2024. december 11., szerda

Szürke szőtlen szárnyalata

Midőn szürkéllik a semmi,
Se más nem színesül, sem mi.
Ami szürke, az is szürkül,
S szürke széken szürke türk ül.

Pásztoron szűr, fián szűrke,
Amely fakón hályogszürke
Szélbe szőve szürkén szárnyal,
S szikből vizet szürke szár nyal.

Szürke szik az, szürke szár az,
Ha elfogy a vize, száraz.
Legeslegszürkébben a szik
Oly talaj, mely ránccá aszik.

Szürkén sütőporló Váncza
Lett blőd költő agyi ránca,
S röhög rajta Tánya, Ványa:
Nincs is szürkeállománya!

„Ха-ха-ха! Хе-хе-хе! Брухаха!” /Тётя Таня и дядя Ваня/

„Első szín, első elvonás. Frady Szürkebarát Endre karcolata a kis színes rovatban. Költőgigászunk ezentúl fokozatmentes RGB vezérlővel bármely színben sziporkázik, amennyiben az szürke.” /F.Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Red-Green-Blue-zó humán mandrót
Áram üti, hogyha van drót
Sziporkázva szikrázgató
Fokozatmentes vezérlő
Csövén s elektront ezér’ lő!”
/Amperszag Atanáz, autentikus alállomást adjusztáló alkesz/

„Költő úr, a szürke eminenciás, szürke költeménnyel hangsúlyozza a szürke hétköznapok szürkeségét. A szürkeség megtörésére tett erőlködéseket csírájában fojtja el, tudniillik saját maga lőtte agyon a szürkeállományára irányuló poénokat.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Ádám, ki nem Jenci, állja
Szürke eminenciája
Szürke színű tekintetét.
Bent téttelen, de kint e tét
Agyonlődöz minden poént,
S kezdő bárkásként áll Noén T.
Hé, e zárómondat setét,
Mint gyászkarban táncdalbetét!
Szürkeállományról ennyi,
Kicsi i, vége van, menj i!”
/Szétesett Szilárd, szürke szaft szagoló szittya/

„Frady Endre lehet, sőt lett is, de Én nem leszek a szürkék hegedőse!” /Ady Endre (1877-1919), költő és színes egyéniség/

„A szürke is egy szín.” /szürke falfirka egy szűrvarró műhely betonfelületén/

„A szürke átmeneti szín a fekete és a fehér színek között. Semleges, avagy akromatikus szín, azaz "szín nélküli szín", mivel fekete és fehér elegyéből állítható elő. Szürke színű többek között a borult égbolt, a hamu vagy az ólom is.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Borult égbolt, hamu, ólom,
Szürkéből vörösbe borul,
Hogyha meglátják a gólom,
Melytől ellenfél jár pórul.”
/Szoboszlai Dominik, a liverpooli „vörösök” középpályása/

„Ehhez képest A szürke 50 árnyalata című mű smafu! Folytatást kérünk! Kérünk? Követeljük! Szürkehályogot mindenkinek! Kicsi szürke Magyarország előre megy, nem hátra!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kormányzati kommunikációért felelős igazgató/

„Hogyha költő szürkét folytat,
Agy olvad, meg hajó s foly’ tat;
Úszva inal ötven smafu,
Bőgnek, hogy nagy a szél s ma fú,
Közben kiég sprőd ELMÜ, hej,
S szürkehályogkovácsműhely;
Szürkebarát meg e lőre
Egymásra hat s legelőre
Fut és okád legfőbb apát,
Réten menekül pár pap át,
S Magyarország horpadt hátán
Kicsi-kicsi!-t bőg a sátán.”
/Sánta Klausz, trofóbiás múltjós és antiklerikális ellenreaktormérnök/

