Medvedobb

A képen az önfeledt medvetánc látható. /Wikileaks fotó/

(gyerekdalocska)

Ugrabugrálgat a medve,
Telitalpa nagyot dobban,
Ettől igen tyű a kedve
S dibeg-dobog egyre jobban.

Annak, ki a földben lakik,
Szájában nincs nyugodt falat,
Mert dübörgő nagy valakik
Porrá zúznak plafont-falat.

refr.:
  Dibeg-dobog medve koma,
  Mélyre süpped lába nyoma,
  Nincs alatta víg lakoma,
  Jaaaaaaajj!!!

Vakond járat omlik-bomlik,
Ahogy rajta mackó tapos,
Nem marad, csupán egy rom lik,
S menekül, ki nem lett lapos.

refr.:
  Dibeg-dobog medve koma,
  Mélyre süpped lába nyoma,
  Nincs alatta víg lakoma!
  Jaaaaaaajj!!!

Látja bár, hogy mázsás tánca
Messze kerget nyestet, nyulat,
Mégse mélyül homlokránca,
Medvénk legyint s tovább mulat.

refr.:
  Dibeg-dobog medve koma,
  Mélyre süpped lába nyoma,
  Talpa alatt híg lakoma,
  Pfúúúúúújj!!!

„Pfúúúúúújj!!! Ez gusztustalan!!! Laposra taposott nyestek és fröcsögő vakondvér?! Meneküljön, ki merre nem lát?! Jaaaaaaajj!!!” /Vak Ond, honvesztő kondavezér/

„Örök polgárpukkasztó rokker lévén szívesen megzenésíteném ezt az agyatlan rettenetet, csak annyira gusztustalan, hogy attól félek, hogy a közönség visszasírja majd a fiatalkori, színpadon előadott csirkedarálós produkciómat!” /Nagy Feró, a nemzet csótánya/

„Endrénk új ifjúsági slágere remekül illeszkedik a Fiatalokat a Zéletre Nevelő Versikék évszázadokra visszatekintő zsánerébe. Ha nem tolod, összetöröm házadat, sós kútba tesznek, onnan is kivesznek, meg is hal egy kisbogár, menekül ki nem lett lapos. Merjük idejekorán megmondani a kölöknek a tuttit, mielőtt ő kezdi megmondani nekünk a frankót!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„2050. (A Felcsúti terror 30. évfordulója.) Kriminológiai záró vizsga kérdés:  Utalások és segélykiáltások címmel elemzést kérünk, a hírhedtté vált F. Endre terrorista (A "Felcsúti pusztító") lelkületéről, tudatmódosító szerek hatásáról.  Mi vezethette a költőt a radikalizáció felé?” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, reál úr, ha én ezt a kommentjét közzéteszem, akkor mindkettőnket elvisznek! Én tényleg szívesen lövöldöznék 2020-ban Felcsúton, de csak kapura a Pancho Arénában! Mindent eldöntő tizenegyest akarok rúgni az Újbudai Medvék csapatában a Csúti Csigák ellen!” /Frady Endre, költőgigász és achilles gyulladt amatőr futballista/

„Na, maguk ketten, a reál meg a firkász, holnap hajnali háromkor háromezerhatszázötven napi hideg élelemmel jelentkeznek rendészetünk antarktiszi közmunkatáborában pingvintrágya lapátolói munkakörbe! A jegesmedvéket etetni kötelező és életveszélyes! Futólépés! Dobbanjanak azok a satnya lúdtalpak!” /Csávás Kálmán fagynagy, a Liberálbolsevista Ótvar Nyikhajokat Átnevelő Láger (LÓNYÁL) táborparancsnoka/

„Jaj, ha ez az ugráló fenevad átszakítja a fölöttem felhalmozott talajrétegeket, akkor meg fogják találni az aranykoporsómat! Rá fognak jönni, hogy hun vagyok!” /Attila, a hun/

„A költő gyermeki lénye ismét előtört és bugyborékoló áradatként mossa el a begyöpösödve elfelnőttesedett társadalom eldologiasodott gátjait. Az a szabály, hogy nincs szabály, és azt is meg kell szegni! – sugallja az önnön babalétét újranyáladzó költőfenomén. A vérben tocsogás bája keveredik az önfeledt haláltánclírával. Frady Endre ismét mélyen önmaga fölé nőtt és meghaladta saját magát. Már novemberben megszületet a karácsonyi vásár irodalmi nyest zellere!” /Subidubi Sotokánné Tilláromhaj Titanilla, a Rész-rész gyermekláncfűrész c. meseportál nóta- és kutyafája/

„Mi ez a fertelmes idecsinálmány, amibe már megint beleléptem?! Mintha az agyamba talpalt volna egy eszeveszetten lambadázó medvecsorda! E vers olvastán haladéktalanul felvettem a kapcsolatot a Magyar Űrhajózási Társaság Univerzumba Rohamléptekkel Hiperűrugró Alapítványa (MŰTURHA) illetékeseivel, hogy amint felfedeznek egy lakható bolygót, anyámmal a legelsők között kaphassunk rajta irodalmi menedékjogot! Vagy legyen inkább börtönbolygó és száműzzék oda Frady Endrét! Visszamenő hatállyal!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer Texasban az erdőben aludtam, amikor véletlenül a fejemre szambázott egy másfél tonnás grizzly medve. Szegénynek szilánkosan tört a lábfeje és a lúdtalpát kénytelen volt eladni 1000 darabos puzzle-ként a mexikói bolhapiacon.” /Chuck Norris/

A kis skót

Folyón kel a kis skót át
Rágcsálva egy piskótát.
Torkán akad piskóta,
S fuldoklik a kis skót: Aaaaa…

Arra úszik hat inka,
Meg a Hosszú Katinka,
Hátba verik kis skótot
S kiköpi a piskótot.

Messze köpi a piskót,
Megmenekül a kis skót,
S folyót szelve kis skót át
Nem rág többé piskótát.

(piskótánc!)

