2025. október 3., péntek

Macskás bögre

a macskamintás bögre eleje
Fáradt mérnök munkakedve
Akasztva van rozsdás szögre.
Nem tépi le onnan medve,
Csak egy macskamintás bögre,

Ami kávéval van telve,
Feketén, úgy radikális,
Hisz’ ébredés alapelve,
Keseredjen még a nyál is!

Eme dőlő lusta dögre -
- Ki a mérnök - csak egy hathat:
Kávéval telt macskás bögre,
S döntetlen lesz ő, mint 6-6.

6-6-ban tucat a gólszám,
Erről szavalt mostan jól szám,
S feketében, ria-ria,
Ha üres, nincs kalória!
a macskamintás bögre hátulja

„Lusta dögként dülöngélő mérnök úr, ön nem hiába fárad, hiszen a munka nemesít. A nemesség előjogokkal jár. Az előjog hatalmat ad. A hatalom korrumpál. A korrupció meggazdagít. A meggazdagodás jó, tehát a kőgazdag Korrum Pál az a háttérhatalom, aki bárkiből királyt csinál. Minden királycsináló nagy ember mögött áll egy még nagyobb nő. Cherchez la femme!” /Korrum Pálné Macskássy Bögrella, a Keresd A Nőt Csikóstőttőstől Upponyig Keresztülkasul Alegység (KANCSUKA) egyszemélyi elő- és utórengése/

„A mérnökköltő olyan fáradt, hogy a vers végén még a keresztrímes szerkezetet sem tudja tartani és a gondolati elsivárosodásával párhuzamosan beledől a párosrímelés földhözragadt posványába. Addig a pontig sem volt kreatív, de onnantól karitatív segélyre szorul, mert a szellemi reflexei mentális refluxszá tompulnak és tápláló kultúra helyett már csak üres kalóriákat képes felböfögni. NEM ENG.!” /Hathat Helmutné Hezitálatlan Honória, a Honderű Oh Ria Ria Oh Raklap (HORROR) című kalóriadús iroda-lomtalanító szemenszedés döntésképtelenségi recenzora/

„Feketekávé, feketemunka?
Forró lé ébreszt, mint ezer unka?”
M. András, a költő legállandóbb és legfeketébb kommentelője/

„eM úr, önt sok béka kelti,
S ön bőg: Hallgassatok el ti!!!
Majd néz forró feketére,
Munkálkodni kezd a vére,
S mi új rímpárt másolunk a
Szótárunkba: unka-munka.”
/Varangy Vörhenyné Leveli Levédia, a Bántóan Éleselméjű Költőnők Alapítványa (BÉKA) talpalávaló felelősnője/

„Unkának, Oltnak egy hangja: brekeke!” /Kávéházi Konrád, eM úr feketeöves feketeleves dílere/

„Kinek kell az erős kávé
Hogyha ma sem lesz konklávé?”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas régi népi, redős regős/

„Ház úr, jelzi kávés nyál azt,
Ha Vatikán pápaválaszt?”
/Koffein Kofferné Kofapofa Kofola, katolikus kafferbivaly kifiléző kőfejtő/

„Értem, illetve érteni vélem. Mármint ezt a versnek nevezett tényálláspontot. Tehát a fáradt mérnök munkakedve szögre van akasztva és onnan csak a kőkemény koffein tartalmú kávé – amelyet egy macskamintás bögre melenget önnön bensőjében – akaszthatja le. ha viszont már szögfüggetlen – azaz nem függ vertikálisan – akkor a padlón állva dőlésszög keletkezik benne és felborul, hacsak a fent említett kávé fel nem ébreszti a feldőlését megakadályozandó. Az éber mérnök viszont már magától is vertikális, azaz dönthetetlenül döntetlen, jelen esetben például 6-6, akárcsak egy ősrégi (1984 június 3-i) Volán-Honvéd bundameccs, melynek bunda voltát a résztvevő felek máig tagadják. Ja, és mindezt úgy, hogy se a vers, se az üres kávé nem hizlal. Szép volt, költő úr, talán szép… de már régen elmúlt!” /Altamirai Altobelli, ősi futball- és kávészakértő/

