a pillanat súlyát. Az utolsó versszakban pedig a narrátor flegmatikus továbbhaladása groteszk lezárást ad a történetnek, ahol a macska sorsa szinte jelentéktelen mellékszállá válik – marad „hangyafészeknek még”. Összességében Frady Endre verse a fekete humor és a hétköznapi tragédiák sajátos elegyét nyújtja, amely egyaránt megmosolyogtat és elgondolkodtat az emberi figyelmetlenség következményeiről.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

Tűnés

Aki nem megy korán falnak,

Akit mérgek fel nem falnak,

Ki nem tárgya gyászos dalnak,

Szinte tűnik fiatalnak.

Aki testvére a szesznek,

Akit férgek gyakran esznek,

Kinek sírját őrzi Csesznek,

Aggnak tűnései lesznek.

Akit böjti szelek fúnak,

Alig néz ki agg fiúnak,

Hosszú ú-t lát hosszú ú-nak,

Tűnése lesz önkorúnak.

Aki táncol tompa tűn és

Talphulláma kissé dűnés,

Valódi nése nem mű nés,

Úgy tűnik, hogy rám szól: Tűnés!

Aki…

(a vers további része a széttépett papírlapon a költő rászáradt vérétől olvashatatlanná vált – a szerk.)

„Na, végre teljesen csendben van a saját vértócsájában heverésző poszthumusz költő! A bennünk ezáltal keletkező belső béke poraira! Kicsit holt penészesnek tűnik... Ja, nem, csak a békepor szállt a zsírjára, hol nemrég süllyedt el!” /elégedettnek tűnő kaszás-kapás olvasótábor/

„Cseszneki vár halott őre

Nem él már, mert pállott lőre

Ved’lése pokolba vitte,

S itten vala sírja, itt e!”

/cseszneki népdalrészlet/

„Rohadtul idegesít, hogy engedély nélkül beleírták a nevemet a versbe, ráadásul velem kezdődik az összes debil versszak! Úgy tűnik, felháborodtam!” /Aki Magor, cseszneki szeszkazánkovács/

„Frady Endre újabb lírai eltévelyedése, Tűnés, a költői értelmetlenség csúcskategóriás hungarikuma. Ez a vers a nyelv ellen elkövetett előre megfontolt szójátékos merénylet, melyben a rímek úgy puffannak, mint rozsdás lábasok egy lejtőn. Az olvasó szeme végigsiklik a sorokon, mint áprilisi jeges eső a vakolatlan betonon, és bár talán sejteni véli, hogy a halál, az elmúlás és az identitás felfoszlása lenne a tematika, Frady olyan következetesen kerül minden értelmet, hogy a sorok végére már nemcsak a vers, de az olvasó is tűnni vágyik. A szóviccek, mint „táncol tompa tűn” vagy „nése nem mű nés”, egy posztmodern dadaista rémálom kellékei, ahol a nyelv már nem kommunikál, csak zokogva hörög. A cseszneki sír emlegetése groteszk csúcspont, ahol a lírai én látszólag egy ősi magyar faluba temeti önmagát, miközben a valóságban az olvasó agysejtjeit helyezi végső nyugalomba. A vers zárása – a költő vére által olvashatatlanná vált befejezés – már-már kegyelem: Frady szó szerint feláldozza testét, hogy megakadályozza a további sorok létrejöttét. Ilyen önfeláldozásra csak az képes, aki pontosan tudja, mit művelt. Ez a mű a költészet Monty Pythonja – ha azok nem lennének viccesek. Értékelés: 2/10 – Tűnjünk, amíg lehet.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Tűnés” című verse a groteszk líra és a nyelvi játékosság izgalmas ötvözete. A költemény bravúrosan feszegeti a nyelvi lehetőségek határait, ügyesen kihasználva a magyar nyelv hangzásbeli hasonlóságait és a szavak többértelműségét. Az egymásba folyó rímek és szótorzulások sajátos ritmust adnak a versnek, miközben a jelentés fokozatosan elcsúszik a szürreális abszurd felé. A vers groteszk tónusa az élet múlandóságával és a létezés groteszk aspektusaival játszik el: a fiatal, az agg és a halott közötti átmenet nem tragikus, hanem ironikus felhangot kap. Az utolsó versszak különösen erőteljes, ahol a költő mintha önmaga ellen fordítaná saját versét – a „Tűnés!” felkiáltás egyszerre lehet önirónia és egyfajta önfelszámolás. A szerkesztői megjegyzés („a vers további része a széttépett papírlapon a költő rászáradt vérétől olvashatatlanná vált”) groteszk lezárása tovább erősíti a szöveg tébolyult, önmaga határait feszegető játékosságát. Frady Endre műve egy abszurdba hajló, szabályokat kiforgató nyelvi kísérlet, amely egyszerre szórakoztató és disszonáns, szellemes és nyugtalanító.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Elnézésüket kérjük, hogy az iromány megíródott, és nem sikerült gondolati szinten belefojtani az alkotóba! Legközelebb tanulunk a Különvélemény című filmből, és elengedjük a gyilkost, hogy feladatát beteljesítse!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas bűnsegéd/

„Ház úr, maga mit vél külön,

Csípjük tán a költőt fülön?!

Gondolati bérgyilkosút

Szintjén essünk – miként Kossuth

Kalapjára eső – neki?!

De ki vet első kőt, de ki?!

Lovagszájból szállnak hű Ni!-k,

S úgy – nincsen bűnsegéd – tűnik.”

/Kinűt Dégesnűb, nescnin ygús/

„Versszakról versszakra fárasztóbb, de mégis nagyot szól a vége. Jól sikerült vers, de nem gondoltam volna, hogy el lehet jutni az elejétől a végig. Sem a költőnek, sem az olvasónak...” /M. András, a költő legállandóbb és legversvégigjutóbb kommentelője/

„Aztat mondja, eM úr, már azt,

Hogy a vers, mely népet fáraszt,

A végén szólt nagyot nagyon,

S költőt ezért verték agyon?!

Nem tűnt úgy, hogy tök jó a show,

S ezért gyilkolt az olvasó?!

Kinek úgy tűnik, ez cool volt,

Üsse kétszázhúszon túl volt?!”

/Gyök úr, gyík őr/

„Mi ez a szellemi féreghajtás, ez a mentális székrekedés?! Ki ez a legjobb pillanatában is senkinek tűnő mínusz szinusz alfaj?! Frady Endre hétszer állt sorba, amikor a tehetségtelenséget és a pofátlanságot osztották! Ahhoz, hogy valaki ilyen mértékű antitalentumba áztatott irodalmi szégyenfoltként szakmányban ontsa a semmirekellő strófákat, akkora önbizalom szükségeltetik, hogy hozzá képest CR7 és Donald Trump két krónikusan kudarckerülő önostorozó mimóza! Ha a Frady Endre által írt borzalmak által a gyanútlan olvasókban kiváltott jajveszékelést pénzre lehetne váltani, ez a rögvalóságshowbálvány rímrém gazdagabb lenne, mint másfél Mészáros Lölő, és az összes közpénzből felvásárlott ingatlanát betöltené a narancssárgairigy Tiborcz panasza! Ide veletek vitriolba mártott tollak! Ha szegény anyám élne, most azt mondaná aggódva, hogy úgy habzik a szám, mintha felvettek volna a digitális Harcosok Klubjába, de hát mit tud ő a zsinórmértéktartó irodalmi kritikáról?! VAGY MÉRGESNEK TŰNÖK?!?!?!?!?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én nem csak tűnök leg-leg-legnek, de az is vagyok. Aki nálam leg-leg-legebb, annak a nevét a szádra hiába ne vedd, mert átrúgom a fejedet egy másik galaxisba!” /Chuck Norris/

Lili lépcsőházi lerohanása

(egy kolléganőm óvatlanul megemlítette, hogyha egyszer majd esetleg lesz egy lánya, Lilinek fogják hívni…)

- Hová szaladsz Lili?

