Hétköznapi ebédár lélektani határa

Ebédlélektani határ

Nálam kettőezer forint.

Hogyha drágább, rám úgy hat ár,

Mint fukarságom, mikor int.

Nem pontosan tudom, mér’ e

Szám állít pénzügyi falat,

De Retróban szerencsére

Van egy-két táp ez ár alatt.

Míg e rendszer így maradik,

S ár s határ közt van szűk árok,

Addig én, mint everybody-k,

Enni csak Retróba járok!

„Ez a vers humorosan és ironikusan közelíti meg a mindennapi élet egyik apró, de mégis fontos kérdését: az ebéd árát. A költő a "lélektani határ" kifejezést használja, amely azt sugallja, hogy van egy bizonyos ár, amely fölött már nem hajlandó fizetni az ebédért. Ez az ár 2000 forint. A vers első szakasza bemutatja a költő fukarságát, és azt, hogy mennyire fontos számára, hogy ne lépje túl ezt a határt. A második szakaszban a költő elismeri, hogy nem tudja pontosan, miért éppen ez az összeg állítja meg, de örömmel veszi tudomásul, hogy a Retró Kifőzdében még talál olyan ételeket, amelyek beleférnek ebbe a keretbe. A harmadik szakaszban a költő kifejezi reményét, hogy ez a helyzet így marad, és hogy továbbra is a Retró Kifőzdében fog ebédelni, ahol az árak és a lélektani határ között csak egy szűk árok van. A vers nyelvezete könnyed és játékos, a költő humorosan reflektál a mindennapi élet egyik apró, de mégis fontos kérdésére. Az "everybody-k" kifejezés használata pedig egy kis angol-magyar keveredést hoz a versbe, ami még inkább fokozza a humoros hatást.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ó, Frady Endre ezen verse... Hát hogy is mondjam, mintha egy pénztárca mélyéből, egy háromnapos bableves mellől szólna hozzánk a költő, aki a magyar gasztronómiai inflációval küzd, miközben a költészet csúcsa helyett inkább az étlap legalján keres menedéket. Az egész mű olyan, mint egy szellemi „retró” ebéd: olcsó alapanyagokból összedobva, telezabálva rímekkel, amelyek olyan szögletesek, mint egy mára kihalt csalamádéban érlelődött falusi kocsmaasztal. Az „ebédlélektani határ” kifejezés egyszerre zseniális és nevetséges, ahogy az emberi lélek mélységeit az ebédszámla összege határozza meg. Valójában itt a költő fukar lelkének nyüszítése érződik, nem pedig a modern középosztály gasztronómiai kálváriája. Egy fityingnyi filozófia és egy jó adag kispolgári panaszkodás, aminek a végén mindenki a Retróba menekül. Szarkazmus és humor találkozik, de olyan csipetnyi gúnyt érzünk, amely nem tud igazán mélyre hatolni, hisz a „Retró Kifőzde” a mennyek kapuja lesz, ahol legalább még pár forintért lehet enni, ha már a költészet kenyere ilyen száraz. Ha lehetne rá egy csillagos Michelin-véleményt adni, az talán egy kifli lenne, de csak ha épp akciós.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Lélektani határ s plafon...

Hogyha írna erről La Fon-

-taine, ki állatmesék atyja,

S tanulságát át-áthatja

Sok emberi jellemhiba,

Mely jelmezes szellem liba,

Móka róka, zenés tücsök,

Ki sokat áll, s talpa rücsök,

Netán ábrázol egy marhát,

Aki fukar s tápja farhát

Kettőezer forint alatt...

Sőt La Fontaine tovább haladt,

S fukar figurája hörcsög,

Garasverő foggal szörcsög,

S még olcsó Retróba se megy,

Úgyhogy tisztán látszik, nem egy

Észkombájn!”

/Ezerjó Azarja, ízárjú/

Kútásás

Az az ember ás ki kutat,

Ki vagy ivóvizet kutat,

Vagy, ki pusztán izmot jobbít,

És választ ily kemény hobbit.

Kútásás egy nehéz meló,

Nem segít az okosteló,

Mert nem lehet ásni vele,

Ráadásul nincs is nyele.

(Ötletét is tartsad vadnak,

Botod, mit szelfidhez adnak,

Használd kútlapáthoz nyélnek!

Kik rád néznek, joggal félnek.)

Kútásáshoz ásót, kapát

Vigyél s kell még jó nagy lapát;

Tenyeredre fest vagy tíz színt,

Mire feltűnik a vízszint.

Aki magyar, utat mutat:

Magyar földbe magyar kutat!

Nem kell nekünk kínai kút!

Ki nem érti, szedjen IQ-t!

IQ-t szedünk új kút körül

(νέος φρέαρ ógörögül);

Tas bá’ nem szed, bajuszt pödör,

S kútba ugrik! Asszi, vödör…

„Hé, én nem csak asszem, hogy vödör vagyok, hanem én tudom, hogy vödör vagyok, a Vödör Forr Kaszt szekta része! Na, pödörgyünk bajuszt, oszt’ ugorgyunk!” /Tas bá’ (Kr.e 444 – Kr.u. 2024), ógörög kútásó/

„Költő versben benne vagyon,

Mint a fészkében a gólya,

Rájön, aki okos nagyon:

Tas bá’ az ő imágója!”

/Ηυβα Töhötöm, ógörög-ősmagyar kéthetedvezér/

„Tényleg vagy tíz színben játszott a lapátnyél okozta vízhólyag, de mostanra nem látszik, mert már megettem a tenyerem javát.” /kannibál kútásó/

„Kutat ásni nagyon hasznos, de kicsit fárasztó...” /M. András, a költő legállandóbb és legrealistább kommentelője/

„eM úr, ha kútásás fáraszt,

Gondolj arra, vizet áraszt

E kút s nem kell tavaszi szél,

S kutász se hal bele, hisz’ él!

Csak hun víz kell, nem kell másik,

Aki magyar, kutat ásik!”

