Egy, kettő

Egy fejre állt és kettő lett belőle

Egyszer volt, hol nem volt, a Hogyishívjákon innen, a Miabánaton túl, volt egyszer egy. Mivel egyszer egy az egy, így szegény egy olyan egyedül volt, mint az ujjam, amióta a Római parti fairtás tébolyában a többi kilencet levitte egy elszabadult szovjet láncfűrész. Tudjátok gyerekek, azóta ezzel az egy ujjammal gyors- és szépírok, és csak egy szemmel nézem a monitort, amióta a másikat a Választási Iroda előtt kipöckölte a gödréből egy hajhiányos hústorony.
Szóval ez az egy olyan egyedül volt, hogy elhatározta, felkerekedik! Hiszen, ahogy a mondás tartja, ha Muhammad Ali nem megy az egyhez, akkor az egy megy Muhammad Alihoz.
Hát gyerekek, ahogy ez az egyke egy elkezdett felkerekedni, érezte ám, hogy már nem úgy, nem olyan pontszerűen érinti a talajt, mint egy függőleges botvég, hanem hajlított ívvel, amolyan hintaszékesen.
- No, ha már hintaszékesedek, akkor hintázzak is, hogy ne unatkozzak! – gondolta egy és úgy is tett. Hintázott. Lendült előre, lendült hátra, hú, gyerekek, ha láttátok volna azt a gátja szakadtan önfeledt hinta-palintázást, a gyomrotok is kifordult volna a hirtelen támadt tengeribetegségtől!
Egy azonban nem törődött azzal, hogy kinek mije fordul fel és ki a láttán, hanem csak hintázott és hintázott, mintha a világ összes hintátlanul felnőtt gyerekének minden hintáznivalóját be akarta volna pótolni. Hát, ahogy lengedezett, egyszer csak túllőtt a célon, átbucskázott önmagán és tótágast állva megállt: Egy fejen állt és kettő lett belőle!
- Ez legalább görbül! – kiáltotta egy épp arrafelé pótvizsgázó diák és gyorsan beragasztotta a bizonyítványába.
- Így lettem én egyből kettő,
S nagyon vidám vagyok ettő’! –
- dalolta a kis számjegy, aki a Jóistenke irgalmából immár nem egyke egyes volt, hanem kegyelem kettes.
- Na, gyerekek, most már ideje lefeküdni! – bömbölte az Elektromos Oroszlán alias Villany Leó - Jóccakát, szép álmokat és hangot ne halljak, hogy szét ne kelljen tépnem benneteket!
  Ha ez az oroszlán bele nem rondított volna, az én mesém is tovább tartott volna… Jaj, Leó, csak vicceltem… Ne, Leó, jaj, neee… áááááá…

Közlemény:
A Megvető Kiadó teljes mértékben elhatárolódik mind a szerzőtől, mind a műtől, és természetesen sem most, sem a jövőben nem kívánjuk kiadni, hacsak esetleges üzleti szempontok nem indokolják. /a szerk./

Tavaszváró

Tavasznak a beköszönte
Villanyozza vajon önt-e
S szíve szerelemmel telt-e,
Mint sok bölcs ésszel az ELTE?

Ha a szellő szellik langgyal,
Önből válik-e egy angyal,
S lelkében zöld tavaszi cser
Lombján szól-e madárcsicser?

Midőn a rét illatárja
Az ön orrát általjárja,
Szférák zenéjét vajh’ hallá,
S léte átalakul dallá?

Hűs záport az Úr, ha leönt,
Derű aranyozza be önt
Március e kies hetén?
Micsoda?! Nem?! Ön egy kretén!