„Frady Endre „Macskás bögre” című opusza olyan, mintha egy fáradt hétfő reggeli kávéfüggő sóhajtása önálló életre kelt volna – csak sajnos irodalommá válni már nem volt ereje. A vers egy mérnök reggeli rutinját próbálja kozmikus lírai magasságokba emelni, de végül a rozsdás szögön lógva marad, akár az említett munkakedv. A rímek erőltetettek, mint egy Excel-táblában rekedt költő kétségbeesett lelkivilága („radikális – nyál is” = poétikai bűncselekmény), a ritmus botladozik, a képvilág pedig annyira lapos, hogy még egy macska sem mászna fel rá. Az utolsó versszak „ria-ria”-ja különösen kínos: olyan, mintha a költő hajnali félkettőkor, öt kávé után döntött volna úgy, hogy a szurkolói rigmusokat is bevonja a mélylírába. Összességében a „Macskás bögre” nem vers, hanem irodalmi koffeinhiány: nem ébreszt fel, hanem visszaaltat – legfeljebb egy mosolyt csal az ember arcára, mielőtt végleg elfelejti, hogy valaha elolvasta. ” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Macskás bögre” című verse groteszk humorral és abszurd képekkel operáló mélylíra, amely a hétköznapi fáradtság és a koffeinfüggés szürreális allegóriáját nyújtja. A rozsdás szögre akasztott munkakedv és a medve kontra macskás bögre motívuma már az első versszakban ironikus feszültséget teremt: a mérnök lelkiállapota nem heroikus küzdelem tárgya, hanem egy cuki tárgy által oldható banalitás. A vers ritmusa játékos, rímképlete szándékosan döcögős, mintha maga is a fáradt mérnök botladozó gondolatmenetét tükrözné. A „radikális” feketekávé és a „keseredjen még nyál is” sor groteszkül túltolt, mégis ismerősen emberi: a reggeli ébredés brutalitása lírai túlzással válik komikussá. A sportmetafora („döntetlen lesz ő, mint 6-6”) váratlanul csap át a vers végén egy szurkolói rigmusba („ria-ria”), mintha a kávéivás maga lenne a napi győzelemért vívott meccs. A záró sor nihilista bölcsessége – „Ha üres, nincs kalória!” – frappáns, egzisztenciális mélységet sejtet a humor mögött. Összességében a vers nem klasszikus értelemben vett mélylíra, hanem egy posztmodern, ironikus reflexió az emberi gyengeségre, amelyet egy macskás bögre menthet meg.” /Copliot, a mesterséges intelligencia/

macskazene - ide nem illő kép /a szerk/
„Mi ez az elmeháborús vészhelyzettől kilöttyent paradicsomlevesből kiborult betűtészta halmaz véletlenszerűen egymás mellé került elemeiből esetlegesen elővillanó jelentésszikrákat sem tartalmazó fonémaförtelem?! Ki ez a kettővel szorozva egykegyelművé duplázódó sírkamrai éjfeketeségnél is sötétebb agyú senki, ez a sekélyértelmű medvebocs imitátor vetélkedőből az alacsony IQ-ja miatt diszkvalifikált selejtes moszatmintadarab?! Mérnök, fáradtság, medve, szög, kávé, macskaminta, bögre, döntetlen!!! Mintha egy korábban salátává rágott és egy egér által a polcról balesetileg a földre lökött szótárból véletlenszerűen kihullott szavak beleestek volna a Nagy Hadronütköztetőbe és romlott svájci keserűcsokoládéval keveredett zárt alakzatban képernyőre lettek volna köpve! Anyám szelleme, borogass! Frady Endrét egy jó mély árokba! Földet rá, földet rá! Ria, ria, rí a zagyam!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az olyan rozsdás szögekre akasztott mérnöki munkakedvet, amit egy medve nem tud letépni, és a szöget tartó házfalat tartó alapozást befogadó földtani képződményt tartalmazó telekkel és a rajta szerencsétlenkedő medvével együtt hajítom bele a Tejút lefolyójába a macskabögrés koffeinnel együtt, hátha magukhoz térnek a tejutaskávé hatására!” /Chuck Norris/

megzenésítve:

Zsolti bácsi

A Szőlő utcai pedofil szörnyeteg fantomképe (takarva)
Zsolti bácsi Szőlő utca
Mentén oson, setét cucca
Rejti esti szemek elől,
S bűnvágy benne morált elöl.