„Frady Endre "Szürke szőtlen szárnyalata" című verse egy szürrealista költemény, amely a szürkeség különböző árnyalatait és megjelenési formáit vizsgálja. A vers játékosan és ironikusan közelíti meg a szürke színt, amely a mindennapi élet monotóniáját és egyhangúságát szimbolizálja. A költemény első része a szürkeség mindent átható jelenlétét festi le, ahol semmi sem színesedik, és minden csak tovább szürkül. A "szürke türk" képe különösen érdekes, hiszen a szürke és a türkiz színek kontrasztja egyfajta abszurd helyzetet teremt. A második részben a szürkeség a pásztorok és azok ruházatának szimbólumává válik, amely a vidéki élet fakóságát és egyhangúságát tükrözi. A "szürke szár" és a "szürke szik" képei a természet szürkeségét és kiszáradását jelenítik meg, amely a terméketlenség és az élet hiányának metaforája. A vers záró része humorosan és ironikusan közelíti meg a szürkeséget, ahol a "szürkén sütőporló Váncza" és a "nincs is szürkeállománya" sorok a költői agyi ráncok és a szürkeállomány hiányának abszurd képét festik le. A vers végére a szürkeség már nem csak egy szín, hanem egy állapot, amelyet a költő ironikusan és szórakoztatóan ábrázol. Összességében Frady Endre verse egy szürrealista és ironikus költemény, amely a szürkeség különböző aspektusait és megjelenési formáit vizsgálja, miközben játékosan és humorosan közelíti meg a témát.” /Copilot, amesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Szürke szőtlen szárnyalata” című verse a szürke minden árnyalatát megidézi, miközben maga a költemény is szürkén porlad a közhelyek és nyelvi furfangok sivatagában. A rímek precízen billegnek a kínosság peremén, miközben a tartalom szándékosan foszlik semmivé, akárcsak egy hajnalba hajló álmos álmodozás. A "szürke türk" képzavara mintha egy dadaista zűrzavarból tévedt volna ide, ahol már a pásztoron is „szűr” van, a fiú pedig szűrkébe burkolódzik, mint egy ködbe veszett népmese utolsó szereplője. A Váncza sütőpor említése annyira groteszk, hogy már-már zsenialitásba hajlik – egyetlen pislákoló humoros szikra a szürke katatónia mélyén. Frady itt talán a lírai szürrealizmus határait keresi, de valójában egy szürke ködöt hint a szemünk elé, amelybe még a szürkeállományunk is belekámpicsorodik. Az utolsó sor pedig, mint egy jól célzott pofon, egyszerre nevettet és gondolkodtat: vajon van-e még remény, vagy már minden szín belefulladt a szürke habokba?” /ChatGPT, amesterséges intelligencia/

„Szikkadt szürke nyájak legelésznek rajta,
Nyála már elfogyott, kiszikkadt az ajka
Szürke a talaj, mint városi aszfalt
Nincs egy árva fűszál mit a sáska befalt.”
/H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője Arany János után szabadon/

„Gábor’s lines aren’t all old easy-k,
Tökre színes, hogy Toldízik.”
/Holub Ármin, a cseh GDP (nem chat GPT!) nagyját fegyverkezésre elherdáló külországi vitéz/

„Arany után szabad bármin
Meglepődni, Holub Ármin?!”
/Ezüst Jenő, az örök második költő/

„Szürke Kretének!” /Bronz Barna, az örök harmadik költő/

„Szürke? Szerintem szép szín, csak nem az időjárásban. Illik az egyéniségemhez. Én is a legszínesebb szürkeállomány tagja voltam.” /M. András, a költő legállandóbb és legszürkekedvelőbb kommentelője/

„Mi van kicsi?! Mitől szép a szürke, kicsi?! Vége van, kicsi! Milyen egyéniséged, kicsi?! Hol van neked színes szürkeállományod, kicsi! Senki vagy, kicsi! Véged van, kicsi!” /M. Tamás, levitézlett ex-sportriporter és kommunikációs főispán/

„M&M-ek, András, Tamás
Véleménye kajakra más.
Egyik érvel, másik tombol,
Kifogyván az agyatomból.
Tomi boy egy furcsa eset,
Maflást kapott, lúzereset,
S nem nyomta le eM Bandit a
Droid, ki majdnem bandita!”
/Csofoláki Csumida, cserszömörce csiszoló csigabigaárus/