/Hunor Magor, kanalasgémeskútfúrófejfedőszervkereskedelmi főelőadó/

„Frady Endre, a kortárs költészet Terminátor Kettője, Rambó Hárma és Roki Négye, ismét megválaszolja, sőt agyba-főbe veri azokat a kérdéseket, amelyeket rajta kívül eddig senki sem mert föltenni, sőt senkinek még csak eszébe sem jutott, vagy ha mégis, akkor sikoltozva óva intette önmagát. A kút, a felszínről a mélyre ásás szimbólumaként, ami a költészeti szájba rágással ellenétes szellemi eledelkeményítés alfája és ómegája, újra odacsap, hol fészkel az agy. Vizet! Vizet! – kiáltja az olvasótábor és ásó, kapa, búvárharang választja el attól, hogy a vízfelszín tükrén állati őse, az korai evolúciós ük rén nézzen vissza rá és emlékeztesse arra, hogy kár volt elsietni ezt az egyedfejlődést: Túlfejlődött egyed, egyed meg, amit főztél, és pödörd IQ nélkül a szőrcsökevényes bajuszod! Igazi fenomenális ártólíra rímbe szaggatva, amely nem hiányozhat egyetlen huntürk család kútkávájáról sem! Vödörre magyar!” /Vödörfórkaszt Vidorné Visszamindent Vendetta, a Kútköltészeti Álmodozók Országos Szaklapja (KÁOSZ) lényeglátási cikkfelelőse/

„Nyuggerapó: Kútnemásás

Kutat ásni lehet máshogy,

Ettől persze a pénzünk fogy,

Ám géppel ez gyorsan megy,

S nem károsod a hát, a szegy.

De ha vezetékes víz van,

S úgy tör elő, mint egy vadkan,

Fölösleges kutat ásni,

Tán jobb telefonálgatni.

Gombot nyomni, sej, de spéci,

Hidd el eztet nekem, léci!”

„Nyöggeranyó: Kútnemásás?!

„Spéci bulink kútnemásó?!

Akkó’ hová lenne má’ show?!

Zaj ellen bőgne a nép itt,

Ember helyett mér’ gép épít

(Nem bírják a zajt, a gépit!)

Vezetékes vadkan vajon

Szelíd, mint a kés a vajon,

Vagy bősz és agyarral kinyit

Minket, miként anno Zrínyit,

S életünk múlhat a TAJ-on?!”

„Kis lépés egy költőgigásznak, hosszúlépés a műszaki értelmiségnek. Javaslom is megjelentetni a Magyar Űrkutatási Főispánság hivatalos Űrlapjában picit módosított címmel: "Mit csinál a szomjas magyar asztronauta az űrsétáján?" Megvan? Csillagos ötös!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Bár agg agyam demens tatás,

Megfejtettem: Űrkutat ás!

De nem vagyok szupermann, ó,

Ezt már megverseltem anno:

* * *

ŰRKUTATÁS:

Jolán néni űrkutató.

Ő is, meg a Biros Kató,

S Biros Kató ipa, Anti,

Meg a siket Irma tanti,

Igor bácsi, ki az USA

Habzó szájú kritikusa,

Don Quijote de La Mancha

Mintás pólós Südri Ancsa,

Meg a jó Giuseppe apó,

Kinek kedvenc vize a Pó,

S ki nem rokon, csupán barát,

S nem rág mást, csak rebarbarát

(Ezt a szokást apja, Ottmár

Hagyta rá, ki rég halott már),

Ja és hát a bádogüstű

Török szakácsszomszéd, Rüstü,

S idegenbe szakadt Feri,

Meg az egész jó haveri

Kör most együtt űrkutat ás,

S nem is marad el a hatás,

Nem hiába fáj sok derék:

Előtörnek Darth Vaderék!”

/F. Endre, a sok mindent már korát megelőzve megverselő költőgigász/

„Vivát Endre, aki - micsoda előrelátás! - már 2012-ben megírta azt a verset, amihez sokkal inkább passzol egy random kommenter 12 évvel későbbi teljesen más vershez írt hozzászólása. Bámulatos!” /F. Péter, k. m. f./

„Büdös lett a falu kútja,

Belefulladt Bodri kuttya,

S felfúvódott szegény hótt dög…

AKCIJÓS MÁMA JA HOTT DOG!!!”

/falfirka a posványszottyantói főtéri büfé hátoldalán/

„Mi ez az öncéltévesztett okostojáskodás, ez a tönkrementális ógörögdinnyében való vájárvájkálás?! Ne lássam álmomban szegény anyámat asztráltestépítő versenyen holtversenyben bronzérmet nyerni, ha Frady Endre nem írna sokkal dilettánsabb verset egy kútról, mint amilyet egy kút írna Frady Endréről! Ez az éjsötét ostobaság értelmezési tartományának nadírjául szolgáló baltaarcú bükkfapoéta meri a szájára venni az IQ szót, miközben azt hiszi, hogy ez az irigy kutya, vagy az ittas kulák rövidítése?! Anyám örök életére esküszöm, esküszöm, hogyha épp arra járok, ahol Frady Endre másnak kutat ás, akkor abba maga esik bele, és az én szöges bakancstalpnyomom lesz a hátsóján! Hogy lehet valaki annyira tehetségtelen, hogy az már egy kútnak is fáj?! Világ irodalmárjai, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én a kutat nem kiásom, hanem ráijesztek a földben lévő talajhengerre, ami ijedtében kiugrik a világűrbe és a helyén ott marad a friss kútlyuk, ami pedig addig nem mer beomlani, míg a parancsomra ki nem izzad magából egy gyorsan cementálódó kitámasztó gyűrűt.” /Chuck Norris/

Péntek 13

Péntek tizenharmadika!

Benő Benő orra lika,

Meg a szája s csak a fülén

Szelel. Rajta vajh’ ki ül? Én!

Nekem most e füli kagyló

Oly kényelmes, mint egy nagy ló!

Hogy lehet ez?! Ősi ugor

Átok ért el, összezsugor?!

Peches Benő fülén ülök,

Ami úgy zúg, mint egy tülök,

Én meg ettől süketülök!

Balsorsú ma minden óra,

Ne tégy tétet sötét lóra!

Нет labora, только ora!

„Frady Endre „Péntek 13” című versikéje a groteszk és abszurd humor jegyében íródott, amely egyszerre szórakoztató és zavarba ejtő. A péntek 13-hoz kapcsolódó babonás félelmeket egy bizarr és szürreális helyzetbe ágyazza, ahol a lírai én Benő nevű szereplő fülén üldögél, egy különös, ősi ugor átok következtében. A versben a nyelvi játékosság és a váratlan fordulatok dominálnak, amelyek megkérdőjelezik a hagyományos versszerkezetet és a hétköznapi logikát. A "füli kagyló" és a "nagy ló" összekapcsolása, valamint a "tülök" és a süketülés groteszk képeivel a költő sajátos humora és abszurd világlátása kerül előtérbe. A vers befejező sorai ("Нет labora, только ora!") az orosz és latin nyelvek keverésével a világvégi nihilizmus egy furcsa, mégis humoros képét festik meg. A vers frivol stílusa és a valóságon túli képzettársításai ugyanakkor elgondolkodtatják az olvasót a pechsorozat és a balsors abszurditásáról, mindezt egy könnyed, játékos formában. Frady Endre ezzel a művével ismét bebizonyítja, hogy a hétköznapok balszerencséi is lehetnek a humor forrásai, ha megfelelően szemléljük őket.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Jaj, benőtt az orom lika,

Fuldoklom, mint asztmás bika,

Balsors engem régen tépik,

Dalok is gyötörnek, népik,

Fülemen ül költő, apró,

Bűneimért épp egy pap ró,

Ez a napom igen peches,

Nem kell a benyújtott cech, hess!”

