Veszélyes szakma

- Statikus, a hidat számold! -
- sóz a puskájával rám Old
Shatterhand – Vagy újabb hetek
telnek el, míg átkelhetek?!

- Kalkulálj már, ne légy konok! -
- ordít, ám én vállat vonok:
- Ne üvölts, te szőrmók zsoké!
Hamar munka ritkán oké.

Arca zöldül, mint egy tuja,
S nyugtatgatja Winnetou-ja:
- Ne bőgj, sápadtarcú tesó!
Műmérnök ez, azért e show.

- Műmájer vagy, golyóm temet,
hisz' te csak műegyetemet
jártál! – szól, köp s hídra ugrat…
S zuhan ő meg Winnetou! Grat!


„Köszönöm mérnök úr, hogy a körülményes tüttyögésével hozzájuttatott egy ilyen bőséges lovas-indiános-cowboyos estebédhez! A türelmetlenségük miatt felszökő adrenalin szintjük kellemesen megédesítette az amúgy eléggé szálas húsukat. Csak a rokonaim meg ne tudják, hogy egyedül zabáltam be az egész bagázst, mert még idejönnek és bosszúból felfalnak!” /egy a neve elhallgatását kérő krokodil/

„Ha a jó öreg magyar szabvány szerint számolhattam volna, már rég kiderült volna, hogy ezen a gagyi hídon legfeljebb egy anorexiás moszkitóraj kelhetett volna át, de Eurocode szerint tízszer annyi munkával is csak odáig tudtam eljutni, hogy kiderült a hídról, hogy valóban híd, nem pediglen víztorony.” /Frady Endre, statikus művész és hidász-gigász/

„ A híd  az legyen híd, nem pediglen víztorony!” /Áder Kádár János, pártfőtitkár/

„Hát igen, a kaotikusan mérnök ellenes Eurocode nevű rendelet-egyveleg többek között a dinamikus lovascowboy teherről sem rendelkezik. Én ezt a kanadai szabvány rénszarvas terhének figyelembe vételével szoktam kiküszöbölni, de nem szeretném, ha ez kitudódna, mert kigolyóznának szakmából!” /egy a neve elhallgatását kérő hidtervező statikus/

„Minek a drága lóvért pazarolni, amikor ott a sokkal látványosabb dinamit! Nekem bejött!” /Matuska Szilveszter, biatorbágyi viadukt robbantó/

„ A Nemzeti Mérnöki Kamara Varieté nevében kikérjük magunknak a nem sokkal a bevezetési határidő utánra már harmadában, sőt negyedében magyarra fordított Eurocode szabványok szidalmazását, melyeknek a korábbi elavult honi előírásokkal szemben az alábbi előnyei vannak: … ööö... teszem azt... ööö... bocsánat, mennem kell, fontos telefonhívást várok... Nem, holnap sem érek rá, mert akkor is egész nap telefonon fognak keresni!” /dr. Mutyi Mátyás, kamarai kreatív tagdíjkreálási igazgató/

„Eine kleine Donnerwetter! Meine hőseim lenni beállítva das Idiotisch! Követelni der Kártérítésch! Schöne Ungarische Wirtschaft!” /Karl Műmayer, álíró és kalandregényszédelgő/

„Frady Endre híd a tehetségtelenség és a szorgalom között. Anyám szerint a statisztikus számolja a hidakat, hogy megtudja, mennyi van belőlük, de ő még  a Lőrincze Lajos és a Grétsy László előtt szociáldemokratizálódott. Kár, hogy nem inkább proletárdiktátor lett belőle, mert akkor a jogutódjaként közmunkatáborba terelhetném a költőt, hogy ott építse-szépítse ezt a mi kis ferde koronakeresztes stadionokráciánkat! Addig se lenne ideje írni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A folyót nem áthidalni kell, hanem átugrani. Ahogy a dal mondja: Széles a Duna, Magos a partja, Nincs olyan legény, Ki átugorja. Csak Norris az átugrotta, Chuck-os is lett mindkét partja, Ez ám a legény!” /Chuck Norris/

Újévre ébredtem...