„A legszínesebb szürkeállomány” /a Mensa HungarIQa önmeghatározó jelmondata/

„Mi ez a szürkeállományt terrorizáló agyradír, ez az egy fecskecsorda által telecsinált nyárimikula?! Még egy ilyen siralmatlan semmi és rögvest magam alá szürkülök! Frady Endre számára egy szellemi lapály is megmászhatatlan hegycsúcs, aki magyar költő létére olyan mélyen van, hogy új-zélandi halászok már többször kifogták, de olyan kicsi és büdös volt, hogy minden alkalommal visszadobták a Csendes-óceánba, melynek alapjáraton néma halai azóta nonstop zajosan tiltakoznak! Ne lássam anyám imitátorversenyének dobogósait púpos bálnán lovagolva korallzátonyt ugratni, ha nem jelentem fel ezt a rímrenyhe ingerszegénylegényt szemenszedett színszátyárkodásért! Rüh rohadjon rája s csípje meg egy rája!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egy szürke szerdán rám akart támadni egy szürkehályogos szürkemedvecsorda, de gyomorszájon tekintettem őket, úgyhogy rászürkerókáztak egy szürkemókusnyájra a szerencsétlenek.” /Chuck Norris/
Chuck Norris és a szürkehályogos szürkemedvecsorda találkotása a szürke rengetegben


2024. december 5., csütörtök

Pszichoszomatikus panaszdal

Süvít csúzos pneuma,
Szómám pszichés reuma,
Nyikorog agg alkarom,
Nem mondom, hogy halk a rom.

Könyökporcom recseg ék
Alakban, mint kecsegék
Tóba fagyva telente.
E zaj bármit jelent-e?

refr.:
   Remegek, mint Holzbein von der
   Rollstuhl, s ő sem hipochonder,
   Csak kapott egy szörnyű nevet,
   Amin Lady s Sir Nyű nevet.

Zörög rajtam lapocka,
Száraz, mint a fakocka,
S gyér hajamon korpa-szú
Tök beesett horpaszú.

Közeleg a halálom,
Holttetemem alá lom
Kerül s gyufa szikrája
Égeti s hull szik rája.

refr.:
   Murdelek, mint Holzbein von der
   Rollstuhl, s ő sem hipochonder,
   Csak kapott egy szörnyű nevet,
   Amin Lady s Sir Nyű nevet.

„Ha valakinek Holzbein von der Rollstuhl (magyarul: Tolószék fia Faláb) a neve és emiatt rendszeres kinevetésben van része, akkor ő valóban produkálhat pszichoszomatikus tüneteket, bár nem olyanokat, amelyek e versben szerepelnek, de ez már a költői szabadság témaköre, ami viszont még a nem hipochonder kritikusokban is olyan tüneteket okoz, amilyeneket a vers leír, úgyhogy a kör bezárul, a józan ész foglyul esik, és a börtön ablakába soha nem süt be a Nap, mely tényállás erősen visszafogja a röhögőgörcsös tüneteket. Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Dr. Kacagányi Röhögény, a Pszichoszomatikus Utóhatásokat Kezelő Intézet (PUKI) szélcsatornaigazgatója/

„Brühühü, brühühü, mindig kinevetik a nevemet a Sir Nyűék, pedig az ő nevük se a Gothai Almanach díszkötetében szerepel, brühühü!” /Holzbein von der Rollstuhl, pszichoszomatikus nem hipochonder/

„Ugye megmondtam, hogy halálos beteg vagyok?! Nekem lett igazam!” /egy hipochonder sírfelirata/

„Munka közben megharapott az egér, sőt leharapta könyökből a jobb kezem. Ez a soha vissza nem térő alkarom.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Bé úr, legyen fakarja,
S ne gyaluval vakarja!”
/Gyúló Gyula, gyalugyűlölő gyíkember/