/Benő, a balszerencsés napi szonett peches szereplője/

„Szerencsére e napon nem kell megérteni a szerencsét sem. Szerencsétlen költőt sem. Ma mindent elnézünk neki is. Még egy kört! Uzs-gyí!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas nemszerecsen szerencselovag/

„Mint jin-jangos szűrön csí,

Hordóban áll szúrón cső,

Csábító, mint szirén „Csá!”,

S bortól Ház úr szóroncsa

Italba fúl… Szerencse!”

/Uzsgyi Ubul, újborozó ulánbátori uborkafahíd úsztató utász/

„Én családfát kutatok péntek 13-án. Akkor derül majd ki mindenféle érdekes rokonság Hasfelmetsző Jackkel, stb. De nem irigylem sem Benőt, akinek orra benőtt, sem a szeles fülön ülő összement költőt. Még szerencse, hogy a költői nagyság nem a testméreteken múlik.” /M. András, a költő legállandóbb és legcsaládfakutatóbb kommentelője/

„Kerül családfára, ó,

Tutanhamon fáraó!

Irigyek az ó-konok

Egyiptomi rokonok!

Indul ekkor örökös

Verseny: Ki az örökös?!

Nagy a harc s az iram is,

eM úré a piramis!

Emailt küld agg Matula

Távrokonként: Gratula!”

/Hasfelmetsző Jackné Hasösszevarró Jacqueline, a rokonkutató eM úr túloldalági rügye/

„Ne dolgozz, csak imádkozz, és mindezt félig oroszul, félig latinul? Most akkor oroszosan, vagy latinosan ne dolgozzunk, illetve imádkozzunk aznap? Kákán csomót? De ha már muszáj hozzászólni a vershez, az ember mégis próbál valami olyat találni, amiről legalább sejti, hogy került a versbe, ami amúgy gyönyörű.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Humán úrra furán hat a

Kákacsomószüreti mák;

Ámul, mint a vak a Fata

Morganán, míg szállnak imák.

Se nem latin, se nem orosz,

Se nem angol, se nem ír a

Mélymű, ami akár jó-rossz,

Multikulturális líra!

/Donkey Hotey Дэлам Анча, lustálkodva imádkozó szélmalomharcos/

„Ez nem a mák, hanem a dumák hatása lehet. De értem én, és lassan bájpásszra is állítom a bulsitszűrőt, hiszen nagyon fárasztó, ha a minket minden irányból agyonnyomó entrópia folyton a kényszeres rendcsinálás reflexét váltja ki belőlünk. Endre Művész már évek óta nem csillogó szemmel, feltűrt ingujjal, meg kihegyezett ekszeltáblával támad a káoszra, bulsitre meg nonszenszre, hanem egy klintísztvudos mosollyal, egy kinőtt kuflis pólóval, egy pohár száraz vörössel, meg a blog kapuja fölött egy táblával, hogy "Ki itt belépsz, tudd, hogy a fiók feléd nyílik!"” /F. Péter, k. m. f./

„Nagyon köszönöm, hogy a Költő úr felhívta erre a dátumra figyelmemet. Hiszen, ha mindig van miért aggódnom, és még kommentelek is az aggodalmaimról, akkor azzal jól elmegy az idő, és olyan haszontalan és megerőltető dolgokkal, mint például a "tegyünk jót felebarátunkkal", már nem marad időm foglalkozni. Csak az a baj, hogy a másik fontos péntekekre, a Black Friday-ekre senki nem figyelmeztet, és emiatt kihagyom a legjobb ajánlatokat, beleértve a hüvelyszárazság elleni akciós tablettákat és kenőcsöket. Ugyanis már lassan hüvelyébe rozsdál a kardom, olyan száraz, annyira kevés vérrel volt az utóbbi időben nedvesítve. No de kérem, kérem! Azért is fontos ezt a dátumot észben tartani mindenkinek - nem győzök köszönetet mondani a Költő úrnak -, mert a legutóbbi péntek 13-án is óriási pech ért. Azt hittem, hogy még csak csütörtök van, és elfelejtettem bármi óvintézkedést foganatosítani péntek 13 ellen. Micsoda pech! Igaz, hogy semmi baj nem ért, és semmi különös nem történt, de csak azért, mert piszok nagy szerencsém volt, hogy skizofrénia miatt fel vagyok mentve a munka órán. A testnevelés óráról meg én magam mentettem fel magamat csak úgy passzióból, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Ezért tisztelettel kérem a tiszteletlen kormányt, hogy minden péntek 13-át azonnali hatállyal piros betűs munkaszüneti nappá tegyen, mert ismeretes tény, hogy a legtöbb baleset és pech munka közben történik. Már rögtön az is pech, kérem, hogy hétköznap dolgozni kell, nem pedig verset írni vagy azt kommentelni. Egyetért a Költő úr? Ezért nem dolgozom én már 17 éve. Hát ki tudja, mi mindenem hiányozna már, ha ezalatt dolgoztam volna! Biztosan félkezű, féllábú, félszemű vagy akár féleszű lennék, vagy inkább mind a négy. De nekem helyén van ám mindenem, főleg az eszem. Hiszen iszom-eszem, és a legokosabb kommenteket kommentelem a kommunizmusról, nem ugye? Na, nekem aztán nincs se fínek úr, se beosztott, csak a csütörtök reggeli akciós termékek Aldis bevásárlásában kicsúcsosodó dolce vita, időnként néhány hét psziciátriai tartózkodással megfűszerezve. Szoktam is kérdezni magamtól, ez már a mennyország? De hát a mennyországban nincs föld, mert az menny, és ezért nincsenek földesurak sem. Meg nincs péntek 13 sem, mert a Péntek egy rabszolga, és a mennyben nincsenek rabszolgák sem. Ebből a kettőből tudom, hogy ez még nem a mennyország. De az egyébként helyes volt, hogy Robinson a Pénteket keresztény hitre térítette. Ha a jó öreg Robinson itt lenne, minden péntek 13-át megtérítene, és azonnal szombat 13-a válna belőlük, és ezzel vége is lenne minden balesetnek, többé senki sem halna meg, és emiatt beköszöntene az örök élet, ahogy a Kutyapárt is ígérte. Ezen felül a jó öreg Robinson jó előre szólna mindenkinek az akciós kenőcsökről. De hát ne álmodozzunk sokat, mert az árt az egészségnek, inkább dobjunk el mindent a kezünkből, és jöjjön csak a száj, vagyis gyengébbek kedvéért: hagyjuk abba a dolgozást mindnyájan, és csak imádkozzunk Robinsonhoz, hogy minél hamarabb jöjjön vissza másodszor is hozzánk erre a lakatlan szigetre, hiszen a Költő úrból, ha kissé hamisan is, de a Próféta szólt: "Нет labora, только ora!"” /Stefi bácsi, a skizofrén álmodozó, aki akkor is peches, ha nem peches/

