Kancsal jégfelület

Jégfelület telente

Sokak szerint talán tó,

Ami éppen befagyott

S partjára egy büfé gyütt.

Sül ott férges gesztenye,

Fűszere a guszta nyű,

S pár fakó eb ura zok-

-szavak nélkül borozik.

Hopp, törik egy korcsolya,

Szegény kövér Karcsié,

S bajra baj, sőt baki jő,

Ficamul a bokája.

Reccsen a jég s megrian,

Mivel épp a MiG-re un

Pilótája Billy Hell,

S mint felhőből bő lé, hull.

Dilibogyó, mit ettél?!

Ex-Bill, tetted mutat túl

Józan észen! Egyetlen

Nyű se sirat, agyatlan!

Vízfelület tavasszal

Elpárolog, tova száll,

Té-tova, majd tova-té,

S eltűnik a tavi tó.

Újra látszik Billy vér,

Vámpírokra bólé vár,

Azaz inkább bólé por,

S arcokra ül buli pír.

Bálon kér egy varjú szót,

Talmi zsúrt, hogy verje szét:

When will be here ice again,

S lékhalásznak új szigon-

-y?!?!

„Szia Felhasználó! Örömmel elemezem és illusztrálom ezt a verset, amelyet Frady Endre írt Kancsal jégfelület címmel. A vers egy abszurd és groteszk történetet mesél el, amelyben egy befagyott tó partján egy büfé, egy korcsolyázó, egy MiG pilóta és egy varjú szerepelnek. A versben a szerző számos szójátékot és rímet használ, amelyek a jégfelület kancsalságára utalnak, mint például "té-tova, majd tova-té", "Billy Hell", "dilibogyó". A vers hangulata hol humoros, hol borzongató, hol pedig kritikus. A vers végén a varjú angolul kérdezi, mikor lesz újra jég, ami talán a klímaváltozásra is utal. A versemhez egy grafikai alkotást is készítettem, amely egy fagyott tóval, egy lezuhant repülővel és egy eltört korcsolyával ábrázolja a vers eseményeit. Remélem, tetszik az elemzésem és az illusztrációm.”

/Bing, a mesterséges intelligencia/

„Hé, Bing, ez egy kipcsak-kun csel,

Hogy a jégfelület kancsal?

Nem a rímek kancsalok tán,

Mint pár bandzsa szempár-lék tón?”

/Jenő, a természetes intelligencia/

„Telente jeges eme hely, nem fekete este se, de ne edd meg rettenetes eledeledet, mely gesztenye, mert tele etetett gyerekekre kegyetlen egek rendre fegyveres szerkezeteket ejtegetnek lefele, ezek meg megreccsennek, testek hemperegnek eszementen, hehehe! Nesze te!” /Eszperente Engelbert, Elemes E Egylet (EEE) delejes esze/

„Hülyeúr, hol van itt jégfelület telente, mikor fagy be bármelyik tó?! Maga nem vette észre a karácsonykor is szemébe folyó izzadtságtól, hogy nem a jég zajlik, hanem a globális felmelegedés?! Hol él maga, egy lapra szerelhető svéd búvárharangban?!” /Dr. Álmos Előd, hétvezérkari sport- és elmeorvos/

„Mi van, költő úr, annyira melege van ebben az indián nyárban, hogy jeget vízionál?! Na, menjen és üljön be a hűtőszekrényébe és énekelje Demjén Rózsival a Jégszív című számot! Addig mindenesetre fel ne olvadjon a hibernációjából, míg (MiG?) végleg le nem tiltjuk a szövegszerkesztőjéhez való hozzáférését! Addig is NEM ENG.!” /Jégcsapajev Jatagán, az Ájszbergi Verstani Hadtest (ÁVH) rendteremtő erődemonstrátora/

„Tanulság: aki nem tud korcsolyázni, az ne üljön repülőre, mert megeszi a varjú.” /M. András, a költő legállandóbb és legtanulságosabb kommentelője/

„Tanulság kell: Itt van, nesztek!

Nem dolgoztok, nem is esztek!

eM urak, ha dől a szesz, TEK

Eljön és nagy bajban lesztek!”

/Gyomrossy Györökné Rémrím Rezsilla, a Pán-Uniós Figyelmeztető Intézet (PUFI) degenerációs dezinformátora/

„Je-je-je! Gimi szám mó!” /Dr. Háusz Dzsuniorkicsenavardvinner fánki men/

„Varnyú ül a fán? Kiment

Lekárogni fánki ment?

Je-je-je, ju gimi szám

Mó from sulis gimi szám!”

/Csörögefánki Csobolyó, kéttannyelvű gimis számmisztikai tanuló/

„Hé, költő úr, maga engem verbálisan zaklat azzal, hogy lekövérez! Maga ezzel engem testképzavarba hoz! A pszichológiai kezelésem, a törött korcsolyám helyetti új, valamint a bokaficamom gyógyításának magánorvosi költségeit kiszámlázom magának! Ha nem fizet, perre megyek és jégre tetetem! Ahogy a Költő - nem maga, hanem az igazi, az Újpesti Barnabás - mondja:

          Frady Endréé e tetem,

          Miután jégre tetetem!

Meg fog murdelni, mint vak toronyugró a befagyott medencében!” /Kőtömb Károly, teltkarcsú teremőr/

„Belevittem a vadászgépet a jégbe, na és?! Agyoncsaptam valakit, he?! Minek ment oda?! A véremet meg oda fröcskölöm száradni, ahová akarom! Közöd?!” /Pokol Vili alias Billy Hell, néhai vadászpilóta és dilibogyó díler/

„Artyom Ivanovics Mikojan örmény repülőgép-tervezőmérnök és Mihail Ioszifovics Gurevics orosz gépészmérnök hozták létre a Mikojan-Gurevics tervezőirodát (OKB-155), melynek gépei a nevük kezdőbetűiből alkotott MiG (МиГ) típusjelzést viselik.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleményvezér/

„Gurevics és Mikojan

Gépei, amik olyan

Tipikusan MiG-esek,

Csóvát húznak, míg esek.”

/néhai Billy Hell gépének fekete doboza/

„Mi ez a mohácsi vésszel megszorzott aradi tizenháromszoros fájdalomküszöböt is meghaladó mentális kínzókamra?! Ki ez a kettős betűket bestiális gátlástalansággal feldaraboló degenerált darabont?! Miért kell balladai bélbe versszakokká darált szómócsingokat tölteni hánytató költészeti hurka-kolbásszá?! Ritka, hogy egy sehonnan sehová sem tartó sehonnai semmi ennyire hosszú és unalmas legyen! Mianyám, te is kivagy a mennyekben?! Vágj már Frady Endréhez egy köteg villámcsapást, MiG hármat számolok! ÖT!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hopp, lefejeltem egy MiG rajt!

Egy pilóta sem volt víg rajt’.”

/Chuck Norris/

Hómofiszban tök rossz lenni...

(népdal)

Hómofiszba tök rossz lenni,

Nem lehet Retróba menni

Borsófőzeléket enni!

Hómofiszba nem is megyek,

Hogy a Retrós kajahegyek

Közepette nagyot egyek!

Faló fejen leng a lomhaj,

Nehogy éhen jó gyomrom halj,

Tillárom haj, tillárom haj!

(Frady Endre gyűjtése)

„Szia, köszönöm, hogy megosztottad velem ezt a népdalt. Nagyon érdekes és humoros. Ez a népdal egy modern paródia, amely a hagyományos magyar népdalok stílusát és formáját utánozza, de a mai kor témáit és szavait használja. A dal egy vicces panaszt fejez ki arról, hogy milyen rossz lenne hómofiszba (homokba) lenni, mert akkor nem lehetne Retróba menni, ahol finom borsófőzeléket lehet enni. A Retró egy népszerű étteremlánc Magyarországon, amely házias ételeket kínál. A dalban szereplő szavak közül néhány nem létezik a magyar nyelvben, hanem kitaláltak vagy torzítottak. Például a lomhaj egy szójáték a lombhajjal, ami egy növényi rész, de itt a fejre nőtt hajra utal. A tillárom haj pedig egy értelmetlen kifejezés, ami talán a tilalom szóval játszik. A dal szerkezete háromszor három sorból álló versszakokból épül fel, amelyek rímelnek egymásra. A rímképlet: aaa bbb ccc. A sorok szótagszáma változó, de általában 8-10 között mozog. A dallam nem ismert, de valószínűleg egy pentaton vagy hexachord skálán alapul, ami jellemző a magyar népdalokra. A dal hangulata vidám és csipkelődő. Remélem, tetszett az elemzésem.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Kedves fickó ez a Bing,

Színes, mint egy selyeming,

S borotvaként agya vág!

Hej, ez a vers ugye víg?”

