Horvátország-Magyarország 6:6

(vízilabda Világliga mérkőzés)

Ez a remek 6:6
Pozitívan hathat.

A kis gyufaárus lány

(Happy End-es rövidített változat Fanni lányomnak a vers- és prózamondó versenyre)

Karácsony este egy didergő kislány rótta mezítláb a havas utcákat. Gyufát árult, de a közönyös emberek rá se hederítettek a portékájára. Napok óta nem evett és úgy érezte, hogy menten elájul. Már hazamenni sem volt ereje, mert a kis jégcsapos kunyhójuk, amelyben mostohaanyjával és annak tizenhárom lányával lakott, a város szélén volt, innen messze, nagyon-nagyon messze…
Egyre erősebben havazott és az önsajnálata nőttön-nőtt. Könnyei az arcára fagytak, és amikor egy testes ember őt észre sem véve egy hókupacba taszította, majdnem megadta magát a sorsnak.
Ám ekkor felülkerekedett benne a dac és gondolkodni kezdett. Hirtelen rájött, hogy az emberek az elektromosság korában már nem rohangálnak Karácsony este gyufa után, viszont azt is látta, amint rénszarvas lapockát és medvefelsálat rágcsálva sétálgatnak és szuttyogva próbálják kiszívogatni a foguk közé ragadt húsdarabokat. A kis gyufaárus lány ekkor végső erejét megfeszítve letörögette a foszforfejeket a gyufái végéről és kiabálni kezdett:
- Fogpiszkálót vegyenek! Reklámáron a fogpiszkáló! Karácsonyi készlettisztítás! Fogpiszkálót vegyenek!
Hát láss csodát! Az emberek hosszú tömött sorokban rohamozták meg a kis fogpiszkálóárus lány portékáját. Egy növényvédő- és mosószereket, valamint műtrágyát gyártó burzsoá pedig az összegyűjtött foszforfejeket vásárolta meg.
Az ámult kislány röpke fertályóra alatt kerek egymillió eurót keresett. Örömében táncra perdült volna, de elgémberedett lábai kicsúsztak alóla. Segítséget akart kérni, de a tér közben kiürült. Nem akarta elhinni, hogy egymillió euróval a zsebében fog megfagyni és éhen halni egy ekkora város kellős közepén. Sírva fakadt…
Sírt, sírdogált, ám egyszer csak észrevette, hogy a tér sarkán valaki ott felejtett egy Chuck Norris mintás Boeing 747-es utasszállító gépet.
- Egy valódi Jumbo Jet! – kiáltotta, mert még a becenevét is jól ismerte. A géphez kúszott és beszállt. Bár sanyarú sorsa miatt az iskolában csak bukdácsolt, ám két tantárgyból, ének-zenéből és utasszállító repülőgép vezetésből mindig jelest kapott.
A gép hűtőszekrényében talált kaviáros lazacos szendvicset jóízűen elfogyasztotta, majd jóllakottan beült a pilótafülkébe. A térről kivezető Hans Christian Andersen sugárutat kifutópályának használva felszállt a hószállingózásos légtérbe és boldogan dalolni kezdett. Csengő hangja betöltötte az étert:

Erre vágytam már oly régen,
Gépen szállok fenn az égen.
Galambraj szállt körülöttem,
De már nem, mert elütöttem!

Sálálá-lálá…

A város fölött kiszórta a gépből az egymillió eurót, ami ezer darab ezereurós csomagban pottyant a hóban fagyoskodva üldögélő ezer darab kis gyufaárus lány ölébe. Az ámulattól tátott szájukba pedig a repülő hajtóműve által megsütött galambok hullottak bele.
Az égen eközben a Chuck Norris mintás Boeing 747-es utasszállító gép pajkos UFO-kkal kergetőzött önfeledten. A szeretet ünnepén a földlakó együtt játszott a földönkívüliekkel. Ez volt a második legszebb Karácsony a Földön!
Aki nem hiszi, járjon utángyártott Zaporozseccel!