„Én только ora fenn e fán,

Midőn prófétál e Stefán,

Peches lévén földre estem,

S rögvest petyhüdt lett a testem.

Orvos szólt: Нет labora!

S beutalt egy laborra…”

/Fekete Péntek, felszabadított rabszolga és a szerecsenszombatot megelőző balszerecsenpéntek feltalálója/

„Frady Endre „Péntek 13” című förmedvénye újabb bizonyság arra, hogy a magyar irodalom mélyrepülésének nincs alja. Ez a „vers” nem pusztán sértés a költészet intézményére nézve, hanem egyenesen egy frontális támadás az értelmes emberi gondolkodás ellen. Frady mintha fogadást kötött volna arra, hogy sikerül-e egy műbe sűríteni minden lehetséges rosszízű szójátékot, közhelyet és abszurd képtelenséget – és sajnos nyert. Már a kezdő sorokkal is orrba vág a silányság: "Benő Benő orra lika"? Komolyan? Egy iskolai körömfájásról szóló orvosi jegyzőkönyv is több költőiséget tartalmazna, mint ez a "líra". A fülön való üldögélés abszurd ötlete, ami talán még egy dadaista kocsma mélyén is kínos zavart váltana ki, itt csupán azt éri el, hogy az olvasó szemében a valóságérzék egy tágra nyílt lyukon át távozik. A csúcspont – ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni – a végső "Нет labora, только ora!" sort, amely annyira művi és erőltetett, hogy az ember szinte látja a költőt, ahogy verejtékben úszva erőlködik valami „nagyot” mondani. Ez a vers a gagyiság netovábbja, a dilettantizmus apoteózisa, amely után az olvasó csak reménykedhet, hogy Frady Endre következő alkotása nem kerül nyomdafesték közelébe.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Nem szívesen lennék egyetlen péntek 13 helyében sem, mert nem én félek a péntek 13-tól, hanem a péntek 13 fél tőlem, de rettenetesen. Ezért van az, hogy bár évente átlagosan 12/7≈1,714 db péntek 13 van, ám ők azt szeretnék, ha nem lenne egy sem. Csak kérniük kell és kirugdosom az összeset a világűrbe, a felpuffadt hajadon - a Széll Rózsa - minden irányába.” /Chuck Norris/

Ázsiai tigrisszúnyog

Több veszélyes vírust terjeszt:

Dengue, zika, chikungunya.

Ki nekik mondani mer Yes!-t,

Megelőzőt csapni tunya.

Hogyha sétád folyóparti,

Jöhet ördögi nagy Hell hecc,

Vagyis Wordlife After Party,

Mert ha megcsíp, megmurdelhetsz!

Címhős testfelépítése,

Hogyha szteroiddal kigyúrt,

Olyan, mint a méhé, és e

Tény átveri Lómirigy úrt.

Lómirigy úr gyanútlanul

Odamegy megfejni mézért,

S önnön hibából sem tanul…

Ez, mit csak bölcs irokéz ért.

Mit tesznek az irokézek,

Ha jön bősz szúnyogok raja?

Úgy kifüstölik, csak nézek,

S megbékepipulják, na ja!

„Halhatatlan poéta lennél, költőtanonc? Pusztán (vagy folyóparton) verset írni a lét elviselhetetlen könnyűségéről édeskevés! Legyen mondanivalód, legyen küldetésed, tedd magad oda! A témád legyen aktuális, közérdekű, húsbavágó - de ne törődj vele túl sokat, kalandozz, sodródj az áramlattal! Lebegj, mint egy pillangó, csípj, mint egy lódarázs! Tedd le a névjegyed, a stílusod te magad légy! Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hej, Humán úr, bruhahaha,

Idézget itt Yodát, Alit,

S József Attilát is persze,

Ahelyett, hogy elfutna, ha

Szúnyoghadat rejt a csalit!

Vagy eszeveszett a mersze?”

/Ábécéssy Ártány, az ABCABC rímképlet újrahasznosítója/

„Kikérem magamnak, hogy egyrészt elsőszámú közellenségnek vagyok kikiáltva, másrészt szabadon kifüstölhetnek az erőszakos irokézek! Szegény utódaim meg bömbölhetik az ősi siratódalt, hogy:

          Irokézek között járva

          Sírt-rítt sok-sok árva lárva!

Na, de jönnek ők még az én utcámba és olyan sárgalázzal fertőzöm meg őket, hogy vörösrézbőrű helyett sárgarézbőrűek lesznek és még a saját anyjuk is migráncs kiciccípősz szecuáni cirkeszütőnek nézi őket!” /Aedes Albopictus alias Ázsiai Tigrisszúnyog/

„Ki fekete-fehér csíkos,

Az miért nem zebraszúnyog?!

Gyorsan letaposom, csakis

Így lesz ő monokróm szőnyeg!”

/Tenyeres Tömörné Talpas Titanilla, kancsalul rímelő taposómalomkerékgyártósormintavevőnő/

„Jaj, aszittem méhecske, jaj, aszittem méhecske! Megszúrt! Megdöfött! Megbökött! Fáááj! Jaj, aszittem méhecske, jaj, aszittem méhecske!” /Lómirigy úr/

Méhfejő méhész /ChatGPT rajza/

„Lómirigy úr, ez nem méhtej,

Inkább csak miazmás métely.

Tigrisszúnyog teje csíkos,

Ha megissza, bééégve rí kos,

Fuldoklik, ha ilyet nyel finn,

Vasmacskát rágcsál a delfin,

Galambhasmenést kap pár dúc,

Csalánba harap a párduc,

S görcsöt kap a sarki alga!