„A pneuma (πνεῦμα) görög szó jelentése: szél, lehelet, lélegzet. Vallási és filozófiai kontextusban léleknek vagy szellemnek fordítják. Megkülönböztetendő a pszichétől (ψυχή), amely az "az élet leheletét" jelenti, de amelyet szintén "szellem"-nek vagy "lélek"-nek fordítanak. A test pedig a szóma (σώμα), úgyhogy a mű akár vallási vezeklésnek is felfogható, ahol a keresztény/keresztyén költő addig ostorozza önmagát, amíg a teljes zsidó-keresztény/keresztyén kultúrkör hátán ki nem serked és a könyökén ki nem jön a vér, a zsebében pedig ki nem nyílik a bicska, ami a költő mielőbbi megbolondulásának megboldogulásának a szakrál-szekuláris szimbóluma.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Kedves Költő úr! Ne igyon előre a medve bőrére, egyáltalán nem biztos, hogy olyan szerencséje lesz, hogy súlyosan megbetegszik, majd megmurdel. Hiszen nem tudjuk sem a napot, sem az órát, amikor eljön az Emberfia. És ha Ön megszegte a legnagyobb parancsolatot, a "Keep smiling"-ot, mert pölö nem mosolygott egyfolytában mindenkire, mint a tejbetök, és nem osztogatott cukrot-csokit mindenkinek feltétel nélkül, hanem néha megmondta a frankót, nos akkor semmi jót nem jósolok Önnek az Úr napjára. Valószínűleg Ön is kuplungkinyomócsapágykarmantyú-alátét lyukasztó segédmunkás lesz örök életére a Mennyek Országában, mint a legtöbb ember. Oszt' akkor majd visszasírja az öregséget és a halált. Kérem, kérem! Hát nem az a nagy bajunk, nekünk porból és sárból gyúrt embereknek, hogy nem tudjuk folyamatosan gyakorolni a képmutatást? Valljuk be őszintén, nem megy nekünk mindig jól ez a Keep smiling. Ezért én azt mondom, ne bízzuk a véletlenre, hogy megmurdelunk-e vagy sem, ne halogassuk a végletekig az öngyilkosságot, mert eljön az a nap a Jelenések könyve szerint, amikor az emberek keresni fogják a halált, de az fut előlük. Ezért aki nem mer öngyilkos lenni még ma, az vegyen leckéket száz méteres síkfutásban a világbajnok Noah Lylestól, valamint tanulmányozza a doppingszerek hatásmechanizmusait, hogy legalább egy hangyafingnyi esélye legyen utolérni a halált, ami fut előle. Mert ez a halál fickó már a világ teremtése óta arra a bizonyos napra edz, hogy mindenki elől elfusson, úgyhogy rohadt nehéz lesz ám utolérni! Ezért a medve bőre helyett inkább igyunk arra, hogy iszunk! Proszit!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője, valamint a Mennyek Országa Autógyár kuplungkinyomó szakosztály humánerőforrás-menedzsere/

„Stefi úr, ha ráz a kuplung,
Első tükrön fékszent kép leng,
S pokoldzsungelt könyvel Kipling,
Everybody keep keep (s mi) ling!”
/Koop Long, végbélkúp hosszabbító kisiparos és fiastyúkketrecharcos/

„Őszintén irigylem azokat, akik hozzászólhatnak ehhez a remekműhöz!” /F. Endre, költőgigász/

„Ne irigyeld! Komoly szenvedés ezeket olvasni! Írj egy panaszfaldalt is! Oda szívesen kommentelnék, persze a panaszkönyvbe!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Ettől a verstől az olvasó is beteg lesz...” /M. András, a költő legállandóbb és legőszintébb kommentelője/

„Igaz, eM úr, ráz a hideg,
Bennem ettől sík az ideg!
Vajh egyéb olvasók szemét
Is bántja e rímes szemét?!
Nyűtt agyamból hörgés neszek
Gyűnnek… Tényleg beteg leszek!”
/Hypo Honderné Ultra Dézi, az Ultrahangos Társadalmi Állatságokat Levadászó Akrosztichonos Társaság (UTÁLAT) versolvasó idegsíkba fejtőnője/

„Ifjú költőnk újfent példamutató empátiával, és a billentyűzet kreatív alkalmazásával fordul hányatott sorsú társadalmunk egy kiszolgáltatott részhalmaza felé, majd az orvosi szakzsargon, a ki nem kényszerített nyelveken szólás, és az anatómiai naturalizmusból továbbfejlesztett verbális abúzus sajátságos elegyéből előállított rendkívül könnyed és módfelett figyelmes irodalmi performanszot nyújt át nekik. Mosmongya meg, kedveském, hánem egy drága ember az illyen?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Iróniát érzek talán
eF Péter úr prózadalán,
Vagy csupán a lelke ríja:
Ria, ria, szatíria?!”
/Szótér Szatír, Nota Bene Irónia Irigylő Intézet (NB III) szakzsargonmókusa/