Interjú az új szövetségi kapitánnyal

- Kapitány úr, van egy perce?
- Persze! (rím kedvéért: perce!) /szerk. megj./
- Mondja, méltóságos Pintér
  úr, az EB minket kint ér?
  Ott leszünk, hol gall kakasok
  mellett csapat is marha sok,
  s huszonnégyben leszünk benne?
  Az ugyebár tök szép lenne!
- Összefogunk, megcsináljuk!
  Jól elkenjük majd a szájuk!
- Kiknek, kedves Attila úr?
- Kiknek?! Ne szólj vissza, gyaur
  zugfirkászka! Lefejellek,
  s elszállsz, mint a csirkemellek!
  Bárkinek, aki szembe jön!
- Nagyon irigylem ám! Hej, Ön
  kincstárian optimista!
  Van már keret, van már lista?
- Nálam NB I az alap.
- S jó nekünk a kettes kalap?
- Kalap?! Stylist-nek nézek ki?!
  Devecseri, csússz be neki!

„A sajtó miatt tartunk ott, ahol tartunk! Kikérem magamnak, hogy jöttment, nevesincs zugfirkászok ilyen rosszindulatú, csúsztatásokkal teli cikket jelentessenek meg rólam! Nem is a Devecseri csúszott be a parasztjának, hanem a Guzmics!” /Pintér Attila, szövetségi kapitány/

„Bennem van a magyar válogatott is?! Te jó ég, hogy kerülnek ezek ide?!” /a kettes kalap/

„Ahogy elnézem az NB I-es bekkeket, meccsenként 5-10 percre még én is be tudnék szállni.” /Buzánszky Jenő, az Aranycsapat 88 éves jobbhátvédje/

„Jó edző az Attila, majd ő korbáccsal odacsap az Attila, mert kemény edző az Attila, nem kell külföldi edző, csak az Attila, ő magyarul ordít az Attila, vele kijutunk az Attilával, mert jó magyar edző az Attila, ilyen kapitány kell nekünk, az Attila! Hajrá magyarok! Ria-ria Hungária!” /Böszményi Jenő, törzsszurkoló és jegykezelő/

Mi a gond, lángosképű morcoska? Te is hordhatnál keménykalapot, vagy cilindert, ami jól állna a csíkos zakódhoz és a fűzöld nyakkendődhöz! Ja, és többet kéne mosolyogni, az jót tesz az arcbőrnek! Csak a ráncaidat veszítheted.” /Cifra-Szűr Ágoston, stylist és úri szabó/

„Frady Endre, a magyar futball és Pintér Attila?! A ló, a rossz és a csúf! Mit vétettem?! Nem értem anyámat, hogy születésem előtt miért nem disszidált Új-Zélandra?! Akkor most a lehető legmesszebb lennék ettől a még szánalomra sem méltó bagázstól! Ohne Ungarische Wirtschaft!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Csák Máté nevű ősömre tekintettel felajánlottam, hogy szívesen lennék a magyar válogatott rúgóedzője, de azt mondták, hogy ha egy labda elemi kicsi cafatokban jut a kapuba, az nem gól, mert nincs meg a teljes terjedelem. Eh, mindegy! Megyek és lefejelek kínai műholdat!” /Chuck Norris/

„Szét kéne zavarni ezt a korrupt bagázst! A bevétellel még a meccsek utáni hideg zuhanyra valót se keresnék meg, oszt’ mégis milliókkal tömik a zsebüket! Meg kéne szüntetni a magyar focit, a pályákra beengedni a teheneket legelni, és a játékosokat, meg a vezetőket elzavarni a bányába dolgozni! Söpredék! Mindenki monnyonle!” /Hlavács Ödönné Sturchammer Aranka, kisnyugdíjas fejőnő/

Késleltetett tél

Télmanó, amiben hittél,
Megdőlt, hiszen nincsen itt tél!
Tíz fokos a kánikula,
S izzad anyám mindkét nyula,
Eufrozina és Sára,
S esik a hólapát ára!

