2013. július 25., csütörtök

Úgy szeretnék...

Úgy szeretnék egyszer NASA
lenni, vagy egy gazdag pláza
tetején egy menő butik,
hol a trendi cuccok tutik!

Úgy szeretnék betonfűrész
lenni, vagy egy nagy zöld fű rész
mellett terjedő kór háza,
amit föntről lát a NASA.

Sajnos rám se néz a NASA,
s közben vasmarokkal ráz a
hideg nővér s karom fagy át:
„Kioperáltuk az agyát!”

„A leghatározottabban kikérjük magunknak, hogy a nevünk kapcsolatba kerüljön egy minden bizonnyal elmebeteg költő tevékenységével! Mi nem figyelünk meg senkit, hacsak nem tudják igazolni marslakó, alien, vagy ufonauta mivoltukat.” /Dr. Prof. Like Skylander, a NASA űrkiadó Facebook oldalának főszerkesztője/

„NE A NŐVÉRKE LEGYEN HIDEG, HANEM A SÖR! VOLT EGYSZER EGY SÓGOROM BRIZLINCÉBEN, NA ANNAK OLYAN HIDEG VOLT A LÁBA, HOGY AMIKOR NYÁRON BELÓGATTA A SIDERKA FOLYÓBA, AZ RÖGTÖN BEFAGYOTT ÉS OTT KORCSOLYÁZTAK A PARASZTGYEREKEK!” /Pepin bácsi, a sörgyári capriccio legzajosabb szereplője/

„Nem vagyok hideg! Az csak a páciens mélyaltatásból történő felébredésének a mellékhatása, hogy fázik, mint a jegelt disznó. Agyatlan idióta!” /Rozmár Rezsőné Ingrid Iceberg, norvég származású ápolónő és maszek hűtőszekrény szerelő/

„Jaj, de jó, hogy ilyen könnyedén leng a fejem a szélben! Zöld-fehér lufi vagyok, fölrepülök… Zőőőd zászlóóók, zőőőd sasok, magasan szárnyaljatóóók… Csak be ne verjem az üres fejecskémet egy csúnya NASA műholdba!” /Frady Endre, könnyedén röpködő költő/

„Érdekes, hogy ez a teljes agyeltávolítást lehetővé tevő mélyaltatás közepette látott lázálomból kikínlódott vers semmivel sem rosszabb azoknál, amiket fűzfapoétánk még az úgynevezett ’normális’ állapotában írt. Sejtettem én, hogy korábban sem használta az agyát. Ezentúl intelligencia tesztet fogok kitöltetni minden költővel és megtiltom anyámnak a legalább 50-es IQ-t el nem érők olvasását. Az ilyenek ne költsenek, hanem húzzanak haza betont fűrészelni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Csak négyszemközt merem megsúgni, a nyilvánosság előtt pedig letagadom, de mi tényleg megfigyeljük a betonfűrészeket és a nagy zöld fű részek mellett terjedő kórok házát is. Sajnos a költő agyát a legnagyobb felbontású műhold kameráink sem érzékelik. Mi is csak az enyhe remegést az Erőben.” /egy a neve elhallgatását kérő NASA kutató/

„Ne titkolózzál már Lukácsom! Hadd kerüljünk be a bulvármédiába és hadd pukkadjon meg az a sok irigy disszidens magyar!” /Luke Skywalkerné Varangyi Vendetta, a NASA büfé menüügyi menedzsere/

„Ez a vers épp olyan érthetetlen és felfoghatatlan, mint én magam! Azt se tudom, hol vagyok! Miáúúú!” /Schrödinger macskája/

„Engem csak egyszer akart megfigyelni egy NASA műhold, de a Szaturnuszig rúgtam és útközben frontálisan széttrancsírozott három UFO-t! Ne röpködjön már itt az a sok idegen! /Chuck Norris/

2013. július 24., szerda

"A nyúlon túl..."

Nyúlhős indul nyúlcsatába,
Nyúlcipőben viszi lába,
Nyúlmellkasán tökhéj-nyúlvért,
S (rím kedvéért: ) iszik nyúlvért.

Nyúl farkasa másik nyúlnak,
S nyúlordasnak bizonyulnak?
Gyáva nyúlból lett most állat,
S fröcsög nyúlós harci nyálat?!

