Parasztidill

Töltsünk falun el egy hetet!
Parasztidill, romantika!
Háziasszony tyúkkal etet,
S visong kint egy bölömbika.

Meggyfa alatt elaludnék,
Ám a sok lehulló meggy ver,
S gágognak ludak és lúdnék!
Hmmm… nincs itt egy kézifegyver?

Lónyerítés, birkabégés,
Hajnaltájban kakas ordít.
Trágyaillatú a lég és
Bögöly miatt bőgök zord „Ííííí!!!”-t.

„Hé, ti kendek! Azér’, mer’ ti
Megszoktátok a bűzt, a zajt,
Meg azt, hogy a vécé kerti,
Ettől engem ez még taszajt!”

Vár a város, futva megyek,
S izzad rajtam messze vitt hón.
Jól megszokott szeméthegyek
Mosolyognak. Legjobb itthon!

„Fújj, a falun a nagy büdös tehénből jön ki a tej, nem azokból a helyes dizájnos kartondobozokból, mint a madaras teszkóban! A falu tényleg cikiuncsi! Még egy csoffadt pláza sincs egyikbe se, ahol shoppingolhatnánk a többi csajjal!” /Gejl Gizi, műkörmös és plázacica/

„Hinnye, sehol sem esik olyan jól a früstök, mint a szőlőben heverészve és bölömbikát hallgatva! Puhány pestiek még az ágyukban fetrengenek, amikor én már jóízűen szalonnás hagyma illatúakat böffentek! Amíg ők a dugóban, meg a benzingőzben fuldokolnak, én pipázgatva ülök a tornácon és hegyeseket pökök! Hej, ez maga a mennyország!” /Lajtos Lajos, földműves és nótafa/

„Inkább a szmog legyen az orromban, mint ebéd közben az a rengeteg trágyaszagú légy! Brrrr!” /Jottányi Jenő, radiátorszerelő és panelproli/

„Nem a bölömbika visong, költő úr, hanem a böhöm bika, ha megharapja a tikmány, vagy megböködi a heknyekukk! Ha meg még a rozsomák is belekap a szügyébe, akkor aztán úgy nekikeseredik, hogy lebőgi a szélkakast is a tetőről az állatja!!!” /Rocsmándi bá’, mezőőr és kocsmahivatalnok/

A böhöm bika az, amelyik olyan, mint a birodalmi lépegető, csak időnként lepényeket potyogtat?” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Már megint ezek a hovátehetetlen keresztrímek! Már megint ez a gyönyörű ritmika! Az idillt ilyen naturalisztikusan, illetve a naturáliát ilyen idillien csak kevesen tudják oly könnyedén ábrázolni, hogy az olvasó szinte észre sem veszi, hogy bármi is ábrázolva lenne. Mintha csupa felszínes semmitmondást olvasna, miközben a gyanútlan mélyben ott dübörögnek a mondanivaló engesztelhetetlen tankhadosztályai. E verssel egy újabb lírabomba csapódott a világirodalom gyomrába.” /Dr. Metaforray Félixné Ködfátyol Kitty, magyartanár és irodalmi rendezvényszervező/

„Hát mi ez az újabb idehányt förtelem?! Ez a demagóg destruktivitás?! Ez a pocsék, pitiáner pömpögés?! Ez a semminél is sokkalta semmibb semmi?! Anyám el akarta olvasni, de fekete szigetelőszalaggal leragasztottam a szemüvegét, hogy ne is lásson. Azóta tompán puffangat a nappali falán, mert nem találja a kijárati ajtót. Költő, tetted ezt! A vers egy gondolatával tudok csak azonosulni: ’Hmmm… nincs itt egy kézifegyver?’” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer voltam falun, de nem tetszett. Majdnem megvágtam magam kaszával, de kicsorbult rajtam az éle. Azóta nincs az a falu.” /Chuck Norris/

Száz lónak...

Száz lónak is egy a vége:
Észak-Pesti Lóhúsüzem.
Gügye nyerít: „E gyár ég-e,
Hogyha rádobom a tüzem?

Nosza, kipróbálom ihol,
Erre várok évek óta!”
Patkójával szikrát csihol
S porig ég az idióta.

Szenes már a lófül, lómáj,
S Újpest lassan Fótig lángol.
Teázgató úr szól: „Oh my
Horse steak well-done!” Nágyon ángol.