Újévre ébredtem máma,

Ami elvben remek, ám a

Test nem újul s jön az ósdi

Sérülten sántikálósdi.

Feszült vádlik, sajgó térdek

Rosszak, mint (1) a rút pártérdek

Mián elkövetett stiklik,

(2) S aranytojástalan tik lik,

(3) Meg a túlcukrozott békön,

(4) Vagy a kérdés: „Mitől kék Ön,

Fázik tán a boncasztalon?”…

Újév ultin mi a talon?

„Gond nem játék, költő úr! Ne majrézzon, hanem bátran vegye fel a talont és mondjon be valami merészet! Mit kockáztat? Legfeljebb elbukja partit és betlizik egy oltárit, oszt’ jóccakát! Ki tudja, mi van a 2015-ös pakliban? Nem biztos, hogy olyan rossz év lesz ez! Még az is lehet, hogy túléli! Vagy ha nem, hát kinyúl! Hehehe!” /Durchmars Dezső, kibic és kártyajós/

„Mit bonyolítja itt az életemet, költő úr?! Huszonhat felolvasás kellett, mire rájöttem, hogy a zárójelbe tett számok csak jelzések, amiket nem szabad kiolvasni, mert akkor nem jön ki a szótagszám! Szegény cenzorsameszom teljesen berekedt a végére! Ráadásul nem elég, hogy komplikálja, de még politikailag veszélyes is! Még hogy pártérdek meg stikli! Maga egy pesszimista kozmopolita bérfanyalgó! NEM ENG.!!!” /Tompay Töméncz, főcenzor és pálinkafőzde tulajdonos/

„Súlyos logikai tévedéseket vétett a versében, költő úr! Ha ugyanis egy A esemény egyenlő (vö. ugyanolyan rossz, mint), B, C, D és E eseménnyel, akkor utóbbi eseményeknek egymással is egyenlőnek kellene lenniük. Ön szerint egy aranytojást nem tartalmazó tyúkhátsófertály látványa ugyanolyan szörnyű, mint kéken feküdni egy hideg boncasztalon?! Ehhez képest a pártstikli az élet természetes velejárója, a túlcukrozott tejszínhabos békön szalonnát pedig kifejezetten szeretem! Mondja költő úr, hányasa volt magának formális szillogisztikából?!” /Dr. Arisztotelész Atollné Hellén Hermeneutika, aktuálfilozófai pártideológus/

„Nem elég, hogy a versenyszférában túlhajszolt aranytojás tojástól kijött az aranyerem, és betegszabira se mehetek, mert elveszítem az állásomat, ráadásul ki is pellengéreznek! Még jó, hogy fel nem falnak! Hé, mit akar tőlem az a főszakács kinézetű őrült azzal a bárddal?! Jaj, van egy sanda gyanúm! Na, ez az év is jól kezdődik!” /néhai Aranytojgli Tojó, túlcukrozott tyúkpörkölt/

„A péptestben péplélek elv alapján munkálkodó lírikus jövőbe meresztett tekintetének balladai homályában meg-megcsillan a balsorsban elvesztegetett régi dicsőség tyúkvértől pirosult kése, amint kiegyenesített pártkasszák között megfogyva bár, de törve nem sántikál elő a múlt túlcukrozott kénköves bugyraiból. A mű mintegy kvázi lelki boncasztalra készteti az olvasót, akinek egyik szeme fél lábbal a sírban van, de a másik sem őszintén nevet. Igazi pszeudo-optimista halállíra!” /Jajvári Butélia, irodalmár és pépnevelő/

