Rotyvákos meleg

Izzad vőlegény és ara,
Fagylaltos és segédvájár,
Ránk zuhan a vad Szahara,
S népünkre a hőrúd rájár.

Olvadt nyakam fojtogatja
Celziuszból fonott járom,
Rám heged a zöld klottgatya
S szénné ég a kaviárom.

Lég a buszon nem lát kondit,
Hőguta így vígan arat,
S hot-dog maga alá rondít.
Hű, de utálom a nyarat!

„Dehogy rondítottam magam alá, csak a szárazra repedezett kiflivégből csöpögött ki a bélbarna barbecue szósz!” /hot-dog/

„Nehezen tagadható, hogy a járműveink légkondicionáltsága az átlagosnál melegebb évszakokban imitt-amott és időnként hagy némi kívánnivalót maga után, de mindenkit megnyugtathatok, hogy mi itt a 20°C-os hőmérsékletű luxusközpontban már dolgozunk a problémát megoldó tanulmányterv elkészítésének tendereztetésén.” /Vitéz Elővárossy Winnetou, a BKK törzsfőnöke/

„Egy szalonnabüdösre izzadt segédvájár hónaljának szagolgatása se lehet szörnyűbb, mint rotyvákos melegben Frady Endrét olvasni. Anyám szerint, ha még egy ilyen gyomorforgatóan otromba hasonlatot mondok, fölköhögi a szénné égett kaviárját. Öröm lesz az ürömben, ha a verset is betakarja vele. Egyébként én is utálom a nyarat és maximum két pontot tudok rá adni.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hőség, hőség… hmm… hőség… Megvan! Bevezetjük az államigazgatásban dolgozó felsővezetők kivételével mindenki másra alanyi jogon kiszabandó hőadót és abból fedezzük a rezsicsökkentést!” /Dr. Toka Pál, nemzetgazdasági szakállamtitkár/

„Alaposan bemelegítettem!” /Chuck Norris/

„A P.Howard-ot megidéző Szahara, a szénné égett kispolgári kaviár és a zöld klottgatya panelprolis képe így együtt, az ide nem illő keresztrímekbe oltva azt a hatást kelti, mintha valaki a saját hot-dogja alá rondított volna. Piramidálisan gyönyörű!” /Kretényi Kovald, magyartanár és hőgutaütött nyári idénybuszsofőr/

„Mit picsogtok egy kis melegtől?! Majd a katari vébén bőgjetek, amikor rátok ég a saját bőrötök, hurkák!” /Sepp Blatter, FIFA főtitkár/

„Hű, de jó, hogy eljöttem nyugdíjba! Most bíborpalástos áldásosztás helyett atlétatrikóban és rövidgatyában üldögélhetek egy árnyékos bajor sörkertben!” /Joseph Alois Ratzinger, nyugalmazott bíboros/

Monolit vasbeton keret

"Megfeszítem izmos karom"

Monolit vasbeton keret
Építéshez mélyre ások,
Mit a talaj ritkán szeret
S támadnak a földnyomások.

Földnyomások rám támadnak,
Megfeszítem izmos karom,
Ám az erők hatnak vadnak,
S fújtatok, mint vemhes barom.

Vemhes barom tényleg fújtat? –
- Tűnődök, míg agyag présel
S berogy, mint agg hajón új tat.
Őrangyalom, meddig késel?!

Késik torkos őrangyalom,
(Útját állta füstölt csülök?)
S péppé préselt varangyalom-
-szerűn eltőzegesülök.

„Bocsánat, de kihagyhatatlan volt ez a nagy adag füstölt csülök tormával a Kisbigben! Különben is, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Aki nem dolgozik, az ne is egyék! Ergo aki nem hibázik, az ne is egyen! Muszáj tehát néha elszúrnom valamit, hogy jól becsülközhessek!” /Zabael, őrangyal/