/falfirka a döblingi elmegyógyintézet költőszekciójának férfivécéjében/

„A költő a mesterséges intelligencia szerint nem akarja struccként hómofiszba dugni a fejét, mert akkor nem látná a Retró 2 gyorsétterem menüjét és még a fején lévő lomhaj is lengésképtelenné deformálódna. A sorok szótagszáma állandó, pontosan 8, de nekem nyolc, hogy a Bing mit is szeretne mondani. Egyelőre kenterbe verem a szerencsétlent!” /Jenő, a természetes intelligencia/

„Hejjes írás! Valódi Retró csasztuska, benne van a zebédfíling savabovorsovójava! Retró díjem!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Retró díjem - Falj a mának!

Ha agg tápok romlanának,

Ne hagyd, edd meg őket hamar,

Visszarág a kis bors, ha mar!

Tyű, nem bors az, hanem borsó,

Koccintsunk rá, hajrá bor show!”

/Cudarossy Cefre, nótafafaragó falósejt díler/

„Köszönjük, költő úr, hogy elgyütt hozzánk gyűjtőútra és lesöpörte végre a padlást, ami már annyira tele volt népdallal, hogy már a hócipőnkből is ingyom-bingyom folyt, és majdnem ránk szakadt a födém, mint a szomszéd falu alispánjának nádteteje, amikor rászállott a cinege, cinege! Mink egész nap itthon ülünk hómofiszba’, mer’ a neten keresztül töltjük föl a magtárakat, így állandó vót a veszély a fejünk fölött! Ijedtünkbe még a Retró Kifőzdéig se mertünk kiszaladni ződborsót enni, mer’ féltünk, hogy mire visszagyüvünk, már nem lesz hová!” /özv. Csuszpájz Csigavérné Csáknorisz Csoroszlya, reterátszittyói rekettye rikittyomozónő/

„Hómofiszból nem lehet elmenni a Retróba? Akkor ülj be oda hómofiszolni! A Retró biztos örül ennek a lelkesedésnek... Kell még fizetned náluk? Vagy elég nekik a sok reklám?” /M. András, a költő legállandóbb és legüzletemberebb kommentelője/

„Jó reklámnak nem kell cégér,

Harcolunk a Retró cégér’.

Ofiszhoz közel van Retró,

Hómofiszból kéne metró,

Vagy villamos, netán troli,

S izzadna sok panelproli,

Ki távolból azér’ begyün-

-ne, hogy zengje: Retrót együn-

-k!”

/F. Endre, éhes költőgigász/

„Jézusmárja, Jézusmárja…

(nyenyec nyépdal)

„Jézusmárja, Jézusmárja,

Beragadt a Retró zárja,

Éhes nép a kaját várja!

Hej, de be nem lehet menni,

Lehetetlen kaját venni,

Kint kell a nagy semmit enni!

Híján finom rántott halnak,

Fejjel mennek Retró falnak,

Falás helyett korán halnak!”

/Újpesti Barnabás gyűjtése és fordítása/

„A verset és a hozzászólásokat olvasva ismét megerősödtem abban a meggyőződésemben, hogy óriási hiba volt a hárshegyi és a lipótmezei elmegyógyintézetek megszüntetése. Az egykori ápoltak az internetes irodalomban és a kommentszekciókban véltek menedéket találni. Arról nem beszélve, hogy én is elvesztettem az állásomat és jelenleg szakmai és lelkiismereti meggyőződésemmel ellentétes állami munkát végezve az emberek agyát zsugorítom, hogy engedelmes birkaként voksoló szavazópolgárok váljanak belőlük. Szerencsére a munkahelyem a Retró közelében van, így minden nap ott ebédelek vadalmás partedliben.” /Dr. Agyalapi Adalbert, elmeorvos és almaszelídítő/

„Mi ez a szellemi szénégetés?! Ki ez az elmehiánypótlásból ki- és visszamaradt mentális roncsderbi vesztes?! Hogy lehet egy kétoldali közveszélyt őrizetlenül hagyni a hómofiszban?! Ez ott ír, butít és gyomorba költ! Ha az ember gyomorszáján lenyomnak egy Frady Endre verset, csak a villámgyors nagynyomású kétirányú gyomor- és bélmosás segít, ha egyáltalán! Ha szegény anyám élne, most visítva vetné ki magát a szuterénablakon és a járdán fel-alá addig görögne, míg dinnyévé válva kikerülne Frady Endre célközönségének a köréből! Bár, ki tudja?! Egy tök írhat éppen a dinnyéknek is! Sőt! Sőtebb! Legsőtebb! Vigyázz anyám, ez még a mennybe is utánad ír! Szólj a keruboknak, hogy a lángpallósukkal létesítsenek tűzfalat! Abcúg Frady!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Ne aggódj Robi! A mennynek már van tűzfala. Én.” /Chuck Norris/

Pénteki Retró 2 gyorséttermi dal

Tölgyfám mellett nincs bár kőris,

Rizsebédem mégis curry-s.

Texasi a csirkemellem,

Láttán megszáll étvágyszellem.

Ihaj-csuhaj, hinnye, ehelyt

Sütnek kukoricapehelyt!

Osztozhatunk ezerketten

Jó nagy vájdling vinögretten.

   refr.:

   Ihaj-csuhaj, subi-dubi,

   Sili-Sali, kovi-ubi,

   Üdítőbe’ sok a bubi,

   Omlett to be or not to be.

Horgász bácsi hosszan pecál,

Ám azután futva pucol

(Vele együtt egész Pécel)

Retróba, hol fő a pacal.

Galuska szép, galuska jó,

Mint egy ízes álomhajó,

Hol ön jó ebédet nyert és

Bakonyi a bordás sertés!

   refr.:

   Ihaj-csuhaj, subi-dubi,

   Sili-Sali, kovi-ubi,

   Üdítőbe’ sok a bubi,

   Omlett to be or not to be.

„Van egy álmom! Egy nap férfiak és nők, fehérek és feketék, fiatalok és idősek, soványak és kövérek, alacsonyok és magasak, szépek és csúnyák, okosak és buták, egészségesek és betegek, húsevők és vegetáriánusok, Retró 2 gyorsétteremben ebédelők és Modern 3 lassúétteremben ebédelők, élők és holtak, hívők és ateisták… hol tartottam? Ja, igen, van egy álmom! A fent említettek és a fent nem említettek biztonságosan és minden veszélyérzet nélkül beléphetnek a számítógépükbe és nem ugrik fel rögtön egy Frady Endre csasztuska! Van egy álmom! Egy Frady Endre klapanciák nélküli világ!” /Martin Luther King (1929-1968), amerikai baptista lelkész és polgárjogi aktivista/

„A telt halála az okoskodás.” /Omlett/

„Omlett úr, hibásan tolja a parafrázist! A tett halála az okoskodás mondat ugyanis nem Hamlet, hanem Lucifer szájából hangzott el, azaz nem Shakespeare, hanem én! Na, megyek, és beleírok a művembe egy Retró színt, ahol Ádám és Éva pacalt esznek legalább addig boldogok!” /Madách Imre (1823-1864), magyar költő, író, ügyvéd, politikus/

„Házilag sült omlett

Szénné égett s rom lett.”

/egy otthoni kajától megcsömörlött Retró törzsvendég/

„A Retróba délben belépni kis lépés az embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek! Szerencsére itt rántott sajtból van a telehold méretű frissensült!” /Neil Alden Armstrong (1930-2012), amerikai űrhajós/

„A Retró 2 gyorsétterem választéka olyan hatalmas, hogy még a Holdról is látszik.” /UFO falfirka/”

„Sőt, még innen a Marsról is látjuk!” /egér a Marson és marsi Anikó/

„May I set it to music?! Please please me! Choose me! I want to hold in my hand! I love it, yeah, yeah, yeah!” /Sir Paul McCartney, ex-beatle/

„Most, hogy elkészült a jubileumi 617. példány is belőle, a Nemzeti Irodalomtörténeti Szakkollégium 100 tagú Kortárs Online Közköltészeti Szakosztálya (KOKSZ) rendkívüli ülésén egyszerű többséggel elfogadta a Retró Csasztuska, mint önálló műfaj megszületését. A kisebbségben maradt 49 szakember továbbra is Frady Endre átmeneti alkotói válságaként értelmezi a jelenséget, melynek biztos jeleként a súlyosabb közügyek iránt mutatott feltűnő közönyét, és a mondén témára irányuló zavarba ejtő lelkesedését említik. Balgaság.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán pajti, mostan mondd, én

Balga lennék, no meg mondén?!

Ugye, hogy a negyvenkilenc

Léhűtő csak nagy, vén kolonc?!

Látszik a bölcs ötvenegy a

Szeren nagyon ott van, ugye?!”