„A lovas társadalom nevében kikérem magamnak ezt a lekezelő hangnemű, a lovakat ostoba kolbásztölteléknek bemutató rettenetet! A ló nem arra való, hogy húsüzemben végezze! A dicső paripáknak csatában felrobbanva, folyami átkelés közben megfulladva, vagy a Nemzeti Vágtán a palánk által kibelezve kell hősi halált halniuk! Igaz magyar ember szőrén üli meg a lovát és hátrafelé nyilaz, nehogy fejbe lője! Vágd a költőt, ahol éred! Hajrá! Na, gyerünk már Gügye, ne égesd itt magad!” /vitéz Óbester Ottokár, nyugalmazott huszárkapitány és házmester/

„Lehet, hogy ez az úr nágyon ángol, de állítmány nélkül nálam úgy megbukna, mint a huzat! The horse steak is well-done! Repeat please! The horse steak is well-done.” /Gőzerő Aranka, angoltanár és szünidei lóhamburger sütő/

„Megfogant végre az átkom és leégett az a gaz gyár! Felháborító, milyen vackokat állítottak elő! A múltkor például a kedvenc flambírozott lófasírtkonzervemben nem csak patkó- és nyeregdarabokat találtam, de egy huszárkard markolatát is! A sarkantyúdarabot pedig annak az aranykezű Slohnyánszki doktor úrnak kellett kioperálnia a nyelőcsövemből! Örömest csúsztattam neki a borítékban egy kis házi lótöpörtyűkrémmel megkent pirítóst! Nem értem, azóta miért nem köszön…” /özv. Bakter Jenőné, nyugdíjas béljósnő/

„Ég az Úúúújpest, ég az Úúúújpest, ég az Úúúújpest, éjáóóóóóóó!!! Lila majmok, lila majmok!” /Zöld Sasok/

„Zőőőd majmok! Zőőőd majmok! Mocskos Fradi, mocskos Frady!” /Ultra Violák/

„Na, majd adok én nektek itt ordibálni, kopasz huligánok! Nesztek! Tűnés haza! Adjak még többet is a seprűmmel?! Nesze-nesze!” /vitéz Óbester Ottokárné Sárkány Matild, házmesterné/

„Az én kedvencem a paci steak, a very well-done, mo mistake, és zsírja ömlik szakállamra s ott lesz rajta szaftkence, a gyomrom kedvence, s leég a kemence, no meg a lóüzem, no igen, hehehe!” /ByeAlex/

Csókolom költő bácsi! Tessék mondani, ha véletlenül fordítva kapcsolják be a lóhúsgyárat, akkor az csinál nekem lóparizerből versenylovat? Hű, de jó lenne!” /Patkóssy Ajtonyka, középső csoportos óvodás/

„E förmedvény olvastán megjelent előttem a nyereg alatt puhított költőfej képe és elmosolyodtam. Anyám ettől úgy megijedt, hogy félrenyelt egy rúd lószalámit, de a vers láttán gyötrelmesen fölköhögte, majd nekiállt kötni magának egy I hate Frady Endre! feliratú pulóvert. Én közben a ’Döglött lónak híg a leve, Frady Endre essen bele!’ mondókát szavalgatom és egyre jobb lesz tőle a kedvem.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az egyik akciófilmemben szétrúgtam egy lovat, de az csak egy műlóbőrrel bevont vasbeton műló volt, hogy az állatvédők ne rinyáljanak. Mondtam a rendezőnek, hogy szívesen szétrúgom az állatvédőket is, de nem örült. Erre őt is szétrúgtam.” /Chuck Norris/

„Lálálálá lólé lólé, lálálálá lólólóló lálálálá lólélólé, lálálálá I ♥ lólé!” /a Lóburger együttes I ♥ lólé c. száma/

Borotválkozás

Borotvámban jó a penge,
Mégis vértó csobog, mer’ hát
Orcabőröm viszont gyenge,
S szertelövell pluszos Rh-t.

Száll a nullás vörös permet
S mivel nincs gomb, ami „Lé Lock”
Rőtre festi be a termet,
S padlójára lealélok.

Mint a három lábujj egy cseh-n,
Pont oly kevés bennem a vér…
Ám rám ekkor arcszesz freccsen
(Áááááááááá!!!)
S feltámadok! Hja, ha sav ér!


