2021. október 7., csütörtök

Nyirok van...

Nyirok van és minden szürke,
Hűs van, mint a világűrke
Szélte-hossza, sőt a nagyja,
S fázik d’Artagnanné Nadja.

Szürke sok van, nyirok csomó,
Duzzad minden nyirokcsomó,
S gyenge beteg fel nem vesz ket-
-tlebellt, inkább fekszik s reszket.

Nyirokszürkén es’ az eső,
Nap sem süt, csak néha les ő
Felhő mögül s eltűn’ osztán,
Ami nem csak neki rossz tán.

Szürke nyirok ez az őszi
Esőármány, mit a csőszi-
-vattyú alig tud már nyelni
S elmerül az alufelni!

Őszközépnek szürke nyirka
Mián bőgve bég a birka,
Rozsdáll vályús vasáru tál,
S büdös csizmát a sár utál.

Ordít szügyig szutykos Elek:
Jöjjenek már fehér telek!
Karhiánynál jobb a fakar,
Aki magyar, havat akar!

„Havat akar, a majd megmondom kicsoda, maga bajkeverő makimajom! Az ördög öreganyja akar hajnalban havat lapátolni, hogy fel ne jelentsék a ház előtt hanyatt esők! Ne akarja, hogy én jelentsem fel magát hóra való felbujtásért! Névtelen levélben!” /Hóhányó Huba, házmester/

„A hat darab négy sorból álló vers huszonnégy sora alkalmassá tenné a verset arra, hogy akár három darab nyolcsoros, vagy tizenkét darab kétsoros versszakból álljon, ami matematikailag ugyanaz lenne, de irodalmilag mégsem. Na, ez az, ami bennem meghasonlást okoz, de ezzel kell élnem, mert ezért kapom a fizetésemet. Azt a keveset, ami nem meghasonlást okoz, hanem éhezést. Még jó, hogy fehér tél esetén éjszakánként elmehetek havat lapátolni!” /Éhkopp Koppány, középiskolai matematika-magyar szakos tanár/

„Tényleg utálom a szürke őszi nyirkot! Na, nem mintha a tél jobb lenne ám! A nyavalya akar havat! Noch dazu, tulajdonképpen nem is vagyok teljesen magyar!” /özv. d’Artagnan Austerlitzné Nochdazu Nadja, egy máig harcoló német alakulat hadtápkonyháján ideiglenesen állomásozó asszimilálódott piréz migráncs/

„Bár a közvélemény kutatók szerintünk túlgondolt adatai azt sejtetik, hogy a szürkétlen nyirok és a nyiroktalan szürke is esélyesebb lenne az ősz népszerűsége szempontjából, mint együtt a szürke és a nyirok, de nem vagyunk hajlandóak visszalépni egymás javára, mert mindketten úgy érezzük, hogy külön-külön is esélyesek vagyunk legyőzni a telet.” /a szürke és a nyirok/

„Hahaha! Ez a szürke, meg ez a nyirok olyan nekem, mint egy lottóötös! Mindketten az ősz emberei! Simán lenyomom őket, mint a szittya vécépumpa a félkemény fekáliát!” /a tél/

„Október, november
Oszt’ itt a hóember!”
/Fenyő Mikulás, Télapó-díjas twiszter rocker/

„Kicsit tartottam Frady Endre új versétől, hogy az utolsó pillanatban elhalássza előlem az irodalmi Nobel-díjamat, de szerencsére az őszi szürke nyirok okozta vezetékbeázások miatt órákra leállt a Facebook, így mire a Google Translator által készített svéd fordítás eljutott a Királyi Akadémiára, már megszületett a döntés! Éljen Mark Zuckerberg!” /Abdulrazak Gurnah, újdonsült irodalmi Nobel-díjas tanzániai író/

„Abcúg nyirok, hüccski szürke,
Monnyonle Mark Zuckerbürgke!”
/Frady Endre, az irodalmi Nobel-díj örökös várományosa/

„Amióta a görcsbe merevedett ujjaim miatt végzetessé váló túl lendületes diszkoszvetés közben leszakadt karom helyére impregnált fakar nem került, addig nem bírtam az őszi szürke nyirkot. Most, hogy új fakarom van, most se bírom, de legalább van miért várnom a fehér telet, mert hógolyózás közben sem kell kesztyű!” /Kele Elek, a szügyig szutykos paralimpikon diszkoszvető/

„Ami sok, az sok, de költészetnek még így is édeskevés! Amit Frady Endre művel, az nem irodalom, hanem irodai lom, annak is a veszélyes hulladék része! Frady Endre szürke nyirokklapanciája ugyanaz a világirodalomnak, mint radioaktív szerves trágya a gyanútlan dögkeselyűknek! A szellemi kínhaláltusára ítélt olvasó már hiába várja a fehér telet, görcsbe rándult tetemmel fog beletemetődni a késő őszi szutyokba! Béke saraira!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt nálunk Texasban ősszel, habár fölül a szürke gálya, s alul a nyirkos víznek árja, azért én vagyok az úr.” /Chuck Norris/

2021. október 6., szerda

Pólusváltás

Ha két pólus cserélődik,
Az északi meg a déli,
Vaspuska fordítva lő, dik
Má’, a vadász túl sem éli!

Az erdő veszélyes mostan,
Mohos déli sziklafalnak
Fejjel menő (mi ez, kos tan?!)
Tájfutók is korán halnak.

Eltévednek tengerészek:
„Nem a jobb a jó, a bal, hé!”
S gólyátlan a gólyafészek…
Navigációs a balhé!

Mágnes mag, ím, fordít delejt,
Észak lesz a dél félteke,
S nem tudván, hogy jó vagy selejt,
Földi népek, vajh féltek-e?

