2016. május 9., hétfő

Pí-dal

Új témánk, a mai napi,
Nem is lehet más, csak a pí,
Hiszen szép kerek kör körül
Pínek minden ember örül.

Átmérő szorozva pível
Nagy kerekded körré ível,
S átmérőnek píszerese
A kerület – ez nem mese!

  refrén:
  Piros píben több a pí-rost,
  Ne egyél más pít, csak pírost!

Pí végtelen tizedes tört,
S legyőz három egész testőrt
Kábé tizennégy századdal.
Píről, ó jeee, szóljon vad dal!

  refrén:
  Piros píben több a pí-rost,
  Ne egyél más pít, csak pírost!

(körtánc!)
 

„Egy hagyományos π-versben az egyszerű olvasó közismerten arra számít, hogy az egymást követő szavak betűinek száma a kör kerületének (περιοχή) és átmérőjének (διάμετρος) arányát kifejező természeti állandó egymást követő (valahány) tizedesjegyét örökíti meg a nagytudású költő memoriter jelleggel. A mi nagytudású költőnket azonban közismerten nem érdekli, hogy mire számít az egyszerű olvasó. Merjünk unortodoxnak lenni!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkolégája/

„A költő igazi médiumként összerezonálva a világenergiával, jól érzi, hogy a Föld szívcsakrájában dobogó kő lüktetése keltette csí és jin-jang mellett a legfontosabb spirituális töltekező ballasztanyag a pí-rost. Rendszeres fogyasztása jelentősen megkönnyíti lelki salakanyagaink fájdalommentes visszakeringetését a nagy szellemi körforgásba. Hangolódjunk rá mindannyian a nagy piros szinuszos hullámhosszra!” /Dr. Badra Wanganda Cugehőr, a Jógi Egyetem rektora/

„Tegnap ebédkor kicsit túladagoltam a pí-rostot és azóta egyfolytában itt rostokolok a mellékhelyiségben. A tizenötödik púpozott bilivel épp az imént döntöttem meg az ülve nyomás világrekordját, bár a fent említett ajzószer miatt nyomnom sem kell, inkább csak megpróbálom visszatartani. Sikertelenül. Valaki hozna még pár tekercs papírost?” /Vastagh Béla, testépítő és nehézgépkezelő/

„És mégis megy a hasam!” /id. Galileo Galilei, galileai pí-rost termelő/

„Kelj fel és járj gyakrabban vécére!” /épp arra járó ismeretlen galileai próféta/

„Frady Endre, a geometriai líra úttörője ismét hiányt pótol azzal, hogy betölti a saját maga által keletkeztetett piros kör alakú űrt. A Ludolph féle szám ilyetén történő mélylélektani körbetáncolása szenzitív szakralitást szór szerteszét és az olvasó úgy érzi, mintha pirospozsgás rostos píbe harapott volna. Igazi matematikai örömódának vagyunk a szemtanúi! Slágergyanús ez az irracionális szám!” /Éad Píné Verslábi Szinkópa, a Galileai Galileo Galilei Gimnázium geometria és galltanára/

„Ha sejtettem volna, hogy bő négyszáz évvel később ilyen klapancia keletkezik számomról, akkor a harmincöt tizedesjegyének fárasztó kiszámítása helyett inkább szórakoztató párbajban kaszaboltam volna le Frady Endre összes akkoriban fellelhető ük-ük-üknagyapját!” /Ludolph van Ceulen, német származású holland erődítményépítő, vívómester és matematikus/

„Az én orrom is piros és kör alakú!” /Rudolph the Red Nosed Reindeer/

„Ugye nem én fejeltelek le? Ja, persze, hogy nem, mert akkor már nem élnél!” /Chuck Norris/

„Hát ne halljam anyámat soha lóháton türkmén népdalokat szolmizálni, ha Frady Endrének 3,14 pontnál többet adok erre az ortopéd aggyal idedegenerált förmedvényére! Inkább legyen kocka alakú a szemgolyóm és ne lássak vele többé egy pí-vizes pincében pipáló piromániás pingvint se, minthogy ezt az irracionális számot kelljen használnom a térfogata kiszámításához!” /Puzsér Róbert, kritikus/

2016. május 6., péntek

Horkolok

Oly hangosan horkolgatok,
Mint egy kirgiz fűrésztelep,
Légrezgés köröttem a tok,
Saját zajom hajig belep.