„Ó, drága egyszülő anyám! Szerinted én marhultam meg, vagy tényleg az a barbár bölömbivalyság van odaírva, amit az imént felolvastam neked?! Hát nincs a fejlett XXI. század elején az országnak egyetlen olyan intézménye sem, amelynek költészetre keményedő gumifalai között Frady Endrét hermetikusan el lehetne zárni a külvilágtól?! Inkább fagyjak kékre egy boncasztalon, minthogy ezt a rettenetet még egyszer el kelljen olvasnom! Világ médiacelebtelenítői, egyesüljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az emberek folyton az újévet várják, az újévek viszont mindig engem várnak és Boldog Chuck Norrist kívánnak egymásnak.” /Chuck Norris, a boldog/

„Boldogok a Chuck Norrisok, mert az odatartott másik orcájukon szilánkosra törik az ellenségeik túlcukrozott ökle.” /Jézus/

Új Remények

Remény Retekné Ritka Rigó terhes volt. Ikreket várt, hetes ikreket.
- Hűha, az új Remények születésekor szükségünk lesz egy jóval nagyobb lakásra, egy kisbuszra és néhány jól képzett bébiszitterre! – morfondírozott Remény Retek, ám mivel nagy szerencséjére az anyai nagybátyja IV. Rögény néven az ország királya volt, hamarosan kiutaltak nekik egy kacsalábon forgó tízszobás palotát parkkal, fedett úszómedencével és egy ötvenezres stadionnal, valamint két luxusbuszt saját sofőrrel és gyerekenként 1-1 darab diplomás bébiszittert. A főbejáratnál hatalmas márvány Hófehérke szobor fogadta az érkezőket és a kertből nem maradhatott el a hét kerti törpe sem. Ez adta az ötletet a gyerekek névválasztásához is. Hamarosan megszületett tehát Remény Tudor, Remény Vidor, Remény Szende, Remény Szundi, Remény Hapci, Remény Morgó és Remény Kuka. A gyermekek egészségesek voltak és szépen fejlődtek. Az uralkodó elvállalta mindnyájuk keresztapaságát és a születésnapjukon bőkezű ajándékokkal halmozta el őket. A nép ugyan éhezett, de a család szépen gyarapodott.
Boldogan éltek, míg meg nem halt IV. Rögény, aki egy forradalmi nyaktiló következtében sajnálatos hirtelenséggel elvesztette a fejét.
 A demokráciára vágyó nép köztársasági elnököt akart választani és mivel kivételesen és teljesen valószínűtlenül épp józan paraszti ésszel gondolkodott, nem a rózsaszín ígéretekben akart hinni, hanem a „nomen est omen”  elv alapján a leginkább realista nevű személyben. Így a választás utolsó fordulójára csupán két esélyes jelölt maradt csupán: Remény Kuka és Hitel Alma.
 Bár  mindketten fiatalok voltak és hiperrealisták, ám ennek ellenére első látásra egymásba szerettek, így nem csoda, hogy összeházasodtak. Alma jó feleség módjára visszalépett Kuka javára, így 83%-os részvétel mellett Remény Kuka lett az új köztársasági elnök, aki, ha a mutyizmust visszasíró IV. rögényista állammaffia magányosnak álcázott merénylője le nem lőtte volna, minden bizonnyal új Reményeket nemzett volna sokat éhezett népe felvirágoztatására.
 Remény Kuka temetésén sokan voltak, akik előbb mind felkerültek a Duna műjegén 2/3-os többséggel megválasztott V. Rögény király titkosszolgálati főnökének, Subatov Sebőnek a listájára, majd nem sokkal később már együtt közmunkálkodtak a vadonatúj  Recsk borvidéki Kancsó Aréna VIP páholyának építési munkálatain. A Remény ikrek és gyermekeik - az új Remények – ebben az EU-s projektben is hasznos közmunkásnak bizonyultak, hiszen ők haltak meg utoljára...

Karácsony jön...