„Nem vagyok kretén, csak ki nem állhatom a langyos és gejl időjárást! Vesszen a globális felmelegedés! Éljenek a zordabbnál zordabb telek!” /Iglu Vugri, eszkimó jeti/

„Ha ezt a mormota olvasná, úgy megijedne, hogy soha többet elő se jönne, nuku tavasz... Még szerencse, hogy nem tud olvasni. Bár én se tudnék...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ki zajong és vernyákol itt, hogy ne tudjak aludni?! Ja, már megint az a reálos?! Jellemző! Hajrá Barca!” /Marmota Monax, erdei mormota/

„És a rügyek?! Hogy maradhattak ki egy tavaszt köszöntő versből a rügyek?! Ezt jelenteni fogom! Ebből vizsgálat lesz! A honoráriumából le lesz vonva a konzekvencia!” /Negyedipszilon Félix, a Bimbó és Rügy Fakasztó Központ (BRFK) titkos rügynöke/

„Hatszáz évvel ezelőtt és ezerhatszáz kilométerrel arrébb ugyanezen időjárási és etológiai körülmények megdöbbentően hasonló sorok papírra vetésére késztették egy egyszerű borász irodalmi tehetség dolgában jóval kevésbé elkényeztetett fiát. Isteni szerencse, hogy egyáltalán hallottunk róla. Nem kérdés viszont, hogy hatszáz év múlva melyik feldolgozás szerepel majd 4. osztályos déd-...-dédunokáink irodalomtankönyvében.

Canterbury mesék
Általános előbeszéd (részlet)
(ford.: Vas István)

Ha március fagyának erejét
április langy esője veri szét,
bőséges nedvet minden érbe hajtva
termékenységet küld szét a talajba;
ha Zephyrus már édesen lehel
és minden zsenge rügy életre kel;
ha félútját az ifjú nap az égen
maga mögött hagyta a Kos jegyében,
s kik éjszaka nyílt szemmel alszanak,
dalolnak már a kicsi madarak,
mert torkukban a természet remeg -
akkor a nép zarándokútra megy,
s távoli szenteket keresve vággyal
idegen partokon jár pálmaággal.”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Köszönöm önnek, ó jó humán úr, hogy egy lapon említ a nagy Frady Endrével! Mi itt a Westminster apátságban lévő Költők sarkában, a holt költők társaságában nagyon szeretjük őt, mert változatosságot hoz az unalmas örökkévalóságunkba, ugyanis minden verse után órákig forgunk a sírunkban.” /Geoffrey Chaucer, az első angol nyelven alkotó költő/

„Mi ez a kulturális bűncselekmény, ez a totális közízlésrombolás?! Kinek kell ez az aberrált antilíra?! Ha ez a feketeöves évszakgyalázó közkívánatra hajlandó lett volna téli álmot aludni, akkor most nem kellene a tavaszi fáradtságtól összeaszott agycsökevényéből izzadságszagú kínrímeket kipréselnie! Anyám szerint Frady Endre irodalmi szabadesésén már csak a Jóisten segíthetne azzal, ha magához szólítaná. Hinnye, de vidám szertartás lenne!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Majd akkor lesz tavasz, ha engedélyezem neki. Ha önhatalmúlag beköszönt, rügyön rúgom, és addig marad a tél, amíg el nem hajtom nyaralni.” /Chuck Norris/

Meghiúsult emberevés

Kannibál szól, foga ezüst:
„Számodra készül most ez üst.
Belefőzünk téged ebbe’
Majd betöltünk abált ebbe,
S költőtöltött dögdog fogás
Lesz, mibe be ezüstfog ás.”

Nagy féltemben kiabálnék,
De a szorgos kannibálnék
Engem torkon konyhasóznak
S hiába hörögnék Óznak
Életmentő varázslatér’,
Fortyog bennem hatvanhat ér.

Ám ekkor Chuck Norris eljő,
Szörnyű erejében telj ő,
S vadhadakat nagymesteri
Pofonokkal péppé veri!
Előbb megment, aztán megint:
„Nehogy verset írjál megint!”

„Jaj, Chuck, későn szóltál! Már megírtam. Egy pillanatra nem figyeltem és megtörtént. Hogyan tehetném jóvá?” /Frady Endre, költőgigász/

„Ezt már sehogy. Egy rossz verset nem lehet jóvá tenni. Azt hiszem, hogy agyon kell, hogy verjelek a földtekével!” /Chuck Norris/