Jobb ám félni, mint egészni,
Fél egészség jó feleség,
Költő mellett ő az ész, ni!,
S leállítja, csak úgy les Ég…

(a kézirat itt, az olvasók örömére, megszakad)

„Az olvasók örömére Frady Endre stílusa viszont stabil: holmi pólusfordulás, égszakadás, földindulás, előválasztás jottányit sem téríti el a maga kerékvágásából. Frady Endre egyszerre iránytű és véletlengenerátor, szó szerint bármilyen cím alatt tud akármiről értekezni, de a stílusa (maga az ember) annyira megmásíthatatlan, hogy gyémántra lehet vele gravírozni. Frady Endrénére szerintem többen keresnek, mint Mrs. Columbora. A magyar "gyémánt" szó állítólag a "diamant"-ra, "diamond"-ra vezethető vissza, így az "adamant", azaz szilárd, megmásíthatatlan szónak is rokona. Az "adamant" viszont egyértelműen a magyar "agyament"-re vezethető vissza, így körbe is értünk.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Szórakozol velem, humánka, szórakozol? Körberöhöglek úgy, hogy delejt kapsz a szájszagomtól!” /Agyament Anti, talentum/

„Nem kell aggódni, költő úr, ha megcserélődnek a pólusok, nem fogunk hosszan szenvedni, hanem gyorsan beledöglünk, mint dinoszauruszok a meteorzáporba! Béke porfelhőinkre!” /Kotnyeles Kasszandra, jósnőnek alkalmatlan betanított rosszsnő/

„Csak megjegyezném, hogy mi, kosok, nem fejjel megyünk a falnak, hanem a szarvunkkal, mert nem elmebetegek vagyunk, hanem állatok! Na, költő úr, fej vagy gyomor?!” /egy kos/

„Na, drágám, még egy ilyen verssel próbálkozol ahelyett, hogy kivinnéd a szemetet és megjavítanád a csehszlovák benzinmotoros iránytűt, holnap vacsorára se lesz grillcsirke, csak hideg pacalleves! Ja, és kéne új sodrófa a hátadon szétvert helyett! Holnapra!!!” /Eftécé Endréné Emtéká Evidencia, elementáris entellektüel egyengető/

„Ne haragudjon már meg rám, költőné asszonyság, de nem lehetett volna öt versszakkal hamarabb kezdeni a zöld majom fegyelmezését?! Zőőőőőd majmok, zőőőőőd majmok!!!” /UTE Ati, ETO ütő/

„Rossz volt lenni Földgömb alján,
Mint osztrák alatt a talján,
Ám ha majd delejzaj elül,
Én lehetek végre felül!”
/a Déli-sark/

„Hátam mögött észak,
Előttem van dél,
Rohadt Nap meg készak-
-arva máshol kél!”
/Ideges Igor, mesterséges unintelligencia kutató/

„Dik má’, költő tesó, csumidázlak! Te végre nem vagy rasszista és minket is beleírsz a poézisedbe! Nyalom a hangodat! A pólus izé miatt meg ne aggódjál, öcsém, nem a nyúl viszi be a vaspuskát a MÉH-be, mert hozzáfagy a mancsa!” /Lakatos Rambókettő, a Romát látni és meghűlni! c. kisebbségi fagyasztóshow irodalmi igazgatója/

„Ó, jaj, a pólusváltás hírére fordítva kezdett pörögni a vadászati helikopterem rotorja, mire kizuhant belőle a vállról indítható hőkövető nyúltrancsírozó lövegű lesipuskám és agyonütötte egy Jávor Pál Hasonmás Versenyre gyülekező szarvascsorda egyik dudását! Majdnem szomorú lettem, de az az isteni vörösboros szarvaspörkölt megvigasztalt kicsinyég! Különben sem kell két dudás egy csordába!” /Semmilyen Solt, sörétes showman és siserahadvezér/

„Nem kell megijedni, egy esetleges mágneses pólusváltás nem okozna nagyobb problémát, mint egy Földbe csapódó Hold méretű meteor, vagy egy rendszeres vulkánkitörésekkel cizellált jégkorszak. Túlélők ugyan egyik esetben sem lennének, de a Föld további forgásában és keringésében nem következne be lényeges változás.” /brit tudósok/

„Fenti versnek eleje, eleje, eleje,
Jó, mint a Föld deleje, deleje, deleje,
Kár, hogy Frady lefeje…, lefeje…, lefeje…
Miatt nem lett befeje…, befeje…, befeje…”
/népdal, a Pólusváltásról Óbégató Kórusok Elementáris Mélységeit Bemutató Egzaltált Rendezvény (PÓKEMBER) szaggatott szignálja/

„A probléma sajnos valós, de még sajnosabb, hogy a súlyosságát Frady Endre valóssága is tetézi! Ha anyám gyermekkorában egy pólusváltást túl is élt volna, egy féreglyukon át odakerülő Frady Endre fércmű egészségkárosító hatása mián nekem már biztosan nem tudott volna életet adni! Áldott állapotra vágyakozó nők millióinak áldatlan állapotáért felelhet az a pszichoszomatikus sokkhatás, amit korunk világirodalmi véglényének verselgetése okoz! Legyen a Föld változó deleje egy szebb kor eleje és egyúttal ennek a szánalmas szemenszedett szégyentelenkedőnek a vége!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kizökkent a delej; - ó, kárhozat, hogy nem én születtem helyretolni azt, hanem Chuck Norris!” /Hamlet, dán királyfi/

„Bocsi, emberiségke, amikor edzés közben átúsztam a Föld tengelyében lévő mágneses magmán, a könyökömmel véletlenül meglöktem a delejt! Nyugi, mindjárt visszafejelem a helyére!” /Chuck Norris/

2021. szeptember 30., csütörtök

Statikus ül...

Statikus ül s nézi gépén,
Hogy hajlong a hatásábra,
S szól ő: Hű, ez olyan szép, én
Rögvest ettől kapok lábra!

Boldog, mint egy réti keszeg,
S szinusszal reng szíve húrja.
Vígan sóhajt, fejet leszeg
S agyát munkájába fúrja.

Ebédje egy kiló Newton
Által fejjel levett alma,
S eredményhez vivő úton
Egyre nő a számok halma...

Pár év s kész a szerkezete,
S neve nincs bár hídfő falán,
Csak Fújj ETO! s Hajrá Zete!,
Mégis remél: Megáll talán…

„Ne remélje, tudja! Mi maga, mérnök vagy jósnő?! Számokkal dolgozik vagy porosz hók… hókuszpók… horoszkóppal, he?! Még jó, hogy lefújtam a hídfőfalat olajfestékkel, hogy megvédjem a felületet a portól! Hajrá Zete!” /Tőzeg Táltos, a Zalai Egyesületek Nevében Elszúrt Betonfelületeket Olajfestékező Népnemzeti Alapítvány (ZENEBONA) vezérszurkolója/

„Hej, amikor lábra kap a réti keszeg... A pályaorientációs napon költőnk ilyetén szólamára a kisiskolások tízezrei tesznek majd fogadalmat, hogy egyszer majd statisztikusok, őőő statiszták lesznek!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Pályaorientációs nap és a mi tízezreink?! Humán bácsi, az űrhajók navigációját nem a NASA felnőttjei végzik?!?!” /egy kisiskolás/

„Sírban forogva nehéz megszólalni, úgyhogy inkább nem mondok semmit. Mivel a hitel alma, így továbbra is hiteles maradok, ha egyúttal csöndben is. Vagy talán pont azért? ETO? ETO? Что это?” /néhai Sir Isaac Newton, almafejelő ánglius fizikus és matematikus (1643-1727)/

„Да это что! Очень что!” /néhai Sir Winston Leonard Spencer Churchill (1874-1965) ánglius miniszterelnök oroszórán/

„Ítéletet utókor oszt:
Sir-ök mért makognak oroszt?!
Mért nem szólnak ángliusul?
Korunk most emiatt búsul!”
/Utókor Ubul, az Angol-Orosz Rendezvényeken Törőzúzó Akciócsoport (AORTA) véleményes versvezére/

„Statikus ül cellájába’,
Bilincsben van keze-lába:
Szerkezete betemetett
Korábban víg tetemeket.”
/Koszinusz Kösztöny (1972-2053), az alig közepes erősségű földrengéstől atomjaira hulló Paks-2 erőmű OKJ-s képzett főstatikusa/

„Statikus ül hosszú méla lesben,
Ő tervezte, tudjon honnan lőni.
Deszka reccsen és ő földre es’ benn,
S vadkan röhög: Höhö-höhö-hő, ni!”
/Agancsos Atanáz, a fiatal szarvasok versíró versenyének harmadik helyezettje/

„Statikus ül hegyi koson,
És a sziklaszirten oson,
Hol kilátót statikázna,
Ám a kosa nagyon ráz: Naaaaaa…!
/ismeretlen szemtanú verses vallomása Dr. Jeti Jenő statikus halálos balesetéről/

„Statikus sül, fincsi kaja!
Jókedv oka nem csak ál ok,
Telt hasas buli lesz ma, ja!
Jóllakunk mi kannibálok!”
/Fak’n’Al Shodóbuggy, törzsi főszakács/

„Azt hiszem, ideje megszakítanom az évi rendes szabadságomat, mert a nemzetközi havária helyzet fokozódik!” /St. Attika, az ülő statikusok és a szomorú fűzfapoéták betanított védőszentje/

„A mű a határait feszegető művész, a művészt feszegető határ és a feszegetést művelő valódi vész határmezsgyéje, amely deres bár, de törve nem. A mindenbírás látszatának netovábbja és hovatovább kétségbeesett valódisága fölött érzett miabánat úgy hatja át a verset, mint két egymást metsző csonka gúla. A mondanivaló hiperbolikusan közelíti a közérthetőség aszimptótáját, de soha nem éri el, ahogy sziklagörgető Sziszifusz sem a hegyoromra felhúzott fuszeklit. A költő bele akart harapni a mindenségbe, de csak a fű mellé sikerült, így szerencsére nem kell őrizgetnünk az emlékét. Egyelőre.” /Fujj Etóné Hajrá Zetélia, a Sokadvirágzásukat Átélő Poétákat Körülvevő Óriási Rímkavalkád (SÁPKÓR) c. világirodalmi melléktermék recenzora/

„Ha Frady Endre a nemzet hivatkozási alapja, akkor sürgősséggel jelentem, hogy süllyedünk!!!” /Talajvízi Tömölcz, a Terepszint Alá Kerülő Osztatlan Nyirokcsomópont (TAKONY) szintfelmérő szakreferense/

„Mi ez a szánalmasan kivagyi önsajnálat, ez a mindentudó semmitmondásba mártott szellemi fogyaték?! Azt hiszem, nem vagyok egyedül, sőt inkább bő hétmilliárdan vagyunk, akik szerint a túlnépesedett Földünkön nincs hely ennyi Frady Endre számára! Ez az egy Frady Endre pont eggyel több annál, mint amennyire szükség van, úgyhogy szakadjon rá egy felrobbanó atomerőmű összeomló hídjáról lezuhanó vadászles! Ne lássam anyámat szivárványszínű szférán zenélni, ha Frady Endre bamba arcát célkeresztben látva nem nyomom meg azonnal az ÖSSZTŰZ gombot!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban statikus szerettem volna lenni, de felnőve olyan dinamikus lettem, hogy hozzám képest a fény is egy zebrán átkísérendő vak öreg néne őzikemintás járókerettel.” /Chuck Norris/

2021. szeptember 29., szerda

Stop Karácsony!

Jézuska lát gigaplakát*:
Stop Karácsony?!?! – esik álla,
S esett állon botlik vak át,
Ki előbb még talpon álla.

Felsegítik szorgos kezek,
Blőd hírt Jézuska míg emészt
S rájön, leosztáskor ezek
Közpénzt kaptak csupán, nem észt.

„Keresztények börtönében
Mikor nyújtsunk át a rácson
Bejglit, melyben mákszín ében,
Atyám, hogyha Stop Karácson-

-y?!”

*automatikus tárgyeset

„Hát rólam már nem írnak verset?! Engem már senki sem akar megállítani?! Engem már be sem betiltani?! Én már ne is monnyakle?!” /Stop Gyurcsány!/

„Nyugi Fletó, nyugi! Te is ott leszel túl a rácson, amikor benyújtják nektek a nyomokban ébenfekete színű mákot tartalmazó bejglit, de te monnyálle róla, mert te olyat kapsz, ami után a fal adja a másikat!!!” /Igazságosztó Hapci Benő, az Avítt Cirkuszok Haragját Tartó Ultraradikális Népnemzeti Galeri (ACHTUNG) ideológiai ökle/

„Zseniális! Marketing okokból most piacra dobjuk a Stop Karácsony! c. CD-nket, majd látványosan feloszlunk, és évenként tartunk telt hasas sonkazabáló emlékkoncerteket a betiltott Karácsony évfordulóin! Dőlni fog a lé és mákosodni fog a bejgli! Köszönjük!” /Beatle Ham együttes/

„Mindeközben tudd, hogy lesz, akit majd picit idegesít, ahogy megverseled, hogy Téged kissé idegesít, ahogy kiplakátolják, hogy őket mennyire idegesíti, ahogy az ellenlábasaik hirdetik, hogy őket felettébb idegesíti, hogy…” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Á, akit ez idegesítene, az úgyis csak a címet olvassa el és kezdi el skandálni, mert nincs hozzászokva egy-két szónál hosszabb hívóüzenetekhez!” /F. Endre, a humán végzettségű mérnökkolléga költőgigász vénájú mérnökkollégája/

„Nem lehetne inkább Stop Húsvét?! Utálom, amikor részeg fajankók összebüdösítenek a pacsuli kölnijükkel és nekem úgy kell csinálnom, mintha örülnék ennek és etetnem-itatnom kell őket, míg el nem húzzák végre a tele belüket! Abcúg hímnem! A férfiak a teremtés koronavírusai!” /özv. Emanci Pálné Brün Hilda, a Dühös Asszonyok Feminista Kiáltványozó Egyesülete (DAFKE) sodrófakezelője/

„Jézuska és a Karácsony a múlt, a közpénzt legeslegoptimálisabban felhasználó gigaplakát a jelen, a bejglire éhes keresztények börtöne és az automatikus tárgyeset a szomorú jövő – időzavart érzek az Erőben! E súlyos anakronizmusok teszik az egyébként jellegtelenül középszerű verset szélsőségesen sehovátehetetlenné! NEM ENG.!” /Pecsétőr Pacsuli, az Ótvargyenge Verseket Okvetlenül Degradáló Alapítvány (ÓVODA) betanított főcenzora és Krasznaja Moszkva díler/

„Ajtonyéknál a Jézuska hozza az ajándékot, Gergőéknél az angyalka, Marciéknál a Télapó, Dönciéknél pedig a Mikulás. Nálunk bezzeg nincs semmi misztikum, csak a nevelőapám dugdossa a fa alá a szajrét, míg anyám megpróbálja elterelni a figyelmemet! Ezt a vircsaftot!!! Tényleg jó ötlet ez a Stop Karácsony!” /Éleslátó Éliás, középső csoportos óvodás/

„Ki nem állhatom az automatikus tárgyeset! Stop Liscipő!” /Simatalpú Sebő, síkideg síkidomár/

„Keresztényüldözést vizionál, költő polgártárs?! Tele börtönök és stop karácsonyi száraz bejgli?! A rakás máglya nem ugyanaz ám, mint a máglyarakás! Szeretné, ha ürgebőrbe varrt búvárként vetnénk oroszlánfókák elé a Colosseum nagymedencéjében?! Na, most átnevelési célzattal kap egy makarenkói pofont, majd a magához térése után tartsa ide a másik pofáját is, oszt’ tűnés közmunkára, míg szépen beszélek!” /Csávás Kálmán arcnagy, az Óriási Tökfejeket Véraláfutásosra Agyabugyáló Rendészet (ÓTVAR) reklámarca/

„Egyetértek Frady Endrével abban, hogy meg kell szólalni, de abban nem, hogy pont neki! Igazság szerint bárkinek, aki nem ő! Ő annyira kontraproduktív, hogy ha fa lenne egy erdőben, akkor a déli oldalán nőne a moha, de még az is befelé! A közéleti irodalomnak pont akkora szüksége van Frady Endre szánalmas médiahisztijére, mint egykének a mérleghintára! Ahogy anyám mondaná: Stop Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„El a kezekkel a Jézuskától, mert vállból letöröm az összest az aurámmal! Ettől függetlenül szerencsére nem kell Karácsony ahhoz, hogy megajándékozzam az emberiséget önmagammal.” /Chuck Norris/

2021. szeptember 23., csütörtök

Hidra dal

Ha egy szörnyűséges hidra
Felmászik a gyaloghídra,
S ráharap az összes feje,
Tyuhaj, szakad a híd, yeah-yeah!

Jön a mérnök, fejet vakar,
Vízből kinyúl vad hidrakar,
S szakembernek hűlik helye,
Hinnye, vízbe fullad, yeah-yeah!

refrén:
  Oh yeah, oh no, bármit ugatsz,
  Szörnyű ez a hullakupac,
  Mer’ az élet igen nehéz,
  S ki ezt tudja, nem hehehéz!
  Brühühü!

Hidra csámcsog, rág a beste,
Nyállal mállik mérnök teste,
S parton sikoltoz a neje:
Bosszút állok, Rezső, yeah-yeah!

Rüh Rezsőné bunkót ragad:
Rusnya hidra, add meg magad!
Felnyerít a fakó peje:
Üsd, vágd, nem az apád, yeah-yeah!

Bánja már a hidra nagyon,
Hogy ily Rezsőt rágott agyon,
El is apad minden teje!
Pszichoszomatika, yeah-yeah!

refrén:
  Oh yeah, oh no, bármit ugatsz,
  Szörnyű ez a hullakupac,
  Mer’ az élet igen nehéz,
  S ki ezt tudja, nem hehehéz!
  Brühühü!

„Szólt valaki? A nevemet hallottam emlegetni! Hajlandó vagyok eltekinteni a zaklatásért történő büntetőjogi feljelentéstől, de nem lesz olcsó! Egy gyaloghíd mintás hidrabőr bundát kérek cserébe!” /Refrén Rolandné Brühühü Brünhilda, betanított strófadíler/

„Gyaloghíd?! Miért pont gyaloghíd?! Csak parasztok közlekedhetnek rajta, he?! Hehehe! Jaj, berosáltam!” /özv. Sakk Sebőné Matt Matild, nyugdíjas rosálónő/

„Nem az élet nehéz, költő úr, hanem hasmenés esetén visszatartani a röhögő görcsöt! Na, olyankor valóban veszélyes dolog hehehézni!” /Hidraváry Hasmars Huba, anyagcserekereskedelmi utazó/

„Ebből is látszik, milyen fontos a hidratálás! Mert ha a hidratál tele lett volna hidratáppal, Rezső megúszta volna. Meg talán mi is…” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Sosem gondoltam, hogy egyszer majd Rüh Rezsőnéként fogok reinkarnálódni! Mondjuk igaz, hogy erre nagyon kevesen gondolnak. Igazuk van, ebbe jobb bele sem gondolni, főleg ilyen borzasztó vers olvastán!” /Herkules, a halott hidraölő hős/

„Ha jobban belegondolok, mindig éreztem valami furcsaságot a nejem jellemében. Sosem értettem, miért akar nő létére tíz-tizenkét próbázó lenni…” /R. Rezső, a költő hidra általi kivégzettségű mérnökkollégája/

„S jutott eszembe számtalan szebbnél-szebb gondolat. Közvetlen kiváltó okként a hídtervezők váltakozó túlterheltségét/alulfoglalkoztatottságát, enyhítő/súlyosbító körülményként a szerző életkorából és idegrendszeri állapotából, valamint a közéleti ingerekből képződött robbanóelegyet, mentségként semmit nem tudok elképzelni. Frady for President!” /A kétfarkú kutyapárt elnöksége alias F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Én for President?! De jó is lenne! Minden reggel, délben és este kiállnék a szolgálati lakóhelyemül szolgáló Sándor Palota erkélyére és a város felett beleszavalnám, ill. megzenésítés esetén beleénekelném a légtérbe ezt a csodálatos művet! Utána meg lemennék az összegyűlt rajongók közé egy kis rögtönzött ír-olvasó találkozóra!” /F. Endre, költőgigász és potenciális köztársasági elnök/

„Úgy van, gyere csak le közénk, gyere! Ha már kaszával-kapával felcihelődtünk ide a hegyoldalba! Lesz itt olyan író-olvasó találkozó, hogy egyből megkapod a nyolcvannyolc napon túl se gyógyuló kétoldali posztumusz Kossuth-díjadat!” /az összegyűlt rajongók/

„Költő úr, maga ne tudná statikusként, hogy egy gyaloghíd mértékadó terhe ötszáz kiló per négyzetméter, úgyhogy, ha egy hidraszörny olyan hatalmas, hogy képes leszakítani, akkor nincs az a Rüh Rezsőné, aki doppingszer segítsége nélkül agyon tudná verni, vagy érzelmileg olyan nyomás alá helyezni, hogy pszichoszomatikusan elapadjon a teje! Felszólítjuk, hogy Rüh Rezsőné vizeletmintáját azonnali hatállyal juttassa hozzánk, vagy letépjük az összes fejét, mint Herr Herkules a lernéi hidráét!” /Dr. Wada Winnetouné Szertelen Szidónia, a Nemzeti Urinális Dopping Lecsapoló Intézet (NUDLI) analitikai főosztályvezetője/

„Végre, már úgy szerettem volna egy rockoperát szerezni, de sosem volt megfelelő minőségű librettóm! Hála az égnek, most itt van ez a szívemnek kedves yeah-yeah dolog, úgyhogy neki is ugrok! Az ’oh no’ rész kicsit zavar ugyan, mert Yoko Onora emlékeztet, de kicsi sárgára nem nézünk!” /Paul McCartney, ex-beatle/

„Fúj, rasszista! Hímsovoniszta! Genderfasiszta! Az én drága Johnnym jól megagyalna, te nyálgép, ha még élne és épp nem lenne szügyig bedrogozva! Jog- és fájdalomdíjat követelek!” /özv. John Lennonné Yoko Ono/

„Mi ez a hidrakocsányon lógó, elmedorongoló mérnökhiszti?! Anyám lehidalna, ha látná, amint görcsbe rándult aggyal próbálom lemosni magamról a Frady Endre versmirigyeiből rám fröccsenő rímváladékot! Segítség, pszichoszomatikus fantom tőgygyulladásom lett attól a páni félelmemtől, hogy visszavonhatatlanul összefradyendréződtem! Világirodalombarátaim, lélekben felkészültem a legrosszabbra! Nem, nem a hivatásom gyakorlási közbeni halálomra, hanem Frady Endre esetleges életben maradására és további önfeledt hehehézésére! Brühühü!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ne bőgj, Robi, Frady Endre sem él örökké, csak addig, amíg az orrnyálkahártyájába szúrom a hidratált hónaljszőrömet! Attól atomjaira hullik, mint leprás néptáncos a trambulinon.” /Chuck Norris/

2021. szeptember 20., hétfő

Őszi tyű!

Nyári zöld fa?! Le vele!
Sárguljon a levele!
Fából nem kell üde ide,
S szélvész legyen hű de hide-
-g, tyű!

Zúgja a szél: Kavarok,
Forogjatok avarok!
Eső essen, licsi-locsi,
Sár ragadjon kicsi kocsi-
-n, tyű!

Égből jön egy SMS:
„Eső vagyok, esem.” Ess!
Zápor legyen s haligali,
Zagy bokszolja falig Ali-
-t, tyű!

Ide figyuzz kisanyám,
Szottyá ázik Tihany ám!
Elönti a Balaton,
Melynek nem sok hala ton,
Bugyborékol, bigyi-bugyi,
S végleg merül, figyi, úgyi-
-s, tyű!

„MIVAAAAAAAN?!?!?!?! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! NEM ENG.!!!!!!!! ORVOST!!! MOST!!!” /Higgadt Huba, az Elementáris Költemények Garnizonja (EKG) c. vérnyomáscsökkentő világirodalmi vecsernye főcenzora/

„Utána meg tél lesz, és akkor kell a kes-
-z, tyű!”
/B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Tyű, jön az özönv… bigyi-bugyi blugyblugyblugy…” /a tihanyi apát/

„Elnézést, hogy nem vagyok jelen a Balatonban, de tengeri hal lévén nem bírom az édesvizet, csak a sósat. Talán, ha erőteljesebben bíztatnák a fürdőzőket, hogy bátran vizeljék tele a tavat, előállna az a sótartalom, hogy más halak se akarjanak jelen lenni és így nem tűnne fel a hiányom. Köszönöm, hogy segíthettem!” /Thunnus thynnus alias Kékúszójú tonhal/

„Azt hiszem, nyitott kapukat döngetek, amikor felhívom az országos tiszti főorvos kolléga figyelmét arra, hogy a költőt soron kívüli sürgősséggel szállíttassa a döblingi elme- és gyógyintézetbe, és ügyeltessen arra, hogy tejfölös töltött káposzta helyett nehogy tárkonyos töltött pisztolyt kapjon estebédre! Tyű” /Dr. Mentál Máté, elmekórboncnok/

„Tyű, a zagy bokszoljon falig?! Engem, aki lebegek, mint a pillangó és szúrok, mint a méh?! Lehetetlen! Nem tehetek róla, nehéz szerénynek lenni, ha olyan nagy vagyok, mint én!” /Muhammad Ali, a legnagyobb és a legtyűbb/

„Életünket nagy számosságú válság árnyékolja be, tyű. Van nekünk klíma-, migrációs, pandémikus, üzemanyagár-, életközépi ... szóval jut minden napra a héten. Na, ehhez a kis gyűjteményhez kaptunk még egy ritka gyöngyszemet, amely tartalmában még a lokális meteorológiai, formájában már a globális kulturális válság jegyeit hordozza. Tyű, de köszönjük!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nincs itt válság, humán úr, egy darab se, csak a katartikus életminőségromlási tendencia kezd exponenciális évszakfüggvénnyé fajulni, bármit is jelentsen ez akárkinek is, tyű!” /F. Endre, költőgigász/

„Megugatja a nyarat, költőbogár?! Talán a téli időszámítás mellett kampányol?! Beszól a fent eldöntött évszaknak?! Nem lesz magának jó vége, csak nagyon hamar! Na, írja meg sovány sertés vágtában a végrendeletét és egyetlen örökösként az én nevem szerepeljen!” /Csávás Kálmán őszlény, a Kitartóan Önfejű Poétákat Elegyengető Társaság (KÖPET) pszichopatológiai úthengere/

„Mi ez a szánalmas nyárutáló halálhörgés?! Ki ez a mentális hycomat?! Egy szellemi fogyatékos mosómedve egy Nobel-díj várományos rákkutató ehhez az evolúciós vakvágányon visszafelé gördülő irodalmi sejtkupachoz képest! Egy klaviatúrára pottyantott tehénlepény különb gondolatokat vet a szövegszerkesztőre, mint ez a két lábon büdösödő elszabadult hajóágyú! Ó, anyám, hová rejtetted a rozsdamentes jugoszláv kötőtűidet, amivel szurkálhatnám Frady Endre viaszbábuját?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Texasban mindig olyan évszak van, amilyet kérek. Sosem kell kétszer kérnem.” /Chuck Norris/

2021. szeptember 16., csütörtök

Lomtalanítási szonett

(szép iroda lom)

Ím, eljövend a nap, én
Túladok a kanapén,
Majd később sem habozok,
S távoznak a dobozok.

Agg hintaló? Megy e mén!
Hinnye, hová tegyem én,
Merre dobjam vala ki?
Így üvölt rám valaki:

„Kiszúrja a szemetek,
Itt gyűlnek a szemetek!”
Tényleg, biza, hűha, lom!

Bűz van, ez nem fűhalom!
Ajjaj, ez a holmi sok!
Sebaj, vannak lomisok!

(metáltánc a lomokon!)

„Há, ne dobozokat, meg hintalovakat hozzon a nagyságos kőttő úr, hanem fémet, ha kérhetem! Nagypapa járókerete is gyühet, minek neki mán arra a kis időre, nem? Há, vashiányos a család, csókolom a kiskezit!” /Rostás Rambó, legelőzöld latviás lomis/

„*ding-dong* "Csóókoloom! Vás, rossz tűzhej, ríz ván-e?"” /Lakatos Rómejó, színesfémszakember, alias B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája//

„Ding-dong, mi?! Az előadói jogdíjat meg majd kikukázom, he?! Na, tűnés, mielőtt elkezdek énekelni és hallás nem marad károsulatlan! Futás, mert kificamítom az ízléseteket!” /Csonka Bandi, előadóművész/

„Gyerekkoromban én is sokat kukáztam, de miután két és fél méteresre nőttem, ma már inkább csak kosarazok. Ez jobban fizet.” /Vertikális Vendel, válogatott kosárlabdázó/

A forma már-már klasszikus szonett:
Quartinák, tercinák párban állnak,
Költőnk Petrarc' neveltje mégse lett:
Forma enged a lomi szavának.
Amúgy nem rossz. A kosárlabdában a gyűrű felé tartó labdát csak felszálló ágban szabad elütni - ezt még el lehetne. Ezért is próbálkoztam.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A téma, kedves humán kolléga úr, a téma megköveteli, sőt szinte kiizzadja magából, hogy itt quartina helyett latrina legyen! Egyrészt az előbbiről nem tudjuk, hogy mi a büdös francnyavalya mi a teljes jelentésspektrumának aktuálisan adaptálható vonzata, a második viszont ideillő és közkedvelt, sőt közhasznú is, amennyiben szükség nagyúr lomtalanítani vágyik! Próbálkozni pediglen nem érdemes, csak tenni vagy nem tenni – ezt azóta tudjuk, hogy Yoda mester Luke Skywalker fejébe verte, mielőtt utóbbi eloszlathatta volna a kételyeit, megszüntetve ezáltal a remegést az Erőben. Az ágak ugyanakkor nem felfelé, hanem lefelé szállnak, ha Newton nem csak egy almával fejbe vert kókler volt.” /F. Endre, lomtalanító költőgigász/

„Szonett, mi, szonett?! Már érettségi előtt is megpróbáltam elmagyarázni, hogy a szonett nem attól szonett, hogy egy zagyva betűhalmazt 4-4-3-3 soros szövegnek látszó formátumba tördelünk! Páros rímet pedig akkor sem használunk, ha százan bíztatnak! Ülj le, egyes alá!!!” /Ritkánrikkantórigó Rezsőné Asszonánc Aranka, a költő középiskolai magyartanára/

„Kidobom ezt az ezüstmetál borítójú Petőfi kötetet, hogy lássa az a szegény lomis, hogy nem mind Arany, ami fénylik!” /Dr. Pedigré Pál, állatorvos/

„Bús üledékeiden, dunsztnak lomvára megállék;
Bűz vala, szagfüst alól szállt fel az éjjeli hold.
Nép fele most, más hét fele kél; s a panel elromlott
Liftje felől hebegő rémalak inte felém.
És mond: Tesó, mit ér lepedő, cseber e lomok ormán?
Rozsdakaszárnya felé visszamerengni mit ér?
Hosszú fejkendővel komolyan vess öszve acélsort;
Vass, mágness, sárgarézz: s a haza MÉH-be kerűl!”
/Kötcsey Pákó: Dunszt – részlet/

„A lomtalanítás eredete a kőkorszakig nyúlik vissza. A köztiszteletben álló lomis kiült a barlang elé, a kőfalu főterére és az ősemberek odadobálták neki a fölöslegessé vált köveiket és hógolyóikat. A gondatlan kőhajigálás időnként tragikus balesethez vezetett és olyankor a kőkupac alján ott maradt az elhunyt lomis is. Ennek az eseménynek a téves értelmezéséből alakult ki a megkövezés népszokása.” /Dr. Tudálékos Tódor, történészprofesszor és epekő díler/

„Eltűnt nőm és lóm is,
Mikor itt vótt lómis!
Dobtam kőt is, meg hót,
Oszt’ hirtelen meghótt!”
/őskori barlangban talált falfirka/

 „Mi ez az irodalmi szeméttelep reklám?! Nem lehetne ezt a verstani véglényt is kőkorszaki lomtalanításban részesíteni, vagy veszélyes hulladéknak nyilvánítva hermetikusan elzárni, majd korszerű rakétatechnikával belelőni egy távoli fekete lyukba?! Anyám örökéletére esküszöm, hogy ennél rosszabb verset már maga Frady Endre sem tudna írni, csak abban az esetben, ha éppen verset írna!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nyugi Robi, nem kell ide semmilyen rakétatechnika! Ennél nagyobb arcokat is kiszellentettem már a világűrbe! Ez azért is előnyös, mert ilyenkor nem érezni a lomtalanítás szagát.” /Chuck Norris/

2021. szeptember 15., szerda

OKJ-s képzett cukrász esete a kőkemény rögvalósággal

Ez a cukrász hebrencs,
Tortája egy habroncs.
Nem is csoda, hiszen
-talan nagyon haszon-.

Nincsen nála tejüst,
S nem tett bele tojást.
Orrából zöld lasztik
Estek s szálltak lisztek.

Liszt most zöld és fehér,
Séf idegén fő húr,
Mintha bombát rá MIG
Szórt volna, úgy remeg:

- Gané ez, nem munka!
Vigyen el a ménkű!
Tessék, az a summa,
Mit ezért kapsz: semmi!

- Tettem OKJ-t én,
Munkám mégse jó tán?!
Jól vigyázzon, főnök,
Arcát ütöm fának!

Verik egymást ketten,
S rajtuk bilincs kattan,
S vígan koccint Rund úr
Betanított rendőr.

„Tisztán látom magam előtt a boldog utókor gyermekét, amint a környezetbarát elsőelemis olvasókönyvében ezt a gyöngyszemet kibetűzvén felsikolt az örömtől, hogy egy újabb Frady opusban ismert rá az összes stílusjegyre. 11 évvel később az érettségi akkori változatára készülve ugyanő már igencsak vakarni fogja a fejét a "mit akart a költő?" kérdésnél.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A költő nem akart mást, mint a világ elé tárni mindazt, amit a világ tudni szeretne önmagáról, de nem meri megkérdezni, mert ellustult a gondolkodása, mint a két fa közé zuhanó, OKJ-s mókusképzőt végzett dagadt törpehörcsög!” /F. Endre, költőgigász/

„Na, ne szórakozzanak itt! Le lehet szállni a nevemről, mert ütök, de hirtelen!” /Orgoványi Katzenjammer Jenő, az Olaszliszkai Karitatív Jégbüfé betanított cukrásza és OKJ-s képzett kidobóembere/

„Nincs itt semmi látnivaló, csak egymáshoz bilincseltem két jómadarat, mert csak egy karperec volt nálam! Így legalább összenőtt, ami összetartozik! Na, egészségünkre! Ma mindenki az én vendégem egy körre, aki ki tudja fizetni a saját italát!” /Rund Rezső, OKJ-s képzett rendőr főtörzsőrmester gyakornok és profi rumszakértő/

„Költő elvtárs, ha én a MIG-emről bombát szórok egy ideghúrra, az nem remegni fog, hanem a gazdájával együtt nyomtalanul eltűnni egy elszenesedett kráterben! Értem én, hogy az irodalom lódít és nem csak a valódit írja, hanem meg is tükrözi a valóságot, mint gasztroenterológus a vastagbelet, de azért a szakmaiatlanságnak is van zenitje és nadírja! Költő elvtárs, vigyázzon, mert magán tartom a célkeresztemet!” /Szergej Molotovics Durrbeleny, posztszovjet harci pilóta/

„Jé, a sulim is szerepel a versben! Csak nehogy megtudja a magyartanárunk, mert feladja kívülről megtanulandónak! Na, az gáz lenne!” /ifj. Csofelláki Csemő, a Madách Imre Gimnázium (MIG) közepes tanulója/

„Tanulj csak, tinó fiam, hogy címeres ökör lehessen belőled! Vegyél példát rólam! Múúúúú!!!” /id. Csofelláki Csemő, igavonó közalkalmazottként éhbérért foglalkoztatott középiskolai osztályfőnök/

„Mi ez a tömény tehetségtelenséggel terhelt tiltanivaló, ez a túlkompenzált önellentmondás?! Egy CR7 egójával terhelt Juventus sem tudott annyira visszataszító lenni, mint a magamutogató Frady Endre önmagáról festett legelőnyösebbnek tévhitt lóképe! Ilyen az, amikor egy OKJ által betanított költősegéd maga alá rondítva hiszi önmagát műalkotásnak! Ha a még szegény anyámtól ajándékba kapott csehszlovák hócipőm azzal lenne tele, amit Frady Endre költészetként előállít, akkor nem hócipő lenne, hanem trágyásszekér!” /Puzsér Róbert, nem OKJ-s képzett kritikus/

„Azóta nem tartom nagyra az OKJ-t, amióta az OKJ-s Chuck Norris képzésen végzett legelső hallgató ökle szilánkosra tört, mert péppé akart zúzni egy képlékeny pudingleves tetején úszó földigilisztát. Kicsit ideges lettem, hogy visszaélnek a nevemmel és a tanár kart a végzős évfolyammal együtt beletüsszentettem a Csendes óceánba.” /Chuck Norris/

2021. szeptember 14., kedd

Forma 1-es versenybaleset

Frisscsaptoll Max dalol: „Sej, én

Minap Sonkás Lajos fején

Landoltam a Vörös Bikám

Hátán, mi a legjobbik ám!”