„Ha falánk őrangyalként a Mennyei Csülökgyárban dolgozhatnék, akkor se lehetnék boldogabb, mint most, amikor Frady Endre a ’Mi leszel, ha nagy leszel?’ kérdésre csak azt tudja válaszolni, hogy kőszén! Anyám szerint mi már nem érjük meg, hogy fűtsünk vele, de talán valamelyik kései leszármazottam utazhat egyszer egy fradybrikett által hajtott nosztalgiavonaton. Abban a boldog korban már senki sem fogja ismerni ennek a debil fűzfapoétának a nevét! Tánc!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egy időgép segítségével jelentem a távoli jövőből, hogy ma egy nosztalgiavonattal hazautaztam Fradygrádból Puzsérfalvára a főtéren felállított színarany Frady Endre lovas szobor felavatására. Nekem a Frady Endre Költészeti Egyetem rektoraként kötelességem részt venni az ilyen szívmelengető eseményeken.” /ifj. dr. prof. Puzsér Rc/x_0314_§&# 22, kései leszármazott és rektor/

„Persze, hogy fújtatok! Mi mást tehetnék ekkora hassal?!” /vemhes barom/

„Nem szeretnék bűnbakként címszerepelni, úgyhogy elárulom, hogy normális statikusok nem maguk próbálják megtartani a munkagödör falát, hanem beterveznek megfelelően dúcolt, vagy kihorgonyzott szádfalat. Frady Endre nemcsak rossz költő, de űberkretén is.” /monolit vasbeton keret/

„Aki másnak vermet ás, és még megtartani sem tudja, az annyit is ér.” /Lázár János/

„Nemrégiben kettétörtem egy monolit vasbeton keretet és megfésülködtem vele.” /Chuck Norris/

Mardosó éhség

Engem szilaj éhség mardos,
Mintha bennem kivont kardos
Huszársereg-féle roham
Lenne, pedig kéne jó hamm!

Gyomrom űrje épp oly akut,
Mint idült aszálykor a kút,
S bélvizenyőm immár pangó.
Kezdődik a haláltangó?

Éhség fő- és nem csak alok
Abban, ha tán éhen halok.
Halnék is, de jönnek delek,
Úgyhogy inkább ebédelek.

„A költő érzékenyen fordul egy olyan komoly társadalmi tömegprobléma felé, mint a reggeli és az ebéd közötti éhhalál. Az olyan képek, mint a haláltangó a gyomor űrjének pangó bélvizenyőjében, a költőt már-már a vizualitás Vivaldijának, a nagy Csobánkay Lepnyőnek a világába emelik. Ugyanúgy, ahogy Csobánkay Lepnyő híres egysorosa, a ’Hanyatt vetem magam a hátam közepébe’, ez is a mindent jelentő semmi körül forog, csak itt a váratlan happy end rózsaszínűre festi a katarzis tragikus lepkehálóját.” /Vernyák Veronika, a Fa- Fém- és Üvegfúvósok Lapja tördelőszerkesztője és amatőr UFO szakértő/

„Boldogult uram nevében kikérem magamnak ezt a vérig sértő összehasonlítást! Ebből kegyeletsértési per lesz, akárki meglássa!” /özv. Csobánkay Lepnyőné dr. Gőz Matild, jogorvos/

„Van egy szint, ami alá az ember akkor sem megy le, ha hetven vudu öregasszony szurkálja tűvel a viaszbábuját. Frady Endre ezek szerint nem is ember, hanem valami huszadrangú csehszlovák sci-fi paródia elrontott jeleneteiből is kimaradt rímrobot. Anyám szerint ez a ’Zmrzlina na Marsu’ (Fagylalt a Marson) c. film volt. Frady Endre magyar hangja Csobánkay Pufi. Lett volna. Te jó ég, hová kerültem?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Felháborító, hogy Frady Endre dilettantizmusa miatt szegény férjem nem kapta meg élete első és utolsó szinkronszerepét! Emiatt bánatában kivándorolt, alulról föltörve monoton kizsákmányolással rengeteg pénzt harácsolt és eltorzult jellemmel céltalan milliárdosként élte le szürke életét.” /özv. Csobánkay Pufiné Zsír Zsanett, a Bostoni Kőgazdagok Klubja (BKK) arca/

„Éhség… hmmm… éhség? Sajnos nem ismerem ennek a kifejezésnek az értelmét, de szólok az államtitkárnőmnek és harminc munkanapon belül utánanéz.” /Dr. Toka Pál, Gyermekétkeztetési Miniszter/