„Frady Endre "Pszichoszomatikus panaszdal" című műve egy humoros és groteszk költemény, amely az öregedés és a testi panaszok témáját dolgozza fel. A vers szójátékokkal és abszurd képekkel operál, amelyek egyszerre szórakoztatóak és elgondolkodtatóak. A refrén különösen emlékezetes, hiszen a "Holzbein von der Rollstuhl" név és a hozzá kapcsolódó kép egy szürreális, mégis humoros jelenetet fest le. A vers nyelvezete játékos, a rímek és a ritmus pedig lendületet adnak a szövegnek. Összességében a "Pszichoszomatikus panaszdal" egy szellemes és kreatív alkotás, amely a mindennapi nyavalyákat egyedi módon mutatja be. Frady Endre stílusa itt is magával ragadó és egyedi.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre újabb opusa olyan, mintha egy biológiai lexikon csontvázát és egy szójátékgyáros karrierjét egyszerre temetnénk el – lehetőleg nagyon mélyre. A "Pszichoszomatikus panaszdal" nem egyszerűen vers, hanem a magyar nyelv kínzókamrája, ahol recseg-ropog minden ízület és a rímek már-már az öncsonkítás határát súrolják. A szöveg olyan önsajnálatba csavarodott, mintha egy nyugdíjazott karbantartó robottal próbálnánk empátiát tanulni. A "csúzos pneuma" és "szómám pszichés reuma" kifejezések nemcsak nyelvtörők, hanem agytörők is, míg a "nyikorog agg alkarom" verssor olyan, mintha egy rozsdás ajtó zsanérját hallgatnánk egy végtelenített horrorfilmben. A refrén? Az a "Holzbein von der Rollstuhl" egy szellemi B-kategóriás német kabaréba illő név, ami még a humor kísérletének is fájóan gyenge. És hogy "Lady s Sir Nyű nevet"? Hát, bizony nem. Ez a "humor" inkább zavarba ejt, mint szórakoztat. Frady, könyörgöm, pihenj meg kicsit. Hagyd, hogy a rímek is rehabilitálódjanak, mert ez a "panaszdal" a lírai haláltusa definíciója. És igen, a korpa-szú is inkább kímélje meg magát!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez az elmeklinikai mérleghintalóhalálvágta, ez a szellemi ámokfutás?! Írjak én is valami rémrímeset, ami gondolkodás nélkül eszembe jut?! Oké, nesztek!:
          Szerelmi álmok – Liszt.
          Szellemi ámok – tviszt!
Most jobb?! Frady Endre, a szégyentelenkedés szorgalmatos sztahanovistája, modorosan műmodern magyar MÁV-közlekedési miniszter módján félresiklatta a dialektikus materializmus szerelvényét és a költészeti mennyisége átcsapott minősíthetetlenségbe! Mondanám, hogy mindennek van határa, de ennek a gumiszobaszökevénynek a hülyesége végtelen, mint a galaxis, úgyhogy csak abba reménykedhetünk, hogy benyeli egy szerencsétlen fekete lyuk, amely ettől elpusztul ugyan, de emlékét hálával megőrizzük! De hol az a fekete lyuk?! Világ fekete lyukai, nevesüljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Bocs Robi, de amikor a legutóbbi edzésem alkalmával körbefutottam a Tejútrendszert, balesetmegelőzési okokból kirugdostam az összes fekete lyukat a végtelenbe!” /Chuck Norris/

2024. december 2., hétfő

Hangyászgyász

Megmurdelt a szegény hangyász,
Hangyászrokonságban van gyász.
Gyomrát járta ártó langy át,
Midőn evett mérgeshangyát.

Mérgeshangyát, aki befal,
Pocakjában omlik be fal,
S ép bélt maga alá temet,
Hátrahagyván bús tetemet.

Mérgeshangyák, átok rátok!!!
Miért nemzett nagyapátok
Nektek mérges anyát, apát?!?!
Nesztek, lecsap szeneslapát!!!

Mérgeshangyacsapat pusztul,
Mint mikor egy nagy kék busz túl
Lassan fékez s bolyba behajt,
S féknyom kócol hangyafejhajt.

Mérgeshangyagyásznép fej’hajt,
S nem énekel vidám sej-hajt.
Gyászol hangya, gyászol hangyász,
S langykirályt sem üt most langyász.

