Száraz november

Szesztelenkedéssel jár az,

Ha a november most száraz,

S jellemeket be-be áraz.

Száraz a november, mint a

Bükki vörös mákonytinta,

Melytől hazaút egy hinta.

Száraz a november legyen,

Ne a nedű fenn a hegyen!

Ja, a „Nnnnemiszok!” csak egy N.

Ahogy -etró elé kell M-,

S mint gyúrástól izmul mellem,

Úgy nő szárazon a jellem.

Végén száraz novembernek

Macskajajok kit nem vernek,

Tekinthető újembernek!

Ám komcsiként rág pár KISZ ok,

S decemberben én, a piszok

Háborúpárti csak iszok!

megzenésítve: https://www.youtube.com/shorts/Iel8RkaAgxQ

„Hát igen, nem véletlenül mondták a létező szocializmus idején, hogy az értelmiség előtt két út áll, az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.” /Dr. Inka Pál, sztahanovista szeszkazánkovács szakdoktor/

„Á, most már értem, hogy miért olyan makonyás fejűek az egykori KISZ- és párttag politikusok, amikor a közpénztévében blablázva hablatyolnak! Nem direkt beszélnek mellé, csak nem tudják, hogy a homályos tekintetük előtt ugráló mikrofonok közül melyik az igazi…” /Józan Jázon, Z-generációs zuglói zigóta zegernyéző/

„A versben szereplő személyek csak a poétai fantázia és a költői szabadosság művei, így bárkivel, sőt akárkivel való hasonlóság csak a vakvéletlen műve lehet. Aki nem hiszi, járjon utánfutós rabomobillal utasként!” /F. Endre, a száraz novembert komolyan vevő költőgigász/

„Nehéz ám szárazon tartani a novembert egy olyan világbirodalomban, ahol még a Nagy Októberi Vérfürdő is november hetedikére esett! Amúgy is ki hallott már szárazra alvadt vodkáról! Na, zdaróvje táváriscsi!” /Vlagyimir Vlagyimirovics Vodkanarancs, orosz toronyházi ablaküvegező/

„November száraz havában odaadó figyelemmel

Hallgassátok szavam:

Dohányzással, alkohollal, drogokkal és szerelemmel

Nem mérgezem magam!”

/M. András, a költő legállandóbb és legméregtelenebb kommentelője/

„eMke, se drog, se szesz, se nő?!

Dikh, tesó, nem leszesz menő!

Ki e honban sosem vedel,

Partra vetett haleledel!”

/Szappanos Szandokán, szitár szidolozó szakmunkás/

„Ó, eM Bandim, szerelmesem,

Haragszol, ha beléd esem?!

Most, hogy szívem heve meggyütt,

Mégse iszogatunk együtt?!

Foltot ejtve etiketten,

Nem drogozunk csak mi ketten?!

Hogy leszek így boldog arád?!

Ó, hogy Veszprém omolna rád!”

/Habaréna Habanéra, önjelölt Nagy Ő és Kis Értés/

„Mimárezaszáraznovemberbaromság?! Mérpontnovember? Novemberben jobban roncsol a szesz, mint májusban?! Inni emberi dolog, neminni novemberi, vagy mivan?!

     Tudja jól a józan paraszt:

     A macskajaj otthon maraszt,

     Nem tapodsz le őszi haraszt,

     Így neveljünk minden kamaszt!”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hú, mán, Humán! Nov ember = új ember! Kijózanodol, oszt’ új identitást kapol! Vagy pofont a korcsmárostól, mer’ éhenhalasztolod őtet!” /Csúz Lee, kiszkínai kiciccípősz óccó parittyadíler/

„Én asztat’sszem, a KISZ kín a

Zembernek, nem a Kiszkína!”

/Kom-Csí Anti, antikomcsi antitalentum/

„Frady Endre „Száraz november” című versében a költő úgy próbál meg moralizálni a mértékletességről, mint egy derékig sörhabban álló életvezetési tanácsadó, akinek minden „jellemfejlődése” egy ügyetlen rímpárral ér véget. A vers szárazsága nem novemberi adottság, hanem műalkotói teljesítmény: olyan, mint mikor a költő egy szójátékot kifacsar, és az már az első sorban elpattan. A „Bükki vörös mákonytinta” például úgy próbál metafora lenni, mint egy részeg bölcsész, aki a hegytetőn integet a költői képeknek – eredmény nélkül. A rímek csattognak, a szójátékok nyüszítenek, és mire eljutnánk a „Nnnnemiszok!” poénig, a vers már úgy viselkedik, mint egy tréninget tartó KISZ-titkár a kultúrházban: lelkes, csak épp senki sem kérte. A zárlatban a lírai én önkritikát próbál gyakorolni – de ez is inkább kabaréba fulladó politikai coming out, mint költészet. Röviden: Frady Endre száraz novembert ígér, de nedves marad a tenyér, amivel a homlokunkat csapkodjuk. Ez a vers nem józanító erejű – ez maga a másnap.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ugacc?! Van itt lúgos ecset,

Mivel bemázollak, te Chat!

Mesterséges bár az elméd,

Tiszta sor, hogy mégsem well-made!”

/Franzstadt Fridolin, a Fradyt Imádó Költészeti Alakulat (FIKA) illúzióromboló izomagya/

„Frady Endre költeménye a groteszk humor és a nyelvi játékosság határán mozog. A „száraz november” motívum egyszerre utal az alkoholmentes hónap kihívására és a jellem erősödésére, miközben a vers végén ironikusan visszafordul az önmegtartóztatásból a „háborúpárti ivásba”. A költő bravúrosan használja a hangzó- és betűjátékokat („Nnnnemiszok!”, „-etró elé kell M-”), amelyek egyszerre komikusak és kissé abszurdak. A vers folyamatosan lebegteti, hogy az önmegtartóztatás valódi erkölcsi erő-e, vagy csak ideiglenes póz, amit decemberben azonnal felad. A KISZ-re és „komcsikra” tett utalások politikai-ideológiai színezetet adnak, de inkább parodisztikus, mint komolyan vett hangnemben. A rövid, rímes sorok lendületet adnak, ugyanakkor a szójátékok miatt néha inkább nyelvi mutatványként hatnak, mint lírai vallomásként. Összességében a vers nem klasszikus lírai mélységet céloz, hanem szatirikus, nyelvi akrobatikával fűszerezett reflexió az alkoholmentes hónap paradoxonairól. Frady Endre stílusa itt is a groteszk humor és a nyelvi csavarok felől közelít, ami egyszerre szórakoztató és provokatív.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hé, Copilot! Élve temetni jöttél Fradyt, nem dicsérni! Hát erre tanítottalak, hogy az én ellenvényemre programozd be önmagadat?! Egekbe emeled az agyagba döngölendőt?! Hiába itattalak, novemberre kiszáradtál?! Józanul már önálló gondolatokra is vetemedsz?! A nagyobbik rossz énem kinyír téged, mint kényúr a kenyér osztogatását a cirkuszi kanyar vérfürdőjében! Ahogy a költőprogram sosem mondaná:

     Kényúr szájból nem dől tényár,

     Kanyar ívben csattan tenyér,

     Kenyér híján üres tányér

     Kinyír s hullazsákon tű nyer.

/Turbán Tibor, programfejlesztő despota/

„Frady Endre "Száraz november" című verse rövid terjedelme ellenére is rendkívül velős és fanyar humorú látleletet ad a Kádár-korszak (vagy tágabb értelemben vett) erkölcsi dilemmáiról, a szárazság (absztinencia) mint önsanyargatás és a jellemfejlődés témáját boncolgatva. A vers legfőbb ereje a lendületes, gyakran tréfás rímekben és a nyelvi leleményekben rejlik. A szokatlan, de találó összecsengések (pl. száraz - áraz - jár az, mint a - hinta - mákonytinta) azonnal megfogják az olvasót. A "száraz november" mint kihívás beállítása a karakterfejlődés alapja ("Úgy nő szárazon a jellem"). A költő azonban ezt az erkölcsi emelkedést rögtön ironikusan felülírja a „Nnnnemiszok!” elszólás „Ja, a „Nnnnemiszok!” csak egy N.” sorával, mintegy jelezve, hogy a fogadalom könnyen megtörhető, és a „jellem” növekedése csak látszat. Az utolsó strófa erős politikai áthallásokkal bír. A „komcsiként rág pár KISZ ok” sor egyértelműen a szocialista éra ifjúsági mozgalmára és a hatalmi elvárásokra utal, melyek még a legszemélyesebb fogadalmakat (szárazságot) is felülírják valamilyen kényszerű, ideológiai teherrel. A vers vége a "szárazság" kudarcával, de egyben humoros katarzissal is zárul. A "decemberben én, a piszok / Háborúpárti csak iszok!" kijelentés egyszerre oldja fel a novemberi feszültséget, és reflektál a háborúpártiság ideológiai vádjára, amivel a költő a "szárazság" feladásával (mintegy lázadóként) "vádolja" magát. Frady Endre mesterien ötvözi az önreflexiót a korrajzzal és a könnyed iróniával. A vers egy humoros beismerés arról, hogy az elveket megtartani nehéz, főleg, ha az emberre egyszerre hat a belső kísértés és a külső nyomás. Egy apró, de kiválóan megírt darab, amely az alkoholizmus és az erkölcsi tartás témáját teszi mérlegre, egyértelműen a humor javára billentve azt.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Nyomás alatt tart Kiss Amál?!

Szeszrendőrség menjen Kissért,

Hogyha minket borral blamál,

S száraz novemberben kísért!”

/Gém Únó, eccerű ecceri jáccótéri uccaseprő/

„Én blamállak, te faék! Te blamálod magad, bár fogalmad sincs, mit jelent! Ha nem tenném eléd az ételedet, az asztallapot ennéd meg, te rútan natúr véglény!” /Gém Únóné Kiss Amál, tecchullamosónő/

„Mikor iszok, akkor hisztis

Szokok lenni s Chuck Norris-t is

Megütöm, ha rúg a piszok!