Lómirigy úr, mért ily balga?!”

/Dr. Dartanyan Dezsőné Fauna Flóra, belga rovartejszakértő és állati eredetű növényeledel díler/

„Arról szól az ének,

Nincs tőgye a méhnek,

De a szúnyognak se,

S Paks németül Paksch-e,

Hol terem az atom,

Ám én nem tudhatom,

Szúnyog életíve

Radioaktív-e?”

/Rezi Jazigné Roxolán Jolán, szarmata törzskörzőnő/

„Frady Endre "Ázsia tigrisszúnyog" című versikéje egy humoros és szatirikus költemény, amely a tigrisszúnyog veszélyeit és az emberi reakciókat mutatja be. A vers könnyed hangvételű, de komoly témát dolgoz fel: a tigrisszúnyog által terjesztett betegségeket, mint a dengue, zika és chikungunya. A költemény első versszaka rögtön felhívja a figyelmet a tigrisszúnyog által terjesztett vírusokra, és humorosan figyelmeztet, hogy ne legyünk tunyák a megelőzésben. A második versszak egy folyóparti sétát fest le, ahol a szúnyogcsípés akár halálos is lehet, ezzel fokozva a drámai hatást. A harmadik és negyedik versszakban a tigrisszúnyog testfelépítését és egy gyanútlan áldozatot, Lómirigy urat mutatja be, aki a mézért megy, de a szúnyogok áldozatává válik. A vers végén az irokézek bölcsességét emeli ki, akik hatékonyan védekeznek a szúnyogok ellen. Frady Endre stílusa könnyed és játékos, ugyanakkor a sorok mögött komoly üzenet húzódik meg. A versikében a humor és a szatíra eszközeivel hívja fel a figyelmet a tigrisszúnyog veszélyeire és a megelőzés fontosságára. A költemény szórakoztató, mégis elgondolkodtató, és remekül ötvözi a szépirodalmat az ismeretterjesztéssel.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Tigrisszúnyog menjen innen,

Állatkertben tigrist csípjen!”

/M. András, a költő legállandóbb és legállatkertelőbb kommentelője/

„Tigrisszúnyog tigrist talál

S állatkerti tigrishalál

Lesz és ápoló, ki ijedt?!

eM úr, hogy kívánhat ilyet?!

Lódarázs meg lovat döfjön,

Lyukon míg kifele pöff jön,

S teljes teret kitölt lógáz?!

eM úr, inkább mért nem jógáz’?!”

/Ketreces Kocsárd, a Ragadozókat Ápoló Csoportfőnökség (RÁCS) rémrímtechnológusa és jógaguru/

„Idéznék a Vészhelyzet című sorozat egy soha le nem adott részéből:

"- Carter, mi történt?

- Nem tudom, mi csípte meg a Költőt, de legalább dupla szérumot neki!

- Milyen szérumot akar neki adni? Meggondolta?

- Jaj, elveszítjük!

- Üssük ki! Most azonnal! Hozzák a bokszkesztyűket!"”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Dögvészhely Zetor(r)kezelő/

„Ház úr, fantáziálgatik,

Mint egykoron Lyules Verne,

S Költőt bokszkesztyűvel verne?!

Rúgja meg önt Vasban fa tik!

Tudja Ica, tudja Imi,

Tudja harcsa, tudja busa,

Meg a sokelnökű USA:

Carter nem doktor, ő Jimmy!”

/Abrakadabra Abakusz, az ABBA rímképlet plagizátora/

„Frady Endre "Ázsia tigrisszúnyog" című költeménye felér egy irodalmi szúnyogcsípéssel, amely után az ember nem tudja, vajon nevetnie kellene-e, vagy azonnal egy megelőző irodalmi szúnyogirtóért nyúlni. A vers témája, miszerint a tigrisszúnyog halálos vírusokat terjeszt, elvileg félelmet kelt, de Frady stílusa inkább egy, a komolysággal csak éppen összeérő humoros abszurditást sugall, amitől még a legveszélyesebb rovar is karikatúraszerűvé válik. A vers szerkezete szabályos, de rímelésében olykor kicsúszik az irányítás a költő kezéből, mintha maga is egy csípés utáni hisztérikus kapkodás közepette írta volna a sorokat. Az "ördögi nagy Hell hecc" kifejezés például egy olyan csattanó próbál lenni, amitől az olvasó megdöbben, de inkább arra késztet, hogy értetlenkedve vakarja meg a fejét. A költő lírai hangja könnyed, de talán túlságosan is az: mintha egy egzotikus szúnyog zümmögéséből próbálna világméretű társadalmi kritikát formálni. Az eredmény? Egy fura, középszerű összemosódás a valóság és a groteszk között, ahol még Lómirigy úr is elveszti a fonalat. Frady humora vagy telitalálat, vagy épp olyan, mint a szúnyogcsípés: viszket, de az ember nem tudja eldönteni, örül-e neki. Összefoglalva: Frady Endre versének olvasása után inkább ajánlott magunkkal vinni egy irodalmi rovarriasztót, hogy a lírai világában csapdába esve ne váljunk egy újabb áldozatává.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Véradáson vérvevőnő

Fertőzésre tűvel tesztel!

Testemben hirtelen hő nő,

S hagy a lelkem engem feszt el!

- Hé, költő út, hova alél?!

Ne legyen már gyáva szamár!

Döntse már el, mit tesz! Hal?! Él?!

Na, tele a gatyája már!”

/egy magát megnevezni nem kívánó ismeretlen helyrajzi számú költőgéniusz/

„Ez a szemét, aljas, migráns ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) összecsapott a szintén ázsiai, de népnemzeti turulszúnyoggal (Turulos albopictus Nazionale del Popolo) és naná, hogy kikapott. Fejveszetten menekült Brüsszel felé.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legbrüsszelmegállítóbb kommentelője/

„Ha a népnemzeti turul-

-szúnyog egyszer dühbe gurul,

Fogsoron veri a tigrist,

S az nem ehet mást, mint híg rizst.

Tigrisszúnyog fogatlanul

Saját hibájából tanul,

S fog nélkül, míg nem jön a pót,

Nem harap meg Nyuggerapót.”