Karácsony jön hamarosan,
Tömve van a Tesco, Auchan
Árukkal és emberekkel.
Ily tömegben egyrészt meg kell
Küzdeni a puszta létér’,
Másrészt ez egy „Dől a lé!” tér,
Hol a multi nagyot kaszál,
S ideghálón feszül a szál,
Mígnem egyszer el is pattan
És az „Illem hogyan hat?” tan
Megbukik, mint egykor Kádár,
Miközben a fürdőkád ár
S minden egyéb termék ára,
S Tercsi, Fercsi, Kata, Klára
Plafonon van, s mind mást okol,
Mért szabadul el a pokol…

Karácsonyi szeretet ki-
-fejezésből így kötnek ki
Tízpercenként hatan-heten
Baleseti Sebészeten.

„Elnézést, most nem tudok nyilatkozni, mert épp egy sürgős esetet látunk el! Egy ájult mormon presbiter torkából kell eltávolítanunk egy ismeretlen tettes által beledöfött tűsarkú Barbie babát! Szentestéig még csúcsra járunk, utána viszont a detoxikálósok fognak beleőrülni a rengeteg melóba. Elég strapás ez a szeretetünnep!” /Dr. Szike Szilárd, a Nemzeti Traumatológiai Ambulancia főamputáns adjunktusa/

„Az elvetemülten plagizáló költő – ha ezek után még annak lehet nevezni - idézőjelek és forrásmegjelölés nélkül használja az egykoron az egész ország által kívülről fújt gyerekversem egyik legszellemesebb sorát! Követelem, hogy csokimázzal bevonva vessék oda a mindig éhes Hakapeszi Maki elé! Költő úr, magának véget ért a móka mára! Kellemetlen Karácsonyt és Boldogtalan Új Évet Kívánok!” /Móka Miki/

„Hát mi?! Mi megint kimaradtunk?! Hát minket már a plágiumból is kihagytak?! Bezzeg a Versmondó Lány sosem tenne ilyet! Hogy a jászolbéli ló lambadázzon a költő bácsi füle tövén és falja fel a Hakapeszi Maki!” /Jóska, Sári/

„Pfúj! A zsíros költő helyett nem kaphatnék inkább tíz tábla csokoládét Karácsonyra? Hakapeszi, ha kap, eszi!” /Hakapeszi Maki/

„Jé, most vettem észre, hogy mi kancsal rímpár vagyunk a Mokka Mikkivel!” /Mikkamakka/

„Hányasod volt helyesírásból, te kadarkamámoros gumikandúr?! Annyi eszed sincs, mint egy selejtes kínai karácsonyfadísznek! A Mokkamikki egy finn kávémárka, nem egy személy, te csoffadtagyú bájpörc!” /Aromó, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl/

„A költő a szeretet ünnepén elszabaduló poklot a multinacionalista áruházláncok akciós vásárlásra odagyűlt farkastörvényszéki hiénáivá vált őrjöngő tömegek Jézuska nevében elkövetett ajándékozási vérfürdőjéhez hasonlítja. Az irodalom szélmalomharcosaként küzd a kulturális keresztes háborúk hipokrita materializmusa és barbár pénzszórása ellen. Az angyali lurkónak karácsonyra méregdrága számzáras szemidigitális szupercellát vásárolni akaró szülő baleseti sebészetre kerülése pedig nem más, mint maga a minden rothadványa ellenére is csupa nagybetűs ÉLET: Szeressük egymást gyerekek, ha mind beledöglünk is!” /Elefántcsonttornyi Zomboldné Vákuum Vendetta, szintaxis szeparátor és bejgli töltelék determinátor/

„Dől a lé, dől a lé, dől az ÁFA lé, még az éjjel behajtom majd én!” /Harács Herbert, adóhivatali főzabrátor/

