Luis Suárez büntetése

„Ki harapja embertársát,
Annak fogát nője hárs át,
Kobozzák el csokis kekszét
S osztogassák szana meg szét!

Kapjon másfél sárgalapot,
S tárolódjon foga, a pót
Kólában, míg el nem mállik
S be nem gyógyul digó váll lik.

Ne játszhasson kilenc meccsen,
S lábujján, míg körme reccsen
Parkoljon egy platós IFA!” –
- Ilyen kőkemény a FIFA.

„Jaj FIFA, harapom a csöpp kis szád!” /Luis Suárez, uruguayi evőember és operett cápa/

„Mamma mia, milyen enyhe büntetés ez már?! Hát a felnégyelés, a kerékbetörés, a forró olajban megsütés és a piros lap hol marad! Még mindig bibis a vállam! Brühühü!” /Giorgio Chiellini, a megharapott olasz védő/

„Ugyan-ugyan, kedves Giorgio gyermekem! Hol a megbocsájtás, hol a felebaráti szeretet? Hát nem ismered a szent írásokat, melyek szerint, ha megharapják az egyik válladat, tartsad oda a másikat is?! Ha tudod ezeket, boldog leszel, ha így cselekszel.” /Ferenc pápa/

„Amikor hintalósárgára szoláriumozott celebek mutogatják egymásnak élő adásban a hónaljpiercingjüket, akkor szoktam kínomban ugyanígy kötőtűvel böködni a hasfalamat, mint most e bulvárböffenet olvastán. Anyám szerint a csokis keksz elkobzás túl kegyetlen megtorlás, de hát ő világéletében édesszájú volt. Mindenesetre szívesen megnéznék egy meccset, ahol a nyaralásban lesült vállú Frady Endre lenne kénytelen vállalni a harapós kedvében lévő Suárez őrzését. Tőből lerágott karral csak nem tudna már verset írni! Mondjuk, azt eddig sem tudott.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer a vádlimba harapott egy grizzly medve. Mivel szájzárat kapott, le kellett tépnem a testét a fejéről, ami addig fityegett a lábamon, míg az izom körbe nem nőtte. Azóta van medvefej a vádlimban.” /Chuck Norris/

„A példásan szigorú büntetés kiszabásában természetesen nem játszott szerepet az, hogy Uruguay egy ágon van Brazíliával és az elődöntőben Luis Suárezzel a soraiban akár meg is verhetné a házigazdát, ami üzleti szempontból senkinek nem lenne előnyös. Minket a piszkos anyagi érdekek sosem befolyásolnak!” /Sepp Blatter, a FIFA elnöke/

„Gyenge kezdő ez a nyápic dél-amerikai fiú! Ha én harapom meg azt a hisztis taljánt, akkor nem mutogathatta volna a vállát a bírónak, mert azt én addigra már rég megrágtam és lenyeltem volna! Hová jutunk, ha így elpuhul a világ?!” /Hannibal Lecter, bárány elhallgattató/

„Követelem a szimuláns olasz hátvéd örökös eltiltását, amiért sportszerűtlen módon, vállal előre beugrott Luis szájába! Nemzeti hősünknek azóta is fáj a foga!” /Jose Mujica, Uruguay elnöke/

Elfutottam...

Éhes óriáskígyó

Éhségtől egy boa teng,
Arra megy két Boateng,
S borzadnak mind el, akik
Látják, kígyó belakik.

Szétdurran a boa, beng!
Kirúgja két Boateng.
Tanulság, mert rém e tett,
Ne falj félig-németet!

„Miért, teljes-németet szabad falni?! Na, megállj, te rasszista zugfirkász! Lesheted, mikor építünk a nyomorult országodba legközelebb autó összeszerelő üzemet, ahol üveggyöngyökért dolgozhattok, ti gyarmati fűegerek!” /Dr. Karl-Heinz Donnerwetter, német kulturális és hadügyi attasé/

„Azt hiszem, öregszem. Már nem bírják a beleim a stoplis kaját. Boaaaaaa.” /a boa/

„Az én fiaim, akikben igazi Boateng félvér csörgedez! Igaz, hogy én egyedül harcoltam két anyóssal, ők meg ketten egy kígyóval, de azért így is büszke vagyok rájuk!” /Boateng papa/