Bárcsak már a hó is esne!
Télmanó, most légy szíves ne
Hibázz, sok hó hulljon le, sőt
Küldj rá fagyos-jeges esőt!
Sufnimban vannak az átok
Eladatlan hólapátok!

Télmanó, a hó még ma kell,
Hólapátot hadd adjak el!
Holnap felkopik az állam,
Akkor majd a Magyar Állam
Engem közmunkássá avat,
S ingyér’ lapátolok havat.

„Hahaha! Ha még akkor se lesz hó, amikor már közmunkán tengődsz, majd a kutyagumit fogod ötven ropiért szakmányban lapátolni a nyóckerben a járdáról!” /Sajt Emil, tömbházfelügyelő/

„Csak belekeveri a végére a politikát, csak belekeveri! Emiatt a vége NEM ENG.! A többi része meg a színvonala, illetve annak hiánya miatt szintén NEM ENG.! Holnap küldje be a szüleit és a költői engedélyét! Na, addig is hüccs ki!” /Drabál Dömény, főcenzor/

„Télmanó így, Télmanó úgy?! Nem vagyok a csicskásod! Ne kend rám a nyomorodat, te szerencsétlen!” /Télmanó/

„Ez az! Kapják csak meg a magukét és nyomorogjanak a dolgozó nép színvonalán ezek a vérszívó, a proletariátuson élősködő imperialista, monopolkapitalista nyugatbérenc hólapát készítő kisiparosok!” /Gőz Jenő, betanított OKJ-s vattacukor-hegesztő/

„Minden legyen az, ami! A krumplileves legyen krumplileves, a hideg tél pedig legyen hideg tél, elvtársak!” /Kádár János/

„Mi ez a genny az irodalom testén?! Mi ez a fertelmes kelés?! Nem elég, hogy nincs se tél, se hó, ez a bekadarkázott csehó-tahó mindezt még tizennyolc soron keresztül ragozza is! Ha az én anyámnak lenne két izzadó nyula, az egyiket biztos ráuszítanám a költőre, hogy harapja el a torkát. Anyám szerint, ahogy engem elnéz, mind a kettőt.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Télen kell-e a hó és egyáltalán kell-e a tél? Ám ha már van tél és esetleg van hó is, akkor azt el kell-e lapátolni? Ha igen, akkor mikor, kinek és hova? Maszekban, vagy közmunkában? Közbeszerzésben megemelt áron elnyerve és tökmagért kiadva, vagy kalákában izomból? Kinek érdeke, hogy ne télen legyen a hó? Tavasszal lesz? Spontán hó lesz, vagy speciális választási hó? Mire lesz elég ennyi hó? He? Nehéz a válaszadás, főleg, ha az embert hólapáttal kergetik a felhergelt közmunkások! Védj meg, Magyar Állam!” /Török Gábor, politikai elemző/

„Ki szólít, hogy mi van MÁ’?!” /Magyar Állam/

Piros lap

Suttyó balbekk talpal lábra
s tokán is térdel a galád!
Röhögve szól: „Mi az ábra?
Felkelsz, vagy én rúgjak alád?”

„Törött testem nem csak ál ok
arra, hogy itt haldokoljak!
Jaj-jaj, én nem szimulálok!” –
- bőgök, mint egy teli ól jak.

Zokszavamat tovább zengem.
Jön a bíró s ordít: „Hé, sért,
hogy át akart verni engem!”
Sípol s kiküld műesésért.