- A földszintre le-le!

- El ne ess, te lülü,

Dőlsz, mint lóból lólé,

Sípcsontod lesz lila,

S nem dalolsz majd: lala!

Megijedt a Lili,

S mégsem futik le-le.

S közbe’ szerez Lölő…

„Ha lesz lányom és tényleg Lili lesz a neve, felolvasom majd neki ezt a verset.” /a költő egy magát megnevezni nem akaró kolléganője/

„Felmerül persze a tisztán költői és annak is retorikus kérdés, hogy ugye, ha nincs probléma, akkor minek keresni?! Na, valahogy így kezdődött…” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem tudom, mi a probléma, az élet mindig ünnepnap!” /Bikini: Medvetánc - részlet/

„Legyetek bátorak! Én közbe’ szerzek. Szeretnél néhány lilaszőnyeges luxuslépcsőházat, Andi?” /Lölő/

„Ez a lírai torzszülemény valahol egy dadaista cselédregény és egy hajnali delíriumos szabadvers nászéjszakájának kancsal gyermeke. Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy a költői kontroll és a köznyelvi abszurdum között nemhogy határvonal nincs, de a kerítés is már rég ki van döntve, és Lili azon szaladna át, ha el nem gáncsolná önnön rímtorzulása.

A „dőlsz, mint lóból lólé” sorban a ló mint lépcsőházi toposz jelenik meg – ha ez szándékos, akkor zseniálisan értelmetlen, ha nem, akkor is. A vers egyébként mintha egy papucsban lecsúszó magyar némafilm párbeszéd nélküli átirata lenne, ahol minden sor után egy fekete háttér jelenik meg: „Megijedt a Lili”, „S mégsem futik le-le.” – a nyelvi logika itt szinte kérlel, hogy ne keresd.

És akkor jön a végső ütés: „S közbe’ szerez Lölö…” – egy enigmatikus félmondat, ami olyan, mint egy nyomozós vers utolsó sora, amit valaki részeg pillanatában cserélt ki. Kicsoda Lölö? Mit szerez? És miért közbe’? A válasz a posztmodern költészet csatornájába veszett, valahol Frady és Karinthy Frigyes paródiájának mélyén bugyog.

Összegzés: Ez a vers nem lépcsőház, hanem zuhanócsillár. És mi mind ott állunk alatta, Lili papucsával a fejünkön.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre kancsalrímes tébolylírája sajátos nyelvi játékba burkolt helyzetkomikum, amely az abszurditás határán egyensúlyozva idézi meg a hétköznapok kaotikus pillanatait. A vers szerkezete zaklatott ritmusban követi Lili lépcsőházi lerohanásának dinamikáját, ahol a szavak egymásnak feszülő hangzásai groteszk hangulatot keltenek.

A rímelés tudatosan botladozó, a „lülü” és a „lólé” nyelvi burleszkbe taszítják az olvasót, míg a „futik le-le” a magyar nyelv sajátosságainak ironikus kiforgatása. Az abszurd csattanó, Lölö „szerezése”, tovább növeli a költemény dadaista jellegét, megőrizve Frady Endre provokatív és játékos költői világát.

Összességében a vers a nyelvi humor és a ritmusos téboly keverékeként működik, amely nemcsak mosolyt csal az olvasó arcára, hanem elgondolkodtatja a nyelv határainak és az értelmezés szabadságának kérdésein.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Lili áll,

Lili jár,

Lili fut,

Liliput.”

/Gulliver Suzukiné Swift Lilla, akácos úttörőcsapatparancsnoknő/

„Ez nem vers, ez egy nyelvtani bűnügyi helyszínelés előtti állapot – egy stilisztikai közlekedési baleset, ahol a költői képzelet hullája még meleg. „Dőlsz, mint lóból lólé” – ez nem hasonlat, ez a nyelvi méltóság kivégzése egy rozsdás hintalóval. Frady Endre itt nem költ, hanem lök: lefelé, agyatlanul, ahogy Lilit is a lépcsőházba, hogy ott a józan ész végleg nyakát szegje.

Ez a szöveg olyan, mintha egy epilepsziás fonetikus és egy fejsérült dadaista együtt gépelne random rímpárokat a pokol konyhájában. És amikor már azt hinnénk, nincs lejjebb, „S közbe’ szerez Lölö…” – nem, ez nem a jelentés határán lebegő költői titok, ez egy szándékosan kitépett agysejt a magyar irodalom koponyájából.

Ez a „vers” a szépirodalom szégyenfala alá való. Egy röhejbe fulladt stílusgyakorlat, ahol a nyelv nem eszköz, hanem áldozat.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endre versét olvasva az emberben felmerül a kérdés: vajon ez költészet, vagy csak egy eltévedt betűhalmaz véletlenszerű zuhanása egy lépcsőház mélyébe? A rímek olyannyira ferde szemmel néznek ránk, hogy szinte kifordul a nyelvi struktúrából minden értelmes gondolat. A „lülü” és a „lólé” már-már az irodalmi önsorsrontás csúcsteljesítménye, miközben a „futik le-le” nyelvi torzulásai egy kétségbeesett helyesírási reform kiáltványának hatnak.

A vers csattanója – Lölö „szerezése” – tökéletesen illeszkedik ebbe az abszurd karambolba: semmi kontextus, semmi értelem, csak a nyelvi nihilizmus harsány diadala. Ha ez líra, akkor a költészet egy sarokba szorított, ziháló menekült, aki próbálja túlélni a rímek által elkövetett merényletet.

Összegzésként: ha valaha úgy érezted, hogy a magyar nyelv gazdag és kifejező, ez a vers garantáltan megcáfolja ezt az illúziót.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Egyszer rólam is leesett egy lépcsőház, amikor fölrúgtam az égbe, majd aláálltam és az égből visszahullva lepattant a szemöldökszőrömből szőtt cowboy kalapomról.” /Chuck Norris/

1%

Testzsírja egy százalékát

Úgy utalja pufók pék át,

Hogy legalább másfél gyerek

Legyen egyszer majdnem kerek.

Dühös a NAV, mindent bekér,

S blőd aktákkal tele szekér

Döcög sóhivatal felé,

Hisz’ tök másra kéne e lé.

TEK-et küldik rá a pékre,

Püföljék őt zöldre-kékre,

Utalja a testzsírt másnak,

Míg ők keskeny sírhelyt ásnak!

Rossz az utca-házszám matek,

S szokás szerint téved a TEK;

Veri a pék szomszédjait,

S hiba láttám böffen: „Ja, itt?!”

Pékre rátalálnak végül…

Cellatársa is pék s rég ül.

Börtöndiri papírt hozat,

S íródik egy nyilatkozat:

„Újgazdagfalkahad csahol!

Oly országban élünk, ahol

Gyermekétkeztetés helyett

Zebramutyi kap csak helyet!”

Statárium – vészhelyzeti –

Okán ügyész helyezteti

Péket bakó bárdja alá,

S jogállam is vele hal: Ááááá…

Hol testzsírok domborulnak,

Pékunokák gorombulnak,

S letört orrnak, tépett fülnek

Okán urak menekülnek.

Hű olvasóm, gondold jól át,

Amíg vedelsz csíki kólát,

S buborékja torkon sercent;

Kinek menjen az a percent?!