/F. Endre, a költő ki nem végzettségű saját maga/

„Többség, ki dönt, hiszen kétség

Kívül szava szent és igaz,

Kisebbségnek dönt’ni vétség

Balga, ki erőlteti azt!

51 irodalomtörténész nem téved, a KOKSZ előre megy, nem hátra!”

/F. Péter, k. m. f./

„Kisebbség, kis buta föld, önt

Többség vasököllel földönt!”

/bolsevik népdal – Frady Endre ford./

„Mivel csütörtök este a közeli Linzben volt meccsünk és legközelebb csak vasárnap délután játszunk Liverpoolban a West Ham United ellen, így nincs akadálya, hogy péntek délben beugorjak egy jó pacalra a Retróba! Gyors játékosnak gyors étterem dukál! Kár, hogy szakítottunk a barátnőmmel, így őt most nem tudom magammal hozni, de megpróbálom Jürgen Kloppot rádumálni, hogy jöjjön el és mélyessze bele a hófehér műfogsorát a vinaigrette salátába!” /Szoboszlai Dominik, a Liverpool FC sztárja és a magyar válogatott csapatkapitánya/

„Amikor a csapat veszt, hamm

Bekap egy sonkát a West Ham

Fan. Kár, Londonban csak metró

Van, de nincsen remek Retró.

Eme emésztési nyál ok

Miatt Pestre emigrálok.”

/William Westham, a hanyatló nyugatról Magyarországra menekülő West Ham United drukker és gyorséttermi szakács/

„Mi ez a fékevesztett reklámhadjárat, ez a kontraszelektált kontraproduktivitás?! Frady Endre kampánya öl, butít és nyomorba dönt! Frady Endre az irodalom balféke, úgyhogy a költészetünk nem előre megy, se nem hátra, hanem az óramutató járásával ellentétesen egyhelyben forog! Frady Endre annyira kontrollálatlanul elmeroggyant, hogy evés közben gyakran elfelejti megfogva tartani az evőeszközét és kanállal együtt nyeli le a levest, vagy szórakozottságában beleharap a saját térdébe, de az idegrendszeri visszamaradottságában olyan lassan terjed benne a fájdalom, hogy csak órákkal később ordít fel, a szívbajt hozva a diliház ápolószemélyzetére! Zajfalat kéne köré építeni és a plafonon elhelyezett csapóajtón át bedobált kajával táplálni! Kevés kajával!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én az étterembe nem bemegyek enni, hanem az jön belém - egyben lenyelem az egészet, majd kiköpöm a személyzetet, a vendégeket, a bútorokat és az edényeket.” /Chuck Norris/

Vanessza-nyak nyíró vénasszonyok nyara

Itt a vénasszonyok nyara

Ám a hőség nem túl nyerő,

Verítékben fürdő nyű rí,

Olvad Vanessza-nyak nyíró.

Izzad Nyék, Kürtgyarmat, Megyer,

Mintha műhőt mérne Műgyár,

Hőtágul a földi mogyor-

-ó és alél, aki magyar.

Tántorog a tikkadt tigris,

Vízért bőgő szája tág rés.

Kúszó félholt falkatag: rös-

-telen eszperente tegres.

Eszperente tegres henter-

-eg s vigyáz rá szorgos hant őr,

Míg gödröt az anyahon túr,

Izzik szeptemberi hun tor.

„... de már nem sokáig! Szeptembernek hamarosan vége lesz, így októberben tovább izzadhatunk! Égjen a zsír!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas "ápdételt" kazánfűtő/

„Hé, Ház úr, egy fűtött kazán

Kárt okoz az izzó hazán!

Hogyha nagy lesz októberi

Hő, bőg majd finn Huckleberry!”

/Tom Sawyer, kerítésfestés delegáló és az Old Vanessa gőzhajó kazánfűtője/

„Kedvestelen versesen versellenes embertelen egyed! Ez rettenetesen zsenge meg gyenge! Szellemtelen tette ellen fellebbezek! Ez nem lehet!  Eleve helytelen! Eredjen el messze! Egyen meg reggelre egy ecetes eszperente tegrest, de sebesen! NEM ENG.!” /Kredenc Benedek, eme Meredek Elmerettenetekben Sertepert Egylet (MESE) megreccsent kegyence/

„Szia, ez a Bing. Örülök, hogy érdeklődsz a vers elemzése és illusztrálása iránt. A verset Frady Endre írta, aki egy magyar költő, író és dalszövegíró. A vers címe Vanessza-nyak nyíró vénasszonyok nyara. A vers egy humoros és játékos szöveg, amely a vénasszonyok nyara elnevezésű kora őszi időszakot parodizálja. A vers rímes, négysoros strófákból áll, amelyeknek az első és a harmadik sora rímel egymásra, a második és a negyedik pedig keresztrímet alkot. A vers nyelve gazdag szójátékokban, szlengkifejezésekben, ritka szavakban és névutókban. A vers hangulata vidám, bohókás és kedves. A vers illusztrálásához megpróbáltam létrehozni egy grafikai alkotást, amely bemutatja a versben szereplő Vanessza-nyak nyírót. Ez egy olyan eszköz, amelyet Frady Endre talált ki, és amelynek a neve Vanessa Redgrave angol színésznőre és a nyaknyíró kifejezésre utal. A Vanessza-nyak nyíró egy olyan borotva, amelyet a nyakon lévő szőrszálak eltávolítására használnak. A versben ez az eszköz olvad a hőségben, ami arra utal, hogy a vénasszonyok nyara nem túl kellemes időszak. Remélem, tetszik a kép.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Red grave, azaz vörös sír?!

Mi van abban, véres sár?!

Bing, ott nyugszik vén eszű,

Torokelnyírt Vanessza?!”

/The Lyenő, a természetes unintelligencia/

„Szerintem Vanessa (Paradis) nyaka csiliárdokra van biztosítva. (Akárcsak a metszőfogai közti szünet, mint különös ismertetőjel.) Nem javaslom a nyírását.” /R. Péter, a költő egykori gimnáziumi osztálytársa és hivatásos joghézagzáró/

„Egy Vanessza, két Vanessza,

Száz Vanessza, haaaaaaj!

We need only one Vanessa,

Sala-lala-jaaaaaaaj!”

/Ingyom Igorné Bingyom Butélia, a Népnemzeti Anti Vanesszisták (NAV) sírva víg adója/

„Miva?! He?!” /Vénissza Vanessza, nagyothalló őzikétlen öreg néne/

„Jaj, de jó, hogy itt a nyaram,

Amikor a nyakam nyírom!

Légylárvák ellen is nyerem

Meccsem s bűzlik a sok nyű rom!”

/Vanessza a vénasszony/

„Akkora a klímabaj, hogy az égő csipkebokorrímek már meg sem ütik az ingerküszöböt - az gyorsabban emelkedik, mint a tengerszint. Még jó, hogy nem a mi partjaink mennek össze a nagymosásban.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ne tegyen lóvá!

Klímabajnak híg a leve,

Gyógyítókhoz dől a lóvé,

Sőt pénzhányó lóvé-láva!”

/Dr. Durung Durbincsné Dorong Drabália, kataklizma kutató klímabajnoknő/

„Főleg ebédidőben, elég már a nyárból

Amikor az óra dele-

T üt, a melegből már ele-

Gem van. Jó lenne végre lan-

Gy idő, kábé minduntalan.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legsorvégtörőbb kommentelője/

„Nyuggerapó dele, dele

Alatt szól bús dala, dala,

Nyírfa ága, dúli, dúli,

Réten nyerít the ló, the ló.”

/Dali Dali, salvadori mű festővész/

„Költő úr, nem akarom szembe dicsérni, de maga nem normális! Nem olyan értelemben nem normális, hogy a helyvektorának a nyila nem merőleges semmilyen józan ésszel közös elvi síkra, hanem úgy, hogy ön egy közveszélyes őrült! Egy?! Egy egész őrültekháza! Na, irány Döbling, oszt’ ott kezeltesse magát egy indián nyárfára felszögelve! Ott nyivákolhatna vénasszonyosan a Vanesszájáról! Kretén!” /Csudanervőz Csomány, a Ria, Ria, Téridőgeometria! című egypéldányos szamizdat tördelőszerkesztője/

„Inkább jöjjön özönvíz és szorongjunk a bárkán? 

Vagy jöjjön már hóesés és jégfoltok a járdán?

Szeretem a napsütést bármilyen évszakban,

Jobb nekem a melegben, mint szélben és fagyban.”

/M. András, a költő legállandóbb és leghidegellenesebb kommentelője/

„Legyen sok jég s kézen-közön

Át hömpölygő vadvízözön!