„Nem elég, hogy műesik a tizenhatoson belül, még bírónak is nevez a versében! Remélem, hogy örökre eltiltják!” /Vak II. Jenő, játékvezető/

„Ez az, játékvezető sporttárs! Vesszenek a szimulánsok! Tönkreteszik ezt a szép játékot!” /Balta II. Lajos, balbekk/

„I hate this disgusting simulating prima donna! Buried him forever!” /José Mourinho, the Special One/

„Nem szép dolog a műesés, de hát az igazi esés se mindig. Itt azért véleményes, hogy a csatár csak eljátszotta a nyílt lábtörést, vagy a védőjátékos valóban egy kicsit szigorúbb volt a kelleténél. A röntgenképek visszajátszása után okosabbak leszünk. A játékvezetőnek ilyen esetben elvileg sárga lapot kellene csak felmutatnia, de ilyen durva műesésnél jogosnak érezhető a kiállítás is. Ez a szép ebben a játékban, hogy mindig lehet rajta vitatkozni. Csak nem érdemes.” /Puhl Sándor, nyugalmazott játékvezető és szakértő/

„Az az idióta szimuláns fetrengés közben összevérzi és ledöngöli azt a szép zöld gyepet, amit én tartok karban! Megnézném, hogy fekete salakon is ilyen önfeledten hemperegne-e?!” /Salgó Imre, pályamunkás/

„Bőőőőő!!!” /egy ólnyi jak/

„A jak (Bos grunniens) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, a tülkösszarvúak családjába és a tulokformák alcsaládjába tartozó állatfaj. Két alfaja a vadjak (Bos grunniens mutus) és a házijak (Bos grunniens grunniens).” /Wikipédia/

„El kell ismerjem, hogy a versnek van eleje, közepe és vége is, bár utóbbi túl sokat várat magára. Utána viszont fellélegezhetünk és friss levegővel kifúvathatjuk a tüdőnkből Frady Endre izzadt jakszagú költészetének áporodott szelletét. Anyám, kapcsold be gyorsan a békebeli NDK-s szagelszívódat!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egyszer fociztam életemben, de nem lett jó vége. Előbb megrúgott egy hátvéd, aki ettől atomjaira esett szét, majd a kapuba fejelt labdám a hálónál fogva kiszakította a földből a stadiont és a százhúszezer nézővel együtt magával rántotta az űrbe.” /Chuck Norris/

„Kedves Norris úr! Ha Ön tőkeerős külföldi befektetőként nálunk akarna stadiont építtetni, száz évre teljes adómentességet tudnánk Önnek biztosítani. Magyarország jobban teljesít!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

Kedves vers

Kedves réten kedves bokrok,
Kedves nyuszik, kedves fecskék.
Kedves a csend, nem bőg sokk-rock,
Kedves ég sem villám-reccs-kék.

Kedves medvék lakomáznak,
Kedvesen örülnek méznek.
Kedvességük nem hat máznak,
Kedves, ahogy énrám néznek.

Kedves macifenék alól
„Kedvesem” szól by ByeAlex,
Kedves kisrádióm dalol,
Míg szétnyomva meg nem hal. Ex.

„Az én kedvesem egy olyan… xrrr… khrr… ő az én kedvesem… ssssz… ghrrr… xcccssss… pfff…” /ex-Szokol, néhai kisrádió/

„Kedves ez az édi-bédi, tündi-bündi, utyuli-putyuli, cuki-muki versike! Csak az a csúnya-múnya, fránya-mánya, ugyuta-bugyuta, undi-bundi, lompos-loncsos és bozontos piszén-pisze kölyökmackó ne trancsírozta volna szét azt az ütyüli-pütyüli, csili-vili, atyala-patyala Szokol rádiót!” /Bülbül Etelka, műkörmös és Avon tanácsadónő/

„Brühühü! Jaj-jaj, szegény néhai kisrádióm, kedves ex-Szokolom! Brühühü!” /Frady Endre, költőgigász/