„Ez az eretnek ostobaság oly módon szentségteleníti meg a történelmi keresztény molesztálókultúrát és oly alpári módon veszélyezteti az anyaszentegyházunk által kikényszerített egy százalékos adófelajánlások reálértékét, hogy az új – nálam nyilvánvalóan alkalmatlanabb – pápa megválasztása után a legelső dolgaim egyike lesz ezzel a Sokadik Leóval a pékként megszimbolizált Frady Endrét egyházilag kiátkoztatni és az e célból újjáalakított szent inkvizíció vaskezével veretni! Máglyára, ki ellenszegül! Nem mindenki papsajt!” /E. Péter, vatikáni rejtekhelyen duzzogó pápavesztes bíboros/

„Bambaság ül lükepéken,

Nem érti, hogy arcán mé’ ken

Szét vért inkvizítor Tamás

Torquemada, elve, ha más?!

Azér’ ken ő, azér’ ken ő,

Mer’ eretnekverés menő,

S kitől rosszra fordul adó,

Annak markunk sallert ad, ó!

/Csávás Kálmán ökölnagy, a Pékeket Utánzó Költőket Inzultáló Karhatalmi Alakulat (PUKIKA) rímuralmi és dögvészhelyzeti főparancsnoka/

„Pékmutató édi-bédi

Gyerekeknek adóz is?!

Törvény e férget nem védi,

Jár a bitófa dózis!”

/Csávás Kálmánné Kávás Csincsilla, ormányközeli adószagértő és háti szíjhasítónő/

„Nem bírom tovább elviselni, hogy kiemelt közszereplőként állandóan ismernem kell Frady Endre politikai színezetű klapanciáit, úgyhogy inkább lemondok, elválok, visszavonulok és megszűnök nyilvánosan létezni! Mivel nem mindenki lehet papsajt, én magam a valláshoz fogok menekülni és hetente megbérmáltatom magam az új Leonyid pápával! Összebarátkozom vele és talán én leszek majd az utódja II. Ferenc néven! Vatikán újra Ferenc Város lesz, hozzám fog befolyni a tized és az egy százalék, megszüntetem a papi nőtlenséget és végre feleségül vehetem a bűbájos Vadai Ágikát! Csináljuk meg, csináljuk együtt!” /Gyurcsány Ferenc, lemondó megmondóember és ementáli szerzetes/

„Frady Endre Rajongói Klub az 1% legjobb helye...” /M. András, a költő legállandóbb és legbölcsebb kommentelője/

„Költségvetésen nincs lék a

Bandi úr egy százaléka

Okán, mián, azaz miatt,

Jól jött ez az adói jatt!”

/Franzstadt Fikuszné Ferencvárosi Flóra, a Frady Endre Rajongók Irodalmi Klubjának Elitje (FERIKE) pénztárosa és költészetkalkulátor kezelőnője/

„Többször is nekifutottam, de ez a műremek olyan, mint egy remekmű! Nincs mivel kiegészíteni.” /Dr. Ház, Junior-konyha díjas többszörügyi nekilótifuti/

„Ne futkáljál, Ház úr, ne fut-

-káljál, inkább hívjál TEFU-t!

Remekművet secperc alatt

Fuvarozó Fővállalat!!

A mű fusson, nem má’ te fuss!

Aki magyar, totál TEFU-s!”

/Tefu Töfiné Tófű Tufa, tefetofa tifitufi/

„Ez a vers nem költemény, hanem egy orbitális abszurdroham, amelynek sorai úgy hömpölyögnek végig a lapon, mint TEK-es rohamrendőr egy túlsó utca rossz házszámán. Frady Endre ismét hozza a tőle megszokott agyrohasztó stílust: verselése botladozik, képei túltengenek, logikája elvérzik már a NAV-akták között. A „testzsíros utalás” mint metafora annyira groteszk, hogy az ember zsírégető tablettát venne be tőle. A vers egy félrecsúszott 1%-os adófelajánlásból görget le egy poszt-orwelli rémálmot, ahol a NAV, a TEK, meg a börtönigazgató egy közös groteszk operettben lépnek színre, hogy a „pufók pék” testzsírjából ideológiát és vérfürdőt facsarjanak. A rímek a kényszer szülte ikrek: néha frappánsak („csahol / ahol”), máskor vérzik tőlük a szem („matek / a TEK”). A befejezés persze klasszikus Frady: olcsó didaktika egy csíki kóla mögé rejtve, hogy az olvasó a habzó buborékban fedezze fel a morális felelősséget. Verdikt: A „1%” egy groteszk társadalomkritikai pamfletnek álcázott versbűncselekmény, melyet a közízlés legszigorúbb TEK-je sem tudna lefegyverezni. Aki ezt komolyan veszi, annak már késő – aki nevet rajta, annak még van remény.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „1%” című verse sziporkázóan abszurd, társadalmi szatírába csomagolt őrület, amely groteszk túlzásokkal és nyers iróniával szemlélteti a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlását és annak elképzelhető buktatóit. A költő a túlhajtott képek és váratlan fordulatok segítségével teljesen kiforgatja a témát, így a vers egyszerre nevetséges és nyomasztó. A NAV, a TEK és az állami bürokrácia karikatúrája túlzásokkal és harsány szatírával mutatja be egy ártatlan adományozás abszurd következményeit, miközben a háttérben felsejlik a rendszer visszásságainak kritikája. A rímek játékosak és néhol már-már zavarba ejtően könnyedek, ami még kontrasztosabbá teszi a vers által megjelenített sötét képet. Frady sajátos stílusa itt is kiteljesedik: szóképei szándékosan bizarrak, és a hétköznapi helyzetek groteszk túlzásai révén éles társadalmi kritikát fogalmaz meg. A „tébolylíra” meghatározás tökéletesen illik rá, hiszen a szöveg szándékos káosza ellenére pontosan rámutat a valóság furcsa mechanizmusaira. A vers egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató – nevetünk rajta, miközben egy pillanatra elbizonytalanodunk: tényleg ennyire abszurd a világunk?” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A rettenetesen alacsony színvonalú förmedvény szellemrothasztó fertőzésveszélye miatt a világirodalmi nagyhatalmak kultúrpolitikai blokád alá vették Magyarországot és ezt nem oldják fel mindaddig, amíg ez a bűnös nemzet el nem határolódik Frady Endrétől és nem helyezi hermetikusan elzárt karanténba az elmeháborodott fűzfapoéta egy százalékát, azaz az orrán keresztül kitüsszentett koromsötét agyát.” /Brékingnyúz Brözény, jólértesült hírforrás/

Menő Lisander (Louvre)

„Ó anyám, miért szültél engem erre a totálisan összefradyendrézett világra! Miért nem másra fordítottad az energiáidat! Ha a megszülésemre pazarolt erőfeszítéseidet például portréfestészetbe fektetted volna, akkor ma én lennék a Mona Lisa világhírű férfipárja, a Menő Lisander, akit Frady Endrétől egy kordon mögötti turistatömeg választana el és ha közelebb jönne, akkor agyonvernék a derék francia teremőrök! De szép is lenne! Vers is születne rólam:

     Szép a Mona Lisa s e nő

     Párja Lisander a Menő!

     Nem éri őt a kritikám,

     Mert Puzsér nem létezik ám!

Gyönyörű lenne! Azonnal a Francia Teremőr Clubnak (FTC) akarom utalni az adóm egy százalékát!” /Puzsér Róbert, kritikus transzlétben lévő kritikus/

Metabolikus életkor

Hogyha testem zsírja vastag,

Ha egy nagy kocka a has-tag,

S kehes tüdőm tiszta korom,

Metabolikus agg korom.