„Atya ég, erre nincsenek szavak. Jajjj. Többet nem eszem piskótát sem.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Piskóta szavunk, mint az közismert, a latin bis coctum-ból származó olasz biscotto (= kétszersült) átvételéből származik bajor-osztrák nyelvjárási közvetítéssel. Ez a versike csak a skótokra hivatkozik, akik max biscuit-et rágnak, nem csoda, hogy teljes sületlenség.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mint az közismert, humán úr, mint az közismert?! De hát mit is jelent ismerni és ki is az a köz?! És vajon kétszer sült, ki gyorsan sült?! He?!” /Frady Endre, értetlen költőgigász/

„Kiköpi a piskót?! Ez az! Szeretem az egyszerű tárgyeset!” /Sötét Sönt, ragdíler/

„Tegyük át a cselekményt Itália síkságára és hajazzunk rá egy kis kelta alkoholizmust! Emígy:
Partról néz ír O'Hara
S zuhan viszkis pohara.
Skót hajra hull pohár és
Látjuk, hogy a Pó hárés.”
/Ed’Hair Allan Pó, alanyi fodrászköltő és tárgyi tévedés/

„Dúdolgatja inka, maja,
Katinka, Katinka maja!”
/Igor Hosszúvics Teotihuacán, a Maja-Szovjet Baráti Társaság úszómestere/

„Hosszú Katka s Rövid Inka
Poharában kövidinka.”
/Szergej Rövidovics Tawantinsuyu, az Inka-Magyar Baráti Társaság iszómestere/

„Szakmailag szeretném megjegyezni, hogy vízben történő fuldoklás esetén az ’Aaaaaaa’ hangsornak élettanilag nincsen semmilyen realitása, ugyanis ennek torokból történő intonálásához levegőre van szükség, ami adott helyzetben a fuldoklás definíciója alapján teljesen kizárt. Kérném a költő urat, hogy legközelebbi művében csak olyan szereplőt fuldokoltasson, aki ért is hozzá! Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Dr. Tüdő Tádé, a Hitvány Úszók Haláltusája Alapítvány (HÚHA) légzéstechnológiai főorvosa/

„Ki merészel gúnyt űzni a skótokból?! A kardélére hányok! Ha Edward király, angol király nem végeztetett volna ki, akkor most ötszáz walesi bárddal felnégyelném ezt a fattyú fűzfapoétát! Máglyára, ki ellenszegül! Skoxit from Frady Endre! Szabadsááááág!” /William Wallace, a rettenthetetlen skót szabadságharcos/

„Ne hőzöngj, Willi! A költőnek igaza van. Régi definíciós tényállás, hogy a skótok azok az írek, akik nem tudtak úszni!” /Sir Sean-Conor O’Klahoma, ír úr/

„Építenék mézeskalács viskót,
De a csúcsdíszt ellopta egy kis skót!”
/vasorrú bába/

„Fulladjál meg ragyaarcú bába,
Öntse el a házadat a Rába!”
/Jancsi és Juliska/

„Mi ez a szellemi szemétégetés?! Mi ez az irodalmi közveszélyes hulladék?! Anyám szerint a vers és a hozzá íródott kommentek jól mutatják a hazai és a nemzetközi közoktatás totális csődjét. Szerintem meg túl finoman fogalmaz! Belőlem az ilyen megveszekedett borzadalmak olvastán előtör a nem túl mélyen szunnyadó vadállat és legszívesebben belelövetnék az első szembejövő tömegbe! Főleg, ha az nyomokban Frady Endrét is tartalmaz! Omoljatok rám véres piskótahegyek és temessetek magatok alá!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jé, egy perccel ezelőtt még nem volt itt ez a véres piskótahegy! Ezek szerint annak a habzó szájjal ordibáló szakállas figurának mégis lehetett egy mustármagnyi hite! Csoda történt! Énekeljünk!” /Böjti Bojtorján, az utolsó előtti napok mindszentjeinek hetedhetedik napjára rácsodálkozó gyülekezet lelkipásztora/

„Egy jószolgálati tevékenység keretében hamarosan ellátogatok Magyarországra. Többen jelezték, hogy azzal tenném a legnagyobb jószolgálatot, ha lerúgnám Frady Endre fejét. A verseit olvasva nem vagyok benne biztos, hogy van-e egyáltalán feje. Lehet, hogy egyszer már lerúgtam, csak nem emlékszem rá?” /Chuck Norris/

„Az nem lehet, mert Chuck Norris mindenre emlékszik. Mindenre IS!” /Durung Dezső, a Tizenéves Óbudai Csákk Norrisz Imádók (TÓCSNI) klubjának kőbalta felelőse/

Achilles gyulladás

Bal sarkamon dudor púplik
s gyulladt, mint egy égő paplak.
Mindig csak a baj van velem,
kéne csinálni már valam-

-it e folyton fájó lábbal,
melynek párja nem tud löbböl-
-ni labdát így kapus felett,
ki tőlem már nem is fél ott!

Kenem én fekete nadály-
-tővel, ám te soha ne dőlj
be ennek a sztárolt szernek,
mire népek sok pénzt szórnak!

Egy gyógymód van: pihentetés,
miközben csak öreg tatás
mozgásokat csinálhatok…
s foci nélkül telnek hetek!

