Sírban eltűnődik Lenin
Nobel-díjon, Bob Dylanin…
A döntések igen furák,
Это жюри очень дурак…
Mért nem az ő Összes Művét
Jutalmazták?!: „Zsűri, hű, vét
Társadalmi igény ellen,
És se én, se Woody Allen,
Sőt, mi több, se Frady Endre
Nem kapja meg most már rendre!
Nekem van időm, én várok,
Ám ti, élő proletárok
Csapjatok az asztalra rá,
S kürtzengéssel – tará-rará! –
Szerezzétek meg, ami jár!:
Nobel-díj meg friss kaviár,
S versenyképes jövedelem!
Ha mind megvan, megemelem
Sapkámat s kiáltom: Éljen!
S Mauzóleumban mélyen
Tűnődöm jobb téma híján
Frady Endre Nobel-díján.”
„A minap értesültem, hogy országszerte – sőt még a határon túl is – amatőr társulatok és műkedvelő iskolások egyaránt játsszák „A süket király” című mesedarabomat úgy, hogy fogalmuk sincs, ki a szerző. Van, ahol népmeseként aposztrofálják, van, ahol elnyerte ugyan a legötletesebb szövegkönyv különdíját, csak épp én, a szerző nem voltam megemlítve. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy idén sem én kaptam meg az irodalmi Nobel-díjat! Pedig tudnék mit kezdeni a vele járó negyedmilliárd forinttal…” /Frady Endre, méltatlanul mellőzött és elhallgatott költőgigász/
„Kedves Frady úr! Küldje el a svéd fordítást és megnézem, hogy mit tehetek önért!” /XVI. Károly Gusztáv svéd király/
„Kinek a pap, kinek a papné, vagy a paplak,
Nobel-díjat pedig az kap, akinek adnak.”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Why me? Why not Lenin or Endre Frady? The answer is blowin’ in the wind.” /Bob Dylan, újdonsült irodalmi Nobel-díjas amerikai énekes, zenész, dalszerző, költő/
„Ez a nyikhaj Bob Dylan még nagyon pályakezdő hozzám képest! Az én Összes Művem színvonalának eléréséhez neki még sokat kell tanulni, tanulni, tanulni!” /Lenin/
„Nem vitassa asztat senki,
Megérdemelte ja jenki!”
/Falvédő Frigyesné Kínrím Kakofónia, fejőnő és a Lajosmizsei Anyák Bob Dylan Asszonykórusának (LABDA) dalszövegírója/
„Jaj, kénytelen vagyok a fékevesztett irodalmi dömper tombolása elől a vallásba menekülni! Ó, Uram, add meg nekem, hogy ne add meg ennek a nóném nullánál is jelentéktelenebb Frady Endrének az irodalmi Nobel-díjat, mert akkor még az ükunokáimnak sem majd adatik meg, hogy örökre elfelejthessék a nevét! Anyám ezen nem aggódik, mert szerinte neki a Calgonja (Cavinton, mama, Cavinton!) nélkül már az se jutna eszébe, hogy melyik nevet nem tudja elfelejteni, de hát ő már Andrzej Wajdát is keveri Andy Vajnával! Szent Szabolcska Mihály, gyertyát gyújtok neked és könyörögve kérlellek, hogy míg színed előtt lánggal ég, fulladjon meg Frady Endre, lehetőleg máma még! Ámen!” /Szent Puzsér Róbert, kritikus/
„Épp Frady Endre süket királyát akartam megfilmesíteni, amikor sajnos halálra röhögtem magam a forgatókönyvön. Ha hirtelen el nem hunytam volna, ez a mese Oscar-díjat ért volna.” /néhai Andrzej Wajda, Oscar-díjas lengyel filmrendező/
„Producerként épp szponzorokat kerestem az Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone főszereplésével forgatandó The Deaf King című hollywoodi szuperprodukcióra, amikor a rendező sajnálatos hirtelenséggel elhunyt. Bánatomban feltettem az addig begyűlt teljes összeget a ruletten a feketére, de sajnos a kaszinóm elnyerte tőlem. Szerencsére adómentesen!” /Andy Vajna, idegenből visszaszakadt hazánkfia, filmproducer és kaszinótulajdonos/
„Itt lehet rólam olvasni: http://fradyendre.blogspot.hu/2016/10/a-suket-kiraly.html De hangosan ám, mint Pepin bácsi, mert különben nem hallom ám!” /a süket király/
„MI VAN KIRÁLY ÚR?! NEM HALL?! VEGYEN MOSÓMEDVÉT! NEKEM IS VOLT EGY SÜKET NAGYNÉNÉM BRJAZOVICÉBEN, AKINEK AZ ORVOS BOGARAT TETT A FÜLÉBE, DE SAJNOS MEGRÁGTA AZ AGYÁT ÉS ONNANTÓL KEZDVE CSAK HÁTRAFELÉ TUDOTT BICIKLIZNI!” /Pepin bácsi/
„Ha én elordítom magam, akkor nem csak a süketek hallanak, hanem a halottak is feltámadnak. Legfelsőbb helyről már jelezték is, hogy számítanak az aktív részvételemre a Utolsó Napon.” /Chuck Norris/
2016. október 19., szerda
2016. október 18., kedd
A süket király
gyerekszíndarab
(amelyet kb. négy éve írtam a Lágymányosi Bárdos Lajos Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium akkori 4.z(enei) osztálya számára az iskolát látogató potenciális elsősöknek a zenei osztály talentumjait bemutatandó...)
Szereplők:
Narrátorlány Abigél
Narrátorlány öccse Zebulon
A süket király
a király gyerekei:
Lajos a zajos
Gizi a zizi
Béla a méla
Okos Oszkár udvari bolond
Dühönc Dániel hadvezér
Udvari fülész
Anyóka
Muzsik apó
Klarinétos lány
Hegedűs lány
Fuvolás lány
Zongorista fiúk
Zongorista lányok
Furulyás lány
Furulyás fiú
Narrátorlány és az öccse besétálnak
Zebulon: Jaj, de unalmas ez a nap!
Abigél: Unatkozol öcsikém?
Zebulon: Aha... Nem mesélnél valamit? Te olyan jókat tudsz!
Abigél: Meséljek?
Zebulon: Mesélj, nővérkém, mesélj! Ha már megkérdezted!
Abigél: És mit meséljek kedvenc Zebulonom?
Zebulon: Hát... valami mesére gondoltam, drága Abigél nővérkém!
Abigél: És miről meséljek?
Zebulon: A nagy büdös szájú sárkányról, aki elrabolta a nagy büdös szájú király lányát, a nagy büdös szájú királylányt, de a nagy büdös szájú szegény ember legkisebb fia, a nagy büdös szájú szegénylegény kiszabadította és boldogan éltek, amíg meg nem haltak!
Abigél: Fúj! Ez gusztustalan! Ilyet én nem mesélek!
Zebulon: És a féllábú hörcsögről, aki felfalta a Hófehérkét és a hét törpét?
Abigél: Arról sem!
Zebulon: Akkor legyen a megvadult egér, aki lenyelte az elefántot!
Abigél: Az butaság! Egy egér gyomrában nem fér el egy elefánt!
Zebulon: Na jó, akkor mesélj... mesélj mondjuk... a süket királyról!
Abigél: (viccből emelt hangon) Tessék?!
Zebulon: (hangosan) A süket királyról!!!
Abigél: (kiabálva) Micsoda?!
Zebulon: (a nézőtéri gyerekekhez fordulva) Kiabáljuk együtt, hogy a süket király!
Együtt a nézőkkel: (ordítva) A süket király!!!
Abigél: Szólt valaki?
Együtt: (még hangosabban) A süket király!!!
A süket király: (bejön) Mit üzent a sirály? Tudjátok nem hallok valami jól.
Zebulon: Abigél! Megelevenedett a mese!
Abigél: Hűha! Tudtam, hogy jól mesélek, de azt nem, hogy ennyire.
Zebulon: Biztos a gyerekek segítettek megeleveníteni a mesét. (nézőkhöz fordulva) Ügyesek vagytok!
A süket király: Üres a nagy tok? Milyen nagy tok?
Abigél: (hangosan, lassan) Király bácsi! Most még ne tessék szerepelni, majd csak, amikor szólok! Addig tessék kifáradni!
A süket király: Kiszáradni?! Nem volt eső?
Abigél: (hangosan) Nem, nem volt eső! (Zebulonnal együtt udvariasan kitessékelik a süket királyt)
Zebulon: Na, Abigél, most már muszáj elkezdened ezt a mesét, mert megelevenedtek a szereplőid!
Abigél: Rendben van. Egyszer volt, hol nem volt...
Zebulon: Most volt, vagy nem volt?
Abigél: Tudod mit? Van! Épp az imént láttuk. Úgyhogy: egyszer van, épp itt van egy süket király, akinek van három fia!
A süket király: (bejön) Mi a'?!
Zebulon: (kiabálva) Semmi! (egy székre mutat) Ez a trón! Tessék ide leülni!
A süket király: Lesülni? Nem, nem akarok lesülni. Nem szeretem, ha hámlik a bőröm. (leül)
Zebulon: Te Abigél! Nem lehetne legalább az egyik gyereke lány?
Abigél: Miért?
Zebulon: Hátha egyszer jön egy lovag, hogy legyőzze a nagy büdös szájú sárkányt, és akkor jól jönne, ha oda tudná neki adni a lányát a fele királysága mellé.
Abigél: Oké! Királylány van, nagy büdös szájú sárkány nincs!
Zebulon: De kár!
Abigél: Szóval ennek a süket királynak volt két fia és egy lánya. Így már jó lesz?
Zebulon: (kicsit még duzzogva) Jó. És mi a nevük?
Abigél: Azt nem tudom, de idemesélek valakit, aki tudja.
Zebulon: Kit?
Abigél: Az udvari bolondot. Volt ennek a süket királynak egy Okos Oszkár nevű udvari bolondja!
Okos Oszkár: (egy cigánykerékkel bejön) Nem rágódom én a gitten, megjelenek gyorsan itten!
Zebulon: Mi az a gitt!
Okos Oszkár: Amit rágnak a Pál utcai fiúk!
A süket király: Hiúk?! Nem szeretem, amikor az emberek hiúk!
Zebulon: (sóhajtva) Kik azok a Pál utcai fiúk?!
Abigél: Ők egy másik mesében vannak. Jaj, csak össze ne keverjem ezeket a meséket!
Okos Oszkár: Mért hívtatok, mit csináljak? Bömböljek, vagy fejen álljak?
Abigél: Egyiket sem! Légy szíves, mutasd be nekünk a király gyermekeit!
Okos Oszkár: Lósörény más néven lóhaj, parancsod számomra óhaj! Elsőszülött Lajos a zajos!
Lajos: (bejön és ordít) Lajos vagyok!!!
A süket király: Na, ezt még én is értem! Baljós a hajós. (sóhajtva) Hát igen, veszélyes a tenger.
Okos Oszkár: Másodszülött Gizi a zizi!
Gizi: (békaügetésben jön be) Brekk-brekk! (kacsint és nevet) Hihihi!
Zebulon: Mi az, hogy zizi?
Abigél: Nem láttad?
Okos Oszkár: Az kérem a kótyomfitty és a lükepék keveréke némi firnyákkal megfűszerezve.
Zebulon: Aha...
Okos Oszkár: Végül, de nem utolsósorban, a legfiatalabb a korban: Béla a méla
(semmi)
Béla a méla!
(semmi)
(a közönség felé) Segítsetek gyerekek! Kiáltsuk együtt, hogy Béla a méla!
Együtt: (kiabálva) Béla a méla!
(semmi)
Okos Oszkár: Még egyszer! Hangosabban!
Együtt: (kiabálva) Béla a méla!!!
Béla: (bejön, mintha most ébredt volna) Ó, szólított valaki? Mintha a nevemet hallottam volna, midőn a pillangók röptét figyeltem...
A süket király: (ordítva) Ő a kedvencem, de ne áruljátok el senkinek!
Abigél: (hangosan) Király bácsi! Minden gyerekét tessék egyformán szeretni, különben a többiek búsak lesznek! (rámutat a szemét törlő Lajosra és Gizire)
A süket király: Sósat esznek?! Az nem jó, mert a szemükbe megy a só, azt dörzsölhetik!
Döhönc Dániel: (egy bárddal beront) Mi ez a zaj?! Betört az ellen?! Hadd vegyem fejét!
Zebulon: Hát ez meg ki?
Okos Oszkár: Dühönc Dániel, a király hadvezére. (Dánielhez) Nyugodj meg Dönci! Nincs baj, csak kicsit zajos a mese.
Dühönc Dániel: Mese? Miféle mese?! Hát nem a Lajos a zajos? Különben se szólíts Döncinek, mert miszlikbe aprítalak a bárdommal!
Lajos: (ordítva) Dühönc bácsi! Ide tetszene adni a bárdját?
Dühönc Dániel: Minek az neked, fiacskám?
Lajos: (ordítva) Mert akkor én lehetnék a bárdos Lajos!
Dühönc Dániel: Miért akarsz bárdos Lajos lenni?
Lajos: (ordítva) Mert akkor nem zajos lennék és nem kéne mindig ordítanom!
Béla: Várnak a lepkéim. Visszamegyek.
A süket király: Tiszta hegyek? A mi síkságunkon nincsenek is hegyek! Hadvezér!
Dühönc Dániel: Igenis felség!
A süket király: Azonnal el kell foglalni a környék összes hegyét!
Dühönc Dániel: Igenis felség! Felsorakoztatom a sereget! (elviharzik)
A süket király: Ereget? Ki ereget?! Azonnal szellőztessünk!
Gizi: Az apuci süketsége egyre veszélyesebb. Megegyük, vagy meggyógyítsuk?
Béla: Jaj, ne mondj ilyen szörnyűségeket! Még a lepkéimet sem enném meg, nemhogy egy királyt, akinek a koronája megfeküdné a gyomromat!
Gizi: Csak vicc volt, hihihi!
Béla: (lassan) Hi... hi... hi...
Lajos: (ordítva) Gyógyítsuk meg a papát!
A süket király: Lapát?! Ez az! Ássátok föl a kertet és vessetek bele dinnyét! Úgy szeretnék egy nagy dinnyefa árnyékában szuszókálni! (elalszik)
Béla: (horkoló hangot hallat)
Okos Oszkár: Bélám, szádból jön szél ám!
Gizi: Béci, ne csináld lécci!
Béla: Ja, csak a tej aludt meg a számban...
Lajos: (ordítva) És most mi legyen?!
Okos Oszkár: Útra kéne kelni, Menni messze el, ni!
Gizi: Minek?
Okos Oszkár: Hát, hogy találjatok valami csodadoktort, aki visszaadja a király hallását.
Gizi: Találjatok?! Hát te nem jössz?
Okos Oszkár: Nem. Én csak munkaidőben vagyok bolond, egyébként nem. Jó utat! (cigánykerekezve kimegy)
Lajos: (Zebulon felé ordítva) Most mit fogunk csinálni?!
Zebulon: Honnan tudjam?
Lajos: (ordítva) Ti vagytok a mesélők, nem?!
Zebulon: Nem én! Az Abigél!
Abigél: Hogy? Mi? Ja! Igen-igen! Ekkor útra kelt a király három fia.
Gizi: Hé! Mit zagyválsz itt össze?! És még én vagyok a lükepék!
Abigél: Bocs! Szóval útra kelt a király két fia és egy lánya, hogy megtalálják a megoldást a király süketségére. (a három gyerek elindul)
Abigél: Mentek, mendegéltek, míg egy anyóka közvetlen közelébe nem értek.
Anyóka: Húha! Itt van három gyerek a közvetlen közelemben!
Béla: Azt hiszem, egy anyóka közvetlen közelében vagyunk. A lepkéim azért szebbek...
Gizi: Viccesen húzzam meg a fülét, vagy kérdezzem meg, hogy hogyan szólítsuk?
Lajos: (ordítva) Hogy szólítsunk téged, közvetlen közeli anyóka?!
Anyóka: (ijedten) Jaj, anyám!
Gizi: Kedves Jajanyám! Meg tudná mondani, hogyan gyógyíthatjuk meg apánkat, a süket királyt?
Anyóka: Milyen sirályt?!
Gizi: Húha, ez süketebb, mint az öreg Beethoven!
Béla: Ki az az öreg Beethoven?
Gizi: A fiatal Beethoven egy kicsivel később.
Lajos: (ordítva) A rajzfilmkutya?!
Béla: (legyint) Szerintem menjünk!
Zebulon: Hadd meséljem én!
Abigél: Meséljed!
Zebulon: Mentek, mendegéltek, míg nem Muzsik apó közvetlen közelébe nem értek.
Muzsik apó: Szerbusztok gyerekek! Mit kerestek erre, ahol még madárjárvány sincs?
Lajos: (ordítva) Csodadoktort keresünk, aki meggyógyítaná apánknak, az öreg királynak a süketségét!
Muzsik apó: Ne ordíts fiacskám! Nem én vagyok a süket, hanem az apád!
Gizi: Majd elfelejtettük! Hogy szólíthatjuk?
Muzsik apó: Mindegy, csak halkan!
Gizi: Kedves Mindegycsakhalkan, tudna nekünk segíteni?
Muzsik apó: Nagy szerencsétek, hogy Mindegycsakhalkannak szólítottatok, mert így nemcsak, hogy tudok, de fogok is. Megteszem, hogy apátok, a süket király halljon!
Gizi: Éljen!
Béla: Nem értem. Most éljen, vagy haljon?
Gizi: Nem úgy haljon, hogy puff, aztán nyekk és végleg eldől!
Béla: Mint a beteg lepke?
Gizi: Ja! Szóval nem puff és nyekk, hogy meghaljon, hanem, hogy a fülével mindent meghalljon!
Lajos: (ordítva) Még engem is?!
Muzsik apó: Te miért ordítasz folyton? Félsz?
Lajos: (ordítva) Nem! Én vagyok Lajos a zajos!
Dühönc Dániel: (bárdot lengetve beront) Hé maga! Nem tudja, merre vannak itt elfoglalható hegyek?!
Muzsik apó: (Jedi kézjellel) Ideadod a bárdot.
Dühönc Dániel: (megszelídülve) Odaadom a bárdot. (odaadja)
Muzsik apó: Nem háborúskodsz.
Dühönc Dániel: Nem háborúskodok.
Muzsik apó: Békében hazamész, dolgozol és befizeted az adót.
Dühönc Dániel: Békében hazamegyek, dolgozom és (hirtelen feleszmélve) mi?!
Muzsik apó: (Jedi kézjellel) Befizeted az adót.
Dühönc Dániel: Befizetem az adót. (elmegy)
Lajos: (ordítva) Elment!
Muzsik apó: Ne ordíts! Nesze, itt a bárdja! Ezentúl nem zajos Lajos, hanem bárdos Lajos leszel, és nem üvöltesz, hanem normális hangon beszélsz. Jó lesz? (Jedi kézjel)
Lajos: (normális hangon) Igen. (örvendezve) Jaj de jó bárdos Lajosnak lenni! Ezt hogy csinálta?
Muzsik apó: Nem nagy ügy, ha Jedi lovag az ember!
Gizi: Ez szuper, kedves Mindegycsakhalkan, de mi lesz apánkkal? Rajta hogy tud segíteni?
Muzsik apó: Én nem, de ti igen!
Béla: Nem értem! Hol vannak a lepkéim?
Gizi: Jaj, maradj már csöndben!
Muzsik apó: Ez az!
Béla: Mi?
Muzsik apó: A csönd! Ezt kell megszüntetni a király fülében szép zenehangokkal!
Lajos: Zenehangokkal?
Muzsik apó: Igen. Keressetek néhány remek zenészt, akik szépen játszanak a királynak és el fog múlni a süketsége.
Gizi: De milyen zenészeket keressünk? És hol keressük őket?
Muzsik apó: Egy távoli kis ország távoli iskolájának 4. z. osztályából kell hívni hegedűsöket, fuvolásokat, klarinétosokat, zongoristákat és furulyásokat. Ha ők muzsikálnak, akkor ott muzsikálva lesz!
Béla: Hogyan hívjuk őket? Postalepkékkel?
Muzsik apó: Tessék, itt egy síp. Ha ebbe belefújtok...
Lajos: Akkor mi történik?
Muzsik apó: Megáll a játék, majd szabadrúgással folytatódik.
Gizi: (mutatja, hogy műesik és fetreng) Így!
Béla: Nem értem...
Muzsik apó: Jaj, bocsánat! Kicsit elméláztam. Tudjátok, régen focibíró voltam, de egy meg nem adott lesgól miatt el kellett bujdokolnom ide, ebbe a rengetegbe.
Gizi: Szörnyen sajnáljuk, de mi van azokkal a zenész gyerekekkel?
Muzsik apó: Ja, persze! Mi sem egyszerűbb! Kérjétek meg a közönséget, hogy kiáltsa hangosan, hogy „zenész gyerekek, gyertek be!”.
Lajos: Kedves gyerekek! Kiáltsuk együtt, hogy „zenész gyerekek, gyertek be!”.
Együtt: Zenész gyerekek, gyertek be!
(semmi)
Gizi: Hangosabban!
Együtt: Zenész gyerekek, gyertek be!!!
(bejön a sok zenész gyerek)
Zebulon: Hurrá! Meg van a sok zenész gyerek! De hogyan jutnak el a süket királyhoz?
Abigél: Hát úgy, hogy odamesélem őket.
Zebulon: Meséld!
Abigél: A süket király három fia...
Gizi: Hé!!!
Abigél: Bocsi! A süket király két fia és egy lánya a sok zenész gyerek kíséretében hazament a palotába.
(palota)
A süket király: Ja, de jó! Zenészek! Koncert! Kik vagytok? Mutatkozzatok be!
Klarinétos lány: Tiszteletem felség! Az én hangszerem a klarinét.
A süket király: Én is szeretem a pralinét! Meg a bonbont is! Játssz valamit!
(a klarinétos lány játszik)
Okos Oszkár: Ez a zene remek, könnyesek a szemek!
A süket király: De szép! Mintha már majdnem hallottam volna belőle egy kicsit! Lesz még?
Fuvolás lány: Felség, most én fuvolázom önnek!
A süket király: Jönnek? Kik!
Okos Oszkár: A hangok.
(a fuvolás lány játszik)
Gizi: Na, apám! Hall valamit?
A süket király: A hamit? Nem, még nem kérem a hamit, nem vagyok éhes! Ez a zene, amit már majdnem hallok, viszont határozottan kellemes a béna fülemnek. Érzem, ahogy bizseregni kezd. Lesz még?
Okos Oszkár: Csak erre vár Jancsi, Pista! Jöjjön néhány zongorista!
Zongoristák: Királyi felség! Jó napot!
A süket király: Jól hallottam, hogy jó napot kívántatok?
Lajos: Hurrá, javul a hallása!
A süket király: Kinek a padlása?
Gizi: Azt hiszem, elkiabáltad. De hátha a zongoristák segítenek neki.
(Zongoristák játszanak, a király már a zene ütemére mozgatja a fejét)
Brávó! Szinte már-már hallani véltem valamit. Igaz, mintha búvárharangban ültem volna, de mégis. Ugye lesz még?!
Furulyások: Felség, a mi hangszerünk a furulya.
A süket király: (lassan) Fu – ru – lya
Gizi: Igeeen! (mint a pom-pom lányok) Hajrá apuci! Hajrá apuci!
Béla: Pil – lan - gó
Lajos: Mi van?!
Béla: Ja, semmi... csak elméláztam...
(a furulyások játszanak)
A süket király: (illeg-billeg a zeneszóra) Gyönyörű! Hát még, ha teljesen hallanám!
Dühönc Dániel: Felség, ön egyre jobban hall!
A süket király: Egyre jobban hal lennék? Kopoltyúim vannak talán?
Okos Oszkár: Nem hal, hanem hall! Már csak egy kicsi hiányzik a teljes sikerhez.
Zebulon: Abigél! Vannak még zenészek? Meggyógyul teljesen?
Abigél: Nyugi, van még egy hegedűs!
Hegedűs: Itt vagyok felség! Játszom valami szépet.
(játszik, a király örömmel ringatózik)
A süket király: Nagyon szép. Mintha már teljesen hallanám!
Dühönc Dániel: Felség! Hívassam az udvari fülészt, hogy megnézze az ön hallását.
A süket király: Mi köze a szülésznek a vallásomhoz?
Dühönc Dániel: Jó, akkor hívatom. (kimegy és a fülésszel jön be)
Udvari fülész: Jó napot felség! Engedje meg, hogy megvizsgáljam a hallójáratát!
A süket király: Miért építjük a gyárat át? És egyáltalán, mi az a gyár?
Udvari fülész: (vizsgálgatja a király fülét, majd emelt hangon) Felség! Ön már majdnem gyógyult, de mégsem. Ha most még játszana önnek egy eddig nem hallott hegedűs, akkor teljesen meggyógyulna. Ha nem játszik, akkor végleg megsüketül.
Lajos: Jaj, de hiszen már minden zenész gyerek játszott!
Okos Oszkár: Van itt olyan hegedűs, aki még nem mutatta be a tudását?
(csend)
Béla: Senki...
Lajos: Ne legyek bárdos Lajos, ha nem találok valakit! Hé mesemondó!
Abigél: Igen!
Lajos: Azonnal mesélj ide valakit, aki tud hegedülni!
Abigél: Sajnos ez nem megy. Ehhez én ügyetlen mesemondó vagyok.
Zebulon: Abigél! De hiszen te magad is szoktál hegedülni!
Abigél: Á, csak olyan műkedvelő szinten!
Gizi: Jaj, hadd kedveljük mű is azt a szintet!
Mindenki: Úgy van, úgy van! Halljuk, halljuk!
Abigél: (sóhajtva) Na jó, megpróbálom!
Udvari fülész: Ahogy Yoda mester mondta Luke Skywalkernek: Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!
Abigél: Oké, akkor nem teszem!
Lajos: (fenyegetően felemeli a bárdot)
Abigél: Oké, oké, akkor inkább teszem! (veszi a hegedűt, először fordítva tartja, majd végre jól és elkezd játszani)
A süket király: (felugrik) Hallom! Hallom! Gyönyörű! Meggyógyultam!
Zebulon: (Abigélnek) Ezt hogy csináltad?!
Abigél: Na, hallod, én vagyok a mesélő! Bemeséltem magamnak, hogy tudok hegedülni.
Okos Oszkár: (a közönség felé fordulva)
Süket király hall,
Véget ért a mese.
Szóljon hát a dal,
Ne maradj ki te se!
(zenés táncos finálé – a gyerekekkel együtt a „Száraz tónak nedves partján” dallamára)
Trónteremnek nagyszínpadán negyedik zé zenélget
Hallgatja a süket király, aki ettől feléled.
Hallja a zenét a király, mert füle ép!
Hallja a zenét a király, mert füle ép!
Négy zé tovább zenebonál, ugrabugrál mind a nép,
Táncol a jó fülű király, ide lép és oda lép.
Sej-haj denevér, bennünk van a zene-vér!
Sej-haj denevér, bennünk van a zene-vér!
Gyere velünk muzsikálni, vidám lesz az életed!
Bús embert a víg zenéddel új életre keltheted.
Gyógyít a zene, búbánat száll el vele!
Gyógyít a zene, búbánat száll el vele!
VÉGE
(amelyet kb. négy éve írtam a Lágymányosi Bárdos Lajos Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium akkori 4.z(enei) osztálya számára az iskolát látogató potenciális elsősöknek a zenei osztály talentumjait bemutatandó...)
Szereplők:
Narrátorlány Abigél
Narrátorlány öccse Zebulon
A süket király
a király gyerekei:
Lajos a zajos
Gizi a zizi
Béla a méla
Okos Oszkár udvari bolond
Dühönc Dániel hadvezér
Udvari fülész
Anyóka
Muzsik apó
Klarinétos lány
Hegedűs lány
Fuvolás lány
Zongorista fiúk
Zongorista lányok
Furulyás lány
Furulyás fiú
Narrátorlány és az öccse besétálnak
Zebulon: Jaj, de unalmas ez a nap!
Abigél: Unatkozol öcsikém?
Zebulon: Aha... Nem mesélnél valamit? Te olyan jókat tudsz!
Abigél: Meséljek?
Zebulon: Mesélj, nővérkém, mesélj! Ha már megkérdezted!
Abigél: És mit meséljek kedvenc Zebulonom?
Zebulon: Hát... valami mesére gondoltam, drága Abigél nővérkém!
Abigél: És miről meséljek?
Zebulon: A nagy büdös szájú sárkányról, aki elrabolta a nagy büdös szájú király lányát, a nagy büdös szájú királylányt, de a nagy büdös szájú szegény ember legkisebb fia, a nagy büdös szájú szegénylegény kiszabadította és boldogan éltek, amíg meg nem haltak!
Abigél: Fúj! Ez gusztustalan! Ilyet én nem mesélek!
Zebulon: És a féllábú hörcsögről, aki felfalta a Hófehérkét és a hét törpét?
Abigél: Arról sem!
Zebulon: Akkor legyen a megvadult egér, aki lenyelte az elefántot!
Abigél: Az butaság! Egy egér gyomrában nem fér el egy elefánt!
Zebulon: Na jó, akkor mesélj... mesélj mondjuk... a süket királyról!
Abigél: (viccből emelt hangon) Tessék?!
Zebulon: (hangosan) A süket királyról!!!
Abigél: (kiabálva) Micsoda?!
Zebulon: (a nézőtéri gyerekekhez fordulva) Kiabáljuk együtt, hogy a süket király!
Együtt a nézőkkel: (ordítva) A süket király!!!
Abigél: Szólt valaki?
Együtt: (még hangosabban) A süket király!!!
A süket király: (bejön) Mit üzent a sirály? Tudjátok nem hallok valami jól.
Zebulon: Abigél! Megelevenedett a mese!
Abigél: Hűha! Tudtam, hogy jól mesélek, de azt nem, hogy ennyire.
Zebulon: Biztos a gyerekek segítettek megeleveníteni a mesét. (nézőkhöz fordulva) Ügyesek vagytok!
A süket király: Üres a nagy tok? Milyen nagy tok?
Abigél: (hangosan, lassan) Király bácsi! Most még ne tessék szerepelni, majd csak, amikor szólok! Addig tessék kifáradni!
A süket király: Kiszáradni?! Nem volt eső?
Abigél: (hangosan) Nem, nem volt eső! (Zebulonnal együtt udvariasan kitessékelik a süket királyt)
Zebulon: Na, Abigél, most már muszáj elkezdened ezt a mesét, mert megelevenedtek a szereplőid!
Abigél: Rendben van. Egyszer volt, hol nem volt...
Zebulon: Most volt, vagy nem volt?
Abigél: Tudod mit? Van! Épp az imént láttuk. Úgyhogy: egyszer van, épp itt van egy süket király, akinek van három fia!
A süket király: (bejön) Mi a'?!
Zebulon: (kiabálva) Semmi! (egy székre mutat) Ez a trón! Tessék ide leülni!
A süket király: Lesülni? Nem, nem akarok lesülni. Nem szeretem, ha hámlik a bőröm. (leül)
Zebulon: Te Abigél! Nem lehetne legalább az egyik gyereke lány?
Abigél: Miért?
Zebulon: Hátha egyszer jön egy lovag, hogy legyőzze a nagy büdös szájú sárkányt, és akkor jól jönne, ha oda tudná neki adni a lányát a fele királysága mellé.
Abigél: Oké! Királylány van, nagy büdös szájú sárkány nincs!
Zebulon: De kár!
Abigél: Szóval ennek a süket királynak volt két fia és egy lánya. Így már jó lesz?
Zebulon: (kicsit még duzzogva) Jó. És mi a nevük?
Abigél: Azt nem tudom, de idemesélek valakit, aki tudja.
Zebulon: Kit?
Abigél: Az udvari bolondot. Volt ennek a süket királynak egy Okos Oszkár nevű udvari bolondja!
Okos Oszkár: (egy cigánykerékkel bejön) Nem rágódom én a gitten, megjelenek gyorsan itten!
Zebulon: Mi az a gitt!
Okos Oszkár: Amit rágnak a Pál utcai fiúk!
A süket király: Hiúk?! Nem szeretem, amikor az emberek hiúk!
Zebulon: (sóhajtva) Kik azok a Pál utcai fiúk?!
Abigél: Ők egy másik mesében vannak. Jaj, csak össze ne keverjem ezeket a meséket!
Okos Oszkár: Mért hívtatok, mit csináljak? Bömböljek, vagy fejen álljak?
Abigél: Egyiket sem! Légy szíves, mutasd be nekünk a király gyermekeit!
Okos Oszkár: Lósörény más néven lóhaj, parancsod számomra óhaj! Elsőszülött Lajos a zajos!
Lajos: (bejön és ordít) Lajos vagyok!!!
A süket király: Na, ezt még én is értem! Baljós a hajós. (sóhajtva) Hát igen, veszélyes a tenger.
Okos Oszkár: Másodszülött Gizi a zizi!
Gizi: (békaügetésben jön be) Brekk-brekk! (kacsint és nevet) Hihihi!
Zebulon: Mi az, hogy zizi?
Abigél: Nem láttad?
Okos Oszkár: Az kérem a kótyomfitty és a lükepék keveréke némi firnyákkal megfűszerezve.
Zebulon: Aha...
Okos Oszkár: Végül, de nem utolsósorban, a legfiatalabb a korban: Béla a méla
(semmi)
Béla a méla!
(semmi)
(a közönség felé) Segítsetek gyerekek! Kiáltsuk együtt, hogy Béla a méla!
Együtt: (kiabálva) Béla a méla!
(semmi)
Okos Oszkár: Még egyszer! Hangosabban!
Együtt: (kiabálva) Béla a méla!!!
Béla: (bejön, mintha most ébredt volna) Ó, szólított valaki? Mintha a nevemet hallottam volna, midőn a pillangók röptét figyeltem...
A süket király: (ordítva) Ő a kedvencem, de ne áruljátok el senkinek!
Abigél: (hangosan) Király bácsi! Minden gyerekét tessék egyformán szeretni, különben a többiek búsak lesznek! (rámutat a szemét törlő Lajosra és Gizire)
A süket király: Sósat esznek?! Az nem jó, mert a szemükbe megy a só, azt dörzsölhetik!
Döhönc Dániel: (egy bárddal beront) Mi ez a zaj?! Betört az ellen?! Hadd vegyem fejét!
Zebulon: Hát ez meg ki?
Okos Oszkár: Dühönc Dániel, a király hadvezére. (Dánielhez) Nyugodj meg Dönci! Nincs baj, csak kicsit zajos a mese.
Dühönc Dániel: Mese? Miféle mese?! Hát nem a Lajos a zajos? Különben se szólíts Döncinek, mert miszlikbe aprítalak a bárdommal!
Lajos: (ordítva) Dühönc bácsi! Ide tetszene adni a bárdját?
Dühönc Dániel: Minek az neked, fiacskám?
Lajos: (ordítva) Mert akkor én lehetnék a bárdos Lajos!
Dühönc Dániel: Miért akarsz bárdos Lajos lenni?
Lajos: (ordítva) Mert akkor nem zajos lennék és nem kéne mindig ordítanom!
Béla: Várnak a lepkéim. Visszamegyek.
A süket király: Tiszta hegyek? A mi síkságunkon nincsenek is hegyek! Hadvezér!
Dühönc Dániel: Igenis felség!
A süket király: Azonnal el kell foglalni a környék összes hegyét!
Dühönc Dániel: Igenis felség! Felsorakoztatom a sereget! (elviharzik)
A süket király: Ereget? Ki ereget?! Azonnal szellőztessünk!
Gizi: Az apuci süketsége egyre veszélyesebb. Megegyük, vagy meggyógyítsuk?
Béla: Jaj, ne mondj ilyen szörnyűségeket! Még a lepkéimet sem enném meg, nemhogy egy királyt, akinek a koronája megfeküdné a gyomromat!
Gizi: Csak vicc volt, hihihi!
Béla: (lassan) Hi... hi... hi...
Lajos: (ordítva) Gyógyítsuk meg a papát!
A süket király: Lapát?! Ez az! Ássátok föl a kertet és vessetek bele dinnyét! Úgy szeretnék egy nagy dinnyefa árnyékában szuszókálni! (elalszik)
Béla: (horkoló hangot hallat)
Okos Oszkár: Bélám, szádból jön szél ám!
Gizi: Béci, ne csináld lécci!
Béla: Ja, csak a tej aludt meg a számban...
Lajos: (ordítva) És most mi legyen?!
Okos Oszkár: Útra kéne kelni, Menni messze el, ni!
Gizi: Minek?
Okos Oszkár: Hát, hogy találjatok valami csodadoktort, aki visszaadja a király hallását.
Gizi: Találjatok?! Hát te nem jössz?
Okos Oszkár: Nem. Én csak munkaidőben vagyok bolond, egyébként nem. Jó utat! (cigánykerekezve kimegy)
Lajos: (Zebulon felé ordítva) Most mit fogunk csinálni?!
Zebulon: Honnan tudjam?
Lajos: (ordítva) Ti vagytok a mesélők, nem?!
Zebulon: Nem én! Az Abigél!
Abigél: Hogy? Mi? Ja! Igen-igen! Ekkor útra kelt a király három fia.
Gizi: Hé! Mit zagyválsz itt össze?! És még én vagyok a lükepék!
Abigél: Bocs! Szóval útra kelt a király két fia és egy lánya, hogy megtalálják a megoldást a király süketségére. (a három gyerek elindul)
Abigél: Mentek, mendegéltek, míg egy anyóka közvetlen közelébe nem értek.
Anyóka: Húha! Itt van három gyerek a közvetlen közelemben!
Béla: Azt hiszem, egy anyóka közvetlen közelében vagyunk. A lepkéim azért szebbek...
Gizi: Viccesen húzzam meg a fülét, vagy kérdezzem meg, hogy hogyan szólítsuk?
Lajos: (ordítva) Hogy szólítsunk téged, közvetlen közeli anyóka?!
Anyóka: (ijedten) Jaj, anyám!
Gizi: Kedves Jajanyám! Meg tudná mondani, hogyan gyógyíthatjuk meg apánkat, a süket királyt?
Anyóka: Milyen sirályt?!
Gizi: Húha, ez süketebb, mint az öreg Beethoven!
Béla: Ki az az öreg Beethoven?
Gizi: A fiatal Beethoven egy kicsivel később.
Lajos: (ordítva) A rajzfilmkutya?!
Béla: (legyint) Szerintem menjünk!
Zebulon: Hadd meséljem én!
Abigél: Meséljed!
Zebulon: Mentek, mendegéltek, míg nem Muzsik apó közvetlen közelébe nem értek.
Muzsik apó: Szerbusztok gyerekek! Mit kerestek erre, ahol még madárjárvány sincs?
Lajos: (ordítva) Csodadoktort keresünk, aki meggyógyítaná apánknak, az öreg királynak a süketségét!
Muzsik apó: Ne ordíts fiacskám! Nem én vagyok a süket, hanem az apád!
Gizi: Majd elfelejtettük! Hogy szólíthatjuk?
Muzsik apó: Mindegy, csak halkan!
Gizi: Kedves Mindegycsakhalkan, tudna nekünk segíteni?
Muzsik apó: Nagy szerencsétek, hogy Mindegycsakhalkannak szólítottatok, mert így nemcsak, hogy tudok, de fogok is. Megteszem, hogy apátok, a süket király halljon!
Gizi: Éljen!
Béla: Nem értem. Most éljen, vagy haljon?
Gizi: Nem úgy haljon, hogy puff, aztán nyekk és végleg eldől!
Béla: Mint a beteg lepke?
Gizi: Ja! Szóval nem puff és nyekk, hogy meghaljon, hanem, hogy a fülével mindent meghalljon!
Lajos: (ordítva) Még engem is?!
Muzsik apó: Te miért ordítasz folyton? Félsz?
Lajos: (ordítva) Nem! Én vagyok Lajos a zajos!
Dühönc Dániel: (bárdot lengetve beront) Hé maga! Nem tudja, merre vannak itt elfoglalható hegyek?!
Muzsik apó: (Jedi kézjellel) Ideadod a bárdot.
Dühönc Dániel: (megszelídülve) Odaadom a bárdot. (odaadja)
Muzsik apó: Nem háborúskodsz.
Dühönc Dániel: Nem háborúskodok.
Muzsik apó: Békében hazamész, dolgozol és befizeted az adót.
Dühönc Dániel: Békében hazamegyek, dolgozom és (hirtelen feleszmélve) mi?!
Muzsik apó: (Jedi kézjellel) Befizeted az adót.
Dühönc Dániel: Befizetem az adót. (elmegy)
Lajos: (ordítva) Elment!
Muzsik apó: Ne ordíts! Nesze, itt a bárdja! Ezentúl nem zajos Lajos, hanem bárdos Lajos leszel, és nem üvöltesz, hanem normális hangon beszélsz. Jó lesz? (Jedi kézjel)
Lajos: (normális hangon) Igen. (örvendezve) Jaj de jó bárdos Lajosnak lenni! Ezt hogy csinálta?
Muzsik apó: Nem nagy ügy, ha Jedi lovag az ember!
Gizi: Ez szuper, kedves Mindegycsakhalkan, de mi lesz apánkkal? Rajta hogy tud segíteni?
Muzsik apó: Én nem, de ti igen!
Béla: Nem értem! Hol vannak a lepkéim?
Gizi: Jaj, maradj már csöndben!
Muzsik apó: Ez az!
Béla: Mi?
Muzsik apó: A csönd! Ezt kell megszüntetni a király fülében szép zenehangokkal!
Lajos: Zenehangokkal?
Muzsik apó: Igen. Keressetek néhány remek zenészt, akik szépen játszanak a királynak és el fog múlni a süketsége.
Gizi: De milyen zenészeket keressünk? És hol keressük őket?
Muzsik apó: Egy távoli kis ország távoli iskolájának 4. z. osztályából kell hívni hegedűsöket, fuvolásokat, klarinétosokat, zongoristákat és furulyásokat. Ha ők muzsikálnak, akkor ott muzsikálva lesz!
Béla: Hogyan hívjuk őket? Postalepkékkel?
Muzsik apó: Tessék, itt egy síp. Ha ebbe belefújtok...
Lajos: Akkor mi történik?
Muzsik apó: Megáll a játék, majd szabadrúgással folytatódik.
Gizi: (mutatja, hogy műesik és fetreng) Így!
Béla: Nem értem...
Muzsik apó: Jaj, bocsánat! Kicsit elméláztam. Tudjátok, régen focibíró voltam, de egy meg nem adott lesgól miatt el kellett bujdokolnom ide, ebbe a rengetegbe.
Gizi: Szörnyen sajnáljuk, de mi van azokkal a zenész gyerekekkel?
Muzsik apó: Ja, persze! Mi sem egyszerűbb! Kérjétek meg a közönséget, hogy kiáltsa hangosan, hogy „zenész gyerekek, gyertek be!”.
Lajos: Kedves gyerekek! Kiáltsuk együtt, hogy „zenész gyerekek, gyertek be!”.
Együtt: Zenész gyerekek, gyertek be!
(semmi)
Gizi: Hangosabban!
Együtt: Zenész gyerekek, gyertek be!!!
(bejön a sok zenész gyerek)
Zebulon: Hurrá! Meg van a sok zenész gyerek! De hogyan jutnak el a süket királyhoz?
Abigél: Hát úgy, hogy odamesélem őket.
Zebulon: Meséld!
Abigél: A süket király három fia...
Gizi: Hé!!!
Abigél: Bocsi! A süket király két fia és egy lánya a sok zenész gyerek kíséretében hazament a palotába.
(palota)
A süket király: Ja, de jó! Zenészek! Koncert! Kik vagytok? Mutatkozzatok be!
Klarinétos lány: Tiszteletem felség! Az én hangszerem a klarinét.
A süket király: Én is szeretem a pralinét! Meg a bonbont is! Játssz valamit!
(a klarinétos lány játszik)
Okos Oszkár: Ez a zene remek, könnyesek a szemek!
A süket király: De szép! Mintha már majdnem hallottam volna belőle egy kicsit! Lesz még?
Fuvolás lány: Felség, most én fuvolázom önnek!
A süket király: Jönnek? Kik!
Okos Oszkár: A hangok.
(a fuvolás lány játszik)
Gizi: Na, apám! Hall valamit?
A süket király: A hamit? Nem, még nem kérem a hamit, nem vagyok éhes! Ez a zene, amit már majdnem hallok, viszont határozottan kellemes a béna fülemnek. Érzem, ahogy bizseregni kezd. Lesz még?
Okos Oszkár: Csak erre vár Jancsi, Pista! Jöjjön néhány zongorista!
Zongoristák: Királyi felség! Jó napot!
A süket király: Jól hallottam, hogy jó napot kívántatok?
Lajos: Hurrá, javul a hallása!
A süket király: Kinek a padlása?
Gizi: Azt hiszem, elkiabáltad. De hátha a zongoristák segítenek neki.
(Zongoristák játszanak, a király már a zene ütemére mozgatja a fejét)
Brávó! Szinte már-már hallani véltem valamit. Igaz, mintha búvárharangban ültem volna, de mégis. Ugye lesz még?!
Furulyások: Felség, a mi hangszerünk a furulya.
A süket király: (lassan) Fu – ru – lya
Gizi: Igeeen! (mint a pom-pom lányok) Hajrá apuci! Hajrá apuci!
Béla: Pil – lan - gó
Lajos: Mi van?!
Béla: Ja, semmi... csak elméláztam...
(a furulyások játszanak)
A süket király: (illeg-billeg a zeneszóra) Gyönyörű! Hát még, ha teljesen hallanám!
Dühönc Dániel: Felség, ön egyre jobban hall!
A süket király: Egyre jobban hal lennék? Kopoltyúim vannak talán?
Okos Oszkár: Nem hal, hanem hall! Már csak egy kicsi hiányzik a teljes sikerhez.
Zebulon: Abigél! Vannak még zenészek? Meggyógyul teljesen?
Abigél: Nyugi, van még egy hegedűs!
Hegedűs: Itt vagyok felség! Játszom valami szépet.
(játszik, a király örömmel ringatózik)
A süket király: Nagyon szép. Mintha már teljesen hallanám!
Dühönc Dániel: Felség! Hívassam az udvari fülészt, hogy megnézze az ön hallását.
A süket király: Mi köze a szülésznek a vallásomhoz?
Dühönc Dániel: Jó, akkor hívatom. (kimegy és a fülésszel jön be)
Udvari fülész: Jó napot felség! Engedje meg, hogy megvizsgáljam a hallójáratát!
A süket király: Miért építjük a gyárat át? És egyáltalán, mi az a gyár?
Udvari fülész: (vizsgálgatja a király fülét, majd emelt hangon) Felség! Ön már majdnem gyógyult, de mégsem. Ha most még játszana önnek egy eddig nem hallott hegedűs, akkor teljesen meggyógyulna. Ha nem játszik, akkor végleg megsüketül.
Lajos: Jaj, de hiszen már minden zenész gyerek játszott!
Okos Oszkár: Van itt olyan hegedűs, aki még nem mutatta be a tudását?
(csend)
Béla: Senki...
Lajos: Ne legyek bárdos Lajos, ha nem találok valakit! Hé mesemondó!
Abigél: Igen!
Lajos: Azonnal mesélj ide valakit, aki tud hegedülni!
Abigél: Sajnos ez nem megy. Ehhez én ügyetlen mesemondó vagyok.
Zebulon: Abigél! De hiszen te magad is szoktál hegedülni!
Abigél: Á, csak olyan műkedvelő szinten!
Gizi: Jaj, hadd kedveljük mű is azt a szintet!
Mindenki: Úgy van, úgy van! Halljuk, halljuk!
Abigél: (sóhajtva) Na jó, megpróbálom!
Udvari fülész: Ahogy Yoda mester mondta Luke Skywalkernek: Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!
Abigél: Oké, akkor nem teszem!
Lajos: (fenyegetően felemeli a bárdot)
Abigél: Oké, oké, akkor inkább teszem! (veszi a hegedűt, először fordítva tartja, majd végre jól és elkezd játszani)
A süket király: (felugrik) Hallom! Hallom! Gyönyörű! Meggyógyultam!
Zebulon: (Abigélnek) Ezt hogy csináltad?!
Abigél: Na, hallod, én vagyok a mesélő! Bemeséltem magamnak, hogy tudok hegedülni.
Okos Oszkár: (a közönség felé fordulva)
Süket király hall,
Véget ért a mese.
Szóljon hát a dal,
Ne maradj ki te se!
(zenés táncos finálé – a gyerekekkel együtt a „Száraz tónak nedves partján” dallamára)
Trónteremnek nagyszínpadán negyedik zé zenélget
Hallgatja a süket király, aki ettől feléled.
Hallja a zenét a király, mert füle ép!
Hallja a zenét a király, mert füle ép!
Négy zé tovább zenebonál, ugrabugrál mind a nép,
Táncol a jó fülű király, ide lép és oda lép.
Sej-haj denevér, bennünk van a zene-vér!
Sej-haj denevér, bennünk van a zene-vér!
Gyere velünk muzsikálni, vidám lesz az életed!
Bús embert a víg zenéddel új életre keltheted.
Gyógyít a zene, búbánat száll el vele!
Gyógyít a zene, búbánat száll el vele!
VÉGE
2016. október 12., szerda
Kert végébe...
Kert végébe baktat a
Kavicsúton agg tata.
Budi felé jőve ken
Talpzsírt szét a köveken.
„Jaj, a rötyi retesze
Vajon keresztbe tesz-e?!
S rozsdás-e a vasa rajt’?!”
Siet, mint kit hasa hajt.
„Tyű, a mocsok beragad!”
S bottal ütést mer’ agg ad,
Retesz végleg akad ám…
S bebarnul a makadám.
„Nem állítom, hogy a magas művészetnek viktoriánus módon el kellene fordítania szemérmes tekintetét az emberi test alulnézetétől, ugyanakkor be kell látni, hogy ebben az univerzumban kifejezetten ritkák a szupernovák. Azt mondják, mind a csatornában úszunk, de vannak, akik közben a csillagokat nézik.” /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnökkollégája/
„Ez az, ez kell az őrjöngő olvasói tömegeknek, hogy valaki keményen rávilágítson és megalkuvás nélkül utat mutasson! Makadám utat! Viva, viva la F. Petike!” /F. Endre, költőgigász/
„A makadámút tömörített kőzúzalék-borítással rendelkező műút, amely annak feltalálójáról, azaz rólam kapta a nevét. Kikérem magamnak, hogy egy fabudiig leszórt kavicssávot makadámnak nevezzenek! Vagy ha igen, akkor fizessenek jogdíjat a használatáért!” /F. John Loudon McAdam, skót mérnök/
„A szétkent talpzsíromon csúszkálva kimentem a kert végébe, mert hajtott a szükség, de a nyavalyás beragadt zár miatt nem nyílt ki az ajtó, és mialatt megpróbáltam szétverni a botommal, közben becsináltam! Nagydolog! Bárkivel előfordulhat! Minek ennek ekkora feneket keríteni?!” /F. Frici bácsi, nyugdíjas lúdtalpbetét készítő/
„Na, mi van költő úr, bement a dolog, mert nem ment ki időben?! Nem volt bekészítve az éjjeli a nappaliban?! A fő kérdés azonban az, hogy muszáj volt mindezt megírni?! NEM ENG.!” /F. Afej Alajos, a Nem Engedélyező Testület (NET) főcenzora/
„Az emberiség két részből áll: akik már álltak belsőleg feszítve és külsőleg feszengve egy zárt toalett előtt, illetve akik még nem szobatiszták. F. Endre, a már-már naturalizmusba hajló állítmányi költészet konszolidálhatatlan fenegyereke, a rusztikus rögvalótlanság ihletett ítésze ismét és immáron sokadszorra keményen elénk tárta a tudomásul vehetetlenség indiszkrét szubsztanciáját. Őszinte önkivetülése folytán a világ immár nem csak neki fáj, hanem nekünk is. A groteszk jajlíra kategória csimborasszója!” /F. Gőz Gézáné F. Técé Teca, középiskolai magyartanár és maszek vécés néni/
„Ha én művész vagyok, akkor F. Endre valódi vész. Mindannyiunkra nézve.” /F. Zámbó István, festő, grafikus, szobrász, zenész/
„Szétkent talpzsír a jobban teljesítő F. Magyarország keményen dolgozó kisemberének verejtékkel kiérdemelt nyugdíjából épült saját tulajdonú közlekedési infrastruktúráján?! Aki magyar, annak nem telik lábbelire?! Kigúnyolni azt, aki végre nem pesszimista bérrettegő és jajve- nélkül -székel?! Na, költő úr, akkor most jó keresztényként tartsa csak ide előbb az egyik, azután a másik orcáját is! Négyszer!” /F. Csávás Kálmán vezérőrmester, az Agyatlan Poétáknak Ujjdenagypofonokat Kiosztó Alapítvány (APUKA) lapáttenyere/
„Ha magam alá dőlnék és lecsinálnám magam, akkor sem tudnám elérni azt az alpári mélységű szellemi fertőt, amelyben ez a megkergült zugpoéta a költészete révén önfeledten dagonyázik. Anyám szerint senki sem léphet bele kétszer ugyanabba a szétkent talpzsírba, ám a csupa kisbetűvel írandó f. endre mindig úgy lép, hogy az minél többünknek a lehető legjobban fájjon! Ez az evolúciós zsákutcamaradvány nem más, mint az irodalom virágos kertjében vitustáncoló fém stoplis birodalmi lépegető! Hogy az F. Darth Vader büdösödjön meg a belsejében!” /F. Puzsér Róbert, kritikus/
„Egyszer tengeri úszkálás közben egy-egy ragadozó hal harapott rá mindkét lábfejemre. Nem csoda, hogy ideutazó brit tudósok kimutatták, hogy a parttól a házamig vezető úton szétkent talpzsírom nyomokban cápákat tartalmaz.” /F. Chuck Norris/
„Ki tiltja meg, hogy F. Endre elmondja mi bántotta hazafelé menet?
Az útra éppen langy sötétség szállott, mint bársony permeteg...”
Hááát, az önéletrajzi ihletésű közléskényszer nagy úr.
/F. Péter, aki még mindig a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
Kavicsúton agg tata.
Budi felé jőve ken
Talpzsírt szét a köveken.
„Jaj, a rötyi retesze
Vajon keresztbe tesz-e?!
S rozsdás-e a vasa rajt’?!”
Siet, mint kit hasa hajt.
„Tyű, a mocsok beragad!”
S bottal ütést mer’ agg ad,
Retesz végleg akad ám…
S bebarnul a makadám.
„Nem állítom, hogy a magas művészetnek viktoriánus módon el kellene fordítania szemérmes tekintetét az emberi test alulnézetétől, ugyanakkor be kell látni, hogy ebben az univerzumban kifejezetten ritkák a szupernovák. Azt mondják, mind a csatornában úszunk, de vannak, akik közben a csillagokat nézik.” /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnökkollégája/
„Ez az, ez kell az őrjöngő olvasói tömegeknek, hogy valaki keményen rávilágítson és megalkuvás nélkül utat mutasson! Makadám utat! Viva, viva la F. Petike!” /F. Endre, költőgigász/
„A makadámút tömörített kőzúzalék-borítással rendelkező műút, amely annak feltalálójáról, azaz rólam kapta a nevét. Kikérem magamnak, hogy egy fabudiig leszórt kavicssávot makadámnak nevezzenek! Vagy ha igen, akkor fizessenek jogdíjat a használatáért!” /F. John Loudon McAdam, skót mérnök/
„A szétkent talpzsíromon csúszkálva kimentem a kert végébe, mert hajtott a szükség, de a nyavalyás beragadt zár miatt nem nyílt ki az ajtó, és mialatt megpróbáltam szétverni a botommal, közben becsináltam! Nagydolog! Bárkivel előfordulhat! Minek ennek ekkora feneket keríteni?!” /F. Frici bácsi, nyugdíjas lúdtalpbetét készítő/
„Na, mi van költő úr, bement a dolog, mert nem ment ki időben?! Nem volt bekészítve az éjjeli a nappaliban?! A fő kérdés azonban az, hogy muszáj volt mindezt megírni?! NEM ENG.!” /F. Afej Alajos, a Nem Engedélyező Testület (NET) főcenzora/
„Az emberiség két részből áll: akik már álltak belsőleg feszítve és külsőleg feszengve egy zárt toalett előtt, illetve akik még nem szobatiszták. F. Endre, a már-már naturalizmusba hajló állítmányi költészet konszolidálhatatlan fenegyereke, a rusztikus rögvalótlanság ihletett ítésze ismét és immáron sokadszorra keményen elénk tárta a tudomásul vehetetlenség indiszkrét szubsztanciáját. Őszinte önkivetülése folytán a világ immár nem csak neki fáj, hanem nekünk is. A groteszk jajlíra kategória csimborasszója!” /F. Gőz Gézáné F. Técé Teca, középiskolai magyartanár és maszek vécés néni/
„Ha én művész vagyok, akkor F. Endre valódi vész. Mindannyiunkra nézve.” /F. Zámbó István, festő, grafikus, szobrász, zenész/
„Szétkent talpzsír a jobban teljesítő F. Magyarország keményen dolgozó kisemberének verejtékkel kiérdemelt nyugdíjából épült saját tulajdonú közlekedési infrastruktúráján?! Aki magyar, annak nem telik lábbelire?! Kigúnyolni azt, aki végre nem pesszimista bérrettegő és jajve- nélkül -székel?! Na, költő úr, akkor most jó keresztényként tartsa csak ide előbb az egyik, azután a másik orcáját is! Négyszer!” /F. Csávás Kálmán vezérőrmester, az Agyatlan Poétáknak Ujjdenagypofonokat Kiosztó Alapítvány (APUKA) lapáttenyere/
„Ha magam alá dőlnék és lecsinálnám magam, akkor sem tudnám elérni azt az alpári mélységű szellemi fertőt, amelyben ez a megkergült zugpoéta a költészete révén önfeledten dagonyázik. Anyám szerint senki sem léphet bele kétszer ugyanabba a szétkent talpzsírba, ám a csupa kisbetűvel írandó f. endre mindig úgy lép, hogy az minél többünknek a lehető legjobban fájjon! Ez az evolúciós zsákutcamaradvány nem más, mint az irodalom virágos kertjében vitustáncoló fém stoplis birodalmi lépegető! Hogy az F. Darth Vader büdösödjön meg a belsejében!” /F. Puzsér Róbert, kritikus/
„Egyszer tengeri úszkálás közben egy-egy ragadozó hal harapott rá mindkét lábfejemre. Nem csoda, hogy ideutazó brit tudósok kimutatták, hogy a parttól a házamig vezető úton szétkent talpzsírom nyomokban cápákat tartalmaz.” /F. Chuck Norris/
„Ki tiltja meg, hogy F. Endre elmondja mi bántotta hazafelé menet?
Az útra éppen langy sötétség szállott, mint bársony permeteg...”
Hááát, az önéletrajzi ihletésű közléskényszer nagy úr.
/F. Péter, aki még mindig a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
2016. október 5., szerda
Őszi szelek
Fradi sas az őszi szelek szárnyán /térfigyelő kamera felvétele/ |
Számba befútt avart nyelek
S szembe csapó szürke permet
Áztatja a várótermet.
Hová tűnt a szigetelés?!
Tán egy piréz lopta el és
Bottal üthetjük a nyomát,
S réseken meg üt a gyom át?
Avagy tán egy józan eszét
Vesztett Fradi sas tépte szét?
Esetleg egy hottentotta
Kőkor szaki pattintotta?
Se az egyik, se a másik
Nem oka, hogy tetőnk vásik:
Nem volt már pénz szigetelni,
Stadionra ment mind el, ni!
„Hé! Azt, hogy Ni!, csak mi mondhatjuk, mert mi vagyunk a lovagok, akik azt mondják: Ni!” /a lovagok, akik azt mondják: Ni!/
„Persze, mindig minket, pirézeket gyanúsítanak először! Aztán, amikor bebizonyosodik az ártatlanságunk, meg az, hogy nem is létezünk, akkor se kérnek tőlünk bocsánatot! Suttyó fajüldözők!” /egy nem is létező piréz tetőfedő/
„Nem vagyok fajüldöző, hiszen egy nem létező fajt üldözni sem lehet ugyebár. Az ártatlanságnak pediglen nem kell bebizonyosodnia, hiszen jogrendünk az ártatlanság vélelmén alapszik, így bizonyítani csak a bűnösséget kell.” /Frady Endre, a joghoz is hozzászóló költőgigász/
„Ostoba vagy, mint egy takony.” /Bűzölgő, az Origo hírportál kommentelője/
„Ne sértegess, Bűzölgő, ne sértegess, mert összerondítalak, mint Frady Endre az irodalmat!” /egy takony/
„Hé, gumiagyú költőcske! Én egyrészt sosem veszítem el az eszemet, másrészt egy magamfajta naplopó sosem randalírozik, csak pihen. Téplek széjjel!” /Fradi sas/
„Zugfirkászkám, a te érdekedben remélem, hogy a förmedvényed utolsó sora nem a rólam elnevezett arénán élcelődik, hanem a kapuk mögötti betonfalakkal elrondított MTK pályáról, mert különben lefejellek, mint vak Fradi sas a nagyreflektort!” /Groupama Lajos, a Ferencváros méltán elfeledett cserekapusa/
„Kedves amatőr ornitológus gyerekek! Jól figyeljetek, mert Frady Sasszem Endre bácsi csak egyszer mutatja be a „Hogyan tapossunk egyszerre minél több tyúkszemre?” című magánszámát mielőtt megkezdi jól megérdemelt alkotói szabadságát a Madarat Tolláról Költőrehabilitációs Intézetben.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Ősszel engem is mindig bántanak a szelek. Valószínűleg a körtét és a szőlőt nem bírja a gyomrom. Ilyenkor az én alsógatyámat is eláztatja a permet.” /id. Végh Béla, nyugalmazott víz-gázszerelő/
„Béla bácsi, hasmenés ellen vegyen széntablettát! Ha nincs a faluban patika, akkor a legjobb a szénné égetett birkahús, ami a futási sebességet is jelentősen növeli. Irány a legközelebbi juhszén bolt!” /Dr. Fauna Flóra, természetgyógyász és doppingszakértő/
„Juhszén bolt?! Utálom, ha a nevemmel szóviccelnek és doppingolással gyanúsítanak! Az én vizeletem olyan tiszta, hogy még vizeletet sem tartalmaz!” /Usain Bolt, kilencszeres olimpiai bajnok jamaikai csodasprinter/
„Mi ez a hottentotta oroszlánsörény leves receptnél is érthetetlenebb elmepusztulat?! Mi ez a juhszénen elhamvasztott szellemi Frady saslik, ez az önmaga alá vizelt tömény tehetségtelenség?! Anyámat figyelmeztettem, hogy ha bárhol meglát akárcsak egy Fra- szótagot is, kérdés nélkül lője le! Lehet, hogy esetleg áldozatul esik Franz Beckenbauer, Frankenstein, vagy Frakk a macskák réme is, de hát ahol fát vágnak, ott hullik a forgács! Abcúg Fra… (puff!) Jaj, anyám…” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A romlott világ háborgása elől versírásba menekülő költő, sőt Költő természeti odatettsége és társadalmi megbomolhatatlansága újabb spirituális edukációnak veti oda gyarló, ám hűséges olvasóinak derékhadát. A beázó elmúlást szimbolizálni hivatott ittvanó ősz újra ittvanásának fiatalos szelletei és könnyáztatta seholléte antagonisztikus szimbiózisban rezonál az emberiség eldologiasodott mindenbírhatnékának nihiljével. A földhözragadtság fölött átsuhanó eklektikus sejtelem azt sugallja, hogy valahol legbelül mindnyájan Fradi, sőt Frady sasok vagyunk! Tyű, de elaléltam!” /Ihaj Csuhajné Szájtáti Szidónia, a Meglékelt Lélekcsakra c. spirituális jajkiáltó magazin művészeti vezetője/
„Ha az őszi esők nyomán itt Texasban egy épületet elönt az ár, akkor a falon át bemegyek, a vízbe mártom a testem és kiszorítom.” /Chuck Norris/
2016. szeptember 30., péntek
Szeptember vége
Vége van a szeptembernek,
Hideg esők mégsem vernek,
Csupán a Nap langymelege
Tesztel: Izzadok én meg-e?
Lyaly, hó’nap már október van!
Hónapok közt nem Number One,
Sorrendileg Chuck Number Ten,
S avart kavar át a kerten.
- Grammatikailag nagyon
Gáz vagy, így hát ütlek agyon! –
- üvölt rám a szürke váci
Fegyházból egy nyelvtannáci.
Hja, a börtön ablakába
Soha nem süt be a kába
Nap, ha szitál ködnek burka.
Őszi napfény igen hurka!
„Meg-e és lyaly?! Meg anglicizmusok?! Ha kiszabadulok, megkereslek és százszor lemásoltatom veled a magyar helyesírás szabályait, te zugfirkász, utána meg addig verem a fejedet egy nagylexikonnal, míg sok kislexikon nem lesz belőle!” /Killer Adolf, bebörtönzött nyelvtannáci és orvhelyesíró/
„Kába, hurka és langymeleg?! Kit nevezel te langymelegnek, te bedrogozott humusz szipuensz?! A felszínem 5600°C-os, úgyhogy, ha a ti érdeketekben nem fognám vissza magam, előbb elpárolognál, minthogy ki tudnád mondani, hogy helioszeizmológiai retardáció!” /Nap, a Frady Endréhez legközelebb lévő csillag/
„Hé, plagizátorkám, én már írtam a szeptember végéről, úgyhogy semmi szükség nincs rá, hogy ellopd az ötletemet! Amúgy itt Barguzinban kicsit át kellett írnom a művet, mert ilyenkor itt a völgyben nem a kerti virág nyílik, hanem a fagyott hóba szorult toportyánférgek tokát átharapó jetik véres szája. B Баргузинe очень холодно!” /Alexander Petrovics, barguzini hadifogságban alkotó magyar költő/
„A költő ismét olyan fajsúlyos művet tett le az asztalra, hogy födém legyen a talpán, amelyik nem szakad le ekkora földhözragadt életerő hatására. Az ósdi hagyomány által az elmúlás évszakának tekintett őszt a művész nemcsak kiragadja ködös önmagából, de avatott kézzel előbb kizsigereli, majd átdarálja egy másik dimenzióba. A napfényt hurkába töltő önfeledtség életigenlő letargiája teszi ezt a művet a XXI. század egyik átugorható, de megkerülhetetlen szimbólumává. Igazi piedesztállíra!” /Őszinte Örömpörköltné Monolit Melankóla, az Armatúra Atanáz Építőipari és Rímszerelési Szakközépiskola magyartanára/
„Nem az őszi napfény a hurka, hanem Frady Endre, a szánalmas silányság tehetségtelen görcsdalnoka, a versszemétben guberáló senkiség álapostola, aki ismét egy zárt alakzatba rendezett értelmetlen szókatyvaszt köpött az ő korábbi aknamunkássága miatt már amúgy is idegi alapon rángatódzó arcunkba! Anyám szerint, ha ilyen szóképeket tudok, akkor magam is elmehetnék költőnek, de óva intettem a feltevéstől, mert a helyszínen elagyvéreznék, ha Frady Endre a nyilvánosság előtt kollégának szólítana.” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Chuck Number Ten?! Aki velem szórakozik, annak onnantól nagyon kevés ideje van hátra. Frady Endrének igen gyorsan kell fekvőhelyet keresnie a holt költők társaságában.” /Chuck Norris/
„Jé, ez tényleg a szeptember végéről szólt. Nem csak úgy általában, nem allegorikusan, kibővített értelemben, térben, időben, értelmi, érzelmi síkon csapongva fegyelmezetlenül. Nem! Konkrétan, mint egy adott utcában, adott negyedórában várható időjárásjelentés. Igaz, nem is érnénk rá ilyesmire, hiszen közben azért angolórát veszünk, filmsztárt, majd fegyintézetet látogatunk, hogy rövid osztálykirándulásunk végén az úttörőtáborok tábortüzeinek langymelegénél vacoghassunk. Köszönjük, Urunk, hogy alázatra tanítasz minket!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
Hideg esők mégsem vernek,
Csupán a Nap langymelege
Tesztel: Izzadok én meg-e?
Lyaly, hó’nap már október van!
Hónapok közt nem Number One,
Sorrendileg Chuck Number Ten,
S avart kavar át a kerten.
- Grammatikailag nagyon
Gáz vagy, így hát ütlek agyon! –
- üvölt rám a szürke váci
Fegyházból egy nyelvtannáci.
Hja, a börtön ablakába
Soha nem süt be a kába
Nap, ha szitál ködnek burka.
Őszi napfény igen hurka!
„Meg-e és lyaly?! Meg anglicizmusok?! Ha kiszabadulok, megkereslek és százszor lemásoltatom veled a magyar helyesírás szabályait, te zugfirkász, utána meg addig verem a fejedet egy nagylexikonnal, míg sok kislexikon nem lesz belőle!” /Killer Adolf, bebörtönzött nyelvtannáci és orvhelyesíró/
„Kába, hurka és langymeleg?! Kit nevezel te langymelegnek, te bedrogozott humusz szipuensz?! A felszínem 5600°C-os, úgyhogy, ha a ti érdeketekben nem fognám vissza magam, előbb elpárolognál, minthogy ki tudnád mondani, hogy helioszeizmológiai retardáció!” /Nap, a Frady Endréhez legközelebb lévő csillag/
„Hé, plagizátorkám, én már írtam a szeptember végéről, úgyhogy semmi szükség nincs rá, hogy ellopd az ötletemet! Amúgy itt Barguzinban kicsit át kellett írnom a művet, mert ilyenkor itt a völgyben nem a kerti virág nyílik, hanem a fagyott hóba szorult toportyánférgek tokát átharapó jetik véres szája. B Баргузинe очень холодно!” /Alexander Petrovics, barguzini hadifogságban alkotó magyar költő/
„A költő ismét olyan fajsúlyos művet tett le az asztalra, hogy födém legyen a talpán, amelyik nem szakad le ekkora földhözragadt életerő hatására. Az ósdi hagyomány által az elmúlás évszakának tekintett őszt a művész nemcsak kiragadja ködös önmagából, de avatott kézzel előbb kizsigereli, majd átdarálja egy másik dimenzióba. A napfényt hurkába töltő önfeledtség életigenlő letargiája teszi ezt a művet a XXI. század egyik átugorható, de megkerülhetetlen szimbólumává. Igazi piedesztállíra!” /Őszinte Örömpörköltné Monolit Melankóla, az Armatúra Atanáz Építőipari és Rímszerelési Szakközépiskola magyartanára/
„Nem az őszi napfény a hurka, hanem Frady Endre, a szánalmas silányság tehetségtelen görcsdalnoka, a versszemétben guberáló senkiség álapostola, aki ismét egy zárt alakzatba rendezett értelmetlen szókatyvaszt köpött az ő korábbi aknamunkássága miatt már amúgy is idegi alapon rángatódzó arcunkba! Anyám szerint, ha ilyen szóképeket tudok, akkor magam is elmehetnék költőnek, de óva intettem a feltevéstől, mert a helyszínen elagyvéreznék, ha Frady Endre a nyilvánosság előtt kollégának szólítana.” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Chuck Number Ten?! Aki velem szórakozik, annak onnantól nagyon kevés ideje van hátra. Frady Endrének igen gyorsan kell fekvőhelyet keresnie a holt költők társaságában.” /Chuck Norris/
„Jé, ez tényleg a szeptember végéről szólt. Nem csak úgy általában, nem allegorikusan, kibővített értelemben, térben, időben, értelmi, érzelmi síkon csapongva fegyelmezetlenül. Nem! Konkrétan, mint egy adott utcában, adott negyedórában várható időjárásjelentés. Igaz, nem is érnénk rá ilyesmire, hiszen közben azért angolórát veszünk, filmsztárt, majd fegyintézetet látogatunk, hogy rövid osztálykirándulásunk végén az úttörőtáborok tábortüzeinek langymelegénél vacoghassunk. Köszönjük, Urunk, hogy alázatra tanítasz minket!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
Címkék:
börtön,
eső,
grammatika,
hónap,
langymeleg,
lyaly,
Nap,
nyelvtannáci,
október,
szeptember
2016. szeptember 27., kedd
Kvótalíra
Egész ország tavasz óta
Azon agyal, lesz-e kvóta,
S a „Brüsszel” szó mit is jelent,
S hogyan folyásol be jelent?
Utcán lassan mást se látok,
Rám merednek nagy plakátok:
TUDTA? alá blabla kerül,
Mintha szólna ó-héberül!
Sok milliárd folyik így el,
S fürkész népünk egymást figyel:
Ki ikszel igent, ki nemet?
Jövőt ki épít, s ki temet?
Olyan is lesz tán - és nem egy -
Ki még urnát látni se megy?
Kinek voksa érvénytelen,
Elnyeli bősz örvény talán?
Egyik azt mondja, hogy éljen
Messze innen minden Alien!
Másik: Befogadjuk, mi Grál
Lovagok, ki ide migrál!
Bonyolult ez, mint az atom,
S amennyire felfoghatom,
Arról szavaz, aki magyar,
Élhet-e itt Akhim Adjar.
„Elnézést, hogy közbeszólok, de nekem eszemben sincs önöknél letelepednem. Itt Berlinben úgy is kényelmesen megélek, hogy nem kell hetente háromszor ügyelnem egy romos kórházban, ahol se nővér, se gyógyszer, se vécépapír. Németország jobban teljesít.” /Dr. Akhim Adjar, menekült piréz belgyógyász/
„Jövevény voltam és befogadtatok.” „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek cselekedjenek veletek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük!” /Jézus Krisztus, a mára már szinte teljesen elfeledett eredeti kereszténység megalapítójának magyarra fordított ó-héber kijelentései/
„Na, nehogy már egy keresztre feszített közel-keleti bajkeverő oktasson ki minket kereszténységből?! Ezt az eszeveszett eretnekséget! Az Úr nézzen rá összevont szemöldökkel!” /Ájtatos Ártány, a Keresztény Átokmondók Országos Szövetségének (KÁOSZ) szóvivője/
„Már kiadtuk a körözést az uszítással alaposan gyanúsítható J. Krisztus, egyelőre ismeretlen helyen tartózkodó názáreti ács ellen. Egyik követője a kihallgatás során azt vallotta, hogy valami Menny nevű törzshelyén tartózkodik, de többet nem sikerült kihúzni belőle, mert váratlanul belehalt a kérdéseinkbe.” /Csávás Kálmán főtörzsőrnagy, a Keresztényellenes Uszítókat Tyűdeeltángáló Alapítvány (KUTYA) ideológiai metszőfoga/
„Jó, hogy még nem találták fel az égig érő kerítést, mert akkor nem tudnánk évente egyszer-egyszer be- és kimigrálni!” /Kelep Kenéz és Füsti Fedor, a Fecskék És Gólyák (FÉG) alapítvány vezérszárnyasai/
„ A költőtől nem idegen a szép, így számára az idegen szép, pedig nem az idegen a szép, illetve nem alanyi jogon szép az idegen, hanem az idegenségnek a szépségtől elidegenedettsége tud nem szép lenni, ha csupán az a szép, ami érdek nélkül tetszik, bár szépítőszerek nélkül még a szép is idegen. Még szép, hogy holnapra egy ötösért bárki megtanulhatja. A többieknek alapból egyes alá! Csak az a folyásol be, csak azt tudnám elkenni!” /Szép Szatyorné Szigor Szotyola, középiskolai magyartanár és Avon tanácsadónő/
„ Ezt a piramidális rettenetet szellemi szabadfoglalkozásúként kényszeres elhivatalból elolvasva a Kádár kori mondás jut eszembe: Az értelmiség előtt két út van. Az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. A darázsfészekbe nyúló költő silány tehetségtelenségével még ezt a társadalmilag érdekes, bár rajtam kívül senki más által meg nem értett témát is képes volt a tápláléklánc legalján fetrengő véglények által kiizzadott fekália bűzkörébe vonni. Anyám szerint, aki ma gyarló és józan paraszt, annak ettől a népszavazósditól görcsbe szorul még a talpa is. Hosszú idő óta először igazat adtam neki. Meg egy vérnyomáscsökkentő pirulát is, hogy nyugodtan aludjon. Magamnak meg hármat.” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Ha bárki a szemem láttára menekültet bántott, akkor azt én is bántottam, hiába menekült. A puszta hónaljszagommal az őrületbe kergettem. Előttem meghajol minden térd, még az Old Spice-é is. Én bizonyíték vagyok, nem ígéret.” /Chuck Norris/
„Nekem nincs időm most vasárnap népszavazni, mert délelőtt lábteniszezem a svájci gárdistákkal, délben menekülteket ebédeltetek, délután 4-re pedig elmegyek a zuglói Angol utca 44-ben tartandó Istentiszteletre a költő testvér prédikációját meghallgatandó. Ámen!” /Ferenc pápa/
Azon agyal, lesz-e kvóta,
S a „Brüsszel” szó mit is jelent,
S hogyan folyásol be jelent?