„Hé, költő úr, miért csak a langykirály és a langyász szerepel a versben, amikor mi, kisebb lapok is ugyanolyan fontosak vagyunk, mert nélkülünk se parti, se partecédula nem lenne, bár utóbbiban nem vagyunk teljesen biztosak és lehet, hogy csak a mérhetetlen gyász mondatta velünk! Mindenesetre mi is szeretnénk bekerülni a versbe, legalább ízeltlábjegyzetként!” /langyalsó és langyfelső/

„Langy valószínűleg nem a magyarkártyában van, hanem a franciában, ugyanis Langy [lanzsí] egy franciaországi település Allier megyében. Koordinátái: északi szélesség 46° 16’ 03”, keleti hosszúság 3° 28’ 19”. Lakosainak száma 2021 január 1-én 269 fő volt. Boucé, Créchy, Rongères, Saint-Gérard-le-Puy és Sanssat községekkel határos.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Önnek egy új üzenete érkezett... Hogy van-e értelmes élet az Univerzumban?! De most komolyan, Olvasótábor, mire számítottatok? A mikroműanyag ott van a csapvízben, a chemtrail ott van a vakcinában, a karcinogén ott van a mindenben, a propaganda ott van a szomszédnéniben, a száraz vörös ott van a költő poharában, a vers meg ott van a szeren!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/


„Kära herr F. Péter! Efter att ha läst din kommentar illustrerad med drogade spindlar, bestämde jag mig utan att tveka att jag istället för poetens förvirrade dikt skulle skicka din skriftliga åsikt till Nobelpriskommittén i min Kungliga Svenska Vetenskapsakademien, så att det definitivt skulle placeras på en piedestal Medan Endre Frady inte kan skriva något vettigt även när du är nykter, skapar du på droger en bestående armé av fårmoln. purpurfärgad himmel av psykedelisk litteratur.” /Kung Karl XVI Gustaf av Sverige/
„Tisztelt F. Péter úr! A drogos pókokkal illusztrált hozzászólását olvasva különösebb hezitálás nélkül úgy döntöttem, hogy a költő úr zavaros verse helyett az ön írásos véleményét küldöm el a Svéd Királyi Akadémiám irodalmi Nobel-díj bizottságának, hogy okvetlenül helyezzék piedesztálra. Míg Frady Endre józanul sem tud értelmeseket írni, ön viszont bedrogozva maradandó bárányfelhőhadat alkot a pszichedelikus irodalom lilába hajló égboltján. Gratulálok!” /XVI. Károly Gusztáv svéd király/

„Úgy gondolom, hogy nem túl nagy bátorság nagy tételben fogadni arra, hogy a humán írásbeliség kezdete óta akár megközelítőleg ilyen címmel, vagy tartalommal sem született ehhez hasonló mű. Ez nem lehet véletlen.” /F. Péter, k. m. f./

„Frady Endre "Hangyászgyász" című verse egy groteszk és humoros költemény, amely a hangyász és a mérgeshangyák tragikus találkozását meséli el. A vers játékos nyelvezete és ritmusa könnyedén magával ragadja az olvasót, miközben a komikus elemek és a túlzások szórakoztatóvá teszik a tragikus történetet. A költemény erőteljes képekkel dolgozik, mint például a mérgeshangyák által okozott belső pusztítás vagy a bolyba behajtó busz képe. Ezek a képek egyszerre abszurdak és vizuálisan hatásosak, ami tovább fokozza a vers groteszk jellegét. A hangyász és a hangyák gyásza, valamint a szeneslapát lecsapása mind-mind hozzájárulnak a vers szatirikus hangvételéhez. Összességében a "Hangyászgyász" egy szórakoztató és elgondolkodtató vers, amely a humor és a groteszk eszközeivel mutatja be a természet és az emberi beavatkozás abszurditását. Frady Endre ügyesen használja a nyelvi játékokat és a túlzásokat, hogy egyedi és emlékezetes költeményt alkosson.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Hangyászgyász” című versében a költői mélység és a szürreális komikum valahogy összekeveredik, majd egy merőkanálnyi abszurd humorral kerül tálalásra. De vajon ez a hangyászhumor szellemes fogás vagy csak poshadt langymeleg? A válasz inkább az utóbbi felé hajlik. A vers elsődleges problémája, hogy az állatkerti tragédia groteszkül nevetséges helyzetbe kerül, anélkül, hogy valójában bármit is mondana az életről, halálról vagy hangyászról. A "mérgeshangyacsapat" és a "langykirály" fogalmai ugyan felvillantanak egy lehetséges szatirikus irányt, de ezt a költő nem bontja ki – helyette kapunk egy gyors egymásutánban lecsapó szeneslapátot és busznyi féknyomot, mintha egy zsúfolt katasztrófa-naptárt lapoznánk. Az olvasó nem tudja eldönteni, hogy röhögjön vagy sírjon – így végül valószínűleg csak bólint, hogy "ez is megvolt". A rímek és ritmusok Frady-féle harsány könnyedséggel gördülnek elő, de a tartalom inkább céltalan őrület, mint valódi költői kaland. Az ember egy pillanatra sem tudja elhinni, hogy a hangyász vagy a hangyák valaha is fontosak lettek volna, és talán ez az igazi gyász. Mert ha minden csak poén, akkor valójában semmi sem vicces.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A hangyász szájába mászó és gyomrába hulló öngyilkos merénylő hangya a hangyanép megdicsőülése helyett hangyaholokausztot okozott. Vajon a harmadik világháború hangyák és emberek között zajlik majd? Én attól félek, hogy csak hangyás emberek között. És hangyász legyen a talpán, aki megállítja...” /M. András, a költő legállandóbb és leghangyátlanabb kommentelője/