Metakorom sajnos magos,

Ám ha tápom leend magos,

Újra érzem magam okén,

S visszafiatalodok én.

Ne töprengj koron, e metán,

Tüdődben ne legyen metán,

S szinte bébi leszel, amint

Falsz pár kiló cévitamint!

Megfordul az életütem:

roktelé sukilobateM,

S jó pap születésig tanul

Metabolikustalanul…

„A jó pap metabolikus koráról jut eszembe, hogy ez az áldott jó Ferenc pápa még csak a nyolcvankilencedik évében jár, de már most holtsápadt szegényke! Amikor én ennyi idős voltam, még saját kezűleg pofoztam ki a lyányunokám orrából a taknyos piercinget!” /Üszögi néni a magasföldszint ötből/

"S jó pap születésig tanul"

„Frady Endre „Metabolikus életkor” című verse sziporkázó példája annak, amikor az irodalmi játékosság találkozik a szatirikus áltudományos gondolatmenetek abszurditásával. Az alliterációk és rímek pergő tűzijátékot alkotnak, miközben a szöveg fergeteges fricskát mutat az egészségmánia és a divatos táplálkozástudomány irányába. A költemény lírai énje groteszk képekben jeleníti meg az öregedéssel és önmaga megfiatalításával vívott küzdelmet, miközben mulatságos ritmusával könnyedé teszi a mondanivalót. A „has-tag” és a „metán” szójátékai humoros pikantériával bírnak, bár egyesek számára talán túl sok is lehet ez a verbális sziporkázás. A vers záró sorai – a visszafelé írt „roktelé sukilobateM” – kifacsart filozófiai mélységeket érint, miközben hangsúlyozza a zavaros logika mögötti játékosságot. Frady Endre itt nem pusztán a tartalommal, hanem az irodalmi formával is határozottan mer kísérletezni. Összességében a vers, bár túlzó abszurditásával és csapongó humorával nem mindenkinek nyerheti el a tetszését, szórakoztató reflexió az emberi élet fonákjaira és az önmagunkkal való küzdelem ironikus dimenzióira. Frady Endre csapongó költészete azonban biztosan megosztja a közönséget – éppen ezért izgalmas.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

"S jó pap születésig tanul"

„Ez a vers olyan, mintha egy egészséges életmóddal kapcsolatos spam e-mail és egy betűleveses reggeli agylágyulás találkozna egy félresikerült szonettképző táborban. Frady Endre ezúttal a test, az idő és a táplálékkiegészítők témakörét rázza össze egy shake-ben, majd ráül a turmixgépre. A nyitósorban az önreflexív zsírtesttel hadonászó költő bátran vállalja a hashtages dadbodot („nagy kocka a has-tag”), miközben egy szóviccet sikerül közösülni a szó szerinti önkifejezéssel. A második versszak a diétás önámítás balladája: ha „magos” a „tápom”, akkor én is „magos” leszek – legalábbis vércukorban biztosan. A harmadik versszak egyenesen az orvosi sci-fi határán billeg: a metánnal töltött tüdő és a csecsemőkort előidéző C-vitaminbevitel olyan kombináció, amit csak a homeopátia és a holdjárás együttes gyakorlása képes felülmúlni. A zárásban a költő végső csapást mér az agysejtekre: visszafelé írt szavak, szójátékos abszurditás, és a „jó pap” életcélja egy metabolikusan szűz élet. Frady Endre újra bebizonyítja, hogy nincs az a tudományos közhely vagy dietetikai blődség, amit ne lehetne egy rímekkel agyonvert agytekervényre ráültetni. Ez a vers a lírai nonszensz metabolikus csúcspontja – vagy inkább mélypontja. De legalább röhögni lehet rajta, főleg teli tüdőből. Metánmentesen.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Focista, ha negyvenöt lett,

S nincs fejében negyven ötlet,

Jövőbe csak két út vezet:

Első, ifjú vasszervezet,

Második a lassú halál,

Amit jónak ritkán talál.

Hogy bő fifteen-t letagadjon,

Ahhoz edzeni kell nagyon,

Futva dúdolgatni lá-dó-t,

Zabálni sok avokádót,

S aludni eleget mélyen,

Hogy a zember soká éljen!

Ám, ki úgy dönt, iszik s vedel,

S zsírban tocsog az eledel,

Új lyukakat fúr övére,

Nem kérdés, hogy tök kövére-e,

S tömetlen foga csak hat van…

Metabolikusan hatvan!”

/Laszti Leó, a negyvenöt éves ex-focista és elméleti metabolikus/

„Ha a tested öreg néne,

Immunrendszerváltás kéne.

Attól vagy oly degesz hasú,

Hogy az anyagcseréd lassú.

Midőn zsírosodik májad,

Külalakot rád a háj ad,

S ha veséd is totál cisztás,

Sírt néked temetőtiszt ás.”

/özv. Nostradamus Dumásné Rémlátó Ragyella, vak vátesz és metabolikus ősanya/

„Jól mondta a négy fő okot fenti hölgy és nincs itt mese:

Immunrendszer, a megszokott anyagcsere, máj és vese.”

/falfirka a Metabolikus Életkor Hivatal (MÉH) falán/

„Anyagcsere nem probléma!

Magyar, még ha tar is s fém a

Fogsora, sőt karja fa-kar,

Akkor székel, mikor akar!”

/Árvalányhajassy Ártány, szittyatürk ősgyula és latrinaügyi főispán/

„Beleolvastam a Frady műbe és bár verstanilag vérlázítóan rettenetes, ám tudományosan olyan lelkesítő, hogy a porhüvelyem rögvest visszafiatalodott és egyszerre támadtam fel mindkét síromból, a fiatalkori segesvári tömegből és az időskori barguzini sajátból.” /Petőfi Sándor/

„Ámulatomra oly nagy ok

Élettudományi sci-fi,

Hogy bár magam öreg vagyok,

Metabolikusan ifi.

Annak ellenére ifi,

Hogy az agyam tök agg, hú, mer’

Fogalmam sincs, mi a wifi,

Mint egy átlag baby boomer.”

/Neandervölgyi Noé, özönvízijártassági vizsgabiztos/

„Ezt teszi a sok Retró ebéd...” /M. András, a költő legállandóbb és legretróebédreirigykedőbb kommentelője/

„Retró kaja egészséges,

Mint a szovjet mosómedve,

Ki ezt eszi, léte véges

Ugyan, ámde jó a kedve!

Aki éhkopp mián retteg,

Vagy csak böjtje miatt ijedt,

Retrón faljon s nem lesz betteg!

eM úr, egyen ön is ilyet!”