 











vers = friss

tap = csap

pen = toll

2021. szeptember 10., péntek

Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus

Harangszóra korán kel eb,
S ugat, mert sok cölib celeb
Zajjal miséz balra-jobbra,
S kivirul sok szentnek szobra.

Lepillant ránk Márja szűzen,
Ha figyelünk, biztos üzen,
Vagy elámul Főszent Pistán,
S e hatástól könnyez is tán.

Bámul EU-Kari Geri,
Városát vajh’ az Úr veri,
Vagy az ellenlábas Sátán,
Hogy dugó van dugó hátán?!

Tömeget vár Hősök tere,
Duzzaszd te is, úgyhogy gyere!
Pápa ittlét nem is káros:
Budapest most Ferenc város!

Hajrá Fradi! Hajrá Fradi!

„Nagy kár, hogy egyrészt nem lehetek Frady Endre kortársa, másrészt, hogy a távollétemben meg lett szüntetve az általam oly sikeresen működtetett Szent Inkvizíció, mert az egyetemes szeretet nevében rögvest úgy eretnekké nyilvánítanám ezt a szektás kínrím huszárt, hogy csak úgy füstölne, mint egy odaégett népkonyhai máglyarakás! Le az idegenszívűekkel! Ma is érvényes a hitvallásom: Egy ország, egy nép, egy vallás.” /Tomás de Torquemada (1420-1498), Domonkos-rendi pap és spanyol főinkvizítor/

„Az EU-Kari jópofa, mint vers, meg mint magánvélemény, és ezzel ráadásul egyszerre egy egész csomó portálról tudnád kitiltatni magadat.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hajrá Fradi! Hajrá Fradi!
Legyen happy everybody,
Akár szegény, akár gyáros,
Bajnok lesz a Ferencváros!”
/Zöldfehér Zénó, zöldsas idomár és rímröptető regös/

„Polgártársak! Bár már a nyakunkon van a járvány negyedik hulláma és nő a fertőzések meg a halálesetek száma, és az orvosok is hullnak, mint az elsárgult levél, ám amíg tart ez a számunkra anyagilag felettébb előnyös pápás össznépi eukaliptusz izé, meg a visszafelé nyilazós vérgőzös vadászkiállítás és a telt házas vébéselejtezők, addig hivatalosan nincs járvány, nincs korlátozás és nincs vita! A nép boldognak fogja magát érezni, ha beledöglik is! Majd októberben oltakozunk, addigra már kevesebb vakcina is bőven elég lesz!” /Vitéz Dr. Okájés Oltványi Oszvald, a Félre Tájékoztató Cég (FTC) soron kívül betanított nemzeti virológusa/

„Koppány neve állt ott fent,
S alatta a lista,
Amit írt a drága ’szent’
Felnégyelős Pista.”
/ismeretlen tettesek által vérrel írt falfirka a Szent István Bazilika liftaknájában/

„A liftaknában talált falfirka ügyében foganatosított nyomozás részeredményeképpen megállapítottuk, hogy a kézírás és a bugyután provokatív stílus egyértelműen F. Endre budapesti lakosé, ám a vérből vett DNS-minták és az ujjlenyomatok megegyeznek a Szent Jobbéival. Az eseményt a feljelentést tevő katolikus egyház ezen a ponton csodának minősítette, így a nyomozást ’ismeretlen tettesek által előre megfontolt szándékú csodatétel’ megjegyzéssel lezártuk.” /Agyafúrt Atanáz, rendőr főfelügyelő/

„Károsítod a magyar nép szellemi közvagyonát, te józanész tolvaj?! Hát saját Szent Jobbommal vágom le a kezedet, te leendő félkarú mentális hullarabló! Utána meg felnégyellek, ahogy a vitapartnereimet szoktam nagy kegyelmemben!” /Szent István király/

„Nem tudom, mi ez a nemzettudatromboló szer, amit Frady Endre szed, de én is kérek belőle!” /Kozmopolita Körtrasszel, liberálbolsevik brüsszelita sorosügynök és szivárványdíler/

„Zoli, buli! Ünnepi NEK,
Katolikus olimpia!
Ferenc pápa híveinek
Misebor jár! Zolim, pia!”
/Zweigelt Zoltánné Kiskunsági Kadarka, katolikus kortyszámlálóbiztos/

„Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet, inkább teljetek el Lélekkel. Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak.” /Pál apostol levele az Efezusiaknak 5:18-19/

„Hallod, Kadarka drágám, ne miseborral töltekezzünk, hanem Lélekkel, oszt’ daloljunk teljes hangerővel, hogy az arcunkból fújjuk előre a menetszelet! Mondjuk, lehet, hogy itt a panelban esetleg agyonvernek a szomszédok, de hát egy kis üldöztetés az Úrnak tetsző cselekedet! Az első pofon után majd odatartom a másik orcádat is!” /Zweigelt Zoltán, katolikus kisvasúti kalauz/

„Jézus az utolsó vacsorán még kenyeret és bort adott, az egyház az utolsó napokban ostyát és cirkuszt oszt, míg Frady Endre remélhetőleg az utolsókat rúgva a már szánalomra sem méltó önmagát zúdítja ránk! Ugorjunk el előle és kiáltsuk a vadászkiállítás résztvevőinek, hogy TŰZ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Sok hitetlent tűz várja!
Tekints reánk Szűz Márja!”
/részlet Kovács Ákos-Tóth Gabi: Eucharisztikus körmenet a Hősök terén c. rockoperájából/

„A Hősök terén állítólag nincs kint a kétszeres életnagyságú lovas szobrom. Ha nem lennék ilyen megbocsájtó hangulatban, akkor most a tömeggel együtt egyben felszakítanám a térburkolatot a szemöldökömmel.” /Chuck Norris/

„Hmmm… remélem a fenti megszólalók nem mind jönnek el hozzám gyónni, mert nincs nálam annyi penitencia, amennyit ki kéne rónom rájuk.” /Ferenc pápa/