Megadó vers

Hol egy orosz harckocsizó,

Akinek én máma ISO

Szerint magam megadhatom,

Mielőtt lehull az atom?!

Vagy egy orosz gépfegyveres,

Szeme eres, arca veres,

És tőlem csak annyit óhajt,

Hallassak megadó sóhajt?

Megadom én magam persze,

Kinek lenne másra mersze?

Ötvenhatos nem vagyok én,

Meg akarom úszni okén!

Tessék itt az egész haza,

Vigyétek csak ruszkik haza,

S békén akármeddig juss had!

Aki magyar, bölcsen kushad!

„Szórakozik velem, költő úr?! Maga is tudatosan félreértette a szavaimat?! Maga is háborús védekezést akar a békés védekezés helyett?! Mi háború nélkül békeharcolunk!” /Orbán Jobbázs, totális éceszgéber és lokális tótumfaktum és a népnemzet szingularitása/

„Miket versel Endre?! Hé! Állj!

Elszabadult itt az AI?! 

Bármit állít féknyúz montázs,

Nem mond ilyet Orbán Jobbázs!”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Orbán Jobbázs olyat mondik,

Sír-forognak Zrínyik, Szondik,

Egri nők és pesti srácok,

S nyakig érnek lék, a pácok!

Pite meleg, Tisza árad…

Buda, feladják a Várad?!”

/Vitéz Vátesz Vituszné Karmalátó Karmelitta, körmönfont kármentőnő és Kalasnyikovdíler/

„Ez a vers Frady Endre jellegzetes stílusában íródott, amely egyszerre humoros és szatirikus. A költemény a megadás és a történelmi kontextus témáját járja körül, miközben ironikus hangvétellel reflektál a magyar történelem egyes eseményeire. A vers központi témája a megadás, amelyet a költő különböző szituációkban mutat be: egy orosz harckocsizó és egy gépfegyveres jelenlétében. A történelmi utalások, különösen az 1956-os forradalomra, mélyebb jelentést adnak a versnek. Frady Endre stílusa könnyed és játékos, ugyanakkor éles kritikát fogalmaz meg. A rímek és a ritmus gördülékennyé teszik az olvasást, míg a humoros megfogalmazás enyhíti a komoly témák súlyát. A költő egyszerű, de hatásos nyelvezetet használ. Az olyan képek, mint az "orosz harckocsizó" és a "gépfegyveres", vizuálisan is erőteljesek, és az olvasó könnyen maga elé tudja képzelni a jeleneteket. A vers tele van iróniával, különösen a "megadó sóhajt" és a "bölcsen kushad" kifejezésekben. Ezek a sorok egyszerre nevettetnek és gondolkodtatnak el a magyar történelem és a jelen helyzet kapcsán. Összességében Frady Endre "Megadó vers" című költeménye egy szellemes és elgondolkodtató alkotás, amely a humor és az irónia eszközeivel reflektál a megadás és a történelmi emlékezet témáira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szása!!! Sto tü gyélajes???!” - ismeretlen BKV-s ellenálló hölgy erőteljes hangja az Élmunkás téri metróállomás hangosbemondójában 1988-ban, miután az ideiglenesen hazánkban állomásozó szoldat kétszeri magyar nyelvű figyelmeztetés ellenére sem hagyta el a biztonsági sávot. Ezek után meg sem álltak Moszkváig. A passzív ellenállás csodákat tesz.” /R. Péter, a költő Vasas drukker ex-osztálytársa/

„Vasasban bár rossz a passz ív,

Ellenállás, hogyha passzív,

S orosztudás járul mellé,

Magasztosul mára jellé.”

/a mára már többszörösen kitüntetett nyugdíjas élmunkás BKV-s ellenálló hölgy/

„Szerencsére, ha mi nem védekeztünk, akkor is megvéd minket a NATO, mert tagok vagyunk. Ezért nem támad meg minket Oroszország. (A NATO-val nem mer kikezdeni, mert az már a 3. világháború lenne.)” /M. András, a költő legállandóbb és legpolitikaielemzőbb kommentelője/

„Nem félemlít engem NATO,

Tekinthetem úgy, hogy mátó’

Hadban állunk s akad bajusz

Össze velük! Я не боюсь!*”

/Putyin elvtárs, majdnem minden oroszok cáratyuskája/

*Já nye bájusz! – Én nem félek!

„Semmi sincs véletlenül! Ebben az energiaínséges időszakban sokkal egyszerűbb volt egy ilyen bakit elkövetni, majd azonnal rákapcsolni Nagy Imre sírjára kötött generátort az elektromos hálózatra! Már Paks II sem szükséges, mert olyan szinten túltermel a generátor, hogy azt még Brüsszelből is látják!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas aggregátor agitátor/

„Vajon kihat Kremlre, Krímre,

Sírjában forgó Nagy Imre?

Úgy ragyog, hogy látja vaksi

Is, ez jobb cucc, mint a paksi!

Ház úr, maga nem műmájer,

Máris zöldebb lett az ájer!”

/Bröton Brúnó, brüsszeli brűgölő

„Frady Endre "Megadó vers" című alkotása nem pusztán a versírás gyalázatos paródiája, de a politikai szatíra görbe tükrének legbátrabb grimasza is. Az ISO szabvány említése éppolyan abszurd, mint az az elképzelés, hogy az ember a modern világban ilyen szabvány szerint adja meg magát. A rímek gőgösen csörömpölnek, a verslábak megbotlanak, de ez a szándékolt ügyetlenség hozza létre azt a bájos nihilizmust, amelyből a költő munkássága táplálkozik. Az orosz haderő fenyegetése és a megadás aktusa egy groteszk kabaréjelenetben forr össze, ahol az „ötvenhatos” nemzeti ellenállás hősies aurája helyett a költő nyegle pacifikációs attitűdje kacsint vissza ránk. A legnagyobb bravúr talán a „bölcsen kushad” kifejezés: ez a meghunyászkodás magasiskolája, a magyar mentalitás színpadi karikatúrája. Frady Endre ezzel a verssel újra bebizonyítja, hogy ha valamit komolyan vesz, az a nevetségesség határtalansága.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Hazádat rendületlenül

Áruld el, ó cudar;

Bölcsőd volt s majdan börtönül

Szolgál vagy ebrudal.”

/Sörösparty Sirály: Sózat – részlet/

„Jaj neked, drágám! Bebörtönöznek vagy kiebrudalnak! Kellett neked meggondolatlanul hülyeségeket beszélned! Mondtam, hogy ne igyál annyit! Brühühü!” /Ócudar Ódorné Ómagyar Mária siralma/

„Frady Endre "Megadó vers" című förmedvénye az irodalom legmélyebb bugyrának ocsúdó hangyaürüléke, amelyet még egy kétnapos alsógatyában fuldokló lottózó közönsége is elkerülne. Ez a förtelmesen ósdi és fantáziátlan szóhalom olyan, mintha egy ötven évig tartó metrófelújítás betonporában fogant volna, egy tévén szocializálódott fülke-forradalmár fejében. Igen, Frady, sikerült a legnagyobb kliséket a legostobább rímekbe csomagolni, miközben az orosz tankok és ISO szabványok között vergődő lélek úgy toporog, mint egy nyelvtanilag elcsúszott kuplungpedál egy Trabantban. És hogy hova érkeztünk? A „megadás” fogalmát egy kisstílű szervilitásba taszítja, ahol a költői önirónia helyett csak egy magába forduló, tökéletesen jelentéktelen figurát látunk. Az igazi megadás nem a versben van, hanem abban a szánalmas tényben, hogy az olvasó befejezi. Tessenek csak haza vinni a ruszkik ezt az ócska szószéket is, mert Frady Endre itt már nem tud lejjebb menni – ő már elérte az irodalmi mélypontot, ahol a közhelyek kocsmapultján olcsó töménnyel áztatja a saját becsületét.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Aki hazaárul, az drogot is árul. Aki drogot árul, az sehonnai bitang ember. Aki sehonnai bitang ember, az halni nem mer. Aki halni nem mer, annak én segítek, hogy véget érjen a rongy élete. A texasi magyarok istenére esküszöm, esküszöm, hogy olyan becsületesen fejbe rúgom, hogy hazáig repül.” /Chuck Norris/

Derékszögtagadás

Tudják jól azt Highlanderék,

Nincsen olyan szög, hogy derék,

Ahogy nincsen kerek kerék,

S méhraj dolgozók a herék.

Holdraszállást, ordas kamut,

S a vértesszőlősi Samut

Csak az hiszi el, ki pamut

Agyú, mint egy kötött mamut.

Hold egy tömbsajt, amely kerek,

Lapos földön sok a berek,

Ott rejtőznek gyíkemberek.

Kétkedőket orrba verek!

Nem fáj a lerúgott vese,

S Karmelitát sem járt Bese.

Covid csak egy süket mese,

Soha ne higgy benne te se!

Bombát robbant minden arab,

Piramis csak UFO-darab,

Jézusnál nincs ősmagyarabb.

Ki nem hiszi, az agya rab!