El-elmarad légvételem,
S agyam oxigénhiányos.
Ki szerint ez nem lételem,
Rázza meg a Jedlik Ányos!

Éjjel tán légszomjan haljak?!
Álljon meg bennem a nyelet,
S legyek marsi csészealjak
Által lelt fúlt földi lelet?!

Soha! Inkább abbahagyom
S csendben alszom, no meg mélyen!
Horkolás sírt borítsa gyom,
S légzőmaszkom soká éljen!

„Mi ez a gipszeletlen ízlésficamtól megnyomorodott szellemi torzszülemény?! Mi ez a celebshowból visszamaradt kiürítetlen irodalmi éjjeliedény?! Ha Frady Endre úgy horkol, ahogy költ, akkor jaj annak a lakótelepnek, ahová befészkelte magát! Anyám szerint kereshetnénk a neten egy aranyos gyerekkori képet a kis dinamógatyás Jedlik Ányoskáról, de a tekintetem hatására inkább felvette a méregdrága CPAP légzőmaszkját és elment aludni. Így legalább ő nem horkol!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Milyen csészealjak?! Egy saját magam által felkonferált bulvárhír miatt egy főzőműsorban törjem össze a csészekészletemet a Palik Laci fején, mert nem tudok aludni a horkolásától?! Ez nagy marhaság lenne, de első a nézettség!” /Marsi Anikó, bulvárceleb műsorvezető/

„Alvási apnoéja van költő úr?! Nekem is az volt, de szerencsére orvoshoz fordultam és a betegséget a beteggel együtt megszüntető Dr. Guillotin egy csapással megszüntette a panaszaimat!” /Maximilien de Robespierre/

„Szerkezetemmel egy pillanat alatt lenyisszantom az önök fejét, és meg sem fogják érezni! Legyenek önök is elkötelezett guillotine használók!” /Dr. Joseph-Ignace Guillotin/

„Mi ez a fejetlen kommentelés?! Mi ez az agyatlan rímhalmaz?! Költő úr, magát a horkolásával együtt már rég be kellett volna tiltanom! Itt az idő, most, vagy soha! Tűz! Ja, az még a régi munkahelyemen volt? Na jó, akkor csak NEM ENG.!” /id. Csávás Kálmán, nyugalmazott hóhérparancsnok és tiszteletbeli betanított főcenzor/

„A guillotine nem humánus, hiszen az áldozat már jóval korábban tudja, hogy meg kell halnia. Az én áldozataim azonban egyik pillanatban még a másnapi bűncselekményüket és a monte-carlo-i nyaralásukat tervezgetik, a másik pillanatban pedig már anélkül, hogy észrevennék, a fejük már teljesen máshol száll, mint amerre ők fekszenek. Egy rúgás az egész!” /Chuck Norris/

„A makszból veszi ki a zokszigént, teccikérteni?! Brit tudósok már régesrég megállapították, hogy az oxigén sejtméreg! Nade ezt hogy magyarázzuk el a tüdőnknek, he?! No, aludj békében Költőbá!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„LÁGY A SZÁJPADLÁSA? HORKOL? VEGYEN MOSÓMEDVÉT! VOLT EGY SÓGOROM SLASNYI TROPÁNCSKÁN, AKI ZÁRVA TALÁLTA A MOSÓMEDVE BOLTOT, ÉS AHELYETT, HOGY MEGVÁRTA A VOLNA A NYITÁST, INKÁBB HAZABICIKLIZETT, LEFEKÜDT ALUDNI, DE ÚGY HORKOLT, HOGY RÁSZAKADT A PADLÁS! MAJDNEM MAGHALT OTT HELYBEN, DE SZERENCSÉRE A MENTŐ IDŐBEN ÉRKEZETT ÉS CSAK A MOSÓMEDVE BOLT ELŐTT ELHALADVA LEHELTE KI A LELKÉT, MERT A KANYARBAN KINYÍLT A MENTŐ AJTAJA ÉS Ő BEZUHANT A MOSÓMEDVÉK KÖZÉ A KIRAKATBA! RONDA EGY HULLA VOLT, DE A TEMETÉSE SZÉPRE SIKERÜLT!” /Pepin bácsi, a Sörgyári Capriccio üvöltő sógora/

