Mese a gigászi küzdelemről

"Sose feküdj ismeretlen szovjet katona sírjába!"
/ismeretlen szovjet katonamondás/

Igor és Szergej kúszik a végtelen hómezőn
(ismeretlen szovjet katona felvétele)

A két bajtárs zihálva feküdt a földön. Laposkúszó mozdulatokkal tolták maguk alatt hátrafelé a végtelen hómezőt. A helyzetük nem volt teljesen reménytelen, mert bár a talaj fagyott, a távolság fogyott. Meg Igor is. Két kilót. Szergej a Nap felé fordította arcát, de mivel az épp a Föld túloldalán tartózkodott, Szerjózsa orra a hóba fúródott.
Hirtelen géppisztolysorozat szaggatta n+1 darabra a táj csöndjét ( n: a leadott lövések száma ).
- Milyen pontosan céloznak! - mondta Igor csodálkozva.
- Miből gondolod elvtárs, hogy jól lőnek? - kérdezte Szergej, hogy fenntartsa a társalgást. - Szerintem nem is tudnak célozni.
- De tudnak.
- De nem. Tudod mit, elvtárs? Fogadjunk!
Igor mosolygott:
- Elvtársiember biztosra nem fogad. De, hogy bebizonyítsam neked, milyen tökéletesen tudnak lőni, mutatok valamit - és kigombolta a pufajkáját. A hasán és a mellén, egymástól egyenletes távolságra 53 golyóütötte friss lyukacska sorakozott. Szergej elgondolkodva kérdezte:
- Milyen érzés?
- Micsoda?
- Hát az a sok kis golyó ott benned.
- Nincs mind bennem. Van, amelyik hátul kirepült. Egyébként jó, hogy mondod! Azt hiszem, meghalok...
- Ne halj meg, elvtárs!
- De meg fogok halni. Hagyj itt!
- Nem hagylak!
- De hagyj itt és menekülj el!
- Magammal viszlek - jelentette ki elszántan Szergej és az erős holdfényben a feje sarló és kalapács alakú árnyékot vetett a friss hóra. Ezután vállára vette a sebesült bajtársát, azzal sem törődve, hogy összevérezi a vállán lévő rangjelzését. Arcára kiült a jól ismert kifejezés, amit mindenki látott már, akivel valaha is szembejött egy a vállán a vért fröcsögő bajtársát cipelő ismeretlen szovjet katona. Szergej előreszegezte a fejét, kidüllesztette az állát és futni kezdett az ellenség irányába. Megsemmisített 3 német páncélos hadosztályt, 2 gyalogezredet, 49 repülőgépet (és véletlenül egy szingaléz tánc- és illemtanárt is), majd elfoglalta Berlint. Itt a legelső államosított postahivatalban barátját gyorsan romló áruként feladta Szevasztopolba, mert elfelejtette, hogy Kisinyovban lakik. Ezután az arcán a vörösborostától megbotló, majd szétterülő mosollyal hallgatta a hadtápfőnökség nótafájának vodkaszaggal átitatott csasztuskaszólóját és arra gondolt:
"Hej, Szergej, Szergej! Mégiscsak bekerültél ebbe az ismeretlen szovjet katonanovellába!"


1989. november

Patkánypirosítás

Pírt hord Leonóra, kin ez
Pont úgy áll, mint Slöftény Inez
Ecsete, ki patkányt színez.

Piros az ecsetem, az ecsetem, patkányt ken nedvesen, ó nedvesen, ezen röhög a kedvesem, a kedvesem, és ez jó nekem, ez jó nekem, tengertánc egyedem és begyedem, s szakáll a negyedem, a negyedem, és ez így jó nekem, ez jó nekem.” /ByeAlex/

„A költő Leonóra és Inez napján nem hagyományos névnapi versre, hanem jelképekre ragadtatta magát és a szerelem jelképével, a pirossal mintegy megszépítette a csúnya jelképét, a patkányt. A vers tehát, mely első pár száz elolvasásra a felszínen silány, gusztustalan fércműnek tűnik, a mélyben azt fejezi ki, hogy a szerelem, a szeretet még az olyan patkányokat, mint a költő is széppé tudja mázolni. A vers látszólagos értelmetlensége a szerelem megérthetetlenségének és lokális univerzalitásának parafrázisa és apoteózisa is egyben, bármit is jelentsenek ezek a szavak. A költő a bármit jelentő szavak embere, úgyhogy csak azért is rózsabimbó!” /Aranypolgár Jenő, esztéta és kelt tészta árus/

„Végre valahára elmondhatom, hogy nem hiába nyomasztottam a költőt a fajsúlyos jelenlétemmel! Visítsanak az üres celebek! Van forma, bár nem tetszik, van tartalom, bár nem értem, Van Gogh, bár egyfülű, van anyám, bár sem Leonóra, sem Inez, és van egy pirosra színezett patkány, bár lehetne sáfránysárga is, de minek? A költő most olyan magasra tette önmagának a lécet, hogy sértetlenül tudott átugrani alatta. Kár, hogy csak a Digisport adta és csupán ketten láthattuk volna anyámmal, de ő belebóbiskolt. Még a celebvisongásra sem ébredt fel! Gondoljátok meg dromedárok! Erre iszom!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Rágalom, hogy az én kislányom patkányokat pingál pirosra! Mindig feketére festi őket és közben bömbölteti a Rolling Stones ’Paint It Black’ c. számát. Nem is értem, kinek jutna eszébe patkányokat pirosra festeni?! Milyen gusztustalan lenne egy piros patkánycsorda! Hát még kettő! Pfúj!” /Slöftény Hurutné szül. Lúgkő Leonóra/