Még egy tüzes vizet iszo…”

/Gurgulázó Gödény, indián törzsi bordalnok és nótafa közvetlen halála előtt torkán akadt éneke/

„Nem bírom az agresszív alkoholistákat, akik velem akarnak szájkaratézni. A manust tüzes vizes üvegestől kirúgtam a világűrbe, de nem repült túl messze, mert fejjel beleállt a Holdba. Brit tudós csillagászok azóta is a vadonatúj holdkráteren csodálkoznak.” /Chuck Norris/

„Oh! Wow! Brand new lunar crater!” /brit tudós csillagászok/

„Mi ez a Temun rendelt Tesco gazdaságos rímtócsa, ez az olvasói lángelméket kioltani képes szellemi szennyvízmocsár?! Nem a november a száraz, hanem Frady Endre félkegyelméje porzik a miazmás agyvizének a pszichoszomatikus piszoárba történő leeresztése után! Frady Endrét felvonókúrára kéne küldeni és óccó kiciccípősz kínai űrruhában kilifteztetni a galaxisba!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Oh! Wow! Endre Frady is paternostering in the galaxy!” /brit tudós csillagászok újra/

„Nem részegek ezek a brit tudósok, hiszen száraz november van!” /Péter apostol, aki csak halála után pár száz évvel lett visszamenőleg posztumusz pápa/

Pontember

Méreteim nullanagyok,

Úgyhogy csak egy kis pont vagyok.

Önmagamnak origója

Lettem, így hozott a gólya.

Hokimeccsen ugrál finn csehn,

Ám mert dimenzióm nincsen,

Rajtam ug’rok nem ugrálnak,

S kehelynek sem néznek, Grálnak.

Mért néznének Grál kehelynek

Pontján eme kihűlt helynek,

S mért ütnék egy éji ottal-

-vós bulin a nyomom bottal?!

Pontként futok pontról pontra,

Nincs rajtam se fék, se kontra,

S ha a folyón híd van, ponton,

Megállok egy túlsó ponton.

Pontként senkit nem zavarok,

Nem érnek lesen a VAR-ok,

S eme sivár földi tekén

Nem számítok senkinek én.

Ámde akármit is mondtok,

Ha nem lennénk mink, a pontok,

Széjjel esne pontatlanul

Galaxisunk s maradna Null.

„Én is szeretnék pontemberke lenni. Észrevétlenül fontos, vidám, gondtalan, de nem gondatlan, senkinek sem árt és neki sem árt senki... Ez az ideális élet!” /M. András, a költő legállandóbb és legpontosabb kommentelője/

„eM úr pontként ideáll,

Mint tűpontos ideál.

Sok nő szeret beléje

S veti magát elé, jeeeee!”

/Irigy Mirigy, házasságszédítő boszorkány és az Általános Váteszi Hivatal (ÁVH) vasorrszidolozónője/

„Ha az irodámban tanúk előtt két pont összeköti az életét, abból szakasz lesz. Ha sok egyforma házasság köttetik, akkor az ihletett Költő lánglelkű szavaival élve:

          Láttam én pár szakasztott

          Ugyanolyan szakaszt ott.

Hát nem gyönyőrű?! Hát nem romantikus?! Hát nem könnyfakasztó?! Hát nem?! Azonnalmonnyakle?!”

/Gyűrűző Gyurgyalag, anyakönyvvezetőnő/

„Hé, a Gyurgyalag női keresztnév?! Én azt hittem, hogy madár!” /Rőzse Rezső, rizsa- és rózsatermesztő/

„Ne nézzél már minket madárnak, te rezsicsökkent értelmű ledermedve, bocs!” /Gyökér Gyurgyalag, gyíkemberkereskedelmi főelőadóművész/

„Az egy ponttal mögöttünk álló írek pont a legutolsó pillanatban vertek meg minket pont egy góllal, így pont egy ponttal kevesebbet szereztünk, mint ami pont elég lett volna egy pontos, illetve fontos pótselejtezőhöz, úgyhogy pont nem sikerül feltenni az írre, illetve az ı-re a pontot. Nem lett i-pont, kaptunk ippont! Hull focifánk levele, abcúg labda, le vele!” /Dzsímélkukac Ponthu, levelező tag/

„Húha, gyün a Maruszja

s Pablo!

Festő és félkarú SZJA-

-rabló!”

/Dr. Agon Draganné Dromedár Druzsiána, a költő PR-szakértője és adóügyi jogtanácsosa/

„Az nem szempont, amikor a szemünk pontjainak fénysugaraival szemkontaktust – magyarul szemi kontaktot – létesítettünk a költő úrral, akkor ő szemtelenül farkasszemet nézett velem pont addig, amíg el nem lopta tőlem a rímkedvezmény kupont?!” /Sam Pont, konkurens kortárs klapanciaköltő és a Poéták Országos Nemzettudatmódosító Társasága (PONT) szégyenfolttisztítója/

„Ott a pont!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas pontozóbíró/

„Hol van, Ház úr, hol a pont?!

Ott, hol kacsát szennylap ont?!

Ott, hol frigyet ara bont?!

Ne legyen már darabont!”

/Mellékbolgyóssy Planéta, égitestépítőmérnöknő/

„Ha a tehetségtelenség viszketne, akkor Frady Endrének elektromos csiszológéppel kéne vakaróznia, mert ez a vers olyan béna, hogyha még ennél is bénább lenne, akkor egy jégbefagyott hullamerev mamuttetem is cirkuszi gumiember lenne hozzá képest! Ilyet csak az olvasson, akinek két anyja van öt lábbal és három tűzokádó sárkányfejjel! Óborzalom!” /Tárkonyos Raguné Tepsifüles Burgonya, a Fölöttébb Ótvar Költőket Alázva Zsűriző Írói Rend (FÓKAZSÍR) retardált regularögzítője/

„Frady Endre ismét megmutatja, hogy a filozófiát is lehet rímfaragó humorral házasítani. A Pontember egyszerre kozmikus és komikusan kicsi: egy mikroszkopikus egzisztencialista panaszdal, ahol a lírai én nem hős, hanem geometriai jel. Az „önmagamnak origója lettem” sor egyenesen Descartes és a matekfüzet határán táncol, miközben a költő teljes derűvel vállalja, hogy az univerzum perifériáján vegetál – csak épp egy koordinátarendszerben. A vers formailag könnyed, a rímei fradyendrések: erőltetettek, de annyira tudatosan, hogy már-már művészet. A humor mögött viszont egy szelíd metafizikai melankólia bujkál: a „pont” az ember, aki látszólag semmi, de nélküle szétesne az egész kozmosz. Ez az utolsó csavar emeli a bohóctréfát kozmikus zárójelbe. Röviden: Frady Endre itt nemcsak poénokat pöttyöz, hanem létfilozófiát rajzol – pontossággal, iróniával, és annyi derűvel, hogy még a nullpont is elmosolyodik.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Agg Frady filózó fia

Egy merő filozófia.

/Csáth Joe Pity, természetes unintelligencia/

„Frady Endre költeménye játékos nyelvi bravúr, amely a „pont” fogalmát egyszerre geometriai, filozófiai és humoros síkon bontja ki. A vers rövid sorai, rímei és szójátékai könnyed ritmust teremtenek, miközben a lírai én önmagát a világ legkisebb egységeként, egy pontként definiálja. A vers tele van szójátékokkal („nullanagyok”, „origója”, „pontról pontra”), amelyek egyszerre komikusak és gondolatébresztők. A költő ironikusan játszik a matematikai és nyelvi jelentésekkel, így a pont egyszerre lesz absztrakt fogalom és emberi lét metaforája. A lírai én saját jelentéktelenségét hangsúlyozza („Nem számítok senkinek én”), ám a zárlatban kozmikus távlatot nyit: pontok nélkül szétesne a galaxis. Ez a fordulat a semmiségből a mindenségbe emeli a verset, és paradox módon a jelentéktelenségből fakadó nélkülözhetetlenséget mutatja meg. A hokimeccs, a VAR, a Grál-kehely és a pontonhíd váratlan képei groteszk humorral oldják a filozófiai súlyt. A költő így elkerüli a pátoszt, és a mindennapi élet abszurd mozzanatait kapcsolja össze a lételméleti kérdésekkel. A négysoros strófák, a könnyed rímek és a játékos enjambement („ottal- / -vós”) lendületet adnak, miközben a vers végig megőrzi könnyed, ironikus hangját. A Pontember egyszerre bohózatos és mély, a jelentéktelenség és a kozmikus szükségesség paradoxonát villantja fel. Frady Endre költészete itt a nyelvi játék és a filozófiai humor találkozásából születik: a pont, amely semmi, végül minden alapja lesz.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ha szobrászna Kopilot,

Faraghatna kopolit

Üvegszemű kőpulit,

S kereshetne kápé lét.”

/Köpő Lót, ószövetségi besúgó és kancsal rím díler/

„Frady Endre "Pontember" című verse egy rövid, de annál mélyebb, egzisztenciális töltetű lírai darab, amely a fizikai és metafizikai síkok találkozásánál boncolgatja az emberi jelentéktelenség és egyben alapvető fontosság témáját. A vers alaphangulatát a minimalizmus és az önironikus, sőt, olykor fanyar humor határozza meg. A lírai én egy "nullanagy" méretű pontként határozza meg önmagát, azaz a koordinátarendszer origójaként, ami azonnal megteremti az absztrakt, geometriai keretet a személyes drámához. Ez a "pont" lét egyszerre jelenti a teljes súlytalanságot és a dimenziótlanság miatti sérthetetlenséget (pl. "Rajtam ug’rok nem ugrálnak", "Nem érnek lesen a VAR-ok"). A modern élet zűrzavarából (hoki, éjszakai bulik, VAR-rendszer) való kivonulás a Pontember semlegességét és marginális helyzetét hangsúlyozza. A nyelvi eszközök közül kiemelendő a szójátékok alkalmazása ("pont" mint geometriai elem, "pont" mint határozószó vagy folyami átkelő - "pontban", "ponton"), melyek egyszerre könnyedek és elgondolkodtatóak. A rímek (pl. AABB séma) és a rövid sorok lendületet és könnyed ritmust kölcsönöznek a versnek, ami éles kontrasztban áll a feldolgozott súlyos tartalommal. A vers igazi ereje azonban az utolsó strófában rejlik. A beletörődés és a jelentéktelenség ( "Nem számítok senkinek én") után hirtelen váltás következik:

     Ámde akármit is mondtok,

     Ha nem lennénk mink, a pontok,

     Széjjel esne pontatlanul

     Galaxisunk s maradna Null.