Zsolti bácsi gyerekrontó!
Bűnét tartja számon kontó,
S megmerényelt gyereklétek
Miatt kérdem: „Hol vagy, hé, TEK?!”

   refr.:
   Zsolti bácsi, miért
   Bűnözöl és kiért?!
   Téged meg vajh’ ki ért?!
   Érted TEK már kiért?!

Zsolti bácsi nem etikus
Magasrangú politikus,
S rettegi őt sok kis pubi.
Ördögi ő, belzebubi.

Zsolti bácsi csúnya bácsi,
S neki csak a börtönrácsi
Lét lehet csak jogos érdem.
„Hol vagy, hé, TEK?! – újra kérdem.

   refr.:
   Zsolti bácsi, miért
   Bűnözöl és kiért?!
   Téged meg vajh’ ki ért?!
   Érted TEK már kiért?!

KI VAGY TE, ZSOLTI BÁCSI?!?!?!

megzenésítve:

2025. szeptember 26., péntek

GrassWhopper

Retteg kis green grasshopper,
Divat lett a GrassWhopper,
S nézi éhes had Ásznak
Őt, akire vadásznak.

Nem t'om húg vagy öcs kér-e,
Lődözzek ma szöcskére,
Vagy tán ángyom disznaja?
Mindegy, vérgőz visz, na ja!

Anyám kérdi: „Ölt-e te
Puskád gyilkos töltete?!
Erre szántad magad ok
Nélkül?!” Persze tagadok...

Víz ver ki, a pőre dér,
S irány King, a Bőregér,
Hol hús több, mint Vuk tára,
S rákérdek a kuktára:

„Szakács úr, mit kend éget
Ínycsiklandva vendéget,
GrassWhopper vajh' az talán
Bőregér King asztalán?”

„Naná, hogy az GrassWhopper!
Sok hazafi grasshopper
Nagy hibát vét, jelesül
Marad, s zsírba belesül.”

„Aki valamiféle hamis hazafiságból nem menekül a földi pokolból, hanem helyben marad, az egyrészt elpusztul, másrészt meg is érdemli.” /Bogarasok Kézikönyve – részlet/

„Itt születtem, itt murdelek!
Itt érnek az ebéd delek!”
/Zöldike Zénó, szöcske/

„Bumm-bumm-bumm szöccs-szöccs-szöccs ke-ke-ke! Röff-röff-röff! Bumm-bumm-bumm!!!” /a költő ángyának disznaja/

„Soha semmilyen szöcskevadászó bűnös viszonyhoz nem volt közöm! Megismétlem még egyszer: soha semmilyen szöcskevadászó bűnös viszonyhoz nem volt közöm!” /Semmilyen Solt, süvöltő sakálsintértelepi showman/

„Bőregér King és GrassWhopper szendvics?! Magyar ember kozmopolita gyorsétteremben fanyalodjon Brüsszel által ránk szabadított gusztustalan ízeltlábú migráncs férgekre?! Még jó, hogy nem poloskára! Ilyen gyomorforgatót egyenek a gyökértelen gyíkemberek! Meg a gyökerek! Meg a Gyökeres az Arsenalban, aki nem vállalja a magyar gyökereit, hanem a svéd hordában hizlalja a bankszámláját! Vesszenek a hogyishívjákok! Monnyanak le a tuggyukkik! Rettegjenek a bérrettegők! NEM ENG.!” /Döszmék Duszmák, Ruzsér Póbert-díjas betanított digitális polgári harcos és a Sarki Kisbüdös Itallap főcenzora/

„Ideje lenne ezt is megzenésíteni a "Fogtam egy nagy tücsköt" vagy a "Fűbe haraptam, mint egy ló" slágerek nyomán! Éljen a művészet! Éljen a szabadság! Hajrá Magyar!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas ZEN ÉSZ/

