Ibolya bolya

Hangyáit szerette Ibolya,
Legelni vele járt ki bolya.
Amikor dombon kelt e boly át,
Boldognak láthattuk Ibolyát.

Fiúja Béla, hű „Bé Boy”-a;
Szerinte Ibolya tébolya
Nem volt az, csupán csak furi tán
Annak, ki túltoltan puritán.

Réten a meztéláb talp alatt
Hangyafúrt alagút-fal haladt.
Abban járt örömmel a boly át
Alulról szagolván Ibolyát...

„Ez a hangyafúrt alagút nagyon agyafúrt, Bolyai-geometriával lehet csak leírni.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Nem agyafúrt, hanem agyament! Kikérem magamnak, hogy néhai nagy nevemet hangyalábak tapodják! Farkasvér forr bennem, úgyhogy velem ne szórakozzanak! Abcúg Euklidesz, Gaussländer raus!” /Bolyai János, matematikus és hadmérnök/

„Nagy mázlija van, költő úr, hogy Ibolya viccesen Bé Boy-nak szólít, különben bajban lett volna a rímekkel! Nekem meg az a szerencsém, hogy Ibolya nem tudja, hogy van egy másik keresztnevem is, a Tibor! Höhö!” /Bohó Béla, Ibolya fiúja és OKJ-képzett hangyaidomár/

„Jó, hogy nincs elemes rigója,
Az lenne csak a szép rigolya!”
/Betonburkolat Béláné Vadvirág Viola, Ibolya édesanyja és diplomás elmegyógyintézeti szakápolónő/

„Rikk-rikk-rikk, fütty-fütty-fütty, rikk-rikk-rik, füty-füty-füüüty… riiik…riiiik… riiiiii… füüü... fff… (sűrű füst…)” /elemes rigó made in china/

„Tegnap amerikai műholdak sűrű vegyi eredetű füstöt észleltek Kína fölött. A koordináták alapján egy pekingi elemes rigógyár gyulladhatott ki és éghetett porig. Peking ugyan tagad, ám a tőzsdéken bedőltek az elemes rigó részvények és a rigóügyi minisztert holtan találták az irodájában. A hatóságok hivatalos vizsgálata öngyilkosságot állapított meg, de nemzetközi diplomáciai körök szerint gyanúra ad okot a három tarkólövés és az oroszul írt búcsúlevél, melynek utolsó mondata - 'Иболя, хотя твои муравьи стояли среди нас, я все еще любил тебя!', azaz 'Ibolya, bár a hangyáid közénk álltak, azért én szerettelek!' – egyelőre teljesen értelmezhetetlen.” /MTI/

„Elkötelezett állatvédőként fel vagyok háborodva, hogy egy egész hangyaboly kéjgáz általi halált haljon egy ostoba nőszemély bűzös talpának kényszerszagolgatása következtében! Az állatvilág megóvása érdekében javaslom az emberiség visszamenőleges hatállyal történő azonnali kiirtását! A szeretet nevében!” /Kretén Kócsagné Buggyant Bödönke, sötétzöld aktivista és kávézacc díler/

„A bukolikus élménylíra Rettegett Ivánja, a szívfacsaró szépirodalom Vlad Tepese félkézzel ismét olyat rittyentett, amit más, profán gyógyepigon csak fogcsikorgató tepertéssel tudna rottyantani, de minek is, hiszen innen már nincs se minekutána, se hovatovább. Szemcsípős hangyahagyma, odabökkentős szuri-muri! Szilaj szinergia, szállítószalagos szénorgia! Izzon az a lignit, kéjszottyon az a kőszén! Aki magyar, fűbe harap! Magyar fűbe! Fűbevaló! Vájtfül! Főúr, fizetnek! Mások! Addig én ások! Tetemeset! Jaj, hol a nyugiszurim?!” /Téboly Tuboly, kényszergyógykezelt irodalmi lépegető és az Anyám Borogass Cinkéket Ugari Gödrökbe (ABCUG) c. rétegblog degenerációs pszichopatkolókovácsa/

„Mi ez?! Ki ez?! Ne már! Hangyament! Ibolyaipiroskaifarkaskőműveskempelen! Anyámanyámanyám! Fussunk! Fussforesztfuss! Negyvenkettő! Segítség! Áááááá...” /Puzsér Róbert, sürgős segítségre szorult kritikus/

„Ebéd után szeretek hangyabolyba harapni, mert tizenöt liter hangyasav jelentősen meggyorsítja  a másfél mázsa hörgő grizzlymedve megemésztését.” /Chuck Norris/

Keddi aggó líra

Nem is szív ok, se nem máj ok
Miatt elgyötört a testem,
Mégis egész kedden fájok,
Pedig még csak el sem estem.

Nem is szívok cigarettát,
És a vénámat se szúrom,
Agg fázisba nem ez tett át,
Nem ezért mondják rám: Hú, rom!

Túltolt műfű futball mián
Kezdek aggni hétfő este.
Izomláz mar, mint gnút cián,
S kínoz a kedd, ez a beste!

„Micsoda?! Itt szelíden műfüvet legelésző gyanútlan állatokat mérgeznek?! Követelem Frady Endrének a világegyetemről történő azonnali kiciánozását! Cian diem! - Marj a mának!” /Arzén Atoll, embergyűlölő állatbarát és méregzsák díler/

„I think kicsit ugly-ra
Sikerült this agg líra.”
/Lándzsarázó Vilmos alias William Shakespeare, rég elaggott néhai irodalmi fáklyavivő/

„Én is mindig mondtam az uramnak, hogy öreg trottyként ne focizzon, hanem inkább sakkozzon, de nem hallgatott rám! Most meg már húsz éve járhatok ki a fájós lábammal a temetőbe és nézhetem a sírján azt a randa műmárvány futball labdát, amit a nyugger haverjai tetettek rá!” /özv. Foccer Ferencné Bástya Bella, kisnyugdíjas sakktáblagyári takarítónő/

„Az vitt a sírba, hogy a nejem állandóan rikácsolt, hogyha hétfőre esett a házassági évfordulónk, akkor aznap nem vittem el étterembe vacsorázni. Hiába mondtam neki, házassági évforduló minden évben van, foci viszont csak egyszer egy héten, ő csak bömbölt és a gyárból lopott sakktábláit vágta a fejemhez! Hát csoda, hogy megszélhűdött a szívem?!” /néhai Foccer Ferenc, csapágyhegesztő/

