Pünkösd

Jézus felszállt, nagy az űr.
Mit készít elő az Úr?
Együtt ül most mind a tíz-
-enkettő és égből tűz
landol rajtuk s nagy a szél,
s mindegyik nyelveken szól.
Tömeg kacag: „Édes bor!”
Péter feláll s mondá: „Bár
Szentléleknek szele fú,
ezért hullámzik a fű,
s elsötétül fönt a Nap,
ne rettegjél kedves nép!
Aki megtér, annak jó!”
Nép csak csodálkozik: „Jé!”
„Keresztelkedjetek meg
oly gyorsan, mint égen MIG!”

(„MIG az, ami eget szánt?
Mondd meg nekünk Péter szent!”
„Az majd kétezer tájt jő.”
Nép meg újra ámul: „Jé!”)*
Most Jézusról mesél ő,
tömeg pedig sóhajt: „Ó!”
Népet mardos lelki bú
s keresztvízbe merül bé.
Egyház ekkor indul út-
-nak a vad korokon át…

*a zárójelbe tett rész a legrégebbi kéziratokban nem szerepel

Népi szerző

Népi szerző népdalt épít
S tincitáncol hozzá népit.
Feszül minden népi izma
S csillog rajt’ a rámás csizma.

Hejehujás néptánc-hajsza
Nyomán izzad pödrött bajsza.
Menyecskehad iramlik oly
Zajjal, amely népi sikoly.

Sok dobhártya szakad, mer’ a
Bőgő bőg és hét citera
Cirreg, mint nyóc cincércsorda,
S zajtól tovább hasad Torda.

Népi szerző elszabadul,
Gátat szakít fenevadul,
S amíg le nem fogják, alkot.
(Mi meg sóhajtunk egy halkot.)

Kiskerthiány

Kiskertemből, mint az ismert,
Hiányzik a kiskert is, mert
Nincsen nekem kiskertem se,
Hol ellenne kövér emse.

Ha ellenne, tán ellene,
Mit tehetnék én ellene?
De hát kiskert híján nincs el,
S e képzavar lebilincsel.

Képzavarost kiskertelek,
S izzasszanak zulu telek,
Ha e lírát abbahagyom!
Hacsak nem nő síromra gyom...

(Idesanyám ingyom-bingyom!)

Kerek erdő

Kerek erdő kerülete
(Na, vajon ezt vágod-e te?
Elmesélem, bár nem mese)
Átmérőnek π-szerese.

Kerek erdő origója
Fölött száll egy félholt gólya.
Sőt holt! Nem él, inkább hal ő.
Gyakran van így, vadász, ha lő.

Kerek erdő vadászlaka
Nagyot puffan, mivel vak a
Vadkan, ki épp elsodorja,
S leves lesz belőle, orja.

Kerek erdő mélyén balta
Nyes le véletlenül balt a
Favágóról, ki most lapít,
S továbbra sem érti a π-t.

Ha én ...

Ha én lennék a Nap,
Ráülnék a kanap-
-éra, aztán égneee!!!
Armageddóóón!!! Még ne?!

Nem leszek Nap, oké!,
Se kanapé zsoké…
Inkább aludttejföl!
Ápolóm szól: „Kelj föl!”

Suzuki Ignis

Nem látta még emberi szem,
Nagy alkalom csak most jött el,
Midőn én és jó Ignisem
Száguldunk háromszázöttel.

„A” gép eme sebességet
(„A” határozottan nével!)
Most lépi át és evégett
Zuhan szakadékba g-vel…

A diktátor szobra

 Lovas Horthymikiegér
Szobrot kap most Budapest is.
Ez a látvány sok pénzt megér,
S szép lesz, mint a bubópestis.

Avítt elit büszkén avat,
Vivátot zeng sok száz torok,
S szónok zagyvál hetet-havat...
Éljenek a diktátorok!

Ellentengernagyé a Vár,
Népé csendes Don kanyaró,
S Kádár is a szobrára vár...
Gyagya ország, ülj le! Karó!

Májusvég

Hogyha én volnák a Május
Vége, akkor szép szabályus
Időjárástot csinálnák,
Ne ússzanak járdán bálnák!

Drága Urunk, ne így izenj,
Hisz’ ez a nagy özönvizeny
Nyakig, s nem csak aranyat ér,
S vízszintes lesz lassany a tér!

Sej-haj száríts te kis Nyárka,
S okafogyjál Noé bárka!
Tűn majd a víz, szikkad a sár,
S mindig lesz Nap, nem csak vasár-.

Szép vers

Vadul zúdul ronda vers ár,
Allitera túrán ver sár,
Iszamós irályok irtó
Mások, mint egy fűzöld ír tó.

Ebből elég! Szép versekért
Esd a tömeg, így hát e kért
Katarzist a líra vízén
Evezve hozom el, bíz én!

Legszebb versek szerelmesek,
S szerelembe, midőn esek,
Hű poézis égbe emel,
S könnypatakban úszik szem el.

Igaz költő szépet ír ám!
Bús lelkeket én szép lírám
Reménytelenségből kiránt
Elefántcsonttoronyiránt.

Focilabda

Focilabda miért bőrgömb
S nem pediglen csapolt sörtömb?
Ennek okai közt primer,
Hogy utóbbi habozni mer,
S nincs habozás kapu előtt,
Mer’ akkor a gól nem belőtt,
És a harci szél csak malom,
Null-null halom, dögunalom.
S vajon mi a szekunder ok?
Meginnák a jó haverok.