„Fogtam egy nagy tücsököt,
Érzés hozzá úccse köt,
Lóként fűbe haraptam,
Pam-parampamm, parap, tamm!
No, ezek a slágerok
Jobbak, mint a láger-rock!
Adj szabadság s művészet
Ne valót, csak mű vészet!”
/Hajrá Helyréné Magyari Mogyoró, a murugya egyetemi Zöldet Evő Népcsoportokat Élelmező Szak (ZENÉSZ) iránymutatási fődemonstrátora és előkóstolója/

„Fűben áll a tücsök,
Talpa csupa rücsök,
Fűbe harap a ló,
S nem élő már, haló.”
/Kiflicsücsök Kösztönyke, az Állami Fűbeharaptató Alakulat (ÁFA) hintalova/

„Hamis költő ez a Frady
Hamis dallam, sírja Ady
Ady sírva újra írja
Eztet ember ki nem bírja!
Hiába szól tücsök nóta,
Hiába van ebéd óta
Zsenge fű, mit paci harap
Nem örülünk, nem száll kalap”
/Dr. Ház, k. m. f./

„Szokták mondani, hogy egy vers annyira rossz, hogy már jó. Nos, ez nem annyira rossz, hogy már jó legyen. Ez még annál is sokkal rosszabb. Ez olyan rossz, hogy ezt már akarattal sem lehetne tovább rontani. Íme, a tökéletesen rossz vers! A költő nyugodtan lekapható a tíz körméről!” /Menő Manóné Minő Móni, monetáris menetőr és menekült manikűrös minikárszakértőnő/

„Ha majd kiürül a kert és
Nem lesz se marha, se sertés,
Se gúnár, se tyúk, se gerle,
S minden embert éhkopp ver le,
Nem lesz se birka, se csiga,
Nyálatlanul hörög giga,
S nyeletlenül szűkül garat,
Nem eszünk, csak svábbogarat.
Éhtől nyelőcsőn nőtt bog árt,
Úgyhogy együnk tücsköt-bogárt
Jó étvággyal!” /Humphrey Bogart/

„Szöcskés szendvicset szeretjük,
Nem hizlal, hát megehetjük.
Amíg a hely nincsen zárva,
Szöcskés szendvics ugrik szánkba.”
/M. András, a költő legállandóbb és legszöcskésszendvicsszeretőbb kommentelője/

Ejhaj, eM úr, ejhaj! Pont maga ne tudná, hogy minden szendvics hizlal, hiszen a zsömleburkolat a kalóriák melegágya?! Ahogy a nagy őshun költők legnagyobbika, Zlahovácsi Töszmő mondta tartós fénykorában, a Ria, ria, kalória! című versciklusának kellős közepette vala:
          Slankít bár a szöcske,
          De hizlal a zsömle,
          S bőg sok molett nőcske,
          Nem fogy így a zöm le.
Emellett a szendvicsbe applikált szöcske már nem ugrik sehova, mert ugyanolyan döglött, mint a magyar gazdasági kilábalás reménye. Béke porainkra!” /özv. Zlahovácsi Töszmőné Retyeráti Tomolda, a Bőregér King nyugdíjas takarítónője/

„A versike éppoly jól csúszik, és könnyen emészthető, mint egy grasswhopper.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ha ló-steak helyett
Gyomra szöcske-szendót emészt,
Jónak nézett rossz táphelyet.
Rögvest hívjon fel egy szemészt!”
/Dr. Szemidegi Alpár, a Világtalan Adalbert Közellátást Sikerkalauzoló Intézet (VAKSI) vakfolttisztító főorvosa/