Nyúlvad attól bőszen kába,
Dopping került nyúltagyába,
S iszonyúlt nagy csatatér lett
Abból, mi „csak” nyúlkísérlet…

Nyúldoki, ha nem lesz hanyag,
Éjt átnyúló ellenanyag
Hatékonyúl… s báj és puszi
Leend… s lőn Húsvéti Nyuszi!

ui.:

Gyalog galopp… Ez a titka!!!
„A nyúlon túl…” igen ritka,
Hogy ne állna egy szadistább
Felfogású orvosi stáb…

http://www.stopvivisection.eu/hu

2013. július 23., kedd

Véradásra hívó jel

Véradásra hív most e jel,
S ki nem hurka, sok vért tejel.
Júda Ben-Hur jön, majd Yoda
S dől a veres ér-lé csoda.
Yodát követ Luke Skywalker,
S Chewbacca is: ez egy jó kör!

Tajtrészegen el ne gyere,
TAJ-t viszontág hozzál, mer’ e
Nélkül nem adhatsz egy decit
Se, sőt tán nem is ehetsz itt
Előgyártott nápolyikat
(Azért szólok, ne légy kikatt!)!

Véradásra hív most a jel,
Úgyhogy ne szaladjál, jaj, el!
Legyen tűnyom Hubán, Lüszin
(Vérpiros, mi gyönyörű szín)
Tason, Leián, Wan Kenobin,
S csobogjon a hemoglobin!

VÉRADÁS:
időpont: 2013 augusztus 2. (péntek) 15:30 – 18:00
cím: Bp. XI. ker. Vásárhelyi Pál utca 4-6. IV. emelet


„Hurka voltam kiskoromban és nem is adtam vért, ám azóta felnőttem és már adok.” /Júda Ben-Hur, Oscar-díjas főhős/

„Ha nem iszok… hukk… akkó’ félek a tűtől… hukk… ha meg iszok, akkó’ meg nem vesznek vért, mer’… hukk… aszongyák, hogy tja… taj… tajrét… szóval, hogy ittas vagyok… hukk… ez a 22-es számú italbolt csapdája… hukk…” /Kadarka Béla, mezőőr és törzsvendég/

„Alacsony hemoglobin szintű vashiányos Jedi lovagoknak javasolnám, hogy a véradást megelőző hetekben egyenek meg naponta egy egész birodalmi lépegetőt! Én is ettől vagyok fitt még 900 évesen is!” /Yoda, agg Jedi-mester/

„Nehogy már az a kis ráncos zöld bőregér is idejöjjön vért adni, mert állandóan bealszik és álmában valami Erőről motyogva össze-vissza emelgeti az ágyakat!” /Dilaj Dödölléné Döfő Donoróza, főnővér/

„A sportorvosom szerint nem adhatok vért, mert ha egy fekvőbeteg megkapná ezt a szintetikus lilás löttyöt, egyből felpattanna és kilenc nyolcat futna százon, ami felkeltené a WADA ellenőrök gyanúját.” /egy magát megnevezni nem kívánó világbajnok sprinter/

„A versszakok sorszáma hat, így a vers is hat. Három versszak van. Háromszor hat az tizennyolc, egy meg nyolc az kilenc, ha ebből kivonjuk a versszakok számát, a hármat, akkor visszakapjuk a hatot. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Szaturnusz együtt áll a Plútóval, a Donald kacsa meg a Miki egérrel, akkor mesésen mágikus számmisztikai koherenciát tapasztalunk, ami vérforralóan hat. Már megint hat! Őrület! Forr a vérem! Meg fog olvadni a műanyag cső! Ott a helyem!” /Vátesz Virgil, asztronumerológus és lakodalmas rocker/

„Hát már a véradóhatóság is rám száll?! Mi vagyok én, fejőstehén?! Olyan tohonya testtel és négy ormótlan lábbal nem tudnék átcikázni a Madrid védelmén! Ja, hogy ez nem olyan adó? Akkor milyen, tévé? Mosolyogjak?” /Lionel Messi, barcelonai focigéniusz/

„Majd a műkaromat tartom oda, az nem fáj, ha megszúrják! Hihi!” /Luke Skywalker, Jedi lovag/

