Péntek tizenharmadika turmix

Péntek tizenharmadika:
Összenő az orrok lika
S falat fal sok bölömbika

Ika péntek tizenharmad:
Véres pofont medvekarm ad
S elsüllyed a spanyol Armad.

Harmadika péntek tizen:
Kossuth Lajos megin’ izen:
„Ne járjatok forró vizen!”

Tizenharmadika péntek:
Fagynak Windows-ban a Paint-ek
S nem nős ma a szegény vén tek.

Ketnép akidamrahnezit:
Letépkedik Messi mezit!
„Költő úr! Mi a gány ez itt?!”

(tánc)

Kukac Károly

A lefejelés utáni pillanat (Frady Endre felvétele)

Almában él Kukac Károly,
Falatozik és ma már oly
Hatalmas lett a lakása,
Mint egy kanál almakása.

Tágas beltér nem egy rablak,
Héjat kirág, kész az ablak,
Amelyen át azért tekint,
Megnézze, rigó van-e kint?

Van, de Károly meg sem ijed.
Lefejeli: „Ez a tied!”
S fájó madár kis fa alól
Hallja, Kukac Károly dalol:

„Lefejelem, földig repül!
I love this game! It’s my apple!”

Érettségi tétellé válásom

Segítség kell nekem, Égi,
Úgyhogy máris száll fel imám:
„Legyek tétel, érettségi,
S büszke lesz majd mindenkim ám!
Hoffmann Rózsa kedves nénis
Mosolyával nevezzen ki,
S alaptanterv leszek én is,
Költő, ki már nem egy senki!”

Vizsga. Nem röpködnek sziá!-k,
Száraz a száj, reng a térd és
Fohászkodik minden diák:
„Frady legyen ma a kérdés!”
S lőn, mert tényleg engem kapnak,
Elemzik a „Fesztiváldal”-t,
S örömére eme napnak
Dicsér szoprán, tenor s áld alt.

Frady Endre (ex-Széll Kálmán)
Téren áll majd* szobrom s lova.
Őrködvén a környék álmán
Bronzszem mereng hovatova.
Nem bronzszempár, mert a másik
Folyton olajspray alatt van.
Minden rozsdáll, mállik, vásik…

*Budapest, 2060

Lúgosítás

Szervezetünk hű, de savas!
Lúgosítás ma a dzsóker.
Így tartós betonban a vas,
S ettől Erős Lúg Szkájwóker!

Minden dzsedi lúgkőt falik,
Hidroxil-gyökkel lesz teli,
Mint szúval a legtöbb fa-lik,
S péHáját jól megnöveli!

Aki savas horrort él át,
S hidrogéntől szőkén kushad,
Nézzen több Lugosi Bélát,
S örül majd a kémikushad!

Higgs bozonok

Reggel fodrászomtól jöttem,
S nem lógott szemembe bozont,
Így megláttam körülöttem
Pár elemi kicsi bozont.

Aprók voltak s nem volt nyoma
Rajtuk se fülnek, se karnak.
Rezgett csak az összes koma,
S nem mondták, hogy mit akarnak.

Homlokomon futott ránc át,
S én sem szóltam. Csend volt, néma.
Hangtalanul járta táncát
Sok bozon és bozonné ma.

 Víg tudósraj jött és tombolt.
„Na – gondoltam – elosonok,
Itt a sarki csirkecomb bolt,
S eszek. Viszlát Higgs bozonok!”

Munkagép induló

(a „Mint a mókus fenn a fán …” dallamára)

Traktort fest a traktoros,
Égkék lesz és vérpiros,
Alatta belilul a sóska.
Jön a dömper, aki zöld,
S megremeg a termőföld,
Nagy zajától bőg a Sobri Jóska.

Hallja Han Solo, hogy zúg a markoló,
Gödrében a fal szik,
Jön pár dúcoló, lassan, mint bányaló,
A beton keverő meg alszik.

Ébredj betonkeverő,
Munkahely nem heverő,
A zsalu már betonodra éhes!
Úgy okád ő anyagot,
Hullajt vasorrt banya ott,
Seprűjével elzavarják: Hé, hess!

Jaj, de jópofa, hogy szállt a rút kofa,
Jó messzire el, bíz!
Nézd csak nagymama, kész lett az akna ma,
Csodaszép, hogy zúdul a szennyvíz!

Csaba csibe

Csőben lakik Csaba csibe.
Befér, a cső harminc centis.
Rohangál most ki-be, ki-be,
Mert hőség van kint is, bent is.

Forr a Duna, minden hal ég,
Állatkertben sül a rozmár,
Csaba csibét fűti a lég,
S pincér mellé krumplit hoz már.

„Nem vagyok még csibe-fasírt!
Engem senki meg ne egyen!
Nem kérek én gyomorba’ sírt!”
Elfut s csövez fenn a hegyen.