„A mű fű, a téma hever, az alkotó pihen. Nem esett messze a pályától. De legalább van, akit még lázba hoz a foci. Ha valaki egész héten statikus, akkor nem is csoda. Langsam spazieren Sie bitte, und alles gut, besser, wasser bis hundert und zwanzig!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A futball öl, butít és nyomorba dönt, valamint elhappolja előlünk a tehetséges fiatalokat! Egyrészt be kéne tiltani, másrészt leköpni a sírját annak, aki feltalálta!” /Kőkorongi Kesztölc, a magyar curling válogatott szövetségi kapitánya és OKJ-képzett sírgödörmélyítő/

„Gyerekkoromban én is focizni akartam, de a falábam miatt végül a kőkorongot választottam. Igaz, hogy fakezem is van, de szerencsére ezt a sportágat olyan kevesen űzzük, hogy így is sokszoros válogatott lehetek.” /Bükk Benő, faék faragó és curling válogatott játékos/

„Ne aggódjon, költő úr, a futballkora miatt! Maga nem öreg, csak régen született! Inkább amiatt aggódjon, hogy mi itt a curling szövetségben felbéreltük a posztszovjet Szergejt és Igort, hogy a minket és szeretett sportágunkat ért sérelem okán önbíráskodjanak önnél kicsinyég! Csengőfrászt nem hoznak magára, mert ajtóstul szoktak berontani! Ég önnel és béke poraira! Legyen magának nehéz a föld meg az a curling jégpálya, amit a sírja fölé építtetünk uniós forrásokból!” /Dr. Kegyetlen Kegyencz, az International Curling Und Kayaking Association (ICUKA) mindent okosba’ megoldó jogtechnikusa/

„Micsoda önfeledt szenvedéslíra! Szinte az olvasónak is fáj, ahogy olvassa! Frady Endre ismét átlépte önmaga árnyékát és akkorát esett, mint egy olajtón megcsúszó vízisíoktató! Külön felhívnám a figyelmet a ’Nem is szív ok – Nem is szívok’ belső rímkötegre, mely éppen az észrevehetetlensége mián (gyönyörű archaizmus!) teremti meg a látszólagos belső kohéziót és növeli meg a drénezetlen nyírószilárdságot! Ez a költemény a fluktuációs katarzis archetípusa és kvintesszenciája mintegy! Végre egy hamisítatlan valódi vers, nem pediglen egy mű mű! Vegyék, vigyék!” /Madonna Mammamia, az Univerzális Best Igényű Sellerek Atavisztikus Literatúrájú Irálya (UBISALI) c. rímportál nagyasszonya/

„Mi ez a szecskavágón átesett gusztustalan betűkupac?! Mi ez az irodalmi falábszag?! Frady Endre nem képes olyan alacsonyra tenni a lécet, hogy ne tudjon könnyedén átférni alatta! A velőtrázó sikoly hallatán először azt hittem, hogy csak a közeli Zeneakadémia koloratúrszoprán pót-zárthelyién súgnak egymásnak a rakoncátlan nebulók, de aztán ráismertem anyám jellegzetesen fisztulás halálközeli sikolyára, amit a ciánmart gnú képzavara váltott ki belőle! A mentősziréna hangjára vitustáncolva azon imádkozom, hogy a Legfőbb Hadúr adjon már végre eltávozást Frady Endrének az élők sorából! Addig is ne csak a foci fájjon neki és ne csak keddenkén! Hüccs ki Frady a világegyetemről!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Meghallgattam a hozzám intézett imádat, Róbert hívem! Vedd úgy, mintha a szétfejelt Frady Endre már molekulánként tágulna az univerzumnál is gyorsabban és nem lenne belőle más, mint egy alig észlelhető vörös eltolódás! Ez jövő hétfői foci végén fog megtörténni, miután oda-vissza bebőröztem hetvenhétszer!” /Chuck Norris/

Cseresznyés szaft

Cseresznye az finom étel,
S egészséges lépést vét el,
Ki helyette csak zsírt zabál,
S belében majd állhat a bál!

Bár... ha télen hó lesz Terin,
És a bevitt koleszterin
Hatására hája vastag,
Hőjét óvja konvex has-tag.

Tehát ki csak cseresznyén él,
Tolsztoj legtöbb regényénél
Lerogy, mert nem bírja súlyát,
S tetemén sztyeppe-szél fúj át...

Vegyes táp a szuper-fétis!
Szaftba tunkolj cseresznyét is,
S hasgörcsödön jól jár mindjár’
A Nemzeti Bélenzim Gyár!

(hastánc!)

„Köszönöm költő úr! Amióta zsíros szaftba mártogatva eszem a cseresznyét és hastáncolok hozzá, azóta nem csak jár a hasam, de megy is. Végre sikerült kinőnöm a gyerekkori tanult székrekedésemet és ülvenyomásban hat púpozott és egy csapott bilivel én tartom az új magyar női csúcsot! Az pedig csupán aljas rágalom, hogy az eredményeimet a Wada által tiltott bélenzimek segítségével érem el! Nemzetközi Doppingellenes Szövetség takarodj! WADA MONNYONLE!!!” /Vastag Béláné Bél Flóra, emésztési zavarelhárító és amatőr hastánc terapeuta/

„Csak nemrég jöttem rá, hogy ha a cseresznyét vegyszer helyett szalonnazsírral permetezem, akkor egyrészt bio marad, másrészt a benne lévő kukacok úgy meghíznak, hogy a cseresznyét evés közben nem kell szaftba tunkolni, mert anélkül is magas lesz a zsírtartalma. Gyümölcs, fehérje és jó koleszterin minden falatban együtt! Jó étvágyat!” /Rézgálic Rizottó, az Ország Műtrágyázását Államilag Jelentős Gazdasági Áfacsökkentéssel Dotáló (OMÁJGÁD) szakminisztérium nemrég kirúgott szakállamtitkára/

„Vegyes érzéseim vannak. Egyrészt örülök, hogy felfigyeltek rám, másrészt meg nem, hogy csak a befoglaló méreteim miatt. Na, mindegy, ha lesz a tévében Megazsírtömb vetélkedő, legfeljebb megnyerem! Addig is ebéd előtti étvágycsinálónak bekapok egy porcukrozott oldalszalonnát libatöpörtyűvel és iszom hozzá egy diétás cherry coke-ot!” /Toka Teréz, koleszterinfüggő hurkadíler/