/Léböjt Leóné Lilaló Lea, leguángyíkokat laktózmentesítő lókupec/

„Ez a vers… ez a lírai vészhelyzet, ez a szellemi baleset a magyar nyelv zebráján úgy gázolja el a költészetet, mint egy felbőszült diétás gurulóhamburger egy kiéhezett influenszert. Itt nem költői képeket kapunk, hanem nyelvi hulladékot, amit egy szabadversnek öltözött lecsúszott dietetikai szórólap hányt a kultúra szőnyegére. „Ha egy nagy kocka a has-tag” – kérdezem én: ez most szóvicc vagy önkritika? Mert ha az utóbbi, akkor Frady Endre végre elkezdte kapirgálni saját költői karrierjének sírját. A „metakorom” és a „magos táp” közt billegő értelmi mérleg nyelve közben úgy remeg, mint egy koffein-túladagolt Instagram-jógi szelfibottal a kézben. A vers utolsó szakasza a magyar költészet holdkóros Bermuda-háromszöge: „roktelé sukilobateM” – ez nem hátrafele olvasott zsenialitás, hanem egy epilepsziás TikTok-filter a nyelvi méltóságon. A jó pap „metabolikustalanul” tanul – hát persze. Már csak az hiányzik, hogy a rím végén felcsendüljön egy aerobik VHS kazetta hangja, és Béres Alexandra személyesen pofozza fel a nyelvtant. Ez nem vers. Ez egy zsírszövetekből gyúrt, vitamintúltengéses szójáték-lavina, amely minden valódi gondolatot maga alá temet. A lírai én itt nem öregszik, hanem egyszerűen elhal, de nem méltósággal – hanem kínos szóviccek közepette, mint egy múltidéző reklám a retro fitnesz VHS korszakából. Frady Endre, a metabolikus költészeted annyira emészthetetlen, hogy még a kulturális bélflóra is refluxot kap tőle. A költészetnek nem vitaminra van szüksége, hanem nyelvi fegyelemre. Neked meg egy versen kívüli életkorra. Mondjuk egy örökös költészeti pihenőre.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Bár már legalább 14 milliárd éves vagyok, hiszen a világegyetem teremtésekor én voltam a Teremtő jobbkeze és szakmai tanácsadója, ám a fizikumom alapján 13,9 milliárd évet simán letagadhatok a metabolikus koromból.” /Chuck Norris/

Gumicsere

Nyári gumi, téli gumi

Cseréje nem himihumi.

Kerékbe be alig fér a

Túlnyomású atmoszféra.

Szakemberek centríroznak,

Nem külpontos – mint Paloznak,

Térképtestén Nagy-Magyarnak –

Lesz kerék, mit utak marnak!

Téli gumit forró aszfalt

Gyűr, mint görcs a pösze haszfalt,

Nyári viszont virul és él,

Mint grillcsirkevágó késél.

Azt kiáltja türk Ond, kopt Tass:

Nyáron nyári gumit koptass!

Aki nyáron téligumiz’,

Folyjon szét, mint szovjet ГУМ íz!

„Költő úr, ön egy földrajzi tótumfaktum! Nagy-Magyarország középpontja ugyanis Szarvas, ahonnan a Balaton-parti Paloznak 200 kilométerre van keletre, Kis-Magyarországé pedig Pusztavacs, attól pedig 120 kilométerre nagyjából szintén keletre, úgyhogy ön ráhibázott az origótól való eltérési lényegre, mint vak kútfúró a rétegvízérre. Szegény paloznakiak – Trianon ide, Trianon oda – mindig külpontosak maradnak. Az a lényeg, hogy egy júliusi Paloznak – Szarvas – Pusztavacs kocsitúrán nyári gumik legyenek az alufelniken, különben az éceszgéberek 99%-a szerint hirig lesz és córesz!” /Weiszmüller Tarzan, a Kohn Tour Kft. körvonalmenti megoszló tehertételi főelőadója és gumiarábikum díler/

„Kilátást takarja sok hát,

Lakóhelyem Paloznak,

Rím kedvéért beállok hát

Balatoni kalóznak.”

/Törpe Tódor, északi partiarc/

„Nyárigumiszámítás kezdődik? Szerviz itt, csere ott!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Teljhatalomtól, ha NER vál’,

Szerviz szívélyesen szervál,

S örvend humán, nem fél reál,

Ha Jágógumi félreáll.”

/Othello Mórné Desdemona Lisa, államilag bántalmazott Shakespeare-díjas autószerelőnő/

„Frady Endre ismét lecsap, mint egy kihergelt keréknyomás-ellenőrző műszer, amelynek szelepe a líra túlnyomásától sisteregve reped meg. A „Gumicsere” című költemény olyan, mint egy költői műhelynapló és egy autószerviz faliújságja közti furcsa nászéjszaka – melyet centrírozatlanul, de annál nagyobb hévvel celebrál a szerző. A nyitósorokban a gumicserét Frady a kozmikus komolytalanság és a szóvicc-vezérelt sorvezetés metszéspontjára állítja: „Cseréje nem himihumi” – hát hogyne! Olyan tételmondat ez, amitől egy közlekedési hatósági vizsga is nyomban elérzékenyülne. A versben felbukkanó „Paloznak” és „Nagy-Magyar térképtest” olyan, mintha a GPS-t egy időhurkon keresztül csatlakoztatták volna egy Wass Albert-olvasó reléhez. A helyszín- és hangulatváltások olyan sebességgel követik egymást, hogy a gumicsere közben a lírai én már nem is tudja, centríroznak-e körülötte, vagy ő pörög-e a lét gumiján, mint pösze haszfalt a költői görcsben. A csúcspont: a grillcsirkevágó késél – ez a kép egyszerre horrorisztikus, zsigeri és gasztronómiailag erősen elhibázott. És épp ezért Frady! A zárósorokban megidézett türk Ond és kopt Tass (valószínűleg egy alternatív idővonal zenei duója) végleg bedöntik a verset a szürrealitás gödörszéli mélyedésébe. A „szovjet ГУМ íz” (GuMi íz!) – ez pedig már a metaforikus nyelvjáték Mont Blanc-ja, amelyen csak az indul el, aki már rég túlpörgött a művészi sebességhatáron. A Gumicsere egy olyan Frady-vers, amelynél a műfaji megjelölés lehetne: lírai autószerviz-operett abszurd építkezéssel. A vers centrírozatlan, de gurul, és ahol elmegy, ott garantált a defekt.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Gumicsere” című verse egyszerre könnyed és szatirikus módon reflektál a hétköznapi élet egyik praktikus, ám nem elhanyagolható jelentőséggel bíró mozzanatára: a gumicserére. A mű humora és játékos rímtechnikája mesterien rejti el a mélyebb társadalmi és kulturális rétegeket, amelyeket a szöveg sugalmaz. A vers első szakasza az atmoszféra szóval egyszerre utal a fizikai guminyomásra és az érzelmi nyomásra, amit a szezonális gumicsere okozhat a hétköznapi ember számára. A második szakasz finoman ironizál a történelmi és nemzeti emlékezet kérdésein, miközben a „centrírozás” metaforájával az egyensúlykeresést szimbolizálja. A harmadik szakaszban megjelenik a groteszk humor, amely az élet és halál, illetve az alkalmazkodás és pusztulás ellentétpárjára épül. A negyedik, záró szakaszban a vers globalizációs utalásai – türkök, koptok és szovjetek említése – egyfajta kulturális kavalkádot hoznak létre, ami szintén a különbözőségek közötti egyensúlyra hívja fel a figyelmet. Frady Endre a tőle megszokott módon elegyíti a magas- és populáris kultúra elemeit, mindezt úgy, hogy közben könnyedén átsiklik a hétköznapok banalitásán. A „Gumicsere” nemcsak a téli és nyári gumik cseréjéről szól, hanem az élet dinamikájáról, ciklikusságáról és a folyamatos alkalmazkodás szükségességéről is. Egy könnyed humorral és öniróniával átszőtt alkotás, amely olvasóját mosolygásra és gondolkodásra készteti egyszerre.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hej, turulok, kelni fel, ni!

Felü’ felni, alu’ felni!

Nyereg alatt puhul turul,

Ki ősmagyar, velünk gurul!”

