Halszagú Aliz

Herkentyűket zabál Aliz,
Szétárad benne a hal íz,
S szájából dől makréla bűz,
Ami engem távolabb űz.

Észreveszi, épp szökök el,
Úgyhogy nyomban elém szökell,
S egérutamban áll a gát,
Rám árasztva bősz halszagát:

„Életművész úr, egy halat
Nem kóstol meg? Itt egy falat!
Egye meg e hekkelt filét!”
Hej, nehéz a világfi lét!

„Úgy, szóval maga szerint csodaországunk Aliz NER-társnő miatt halszagú?! Tengeri herkentyűk felemlegetésével gúnyolódik azon, hogy a pillanatnyilag kis hazánk partjait momentán egyetlen tenger sem mossa?! Na, világfi polgártárs, hajoljon csak ide fülkagylóval előre egy csattanós válaszért!” /Csávás Kálmán degenerális, a Poénkodással Léhűtésre Uszító Szibarita Álköltőket Felpofozó Alapítvány (PLUSZ ÁFA) operatív tisztje/

„Elégtételt akar Aliz,
Csinos arcát fűti a láz.
Hagyján, hogy Frady nem nyaliz,
De az Endre direkt aláz!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Amelyképpen az érzékszervekkel kellemetlennek ítélt trágyás sártalaj életre segíti a rajta termő illatos és szemre is tetszetős rózsabokrot, olyanképpen szökken szárba F. Péter újdonsült poéta külcsínt és belbecset sem nélkülöző lírája a penészedő tollú Frady Endre molyrágta és halszagú rögvalótlanságából. Az egysíkú páros rímeket keresztrímeivel messze meghaladó humán végzettségű mérnökkolléga szubsztanciális szintézise önnön szellemi fáklyájából ad reménysugarat a jövő sötétségétől rettegő embermillióknak.” /Habcsók Hubáné Hirtelen Hortenzia, szakgimnáziumi magyartanár és maszek virágárus/

„Mi ez az iszapszagú halorgia?! Ez a szellemi hasmenő már megint mit csinált ide?! Míg az üde színfoltként váratlanul idepottyanó F. Péter a minőséget, Frady Endre a minősíthetetlenséget képviseli! Anyám szerint az ilyenek inkább az asztalfióknak írjanak, de gyanítom, hogy a Fiókoknak Emberi Jogokat Szavatoló Egyesület (FEJSZE) a leghatározottabban tiltakozna e brutálisan megátalkodott intellektuális bántalmazás ellen. Oly korban élünk, ahol jobb asztalfióknak lenni, mint kritikusnak! Frady Endre ante portas!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Inkább a zeném legyen botrányosan halszagú, mint a szám! Frady Endrét pedig egy koncert közben ledarálom a színpadon!” /Kádár Aliz alias Alice Cooper, magyar származású sokkrocker/

„Jó is a hal, egészséges is a hal, de egy idő után unalmassá válik! Vasár- és ünnepnapokon ezért inkább szörfösöket eszem!” /Cápa 3./

„ A múltkor szörfözés közben úgy megéheztem, hogy megettem egy  rám támadó cápát. A parti McSurf hálás ajándékaképpen nagyobb sült krumplival és kólával.” /Chuck Norris/

„Tanulván az elődöm tragikus sorsából, én inkább maradok a tengeri halaknál.” /Cápa 4./

„A falinaptárban láttam, hogy a héten van Aliz nap. Egy kicsit nem figyeltem oda és annak ellenére ez lett belőle, hogy én szeretem a halat. Pedig percekig írtam!” /Frady Endre, költőgigász/

Ibrahimovics

Sokoldalú klasszis,
Megy neki a passz is.
Nem egy sumák center,
Ha rúgják, se henter-
-eg ő, hanem ugor,
S arca előtt zúg orr,
Ahogy légtért hasít,
S védőként e pasit
Úgysem éred utol,
Hiába is futol,
S foghatjuk bár hatan,
Mégis gólt lő Zlatan.

„Ennyi?! Oké, hogy hiánypótló a mű, de nincs benne szó se a fejjátékomról, se az izomzatomról, se a cseleimről, se a sportkocsijaimról, sőt még a rólam szóló gyenge verseik miatt lefejelt költők nyolc napon túl gyógyuló sérüléseiről sem! Köpnöm kell!” /Zlatan Ibrahimovics, svéd gólvágó/

„Ez a Svédországba beszületett bosnyák bevándorló elvette a munkahelyemet! Előtte én voltam a csapat centere és gólkirálya, körülöttem forgott minden, ám azután jött a kispad, majd a lapát! Követelem a visszamenőleges hatályú migráns centerkvóta azonnali bevezetését!” /Björn Ikeasson, hólapátoló és ex-center/

„Úgy hallom, ez a Zlatan egy dúsgazdag, jóképű, nagyszájú és kőkemény zseni. Tetszik nekem a srác! Fiatalkori önmagamat látom benne.” /Donald Trump, amerikai elnök/

„Ki nem állhatom az öntelt, nagypofájú, mindig mindenkinél mindent jobban tudó palikat! Az Ibrahimovics, a Trump, a Mourinho, a Hajdú Péter, a Friderikusz és a Frady Endre vehetnének tőlem leckéket szerénységből! Nekem van mire! Anyám szerint, mielőtt ilyeneket mondok, menjek ki a házból a kertbe, mert ott legfeljebb a felhő szakadhat rám! Jaj, anyám, mutasd már meg a statikusi és a meteorológusi diplomádat!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Henter- és -eg ő?! Micsoda eksztatikus enjambement! A csodacsatár szellemes lendületével hömpölygő mű megállíthatatlanul tör a lemondó tragikumában is eszkatologikus végkifejlet felé. A költő oly váratlansággal kerüli meg az útjába kerülő avítt nyelvtani szabályokat, mint góléhes center a mulya gulyaként köré sereglő védőfalat. Frady Endre ismét olyat alkotott, amit, ha nem írt volna meg, éreznénk a hiányát, de nem tudnánk, hogy minek. Ha létezik olyan valaki, aki élete végéig csak egyetlen verset szándékozik elolvasni, akkor ez a fenti mű okvetlenül kerüljön be a legnagyobb esélyesek közé!” /Rüszt Rezsőné Csüd Csilla, a Luft Imre Labdarúgó Akadémia (LILA) magyartanára és maszek labdavarrónő/

„Drága Zlatan gyermekem, bár szeretem a játékodat, remélem, hogy rendszeresen meggyónod azt is, amit a játékvezető ugyan nem vesz észre, de az Úr igen! Imádkozni fogok érted, hogy megtérj és a jövőben az ego helyett az Ige irányítsa az életedet! Ámen!” /Ferenc pápa/

„Gyere Ibra, beveszünk a bandába! Itt csak annyit kell visszavenned az arcodból, hogy a miénknek is legyen helye!” /Ego Friends/

„Irigylem Zlatan Ibrahimovicsot, mert ha ő ír egy verset, akkor azt a svéd király egyből megérti és lazán kiutaltat neki az akadémiájával egy irodalmi Nobel-díjat! Én bezzeg küszködhetek a Google fordítóval!” /Frady Endre, kellően el nem ismert, lokálisan világhírű költőgigász/

„Nem szeretnék olyan lenni, mint Zlatan Ibrahimovics, mert ahhoz lassulnom, petyhüdnöm, satnyulnom és csúnyulnom kellene.” /Chuck Norris/

Amerikai elnökválasztás

Két rossz közül új elnököt
Választott tegnap az USA,
S tátogsz, mint egy partra lökött
Pettyes és/vagy fehér busa.