„Phhh-phhh… Luke fiam, ne égesd már apádat... phhh-phhh… Elég baj az nekem, hogy kihagytak a versből… phhh-phhh… mindjárt szét is lövetem Frady Endrét a Halálcsillaggal… phhh-phhh…” /Darth Vader, sötét lovag/

„Nincs az a gyémánttű, ami ki tudná lyukasztani a bőrömet és a vénámat, ám mivel nekem a nyálam is hasznosabb és egészségesebb, mint bárki másnak a vére, majd teleköpök egy félliteres zacskót.” /Chuck Norris/

2013. július 22., hétfő

Szotyi

"Nyakig nyálas szotyihegyben"
Szotyi héját felém köpte
Fél kettőkor kisangyalom,
Ívben csillant nyálas röpte,
S térdemig ért már a halom.

Jaj! Fel leszek négyelgetve,
Bosszúszomja olthatatlan!
Kisangyalom éles nyelve
Csípős, mint egy bolha-katlan:

„Szotyolázva terád vártam,
Megegyezve negyed egyben,
S itt ülök most tök bezártan,
Nyakig nyálas szotyihegyben!!!”

„Továbbálljak? Tovább álljak?”
Hezitátor néz így egy nőt...
Olybá tűntem, mint egy ál-jak,
Bundaként reám is hegy nőtt...

Héjas dombbá váltunk, s váltunk...
(Folt esett az etiketten!)
Fiam! Randin rossz a nyál-tunk!
Jobbak lesztek-e ti ketten?

2013. július 19., péntek

Vendégek


Vendégeink most a konok
Karakterű vérrokonok.
Maradnak még, eldöntötték
S befeszülnek, mint a lőtt ék.

Sáskahadként mindent esznek,
S nagy barátai a szesznek.
Terelgetném ajtó felé
Őket. Ülnek. „Kell még e lé!”

Bordalokat énekelnek
S nem tekintik intő jelnek
Azt, hogy őket ütöm-verem!
Ám agyamban ötlet terem:

Hogyan vessünk véget ennek?
Mi megyünk, ha ők nem mennek!
Kisangyalom padlót átás
És kikúszunk. Viszontlátás!

„Hé, Frady koma! Hát milyen unfertig az, hogy az egész rokonság napok óta teljes erejével azon dolgozik, hogy egy kis életet leheljen a satnya valóságotokba, te meg a kisangyaloddal együtt elszöksz egy padlóba vájt lyukon?! Sehol egy Auf Wiedersehen, sőt a hűtő, meg a spájz is kezd már kiürülni! Na, azt leshetitek, hogy mikor tesszük legközelebb a tiszteletünket nálatok! Der Tajtparaszt!” /Sepp Franzstadt, burgenlandi traktoros és vérrokon/

„Nálunk is hetek óta lenni sok kicsi sárga vérrokon és ők se akarni hazamenni. Szerencsére én kapni kamikaze kiképzés és mindjárt megnyomni kis piros gomb a köpenyem alatt és lenni jó nagy bumm!” /Aprito Kicsire, japán hentes és kamikaze/

„Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek, úgyhogy kérem, nekem alibim van! De azért szeretném, ha szeretnének!” /Ady Endre, költő/

„Nálam is voltak idegesítő rokonok, akik sokáig akartak maradni, de már nincsenek nálam. Hogy hol vannak, azt nem tudom, csak a falakon és a plafonon lévő emberszabású lyukak jelzik, hogy milyen irányokban távoztak.” /Chuck Norris/

„Hazánk fő húzóágazata az idegenforgalom. A legendás magyaros vendégszeretet több bevételt jelent az államkasszának, mint a mókus fent a fán.” /Dr. Zimmer Ferenc, idegenforgalmi államtitkár és a Kű Lajos úttörőcsapat egykori nótafája/

„Ah, ja! Szép kis magyaros vendégszeretet, mondhatom! Schöne Ungarische Wirtschaft!” /Frau Franzstadt született Aranka Tafelschpitz/