„Hajrá Chuck! Hajrá Chuck!” /tizenötmillió magyar/

„O jó költő sporttárs fogadd meg mit Chuck mond, chuck úgy: ’nehogy verset írjál megint’. Ez egy termékeny, nem kicsit véleményes minőségű költői út méltó lezárása lenne... De mi költőnk úgyis dacol sorssal, jó ízléssel, rímmel és még magával Chuckkal is: örök érvényű jeligével lobogóján harcol tovább: ’Nem, nem, Soha!’” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Frady Endre, alias Mondte Piton, a mentőcsónak https://www.youtube.com/watch?v=8sljSf7KVlQ jelenetének hatása alá kerülve egyepizódos akcióvígjáték-sorozatnak álcázott online öngyilkos merénylet elkövetésére ragadtatta magát. Fondorlatos tettéről időben nem értesítette a Megváltóként statisztáló félistent, aki így hőstettével a Dennis Moore https://www.youtube.com/watch?v=qLkhx0eqK5w jelenet hősének népszerűségére tesz szert. Röviden ennyi.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj nekem! A darált Frady Endrével töltött abált kutya helyett a fűbe haraptam és még az ezüstfogam is eltört! Ez a nap is jól kezdődik!” /Ungulungi Bungi, néhai kannibál törzsfőnök/

„Hányszor mondtam neked, hogy térjünk át a vegetáriánus kosztra, de sose hallgattál rám! Most ehetlek meg éhgyomorra!” /özv. Ungulungi Bunginé szül. Dülüngi Hordonga, kannibál törzsfőnökné/

„Vau, vau!” /Brockhauser, az abálástól az utolsó pillanatban megmenekült kutya/

„Az elembertelenedett emberi lét farkastörvényeit a költészet farkastörvényeinek felrúgásával megéneklő össztársadalmi dalnok ebben a művében nem a felszín kapargatása után kezd el mélyre ásni, hanem in medias res egyből mélyen kezd és a köntörfalakat áttörve végig ott is marad. Igazi hús-vér lélektani művet olvasunk, mely a gejl bájolgás helyett öntudatos öklendezésre késztet. Némi képzavarral élve mind a tizennyolc sor egy-egy kijózanító gyomros az elpuhult gondolkodás pacekjába. Feledhetetlen pszeudo gasztrolíra!” /Pejsli Potyondné Cugehőr Cikornya, a Lesújtó Lírakolonc c. mélyirodalmi magazin rovatvezetője/

„Ha választanom kellene, hogy egy kannibál étlapon szerepeljek, vagy Frady Endre olvasótáborában, én habozás nélkül az előbbi mellett döntenék. Megfőni nyilván nem öröm, de egyszeri esemény. Ez a darwini zsákutcába belefajzott versgéplánc viszont naponta ontja magából az emberiség ellenes klapanciákat. Előbb lehet egy fehér ingből eltüntetni a makacs szennyeződéseket, mint az elménkbe beleivódott Frady Endre foltokat. Anyám, ne engedj a közelembe több csasztuskát, inkább főzz meg Puzsérragunak Robisodóval!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Semmittevés

Ha az ember semmit letesz,
Szükséges egy semmi retesz,
Hogy a semmi meg ne szökjön,
Ha nyakamon el a tök jön.

Semmi bélű tökfej? Hihi!
Rám fér már egy tartós pihi,
Hol nem kell, csak semmit tennem,
S ügy rám fogat sosem fen, nem!

Üres szemmel semmit nézek,
Köddé illant híg pirézek
Seholba tűnt lába nyomát…
S kórházajtón nővér nyom át.

Nyugiszuri, kényszerzubi,
Vacsikára koviubi,
Ágyikóban horki neszek…
Ha nagy leszek, semmit teszek!

(ásítós tánc…)

„Frady Endre egy agyhalál közeli élményparkőr retardált klónja! Ha a semmittevést nem kedvelő anyám elővigyázatosságból nem ásott volna el nyakig a földbe, akkor most hirtelen felindulásból összerugdosnám magam! Így csak segítségért kiáltozom, de nem azért, hogy kimentsenek, hanem, hogy a fejemet is temessék el, nehogy véletlenül tovább olvassam ezt a sürgős megsemmisítésből visszamaradt irodalmi degenerációt! Kényszerzubi?! Áááááááá!!! Kényszerzubiiii!!!” /Puzsér Róbert, kritikus állapotú kritikus/