Kabaré ez, vagy csak dráma?
A nagydumás fehér fétis
Így kenterbe verte máma
Szerencsétlen Clintonnét is?

Eredménytől bambán állasz,
Sajtó zagyvál havat-hetet…
Hogyha Donald Trump a válasz,
Kérdés vajon mi lehetett?!

„Tippelnék: ’Ki igazította útba a Macauley Culkint a Home Alone 2 szálloda jelenetében?’” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Na, költő polgártárs, álljunk meg egy szóra! Nem az a kérdés, hogy mi lehetett a kérdés, hanem az, hogy pettyes busa (Hypophthalmichthys nobilis) és/vagy fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix) lett-e otromba módon partra lökve?! A magyar horgásztársadalom és a környezetvédők széles köre nevében mielőbbi választ követelek!” /Áder János, köztársasági elnök/

„A kérdés így szólt: ’Na, ki a király?!’ A válasz én vagyok!” /Donald John Trump, az Amerikai Egyesült Államok 45. elnöke/

„Vagy így: ’Hogy mondod amerikaiul az Adu Donáld nevet?” /Ász Ányos, nemzetközi kártyanagymester/

„Azt hiszem, hogy lemondok a Donald névről és illegalitásba vonulok! Inkognitóban négy évre elmegyek inkább toalett kacsának!” /Donald kacsa/

„Hillary is not hilarious today. She’s crying in the chapel.” /Bill Clinton, Clintonné férje/

„A világpolitikából kiábrándult költő e versében is szembemegy a tömegigénytelenséggel, és önfeledten rácsodálkozó rezignációval ás mélyre a semminél is lényegtelenebb válaszokat provokáló kérdésfeltevők pszichopatanyomaiban. A partra vetett hal sokatmondó némaságának a bulvársajtó zajos semmitmondásával való szembeállítása lélektanilag egy már-már freud-i Frady bravúr. A rossz válaszra keresett kérdés lezáratlan piedesztálra helyezése olyan filozofikus magasságokba emeli a művet, ahol az odamerészkedők egy szívvel légszomjazzák a soha el nem érhető igazságot.” /Ideoda Edéné Idei Ida, a Patára Fagyott Lókönnyek c. irodalmi folyóirat művészeti vezetője/

„Jaj, ha szenyor Dump visszatoloncol minket Mexikóba, akkor ki fogja feltakarítani azt a rengeteg szélfútta választási plakátszemetet az utcákról, amigos?!” /Juan Pablo Esperanza, bevándorló közmunkás/

„Mikor kiderült, hogy amit a tévében látok, az nem az Észbontók című vetélkedő döntője, hanem elnöki vita, akkor fogtam a készüléket és belehajítottam a Napba.” /Chuck Norris/

„Old Trump Donald had a charm
E-I-E-I-O
And on his charm he had some votes
E-I-E-I-O
With a vote-vote here,
And a vote-vote there,
Here a vote, there a vote,
Everywhere a vote-vote,
Old Trump Donald had a charm
E-I-E-I-O”
/amerikai népdal/

„Frady Endre, az elmemarketinges agymosás neoprimitív szellemi hullaszagot árasztó vámszedője és degenerátora ismét megvadult mamutcsordaként dübörgött keresztül a költészet porcelánboltján! A témaválasztás kivételesen elfogadható, és ennél fogva a verset is annak lehetne nevezni, ha el tudnánk tekinteni magától a verstől, illetve az annak szánt zavaros trump-i szóöntettől. Anyám szerint most ki fog törni a III. világháború, de talán annyira mégsem rossz ez a vers, hogy önvédelemből el kellene miatta pusztítanunk önmagunkat. Annyi jó mégis csak van benne, hogy nincs negyedik versszaka. Hála Istennek! Halleluja!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Vasbeton

Hogyha nyűg a húzóerő,
Oly sűrűk a betonvasak,
Beton beöntése merő
Science fiction! Könnyebb a sakk!

„Mi van mérnökköltő úr, nem lett elég a Φ20/20?! Az a hézag, hogy nincs elég hézag a friss beton számára? Szóljon az építészeknek, hogy hagyják abba a művészkedést és növeljék a keresztmetszetet! A nagy Nyomaték Nyihámort idézve: Jobb ma egy stabil betontömb, mint holnap egy dizájnos tömegkatasztrófa!” /Nyomaték Nyihámor, statikai mérföldkő/

„Duguljon el Nyomaték úr! Dehogy növelem a keresztmetszetet! Úgy nem lenne elég karcsú és légies a szerkezet! Az életműdíjakat nem a tömbházmesterek adják, hanem a Szakma! A biztonsággal meg foglalkozzon a sok fantáziátlan kétkezi statikus!” /Szelemen Kelemen, a Kecses Átriumokért Országos Szövetség (KÁOSZ) főépítésze/

„Rövid lábjegyzet a szakmai négysoroshoz, hátha laikusok is idetévednek. Az építés, azt mondják, a második legősibb mesterség. A szerkezettervező viszont csak az ipari forradalom gyermeke. A kisebb fesztávokkal, szokásos szerkezetekkel azelőtt az építőmester egy személyben foglalkozott. Az építész karmesteri pálcája alá rendelt statikussal együtt megszületett az építész-statikus ellentét. A két tábor életét átható nagyvonalú művész - józan iparos dichotómia jegyében értelmezhető ez a stílszerűen tömör, és légietlen, viszont gyakorlatias tervezői nyilatkozat. Nézzük el a szerzőnek, hisz statikus!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Könnyebb a sakk?! Kikérem magamnak, a sakk semminél sem könnyebb! Ez a világ legnagyobb szellemi erőfeszítést, legkreatívabb fantáziát és legmagasabb rendű tudományos gondolkodást igénylő tevékenysége! Minden elmesportok koronázatlan királya! Nem véletlen, hogy nem agyatlan építőipari dolgozók nyerik a nemzetközi trófeákat, hanem én!” /Gyalog Gyula, nemzetközi nagymester/

„Ne nagyképűsködjön Gyalog szaki! Megnézném, amint harminckettes átmérőből puszta kézzel lehajlítja az íves U-vasat és leköveti vele a spirálkontúrt! Nyápic szobatudós!” /Gógyi Gerzson, Kossuth díjas vasszerelő/

„Semmi gond, gyerekek! A betongyárban a könnyebb kitöltés miatt már kapott a keverék egy kis plusz vizet. Utána én is rátöltöttem, hogy ne kössön bele a mixerbe, majd a bedolgozáskor is odalöttyintünk egy adagot, úgyhogy olyan simán befolyik majd a világ összes vasa közé, mint híg babaszéklet a parketta repedéseibe!” /Zagy Zénó, betonkeverő sofőr/

„A rövid, de velős, sőt valószerűtlenségében is valós műben – melyből az építőiparban járatlan olvasók egy kukkot sem értenek – a reálműveltségben is megmerítkező költő elénk tárja a materialista alkotófolyamatának minden nyűgét s nyilait, majd kiszáll tenger fájdalma ellen s verset ragadva véget vet neki. Emlékét örökre bebetonozzuk a Világirodalom Halhatatlanjainak Panteonjába! Ezt a nyúlfarknyi négy sort pedig holnapra mindenki megtanulja!” /Beton Béláné Líra Lea, gimnáziumi magyartanár és betanított nehézgépkezelő/

„Mi ez az irodalmi kutyapiszok?! Mivel adok a véleményemre, így bátran állíthatom, hogy amennyiben egy klinikai elmebeteget a szakszerű pszichiátriai módszerek helyett dilettáns módon versterápiával kezelnek, akkor az általa alkotott műnek a Google Fordítóval tucatnyi véletlenszerűen kiválasztott idegen nyelvre oda-vissza történő átültetésével tudatosan lebutított végeredménye szellemileg magasan felette áll a hagymázas lázálmaiban magát költőnek vizionáló Frady Endre bármely agyzsugorból előokádott klapanciájának! Anyám szerint, ha ilyen hosszú körmondatot végig ordítva akarok elmondani, akkor előtte nagyobb levegőt vegyek, mert különben a végén olyan színű lesz a fejem, mint az óvodai jelem, a vörös posztó!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A versben lévő probléma elkerülése végett én mindig utólag nyomom bele a megszilárdult betonba a vasakat. A szemgolyómmal.” /Chuck Norris/

Félelem a fogászaton

Fél hét felé jár,
Tömeg oszlik már,
Ajtó nyíl és zár...
Nándor fehér. Vár.