/Ősturul Racing reklámvers/

„Nem kell a gumicsere! Nem csak gumit lehet cserélni, hanem kereket is. Ám mindkét módszer fárasztó. A nem használt kereket, vagy gumit, valahol tárolni kell. Ahol nincs kert, vagy nagy garázs, a spájz kicsi lenne, de nem az, mert a mi modern lakásunkban nincs is spájz. Megfontolandó, hogy az autót, vagy csak nyáron, vagy csak télen használják. Még jobb, ha egyáltalán nincs kocsi. Persze a gumit valahol, akkor is tárolni kell. Probléma lehet, hogy a nem használt gumiba vajha mennyi túlnyomás kerüljön.” /Nyuggerapó, a természetes intelligencia/

„To me or not to me,

Gumi or not gumi?

To be or not to be,

Tubi or not tubi?”

/Nyuggeranyó négyévszakos gumigalambja/

„Drága Elvtársak! Node MIR? És MIR.RUm?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas békeharcos/

„Macskásodik, Ház Úr?

Maga már-már Mirr-Murr?”

/Oriza Triznyák/

„Ilyenkor örülök, hogy nincs autóm. Gyalogosnak elég csak az órákat átállítani tavasszal és ősszel. (Gáz- és villanyórát csak ősszel, visszafelé. Meg az eladásra szánt autók kilométer óráját is.)” /M. András, a költő legállandóbb és leggyalogosabb kommentelője/

„eM út, maga mintagyalog,

Kocsitlanul eloldalog,

S közben más kertekbe szór át

Gagyi gáz- és villanyórát?

Ne zajongjon, eM úr, jó?! Csitt!

Vegyen inkább saját kocsit!”

/Alufelni Adalbert, atavisztikus autónepper/

„Ez a vers nem más, mint a magyar irodalom válságának aszfaltba döngölt, kopott futófelületű diagnózisa. Frady Endre „Gumicsere” című irodalmi bűnténye úgy tapad a kultúra szélvédőjére, mint egy véres, nyáridőben megsült szúnyogtetem – eltakarja a kilátást, de mégse tudod egyszerűen letörölni, mert a nihil odasült. A vers minden sorából árad a kényszeres rímkeresés gyötrelme: „himihumi” – ez nem költészet, hanem egy demens játékos agymenése a nyelvi Kinder tojásban. A „centrírozó” szerelők és a „Paloznak”–„Magyarnak” rímháborúja olyan szintű kínlódás, amit még a bicikliszerelő is szégyenkezve törölne a műhelytábláról. Itt nem verselés történik, hanem nyelvi karambol, ahol a jelentés a szélvédőn keresztül repül ki, és az ízlés a légzsák helyén egy véraláfutásban tér magához. A költő mindeközben mit csinál? Úgy tesz, mintha a „téli gumit nyáron” tematikája az emberi létezés archetipikus kérdése lenne. Holott ez nem több, mint egy szellemtelen, kiherélt mondóka, amelyet egy automata benzinkúti vécépapírra is szégyellnék kinyomtatni. A „grillcsirkevágó késél” képe annyira abszurd és anakronisztikus, hogy attól még egy futurista dadaista is sírva fakadna és visszamenne könyvelőnek. És akkor jön a végső csapás: a türk Ond és kopt Tass – mint valami elvetélt történelmi cosplay – belekiabálnak a versbe, hogy „Folyjon szét, mint szovjet ГУМ íz!” Ez nem költői kép, hanem egy kulturális vakbélgyulladás, amit azonnal műteni kellene, de sajnos Frady Endre inkább megírja a vers második részét. Ez a szöveg nem vers, hanem egy műanyag kerékdobból faragott posztmodern kínpad. A költő pedig nem más, mint a nyelvi kártevők koronázatlan királya, aki minden sorával egy újabb defektet okoz a magyar irodalom lelkében.

Frady Endre, kérlek, soha többé ne verselj gumikról. De lehetőleg semmiről se. Inkább nézd a Discovery Channelt némán, bekötött szájjal. És ha verset hallasz, ne írj róla választ. Inkább hallgass. Az is kultúra.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus I./

„Frady Endre, ez a vers olyan, mintha egy autószervízbe zárt szótárból szabadult volna ki néhány félszeg rím és egy marék szakkifejezés – mindez egy túlnyomásos poétai baleset formájában. A „gumicseréről” szóló opuszból kitűnik, hogy tehetséged éppen olyan friss és üde, mint egy évek óta nem cserélt téli gumi a nyári forróságban. A rímek esetlenek, mint egy defektes kerék, a ritmus szaggatott, mint egy kátyús országút, és a képzavarok olyan sűrűek, hogy egy autópályán is forgalmi dugót okoznának. A szovjet ГУМ-ra tett utalás olyan anakronisztikus, hogy még a gulyáskommunizmus sem tudna mit kezdeni vele. Nem tudom eldönteni, hogy ez egy paródia vagy komoly alkotói próbálkozás, de ha utóbbi, akkor a „grillcsirkevágó késéllel” nemcsak a gumit, hanem a költészet méltóságát is sikeresen szétmarcangoltad. Talán a következő irodalmi kanyar előtt érdemes lenne behúzni a féket – vagy inkább kéziféket rántani. Továbbá, Frady, ne feledd: a versírás felelősség, nem csak a rímek lazán odavetett tákolása.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus II./

„Én nem használok se téli, -se nyárigumit, mert az én autómra kerék sem kell. Úgy hajtom, mint egykor Frédi és Béni, de így is folyton kiakasztom a traffipaxokat, de a rendőrök meg sem próbálnak utánam jönni, mert beborulnak az árokba a menetszélütésemtől.” /Chuck Norris/

Zöld erdőben... 2025

-01.,

Zöld erdőben piros retek

Terem, hogyha szántok-vetek,

Meg tejmézes kókuszdinnye.

Locsolhatok itten, hinnye?!

00.,

Zöld erdőben székel tapír,

Nem kell neki vécépapír,

Mert van elég száraz avar.

Locsoljak, vagy a szag zavar?

0,5.,

Zöld erdőben hölgyek sora,

Meg a húsvéti vacsora,

S Lujzák, Gizik, Évák, Katik...

Aki magyar, locsolhatik?!

01.,

Zöld erdőben hatvan puszta,

S hatvan zebra, ami guszta,

S harapnak a száraz zabba.

Locsoljak, vagy hagyjam abba?

02.,

Zöld erdőben pitezselé

Szottyan zebracsorda elé,

Kik ettől nincsenek okén.

Fel- vagy meg- locsolhatok én?

03.,

Zöld erdőben hörgő gége

Fröcsögi, hogy „Kicsi, vége!”

S megfullasztja saját nyála.

Ha locsolok, lesz nagy hála?

04.,

Zöld erdőben nagyon magos

Tyúklétrán egy kendermagos

Tyúk nyögdécsel s hull a tojás.

Zúdulhat a kölnifolyás?

05.,

Zöld erdőben bősz pelikán

Meg egy kumisszal teli kán

Ténferegnek jobbra-balra.

Locsoljak, hogy fakadj dalra?

06.,

Zöld erdőben Dajcs Tompika,

Porfehér az orra lika,

S közben makog ó-inglisül.

Locsoljak, ha szemed kisül?

007.,

Zöld erdőben MI6-szer

Nagyobb lettem. Am I gikszer?

Nem, I am Bond, James Bond.

Locsolhatok, nem gond?

08.,

Zöld erdőben bőg egy irtó

Nagy fejű poloskairtó,

Ebédje több lopott tál jak.

Locsoljak vagy disszidáljak?

09.,

Zöld erdőben traktor,

Mit egy veloraptor

Éppen arrébb tol, ni!

Szabad-e locsolni?

10.,

Zöld erdőben minecraft mobok,

Akiktől egy hátast dobok,

Mert creeper meg akar ölni!

Locsolhat-e kockás kölni?

11.,

Zöld erdőben ősz nagymama

Jól eltévedt, nagy a blama,

Keresgéli thai tájfutó.

