A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ebéd. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ebéd. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. május 16., kedd

Kisbig adag

Kisbigben az adag mega,
S ilyen nagy mennyiség meg a
Minőség egy olyan elegy,
Ami mellett nem megy el egy
Üres gyomrú felnőtt egyed
Kábé fél dél s háromnegyed
Három között, hanem falja,
S tunktól csillan tálja alja.

Kaja végén fontos a tunk,
Jónál jobban belakhatunk,
S tápözöntől hasunk degesz.
Az az ember, amit megesz!
Menünek nem ijeszt ára,
S nyugodt szívvel sziesztára
Dőlhet a nép, amíg emészt,
Dolgoztatva gyomrot s nem észt.

Éles elme ekkor csorba,
Vér megy mind le a gyomorba
Feldolgozni Kisbig kaját,
S szűrődik e belső zaj át
Mások irigy füleibe,
S bélpép már a rántott csibe.
Hű tápjaim, ria-ria,
Kell a kilokalória!

„Kidolgozott téma, kicsit vontatott végkifejlet, de végül is nem rossz. Az utolsó két sor megmenti a művet a középszerűségtől is. Egy magyar haikunak tökéletes lenne (ha vers többi része felemésztődne véletlenül).” /P. Gergő, a költő reál végzettségű költőkollégája/

„Vannak egyértelmű dolgok. Enni kell. Kisbig. Verselni muszáj. Frady Endre. Éljen Ön is egyértelműen!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ne éhezzen, költő úr, hanem térjen be hozzánk! Ma lencsegulyás van a menüben, holnap meg pincepörkölt! Ezeket aztán tunkolhatja! Ne feledje, amit egyszer megevett, azt már senki sem veheti el öntől!” /Mr. Kisbig, főséf/

„Dehogynem veheti! Csak egy kis hánytató meg hashajtó kell hozzá, és rögvest úgy kiürül a bélrendszere, mint államkassza a közpénz jelleg elvesztésétől! Nagyétkű és fogyni akar? Itt a megoldás! Keresse fel magánklinikámat és megszabadítom mindenétől! Hívjon most!” /Dr. Anorex Atanáz, fogyasztó mágus és okádó virtuóz/

„A leghatározottabban megtiltottam a dolgozóimnak, hogy a Kisbigben egyenek, mert ebéd után átalusszák a kora délutánt! Koplaljanak, böjtöljenek, vagy egyenek általános iskolások által meghagyott menzai moslékot, de én délután is elvárom a fegyelmezett munkavégzést, mert a terroristák sem sziesztáznak!” /Csávás Kálmán kommandónagy, a Terror Elhárító Központ (TEK) lecsapási főbiztosa/

„Jaj, főnök, én ma általános iskolások által meghagyott menzai moslékot ettem, ahogy parancsolta, így most nem a szieszta megy, hanem a hasam!” /Beles Benő, szakaszvezető/

„Na, költő úr, maga is ebéd utáni kicsorbult elmével írhatta ezt a zagyvalékot! Csak azért nem ütöm rá most a NEM ENG.! pecsétet, mert én is a Kisbig ebédem utáni sziesztámmal vagyok elfoglalva! Késő délután viszont újult erővel betiltom!” /Tokányi Tahomér, OKJ-képzett főcenzor helyettes/

„A költő játékos lánc-lánc-tápláléklánc hangulatából elénk szökellő zabalírája önfeledt gyomorsav túltengést idéz elő az irodalmi mindenevők legmélyebb bugyraiban. A három darab nyolcsoros versszak a honunkra oly jellemző flegmatizmus ’Három a magyar igazság, de nekem nyolc!’ irdatlan apoteózisa. Igazi étvágycsináló tápmű! Fel a Kisbigre! Rohaaam!” /Májbaj Mihályné Epekövi Epilepszia, a Járulékos Jaksikoly c. alternatív irodalmi folyóirat olvasószerkesztője/