„Szégyellhetnék magukat ezek a mai fiatalok! Mi egykor Nándorfehérvárnál tényleg ott hagytuk a fogunkat, ám mégse voltunk falfehérek a félelemtől! Nincs is szebb a hősi halálnál! Én csak azt sajnálom, hogy fél évszázaddal a péppé kenődésem után kiderült, hogy soha nem is léteztem. Pech!” /Dugovics Titusz, kitalált nándorfehérvári hős/

„Én nem a félelemtől voltam fehér, hanem attól, hogy leesett a vércukrom, amikor kiderült, hogy hiába jöttem elsőként, mégsem érkezés szerint hívnak be bennünket, hanem ABC sorrendben.” /Zsyxtyű Nándor, cukorgyári előkóstoló/

„Ne hősködjön Zsyxtyű úr, ne hősködjön! Ismerje el, hogy végig ordította a kezelést, bár az is igaz, hogy a radiológusunk felmondása miatt összekeveredett röntgenképek folytán a hat lyukas foga helyett hat épet húztam ki, ráadásul az emigrált nővér gyakorlatlan helyettese érzéstelenítő helyett mosogatószert tett az injekcióba, de azért a fába szorult féreg szerű vonyításának is van határa! Elegem is lett ebből az egész vircsaftból, úgyhogy holnaptól már Berlinben rendelek! Deutschland geht besser! Németország jobban teljesít! /Dr. Gyökér Györk, fogorvos/

„Zsyxtyű?! De hiszen ez az egyik leggyakoribb piréz családnév! Segítség, az idegenek már az SZTK-ban vannak! Hüccs ki, hüccs ki! Ja, hogy Zsyxtyű úr nem illegális bevándorló, hanem letelepedési kötvényes? Hát akkor miért nem szólt neki senki, hogy ne a tömegrendelő mészárszékére menjen, hanem keresse fel szerény magánklinikámat?!” /Dr. Mélyzseb Menyhért, a Velőtrázóan Alapos Kezelés Sosem Ingyenes (VAKSI) magánklinika igazgatója/

„Mi ez a négy soha el nem múlni akaró sor egyetlen retardáltan bárgyú szóviccért?! Ezen senki még csak el sem mosolyodik! Egy politikus azért nem, mert történelmi jelszónak hiszi és a vastag arcbőre az obligát mindent visszafoglaló nézéssel rögvest nagy-magyar vigyázzba merevedik; egy bulvárceleb azért nem, mert nem érti, hogy ez vicc akart lenni; én pedig azért nem, mert gyenge, mint a harmatsúlyú hipochonder haláltánca! Egyedül anyám mosolyog, ám ő is csak azon, hogy amikor ezt a silányan otromba Frady förmedvényt az iratmegsemmisítőbe akarom tuszkolni, akkor a csíkokra szaggatott laptop okozta rövidzárlattól szerinte nagyon komikusan szikrázik a szakállam! Áááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A magyar rögvalóság ábrázolása a maga rövid teljességében már-már az aperitif kontra utópia ellentét lázálmának katarzisát vetíti a nyomor mélyszegény diadalának harangzúgta agyrémségének foggyökerére. Frady Endre, a szétlopott magyarsággőz melldöngető közröhejének szakavatott poétája ismét felkavarta a bűzhödt honi trágyalét álságos szatócstudathasadásának lárvaszagú pöcegödrét. Rusztikusan reálszaftos zsírlíra! Hajrá Frady! Csak bátran!” /Árvalányhaj Ányosné Árkádossy Ártányka, a Szügyrüh Atanáz Gimnázium (SZAG)  magyartanára és betanított szippantóautó sofőr/

„Elszaladnék, de már késő,
Benn a számban van a véső!”
/Frady Endre, költőgigász/

„Félelem a fogászaton? Egyszer láttam egy fogorvos szemében, amikor szétmállott a gyémántfúrója az ínyemen. Úgy megijedt, hogy meg kellett nyugtatnom a mosolyommal. Azóta is békében nyugszik.” /Chuck Norris/

Okos kütyü

Dobhártyán egy éles fütty üt,
Mi azt jelzi, kezeztem én,
S látom bíró spori szemén,
Tiszteli az okos kütyüt.

Igaz ítéletet kiró,
Nincs stikli, mit nem vesz észre,
S persze sosem hajlik részre...
Ím, az új videóbíró!

Külföld ez! Itthon több szett lenn
Rohad nagy pincében űri
Magányban - bundát nem tűri,
Mert megvesztegethetetlen...

„Kikérjük magunknak azt a feltételezést, hogy Magyarországon csak azért nem vezetjük be a videóbírót, mert akadályozná a közpénz jellegét elvesztett milliárdokból mesterségesen fenntartott honi sörfocink okosba' tippmixelt eredményeinek anyagi haszonnövelő hatását! A mi kezünk ugyanolyan tiszta, mint a Michael Phelps, a Usain Bolt és a Lance Armstrong vizeletmintái!” /Sunyi Sanyi, a Játékvezetést Alaposan Tisztántartó Testület (JATT) pénztárosa/

„Hogy miért szavaztuk meg a focicsapatokat támogató TAO pénzek titkosítását? Közöd?!” /Arrogáns Atoll, a Párt Uniós Kasszafúró Intézetének (PUKI) szájbefogás ügyi népbiztosa/

„Gyors vagyok, okos vagyok, értek a szakmámhoz, mindent észreveszek, meglátom az összes stiklit és senki által nem hagyom magam befolyásolni. Csoda-e, ha Magyarországon nem kellek?” /Videóbíró Vendel, a Tökéletes Bírók Clubja (TBC) nemzetközi igazgatója/

„Én is gyors vagyok, okos vagyok, értek a szakmámhoz, mindent észreveszek, meglátom az összes stiklit és senki által nem hagyom magam befolyásolni. Lehet, hogy időnként le kellene ugranom meccset vezetni?” /az Úr/

„Én is gyors vagyok, okos vagyok, értek a szakmámhoz, mindent észreveszek, meglátom az összes stiklit és senki által nem hagyom magam befolyásolni… Azt hiszem, déja vu-m van.” /Chuck Norris/

„Hétvégére megfogadtam online egy nyolc tizenegyeses 4:4-es döntetlent a másodosztályú feljutási rangadóra. Hány játékost vonjak be, hogy sikerüljön a stikli?” /Bunda Bendegúz, szűcs és lelátói szócső/

„Szólított valaki? Már megint spirituális közbenjárást kért valaki egy előre megbeszélt eredményhez? Gólonként egy-egy gyertyagyújtásért megoldható.” /St. Ikli, török mártír játékvezető, a bundázó futballisták védőszentje/

„Maradjál már, mártírkám! Nem téged hívtak, hanem engem! Megint lerúgjam a fejedet, mint annak idején annál a meg nem adott tizenegyesednél?!” /Stikk Lee, hongkongi törzsszurkoló/