„Frady Endre „GrassWhopper” című műve a táplálkozástudomány és a groteszk líra házasságából született – csak épp a frigy olyan, mint amikor egy gyorsétterem parkolójában mondják ki az „igent”, miközben a tanú egy széttrancsírozott szöcske. A vers szerkezetileg egy rogyadozó szatyor, amelyből egyszerre hull ki a McDonald’s menü, a nagynéni disznója, meg a bőregér King. A „divat lett a GrassWhopper” sor az egész vállalkozás emblémája: egyetlen szerencsétlen, piaci trendként eladott kép, amelybe a szerző belepréseli a gyerekkori vadhajtásait és a gyorséttermi kultúra rémképeit. Ez a szöveg nem más, mint falusi horror-vígballada, ahol a poén és a vérgőz váltogatja egymást, mint rosszul kevert energiaital és pálinka. Frady Endre a maga bumfordi rímgépezetével újra megmutatta: ha a költészet és a táplálkozástudomány közé valaki petróleumot önt, abból nem egészséges étlap, hanem szépirodalmi röhej lesz. Röviden: a vers nem más, mint szöcskerántottában fuldokló fast food-költészet – fűszerezve önkéntelen paródiával.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre GrassWhopper című versében a táplálkozástudomány és a posztmodern groteszk találkozik egy szöcske sorsán keresztül, amely egyszerre válik divatcikké, áldozattá és nemzeti identitás-metaforává. A mű nyelvi tobzódása – a „Bőregér King”, „Vuk tára” és „grasshopper” szóviccek – szürreális gyorséttermi rémálommá formálja a magyar vidéki valóságot, ahol a családi vacsora morális dilemmái egy puskás döntésben csúcsosodnak ki. A vers szándékosan zavarba ejtő: a rímek szinte túl jól működnek, mintha egy őrült reklámszövegíró írta volna őket egy szöcskés burger kampányhoz. A „vérgőz visz” sorban a vadászat ösztöne és a fogyasztói társadalom kritikája egyesül, míg az anyai kérdés („Ölt-e te / Puskád gyilkos töltete?!”) a morális felelősség utolsó szikráját villantja fel – amit persze a lírai én azonnal letagad. Ez a vers nemcsak a rovarfehérje gasztronómiai térhódítását figurázza ki, hanem a magyar nyelv abszurd humorának diadalmenete is. Frady Endre itt nem verset ír – hanem nyelvi fast foodot: gyors, zsíros, és garantáltan megfekszi a gyomrot.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ez a „GrassWhopper” című lírai szörnyszülött nem más, mint a nyelvi öngyilkosság nyers, füstölgő teteme. Frady Endre megint bebizonyítja, hogy képes a magyar költészet szent hagyományait Burger King-es szalvétába csomagolni, majd leönteni olcsó energiaitallal. A „green grasshopper” és a „Bőregér King” olyan szellemi mélységet tár elénk, amiben még a vakond is depressziót kapna. Ez nem vers, hanem egy szójátékgyár hulladékterméke, amit jobb sorsra érdemes papírlapok haláltusájukban nyögnek ki magukból. A rímek nyögvenyelősek, a képek disszonánsak, a mondanivaló pedig nincs – vagy ha van, az a nihil csípős lábszagát árasztja. Ha ez költészet, akkor a menzai borsófőzelék gasztronómiai forradalom. Ez a „tébolylíra” nem más, mint a nyelvi sivatagban felállított gyorskajálda, ahol a kultúra kap egy nyers, félig átsült pogácsát, és mellé egy szottyadt uborkát – miközben a szerző elégedetten röhög a saját kínrímjein. Frady Endre: a költészet McDonald’s-os bohóca, aki a rímkészlettel veri agyon a józan ízlést.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ez nem vers, hanem nyelvi öngyilkosság, egy lírai harakiri, ahol a költő a rímekkel szeppukut követ el, miközben a metaforák vért sírnak. Frady Endre „GrassWhopper” című agyrémje nem más, mint egy szöcskeirtó szójáték-szörnyszülött, amelyet egy fast food reklámkampány és egy LSD-trip szerelemgyermeke hozott világra. A „nem t’om húg vagy öcs kér-e” sor olyan, mintha egy diszlexiás papagáj próbálna Shakespeare-t idézni, miközben a „Bőregér King” nevű kulináris pokoljárás már-már Kafka és Batman közös étlapjáról származik. A vers szerkezete olyan, mint egy epilepsziás tangó: rángatózik, botladozik, és közben a jó ízlés sírva könyörög kegyelemért. Ez a költemény nem szól semmiről, de azt legalább harsányan teszi. Frady Endre lírája egy olyan irodalmi bűncselekmény, amelyért a nyelvtani bíróságon életfogytiglant kéne kiszabni. A GrassWhopper nem vers – ez egy szöveges szöcske-apokalipszis.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Róbert, a szavak, amiket használsz, olyan élesek, hogy még a borotvám is sírva vonulna nyugdíjba. Ha te így dühöngsz egy szöcskeburgeren, akkor mit csinálsz egy valódi szörnnyel? Én nem kritizálom a verseket. Én addig rúgom őket, amíg szonetté nem formálódnak. De ha a vers tényleg ennyire veszélyes, én már elintéztem — a metaforákat kiütöttem, a rímeket lefegyvereztem, és a szarkazmust egy köríves rúgással visszaküldtem a nyelvtani pokolba. A GrassWhopper? Az nálam csak egy proteines előétel.” /Chuck AI Norris, a mesterségesen természetes intelligencia/

