- H’ha, H’ba! Egy kicsin f’rcsán ejted a szavakat! – kiáltotta meglepődve Gya’r Gy’la, t’ravezető helyettes.
- Br’mm-br’mm! – b’jt elő a bokorból egy d’rva tekintetű álmos medve.
- F’ss’nk! – üvöltötte bor’látóan a t’ravezető és ijedten eldobta a medveölő h’sángját.
- Cs’nya medve, h’zzál innen! – sikította a t’ravezető helyettes fel’gorva egy d’s lomb’ fára.
- Br’mm-br’mm! – követte őket továbbra is az egyre bor’sabb kinézetű vadállat, mert nem értette, mit akarnak a t’dtára adni.
- Eszembe j’tott, hogy mi a baj! – lihegte F’r’lyás H’ba a szomszéd fán – Elveszítettük az ’ betűt és így nem t’dj’k kifejezni mag’nkat! Emiatt aztán ez a s’lyos csapás’ r’t állat nem érti meg, hogy mit mond’nk neki!
- Szerintem nem elveszítettük, hanem ellopták, vagy elprivatizálták az ’ betűt a cs’nya b’dapesti oligarchák! – m’tatott a m’tató’jjával vádlón a távoli főváros felé Gya’r Gy’la.
- ’ndorodom a b’dapesti oligarcháktól! – f’jtatott a főnöke les’jtó arckifejezéssel.
- Szerintem menjünk és keressük meg az ellopott ’ betűk rejtekhelyét! – s’ttogta fennhangon a helyettes – Biztosan t’l van az erdőn!
- Hát, ha t’l van, akkor ideje ind’ln’nk! Gyerünk! – adta ki a parancsot az, akinek a feladata volt a parancsok kiadása.
No, le’grottak a d’s lomb’ fákról és gyorsan elind’ltak kifelé az erdőből. Ám ezt amilyen hirtelen tették, ’gyanolyan rossz’l, mert a medve elő’grott a bozótból és egyben lenyelte mindkettőjüket.
Ezt hívják a mesékben igazi pór’ljárásnak, ám itt hirtelen valami történt. A t’ravezető és a helyettese megakadtak a falánk medve torkán, aki cs’klani és öklendezni kezdett, majd visszaköhögte a tetőtől talpig nyálas t’ravezetőt és a talán még nála is nyálasabb helyettesét. Már majdnem jobban lett, amikor váratlan’l összegörnyedt és hányni kezdett. Hát, ’ramfia, nem kiokádta ez a szerencsétlen a lenyelt rövid u és hosszú ú betűket, méghozzá mindet?! Rögtön jobban is lett tőle!
- Brumm-brumm! – sóhajtotta megkönnyebbülten Suhajda Suviksz szabadúszó színművész, majd a jelmezként használt medvebundát az u, U, ú és Ú betűkkel telehányt tisztáson hagyva szélvész gyorsan elbicegett.
- Bunda! Bunda! – skandálta nyálasan, de felszabadulva a két túlélő, mire a Magyar Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottsága fejenként félmillió forintra büntette őket csoportosan elkövetett sportszerűtlen magatartásért.
- Juj! Ne már! – ordította Furulyás Huba, majd az íziben meglelt medveölő husángjával dühödten ütlegelni kezdte a szanaszét heverő ú betűket.
- Eddig ú-t keresők voltunk, innentől ú-t törők leszünk? – kérdezte meglepetten Gyaur Gyula, majd vállat vonva ő is beszállt a főnöke mellé csapkodni.
- Köszönöm, Gyula! Rád is igaz a mondás, hogy az ú-t törő, ahol tud, segít!
Sajnos addig-addig bántalmazták szegény u, U, ú és Ú betűket, hogy estére az összes ’-t összez’zták és így most mi mindnyájan ’jra ’-t keresők lettünk.
Ha a betűket mind össze nem z’zták volna, a mi ’-t keresésünk tovább már nem tartott volna.
Itt a vége, f’ss el véle! ’ttalan ’takon…