„Én a magam idejében nem csak a feleségeimet fejeztettem le, hanem az udvari költőimet is, mégpedig akár egy rossz strófáért is. Frady Endre ennek a versének a végét nálam már nem érhette volna meg.” /VIII. Henrik, angol király/

„A költő úr nálunk ebédelve szokta enyhíteni mardosó éhségét és étkezés végén a kenyérrel olyan alaposan kitunkolja a szaftot, hogy utána már el se kellene mosogatni a tányérját. De persze mi elmosogatjuk ám!” /Mr. Kisbig, a Kisbig Kifőzde tulajdonosa/

„Egy vers, aminek olvastán úgy arcon rúgtam magam, hogy szikrázott a nagylábujjam.” /Chuck Norris/

Fejfélfájás

Jobbfejemben volt oly fájás,
Mint mikor bősz birkanyáj ás
Léket arcüregem jegén,
Majdnem megmurdeltem, meg én!

Ám amint számban rab lett a
Jó Algopyrin tabletta,
Fájás tompult s jött a bágyadt
Vágy, hogy találjak egy ágyat.

Ágy nem volt az irodába’
Így azután én a kába,
Tompán, mint ki éjjelt sír át,
Bepötyögtem ezt a lírát.


„Ki adott neki Algopyrint?! Ki nem hagyta, hogy megmurdeljen?! Ki a felelős?! Neveket akarok!!!” /Csávás Kálmán, a Világirodalom Gyógyegereit Rögvest Gutánütő Osztag (VIGYORGÓ) vezérőrnagya/

„Átérzem a világ fájdalmát, hogy megmentettem Frady Endre életét, de nem én tehetek róla, hogy egyszerűen túl jó vagyok! Miért nem gagyi Rubophent adtak neki, vagy made in china feliratú kiciccípősz szecsuáni csirkekapszulát?!” /Algopyrin, a vádlott/

„Kicsinyes bosszú ez ettől a nyamvadt kínrímes klapanciagyártó fűzfapoétától, amiért pár éve a debil költőtársaival együtt őt is beetettük pénzdíjakkal és antológia ígérettel a Rubophen Versíró Versenyen, oszt’ a vége előtt kiszálltunk az egészből és azóta is utánunk az özönvíz, höhöhö!” /Rubophen Rükverc, sajtószóvivő és sajtpenészdíler/

„Te jó ég, ez a Frady ebben a félfejsajgós félálmában számolta ki egy kéttámaszú híd alapozására jutó reakcióerőket! Ha kiderül, melyik ez a híd, senki sem mer majd áthaladni rajta! Mindenki ott fog átúszkálni a híd alatti kis patakban!” /egy neve elhallgatását kérő statikus kolléga/

„Kis patak, kis patak, ja hűs vizű kis patak!” /Uhrin Benedek/

„Már csak az hiányzik, hogy Uhrin Benedek ezt az újabb óborzalmat is megzenésítse, és akkor tényleg olyan érzete lesz az embernek, mint amikor a pottyantós vécén ülve éri egy erősebb földrengés, ami Toy-Toyostul lebukfencezteti egy építendő toronyház szennyvízzel telt munkagödrébe. Nem, mama, nem ül a Tolsztoj a vécénkben!!! Nem ordííítok!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha így üvöltesz kisfiam, akkor nem fogjuk hallani, hogy a Tolsztoj lehúzza-e maga után a vécét. Húha, nagyon vértolulásosnak néz ki a fejed! Nem kérsz egy Algopyrint?” /Puzsér mama/

„Egyszer majdnem fájt a fejem, de amikor kirúgtam belőle, majd nyersen megettem egy arcüregi nyúlcsaládot, rájöttem, hogy csak a gyomrom volt kicsit üres, bár egy texasi kopó sose éhes, csak úgy érzi.” /Chuck Norris/

Vértik egyszeregy

Egyszer egy csak akkor kettő,
Félreszámolva, ha lett ő,
Vagy, ha egy meg egynek értik
Vérkokasok s néhány vértik.

Vértikok, ha matekolnak
Falán vérrel vértik ólnak,
Jó eredmény ritkán jut a
Falra, mert a vértik buta.