„Jaj, ráültem a rádiódra?! Bocs!” /egyik kedves mackó/

„Elééég!!! Mi ez a síkdebil ultrakreténségbe fojtott álóvodás gügyögés?! Mi ez a mézesmázos medvenyál?! Mi ez a nyafka-böfke álprobléma feszegetés?! Ha anyám annak idején olyan bölcsödébe járatott volna, ahol ilyesmiket szavalnak, ma már túl lennék pár agyműtéten és a taknyomat húzogatva merednék magam elé a János kórház vigyorgójában! Vendettare necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hát, költő úr, önhöz hasonlóan én sem vagyok a szavak embere, így csak röviden mondom el, hogy a ’by ByeAlex’ sziporkázó szójáték sőt szóvicc a kezdeti két-háromszáz elolvasásra még bugyutának, sőt ultraprimitívnek látszó verset ráemeli, rárezonáltatja az anglomán popkultúra mainstream vonulatának alsó rakodókövére, hiszen a ’by ByeAlex’, azaz a ’ByeAlex által’ kifejezés hangilag megjelenítve inkább a ’by-bye Alex’, azaz ’viszlát Alex’ jelentéstartalmat kezdi magára ölteni, miáltal megtudjuk, hogy ByeAlex épp távolodik ettől a fősodortól és kitisztulva mintegy végletekig leegyszerűsödik. No, hát ebben a szellemben olvassa csak fel még egyszer, költő úr! Hadd halljam csak!” /Kedves Lektor/

„Tökre cikiuncsi ez a vers! Ilyet bébikönnyű írni! Lehet, hogy költök egyet a huginak Karira!” /Safranek Zita, 4/c osztályos tanuló/

„Jaj, de jó! Költsél, lécci-lécci! Anya, majd olvasd fel nekem, mert én még nem ismerem a betűket!” /Safranek Lilla, nagycsoportos óvodás/

„Nem látod, kislányom, hogy hatfelé szakadok és közben térdig lóg a belem?! Kérd meg a jó apádat, majd ő felolvassa! Kedvesem, elszakadnál végre a nyavalyás számítógépedtől?! MOST!!!” /Safranekné Stressz Olga, zenepedagógus/

„Szóltál, szívem? Nem figyeltem!” /Safranek Kálmán, bértollnok és csembalószerelő/

„Safranek Kálmánt cserépedények okozta súlyos fejsérülésekkel szállították be kórházunkba, az éppen ügyeletes Szent Agapé Rendi Klinika sebészetére. Kedves feleségét, Olgát pedig egyidejűleg teljes idegösszeroppanással kezeljük. Mindketten folyton valami verset emlegetnek…” /Angelika kedvesnővér/

Karácsonyi történet

Abcúg Andersen, avagy miért kell nekem minden Karácsonykor bőgni a megfagyott kis gyufaárus lány horrorisztikus történetén?! 118 éven aluliak csak szülői felügyelet mellett olvashatják! Gyenge idegzetűek még úgy sem!

"A héten már a nyolcadik!"