„Előlünk nem szökhet el, sőt, még az őrületbe sem menekülhet, költő úr! A mi ellenséges lábunk már a maga agyába is betette a kezét! A rólunk szóló rémálmait nem nyomják el a horki neszek! Ne nyugodjék békében!” /Köd Kid, piréz kém/

„Jaj, ketteske, már megint kiszökött költeni?! Mi maga, tyúk?! Muszáj vagyok gumikötéllel lekötözni a gumiágyhoz, amíg megint elkapja a jótékony semmittehetnéke!” /Tenyeres Talpasné Behemót Brünhilda, főnővér/

„Én úgy döntöttem, hogy gazember leszek, Frady Endre meg úgy, hogy költő. Szerencsére mindkettőnk munkássága elég sok kárt okozott! Hahaha! Legszebb öröm a káröröm! Frady Endre irodalmi tömeggyilkossága rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át!” /III. Richárd, király/

„Harmadik Ricsárd? Hmmm… Harmadik Ricsárd… Milyen furcsa név már az, hogy Harmadik Ricsárd?!” /Kettedik Kocsárd, középső középpályás/

„Gyerekek, azt gondolta az épp unatkozó költő, hogy a semmittevés egy szellemi eltoprongyulásba torkolló karakteröngyilkosság, mely annyira eltorzítja a jellemet, hogy már csak egy paraszthajszálnyi jó- vagy balszerencsén múlik, hogy a dúlt erkölcsű emberi roncs diliházban köt-e ki, vagy celeb lesz, esetleg politikus. Bátran állíthatjuk, hogy a XXI. század költői közül Frady Endre az egyetlen, aki úgy tud semmit mondani a semmittevésről, hogy az már valami! Ha valaki következő órára nem tanulja meg a verset, nem tesz semmit!” / Semmi Sejóné Nihil Nadályka, a Pató Pál Gimnázium magyartanára és maszek zabhegyező/

„Én egyszer akartam semmit tenni, de úgy beleizzadtam, hogy semmi nem maradt szárazon.” /Chuck Norris/

„’Aki nem X, az ne is Y!’ algoritmusú kommenteket provokál az univerzalista nihilista művész makacsul kitartó olvasótáborának nyárspolgári tagozatából. X független és Y függő változók értékei világnézettől, vérmérséklettől, és pillanatnyi elmeállapottól függően a +/- ∞ értelmezési tartományban/értékkészletben találhatók, ha valaki meg akarná keresni. Aki meg nem keres, az ne is költsön.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Mindenki

(Oscar-díjas magyar rövidfilm)

Zeng a gyerekkórus dala,
Több ez, mint kis salalala,
Inkább tiszta hangok árja,
Hiszen őket verseny várja.

Néhány fiú s kóristalány
Álorcája röpke talány:
Ők, kik csupán tátikáznak,
Dísznek kellenek csak, máznak.

Alig röpke többség dalol,
S titokról hullt lepel alól
Cezaromán karnagy néni
Jelzi azt, hogy jobb lesz félni!

Ám a gyermekszív még szeret,
Zsarnokságnak nem ad teret,
S közös fellépéssel némán
Jut túl diktatúra témán.

Gondoltam, egy verset megér,
Ahogy sok kis színes egér
Szürke hálót együtt kirág.
Bodzavirág, bodzavirág…

A kórus - részlet a filmből

Rövid ebédszünet

(tészta horror)

Épp ettem vón’ spagettimat
Mikor megugatott Szimat,
Mert nem adtam spagettit én
Neki s belém vetett hitén
Folt esett meg szörnyű csorba.
Muszáj voltam rúgni orrba!

Leharapta lábujjamat,
Fájt, mint svájci hitelkamat,
S vér spriccelt fel homlokomra.
Ezt látva a szomszéd gyomra
Kifordult és csülökpürés
Lett a szája méretű rés.

Szétesett, mint tilolt lentő,
El is vitte rohammentő.
Ott maradt a spagetti s én…
Szimat bájkutyai klisén
Túljutva jött: szem-szem, orr-orr
Összefeszült… Tészta horror!