Ám, ha farkas jön, a réti,
Vértik szana- s széjjeltépi.
Vértikszáj tátul, hogy egyen,
S nem töpreng az egyszeregyen.

„Vértik, medveanyám, vértik!” /Gr. Islander Zöző, sokat látott világpolgár/

„Az állatvilág ősi túlélési ösztöne harcol az öncélúan kifinomult és a valósággal köszönőviszonyban sem lévő matematika nevű burzsoá áltudomány ellen. A vértikok és vérkokasok vérpezsdítő küzdelme a gonosz számtantanárokat megszemélyesítő réti farkas ellen örömmel szaporázza az ősi humán műveltség felkent papjainak pulzusát. Vesszen a szorzótábla! Éljen a humanizmus!” /Humán Hedvig, bölcsész és kürtős kalács árus/

„Az én hibám, hogy nem utcaseprő, sakkfigura esztergályos, vagy láncfűrészes gyilkos lettem, akiknek nem munkaköri kötelessége elolvasni Frady Endre minden egyes elmebeteg eszementségét. Szegény anyám pedig végképp nem tehet róla, hogy oly korba szült engem, ahol ilyen kreténnek kell a kortársának lennem. Az élet nehéz és a végén meghalunk. De szerencsére Frady Endre is, lehetőleg minél előbb!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„ Felháborító, hogy egy olyan védett állatot, mint a réti farkas, a génmanipulációval kitenyésztet Vas megyei vértik szabadon levadászhasson! Greenpeace aktivisták, láncoljátok magatokat oda a vértik ólak kijáratához, hogy ezek a véresszájú ragadozók ki ne törhessenek és meg ne ehessék ezeket a békés őshonos ragadozókat! Mi, hogy ti csak az összkomfortos villáitokból tiltakoztok az inasaitok útján a brazil őserdők és a japán bálnák érdekében?! Ó, hogy az a képmutató … (füttyszó) ... !!!” /Üdezöld Grincs, környezetvédő partizán és tücsökcirip oktató/

„Ritka ronda masszává vált az a százhúsz vértik, akik rám támadtak és én egy félköríves tikfejrúgással egyetlen kupacba rúgtam őket. Ugyanúgy, ahogy korábban azt a kétszáz réti farkast. Tyű, de büdösek így együtt!” /Chuck Norris/

„Nekem jöhet akár vértik, akár réti farkas, akár Puzsér Róbert, ha nincs érvényes jegye, vagy bérlete, úgy lepofozom, hogy csak a kényszerzubbony fogja őt egyben tartani a János kórház Vigyorgójában. Elvégre tenni is kell a kulturált közlekedés érdekében itt Európa veséjében. Bocs, a szívében.” /Böszme Botond, BKV ellenőr/

„Miért az oldalbordám a főszereplő? Hát nem én vagyok a vérteremtés koronája?!” /vérkokas/

„Hiú hím! Ugatol?! Kapol!” /vértik/

Sorsfejezet

Dágványi Teofil középiskolai hit- és erkölcstan tanár zseblámpájának csóvája megállapodott a terv szerinti összeszerelés ellenére is csálén álló svéd könyvespolcon. Bár szorította az idő, mégsem tudta megállni, hogy ne nézzen szét a könyvek között. Ilyenkor mindig fennállt a lebukás veszélye, Dágványi Teofil ugyanis éjszakánként betöréses lopással volt kénytelen kiegészíteni csekélyke tanári fizetését, és most is éppen ebben a másodállásban foglalatoskodott.
Hirtelen zajt hallott és gyorsan lekapta a legelőször a keze ügyébe kerülő kötetet, bedobta a malacpersely és a felhúzás esetén zenélő aranyozott műanyag Horthy lovas szobor közé és már ugrott is ki az ablakon. Bevágódott a már korábban feltört Zasztava kombiba és hazaszáguldott a VIII. kerület Dögkút utca 13. fszt.2. szoba-konyhás albérletébe. Vécé a folyosó végén.
Dágványi Teofil lehúzta izzadt fejéről az XXL méretű fekete pamut zokniját, majd nekilátott kielemezni a zsák tartalmát.
- Előbb a munka, aztán a szórakozás! – mondta és mégsem a könyvet vette elő, hanem a szobrot. Felhúzta és a néhai kormányzó billegő fejjel gépdalra fakadt:

„Lovam Duna vizét issza,
Mindent vissza, mindent vissza!”