„És a verslábaidnak milyen szer nem használt? Meg kell próbálni valami unortodoxot, mint Gyuri a nemzeti kamatlábakra. Frady Endre utolérhetetlen, mint Sánta Klausz!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Tisztelt költő úr! Ezennel megkérjük önt, engedje meg, hogy az e témában oktatási céllal épp most készülő ortopédiai szakkönyvünkbe a verséhez mellékelt forradalmian formabontó illusztrációját NE tegyük bele! Előre is köszönjük!” /Dr. Sánta Klausz, a Szemmelversz Sportorvosi Egyetem Térdtől Lefelé Tanszékének ügyvezető docense/

„Ne rinyáljon, költőfattyú! Ahogy itt a seregben mondjuk, a katona nem fáj, csak úgy érzi! Na, ugorjon bele a surranójába és sovány sertés vágtában induljon el portalanítani a gyakorlóteret! Még mindig itt van?! FUTÁÁÁÁÁÁS!!!” /Csávás Kálmán őrnagyonnagy, a Magyarság Ellenes Gaz Dilettáns Öntörvényű Görényeket Lefenyítő Elit Szakasz (MEGDÖGLESZ) teljhatalmú ura/

„Micsoda, meg meri sérteni a jó híremet azzal, hogy leszólja a rólam elnevezett csodakrémet?! Ezért még megüti a bokáját, oszt’ kenegetheti Voltarennel! Az olyan, mint halottnak a csók!” /Fekete Nadály, tőkeerős krémgyáros/

„A halottaknak adott esetben igenis használ a csók! Főleg a királyficsók! Mi csak tudjuk!” /Hófehérke és Csipkerózsika/

„Belilult az achilles ín?
Nagyon tetszik nekem e szín!”
/Újpesti Barnabás, kortárs költő és lila majom/

„Égő paplak, költő úr, égő paplak?! Mondja, nem fél a klerikális reakciótól?! Legyen maga eretnek, kit a papok veretnek?! Azt akarja, hogy önből készült máglyarakás legyen az üzemi étkezdében?! Meneküljön, iszkiri! (…) Hé, inkvizítor úr, arra futott! Én láttam!” /Bujtogató Béla, tömbházmester és amatőr feljelentő/

„Hétvégén jöttem rá erre,
Szép tájék a Cinque Terre.
Bejártam ezt én, a sánta,
S ezt is achillesem bánta.”
/Frady Endre, a jóban-rosszban sántikáló költőgigász/

„Minek mászkál egy sík vidékhez, egy műfüves futballpályához szokott ember a sziklás hegyen, ráadásul fájós lábbal?! Nem véletlenül írtam egykoron, hogy ’Mit nekem te zordon Appeninnek fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, s lúdtalpam hegyvölgyedet nem járja.’ Én ehhez tartottam magam, és akár a fiatalkori segesvári, akár az időskori barguzni tetememet nézi meg, a sarokcsontom mindkettőn hibátlan! Ép talpra ép magyar!” /Petőfi Sándor, néhai költőkolléga/

„Újból csúcsra járatott csimborasszót ülnek a kancsalrímek! A költő a fájdalmában kiizzadt ritmusos igazgyöngyét veti partra, ahol előbb halhatatlan halként haldokolva heroizálódik, majd fölénk löbbölődve taglóz. Az élet nagy kérdései: Lehet-e sántán futballozni? Lehet-e műveletlenül műélvezkedni? És egyáltalán lehet-e e bármit vagy akármit, sőt mindent vagy semmit? A válaszok még váratnak magunkra…” /Lojális Lejla, a Rímeket Ontó Nihilista Csordaszellem (RONCS) c. költészeti katarzisblog mondathányója/

„Mi ez az ideizélt hogyishívják?! Ki ez a valakinek még csak nem is látszó sánta senki?! Ha olcsó rímekben akarnám magam kifejezni, akkor azt mondanám, hogy ’se emelkedő, se lejtő, csupán egy sík selejt ő’, de nem akarom! Főpolgármesterré választásom esetén két programom lesz: a sétáló és a Frady Endre mentes Budapest! Így már talán nem csak a belvárosban a járókeretét szabadon használni vágyó anyám szavaz majd rám, hanem az irodalomkedvelők milliói is!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester önjelölt/

„Texasban folyami úszkálás közben egyszer megharapta az achillesemet egy krokodil, de a szétrobbanó fogsora miatt szegénynek kiloccsant az agya.” /Chuck Norris/

Tériszony

"Nem néz le"

Tetőn mászva Tóbiás
Nem néz le, mert fóbiás.

* * * * * * *

„Kellően tömör. Egész jó. Ennél nem is kéne hosszabbakat alkotni, mert mint láttuk oly sokszor, abból csak a baj volt...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Hogy kerül a tejesember a hegedűs mellé? Másodállás, vagy együttállás, esetleg ellenállás? És hol voltak mindeközben az ürgebőrbe varrt békaemberek?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Meg vagyok döbbenve, hogy egy közismerten baloldali érzelmű hírneves költő egy nemes lelkű szocialista politikus nevéből gúnyt űz! Nem tudom, legközelebb Gőgös Zoltán következik? Aztán meg Hiszékeny Dezső? Hova jutunk így elvtársak?” /Udvarias Eduárd, a Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedő 1975. évi arany oklevelese/

„Súlyos anakronizmus, sőt téridőzavar, költő úr! A Tóbiás név héber eredetű, a fóbia viszont görög! Hogyan lehetne egy ószövetségi embernek az ő idejében még fel sem talált újszövetségi betegsége?! Ráadásul már Mózes is megparancsolta, hogy a háztetőkre leesés elleni védőkorlátot kell építeni, tehát egy vérbeli óhébernek semmi oka sem volt a félelemre a magasban. Ezt benézte, költőkém, úgyhogy NEM ENG.!” /Kákacsomóssy Kösztöny, lektor/

„Igaza van lektor úr, szó szerint ezt parancsoltam a tetőépítőknek az ötödik könyvem huszonkettedik fejezetének nyolcadik versében: כאשר אתה בונה בית חדש, לעשות מעקה סביב הגג שלך, כך שאתה לא יכול להביא את אשמה של שפיכות דמים על הבית שלך אם מישהו נופל מהגג.” /Mózes, a próféta/

„Vak nagybátyám, agg Pető Jób
Tök erősen háztetőfób,
Pedig van a tetőn korlát,
Ám azt ő csak semmikor lát.”
/Pető Pál, az Ejráérünkarramég Tetőkorlátjavító Lassúszervíz Kft ügyvezető igazgatója és amatőr kortárs költő/

„Bátor leány Szonja,
Nincsen tériszonyja!”
/Ugor Dunakavics Kamazov, a Moszkvai Állami Slágergyár (MÁS) betanított dalszövegírója/