„Mi ez a tömegpusztító kivagyiság?! Mi ez az ordenáré tehetségtelenség?! Frady Endre egy evolúciós ellenforradalom által kontraszelektált antitalentum, akinek versírás helyett inkább a gumiszobája sarkait kellene számolgatnia a hideg zuhany után ráadott kényszerzubbonyában! Anyámat épp most szándékoztam ebédelni vinni a Kisbigbe, de ezek után nem merem, nehogy véletlenül ott találjuk ezt a líragibbont, amint épp belenyáladzik a tejfölös cukkínitócsniba!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ne nyavalyogj, Robi! Ki vagy fordulva magadból! Kapj be egy kismenüt! Ki vagy, ha éhes vagy? Kisbig! Megállni tilos” /Mr. Snickers Leaks, kiszivárogtató reklámfőnök/

„Nem tudom eldönteni, hogy a Kisbig a kifőzdék Chuck Norrisa, vagy Chuck Norris a szuperhősök Kisbige? Amíg eldöntöm, mindenesetre zabálok egy jót! Capdbe diem! – Falj a mának!” /Zabáló Zebulon, életművész/

„Néhai életművész! Egyetlen rúgásomtól nemcsak ezt az árnyékvilágot hagyta el, hanem röviddel utána a naprendszert is.” /Chuck Norris/

2016. július 21., csütörtök

Rakott zöldbab a Figuránsban

Figuránsi zöldbab (rakott!)
Volt a mai ebéd éke,
S látja még az is, ki vak ott,
Gyomromban kitört a béke.

Támadott bár éhkopp héja,
Csak ebédig voltam éhes,
S gyomorűrtől volt kútmély a
Hangom, mikor szóltam: Hé, hess!

Blőd héjának az Úr nem észt
Osztott, hanem lúzerséget,
S elszállt, míg víg bendőm emészt
Tápot, mit még nem oly rég ett.

Élet szép, ha a has telve,
Éhség-rémség meg nem ijeszt,
S überjó lét alapelve
Figuráns utáni szieszt-

-a!


„Költő úr, elfelejtette a versben megemlíteni a tejfölt! A rakott zöldbab a tetejére rálöttyintett evőkanálnyi tejföl nélkül olyan, mintha a flambírozott langusztavelőből kispórolnánk az abált gerslit! Legközelebb jobban figyeljen! Amúgy kedves egészségére!” /Rántott Renátóné Habart Hedvig, gasztrobloggerina/

„Bocs, elfelejtettem! Pedig úgy tornyosult a tetején a tejfel, hogy azt hittem, hogy Eiffel! Höhö, így humorossan, höhö! Na, megyek sziesztázni!” /Frady Endre, jóllakott költőgigász/

„Szieszta munkaidőben?! Mi maga civilben költő úr, magyar NB I-es futballista, vagy országgyűlési képviselő?! Termelni kell, hogy dübörögjön a gazdaság! Tervtúlteljesítéssel üzenjünk Brüsszelnek! Magyarország jobban teljesít!” /Frázis Fridolin, a Lózungokat Előállító Párt- és Közérdekű Egyesület (LEPKE) nagyotmondási főelőadója/

„A csonka ötödik versszak, az –a! majdnem tetszik. Nem mintha bármi értelme lenne, de legalább rövid. Az előző négy viszont feleslegesen túl van írva és kilóg a versből, mint a lólábak a megtaposott zsoké túloldalából. NEM ENG.!” /Gyalog Gyékény, a Jóleső Jetiharapás c. internetes versportál főcenzora/

„Aha, szóval ezért nem látom a költő urat már egy ideje a KisBigben! Csak nem átszokott a saját üzemi étkezdéjükbe?! De hát a kerületben csak nálunk kapható gigantikus adagok nélkül hogyan akar szép kövér lenni?! Nem tudja, hogy férfiember száz kiló alatt csak karácsonyfadísz?!” /Mr. KisBig/

„Én egy igazi pechvogel vagyok! Hitchcock: Madarak c. filmjében legjobb mellékszereplős Oscar-díjra jelölhető jelenetem lett volna, de utolsó pillanatban kivágták a filmből; a pápaválasztáskor lefejelt egy raj békegalamb; a Fradi sas casting utolsó köréig vezettem, de végül megelőzött a klubelnök gnóm papagája;  most pedig a győzedelmesnek ígérkező gyomorháború kapujában kerekedett fölém egy tányér rakott zöldbab! Mit vétettem, hogy így ver a sors?!” /a lúzer éhkopp héja/