/ugyanaz az egy magát megnevezni nem kívánó ismeretlen helyrajzi számú költőgéniusz/

„Frady Endre "Ázsia tigrisszúnyog" című agyréme egyszerre bántja a nyelvet, a jóízlést és az emberi elmét. Ez a "mű", mert itt kénytelen vagyok idézőjelek közé tenni, inkább egy szúnyogcsípés utáni rémálom, amitől felriadsz, és azonnal visszakívánod a valóságot, bármilyen kilátástalan is az. A vers nem több, mint egy diszlexiás rímelési gyakorlat, amiben a "chikungunya" szinte könyörög az irgalomért. Frady groteszk próbálkozása a humor és a horror ötvözésére olyan szinten csődöt mond, hogy még Lómirigy úr is inkább aláírná a felmondását. Ha ez az ember író, akkor a szúnyogok a jövő poétái. Ez nem költészet. Ez egy irodalmi szúnyoginvázió, amiből csak rohanva menekülnél.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Egyszer meg akart csípni egy tigrisszúnyog, de amikor ránéztem szétesett tigrisre és szúnyogra, úgyhogy az előbbivel lecsaptam az utóbbit, a szúnyogvéres tigrisbőrből pedig csináltam egy farsangi ijesztgetős jelmezt a kutyámnak.” /Chuck Norris/

Földrengésvizsgálat

Axis pörög, bájtok futnak,

Midőn hidat földrengetek.

Sajnos nem tűnnek kiútnak

Bő Nemzeti Mellékletek.

Túl sok oldal, több, mint hat ív,

S részletekben lak’ a Patás!

Minden hatás konzervatív,

Segíts rajtam Mindenhatás!

Elszáll a híd, anyám, ez el!

Rájder, öcsém, ez nem ízi-s!

Ilyen névvel mért létezel,

Válaszspektrum analízis?!?!

Mérnökagyam mindent felejt,

Lyukas, mint a szúvas fa lajt!

Hadd ne legyen hidam selejt,

Uram, ne földrengess talajt!

„Az Axis egy olyan misztikus végeselemes statikai program, amely majdnem mindent kiszámol, amit a mérnök kér tőle, viszont teljesen a mérnök felelőssége, hogy mit hisz el az Axis által kiszámoltakból.” /egy magát megnevezni nem kívánó okleveles hidász-gigász és spirituális földrengésmentesítő lelkészmérnök/

„Frady Endre "Földrengésvizsgálat" című versében a mérnöki munka és a költészet találkozik egy ironikus hangvételű alkotásban. A vers a földrengésvizsgálat nehézségeit és a mérnökök mindennapi kihívásait mutatja be, miközben a szakmai zsargon és a költői képek keverednek.A vers első soraiban a "Axis pörög, bájtok futnak" kifejezés a mérnöki munka technikai aspektusait idézi fel, míg a "Midőn hidat földrengetek" sorban a költői túlzás és a humor jelenik meg. A technikai kifejezések és a költői képek keveredése egyedi hangulatot teremt. A vers ironikus hangvételét a "Bő Nemzeti Mellékletek" és a "Minden hatás konzervatív" sorok is erősítik. A költő itt a bürokrácia és a szabályozások nehézségeire utal, amelyek gyakran megnehezítik a mérnökök munkáját. A "Elszáll a híd, anyám, ez el!" sorban a humor és a frusztráció keveredik. A mérnök kétségbeesése és a helyzet abszurditása egyszerre jelenik meg, ami tovább fokozza a vers ironikus hangvételét. A "Segíts rajtam Mindenhatás!" és a "Uram, ne földrengess talajt!" sorokban a költő vallásos és mitológiai utalásokat használ, hogy kifejezze a mérnök reménytelenségét és segítségkérését egy magasabb hatalomtól. A vers záró sorai a mérnök kétségbeesését és reménytelenségét tükrözik. A "Mérnökagyam mindent felejt, Lyukas, mint a szúvas fa lajt!" sorokban a költő a mérnök mentális állapotát és a munka nehézségeit mutatja be. A technikai és költői elemek keveredése és a humor mind hozzájárulnak a vers egyedi hangulatához és mondanivalójához.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Nagyon helyes, legyen minden hatás konzervatív! Ne dőljünk be a nemzetrontó liberális mellékhatások szirénhangjainak! Magyar híd alá magyar földrengést! Álljanak csak stabilan azok a hidak, ha reng is alattuk a drága anyaföldföld, hiszen holnapra megforgatjuk az egész világot és a haza fényre derül! Nem, Tóni, ne aggódj, nem mindenre derül fény idehaza! Majd megoldjuk okosba’! A magyar egy földrengésokos nemzet! Akkor kell átmenni azon a hídon, amelyik a Béke partján álló béka pártján áll, amikor mi már odaértünk, de a földrengés még nem! Futólépés! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Én honvédségi géppel megyek!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„Folyón a híd békén áll ott, 

Föld bár húzza, támasz tartja.   

Hogyan lenne ekképp vádlott

Konzervatív mérnök atyja?!”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem vádlott, hisz' elhunyt régen

Konzervatív mérnök atyja,

De ha hídja rengne srégen,

Átizzadna rajta gattya!”

/Hartz von Hertz, irgumburgundi rezgéstartományfőnök/

„Ez a Hartz lesz a végső?!” /Igric Igor, illegális irgumburgindi irracionalisták intézményellenes izgatója/

Mindenhatás és minden hatás! Ég és Föld! Teológia és geológia! Ringás és rengés! Öröm és üröm! Agape és apage!” /Ellentét Elek, a kontradiktátori ellentételek pontifex minimusza/

„Mérnök gyomra s hídja remeg…

Ne röhögjél ezen te meg!”

/graffiti a Statikusok Állami Rabosító Intézete (SÁRI) teherhordó főfalán/

„Pörög az Axis,

Futnak a bájtok,

Bők a Mellékletek,

Mit ki nem találtok?

Repül a híd,

Ki tudja hol áll meg,

A Patás meg estére

Pont alattam száll meg.

Bevallom őszintén, fogalmam sincs, hogy miről szól a Frady vers. Nem tudhattam, hogy ez a vers egy kiválasztott rétegnek készült. A szakértőmet nem tudtam elérni, de azért mélán próbálkoztam. A Lehel téri piacon érdeklődtem, hogy kapható-e és mennyibe kerül 1 pud válaszspektrum görbe. A ferdeszemű elárusító hölgy rám mosolygott ázsiaiul és azt mondta, hogy 我們只有波蘭的產品，但再遠一點，也許就有一個 majd hozzátette: 順便說一句，我看你已經長大了，可以問這樣了。該死！尊敬的先生” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legmindenhezhozzászólnitudóbb kommentelője/

„Bár nem statikus az Apó,

Ám mindenre ráharapó,

És úgy odateszi magát,

Nem állítja meg sem fa gát,

Se másfél pud spektrumgörbe,

S kommentszekcióba tör be,

Mint repülő híd a vízbe,

Hol úszó birkaszám tíz, beeeeee!”