„Helyes táplálkozás titka,
Mit, ki okos, agyba bevés:
Kaja legyen jó, ám ritka,
Mert hasznos a kevés evés!”
/özv. Csupacsont Csömölczné Csekély Csumilla, száztíz éves kisnyugdíjas éhezőművész és csodafakír/

„A fogyás lényege, hogy minél több gusztustalant kell enni, aminek a felét alapból kihányjuk, a maradéka pedig inkább rombol, mint épít. Aki nem hiszi, gondoljon csak bele, hogy látott-e valaha dagadt keselyűt, hiénát vagy hivatalosan nem is létező magyar mélyszegényt? Ahogy a méltán elfeledett költő mondja a lokálisan világhírhedt kancsalrímes kétsorosában:
      Az, ki csupán dögevő,
      Sosem válik dagivá!”
/Bögöly Baltazár, megélhetési dögkútásó és középiskolai magyartanár/

„ Mi ez a gusztustalan  cseresznyezsíros elmeragály?! Honnan ez a koronavírusnál is veszélyesebb epidemikus kivagyiság?! Ki ez a végtelennel szorozva is nullát eredményező senki?! Inkább kapjak tucatszor rühragályt, mint egyszer egy ilyen összefradyendréződött emailt! Anyámnak vettem méregdrága norvég szemmaszkot, nehogy vizuálisan megfertőződjön! Mama, #maradjotthon! Frady Endrét meg vessék egy kortárs opera ősbemutatójának nézőteréről kétségbeesetten menekülő szumócsapat elé!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mit csináljak?  Félrenéztem a műsort és azt hittem, hogy egy japán harcművészeti horrorfilmre viszem el a srácokat. Sajnos az idegzetük túl gyengének bizonyult a kerti szerszámokból kicsiholt kakofóniához. Muszáj voltam kiengedni őket, mielőtt sikítva az ölembe menekülnek!” /Dr. Derékzsír Dezső, a magyar nemzeti szumócsapat betanított pszichológusa/

„Én, ha csak növényt akarok enni, akkor beleharapok az erdőbe és egyenként kiköpködöm a számba kerülő medvéket.” /Chuck Norris/

Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban

Egy szivárványszürke koranyári délelőttön, amikor Szabó Lászlóné Kovács Mária cirkuszi kötéltáncosnő hosszú vajúdás után egészséges ikreket szült, az ügyeletes nővérke egy tollal és egy notesszel a kezében várakozón nézett az ájulásból frissen felmosott oroszlánszelídítő örömapára:
- Mi legyen a neve az újszülötteknek?
- Újszülöttek?! Hát több is van?! - hörgött az addigra inkább ürömapának tűnő Szabó László és ismét lefejelte a linóleumot.
 - Férfiak! Jó, hogy ma még nem mostam föl, mert most kezdhetném előröl!  Na, majd holnap! - köpött az úgyis koszos padlóra özvegy Subernyákné, az ősz takarítónő és a teremtés kidőlt koronáját átlépve elindult maszekolni.
- Szóval akkor mi legyen a neve az ikreknek? - fordult jobb híján a kissé elpilledt anyához az ügyeletes nővérke.
- Hol a férjem? Elalélt megint? - nézett körül Szabó Lászlóné Kovács Mária kissé fölemelkedve.
- Kérdezi vagy mondja? Amúgy pedig ne haragudjon meg, de szerintem se a Holaférjem, se az Elaléltmegint nem női név és az egyik pici lány lett.
- László és Mária – sóhajtotta magához térve a család kissé zöldes feje.
- Jaj, azok olyan kommersz, kispolgári nevek! Legyenek már kreatívabbak! Hány Szabó Lászlóval és Máriával akarják még elárasztani a Kárpát medencét?! - horgadt föl a Dr. Méhlepény Menyhért pszeudo-posztimpresszionista légvárfestőművész és műkedvelő szülészorvos – Merjenek alternatívok lenni!
 - Oké, akkor legyen Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban!  Ma van a névnapjuk és legalább megússzuk az évet egy-egy összevont névnapi és születésnapi ajándékkal! - dühödött meg az újdonsült anyatigris és a lilásan rezgő köldökzsinórral lelasszózta a szószátyár hobbidokit, majd a zsinór másik végét egy hurokdobással odarögzítette a folyosón éppen eltolt frissen műtött özvegy Slambucz Terézné kerekeságyának lábához.
 - Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban?! Tetszik, de fááááj... - csúszott ki a zokszó a levert légvárfestőművész száján, majd ő maga  is az ajtón és végig a folyosón a betegliftig...
- Tehát akkor Szabó  Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban. - törődött bele mindenbe a normál arcszínének ötven százalékát visszanyerő büszke atya.
- Bocsánat, nem értettem, milyen Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban? - kérdezte az ügyeletes nővérke.
- Szabó! - ordította Szabó Lászlóné Kovács Mária időközben teljesen magára talált ura és parancsolója.
 És úgy is lett...(ezt a szlogent a szallas.hu szponzorálta)

Tizennyolc évvel később...