„Ha elmondanám, amit Frady Endre költészetéről gondolok, akkor szétsípolnának, ha pedig megtenném Frady Endrével, amit szeretnék, akkor testi sértésért lesittelnének. Anyám azt mondja, hogy hozna nekem mindennap finom tyúkhúslevest a beszélőre, de szívószállal kellene meginnom, mert a rácson át nem fér be a vájdling. Jobb a békesség alapon a legpozitívabb, amit erről a versről elmondhatok, hogy ez egy szellemi szemétlerakó telepen is azonnal megsemmisítendő veszélyes hulladéknak minősülne! Alpári fércmű!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy éhes héjapár ki akarta vájni a szemgolyómat, de pislogtam és a szemhéjammal letörtem a csőrüket.” /Chuck Norris/

2014. október 3., péntek

Zöldborsófőzelék gombás-sajtos frittátával

Mind, aki ma szájat tát a
Kisbigben, az a frittáta
Ízvilágát élheti át,
Ki meg nem, az bőghet Iááá!-t.

Ilyen étket csak a szamár
Hagy ebédjéből ki, ha már
Az étlapon fenn szerepel,
S elmegy crying in the Csepel.


„Költő elvtárs! Tudja meg, hogy inkább éhezve és ázva-fázva sírok együtt a kiszipolyozott csepeli munkásokkal, minthogy Budán dőzsöljek és nyugatimádó ételeket lakmározzak a burzsoák asztalánál! Vesszen az imperializmus! Szorgos népünk győzni fog!” /Vörösné Csepeli Csilla, nyugalmazott vas- és acélmunkásnő/

„Iáááá!!! Frittáta?! Böáááá!!! Iáááá!!!” /Lada szamara/

„Miááá?! Úúúú!!! Frittáta!!! Iáááá!!! Úúúúú!!!” /Bálám szamara macskanyelvórán/

„Mmmmm… mennyei manna… nyamm, nyamm!!!” /Frady Endre, jóllakott költőgigász/

„Na, ez se lesz a kedvenc kajám!” /M. János, fanyalgó kolléga/

„Kétszer ettél ilyet, először és utoljára… HÖHÖHÖHÖHÖ!!!” /K. András alias Bozsik Csucsu, zajosan kárörvendő kispesti kolléga/

„Melyiknek nem ízlik a süttöm-főztöm?! Lenyeltetem vele a merőkanalat, oszt’ mehet öklendezni a Mekibe! Ott kétszer ennyiért kap egy ultragagyi McHányás menüt kisebb zsömlével és nagyobb rosszulléttel!” /Mr. Kisbig, kifőzde tulajdonos/

„Micsoda földöntúli táp, telve a szférák ízeivel! És milyen olcsó! No, azonnal kirakom a csillagomat a homlokzatra!” /Sztárné Michelin Csilla, a Michelin Csillag Magyarország Kft ügyvezető igazgatója/

„Örök kérdés, hogy mitől vers a vers? Frady Endre most bemutatta, hogy mi mindentől nem az! Anyám szerint sürgősen el kéne őt vinnem ebédelni a Kisbigbe, de csak olyankor vagyok hajlandó erre, ha a költő már rég eltávozott onnan és ki is szellőztettek utána! Feláll a szőr az arcomon a celebszagtól!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mitől finom egy étel és mitől nem? Ízlések és pofonok. Kinek a pap, kinek a pappa-rappa pappa-suappa papparam jeee! Mert mit is jelent finomnak lenni? Szükséges-e egyáltalán finomnak lenni? Muszáj-e finomkodni? Lehet-e dönteni? Dőlhet-e a lehetőség? Min dőlhet el? Kin múlhat? Ki kit ismer? Urambátyám összefonódások? Tyű, de finom lett ez a finn omlett! Vagy olasz? És már én is rímben beszélek? Ki tudja? Kérdezni még tudok, válaszolni viszont már nem merek.” /Török Gábor, politikai elemző/