2016. május 1., vasárnap

Bringás terrorista

Bringa vallásúak ne olvassák!
Ma délután a családommal hazafelé autózva az anyák napi körutazásból a Tétényi úton haladtunk a jobb oldali sávban. Sokkal lassabban cammogtunk, mint a bal oldaliak, mert az előttem tüttyögők nagy nehézséggel kerülgettek egy nem túl szabályos kerékpárost, aki nem mindig haladt az út szélén és emellett még kacsázott is kicsinyég. Amikor én jöttem sorra a kikerülésben, a srác épp az út közepe felé sodródott, úgyhogy figyelmeztetően rádudáltam. No, ez annyira fölpörgette benne az adrenalint, hogy beledőlt a pedálba és látszott, hogy mindenképp utol akar érni minket némi elégtételt veendő. Erre minden esélye megvolt, ugyanis a Bikás park környéke tele van hosszan tartó piros lámpákkal. Az elsőnél simán bevágott elénk, de mivel a lámpa zöldre váltott, kikerültem és mentem tovább. A központban azonban sikerült keresztben elénk állnia és üvöltve követelte, hogy szálljak ki. Én mutattam, hogy csak azért dudáltam, mert nem az út szélén ment, a feleségem pedig azt, hogy két kisgyerek is van a kocsiban. Erre tovább ordibált, de mivel a lámpa zöldre váltott, visszatolattam, kikerültem és elhajtottam...
Szerencsére ekkor feladta az üldözést és elment a Kelenföldi pályaudvar irányába. A lányaim félelmünkben még zokogtak egy kicsit, de egyéb bajunk szerencsére nem történt...
Kár, hogy a normális és egészségesen élni akaró kerékpárosok hitelét ilyen alakok rombolják...

2016. április 28., csütörtök

Újra itthon...

Újra itthon van a Géza,
(Hamar harmadoltak neki!)
S oly álláshirdetést néz a
Neten, ami nem a Meki.

Kulimunkát félrelöki,
Ám helyzete mégsem a vert:
Megpályáz egy bankelnöki
Posztot s felhív néhány havert.

Hallom, említ pár nagy nevet…
(Enyvkezek enyvkezet mosnak?)
- Képzeld, kineveznek – nevet –
Közpénzügyi Főbiztosnak!

Börtön után újra itthon,
S teljesül a legfőbb álma:
Offshore-zsebben hazavitt Hon!
Állam kontraszelektál ma...

„Mélyen tiszteletlen költő úr! Válogassa meg a szavait, mert könnyen megütheti a bokáját! A szólásszabadság ellenére javaslom, hogy gondolja át a véleményét! Kinek hisz maga, a hivatalos kinyilatkoztatásnak, vagy a saját szemének?! Lenyúloncz Géza nem rokonom, és bár bizonyos szempontból az unokaöcsém, de nem volt sikkasztásért elítélve, és különben is harmadolással már letöltötte a büntetését, így érthetetlen, hogy miért ne lehetne a szakértelmét felhasználva a közjó érdekében, kizárólag a tehetsége folytán felelősségteljes pénzügyi posztra helyezni?! Mindkettőnk pénztárcája nyitott könyv és plusz-mínusz pár százmilliárd forint pontossággal minden fillér ránk bízott közpénzzel el tudunk számolni! Magával meg le!” /Lenyúloncz Gyula, a Pannon Univerzális Bank (PUB) elnök-igazgatója/

„Ne húzza föl magát Gyula bá'! Odabent szereztem pár barátot, akik vaksüket nyugdíjas külföldi turistát alakítva véletlen balesetnek álcázva bármikor elgázolják a verseit épp kiplakátoló költőt! Majd bedobunk valami gumicsontot, ami eltereli a sajtó figyelmét! Nem lehetne szervezni valami kerékpáros bankártüntetést?” /Lenyúloncz Géza, visszamenőleges hatállyal fedhetetlen előéletűsített Közpénzügyi Főbiztos/