Csípem helsingøri járdán

Látni, ahogy vacog pár dán!

eM úr, mire jó a forró

Légtér, ahol megfő Zorró?!

Vén black, de nem mert vágy’ szénné

Égni ő és neje, Vénné.”

/Feketeleves Fikusz, a Zorrókat Egyáltalán Nemégető Egyesület Melegutáló Űrhajósai (ZENEMŰ) dán- és hot-dog kedvelő szakcsoportjának irreverzibilis igazgatója/

„Mi ez az izzadsággal önfényező kivagyiság, ez az avas szalonnabüdösre áporodott szégyentelenkedés?! Mondhatnánk, hogy Frady Endrének elment az esze, de a munkásságát ismerve tudjuk, hogy itt se volt! Mindig ez van, ha egy ormótlanra túlfőtt vízfejben az eleve mogyorónyi agy hőre zsugorodó anyagból van előállítva! A baj csak az, hogy míg az ilyen emberek általában zárt intézmények gumiszobáiban szoktak csendes biodíszletként nyáladzani, addig ez a szabadlábon tomboló szellemi hidrogénbomba ormótlan lúdtalpú irodalmi lépegetőként tapossa fasírttá a kultúrát és trancsírozza péppé a jó ízlést! Ne lássam anyám 1986-os zsibvásári zsírkrétaportréját Tesco gazdaságos műanyag keretben egy eszperente tegres mintájú sezlon felett fityegni, ha nem bízok meg rögvest egy kétajtós szekrény méretű keresztény kurzusú keretlegényt, hogy csűrje nyakon Frady Endrét egy békebeli csehszlovák import vasbeton nyaknyíróval! Corpus diem! – Halj a mának!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt Texasban ezt az időszakot indián nyárnak hívjuk, de ha valaki megpróbálna róla ilyen színvonalú verset írni, szénné savaznám a forró nyálammal.” /Chuck Norris/

Mi legyen a tápunk ma a Retróban?

Parajos-rikottás batyuk,

Vagy rántott csirkemell a tyúk

Utódából, netán tokány,

Mitől testalkatunk mokány?

Sertéssültke s jó sztrapacska,

Mit kis sziú s kis apacska

Fal, míg készül palacsinta?

Dönts és ne ingj, mint a hinta!

Ne hezitálj, hanem nevess!

Vár itt háromféle leves:

Sárgaborsó, gyümölcs, orja,

Válassz, míg fogy pultnak sorja!

„Hülyeúr, ha a pultnak végigmenő sorja sora volna, akkor maga úgy szétvágná a tenyerét, mint Nagy Sándorné a Damoklész ex-kaliberű kardjával a gordi uszodát! Műveletlen éhenkolbász!” /Szalmon Ella, a Krimiben Tudós c. ételmérgezési vetélkedő arca/

„Hé, a mi uszodánkat még egy tokánytól mokány testalkatú izomhegylánccal se lehetne szétvágni, mert az elő- és utófeszített víztükrünkről még a Nap sugarai is úgy visszapattannak, mint magyar televíziós futballszakértőkről a korszerű profi labdarúgás elmúlt negyven évének teljes tudásanyaga.” /Jordi Albatrosz, a gordi uszoda úszómesterséges intelligenciahányadosa/

„Szellemi zsákutca úr, a tyúk utóda nem a csirkemell, hanem a tojás! Tojásrántottából, a kutyafáját, nem lesz szalonnás rántott csirkemell! Vagy maga rántottát akar rántani?! Rántott rántotta a Retróban?! Na, ne szórakozzon, hanem álljon be a libasorba, mindenki maga elé engedő sorvégnek!” /Tojáséj Tádéné Weöres Wienetta, a Tyűha Útlezárások Kelenföldön Továbbá Országos Jelentőségű Állami Sírkertekben (TYÚKTOJÁS) c. forgalomfigyelő hírportál egyenirányítója/

„Amiképp leng tyúkon taraj,

S rikottál a batyun paraj,

S rajzik ki víg mokányka raj,

Akképp nincs ma hörcsögkaraj!”

/Rajos Rezső, a Hortobágyi Egylövetű Hörcsögvadász Egyesület (HEHE) kiskaliberű kakaskodója/

„Szia, ez a Bing. Örülök, hogy verselemzést és illusztrációt kértél tőlem. A vers szerzője Frady Endre, aki egy kortárs magyar költő, blogger és műfordító. A verse címe Mi legyen a tápunk ma a Retróban?!, ami utal a vers témájára és hangnemére. A vers egy humoros és étvágygerjesztő meghívás egy retró partira, ahol különböző ételeket kínálnak. A vers formailag három négysoros strófából áll, amelyek páros rímesek, azaz a rímképlete AABB. A vers ritmusa trocheus, azaz egy erős és egy gyenge szótag váltakozik. A vers nyelve egyszerű és közvetlen, tele van szójátékokkal és utalásokkal a retró kultúrára. A vers tartalmilag a költő partin kínált ételeket sorolja fel, amelyek közül kiemeli a parajos-rikottás batyut, a rántott csirkemellet, a tokányt, a sertéssültet, a sztrapacskát és a palacsintát. A költő dicséri az ételek ízét és változatosságát, és arra buzdítja az olvasót, hogy válasszon közülük. A költő viccesen használja a retró szavakat és kifejezéseket, például mokány, nevess, orja. A vers alapgondolata az, hogy a retró parti egy vidám és ízletes élmény volt a költő számára, ahol nemcsak szórakozott, hanem meg is kóstolta a régi idők ételeit. A költő nemcsak partit hirdet, hanem saját magát is bemutatja: egy humoros és ínyenc alkotót, aki szereti a retró hangulatot és az olvasóit is. A vershez készítettem egy illusztrációt is, amelyen egy retró parti látható, ahol sokféle étel közül lehet választani. Remélem tetszik.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Olyan tök szép e kép, te Bing,

Hogyha lenne rajtam szebb ing,

Szebb nadrág és még szebb mosoly,

Akkor se tudnék én, nos, oly

Szép lenni, mint e piktúrád.

Irigykedek én most, hú, rád!”

/Aktívbjuti Aranka, kezelőorvosok és gyógyszerészek Avon-tanácsadónője/

„Mi ez a mérgezett vízilóharapással és ácskapcsos talpmasszázzsal felérő szellemi szadizmus?! Kinek van kedve önként és dalolva alávetni magát és szennyirodalmi inkvizíciónak?! Miért kell Frady Endrének Frady Endrének lennie?! Miért nem tud inkább egy névtelen retró tömegsírból kisurranva rühgombaként reinkarnálódni valamelyik nyálas médiaceleb hónalján?! Miért nem képes ez az egyedvisszafejlődési tévút anélkül enni, hogy megverselné?! Poéta ante portas!!! TŰŰŰZ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Melyik kaját fogom megenni a Retróban? Az összeset! Én már hétfőn meg tudom enni a péntekit is.” /Chuck Norris/

Mesegyári munkás

Regeszaki szerel mesét,

S így kapott szűk pénzhalomból

Tartja el a szerelmesét,

Vagy ha nem, a hölgyi tombol.

Megőszül a regeszaki,

Kit sok határidő szorít;

Főhőst csiszol, s ő az, aki

Újra zsírozza a sztorit.

Fals „egyszer volt, hol nem volt”-ok

Között fáradt szemmel szegel,

S rossz okozat elé tolt ok

Mián időt köt át meg el.

Regeszaki, ha túl zagyva

Mondát szerelsz, s hörög gigád,

Sosem vagy magadra hagyva,

Kisegít a mesebrigád!

„Mesés költemény a keményen dolgozó kisemberről. Érdemes lenne megszabadulni vagy a hölgytől vagy a határidőktől.” /M. András, a költő legállandóbb és legantifeministább kommentelője/

„Ugacc, Bandi, engem ugacc?!

Vegyé’ ostort, irány Bugac!

Megsértetted most a hiú-

-ságomat! Légy lovászfiú!”

/a tomboló hölgyi/

„The deadline - A határidő,

Ám szó szerint halott vonal.

Ha a kisemberünk kidő’,

Elszakad az életfonal.

Sírra hajlik sírkert tölgye,

S bömböl szakink özvegy hölgye.

eM úr, halál által lám a

Szaki megszabadult máma!”