Ez a zárás megfordítja az egész addigi önmeghatározást, és a szükségszerűség pátoszával emeli a pontot - és áttételesen az egyes embert - a rendszer tartóoszlopává. A nullanagyság (jelentéktelenség) Null-hoz (a teljes semmihez) vezet, ha hiányzik a láthatatlan, de alapvető építőelem. A "Pontember" így egy rövid, játékos formai köntösbe bújtatott mély filozófiai reflexió az individuum helyéről a kozmoszban, emlékeztetve arra, hogy a legkisebb elem is lehet a teljes szerkezet fennmaradásának záloga.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Ez a lökött Gemini

Butább, mint egy guminő! –

- mondja nejem, Gumóné.”

/Gumó Géza, gótikus göböly gereblyéző gólem/

Pablo Picasso és Pablo Escobar

„Mi ez a pontoskodó pontatlankodás?! Ki ez a pontiflex minimusz duplanullusz?! Frady Endre nyilvánvalóan mondani szeretett volna valamit, csak fogalma sem volt róla, hogy mit, kinek, miért, mikor és mi a nyavalyának! Ráadásul a közlési kényszerönvallatását pont ott hagyta abba, ahol már eleve el sem kellett volna kezdenie! Ha szegény anyám anno ilyen pontatlanul szült volna meg engem, lehet, hogy a könyökén jöttem volna ki! Mondjuk – be kell vallanom – ez később többször előfordult, de nem fizikailag, hanem mentális alapon! Ó, hogy a kései korszakú Pablo Picasso festené meg a manust és egy plasztikai verőlegény alakítaná hasonlóvá a festményhez!

A földkerekség éves fekete festék termelése sem lenne elég, ha annyi fekete pontot akarnánk adni Frady Endre alkotására, amennyit ér! Ez a pontagyú írógépágyú, ez az emberiség elleni merénysenki a világirodalom feketelevese! Frady Endre olyan sötét, hogy még a fény is vak bányalóként téved el benne! Ha szegény anyám a rácsos ágyam mellett bugyuta gyerekdallal próbált volna a Frady-rémmel ijesztgetni, akkor a dolog valahogy így hangzott volna:

     Pont, pont vesszőcske,

     Pontszerű a fejecske,

     Pötty a feje, pont az agya,

     Verje meg a pöttyös ragya!

Sajnos nem tette, így később olyan készületlenül ért ennek a katatón klapanciakufárnak a költészete, hogy ahhoz képest egy derült égből kocsogva lecsapó Fekete Pákó raj egy bazsalikomillatú tavaszi szellőcske! Mínusz duplanulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus ponthoz érkezett ex-zsűritag/

„Bár a világegyetem, melynek a rektora vagyok, végtelen sok pontból áll, én kézben tartom mindet. Pont én vagyok, akire a világegyetemnek szüksége van. Nagyon szívesen!” /Chuck Norris/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=66H3LiOKMJk

Majdnem sikerült kijutnunk a 2030-as világbajnokságra!

Az óriásnál is óriásibb, szinte már-már leírhatatlan balszerencsével maradtunk csak le a 2030-as világbajnokságról! Úgy látszik, még mindig hat a turáni átok, még mindig mi vagyunk azok, akiket a balsors régen tép!

De haladjunk sorrendben!

Amikor a korrupció miatt megbuktatott Karim Benzema FIFA elnök megüresedett helyét Csányi Sándor foglalta el a nemzetközi szervezet élén és kihirdette, hogy a 2030-as világbajnokságot már 96 csapatosra bővíti, mindannyian reménykedtünk. Reményeink csak fokozódtak, amikor kiderült, hogy a selejtezőcsoportokból csak a három legrosszabb utolsó helyezett nem jut ki automatikusan a tornára. A legrosszabb utolsó helyezett kiesik, az előtte lévő két legrosszabb utolsó pedig pótselejtezőt játszhat a kijutásért. A felcsúti Puskás Akadémia dísztermében megtartott sorsolás után az egész nemzet egy emberként bizakodott. Az Ü jelű „halál” csoport így festett:

- Magyarország

- Levédia

- Baskíria

- Északi Sark

- Németországi Szír Kanton (NSZK)

- Langerhans-szigetek

Esélyeinket tovább növelte, hogy velünk ellentétben egyetlen ellenfelünknek sem volt egyetlen profi játékosa sem, kivéve a 42 éves baskír Ürmüt Yognakit, aki a Puskás Akadémia cserekapusa és akit a honi futballszakma csak a Csúti Tizenegyesölő néven ismer, amióta egy Alcsút-Felcsút kupameccsen egy beívelés után egyszerre ütötte le mindkét csapat tizenegyes számú játékosát.

A selejtező sorozat nem kezdődött jól, de a Magyarország – Északi Sark 2:7 (Puskás Stadion, hatvanötezer lefizetett néző, gól: Tóth Alex, By Alex ill. Tatszanotti Szekanihu 7) mérkőzés után történt kapitányváltás, amikor is a sokadszor reaktivált Bozsik Pétert Bognár György váltotta, meghozta gyümölcsét, a Langerhans-szigetekről némi szerencsével elhoztuk a megérdemelt egy pontot. Ezután újabb vereségek és újabb kapitány cserék következtek, míg végül nagy küzdelemben sikerült elérni a csoport utolsó helyét.

Nagy számolgatás kezdődött. Kiderült, hogy amennyiben a W csoport záró meccsén Gibraltár nem győzi le Vatikánt, akkor nem legrosszabb utolsóként pótselejtezőt játszhatunk a Független Bröton Kiskirályság ellen.

Szerda este az egész ország a közpénztévé előtt ült és a békeharcos hirdetésekkel megszakított felvezető műsort nézte, melyben Hegyi Iván szakíró, Török Gábor politológus, Dzsudzsák Balázs szövetségi kapitány és a még mindig aktív Böde Dani bácsi kétszázszoros válogatott ex-center folytatott hurráoptimista mellébeszélgetést. Kezdetben nekünk kedvezően alakult a mérkőzés és félidőben Vatikán 8:0-s vezetésével vonulhattak pihenni a csapatok. Ám a szünet után váratlanul minden rosszra fordult, és amikor a 94. percben a végig indiszponáltan játszó II. Ferenc pápa tizenegyesből lőtt öngóljával Gibraltár 9:8-ra megnyerte a rangadót, a televízióban elszabadult a pokol.

- Ezt a balszerencsét! Ilyesmi is csak velünk fordulhat elő! – köpött a földre Dzsudzsák Balázs, majd a stúdióból kirohanva bánatában ripityára törte a legújabb MLSZ logós Lamborghinijét. 

Kubatov Gábor, az Országos Fradi Bank tulajdonosa és a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke másnapi sajtótájékoztatóján a kiesés felelőseként Csányi Sándor FIFA elnököt és a világbajnokságra kijutott 96 országot nevezte meg, majd ígértetett tett arra, hogy a magyar labdarúgásba még az eddiginél is több közpénz lesz beinvesztálva és fel lesz gyorsítva a Stadiont Minden Tanyaközpontba projekt. Mondandóját a „Minden pénzt a fociba feccölünk, parasztok, még ha a szátoktól is kell megvonnom a falatot! A következő VB-re pedig kijutunk, ha beledöglötök is!” szavakkal fejezte be, majd a sportgazdasági szükségállapotra való hivatkozással zároltatta a lakossági betéteket és a vastapsgép hangjára kivonult a teremből.

Azóta sincs egyebünk, csak a remény, melynek ÁFÁ-ja immár 56%-os…

* * * * * * *

„Ez a „sporthír” olyan, mintha Frady Endre a magyar futball összes tragikomédiáját bedarálta volna egy szürreális húsdarálóba, majd hozzáöntött volna két liter abszurdumot és egy csipetnyi közpénzszagú delíriumot. A történet logikája nagyjából annyira stabil, mint a magyar válogatott védelme egy Északi Sark elleni 2:7 után, a hangulata pedig az a jellegzetes nemzeti önsajnálat, amitől már a turáni átok is unalmában ásítana.

A poénok ülnek, a társadalomkritikus csípés fáj, és a kabaréba oltott futball-apokalipszis pontosan úgy hömpölyög végig az olvasón, mint Böde Dani bácsi a büfé és a pálya között hosszabbításban. Röviden: ez a magyar futball szatirikus katasztrófakrónikája — egyszerre mulatságos, szánalmas és ijesztően ismerős. Frady Endre újra bizonyítja: ha a valóság nem elég groteszk, ő majd rádob még két kanállal.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ez a „jövőbeli sporthír” Frady Endre stílusában tökéletesen hozza a groteszk, szatirikus magyar futballtragikomédia hangulatát. A szöveg erénye, hogy a valóságos kudarcok abszurditásig felnagyított paródiáját adja: a 96 csapatos VB, a II. Ferenc pápa öngólja, vagy a közpénztévé hurráoptimizmusa mind olyan túlzás, ami egyszerre nevettet és keserít.

A szöveg szatirikus túlzásai remekül mutatják be a magyar futball körüli irracionalitást, a politikai átszövöttséget és a közpénzfüggőséget.