„Úgy látszik, nem hiába abajgattam annyit Frady Endrét, ebben a legújabb förmedvényében, bár a tőle megszokott rettenetesen alacsony színvonalon ugyan, de végre odacsűr, sőt odaokád a zsebszipoly népnyúzó multinacionális áruházláncok hamis reklámokon felhizlalt pofájába! A tizenhetedik, az üres sor kifejezetten tetszik. Anyámnak okvetlenül felolvasom a többit is, de csak miután lefeküdt aludni és áramtalanítottam a hallókészülékét.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha én egy szeretet ünnepi tömegverekedésben csak átlag másfél percenként tudnék egy embert a baleseti sebészetre juttatni, akkor azonnal kérném a korkedvezményes nyugdíjaztatásomat! Ennél még a Templomban korbácsoló szelíd Jézus is többet termelt, igaz, hogy Ő még röptében meggyógyította az áldozatait, akik így ép testtel zuhantak ki a bejárat előtti kőlépcsőre.” /Chuck Norris/

Tea

„A tea jó dolog, szépen párolog, és illatos az illata.” /KFT együttes/

Tea finom, tea nyugtat,
ahogy a szerelem búg Tat-
-jána levelében ódon
boldog békeidős módon.

Így szürcsölök forró teát,
csak szerényen, nem ám teát-
-rális mozdulatok mellett,
s rájövök, hogy somméz kellett

volna bele másfél kanál.
Ekkor zajos UTE fan áll
elém s zöld majmozik rútul.
Muszáj átrúgnom az út túl-

-oldalára, hol most bömböl.
Ráordítok telt tüdőmből:
„Vissza ne merészkedj te ám!”
s tovább szürcsölgetem teám.

„Jól átvertem az olvasótáboromat! Mindenki azt hitte, hogy Tatjána levelét Tatjána írta, pedig nem is ő volt, hanem én magam! Höhöhö… (durr!) hgrrrhhhh…” /Alekszandr Szergejevics Puskin utolsó szavai a sorsdöntő tűzpárbaja közepette/

„Sose gondoltam volna, hogy az ilyen agresszív zöld majmok teázni is szoktak! Én azt hittem, hogy egész nap ülnek a fán, kókuszdióval hajigálják egymást és banánnal vakaróznak, ami az orrukat is tisztíccsa.” /Lila Leó, zajos UTE fan és betanított fejőgépzsírozó/

„Somméz?! Pfúj! Utálom, amikor rajtam élősködnek a méhek! Piramis lapítsa szét a kaptárukat!” /Som Lajos, nyugdíjas rocker/

„A nagy orosz lélekkel fűszerezett petyhüdt teázás közben a belső békére rátörő külvilági agresszión felülemelkedni vágyó, ám ehelyett az agresszor lila majmot erővel eltakarító költő a megélt konfliktusból az anglomán teaszürcsölés semmittevésével hullik vissza a vágyott belső békébe. Pillanatragasztós kézzel letehetetlen olvasmány.” /Kence Ficéné Avon Hattyú, Shakespeare fordító és vegyszer ügynök/

„Ki nem állhatom ezeket a folyton füstölgő fociultrákat! Ezek a huligánok állandóan rágyújtanak! Vagy egy indulóra, vagy egy tévészékházra! Vissza kellene állítani a három év kötelező sorkatonaságot, oszt’ majd megtanulnák, hogy mi a magyarok istene! Nem lenne teázgatás, meg hőzöngés, hanem csend, rend, fegyelem!” /id. Lajtos Alajos, nyugalmazott főtörzsőr- és tömbházmester/

„Jaj, fater, ne bugyborékoljon állandóan, mert behabzik a prosztatája, oszt' rámegy a gyomoridege, hogy nem tud dönteni a Prostamol Uno meg a Prostagutta Füzike között!” /ifj. Lajtos Alajos, reklámszakember és gyógyszerdíler/