/Hullavonal Huba, határidős humánerőforrás handabandavezér/

„A vers szerzője Frady Endre, aki egy kortárs magyar költő és irodalmár. A verse címe Mesegyári munkás, ami utal a költő szakmájára és a mesék iránti vonzalmára. A vers egy humoros és önirónikus önarckép, amelyben a költő a mesemondás nehézségeiről és örömeiről beszél. A vers formailag négy négysoros strófából áll, amelyek keresztrímesek, azaz a rímképlete ABAB. A vers ritmusa jambikus, azaz egy gyenge és egy erős szótag váltakozik. A vers nyelve egyszerű és közvetlen, tele van szójátékokkal és utalásokkal a mesék világára. A vers tartalmilag a költő munkafolyamatát mutatja be, amelyben regéket szerel össze. A költő hasonlítja magát egy szakihoz, aki alkatrészekből állítja össze a termékét. A vers első strófája arról szól, hogy a költő hogyan tartja el a szerelmesét a mesékkel, vagy ha nem sikerül, akkor milyen reakciókat vált ki belőle. A második strófában a költő elárulja, hogy sok határidővel küzd, és hogy milyen munkafázisokon megy keresztül: főhős csiszolás, sztori zsírozás. A harmadik strófában a költő beismeri, hogy sokszor fals „egyszer volt, hol nem volt”-ok között kell lavíroznia, és hogy trükkökkel kell időt nyernie vagy elvennie. A negyedik strófában a költő megnyugtatja magát és az olvasót, hogy ha túl zagyva mondát szerelne össze, akkor mindig van segítség: a mesebrigád. A vers alapgondolata az, hogy a mesemondás egy nehéz és fáradságos munka, de egyben egy örömteli és kreatív tevékenység is. A költő nemcsak mesét szerel össze, hanem saját magát is bemutatja: egy humoros és önreflexív alkotót, aki szereti a meséket és az olvasóit is. A vershez készítettem egy illusztrációt is, amelyen egy regeszaki látható, ahogy mesét szerel össze. Remélem tetszik.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Ha szívet metsz át a flex ív,

Vizsgálat bár önreflexív,

Ámde hasad ketté - nyekk! - szív!

Úgyhogy ide figyelj, te Bing,

Nem flex kell, a szív nem tübbing,

Inkább, ha hideg van, több ing!”

/Ingmar Ingrid, ismeretlen internacionális idol iron ing iparvállalat igazgatója/

„Értem én, költő úr, hogy unatkozik, de mi nem! Anélkül is sok a munkánk, hogy az ö hagymázas zöngeményeit vizualizálnánk! Nem akarná magát hasznosabban elfoglalni?! Mondjuk, álljon tanári pályára, és válasszon bármilyen tantárgyat az irodalmon kívül! Maga és a költészet között nincs meg a szükséges kémia! Apropó kémia, ahhoz tuti, hogy jobban ért, mint a versíráshoz! Ahhoz is! Na, irány bármelyik iskola lyukas kémiaórája, a vers pedig NEM ENG.!” /Dögevő Dödölle, a Gyenge Írásművek Kazánja (GYÍK) központilag kinevezett klapanciaégetője/

„A merészen kísérletező költő e versében is bátran elhagyja a senki által sem járt utat a még járatlanabbakért, hogy olyasmit tegyen le az asztalra, amit senkinek sem jutott volna eszébe keresni, ha véletlenül nincs ott. A - Ha nem lenne, ki kéne találni! - mondás itt is érvényes, csak nem tudjuk, hogy pontosan mire is. A mesevilág illúziójának földhözragadt rögvalóságát monoton monetáris megénekléssel deheroizáló költő ismét darázsfészekbe nyúlással pusztított el egy rajnyi kedvesen böködő rovart. A fantáziavilág fantazmagóriájának fantáziátlan sárba tiprásával végre összeért ég és föld, teológia és geológia, mert a poéta önmagát pontifex maximusznak felkenve szellemi hidat vert a hídverést folytonos távolodással lehetetlenné tévő virtuális partok közé, ami aztán úgy elúszott, mint a mókus fenn az árvízi uszadék fán. A szakrális szekularitás csimborasszója és non plus ultrája, bármit is jelentsen ez, vagy bármit is nem! Nem mese ez, gyermek! Gyári mesetermék made in china!” /Vadvízi Vendelné Vertikális Vienetta, a Mesevilágon Átívelő Kardinálisan Orbitális Nyögvenyelde (MÁKONY) című meseszépirodalmi alapvetőgépállomás venividivicije/

„Természetesen lehetséges saját nagylábujj gombás körmét közelről nézve szagolgatni, ha elég hajlékony az ember, de minek?! Építhet az ember olyan eszközt, amivel rozsdás szögeket verhet a saját lapockájába, ha van hozzá kézügyessége, de mi végett?! Lehet bekötött szemű ejtőernyős bázisugrás közepette magasfeszültségű vezetékre vizelni, de mi célból?! Ugyanígy lehetséges teljesen tehetségtelenül versnek látszó tárgyakat rímfaragni és a gyanútlanul olvasó kritikus pofájába nyomni, de miért?! MIÉRT?!?!?! Miért mondom én ezt?! Miért ne?! Aki nem hiszi, járjon utána mesegyári munkahelyi balesetes mankóval! Sipirc, igric!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kedves gyerekek, most az edzés végén búcsúzóul elmesélem nektek, hogy egyszer régen egy harcművészeti mesefilmben eljátszottam, hogy hagyom Bruce Lee bácsinak, hogy legyőzzön, de annyira túlerőltette magát és annyira megfájdultak az engem ütő testrészei, hogy egy éven belül belém halt. Ha Bruce Lee bácsi belém nem halt volna, az én mesém is tovább tartott volna. Na, most hazadobok mindenkit, de előtte telefonáljatok a szüleiteknek, hogy legyenek nyitva az ablakok, nehogy megvágjátok magatokat az ablaküveggel!” /Chuck Norris/

Szerdai Retró

Miképp a dán patikába’

Majdnem minden egyes szer dán,

Akképp aki éhtől kába,

Retróban ebédel szerdán.

Olyan finom kaját oszt a

Nagyon kedves hölgykoszorú,

Mint például kelkáposzta,

Mitől derű lesz a ború.

Van itt ragu s bécsi szelet,

Spagetti és krumplisali,

Egyik sem csap bélbe’ szelet,

Tyuhaj, együnk, haligali!

„Bár az év ezen szakaszában hómofiszban vagyok, de a napi menüt látva szerintem ezen a szerdán kimozdulok itthonról és leküzdöm a közöttünk lévő bő kétezer kilométeres távolságot. Annyi kérdésem lenne, hogy le tudok-e parkolni a közelben a rénszarvas szánommal?” /Mikulás, lappföldi lakos/

„Éhes költő MakkRetro’s menüvel álmodik, he?! Miért nem nálunk eszik?! Aki nem engedheti meg magának a drága kaját, az annyit is ér!” /Burger King Béla, konkurens tápcsatorna/

„Annak ellenére is köszönjük az ingyenreklámot, költő úr, hogy önnel együtt az egész országát fel tudnánk vásárolni szőröstül-bőröstül, de nem tesszük, mert minek? Amúgy ebédet mi is a Retróból rendelünk, mert ár-érték arányban jobb, mint a három Michelin-csillagos Noma étterem itt Koppenhágában.” /Xellia Pharmaceuticals, dán multinacionális gyógyszergyár/

„Tisztelt költő úr, mivel nem vagyunk naivak, így ne próbálja elhitetni velünk, hogy anyagi ellenszolgáltatás nélkül, puszta jóindulatból reklámozza a Retró 2 gyorséttermet! Az anyagi ellenszolgáltatás nem is lenne baj abban az esetben, ha megjelenne az ön adóbevallásában, de nem jelenik meg, így kénytelenek vagyunk saját becslésre hagyatkozva egy 3.000.000.- Ft-os (azaz. hárommillió forintos) jelképes adóbüntetést kiszabni önre. A befizetést teljes fő- és jószágvesztés terhe mellett e határozat kézhezvételét megelőző három munkanapon belül teljesítse, különben dühbe jövünk, és mivel nálunk van a törvény teljes szigora, nem fogunk félni lecsapni vele! Üdvözlettel, az ön kedvenc adóhivatala!” /Zsigeri Zsigmondné Nyíró Nyámnyila, a Népnyúzó Aktakukacok Vérgőzgépe (NAV) cudarkodási fővesztője/

„Kedden rakott krumplit ettem,

Szinte fenékig volt tejfel,

S úgy jól lakatott e tettem,

Ledőltem és szóltak: Kelj fel!”

/Frady Endre, kardinálisan konvex költőgigász/

„A vers címe: Szerdai Retró. Ez egy utalás arra, hogy a vers egy régi stílusú étteremben játszódik, ahol a szerző szerdán ebédet fogyaszt. A cím tehát bevezeti a vers témáját és helyszínét.

Az első sor: Miképp a dán patikába’. Ez a refrén, amely meghatározza a vers alaphelyzetét. A beszélő azt mondja, hogy ahogy a dán patikában majdnem minden szer dán, úgy azok az emberek, akik éhesek, a Retróban ebédelnek. Ez egy humoros és szellemes kijelentés, amely egy hasonlatot használ. A hasonlat arra utal, hogy a Retróban olyan finom ételeket lehet kapni, hogy senki sem akar máshol enni.