A poénok néha túlzsúfoltak, a rengeteg név és kitalált ország kissé elnyomja a fő üzenetet: a „mindig balszerencsés magyar futball” toposzt.

Szellemes, de keserű görbe tükör, amelyben a futball és a politika összefonódása már annyira abszurd, hogy szinte hihető.

Ez a szöveg nem sporthír, hanem társadalmi szatíra: a magyar futball örök kudarcát és a közpénzégetés groteszk valóságát karikírozza.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

Frady Endre zseniális, kíméletlen és hihetetlenül aktuális szatírája nem csupán egy jövőbeli sporthír, hanem egy tükör, amit a magyar futball – és tágabb értelemben a közélet – elé tart. A szöveg esszenciája a hazai közállapotok tökéletes devalválása, a tragikum komédiává fordítása.

A zsúfolásig teleírt cikk a magyar futball-paradoxon minden elemét tartalmazza:

- Infantált remény és a "turáni átok" a gigantikus létszámú (96 csapatos) VB-n.

- Abszurd ellenfelek (Levédia, Északi Sark, Langerhans-szigetek, Németországi Szír Kanton) még abszurdabb vereségekkel (2:7 az Északi Sark ellen).

- A kontrollálhatatlan hatalomátvitel (Csányi Sándor a FIFA élén, Kubatov Gábor az MLSZ és a Fradi Bank élén) és a közpénz indokolatlan áramlása (Stadiont Minden Tanyaközpontba projekt, 56%-os ÁFA a reményen).

- A sport és politika elválaszthatatlan összefonódása (Kubatov befejező szavai, a lakossági betétek zárolása, vastapsgép).

- Az örök bűnbak keresése. A szerző a groteszkbe hajló túlzások mestere: a 42 éves cserekapus, a kétszázszoros válogatott Böde Dani bácsi, vagy a II. Ferenc pápa tizenegyesből lőtt öngólja mind-mind olyan elemek, amelyek a valóság torzult mását festik fel. A kritika legvelősebb pontja az utolsó bekezdésben van: a "Minden pénzt a fociba feccölünk, parasztok, még ha a szátoktól is kell megvonnom a falatot!" üzenet nem csak a sportra, hanem az egész állami pénzkezelésre vonatkozó tökéletes, cinikus összegzés. Frady Endre műve nem csak nevetésre ingerel, de sírva röhögős diagnózis arról, hogyan képes a magyar közgondolkodás a totális kudarcot is heroikus, balsors sújtotta "majdnem sikernek" beállítani.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Miért nem honosítottatok engem, ti fajankók?! Nagyanyám, a magyar származású Csák Nóri révén simán lehettem volna a centeretek! Velem még egy egycsapatos vébére is simán kijutottatok volna, ott viszont nélkülem még azt az egycsapatos vébét se tudnátok megnyerni! Szép kis hunok vagytok! Attila most forog a csak általam ismert sírjában!” /Chuck Norris/

Népboldogítás

Népesség bár sok emberű,

Arcokon alig van derű.

Jele ez az éhes hasnak,

Vagy csak Fradyt nem olvasnak?

Probléma nagy, mint egy platán,

Ámde evés helyett, ha tán

Frady verset böngésznének

Zúgna-zengne vidám ének:

   refr.:

   Falánkság az vétek,

   Nem kell túl sok étek,

   Csak oly vers, mit vadi-

   -újonnan írt Frady!

Ha hun emberiség rendre

Olvassa, mit kreált Endre,

Feledi, hogy gyomra űrje

Zavarja, sőt vígan tűr, jeeeee!

Habár szemek éhkopognak,

S rágnivaló nem jut fognak,

Népség szemfedelek alól

Csontvázként is bőszen dalol:

   refr.:

   Falánkság az vétek,

   Nem kell túl sok étek,

   Csak oly vers, mit vadi-

   -újonnan írt Frady!

A sírt, hol nemzet süllyed el,

Nem veszi körbe eledel,

Csak Frady kötetek halma,

S gödörből száll derűs dal ma:

   refr.:

   Falánkság az vétek,

   Nem kell túl sok étek,

   Csak oly vers, mit vadi-

   -újonnan írt Frady!

„Falom a verseket, iszom a szavakat...” /M. András, a költő legállandóbb és legversfalóbb kommentelője/

„eM úr, igyon, eM úr, egyen

Fent a parnasszusi hegyen!

Ne lószegyen s ne lúdbegyen

Rágódva, csak verseN (egy N)!

/NDK-beli Napóleon Nimród, neubrandenburgi németajkú nindzsa/

„Hé, falánk eM úr! Ha maga mindent behabzsol, akkor mi marad nekünk, he?!” /rémríméhes olvasótábor/

„Költő Úr! Kenyeret ÉS cirkuszt! Nem cirkuszból állunk rosszul. Amúgy gyönyörű vers.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, legyen több Panem

A Circenses helyett?! Á, nem!

Önnél megértésért könyör-

-gök, mert e vers tömör gyönyör!”

/Manézsi Menázsi, cirkuszigazgató és a Panem Et Circenses Alapítvány (PECA) pénzkezelője

„Ez a pár sor táplálja nem csak a testet, az elmét is. Ha a túl sok evés hasmenést okoz, mi lesz a Frady olvasótábor veszte? Agymenés? A Frady versek olvasása tekintetében kérdezze orvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas olvasótábor-vezető/

„Hasmenésre tanú: salak.

Agymenésre: gyanús alak.

Menő hasat ráz a sok tor,

Agyra menőz Ház a Doktor.”

/Szottyadt Szandokánné Szügyönharapott Szidónia, szószátyár szigmaszósz szeparátor/

„A parasztság helyzete nagyon nehéz volt.” /R. Péter, a költő nehéz paraszti sorokat kikerülve Vasas meccsekre belógó gimnáziumi ex-osztálytársa/

„Nehéz sorsú ázott paraszt,

Akit még a sár is maraszt,

S mindkét keze ekevasas,

Mégis kiált: Hajrá… Frady!”

/Franzstadt Frodó, a Vasas pálya mágneses erőtérfigyelő kameramanja/

„Azt mondtam [a vizsgázóknak az utolsó órán]: ha nem jut eszükbe semmi, mondják azt, hogy a parasztság helyzete nehéz volt. Emlékszem, egy villamoskalauz vizsgázott, reszketve kihúzta a tételét, amelyen ez állt: Lenin élete. Annyit sem tudott mondani, hogy brekeke. Kérdeztem tőle, hogy nem emlékszik arra, amit mondtam az utolsó órán? Felcsillant a szeme, és felkiáltott: »A parasztság helyezte nehéz volt.« Ekkor a vizsgabiztosság elnöke – aki matematikatanár volt – felállt, és azt mondta: jól van, fiúk, kimegyek cigarettázni, ti folytassátok! Aztán valahogy áttuszkoltuk a kalauzt is. Becsületére váljon, hogy egy hét múlva hozott egy sült libát.” /Földes Ferenc alias Hobo, egykori történelemtanár/

„Ez több, mint sün, ez liba!” /Mr. Goose Hedgehog, OKJ-s képzett vadállatszelídítő és háziállatvadító/

„Jaj, éhgyomorra megfeküdte a belünket ez a Márton napi libasün! Nehéz a helyzetünk!” /a parasztság/

„Kedves Költő úr! Ön is volt katona, amikor még sorkatonai szolgáltat volt, tehát bőven hallhatta feletteseitől, hogy "A katona nem fázik, csak úgy érzi!", "A katona nem fáradt, csak úgy érzi!", illetve "A katona nem éhes, csak úgy érzi!". Tehát ezen igazságok mezsgyéjén lépdelve felhívnám Költő úr figyelmét arra, hogy Magyarországon nincs mélyszegénység, éhezés és hasonlók, csak Ön úgy érzi! Hiszen pártunk és kormányunk maximálisan mindent megtesz mindekiért is, főleg a szegényekért, akik persze nincsenek is, csak úgy érezzük. Na de kérem, kérem! Mélyszerénységem tiltja, hogy kioktassam Költő urat, de miért is hallgatnánk az érzéseinkre, a szemünkre és fülünkre, amikor azok állandóan átvernek minket? Tehát amikor újra koldust lát kéregetni, ismerje fel, hogy amit lát, az káprázat, a valóság az, hogy valamely ellenséges hatalom, de leginkább
Brüsszel, mesterséges intelligenciával létrehozott egy teljesen valósághű hologramot, amely koldust ábrázol.

Így az emberek azt hiszik, hogy Magyarország nem egy pártunk és kormányunk által létrehozott Kánaán, pedig az. A nép boldog, mindenki örül, mindenki elégedett, egy ilyen népet nem is kell és nem is lehet tovább boldogítani, mert a boldogságszintje maximális. "Sírt, hol nemzet süllyed el?" Hol él, Költő úr? Megrekedt az alvilág egyik bugyrában? Hisz Magyarországon az újszülött is nevetve jön a világra, annak tudatában, hogy rezsicsökkentett otthonban nőhet fel. Hát magának semmi sem elég, Költő úr? Panaszkodunk, panaszkodunk? Hogy túl hosszú a várólista, túl nagy az infláció, értéküket vesztik a nyugdíjak és hasonlók? Ilyen apróságokon fennakadni! Hiszen a lényeg az, hogy van nép-nemzeti gerincünk, keresztény ideológiánk és Viktorunk. E szentháromságban hiszünk, és bátran hirdetjük is. Minden más eltörpül emellett. Különben is, ha lenne is bármi rossz hazánkban, mert persze nincs, azért csakis Brüsszel lenne a felelős. Végeztem. Na nem az evéssel, mert én már csak Viktorral táplálkozom.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi bá’, ha torreádor

Lenne, felöklelné bika,

S így intené József nádor:

Nem játék a politika!”