Utcán lassan mást se látok,
Rám merednek nagy plakátok:
TUDTA? alá blabla kerül,
Mintha szólna ó-héberül!
Sok milliárd folyik így el,
S fürkész népünk egymást figyel:
Ki ikszel igent, ki nemet?
Jövőt ki épít, s ki temet?
Olyan is lesz tán - és nem egy -
Ki még urnát látni se megy?
Kinek voksa érvénytelen,
Elnyeli bősz örvény talán?
Egyik azt mondja, hogy éljen
Messze innen minden Alien!
Másik: Befogadjuk, mi Grál
Lovagok, ki ide migrál!
Bonyolult ez, mint az atom,
S amennyire felfoghatom,
Arról szavaz, aki magyar,
Élhet-e itt Akhim Adjar.
„Elnézést, hogy közbeszólok, de nekem eszemben sincs önöknél letelepednem. Itt Berlinben úgy is kényelmesen megélek, hogy nem kell hetente háromszor ügyelnem egy romos kórházban, ahol se nővér, se gyógyszer, se vécépapír. Németország jobban teljesít.” /Dr. Akhim Adjar, menekült piréz belgyógyász/
„Jövevény voltam és befogadtatok.” „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek cselekedjenek veletek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük!” /Jézus Krisztus, a mára már szinte teljesen elfeledett eredeti kereszténység megalapítójának magyarra fordított ó-héber kijelentései/
„Na, nehogy már egy keresztre feszített közel-keleti bajkeverő oktasson ki minket kereszténységből?! Ezt az eszeveszett eretnekséget! Az Úr nézzen rá összevont szemöldökkel!” /Ájtatos Ártány, a Keresztény Átokmondók Országos Szövetségének (KÁOSZ) szóvivője/
„Már kiadtuk a körözést az uszítással alaposan gyanúsítható J. Krisztus, egyelőre ismeretlen helyen tartózkodó názáreti ács ellen. Egyik követője a kihallgatás során azt vallotta, hogy valami Menny nevű törzshelyén tartózkodik, de többet nem sikerült kihúzni belőle, mert váratlanul belehalt a kérdéseinkbe.” /Csávás Kálmán főtörzsőrnagy, a Keresztényellenes Uszítókat Tyűdeeltángáló Alapítvány (KUTYA) ideológiai metszőfoga/
„Jó, hogy még nem találták fel az égig érő kerítést, mert akkor nem tudnánk évente egyszer-egyszer be- és kimigrálni!” /Kelep Kenéz és Füsti Fedor, a Fecskék És Gólyák (FÉG) alapítvány vezérszárnyasai/
„ A költőtől nem idegen a szép, így számára az idegen szép, pedig nem az idegen a szép, illetve nem alanyi jogon szép az idegen, hanem az idegenségnek a szépségtől elidegenedettsége tud nem szép lenni, ha csupán az a szép, ami érdek nélkül tetszik, bár szépítőszerek nélkül még a szép is idegen. Még szép, hogy holnapra egy ötösért bárki megtanulhatja. A többieknek alapból egyes alá! Csak az a folyásol be, csak azt tudnám elkenni!” /Szép Szatyorné Szigor Szotyola, középiskolai magyartanár és Avon tanácsadónő/
„ Ezt a piramidális rettenetet szellemi szabadfoglalkozásúként kényszeres elhivatalból elolvasva a Kádár kori mondás jut eszembe: Az értelmiség előtt két út van. Az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. A darázsfészekbe nyúló költő silány tehetségtelenségével még ezt a társadalmilag érdekes, bár rajtam kívül senki más által meg nem értett témát is képes volt a tápláléklánc legalján fetrengő véglények által kiizzadott fekália bűzkörébe vonni. Anyám szerint, aki ma gyarló és józan paraszt, annak ettől a népszavazósditól görcsbe szorul még a talpa is. Hosszú idő óta először igazat adtam neki. Meg egy vérnyomáscsökkentő pirulát is, hogy nyugodtan aludjon. Magamnak meg hármat.” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Ha bárki a szemem láttára menekültet bántott, akkor azt én is bántottam, hiába menekült. A puszta hónaljszagommal az őrületbe kergettem. Előttem meghajol minden térd, még az Old Spice-é is. Én bizonyíték vagyok, nem ígéret.” /Chuck Norris/
„Nekem nincs időm most vasárnap népszavazni, mert délelőtt lábteniszezem a svájci gárdistákkal, délben menekülteket ebédeltetek, délután 4-re pedig elmegyek a zuglói Angol utca 44-ben tartandó Istentiszteletre a költő testvér prédikációját meghallgatandó. Ámen!” /Ferenc pápa/
Címkék:
Akhim Adjar,
alien,
blabla,
Brüsszel,
folyásol be,
Idegen,
kvóta,
menekült,
migráns,
népszavazás,
óriásplakát,
piréz
2016. szeptember 23., péntek
Seszűk Sebő
Seszűk Sebő a macskájával /Seszűk Sebőné Art Aranka felvétele/ |
Mivel nem egy tömött zseb ő,
Csupán szürke átlagalak,
Mint mondjuk a tavi halak.
Testalkata se bő, se szűk,
S macskái sem éles eszűk;
Van bár, amely pár szót megért,
Mégis esznek laptop egért.
Felesége Art Aranka,
Ki egy igen elvont tank a
Zirodalmi frontvonalon,
S izgibb, mint egy felvett talon.
Így él együtt tarka s szürke
(Nem marha!) és csupán űrke
Van bennük, egy apró hiány:
Pici Seszűk baba, ki lyány…
Ám születik s ő a topik!
Anyatejjel lírát szopik,
S apja víg örömtől kába.
Ő a jövő: Seszűk Sába!
„Jaj, Szürmikém, most megint megetted a szürke made in china egeremet, ezért csak szalonnázó deszkának tudom használni a laptopomat! Hogy fogok így majd fekete-fehér fotókat posztolni a tavi halak között pancsoló kislányomról a Greybook-ra?” /Seszűk Sebő, a szürkék hegedőse/
„Drága férjem, támaszom és párom, színpompás életem szürke világítótornya végre azőt megillető jogos hiánypótlás alanya és állítmánya lett szépirodalmice! Tarkaságom az ő szürke hegedölésének koordinátarendszerében szemkápráztató színkavalkáddá magasztosul. A mű a zenit és nadír közé szorított mindenbírás apoteózisa. A szürkeségből kinyíló gyerekvirág metamorfondírozás nélküli elődöbbenése a távoli jövőbe mutató irodalom messze meghaladásának a teremtő őserővel egybeforrt fraktálszimbiózisa. A mondanivaló mihezvégettsége irracionálisan hovatovábbítandó! Frady Endre ezzel a művével ismét tovább gyorsította a világirodalom vörös eltolódását! Arccal a világegyetem felé! Hódítsuk meg az analfabéta galaxisokat! Előre! Tűz!” /Seszűk Sebőné Art Aranka, a Bedarált Bőségszaru c. elvont irodalmi frontvonali tanklap művészeti vezetője/
„Oáááááá!!! Oáááááá!!! (rotty)” /Seszűk Sába/
„Jaj, fiam, megértem ugyan, hogy a brexit után miért tántorogtál ki a marhákban gazdag Magyarországra, de így alig fogom látni az unokámat! A magyarosított nevedet meg ki se tudom ejteni! Ezentúl ne csak fotókat küldj, hanem időnként pénzt is! Forinttal itt Londonban bárhol lehet fizetni. Hungary performs better.” /Neithernarrow Norwide, a brexit miatt elszegényedett angol poéngyáros/
„Mi ez a tiritarka szürkemarhaság?! Frady Endre szellemi kergemarhakórja miazmás hitványsággal fertőzi meg a költészet őmiatta már amúgy is sokat szenvedett testét, és ez a verse is egy tehénlepény evő verseny vonzerejével bír! Anyám szerint, ha az olvasótábora metálzöld döglegyekből áll, akkor számukra ez inkább a javára írandó. Hát igen, ahogy egykori tanárnőm és mesterem, Vitriol Vendetta mondta: A tehénlepényt is lehet szeretni, ha nagy zöld döglégy az ember!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Nincs kedvem elemezni a verset, mert csak az jut eszembe róla, hogy milyen rég nem ettem már se tavi halat, se szürkemarhát. Hús is akkor volt utoljára a számban, amikor tavaly karácsonykor a plébános macskája elől lenyúltam a templom egerét. Lehet, hogy szakmát kellene váltanom és elmennem médiacelebnek? Vajon a tévéstúdiók ruhatárában a kabátommal együtt leadhatom az agyamat is?” /Szürreál Szidónia, középiskolai magyartanár/
A felvett talon csak azoknak a szürke kockafejűeknek izgi, akik nem tudják már eleve, hogy mik a letett lapok. Én mindig tudom. Az én elmém olyan fényesen ragyog, hogy a Nap is árnyékot vet a velem ellentétes oldalán.” /Chuck Norris/
Címkék:
Art Aranka,
átlagalak,
egér,
frontvonal,
irodalom,
laptop,
macska,
marha,
Neithernarrow Norwide,
Seszűk Sába,
Seszűk Sebő,
Seszűk Sebőné,
szürke,
tarka,
tavi halak
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)