„Eme mű oly tömör,
Mint egy hónalj tumor.
Olvastad-e te már?”
/Tájjellegű Tomor, kertépítész és hobbi sírásó/

„Sajnos nem csak tér-, de vériszonyom is van, ami miatt a rólam szóló filmek címszerepét saját magam helyett mindig valamilyen színésznek kell eljátszania, mert én ebben a formámban sose léteztem!” /Batman, a Vampire State Building vérnemissza kidobó- és denevérembere/

„Nem találok kifejezést arra, akit lefejezéssel már rég be kellett volna fejezni! Fradyfóbiám nem művi férciszony, hanem egy magaslatokon szárnyaló művelt elme természetes irtózása az irodalom legmélyebb pöcegödrétől! Anyámat mindenesetre hermetikusan elzártam és jelszóval levédettem, nehogy hozzáférjen és beszennyezze ez a pusztítóan primitív poézispenetráció! Arccal a fradymentes jövő felé!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Végre egy vers, amit a rövidsége miatt kívülről meg tudok tanulni! Bárcsak ezt húznám a magyar érettségin! Azt hiszem, le kell fizetnem az elnököt!” /Lusta Lajos, az Őrgyilkos Sámuel Közpénzlopással Államcsődöt Okozó Szakközépiskola (ŐSKÁOSZ) negyedikes tanulója/

„Itt Texasban nem nekem van tériszonyom, hanem a térnek van éniszonya.” /Chuck Norris/

Hentergő hős

Lacikonyhán Herkules
Szája széle hurkalés
S dől belőle horkolás.

Segédnek szól Lacika:
- Ez a nyálzó ló ciki,
Rugdald már ki léccike!

- No, mögállj csak Höraklész,
Nyakadon most hurok lösz!
Look boss I öm how röckless*#…

Kutyát tépve felébred:
- Hulljon e két fél eb rád,
S széttörsz, mint egy falábrúd!

Így lett e hely tatami,
Hol a segéd teteme
Herkulesi tuti mű.

*röckless = vakmörő

# „szolgálati közlemény = Lacika, Höraklész és képzeletbeli barátaik egy heti hidegélelemmel felszerelkezve fáradjanak be a nyelvtannáci tanszékre egy kis korrepetálásra:

Balámbökö big a fún
Bálömböki bag ú fan
Bölömbika búg a fán /Lázár Ervin/

Emígyen bőg Aromo,
S hogy kancsalít a ríme,
Mind elszívja erőm, ááááá!!!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem csoda, ha jóllakottan elfáradtam, mert előtte meg kellett mérkőznöm a nagyöklű Badszpenszerrel és nagyétkű Terenszhillel sör-virsli versenyben! Mivel csak harmadik lettem, érthető, hogy idegessé váltam, amikor az a szögedi akcentussal angolul vartyogó konyhasegéd elkezdett fojtogatni. Muszáj voltam agyonverni egy széttépett kutyával, mert ki nem állhatom a rétotürk nyelvekben az anglicizmusokat!” /Herkules, a hentergő hős/

„Ez a Herkules teljesen kiütötte magát. Kár érte, kiváló hurkaügynök volt!” /Badszpenszer & Terenszhill/

„Segédem oly hurka,
Hősnyakra font hurka
Nem ért kellő hatást,
Sőt ő dobott hátast!”
/Konyhás Laci, lacikonyhás és betanított állítmányi költő/

„És Obiwan megremegett, lerogyott a földre.
Luke: -minden rendben mester?
- vmi nagyon rossz dolog történt, mintha milliók kiáltottak volna fel egyszerre és utána néma csend.
- De mit sikítottak mester?
- "De miért F. Endre??? Miért????"”
/P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Kedves Költő Úr!
Hentergő hős című époszában rengeteg értéket találtam, míg... el nem olvastam kérem! Hát mi az kérem, hogy Lacikonyhán Herkules? Kérem, Herkules nevét a lesésre célozva emlegetni? Ez kérem kellemetlen. Sőt mi több történelemromboló: Nimbuszromboló. Doromboló... bocs, az mást jelent! Hööööhöööhöööö, az elébb csak viccelődtem Önnel kedves Mester! Nakéremszépen! Rátérve mostmár a vers konkrétumaira: ez egy remekmű! Rímei megrezegtetik rekeszizmaimat úgy, hogy lassan izomlázam lesz kérem! De ha az lesz, én Önt beperelem könnyű testi sértésért! Na jó, elég lesz kárpótlásul, ha abba a bizonyos Lacikonyhába meghív egy véres, egy májashurkára, egy fokhagymás kolbászra, egy szelet tarjára, mindehhez friss fehérkenyeret kérek majd, meg kovászos uborkát! Ja, csapolt sört is kérek, hejjnekem az is a kedvencem!
S ha így lekenyerezett, azt sem fogom bánni, ha egy szegedi kannibállal találkozunk! Ismeri a klasszikus viccet ugye, kedves Költő úr! Nem? Elmondom!
- Te gyerök, hol van az anyád? - kérdezi a kannibál apa a fiát.
- Mögöttem. - válaszolja a gyerek.
- Mögötteeeeed? - mondja az apa, s jól képen vágja a srácot.
Nem ismerte? Höhhh, sokat kell még Önnek tanulnia Költő úr!”
/egy magát megnevezni nem kívánó ismeretlen lektor/

„Ez a vers oly rímtelen,
nem bírom el rumtalan,
idős korom rém-telén,
elmebajt hoz rám talán.”
/D. György, a költő reál végzettségű kollégája/

„DÉLIDŐRE
Harangszót nyel el a lápotok,
de hallga’ csak; büszke lópaták!
megérkezett a hős lovas,
s kérdezi, kész-e a húsleves.”
/Hepp Béla, kortárs dokker/