„Azért szeretem a piros patkányt, mert nem látszanak meg rajta a még a legújabb mosóporral sem eltávolítható bor- eper- és céklafoltok! Nekem bevált!” /Erzsébet, háziasszony/

„Piros patkánya mosásról mosásra egyre fakóbb? Már-már rózsaszín? Ez rettenetes érzés lehet, de megvan a megoldás! Itt az új Red Rat ® gél, amelyből elég patkányonként másfél csepp a mosógépbe és patkánya mosás után pirosabb lesz, mint új korában! A literes flakon ára 9.999.- Ft, de ha most hív, akkor 19.999.- Ft plusz emelt telefodíj, de ajándékba egy frissen festett patkánnyal lepjük meg Önt és szeretteit! Kényeztesse patkányát és a háza fényre derül! Csupán egy csepp Red Rat ® gél, és patkánya nevetgél!” /Rádumay Rigoly, tévéshopper/

„Sztálin elvtárs halálának hatvanadik évfordulóján vörös patkányokról verset írni nem más, mint imperialista és monopolkapitalista provokáció, a halódó nyugat kilógó lólábának utolsó rúgása, mellyel a halálhörgés zaját akarják túlkiabálni! Világ panelproletárjai, a fületeken ültök?! Ja, hogy már a széketeket is elprivatizálták? Na jó, gyertek és egyetek velem egy kis banánt! Amíg még legalább ez van…” /Fidel Castro/

„Bokorrím, őrület, bokorrím! Megőrülök, bokorrím! Állatszép! Állatjó! Bokorrím, he! Sálálálááááá!!!” /Katarzis Kenéz, amatőr verselemző és visszaeső kényszergyógykezelt/

„Na, jöjjön Kenézke! Majd ezzel a fincsi hideg zuhannyal lemossuk azokat a csúnya piros patkányokat és megöntözzük a szép bokorrímeit! Így ni! Na, ki dugja bele a karocskáit a kényzerzubikába?! Ügyes! Ki a következő? Á, a költőke! Hé, hova rohan?! Kapd el Ursula! Húha, ennek most a fal adta a másikat! Sebaj, ezzel megspóroltunk egy nyugiszurit.” /Rózsi nővér/

Nincsen nekem ...

A költő, akinek nincsen semmije

Nincsen nekem kis kengurum,
Se főtt tésztám, ami durum,
Se dromedárszőr kabátom,
Minek púpját sose látom.

Nincsen monogramom SM,
Elillant a huss! levesem,
Gépemből is eltűnt a RAM,
S elszökött a lóbogaram.

Nincs se hernyóm, se százlábúm,
Se a gangon korlát, áááááá bumm!
S nincs már többé szilárdtestem...
Asszem, marha nagyot estem!

„Szádra mered venni az SM monogramot, te ördögfattya költőjobbágy?! Legszívesebben megharapdálnálak, de se fejem nincsen nekem, se gusztusom, mert olyan szétkenődött pép vagy! Pfúj!” /Stuart Mária, a skótok királynője/

„Mi próféták nem dromedár-, hanem teveszőr kabátot viselünk. Kis próféták egy, nagy próféták kettő púp rangjelzéssel a hátunkon. A lóbogár pedig nem olyan finom, mint a mézes sáska. A kengurut nem tudom, hogy ki fia borja, de azonnal térjen meg! Meg az a hájas Heródes is! A fejemet rá, hogy most is bulizik valahol!” /Keresztelő János/

„Rettenthetetlenül és megvesztegethetetlenül kitartok azon álláspontom mellett, hogy a költő urat magam elé engedem a nyaktiló előtt kanyargó sorban!” /Maximilien de Robespierre/

„Három fejetlen, három fejetlen! Bebebeee, bebebeee!!!” /Fekete Lovag, a végtagok nélküli hős/

„Íííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí!!!” /Gizike, aki a piperekészletében megtalálta az elszökött lóbogarat/

„Na, ez se százas! Cseberből vederbe! Nyihaha-bzzzzzzzz!” /a lóbogár/

„Minden gangon van korlát! Anélkül sosem adok ki építési engedélyt.” /Zsebbepénzzy Sumákonc, magasépítésügyi főelőadó/

„Ha döntenem kéne, hogy egy vetélkedőben a költőt, vagy a vaksüket népi fafaragót juttassam-e tovább, aki percenként levágja egy-egy ujját, majd szakadékba néptáncol egy a feleségével összekevert hegyi medvével, én hezitálás nélkül az utóbbira szavaznék. Mármint a szakadékra. Anyám a medvére küldene emelt díjas SMS-t, ha nem tiltottam volna el már régen a mobilozástól. Ennek a palacsintává terült költőnek meg éppen annyi köze van a költészethez, mint a bakternak a bakterológiához. Na, eleget ekéztem, ideje egy kicsit gucsmolni is.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ahol fát vágnak, ott hullik a mókus, és sánta kutyából legálisan sem főznek hamis szalonnapálinkát. Lehetne rosszabb is, de minek? Három pont.” /Csiszár Jenő, zsűritag/

„Akinek nincsen szilárdteste, az már nem asszik semmit, ahogy a marha sem esik nagyot, legfeljebb felborul. Csak rá ne dőljön a ládámra, mert vagy meghalok, vagy életben maradok, miáúúú!!!” /Kvantumcirmi, Schrödinger macskája/