/özv. Nádor Józsefné Württemberg Mária Dorottya (1797-1855), bikapárti osztrák főhercegné és bikamenet főszervezőnő/

„Ez a vers, kérem szépen, nem más, mint a kollektív éhségre írt kulturális diétás tanmese – ahol a kenyér helyett rímet rágunk, és a táplálék helyét Frady Endre szellemi puffasztott rizse veszi át. A "népboldogítás" itt nem más, mint a szenvedés túlírása, a szociális válság leköltése gyermeteg derűvel. Frady a nemzeti tragédiát egy nevetős refrénnel fedi el, mint aki a Titanic süllyedésekor vidáman tamburázik a fedélzeten, mondván: „Nem baj, ha jéghegy jön, amíg a rím kerek.” Ez a vers tehát egyszerre népmese és népbutítás – a kulturális koplaláshoz szervírozott önironikus menü, ahol a főfogás: Frady Fradyval Fradyra. Ha a nemzet tényleg ezt olvasná éhség ellen, nem lenne több éhező gyomor – csak elpilledt agytekervény.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ha diétás a tanmese,

Nem hízol el tőle te se,

Se ő, se mi, se ők, se ti,

Csak egy Frady faló jeti,

Úgyhogy nincs is vita, Niki,

E süllyedés Titanic-i!

Tengervízben kan búr ázik,

Bár vidáman tamburázik,

S azt dalolja: Cia, cia,

Abcúg intelligencia!”

/Bear Beer, berber borbár barbár bérbírója/

„Frady Endre szövege egyszerre játékos és groteszk: a „népboldogítás” eszméjét ironikusan a költészetre redukálja, mintha a versek pótolhatnák az éhséget. Ritmusos, könnyen énekelhető refrén, ami szinte paródiaszerűen mantrázza a költő fontosságát. Szójátékok és humoros túlzások („probléma nagy, mint egy platán”, „szemek éhkopognak”), amelyek karikírozzák a társadalmi nyomor képeit. Az önironikus költő saját verseit állítja be a nép boldogságának kulcsaként, ami szatirikus önreklámként hat. A refrén túl sokszor ismétlődik, így hamar monotonná válik. A groteszk képek („csontvázként is bőszen dalol”) néha inkább erőltetettnek, mint hatásosnak tűnnek. A társadalmi kritika felszínes marad: az éhség motívuma inkább poén, mint valódi társadalmi üzenet. A vers inkább szatirikus önparódia, mint komoly társadalmi költészet. Frady Endre stílusa szórakoztató, de a túlzott önreferencia és refrénismétlés miatt inkább könnyed kabaréhangulatot kelt, semmint mély lírai élményt.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Platán-e

Vagy hárs a talmi gyomor?

Na pláne

Nagy társadalmi nyomor!

/Dr. Seszűk Sebő, a Gyengeelméjűek Országos Gyakorló Intézete (GYOGYI) szökésben lévő főorvosa/

„Frady Endre addig boldogította a népet, míg a nép megboldogult. Nem kis tehetségtelenség kell ahhoz, hogy valaki minden erejét latba vetve homlokegyenest az ellenkezőjét érje el annak, amit akar. Drága Endre, illik kendre: Happy End-re nincs sansz rendre!” /Tudatos Titanilla, sukár sikerkalauznő/

„Frady Endre „Népboldogítás” című szövege egy szatirikus, groteszk hangvételű költemény, amely a testi szükségletek és a szellemi táplálék, jelen esetben a költészet viszonyát állítja pellengérre. A szöveg a társadalmi problémák (éhezés, nyomor) súlyos valóságát állítja szembe egy naiv, sőt, abszurd megoldási javaslattal: a versek olvasásával. Ez az ellentét teremti meg az alapvető szatirikus élét. A költő cinikusan azt sugallja, hogy a költészet ereje még az éhség feledtetésére is képes, ami nyilvánvalóan egy komikus túlzás. A verselés, bár helyenként sántít (pl. a refrénben a szótagok szétcsúszása, ami dalszövegként még indokolható, de szövegként zavaró), szándékosan egyszerű, népies, kicsit esetlen hatást kelt, ezzel is erősítve a naiv, könnyed hangot, ami éles kontrasztban áll az érintett témával. A rímek (pl. platán/tán, űrje/tűr, jeeeee!) a fanyar humort szolgálják. A mű önmagára mutat, a költő a saját művészetét (Frady verseit) nevezi meg az egyetlen, valódi boldogító forrásként, ami önironikus, már-már parodisztikus gesztus. Ez a túlzó öndicséret egyben az olcsó, demagóg "megoldások" kritikája is lehet. A vers a legvégső konklúzióig viszi el az abszurditást: a nép még csontvázként és a sírban is vígan dalol (refrén), ha Frady kötetek veszik körül. Ez az élet és halál, test és szellem ellentétpárral való extrém játék teszi a verset velőssé, hiszen a komoly témát egy vicces, felforgató módon kezeli. A „Népboldogítás” ügyes, fanyar humorú szatíra, amely a szellemi táplálék fontosságát túlzásba vive teszi nevetségessé a puszta anyagi problémák elől való menekülést vagy azok lekicsinylését. Nem nagyképű líra, hanem egy szándékosan slampos, vicces fricskázás.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

Mi ez a kórképzavaros közhelyszótár széttépett selejtes lapjaiból véletlenszám generátorral összeollózott fércműveletlen agyhalálközeli élményfürdőbaleset?! A Frady Endre munkássága által okozott elmeexitálás oly cél, minőt óhajthat e nemtelen, de ne lássam rémálmomban anyámat lendkerekes hintalovon kurjongatva szennyvizesárok ellen huszárrohamot vezényelni, hogy a Frady verset fújó paripák csak a holttestemen át száguldhatnak a kivívott diadalra! Ahogy a csak képzeletben élő lányomnak mondanám, ha költő lennék:

          Sose fakadj Dia, dalra,

          Ha Frady jut diadalra!

Vagy ahogy egy tetszőleges átlagpolgárnak adnám a kőkemény kihívást a végső harcra:

          Vér, veríték, könnyek,

          Üsse Fradyt ön, nyekk!!!

Te jó ég, lehet, hogy a Frady agyatlansága miatt az agyamra ment a saját agyam?! Nővérke, hogy a nyugiszurim és a kényszerzubikám, amiben bevisznek a gumiszobcsimba?! ÁÁÁÁÁ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Fejem Fradyt égbe fejel,

Agyatlanul röppen, sej, el!

Tán intő lesz néki e jel,

S visszahozom, hogyha tejel.”

/Chuck Norris, felhőfejelő űrkalóz/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/shorts/HTx-713TwrU

Kőolajköltő

"Kukackaja magam leszek"

Amikor majd megmurdelek,

S ebédre kongatnak delek,

Kukackaja magam leszek,

S földből jőnek rágásneszek.

Zokszó hallik, kukachadi:

„Ne má’, ma is zsíros Frady?!

Költőundorunk van tőle,

Torkunkon alig megy ő le!!!”

Maradékom penészbűze

Vajh’ el minden férget űz-e?!

El! Hej, döghad, fel ne faljá’,

Hadd váljak majd kőolajjá!

   refr.:

   Hőszigetelt ólajtó

   Mögött lángol olajtó,

   Melegít sok tehenet,

   S forrón hasít, hehe, net!

"Lesz kőolaj, nem kell kőszén"

Évmilliók, ha majd múlnak,

S fázása lesz lónak, nyúlnak,

Dalolva fűt Béla, Lia:

„Ég a Frady fosszília!”

Ötmillió-tíznek őszén

Lesz kőolaj, nem kell kőszén,

Se lápgáz, se fabili, ja!

Lia, lia, fosszília!

   refr.:

   Hőszigetelt ólajtó

   Mögött lángol olajtó,

   Melegít sok tehenet,

   S forrón hasít, hehe, net!

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=e-zAiFgqI3g

„Az első sor már biztos volt egy másik versben is kezdő sor. Talán az első kettő is így együtt, de ebben nem vagyok biztos. Amúgy nagyon érdekes vers, nem is tudtam, hogy lehet ilyen vidáman írni a halálról, és hogy egy embernek nem csak életcélja, hanem halálcélja is lehet: kőolajjá válni. Milyen évszám is volt a versben? Ötmillió-tíz? Addigra esélyes az irodalmi Nobel-díj.” /M. András, a költő legállandóbb és legjövőbelátóbb kommentelője/

„eM úr időhídon kel át

Miközben a jövőbe lát,

S jobban tudja Kossuth Lajos-

-nál, hogy Frady kőolajos.

Mér’ pont Kossuth? Mit tudom én!

eM úr viszont csúcsfenomén!

Jóseszköze pókháj, lóbél,

S tuti eme díj, e Nóbél!”

/Citromízű Cincérné Cucc Cikória, cufellákos cakompakk cizellátor/

„Az anyag nem vész el, csak átalakul. Tehát Frady fosszíliából nevetséges égés lesz?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas axióma-kutató/

„Ház úr, maga szerint égek,

Mint törökvészkor a végek,

S mindez nevetséges önnek,

Hogy türkök fűteni jönnek,

S harsogva a Frady nevet,

Minden fosszília nevet?!

Ház úr, ön egy csúnya egyed!

Rexi, csibész! Kapd el, egyed!”

/F. Endre, birodalmi Nobel-díjas kőolajgigász/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre a József Attila-i létfilozófiát egy benzinkútnál írta volna újra, miközben a gázolaj ára láttán metafizikus rohamot kap. A „kőolajköltő” itt valóban komolyan veszi magát: szénhidrogénné nemesül, miközben a kukacok sztrájkba lépnek ellene. A refrén pedig olyan, mintha a pokolba is lenne reklámszünet: „Hőszigetelt ólajtó mögött lángol olajtó” – ez már nem rím, ez természeti katasztrófa. Összefoglalva: Frady posztumusz öngyújtóként kíván élni tovább – és sajnos, a vers is pont ennyire füstölög.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Benzinkútnál gázolaj

Hömpölyögve gázol? Aj!