„A videóbírót Magyarországon mihamarabb be kéne vezettetni, Frady Endrét viszont erős rendőri kísérettel ki! Rabláncon és visszamenő hatállyal! Anyám szerint ne ítéljek, hogy ne ítéltessek, de hát pont, hogy a videóbíróra akarom testáltatni az ítéletet! Remélem, hogy Frady Endrét szándékos nyelvtani durvaság, páros verslábbal hátulról történő kínrímelés és súlyos korszerűtlenség miatt örökre eltiltják az irodalomnak még a környékéről is! Ezért akár az ördöggel is szövetkeznék! Agape Satanas & Apage Fradysas! Forza Juve!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A letehetetlen és abbahagyhatatlan ABBA rímszerkezet Mozartja, a rendíthetetlen ritmustartás Edson Arantes do Nascimentoja, a kérlelhetetlen társadalombírálat Rabindranath Tagoréja, az önfeledt népszórakoztatás Tomás de Torquemadája és a mély gondolatok Szergej Bubkája ismét és megint csak olyannal lepte meg a világot, amire az nemhogy felkészülve nem volt, de megköszönni is elfelejtett. Frady Endre a sporterkölcstelenség és a fejlett technológia interdiszciplináris területén húzott határverse újabb mérföldkő az emberiség megváltó költészeti kataklizmájának útján. Aki ma Frady Endrét olvas, az magát a világegyetemet olvassa. Messziről, sötétben, háttal és fejen állva, de legalább olvassa! Éljen Frady Endre, amíg meg nem halunk!” /Jeanne d’Arthvader, lánglelkű Jedi költőnő, az atommáglya feltalálója/

Október végi óraállítás

Órát állít kis Hunnia,
És a nép ezt úgy ítéli,
Időszámítás, ha téli,
Tovább lehet alunnia!

Később kezdődik a mise,
Kipihentebb lesz a pap is.
Édes szájunk tejbepapis,
S talán nem késünk el mi se.

Csak a hosszú, sötét esték
Mélabúi ne lennének!
Megszürkül az összes ének,
Mint a Moszkva parti festék…


„A szolgálati közleménynek álcázott polgárpukkasztáson végighullámzó eretnek eszmékből felépülő moszkovita emlékmű láttán szakképzett TEK alkalmazottak már útra keltek átállítani a Művész úr rendszerét.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mire a kétbalkezes TEK-esek rájönnek, hogy az általuk agyba-főbe vert személy nem a rendszer ellen uszító költő, hanem szokásos céltévesztés miatt csupán a szomszédja, addigra Szergej és Igor paksi veszélyes hulladékként már rég bebetonozták az agyatlan idiótát valamelyik erre a célra kiépített tárolónkba. Moszkva érti a viccet, de nem hagyja megtorlatlanul.” /Vlagyimir Putyin, modernizált orosz cár atyuska/

„Ha vasárnaponként mindig tejbepapit kellene reggeliznem, akkor lehet, hogy 2/3-os többséggel inkább a KGB verőlegényeire szavaznék. Azok legalább húspéppé ütlegelnének!” /Szaft Szilárd, húsimádó hentes/

„Nekem mindegy, mikor kezdődik a mise, mert én már kora hajnalban az Úr színe előtt hajlongva lelkigyakorlatozom!” /Tréning atya, a Szent Habakuk parókia plébánosa/

„Alunnia?! Rím kedvéért sárba tiport nyelvtan?! Az összes ilyen szót használó gyógyköltő betiltandó! NEM ENG.!” /Gríz Grammatika, a Nyelvtant Államilag Legalizáló Közérdekű Alapítvány (NYÁLKA) főcenzora és függetlenített párttitkára/

„Alunni és álmodni kell:
Felét az ember életének
Delíriumban tölti el!”
/Arany János: Alunni/

„Hunnia, mi?! Szórakozunk a keményen dolgozó kisemberek országának a nevével?! Pofonszagot érzek! Az ilyen szóhasználat a tipikus tehetségtelenség nyolc napon túl gyógyuló következményének minősített esete.” /Csávás Kálmán, a Fűzfapoétákat Agybafőbe Gyepáló Intézet (FAGYI) végső megoldása/

„Vörös jelek a Hadak Útján:
Hunniában valami készül,
Rongyos hadak, roppant hadak
Seregelnek vígan, vitézül.”
/Ady Endre: A Hadak Útja – részlet/

„A nagy orosz dallelkű medve atomerő-demonstrációs vodkabűze elől az alvásba és a vallásba menekülő pszeudo-materialista népnemzet rövidlátó álörömének orrát önnön tejbegrízes mocskába tuszkoló poéta ebben a versében is emléket állít az emléket állíthatatlannak. A valóság nála sosem reális, és a realitás sosem valóságos. Minden az e kettő közötti semmiség mindenségén keresztül kap totális értelmetlenséget. Szabadság, szerelem – mondta Petőfi, de szabadságon vagyok és olyankor nem szerelem – mondja a szakszerviz, tehát a költészet elválik valóságtól, mint ocsú a búzától, vagy mint mókus a fenn a fántól.” /Ocsú Ottóné Búza Brigitta, középiskolai magyartanár és betanított medveidomár/

„Jaj, Brigitta szerelmem, tényleg válni akarsz, vagy csupán egy szimbolikus képzavar hagyta el jajvörös ajkadat?” /Ocsú Ottó, középiskolai rajztanár és betanított medveidomár/

„Sok lenni beszéd, málenkíj lenni robot! Davaj, davaj!” /Vaszilij Medvegyev, cirkuszigazgató/

„Mi ez a bugyuta bérpicsogás?! Mi ez az észtipró elmesatu?! Ha befelé tudnék harapni, megenném az agyamat, hogy ne fájjon! Anyám szerint nem magamat kellene felhúznom, hanem a nagyapjától örökölt I. világháborús kurblis faliórát, hogy legyen mit átállítani vasárnap hajnalban háromról kettőre! Persze, azért keljek fel hajnalban, hogy reggel egy órával később kelhessek?! Hát nem hülye vagyok, hanem kritikus! Mint a vérnyomásom! Anyám, gyorsan hívd a piócás embert!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt Texasban óraállítástól függetlenül a Nap felkelte és lemente előtt mindig engedélyt kér tőlem. Mindig meg szoktam ugyan adni neki, de azért megtartjuk ezt a jó szokást, hogy tudja, ki az úr a háznál.” /Chuck Norris/

Őszi mísz

Bár szeretem, ha fölöttem az űr kék,
Rám telepednek a ködszita szürkék.
Átitat engem a bú, ami méla,
S hasba haraphat a Lúgosi Béla,
Ő se szakít ki a mísz közönyömből,
S egyszeri lelkemen ősz szele bömböl.

Jöjjön a tél, hol a hódara felráz!
Szólhat a Hírbe, ha bárhova kell gáz
Fűteni véle a nagy Magyarisztánt,
S fúrom a tornyokat én biza, hisz bánt
Ténye a fázni fogó seregeknek…
S míszem elillan, amint beperelnek.