„A másfél milliárdos sikkasztásért jogosan megítélt három hónapos börtönbüntetést az őrizetes példamutató magatartása miatt harmadoltuk és házi őrizetre mérsékeltük. Ezzel is cellaterületet szabadítottunk fel, amire nagy szükség van, mert rengeteg a tíz-húsz évre lecsukott visszaeső megélhetési bolti kenyértolvajunk.” /Csávás Kálmán, a Népnemzeti Börtönde és Igricverde (NB.I) fővezérigazgatója/

„Magyarország történelmét állandóan beárnyékolta a hazaárulás. A probléma mára megszűnt, mert nincs mit árulni. A haza biztonságos offshore cégeinkben van elhelyezve.” /Halivudi Rudi, kaszinócézár és filmguru/

„Nem értem, hogy a magyarok mit rinyálnak Trianon miatt. Akkor és ott csak az ország 2/3 részét vettük el, míg jelenleg a teljes Magyarország van épp lenyúlva és offshore cégekbe kihelyezve.” /George Clemenceau, egykori francia miniszterelnök/

„Tisztelt Lenyúloncz úr! Igaz, hogy a vakbél műtetem a krónikus műtőhiányból fakadóan másfél évet csúszik és a gyerekeim a hanyatló nyugatra kiszökdösött tanárok pótolatlansága miatt százhatvan fős csoportokban tanulják az idén kötelezővé tett azeri nyelvet, de ez számomra nem nagy ár a szülőfalum, Szügyrühvárda NB XIII-as csapata számára építendő húszezres stadionért! Mi, magyarországi deformáltak, működünk!” /Kripli Krisztián, nyugalmazott hóhérsegéd és betanított net-troll/

„Közpénz… hmmm… közpénz? Ízlelgetem ezt a szokatlan hangzású szót, de nem tudom, mit jelent. Mintha egy nyugat-európai tanulmányúton hallottam volna, de már akkor sem értettem. Mindegy, az unortodox gazdaságpolitikánkhoz nekünk nincs szükségünk ilyen ismeretlen mankókra! Offsória jobban teljesít!” /Zsíros Zsebenc, a Oligarcha- és Pénzügyi Nagyontrendi Intézet (OPNI) főkönyvelője/

"Közpénz -> kézpénz -> készpénz. Kész! Közöd?! Azért nem szabad mindent közpénznek venni!" /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Magyarországon a közpénz mindenki számára szent, ezért az emberek igyekeznek maguknak ereklyeként szerezni belőle egy részt, hogy bálványként imádhassák. Mi – némi szerény jutalék fejében – ebben segítünk nekik.” /Uzsora Rezső, a Keresztény Érzelmű Tőzsdecápák és Simónia Értékrendűek Galerije (KÉTSÉG) főpénztárosa/

„Ez a mű-mű tipikus esete annak, amikor egy tökéletlen agyú költő véletlenül ráharap egy tökéletes témára, de se kiköpni, se lenyelni nem tudja, így csak fel-felböffenve kérődzik rajta. Frady Endre elméje ismét tök életlennek bizonyult! Ha én ilyen pengével borotválkoznék, akkor a Csubakka hozzám képest egy frissen gyantázott meztelencsiga lenne! Anyám szerint kezdjek el henger alakú koporsóra gyűjteni, hogy annak idején, Frady Endre utókoraként majd akadálytalanul foroghassak a síromban!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nemrégiben utolértem itt Texasban egy sánta kutyát is megkopasztó közpénztolvaj offshore lovagot és kapásból átrúgtam az indián rezervátum kerítésén. Jelenleg megskalpolt fejjel tüzes vizet koldul a falu széli Uff soron.” /Chuck Norris/

„Már bánom, hogy szóltam! Bocs, hogy élek! Bár a férjem révén egész jól...” /Lenyúloncz Gézáné Kisszmí Kati, McDonald's főrevizor és a Sajátláb nevű művégtag forgalmazó kft arca/

2016. április 25., hétfő

Dr. Mosogató

Jar Jar-ral jobban Jár! /Dr. Mosogató felvétele/
Bögrehalmom mosogatom,
Tisztul a sok csészeatom,
S tűnnek el a zaccos zsírok.
Asszem, erről verset írok.

Ha nem mosnék tálat, bögrét,
Dzsuva maradna meg dögrét,
S rút lenne, mint marhán billog,
Így viszontág minden csillog.