„A költőnek csak társadalmi értelemben nincs semmije, fizikailag azonban rendelkezik tömeggel, hiszen hat rá a gravitáció. Egy kilencven kilós költő az E = mc2 képletem alapján mintegy ezerkilencszázbillió kilokalória energiával rendelkezik. Még hogy nincs semmije?! Ezek a magyarok állandóan csak panaszkodnak!” /Albert Einstein/

„Estem – testem rímpár, mi?! Csapat, víííígyázz! Leül! Háromra mindenki ír egy ennél sokkal jobb rímpárt! Egy-ketőőő-háááárom! Már kész is?!” /Csakelő Renéz, magyartanár és cserkész csapatparancsnok/

„Ki költőzte össze már megint a belső udvart?! Lehetetlen felmosni ezt a rengeteg vérzsírt a kövezetről!” /Mariska néni, takarítónő/

„Ne aggódjon, Mariska néni! Az új Cillit Bang dehidratáló lúgszkájvókör formulája a benne lévő midikloriános Erőgyöngyök segítségével nem csak a vérzsírt távolítja el, de újrakövezi az udvart, korlátot szerel a gangra és mindenkinek a számítógépéről örökre és nyomtalanul törli ez a verset. Na, kipróbáljuk?” /Bengáli Cili, betanított folteltávolító ügynök/

„IGEEEEN!!!” /az emberiség/

A Biblia rejtélyei

(tudományos előadásra invitáló mű)

Könyvek könyve rejtélyes-e,
Vagy csupán egy antik mese?
Akadhat-e benne tudás
S tett-e hozzá bármit Júdás?

Jézusnak vajh volt arája,
Hagyott utódokat rája,
S írt-e erről bármit a Pál?
E pár kérdés lelken kapál.

Mást olvasott-e a tantim
Mielőtt a Nagy Konstantin
Az egészet átíratta,
S szilárd tanból lett-e vatta?

Lélekvándorlási szakaszt
Kiszedette a pópa kaszt?
Plusz pont-e az Égi Karnál,
Ha valaki reinkarnál?

Évát gnúként vette rá tán
Tiltott meggyevésre sátán?
Szólt-e arkangyali kardal
S szúrt-e kerub lézerkarddal?

Kíváncsi vagy mindezekre
S ha nem kapnál választ, bekre-
-pálna agyad? Légy, ki betér
Tudományos feleletér’!

időpont: 2013. március 6. (szerda) 19:00
cím: Bp. XI.ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6. IV. emelet (lift van)
http://facebook.com/bibliaestudomany
www.krisztusegyhaza.hu

„Megjegyzem, én mindig is sejtettem, hogy azok a lángpallóssal őrző-védő kerubok tulajdonképpen archaikus lézerkarddal felszerelt ős-jedi lovagok voltak. Milyen nyelven lesz az előadás? Hozzam szinkrontolmácsolni a protokoll droidomat?” /Luke Skywalker/

„Jaj, tervezőm! Ne menjünk oda, Luke gazdám, mert még a végén megtérít minket valami mutáns ewok!” /3CPO, protokoll droid/

„Hurrá, nyugdíjasként végre van időm ilyen remek teológiai hepajokra járkálni és már a svájci gárdistáknak sem kell külön széksort foglaltatnom!” /Ratzinger bíboros/

„Atanáz vagyok, harminckilenc éves és nőtlen. Azért vagyok itt, mert ahol eddig voltam, az nem volt jó. Oda, ahová most hívnak, biztosan nem megyek el, mert akkor nem lennék itt és különben sem hiszek abban, ami ott van, mert én annál okosabb vagyok. Sokkal. Szerintem.” /Avítt Atanáz, Anonim Ateista/

„Még hogy nincs reinkarnáció! Mit gondoltok, ki verte szét Sámson néven azt a több tízezer hurka filiszteust, és ki volt a tíz csapásból legalább kettő?! /Chuck Norris/

„Tudomány? Tények? Igenek és nemek? Sehol egy talán, egy esetleg, vagy egy megoszlanak a vélemények? Kétely egy szál se? Ha a Háromságból kivonjuk a kétséget, akkor egységet kapunk? Ki kap? Mi? Ki az a mi? Mi? He? Kétségbeejtő! Foglaljak állást, amikor én inkább ülni szeretek? Bár ez is attól függ, amiben valójában nem lehetek biztos. Menjek is meg nem is? Ott is legyek meg nem is? Is-is? Isis? Középisis? Nem középisis? Segíts dönteni, Horger Antal uram! Megvan! Döntöttem! Kivárok…” /Török Gábor, politikai elemző/

„Persze, az a kuruzsló Lukács doki kitúrta az evangéliumomat, hogy az ő sztorija jelenjen meg és ő kaszálja a nagy jogdíjakat! Nem elég neki a sok hálapénz, még belőlem is nyerészkedni akar! Biztos a harminc ezüstömet irigyli ez a lóképű felcser! Na majd…” /Júdás Iskariótes, áruló és félbeszakított ex-apostol/

„Ott a helyem az első sor közepén! Kíváncsi vagyok a tényekre, hogy tudjam, a jobb eladhatóság érdekében mitől kell gyökeresen eltérnem a következő bestselleremben, a Jézusné hódjában!” /Dan Brown, a Da Vinci kód szerzője/