 - Jó napot kívánunk! - köszöntek  egyszerre az illedelmes ikrek.
 - Jó napot! Mi járatban erre, ahol a madár se jár előzetes bejelentkezés és másfél hónap várakozás nélkül, meg különben se? - kérdezte az OKJ-s képzett  okmányirodai ügyintéző és fogaskoszorús tokmány tenyésztő.
- Nagykorúak lettünk és mivel mindketten cirkuszművészi pályára készülünk, szeretnénk nevet magyarosítani. - mondták egyszerre az ikrek.
- Értem. A nevüket, ha szabadna. - váltott hivatalszürkére az egyébként színes szürkeállományú illegális nikotinfüggő szivarvény díler.
 - Szabó   Pólmekkártniina és Szabó Pbálteremétkezőinazablakban. - felelték sokat sejtetően az ikrek. Érezték, hogy a nevük puszta említése önmagában is elegendő a kedvező elbírálásra.
 - Bocsánat, nem értettem! Milyen  Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban? - fontoskodott az önnön jelentéktelenségét leplező, mindenség fölött (valami latin ige) ősenkisége.
- Hé, ez az én poénom! Már tizennyolc éve ellőttem! Plagizátor majom! Ütlek, borulsz! Rúglak, gurulsz! - robbant be a szinte semmiből az egykori ügyeletes nővérke.
- Elnézést, nem tudtam! - sikoltotta Szürke Szilárd (végre nevesült!) okmányirodai ügyintéző.
- Bezzeg Stirlitz tudta! - szólt a szovjet narrátor (magyar hangja Both Béla), ám mivel így óvatlanul felfedte magát, pár héten belül elpusztult a hírhedt londoni rádióaktív szusi járványban.
 - Szóval mire szeretnék magyarosítani és művésznevestíeni a  Szabó   Pólmekkártniina és Szabó Pbálteremétkezőinazablakban nevüket? - tért vissza lélekjelenlét abba, akibe a történet miatt muszáj volt.
 -  Prüttymöfftruccnyáxudzsüklű   Pólmekkártniina és Wxcvrtgltzrtpddcvzxsswptt Pbálteremétkezőinazablakban szeretnénk lenni. Lehet?
 - Barmok!!! Nincs az a gázsi, hogy én ezt akár csak viccből is jóváhagyjam! - nyúlt a pisztolyához  az ügyintéző, de a Mészáros & Mészáros Keresztény/Keresztyén Katekizmus és Koltgyártó Kft által Kínából importált fegyver csütörtököt mondott...
 Azóta június 22-e (többek között)  Pólmekkártniina és Pbálteremétkezőinazablakban napja.

Rövid szerelem, avagy külcsín kontra belbecs

Megláttalak s szívem verte
Ámor vad ritmusát, mer’ te
Kecses voltál, sudár alak,
S belül rögvest lájkoltalak!

Hajad maga volt az ében,
S türkiz szemed kék tüzében
Olvadoztam, mint a sajt a
Szendvicsben, ha grilles fajta.

Ámde amint kinyílt a szád,
Mintha súlyos ágyúnaszád
Kezdett volna lőni bomba-
-záport énrám azon nyomba’!

Jövőkép, mi zokszót kísért,
Megpattintott bennem kis ért,
S agyam holttá merevedett…
Így úsztam meg szerelmedet!

(hálatánc!)

„De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” /1. Sámuel 16:7/

„Okos ember nem beszél,
Midőn bőszült arája
Szájából zúg szembeszél
Egyenesen őrája!

Jó házasság ma ritka,
Ám a sok-sok veszélyen
Átjutásnak van titka:
Hagyd a nőt, hadd beszéljen!”

/Bölcs Salamon Béla, ókori király és újkori komédiás/

„Ne virsi-verselgessél itt, te tutyimutyi Salibéla, hanem fogd meg a munka végét és keresd meg azt a pénzt, amit elkölthetek, mert lesz itt nemulass! A kezed járjon, ne a szájad! Beszélek én helyetted is, te léhűtő fűzfapoéta!” /Bölcs Salamon Béláné Bölömbikanyakú Brünhilda, királyné és testépítő világbajnoknő/

„Bölcs Salamon Béla kommentverse sokkal jobban tetszik Frady Endre meghatározhatatlan műfajú rétoromantikus retteneténél és már éppen javasolni akartam, hogy előbbi legyen a főhelyen, az utóbbi pedig sehol, de látva Bölcs Salamon Béla oldalbordájának markáns hozzászólását, inkább mégsem merem javasolni. Mea klumpa, mea maxima klumpa!” /Szőnyegalattkivontkarddalközlekedő Szörény, fapapucsférj és cipőfelsőrész készítő kisiparos/

„Sárkány nejem tűzokádó,
Hét fején van hét hamuszáj.
Drága, mint az avokádó,
S megcsókolom, hogyha muszáj…”
/Hetedhétfejű Huba, sárkány és betanított rímfaragó technikus/

„Hetedhétfejű Huba sárkány úr kapcsán is ugyanaz a véleményem, mint ami Bölcs Salamon Béla király úr esetében volt, de itt is megvárnám a kedves sárkányné őnagysága véleményét, hogy tényleg az-e…” / Szőnyegalattkivontkarddalközlekedő Szörény, fapapucsférj és cipőfelsőrész készítő kisiparos/

„Ne emberkedj, Szörény, amíg nem vagy kész az összes cipőfelsőrésszel, mert házsártosra veszem a figurát!” / Szőnyegalattkivontkarddalközlekedő Szörényné Konga Kinga, tömbházmester/

„Ötvözhetnéd magadban a
Nőiséget meg a bájt,
S az sem baj, ha van agyadba’
Néhány fölös megabájt.”
/ismeretlen XXI. századi költő párkapcsolati hirdetése/

„Az ideális megoldás a mértékletes többnejűség, azaz a kétfeleségűség. Ahogy az arabul alkotó nagy perzsa matematikus, Abu Abdalláh Muhammad ibn Músza al-Hvárizmi bebizonyította: két feleség = egészség. Az Örökkévaló növessze hosszúra a szakállát!” /Juszuf ibn Falafellah, sajtkészítő és teveidomár/

„Frady Endre romantikája még egy antik romeltakarító szerint sem más, mint ósdi önlejáratósdi – mondanám szellemesem, ha vicceskedni lenne kedvem, de MOST CSAK ORDÍTANI AKAROK!!! EZT A VERSET MÉG EGY SZELLEMI PÖCEGÖDÖR IS UNDORRLA VETNÉ KI MAGÁBÓL!!! AZ IGAZSÁGTARTALMÁRÓL MEG CSAK ANNYIT, HOGY OLYAN NŐ MÉG NEM SZÜLETETT, AKI AZ ÉN SZAVAMBA TUDNA VÁGNI, MERT ÉN ÜVÖLTÉS KÖZBEN NEM VESZEK LEVEGŐT!!! Ó, ANYÁM, KÜLDD EL INNEN A KÉNYSZERZUBBONYOS ÁPOLÓKAT! HÁT NEM HALLJÁK, HOGY ÉPPEN DOLGOZOM?!?!?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A férfiak a tökéletes nőt, a nők a tökéletes férfit keresik. Irigylem a nőket, hogy a létezésem miatt nekik legalább van reményük.” /Chuck Norris/