„Hát rólam miért nincs vers?! Én is félig-német vagyok!” /Mesut Özil/

„Én is! Én is! Én is!” /a fél német válogatott/

„Ezt a verset olvasva nem bántam volna, ha a német - ghánai meccsen lendületből összefejeltek volna a Boateng féltestvérek úgy, hogy Frady Endre tojásfeje pont ott van köztük. Anyám szerint csak olyat illik másnak kívánni, amit magamnak is kívánnék, úgyhogy ezennel kívánok mindenkinek Frady-mentes világirodalmat!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha valakinek ghánai apja és német anyja van, akkor jó eséllyel félig-német? De mi van akkor, ha a ghánai apa fél-eszkimó és a német anya fél-japán? Akkor már csak negyed-német? Ha ehhez még hozzávesszük, hogy mindannyiunk közös őse, Noé, nagy valószínűséggel sosem énekelte a Deutschland, Deutschland über alles-t, akkor vajon kijelenthetjük-e, hogy a német válogatott egyetlen tagja sem mondható még ezred-németnek sem? És ha ezen feldühödve az ezred-németekből álló német ezredek Ghánán keresztül lerohanják Putyin cári Oroszországát, akkor gáz van? Illetve pont akkor nincs? Amúgy ki az a két Boateng?” /Török Gábor, politikai elemző/

„Egyszer rám tekeredett egy óriáskígyó és meg akart fojtani, de amikor levegőt vettem, akkor kis cafatokra szakadt.” /Chuck Norris/

„Nem maradt abból a szétszakadt boából egy megsüthető szelet?” /egy neve elhallgatását kérő, éhbérért dolgozó magyar pedagógus/

„Mi ez a rinyálás már megint?! Magyarország jobban tejel!” /Dr. Toka Pál, közjóelosztási és mindenszentkézmagafeléhajlítási szakállamtitkár/

„Na, húzzunk el innen Jerome öcsém, mielőtt elkapjuk az általános agybajt! Ezek itt idiótábbak, mint az a szerencsétlen hüllő, amelyik azt hitte, hogy páros talppal becsúszva nem tudjuk szétrúgni!” /Kevin-Prince Boateng/

Nyári emlék

Máig él bennem az emlék:

Csónak van a tavon, nem lék,
s nem fáznak az eszkimók a
parton... tölti őket szesz ki… móka,

kacaj, néptánc, vodka s rá bor…
vidám ma a fogolytábor!
Ám emelem én a balt a
szoldátra, kezemben balta…

Ekkor jő nyugiszurival
Főnővér és énrám rivall!
Lóarcában patakék szem…

A többire nem emlékszem.

Hozzászólások:

„Nem emlékszel, mi?! Nem csodálom, ekkora pofon után én sem emlékeznék! De megérdemelted, mert előző télen még házasságot ígértél egy bödön meleg fókazsírért cserébe, de amint kitavaszodott, már csak öklendezve néztél rám! Bunkó málenkíj robotos!” /Ludmilla Taplova, szibériai főnővér és lóimitátor/

„ Mi nem lenni hadifogoly, mi csak menni, mikor mondani igyi szudá, és fogni hal, meg bányászni szén. Vodka lenni jó, főnővér lenni ronda lópofa, szoldát lenni  tajtrészeg, költő lenni vidám állat. Mindenki hányni.” /Durák Ájszkrím, eszkimó törzsfőnök/

„Ruszkik haza!” /a fiatal Bánkbán Traktor/

„Sto?! Nu págágyí!” /Putyin/

„Ööö, ne azt nézzék, amit mondok, hanem, amit teszek! Éljen a keleti szél!” /a középkorú Bánkbán Traktor/

„Mit is mondhatnék? Mélységesen csalódtam a szovjet fogolytáborokban, hogy az ilyen Frady Endre-féle mételyek akadálytalanul kiszabadulhatnak belőlük! Újabb világháború esetén egy percet sem lennék hajlandó ilyen hányaveti helyen eltölteni!  Anyám szerint még mindig jobbak, mint az óvóhely, de nem érek rá vitatkozni vele, mert sietnem kell a rádióba, valami általam sosem látott hollywood-i filmet agyagba döngölendő. Abcúg Frady Endre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szépek ezek a Moszkva-parti esték! Tök jó, hogy az esti meccseket is engedik nézni itt a Joszip Viszarjonovics Sztálin Öregek Otthonában!” /az agg Bánkbán Traktor/

„Egyszer kiütöttem másfél liter vodkát.” /Chuck Norris/

„Látogasd meg a Szovjetuniót, mielőtt a Szovjetunió látogat meg téged!” /finn falfirka/