„A kancsal bokorrímek fékezetlen habzású cárja, az önfeledt szócsűrés-ragcsavarás és fonémacséplés alfája és ómegája, sőt bétája, kappája és nűje is – a herkulesi deltát és a kört teljessé tévő pít már meg sem említve – szóval ez a korszaktalan zseni ismét a retinánkra vetítette poétai névjegyének kicsinyített fordított képét, amelyet a többi kortárs költő által meggyötört agyunk visszafordít és a helyére tesz, miközben a szépre szomjazó lelkünkben felbugyog a katarzis kispatakja, azaz a kulináris koleszterint kínáló lírai hurkalé. Hiperszupertunkosszaftcunami!  Óbegyönyörűelalélok!” /Überalles Üledékné Achtungachtung Aranka, a Jajanyámmiértszültélilyenelvontnak?! című letargialírai pablog pikk asszója/

„Aúúú!!! - jajgatnám, ha a spanyol inkvizíció kínozna, de nem lennék ennyire visszafogott, ha ennek szellemi guanónak a felolvasásával tenné! Akkor ugyanis anyám szerint is azt üvölteném, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ez a Herkules gyerek erős jóindulattal megfelelő padavanom lehetett volna, ám sajnos csupán félisten a fiúka, így alkalmatlan!” /Chuck Norris/

Esőcsinálós

Templom felett felhőpaplant
Hidegen hagy lenti pap lant,
Mert bár ügyes a pap alant,
Nem elég hangos a falant.

Ám egy elektromos gitár
Zaja égi kaput kitár,
Felleg el is sírja magát
S tónál átszakad a fagát.

Reverendát, sötét papit,
Zápor mosóronggyá lapít,
S úszik mormon, Krisnás, amis…
Ez van, ha a zene hamis!

„Miért csak a mormonok, a Krisnások és az amisok szerepelnek az úszójelenetben?! Hol pancsol a többi felekezet?! Ez ökomenikus diszkrimináció!” /Gyüli Gyula, hites könyvvizsgáló és amatőr könnyűbúvár/

„Megragadva az alkalmat, gyermekeim, engedjétek meg, hogy ismertessem veletek az ökomenikus hitélet egyszerű alapegyenletét:
   Háromság – kétség = egység
Ámen! Köszönöm, hogy elmondhattam! Most pedig álljunk fel és énekeljünk! Daaa aquaaa, Dooomineee…!” /Matteo Logia, itáliai fejszámoló lelkipásztor és nótafa/

„Ordít az égre Eminem, a pap
Add már, Uram, az esőt!
Hangszere a vokál, műfaja a rap
Add már, Uram, az esőt!
Hozd el a csúnya időt!
Add már, Uram, az esőt!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Lantos van a versben, Buzánszky és Lóránt meg nincs?! Hogy védjek ilyen foghíjas védelem mögött?!” /Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa/

„Az imazene eget-földet megrengető spiritualitása és a vallási köntösű költészet szakrális mibenlehetetlensége kovászként keleszti Frady Endre szellemileg pákosztosan pátoszos kézzelfoghatatlanságát. Hová még, meddig már, miért igen? Igazi halál közeli életigenlés dalban elbeszélve! Holnapra mindenki kívül-belülről!” /Teknő Türkné Dagasztó Dália, középiskolai magyartanár és maszek pékinas/

„A babakori pelenkámnak ütősebb tartalma volt, mint ennek a rímes elmekórtani esettanulmánynak! Anyám szerint könnyedén, minden erőlködés nélkül produkáltam a tartalmakat, aminek oka a rostdús anyatejben keresendő. Ahogy a kedvemért akkoriban sok rostot fogyasztó anyám egy kétsorosában büszkén megfogalmazta:
   Robi kakil hamarost,
   Segíti a mama rost.
Szerencsére ő több verset nem írt, balszerencsére Frady Endre viszont igen! Szakmányban! Szakadjon rá a fagát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jaj, Robikám, muszáj volt fölelevenítened a fiatalkori irodalmi tévelygéseimet?! Nem tehetek róla, hogy versikéket írtam, hiszen muszáj volt valamivel elterelnem a figyelmemet rólad, mert már babaként is úgy üvöltöttél, mint manapság felnőttként a tévében és a rádióban!” /Puzsér mama/

„Kedves gyerekek, a mai kísérletben megpróbálunk esőt csinálni elektromos gitárral, ami nagyon veszélyes lehet, mert az esetleges rövidzárlati szikrázástól szénné éghet a zenekar és az ott felejtett falant!” /Öveges professzor/

Egyszer egy texasi vihar szupercellájában elektromos falantoltam, amikor belém vágott egy villám. Menten szörnyet is halt.” /Chuck Norris/

Mózes Lévi

Vörös nevű tengerparton
Öregember botot emel.
Bot nem új már, nincs rajt’ karton,
S monogram van benne: M.L.

Tűznél, melynek nem volt üszke,
E két betűt maga véste,
S eme tettre máig büszke.
Írtam róla verset. És te?

„És te?! Ki az a te?! Talán én?! Nekem csobogsz, kispatak?! You talk to me?! Szóltál, vagy csak a szél lebegtette a szádat?! Örülj neki, hogy írtál verset, más úgysem örül neki! Legyél büszke a leégésed üszkére! Na, húzzál innen biocsíra, mert lezúzlak, mint repülő malomkő a munkavédelmi sisak nélkül szájtátó szép magyar vitézt és aranyos leventét! Juszt sem írok verset! Idióta!” /Toldi Tivald, kortárs költő és betanított tánc- és illemtanár/

„Ha benne van az M.L. monogram, akkor az a bot az enyém! A bot is! Ahogy minden más is! Minden az enyém, illetve majdnem minden! Még, még, még, ennyi nem elég!” /Mészáros Lőrinc, multimilliárdos víz-gáz szerelő/

„"Héber írás megtévesztő!"
szól, tarol, hisz' sosem veszt ő:
"Jobbról balra M.L.: L.M.,
Ezért ezt mind elemelem!"”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hú, mán, tyű, ez a kófic mérnökizé rájött, hogy elszúrtam! Fordítva véstem a monogramomat! Talán az egyiptomi neveltetésem keverte meg bennem az ó-héber nyelvtant! A fáraó monnyonle! Ja, már nem tud, mert vízbe fúlt! Na, ennek annyi, mehetünk a pusztába kirándulni! Nóta, indulj: manna manna tutturu tuttu, manna manna tutturu tuu…” /II. Mózes, lévita próféta/

„Hát, ha az életben maradás ennek az ó-héber kornyikálásnak a hallgatását jelentette volna, akkor nem is bánom, hogy a seregemmel együtt belefulladtam a Vörös-tengerbe!” /valahányadik Ramszesz, néhai fáraó/

„Mi se! Mi se!” /a fúlt sereg/

„Mise? Türelem, mindjárt kezdjük, csak előbb még átváltoztatjuk a kannás vizet kannás borrá. Lajtos atya, hol a tabletta?!” /Ostya atya, szárazvörösvári bíboros/

„Manna mia! Micsoda tápláló müzli hull az égből! Egy-két-háromra megpróbálunk minél többet összegyűjteni! The winner takes it all! Sose hagyjuk abba!” /ABBA/

„Igric úr, mi ez a liberálsorosista klapancia, ami csak a tudjukkiknek íródott, he?! Vagyok olyan éber, mint egy héber! Vigyázzon magára, mert visszakézből lesz itt akkora córesz, hogy ajvé! Na, tűnés a stadionba közmunkában focit nézni! Eddig verseket költött, mostantól meccsjegyre fog!” /Csávás Kálmán kőagy, a Közvagyonból Összeharácsolt Pénzen Ősrégi Csellengő Értelmiségieket Szekírozó Egylet (KÖPŐCSÉSZE) zenitje és nadírja/

„Íme, itt a cáfolata annak, hogy Mózes írástudatlan lett volna! Ezzel bizonyítást nyert, hogy igenis önmaga írhatta mind az öt saját könyvét! Költő úr, a történeti teológia örökké hálás lesz önnek! Apropó, nincs valami hiteles verse Józsué jerikói falfirkáiról?” /Dr. Késztény Kösztöny, a világegyetem Hagyjuk Istent Teremteni (HIT) tanszékének adjunktusa/

„Mi ez a totális tehetségtelenség szűrőjén átpasszírozott ószövetség massza?! Ha én rendezhetnék egy Mózesről szóló filmet, biztosan Frady Endével játszatnám el azt a sivatagi sziklát, amelyből Mózes erőteljes botütésekkel fakaszt vizet, és ezt a jelenetet legalább százszor újraforgatnám! Anyám szerint a fizikai erőszak a sehovába vezet, de én pont azt akarom, hogy Frady Endre a seholban legyen! MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én is száraz lábbal szoktam átkelni a Vörös-tengeren, mert a víz sosem mer hozzám érni.” /Chuck Norris/

Őszi levelek

Itt van az ősz, itt van újra,
S hull az erdő levele.
Szél átkapcsol default „FÚJ”-ra,
S lombra mutat: „Le vele!”

Szállnak kerti bőgésneszek:
„Ma még almám nevelem,
Ám holnap már kopasz leszek,
Szél rázza le levelem!”

Térdig ér a levélszemét,
Itt az ősz, nincs kímélet!
Na, majd írok neki szemét
Vakosító email-et!

„Csóri költőkém, az internet elterjedésével már nem évszak specifikus, hogy térdig gázolunk a szpemekben. Az egész napos monitorozás viszont tényleg károsítja a szemet. Ennek kárpótlására keresek én annyit, amennyit te sosem fogsz, te lúzer júzer!” /Tüszkös Tahormány, IT-s rendszergazda és domain díler/

„What is domain,
Mit tudom én?!”
/Frady Endre, a kommunikációs világsztráda leállósávjában a forgalommal szemben bandukoló, a XX. századból itt felejtett költőgigász/

„Tetszik, hogy a költő a harmadik-negyedik sorba belecsempészte mindannyiunk szeretett sportágát, a labdarúgást! Amikor ugyanis a játékvezető egy fault után fúj, akkor kialakul a vita, hogy Ez fault?! Nem fault! De fault! Abcúg bíró, le vele! Hajrá Frady!” /Vak II. Béla, labdarúgó játékvezető és király/

„Mindannyiunk szeretett sportága?! Még mit nem?! Szét kéne zavarni a sok ingyenélő focistát, úgyis munkaerőhiány van az országban! Irtsanak parlagfüvet vagy mosogassanak minimálbérre bejelentve a Balatonon! Bár lehet, hogy nem bírnák a kemény munkát, mert még a terhestorna válogatott erőnléte is jobb az övékénél! Talán pingponglabdaszedőnek még elmehetnének…” /özv. Tenyeres Talpasné Fonák Fikónia, nyugdíjas tömbházmester és szenior asztaliteniszező/

„Jaj, Fikónia, már megint trollkodsz?! Még itt a túlvilágon is ég a nem létező bőr a nem létező arcomról, miközben a féregrágta porhüvelyem forog a síromban!” /néhai Tenyeres Talpas, egykori cirkuszi erőemelő és pankrátor/

„Az első sor színtiszta plágium, amelyért kártérítést követelek! A pénzt pedig fordítsák arra, hogy a segesvári fiatalkori tetememet kihantolják és az időskori barguzini mellé helyezzék! Frady Endre közelében sosem lelnék örök nyugalomra!” /néhai Petőfi (Petrovics) Sándor, egykori magyar-orosz költő/

„Lineárisan monoton csökkenő (tart a nullába) a minősége a versnek, hála istennek, hogy nem hosszabb... Ha csak egy versszakos lenne, jönne a Nobel díj, de így: "Le vele".” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Úgy fáj, au!, gusztustalan
A lét augusztustalan!”
/Csasztuska Szilveszter, a Nyarat Eldaloló Költői Klub (NYEKK) alanyi témafelelőse és betanított csősz/

„F. Endre és Cs. Szilveszter gyanúsított budapesti fűzfapoéták, maguk mindketten megvalósították az ősz elleni uszítás tényállását! Magukat saját kezűleg és lábúlag fogom kezelésbe venni! Ebből ideológiai ütleg lesz, akárki meglássa!” /Csávás Kálmán nagyonnagy, az Őr Század (ŐSZ) vas- és acélökle/

„Jaj, segítség! Ez az emailben jött elcitromsárgult levél hófehér betűkkel kiégette a retinámat! Bosszú!!! Csávás úr, azonnal adja ki az ’ÖL!’ parancsot!” /az ősz/

„A szezonális giccspályázatok első számú gáncsnoka lesújt. Pár rutin húzással magabiztosan jut el a klasszikus klisétől a posztmodernig, lendületesen söpri a verslábakat, új szóalakok és jelentések születnek, csak a rím a sent.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ismét egy polgárpuffasztóan fazonális gyöngyszem a humán dumán edződött tömegek felhergelésére! Vérpermetező vitalitás! Már-már majdnem megközelíti a nagy Lavórnyik Löftöny hírhedett ötsorosát:
  Elszelel a nyár,
  Simán az ősz nyer,
  Kopaszul a nyír,
  Rözsmölyög a nyűr,
  S hull a toro nyőr…
Ki más képes erre, mint Frady Endre?! Szerencsére csak ő! Na, vegyük-vigyük azt a kötetet, nincs itt semmi látnivaló!” /özv. Lavórnyik Löftönyné Dézsavű Debella, az Irodalom Visszarág c. művészeti és kártevőirtási folyóirat főszerkesztője/

„Beperelem ezt a szennylapot, mert kis kezdőbetűkkel írta a nevemet! Ezt nem tűröm, én nem vagyok nemecsek ernő!” /Toro Nyőr, tériszonyos torreádor/

„Mi ez a fertőző nihilizmus, ez a tömegoszlató tehetségtelenség?! Ki mer elkövetni ilyen őszbe beleőszítő koravénséget?! Ne lássam anyámat rúdugrani, ha nem nyitom ki pörös számat! Nem engem kellene kitiltani a közpénztévéből, hanem Frady Endrét a világegyetemről! A nyál kössön meg a szájában!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt Texasban akkor kezdődik az ősz, amikor lefejelem a fákról a lombot.” /Chuck Norris/

Abrakadabra

Szól a varázsló: „Abrakadabra!”
S mágia-bottal rácsap a babra…
Nincs meg bab már s hűlt helye pépes!
Hű, e varázsszó bármire képes?!

„De hát a bácsi egyszerűen csak szétverte a botjával a babszemet! Ez nem is varázslat volt és a bácsi nem is varázsló! Brühühü…” /a csalódottan síró négyéves Zénóka/

„Mi ez a cirkusz má megint, Csiri Bá?! Mit hadonászik azzal a golfütővel, mé nem használ inkább konzervnyitót?! Nooormális?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem figyel, humán úr?! Még a négyéves Zénóka is tudja, hogy mi a különbség a bab és a babkonzerv között! Amúgy minden a trükkön múlik.” /Frady Endre, költőgigász/

„Nincs itt semmiféle trükk, minden az abrakadabrán múlik! Akarják, hogy a szemük láttára tüntessek el akármennyi közvagyont, miközbe’ közbeszerzek?” /Mélyzseb Mohóny, közpénzmágus és nemzeti oligarcha/

„Mi ez a varázslat köntösébe bújtatott tomboló erőszak?! Ez már nem hókuszpókusz, itt már babra megy a játék! Le a babverőkkel! Babra magyar! Világ babjogi ombudsmanjai, egyesüljetek! Ne csak beszéljük a zöldségeket, de tegyünk is értük!” /Kebab Kösztöny, a Nemzetközi Babügyi Integrációs Igazgatóság (NB II) sajtószóvivője/

„Nézze, költő úr, én értékelem, hogy csak a szerencsétlen babot eresztette bő lére, nem a verset, ám ez az erény igencsak szerény, úgyhogy NEM ENG!. Nem akarom kedvét szegni, de ha legközelebb művészeti alkothatnékja támad, próbálja inkább néptánccal levezetni! Az a műfaj nem hozzám tartozik.” /Baltaarc Benő, a Nemzeti Alkotókedvetlenítő Vállalat (NAV) betanított főcenzora/

„E varázslatos vers olvasóiban felmerül a ’Mit meg nem adnék egy nagy tányér csülkös babfőzelékért?!’ kérdés, főleg így hó végén, ám a nyálcsorgató igazságok valóságtartalmának igazsága paradox módon messze áll a valóságtól. A vers rövid, de velős, mint a pacal. Aki ötöst szeretne, az holnapra vagy megtanulja, vagy hoz egy nagy lábassal!” /Ínségszikla Imréné Szűktáp Szidónia, középiskolai magyartanár és csontváz imitátor/

„Jézusi indíttatásból ma egy nagyobb élelmiszercsomaggal megpróbáltunk bejutni pár általános és középiskolába, de a karhatalom mindenütt megakadályozott minket az állam által éheztetetett pedagógusok táplálékhoz juttatásában. Ha Krisztus Urunk nem támadt volna fel, akkor most forogna a sírjában.” /Iványi Gábor, lelkész/

„Rémálmaimban kísért a szétvert babarc látványa! Községünk nevében kikérem magamnak ezt a verset! Ebből per lesz!” /Dr. Babarci Berci, Babarc község jogorvosa/

„Ne szórakozzanak folyton a nevemmel! Hogy lehet így békében nyugodni?!” /néhai Abrakadabra Aranka, a varázslónők ősanyja és varázsige díler/

„Jó lenne nekem lenni ilyen vers varázspálca, ha akarni nemzetközileg harasó csapatot csinálni és muszájni kutyaütni! Kéne csinálni csoda!” /Szerhij Rebrov, a Ferencvárosi Torna Club frissen kinevezett edzője/

„Mi ez a szellemi fekália, ez az irodalmi hasmenés?! Anyám szerint az ilyet be kellene tenni egy pelenkába és kidobni valahol egy külhoni autópálya mellé, de érzem rajta, hogy csak viccel, mert kultúrember ilyet sosem tenne! Frady Endrét viszont veszélyes hulladéknak kéne minősíteni és egy Koppány vértől veres karddal kipróbálni, mennyi a felezési ideje! Vagy a negyedelési! Abcúg Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer az erdőben aludtam, amikor rám ütött a mágia botjával egy abrakadabrázó varázsló. Arra ébredtem, hogy a fa tetejéről a hasfalamra zuhant egy a visszapattanás miatt hónaljból kiszakadt karja által levert mókuscsalád. Szegények nem élték volna túl a mágust, ha fel nem támasztottam volna őket.” /Chuck Norris/

Kifli mellett...

(gyerekdal)

Kifli mellett nyúl vigyorog
S felbámul a kéklő égre,
Hol egy dagadt sastyúk forog,
Majd lecsap a kiflivégre.

Mért nem nyúlra csap le a sas
Kiadósabb ebéd végett?
Könnyebb neki - mivel hasas -
Elkapni a kiflivéget.

Refr.:
  Jaj, hol a kifli? Jaj, hol a kifli?
  Jaj, kiürült ez a kongó tál!
  Ott van a kifli! Ott van a kifli!
  Randa madárnak a csőrén száll!

Száll a kifli, hull a morzsa,
Sastyúk bele félig tele.
Bús nyúlnak csak répatorzsa
Lesz a mai eledele.

Tanulság, a friss pékárut
Azon melegében egyed,
Mielőtt lecsapna rá rút
Csőrével egy madáregyed!

Refr.:
  Jaj, hol a kifli? Jaj, hol a kifli?
  Jaj, kiürült ez a kongó tál!
  Ott van a kifli! Ott van a kifli!
  Randa madárnak a csőrén száll!

„Randa és dagadt madárnak neveztél, te pókhasú fűzfapoéta?! Ha nem lennék degeszre telve friss pékáruval, akkor most miszlikbe aprítanálak a csőrömmel! Amúgy nem azért csaptam le a kiflire a nyúl helyett, mert előbbi nem tud elfutni, hanem mert jobban szeretem a jól átsült péksütiket, mint a nyers, zsíros nyúlhúst! Ennyike!” /a sastyúk/

„Zsíros a nénikéd, te randa tolvaj ragadozó! Ha engem próbálnál elkapni, akkor csak a hűlt helyemen törne szilánkosra a kajla csőröd! Amúgy ne lepődj meg, ha a következő ellopott kifli közepében egy időzített bomba fog megakadni a torkodon, te sörhasú sastyúk!” /a meglopott nyúl/

„Hogyha éhes sas has korog,
Csak egy lüke nyúl vigyorog!”
/Hurok Hubert, orvvadász és kortárs csasztuska díler/

„Tömören: ez rettenet. A teletabikat tudom elképzelni, ahogy ezt éneklik a duck tv-n... (IQ hanyatlás garantált)” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ez opusz Ezopuszt idézi, La Fontaine Jancsi is lehetne forrása. A dietetikailag megalapozatlan dramatizált tanmesék alrendjébe sorolnám. Dadusok és kisgyerekesek őrizkedjenek!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Korgó gyomorral olvastam ezt a friss pékáruról és jóllakott állatokról szóló, hiszen én ilyen fenséges étket csak a gazdagabb diákjaim eldobált tízórai maradványaiban láthatok, mert az éhbéremből nem engedhetem meg magamnak. Kétgyerekes pedagógusként csak a Méhzáros & Méhzáros Közéheztetési Alapítvány által szállított menzamoslék maradékán élek. Még szerencse, hogy Magyarország jobban teljesít, különben még ennyi se lenne!” /Gyomorszűk Gyuláné Csontésbőr Csomália, középiskolai tanár és guberáló/

„Jaj, Csomália, ne zúgolódj! A pedagógus életpályamodell 2/3-ának bevezetése óta majdnem annyit keresünk, mint egy jól menő birodalmi kéregető!” /Gyomorszűk Gyula, középiskolai tanár és lomis/

„Gyomorszűkné, hallgasson az urára és parancsolójára amúgy jóasszony módra, mert mi előbb ütünk és azután kérdezés nélkül megint! Nem szól szája, nem fáj feje! Na, indulás szülni egy harmadik gyereket is! Kellenek a fiatal focisták! Legyen kiken feszüljenek azok a 2rule mezek!” /Csávás Kálmán gólnagy, az Ellenkező Pedagógusokat Egyedi Gumírozott Övcsattal Rendreutasító Csoport (EPEGÖRCS) ideológiai ökle/

„Az ütemhangsúlyos versszakok és az időmértékes refrének kavalkádjának eklektikus disszonanciája teszi annyira felkavaróan bájossá ezt a frissensült sületlenségű gyerekdalocskát. Kiflivégek, vigyorgó nyulak, dagadt sastyúkok (tényleg, mi az a sastyúk?) népesítik be a költő agyát, majd onnan kitörve a gyerekekét is. Még mindig jobb, mintha a kütyüiket nyomkodva kockulnának! A dal ettől függetlenül zenés applikációnkra is letölthető. Kétszer tölt, aki gyorsan tölt! Gyerünk gyerekek!” /Balladaihomály Béláné Jutyúb Jolán, a Mértéktelen Energia Süvölvény Egyedeknek (MESE) c. gyerekdal kiadó lektora és marketing igazgatója/

„Mi ez a gyerekdalnak álcázott álirodalmi tivornya, ez a kiskorúak szellemi megrontására alkalmas elmefertő?! Ha én gyerek lennék, ettől celebmocsoktól évszázadokkal visszafejlődve azokat a kidobolt bulvárhíreket is elhinném, hogy a Föld lapos és Kopernikusz kommunista! Ha főpolgármester leszek, akkor ezt a borzalmat zenei közszeméremsértés vádjával örökre kitiltom Budapest egész területéről és háromszáz kilométeres körzetéből! Autó- és Frady-mentes fővárost minden magyar családba! Anyám, ugye rám szavazol?!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester önjelölt/

„Egyszer az én kiflimre is lecsapott egy szemtelen héja, de én nagyobbat csaptam a szemhéjammal. Héjapépes lett egész Texas.” /Chuck Norris/