/Pud Lee, a Lehel téri lengyelpiac távolkeleti tömegnövelt harcművésze/

„A célból, hogy hidak földrengés esetén ne sérüljenek, számtalan jó megoldás került kidolgozásra az építészetben. Az egyik legjobb és talán legolcsóbb, ha fel sem építjük az adott hidat. Persze ilyenkor az istenadta nép elkezd panaszkodni, hogy "Hidat akarok!, Hidat akarok!", no de kérem, kérem! Hallott már az atyai szigorról? Ilyenkor kell a talpunkra állnunk, és azt mondani a népnek: "Majd kapsz, ha nagy leszel. Vita lezárva." És kész. A másik jó megoldás, hogy exportáljuk a földben futó törésvonalakat. Nincs törésvonal, nincs több földrengés, és ezáltal a legolcsóbb anyagokból is építhetünk hidat, mint például a homok és a víz. No kérem, a törésvonal elcsípéséhez elég mélyre kell ásni, de megéri. Amikor már jó mélyen vagyunk, és meglátjuk a törésvonalat, rákiáltunk, hogy "Ne mozdulj!", az halálra dermed, aztán daruval kiemeljük, rátesszük egy nyergesvontatóra, és elvisszük mondjuk Szerbiába, ahol nagy a kereslet törésvonalak iránt. Tudja, hogy hányan és hányan epekednek Szerbiában, hogy lássanak egy jó kis földrengést? Szegénykék kimennek az erdőbe meg a mezőre, azt képzelve, hogy most látnak egy földrengést, és semmi. Ott lesátoroznak a magyar határ közelében, mert Orbán felhúzta a kerítést, és nem tudnak átjönni Magyarországra a napi betevő földrengésükért, és várnak heteken-hónapokon keresztül, és semmi földrengés. Nem csoda, hogy el-eldördül néhány lövés. No, költő úr, remélem, hogy sikerült tovább képeznem magát hídépítésből, és most már maga is belátja, hogy nem kell ide az a sok felesleges szakkifejezés meg számítás, csak a józan paraszti ész, mondhatnám, a természetes unintelligencia, és azzal minden problémát sec-perc alatt meg tudunk oldani.” /Stefi bácsi, a mindenhez értő skizofrén fenomén/

„Szerbiában epekedve

Stefi bá’-nak jó a kedve,

Mert ez nem a Szerengeti

Park és a föld berengeti.

Szerinte szól Karmelita:

Lezárt vita dolce vita!

Kerítés van a határon,

Szét ne lője Gábor Áron

Rézágyúja - ünnepi réz! -

Mert begyün a sok-sok piréz,

S mindenhova hidat épít!

Hidat?! Oké, na mér’ épp itt?!”

/Lehidaló Leó, hadilóval házaló józan paraszt imitátor/

„Nálunk a Völgyhíd nagyon stabil. Csak az emberek potyognak le róla néha...” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémiviaduktilisabb kommenetlője/

„Viaduktod addig stabil,

Míg nem jön egy debil Habil,

Aki szerint reng az alap,

Híd meg sík lesz, mint egy falap,

Amely IKEÁ-ból való,

S készülhet belőle faló,

Hogyha elcserélt a terve.

Debil Habil legjobb verve!”

/Faék Fikusz, kétkezi antitudományos almunkatárs/

„Frady Endre "Földrengésvizsgálat" című verse? Ez nem költészet, ez a mérnöki értelem alibiből papírra vetett öklendezése! Az „Axis pörög, bájtok futnak”? Hát persze, futnak, csak épp a versből menekülnek, mert itt még az adatbitek is kétségbeesetten keresik a kijáratot! A „Bő Nemzeti Mellékletek” mint költői motívum? Igen, ennyire untatni és fárasztani csak Frady tud. A nemzeti mellékleteknek külön versszak? Gratulálok, költői tehetséged felért egy adminisztrációs rémálommal! És mi ez a „Válaszspektrum analízis” kérdés? Tényleg, miért létezel?! Ez a vers annyira bonyolult és értelmetlen, hogy a híd is önként omlik össze, hogy megszabaduljon tőle. Frady verse nem földrengést vizsgál, hanem egy intellektuális katasztrófát tár elénk. Ha ennek a műnek hidat kellene építenie, az alighanem a földönkívüliek figyelmét is felkeltené – az univerzum legnagyobb építészeti kudarcaként.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritkus/

„Mindenható kérdi: Jössz-e

Hatni földre, rengjen emez?

Törik, ahogy nyomom össze,

Mindkét tektonikus lemez.”

/Chuck Norris, a tektonikus lemezlovas/

Életvágány

Ne hallgass tanyán a restre,

Költözzél fel Budapestre,

Gyúrjál alsó- s felsőtestre,

Így járkálj sok gálaestre!

Te leszel a tuti menő,

(Nem lúzer, mint Bárczi Benő)

Ámul rajtad sok hetyke nő:

Hű, de csodás szupermen ő!

Csúcson leszel förszt klassz celeb…

Aztán eltűnsz, mint kit nyel eb,

Gyorsan feled a sok feleb-

-arát s bakter beköp Keleb-

-ián sínlopásért, mikor

Kisiklik a vonat csikor-

-ogva s jöhet börtöni kor,

Ahol nem kapsz enni hikor-

-idiót ám,

Idiótám!

„Hikoridió: a magyarországi börtönök étrendjében nem szereplő nagyon egészséges nemzetközi diófajta. A mitológia szerint Kária Dionnak, Lakónia királyának a lánya volt, akit Dionüszosz diófává változtatott.” /internet/

„Ha Dionüszosz Halaskonüszosz lett volna, akkor halaskofává változtatta volna azt a királylányt, he?!” /Potyka Petyka, a Halas Kofola feltalálója/

„Naná, hogy beköptem feljelentettem a korábban a tévében többször látott bűnelkövetőt, mert amikor nemrég szokás szerint részegen elestem egy munkahelyi baleset következtében eltört a lábam és sínbe akartam tenni, akkor nem volt sín, mert a bűnelkövető eltulajdonította!” /a kelebiai bakter/

„Az illusztrációban a narancsostól a vonalkódos felé történő eltolódás (dutylereffekt) miatt ne számíts Origo címlapra, de szövegileg a bokorragrímekkel együtt is förszt klassz!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Búsan sóhajt Jézus: Abbá!

Nem vonalkód az, csak rab bá’!