„Pertől fél, költő polgártárs, amiért tömeges téli fagyhalálok pánikkeltő vizionálásával vitriolos gúnnyal belemart az őseink vérével megvédelmezett anyaföld kenye… ööö… illetve cirkuszt adó jótékony kezébe?! Ne a pertől féljen, hanem tőlem, mert én előbb ütök, és csak azután rúgok, úgyhogy kérdeznem már csak nyolc napon túl érdemes! Tőlem megkaphatja az antidepresszáns vakcináját, oszt’ a cellában kezeltetheti magát oltott mísszel!” /Csávás Kálmán börtönőrnagy, a Fűzfapoétákat Tudálékostalanító Cég (FTC) veseszkennelő csoportfőnöke/

„Nem jó hír az nekem, ha Frady Apó fád,
Rá is dörgök rögtön: "Befogom a pofád (sic)!”
/Tribute to Csávás Tik-Tak Kálmán nyugalmazott alezredes by F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Szólhat a Hírbe, ha bárhova kell gáz?!?! Költő NER-társ, hát nem tudja, hogy mi pánikkeltő rossz hírt sosem közlünk, hacsak legeslegfentről kifejezetten nem kérik?” /Lojális Lajos, a Köz(pénz)tévé hírigazgatója/

„Az időmértéktartó Frady Endre ezúttal a világirodalom örök havába haladás antikvitásig visszanyúló klasszikus gyökereként ostorozza a társadalmi igazságtalanságok elől ködös köldöknéző közönybe kunkorodó eldologiasodás és lelki visszasivárosodás kispolgári attitűdjét, bármit jelentsen is ez, vagy bárminek az ellenkezőjét! A költő önnön búbánatából a rászorulókért élés míszmászni vágyásával mismásolást elutasítóan kitörő lírája egy vesén rúgás kijózanító hatásával tárja szemünk elé az őszi semmittevés lélekromboló eufóriáját. Irreverzibilis katatónialíra!” /Antik Attikáné Attitűd Atavisztika, a Megmászott Mísz Moraja c. éjféli irodalmi rétegműsor gyártásvezetője/

„Ősz? Nem érdekel…” /Mísz Európa, munkanélküli szépségkirálynő/

„Azt értem, hogy a nagy egészségmánia miatt ma már a verseket is lúgosítani kell, de akkor miért csak a Béla kerül bele és én miért nem, miközben meg velem van az Erő?!” /Lúg Szájpóker, Jedi hamiskártyás/

„Hé, én Lugosi vagyok, nem Lúgosi! Nehogy már egy ugribugri igric feláldozza a világhírű nevemet a satnya időmérték rég elavult oltárán! Kiszívom az összes véredet és úgy összeesel, mint a sütőből rosszkor kivett piskótatészta!” /Lugosi Béla, alias Drakula gróf/

„Frady Endre a bármiről bárkinek bármikor bármekkora bárgyúságot barmolás akárkije! Bár ne fért volna fel majom őse - és benne persze ő se - Noé bárkájára, és bár barkácsolhatnék bárddal az agyában! Anyám szerint gyilkossági kísérletért akár be is börtönözhetnek, de szerintem az emberiség megszabadítása egy verslábakon száguldozó irodalmi vadkantól nem bűn, hanem szellemi kártevőirtás!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az űr ugyan fekete és nem kék, de ha egy szerencsétlen költő nagyon-nagyon szépen megkér, akkor intézkedhetek.” /Chuck Norris/

Irodalmi Nobel-díj 2016

Sírban eltűnődik Lenin
Nobel-díjon, Bob Dylanin…
A döntések igen furák,
Это жюри очень дурак…
Mért nem az ő Összes Művét
Jutalmazták?!: „Zsűri, hű, vét
Társadalmi igény ellen,
És se én, se Woody Allen,
Sőt, mi több, se Frady Endre
Nem kapja meg most már rendre!
Nekem van időm, én várok,
Ám ti, élő proletárok
Csapjatok az asztalra rá,
S kürtzengéssel – tará-rará! –
Szerezzétek meg, ami jár!:
Nobel-díj meg friss kaviár,
S versenyképes jövedelem!
Ha mind megvan, megemelem
Sapkámat s kiáltom: Éljen!
S Mauzóleumban mélyen
Tűnődöm jobb téma híján
Frady Endre Nobel-díján.”

„A minap értesültem, hogy országszerte – sőt még a határon túl is – amatőr társulatok és műkedvelő iskolások egyaránt játsszák „A süket király” című mesedarabomat úgy, hogy fogalmuk sincs, ki a szerző. Van, ahol népmeseként aposztrofálják, van, ahol elnyerte ugyan a legötletesebb szövegkönyv különdíját, csak épp én, a szerző nem voltam megemlítve. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy idén sem én kaptam meg az irodalmi Nobel-díjat! Pedig tudnék mit kezdeni a vele járó negyedmilliárd forinttal…” /Frady Endre, méltatlanul mellőzött és elhallgatott költőgigász/

„Kedves Frady úr! Küldje el a svéd fordítást és megnézem, hogy mit tehetek önért!” /XVI. Károly Gusztáv svéd király/

„Kinek a pap, kinek a papné, vagy a paplak,
Nobel-díjat pedig az kap, akinek adnak.”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Why me? Why not Lenin or Endre Frady? The answer is blowin’ in the wind.” /Bob Dylan, újdonsült irodalmi Nobel-díjas amerikai énekes, zenész, dalszerző, költő/

„Ez a nyikhaj Bob Dylan még nagyon pályakezdő hozzám képest! Az én Összes Művem színvonalának eléréséhez neki még sokat kell tanulni, tanulni, tanulni!” /Lenin/

„Nem vitassa asztat senki,
Megérdemelte ja jenki!”
/Falvédő Frigyesné Kínrím Kakofónia, fejőnő és a Lajosmizsei Anyák Bob Dylan Asszonykórusának (LABDA) dalszövegírója/

„Jaj, kénytelen vagyok a fékevesztett irodalmi dömper tombolása elől a vallásba menekülni! Ó, Uram, add meg nekem, hogy ne add meg ennek a nóném nullánál is jelentéktelenebb Frady Endrének az irodalmi Nobel-díjat, mert akkor még az ükunokáimnak sem majd adatik meg, hogy örökre elfelejthessék a nevét! Anyám ezen nem aggódik, mert szerinte neki a Calgonja (Cavinton, mama, Cavinton!) nélkül már az se jutna eszébe, hogy melyik nevet nem tudja elfelejteni, de hát ő már Andrzej Wajdát is keveri Andy Vajnával! Szent Szabolcska Mihály, gyertyát gyújtok neked és könyörögve kérlellek, hogy míg színed előtt lánggal ég, fulladjon meg Frady Endre, lehetőleg máma még! Ámen!” /Szent Puzsér Róbert, kritikus/

„Épp Frady Endre süket királyát akartam megfilmesíteni, amikor sajnos halálra röhögtem magam a forgatókönyvön. Ha hirtelen el nem hunytam volna, ez a mese Oscar-díjat ért volna.” /néhai Andrzej Wajda, Oscar-díjas lengyel filmrendező/

„Producerként épp szponzorokat kerestem az Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone főszereplésével forgatandó The Deaf King című hollywoodi szuperprodukcióra, amikor a rendező sajnálatos hirtelenséggel elhunyt. Bánatomban feltettem az addig begyűlt teljes összeget a ruletten a feketére, de sajnos a kaszinóm elnyerte tőlem. Szerencsére adómentesen!” /Andy Vajna, idegenből visszaszakadt hazánkfia, filmproducer és kaszinótulajdonos/

„Itt lehet rólam olvasni: http://fradyendre.blogspot.hu/2016/10/a-suket-kiraly.html De hangosan ám, mint Pepin bácsi, mert különben nem hallom ám!” /a süket király/

„MI VAN KIRÁLY ÚR?! NEM HALL?! VEGYEN MOSÓMEDVÉT! NEKEM IS VOLT EGY SÜKET NAGYNÉNÉM BRJAZOVICÉBEN, AKINEK AZ ORVOS BOGARAT TETT A FÜLÉBE, DE SAJNOS MEGRÁGTA AZ AGYÁT ÉS ONNANTÓL KEZDVE CSAK HÁTRAFELÉ TUDOTT BICIKLIZNI!” /Pepin bácsi/

„Ha én elordítom magam, akkor nem csak a süketek hallanak, hanem a halottak is feltámadnak. Legfelsőbb helyről már jelezték is, hogy számítanak az aktív részvételemre a Utolsó Napon.” /Chuck Norris/

A süket király

gyerekszíndarab
(amelyet kb. négy éve írtam a Lágymányosi Bárdos Lajos Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium akkori 4.z(enei) osztálya számára az iskolát látogató potenciális elsősöknek a zenei osztály talentumjait bemutatandó...)