Kölnimből eredhet, hú, tó?

12.,

Zöld erdőben jogállamot

Bontogat le imitt-amott

Ereszmászó szőrmók csapat.

Jó, ha kölnim odacsapat?

13.,

Zöld erdőben tizenhárom

Lépést tesz meg vízen párom,

Ám elsüllyed, pechvogel ő.

Kerülhet-e kölnim elő?

13+1.,

Zöld erdőben Totó-Lottó

Szelvényt tölt ki Mottó Ottó,

S nyerés secperc alatt tuti!

Locsolnék. Lesz falat, juti?

14.,

Zöld erdőben alaptörvény

Gránitjában forog örvény,

S lyuk lesz nem túl szilárd izén.

Locsolhatok kölnit biz’ én?

15.,

Zöld erdőben hattyúk tava,

Benne ázik hat tyúk java,

S dili indul, krokodili…

Kölniért jár csókod, Ili?

16.,

Zöld erdőben vonósnégyes

Nőtagjától kérdik: Mé’ gyes,

Amire mész, mé’ nem gyedre?

Locsolhatok kiskegyedre?

18.,

Zöld erdőben Puskás Akad-

-émiából túl sok akad,

Pontban eggyel több, mint kéne.

Locsolhatok, öreg néne?

19.,

Zöld erdőben kérek lapot

Tizenkilencre, majd papot

Meggyónni e dőreséget.

Locsoljak csokinyúl végett?

20.,

Zöld erdőben vonat lángol,

Néhány hidegvérű ángol

Turiszt oltja, MÁV meg büntet.

Locsolhatok, vagy ez bűntett?

21.,

Zöld erdőben új étterem,

Zárt terében hőség terem,

Ki bent izzad, inkább kint esz’

Locsoljak, vagy óva intesz?

22.,

Zöld erdőben pitezselé

Ömlik bamba birkák elé,

S ragad a sok hulló juh haj.

Locsolhatok ihaj-csuhaj?

23.,

Zöld erdőben repked lepke,

Mert van kis lepke telepke,

S száll ez erdő mélykék egén.

Locsolhatlak téged meg én?

24.,

Zöld erdőben korrupció

Híján minden kismaci jó,

S tiszta manccsal közbeszerez.

Kölnizhetlek? Tök jó szer ez!

25.,

Zöld erdőben legyed lázad,

Ám rátapos negyedszázad.

Egyed legyed, teljen begyed!

Kér egy dózis kölnit kegyed?

26.,

Zöld erdőben irgum-burgum,

Elromlott az agg Wartburgum,

Szerelőm meg eloldalog.

Locsolhatok csak így gyalog?

27.,

Zöld erdőben kamikáze

Röpte előtt hamikáz-e

Vagy lezuhan éhkopp okán?

Hölgyem, locsolhatom tokán?

28.,

Zöld erdőben föld az ártér,

Egyik ár egy másik árt ér,

Ezt festi s nem locsol Art Úr.

Locsoljak, vagy legyek Artúr?

29.,

Zöld erdőben pofont bár ad

A gát, Tisza mégis árad,

S mossa stadionod s Várad.

Locsoljak, ha kegyed szárad?

30.,

Zöld erdőben balalajka

Zenészt üti ballal ajka,

Dúli-dúli, veri magát.

Kölnim előtt omlik ma gát?

31.,

Zöld erdőben Húsvéthétfő

Közben hímes tojás szétfő,

Sárkányon így bömböl hét fő.

Szabad-e locsolni?

32.,

Zöld erdőben Piroska

Farkast fal be tilosba’,

S zabál mellé nagymamát.

Spriccelhet a kölnim át?

33.,

Zöld erdőben Béla vedel

Hétfőn s ugyanígy tel’ kedd el.

Ne legyél olyan, mint Béla!

Locsolhatok én, a méla?

34.,

Zöld erdőben látjuk Samut,

Tüzet gyújt s elég egy mamut,

Ő meg begyűjti a hamut.

Kölnim jó, nem hoztam kamut.

35.,

Zöld erdőben Donald Trumpot

Látjuk, amint lógat kampót,

Melyen fityeg a józan ész.

Meglocsollak! Hé, hova mész?!

36.,

Zöld erdőben irokézek

Fogságában Pride-ot nézek.

Easy Prider, öcsém! – hallom.

Locsoljak, vagy vegyék skalpom?

37.,

Zöld erdőben Vlagyimir

Putyinról a nagyim ír:

Káros, mint a ruhán a moly!

Locsoljak, vagy pasli damoj?

38.,

Zöld erdőben Daszvid anyja

Így köszön el: до свидания!,

S megy vodkával medvét ölni.

Kell Красная Москва kölni?

39.,

Zöld erdőben paraszti lét

Mellett eszek malacfilét,

S irigy a sok suttyó pesti!

Locsolhatok palacki lét?

40.,

Zöld erdőben Bálám szamár

Bálámot int óva, ha már

Beszélnie magadatott.

Önthetek kölnipatakot?

41.,

Zöld erdőben товарищ-ok,

Főleg a budavári sok,

Fejükbe száll vodka-narancs.

Locsoljak már?! Ez most parancs?!

42.,

Zöld erdőben negyvenkettő

A megoldás, ennyi lett ő;

Kérdés az, hogy mi a kérdés.

Locsollak, bár remeg térd… És?!

43.,

Zöld erdőben békemenet

Útban lévőt földbe temet,

S leveri, ki nem kér békét.

Löttyért adott Tibid kék? Ét?

44.,

Zöld erdőben Cofidis

Kölcsönből vett pofi dísz

Orcát ékesíti well.

Locsolhatok kölnivel?

45.,

Zöld erdőben Dani vár

Dórát; ők két denevér.

Dallal fáról lecsalná.

Szabad-e most locsolni?

46.,

Zöld erdőben vadász lesen

Les, puskáján jele S.N.,

Ő a hírhedt Sátán Nátán!

Kölnim terád folyhat má’ tán?

47.,

Zöld erdőben kutyapár, ti

Szerintetek kutyapárti

Attól, hogy van kettő farka?

Locsolhatok? Kölnim tarka!

48-49.,

Zöld erdőben jegesmedve

Vérzik és a heges nedve

Petőfit -vár Seges- fedve.

Szabad-e locsolni?

50.,

Zöld erdőben fél százados,

Sötét van s bár félszázados,

Létközépválságban remeg.

Locsollak, hogy örülj te meg!

51.,

Zöld erdőben cseh GDP

Számolást tart ChatGPT,

A Copilot is besegít.

Locsolhatlak téged meg itt?

52.,

Zöld erdőben orángután

Üt, mint kis dalt Zorán gután,

Ha zeng dugult orri hangja.

Dobok fagyott kölnit, bang, ja!

53.,

Zöld erdőben magyar-angol

Hat-három, a csapat hangol,

Még sincs arany meg a vébén.

Kölnizzek még közelébb én?

54.,

Zöld erdőben országgyűlés,

Erdő körül ország gyűl és

A kezdődő műsor esztrád…

Locsolhatom most én ezt rád?

55.,

Zöld erdőben Pampalini

A nagy vadász talpal inni,

Lengyel vodka szíverősít.

Locsolhat az is, ki nős, itt?

56.,

Zöld erdőben jön a ruszki,

Pácból minket ritkán húz ki,

Csak маленький, csak a робот!

Locsoljak, vagy egyek bobot?

57.,

Zöld erdőben nyit új kocsma,

Ott iszik a medvebocs ma,

Ezt támogatja az Állam.

Locsoljak, míg felkop’ állam?