Veni, vidi, vici nyomán
Átléptem a kimúlt komán,
S vakmerőn szóltam az Égre:
„Uram, figyelmezz rám végre,
Mint Istvánra egykor Imre…
Adj időt a spagettimre!”

„Nem adok! Már így is folyton csak eszel, sőt falsz, gyermekem! Koplalj, böjtölj és ne a testedet tápláld, hanem a lelkedet! Olcsóbban kijössz!” /az Úr/

„Büszkén mondhatom, hogy a költőt a múlt csütörtökön nálunk a Kisbigben evett spagetti all’arrabiata parmezános pangrattoval ihlette meg! Öröm volt látni, ahogy kenyérbéllel kitunkolta a szaftot! Váljék egészségére!” /Mr. Kisbig, konyhafőnök/

„Köttő báci, adni oda agyoncapott Szimat kutyusz, apukám cinálni belőle kiciccípős szecuáni cirke!” /Hambe Kap Lak, a Trancsír téri kínai gyorsétterem tulajdonosának kisfia/

„Ez a vérengző dúvad poéta elpusztított egy védtelen kutyuli mutyulit csak azért, mert az kérni mert a spagettijéből?! Vérbosszú! Vendetta! Éljenek a humánus állatok, pusztuljanak az elállatiasodott emberek! Támadááás!!!” /Tücsökbogár Teodor, a Kutya Ellenes Bűnözőket Agyonverő Bizottmány (KEBAB) sötétzöld ügyi főelőadója/

„Ő kezdte! Amikor váratlanul rám vakkantott, ijedtemben elharaptam a nyelvem és majdnem torkon szúrtam magam a villával! Különben sem szerette a spagettit, csak irigy volt!” /Frady Endre, ebugatta költőgigász/

„De igenis szerettem a spagettit, ha bolognai volt, mert abban mindig sok a darált hús! Itt a kutyamennyben bezzeg csak manna ízű macskacsont van, a szférák állandóan zenélnek és mindenki a folyton tele Holdat ugatja! Nagyon idegesítő! Vaúúúúú…” /Szimat, néhai foxtrott terrier/

„Én is bolognai vagyok, még sincs bennem darált hús! Igaz, én nem spagetti vagyok, hanem védekező középpályás. Vagy csere.” /Nagy Ádám, a Bologna FC magyar futballistája/

„Kutyából nem lesz szalonna, se darált hús, csak hótt dög! Mustárral és ketchuppel!” /Virsli Vendel, hot dog árus/

„Na, költő elvtárs, most benne van a slamasztikába, de vastagon ám! Nem tudta, hogy a foxtrott terrier védett állat és maga még önvédelemből sem végezhet vele?! A törvény nem ismerete nem felmentő hatályú, úgyhogy most eljárás indul. Eljárjuk a fogdai pofozóst és a cellai rugdosóst, utána pedig elgondolkodhat a ravatalon, hogy megért-e ennyit egy tányér spagetti!” /Csávás Kálmán, a Kutya Ölőket Veréssel Élettelenítő Rendészet (KÖVÉR) ideológiai ítéletvégrehajtója/

„De hiszen a szomszédban lakó költő úrnak nincs és soha nem is volt kutyája, mert szerinte a panelba nem való semmilyen állat, legfeljebb néha egy-két pók, amíg ki nem porszívózom a sarokból! Nekem sem a kutyaharapás miatt költővéres spagettitól fordult ki a gyomrom, hanem az első versszaktól! Émelyítő volt!” /Belbecs Béláné Külcsín Klotild, középiskolai magyartanár és maszek takarítónő/

„Mi ez a szellemi sötétség cunami?! Meddig rikácsol még ez a mételyező tehetségtelenség?! Frady Endre átesett a tébolyküszöbön és rémületében telebüdösítette a tudatalattimat! Anyámat beírattam egy betűfelejtő tanfolyamra, hogy még véletlenül se tudja elolvasni ezt az ölebirtó spagetti versternt! Ó, boldog analfabetizmus! Lehet, hogy önvédelemből nekem is felejtenem kéne?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én a forró nyálammal főzöm a spagetti szálakat, de sosem túl puhára, hogy meg tudjam velük fojtani az ebéd közben rám támadó texasi aligátorokat!” /Chuck Norris/

Vaku

Botolva kiált a vak Úúúú!-t
S csobbal nyeli el őt a kút,
Én meg kattintom a vakut:

Vakrepülést örökítek
Röhögve, de dél-pesti TEK
Lecsap rám és várnak sittek.