„Három lábujj a mi szakmánkban nem is kevés, inkább átlagosnak számít.” /Pavel Baltal, cseh favágó/

„Arcbőrerősítést és vastagítást is vállalunk! A számlaadást majd megbeszéljük… ;-)” /Mutyi Mátyás, a Megoldjuk Okosba’ Építőipari kft. ügyvezető igazgatója/

„Nye hárásó! Nu, hát ponty ezért kell máig hárcoló szóvjet villánybórotvát hásznyálnyi! Zákátol, de nem öl! Ócseny hárásó!” /Dr. Igor Elektronyovics Beretva, a Novoszibirszki Villanyborotva és Villamosszék Gyár főmérnöke/

„Költő úr, maga fürdőszobafestésre és mázolásra pazarolja a drága nullás csoportú vérét, ahelyett, hogy befáradna vele a Központi Vérellátóba?! Nekünk ráadásul még ’Lé Lock’ gombunk is van a vérfejőgépünkön!” /Szipolyné Bél Flóra, vérellátási szakápolónő és feketeöves dzsiudzsicu bajnok/

„Én sosem használok pengét, egyszerűen csak lerúgom a szőrt az arcomról.” /Chuck Norris/

„Jajjj… mié’ öntik asztat ajó arcszeszetet a betegre… hukk… mié’ nem öntik ide ja zöreg Géza bá szájába bele… hukk…” /id. Gödény Géza, a Csomádi Traktor és Versenyautó Gyár nyugalmazott portása/

„Nyugi, fater! Ma már nem az arcszesz a menő, hanem a csavarlazító! Böff!” /ifj. Gödény Géza, az Állami Traktor és Versenyautó Gyár portása/

„Leesett az állam, milyen gyors az Állam!” /Csomádi Csaba, volt traktorgyár tulajdonos/

„Végre egy igazi sámánvers! A vér ősmagyar jelkép, amely olyan őshazai szavainkban is szerepelnek, mint a vérnyúl, a vérmókus, a véralkohol, a kövér, a Xavér és a vérhas. Táltosok előre! Hej Levédia, hej Baskíria! Tánc!” /Őssy Tas, szittya rovásíró és gyula/

„Ha Frédi lennék, kétségbeesett 'Vilmaaaaaa!!!' kiáltással és ajtópüföléssel menekülnék a biztonságos lakomba. Mivel jelenleg csak anyám van otthon, aki még a csengőt is madárcsicsergésnek érzékeli és kimosolyog az ablakon, ráadásul nem is Vilma, így nincs más hátra, mint a harcot felvállalva a szemébe hazudni Frady Endrének, hogy remekmű! Hátha elhiszi és a csúcson abbahagyva visszavonul. Ez az utolsó reményünk...” /Puzsér Róbert, kritikus/

Igazság

Lignit Leó, ön úgy L.L.,
Mint az igazság is el-el
Ámítóan szimpla-remek,
Hol igenek sosem nemek,
S nincsen se talán, se hátha,
S csillog, mint a szénanátha
Tünetén a napfényözön:
Jobb, ha inkább nem söröz ön!
Jót inni tanuljon, tinó,
Mivel veritas in vino!

„Hát szent igaz, költő úr, amit írt! Megyek is és szólok az uramnak, hogy magyarosítsuk Sörnemisszára a nevünket!” /Bornemissza Botondné Kátrány Klotild, egri nőszövetségi szurkoló/

„Tiltakozom! Ha már a saját apám is bort vedel, akkor ki fog hozzám bejönni a sörgyár büféjébe kávét inni?! Költő úr, fulladjon bele a homoki gyomorforgatósába!” /Lignit Lea, sörgyári cappuccino készítő és sörhableány/

„Kérném szépen, költő úr, a vers súlyos tudományos hibát tartalmaz. Ha Lignit úr – feltéve, de meg nem engedve – tinó, akkor ő per definitionem egy herélt bikaborjú. Ebben az esetben viszont hogyan lehetne neki utódja? Márpedig a fenti komment egyértelműsíteni látszik ezt a tényállást.” /Prof. Dr. Kákacsomóssy Vendel, az Akadémia marhaságügyi témafelelőse/

„Marha! Örökbe fogadtam!” /Lignit Leó, sörkóstoló és Sörli Mekklén rajongó/

„Mi ez a degenerált förmedvény?! Ilyen írásművek olvastán háromszor kell megtaposnom a saját agyamat, hogy az utolsó cseppig kipréseljem belőle ennek az óborzalomnak a maradványait! Szegény anyám megértette a szénanátha tünetén megcsillanó napfényt és most kint öklendezik a kertben. Mire befejezi, megpróbálom a jobb kezemmel kifeszíteni a balból a magam ellen fordított harakiri kardot.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ne emberkedj, Robi bán! Gondold meg és igyáááál!” /Petur bán/