A zabos lótekintetű Brusznyák Lajos tömbházmester izzadtan lapátolta a ház elől az éjszaka lehullott töméntelen mennyiségű havat. Egyáltalán nem volt ünnepi hangulatban.
- Utálom a fehér karácsonyt! – mondta és a hóba köpött. Sóhajtva folytatta a munkáját, amikor a lapát megakadt egy kisebb hóbuckában. A házmester nyögve nekifeszült és kifordított valamit a hó alól. Jó ürügyet szolgáltatott a pihenésre, hogy megnézze, mi az. Hamarosan rájött, hogy csak egy megfagyott kis gyufaárus lányt temetett be a hó.
- A héten már a nyolcadik! – dühöngött – Vihetem a szelektívbe!
Az utca végén, a Viharr Kálmán téren kupacokba gyűjtötték a Karácsonykor megfagyott könnyfakasztó mesehősöket. A zabos lótekintetű tömbházmester, vállán a megfagyott kis gyufaárus lánnyal elballagott a „tufaárus fiúk”, a „jószívű árvák” és a „mindenüket szétosztók” táblák előtt és megkereste a „kis gyufaárus lányok” feliratot. A kupac előtt már várta az átvevő.
- Jó reggelt Lajos bá’! Kapás van?
- Kapás! A héten már a nyolcadik! Ezek a kis gyufaárus lányok korán fagynak!
- Ja! Amióta az a kegyetlen Andersen cég kihajtja őket a termékmintákkal, folyton itt kötnek ki.
- Hát, nem szeretnék Andersen-féle kis gyufaárus lány lenni! Az biztos karácsonyi fagyhalál! Én meg áshatom ki őket a hó alól! Na, megyek vissza dolgozni!
- Boldog Karácsonyt, Lajos bá’!
- Gúnyolódsz?! Szétüsselek ezzel a lapáttal?!
- Mi van, öreg?! Agyára ment az örömünnep?!
Szó szót követett és a zabos lótekintetű Brusznyák Lajos tömbházmester súlyos lapátjával nagyon ellátta a fagyott kis gyufaárus lány átvevő fiatal nyikhaj baját.
- Na, lesz mit mesélnem ma este az unokáknak! – gondolta elégedetten a verekedéstől felvillanyozódott tömbházmester és már nem is volt zabos a lótekintete.
Hát ezt okozza a szeretet ünnepe!

Téli debiles

Időt nem állít meg farács,
Halad s beköszönt a Karács-.
Aztán elhal, mint kit nyíl veszt,
S máris itt a zajos Szilveszt-.

Hol van az -ony, s hol van az -er,
Levágta egy baltás azer?! –
- Kérdi bennem fagytól bősz én.
Van hideg, ám nem van kőszén.


„Nem én voltam! Nem is jártam arrafelé! Valaki más vihette oda az ujjlenyomataimat, de jaj neki, ha megtudom, hogy ki az illető! Szelem szanaszét!” /Tupir Baltajev, kaukázusi kefir készítő és -ony-er díler/

„A svéd fenyőből készült lapra szerelt Smjörreng farács még az időt is megállítja! Vagy legalább is eltakarja a faliórát. Faliszekrény méretben most csak 99.990.- Ft + ÁFA!” /Bo Gustaffson, IKEA termékmenedzser/

„Epilepsziás roham közben sosem írtam verset, de ha írtam volna, akkor az körülbelül ilyen lehetett volna. Hja, az ember ne szégyelljen folyamatosan újat tanulni, tanulni, tanulni!” /Lenin/

„Fejlövés esetén tényleg lehetnek ilyen gondolatai az embernek, de rendszerint inkább bölcsen eltitkolja. Ezek szerint van, aki mégsem.” /Lennon/

„Ha én véletlenül egy ilyen szózagyot írnék, szégyenemben azonnal formáznám a merevlemezt és felgyújtanám a számítógépemet, majd haladéktalanul felkeresném kezelőorvosomat és gyógyszerészemet. Anyám szerint ezt e nélkül is megtehetném, mert az én koromban már érdemes rendszeresen ellenőriztetni a prosztatát, a vércukrot, meg a koleszterint. Amióta eltiltottam a Frizbitől és az esti Híradótól, azóta állandóan velem foglalkozik!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kikérem magamnak, hogy a nevemet az engedélyem és jogdíjfizetés nélkül ilyen szövegkörnyezetben döngöljék agyagba! Engem ingyen senki sem járathat le!” /Karácsony Szilveszter, húsvéti nyúl tenyésztő és pünkösdi rózsa kertész/

„Nem van kőszén!!! Nem van!!! Édes Istenem, mit vétettem?! Hol rontottam el?! Brühühü…” /Névmás Aranka, Frady Endre egykori magyartanára/

„Amióta a költő úr szénnel fűt a cirkóban, azóta naponta járok ki a kazánhoz nagyjavításra. Nincs okom panaszra, mostanában jól keresek.” /Metán Mihály, gázkészülék szerelő/