„Egy költőt helyesen csak az utókor ítélhet meg. Ha jósolnom kéne, azt mondanám, hogy ganajtúró bogár legyek, ha ez az irodalmi tömeggyilkos, ez a szellemi kútmérgező valaha is iskolai tananyag lesz! Anyám szerint ganajtúrónak lenni jobb, mint imádkozó sáskának, mert fekáliából mindig több van, mint hitből, de hát ő mindig is hadilábon állt a klerikális reakcióval. Sebaj, ha tévedtem, legfeljebb a kecskegyomrot is megjárt Frady kötetmaradványokból készült bűzlő labdacsokat fogok magam előtt görgetni. Mert megérdemlem!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A minap a Hiperhős Klubban teáztam, ahol is Superman azzal viccelődött, hogy szerinte Frady Endre a költészet Chuck Norrisa. Ekkor ráfújtam a kannányi tűzforró vérteámra és az így kapott jégtömbbel odafagyasztottam a szupercsávó nyelvét a talpához, majd belehajítottam az Androméda ködbe.” /Chuck Norris/

Akut kleptománia

Én csupán egy dolgot bánok,
Azt, hogy bezárult az OPNI*,
S így az akut kleptománok
Könnyen tudnak közpénzt lopni.

Döfődjön egy injekció
Igazmondó lével farba,
 Kiderül, hogy ki rossz, ki jó,
 S előáll végre a farba!

Á, elméből nem az ép ül
 Tort! – tanulságot  így vonok:
OPNI* itt már sosem épül,
Csupán üres stadionok...

*Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, egykori Magyar Királyi Tébolyda alias diliház

„ Na, költő úr, most lelepleződött! Lehullt a nyugatimádó rókapofájáról a multi-áruházláncban vasárnap vásárolt pakisztáni gyerekmunkával gyártott álarc és kiderült, hogy maga egy Gyurcsány kottájából játszó amerikai szekértoló liberálbolsevista komcsibérenc! Maga egy rezsinövelésért kampányoló drogos vizeletű romkocsmatöltelék,  és még maga merészel lobbizni a bolondokháza megnyitásáért?! Majd mindjárt kap egy-két lenyugtató kokit és sallert, oszt' hentereghet a kettes cella betonpriccsén! Goodfriend pincsi!” /Csávás Kálmán, NER-TEK vezérőrnagy/

„Én már 1791-ben javasoltam a tébolyda felépítését, de a sok debil bürokrata miatt csak 1868-ban kezdett üzemelni a rólam elnevezett mezőn. Hála a – nyilvánvalóan – Habsburg származású udvari költőnek, hogy felelevenítette  eme jeles intézmény fájó hiányát! A megszűnése azt jelenti, hogy a Monarchiában már nincsenek elmebetegek? Jaj, de jó, akkor nyilván minden alattvaló boldogan él, amíg meg nem hal! Vagy már a halál ellen is megtalálták a tökéletes elixírt? Kár, hogy én ezt már nem érhettem meg!” /II. Lipót császár/

„Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve! A nép szeret és Ferenc Jóskának hív! Ha meggondolom, hogy én fojtottam vérbe a szabadságharcukat, akkor azt kell gondolnom, hogy vagy nekem kéne a Lipótmezőn laknom, vagy a magyaroknak...” /Ferenc József császár/

„Kikérjük magunknak a nyilvánvalóan szer hatása alatt álló költő vádaskodását, a stadionok ugyanis nem üresek! Meccsenként és csapatonként jelen van tizenegy kezdőjátékos, öt csere, egy edző, egy gyúró, egy orvos, egy intéző, huszonhárom meghatározatlan funkciójú főállású kísérő, plusz egy játékvezető, két asszisztens, egy negyedik  csereintéző lótifuti, valamint a játékvezetői testület ellenőre és a sportújságírók. Ez simán van száz-százötven ember! Még hogy üres stadionok?! Rágalom!” /Sörhas Sumák, sportért felelős államtitkár helyettes/