Lemon Jar jár poharaknak,
Amit mások elém raknak.
Mindig mások helyett mosok.
Van erre tán alapos ok?

Hogyne lenne, ez a munkám.
Külhonban jól megvagyunk ám.
Diplomámat nem használom,
Fizetésem mégis álom.

London nem is olyan drága:
Moszkva szint, vagy Nyugat-Prága,
S annyiba kerül egy mű-tök,
Amennyiért otthon műtök.

„Mamutra, jetire és dinoszauruszra szakosodott állatorvosként Londonban nem kaptam a diplomámnak megfelelő munkát. Itthon az orvoshiány miatt még vakbelet is műthettem, de Vak Béla játékvezető páciensem hálapénzének elfogadása után családostól menekülnöm kellett az orvosbárói kaszt bárkire lesújtó vasökle elől. Ehhez képest tök nyugis a kinti mosogatás.” /Dr. Géz Géza, a londoni West Hungary Pub mosogatója/

„A Töktermelők Szakszervezetének nyomására annyira magas lett a tök ára, hogy Halloween-re bőven megéri nagyüzemben műanyag mű-tököt termelni. Tök jó üzlet! A sznob magyarok veszik, mint a cukrot! Az osztrákoknak meg ’Hello Wien!’ felirattal árusítjuk.” /Mr. Unreal Pumpkin, mű-tök kereskedő/

„Költő úr, a Jar Gyár nevében köszönni meg az ingyen reklám! Remélni, hogy a Cif, a Bref és a Pur megütni a guta! Nem csoda lenni, velünk jobban Jár-ni! Höhö!” /Jar Jar Binks, csillagháborús konyhamalac és sajtófőnök/

„Hát milyen idegenszívű poéta az, aki a legősibb hungarikumot, a Pur mosószert kihagyja a verséből?! Már a legrégebbi reklámversünk, az ’Isa Pur es homu vogymuk!’, azaz ’Bizony Purral kell mosnunk, ha hamusak vagyunk!’ is a Pur dicséretét zengi! Purgatóriumba az ilyen fattyakkal, akik nemcsak hazát, de szívet is cserélnek! Hadd nyilazzam le hátrafelé mindet!” /Hunor Magor, gyulatáltos és vénaszkenneletlen ferencvárosi vezérszurkoló/

„Egy gondolat bánt engemet, Fradyt olvasva halni meg! Ne ily halált adj Istenem, ne ily halált adj énnekem! Hadd essem el én Frady tetemén s holttestemen át harapós csigák száguldjanak kivívott diadalra! Anyám szerint most már ideje lenne lejönnöm a szerről és befejeznem a hempergést a szintetikus műfű fehér csíkjai között! Azt hiszem, megtiltom neki, hogy legközelebb elkísérjen a Magyar Entellektüelek és Kritikusok Konferenciájának (MEKK) after partyjára!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre, a társadalmi törésvonalak lánglelkű poétája ezúttal az eldologiasodott vadkapitalizmus bombasztikus élményzuhatagától és érzékgerjesztésétől megkövesedett idegvégződések elközönyösödéséről tol látleletet a karrierhajhászástól elgépiesedett faarcunkba. A szándékoltan egyszerű rímek, az ostobának megszemélyesített én az öncélú jólétkergetéstől elbutult emberiség szellemi generálpauzájára utaló kvintesszencia. A költő szerint mi mind könnyen pótolható konform mű-tökfejek vagyunk, akiken már csak egy citrom illatú agymosás segíthet, vagy valami más, ezzel egyenértékű, nyolc napon túl gyógyuló katarzis.” /Észmentő Eszmeralda, az Önfeledt Halálsikoly c. irodalmi folyóirat olvasószerkesztője/

„Én sosem mosogatok. Áthajítom az edényeket a légkörön és a súrlódás leégeti róluk a dzsuvát.” /Chuck Norris/

2016. április 21., csütörtök

Porban az igazság

Porból lettem, porrá leszek,
Halkulnak az élet neszek,
Felfeslik az utolsó szál,
S lelkem rögvest messze kószál.

Emberes a földben e lik
Hullámat hol elföldelik,
S rajt’ míg épül márványfal fel,
Élővilág alant felfal.