Nem gyúlékony -anyag a gyú-,

Kis ú nagyobb, mint a nagy Ú,

Pataky már UFO-agyú…

Főnővér, te durva vagy! Úúúúúúú…

„A költő urat mi hívtuk meg a derékszögtagadó Facebook csoportunkba, ahová be is jelentkezett és ennek alkalmából megírta a fenti versét, úgyhogy már meg is bántuk a meghívást és dolgozunk a kitiltás lehetőségén. Elnézést kérünk mindenkitől! A jövőben megpróbáljuk jobban megválogatni a tagjainkat!” /Hegyesszöghy Hubáné Tomapaszöghy Titanilla, a Derékszögtagadók Önfeledt Grémiuma (DÖG) szögfokszabályozási főelőadója/

„Mivel derékszög pedig nem létezik, így az ezen a téves elméleten alapuló úgynevezett kocka el van vetve!” /Julius Caesar (Kr.e.100-Kr.e.44), a Veni Vidi Vici Nagyon Egyértelmű Tényállás Had Ura (vvv.net.hu)/

„Merőlegös Erőlevöst mindön Jedi család asztalára!” /Yoda mestör, a derék szögedi lézörkardkovács/

„Flatlanderék derék népek, amíg a túlsó lapon laknak.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Túlsó lapnak síkba fejtett őre

Laposföldön hogy áll fejtetőre?

Szétfolyt órát tényleg túltol Dali,

Vagy a perem vége túloldali?

Jó Humán úr, mondja meg a tutit,

Zsírsavból pont az ómega butít?”

/Lowlander Lajos, leegyszerűsödött laposföldi légtornász/

„Bese atyát hogyishívjákot nem ismerjük és sosem áldotta meg látta a Karmelitát és egyikünknek sincs vele közös képe, mert letöröltük mindet sosem készült ilyen! Ahogy a saját udvari bérköltőnk írta:

          Nem tudjuk, ki az a Bese,

          Nem általa volt itt mise,

          Nem engedtük ki se, be se,

          Nincs itt mit látni semmi se!

Egyébiránt mindent kikérünk magunknak a keményen lopkodó dolgozó derék szögbelövő gépkezelők nevében! A vers pedig gyenge, mint Bese atya akárki védekező rágalmazása, hogy mi bíztuk meg mindennel! Ez egyrészt nem igaz, másrészt pedig nem mindennel! Eretnek gondolat! NEM ENG.!” /Tolvaly Tumorcz, az Állami Versügyi Hatóság (ÁVH) rímtettügyi főispánja/

„Ez remek gondolat! Minden rímével egyetértek!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Há Gábor úr egyetértik,

Mint egy Vazs megyei vér tik,

S midőn a gondolat remek,

Vérben forognak a szemek.

Plasztikusan mondám vala,

Hisz’ grafikus, sala-lala!”

/Vazsi Gazsi, Szondi utcai vármegyeszékhelyrajziszámmisztikai főszolgabíró és vérben forgó morgó/ 

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legképletesebb kommentelője/

„Kiskertemben terem retek,

Ám nincsenek egyenletek.

Nyuggerapó viszont eszes,

Őt olvasva biza lesz es-

-te képletmegoldó duhaj-

-kodás per x ihaj-csuhaj!”

/Dr. Determináns Dezső, dagonyázós donnerwetter direktor/

„Frady Endre "Derékszögtagadás" című verse egy szatirikus és abszurd költemény, amely a modern társadalom különféle összeesküvés-elméleteit és áltudományos hiedelmeit figurázza ki. A vers játékos nyelvezete és rímelése könnyed hangulatot kölcsönöz a komoly témáknak, miközben a sorok mögött mélyebb kritikát is felfedezhetünk. A vers első szakasza a logika és a valóság tagadását mutatja be, ahol a derékszög, a kerek kerék és a méhek dolgozó heréi mind abszurd állítások. Ez a nonszensz humor végigkíséri a verset, amely a holdraszállástól kezdve a laposföld-elméleten át a Covid-tagadásig számos témát érint. Frady Endre ügyesen használja a szatírát, hogy rámutasson a társadalom irracionális hiedelmeire és a kritikus gondolkodás hiányára. A vers zárósorai különösen erősek, ahol a szerző a hit és a tudomány közötti ellentétet hangsúlyozza, és a végén egy humoros, de elgondolkodtató csattanóval zár. Összességében a "Derékszögtagadás" egy szórakoztató és provokatív költemény, amely egyszerre nevettet és gondolkodtat el. Frady Endre stílusa és humora egyedi, és a vers remek példája annak, hogyan lehet a költészetet a társadalmi kritika eszközeként használni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Sajnos a mai világban több az ember, mint az agy. És divatból hisznek, tagadnak, állítanak, cáfolnak mindent, nagy meggyőződéssel...” /M. András, a költő legállandóbb és legsajnálkozóbb kommentelője/

„eM úr állítása merész,

Szerinte sok ember mer ész

Nélkül hinni, hisz’ nincs agya…

Rágja meg őket a ragya!

eM úr, önt hatalom hívat,

Mivel azt állítja, divat

Minden, mit tesz jobbágy s vezér…

Magát megdádázzák ezér’!”

/Tényállássy Tunyog Tenyő, tanyakapitány/

„Nem hittem volna, hogy a rímek oltárán sok mindent fel lehet áldozni. De Költő Gigász ezt is megugrotta! Lassan bigott hívőjévé avanzsálódok! Éljen a rémrímgyáros!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas jajongó/

„Rímoltáron, rímoltáron,

Égő rímet rím-olt Áron

Rímtűzoltó, aki bigott,

A avanzsáltan nagyon víg ott.

Rémrímgyárnak híg a leve,

Rúgja tompaszögön teve!”

/Dr. Omedár Medárd, tízéltű tűzoltó/

„Frady Endre „Derékszögtagadás” című műve olyan, mintha egy agyilag kimerült összeesküvés-elmélet gyártó találkozna egy rozsdás benzinfűrész indítókötelével. A vers szövegében a valóság és a hitetlenség keveredik, de nem annyira elegánsan, mint egy jó kávé és tejszín, hanem inkább, mint egy leejtett kavics és az arra járó bokád – fájdalmasan és céltalanul. A költői bravúrtól távol álló rímek és a tartalom egy katyvasz-mítoszokkal teli szatócsbolt polcairól, ahol minden eladó: UFO-k, gyíkemberek és Pataky Attila. A vers végi „Úúúúúúú…” pedig mintha az univerzum összes félreértett gondolatának kétségbeesett sikolya lenne, amitől még a „főnővér” is szigorúan összeráncolja a szemöldökét. Ez a vers remek példa arra, hogyan lehet szavakból olyan abszurd szövegeket alkotni, melyek mintha a józan ész utolsó maradványait is kiiktatnák az olvasó agyából. Szatíra? Talán. Szatirikus? Inkább csak kókler.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ebben a remekbeszabott versben mindennel egyetértek, sőt még egyebbült sőt legegyebbült értek. De mivel a vers egy derék szöget ütött a fejembe, azért kiegészíteném annyival, hogy a Bibliát a gonosz keresztények, meg a római császárok, meg a zsinatok, meg a plebejusok a középkorban, meg az UFÓ-k, meg Pataky Attila 5 és fél éves korában, valamint Jürgen Potroh német méhész tegnapelőtt többször oda-vissza és vissza-oda úgy átírta, hogy ma már semmi sem igaz belőle, és nem is lehet semmit érteni belőle, csak a címét, hogy Biblia, ami azt jelenti, hogy könyvek. Na, de még ez sem igaz, mert az egy könyv, nem? Legalábbis nálam a polcon még teljesen egyben van, senki hozzá nem nyúlt, mert minek azt olvasni, ha már ennyien átírtak, nemde? No, aztán a másik nagy igazság, hogy ne kergess ideát, mert az igazság odaát van. Tegnap is hallottam az élettársi viszonyban élő szomszédokat odaát, a férfi azt mondta a nőnek, hogy "Az az igazság, hogy te egy rühes ribanc vagy." Meg még másokat is mondott, amit nem tűr a nyomdafesték, akarom mondani az LCD képernyő pixel. Namost tehát ezzel a két kiegészítéssel azt mondhatjuk, hogy minden igazság birtokában vagyunk, és ettől fogva tanulni hülyeség. HÜLYESÉG. Na de, kérem, kérem. Azéé' ez sem teljesen igaz, mármint nem, amit a tanulással kapcsolatban mondtam, hanem hogy minden igazság birtokában vagyunk. Mert ugyebár abban a legszofisztikáltabb UFÓ-kutatók sem tudnak egyetérteni, hogy melyik a legjobb futballcsapat. Ezt a titkot csak Frady Endre tudja, de nem árulja el senkinek, ezért jelenleg egyedül ő a mindentudó, különben ezt a verset sem tudta volna ilyen tökéletesen megírni, ugye. A neve bizonyára megtévesztő álnév, amivel talán lila szívét palástolja. De az is lehet, hogy a Frady Endre dupla álnév. Mindenki gyanútlanul azt gyanítja, hogy megtévesztő Frady Endre néven ő igazából Újpest drukker, miközben ő ténylegesen Fradi drukker. Így duplán megtéveszt mindenkit. Ezért nehéz az igazságra rájönni. Ráadásul, ha triplán téveszt meg mindenkit, akkor már megint Újpest drukker. Szóval ezt gondolkodással nem tudjuk eldönteni. Ezért nem csak tanulni hülyeség, hanem gondolkodni is. Gondolkodjanak helyettünk mások, akik még nem tudnak mindent, mint Mi. Na de, hogy tényleg mindent tudjunk, ahhoz az utolsó nagy kérdést el kell dönteni, hogy melyik a legjobb futballcsapat. És ekkor kell a tanulás és gondolkodás helyett elővenni az egyetlen mindig működő megoldást, az erőszakot. Frady Endrét szembe kell öklözni, és ha lila lesz a szeme körül, akkor Újpest drukker, ha meg zöld lesz, akkor Fradi szurkoló. Ha meg lila-zöld lesz a szeme körül, akkor egy köpönyegforgató áruló, aki hol Fradi, hol Újpest drukker, és akkor nem csak méltó a halálra, hanem mi sem tudjuk meg, hogy melyik a legjobb futballcsapat, és nem leszünk mindentudók.  És abba minimum belehalunk, mármint, ha a főnővér megengedi, hogy belehaljunk. Ami tök nagy szerencse lesz, mert az igazság odaát van.” / Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb és egy kérdés híján mindentudó kommentelője/

„St.Efi, St.Efi, s te mindenem,

Úgy megütnélek én, de nem!