„Jövök! A vers a már megszokott szörnyű színvonalú - és már így is hét teljes szóval többet vesztegettem rá, mint amennyit megérdemel, a téma viszont oda van téve. A Bibliáról határozott véleményem van, és jobban teszi, ha nem tér el ettől. Ha van lift, amibe belefér a barna bőrfotelje, akkor anyámat is elhozom. Azt a Barna Danit viszont hajítsák ki az első sor közepéről, mert oda mi fogunk ülni! Ja, és legkésőbb kilencig fejezzék be, hogy lapzártáig erről az eseményről is leszedhessem a keresztvizet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Lehetetlen küldetés engem megtéríteni. Én már csak scientológusként fogok meghalni, amíg élek.” /Tom Cruise/

„A piros lapom miatt szerencsére nem kell játszanom a Valencia elleni visszavágón, így nyugodtan odamehetek lefejelni pár nagyokost, ha nem árulják el végre, hogy ki az ájtatos főpap az a Szent Zsermen, aki a háttérből pénzeli a csapatot!” /Zlatan Ibrahimovics, a Paris Saint-Germain középcsatára/

„Pálfordultával benézek, hátha kiderül, ki miatt nem kanonizálták a tékozló fiú bátyjának írt második levelemet.” /Tarzuszi Saul, a későbbi Pál apostol/

Egy angol úr sikertelen kísérlete egy HÉV szerelvény megállítására arra való hivatkozással, hogy neki van valamije, amiről a tragédia miatt nem tudjuk meg, hogy micsoda, honnan szerezte és mire jó

Állj HÉV!
I have...

(toccs)

A fenti vers előző évezred végi keletkezése idején a még fiatal költő a számítógépe előtt táplálkozik

A kapu

Döng a nyitott kapu,
Tán már reggel kinyílt,
Bevágtat ősapu
S hátra íjaz ki nyílt.

Kaput tágra nyitom,
S olyannyira nyitott,
Ki tud gördülni Tom
S meglát valakit ott.

Meglátja és ijed
Tom, a házi cetem.
„Nesze, ez a tied!”
S Tom immár csak tetem.

Chuck Norris lép be mos-
-tan, behúz egyet és
Szállok, ahogy bemos.
Nagy megtiszteltetés!

Nem hat már a vonzás elve,
S megüt bár egy sas falába,
Mennybe érek befejelve
Szent Péternek hasfalába.

„Grhhhh… úúúú… hrrrrr…!!!” /Szent Péter, a Menny kapuőre/

„Bocs Peti! Én küldtem! Szép védés volt!” /Chuck Norris/

„A nyitott kapukat döngettető költő csodálatos ívben köti össze a hősi ősi múltat a materiális világ csúcshősével, Chuck Norrissal, a lelki világ kulcsfigurájával, Szent Péterrel és a teremtett világ egy szokatlan csodájával, a szárazföldi gördülő bálnával. Az emelkedő ív megtétele során a költőben boldogsághormon termelődik és a hiperbolika végén szinte már-már olyan boldog, hogy kiröppen a mű addigi ritmus szerkezetéből és a Menny kapujába már a tőle megszokott nyolc szótagos sorokkal érkezik. A vers legszebb motívuma, a sas falába pedig olyan ütős jelkép, amelynek megértéséhez a költő teljes munkásságának ismerete is kevés. Mi magunk is csak tátott tekintettel vonogatjuk a vállunkat a mester titokzatossága láttán és fejünkön borosüveggel egyensúlyozva a saját vállunkon zokogunk.” /Könnyáztatta Katarzia, magyar-néptánc szakos tanár/

„Tipikus finnugor agyzsugor. Egy delírium Siemens metrószerelvény által elcsapott és emiatt falra hányó Bors őrmester száraz vörösben fuldokló agyából előfacsarodott végstádium. A tudomány nevében lefoglalom az agyát. Van valakinél egy üres gyufásdoboz?” /Dr. Kannás Borbála, borpatikus/

„Aha! Most végre kiderült, ki lopkodja a bálnákat az állatkerti akváriumból! Annyiszor kérvényeztem, hogy hadd szerelhessünk rájuk vonalkódot, ami a kapuban jelez, ha valaki észrevétlenül ki akarja csempészni, de az igazgató szerint nincs rá keret. Most viszont már bálna sincs! Jaj Tomi, jaj-jaj Tomikám! Brühühü…” /Plankton Béla, állástalan cetidomár és ex-balneológus/

„Kétezer évvel Jézus után itt az üdvözülés modern formája? Keresztelő helyett pofon? Lemosás helyett bemosás? Jöjjön el Ön is a Szent Tasli Közösség (SzTK) vidám vasárnapi összejöveteleire, ahol szent pofozkodással üdvözültre verjük egymást és Önt is! Bőkezű adományaiért cserébe egyenesen a Mennybe knock outoljuk!” /Chuck Nadjo Tütök, feketeöves főpásztor és Chuck Norris imitátor/

„Ezt a teológiai katyvaszt! De jó, hogy elő-nyugdíjba vonultam és egyszerű kétkezi bíborosként már nem nekem kell a költő kiátkozásáról és a Szent Inkvizíció újbóli felállításáról határoznom!” /Ratzinger bíboros/

„Ilyen az, amikor valaki kihozza magából a maximumot. Tizenötbites agyból tizenötbites költemény. Anyámnak is meg fogom mutatni, de csak egy teljesen sötét szobában, amikor már biztosan mélyen alszik. Így talán nem fog tőle rosszat álmodni. Szent Pétert sajnálom, én az ő helyébe a kapufára öklöztem volna a lövést. Hadd fájjon annak a tökfejű költőnek, akivel egyébként tényleg elbeszélgethetne a szent inkvizíció!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Virág elvtárs! Ugye nem azt akarja mondani, hogy ennek a vacaknak az elolvasására mérsékelték a halálos ítéletemet?! Ugye nem?! Doktor Kotász! Doktor Kotáááász!!!” /Pelikán József, tanú és dunai gátőr/

„Amikor egy tönkre téve tönkretettek, akkor elvesztettem ugyan a fejemet, de utólag már nem bánom annyira, mivel így nincs mivel elolvasnom ezt a rettenetet, és ha felolvassák, se hallom. Remélem, még idejekorán bárd alá kerül az a bárdolatlan kelta bárd, aki ezt megpróbálja skótra lefordítani!” /Stuart Mária, a skótok királynője/

„Sajnos már el is kaptak!” /Shaynosh Assem McHalock, kelta bárd és Frady Endre hírhedt skót fordítója/

Rozsdagyár

Vass Vidort a rozsda marja.
„Fogért fogat, szemért szemet!”-
- Bőg, akár a puszták varja
S nagy gödörbe rozsdát temet.

Földben szép szabályos e lik,
Téglatest a kubatúra,
S vasoxiddal vígan telik,
Mint szivaros Kuba túra.

Behull rozsdaorrú bába
S elkorrodált vastüdője,
Melynek híján több mint kába,
S Vidor vidám: „Höhöhő, jeee!”

Nyit egy olcsó Rozsda Shop-ot:
„Négy zsákért százas nem nagy ár!”
S csődbe jut a rég szétlopott
Magyar Nemes Kardrozsdagyár.

„Kedves költő elvtárs! Szorgos népünk nevében köszönöm, hogy reklámozta kis honunkat, a világ proletariátusának szinte egyetlen védőbástyáját! Hálánk jeléül ezennel meghívjuk Önt egy ingyenes ideológiai képzéssel egybekötött kubai hosszú hétvégére. Szivarral is szívesen megkínáljuk, mert másunk már amúgy se nagyon van. Éljen a világforradalom, éljen a Párt, éljek én!” /Fidel Castro/

"Szivar, mi?! Nem csoda, ha bedöglik a vastüdő! Abcúg nikotin!" /Dr. Tüdősi Tódorné Dr. Nószmók Irén szakfőorvosnő/

"Я чувствую запах плагиата. Прогулки мне гонорар. Вышлем Сергей и Игорь. Они, несомненно, принесет" „Plágium szagot érzek. Jár nekem a jogdíj. Küldöm Szergejt és Igort. Ők biztosan elhozzák.” /Alekszander Petrovics, barguzini versgyár igazgató/

„Rémhír, hogy csődbe jut a rég szétlopott Magyar Nemes Kardrozsdagyár! Kétségtelen, hogy nem termelünk és már csak a töksüket portás bácsit foglalkoztatjuk, őt is feketén, de egyrészt még nem loptuk teljesen szét, másrészt mindössze lejjebb visszük kicsit az árat a privatizációt megkönnyítendő. A munkásokat addig az én Penészgombagyártó KFT-m dolgoztatja, amely hamarosan ajánlatot tesz nekem a Kardrozsdagyárra. Azt hiszem, el fogom fogadni. Onnantól kezdve viszont a mindenkori extraprofitom tíz százalékát a feleségem Feneketlen Zsákzseb Korrupcióellenes Alapítványának munkájára fogom fordítani.” /Vitéz Tök-Őssy Sarjoncz, imperialista dzsentri és megélhetési milliárdos/

„A puszták varja nem bőg, hanem károg, te evolúciós tolatóvágány, te! És még így is ez volt ennek a… ennek a versnek csak Richter 10-es erejű agyrázkódás közepette nevezhető betűhalmaznak a lokális magaspontja. Már a Vass Vidornál ráharaptam a lúdtalpamra és végig úgy is maradtam. A Kuba túránál gerincen tüsszentettem magam, a höhöhő jeeee!-nél pedig már-már megadtam volna magam a Sorsnak, ha időközben nem menekül el és nem áll be egy kalózhajóra gályarabnak. Ott boldogabb, mert nem látja a blogodat. Lehet, hogy viszem anyámat és mi is beülünk mellé evezni. Nehogy levelet merj küldeni!!!” /Puzsér Róbert, egyre feszültebb kritikus/

„Csókolom! A rozsda egy olyan faloda, ahol annyi rozst zabálhatok, mint az állat?!” /egy rozsomák/

„Hé, az a szemfogas az én szövegem! Hova jöjjön a tízcsapást? Fej, vagy gyomor?” /II. Mózes, próféta és kőtáblabíró/

„Egy gyár tudatos tönkretétele, majd a tönkretevő általi privatizációja illethető ugyan jelzőkkel, de hogy milyenekkel, az attól függ, hogy kicsoda az illető, illetve kicsodának a kicsodája és az extraprofitból kicsodának, illetve kicsoda kicsodájának a zsebébe forgat vissza bizonyos meg nem nevezett százalékot. Sokan - bár mára már egyre fogyatkozó számban – teszik fel nekem a kérdést, hogy én mit gondolok erről. Természetesen gondolok én is és persze mikor mit, de hát ki vagyok én és mik az én gondolataim? Hogy akkor mit írok le? Ki? Én? Ja, hát ezt itt mind. Majdnem mind. Úgy hozzávetőlegesen.” /Török Gábor, politikai elemző és tisztán láttató/

„Nekem a Rozsda Shop a Riviéra! Árulni ott szeretek vasoxidon!” /Vass Vidor/

„Hazugság, hogy rozsdás a vastüdőm, bár igaz, hogy amióta az a nyavalyás Jancsi és Juliska végeztek velem, azóta alig élek!” /a vas- és rozsdaorrú bába/

"Thank you, now I understand what it is a lot of rusty metal powder in my shoes!" „Köszönöm, most már értem, mi ez a sok rozsdabarna fémpor a cipőmben!” /Margaret Thatcher, az idősödő Vas Lady/

Lali Papp fagyija

(farsangi gyerekszíndarabka)

szereplők:
felnőtt:
Lali Papp fagylaltárus ... Inzsel Sándor
gyerekek:
Gőz Matild ... Szabad Virág
Szende Jolán ... Kesjár Dóra
Pörc Amál ... Harangi Anna

Lali Papp fagylaltot és egyéb édességet árul

Lali Papp: (fennhangon szaval) „Hogyha túl sok zsebpénzt kapnál / Fagylaltozd el Lali Pappnál!”
Gőz Matild: (besétál és ingerült hangon mobilozik) Hol vagy, Jolán? Milyen Volán?! Nehogy már megint a buszjáratra fogd, hogy késel! Tudod mit, már nem is érdekel, hogy idejössz-e! Legalább egy hétig egy szót se szólj hozzám! (leteszi) Szép kis barátnő!
Lali Papp: (fennhangon szaval) „Ha netán rosszkedvvel vagy itt / Víg leszel, ha eszel fagyit!”
Gőz Matild: Csókolom, nekem tetszik ordibálni?
Lali Papp: (fennhangon szaval) „Vaníliám, mint az álom / Ezt világgá ordibálom!”
Gőz Matild: (úgy néz rá, mint egy hibbantra) Nem vagyok ám süket.
Lali Papp: (már normál hangon, kicsit zavartan) „Világosabb az a Napnál / Jó fagyit kapsz Lali Pappnál!”
Gőz Matild: A bácsi pap és fagyit árul?

Lali Papp: Csak a nevem Papp. (kezet nyújt) Papp Lajos cukrász.
Gőz Matild: (kezet fog) Gőz Matild. És mi ez a Lali Papp dolog?
Lali Papp: Ja, hát megfordítottam a nevemet. A Lali Papp mégiscsak jobban hangzik, mint a Papp Lajos. (szaval) „Egész város attól zajos / Legjobb cukrász Papp a Lajos!” Ugye, hogy ez nem lenne olyan ütős?
Gőz Matild: (sóhajt) Hát nem, tényleg nem.
Lali Papp: Meg hát a Lali Papp hasonlít egy nyalóka nevére, amit szintén árulok. Meg vattacukrot is. Nem kérsz vattacukrot?
Gőz Matild: Nem, köszönöm. A barátnőimet várom. Nem tetszett itt látni egy velem egykorú lányt?
Lali Papp: Olyan szőke hajút barna ruhában?
Gőz Matild: Igen, őt!
Lali Papp: Nem, sajnos nem láttam.
Gőz Matild: Akkor honnan tetszik tudni, hogy hogy néz ki?!
Lali Papp: Hatodik érzék. A fagylalt élesíti az elmét.
Gőz Matild: Micsoda?!
Lali Papp: A hideg fagyitól összehúzódik az agy, kipréselődik belőle minden fölösleges zagy és erősödik a lényeglátás.
Gőz Matild: És most mi a lényeg?
Lali Papp: Hogy milyen fagyit kérsz?
Gőz Matild: (felcsattan) Semmilyet!
Lali Papp: (fennhangon szaval) „Aki fagyit nem kér máma / Fizessen be nyalókára!”
Gőz Matild: Elééég!!! Ne tessék már ordibálni!
Lali Papp: Bocsánat!
Gőz Matild: (kiabál) Nem bocsánat kell, hanem egy kis csönd!
Pörc Amál: (szőke hajú, barna ruhában;bejön) Szia Matild! Miért üvöltözöl?
Gőz Matild: (kiabál) Nem üvöltözöm! Elkéstél!
Pörc Amál: (felcsattan) Nem késtem el! Te jöttél korán!
Gőz Matild: Egyet beszéltünk meg, nem?!
Pörc Amál: Én kettőre emlékszem!
Gőz Matild: (gúnyosan) És melyik a másik?!
Pörc Amál: Milyen másik?!
Gőz Matild: Te kettőről tudsz, én csak egyről. Akkor te eggyel többet tudsz, nem?
Pörc Amál: Azt hiszed, vicces vagy?! Olyan korán jöttél, hogy túl sok időd volt gondolkozni!
Gőz Matild: (hátat fordít) Nem érdekelsz! Te se szólj hozzám!
Pörc Amál: Én se? Miért, még ki nem?
Gőz Matild: A Jolán se! Ő is késik. Nem érdekeltek!
Szende Jolán: (lihegve befut) Szia Matild, szia Amál!
Gőz Matild: Mondtam a telefonban, hogy ne szólj hozzám! Ne is köszönj!
Szende Jolán: (megszeppenve) De hát én csak…
Pörc Amál: (felcsattan) Te csak, te csak! Nézd meg Jolán, mit csináltál?! Nem tudsz pontosan jönni?!
Szende Jolán: Tudod, késett a Volán járat…
Pörc Amál: (gúnyosan) Persze Jolán, pont a Volán! Nyilván tehéncsorda aludt az érdi emelkedőn, mi?!
Szende Jolán: (sírásra görbült szájjal) Akkor hazamegyek…
Pörc Amál: Menj csak!
Lali Papp: Várj Jolánka! Nem menj még!
Szende Jolán: Honnan tetszik tudni a nevemet?
Lali Papp: Hát… szerencsére nem vagyok süket. Nem kérsz fagylaltot?
Pörc Amál: (indulatosan) Fagylaltot?! Hogy jön ez ide?!
Szende Jolán: Biztos kocsival hozza ide a bácsi.
Pörc Amál: Nem szólj bele! Nem úgy volt, hazamész! Ugye Matild?
Gőz Matild: Mondtam, hogy hagyjatok békén és ne szóljatok hozzám!
Szende Jolán: (sírva) Jaj, miattam van ez az egész veszekedés. Megyek haza. Szia Matild, szia Amál…
Gőz Matild: Nekem ne is köszönj!
Pörc Amál: Még mindig itt vagy, bajkeverő?!
Lali Papp: (Jolánnak) Állj meg!
Szende Jolán: Miért?
Lali Papp: (fennhangon szaval) Ha vita van s nagy a harag / Segíthet pár fagylalt adag!
Szende Jolán: (reménykedve) Hogyan?
Pörc Amál: Ennek semmi értelme! Hallod ezt Matild?
Gőz Matild: Ne szólj hozzám!
Pörc Amál: Fagylaltos bácsi!
Lali Papp: Lali Papp, ha megkérhetlek!
Szende Jolán: A fagylaltos bácsinak papnak is tetszik lenni?
Lali Papp: Csak a nevem Papp.
Gőz Matild: Papp Lajos cukrász, de megfordította, mert a Lali Papp jobban hangzik.
Pörc Amál: Kinek?
Gőz Matild: Te ne szólj hozzám!
Pörc Amál: Lali Papp bácsi! Tessék már megkérdezni tőle, hogy ő is meghallgatja-e, hogy hogyan segíthet ilyen esetben pár adag fagylalt!
Lali Papp: Kedves Gőz Matild! Te is meghallgatod, hogyan segíthet ilyen esetekben pár adag fagylalt?
Gőz Matild: (odafordul, kicsit sértődött hangon) Na jó… Tehát?
Szende Jolán: (félénken) Tehát?
Pörc Amál: (türelmetlenül) Tehát?!
Lali Papp: (fennhangon szaval) „Ha rád finom fagylalt hatott / Könnyebben kérsz bocsánatot!”
(kis szünet; várják a folytatást)
Gőz Matild: Ennyi?!
Pörc Amál: Mi van?!
Szende Jolán: Most akkor hazamenjek, vagy ne?
Lali Papp: Te mindig hazaindulsz, ha veszekedés van?
Szende Jolán: Igen, mert mindig én vagyok a hibás és nem bírom, amikor kiabálnak velem.
Lali Papp: És amikor nem te vagy a hibás?
Szende Jolán: Olyanra nem emlékszem…
Pörc Amál: Én sem!
Lali Papp: (Amálnak) Te sosem szoktál hibás lenni?
Pörc Amál: Nem hát!
Lali Papp: De hát most is elkéstél, nem?
Pörc Amál: Nem! … Na jó, de! És?
Lali Papp: Hát te, Matild?
Gőz Matild: Én nem késtem el!
Pörc Amál: Na persze!
Gőz Matild: Mondtam már…
Lali Papp: Hogy ne szóljon hozzád, ugye?
Pörc Amál: Mindig ezt csinálja!
Lali Papp: Miért?
Gőz Matild: Mert megérdemlik! Ha valaki megbánt, akkor nem beszélek vele, míg legalább annyit nem szenved, mint én azzal, hogy megbántott!
Lali Papp: Aha! Értem. Szóval ti olyan barátok vagytok, akik ha konfliktusba keveredtek, akkor egyik megsértődik, és akár napokig nem beszél a többiekkel, a másik rögtön a többieket kezdi vádolni, a harmadik meg magát vádolja és napokra elbujdosik. Nem sűrűn szoktatok találkozni, ugye?
Szende Jolán: Háááát… nem…
Lali Papp: És amikor nem találkoztok, akkor az nektek jó?
Pörc Amál: Nem igazán.
Gőz Matild: És mi a megoldás?
Lali Papp: Egyszerű! Nem megsértődni, meg vádaskodni kell, hanem elvállalni, ha valami rosszat tettünk és bocsánatot kérni.
Pörc Amál: Kitől?
Szende Jolán: Azt hiszem, hogy egymástól. Ugye Lali Papp bácsi?
Lali Papp: Igen.
Gőz Matild: És akkor ennyi?
Lali Papp: Nem, még meg is kell bocsájtanotok egymásnak. Azután újra úgy tudtok egymásra nézni, mintha semmi rossz nem történt volna.
Gőz Matild: Egyből?
Lali Papp: Persze! Kipróbáljátok?
Gőz Matild: Na jó! Jolán és Amál, bocsánatot kérek, hogy megsértődtem és nem akartam veletek beszélni.
Jolán és Amál: Megbocsájtunk!
Pörc Amál: Matild és Jolán, bocsánat, hogy elkéstem és titeket hibáztattalak!
Matild és Jolán: Megbocsájtunk!
Szende Jolán: Matild és Amál! Bocsánat, hogy elkéstem és amikor szóltatok, rögtön itt akartalak hagyni titeket!
Matild és Amál: Megbocsájtunk!
Lali Papp: Na, milyen érzés?
Matild, Amál és Jolán: Jó!