Komposzt szafttá széjjelesek,
Felszívnak a hüvelyesek,
S míglen zajlik utókor show,
Bab leszek meg sárgaborsó…

Amikor majd feltámadok,
S befogad a Mennyben a dokk,
S hálás öröm térdre borít…
Elmondom az egész sztorit!

„Ööö… izé… az egész sztori meghallgatásához az örökkévalóság is kevés lenne, nekem meg épp… ööö… épp dolgom van a kapunál, mert most jönnek a festőangyalok rozsdátlanítani… ööö… és egy új lélekszállítmány érkezését is jelezték… szóval, ha nem lennék itt, kezdjétek el nélkülem! Viszlát!” /Szent Péter, mennyei kapuőr/

„Várj, Petikém, én is jövök! Még meg kell beszélnünk a kapu új színeit és a díszkilincs anyagát is! Itt ne hagyj, már ott is Vagyok!” /az Úr/

„Frady Endre őrizetlenül a Mennyben?! Atyám, én tényleg mindenkinek mindent megbocsájtottam?!” /a Fiú/

„Porban az igazság, mi?! Kettős értelme van ennek! Sárban a jogrend, he?! Belekötünk a mindentől – még a tényektől is - független igazságszolgáltatásba?! A hatalom által manipuláltnak hazudjuk a jogintézményeket?! Egyaránt akarunk helyet foglalni a jognak asztalánál?! Mindemellett nem kérünk még két akkora pofont is, hogy a fal már csak a harmadikat és a negyediket tudja adni?! Ugye, hogy nem?! Na, sipirc innen, költőcske, különben rögvest messze kószáltatom a dalvirágos lelkét! Futólépés, egy-kettő, egy-kettő!” /Csávás Kálmán főtörzsőrnagy, a Jogrend Ellen Tevékenykedő Idiótákat Szilánkosra Összeverő Rendészet (JETISZŐR) főideológusa/

„Köttő úr, úgy láccik, nem csak maga ja zelmeroggyant, de ja szerencsétlen csalággya is, ha ja maga porhüvelye fölé emett síremléket körbeűttetik babbal meg borsóval! Há minek oda ja za márványgiccs, ha csak elfoglajja ja termőfődd helyit?! NEM ENG.!” /Suksük Sámson, paraszti sorból kiemelt főcenzor helyettes/

„Az önfeledt elmúlás költőjének testre és lélekre bomló szakrális véglírája a reménybeli újrakezdés és újrahasznosulás húrjaiba csapva pengeti ki a tovakúszó földi lét szegényes borravalóját. A versközépi rímpár, mely kancsalul, festett egekbe néz, a dekadens enyészet irreverzibilis ambivalenciájának mindig reménytelen sohavárása. Akkordokért kiáltó dalszöveg! Holnapra mindenki lefordítja angolra!” /Teafilter Titanilla, középiskolai magyar-angol szakos tanár valamint a Schmittpál és a Borz együttes gitárhúrozója/

„Mi ez a szakramentálhigiéniás retardáció, ez a szellemileg szénné égetett sületlenség?! Vizuális típus lévén elképzelem, amint a költő trágyamolekulaként beszivárog a főzelékembe, és ettől majdnem annyira felfordul a gyomrom, mint magától a verstől! Anyámat mindenestre eltiltottam a sóletevéstől, nehogy véletlenül Frady Endre szubatomi részecskéi kerüljenek a szervezetébe! A költő nagy szerencséje, hogy a magyarok birkák, mert ha más nyelven alkotna, azok a tömegek kaszára-kapára kapva vonulnának a gumiszobájához egy rögtönzött író-olvasó találkozóra! Hű, de megnézném!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor legutóbb babot ettem, olyan szelek jöttek ki belőlem, hogy az államom összes bűnözője önként jelentkezett a rendőrségen menedékjogot és gázálarcot kérni. Az Ember tragédiájába meg utólag beleírtak egy plusz jelenetet, a Texasban játszódó bél színt.” /Chuck Norris/

„Reményt keltő sorok. Élővilágunk széles skálája érzi magát megszólítva. A cím a drogbárókat és az (el)takarítónőket villanyozza fel. Az emelkedettebb irodalom hívei egy teljes első versszaknak örülhetnek. A második strófát a halálipari alkalmazottak és a primer lebontó organizmusok fogadják kitörő elégedettséggel. A harmadik négysorost már a hálás kétszikűek hüvelyezgetik, végül pedig a teljes olvasótábor a konyhanövénnyé átlényegült szerzővel együtt rebeghet köszönetet a jól megérdemelt pihenésért. R.I.P.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

2016. április 14., csütörtök

Tündérmese

Lápi Otmár könnyűbúvárt
Elhagyta a szerelmese,
Őrá tehát szörnyű bú várt,
Mit nem bír ki ép elme se.