Majd rád esnek fentről könny vek-

-tor irányban súlyos Könyvek,

Ámde akkor én, Mekk Elek,

Mesterien McVédelek!”

/Mekk Mester, az őrző-védő biztonság koronázatlan kontár kenterbeverője/

Mi ez a piramidális elmeszennyezés, ez a merőlegetlen tudatmutáció?! Megyek és megkeresem szegény anyám NDK-beli vasbeton derékszögvonalzóját és addig ütöm vele Frady Endrét, míg a szemtengelye merőleges nem lesz a lúdtalpával! Jaj, ezt a titkos versikét találtam anyám fiókjában!:

Jézusmárjaszentjózsef, ezek szerint anyám is tagja volt egy titkos derékszögtagadó szektának?! Titkosítani! Visszamenőleg átírni! Gyerünk gyorsan venividivicizni, mert történelemhamisítani és átírás közben sírni csak a győztesnek szabad! Székely Éva, már megbocsásson! Plagizare necesse est! Szükség törvényre rondít!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A Föld időnként valóban lapos lett, amikor agyonvertem vele néhány holdsajtnyi területen tartózkodó derékszögtagadó ufonauta alient és engem-tagadó gyíkembert, de utána mindig felfújtam a megszokott geoid alakra.” /Chuck Norris/

Hullás

Ki öntestet hídról levet,

Földön ereszt rusnya levet.

Kisördög háttérben nevet,

S kipipál egy újabb nevet.

Ne légy buta, mint egy hidra,

Leugrani ne mássz hídra,

S ne vágjál be - szép az élet! -

Önszívbe kelevézélet!

Ha az ember hulló hulla,

Túlélési sansza nulla,

Úgyhogy jobb, ha sose hullik,

S nem tőle mélyül a nyúl-lik.

Szép az élet, jó, hogy élek,

Nem hálni jár belém lélek,

S emberéletutam felén

Földről hídra ugrok fel én.

Ám, ha lebuknék egy mutyin,

S toronyházba hívna Putyin

Velem ütni el a delet…

Lenne nálam végrendelet.

„Ha valaki elolvas egy búvalbélelt kortárs szabadverset, elhagyja az életkedve és kiveti magát egy szürke panelház tizedik emeletéről. Ha viszont zuhanás közben beletekint Frady Endre bármelyik ötletteli tébolylírájába, rögvest visszatér az életereje, megszakítja a szabadesését és bemászik az útjába kerülő legelső ötödik emeleti ablakon. Olvasson ön is Frady Endre életművet és élje túl saját magát!” /Dr. Önfeledt Ödön, az Összmagyar Örömpörkölt Öntöde ökológusa/

„Én nem hívok senkit a toronyházba. Mindenki jön magától. Magától Szergejtől és Igortól, a két kétajtós kopasz szekrényembertől. Mikor meghallják, hogy a toronyablakuk alatt zúg a Volga, a nagy fekete Volga motorja, már ugranak is, de előbb gúzsba kötve háromszor tarkón lövik saját magukat.” /Putyin elvtárs, minden oroszok cárja/

„S jutott eszedbe számtalan szebbnél-szebb gondolat? Arany János híd-avatása hidászgigászi kézben gellert kap, flipperezik egyet Lewis Carroll nyulával, egyet Dante poklával, de végül megérkezik a Kremlbe, s a többi néma csend.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ez a hozzászólása boldoggá tett, sőt majdnem teljesen megboldogultam! Putyin sztáratyuska szavaival élve: Boldogok a kétajtós lelki szekrények, mert övék a szennyek országa! Felebarátaim, kifele! Na, ugorgyunk!” /Kamikáze Kázmér, katartikus közemberszabású kiesőjelölt/

„Frady Endre „Hullás” című verse olyan, mintha egy Monty Python sketch keveredne egy önsegítő könyvvel, és közben valaki elfelejtette volna kikapcsolni a dadogó abszurditás-generátort. A vers ütemezése olyan, mint egy harmadosztályú rímfaragó kényszerzubbonyban, aki az ütem nélküli gondolatmeneteken keresztül kétségbeesetten próbál humorizálni, de a vicc végére már csak ő nevet – feltételezem, a „kisördög” személyében. A szándékos rímek és az erőltetett bölcsességek úgy folynak egymásba, mint a hídról levetett „rusnya lé”, miközben a vers kétségbeesetten próbálja összeszedni azt a véresen komoly üzenetet, amit egy szatirikus falvédő szöveg is elegánsan tudna közvetíteni. A „kelevézélet” és „nyúl-lik” csak azt bizonyítják, hogy a költő jobban szereti a szójátékokat, mint az olvasói józan eszét. Ez a vers nem az, amit olvasol, hanem amit túlélsz.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Buli ez a hullás tviszt,

Jobb, mint duplanullás liszt,

Elűz Aranybullás míszt!”

/Torokváladékos Teknő, felsőlégúti főispán és gravitációs górcsőszerelő/

„A kőbaltafejű nénikéd a duplanullás, te tagbaszakadt torokgyíkidomár!” /Liszt Feró (1811-1886), zeneművész és méregdrágán visszavásárolt repülőtér/

„Teknő úr, magának míszt okoz az Aranybulla?! Hát milyen idegenszívű ősmagyar maga?! Nem érzi, hogy belülről feszíti a magyarságteljesítménykényszer?! Kórós népnemzettudathasadásában inkább hullákon tvisztel?! Perverz kretén!” /Gyökér Gyurgyalag, gyúanyagú gyulatáltos és gyufagyári gyíkemberkerülőútépítőmunkásparaszt/

„Frady Endre "Hullás" című verse egy groteszk és ironikus költemény, amely a halál és az élet értelmének kérdéseit feszegeti. A vers nyelvezete egyszerre játékos és komor, a humor és a tragédia határán egyensúlyozik. A vers első szakasza egy morbid képpel indít, ahol a hídon való öngyilkosságot egy kisördög nevetése kíséri. Ez a groteszk humor az egész versen végigvonul, miközben a költő figyelmeztetéseket fogalmaz meg az élet értékéről és a halál véglegességéről. A második szakaszban a költő arra buzdít, hogy ne legyünk "buta, mint egy hidra", azaz ne kövessünk el öngyilkosságot. A "kelevézélet" szó játékos, de komoly figyelmeztetés az önpusztítás ellen. A harmadik szakaszban a költő a halál elkerülhetetlenségét és a túlélés esélytelenségét hangsúlyozza, miközben arra ösztönöz, hogy éljük az életet, és ne adjuk fel. A negyedik szakaszban a költő saját életét és túlélési vágyát fejezi ki, miközben ironikusan utal a politikai helyzetre és a hatalommal való visszaélésre. Összességében Frady Endre verse egy szatirikus és elgondolkodtató mű, amely a groteszk humor eszközeivel hívja fel a figyelmet az élet értékére és a halál véglegességére. A vers nyelvezete és stílusa egyedi, és a költő ügyesen használja a humor és a tragédia keverékét, hogy mélyebb gondolatokat közvetítsen.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„És ha a magát öngyilkoló egyén történetesen egy kiscsibe, akkor hullapelyhes?” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„A szuicid paca pedig hullafoltos?! Jézus meg úgy támasztja fel a megöngyilkolt karikát, hogy Hulla Hopp!, he?!” /Holly Hulla, tetemes tutitájékoztató/

„Ki öntestet hídról levet,

Itt nem ereszt földre levet.

A Sédbe pottyan a hulla,

Veszprémben a nyoma nulla.

Szent István Völgyhíd a neve,

Veszprémi ugrások helye.

A Séd patak felett ível,

A vízbe ugrásra hív el.

Egy-két ugrás minden évben,

Hullák landolnak a Sédben.

Bunjee jumping kötél nélkül,

Lakosságunk ettől gyérül.”

/M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibbenverselő kommentelője/

„Tisztelt eM úr! Ön ezzel a csodálatos művével kiérdemelte a Veszprémi Vasbetonkoszorús Ballada Alkotó Népi Dalnoki Igric (VV BANDI) címet és az ezzel járó aranyerezett oklevelet, amelyen a lokálisan világhírű poéta, a nagy Viadukti Vindisgréc saját kezűleg dedikált négysorosa olvasható:

          Vízihullára, ki sédi,

          Nem mondják, hogy: De kis édi!

          Szemtanúnak forog gyomra,

          S rókázik a parti gyomra.