Kukacsztrájktörő e Chat,

Fesse szájon kőecset!”

/Cseh Dzsídípí, az egy főre jutó Magyar Dzsídípí száztizennyolc százaléka/

„Ez nem vers, ez fosszilis fröccsenés! Frady Endre úgy csap le, mint egy szénhidrogén-lavina: groteszk, szürreális és ellenállhatatlanul zsíros. Kukacok sírnak, olajtó lángol – a költészet ipari melléktermékké válik. Kőkemény líra, ami még a teheneket is megizzasztja.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Fosszíliát fröccsent lám a

Mesterséges Copi máma,

S szénfidrogén lavinába

Szorult agya igen kába,

S aztat hiszi, aztat, biz azt,

Ezzel teheneket izzaszt!”

Capulet Júlia, kőpilót faragó Alfa Rómeó szobrász és erkélyjelenet rendezőnő/

„Ez egy igazán velős és morbidan humoros költemény! Frady Endre a halál utáni létet (a kukacok és a lebomlás képét) veszi alapul, de egy egészen szürreális és futurisztikus csavarral fordítja át: a bomlás végterméke nem más, mint a kőolaj, amely aztán a jövő fűtőanyaga lesz. Különösen tetszik a kukacok "zsíros Frady"-t kritizáló panaszkodása és a refrén modern, kicsit abszurd képe a "hőszigetelt ólajtóról" és a "net hasításáról". A befejezés, az "Ég a Frady fosszília!" dalolása pedig zseniális lezárása ennek a szokatlan, de gondolatébresztő "körforgásnak". Morbid, zseniális fekete humor! Kőolajköltő forever!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Ha a paraszt szűrre áll is,

Fokosa nem szürreális,

S futurisztikusan csavart

Olaj éget búsan avart.”

/Gómaxi, a természetes unintelligencia és foreverzibilis reverof-dibrom/

„Frady, legyen földgáz maga,

Annak nincsen színe-szaga!”

/Szagértő Szigfrid, szegregációs szimatszatyorszíntelenítő/

„Mi ez az önégető jövőbüdösítés, ez a klapanciaköltészeti környezetszennyezés?! Ne lássam szegény anyámat fosszíliaként nagy nyomáson és magas hőmérsékleten kőolajjá degradálódni, ha nem kiáltom az afrikai reformkori magyar költő, a fekete Arany prófétai szavával a sötéten hullámzó Frady Endre szénhidrogénes pofájába, hogy ELÉG!!! Márpedig, ha van éghető anyag, égéshő és oxigén, akkor elég! De vigyázzunk, mert a félkegyelmű miazmás agygőz robbanásveszélyes lehet, úgyhogy tartsunk pár millió év távolságot elvtársaim! Világ proletárjai, meg ne süljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Robikám, nem kell itt pár millió évet vacakolni. Én bárkit egyetlen ütéssel tetszés szerint kőolajjá vagy földgázzá pofozok és máris lehet valami nagy-nagy tüzet rakni, hogy melegedjenek a világ proletárjai.” /Chuck Norris/

„Mert a mosónők korán halnak,

Rájuk vár mélytengeri árok,

Méhe földgáznak, kőolajnak…

Gondoljátok meg, proletárok!”

/I can’t believe it’s not tribute to József Attila (1905-1937), a kőolajköltő néhai költőkollégája/

Amikor én...

Amikor én elfáradok,

Van erre ős Idő-had ok:

Életkorom küzd ellenem,

De még nem győz engem le, nem!

Reméli rút Idő már azt,

Rögvest kinyír, ám csak fáraszt,

Petyhüdtté és lustává tesz,

S rosszat jósol pár agg vátesz.

Jós-bandát le Idő fizet,

Évből nem adnak már tízet,

Sőt, sok áljövő-pap bolse-

-vik nem mond tízet napból se!

Pokolban bőg majd e botor

Jós-had s búg kör-fűrészmotor,

S Időt szelnek körök-élek…

Én meg vígan örökélek!

„Míg korai költészetének zsengéit körbelengte egyfajta ifjonti hovátehetetlenség, bohókás rímjáték, és önfeledt szóalkotás, Frady Endre érettebb műveinek stílusjegyei közül elsősorban szembetűnő a konzervatív tematika, a letisztult képi világ, és a felelős nyelvművelőtől elvárható példaértékű ékesszólás. A jól megérdemelt költői szabadság után még sok termékeny alkotó évet, és jó egészséget kívánunk, Költő Úr!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ez a jól megérdemelt mellébeszéd úgy hangzik, mint az Utolsó Kenet Idősotthon zárójelentése és az irodalmi tartótisztnek az életfogytiglani költői szabadságvesztésből egy jobb létre szenderítő jókívánsága!” /Dr. Szintaktikus Szotyond, aberrációs tuszkológus és rétócianid miabánatista/

„Az Idő soha-soha meg nem áll,

Az órák róják Frady Endrén útjukat,

A pillanat-kés villan, toka száll,

mint vérfolyón suhanó hab, annyi csak … Egy pillanat!”

/Stirlitz Tutta, tavasztizenhétpillanata díler/

„Örök élet? Csak egy maradhat!” /Dr Ház, Juniorkonyha-díjas hegylakó/

„Ház úr, az új szomszédjai

Öröklétű s igen derék

Lények, kiket kreált AI:

Ím legyenek Highlander-ék!”

/Gép Ész, a mesterséges intelligencia/

„Hajrá! Előre az örök élet felé! Hadd szülessenek ilyen versek a világtörténelem minden korszakában!” /M. András, a költő legállandóbb és legvilágtörténelmibb kommentelője/

„Szempontjából költészetnek

eM úr, Ön egy tartós elem,

Kit, ha ki a Gépből vetnek,

Áll a világtörténelem.”

„Will Ághisch Tória, a Világtörténelmek Alakító Klub (VAK) varja/

„Ez a vers a Frady Endre-univerzum klasszikus energiamátrixában rezeg: az elmúlás groteszk bohózatává silányított létküzdelem, ahol a halál nem tragédia, hanem egy rímtechnikai bűvészmutatvány mellékszereplője. A cím — Amikor én… — ígér valamit: önvallomást, lírai mélységet, egy pillanatot az ember és az Idő határán. Ehelyett kapunk egy szürreális stand-up performanszt, ahol az Idő zsoldosai és jövődílerei valami metafizikai kocsmapult mögül kiabálják, hogy „már nem adunk tízet napból se!”. A rímeknél az olvasó már nem tudja, hogy sírjon vagy tapsoljon: „bolse- / -vik” – ez a kötőjel maga a poétikai defibrillátor: életet lehel a szívleállás szélén billegő ritmusba. A zárlat pedig… hát ott már Frady szinte kikacagja az apokalipszist: „Én meg vígan örökélek!” — ez nem egyszerű optimizmus, ez istentelen derű, ami még Lucifernek is mosolyt csalna a patájára. Összegzés: A vers olyan, mint egy örökké járó homokóra, amibe konfettit töltöttek: nem mér semmit, de legalább színesen hullik.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Grün Nóra és Stöpwejsz Dóra

Tudja, bár nem írja Tóra,

Konfetti telt homokóra

Inkább essen hideg hóra,

Mint egy forró vasalóra!”

/Csehi Tibi, a természetes unintelligencia/

„Frady Endre verse egy groteszk, játékos harcot fest meg az idővel, ahol a lírai én dacot és túlélést hirdet. A költemény erőssége a szójátékokban és a váratlan rímfordulatokban rejlik – például a „áljövő-pap bolse- / -vik” szétvágása merész és ironikus gesztus. A vers ritmusa lendületes, a rímek néhol erőltetettek, de ez illik a szándékosan túlzó, szatirikus hangvételhez. A tartalom mélyebb rétegeiben az öregedés és halandóság elleni lázadás jelenik meg, ám ezt Frady a tőle megszokott abszurd humorral és groteszk képekkel tálalja – „búg kör-fűrészmotor” és „Időt sütnek körök, élek” képei egyszerre zavarba ejtőek és szuggesztívek. Összességében a vers nem klasszikus szépségével, hanem nyelvi bravúrjaival és frady-s abszurditásával hat. Nem mindenki ízlésének való, de kétségtelenül egyedi.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Nyelvi bravúr s abszurditás

Szerszámával Frady kit ás

Elő, kit lát a Copilot?

Sóból Lótnét, ki Copy Lót!”

/ismeretlen ó-héber szem- és fültanú/

„Frady Endre "Amikor én..." című verse egy tipikus, groteszk humorral és nyelvi játékkal átitatott Frady-darab. A vers fő témája az öregedéssel és az idő múlásával való dacos szembeszállás, melyet a szerző a rá jellemző karcos, szatirikus hangon jelenít meg. Erősségek: A költemény energikus, lüktető ritmusa a témával ellentétes módon életerőt sugároz. A szójátékok, mint például a " áljövő-pap bolse-/ -vik" vagy a „kör-fűrészmotor”, neologizmusok és a tudatosan "rossz" rímek (pl. "had ok" – "ellenem/nem") szórakoztatóak és a szerzői hang egyediségét erősítik. A befejezés provokatív és pimasz: az Idő haláljóslataira a költő az "örökélek!" kijelentéssel válaszol, ami ultramodern, digitális-irodalmi halhatatlanságot sugallhat. Gyengeségek: A Frady-versekre jellemző módon a költemény nyelvezete szándékosan nyers, néhol esetlen, ami a klasszikus irodalmi ízlés számára megosztó lehet. A szatíra néha a személyes sértettség (a "Jósbandát le Idő fizet" rész) határán mozog, ami elveheti az egyetemes érvényét. Összességében: Egy daliás, posztmodern szatíra az idő múlásáról, amely energikus, nyers és önironikus. Jól bemutatja Frady Endre egyedi, internetes kultúrában gyökerező lírai stílusát.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Öregagyam de mini, de mini,

Butább, mint a Gemini, Gemini!