„A költeményre jellemző a már-már shakespeare-i jellemábrázolás. A magányos introvertált hős harca az extrovertált hadak ellen. Hadd menjen a had! De a had marad. A némi rejtetten agresszív kolerikussággal megbolondított melankolikus költő egyre kétségbeesettebben küzd a szangvinikus siserahadak arctalan arcvonalával. Végül flegmán feladná, de hű társa, a Nő, aki mindig mélyre ás, most is megmenti és a felhalmozott javak terhétől megszabadulva boldogan haladnak kéz a kézben az élet rögös országútján a lenyugvó nap martyvörös korongja felé. Jaj, de szép! Brühühü…” /Dr. Wunderbar Barbara, alanyi költő és pszichopatológus/

„A vérrokonság azt jelenti, hogy két embernek van legalább egy közös őse. Nos, elmondható, hogy Noé mindnyájunk közös őse, így mindannyian vérrokonok vagyunk. Frady Endre, mi is jövünk!!!” /Dr. Prof. Karl-Heinz Katzenjammer, a Lebensmittel-i Egyetem genetika professzora és huszonhat gyerekes családapa/

„Nehogy a végén még kiderüljön, hogy én is távoli vérrokona vagyok Frady Endrének, mert akkor ijedtemben leeszem a partedlimet! Anyám, esküdj meg, hogy nincs egy előlem eltitkolt Frady Franciska leánykori neved és apám se Franzstadtról magyarosított Puzsérra!” /Puzsér Róbert, kritikus/

2013. július 18., csütörtök

Idegen a házamban

Kopogtattak. A töksüket Cinóber anyó kinyitotta az ajtót. Mivel a régi szovjet hallókészülékének benzinmotorjához évek óta nem kapott pótalkatrészt, ezért folyton ott üldögélt a bejáratnál és percenként kinyitotta, hátha épp akkor jön valaki. Most szerencséje volt, mert egy alacsony zöld lény toporgott a lábtörlőn.
- Jó estét! Kihez van szerencsém? – kérdezte örömmel a társaságkedvelő Cinóber anyó.
- Swxprglmny! – válaszolta az idegen.
- Nagyszerű! Jöjjön be kedveském! Biztosan átfázott odakint. Nagyon becsapós ám ez a július! Manapság hűvösek tudnak lenni a nyári esték! Bezzeg régen, amikor a boldogult Gyulám még csak udvarolt nekem és naplementekor kint sétáltunk a parton, sose fáztunk meg! Illetve egyszer igen, de akkor tél volt, és az én szórakozott vőlegényem – az Isten nyugosztalja! – elfelejtett cipőt húzni a lábára. Hej, azok a régi szép idők! Tudja, mi még szent dolognak tartottuk a házasságot és az esküvő előtt még meg sem csókoltuk egymást, nemhogy ágyba bújtunk volna, ha érti, mire gondolok. Bezzeg ezek a mai fiatalok még a másik nevét sem tudják, de már lefekszenek egymással! Micsoda fertő! Már a tévéből is csak a szex ömlik, úgyhogy nem is nézek mást, mint a Lottó sorsolást és az Önök Kértéket. Jaj, a múltkor is mutatták a Latabárt, meg a Kiss Manyit! Ilyenkor mindig megkönnyezem az adást, mert annak idején még szegény megboldogult Gyulámmal néztük meg őket az Operett Színházban. Na, de nem untatom magát ezekkel a régi történetekkel, hiszen nyilván nem ezért látogatott meg, hogy egy bolondos öregasszony fecsegését hallgassa! Inkább főzök magának egy jó forró teát, mert látom, hogy szinte zöldre fagyott odakint! Sajnos csak akciós magyar teám van, mert a nyugdíjból másra nem telik. Bezzeg régen, amikor még az én megboldogult uram főosztályvezető volt a Magyar Állami Fűmag és Teagyárban, mindig volt itthon az idelátogató külföldi teaipari vendégektől ajándékba kapott Lipton, Earl Gray és Зелёный Таракан típusú tea. Hej, szegény uram napokig röhögött, amikor a teafiltert korábban nem ismerő szovjet delegáció tagjai a mi Pusztai Erős márkanevű filtereinket a szájukba vették és egyenest oda akarták önteni a szamovárból a forró vizet! Képzelheti, amint meglett férfiak üldögélnek és a szájukból kilóg a teafilter márkajelzése! Hahahaha! Bocsásson meg, de még ma is nevetnem kell, ha rágondolok! Manapság sajnos alig van valami, amin nevetni lehetne. Szegény Fifimet is el kellett altatni, mert már olyan öreg volt, hogy enni sem bírt… Látja, most meg sírok! Pedig olyan drága a papírzsebkendő is! Minden olyan drága! Legyen olyan drága és ízesítse be magának a saját ízlése szerint! Van itt kristálycukor, tej és egy kis citromlé is. Citromot már nem veszek, mert csak spanyolt lehet kapni, de az aranyárban van. Apropó arany! Szegény megboldogult uram imádta az Aranycsapatot! Én sosem értettem, mi jó van abban, hogy huszonkét fiatalember kerget egy labdát hatvanezer meg üvöltve nézi, de az én drága jó Gyulámnak rajtam kívül a foci volt a második szerelme. Heeej, de régen is volt… Jaj, nem untatom? Már megy is? Ilyen hamar? Remélem, hogy máskor is eljön! Viszontlátásra kedveském!
- Wxrstbgdzy! – mondta a kis zöld lény és egy csészealjba szállva kirepült a világűrbe.
- Szimpatikus volt ez az idegen! Olyan ritka manapság az olyan ember, akivel igazán jól el lehet beszélgetni!

