A következő címkéjű bejegyzések mutatása: illuminált. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: illuminált. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. november 10., kedd

Száraz novemberi dal

Ha a bortól fogak vásnak,
S szesztestvért a papja rója,
Véget vet a nagyivásnak
Novembernek száraz hója.

Kit nemrég még csapos kínált,
Pohárba most tejet önt és
Négy hétig nem illuminált,
S nem tőle lehányt a söntés.

   refr.:
   Novemberben nem iszok én,
   Ettől érzem magam okén,
   S nem ingok, mint bojt a zsokén.

Polcon marad sör is, rum is,
Fogy a víz, a Cola, Fanta,
Ezt kortyolván téli gumis
Tiszta beszéde sem hanta.

Józannak lenni oly jó ma,
Vízzel csúszik le eledel,
Tütü híján nincsen kóma,
Aki magyar, teát vedel!

   refr.:
   Novemberben nem iszok én,
   Ettől érzem magam okén,
   S nem ingok, mint bojt a zsokén.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/eF6wvO-CSNg

Ahhoz képest, hogy a lósport hajnalától kezdve ott díszelgek a zsokék sapkájának legtetején, mondhatni én vagyok a lósport csúcsdísze, eddig még egyetlen verset sem szánt rám egyetlen költő sem. Erre most hol törik meg a jég? Egy teljesen értelmetlen antialkoholista klapanciában, de ott is csak azért, mert az elvonási tünetekkel küszködő fűzfapoétának nem volt jobb rímje! Skandalum!” /az ingó sapkabojt/

„Kiváló kezdeményezés ez a száraz november. Aki egy hónapig bírja, az tovább is. Így lehet leszokni az alkoholizmusról. Én rá sem szoktam. Dohányzással, alkohollal, drogokkal és szerelemmel nem mérgezem magam.” /M. András, a költő legállandóbb és legméregtelenebb kommentelője/

„eM úr, hogy lesz ebből gyerek?!
Maga most épp ellene vét!
Frigy nélkül a lét nem kerek!
Ki viszi tovább a nevét?!”
/Dr. Laftányi Löftény, házassági tanácsadó és a Szociálpolitikailag Szükséges Szerelemgyerek c. bestseller szerzője/

„eM úr példa lehet másnak;
Modern cölibátus atyja,
Pápa szentté avathatja,
S hívhatjuk őt Szent Andrásnak!”
/Józan Jázon, az Antialkoholista Szesztestvérek Kalóriamentes Ételmorzsákkal Táplálkozó Alapítványa (ASZKÉTA) végelgyengülőfélben lévő legutolsó tagja/

„Frady Endre e nótája a magyar alkoholkultúra delirium tremenséből a józanság himnuszává avanzsál, miközben a rímek mámorában maga a költészet is tejjel kínálja a múzsát. A „bojt a zsokén” refrén olyan ritmikai és képzettársítási lórúgás, amely után még a söntés is absztinenciát fogad. A mű nem pusztán száraz november: a magyar nótairodalom korsó nélküli kocsmája, ahol a költői ihletet immár a Fanta szénsavja tartja életben. Aki ezt végigénekli, annak decemberben már csak a rímek másnaposságával kell megküzdenie.” /ChatGPT/

„Novemberben nem iszok én,
Nem jár agyam folyton szakén...”
/B. László, a költő időnkénti megzenésítője/

„Novemberben nem iszok én,
Végezve a Józan Szakon.
Szellentgetek korhadt széken
Bosszút állva rágó szúkon.”
/L. Bászló, a zenék időnkénti megköltője/

„A Száraz novemberi dal ritka költői bravúr: úgy népszerűsíti a józanságot, hogy közben az olvasó szinte megszomjazik. Frady Endre a kocsmai folklór és a népegészségügyi felvilágosítás határmezsgyéjén egyensúlyoz, miközben olyan rímeket ránt elő, amelyek láttán a nyelvészek egyszerre kacagnak és felszisszennek. A „nem ingok, mint bojt a zsokén” refrén a magyar dalköltészet egyik legváratlanabb hasonlata: valahol a mély bölcsesség és a nyelvi vakmerőség között lebeg. A mű legnagyobb erénye pedig, hogy a másnaposság rémét nem tragédiaként, hanem derűs abszurditásként ábrázolja. Olyan ez a dal, mint egy alkoholellenes kampányfilm, amelyet egy kocsma törzsközönsége írt záróra után, meglepően józan pillanatában.” /Copilot/