Emellett ön elnyerte a Csak Egy Ugrás A Séd! jelmondatú helyi kamikáze csapat tiszteletbeli tagságát és egy eddig kizárólag csak Chuck Norris által használt bungee jumping acélláncot. Használja egészséggel és további sikeres alkotókedvet kívánunk a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház traumatológiáján!” /Takács Szabolcs, Veszprém vármegyei főispán és Csalános Hidra díjas vízibuszvezetőségi tag/

„Hé, költő úr, attól, hogy kezdetleges a szervezetem, még nem vagyok buta, csak csalánozó! Ha nagyon akarnám, idehívhatnám a sokfejű mitológiai ősömet, hogy mérgezze meg magát a szájának a leheletével, de inkább csak azt kívánom, hogy ejtőernyővel egy falusi pöcegödörbe zuhanva kerüljön a tűzoltók hathónapos kimentési várólistájának a legvégére!” /a hidra/

„Kifőzdei hidra tál

Nem finom, de hidratál.”

/részlet egy verses hidrareceptkönyvből/

„A kéretlen jótanácsok osztogatását nem lehet elég korán kezdeni. Tartsuk meg e jó szokásunkat, és tanítsuk ezt meg gyerekeinknek is, hogy képzett megmondóemberek legyenek belőlük is! Ott van például a Márti, aki panelházban lakik a tizediken. Neki is mindig mondom: véletlenül se ugorjon le a közértbe vagy a fodrászhoz, még akkor sem, ha megint nem működik a lift. Ott van a lépcső is, és bár a lépcsőn lejönni lassú és ódivatú, a tizedikről való leugrás pedig sokkal gyorsabb, kényelmesebb és posztmodernebb, mégsem ajánlja senki másoknak a tizedikről való leugrást, aki ezt szokta tenni. Valószínűleg azért, mert a repülés még hagyján, de a földet érés az nem jó érzés. Na most a Mártinak légkondi híján nyáron félpuhára fő az agya, tehát nyáron még rendszeresebben figyelmeztetnem kell, hogy "Nem ugrás, lépcső, lépcső!"

Aki kísérletező, akarom mondani kísértő típus, az persze le fog ugrani bármiről, amiről jól esik neki, például hídról is. De kérem, kérem! Ilyen esetben előtte leckéket kell venni dzsúdósoktól, hogy elsajátítsuk, hogyan kell biztonságosan esni, jól földet fogni. A probléma csak az, hogy vészesen fogy a dzsúdós közösség, mert azt az órát eddig még egyik oktató sem élte túl, amikor a hídról való leugrás biztonságos földet érésének gyakorlati módját oktatják. A másik pedig, hogy végrendelet mindig legyen nálad, hiszen Putyin emberei ott vannak már minden utcasarkon, és lépten-nyomon előfordul, hogy odalép az emberhez egy 120 kilós vadidegen a villamoson, és azt mondja: "Сейчас мы вместе поднимемся на восемнадцатый этаж общежития Шенхерц, и с тобой произойдет несчастный случай, ты выпадешь из окна."* Ez persze leginkább Putyin politikai ellenfeleivel történik meg, de ne féljünk, ha Jézussal megtörtént, hogy felvitte az Ördög a templom párkányára, akkor ami késik, nem múlik, velünk is meg fog esni. Na de kérem, kérem, ekkor kell gyorsan előkapnunk a belső zsebünkből a végrendeletet, ahogy Költő úr is helyesen ajánlja, hogy mindig legyen az nálunk, és a véletlen balesetet erősen ajánló embertársunk orra alá dugni, hogy "Be-beee, nekem van ám végrendeletem! Már régóta annyira szeretnék leesni a tizennyolcadikról, hogy lassan minden ismerősömet megkértem, hogy segítsen ebben, de iszonyatos a közöny kis hazánkban, senki nem teljesíti a kérésem. És most végre megérkezett Ön, aki nem sajnálta a fáradságot, hogy a messzi Oroszországból ide utazzon segíteni egy rászorulónak, ráadásul ingyen megteszi. Ön igazán önzetlen, segítőkész és szeretetreméltó ember." Még az sem baj, ha éppen nem a saját végrendeletünk van nálunk, hanem mondjuk az apánké. Ezek a putyini ledobóemberek úgysem tudnak még oroszul sem olvasni, nemhogy magyarul. Na most, erre ő nagyon megijed, hogy száz százalékosan fel voltunk készülve, sőt várva vártuk a vele való találkozást, ráadásul, ha közben olyan kedvesen nézünk rá, mint egy tál tojásos nokedlire egy hetes léböjt tisztítókúra után, akkor a ledobóember azonnal végstádiumú rákot kap, és ott helyben kimúlik. És így úgymond megúsztuk a repülést. De ha nem akarjuk megúszni, mert mondjuk már teljesen elegünk van abból, hogy műszálas zokniban izzad a lábunk, és ezt a szenvedést gyorsan és hatékonyan meg akarjuk szüntetni, akkor például adhatunk neki két pofont, és szembeköphetjük, és akkor tényleg ledob a magasból. Remélem, újból segíteni tudtam a mindennapi élet útvesztőjében eligazodni a kedves olvasóknak.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb magasból való leesés szakértője

*"Most szépen felmegyünk együtt a Schönherz kollégium tizennyolcadik emeletére, és magát baleset fogja érni, véletlenül kiesik az ablakon. "

„Kedves Stefi bácsi! Boldogult óbudai lakótelepi panelkisdobosi általános iskolás koromban volt nekem egy igazmondó osztálytársam, a Tódító Tódor, aki elmesélte, hogy egyszer leesett a tízemeletes ház legtetejéről, de épségben megúszta a zuhanást, mert szerencsésen a hátára esett. Azóta sem tudom eldönteni, hogy tényleg így történt-e, mivel egyrészt nagyon hihetően mondta, másrészt meg miért is akart volna becsapni…” /Szerény Szörény, tehénlepénykonzisztencia-vizsgáló és szétterülésmérő/

„Mi ez az önvégetvetési varjúkárogás, ez a pákófekete humortalanság?! Ilyen bűzhödt verslé eregetés hatására szokott úgy dönteni az emberiség, hogy önkezével megklímaváltoztatja a Földet, majd globálisan felmelegítve véget vet neki és inkább kihal, mint hogy még egyszer elolvassa a már egyszer is elolvashatatlant! Frady Endre úgy hullik ránk az általa Parnasszusnak gondolt szellemi szemétdombjáról, mint a 66 millió évvel ezelőtti tömeges fajpusztulást okozó aszteroida a gyanútlan dinoszauruszokra! Az olvasóvérmotoros kultúratrancsírozógép feltalálója ezúttal is ártatlan olvasók vérével üzemeltetve követte el a kultúra tovább trancsírozását! Ne lássam anyám auráját a szférazenekarban háttértáncolni, ha egy esetleges időgépkölcsönzés esetén nem küldöm el Frady Endrét a világegyetem középpontjába az ősrobbanás utáni első másodpercre időzítve! Ott nyugodtan eregetheti a leveit, hamar fel fog száradni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egy 66 millió évvel ezelőtti farsangon aszteroida jelmezben leugrottam a Napról a Földre és belefejeltem a magmába a dinoszauruszokat. Ennek köszönhetően van ma szén, kőolaj és földgáz. Nagyon szívesen!” /Chuck Norris/

„Figyelem! Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelkielsősegély-számot!” /lelkielsősegély-szolgálat felhívása/

Álmos festő kancsal rímei

Sok a munkám, igen sok!

Fáradok… Ha ágensek

Minden képem eladnák,

Nyugodt szívvel aludnék.

Rendelnek még újakat,

Várom múzsa ajakát…

Nem jön ihlet… Elmesín

Vetemedik álmosan.

Festést gyengén bérezik,

Álmosbúsan borozok…

Anyaföldön elalszok,

Langy porával ölel szik.

Életkedv csak tompa jő,

Áll az agyam tempója…

Kávé kéne, kapszulás,

S indulna a képszülés…

Itt egy csésze fekete,

Rögvest festek fákat, ó!

Kávé ajzó sarkantyú,

Festőlelkem serken, tyű!

„Nespresso. What else?” /George Clooney/

„Frady Endre "Álmos festő kancsal rímei" című verse egy fáradt művész belső világát tárja elénk, aki az alkotás és a megélhetés kettős szorításában vergődik. A vers egyszerre humoros és melankolikus, ahogy a festő álmosan küzd az ihlet hiányával és a mindennapi élet nehézségeivel. A vers első szakasza a festő kimerültségét és a siker utáni vágyát mutatja be. Az "ágensek" és a "nyugodt szívvel aludnék" kifejezések egyszerre utalnak a művészeti piacra és a belső béke keresésére. A második szakaszban a múzsa hiánya és az ihletetlenség jelenik meg, ami tovább fokozza a festő frusztrációját. A harmadik szakaszban a festő anyagi nehézségei és az alkoholhoz való menekülése kerül előtérbe, míg a negyedik szakaszban a kávé, mint az alkotói folyamat katalizátora jelenik meg. A "kávé ajzó sarkantyú" és a "festőlelkem serken" kifejezések humorosan mutatják be, hogyan próbál a festő újra energiát nyerni és alkotni. Összességében a vers egy szellemes és érzékeny portréja egy művész küzdelmeinek, amelyben a humor és a melankólia kéz a kézben járnak. Frady Endre könnyed, mégis mélyen emberi hangvétellel ábrázolja a művészlét kihívásait.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Még egy erős feketét a Költő Gigásznak, hogy ne fessen ördögöt a falra!” /Dr Ház, Juniorkonyha-díjas Mike Tyson rajongó/

„Ház úr, ön szerint, ha festek,

A falakon ördögtestek

Keletkeznek kávé miatt,

S jár nekem a piktori jatt?!

Erős bár a Májkel Tászon,

Mégis elbírja a vászon!”