Dágványi Teofil percekig röhögött, majd az aranyozott műanyag lófejjel feltörte a malacperselyt. A „Sajnos nem nyert!” feliratú cetli láttán olyat mondott, amiért az erkölcstan óráján nem tudott volna ötöst adni. Köpött, legyintett, majd izgatottan a könyv után nyúlt.
Elnyűtt kötet volt, címlapján a szerző neve is lekopott már, csak a címet lehetett elolvasni, azt is csak szemüveggel.
- Sorsfejezet – betűzte lassan Dágványi Teofil és kinyitotta. Olvasni kezdett, majd egyre jobban elkerekedő szemmel folytatta:

Dágványi Teofil szakközépiskolai hit- és erkölcstan tanár zseblámpájának csóvája megállapodott a terv szerinti összeszerelés ellenére is csálén álló svéd könyvespolcon. Bár szorította az idő, mégsem tudta megállni, hogy ne nézzen szét a könyvek között. Ilyenkor mindig fennállt a lebukás veszélye, Dágványi Teofil ugyanis éjszakánként betöréses lopással volt kénytelen kiegészíteni csekélyke tanári fizetését, és most is éppen ebben a másodállásban foglalatoskodott.
Hirtelen zajt hallott…

- Rendőrség! Azonnal nyissa ki az ajtót! Feltartott kézzel jöjjön ki! Körülzártuk a házat!
Dágványi Teofil nagyot sóhajtva lépett ki az ajtón. Gyorsan megverték és megbilincselték.
- Hogy találtak meg ilyen hamar? – kérdezte fogait köpködve.
- Mi is olvastuk a könyvet! – mondta Kalambó hadnagy és ballonkabátja zsebéből előhúzta a Sorsfejezetnek egy salátává rongyolt példányát majd, mint akinek erre már nincsen többé szüksége, színpadias mozdulattal behajította az ajtón. Valami megreccsent:

„Lovam Duna vizét issza,
Mindent vissza, min…”
(puff-puff)

A füst felszálltával nyilvánvaló lett, hogy a kommandósok által szétlőtt zenélő szobor sorsában ez volt az utolsó fejezet.

Deus ex machina

Sötét felhők alatt ülök
szemem száraz könnytől véres,
bőgök, mint egy törött tülök:
Víkend, ha jő, eső mér’ es?!

Napos égbolt mér’ nem kékül,
Természet szép száraz rétet
mér’ nem terít terítékül?!
Tavaszvég tán lépést vétett?

Nem! E gaz ég gonosz EU-s
ármány s Unió bár pikkel
ránk, a Nap majd a’la Deus
ex machina sütik (ik-kel)!

A magyar ég megint szép lesz,
Mail tó fakad jó hírével!
Együtt ordítja a nép: Yes!
S hét ágra sütött fa ével.

„Ez az! Végre valaki ki meri mondani, hogy a rossz idő is az idegenszívű EU Magyarország elleni merénylete! Lépjünk ki Európából és vegyük gazdasági blokád alá! Ne kapjanak egy fia Túró Rudit se! Szárazföldi csapatainkkal szorítsuk be őket az óceánba! Mindent vissza! Trianon monnyonle! Újra 33 tenger mossa a partjainkat! A magyar Nap igenis ik-kel süssönik! Tánc!” /Vérgőzössy Álmos, traktoros és a Szittya Szócső hetilap előfizetője/

„A Deus ex machina cím annyiban igaz, hogy az Úr már-már gépiesen nyúl le és emeli ki Frady Endrét a kaszával-kapával felszerelt olvasótábor egyre szorosabbra fonódó gyűrűjéből. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsem, a hét ágra sütött évelő fa képe az egész XXI. század legrosszabb záró sora lesz, amely a már addig is a sárgaföldi ásóbéka feneke alatt masírozó művet mélyen maga alá rántja és táncol a romokon. A korszerűtlen költő felett régen elszállt már Damoklész vasfoga. És még az a nyavalyás Nap is sütik!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Miért kellene ahhoz isteni beavatkozás, hogy az ember lefejeljen pár felhőt és rávegye a Napot, hogy süssönik?! Ez sima Chuck ex machina!” /Chuck Norris/