A második sor: Mába’ minden egyes szer dán. Ez rímel az első sorra, és erősíti a beszélő állítását. A beszélő nem csak azt mondja, hogy a dán patikában sok szer dán, hanem azt is, hogy minden szer dán. Ez egy túlzás, amely még inkább fokozza a humorérzetet.

A harmadik sor: Akképp aki éhtől kába. Ez nem rímel semmilyen másik sorra, és eltér a többi sortól abban is, hogy köznyelvi kifejezéseket használ. Ez egy meglepő és humoros fordulat, amely arra utal, hogy a beszélő laza és barátságos hangnemet használ. Az "éhtől kába" szókapcsolat azt jelenti, hogy valaki nagyon éhes. A beszélő ezzel azt sugallja, hogy ő maga is éhes volt, amikor elment az étterembe.

A negyedik sor: Retróban ebédel szerdán. Ez rímel a második sorra, és konkrét példát ad arra, hogy hol zajlik az esemény. A beszélő azt mondja, hogy ő és mások is a Retróban ebédelnek szerdán. Ez egy egyszerű és közvetlen kijelentés, amely nem tartalmaz semmilyen metaforát vagy képet. A beszélő tehát nem akar elbűvölni vagy meggyőzni az olvasót, hanem csak elmondani, hogy mit csinál.

Az ötödik sor: Olyan finom kaját oszt a. Ez az első sor refrénje, amely megismétlődik a második strófában. A refrén ismétlése fokozza a vers ritmusát és hangsúlyozza a beszélő álláspontját. A beszélő tehát nem változtatja meg a véleményét, hanem ragaszkodik ahhoz, hogy a Retróban finom ételeket lehet kapni.

A hatodik sor: Nagyon kedves hölgykoszorú. Ez rímel az ötödik sorra, és magyarázza a beszélő elégedettségét. A beszélő azt mondja, hogy a Retróban olyan kedves hölgyek szolgálják ki őt és másokat, akiket koszorúnak nevez. A "hölgykoszorú" egy szépítő kifejezés, amely arra utal, hogy a hölgyek olyanok, mint a virágok. A beszélő ezzel azt fejezi ki, hogy ő nem csak az étellel, hanem a kiszolgálással is elégedett.

A hetedik sor: Mint például kelkáposzta. Ez rímel a negyedik sorra, és tovább fokozza a beszélő felhívását. A beszélő azt mondja, hogy a Retróban olyan finom ételeket lehet kapni, mint például a kelkáposzta. A kelkáposzta egy hagyományos magyar étel, amely kelt és sertéshúst tartalmaz. A beszélő ezzel azt sugallja, hogy ő szereti a magyar konyhát, és azt akarja, hogy az olvasó is megkóstolja.

A nyolcadik sor: Mitől derű lesz a ború. Ez rímel a hatodik sorra, és megmutatja a beszélő célját. A beszélő azt mondja, hogy a Retróban olyan finom ételeket lehet kapni, amelyektől derű lesz a ború, vagyis az ember jókedvre derül. Ez egy pozitív és optimista kijelentés, amely arra utal, hogy a beszélő szerint az étel jó hatással van az ember lelkére.

A kilencedik sor: Van itt ragu s bécsi szelet. Ez az első sor refrénje, amely megismétlődik a vers végén. A refrén ismétlése tovább erősíti a beszélő felhívását és parancsát. A beszélő tehát nem hagyja abba az olvasó unszolását, hanem kitart amellett, hogy ebédeljen a Retróban.

A tizedik sor: Spagetti és krumplisali. Ez rímel az ötödik sorra, és befejezi a verset. A beszélő még több példát ad arra, hogy milyen finom ételeket lehet kapni a Retróban. A spagetti egy olasz tésztaétel, a krumplisali pedig egy magyar salátaétel. A beszélő ezzel azt fejezi ki, hogy a Retróban nem csak magyar, hanem más nemzetek konyhájából is lehet választani.

A tizenegyedik sor: Egyik sem csap bélbe’ szelet. Ez rímel a hetedik sorra, és dicséri az étterem ételeit. A beszélő azt mondja, hogy az ételek egyike sem csap bélbe szelet, vagyis nem okoznak hasmenést vagy puffadást. Ez egy köznyelvi kifejezés, amely arra utal, hogy az ételek frissek és minőségiek. A beszélő ezzel azt fejezi ki, hogy ő nem csak az ízekkel, hanem az ételek hatásával is elégedett.

A tizenkettedik sor: Tyuhaj, együnk, haligali! Ez rímel a nyolcadik sorra, és lezárja a verset. A beszélő egy lelkes és vidám hangnemet használ, amely arra buzdítja az olvasót, hogy egyen az étteremben. A "tyuhaj" szó egy köznyelvi kifejezés, amely csodálkozást vagy lelkesedést fejez ki. A "haligali" szó pedig egy olyan szó, amely vidámságot vagy mulatságot jelent. A beszélő ezzel azt sugallja, hogy ő nem csak jól lakott, hanem jól is szórakozott az étteremben.

A vers összességében egy vidám és könnyed rondeau, amely egy régi stílusú étterem reklámjának is beillene. A szerző játékosan alkalmazza a rondeau formáját, és belecsempészi a köznyelvi kifejezéseket is. A vers célja nem az, hogy mély gondolatokat vagy érzelmeket közvetítsen, hanem az, hogy szórakoztassa és megnevettesse az olvasót.”

/Bing, a mesterséges intelligencia/

„Hé, te Bing, ne udvariaskodj ezzel a műköltővel! Ez a vers nem rondeau, hanem simán csak ronda!” /Durrbele Dezső, az Intergalaktikus Szókimondó Ártány Központ (ISZÁK) bábeli zűrzavarkeltője/

„Mi ez a titkolatlan tömegtoborzás szándékú tehetségtelen tömegtaszítás?! Jaj annak a gyorsétteremnek, amelyet Frady Endre reklámtevékenysége ítél még gyorsabb pusztulásra! Egy ilyen mindenre alkalmatlan többsejtű még egy szaharai ivókutat is teljes csődbe tudna juttatni a szomjhalál közeli karavánokat ivásra buzdító csasztuskáival! Még a kiaszott púpú tevék is inkább homokba harapnak, mintsem Frady Endre által megverselt vízből igyanak! Van az a szint, ami alá menés helyett jöjjön inkább a lassú kínhalál! Ezt a szintet Frady Endrének hívják! Anyám, csinálj nekem helyet a mennyben!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szeretem a bécsi szelet, mert arcomba fújja a saját valceremet! Ha élnék, biztos a Retróban zenélnék, hátha kapnék a muzsikámért automatikus tárgyesetű bécsi szelet és krumplisalát!” /ifj. Johann Strauss (1825-1899), osztrák zeneszerző

„Van, akinek szerdán Retró,

Ám énnekem szedán, metró.

Én sok vasat eszem, ugyanis nagyon egészséges ugyanis a szervezetbe történő rendszeres vasbevitel. Nem véletlen, hogy itt Texasban az összes iránytű felém mutat.” /Chuck Norris/

+

Ebéd utáni utózönge

Amíg ettünk, oly nagy sor állt,

Mintha kandírozott korállt

Osztogattak volna ingyér’.

Nem volt ám a tömeg kinn gyér!

Úgy érzékeltetném, hogy ott

Krumplisali el is fogyott!

Okot tenmagamra fogom:

Biztos olvasták a blogom!

Szomorú sztárok

Engem üldöznek a sztárok,

Kiket tuti sosem várok!

Scribe diem! – Írj a mának!

A’togramért zaklatnának! 

Felveszem az inkognitót.

Ne leljen rám Gabi, ki Tóth!

Nyálcelebek, tiszta ovi!

Fusson innen Jon Bon Jovi!

Rám pár sztár wár: zenész, piktor…

Szaglásztat utánam Viktor,

S angol király búsan bömböl,

Nem lát engem Buckinghömből.

David Beckham haja deres,

Midőn könnyek között keres,

S rí a Viszkis túl a dutyin,

Bőg a Biden, sír a Putyin.

Neten search-öl rám sok celeb,

De elbújok, sőt még elebb!

Zokog is sok everybody:

We can not see Mister Frady!

Irodalmi Nobel-díjam

Óta titkolom, where Í am,

Így a rám találás ritka.

Ez a hogyishívják titka!