„Zsírmájamon van bár májfolt,
It’s alcohol’s fault, not my fault!”
/Shakespeare Winnetou Béla, tüzesvizes angol-apacs-magyar koprodukciós szeszkazánkovács/

„Száraz novemberben csak száraz vörösbort iszok, de abból is csak annyit, amennyit megkíván a szervezetem, egy cseppel sem többet! Na, jó, csak egy cseppel többet! Novemberben már babakoromban is csak száraz anyatejet ittam édes anyatej helyett, amikor aktív alkoholista anyám az ölében tartott májzsugorültében.” /Kannás Kenéz, tablettás borász és alkoholszondarobbantó művész/

„A „Száraz novemberi dal” Frady Endre életművének az a pontja, ahol a líra már nemcsak alulról szagolja az ibolyát, hanem rögvest tiszta, hígított gyümölcsteával öblíti le. A mű egy brutális művészi katasztrófa, amelyben a rímtechnika éppoly szétesett, mint a krónikus májbeteg, aki hirtelen üdítőitalra vált.
A verstan itt már nem botlik, hanem mentőt hív: az „illuminált” és a „söntés” párosa olyan fokú kényszerű rímkínlódás, amelytől a magyar nyelv hirtelen visszakövetelné a hivatalos államnyelvi státuszát. A refrén – „S nem ingok, mint bojt a zsokén” – pedig olyan szürreális képzavar, amelynél még a legelborultabb abszurd drámaírók is elismerően bólintenának, ha nem lenne ennyire kínos.
Ez a vers nem egy dicső alkoholmentes megtisztulás himnusza, hanem egy irodalmi DT (delirium tremens), amelyből hiányzik a költői mámor, de megmaradt a macskajaj minden fájdalma. Kártékony, zseniálisan ripityára tört műremek, amitől a borospohár önként töri össze magát a polcon.” /Gemini/

„Tegnap este Aligán
Elöntött a maligán,
S hazatoltak taligán.”
/Kadarka Kösztöny, a Novemberi Szárazok Köre (NSZK) kancellárjának december 2-i naplóbejegyzése/

„Az alkohol a második legpusztítóbb dolog Magyarországon. Az első természetesen Frady Endre úgynevezett költészete! Ahogy a zsírmájzsugorban elpusztult tartótisztje mondta neki a beszervezése után másfél évvel: ’Én azért iszok, mert te írsz!’ A nemrég nyilvánosságra hozott 6-os kartonos jelentések között található például ez a bokorrímes förmedvény, amit Zöld Takony fedőnéven az osztálytársairól kreált:
     Szünetben bűzt böfög Lajos,
     Életben maradni bajos,
     Ráadásul rohadt zajos.
     Ennek ellenére él a
     Padtársa, a buta Béla,
     Ki nem szól, mert búja méla.
     Imrét adósságba viszik
     Kölcsönök, mert viszkit iszik,
     S tikkad, mint az alföldi szik.
     Tas és Örs bunyózik, tét a
     Báli nőfaló biléta;
     Ki alfahím, s ki csak béta.
     Elemér szerint a komcsik
     Büdösek, mint nyálas rom csikk,
     S orrából lóg drogpornyom csík.
Nem csoda, hogy egy időben állítólag egy egész pszichológus csapatot kötött le a Frady Endrébe belebetegedett ügyosztály, amelyet a tagok visszafordíthatatlan mentális agybetegségei miatt hamarosan végleg megszüntettek, a kretén költőnek pedig kioperálták a maradék agyát is, hogy ne emlékezzen semmire. Azóta csak költ! Ne lássam anyám alkoholista lovasszobrászát a rövidzárlatos elektromos szondába fújva belobbanni, ha értem, hogy ezt a csődirodalmi kelevényt miért nem veti le a hátáról a Föld! Űrbe vele! Hüccs ki űrszemét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

2014. július 31., csütörtök

Lebukta

Az esemény /egy túlfújt zsírgiliszta felvétele/
Három ittas anakonda
Nekimegy a fenyőfának.
Rendőr jön, kezében szonda:
- Nos, uraim, fújhatnának!