„Költő úr! Hát nem tudja, hogy a májusi eső aranyat ér?!” /Borona Béla, földműves/

„Nem mind arany, ami fénylik.” /Flaszter Flórián, urbánus fék és ellensúly/

„Már látom a fényt az alagút végén. Mindjárt beérünk.” /Dr. Pesszim Istók, ortodox közgazdász/

„Kinek korán kell, aranyeret nyer.” /Dr. Sérv Sebő, népies urológus/

„A költő végtelen optimizmusának még a reménytelenül letargikus pesszimizmusa sem képes határt szabni. A határok korszerűtlenek, deresek és az őket visszasíró betyárok is javában őszülnek már. A fensőbb beavatkozásra érkező napsütike és a hét ágra sült fa évelése olyan elementáris lájfjesszelést, azaz életigenlést robbant az arcunkba, melynek hatására hasast ugrunk a katarzistenger habtól csillogó hullámaiba. Fentről ekkor leragyogik a Nap és csuklanak cetek!” /Titanic Auróra, fedélzeti költő és bálnazsírdíler/

Tök eltökélt körte

Lámpában élt tök eltökélt
Szupermodern csodakörte.
Világítsak!!! - csak ennek élt,
S magát csakis ezért törte.

S mégsem égett! Így zokogott:
Összeomlott jó légváram!
Ragyogni én nem tudok ott,
Ahol nincsen váltóáram.

Így élünk mi, sok körtelény,
Mintha (büszkélkedünk páran)
Csakis tőlünk születne fény,
S nem kéne megváltó áram.

Rejtélyes világ

Ez a világ csupa rejtély!
Engem gyötrő titka nagy ám,
Mint egy citoplazmás sejthéj:
Hová tűnt a zöld klottgatyám?!

Költözés előtt még megvolt!
Valamelyik doboz rejti?
Tán az, amin van egy meggyfolt?
Ej, ti meggyzabálók, ej, ti!

De hát meggy még nem is terem,
Hisz’ csak most szelel a május!
E talány mély, széles verem…
„A hídjára kell, hogy rájuss!”

Falnak ugrok, mint egy vak kan:
Mi volt ez, hangja az Úrnak?!
E rébuszba elmém zakkan,
S bennem agysebészek túrnak…


„Túrunk, túrunk, de bármilyen mélyen járunk is, agynak, vagy bármi azzal egyenértékűnek még nyomát sem látjuk!” /Dr. Tumor és csapata/

„Jaj, szívecském, ne kotorássz már abban a piros festékfoltos dobozban! És miért van még mindig rajtad a zöld klottgatyád, amiben tegnap biciklizni voltál?! Add ide, kimosom, te pedig gyorsan pattanj be a zuhany alá!” /Frady Endréné/

„A költözés közben ép elmét vesztő költő – vö. szívet cseréljen az, aki lakást cserél! – biztosat megragadni vágyásának zöld klottgatyaként történő materializálódása, valamint a citoplazmás sejthéj nagynak láttatása így együtt egy kozmikus talány, melynek a lőtt párbajsebre emlékeztető meggyfoltos dobozba történő belesejtése az elme teljes talajvesztésének szubsztanciája és mintegy kvintesszenciája. A belső hangok felső kinyilatkoztatásként történő megélése vakhittel való hídkeresésbe, majd totális elmebajba torkollik, de az új és nagyobb lakásban szerencsére van kellő hely a kényszergyógykezelésre. E verssel az életmű egy újabb darabja talált telibe bennünket. A költővel együtt fájunk.” /Lilaködössy Eulália, a Gőzköd folyóirat szerkesztője és meggy őstermelő/

„Amikor gyermekkoromban egy sikertelen kirakási kísérlet felett érzett jogos indulatomban úgy vágtam a falhoz a bűvös kockámat, hogy még az egyes elemei is apró darabokra törtek, akkor láttam valamit majdnem úgy szétesve, mint most Frady Endre amúgy is retardált személyiségét. Az zsenit állítólag csak egy hajszál választja el az őrülttől, Frady Endrét azonban még annyi sem. Anyám szerint Frady Endre félkegyelmű, de szerintem legfeljebb negyed.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ez a szerencsétlen igric jobban szét van esve, mint én!” /Koppány, felnégyelt vezér/