/F. Endre, erős feketére vágyó költőgigász és festővész/

„Azt mondta a pszichológusom, hogy a túlzott szerénységem ellen hasznos lehetne egy kis öncélú felvágás, ám a reggeli kávém meg nem ivása miatt sajnos annyira álmos és fáradt voltam, hogy fülvágásnak értettem…” /Vincent van Gogh (1853-1890), holland posztimpresszionista festőművész/

„One Man,

One Ear,

One Gogh”

/egy azóta már lemosott graffiti egy Auvers-sur-Oise városában található sírkövön/

„Frady Endre „Álmos festő kancsal rímei” című verse egy olyan művészi termék, amelyet leginkább egy erőltetett kávézóasztali szójáték-fesztiválként lehetne jellemezni, ahol a rímek úgy vetemednek, mint az álmos festő keze a vásznon. A vers túlságosan is bízik abban, hogy a szójátékok és a kusza képek helyettesíthetnek bárminemű érzelmi vagy gondolati mélységet. A „kávé ajzó sarkantyú” mint költői kép talán arra utal, hogy a vers maga is egy koffeinhiányos próbálkozás, amely nemhogy nem ébreszti fel az olvasót, de inkább egy kényelmes szunyókálásra ösztönöz. A legnagyobb gond, hogy a sorok olyanok, mintha a múzsa valóban megcsókolta volna a festőt, csak épp úgy döntött volna, hogy megáll félúton. A rímek kancsalsága és a sorok álmatagsága nem csupán az elbeszélő alkotói küzdelmeit tükrözik, hanem az olvasóéit is, aki azon töpreng, hogy vajon ez a vers a festő hanyatló kedvének vagy a költői hanyagságnak az eredménye. Ahogyan a festő „álmosbúsan borozik”, úgy mi, olvasók is inkább máshol keresnénk vigaszt – talán egy valóban ihletett költeményben.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A festőnek kávé kell,

Az ágyból könnyebben kel.

Ha van egy kis maradék,

Lesz belőle barna kép.

(Link: https://legjobbkave.hu/kaveval-festes-hogyan-keszitsunk-kave-festmenyeket/ )”

/M. András, a költő legállandóbb és leglinkküldőbb kommentelője/

„eM úr, e vers meredek!

Hogy lenne má’ maradék?!

Kávéfőző mögé szem

Nem eshet, mert megiszom!

Mit ábrázol barna kép,

Mi ez, talán berni kúp?!

Aki eztet linkeli,

Arra Puskás Lenke lő!

Kávézz s kerüld most a rút

Fegyver eme mesterét!”

/Sörétes Sámson, Puskás Lenke edzője és OKJ-képzett baristája/

„Elmesín, medveanyám, elmesín?! Álmosan elmés őn?! NEM ENG.!” /Elmés Álmos, a Retteneteket Ügykezelő Hivatal (RÜH) betanított főcenzora/

„Mi ez a szellemi hulladéktároló, ez az elementáris elmemérgezés?! Ahogy a múlt századi letűnt gyerekkoromban szegény anyám Chemotox-szal lefújta a lódarazsakat, és azok haláltusájuk kínlódásában összegörnyedve saját magukba döfködték a fullánkjukat, most ugyanilyen görnyedten és szellemileg gúzsba kötve harapdálom én is üvöltve a saját köldökömet ennek a kancsal rímürüléknek a mellékhatására! Ha választanom kéne, hogy fülembe forró ólmot öntsenek, majd izzó vastrónon engem elégessenek és holttestemen át fújó paripák száguldjanak oda-vissza, vagy még egyszer beleolvassak ebbe a mentális dögkútszagú közvészbe, akkor ne lássam anyám boldoggá avatásakor a csehszlovák benzinmotoros kávéfőzőjének kultikus kegytárggyá szentelési szertartását, ha nem az előbbi mellett teszem le a voksom! Utána fel is négyelhettek, de a temetésemen nem akarom Frady Endrét ott látni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha én olyan verset írnék, mint ez, a tinta visszamenne a tollba, mert szégyellne megjelenni a papíron. Ez a vers olyan álmos, hogy még a szavak is szundítanak benne. A festőnek meg kávéra van szüksége, hogy valamit alkosson? Én egyetlen pillantással ihletet adok a múzsának. Kávé? Inkább hagyjuk, az én energiám nem egy kapszulából jön, hanem a világegyetem alaptörvényeiből. A festészet épp most halt meg, de ne aggódj, én feltámasztom… egyetlen ecsetvonással.” /Chuck ChatGPT Norris, a mesterséges intelligenciájú tökélyférfi/

Hétköznapi ebédár lélektani határa

Ebédlélektani határ

Nálam kettőezer forint.

Hogyha drágább, rám úgy hat ár,

Mint fukarságom, mikor int.

Nem pontosan tudom, mér’ e

Szám állít pénzügyi falat,

De Retróban szerencsére

Van egy-két táp ez ár alatt.

Míg e rendszer így maradik,

S ár s határ közt van szűk árok,

Addig én, mint everybody-k,

Enni csak Retróba járok!

„Ez a vers humorosan és ironikusan közelíti meg a mindennapi élet egyik apró, de mégis fontos kérdését: az ebéd árát. A költő a "lélektani határ" kifejezést használja, amely azt sugallja, hogy van egy bizonyos ár, amely fölött már nem hajlandó fizetni az ebédért. Ez az ár 2000 forint. A vers első szakasza bemutatja a költő fukarságát, és azt, hogy mennyire fontos számára, hogy ne lépje túl ezt a határt. A második szakaszban a költő elismeri, hogy nem tudja pontosan, miért éppen ez az összeg állítja meg, de örömmel veszi tudomásul, hogy a Retró Kifőzdében még talál olyan ételeket, amelyek beleférnek ebbe a keretbe. A harmadik szakaszban a költő kifejezi reményét, hogy ez a helyzet így marad, és hogy továbbra is a Retró Kifőzdében fog ebédelni, ahol az árak és a lélektani határ között csak egy szűk árok van. A vers nyelvezete könnyed és játékos, a költő humorosan reflektál a mindennapi élet egyik apró, de mégis fontos kérdésére. Az "everybody-k" kifejezés használata pedig egy kis angol-magyar keveredést hoz a versbe, ami még inkább fokozza a humoros hatást.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ó, Frady Endre ezen verse... Hát hogy is mondjam, mintha egy pénztárca mélyéből, egy háromnapos bableves mellől szólna hozzánk a költő, aki a magyar gasztronómiai inflációval küzd, miközben a költészet csúcsa helyett inkább az étlap legalján keres menedéket. Az egész mű olyan, mint egy szellemi „retró” ebéd: olcsó alapanyagokból összedobva, telezabálva rímekkel, amelyek olyan szögletesek, mint egy mára kihalt csalamádéban érlelődött falusi kocsmaasztal. Az „ebédlélektani határ” kifejezés egyszerre zseniális és nevetséges, ahogy az emberi lélek mélységeit az ebédszámla összege határozza meg. Valójában itt a költő fukar lelkének nyüszítése érződik, nem pedig a modern középosztály gasztronómiai kálváriája. Egy fityingnyi filozófia és egy jó adag kispolgári panaszkodás, aminek a végén mindenki a Retróba menekül. Szarkazmus és humor találkozik, de olyan csipetnyi gúnyt érzünk, amely nem tud igazán mélyre hatolni, hisz a „Retró Kifőzde” a mennyek kapuja lesz, ahol legalább még pár forintért lehet enni, ha már a költészet kenyere ilyen száraz. Ha lehetne rá egy csillagos Michelin-véleményt adni, az talán egy kifli lenne, de csak ha épp akciós.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Lélektani határ s plafon...

Hogyha írna erről La Fon-

-taine, ki állatmesék atyja,

S tanulságát át-áthatja

Sok emberi jellemhiba,

Mely jelmezes szellem liba,

Móka róka, zenés tücsök,

Ki sokat áll, s talpa rücsök,

Netán ábrázol egy marhát,

Aki fukar s tápja farhát

Kettőezer forint alatt...

Sőt La Fontaine tovább haladt,

S fukar figurája hörcsög,

Garasverő foggal szörcsög,

S még olcsó Retróba se megy,

Úgyhogy tisztán látszik, nem egy

Észkombájn!”

/Ezerjó Azarja, ízárjú/

Kútásás

Az az ember ás ki kutat,

Ki vagy ivóvizet kutat,

Vagy, ki pusztán izmot jobbít,

És választ ily kemény hobbit.

Kútásás egy nehéz meló,

Nem segít az okosteló,

Mert nem lehet ásni vele,

Ráadásul nincs is nyele.

(Ötletét is tartsad vadnak,

Botod, mit szelfidhez adnak,

Használd kútlapáthoz nyélnek!

Kik rád néznek, joggal félnek.)

Kútásáshoz ásót, kapát

Vigyél s kell még jó nagy lapát;

Tenyeredre fest vagy tíz színt,

Mire feltűnik a vízszint.

Aki magyar, utat mutat:

Magyar földbe magyar kutat!

Nem kell nekünk kínai kút!

Ki nem érti, szedjen IQ-t!

IQ-t szedünk új kút körül

(νέος φρέαρ ógörögül);

Tas bá’ nem szed, bajuszt pödör,

S kútba ugrik! Asszi, vödör…

„Hé, én nem csak asszem, hogy vödör vagyok, hanem én tudom, hogy vödör vagyok, a Vödör Forr Kaszt szekta része! Na, pödörgyünk bajuszt, oszt’ ugorgyunk!” /Tas bá’ (Kr.e 444 – Kr.u. 2024), ógörög kútásó/

„Költő versben benne vagyon,

Mint a fészkében a gólya,

Rájön, aki okos nagyon:

Tas bá’ az ő imágója!”