Lirizál és Udar

Lirizál és Udar, a két lírizáló cudar, egy szép nyári napon hirtelen úgy lefagytak, mintha világ életükben Windows XP-k lettek volna. A kék halál állapotában talált rájuk özvegy Rezsicsökkentő Rezsőné Rozsomák Rezsilla betanított rendszergazdasszony. Szerencsére nem esett pánikba, mert ilyen lefagyott közegben a hidegvér megőrzése alapállapotnak tekinthető, úgyhogy egy „Installálom kendteket!” felkiáltással rögvest újraindította a kék kópékat és a két digitális hulla, hopp! már fel is támadt! Lirizál és Udar, e két lírizáló cudar hálából meglírizálták e hősi tettet:
       „Rendszergazdasszonyunk szeme
        Újrahizlalt minket, nem-e?
        Szeme ugye? Nem-e? De-de!
        Ingyom-bingyom ede-bede!”
Azzal segítségnyújtás nélkül röhögve faképnél hagyták a meglírizálástól kocsonyává fagyott, majd levet eresztő rendszergazdasszonyt! Ez nem volt szép! Se tőlük, se a híg özvegy látványa! Sőt, nemcsak hogy nem volt szép, de csúnya dolog is volt mindkettő!
Eközben Lirizálné Udar Usanka és Udarné Lirizál Limbóhinta – Lirizál és Udar ugyanis a kapcsolathiányos tanyasi gyermekkor következtében és közös unokák céljából egymás húgait vették feleségül – önfeledten shoppingoltak, gyerekeket szültek és sétáltattak, főztek, mostak, vasaltak, konditerembe jártak, diétáztak, manikűröztettek és közben bányász sztrájkot is szerveztek, hiszen egy nő egyszerre százfelé is tud figyelni. A bányász sztrájk talán magyarázatra szorul: ez egy szervezett munkabeszüntetés valamiért, ami ok- vagy célhatározó. A két hölgy úgy került az ügybe, hogy anno egy általános iskolai angolórán a „Why are you?” kérdésre mindketten a „Yes I am why are!” feleletet adták és ezt a nem sokkal korábban orosztanárból angoltanárrá átképzett osztályfőnök félreértette, így mindkettejüket a rendszerint diákhiánnyal küzdő Lignit Lajos Vájárképző Szakiskolába íratta be. A képesítést kegyelem kettes alák sorozatával ugyan megszerezték, ám mivel még borsót is jobban tudtak fejteni, mint kőszenet, így útjuk a tárna helyett a bányászszakszervezet sztrájkbizottmányába vezetett, ahol az volt a munkájuk, hogy lehetőleg ne folyjon a munka. Ezt a tevékenységet az állambácsi bőkezűen dotálta, ugyanis a bányák már évtizedek óta csak akkor nem termeltek veszteséget, ha szenet se.
Hát, ahogy így szén híján fafűtésű gőzerővel szervezik a sztrájkot, melynek jelmondata a „Nyolc óra munkabeszüntetés, nyolc óra pihenés, nyolc óra bértárgyalás!”, egyszer csak megpillantják ám szegény özvegy Rezsicsökkentő Rezsőné Rozsomák Rezsilla betanított rendszergazdasszonyt, amint a szétesése után nagy nehezen újra összeállva eszelős tekintettel motyogja maga elé, hogy „Ingyom-bingyom ede-bede?”, majd bosszúszomjas tekintettel eldönti, hogy ezentúl gazember lesz és belevág az illegális szerverkereskedelembe. Hej, mi mindent okozhat a rosszul alkalmazott költészet!
- Hé, öreganyám! - szólította meg a két -né – Nem látta a -né előtti neveink gazdáit?
- Szerencsétek, hogy ezt meg sem hallottam! - köpött feléjük a híg özvegy – A fiúk a bányában dolgoznak!
- Sztrájktörők!!! - kiáltotta a két felbőszült oldalborda és egyenesen a tárnába siettek, ahol Lirizál és Udar bányalégtől mámorosan skandálták a
       „Minden lignitszagú babát
        Szigeteljen vattakabát!”
kezdetű közismert vájárnótát, majd a csillékbe dőlve bányaló ügető versenybe kezdtek. Lirizálné Udar Usankának és Udarné Lirizál Limbóhintának ez már sok volt, és bár elvileg ők voltak a gyengébb nem, a hirtelen kezük ügyébe került szeneslapátok jelentősen módosítottak az erőviszonyokon... Lirizál és Udar később a kórházi ágyon is csak arra emlékeztek, hogy bár amúgy sem emlékeztek semmire, de már a minden elsötétedése előtt is nagyon sötét volt... Jaj, gyerekek, de sötét lett ezen a ponton ez a mese!
Szerencsére a történet itt nem ért véget! A szereplők mindegyike megbocsájtott az összes többinek, mindenki kibékült mindenkivel és mindenki felhagyott minden rosszal és jó útra tért. Dal fakadt a hallgatásból és piros pipacsokkal tűzdelt szép zöld gyep borította el a szívek betondzsungelét... Csak özvegy Rezsicsökkentő Rezsőné Rozsomák Rezsilla betanított rendszergazdasszony fagy le időnként egy-egy pillanatra és mélázik el azon, hogy mi a búbánatos gyíknyavalyát jelent az, hogy „Ingyom-bingyom ede-bede...”

VÉGE

Skandalum! Idióták! Kikérem magamnak, hogy egy ilyen elmeháborodott mese visszaéljen a tisztességben megőszült nevemmel! Mindenkit feljelentek! Itt igazság lesz szolgáltatva!
Tiszteletlenül:
Dr. Ingyombingyom Edebede, nyugalmazott bányaigazgató és bányalóidomár

Könnyítés

Beköszöntött, itt van a nyár!
Víg emberek strandra mennek,
Meg sok zsúfolt lovastanyár-
-a s a vírus örvend ennek.

Buszon s boltban kell bár a maszk,
Másutt bősz szabadság tombol,
S köztereken agg és kamasz k-
-öhög pofán nyakizomból.

Könnyítésnek útján járván
Büfékben dúl közös hami, s
Rögvest újra gyúl a járván-
-y s biztonságérzetünk hamis!

Parti útnak stég a vége,
Ahol egymás hegyén-hátán
Hörgünk s fájón ég a gége…
S felröhög a vírus-sátán!