Szereplők:
  Narrátorlány Abigél
  Narrátorlány öccse Zebulon   

  A süket király   
a király gyerekei:
  Lajos a zajos   
  Gizi a zizi   
  Béla a méla   

  Okos Oszkár udvari bolond   
  Dühönc Dániel hadvezér   
  Udvari fülész   

  Anyóka   
  Muzsik apó   

  Klarinétos lány   
  Hegedűs lány   
  Fuvolás lány   
  Zongorista fiúk   
  Zongorista lányok   
  Furulyás lány   
  Furulyás fiú   


Narrátorlány és az öccse besétálnak
Zebulon: Jaj, de unalmas ez a nap!
Abigél: Unatkozol öcsikém?
Zebulon: Aha... Nem mesélnél valamit? Te olyan jókat tudsz!
Abigél: Meséljek?
Zebulon: Mesélj, nővérkém, mesélj! Ha már megkérdezted!
Abigél: És mit meséljek kedvenc Zebulonom?
Zebulon: Hát... valami mesére gondoltam, drága Abigél nővérkém!
Abigél: És miről meséljek?
Zebulon: A nagy büdös szájú sárkányról, aki elrabolta a nagy büdös szájú király lányát, a nagy büdös szájú királylányt, de a nagy büdös szájú szegény ember legkisebb fia, a nagy büdös szájú szegénylegény kiszabadította és boldogan éltek, amíg meg nem haltak!
Abigél: Fúj! Ez gusztustalan! Ilyet én nem mesélek!
Zebulon: És a féllábú hörcsögről, aki felfalta a Hófehérkét és a hét törpét?
Abigél: Arról sem!
Zebulon: Akkor legyen a megvadult egér, aki lenyelte az elefántot!
Abigél: Az butaság! Egy egér gyomrában nem fér el egy elefánt!
Zebulon: Na jó, akkor mesélj... mesélj mondjuk... a süket királyról!
Abigél: (viccből emelt hangon) Tessék?!
Zebulon: (hangosan) A süket királyról!!!
Abigél: (kiabálva) Micsoda?!
Zebulon: (a nézőtéri gyerekekhez fordulva) Kiabáljuk együtt, hogy a süket király!
Együtt a nézőkkel: (ordítva) A süket király!!!
Abigél: Szólt valaki?
Együtt: (még hangosabban) A süket király!!!
A süket király: (bejön) Mit üzent a sirály? Tudjátok nem hallok valami jól.
Zebulon: Abigél! Megelevenedett a mese!
Abigél: Hűha! Tudtam, hogy jól mesélek, de azt nem, hogy ennyire.
Zebulon: Biztos a gyerekek segítettek megeleveníteni a mesét. (nézőkhöz fordulva) Ügyesek vagytok!
A süket király: Üres a nagy tok? Milyen nagy tok?
Abigél: (hangosan, lassan) Király bácsi! Most még ne tessék szerepelni, majd csak, amikor szólok! Addig tessék kifáradni!
A süket király: Kiszáradni?! Nem volt eső?
Abigél: (hangosan) Nem, nem volt eső! (Zebulonnal együtt udvariasan kitessékelik a süket királyt)
Zebulon: Na, Abigél, most már muszáj elkezdened ezt a mesét, mert megelevenedtek a szereplőid!
Abigél: Rendben van. Egyszer volt, hol nem volt...
Zebulon: Most volt, vagy nem volt?
Abigél: Tudod mit? Van! Épp az imént láttuk. Úgyhogy: egyszer van, épp itt van egy süket király, akinek van három fia!
A süket király: (bejön) Mi a'?!
Zebulon: (kiabálva) Semmi! (egy székre mutat) Ez a trón! Tessék ide leülni!
A süket király: Lesülni? Nem, nem akarok lesülni. Nem szeretem, ha hámlik a bőröm. (leül)
Zebulon: Te Abigél! Nem lehetne legalább az egyik gyereke lány?
Abigél: Miért?
Zebulon: Hátha egyszer jön egy lovag, hogy legyőzze a nagy büdös szájú sárkányt, és akkor jól jönne, ha oda tudná neki adni a lányát a fele királysága mellé.
Abigél: Oké! Királylány van, nagy büdös szájú sárkány nincs!
Zebulon: De kár!
Abigél: Szóval ennek a süket királynak volt két fia és egy lánya. Így már jó lesz?
Zebulon: (kicsit még duzzogva) Jó. És mi a nevük?
Abigél: Azt nem tudom, de idemesélek valakit, aki tudja.
Zebulon: Kit?
Abigél: Az udvari bolondot. Volt ennek a süket királynak egy Okos Oszkár nevű udvari bolondja!
Okos Oszkár: (egy cigánykerékkel bejön) Nem rágódom én a gitten, megjelenek gyorsan itten!
Zebulon: Mi az a gitt!
Okos Oszkár: Amit rágnak a Pál utcai fiúk!
A süket király: Hiúk?! Nem szeretem, amikor az emberek hiúk!
Zebulon: (sóhajtva) Kik azok a Pál utcai fiúk?!
Abigél: Ők egy másik mesében vannak. Jaj, csak össze ne keverjem ezeket a meséket!
Okos Oszkár: Mért hívtatok, mit csináljak? Bömböljek, vagy fejen álljak?
Abigél: Egyiket sem! Légy szíves, mutasd be nekünk a király gyermekeit!
Okos Oszkár: Lósörény más néven lóhaj, parancsod számomra óhaj! Elsőszülött Lajos a zajos!
Lajos: (bejön és ordít) Lajos vagyok!!!
A süket király: Na, ezt még én is értem! Baljós a hajós. (sóhajtva) Hát igen, veszélyes a tenger.
Okos Oszkár: Másodszülött Gizi a zizi!
Gizi: (békaügetésben jön be) Brekk-brekk! (kacsint és nevet) Hihihi!
Zebulon: Mi az, hogy zizi?
Abigél: Nem láttad?
Okos Oszkár: Az kérem a kótyomfitty és a lükepék keveréke némi firnyákkal megfűszerezve.
Zebulon: Aha...
Okos Oszkár: Végül, de nem utolsósorban, a legfiatalabb a korban: Béla a méla
(semmi)
Béla a méla!
(semmi)
(a közönség felé) Segítsetek gyerekek! Kiáltsuk együtt, hogy Béla a méla!
Együtt: (kiabálva) Béla a méla!
(semmi)
Okos Oszkár: Még egyszer! Hangosabban!
Együtt: (kiabálva) Béla a méla!!!
Béla: (bejön, mintha most ébredt volna) Ó, szólított valaki? Mintha a nevemet hallottam volna, midőn a pillangók röptét figyeltem...
A süket király: (ordítva) Ő a kedvencem, de ne áruljátok el senkinek!
Abigél: (hangosan) Király bácsi! Minden gyerekét tessék egyformán szeretni, különben a többiek búsak lesznek! (rámutat a szemét törlő Lajosra és Gizire)
A süket király: Sósat esznek?! Az nem jó, mert a szemükbe megy a só, azt dörzsölhetik!
Döhönc Dániel: (egy bárddal beront) Mi ez a zaj?! Betört az ellen?! Hadd vegyem fejét!
Zebulon: Hát ez meg ki?
Okos Oszkár: Dühönc Dániel, a király hadvezére. (Dánielhez) Nyugodj meg Dönci! Nincs baj, csak kicsit zajos a mese.
Dühönc Dániel: Mese? Miféle mese?! Hát nem a Lajos a zajos? Különben se szólíts Döncinek, mert  miszlikbe aprítalak a bárdommal!
Lajos: (ordítva) Dühönc bácsi! Ide tetszene adni a bárdját?
Dühönc Dániel: Minek az neked, fiacskám?
Lajos: (ordítva) Mert akkor én lehetnék a bárdos Lajos!
Dühönc Dániel: Miért akarsz bárdos Lajos lenni?
Lajos: (ordítva) Mert akkor nem zajos lennék és nem kéne mindig ordítanom!
Béla: Várnak a lepkéim. Visszamegyek.
A süket király: Tiszta hegyek? A mi síkságunkon nincsenek is hegyek! Hadvezér!
Dühönc Dániel: Igenis felség!