„Milye’ turbán? Hukk… Betúr?… Hukk… Hova túr be? A pész… péz… pénctárcámba? Hukk… Hehe, ott má’ semmise van! Hukk… Elittam… Hukk…Még hogy Söne… Sörme… Sörnemissza! Hukk!” /Bornemissza Botond, az egri sörhasverseny harmadik helyezettje/

„Ugyan-ugyan, hogy is válhatna el ilyen élesen az igen és a nem? Hátha a talán, sőt talán a hátha megfelelőbb lenne. Sör, vagy bor? Esetleg ebben a sorrendben! A narancsosan csillogó sör antagonisztikus ellentétben áll-e a veresen gyöngyöző borral? Nem akadályozza-e ez az esetleges nagykoalíciót? Mi az igazság? Pilátus megkérdezte és tessék, már nem él! Van-e, lehet-e abszolút igazság? Nem korlátozná-e az ökomenikus vélemény pluralizmust, bármit is jelentsen ez a csupán színjózan kevesek által kimondható kifejezés? Ugye?” /Török Gábor, politikai elemző/

„Jedi anyááám, vegye lejaaaa szememről a kendőőőt, hadd lássam, hooogy miveeel tőttőőőm megaaaa züreees bendőőőt… Hukk!” /Jusztícia, illuminált igazságügyi istennő/

„Az én kedvesem az úgy vedel, hogy nem múlhat egy kedd sem el, hogy ne böfögne csendesen, az én kedvesem, ő az én kedvesem!” /ByeAlex, társfüggő dalnok/

„Én egy lótusz-ültő helyemben úgy tudok meginni három amerikai gallon sörös-bort, hogy közben folyamatosan tudom mondogatni, hogy chumbawamba!” /Chuck Norris, maga az igazság/

Vihar

Vihar Jenő a szép

Vihar Jenő olyan szép ember volt, hogy pusztán esztétikai okokból rendszeresen ellopták és kiállították. Ő viszont ugyanilyen rendszeresen megszökött és beszaladt az erdőbe.
- Jön a Vihar! – kiáltottak ilyen alkalmakkor kollégái és tovább folytatták a megkezdett lövöldözést. Vihar Jenő ugyanis orvvadász volt és egyben az Orvvadász Szakszervezet férfi szépségversenyének örökös első helyezettje. Egyszer forgott csak veszélyben a győzelme, de fő ellenlábasát, Adonisz Bélát a verseny előtti munkanapon egy megsebzett orv felöklelte és pépesre taposta. A dagadtra veréstől felduzzadt és megcsúnyult Adonisz Béla bánatában kitántorgott Amerikába és ott egy Jabba nevű űrlény eljátszásával szerzett magának kétes világhírt.
Vihar Jenő tehát továbbra is vetélytárs nélkül élte a szépek szokásos életét.
Történt egyszer, hogy Vihar Jenő országának királya, III. Rocsmelák, aki korábban egyáltalán nem volt hiú, egy szép napon hirtelen meghiúsult és rögtön a tükrös felületű okostelója elé vetette magát.
- Teló, teló, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?! – kérdezte a király.
- Te ló, te ló, még ezt sem tudod?! Hát a Vihar Jenő! – válaszolta a teló.
- Micsoda?! – hördült fel III. Rocsmelák és az okostelefonját a bekapcsolt plazmatévéjébe vágta, ahol a szép Vihar Jenő éppen egy orvpattanás elleni krémet reklámozott. A televízió hatalmasat robbant, a palota összeomlott és perceken belül kezdetét vette IV. Rocsmelák tizenhat évig tartó rémuralma.
Ezalatt az idő alatt Vihar Jenő háromszor nyerte el az Illegalitás Szépe, nyolcszor a Börtön Arca, majd végül ötször a Mister Munkatábor címet. A rémuralkodó halálakor a tábort felszabadító normann lovasok esztétikailag úgy megdöbbentek Vihar Jenőn, hogy onnantól kezdve csak a Napra mertek nézni. Meg is vakultak hamarosan és Vihar Jenő alig győzte őket hatos csoportokban átkísérni a zebrán. Végül csak sikerült neki és a jól végzett munka örömében eldöntötte, hogy megházasodik. Nosza, hamarosan elvette a szomszéd ország szépségkirálynőjét Tatjána Krasszívaját, aki rengeteg szép gyereket szült neki.
Telt-múlt az idő és Vihar Jenő ahogy öregedett, úgy lett egyre szebb. Évről-évre nyugodtan előre oda lehetett neki adni az Év Legszebb Nyuggere címet és amikor meghalt, újoncként is tetemes előnnyel szerezte meg a legnagyobb kereskedelmi televízió által szervezett Megaporhüvely vetélkedő esztétikai különdíját.
Vihar Jenő még halálában is olyan szép volt, hogy lelopták a ravatalról.
Vizsgálat indult és ekkor tört ki a néhai Vihar Jenővel csupán névrokon nagybetűs Vihar. Egy oknyomozó újságíró robbantotta ki, aki egykori tejfogröntgen felvételeket vizsgálva kiderítette, hogy Vihar Jenő eredetileg nem is Vihar Jenő, mert az óvodai vándortábori dagonyázás közben véletlenül elcserélték a későbbi IV. Rocsmelák királlyal, megfosztva így az országot attól, hogy neki legyen a világon a legeslegszebb uralkodója. Évtizedeken keresztül sorra veszítették el az Intervíziós Királyszépségversenyeket, miközben királyuk Vihar Jenőként vadászgatta napi nyolc órában az orvokat! A hírre előbb tőzsdepánik, majd forradalom tört ki és V. Rocsmelák uralmának véres megdöntése után bevezették a szabad versenyes kapitalizmust, amely hatékony ugyan, de korántsem olyan szép, mint néhai Vihar Jenő, illetve IV. Rocsmelák király.
Hát ennek isszuk még ma is a levét…
Jó, jó, de ki halt meg?!