Sitten bolhásak a priccsek?!
Büntetést hadd semmisítsek!
Óvadékra nincsen itt csekk?!

Elfutnék, mint egykor Zalán,
Ám a lábam puding talán…
S fény gyúl ki bent agyam falán:

Elmémbe villan a vaku,
S összeáll most az I, a Q…
Álom volt csak, rémalakú!

„Kedves költő úr, én úgy látom, hogy az a bizonyos I és Q nem összeáll, hanem épp szétesik, már persze, ha valaha is össze volt állva. Mindenesetre javaslom, hogy sürgősen keressen fel magánklinikámon, ahol minden bizonnyal orvosolni tudjuk az Ön becses ön- és közveszélyességét! Ugye nem allergiás a hidegzuhanyra, a fémszálas pamutzubbonyra és a gumifalakra?” /Dr. Agyalapi Lappantyú, a Poézist Univerzálisan Kikezelő Intézet (PUKI) tulajdonosa és főorvosa/

„Bámulatosan lazán kezeli Költőnk a cím és a szöveg, valamint a bármi és bármi más közötti kohéziót. Kis jóindulattal tetszőleges cím alatt is elkövethette volna ezt a kis Darwin-díj-gyanús kriminalisztikai esszét. A Stern magazin címlapfotóját ezúttal Tekintsa Wakumba feltörekvő zimbabwei fotótehetség készítette a Vakok Intézetében a vers felolvasásának pillanatában.” /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnökkollégája/

„Na, ez most kivakuzta a maradék agysejtjeimet is. Már az első sor értelmezése sem volt könnyű. Összefüggést igyekszem NEM keresni, ezt kitanultam az előző remekművekből, de csak nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ezt hogy lehet így megalkotni? Egy hatalmas előnye, hogy nem oly hosszú, mint fájdalmas... Most érzem, elnyel a sötét. Este félek majd elaludni, legutóbb is mi lett a vége...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ebből a valamiből már csak egy vakegér evés miatt gyulladt vakbelű vakond hiányzik! Meg minden egyéb, amitől jó vers, vagy egyáltalán vers lehetne: tartalom, értelem, mondanivaló és sorolhatnám. Amúgy nem is rossz, hanem egyenesen rettenetes. NEM ENG.!” /Kegyenci Kegyetlenc, az Állami Versügyi Hivatal (ÁVH) betanított vicecenzora/

„Mi ez a vakvezető világtalan sületlenség?! Mi ez a rókasárga földbe vert orral történő mélyszántást is alulmúló hagymázas tébolylíra?! Frady Endre a mindig rosszban sántikáló verslábaival ismét vérhólyagot rúgott az agyamra! Anyám szerint ez is kezelhető, ugyanis mivel fejben dől el minden, így ott belül is tudom borogatni. Te jó ég, csak nem lejárt szavatosságú akciós szóvicctablettákat árusítottak a nyugdíjfolyósító büféjében?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A bokorrímek koronázatlan királyának koszorúzott költő, a szépirodalom zabolázhatatlan fenegyerekének tartott Frady Endre ismét fokozta a fokozhatatlant és a poézis Szergej Bubkájaként újabb két centivel megjavította a Parnasszus fölé ugrás saját maga által tartott világrekordját! A csodapoétában vakon hívők önként és dalolva ugranának kútba bálványukért, hiszen Ő már számos versével elérte, hogy olvasója hirtelen felkelt és járt egyet! Avassuk szentté! Mert megérdemli!” /Ló Reál, a Frady Endrének Rajongó Dalokat Éneklők Köre (FERDÉK) szólamvezető főpapja/

„Egy vakmerő udvari igric gúnyolódik a vakságomon?! Átlátok ám a szitán! Vakondok elé vele!” /Vak Béla, király/

„Ha egy fát három irányból megvilágítunk a fényünkkel én, a Nap és a vaku, akkor a velem átellenben lévő oldala lesz mohos.” /Chuck Norris/