Ám elméje sosem volt ép,
Születése óta lüke;
S balsors, akit mindenhol tép,
Kitagadta összes üke.

Önkezével vetne Otmár
Véget szutykos életének,
Ám alagút végén ott már
Hallik reménykeltő ének:

Visszajön a szerelmese,
Iszap Gizi vízi sellő,
S jövőre – ó, tündérmese! -
Lápi utódokat ell’ ő.

„Ha tudtam volna, hogy ebéd után veszed be a tudatmódosítódat, nem téged javasollak kármentőnek... A Tündérmese, kérlekalássan, egy könnyed, deprimáló, szuicid örömének, mely ravasz mohalepte mélytengeri kagylóként meglepetésszerűen felböfögi a tavasz lüktetését. Ól juh nídiz láv, sálálálálá.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Két és fél versszakon keresztül érezni véltem Frady Endre életszagú kipárolgását, ám itt hirtelen befejezte a valóság vizén való járást és orrszőrig belesüllyedt a rózsaszín hollywood-i celebnyálba! Anyám szerint a hepiend nagyon szép dolog, és a Titanic végén is olyan romantikusan fagyott jégtömb hullává az a csinos Kapribogyó nevű színész… Hogy magyarázzam el neki, hogy egy rímvágóhídi bérböllér által végrehajtott kultúramészárlás nem hepiend, hanem különös kegyetlenséggel elkövetett hányingerkeltés?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem minden lüke könnyűbúvár, én sem, de minden könnyűbúvár lüke, mert aki könnyű, az nem tud lemerülni, így nem is lehet búvár! /Lüke Seawalker, nehézbúvár/

„Jaj, költő úr, vizesre sírnám a párnámat, ha itt a tóban nem lenne már amúgy is az, hogy ilyen szépen megverselte a lyányom egybekelését azzal a hercig búvárgyerekkel! Már alig várom az unokákat!” /Iszap Pálné Békanyál Bella, sellőmama/

„Micsoda?! Az én ükunokám egy víziállatba szerelmes és össze akarnak házasodni?! Hát milyen utódok lesznek ebből a frigyből, karos csukák, vagy uszonyos majmok?! Kitagadom a fattyút!!!” /Lápi Kund, nyugdíjas kútfúró/

„Tan’kérem, nem értem a verset! Mi az a hallik? Azon keresztül úsznak ki az éneklő halak a búváralagútból?” /Szotyolai Szörény, a Vak Béla Gimnázium és Királyképző Szakközépiskola 4.c. osztályos tanulója/

„Hát persze, Szotyolai fiam, az ének meg a hasadt tudatok, mi?! Amikor pedig a skizofrén az utcán ázik, akkor mondjuk, hogy ének az esőben, ugye?! Mit vétettem?!?!?! Ülj le, egyes! Kérem az ellenőrződet és holnapra apád-anyád idejöjjön!” /Igavonó Irén, középiskolai magyartanár és esernyőjavító kisiparos/

„Micsoda?! Egyest adott az a vén szipirtyó, mert nem voltál hajlandó kint énekelni az esőben?! Hát holnap bemegyek és letépem az összes fejét! Ne aggódj, fiam, amíg engem látsz! Garantálom neked, hogy úgy leérettségizel, mint a ponty!” /Szotyolai Szörény, közműbáró és a Faláb Futballakadémia főszponzora/

„Aki egy tanárt bánt, az a jövőt bántja. Aki a jövőt bántja, annak gyanús a múltja. Akinek gyanús a múltja, az engem bánt. Aki engem bánt, annak a nyakát szegem az orrszőrömmel.” /Chuck Norris/