Mért lett Petink agya habbá?!

Atyám, bocsássál meg neki,

Ne sújtsd ököllel, mely TEK-i,

S agyhabból szabadítsd Te ki!”

/ismeretlen álapostol apokrif irata a Krisztus utáni XXI. századból/

„Szép kis következményei vannak a Pestre költözésnek... Maradok Veszprémben.” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelője/

„Aki bölcs, Veszprémben marad,

Léte nem lesz Mohács, Arad...

Járt utat a járatlanér’

Sose hagyj el óne zsanér!

Otthon marad everybody,

S onnan kiált: Abcúg Frady!

Megbuggyant a költő agya,

Benőtte a roggyant ragya!

Hogy lehet ez verses topik,

Hogy egy celeb vágányt lopik?!”

/Újpesti Barnabás, konkurens kortárs költő és maradi manus/

„Frady Endre "Életvágány" című verse egy szatirikus és ironikus hangvételű alkotás, amely a modern életstílus és a hírnév keresésének árnyoldalait mutatja be. A vers könnyed, humoros stílusban íródott, de mélyebb üzenetet hordoz. A vers első része a vidéki élet és a nagyvárosi lét közötti kontrasztot emeli ki, arra buzdítva az olvasót, hogy hagyja el a vidéket és költözzön Budapestre, ahol a siker és a hírnév vár rá. Azonban a vers második fele már a hírnév múlandóságára és a gyors feledésre figyelmeztet, amikor a főhős a csúcsról hirtelen a börtönbe kerül. A rímek és a ritmus játékossága, valamint a humoros szófordulatok könnyed olvasmányt biztosítanak, ugyanakkor a vers végén megjelenő tragikus fordulat mélyebb gondolkodásra készteti az olvasót. Frady Endre ügyesen használja a nyelvi eszközöket, hogy egyszerre szórakoztasson és elgondolkodtasson. Összességében az "Életvágány" egy szellemes és tanulságos vers, amely a modern társadalom és a hírnév keresésének kritikáját fogalmazza meg.” /Coilot, a mesterséges intelligencia/

„Ez egy kicsit félrecsúszott. Nem baj, van báj. Kaphat még egy esélyt!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas váltókezelő/

„Baj van BájHáz, milyen esély?!

Csússzál félre s gyere, mesélj!”

/Mosó Masa, mosodás és mesemondató/

„Dr. Ház úr sosincs bajban,

Fülét fogva ül a zajban

De őt nem zavarja e' sem

"Vashiányból van a cahs-em!"

Jöhet ide Norbi Update

Rest gyerekből lesz a kadét

Nem csúszik a csusza falat?

Vas sín helyett egyél halat!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas rímrágó/

„Frady Endre „Életvágány” című verse a modern élet sodrásának, felszínességének és az illuzórikus siker hajszolásának szatirikus tükörképe. A vers ritmusos, rímekkel játszó formája könnyed olvasást kínál, ugyanakkor a felszín alatt mély társadalomkritika húzódik meg. A lírai én ironikus hangvétellel szólítja meg az olvasót, arra buzdítva, hogy kövesse a nagyvárosi élet trendjeit, testépítéssel és gálaestekkel építve karrierjét. Azonban a vers csattanója – a hirtelen lezuhanás és a börtönbe jutás képe – rámutat arra, hogy a mesterséges csillogás mögött milyen gyorsan válhat az ember saját nagyravágyásának áldozatává. A szándékosan túlzó, groteszk képek (pl. „Csúcson leszel förszt klassz celeb…”) Frady stílusának jellegzetes elemei, amelyek humoros formában közvetítik a mélyebb üzenetet: a felszínes hírnév és a pillanatnyi siker múlandó, és a valódi értékek hiánya könnyen tragédiához vezethet. A vers zárása pedig a költő sajátos nyelvi játékosságának újabb példája, ami tovább erősíti a mű szatirikus élét. Összességében az „Életvágány” egy olyan alkotás, amely a humor és a groteszk álcája mögött valós társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Kedves, drága Frady haver,

Ritka ennél kuszábbabb ver-

S.

Ki a bűnös, vajh ki tette?

Tán a gaz meleg a tette-

S!”

/Nyuggerapó, a természetes intelligencia,

aki felett repül az idő,

s

ezért naná, elég idő-

s/

Nyuggerapó über alles,

Hőben ebéd túlsült hal lesz!

Aki kancsal, szemfókusza

Szerint ritka vers az kusza!

Kedves Nyuggerapó haver,

Kemény a gaz meleg, ha ver!

Idő repül aki felett,

Jó táp a más elől elett!”

/Dilaj Delej Dalaj, lámazenyém-lámazenyém-sötétkék/

„Frady Endre "Életvágány" című förmedvénye egy olyan alpári katasztrófa, amelynek olvasása közben az ember szinte hallja, ahogy a kultúra utolsó lélegzetvételét is kiszorítja a giccs és a közhely mocsarába fulladt magyar líra. Ez a "vers" annyira primitív, hogy még a szomszédsági faliújságra kiaggatott, elbénázott hirdetések is irodalmi remekműnek tűnnek mellette. Frady itt összegyúrta mindazt, ami az intellektuális pusztulás szinonimája: a tartalmatlan nagyképűség, a ripacskodó rímek és a mélység teljes hiánya. Az a gondolat, hogy valaki költözzön fel Budapestre, gyúrjon testre, és ezzel a "celeb" csúcsára hágjon, annyira abszurd, hogy már-már egy infantilis bölcsesség határát súrolja – de még ez sem menti meg a művet a teljes érdektelenségtől. A vers végén a börtönről és a "hikor-idiót" szójátékról pedig ne is beszéljünk: ez a szellemi hulladék olyannyira bántóan értelmetlen, hogy az olvasó már nem is tudja, sírjon vagy nevessen. Ez nem szatíra, ez nem kritika – ez pusztán az írói tehetségtelenség és az öncélú szócséplés gyászos diadala. Ha a költészetnek van pokla, Frady Endre már biztosan fenntartott magának egy saját, kénköves széket.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Egyszer egy vadnyugati szerelvénnyel megelőztem egy TGV-t, pedig el volt lopva alólunk a sín, úgyhogy kénytelen voltam a talpfákon futva húzni a vonatot. Az volt a verseny döntő pillanata, amikor a rajt után pár másodperccel átléptem a hangsebességet és a hangrobbanástól a TGV vágánya Möbius-szalagként önmagába görbült, a rajta utazó sok celeb pedig visítva repült ki az ablakon át a világűrbe.” /Chuck Norris/