Puzsér

Puzsér a kőkemény,
nem az a gügye Bond.
Chuck Norris-féle lény,
agyba és főbe mond.

Emléke kisovis
megrágott kefe jel,
s ha néha megóv is,
Többnyire lefejel.

Tűzokád orrlika,
száll ő, mint bele bekk.
Csoda, ha félik a
cölibek, celebek?!

Celeben úgy zúz át,
hogy közben védi a-
-z ocsútól a búzát.
Reszkessél média!

„Végre valaki megmondja ennek a nagyfejű Puzsérnek, vagy Puzsérnak, hogy ő egy, ő egy, ő egy olyan izé... na... Mit csináljak, nem vagyok a szavak embere... Érdekes, hogy akkor hogyan lett belőlem tévés hogyishívják? Ja igen, a kapcsolataim! Mindegy, abcúg Puzsér!” /Hajdú Péter, médiaceleb/

„A Hajdú maradjon a harangöntésnél! Bár ahhoz sem ért, de azt legalább még felolvashatja neki valaki. A vers témáját tekintve természetesen hiánypótló a mű és ezúttal Frady Endre kőbután silány stílusa se tud rontani rajtam, hiszen természetes bájam átfénylik az ő sötétjén és bearanyozza még ezt a gagyiját is. Hja, a világnak szüksége van rám és még anyám szerint is kinőttem a gyerekkori celofánszaggató, lekvárköpő önmagamat. Ezennel fintorogva ugyan, de kezet nyújtok Frady Endrének, majd elkérem anyámtól az utolsó darab féltve őrzött békebeli jugoszláv csodaszappanát.” /Puzsér Róbert, kritikus és címszereplő/

„Who is Mr. Puzser?! Doesn't matter! Vodka-Martini, shaken not stirred, please!” /Bond, James Bond/

„Én-féle lény?! Miért, ő is két féltekére tudja rúgni a Földet az Egyenlítő mentén és marslakókat beletöltve képes McAlien menüt csinálni nagyobb krumplival és kólával?! Ha igen, akkor hűha!” /Chuck Norris/

„Robikának az oviban tényleg a rágott kefe volt a jele és amikor ezt szívecskére akartuk cserélni, úgy leordította a hajamat, hogy azóta is csontgolyófejűnek hívnak a kollégáim. Ha tőle magától eltekintünk, akkor akár aranyos gyereknek is nevezhetnénk.” /Skalp Lajosné Séró Lujza, nyugdíjas óvónéni/