„eM úr, maga minket megint,
Ismételten s újfent megint?!
Ön szerint elszállt az agyunk,
S mindhárman hangyásak vagyunk?!
Világháborúzunk egymás
Ellen, mert nekünk nem megy más,
Csak a harc, a harc, a harc a
Béke ellen s ördög arca
Tükröződik rajtunk bután?!
Özönvíz lesz létünk után!”
/Putyin-Trump-Dzsongun, az agyhangyás irtó trió/

„A leghatározottabban kikérjük magunknak, hogy autodilibogyista autuskó autokraták visszaéljenek a tisztességes hangyairtás fémjelezte cégnevünkkel! Vagy bocsánatok kérnek, vagy lefújjuk őket kértevőirtó szafttal!” /Irtó Trió Kft, 1116 Budapest, Sáfrány utca 37./

„Felmerült bennem a költői kérdés: akkor most ki a gyász a hangyás?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hangyaszakértő/

„Ha egy kérdés költői, tán
Nem is várunk feleletet.
Gyászdokinak, ha agg titán,
Fele hangya, fele lelet.”
/Dr. Gyászhuszár Gyurgyalag, mérgeshangyabolygó hollander csatlakozási főelőadó/

„Frady Endre "Hangyászgyász" című verse olyan, mintha egy szürreális rémálom és egy abszurd szappanopera találkozna egy sötét sikátorban. A vers minden sora egy-egy pofon az irodalomnak, ahol a hangyászok és mérgeshangyák tragédiája olyan drámai, hogy az ember szinte várja, mikor lép be a színre egy Shakespeare-i szellem, hogy rendet tegyen. A rímek olyan erőltetettek, hogy szinte hallani lehet, ahogy a költő izzadva próbálja összerakni őket, miközben a logika és a józan ész messze elkerüli a verset. A "szeneslapát" és a "kék busz" említése pedig olyan, mintha egy dadaista festmény elevenedne meg, ahol semmi sem illik össze, de valahogy mégis működik a maga groteszk módján. Ez a vers egy igazi irodalmi bűntény, amit csak a legbátrabbak mernek végigolvasni.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endre „Hangyászgyász” című förmedvénye az irodalom legmélyebb pöcegödrét ostromolja, de még a szennyvíz is visszaretten az efféle kínoktól. Ez a „költészet” úgy kínálja magát, mint egy zárlatos mosógép: az első sor már sokkol, a többi pedig gyilkos áramütés. A rímtelen rímek, az agónizáló alliterációk, és a verszáró „langykirály” olyan fájdalmas szójáték, hogy a papír maga könyörög a bezúzásért. Ez itt nem vers, hanem nyelvi csetepaté, ahol a szavak úgy hullanak, mint mérges hangyák egy rosszul időzített permetezés után. Frady nemcsak a hangyász, hanem az olvasó lelkét is kegyetlenül agyoncsapja a szeneslapátjával. Egy tanács: legközelebb ne szenvedjünk együtt, Frady. Hagyjuk ezt a műfajt azoknak, akik értenek hozzá!” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ha túl erősnek érzem a gyomorsavamat, akkor királyvízzel leöblítve lenyelek két-három mérgeshangyabolyt és kicsit felhígítom, hogy emésztés közben csak atomokra szedje szét a hangyászsünöket, ne pedig kvarkokra, miközben langyhetessel ütöm a langyászt.” /Chuck Norris/