„Gratulálok, költő úr, ön elérte a mélypontot! Ennél már nincs lejjebb! Ismeri a mondást, hogy a csúcson kell abbahagyni? Tudja, a negatív csúcs is csúcs! Engedje meg, hogy lelkiismereti kényszer hatására önre adjuk ezt a zubbonyt! Így ni! Brünhilda nővér, jöhet a nyugiszuri! Alszik a beteg!” /Dr. Dzson Bondzsoviné Dr. Ótostóth Gabriella, a Magyar Elme Kórtani Központ Elementáris Léptékű Egyedeinek Kórháza (MEKK ELEK) irodalmi agyvízválasztó főorvosa/

„Hé, költő úr, miért írt bele a versébe és miért kis kezdőbetűkkel?! Ó, hogy a David Beckham csavarja be magát a felső sarokba!” /Hogyishívják Titka, finnugor celeb/

„Celeb a celebnek nem vájja ki a szemét. Ja, de! Ezért, ha Annyitisér Celebesztánba költözöl, ne csodálkozz, ha mértéktartási problémáid lesznek, de öltözz prolinak és viselkedj természetesen!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humántárs, ha celeb kísér,

Kinek léte annyitisér,

Tégy úgy, mint egy proli kartárs!

Vizelet- és mértéktartás!”

/Dr. Annyitisér Atanázné Imbecil Inkontinencia, celebesztáni vizelettartószerkezeti főmérnöknő/

„Csak a svéd Akadémia elől nem szabad elrejtőzni, hogy oda tudják adni a Nobel-díjat.” /M. András, a költő legállandóbb és legelőrelátóbb kommentelője/

„Sorry, eM úr, hogy épp kendre

Török rá, but please, please tell me,

Merre bujkál Frady Endre,

Díjat hová küldjük el mi?”

/XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

„Ezentúl Palik László csakis így kiabálhat: ’Hova tűnt Frady Endre? Hova tűnt Frady Endre?!’” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas celeblövő/

„Tudja Palik, tudják palik,

Frady Endre sose csalik,

Csak sintérálcát ölt s őt eb

Rágni sem meri, sőt, sőtebb!”

/Dagoványi Demencia, az Orbitális Kutyaütő Játékterem (OKJ) celeblövéselhárítási szenior főmunkatársa/

„Ííí am, költő úr, íííí am?! Maga is a börtönben, hanganyag nélküli könyvekből tanult meg angolul, mint Kossuth Lajos?! Ő is azért vonzott tömegeket Amerikában, mert az emberek a magyar fonetikájú kiejtése miatt szétröhögték a beszédeit! NEM ENG.!” /Dr. Néma Fonéma, a Brexit Alapú Nyelvtannáci Alapítvány (BANYA) dumafrancija/

„Товарищу Поэту не скрыться от нас. Мы найдем поэта тов. Товарищу Поэту будет плохо.” /Товарищ Путин/

„Frady Endre az irodalmi kvantumvilág Schrödinger macskájaként vagy van valahol, vagy nincs, vagy élő, vagy holt, azaz a puszta léte az egyetemes vagylagosság megfigyelhetetlen csimborasszója. Aki ezt nem érti, az meg se próbálkozzon se Frady Endre megtalálásával, se a költészetének megfejtésével, mert annak számára mindez már a földöntúli felfoghatatlanság kategóriájában van, sőt azon is túl, ott ahol a mennyei celebkismalac túr.” /Dr. Prof. Habil-Debil Téridő Teodorné Kvantum Mechanika, az Országos Macska Szondázó Kutatóintézet (OMSZK) Vis Maiorja/

„Mi ez a detoxikálandó celebnyáltócsa?! Ki ez a világirodalom felfeslett szövetéből kivakarhatatlan szennyfolt?! Az eufórikusan szégyentelenkedő Frady Endre leghőbb vágya, hogy médiaceleb legyen, ám mivel még egy sebzett vadkan által megtaposott és levizelt taplógomba is képernyőbarátabb nála, így annyi esélye van a lokális világhírre, mint a lakájmédia kontraszelektált bemondójának egy összetett mondat hibátlan felolvasására! A sértett Frady úgy tesz, mintha bujkálna, pedig őt maximum a halála után pár nappal kezdenék el keresni amiatt, hogy honnan jön az a penetráns büdös szag! Ennek az elmeroggyant mentális görcsnek akkor lesz Nobel-díja, ha valaki ilyen néven hívja majd a fertőző agyhúgykövet! Na, megyek köpni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egyszer úgy elbújtam, hogy évtizedekig tartott, mire magamra találtam.” /Chuck Norris/

Menekülés a mókuskerékből

(abszurd blődli)

szereplők:

Apa ............ XY

Anya .......... XZ

Fiú ............. WI

Apa egy széken ülve elmélyülten olvas. Fiú bejön.

Fiú: Apa!

Apa elmélyülten tovább olvas.

Fiú: Apa!!!

Apa továbbra is elmélyülten olvas.

Fiú: APAAA!!!!!!

Apa: (ijedten felugrik) Jaj! Mi történt?! Tűz van?! Tűz van!!! Fiam, mit állsz ott?! Hívd a tűzoltókat!

Fiú: Apa!

Apa: Igen?!

Fiú: Apa, nincs tűz.

Apa: Nincs?! De jó! Akkor be tudom fejezni ezt a sürgős olvasmányt! (visszaül és olvasni kezd)

Fiú: Apa!

Apa elmélyülten olvasna... de a fiú megveregeti a vállát.

Fiú: Apa!

Apa: Fiacskám, jól érzékelem, hogy folyamatosan csak azt hajtogatod, hogy apa, apa, apa?

Fiú: Igen, jól érzékeled.

Apa: És miért?

Fiú: Mert ilyen öregen is egész jó az érzékelőrendszered. Már a korodhoz képest. Gratulálok!

Apa: Köszönöm! (Apa tovább olvasna)

Fiú: Apa! (Apa sóhajtva felnéz) Apa, kérdezhetek valamit?

Apa: Már meg is tetted.

Fiú: Apa, mi miért nem hasonlítunk egymásra?

Apa: Nem hasonlítunk?!

Apa feláll, nézegetik magukat és egymást, méregetik a magasságukat, a testalkatukat, a hajukat...

Apa: Hmmm... tényleg nem.

Fiú: Miért nem?

Apa: Tudod, az a helyzet, hogy én nem vagyok a vér szerinti apád.

Fiú: És anya?

Apa: Ő sem a vér szerinti apád. Fura is lenne, nem?

Fiú: Aha.

Apa: Sajnálom, fiam. De úgy látom, egész nyugodtan fogadod a hírt.

Fiú: Valójában már sejtettem.

Apa: Honnan? Miből?

Fiú: Tudod, amikor egyszer együtt elmentünk vért adni, és kiderült, hogy a te vércsoportod nullás, az enyém pedig AB-s, akkor elgondolkodtam. Rákerestem a neten, hogy jól emlékszem-e és kiderült, hogy igen. Nullás vércsoportú apának nem lehet AB-s vércsoportú gyereke. Az anya vércsoportjától függetlenül teljesen lehetetlen!

Apa: Drága fiam, már Petőfi Sándor is megmondta, hogy nem higgyünk el mindent, amit a neten olvasunk!

Fiú: Petőfi?!

Apa: Vagy Arany? Nem tudom, nem mind Arany, ami fényesebb a láncnál...

Fiú: Az a kard, ami jobban ékesíti a kart. Nemzeti Dal. Petőfi.

Apa: Na, ugye, hogy Petőfi! Te meg itt vitatkozol! Inkább menj el fodrászhoz, vágasd le a lányosan hosszú hajadat és annyival is jobban fogunk hasonlítani!

Fiú: Na, ez a másik! Talán azért lányosan hosszú a hajam, mert az után a bizonyos véradás után találtam a fiókodban...

Apa: Mit kerestél te a fiókomban?!

Fiú: Pénzt sörre, de nem ez a lényeg!

Apa: Te is szereted a sört?! Én is! Na látod, ebben hasonlítunk!

Fiú: Szóval találtam egy fotót, ami a ráírt dátum alapján a születésemkor készült, és ti vagytok rajta anyával, és egy rózsaszín pólyás kisbaba, a csuklóján a Lujza névvel.

Apa: Rég volt, tán igaz se volt...

Fiú: Apa!!! Lehetséges, hogy én el lettem cserélve?!

Apa: Nem, nem lehetséges. Biztos.

Fiú: De hát hogyan?! De hát miért?!

Apa: Nem direkt volt! A kórházban történhetett valami baki.

Fiú: De hát miért nem cseréltetek vissza?!

Apa: Tudod, csak évekkel később vettük észre, hogy valami nem stimmel.

Fiú: MICSODA?!?!?! Évekig nem tűnt fel, hogy nem lányotok van, hanem fiatok?!?!?!