„A költő e versében a kozmopolita világkonyhát kóstolgatja, miközben bele van gyökerezve a lábszagú honi szügyigsár rögvalóságába. Az anglicizmus és az állatvilág rímpárosításával egy új versfaj tenyészik az ugor ugaron, a food-nyálas-szaftos ínyenc zsírlíra. Kedves olvasók, jó étvágyat!” /Rizskoch Rezsőné Cubák Cecília, világirodalmi gasztro-blogger és nyelvtanár/

„A múltkor egy szakács odaégette a frittátámat. Hamvasztásos temetése volt, mert nem tudták koporsóképesre összeragasztani. Egyet rúgtam, kettő lett belőle.” /Chuck Norris/

2014. június 4., szerda

Mardosó éhség

Engem szilaj éhség mardos,
Mintha bennem kivont kardos
Huszársereg-féle roham
Lenne, pedig kéne jó hamm!

Gyomrom űrje épp oly akut,
Mint idült aszálykor a kút,
S bélvizenyőm immár pangó.
Kezdődik a haláltangó?

Éhség fő- és nem csak alok
Abban, ha tán éhen halok.
Halnék is, de jönnek delek,
Úgyhogy inkább ebédelek.

„A költő érzékenyen fordul egy olyan komoly társadalmi tömegprobléma felé, mint a reggeli és az ebéd közötti éhhalál. Az olyan képek, mint a haláltangó a gyomor űrjének pangó bélvizenyőjében, a költőt már-már a vizualitás Vivaldijának, a nagy Csobánkay Lepnyőnek a világába emelik. Ugyanúgy, ahogy Csobánkay Lepnyő híres egysorosa, a ’Hanyatt vetem magam a hátam közepébe’, ez is a mindent jelentő semmi körül forog, csak itt a váratlan happy end rózsaszínűre festi a katarzis tragikus lepkehálóját.” /Vernyák Veronika, a Fa- Fém- és Üvegfúvósok Lapja tördelőszerkesztője és amatőr UFO szakértő/

„Boldogult uram nevében kikérem magamnak ezt a vérig sértő összehasonlítást! Ebből kegyeletsértési per lesz, akárki meglássa!” /özv. Csobánkay Lepnyőné dr. Gőz Matild, jogorvos/

„Van egy szint, ami alá az ember akkor sem megy le, ha hetven vudu öregasszony szurkálja tűvel a viaszbábuját. Frady Endre ezek szerint nem is ember, hanem valami huszadrangú csehszlovák sci-fi paródia elrontott jeleneteiből is kimaradt rímrobot. Anyám szerint ez a ’Zmrzlina na Marsu’ (Fagylalt a Marson) c. film volt. Frady Endre magyar hangja Csobánkay Pufi. Lett volna. Te jó ég, hová kerültem?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Felháborító, hogy Frady Endre dilettantizmusa miatt szegény férjem nem kapta meg élete első és utolsó szinkronszerepét! Emiatt bánatában kivándorolt, alulról föltörve monoton kizsákmányolással rengeteg pénzt harácsolt és eltorzult jellemmel céltalan milliárdosként élte le szürke életét.” /özv. Csobánkay Pufiné Zsír Zsanett, a Bostoni Kőgazdagok Klubja (BKK) arca/

„Éhség… hmmm… éhség? Sajnos nem ismerem ennek a kifejezésnek az értelmét, de szólok az államtitkárnőmnek és harminc munkanapon belül utánanéz.” /Dr. Toka Pál, Gyermekétkeztetési Miniszter/

„Én a magam idejében nem csak a feleségeimet fejeztettem le, hanem az udvari költőimet is, mégpedig akár egy rossz strófáért is. Frady Endre ennek a versének a végét nálam már nem érhette volna meg.” /VIII. Henrik, angol király/

„A költő úr nálunk ebédelve szokta enyhíteni mardosó éhségét és étkezés végén a kenyérrel olyan alaposan kitunkolja a szaftot, hogy utána már el se kellene mosogatni a tányérját. De persze mi elmosogatjuk ám!” /Mr. Kisbig, a Kisbig Kifőzde tulajdonosa/

„Egy vers, aminek olvastán úgy arcon rúgtam magam, hogy szikrázott a nagylábujjam.” /Chuck Norris/