A süket király: Azonnal el kell foglalni a környék összes hegyét!
Dühönc Dániel: Igenis felség! Felsorakoztatom a sereget! (elviharzik)
A süket király: Ereget? Ki ereget?! Azonnal szellőztessünk!
Gizi: Az apuci süketsége egyre veszélyesebb. Megegyük, vagy meggyógyítsuk?
Béla: Jaj, ne mondj ilyen szörnyűségeket! Még a lepkéimet sem enném meg, nemhogy egy királyt, akinek a koronája megfeküdné a gyomromat!
Gizi: Csak vicc volt, hihihi!
Béla: (lassan) Hi... hi... hi...
Lajos: (ordítva) Gyógyítsuk meg a papát!
A süket király: Lapát?! Ez az! Ássátok föl a kertet és vessetek bele dinnyét! Úgy szeretnék egy nagy dinnyefa árnyékában szuszókálni! (elalszik)
Béla: (horkoló hangot hallat)
Okos Oszkár: Bélám, szádból jön szél ám!
Gizi: Béci, ne csináld lécci!
Béla: Ja, csak a tej aludt meg a számban...
Lajos: (ordítva) És most mi legyen?!
Okos Oszkár: Útra kéne kelni, Menni messze el, ni!
Gizi: Minek?
Okos Oszkár: Hát, hogy találjatok valami csodadoktort, aki visszaadja a király hallását.
Gizi: Találjatok?! Hát te nem jössz?
Okos Oszkár: Nem. Én csak munkaidőben vagyok bolond, egyébként nem. Jó utat! (cigánykerekezve kimegy)
Lajos: (Zebulon felé ordítva) Most mit fogunk csinálni?!
Zebulon: Honnan tudjam?
Lajos: (ordítva) Ti vagytok a mesélők, nem?!
Zebulon: Nem én! Az Abigél!
Abigél: Hogy? Mi? Ja! Igen-igen! Ekkor útra kelt a király három fia.
Gizi: Hé! Mit zagyválsz itt össze?! És még én vagyok a lükepék!
Abigél: Bocs! Szóval útra kelt a király két fia és egy lánya, hogy megtalálják a megoldást a király süketségére. (a három gyerek elindul)
Abigél: Mentek, mendegéltek, míg egy anyóka közvetlen közelébe nem értek.
Anyóka: Húha! Itt van három gyerek a közvetlen közelemben!
Béla: Azt hiszem, egy anyóka közvetlen közelében vagyunk. A lepkéim azért szebbek...
Gizi: Viccesen húzzam meg a fülét, vagy kérdezzem meg, hogy hogyan szólítsuk?
Lajos: (ordítva) Hogy szólítsunk téged, közvetlen közeli anyóka?!
Anyóka: (ijedten) Jaj, anyám!
Gizi: Kedves Jajanyám! Meg tudná mondani, hogyan gyógyíthatjuk meg apánkat, a süket királyt?
Anyóka: Milyen sirályt?!
Gizi: Húha, ez süketebb, mint az öreg Beethoven!
Béla: Ki az az öreg Beethoven?
Gizi: A fiatal Beethoven egy kicsivel később.
Lajos: (ordítva) A rajzfilmkutya?!
Béla: (legyint) Szerintem menjünk!
Zebulon: Hadd meséljem én!
Abigél: Meséljed!
Zebulon: Mentek, mendegéltek, míg nem Muzsik apó közvetlen közelébe nem értek.
Muzsik apó: Szerbusztok gyerekek! Mit kerestek erre, ahol még madárjárvány sincs?
Lajos: (ordítva) Csodadoktort keresünk, aki meggyógyítaná apánknak, az öreg királynak a süketségét!
Muzsik apó: Ne ordíts fiacskám! Nem én vagyok a süket, hanem az apád!
Gizi: Majd elfelejtettük! Hogy szólíthatjuk?
Muzsik apó: Mindegy, csak halkan!
Gizi: Kedves Mindegycsakhalkan, tudna nekünk segíteni?
Muzsik apó: Nagy szerencsétek, hogy Mindegycsakhalkannak szólítottatok, mert így nemcsak, hogy tudok, de fogok is. Megteszem, hogy apátok, a süket király halljon!
Gizi: Éljen!
Béla: Nem értem. Most éljen, vagy haljon?
Gizi: Nem úgy haljon, hogy puff, aztán nyekk és végleg eldől!
Béla: Mint a beteg lepke?
Gizi: Ja! Szóval nem puff és nyekk, hogy meghaljon, hanem, hogy a fülével mindent meghalljon!
Lajos: (ordítva) Még engem is?!
Muzsik apó: Te miért ordítasz folyton? Félsz?
Lajos: (ordítva) Nem! Én vagyok Lajos a zajos!
Dühönc Dániel: (bárdot lengetve beront) Hé maga! Nem tudja, merre vannak itt elfoglalható hegyek?!
Muzsik apó: (Jedi kézjellel) Ideadod a bárdot.
Dühönc Dániel: (megszelídülve) Odaadom a bárdot. (odaadja)
Muzsik apó: Nem háborúskodsz.
Dühönc Dániel: Nem háborúskodok.
Muzsik apó: Békében hazamész, dolgozol és befizeted az adót.
Dühönc Dániel: Békében hazamegyek, dolgozom és (hirtelen feleszmélve) mi?!
Muzsik apó: (Jedi kézjellel) Befizeted az adót.
Dühönc Dániel: Befizetem az adót. (elmegy)
Lajos: (ordítva) Elment!
Muzsik apó: Ne ordíts! Nesze, itt a bárdja! Ezentúl nem zajos Lajos, hanem bárdos Lajos leszel, és nem üvöltesz, hanem normális hangon beszélsz. Jó lesz? (Jedi kézjel)
Lajos: (normális hangon) Igen. (örvendezve) Jaj de jó bárdos Lajosnak lenni! Ezt hogy csinálta?
Muzsik apó: Nem nagy ügy, ha Jedi lovag az ember!
Gizi: Ez szuper, kedves Mindegycsakhalkan, de mi lesz apánkkal? Rajta hogy tud segíteni?
Muzsik apó: Én nem, de ti igen!
Béla: Nem értem! Hol vannak a lepkéim?
Gizi: Jaj, maradj már csöndben!
Muzsik apó: Ez az!
Béla: Mi?
Muzsik apó: A csönd! Ezt kell megszüntetni a király fülében szép zenehangokkal!
Lajos: Zenehangokkal?
Muzsik apó: Igen. Keressetek néhány remek zenészt, akik szépen játszanak a királynak és el fog múlni a süketsége.
Gizi: De milyen zenészeket keressünk? És hol keressük őket?
Muzsik apó: Egy távoli kis ország távoli iskolájának 4. z. osztályából kell hívni hegedűsöket, fuvolásokat, klarinétosokat, zongoristákat és furulyásokat. Ha ők muzsikálnak, akkor ott muzsikálva lesz!
Béla: Hogyan hívjuk őket? Postalepkékkel?
Muzsik apó: Tessék, itt egy síp. Ha ebbe belefújtok...
Lajos: Akkor mi történik?
Muzsik apó: Megáll a játék, majd szabadrúgással folytatódik.
Gizi: (mutatja, hogy műesik és fetreng) Így!
Béla: Nem értem...
Muzsik apó: Jaj, bocsánat! Kicsit elméláztam. Tudjátok, régen focibíró voltam, de egy meg nem adott lesgól miatt el kellett bujdokolnom ide, ebbe a rengetegbe.
Gizi: Szörnyen sajnáljuk, de mi van azokkal a zenész gyerekekkel?
Muzsik apó: Ja, persze! Mi sem egyszerűbb! Kérjétek meg a közönséget, hogy kiáltsa hangosan, hogy „zenész gyerekek, gyertek be!”.
Lajos: Kedves gyerekek! Kiáltsuk együtt, hogy „zenész gyerekek, gyertek be!”.
Együtt: Zenész gyerekek, gyertek be!
(semmi)
Gizi: Hangosabban!
Együtt: Zenész gyerekek, gyertek be!!!
(bejön a sok zenész gyerek)
Zebulon: Hurrá! Meg van a sok zenész gyerek! De hogyan jutnak el a süket királyhoz?
Abigél: Hát úgy, hogy odamesélem őket.
Zebulon: Meséld!
Abigél: A süket király három fia...
Gizi: Hé!!!
Abigél: Bocsi! A süket király két fia és egy lánya a sok zenész gyerek kíséretében hazament a palotába.