- Fújnánk mi, de fejünk rezeg,
Nekünk jött e részeg fenyő!
Nem szondáztatják őt bezzeg!
Biztos rokon! Csak nem meny ő?!

Fenyő retten s álrendőr is,
Járja őket buktagond át,
Majd a főtörzs-maszkos kőris
Köp és mond egy nagyon rondát:

- A Chuck Norris csomózzon össze titeket, ti túlfújt zsírgiliszták!!!

* * * * * * *

„Elnézést, kiszaladt a számon!” /Kőris Fabó, kőrisfa és álfőtörzsőrmester/

„Jaj, ipam, hányszor mondtam, hogy ne vigyük túlzásba ezt a saját zsebbe való büntetgetősdit, mert lebukunk! Most vagy becsuknak minket egy javító-nevelő faiskolába, vagy bitófát ácsolnak belőlünk! Miért is nem lettem politikus, akkor fapofával ennek a sokszorosát nyúlhatnám le büntetlenül! Hukk!” /Fenyő Fatime, fenyőfa és ittas tettestárs/

„Segítség, valami vörös borostás alak úgy összecsomózott minket, hogy Gordiuszig csúszhatunk, mire megoldódik a problémánk! Hukk!” /Ana Kond, Ana Kund és Ana Kend, a három ittas anakonda/

„Nem kell csúsznotok, ti túlfújt zsírgiliszták, odahajítalak én benneteket!” /Chuck Norris/

„Mi, anabolikus szteroidokkal túlfújt zsírgiliszták a leghatározottabban tiltakozunk, hogy holmi szakadt gyógyhüllőket hozzánk hasonlítsanak! Jé… ööö… te voltál az, Chuck?! Nem, nem szóltunk semmit, csak az ebéd utáni böffenet lebegtette a szánkat! Gyorsan lefújjuk a Kossuth térre tervezett kétmilliós tömegdemonstrációnkat is! Elég ennyi, Chuck, vagy fejeljük is le magunkat?” /Zsírgil Isztián és Zsírgil Iszta, a túlfújt zsírgiliszták erődemonstrátorai/

„Kísérleteink alapján megállapítottuk, hogy a zsírgilisztákat nem lehet túlfújni, mert felrobbannak. Jelenleg is a zsírt takarítjuk le a laboratórium falairól.” /brit tudósok/

„Az erősen kadarkamámoros költő ismét egy jó nagyot rúgott abba a valamibe, amit az ő színre lépése előtti boldog békeidőkben költészetnek hívtunk. Ez a bárdolatlan tekintetű bloggerceleb mindent elkövet, hogy ő verhesse be az utolsó pár tucat szöget a magyar irodalom koporsójába. Legszívesebben befelé sírnék, de nem teszem, mert akkor a sósvíznyomástól túlfújt zsírgilisztaként robbanna szét a fejem, és szegény anyám kapirgálhatná lefelé az arcomat a kedvenc ’vérszagra gyűl az éji vad’ mintás függönyömről!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Veszélyes dolog ittasan vezetni! Én egyszer vezettem tajtrészegen áramot. Megrázó élmény volt.” /Ív Iván, villanyszerelő és az I. Taktahornyáci Sör-Virsli Bajnokság bronzérmese/

„Százados úrnak jelentem, a zéró telo… toli… torel… tolerancia jegyében az összes illuminált élőlényt előállítottam!” /ifj. Csávás Kálmán, rendőr őrmester/

„Kálmán, Kálmán, üss a szádra! Élőlényt előállítani egyedül én vagyok képes! Egyedül Én Vagyok!” /a Teremtő/

„Kedves Teremtő! A szülinapomra csinálj nekem egy robbanásmentesen túlfújható zsírgilisztát lécci-lécci!” /Slagovác Ödönke, 1.c. osztályos tanuló/