(gyásztánc!)

„Háháháhá… tilalmi könnyítés… hehehehe… strandok… höhöhöhö… stadionok… hihihihi… mozik… hahahaha… éttermek… bruhahaha!!!” /vírus-sátán/

„Ne röhögjél ilyen idiótán! Jössz te még az én utcámba!” /leendő vakcina/

„Orcámon bőrt maszk abál,
Tök gáz ez a maszkabál!”
/Malacképű Menyhértné Toka Titanilla, izzadó kereskedelmi dolgozónő és a Fűzfapoéták Ostoba Kétsorosait Hagymázas Antológiába Gyúró Művészeti Alapítvány (FOKHAGYMA) szellemi magaslata/

„Lecseng már a járványhullám,
S nincs, csak napi egy-két hullám.”
/Dr. Tetemes Trancsír, kórboncnok és az Önfeledt Költők Letaglózóan Eleven Nihilista Döbbenetei (ÖKLEND) c. versblog társszerzője/

„Bár még mindig fertőződnek és halnak meg emberek, de talán már kevesebben, vagyis ez már nem járvány, csak kullogvány, úgyhogy a boltokon és a tömegközlekedésen kívül hivatalosan nincs veszély. Arccal a következő fázis felé!” /Cili néni, az operett törzs főnökasszonya/

„Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy semmiképpen se maradjon otthon!” /Győrfi Pál, médiamentős/

„Miként a pannon puma letaglózta anno a hun hiénát, olyaténképpen fogja a frissen feldübörgő gazdaságunk letaglózni és maga alá gyűrni a nyugattal együtt hanyatló koronavírust! Aki fél, az nem egész! Csapataink harcban állnak, de béke porainkra! Aki árt, nem kap bért, csak sikerdíjat! Ez a sarc lesz a végső! Arccal a kiút felé!” /Bárgyú Bögyő, a Nemzeti Ideológiákkal Kereskedő Egyesület (NIKE) hitelképes arca/

„Ebben a virális szempontból reménytelenül reménykeltő helyzetben nemzeti minimumként definiálható a gazdaság és az egészségügy közötti optimum maximálása. Elemi közérdek, hogy integráltan deriváljuk a célkitűzéseket. A párhuzamosak huzamosan nem találkoznak, de aszimptotikusan addig közelítik egymást, míg végtelenül elemivé válik mindaz, ami elválaszt. Már látszik az alagút vége; hamarosan beérünk.” /Dr. Által Ányos, a Célkitűzést Óriási Reményekkel Elemző Szervezet (CÓRESZ) iránymutatási főelőadója/

„Valakinek ki kell mondania, hogy a vírusjárvány által leginkább veszélyeztetettek közgazdasági szempontból a költségvetés kiadási oldalán találhatóak közül kerülnek ki, azaz az államháztartás negatívumát növelik. Ennél fogva a gazdaságélénkítő könnyítés, az egészségvédelmi szabályokon való enyhítés pénzügyileg - ha szabad ezt mondanom – a lehető legoptimálisabb.” /Dr. Lélektelen Lepnyő, a Haldoklók Iránt Érzéketlen Népnyúzó Alapítvány (HIÉNA) OKJ-s képzett közgazdásza/

„Nem szabad ezt mondanod, mert helytelen. Az optimálisnak nyelvtanilag lehet ugyan felső foka, értelmileg azonban nem, te legeslegutolsóbb!” /Dr. Toldalék Tivald, nyelvművelő tánc- és illemtanár/

„Magyarország ismét megelőzi a nyugatot! Ezúttal azzal, hogy mi nem csak a futball bajnokságot indítjuk újra, hanem a lelátókat is megnyitjuk a szurkolók előtt. Valódi veszély persze nincs, mert azok így is üresen maradnak. Mi előrelátó módon olyan színvonalat alakítottunk ki, hogy a járvány se jelentsen veszélyt. Aki pedig az NB I-ért kész akár az életét is kockáztatni, az joggal érdemli meg a Darwin díjat. Éljen a természetes kontraszelekció!” /Csányi Sándor, a Mennyei Liga Szimuláció (MLSZ) elnöke/

„ Ó, anyám, úgy látszik, nem hiába koptattam éveken át a számat, mert Frady Endre végre valódi témához nyúlt! Igaz ugyan, hogy nem felemelte, hanem a tanult dilettantizmusával maga alá gyűrve összebüdösítette, de még így, összefradyendréződötten is felismerhető! Talán még van esély, hogy egyszer költővé váljon! Ja, nem,  nem Frady Endre, hanem a koronavírus!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„ Amíg nem döntöm el, hogy az emberiséget védjem meg a koronavírustól, vagy a koronavírust az emberiségtől, addig megyek és megeszek egy  medveízű fenyőerdőt.” /Chuck Norris/