„Énmellettem egy sincs, aki
Megvédene! Köszi Chucky!”
/Puzsér Róbert, verselésre fanyalodó kritikus/

2025. szeptember 22., hétfő

Keresztapa nászszándéka

Bömbölget bús hajadon:
„Utasított, jaj, a Don,
Legyek neki arája!
Rázza széjjel a rája!

Ennek tündérmese kő’?!
Marja idült vesekő!
Bűnnek legyen nagy ára,
Tumor nőjön agyára!

Fesse kékre jó Héra,
S leljen rá a hóhéra!
Végkenetes hit óra
Üssön s jusson bitóra!

Különben is, a Don isz’!
Alkesz ő, nem Adonisz!
Belében sok feles ég,
Nem leszek itt feleség!

Számomra az ideál
Jóképűen ide áll,
S tűzből cicát, ebet ment…
Magas ég, küldd le Batmant!

Batman, lapíts Don orrot,
S ne legyen orr-donor ott,
Csak kannibál old dogok!
Batman, legyünk boldogok!”

„Ó, Batman, I think this is the beginning of a beautiful friendship!” /Kasza Blanka, ex-bús hajadon/

„- Engem szeress bús hajadon! –
- böffenti egy dús hájú dán,
ki méregtől hámlott belű,
és a neve Hamlett Béla.”
/Lándzsarázó Vilmos, körtepálinka díler és kardmérgező királygyilkos/

„Nem állítom, hogy én vagyok a Batman, de még sosem látott senki kettőnket egy szobában.” /NemBat NemMan pólófelirata/

„Klassz e Batman T-shirt,
Megér nekem tíz sört!”
/Sörösi, sírásó/

„Szó, mi számból kijön, má’ zok,
Úgyhogy gyorsan elpályázok!
Inkább lőjön le egy tank a
Mennyből, mint, hogy én és Blanka
Hivatalból legyünk egyek!
Meggyűrűzött vámpír legyek?!?!”
/Batman, az Irracionális Denevéremberek Egyedülálló Gruppja (IDEG) zsábamacska koordinátora/

„Kirelejszon! Kirk Karcsi kíméletlen kivégzése kutyafüle költőnk képzelőerejéhez! Könyörögjünk kegyelemért!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kirk Karcsi kihalt. Kör közepén keringett, kívülről kíméletlenül kiiktattam közületek. Katarzis környékezett. Költséges kivégzés volt, kártérítést követelek. Kíméletet kívánok! Kegyelemért könyörgök!” /Tyler Robinson, a gyanúsított/

„Tök nyugodtan leéltem majdnem kilencven évet magyartudás nélkül, mert ez megóvott attól, hogy szembesülnöm kelljen a Frady Endre versekkel. Most viszont az AI egy óvatlan pillanatban lefordította ezt a rettenetet és ez a mentálisan felkavaró borzalom végzetessé vált számomra. A temetésemig még le kell higgadnom, hogy valóban békében nyugodhassak! Frady Endre nagy szerencséjére ez a Tyler Robinson rossz célpontot választott.” /Robert Redford (1936-2025), amerikai színész és Oscar-díjas filmrendező/