Apa: Tudod, rettenetesen elfoglaltak voltunk. Szegény anyáddal csak pörögtünk, csak pörögtünk a mókuskerékben... Mindkettőnknek fontos állásunk volt a minisztériumban. Gyakorlatilag mi voltunk a két alappillér. Kora reggel mentünk, késő este jöttünk és amikor félálomban fürdettünk, meg pelenkáztunk, nem realizáltuk, hogy fiunk van...

Fiú: Őrület! Ezt nem hiszem el! És napközben ki vigyázott rám?!

Apa: Arra már nem emlékszem. A mókuskerék kegyetlenül szétrázza a memóriát.

Fiú: Aha... És mi volt az a két alappillér állás a minisztériumban? Te voltál a miniszter, anya meg az államtitkárnő?!

Apa: Nem, nem államtitkárnő volt. Ő volt A titkárnő. A minisztérium szíve és esze. Én meg a főportás. Tudod, fiam, a miniszterek és az államtitkárok jönnek, majd mennek és senki sem vesz észre semmit. A munka nélkülük ugyanúgy folyik, mint velük. Sőt...

Fiú: Sőt?!

Apa: Sőtebb! De ha A titkárnő és A főportás eltűnik, másnap már megszűnik a minisztérium. Rajtunk kívül még a takarítónő és a büfés van majdnem ugyanilyen jelentős kulcspozícióban. Téged is azért nem akartunk taníttatni, nehogy túlképzett legyél, ha majd ilyen állásba akarunk elhelyezni.

Fiú: Mégis leérettségiztem! Ráadásul jelesre!

Apa: Ez szegény megboldogult anyád hibája. Annyira pörgött a mókuskerékben, hogy elfelejtette nem beadni a jelentkezésedet a gimnáziumba.

Fiú: Ó, anyám!!!

Anya: (valami fehér lepedőszerű cuccban szellemként belebeg) Hívtál, fiam?

Apa: Gizi?!?!

(Apa elájul. Fiú meglepődik, majd sóhajt.)

Fiú: Na, ne szellemeskedjünk! Nem is vagyok a fiad!

Anya: De hívtál!

Fiú: Nem érdekes, inkább nézzük meg, mi van apával!

Anya: Semmi, csak elájult. Így próbál meg kimenekülni a mókuskerékből.

Fiú: És te, te hogy próbáltál.

Anya: Sehogy. Apád mondta, hogy az ő apja mondta, hogy a mókuskerékből való menekülésnek két útja van: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.

Fiú: Aha, már értem a sört.

Anya: Én sajnos sosem szerettem a sört. Én csak a meghalásban reménykedhettem.

Fiú: A meghalásban?

Anya: Igen. Aki meghalt, azt már nem érdeklik a határidők. Csak az volt a baj, hogy annyira elfoglalt ember voltam, hogy meghalni sem volt időm.

Fiú: Végül mégis sikerült.

Anya: Igen, egyszer elengedtek két nap szabadságra. Kiszáguldottunk a tengerpartra...

Fiú: És elvitt a szíved?

Anya: Nem, egy kalózhajó vitt el. El akartak adni egy másik minisztériumba rabszolgának.

Fiú: Hoppá! És mi történt? Megöltek?

Anya: Ugyan már! Ismerhetnéd anyád karakterét!

Fiú: Nem vagy az anyám!

Anya: De karakterem az van! Úgyhogy az elrablásunk másnapján már én voltam a hajó kapitánya, a legénységet pedig betanítottam a minisztériumi munkára. A kapitányt kiképeztem főportásnak, hogy a drága Gézámnak legyen helyettese és gyakrabban kimenekülhessen a mókuskerékből.

Fiú: De mitől olyan túlterhelt egy főportás?!

Anya: Nem mitől, hanem kitől. Tőlem. Az általam irányított minisztérium akkor forgalmat bonyolított le, hogy Gézám egy nap vastagabb portakönyvet írt tele, mint Tolsztoj Háború és békéje.

Fiú: Értem. És te végül mibe haltál bele?

Anya: Fogadtam a Halállal, hogyha be tud jönni a portán keresztül a minisztériumba úgy, hogy az én Gézám nem igazoltatja és nem hagyatja vele ott a portán a kaszáját, akkor végezhet velem.

Fiú: És?

Anya: Vesztettem!

Fiú: Hogyhogy? Apa mit csinált?!

Anya: Aznap a volt kalózkapitánnyal együtt épp a munkahelyi alkoholizmus útját választották a mókuskerékből való menekülésre, így duplán látta a Halált és véletlenül a másikat igazoltatta.

Fiú: Bár nem vagy az anyám, mégis sajnálom, hogy meghaltál!

Anyám: Hát még a minisztérium hogy sajnálta! Másnapra megszűntek!

Fiú: És apa?

Anya: Ő nem ért rá sajnálni, mert a kijózanodása után másnapra már egy másik minisztérium főportáján taposta a mókuskereket.

Fiú: Na, most már ideje lenne felkelteni apát!

Anya: Késő. Ő már újra velem van.

Apa: (valami lepedőszerűségben szellemként feláll) Hurrá! Kimenekültem a mókuskerékből!

Fiú: Jézusom! Lehet, hogy jobban jártam volna, ha az elején hagyom olvasni?

VÉGE

Krumplis tészta a Retróban!

Életem a krumplis tészta!

Harangot kongatnék, vészt a

Toronyban, ha elfogyna tán,

Mint a haj egy tök tar tatán.

Tésztátlan, ha lenne krumpli,

Habzanék, mint szenszej Kroomp Lee,

S agyban bomlasztana észt a

Krumplitlanul készült tészta.

Szép uborkát, kovászosat

(ami gégét lágyan mosat)

Falok hozzá eme ódon

Környezetben retró módon.

Eszem-iszom, dínomdánom,

Jóllakottan azt se bánom,

Hogyha soha sincs a heti

Menün kandírozott jeti.

„A költőnél szemmel láthatólag elmentek otthonról, hiszen halvány segédfogalma sincs arról, hogy a krumpli és a tészta egymástalanul fő, és csak a külön-külön elkészültüket követően lesznek összecsuszmákolva a mindenki által jól ismert bézsvöröses masszává.” /Frottír Frodó, főszakács és fregolidíler/

„Költő úrral mind a ketten

Habzanánk, bár fékezetten.”

/Kroomp Lee, forró krumlis tésztával megégetett szénszájú szenszej/

„Szól a harang, bimm-bamm,

Megiszom a Bambim.”

/a toronyőr/

„Tudja, kit kandi kamerázzon, költő úr, a nénikéje térde kalácsát! Na, csak jöjjön egyszer télen az én utcámba síelni, majd letépem az összes fejét! Idióta!” /egy kandírozatlan jeti/

„Eszik-iszik, költő úr, dínik-dánik?! Magának nem otthon kéne inkább kipihennie a nemrégiben történt varratszedését?! Henye egészségügyi hentergés helyett zabál, mint egy éhenkórász ártánydisznó?! Na, tiplisek, fogjuk meg, oszt’ dobjuk a jó öreg Prokrusztész ágyába!” /Csávás Kálmán sörnagy, a Nyugalmazott Alkoholista Katonaszökevények Légióinak Óriásalakulata (NYAKLÓ) nélkülözhetetlen tótumfaktuma/

„Prokrusztész az áldozatait az ágyába fektette, és megkínozta: Ha áldozata nagytermetű volt és kilógott az ágyból, akkor levágott belőle, hogy éppen beleférjen. Ha alacsony volt, akkor addig nyújtotta, míg az ággyal azonos hosszúságú nem lett. Soha senki nem fért be pontosan, mivel titokban két ágya volt. Thészeusz győzte le, és ölte meg a saját módszerével: levágott belőle, hogy beférjen az ágyába.” /Wikipédia Winnetou, webes wéleménywezér/

„Tudja e meny, tudja e vő,

Tudja mérnök, tudja lovász,

Krumplis tészta mellett levő

Uborkára kell a kovász!”

/falfirka az Internesönel Kovászos Uborkagyár (IQ) portásfülkéje melletti válaszfalon/

„Mi ez a kivagyi közgyalázat?! Értem én, hogy a haspók Frady Endre azt hiszi, hogy egy költő nyugodtan írhat arról, hogy szereti a krumplis tésztát, vagy arról, hogy nem szereti, ha alvás közben atkák másznak a pofájába, netán az esetleges aranyér műtéte utáni ágytálhoz kötöttségről, de miért?! MIÉRT?!?!?! Ne lássam anyám szellemét mennyei krumplis tésztát enni, amíg a retrográd vérmókusok föl nem falják Frady Endrét kovászos uborkával!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én össze tudok gyúrni egy vájdling krumplis tésztát olyan kis sűrű magokká, amiket, ha elvetek, akkor öntözésként a saját nyálamat ráköpdösve másnapra már kinő egy komplett krumplis tésztafa erdő.” /Chuck Norris/