Bás, Drapp és Pirosló

Bás, Drapp és Pirosló egy nap elhatározták, hogy otthon maradnak. Megunt, de erről mit sem tudó barátnőik, Rötyica, Diagonália és Kékkanca enyhén szólva is nagyon meglepődtek, mert előző nap még közös világgá menés lett beígérve nekik, miáltal felmondtak a munkahelyükön és felgyújtották az irreálisan drága albérletüket.
Bás, Drapp és Pirosló – nem lévén nemhogy alfa-, de még bétahímek sem – nyilván meggondolták volna magukat, ha ez a női meglepődés a szokásos könnyes-visítós lelki fröccs révén a tudomásukra jut, ám az egyébként csak az ártalmatlan hajléktalanokat és a járdák repedéseit színesre festegető nyugdíjasokat zaklató rendőrség egy ilyen fél kerületet hamuvá tévő lakástűz okán mégis kénytelen volt intézkedni, miáltal az egyébként zajos véleményformáló barátnők egy a büntetés végrehajtás által közpénzből finanszírozott balatoni kísérleti női gálya evezőpadján találták magukat. Ott azonban hiába is visították, hogy ártatlanok és csak egy zárlatos tarkedlisütő miatt égett le a fél kerület, a munkafelügyelő asszony egy posztszovjet prakkerrel akkorát sózott a lepcses szájukra, hogy jobbnak látták inkább evezni.
Bás, Drapp és Pirosló eközben otthon maradtak. A világgá menéshez képest ez céltalannak bizonyult, úgyhogy kínjukban elővettek egy „Kvantumfizika világgá menés helyett otthon maradóknak” című ismeretterjesztő könyvet, de unalmasnak találták, ami nem csoda, mert mindhárman a kvantummechanika professzorai voltak és az alapok laikusoknak történő szájbarágós elmagyarázása egyiküknek sem okozott örömet. Ráadásul a könyvet ők maguk írták és ez most szégyennel töltötte el mindhármukat. Ekkor elhatározták, hogy olvasás és otthon maradás helyett elmennek inkább hajókázni a Balatonra.
Hát, amint ott hajókáznak és sörözgetnek a naplementében, hirtelen ismerős női sikolytrió üti meg a fülüket:
- Bás! Drapp! Pirosló!
 - Ezt a három hangot háromezer közül is felismernénk! - kiáltott fel rémülten Bás, Drapp és Pirosló, majd rögvest a magyar tengerbe vetették magukat.  Rötyicának, Diagonáliának és Kékkancának, azaz a három megunt, ám ezt csak éppen sejteni kezdő barátnőnek ez már sok volt. Letépték magukról az olcsó, kínai gyártmányú láncaikat és a szökevények után a habokba vetették magukat. Mivel hatuk közül egyikük sem tudott úszni, a tragédiát csupán egy máig harcoló német alakulat tengeralattjárójának szerencsés felbukkanása akadályozta meg, amely felvette őket a fedélzetére.
Itt a mesélő két pontosítást enged meg magának. Az egyik, hogy a tengeralattjáró nem szó szerint bukkant fel, mert akkor a kísérleti női gálya munkafelügyelő asszonya a posztszovjet prakkerrel szétverte volna a rozsdamart roncsot, másrészt a tengeralattjárók neve megtévesztő, mert a tenger alatti kőzetekben csak a mélységi sziklavakondok és Chuck Norris tudnak járni. No, mindegy, vissza a történethez!
 Főszereplőink számára a csodálatos megmenekülés még nem jelentette a megpróbáltatások végét. Herr General Katzenjammer a kihallgatásuk szabatos volta végett elvégeztetett velük egy másfél éves szuper-intenzív német nyelvtanfolyamot, melynek folyamán a lelkiismeretfurdalástól gyötört Básból, Drappból és Piroslóból csak úgy dőltek a bevallani nem merten megunt barátnők felé az „Ich liebe  dich!”-ek, amiket Rötyica, Diagonália és Kékkanca elhitt, mert a szerelem, mint tudjuk, vak.
 Herr General Katzenjammer hajókapitányi jogával élve már éppen össze akarta adni a fiatalokat, amikor a  sasszemű Herr Enigma titkosszolgálati tiszt felhívta a figyelmét arra, hogy a megmentett férfiakat nem is Básnak, Drappnak és Piroslónak hívják, mivel az csak egy névnapi képrejtvény téves megfejtéséből eredt, hanem Barnabásnak, Barnának és Ballónak.
 - Miiiiiiiiiiiiiiiii?!?!?!?!?! - visította   Rötyica, Diagonália és Kékkanca a három B felé fordulva...
- IGEN!!! - kiáltotta behúzott nyakkal Barnabás, Barna és Balló.
 - Hast du die Ringe? - kérdezte megkönnyebbült mosollyal Herr General Katzenjammer és a zánkai úttörőtábornál sietve partra tette a nászutasokat, akik  azóta is boldogan éltek, míg meg nem merték mondani, hogy azért ez ennél bonyolultabb.
Ha ez ennél bonyolultabb nem lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Bumbúl és Venik

(esti népmese)

Bumbúl és Venik a két hétalvó nagyon későn keltek. Olyan későn, hogy már nem is volt értelme felkelni, úgyhogy egyből vissza is feküdtek és tovább aludtak. Ha Bumbúl és Venik tovább nem aludtak volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Jó éjszakát gyerekek! …
- mondta volna a mesemondó, de ekkor furcsa dolog történt. Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre rosszat álmodott és mindketten felriadtak.
 - Jaj, rosszat álmodtam!  - mondta egymástól függetlenül, de mégis egyszerre Bumbúl és Venik, de olyan egyszerre, hogy meg sem hallották, hogy a másik is beszél. Már csak azért sem hallhatták egymást, mert az egyikük ágya az északi, a másiké pedig a déli sarkon volt. Olyan nagy társasházban laktak ugyanis, aminek az északi és a déli sarki hálószobája messze is volt egymástól és bőven elfért közöttük még némi hangszigetelés is, amit az ország legjobb akusztikus hangmérnökével terveztettek meg.

Bumbúl és Venik egyszer egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre eltöprengett azon, hogy egy hangmérnök  a hangok terjesztése helyett miért a hangok gátlását tervezi, és ha már mégis ezt csinálja, akkor miért nem ellenhangmérnöknek hívják, de úgy érezték, ebbe a kérdésbe fölösleges lenne belemélyedni, úgyhogy inkább elindultak világgá.
 Hát ahogy mentek, mendegéltek, egyszer csak észrevettek három vonalat. Az egyik rákoknak prédikált, a másik bakoknak, míg a középső  egygólos hátrányban a kapuba bombázott. Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre vonta meg értetlenkedve izzadó vállát, mert egyikük sem tanult soha földrajzot.
Na, ekkor támadta meg őket egyik irányból egy folyóból torokmagasságban kivetődő krokodil, másik irányból pedig egy a szülőföldjétől messze elkóborolt oroszlánfóka. Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre elálmosodott és lefeküdt a földre aludni, a két fenevad pedig a levegőben összeütközve lenyelte egymást és jóllakottan szörnyethalt.
Ha a két fenevad szörnyet nem halt volna...
 - Be nem merd fejezni! Most jön a legjobb rész! - ordítottak a mesemondóra  egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre a keselyűk, a sakálok és a hiénák, majd falatozni kezdték a két fenevad földi maradványait.
 Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre  felébredtek, megették a jóllakott keselyűket, sakálokat és hiénákat, majd a bőséges reggelitől felkerekedve hazaindultak. Egész úton hazafelé azon gondolkodának, miként fogják szólítani rég nem látott anyjukat. Persze mindezt egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre.
 Hazaérve  Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre felkiáltott: Anyám, bár Gizi vagy, de szólíthatlak özvegy Katzenjammer Kenézné született Donnerwetter Donatellának?!
- Na, megjött a két agyatlan egypetéjű iker! Ezek vittek engem a sírba! - sóhajtott a reinkarnációján, Zlatan Ibrahimovicson keresztül a túlvilágról néhai Katzenjammer Kenéz, majd a másik oldalra fordult a sírjában.
Az elájult Gizi anyu boldogan halt volna, míg újra nem élesztették.
Jó éjszakát gyerekek! Ha nem tudtok elaludni, próbáljátok meg csukott szemmel!