Lali Papp: (fennhangon szaval) „Homlokunkon nincs már ránc / Jöjjön a Lali Papp tánc!”

Lollipop - tánc

Bibliakör meghívó

Nem túl praktikus egy vak őr,
Ellenben egy Bibliakör
Beszélgetés, hol jutsz szóhoz
Te is, az az! Ám, ha ló hoz,
Hagyd kint! Nem bírja a padló,
Hogyha patát lóbál vad ló.
Száj szól, fül hall, okosodunk,
Lélekkel telik meg odúnk.
Bibliák sok lapja neszez,
Úgyhogy gyere, szuper lesz ez!

időpont: 2013. február 17. (vasárnap) 14:00
cím: Bp. XI. ker. Fegyvernek u. 59. (Török lakás)
(a panelek mögötti előkertes sorházikók egyike)

Zseni

Tök jó lenni zseninek,
zseninek, zseninek!
Irigyek a Leninek,
Leninek, Leninek,

mer’ őket nem szeretik,
szeretik, szeretik
máglyán égő heretik,
heretik, heretik.

Heretiket siratja,
siratja, siratja
mindük közös ír atyja,
ír atyja, ír atyja.

A zseni is könnyet ejt,
könnyet ejt, könnyet ejt,
s utána fej dönnyetejt,
dönnyetejt, dönnyetejt.

Görögdönnye tejének,
tejének, tejének
ihlettére sej ének,
sej ének, sej ének

szól ajkáról… „Ami sok,
ami sok, ami sok
az sok!” – s ütik amisok,
amisok, amisok.

„Üssétek csak, féljen ez,
féljen ez, féljen ez!”-
- zúg a tömeg s éljenez,
éljenez, éljenez.


„Hajrá amisok, hajrá amisok! Abcúg Frady, abcúg Frady! Felnégyelni, felnégyelni!” /a tömeg/

„Nem kell felnégyelni. Elég csak kétszer félbeszakítani.” /Dr. Balta Béla matematikus/

„Jaj, jaj, jaj! Jaj, de nagy szégyen ez nekünk, hogy több száz évnyi szelídség és a másik orca odatartása után így kivetkőztünk magunkból és addig ütlegeltük a költő urat, amíg abba nem hagyta a kornyikálást. Nincs mentségünk erre a szörnyű bűnre. Hacsak maga a kornyikálás nem… Szerencsére az Úr kegyelmes és e rettenetes eset óta özönlenek hozzánk az egy százalékos adófelajánlások…” /Jeremy Otherface O’Sheep, halláskárosult amis lelkipásztor/

„Mégse tök jó lenni zseninek, zseninek, zseninek!” /Frady Endre, baleseti sebészet, sebészet, sebészet/

„Heretik mint többesszám?! Dönnyetej mint kínrím?! Frady Endre mint zseni?! Minden kritikus álma, hogy lássa, amint egy művész megkapja, amit megérdemel. Szerintem Frady Endrének még jár, ami jár. Az a bizonyos teljes juss. Embertársaim, kedves felbőszült tömeg, utánam! Üssük Frady Endrét még a kórteremben is! Valaki videózzon, hogy anyám is megnézhesse a Barátok közt helyett!” /Puzsér Róbert, kritikus és egyszemélyes B-közép/

„Kár volt a dalnok zsenit már a nyitóhangoknál oly intenzíven csendre inteni! A mostani Dal műsor mezőnyét látva-hallva lehet, hogy őt kellene kiküldenünk az Eurovíziós Dalfesztiválra. Élve vagy halva. Szinte mindegy is…” /Rákay Kálmán, köztévé intendáns zsűritag és Philip/

„Sokan nem értik, miért novemberben rendeztük meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Kvittek vagyunk, mert mi meg ezt a verset nem értjük. Biztos ez is valami burzsoá métely. Sebaj, majd rájövünk! Jó amis pap elvtársak, tessék holtig tanulni, tanulni, tanulni!” /a Leninek/

„Ne dőljünk be a hazug imperialista propagandának! Lenin elvtárs egyrészt sosem volt többes számú, másrészt nem küldte máglyára az internacionalista ír eretnek elvtársakat, hiszen az a mindenkori szent inkvizítor elvtársak feladata volt. A hozzánk menekülő külföldi munkavállalókkal egyébként is Gulág és Málenkíj Robot elvtársak foglalkoztak. Szovjethatalom + kényszermunkatábor = kommunista szombat.” /Vszibíri Ócsenyhóladna elvtársnő/

„Walesi bárdokról van vers. Ír eretnekekről szintén. Csak rólunk nincs?! Mi skótok sem vagyunk ám piskótok! Ide egy alanyi költőt, vagy a buzogányommal tanítok meg valakit kesztyűben dudálni! Hogy a Loch Ness-i szörny falja föl az összes henye poétát!” /Old McDonald, hedefarmer/

„Jaj, ne már! Mért pont én?! A múltkor is hetekig böfögtem egy keresztben lenyelt elefántcsonttorony miatt!” /Nessie, tavi szörny és hírlapi kacsa/

„Frady Endre ugyanaz a világirodalomnak, mint hypós bakancstalp a nagymama lekvárjának. Utána már semmi sem lesz ugyanaz, mint ami előtte volt. Nyomot hagy. Mi meg takaríthatunk!” /özv. Szlucsányi Gerebenné Dörmi néni, takarítónő és az Akadémia lombhullató előkertjének levelező tagja/