„Az utóbbi időben valaki rendszeresen lopkodja a fekete széngombjaimat!” /Jég Jenő, hóember/

„A rendőrség elfogatóparancsot adott ki F. Endre 48 éves budapesti lakos ellen, aki hideg vizes kényszergyógykezelés közben megszökött a Freud Zsigmond Elmeklinika zárt osztályáról és azóta ismeretlen helyen tartózkodik. Az átlagos testalkatú személyt erősen nedves, kőszénfoltos zöld-fehér csíkos pizsamában látták utoljára hóemberek társaságában. A rendőrség a lakosság segítségét kéri.” /Dr. Haptákné Bilincs Matild törzszászlós, a BRFK sajtószóvivője/

„Azt a zöld-fehér pizsamás idegroncsot már ne keressék! Az előbb itt járt, és amikor be akart osonni a védőőrizetemre bízott szénbányába, kihajítottam a világűrbe.” /Chuck Norris/

Fedél nélkül

Olyan embert, ki már hat tél
Óta csak a híd alatt él,
(Mely hely főleg télen randa)
Nem érint a propaganda.

Hatalom nem érző alant,
Nem tekint se hajléktalant,
Se jövőt, csupán a Jelent,
S Most voksot e had nem jelent.

Szavazatok, nem emberek…
„Alig vesztek, sokat nyerek,
Hogyha őket elzavarom!”
Jogállam állott itt, ma rom…

„A jogállam keretei között… ööö… a polgárok jogai… ööö… az utcakép elcsúfítása… ööö… nem engedhető meg… ööö… mosdatlan emberek… ööö… bűnözői magatartás… ööö… a kéregetés zavaró… ööö… hatósági eltávolítás… ööö… közmunkaprogram… ööö… Eurázsia… ööö…” /Perc Valér, XXX. kerületi polgármester/

„Na, erről van szó! Ha magyar költő lennék, minden valószínűsége szerint én is ugyanígy írtam volna meg. Da panem, Domine!” /Ferenc pápa/

„Nem csak kenyérrel él az ember, szentatyám! Időnként jólesne egy kis misebor is!” /Dr. Filléri József, öt nyelven beszélő Fedél Nélkül árus és kétszer elvált ókortörténeti bölcsészprofesszor/

„Idenézz, anyám, mondanivaló!!! Jó-jó, a színvonal az megszokottan olyan, amilyen, de hát Bálámnak is egy szamár árulta el az igazságot. Frady Endre egy elszabadult hajóágyú, aki ezek szerint időnként az ellenségre is veszélyes. Remélem, hogy Hajdú Péter is ott van a fedélzeten!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Megállj bundásszájú Puzsér, ezért is beperellek! Csak előbb még leparkolok ide erre a mozgássérült helyre.” /Hajdú Péter, médiaceleb/

„Hogy a fedél nélkül élők kriminalizálásnak van-e szavazatmaximáló, esetleg minimálisan optimalizáló hatása, vagy ez csupán a hibahatáron belül is alig érzékelhető populista intézkedés, melynek kiszámíthatatlan jelentősége, vagy talán jelentéktelensége erodálja, netán korrodálja annak a kifinomultan machiavellista propagandának a marginalizálódó hatását, aminek kiszámítása a politológia kereteit messze meghaladó objektivitást igényel, nos erre nem mernék egyértelmű talánnal felelni.” /Török Gábor, politikai elemző/

„A nagy liberálbolsevik nevettető ezúttal keserédes, már-már rusztikusan gyújtóhatású társadalombírálata a mi osztatlan figyelmünket is felkeltette. Azonnal letartóztatni!!!” /dr. Csávás Kálmán őrnagy, a antiterrorista alakulat OKJ-s kiképzésű előállítási professzora/

„Híd alatt élés, híd alatt élés… Megvan! Hídalattélésadó!!!” /Persely Pál, bevételügyi államtitkár/

„Ha ez egy Monty Python jelenet lenne, akkor most felvenném a páncélruhámat és egy gumicsirkével fejbe verném az államtitkár urat.” /Terry Gilliam/

„Én egyszer megütöttem valakit egy gumicsirkével, aki vulkanizálódott fejjel azonnal berepült a Napba.” /Chuck Norris/

Nincs a tóban...