„Nem csatlakozhatnánk titokban Finnországhoz?” /a volt Szovjetunió/

Nyári eső

Egy szemlengve vágtató csiga

Szemlengve vágtató csigák menekültek kifelé a forró Rasnyicki Jenő térről. Haslábukat égette az olvadt aszfalt, amibe nagy szerencséjükre az őket üldöző éhes nyugdíjasok botjai és járókeretei is beleragadtak. A tér közepén magasodó, lefűrészelt karú Rasnyicki Jenő szobor tövében izzadó vattacukor árus verejtékcseppjei a talajhoz érve bugyborékosan forrtak el. A gyíkok az árnyékba vonszolták magukat. Az országban narancs riasztás volt érvényben és a megriasztott narancsok remegve húzódtak vissza elsötétített hűtőházaikba.
Egy, csak egy legény állt talpon a vidéken, az Iszoda Rasnyicki Jenőhöz nevű talponálló falához támasztott Sanyi bá’, az öreg marós. Illetve, míg ezt megállapítottuk, közben ő is eldőlt, némi forró bitument fröccsentve a falon gőzölgő Rasnyicki Jenő emléktáblára.
Nyár volt.
Hirtelen eleredt az eső és úgy ömlött, mintha dézsából öntenék.
Abból is öntötték. Amióta ugyanis a távol-keletről ide nősülő Vu úr privatizálta a Rasnyicki Jenő Dézsa és Fabili Gyárat, az új Dézsa Vu Gyár rendszeresen ismétlődő reklámkampányt folytatott, melynek keretében nyaranta forró köztereket árasztott el hideg vízzel, telente pedig a hidegeket forróval.
A dézsából ömlő esőtől hirtelen megélénkült a Rasnyicki Jenő tér. A kapualjak és a környező utcák ontották magukból a hűs zuhanytól vidáman összesereglő embereket és a nedves tömeg – az általa letaposott csigák, nyugdíjasok, gyíkok és Sanyi bá’, az öreg marós kivételével – Vu úr megbízottjának vezényletével skandálni kezdett: „Dézsa Vu! Dézsa Vu!”
- Na, ilyet mintha már láttam volna valahol! – köpött egy féllitereset a feltápászkodó Sanyi bá’, az öreg marós és bebotorkált a Rasnyicki Jenőhöz címzett Iszodába.
Ezalatt kint, a Rasnyicki Jenő téren az önfeledt tömeg a vállára vette és királlyá koronázta Vu urat, majd az ő bölcs vezérletével tömegtermelésbe kezdve felvirágoztatta az országot, mely hamarosan dézsából öntött tejjel és mézzel folyó Kánaánhoz vált hasonlatossá. A fizetések és a nyugdíjak nőttek, a rezsi csökkent, majd végleg el is tűnt. Az oktatás és az egészségügy színvonala az egeket kezdte verdesni. A Rasnyicki Jenő Klinikán végrehajtották a világ első fejátültetését, a Rasnyicki Jenő Gimnázium tanulói pedig az összes PISA-felmérésen világelsőnek bizonyultak. Az anyák csodagyerekeket és hármas ikreket kezdtek szülni, a születéskor várható élettartam pedig 119 évre nőtt. A válogatott megnyerte a futball világbajnokságot, az örökifjú Uhrin Benedek pedig az Eurovíziós Dalfesztivált. A környező országok lakosai önként és dalolva adták be asszimilációs kérelmüket a Dézsa Vu Királyság okmányirodáin. A birodalom nőtt, az emberek pedig egészségesek voltak és boldogok.
Csak Vu úr volt szomorú és étvágytalan. Megállíthatatlanul fogyott és gyengült. Éjjelente álmatlanul hánykolódott baldachinos ágyán, mert senkitől sem kapott választ az őt kezdetektől gyötrő nagy kérdésre, melyet a halálos ágya mellett virrasztó hivatalos utókor később a híres utolsó mondataként is feljegyzett, nevezetesen:
Ki a búbánatos hódnyál az a Rasnyicki Jenő?!?!?!

Popópúp

Dudor volt az alfelemen.
Dr. Vertse vágta-szúrta,
S úgy fájt, mint egy vasszelemen
Által széjjelütött jurta-

-lakó zúzott fületöve.
Szike szántott, hörgött gigám,
S nyöfögtem, míg enyh nem jöve.
Vagdalt végem nem volt víg ám!

Gyógyulok s most puhán ülök,
Beforr, mi múltkor még vérzett,
S ha lentről pszeudo tű lök,
Nem valóság az, csak érzet.


„Áááááááúúúúúú!!!!!” /egy vasszelemen által széjjelütött, zúzott fültövű jurtalakó/

„Doktor úr! Nem lehetett volna ezt a műtétet a proszektúrán bevégezni?! Hátha nekem is leesett volna valami.” /Furnér Jenő, koporsókészítő kisiparos/

„Remek hír, hogy a költő nem tud megmaradni a fenekén, így legalább egy ültő helyében nem ír majd annyi marhaságot! Anyám szerint nagyon fájdalmas lehet egy fenékbe döfött injekciós tű, de szerintem sokkal fájdalmasabb az erről szóló, véres verejtékkel kiizzadt klapancia elolvasása. A témaválasztásnál nem igaz a mondás, hogy a költő maradjon a farpofánál! Nulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Avítt nyergű kerékpáron megterem a sipoly.” /falfirka/