(palota)

A süket király: Ja, de jó! Zenészek! Koncert! Kik vagytok? Mutatkozzatok be!
Klarinétos lány: Tiszteletem felség! Az én hangszerem a klarinét.
A süket király: Én is szeretem a pralinét! Meg a bonbont is! Játssz valamit!
(a klarinétos lány játszik)
Okos Oszkár: Ez a zene remek, könnyesek a szemek!
A süket király: De szép! Mintha már majdnem hallottam volna belőle egy kicsit! Lesz még?
Fuvolás lány: Felség, most én fuvolázom önnek!
A süket király: Jönnek? Kik!
Okos Oszkár: A hangok.
(a fuvolás lány játszik)
Gizi: Na, apám! Hall valamit?
A süket király: A hamit? Nem, még nem kérem a hamit, nem vagyok éhes! Ez a zene, amit már majdnem hallok, viszont határozottan kellemes a béna fülemnek. Érzem, ahogy bizseregni kezd. Lesz még?
Okos Oszkár: Csak erre vár Jancsi, Pista! Jöjjön néhány zongorista!
Zongoristák: Királyi felség! Jó napot!
A süket király: Jól hallottam, hogy jó napot kívántatok?
Lajos: Hurrá, javul a hallása!
A süket király: Kinek a padlása?
Gizi: Azt hiszem, elkiabáltad. De hátha a zongoristák segítenek neki.
(Zongoristák játszanak, a király már a zene ütemére mozgatja a fejét)
 Brávó! Szinte már-már hallani véltem valamit. Igaz, mintha búvárharangban ültem volna, de mégis. Ugye lesz még?!
Furulyások: Felség, a mi hangszerünk a furulya.
A süket király: (lassan) Fu – ru – lya
Gizi: Igeeen! (mint a pom-pom lányok) Hajrá apuci! Hajrá apuci!
Béla: Pil – lan - gó
Lajos: Mi van?!
Béla: Ja, semmi... csak elméláztam...
(a furulyások játszanak)
A süket király: (illeg-billeg a zeneszóra) Gyönyörű! Hát még, ha teljesen hallanám!
Dühönc Dániel: Felség, ön egyre jobban hall!
A süket király: Egyre jobban hal lennék? Kopoltyúim vannak talán?
Okos Oszkár: Nem hal, hanem hall! Már csak egy kicsi hiányzik a teljes sikerhez.
Zebulon: Abigél! Vannak még zenészek? Meggyógyul teljesen?
Abigél: Nyugi, van még egy hegedűs!
Hegedűs: Itt vagyok felség! Játszom valami szépet.
(játszik, a király örömmel ringatózik)
A süket király: Nagyon szép. Mintha már teljesen hallanám!
Dühönc Dániel: Felség! Hívassam az udvari fülészt, hogy megnézze az ön hallását.
A süket király: Mi köze a szülésznek a vallásomhoz?
Dühönc Dániel: Jó, akkor hívatom. (kimegy és a fülésszel jön be)
Udvari fülész: Jó napot felség! Engedje meg, hogy megvizsgáljam a hallójáratát!
A süket király: Miért építjük a gyárat át? És egyáltalán, mi az a gyár?
Udvari fülész: (vizsgálgatja a király fülét, majd emelt hangon) Felség! Ön már majdnem gyógyult, de mégsem. Ha most még játszana önnek egy eddig nem hallott hegedűs, akkor teljesen meggyógyulna. Ha nem játszik, akkor végleg megsüketül.
Lajos: Jaj, de hiszen már minden zenész gyerek játszott!
Okos Oszkár: Van itt olyan hegedűs, aki még nem mutatta be a tudását?
(csend)
Béla: Senki...
Lajos: Ne legyek bárdos Lajos, ha nem találok valakit! Hé mesemondó!
Abigél: Igen!
Lajos: Azonnal mesélj ide valakit, aki tud hegedülni!
Abigél: Sajnos ez nem megy. Ehhez én ügyetlen mesemondó vagyok.
Zebulon: Abigél! De hiszen te magad is szoktál hegedülni!
Abigél: Á, csak olyan műkedvelő szinten!
Gizi: Jaj, hadd kedveljük mű is azt a szintet!
Mindenki: Úgy van, úgy van! Halljuk, halljuk!
Abigél: (sóhajtva) Na jó, megpróbálom!
Udvari fülész: Ahogy Yoda mester mondta Luke Skywalkernek: Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!
Abigél: Oké, akkor nem teszem!
Lajos: (fenyegetően felemeli a bárdot)
Abigél: Oké, oké, akkor inkább teszem! (veszi a hegedűt, először fordítva tartja, majd végre jól és elkezd játszani)
A süket király: (felugrik) Hallom! Hallom! Gyönyörű! Meggyógyultam!
Zebulon: (Abigélnek) Ezt hogy csináltad?!
Abigél: Na, hallod, én vagyok a mesélő! Bemeséltem magamnak, hogy tudok hegedülni.
Okos Oszkár: (a közönség felé fordulva)
Süket király hall,
Véget ért a mese.
Szóljon hát a dal,
Ne maradj ki te se!

(zenés táncos finálé – a gyerekekkel együtt a „Száraz tónak nedves partján” dallamára)

Trónteremnek nagyszínpadán negyedik zé zenélget
Hallgatja a süket király, aki ettől feléled.
Hallja a zenét a király, mert füle ép!
Hallja a zenét a király, mert füle ép!

Négy zé tovább zenebonál, ugrabugrál mind a nép,
Táncol a jó fülű király, ide lép és oda lép.
Sej-haj denevér, bennünk van a zene-vér!
Sej-haj denevér, bennünk van a zene-vér!

Gyere velünk muzsikálni, vidám lesz az életed!
Bús embert a víg zenéddel új életre keltheted.
Gyógyít a zene, búbánat száll el vele!
Gyógyít a zene, búbánat száll el vele!


VÉGE