/Ηυβα Töhötöm, ógörög-ősmagyar kéthetedvezér/

„Tényleg vagy tíz színben játszott a lapátnyél okozta vízhólyag, de mostanra nem látszik, mert már megettem a tenyerem javát.” /kannibál kútásó/

„Kutat ásni nagyon hasznos, de kicsit fárasztó...” /M. András, a költő legállandóbb és legrealistább kommentelője/

„eM úr, ha kútásás fáraszt,

Gondolj arra, vizet áraszt

E kút s nem kell tavaszi szél,

S kutász se hal bele, hisz’ él!

Csak hun víz kell, nem kell másik,

Aki magyar, kutat ásik!”

/Hunor Magor, kanalasgémeskútfúrófejfedőszervkereskedelmi főelőadó/

„Frady Endre, a kortárs költészet Terminátor Kettője, Rambó Hárma és Roki Négye, ismét megválaszolja, sőt agyba-főbe veri azokat a kérdéseket, amelyeket rajta kívül eddig senki sem mert föltenni, sőt senkinek még csak eszébe sem jutott, vagy ha mégis, akkor sikoltozva óva intette önmagát. A kút, a felszínről a mélyre ásás szimbólumaként, ami a költészeti szájba rágással ellenétes szellemi eledelkeményítés alfája és ómegája, újra odacsap, hol fészkel az agy. Vizet! Vizet! – kiáltja az olvasótábor és ásó, kapa, búvárharang választja el attól, hogy a vízfelszín tükrén állati őse, az korai evolúciós ük rén nézzen vissza rá és emlékeztesse arra, hogy kár volt elsietni ezt az egyedfejlődést: Túlfejlődött egyed, egyed meg, amit főztél, és pödörd IQ nélkül a szőrcsökevényes bajuszod! Igazi fenomenális ártólíra rímbe szaggatva, amely nem hiányozhat egyetlen huntürk család kútkávájáról sem! Vödörre magyar!” /Vödörfórkaszt Vidorné Visszamindent Vendetta, a Kútköltészeti Álmodozók Országos Szaklapja (KÁOSZ) lényeglátási cikkfelelőse/

„Nyuggerapó: Kútnemásás

Kutat ásni lehet máshogy,

Ettől persze a pénzünk fogy,

Ám géppel ez gyorsan megy,

S nem károsod a hát, a szegy.

De ha vezetékes víz van,

S úgy tör elő, mint egy vadkan,

Fölösleges kutat ásni,

Tán jobb telefonálgatni.

Gombot nyomni, sej, de spéci,

Hidd el eztet nekem, léci!”

„Nyöggeranyó: Kútnemásás?!

„Spéci bulink kútnemásó?!

Akkó’ hová lenne má’ show?!

Zaj ellen bőgne a nép itt,

Ember helyett mér’ gép épít

(Nem bírják a zajt, a gépit!)

Vezetékes vadkan vajon

Szelíd, mint a kés a vajon,

Vagy bősz és agyarral kinyit

Minket, miként anno Zrínyit,

S életünk múlhat a TAJ-on?!”

„Kis lépés egy költőgigásznak, hosszúlépés a műszaki értelmiségnek. Javaslom is megjelentetni a Magyar Űrkutatási Főispánság hivatalos Űrlapjában picit módosított címmel: "Mit csinál a szomjas magyar asztronauta az űrsétáján?" Megvan? Csillagos ötös!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Bár agg agyam demens tatás,

Megfejtettem: Űrkutat ás!

De nem vagyok szupermann, ó,

Ezt már megverseltem anno:

* * *

ŰRKUTATÁS:

Jolán néni űrkutató.

Ő is, meg a Biros Kató,

S Biros Kató ipa, Anti,

Meg a siket Irma tanti,

Igor bácsi, ki az USA

Habzó szájú kritikusa,

Don Quijote de La Mancha

Mintás pólós Südri Ancsa,

Meg a jó Giuseppe apó,

Kinek kedvenc vize a Pó,

S ki nem rokon, csupán barát,

S nem rág mást, csak rebarbarát

(Ezt a szokást apja, Ottmár

Hagyta rá, ki rég halott már),

Ja és hát a bádogüstű

Török szakácsszomszéd, Rüstü,

S idegenbe szakadt Feri,

Meg az egész jó haveri

Kör most együtt űrkutat ás,

S nem is marad el a hatás,

Nem hiába fáj sok derék:

Előtörnek Darth Vaderék!”

/F. Endre, a sok mindent már korát megelőzve megverselő költőgigász/

„Vivát Endre, aki - micsoda előrelátás! - már 2012-ben megírta azt a verset, amihez sokkal inkább passzol egy random kommenter 12 évvel későbbi teljesen más vershez írt hozzászólása. Bámulatos!” /F. Péter, k. m. f./

„Büdös lett a falu kútja,

Belefulladt Bodri kuttya,

S felfúvódott szegény hótt dög…

AKCIJÓS MÁMA JA HOTT DOG!!!”

/falfirka a posványszottyantói főtéri büfé hátoldalán/

„Mi ez az öncéltévesztett okostojáskodás, ez a tönkrementális ógörögdinnyében való vájárvájkálás?! Ne lássam álmomban szegény anyámat asztráltestépítő versenyen holtversenyben bronzérmet nyerni, ha Frady Endre nem írna sokkal dilettánsabb verset egy kútról, mint amilyet egy kút írna Frady Endréről! Ez az éjsötét ostobaság értelmezési tartományának nadírjául szolgáló baltaarcú bükkfapoéta meri a szájára venni az IQ szót, miközben azt hiszi, hogy ez az irigy kutya, vagy az ittas kulák rövidítése?! Anyám örök életére esküszöm, esküszöm, hogyha épp arra járok, ahol Frady Endre másnak kutat ás, akkor abba maga esik bele, és az én szöges bakancstalpnyomom lesz a hátsóján! Hogy lehet valaki annyira tehetségtelen, hogy az már egy kútnak is fáj?! Világ irodalmárjai, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én a kutat nem kiásom, hanem ráijesztek a földben lévő talajhengerre, ami ijedtében kiugrik a világűrbe és a helyén ott marad a friss kútlyuk, ami pedig addig nem mer beomlani, míg a parancsomra ki nem izzad magából egy gyorsan cementálódó kitámasztó gyűrűt.” /Chuck Norris/

Péntek 13

Péntek tizenharmadika!

Benő Benő orra lika,

Meg a szája s csak a fülén

Szelel. Rajta vajh’ ki ül? Én!

Nekem most e füli kagyló

Oly kényelmes, mint egy nagy ló!

Hogy lehet ez?! Ősi ugor

Átok ért el, összezsugor?!

Peches Benő fülén ülök,

Ami úgy zúg, mint egy tülök,

Én meg ettől süketülök!

Balsorsú ma minden óra,

Ne tégy tétet sötét lóra!

Нет labora, только ora!

„Frady Endre „Péntek 13” című versikéje a groteszk és abszurd humor jegyében íródott, amely egyszerre szórakoztató és zavarba ejtő. A péntek 13-hoz kapcsolódó babonás félelmeket egy bizarr és szürreális helyzetbe ágyazza, ahol a lírai én Benő nevű szereplő fülén üldögél, egy különös, ősi ugor átok következtében. A versben a nyelvi játékosság és a váratlan fordulatok dominálnak, amelyek megkérdőjelezik a hagyományos versszerkezetet és a hétköznapi logikát. A "füli kagyló" és a "nagy ló" összekapcsolása, valamint a "tülök" és a süketülés groteszk képeivel a költő sajátos humora és abszurd világlátása kerül előtérbe. A vers befejező sorai ("Нет labora, только ora!") az orosz és latin nyelvek keverésével a világvégi nihilizmus egy furcsa, mégis humoros képét festik meg. A vers frivol stílusa és a valóságon túli képzettársításai ugyanakkor elgondolkodtatják az olvasót a pechsorozat és a balsors abszurditásáról, mindezt egy könnyed, játékos formában. Frady Endre ezzel a művével ismét bebizonyítja, hogy a hétköznapok balszerencséi is lehetnek a humor forrásai, ha megfelelően szemléljük őket.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Jaj, benőtt az orom lika,

Fuldoklom, mint asztmás bika,

Balsors engem régen tépik,

Dalok is gyötörnek, népik,

Fülemen ül költő, apró,

Bűneimért épp egy pap ró,

Ez a napom igen peches,

Nem kell a benyújtott cech, hess!”

/Benő, a balszerencsés napi szonett peches szereplője/

„Szerencsére e napon nem kell megérteni a szerencsét sem. Szerencsétlen költőt sem. Ma mindent elnézünk neki is. Még egy kört! Uzs-gyí!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas nemszerecsen szerencselovag/

„Mint jin-jangos szűrön csí,

Hordóban áll szúrón cső,

Csábító, mint szirén „Csá!”,

S bortól Ház úr szóroncsa

Italba fúl… Szerencse!”

/Uzsgyi Ubul, újborozó ulánbátori uborkafahíd úsztató utász/

„Én családfát kutatok péntek 13-án. Akkor derül majd ki mindenféle érdekes rokonság Hasfelmetsző Jackkel, stb. De nem irigylem sem Benőt, akinek orra benőtt, sem a szeles fülön ülő összement költőt. Még szerencse, hogy a költői nagyság nem a testméreteken múlik.” /M. András, a költő legállandóbb és legcsaládfakutatóbb kommentelője/

„Kerül családfára, ó,

Tutanhamon fáraó!