2013. július 17., szerda

Homokszemek

Homoktesten csupán szemek
vannak, de ő semmit se lát.
Városban ez nem túl remek,
főleg, mikor zebrán kel át.

Ezért inkább parton lakik,
s lögybölik őt folyók, tavak,
tengeróceánok, akik
azt se veszik észre, ha vak.

Rajta napozik a tömeg,
s mivel a víz felé lejt ék
alakban, nem rohad ő meg:
lefolyik a sok verejték.

Néha nőnek benne gyomok,
Ám, mint Telléknél a Will ág,
Olyan népszerű a homok.
Szemeseknek áll a világ!

„Tisztelt költő úr! Nem tudom, hogy tudja-e, hogy a homok nem csak versbe való, de megfelelő mennyiségű kavics, cement és víz hozzáadásával, majd e keverék megfelelően bevasalt zsaluzatba öntésével vasbeton koszorú is készíthető belőle. No, ennek figyelembe vételével egyszer még magából is lehet koszorús költő.” /Kengyel Jenő, Kossuth-díjas vasszerelő/

„Nagyon nagy igazságtalanságnak tartom, hogy mindig csak a Vilmos öcsémről beszélnek az emberek! Ő csak egy böhöm nagy almát lőtt le a lakli fia vízfejéről, én viszont tíz kiló diót törtem meg kalapáccsal az anyósom kontyos kobakján. Ez sokkal nehezebb volt, mert folyton felborult az öreglány! Rólam mégsem regélnek a históriás könyvek!” /Tell Lajos, patkolókovács és foghúzó mester/

„Szerencsére nem csak a vízparton van homok, hanem a városban, a játszótéri homokozókban is! Nincs is annál jobb vécé! Miáúúú!” /Klozet Klotild, kóbor macska/

„A cím a Homokszemek, de a vers magáról a homokról szól. Rész - egész. Tézis - antitézis. Mikro - makro. Elemi kicsi - állat nagy. Egyes szám – többes szám. A homok egyes száma hom lesz és a belőlük épülő home-oknak örül majd minden mostani homeless. Szociálisan érzékeny világnyelvtan! Gyönyörű és megható! Úgy bőgök, hogy taknyom-nyálam összefolyik, de a rézsűs szemcsés homok szerencsére beszivárogtatja a mindenséget szimbolizáló tengeróceánba… Ah!” /Mályvalila Donatella, művészettörténet tanár és betanított lomtalanító/

„Minden Frady Endre versnél abban reménykedem, hogy a költő ezzel elérte a mélypontot és innen már csak fölfelé pattan. De nem, mert újra és újra kiderül, hogy még mindig van lejjebb. Szerintem már leírta magát a sárga földig. Anyám szerint még nem, de hát fogok én az anyámmal vitatkozni?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Heeej, amikor Frady Endre még csak kétsoros verseket írt, azok voltak a szép idők! A versei már akkor is szörnyűek voltak, de akkor legalább még fiatalok voltunk és előttünk volt az élet. Ma már nincs előttünk, de remélhetőleg a Frady művek nagyobb része is mögöttünk van már.” /Újpesti Barnabás, kortárs költő és buszsáv festő/