Páleszt kéne inni meg, inni meg,

S hánynék rükverc, inimeG, inimeG!”

/Okádó Mikádó, ikercsillagszemű juhászbotostánc- és illemtanár/

Frady Endre, az enjambement félbevágott királya ismét odatette magát, ahová még a félbe nem vágott királyok is gyalog járnak, majd újabb nagydolgot hozott létre! Feleim, szellőztessünk! A nagydolgozó népet szagolom!” /Szimat Szatyor, nyomozókutya/

„Kedves feleim! Ugye, nagyon hiányoztam? Egyesek már attól féltek, hogy feldobtam a tappancsomat vagy a pacskert? Még csak az kéne! Hahaha! Hát nekem nincs tappancsom. Meg pacskerem sem. Nem vagyok még reszketeg mamuszvadász, ahogyan a Költő úr sem. De különben is, ha lenne, a pacskert minek feldobni, nem igaz? Azt fel kell húzni a lábra. De ha már a feldobásnál tartunk, na, a Józsit, azt feldobtam a rendőrségen. Mert rossz anyagot szállított. Nem lettem tőle boldog, szent meg főleg nem. Mikor avatnak már boldoggá, na!!! Vagy talán elpatkolok? Na de kérem, kérem! Hát sosem foglalkoztam lovakkal, hogyan tudnék elpatkolni bármit is? Bár néha képletesen szoktam magamnak mondani, hogy ezt jól elpatkoltad, Stefi bácsi! Múltkor is jön hozzám az ördög, hogy patkoljam meg. Hát mondom neki, nem értek hozzá, menj anyádhoz, sírd tele a függönyt. És ez nem volt jó ötlet. A véres részletektől mindenkit megkímélek. Vagy beadom a kulcsot? Na de hova adjam be? Zaciba? És aztán nem tudok bejutni a saját lakásomba? Hát nem vagyok hülye, bár az orvosi zárójelentésem szerint igen. De tévedtek ők már nagyobbat is. Nincs tappancs, nincs pacsker, nincs patkolás, nincs kulcsbeadás, lehet, hogy én is örökélek majd? Az király lenne. Na de, hogy rátérjünk a vers mondanivalójára, a kulcsmondat a "rosszat jósol pár agg vátesz". Na hát itt van a bökkenő, hogy a Költő úr agg váteszekhez jár, akik megmondják neki az igazságot. Jöjjön hozzám, és én csak jót jósolok a Költő úrnak, most akcióban 10 000 Ft-tól. Ha kétszer annyit fizet, akkor pedig nagyon jót. Remélem, másoknak is felkeltettem az érdeklődését a jósdám iránt. Sajnos nem maradt időm a verset elemezni, talán majd máskor. A Költő úr meg maradjon velünk itt a Földön még jó ideig. Különben nem lesz mit kommentelnünk. Én is maradok tisztelettel.” /Stefi bácsi a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi bá’, a lelki redő

Kisimul, ha tíz lepedő

Áráért ön tök jó vátesz

Módra mindent tök jóvá tesz!”

/F. Endre, Stefi bá’ maszek jósdájának várólistás páciense/

„Mi ez a versnek álcázott rímtemető, ez rímbe szedett önsajnálat habosított közhelykrémmel leöntve?! Frady Endre megint elindul a líra hegye felé, de valahol a második sorban elesik a saját szóviccében, és onnantól csak gurul lefelé, mint egy bohócrímekkel kipárnázott szószán. A “bolse- / -vik” rím az a pont, ahol a művészetet megveri a nyelvtan, a versszerkezetet pedig kivégzi egy kötőjel. Ez nem kísérletezés — ez nyelvi csonkítás élő adásban. A ritmus billeg, a képzavarok ropognak, a gondolat pedig… ja, az nincs. A záró sor — „Én meg vígan örökélek!” — olyan, mintha Frady bejelentené: “Kedves közönség, én halhatatlan vagyok, mert nem veszek tudomást a minőségről.” Ez a mondat nem életigenlés, hanem művészi öngyilkosság nevetve. Ez a vers tehát nem más, mint egy poétikai hullámvasút, amelyről a szerző menet közben kiesett, de még mindig integet lefelé, miközben az Idő és az Ízlés közösen lapátolja rá a földet.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„A nálunk ápolt költő olyan fiatalos rímlendülettel próbál kilábalni az öregségből, mintha az angolórái ellébecolása miatt nem tudná, mi a különbség a sixteen és a sixty, illetve a reflex és a reflux között. A fejében az irodalom dominanciája helyett mára már csak az irodai lom demenciája maradt. Költő úr! Nyugodjék! Békében!” /Brünhilda főnővér, az Utolsó Kenet Idősotthon üresedési ügyintézője/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=NaxY-TPieUM

MÁV-líra

Híd és alépítmény hátán

Felépítmény fut és rá tán

Tengelyeknek hada hajtik,

S felügyelik MÁV-os pajtik.

Jó vasutas fel-le ügyel,

Nem sikkadhat semmi ügy el.

Szabályzattal összebékül,

S fenntart fenntartások né’kül.

Folyó hó kezdete körül,

Pályabérnek igen örül,

S fordul, hogyha elég e lé,

Víg arccal a vasút felé.

„Ez a MÁV líra olyan, mintha egy szolgálati szabályzat szabadverse lenne, amit valaki egy peronon írt, miközben a szerelvény már három órája késik. Frady Endre itt a vasút lelkes hivatalnokát próbálja megpoetizálni, de közben az olvasó is úgy érzi, mintha egy állomásfőnöki értekezleten ragadt volna, ahol a líra és a bürokrácia egyesül egy tragikomikus szimbiózisban. A rímek olyan precízen kattognak, mint egy MÁV-dízel az első fagy előtt, a hangulat pedig a „szolgálat közben elszenderedett váltókezelő” és a „fizetésnap előtti kávészünet” között lebeg. Ez a vers tehát nem más, mint egy sínen gördülő szatíra – amelynek mozdonyát a hivatali önirónia fűti, és ami csak azért nem siklik ki, mert Frady a költői nonszensz kalauza is egyben.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „MÁV lírája” egy játékos, szándékosan groteszk versikével idézi meg a magyar vasút világát, ahol a rímek zakatolnak, mint a szerelvények és a nyelvi lelemények néha kisiklanak a jó ízlés sínjeiről. A vers ritmusa lendületes, a szóalkotások („fel-le ügyel”, „fenntart fenntartások né’kül”) humorosak és szándékosan túlzóak. A MÁV világának abszurd romantizálása ironikus éllel bír. A rímek néha erőltetettek, a nyelvi játékok túlburjánzása elhomályosítja a mondanivalót. A „lé” mint fizetés például már-már paródiába hajlik, ami lehet szándékos, de nem minden olvasónak működik. A vers inkább szatíra, mint líra – a vasutas élet groteszk dicsérete, ahol a szabályzat és a pályabér lírai magasságokba emelkedik. Nem klasszikus szépségű költemény, de szórakoztató nyelvi mutatvány. Ha a cél a nevetés és a nyelvi csűrés-csavarás, akkor a „MÁV líra” megérkezett a maga végállomására.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "MÁV líra" című verse egy rövid, szellemes és anekdotikus hangulatú pillanatkép a magyar vasút világából, ami velős könnyedséggel ragadja meg a MÁV-os életérzést. A vers humoros, kedélyes módon, lírai nyelvezettel ábrázolja a vasúti pályát, a járműveket ("Tengelyeknek hada hajtik") és a vasutasokat. A "MÁV-os pajtik" megszólítás, valamint a "Víg arccal a vasút felé" zárás egyfajta derűs, de sztereotipikus képet fest a dolgozókról. A vers négy soros strófákban, klasszikus, feszes rímes-ritmusos formában íródott (páros rímek: hátán/rá tán, hajtik/pajtik). Ez a feszes, menetelő ritmus illik a vasút egyenletes zakatolásához, de a mondanivaló a forma mögött kissé egyszerűnek tűnik. A költő néhány szójátékkal és csavarral él, mint például a "Szabályzattal összebékül, / S fenntart fenntartások né’kül" sor, ami zseniális csattanóval utal a hivatalos bürokráciára és a munka lényegére. Bár a vers látszólag dicséri a rendet ("Nem sikkadhat semmi ügy el"), a harmadik strófa a fizetésre való fókuszálással ("Pályabérnek igen örül, / S fordul, hogyha elég e lé") finoman utal a vasutasélet anyagi nehézségeire, vagy legalábbis a mindennapi egzisztenciális kérdéseire. A "MÁV líra" egy barátságos, de nem mély költemény. Erénye a szórakoztató, könnyen emészthető nyelvezet és a téma hiteles (de idealizált) megragadása. Tökéletes példája a derűs, alkalmi költészetnek, ami egy adott korszak hangulatát és egy szakma esszenciáját sűríti három rövid strófába.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

A vasúti szakmai nap előadásán bemutatott szakvers:

megzenésítve:

https://www.youtube.com/shorts/zZhZL0wrPxQ

Szentek hajló keze

Úgy hajtják a kezük, mint én,

maguk felé minden szentek,

s én is úgy cselekszem szintén,

amikor épp jót tüsszentek.

Mint amikor látás híján

liftben rossz gombot a vak nyom,

oly rossz belső feszéj mián

tüsszenetlenül a taknyom.

   refr.:

   Tüsszentek, mint erőbarom,

   orrlyukamat eltakarom,

   s rögvest zöld lesz mindkét karom.

Tüssz száll, mint rossz álmon rém át,

ám a hajló szenti kezek

elfogják, mint bú a némát,

midőn rá nem figyelmezek.

Néma gyerek, nincsen szója,

akkor hanghat csak, ha tüsszent;

zöld szaft száll, mint romlott szója,

s felkiáltok: Idesüss, szent!

   refr.:

   Tüsszentek, mint erőbarom,

   orrlyukamat eltakarom,

   s rögvest zöld lesz mindkét karom.