Irigyek az ó-konok

Egyiptomi rokonok!

Indul ekkor örökös

Verseny: Ki az örökös?!

Nagy a harc s az iram is,

eM úré a piramis!

Emailt küld agg Matula

Távrokonként: Gratula!”

/Hasfelmetsző Jackné Hasösszevarró Jacqueline, a rokonkutató eM úr túloldalági rügye/

„Ne dolgozz, csak imádkozz, és mindezt félig oroszul, félig latinul? Most akkor oroszosan, vagy latinosan ne dolgozzunk, illetve imádkozzunk aznap? Kákán csomót? De ha már muszáj hozzászólni a vershez, az ember mégis próbál valami olyat találni, amiről legalább sejti, hogy került a versbe, ami amúgy gyönyörű.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Humán úrra furán hat a

Kákacsomószüreti mák;

Ámul, mint a vak a Fata

Morganán, míg szállnak imák.

Se nem latin, se nem orosz,

Se nem angol, se nem ír a

Mélymű, ami akár jó-rossz,

Multikulturális líra!

/Donkey Hotey Дэлам Анча, lustálkodva imádkozó szélmalomharcos/

„Ez nem a mák, hanem a dumák hatása lehet. De értem én, és lassan bájpásszra is állítom a bulsitszűrőt, hiszen nagyon fárasztó, ha a minket minden irányból agyonnyomó entrópia folyton a kényszeres rendcsinálás reflexét váltja ki belőlünk. Endre Művész már évek óta nem csillogó szemmel, feltűrt ingujjal, meg kihegyezett ekszeltáblával támad a káoszra, bulsitre meg nonszenszre, hanem egy klintísztvudos mosollyal, egy kinőtt kuflis pólóval, egy pohár száraz vörössel, meg a blog kapuja fölött egy táblával, hogy "Ki itt belépsz, tudd, hogy a fiók feléd nyílik!"” /F. Péter, k. m. f./

„Nagyon köszönöm, hogy a Költő úr felhívta erre a dátumra figyelmemet. Hiszen, ha mindig van miért aggódnom, és még kommentelek is az aggodalmaimról, akkor azzal jól elmegy az idő, és olyan haszontalan és megerőltető dolgokkal, mint például a "tegyünk jót felebarátunkkal", már nem marad időm foglalkozni. Csak az a baj, hogy a másik fontos péntekekre, a Black Friday-ekre senki nem figyelmeztet, és emiatt kihagyom a legjobb ajánlatokat, beleértve a hüvelyszárazság elleni akciós tablettákat és kenőcsöket. Ugyanis már lassan hüvelyébe rozsdál a kardom, olyan száraz, annyira kevés vérrel volt az utóbbi időben nedvesítve. No de kérem, kérem! Azért is fontos ezt a dátumot észben tartani mindenkinek - nem győzök köszönetet mondani a Költő úrnak -, mert a legutóbbi péntek 13-án is óriási pech ért. Azt hittem, hogy még csak csütörtök van, és elfelejtettem bármi óvintézkedést foganatosítani péntek 13 ellen. Micsoda pech! Igaz, hogy semmi baj nem ért, és semmi különös nem történt, de csak azért, mert piszok nagy szerencsém volt, hogy skizofrénia miatt fel vagyok mentve a munka órán. A testnevelés óráról meg én magam mentettem fel magamat csak úgy passzióból, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Ezért tisztelettel kérem a tiszteletlen kormányt, hogy minden péntek 13-át azonnali hatállyal piros betűs munkaszüneti nappá tegyen, mert ismeretes tény, hogy a legtöbb baleset és pech munka közben történik. Már rögtön az is pech, kérem, hogy hétköznap dolgozni kell, nem pedig verset írni vagy azt kommentelni. Egyetért a Költő úr? Ezért nem dolgozom én már 17 éve. Hát ki tudja, mi mindenem hiányozna már, ha ezalatt dolgoztam volna! Biztosan félkezű, féllábú, félszemű vagy akár féleszű lennék, vagy inkább mind a négy. De nekem helyén van ám mindenem, főleg az eszem. Hiszen iszom-eszem, és a legokosabb kommenteket kommentelem a kommunizmusról, nem ugye? Na, nekem aztán nincs se fínek úr, se beosztott, csak a csütörtök reggeli akciós termékek Aldis bevásárlásában kicsúcsosodó dolce vita, időnként néhány hét psziciátriai tartózkodással megfűszerezve. Szoktam is kérdezni magamtól, ez már a mennyország? De hát a mennyországban nincs föld, mert az menny, és ezért nincsenek földesurak sem. Meg nincs péntek 13 sem, mert a Péntek egy rabszolga, és a mennyben nincsenek rabszolgák sem. Ebből a kettőből tudom, hogy ez még nem a mennyország. De az egyébként helyes volt, hogy Robinson a Pénteket keresztény hitre térítette. Ha a jó öreg Robinson itt lenne, minden péntek 13-át megtérítene, és azonnal szombat 13-a válna belőlük, és ezzel vége is lenne minden balesetnek, többé senki sem halna meg, és emiatt beköszöntene az örök élet, ahogy a Kutyapárt is ígérte. Ezen felül a jó öreg Robinson jó előre szólna mindenkinek az akciós kenőcsökről. De hát ne álmodozzunk sokat, mert az árt az egészségnek, inkább dobjunk el mindent a kezünkből, és jöjjön csak a száj, vagyis gyengébbek kedvéért: hagyjuk abba a dolgozást mindnyájan, és csak imádkozzunk Robinsonhoz, hogy minél hamarabb jöjjön vissza másodszor is hozzánk erre a lakatlan szigetre, hiszen a Költő úrból, ha kissé hamisan is, de a Próféta szólt: "Нет labora, только ora!"” /Stefi bácsi, a skizofrén álmodozó, aki akkor is peches, ha nem peches/

„Én только ora fenn e fán,

Midőn prófétál e Stefán,

Peches lévén földre estem,

S rögvest petyhüdt lett a testem.

Orvos szólt: Нет labora!

S beutalt egy laborra…”

/Fekete Péntek, felszabadított rabszolga és a szerecsenszombatot megelőző balszerecsenpéntek feltalálója/

„Frady Endre „Péntek 13” című förmedvénye újabb bizonyság arra, hogy a magyar irodalom mélyrepülésének nincs alja. Ez a „vers” nem pusztán sértés a költészet intézményére nézve, hanem egyenesen egy frontális támadás az értelmes emberi gondolkodás ellen. Frady mintha fogadást kötött volna arra, hogy sikerül-e egy műbe sűríteni minden lehetséges rosszízű szójátékot, közhelyet és abszurd képtelenséget – és sajnos nyert. Már a kezdő sorokkal is orrba vág a silányság: "Benő Benő orra lika"? Komolyan? Egy iskolai körömfájásról szóló orvosi jegyzőkönyv is több költőiséget tartalmazna, mint ez a "líra". A fülön való üldögélés abszurd ötlete, ami talán még egy dadaista kocsma mélyén is kínos zavart váltana ki, itt csupán azt éri el, hogy az olvasó szemében a valóságérzék egy tágra nyílt lyukon át távozik. A csúcspont – ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni – a végső "Нет labora, только ora!" sort, amely annyira művi és erőltetett, hogy az ember szinte látja a költőt, ahogy verejtékben úszva erőlködik valami „nagyot” mondani. Ez a vers a gagyiság netovábbja, a dilettantizmus apoteózisa, amely után az olvasó csak reménykedhet, hogy Frady Endre következő alkotása nem kerül nyomdafesték közelébe.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Nem szívesen lennék egyetlen péntek 13 helyében sem, mert nem én félek a péntek 13-tól, hanem a péntek 13 fél tőlem, de rettenetesen. Ezért van az, hogy bár évente átlagosan 12/7≈1,714 db péntek 13 van, ám ők azt szeretnék, ha nem lenne egy sem. Csak kérniük kell és kirugdosom az összeset a világűrbe, a felpuffadt hajadon - a Széll Rózsa - minden irányába.” /Chuck Norris/

Ázsiai tigrisszúnyog

Több veszélyes vírust terjeszt:

Dengue, zika, chikungunya.

Ki nekik mondani mer Yes!-t,

Megelőzőt csapni tunya.

Hogyha sétád folyóparti,

Jöhet ördögi nagy Hell hecc,

Vagyis Wordlife After Party,

Mert ha megcsíp, megmurdelhetsz!

Címhős testfelépítése,

Hogyha szteroiddal kigyúrt,

Olyan, mint a méhé, és e

Tény átveri Lómirigy úrt.

Lómirigy úr gyanútlanul

Odamegy megfejni mézért,

S önnön hibából sem tanul…

Ez, mit csak bölcs irokéz ért.

Mit tesznek az irokézek,

Ha jön bősz szúnyogok raja?

Úgy kifüstölik, csak nézek,

S megbékepipulják, na ja!

„Halhatatlan poéta lennél, költőtanonc? Pusztán (vagy folyóparton) verset írni a lét elviselhetetlen könnyűségéről édeskevés! Legyen mondanivalód, legyen küldetésed, tedd magad oda! A témád legyen aktuális, közérdekű, húsbavágó - de ne törődj vele túl sokat, kalandozz, sodródj az áramlattal! Lebegj, mint egy pillangó, csípj, mint egy lódarázs! Tedd le a névjegyed, a stílusod te magad légy! Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hej, Humán úr, bruhahaha,

Idézget itt Yodát, Alit,

S József Attilát is persze,

Ahelyett, hogy elfutna, ha

Szúnyoghadat rejt a csalit!