„Oncotomiál a szike! Szép a munkám, elhiszik-e?” /Dr. Szurikáta Szemölcs, vak- és végbélsebész valamint kortárs költő/

„Frady Endre még a legnagyobb szenvedések közepette is ragaszkodik a formához, a nyolc szótagos keresztrímes szerkezethez. Ez csak a legeslegnagyobbak és a legeslegkisebbek sajátja, ami vagy azt jelenti, hogy nem tud mást, vagy azt, hogy annyira a sajátja, hogy még egy szibériai munkatábor fagyott latrinája fölé guggolva is ez dőlne belőle… ööö… mármint, hogy ezt rázná ki a kisujjából. Mi magyartanárok hálásak vagyunk Vertse doktor úrnak, hogy életben tartotta leendő emelt szintű érettségi tételünket.” /Rímrag Roland, magyartanár és szobapincér/

„Ilyen a magyar egészségügy? De milyen is? Haldoklik és mégis gyógyít? Utolsókat rúgja, de azokat halálpontosan? Ezer sebből vérzik, de többnyire be is kötözi? Kis pénzért nagyot focizik? Nem csak ápol, de el is takarít? Itt nem mű a valódi tét és mégis valódi a műtét? Egy majdnem biztos: gyógyít, ha beledöglik is, de a beteg végül vagy felépül, vagy feltámad. Ha újra születnék, biztosan egészségügyi dolgozó lennék! Vagy inkább gazdag?” /Török Gábor, politikai elemző/

„Egyszer segédkeztem egy műtétnél, amikor az orvosnak kicsorbult a szikéje, én meg kifentem a nyelvemmel.” /Chuck Norris/

„Igaz, hogy ma gyomorfúvóan finom Jókai bableves volt a menü a KisBigben, de attól még nem kéne élcelődni a vasszelemen!” /Bádogember/

Rotyvákos meleg

Izzad vőlegény és ara,
Fagylaltos és segédvájár,
Ránk zuhan a vad Szahara,
S népünkre a hőrúd rájár.

Olvadt nyakam fojtogatja
Celziuszból fonott járom,
Rám heged a zöld klottgatya
S szénné ég a kaviárom.

Lég a buszon nem lát kondit,
Hőguta így vígan arat,
S hot-dog maga alá rondít.
Hű, de utálom a nyarat!

„Dehogy rondítottam magam alá, csak a szárazra repedezett kiflivégből csöpögött ki a bélbarna barbecue szósz!” /hot-dog/

„Nehezen tagadható, hogy a járműveink légkondicionáltsága az átlagosnál melegebb évszakokban imitt-amott és időnként hagy némi kívánnivalót maga után, de mindenkit megnyugtathatok, hogy mi itt a 20°C-os hőmérsékletű luxusközpontban már dolgozunk a problémát megoldó tanulmányterv elkészítésének tendereztetésén.” /Vitéz Elővárossy Winnetou, a BKK törzsfőnöke/

„Egy szalonnabüdösre izzadt segédvájár hónaljának szagolgatása se lehet szörnyűbb, mint rotyvákos melegben Frady Endrét olvasni. Anyám szerint, ha még egy ilyen gyomorforgatóan otromba hasonlatot mondok, fölköhögi a szénné égett kaviárját. Öröm lesz az ürömben, ha a verset is betakarja vele. Egyébként én is utálom a nyarat és maximum két pontot tudok rá adni.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hőség, hőség… hmm… hőség… Megvan! Bevezetjük az államigazgatásban dolgozó felsővezetők kivételével mindenki másra alanyi jogon kiszabandó hőadót és abból fedezzük a rezsicsökkentést!” /Dr. Toka Pál, nemzetgazdasági szakállamtitkár/

„Alaposan bemelegítettem!” /Chuck Norris/

„A P.Howard-ot megidéző Szahara, a szénné égett kispolgári kaviár és a zöld klottgatya panelprolis képe így együtt, az ide nem illő keresztrímekbe oltva azt a hatást kelti, mintha valaki a saját hot-dogja alá rondított volna. Piramidálisan gyönyörű!” /Kretényi Kovald, magyartanár és hőgutaütött nyári idénybuszsofőr/

„Mit picsogtok egy kis melegtől?! Majd a katari vébén bőgjetek, amikor rátok ég a saját bőrötök, hurkák!” /Sepp Blatter, FIFA főtitkár/

„Hű, de jó, hogy eljöttem nyugdíjba! Most bíborpalástos áldásosztás helyett atlétatrikóban és rövidgatyában üldögélhetek egy árnyékos bajor sörkertben!” /Joseph Alois Ratzinger, nyugalmazott bíboros/