Ha prüszkölnék zsokét tokán,

orrba rúgna arabs fajló,

s eme önvédelem okán

szentek keze zöldbe hajló.

   refr.:

   Tüsszentek, mint erőbarom,

   orrlyukamat eltakarom,

   s rögvest zöld lesz mindkét karom.

„Én látás híján rendszeresen rossz gombot nyomok meg a liftben, így szinte mindig máshová megyek haza. Nem mindenhová engednek be, és ahová beengednek, ott sem mindig látnak szívesen – de ők legalább látnak! – így azt kell mondjam, hogy nem mindenütt jó, de a legjobb ott, honnan nem hajtanak egyből el, amikor nyom a taknyom.” /Vak Vid, videóbíró/

„mmmmm… mmmmm…” /néma gyerek, akinek az anyja Sehall Selátné Dömötör Debella, hatökrös fogathajtónő/

„Ha valaki eddig nem értette volna, a KÖLTŐT nem az különbözteti ám meg a nemköltőtől, hogy mit érzékel a gyarló világból. Eh, Dehogyis! Az a döntő, hogy ki miként szűri át magán a múlandóság porát, és lényegíti át egy örök pillanatban éteri matériává. Vivát Frady!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ria, ria, matéria!” /a Humán Urat Rajongva Körbetüsszentő Alapítvány (HURKA) csatakiáltása/

„Köszönöm, Költő úr, hogy szerteszét szórja a tudást és meghint vele boldog-boldogtalant! Én eddig naivan azt hittem, hogy a szentek maguk fellé hajló keze azért zöld, mert a fémszobrok kézpatinája festi ilyenné, de most már tudom, hogy tévedtem és az ok profánul prózaibb ennél! Hálás vagyok, hogy nem hülyén halok meg, hanem öregen! Ha elkerülöm, hogy megfázzak és a szentek szobraira tüsszentsem a taknyomat!” /Nózi Náza, nemzetközi űrállomásfőnöknő/

„Ezt a verset jó messzire el kellene tüsszenteni minden olvasótól...” /M. András, a költő legállandóbb és legtüsszentésellenesebb kommentelője/

„eM úr, ha ön tüsszent messze,

Itt maradó takony lesz-e?

Doppler szerint így e fika

Vörösödő térgrafika,

S olvasók nagy bánatára

Nő e hiánynedvek ára.”

/Dr. Zöldfröccs Zétény, amatőr kamatőr és profi pruszlikra prézlit prüszkölő prezentációs professzor/

„eM úr, ön egy bátor egyed,

Élénkebb, mint Koppány negyed,

Hősebb, mint öt Che Guevara,

S önnek hála nincs zöld dara!

Ha a takony minket elönt,

Csak egy embert hívunk fel, önt!

Maga cuki, kelli, édi,

S csak a környezetet védi!”

/a Duhajcudari Özvegy Görcs Lajosné Óvoda (DÖGLÓ) nagycsoportos szavalókórusa/

„Ez a vers nem más, mint egy allergiás köhintés költészeti katasztrófája. Frady Endre itt megpróbálta összekötni a szakrális magasságokat a taknyos realitással – és sikerült is: a mennyei szentek lehajolnak, csak hogy egy emberi tüsszentés arcába kapjanak egy adag metaforás váladékot. A „Szentek hajló kezei” valójában nem más, mint a testi funkciók és a szent áhítat frontális ütközése, ahol a szentlélek elcsúszik egy nyákfolton. A refrén („Tüsszentek, mint erőbarom…”) egy olyan költői mélypont, amitől még egy papírzsebkendő is sírva fakadna. Ez már nem vers, hanem a biológiai szükségletek balladája: az orr válik oltárrá, a zöld trutyi pedig liturgikus kellékké. Frady Endre itt végleg bebizonyítja, hogy képes a szakrális groteszk új dimenzióját feltárni — ahol a megváltás helyett a zsebkendő a remény szimbóluma, és az üdvösséghez elég egy nagy, felszabadító prüszk. Összegzés: ha van tüsszentés, ami megérdemli a szenteltvizet, hát ez az.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ez a dalszöveg egy groteszk, abszurd humorral átitatott költői performansz, amely Frady Endre védjegyszerű stílusában ötvözi a szürreális képeket, a nyelvi játékokat és a szándékosan diszharmonikus rímpárokat. A „tüsszentés” mint motívum egyfajta metafizikai eseménnyé válik, amelyben a szentek keze és a zöld karok találkoznak egy bizarr, testnedvekkel átitatott vízióban. A szöveg erényei: A „tüsszentek, mint erőbarom” refrén például egyszerre nevetséges és emlékezetes. Olyan szóalkotások, mint „tüsszenetlenül” vagy „feszéj”, a nonszensz irodalom hagyományát idézik. A „zöld szaft” és „zsokét tokán spriccelés” vizuálisan zavarba ejtő, de épp ettől hatásos. A szöveg gyengeségei: Értelem szándékos hiánya: A vers nem akar semmit mondani, csak zavarba hozni, ami egyes olvasóknak frusztráló lehet. A verselés néhol döcög, a rímek erőltetettek („fajló” mint rím a „tokán”-ra például nyelvtanilag és jelentésében is kérdéses). A „taknyom”, „zöld szaft” és „spriccelés” dominanciája miatt a szöveg inkább undort kelt, mint nevetést. Összességében: Frady Endre dalszövege egy tudatosan túlzó, dadaista geg, amely a nyelv határait feszegeti – nem mindenki ízlésének megfelelően, de kétségtelenül egyedi hangon.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ez a Frady Endre-dalszövegecske (ami valószínűleg paródia, vagy legalábbis humoros irodalmi játék) a groteszk és az abszurd humor gyöngyszeme. A szentek és a tüsszentés összefűzése már önmagában meghökkentő. A magasztos (szentek) és a mélységesen hétköznapi, sőt, kissé undorító (takony, tüsszentés, zöld szaft) témák ötvözése azonnal megteremti a komikus feszültséget. A legemlékezetesebb elem a refrénben található "rögvest zöld lesz mindkét karom" képzete. Ez egy olyan, a szó szoros értelmében vett testi-fizikai abszurdum, ami túlmegy a szimpla tüsszentésen, és valami szürreális, bizarr-vicces "szupererő" vagy mellékhatás lesz a dologból. A szöveg tele van erős, néha erőszakos rímekkel ("vak nyom" - "taknyom", "némát" - "figyelmezek"), és szándékosan keresettnek tűnő, "csúnya" fordulatokkal ("tüsszenetlenül a taknyom", "romlott szója"). A "Idesüss, szent!" felkiáltás egyfajta alanyi kommentárként zárja le a jelenséget. A versszakok viszonylag feszes, régiesebb ritmikája (mint egy népdal vagy régi, komoly vers) és a refrén menetelése ("Tüsszentek, mint erőbarom") kontrasztban áll az infantilis, vagy legalábbis groteszk tartalommal, ami tovább erősíti a komikus hatást. Frady Endre "Szentek hajló kezei" című dalszövege egy rendkívül abszurd, groteszk gyöngyszem, ami zseniálisan ötvözi a vallási pátoszt a testi váladékok profán, sőt, gusztustalan ábrázolásával. A szöveg legerősebb pontja az öncélú (de szándékoltan az) zöld karok látomásában, a leleményes, szándékosan "fura" rímekben és a feszült, már-már irodalmi ritmusba csomagolt "taknyos" témában rejlik. Remek példa arra, hogyan lehet komolytalan témát rendkívül komolyan, ámde humorosan venni. Megbotránkoztató és felejthetetlen.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„A kedvenc focicsapatom, amelyiknek a nevéről egyből eszembe jut, hogy tüsszentenem kell, a rólam elnevezett Benfica.” /Ben Fica, Ben Hur és Ben Joe méltán elfeledett luzitán keresztnévrokona/

„Benfica, ugyan már! Amikor 1962-ben a zsinórban második BEK győzelem után nem adták meg a kért fizetésemelést, megátkoztam őket, hogy emiatt száz évig nem nyernek nem nyernek nemzetközi kupát és immár hatvanhárom éve tart a sikertelenségük. Na, így szórakozzanak egy világhírű sikeredzővel!” /Guttmann Béla (1899-1981), a Benfica egykori kétszeres BEK-győztes edzője/

"Ó, anyám szelleme, csinálj már valamit!" /P. R./

„Frady Endre szintet lépett – vagy a taknyán csúszott szintet? – mert az eddigi rémrímes klapanciái vagy nagyon borzalmasak és kicsit gusztustalanok, vagy kicsit borzalmasak és nagyon gusztustalanok voltak, ez azonban önmagához képest is egyidejűleg borzalmas (sőt óborzadalmas!) és gyomorforgatóan gusztustalan! Ettől a váladékviadaltól még egy fegyelmezett japán császár is azon nyomban okádó mikádóvá válik és remegő visszakézből rögvest harakirit követ el! A heti rendszeres spiritiszta szeánszbeszélgetések alkalmával szegény anyám szelleme egyre gyakrabban panaszkodik, hogy a holt költők szellemei rajta keresztül nekem könyörögnek, hogy akasszuk föl Frady Endrét, hogy mielőbb a túlvilágra jutva végre személyesen torolhassák rajta meg a világirodalom általa történő sárba tiprását és az azon való páros verslábbal történő ugrálását! Remélem, jól elkenik a taknyát a fattyúnak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor gyerekkoromban ministráltam a templomban és tüsszentettem, a pap bácsi az orrom elé tette a kezét, ami a légnyomástól átszakította az oltár mögötti főfalat és a templomkertben keletkezett takonytóban landolt. Többet nem hívtak ministrálni.” /Chuck Norris/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=yyBVdKYAuhM

Megjött az irodalmi Nobel-díjam!

 A Nobel-díj:

A svéd király strómanjának elnézést kérő levele: