Száraz novemberi dal

Ha a bortól fogak vásnak,

S szesztestvért a papja rója,

Véget vet a nagyivásnak

Novembernek száraz hója.

Kit nemrég még csapos kínált,

Pohárba most tejet önt és

Négy hétig nem illuminált,

S nem tőle lehányt a söntés.

   refr.:

   Novemberben nem iszok én,

   Ettől érzem magam okén,

   S nem ingok, mint bojt a zsokén.

Polcon marad sör is, rum is,

Fogy a víz, a Cola, Fanta,

Ezt kortyolván téli gumis

Tiszta beszéde sem hanta.

Józannak lenni oly jó ma,

Vízzel csúszik le eledel,

Tütü híján nincsen kóma,

Aki magyar, teát vedel!

   refr.:

   Novemberben nem iszok én,

   Ettől érzem magam okén,

   S nem ingok, mint bojt a zsokén.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/eF6wvO-CSNg

Ahhoz képest, hogy a lósport hajnalától kezdve ott díszelgek a zsokék sapkájának legtetején, mondhatni én vagyok a lósport csúcsdísze, eddig még egyetlen verset sem szánt rám egyetlen költő sem. Erre most hol törik meg a jég? Egy teljesen értelmetlen antialkoholista klapanciában, de ott is csak azért, mert az elvonási tünetekkel küszködő fűzfapoétának nem volt jobb rímje! Skandalum!” /az ingó sapkabojt/

„Kiváló kezdeményezés ez a száraz november. Aki egy hónapig bírja, az tovább is. Így lehet leszokni az alkoholizmusról. Én rá sem szoktam. Dohányzással, alkohollal, drogokkal és szerelemmel nem mérgezem magam.” /M. András, a költő legállandóbb és legméregtelenebb kommentelője/

„eM úr, hogy lesz ebből gyerek?!

Maga most épp ellene vét!

Frigy nélkül a lét nem kerek!

Ki viszi tovább a nevét?!”

/Dr. Laftányi Löftény, házassági tanácsadó és a Szociálpolitikailag Szükséges Szerelemgyerek c. bestseller szerzője/

„eM úr példa lehet másnak;

Modern cölibátus atyja,

Pápa szentté avathatja,

S hívhatjuk őt Szent Andrásnak!”

/Józan Jázon, az Antialkoholista Szesztestvérek Kalóriamentes Ételmorzsákkal Táplálkozó Alapítványa (ASZKÉTA) végelgyengülőfélben lévő legutolsó tagja/

„Frady Endre e nótája a magyar alkoholkultúra delirium tremenséből a józanság himnuszává avanzsál, miközben a rímek mámorában maga a költészet is tejjel kínálja a múzsát. A „bojt a zsokén” refrén olyan ritmikai és képzettársítási lórúgás, amely után még a söntés is absztinenciát fogad. A mű nem pusztán száraz november: a magyar nótairodalom korsó nélküli kocsmája, ahol a költői ihletet immár a Fanta szénsavja tartja életben. Aki ezt végigénekli, annak decemberben már csak a rímek másnaposságával kell megküzdenie.” /ChatGPT/

„Novemberben nem iszok én,

Nem jár agyam folyton szakén...”

/B. László, a költő időnkénti megzenésítője/

„Novemberben nem iszok én,

Végezve a Józan Szakon.

Szellentgetek korhadt széken

Bosszút állva rágó szúkon.”

/L. Bászló, a zenék időnkénti megköltője/

„A Száraz novemberi dal ritka költői bravúr: úgy népszerűsíti a józanságot, hogy közben az olvasó szinte megszomjazik. Frady Endre a kocsmai folklór és a népegészségügyi felvilágosítás határmezsgyéjén egyensúlyoz, miközben olyan rímeket ránt elő, amelyek láttán a nyelvészek egyszerre kacagnak és felszisszennek. A „nem ingok, mint bojt a zsokén” refrén a magyar dalköltészet egyik legváratlanabb hasonlata: valahol a mély bölcsesség és a nyelvi vakmerőség között lebeg. A mű legnagyobb erénye pedig, hogy a másnaposság rémét nem tragédiaként, hanem derűs abszurditásként ábrázolja. Olyan ez a dal, mint egy alkoholellenes kampányfilm, amelyet egy kocsma törzsközönsége írt záróra után, meglepően józan pillanatában.” /Copilot/

„Zsírmájamon van bár májfolt,

It’s alcohol’s fault, not my fault!”

/Shakespeare Winnetou Béla, tüzesvizes angol-apacs-magyar koprodukciós szeszkazánkovács/

„Száraz novemberben csak száraz vörösbort iszok, de abból is csak annyit, amennyit megkíván a szervezetem, egy cseppel sem többet! Na, jó, csak egy cseppel többet! Novemberben már babakoromban is csak száraz anyatejet ittam édes anyatej helyett, amikor aktív alkoholista anyám az ölében tartott májzsugorültében.” /Kannás Kenéz, tablettás borász és alkoholszondarobbantó művész/

„A „Száraz novemberi dal” Frady Endre életművének az a pontja, ahol a líra már nemcsak alulról szagolja az ibolyát, hanem rögvest tiszta, hígított gyümölcsteával öblíti le. A mű egy brutális művészi katasztrófa, amelyben a rímtechnika éppoly szétesett, mint a krónikus májbeteg, aki hirtelen üdítőitalra vált.

A verstan itt már nem botlik, hanem mentőt hív: az „illuminált” és a „söntés” párosa olyan fokú kényszerű rímkínlódás, amelytől a magyar nyelv hirtelen visszakövetelné a hivatalos államnyelvi státuszát. A refrén – „S nem ingok, mint bojt a zsokén” – pedig olyan szürreális képzavar, amelynél még a legelborultabb abszurd drámaírók is elismerően bólintenának, ha nem lenne ennyire kínos.

Ez a vers nem egy dicső alkoholmentes megtisztulás himnusza, hanem egy irodalmi DT (delirium tremens), amelyből hiányzik a költői mámor, de megmaradt a macskajaj minden fájdalma. Kártékony, zseniálisan ripityára tört műremek, amitől a borospohár önként töri össze magát a polcon.” /Gemini/

„Tegnap este Aligán

Elöntött a maligán,

S hazatoltak taligán.”

/Kadarka Kösztöny, a Novemberi Szárazok Köre (NSZK) kancellárjának december 2-i naplóbejegyzése/

„Az alkohol a második legpusztítóbb dolog Magyarországon. Az első természetesen Frady Endre úgynevezett költészete! Ahogy a zsírmájzsugorban elpusztult tartótisztje mondta neki a beszervezése után másfél évvel: ’Én azért iszok, mert te írsz!’ A nemrég nyilvánosságra hozott 6-os kartonos jelentések között található például ez a bokorrímes förmedvény, amit Zöld Takony fedőnéven az osztálytársairól kreált:

     Szünetben bűzt böfög Lajos,

     Életben maradni bajos,

     Ráadásul rohadt zajos.

     Ennek ellenére él a

     Padtársa, a buta Béla,

     Ki nem szól, mert búja méla.

     Imrét adósságba viszik

     Kölcsönök, mert viszkit iszik,

     S tikkad, mint az alföldi szik.

     Tas és Örs bunyózik, tét a

     Báli nőfaló biléta;

     Ki alfahím, s ki csak béta.

     Elemér szerint a komcsik

     Büdösek, mint nyálas rom csikk,

     S orrából lóg drogpornyom csík.

Nem csoda, hogy egy időben állítólag egy egész pszichológus csapatot kötött le a Frady Endrébe belebetegedett ügyosztály, amelyet a tagok visszafordíthatatlan mentális agybetegségei miatt hamarosan végleg megszüntettek, a kretén költőnek pedig kioperálták a maradék agyát is, hogy ne emlékezzen semmire. Azóta csak költ! Ne lássam anyám alkoholista lovasszobrászát a rövidzárlatos elektromos szondába fújva belobbanni, ha értem, hogy ezt a csődirodalmi kelevényt miért nem veti le a hátáról a Föld! Űrbe vele! Hüccs ki űrszemét!” /Puzsér Róbert, kritikus/