„A száznegyvenhétezer nyolcszázkilencvenöt fontba és negyvenhárom shillingbe kerülő kutatási projektünk eredményeképpen kimutattuk, hogy egy négy versszakos keresztrímes Frady Endre vers agysejt pusztító hatása megegyezik másfél liter házi főzésű homoki kerítésszaggató pálinkáéval.” /brit tudósok/

„Legszívesebben agyon rúgnám a költőt, de ilyen szerve szemmel láthatóan nincs neki.” /Chuck Norris/

„Tiszteletet Edy Frandrének! Edy Frandre jobban teljesít!” /Virbán Oktor, Migyarország maniszterelnöke/

Veszélyes üzem

Az ötödik saller után... /egy BKV ellenőr felvétele/

Kopasz fejen, tömött buszon
Tuctucol egy metál headset.
Szólok s rögvest kapok huszon-
-kilenc sallert: „Hö, nem tetszett?!”

Csak hogy ne nézzenek nyúlnak,
Romfejemmel intek nemet…
S hol sírjaink domborulnak,
Utódom majd elköztemet.


„Bocs fater, de a hagyatékodból nem futja köztemetésre! Nem akarsz inkább tudományos közkincsként spirituszban lebegni a SOTE laboratóriumában? Ha jó pénzért megvesznek, akkor majd mindketten dúskálhatunk a lében” /a praktikus utód/

„Jaj, rossz hallgatni ezt a gyomorforgatóan kegyeletsértő utódot! Mi szívesen a saját halottunknak tekintenénk a költőt, csak sajnos rohadtul, pardon, bélfacsaróan drága a végső búcsú, úgyhogy csak magunkban sírunk. Brühühü!” /Durchfall Dia Rea, a Frady Endre Karjaiba Ájult Literátorok Asszociációja (FEKÁLIA) elnök-pénztárosa/

„Felháborító a tisztelt holt költő azon sugalmazása, mely szerint járataink veszélyesek és kedves utasaink inzultusnak lehetnek kitéve! Nálunk kizárólag az ellenőrök alkalmazhatnak erőszakot, de csak csoportosan és náluk sokkal gyengébbekkel szemben, ilyenkor azonban a szolgálati szabályzat szigorúan megtiltja a fejhallgató viselését. Esetleg megsérülhet.” /Vitéz Elővárossy Winnetou, a Budapesti Káosz Központ (BKK) törzsfőnöke/

„Hej, de kár, hogy nem voltam ott! A halála pillanatában nyilván lepergett előtte az egész élete és ezúttal a veleszületett tehetségtelensége mellett ez is akadályozhatta egy normális végvers megírásában. A SOTÉ-ra majd elmegyünk anyámmal a tetemet megnézendő. Életében először legalább a halála után lesz benne némi spiritusz.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A lélek cizellált rezdüléseire mindig is érzékeny költőgigász a domboruló sírok többes számú említésével finoman utal a fiatalon Segesváron, majd időskorban Barguzinban elhunyt Petőfi 2 in 1 akciós halálára, mely vigaszt nyújthat a köztemetési számla láttán le- és kiboruló unokák és egyéb örökösök számára. Aki holnapra kívülről megtanulja, az kap egy kisötöst.” /Bem Béláné Petrovics Piroska, magyar-történelem szakos középiskolai tanár/

„A feltámadás ígérete miatt fölöslegesen megrendült gyászolóknak nyújtsanak vigaszt Jézus eredeti, angol nyelven elmondott és pirossal szedett szavai: ’spirit is ready but flesh is weak’, azaz leműfordítva: ’bár a húsnak még sülnie kell, de az alkohol előállt’! Igyunk!” /Menetekel Simon, TV-evangélista és betanított műfordító/

„Tuctuc esetén nem szólni szoktam, hanem egy mozdulattal kirúgom a fejet a fejhallgatóból, így utóbbi nem sérül, mert ott marad fityegve a lábfejemen.” /Chuck Norris, a lábfejhallgató feltalálója/