„Szegény anyám migrénes fejfájásos és heveny hasmenéses tüneteket produkálna, ha ezt a szellemi kútmérgezést felolvasnám neki! Én magam legszívesebben sárba tipornám ezt a pszichopata ámokfutást, de félek, hogy kiújul a lúdtalpam és még lábgombát is kaphatok! Abban viszont egyetértek a költővel, hogy tényleg kár volt megszüntetni a diliházat, mert így valóban hontalanul kóborol ez a rosszabb sorsa érdemes kübliagyú guanóvájár!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egyszer helyrerúgtam egy akut kleptomániás OPNI szökevény  politikus agyát, aki utána hatszoros Teréz anya díjas alamizsnaosztó lett és épp a múlt héten halt éhen az általa alapított ingyenkonyha színültig telt gulyáságyúja mellett.” /Chuck Norris/

Gyorsétterem

Oly gyors ez a gyorsétterem,
Hogyha teljes krafttal futol,
S én is, kidagadva erem,
Alig érhetjük mi utol.

Gyorsétterem gyors, sőt sebes,
Vetekszik mesterrel, Mekkel
(Kit, ha farkas harap, sebes
S gyógyítani persze meg kell.

Aki Elek-vértől ijedt,
S hányingertől majdnem alél,
Jó, ha szellős tóhoz siet,
Hol leendő McFish hal él.)

Létünk malacfarknyi kurta,
Úgy elillan, mint a permet,
S testalkatunk fast food gyúrta
Utópiás gyorsét termet.

„Mi volt ez?! Dzsízösz Krájszt, hát mi volt ez?! Mi a bélbolyhokba belebűzhödt brutálbugyuta buldózerlíra volt ez?! Mi a Mekk mesteri kóros tehetségtelenségbe oltott szellemi leprajárvány volt ez?! Frady Endre ismét elővette a 'Gondolkodás nélkül leírom, ami először eszembe jut, hiszen mindegy, csak zavaros legyen!' irodalmi hitvallását és alkotott egy olyat, amit a király is csak gyalogjárás után termel. Anyámat hét lakat alatt kell őriznem, nehogy megcsapja a költő förmedvényének ebola-fakó szaga!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha megharapna a farkas, simán meggyógyítanám magamat és a farkast is, mert orvosnak is tökéletes vagyok. Én Mekk Elek remekelek! Naná!” /Mekk Elek, ezeregymester/

„Naná, hogy jól vezetek!” /Rainman/

„Nem beszélhetnék egy másik orvossal? Inkább a doktor Kotász, mint a Mekk mester! Akkor legalább hamar túl lennénk a dolgon!” /a farkas/

„Macska az úton már túl van a dolgon és nélküle száll az idő...” /KFT együttes/

„Macka már nem lenni úton, viszont lenni nálunk óccó ész finom kiciccípősz szecuáni cirke!” /Kan Dúr Léé, kínai főszakács/

„Nem félek a kihalástól, mert a McFish-ben is annyi a hal, mint tanári fizetésben a vásárlóerő!” /egy hal a szellős tóban/

„Tíz és fél évig tiszta voltam, de ennek a versnek a hatására újra a pohárhoz nyúltam. Én is tipikus utópiás lettem, bár a termetem még nem gyorsét. Szégyellem magam! Margit, meg tudsz bocsájtani?” /Alpakka Atanáz, anonim alkoholista és alhadnagy/

„Persze, megbocsájtok, de azért pár hétig még pusztulj innen, hogy vezekelj is azért, amit elkövettél, te utópiás zsigergyík!” /Híd Margit, dunai átkelő és közpénztemető/

„Gyorsétterem?! Ugyan már! Gyorsabban emésztek, mint ahogy ők sütnek. A múltkor is kértem két sajtburgert, és mire a másodikat megkaptam, az első már rég a gatyámban volt!” /Chuck Norris/