VÉGE

Oszt'

Úton mász’ át, oszt’ Riga
Jön s kimúl’ az osztriga.

Túl laza a rigalánc,
Torkot tör s lőn gigaránc,
Leomlik a csigasánc…
Sej, szörnyhaló bigatánc!

Herr Fünf, aki osztrák Öt,
Tetemre lép, oszt’ ráköt.
Sikolt: „Mein Gott! Ami jön
Felém, rákász kamiön!!!”

Gázt adnak a homárok,
S véres lesz a nyomárok.
Vigaszt s észt oszt tata rák:
„Jobb, mint a prosztatarák!”

(oszt’ guruló urológiatánc!)

„Weöres Sándorhoz tudnálak hasonlítani, Mester! Ő is nagy tudású volt, infantilis alkat, és utálta az olvasóit.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jé, ennek a Weöres Sándornak ugyanaz a monogramja, mint az enyém volt! Ezek szerint ő lehetett az én XX. századi reinkarnációm! Eredetileg a Winnetou Stirlitzre gyanakodtam, de ő valahogy nem volt az igazi. A versből egyébként egy kukkot sem értek, de hát a magyarom sosem volt az igazi.” /William Shakespeare/

„Nyugodj meg Wilikém, nekem ugyan kiváló a magyarom, de ebből én sem értek egy szót sem. Pedig én is írtam elég sok zagyvaságot, de ez még rajtam is túltesz. Egyébként megtisztelsz, hogy bennem karnálódtál rein!” /Weöres Sándor/

„De jól elsmúzolgattok itt egymással, miközben folyik a labancvér és gusztustalankodnak a megveszekedett tengeri herkentyűk! Én kérek elnézést, hogy ugyanaz a monogramunk! Persze én ezt már mind előre tudtam. Uff!” /Winnetou Stirlitz/

„Nem akartam én a Riga motorommal egyetlen puhatestű állatot sem elütni, de túl laza volt a rigalánc, így előbb a gép fölötti uralmamat vesztettem el, majd az önuralmamat is, amikor négyszer is visszatolattam, hogy ne szenvedj a kis gusztustalan, ha mégsem múlt volna ki elsőre! Bírónő elvtárs, én ártatlan vagyok, mint a ma szüretelt páfrány!” /Igor Tarakanovics Teletalpov, biztonsági őr és tengeri herkentyűburger díler/

„A Riga motor a szovjet gépgyártás eszmei csúcsterméke, mert a szlogenje ugyanaz, mint az átkos kapitalizmusban elnyomott proletariátusé volt: Csak a láncainkat veszíthetjük!” /Szergej Szószátyárovics Szavahihetetlenkin, az Összorosz Demokratikus Értékeket Megőrző Alapítvány (ÖDÉMA) ideológiai vasökle/

„Kamiönből homár oszt
Észt: Olvasson Homároszt!”
/Odüsszeusz Ottokár, a Verslábápoló És Rákkutató Tudósok Ókort Csodáló Alapítványa (VÉRTÓCSA) szomorúfűzfapoétája/

„Először arra gondoltam, hogy mi a francnak kellett Franznak szabálytalanul átszaladnia a főúton, de aztán rájöttem, hogy drága férjemnek előrehaladott prosztatarákja volt, amiben könnyen meghalhatott volna életútja felén, ám így, hogy a szélső sáv felén halt meg, ezt megúszta. Ettől függetlenül biztos nagyon elkenődött szegénykém!” /özv. Frau Fünf, jódliénekesnő/

„Selejtes szovjet motorok, nu sto?! Monarchia maradványok, mi?! Gerinctelen puhatestűek, he?! Mire célozgat, költő polgártárs, hö?! Ki ellen uszít, hékás?! Kitől bérretteg, ha?! No, akkor most a keresztény/keresztyén kultúra nevében tartsa csak oda a másik lópofáját is a falnak! Hétszer!” /Csávás Kálmán bunkerparancsnok, a Puhatestű Állatok Rendjébe Tartozóknak Ártó Lóarcú Léhűtőket Alaposan Megagyalók (PÁRTÁLLAM) megsorozó tisztje/

„Amikor döngetünk az úton és mindenkit feltekerünk a kerékre, akkor jön a rák & roll!” /Homár Hümér alias tata rák/

„Bezzeg az én időmben még úgy ráztak a Forma 1-es versenyautók, hogy nyugdíjas koromban is izzadt-duzzadt tőle a prosztatám!” /Alain Prost tata, négyszeres világbajnok nyugdíjas autóversenyző/

„Szép ez a vers! Örülök, hogy a tanárnőnk ezt adta fel házi feladatnak! Alig várom, hogy felmondhassam!” /Prostagutta Füzike, a Prostamol Uno Kéttannyelvű Iskola (PUKI) diákja/

„Mi ez a vériszamos rímanarchia?! Mi ez a sötét középkori hullaszagban meghempergetett szellemi öklendezés?! Erre a fékevesztett horrorra 118 éven aluliaknak csak nagyszülői engedéllyel szabadna rápillantaniuk, de inkább úgy sem! Ez az igaz művészet! Na, nem megírni, hanem elolvasni! A művész úgy aránylik a valódi vészhez, mint csupa nagybetűs ADY ENDRE a kisbetűs frady endréhez! Nagy kár, hogy az évszázadnyi időeltolódás miatt egyszerre csak egyikük lehet életben és nem inkább a másikuk!” Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha ez ma a költészet, akkor nem is sajnálom annyira, hogy már nem vagyok életben.” /Ady Endre/

„Egyszer egy orvos megvizsgálta a prosztatámat és szilánkosra tört az ujja. Emiatt olyan idegesítően üvöltött, hogy kénytelen voltam betömni a száját a lábával.” /Chuck Norris/