Vagy eszeveszett a mersze?”

/Ábécéssy Ártány, az ABCABC rímképlet újrahasznosítója/

„Kikérem magamnak, hogy egyrészt elsőszámú közellenségnek vagyok kikiáltva, másrészt szabadon kifüstölhetnek az erőszakos irokézek! Szegény utódaim meg bömbölhetik az ősi siratódalt, hogy:

          Irokézek között járva

          Sírt-rítt sok-sok árva lárva!

Na, de jönnek ők még az én utcámba és olyan sárgalázzal fertőzöm meg őket, hogy vörösrézbőrű helyett sárgarézbőrűek lesznek és még a saját anyjuk is migráncs kiciccípősz szecuáni cirkeszütőnek nézi őket!” /Aedes Albopictus alias Ázsiai Tigrisszúnyog/

„Ki fekete-fehér csíkos,

Az miért nem zebraszúnyog?!

Gyorsan letaposom, csakis

Így lesz ő monokróm szőnyeg!”

/Tenyeres Tömörné Talpas Titanilla, kancsalul rímelő taposómalomkerékgyártósormintavevőnő/

„Jaj, aszittem méhecske, jaj, aszittem méhecske! Megszúrt! Megdöfött! Megbökött! Fáááj! Jaj, aszittem méhecske, jaj, aszittem méhecske!” /Lómirigy úr/

Méhfejő méhész /ChatGPT rajza/

„Lómirigy úr, ez nem méhtej,

Inkább csak miazmás métely.

Tigrisszúnyog teje csíkos,

Ha megissza, bééégve rí kos,

Fuldoklik, ha ilyet nyel finn,

Vasmacskát rágcsál a delfin,

Galambhasmenést kap pár dúc,

Csalánba harap a párduc,

S görcsöt kap a sarki alga!

Lómirigy úr, mért ily balga?!”

/Dr. Dartanyan Dezsőné Fauna Flóra, belga rovartejszakértő és állati eredetű növényeledel díler/

„Arról szól az ének,

Nincs tőgye a méhnek,

De a szúnyognak se,

S Paks németül Paksch-e,

Hol terem az atom,

Ám én nem tudhatom,

Szúnyog életíve

Radioaktív-e?”

/Rezi Jazigné Roxolán Jolán, szarmata törzskörzőnő/

„Frady Endre "Ázsia tigrisszúnyog" című versikéje egy humoros és szatirikus költemény, amely a tigrisszúnyog veszélyeit és az emberi reakciókat mutatja be. A vers könnyed hangvételű, de komoly témát dolgoz fel: a tigrisszúnyog által terjesztett betegségeket, mint a dengue, zika és chikungunya. A költemény első versszaka rögtön felhívja a figyelmet a tigrisszúnyog által terjesztett vírusokra, és humorosan figyelmeztet, hogy ne legyünk tunyák a megelőzésben. A második versszak egy folyóparti sétát fest le, ahol a szúnyogcsípés akár halálos is lehet, ezzel fokozva a drámai hatást. A harmadik és negyedik versszakban a tigrisszúnyog testfelépítését és egy gyanútlan áldozatot, Lómirigy urat mutatja be, aki a mézért megy, de a szúnyogok áldozatává válik. A vers végén az irokézek bölcsességét emeli ki, akik hatékonyan védekeznek a szúnyogok ellen. Frady Endre stílusa könnyed és játékos, ugyanakkor a sorok mögött komoly üzenet húzódik meg. A versikében a humor és a szatíra eszközeivel hívja fel a figyelmet a tigrisszúnyog veszélyeire és a megelőzés fontosságára. A költemény szórakoztató, mégis elgondolkodtató, és remekül ötvözi a szépirodalmat az ismeretterjesztéssel.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Tigrisszúnyog menjen innen,

Állatkertben tigrist csípjen!”

/M. András, a költő legállandóbb és legállatkertelőbb kommentelője/

„Tigrisszúnyog tigrist talál

S állatkerti tigrishalál

Lesz és ápoló, ki ijedt?!

eM úr, hogy kívánhat ilyet?!

Lódarázs meg lovat döfjön,

Lyukon míg kifele pöff jön,

S teljes teret kitölt lógáz?!

eM úr, inkább mért nem jógáz’?!”

/Ketreces Kocsárd, a Ragadozókat Ápoló Csoportfőnökség (RÁCS) rémrímtechnológusa és jógaguru/

„Idéznék a Vészhelyzet című sorozat egy soha le nem adott részéből:

"- Carter, mi történt?

- Nem tudom, mi csípte meg a Költőt, de legalább dupla szérumot neki!

- Milyen szérumot akar neki adni? Meggondolta?

- Jaj, elveszítjük!

- Üssük ki! Most azonnal! Hozzák a bokszkesztyűket!"”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Dögvészhely Zetor(r)kezelő/

„Ház úr, fantáziálgatik,

Mint egykoron Lyules Verne,

S Költőt bokszkesztyűvel verne?!

Rúgja meg önt Vasban fa tik!

Tudja Ica, tudja Imi,

Tudja harcsa, tudja busa,

Meg a sokelnökű USA:

Carter nem doktor, ő Jimmy!”

/Abrakadabra Abakusz, az ABBA rímképlet plagizátora/

„Frady Endre "Ázsia tigrisszúnyog" című költeménye felér egy irodalmi szúnyogcsípéssel, amely után az ember nem tudja, vajon nevetnie kellene-e, vagy azonnal egy megelőző irodalmi szúnyogirtóért nyúlni. A vers témája, miszerint a tigrisszúnyog halálos vírusokat terjeszt, elvileg félelmet kelt, de Frady stílusa inkább egy, a komolysággal csak éppen összeérő humoros abszurditást sugall, amitől még a legveszélyesebb rovar is karikatúraszerűvé válik. A vers szerkezete szabályos, de rímelésében olykor kicsúszik az irányítás a költő kezéből, mintha maga is egy csípés utáni hisztérikus kapkodás közepette írta volna a sorokat. Az "ördögi nagy Hell hecc" kifejezés például egy olyan csattanó próbál lenni, amitől az olvasó megdöbben, de inkább arra késztet, hogy értetlenkedve vakarja meg a fejét. A költő lírai hangja könnyed, de talán túlságosan is az: mintha egy egzotikus szúnyog zümmögéséből próbálna világméretű társadalmi kritikát formálni. Az eredmény? Egy fura, középszerű összemosódás a valóság és a groteszk között, ahol még Lómirigy úr is elveszti a fonalat. Frady humora vagy telitalálat, vagy épp olyan, mint a szúnyogcsípés: viszket, de az ember nem tudja eldönteni, örül-e neki. Összefoglalva: Frady Endre versének olvasása után inkább ajánlott magunkkal vinni egy irodalmi rovarriasztót, hogy a lírai világában csapdába esve ne váljunk egy újabb áldozatává.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Véradáson vérvevőnő

Fertőzésre tűvel tesztel!

Testemben hirtelen hő nő,

S hagy a lelkem engem feszt el!

- Hé, költő út, hova alél?!

Ne legyen már gyáva szamár!

Döntse már el, mit tesz! Hal?! Él?!

Na, tele a gatyája már!”

/egy magát megnevezni nem kívánó ismeretlen helyrajzi számú költőgéniusz/

„Ez a szemét, aljas, migráns ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) összecsapott a szintén ázsiai, de népnemzeti turulszúnyoggal (Turulos albopictus Nazionale del Popolo) és naná, hogy kikapott. Fejveszetten menekült Brüsszel felé.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legbrüsszelmegállítóbb kommentelője/

„Ha a népnemzeti turul-

-szúnyog egyszer dühbe gurul,

Fogsoron veri a tigrist,

S az nem ehet mást, mint híg rizst.

Tigrisszúnyog fogatlanul

Saját hibájából tanul,

S fog nélkül, míg nem jön a pót,

Nem harap meg Nyuggerapót.”

/ugyanaz az egy magát megnevezni nem kívánó ismeretlen helyrajzi számú költőgéniusz/

„Frady Endre "Ázsia tigrisszúnyog" című agyréme egyszerre bántja a nyelvet, a jóízlést és az emberi elmét. Ez a "mű", mert itt kénytelen vagyok idézőjelek közé tenni, inkább egy szúnyogcsípés utáni rémálom, amitől felriadsz, és azonnal visszakívánod a valóságot, bármilyen kilátástalan is az. A vers nem több, mint egy diszlexiás rímelési gyakorlat, amiben a "chikungunya" szinte könyörög az irgalomért. Frady groteszk próbálkozása a humor és a horror ötvözésére olyan szinten csődöt mond, hogy még Lómirigy úr is inkább aláírná a felmondását. Ha ez az ember író, akkor a szúnyogok a jövő poétái. Ez nem költészet. Ez egy irodalmi szúnyoginvázió, amiből csak rohanva menekülnél.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Egyszer meg akart csípni egy tigrisszúnyog, de amikor ránéztem szétesett tigrisre és szúnyogra, úgyhogy az előbbivel lecsaptam az utóbbit, a szúnyogvéres tigrisbőrből pedig csináltam egy farsangi ijesztgetős jelmezt a kutyámnak.” /Chuck Norris/