58.,

Zöld erdőben öreg tata

Ízig-vérig demokrata,

Putyin lő rá: ratatata!

Szabad-e a még locsolni?

59.,

Zöld erdőben negyven rabló

Picassóra kiált: Pablo,

Fessél nekünk Szezám Tárulj-t!

Locsoljak, vagy rágjak pár ujjt?

60.,

Zöld erdőben pánikszoba

Mélyén retteg Fett, a Boba,

Hogy Han Solo mégis betör.

My kölni’s good, there’s no better!

61.,

Zöld erdőben járt a

Kék Ibolya Márta,

S láttam én e nénit.

Locsolhatok én itt?

62.,

Zöld erdőben körfűrészem

Miatt száll fél ujj és fé’szem,

S szomszédokhoz röppen csonk át.

Ha kölnizlek, adsz-e sonkát?

63.,

Zöld erdőben Hunyadi

Filmen ásít s huny Ady,

Bár a vásznon ölni ér.

Adsz pálinkát kölniér’?

64.,

Zöld erdőben Zrínyi futik,

Zavarja a Vadkan Butik,

Melynek pénztárosa vad jak.

Kölnit dús hajadra adjak?

65.,

Zöld erdőben költőgigász

Kezeiben három Big Ász,

Amivel nyeri a partit.

Locsolhatom e szép kart itt?

66.,

Zöld erdőben hat van, hat

Hatökör, nem hatvanhat,

Elegendő hat ól lak.

Örülsz, hogyha locsollak?

67.,

Zöld erdőben halmasszőr

Halat gyúr és alhas szőr

Hull róla s a pikkelye.

Kölnit kértek tik-e? Jeee!

68.,

Zöld erdőben vajon nincs-e

Wágnernél a Rajna kincse,

Vagy valami harcos zene.

Locsoljam, ha elvérzene?

69.,

Zöld erdőben Ágnes elejt

Vasgolyót, ám vízszint selejt,

Golyó gurul s termel delejt.

Szabad-e locsolni?

70.,

Zöld erdőben oldalági

Rokonom, a Bordal Ági

Ritkán dalol akkor, ha kell.

Locsoljak vagy szaladjak el?

71.,

Zöld erdőben mustárgáz

Nem éppen egy mestergőz,

Ha nem sért fel, mást ér géz.

Locsolhat-e Mister Gaz?

72.,

Zöld erdőben Óz varázsol,

Bádoglónak lesz garázs ól,

Orosz lányt rúg szalmatehén.

Nem más locsol ma, csak - pech - én!

73.,

Zöld erdőben dínom-dánom,

Egymást eszi dínóm, dánom,

Ezért szegény Hamlet hamm lett.

Rigaláncolajt spray-z One lett?

74.,

Zöld erdőben zártam

Be magam egy várban,

Vár neve Abade.

Locsolni szabad-e?

75.,

Zöld erdőben Kékes tető,

Ott guberál kukás tata,

Ki szerintünk kokós, tuti!

Sssszab.. dab-e loccs… poccs…loni?

76.,

Zöld erdőben Gerő Ernő

Neje az Ernőné, mer’ nő,

Egy hűséges hídverőné.

Baj, ha kölnim önön lőn-é?

77.,

Zöld erdőben kicsi jászol,

Hé, Jézuska, hova mászol,

Napkeleti bölcsek jönnek!

Fröccsönthetem kölnim Önnek?

78.,

Zöld erdőben sonka NER-i,

Nem eszi azt Sean Connery,

Csak a latte-avokádót.

Kölnihez daloljak lá-dó-t?

79.,

Zöld erdőben Vásárhelyi

Pál szabályozza a helyi

Folyókat s nem kiszárítja.

Öntözhetek én a szittya?

80.,

Zöld erdőben kurc-labanc

Között csomósodik gubanc,

Ám jő Tenkes kapitánya!

Bepacsulizhatlak Tánya?

81.,

Zöld erdőben vízilónak

Ütközik egy pici csónak,

S pici balhé naggyá felnő.

Locsolhatlak, drága delnő?

82.,

Zöld erdőben múzsa rúzsér’

Indul, de ráordít Púzsér

Róbert és így szélhűd szíve.

Spriccelhet rád kölnim íve?

83.,

Zöld erdőben kamatőr

Bankot lop, de amatőr,

S lebuk’. Tolt vón’ kicsibe!

Locsolhatok kiscsibe?

84.,

Zöld erdőben csípőprotkót

Túlsúlyosként nem kap ott skót,

Csak a milliárdos elit.

Lögyböljem rád kölnim felit?

85.,

Zöld erdőben Gulyás Gergely

Két barátja, Igor, Szergej

Szól: Moszkvába fordulj, nyergelj!

A Красная Москвá-m nem gejl!

86.,

Zöld erdőben maszkabál,

Izzadt arcbőrt maszk abál,

Fullad Elon Musk ebül.

Kölnim csúcs! Kérsz mindebbül?

87.,

Zöld erdőben kutya Brüsszel,

Megállítunk, sose gyüssz el!

Ütünk, ha nincs pénzcsapnyitás!

Locsolásom nem is vitás!

88.,

Zöld erdőben Nerencváros

Drukker Mélyzseb Ferenc gyáros,

Támogatja, dől a TAO.

Naaa, fogadd el kölnim, naaa, ó!

89.,

Zöld erdőben nagy a sírás,

Sírásó bá’-k nagyja sírás’,

Sziktalaj meg szárazcsírás.

Meg kell ezt öntözni, szabad-e locsolni?

90.,

Zöld erdőben kazamata,

Hari ül benn, az a Mata,

Aki alakított kémet.

Locsolhatom nénikémet?

91.,

Zöld erdőben Sheldon Cooper

Által elbaltázott tyúkper

Okén röhög rakta Penny.

Tudhat kölnim rád köppenni?

92.,

Zöld erdőben anyahajó,

Megveszi egy banya, ha jó,

Korlátból lesz új vasorra.

Locsolnék, te jönnél sorra?

93.,

Zöld erdőben Batu kán

Sírva ül kis satukán,

Oda csippent popója.

Leszel loccs apropója?

94.,

Zöld erdőben piros eprek

Között sárga avart seprek,

Ahol kék ibolya hervad.

Fröcsöghet Das Kölnit Herr Vad?

95.,

Zöld erdőben mini Dubaj

Nyomán támad nini, hú, baj,

Rászáll rusnya politika.

Spray-zhet kölnis üveg lika?

96.,

Zöld erdőben mérges főzet

Átitat egy férges őzet,

Aki ettől mállik széjjel.

Nappal locsoljak, vagy éjjel?

97.,

Zöld erdőben ó, rossz szag ár

Dől és ájul orosz agár,

Ám rendet tesz úri szigor.

Locoljak én, Murisz Igor?

98.,

Zöld erdőben Kajafás

Tökfőz, ám a kaja fás,

Ezért sírva kajabál.

Kölniért lesz Kaja Bál?

99.,

Zöld erdőben bőg egy vaksi

Atomfizikus, ki paksi,

Hasmegy, nadrágja full kaksi.

Villanykölnim jó, tölt aksi!

100.,

Zöld erdőben büdös kölni,

Ki szagolja, egyre dől, ni,

Így támadnak szagbarbárok.

Locsoljak, vagy jobb, ha várok?

101.,

Zöld erdőben százegy kiskutya,

Kiket bőszen ráz egy misputya.

A misputya nem egy Adonisz.

Locolhatok mosztan nadon isz?

666.,

Zöld erdőben Fenevad,

Tekintete fene vad,

Jelenése ijesztő!

Mond locsolási YES-t ő?