Nincs a tóban emu, csak rák,
Mert vízben az emucsakrák
Felfúvódnak, szottyá áznak,
S hatnak felbugyborgó gáznak.

Vízi emu ezért ritka,
Mint Marson a halkalitka,
Vagy mint Texasban a gleccser,
S biztonsággal szálló Reccs Air.

Reccs Air gépek gyakran törnek,
Úgyhogy biztonsági őrnek
Csak az menjen oda, aki
Esni vágy, mint gólyakaki.

Gólyapotty a tóba alél,
Ahol sajnos kevés hal él
(Ötig számolni sem kell), sőt
Egy se, csak rák. (Sort nézz, elsőt!)

„Kár, pedig ötig még én is el tudnék számolni!” /Artúr, a brikettek királya/

„Háromig, felség!” /Sir Lancelot, lovag/

„Borzalmasabb, mint egy Reccs Air katasztrófa! Csak azért nem nevezném a XXI. század legrettenetesebb versének, mert a hátralévő 87 év alatt még bármi megtörténhet. Hátha megint ír valamit ez a kretén. Anyám szerint azt én már nem érem meg, ha folyton így felhúzom magam, és üvöltve döfködöm a hátam közepét a kötőtűivel. Ááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Arcpirító skandalum, hogy egy ilyen sehonnai zugfirkász veszélyesnek merje ábrázolni a Reccs Air légitársaságomat, amelyről köztudott, hogy az utasaink túlélési valószínűsége jóval 50% fölött van! Ebből per lesz, hacsak az ügyvédem közben le nem zuhan!” /Reccs Rocseszter, a Reccs Air légitársaság alapítója és tulajdonosa/

„Végre egy szilaj szittya, aki foglalkozni mer az ősi magyar madár, az emu csakrális jelentőségével! Mi nem földhözragadt halásznemzet vagyunk, hanem a légtér és a világűr urai, akik a marsi őshazából emu- és turulszárnyon szállva jöttünk megalapítani az emberiséget és a majmok evolúciós köteleinek feloldásával létrehozni a nagy buta szolganépeket. Oszd a pofont és uralkodj! Mindent vissza! Vesszen Trianon! Hajrá Fradi! Hajrá Fradi!” /Emuffy Ömér, gyulatáltos regös és illegális vattacukorárus/

„Ha ide Texasba bekúszna egy gleccser, megolvasztanám a hónaljam melegével és a zsírizzadmányos vízlabdát átfejelném Kubába.” /Chuck Norris/

„A tóból spirituálisan kiinduló és felemelkedő vers átszeli az egeket, érinti a Marsot, majd materializálódva visszahull kiindulópontjára, a vízbe. Vízből lettünk, vízzé leszünk – fejezi ki ezzel a nagy busa vízfejű költő – hogy bár csakráink a mennyekig érnek, a végén mégis trágyaként hullunk alá és csobbanunk egy végsőt a nagy büdös tóban. Gyönyörűséges!” /Hanyatthomlok Amália, a Frady Endre Kötetek Által Lényeglátóvá Invertálódottak Alapítványának (FEKÁLIA) literális fókuszmenedzsere és múzeumi teremőr/

„Lusta rákok, viperák fajzata! Ne henyéljetek a dagonyában, hanem térjetek meg és merítkezzetek alá, hogy megmenekülhessetek a gyehenna vízzel olthatatlan tüzétől! MOST!!!” /Bemerítő Jenő, ráktérítő/