„A versből nyilvánvaló, hogy ez az ország nemcsak gazdaságilag, de irodalmilag is lenullázódott. Egy megoldás van, beolvadás az Osztrák-Magyar Monarchiába. A Habsburger King szellemében felélesztett birodalom az utódállamok megszűnése és az onnan összeharácsolt futballisták egy csapatba terelése nyomán esélyt kap arra, hogy harminc év múltán talán végre újra kijuthasson egy labdarúgó világbajnokságra. Minden nagyon szép lesz, minden nagyon jó lesz, mindennel meg leszünk elégedve! A Monarchia jobban teljesít! Ellenvélemény?” /Habsburg György, trónörökös/

„Nincs! Hia, hia, Monarchia!” /a magyar lakosság 77,7%-a/

„Jaj, ne már!” /Kossuth Lajos/

„Lajosom, ezt benézted! Mégiscsak én vagyok a haza bölcse!” /Deák Feró/

„Ha már itt az őszinteség pillanata: Moszkva, bocsánatot kérek tőled! Te százszor különb vagy nálam!” /Széll Kálmán/

„Ajaj! Nem gondoltam volna, hogy ennyi debil szellemet szabadítok ki a palackból...” /Frady Endre/

Nyári zápor

Nyári zápor égi állat,
Felhőszájból folyat nyálat,
Amely hűsen püföl, belep,
S mocsár lesz a lakótelep.

Mocsárlakó lesz a telep,
Korrodál a gólyakelep,
S lisztes méhpempővé ázik
Minden mézeskalács házik

Ó, méhpempő méhhé ázik,
S elúsznak a matek házik.
Nyári záporállat tombol
S kockát mos ki nagy pitonból.

Kockátlanul bőg a piton,
Törzsfejlődik üregi ton,
S fákra költöznek a halak.
Nyári zápor vicces alak!

Oszlik a nyár pora, hője,
Fröcsögve elmossa ő, jeee!

„Nagyon helyes, hogy a költő nem enged a kétségtelenül erős kísértésnek, hogy a versébe olcsó hangulatkeltésként a villámlást és az azt kísérő dörgést is belevegye, mert pontosan tudja, hogy akkor már nem záporról, hanem zivatarról szólna a vers, és másképp kéne szigetelni a tetőt, hogy a villámhárításról már ne is beszéljünk! A vers egyébként versnek kétségkívül gyengébb, mint meteorológiai leírásnak, de hát ebben az országban egyre kevesebben értünk ahhoz, amit csinálunk.” /Dr. Kumulusz Köblény, okleveles meteorológus és ingatlanügynök/

„Csúnya költő bácsi! Nyáron nincsenek is matek házik, mert VAKÁCIÓ van! Ne tessék már ilyenkor is felidegesíteni!” /Pöffeteg Pistike, 3.c. osztályos tanuló/

„Segítség! Egy ragadozó tonhal van az üregemben! Ez harap! Ááááá…” /egy ázott üregi nyúl/

„Ha Darwin ma élne, akkor Frady Endrét az evolúciós skáláján valahol a kockátlan piton és az üregi ton között nyíló zsákutcában helyezné el és nem is tévedne nagyot. Ó, bárcsak villámló zivatarállat lehetnék a magányos fafeje tövében reszkető költő fölött! Hú, de odasújtanék! Anyám azt mondja, hogy ne dörögjek már ennyire, de hát ő a hibás! Minek tett ennyi babot a levesbe?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Felháborító hazugág, hogy mocsárrá változik a lakótelepünk! A korszerű és folyamatosan karbantartott csatorna-, járda- és úthálózatunk révén még a legnagyobb felhőszakadás idején is gyorsan elvezetjük a vizet és sármentesen közlekedünk. Mi, hogy miért látszom csak nyaktól fölfelé? Miért-miért?! Csakért! Dagonyázom! Igen, öltönyben! Miért, tilos?!” /Iszap Emil, polgármester és közpénzmágnás/

„Minden ’o’ betű leáztt a nyavalyás nyári zápr miatt a mézeskalács házikmrl és egy frintt sem fizet az a kntár Állami Biztsít!” /Vasrrú bába/

„Ezek a gagyi kínai fénykardok már egy kis esőt sem bírnak ki! Ez is zárlatos lett, megrázott és most itt fekszem szénné égve! Úgy nézek ki, mint egy mondabeli sötét sith lovag! Hé, húzzanak el innen azzal a fekete kitinpáncéllal! Áááá…” /Anakyn Skywalker/

„Bocs fiúk! Nem nyári zápor volt, csak én könnyeztem az időszámításom előtti kiskori képeimet nézegetve. Hej, de szép voltam már rőtszakállú kisbabaként is!” /Chuck Norris, az Erő/