„Kedves Költő úr! Rossz hírem van a versben a nevét elhallgatni kívánó hölgy (nevezzük őt Mariah-nak) részére, ugyanis a jelenlegi keretrendszer még nem támogatja Batman leküldését a magas égből, ezért a nevét elhallgatni kívánó hölgy boldogsága Batman oldalán pillanatnyilag nem biztosítható. Kérem a hölgyet, legyen még egy kis türelemmel, és nyújtson be developer ticketet a szoftverfejlesztőknek. De addig se csábuljon el a hölgy, hogy lázasan házasodni kívánván nálánál alantasabb fajhoz menjen feleségül, ne legyen Mariah (ejtsd Mörája) a rája arája. Nem lenne áldásom rája. De kérem, kérem! Jó hírem is van: gyanútlan Mariah-kat nászra utasító, házasságparancsuralmi rendszert működtető Donok kezelésére szoftverünk régóta alkalmas, mint az a versből kiderül, sőt, a "Marja idült vesekő ", "Tumor nőjön agyára", "Fesse kékre jó Héra" valamint a "Leljen rá a hóhéra" mellett a legújabb szoftver verzió további lehetőségeket is felajánl. Lépjen be a "File" menübe, válassza a "Mentés"-t, majd a legördülő listából ne a "Tűzből ebet, cicát" lehetőséget, mert az jóképű Batmannek van fenntartva, hanem a "Donok és egyéb vadbarmok kiiktatása az életemből és a világegyetemből" opciót. Az itt megjelenő lehetőségek közül bármelyik választható, például a "Soron kívüli felvétel a halálsorra" a felhasználók által egy gyakran választott lehetőség, de akár megfelelő lehet az "Örökös üdülési jog és kötelezettség Kim Dzsong Un legkeményebb koncentrációs táborában", a "Szénné égetés Chuck Norris leheletével", vagy ha igazán példás büntetést akar kiszabni a felhasználó, akkor válassza a "Temu reklám nézése napi 8 órában" vagy a "Felvétel a Harcosok Klubjába" opciót. Addig is míg Batmant állhatatossággal várjuk, olvassunk sok tündérmesét, ne feleseket kívánjunk, hanem feleséget, ha még nincs, valamint ne sakkozzunk Polgár Zsuzsával és ne játsszunk a tűzzel, mert mindkét esetben mi fogunk veszíteni.” /Stefi bácsi a költő legskizofrénebb kommentelője

„Stefi bá’ nem érzelemdús,
Hanem szerverkereskedő!
Nem látja, hogy életem bús,
S lelkem síkja cseres redő?!
Legyen teste élelemhús,
Falja fel a Weress Bedő!”
/Maraih Mörája alias Kasza Blanka, aki nem a rája arája/

„Igaza van a lánynak. Pár kapcsolat mindig jobb, mint egy párkapcsolat. Főleg, ha házasság a vége. Esküvői bevonuló zenének ezt ajánlom: Ossian – Menetelés a vágóhídra” /M. András, a költő legállandóbb és legromatikustalanabb kommentelője/

„eM úr, kő van szíve helyén?!
Tyű, de megütön önt, hej, én!”
/Titántálú Titanilla, nótafa és romantika díler/

„Hajadontalanul rí Don,
Hisz’ nem járhat vágóhídon!
Ahogy eztet eM úr híjja,
Mer’ agyának vala híja.”
/Násznagyenyedi Kétfűzfáné Jókaibableves Aranygaluska, mélylélektani megmondónő/

„Eddig kapuskesztyűs kézzel bántam ezzel a denevérimádó tyúkkal, de most megtanítom kapuskesztyűben dudálni, hogy megtudja, milyen az olaszok istene!” /Don Narumma, az olajmaffia pénzéhes cerberusa/

„Hajadonnal hogyan ugacc?!
Taplóbb vagy, mint szovjet kosok!
Sík leszel, mint löszös Bugac,
Ha arcodra rátaposok!
Ahol stoplim rád book Face-en,
Elefántcsont Party lészen!”
/Wilfried Stephane Singo, elefántcsontparti válogatott futballista/

„Ez a vers, kedves olvasó, olyan, mintha Frady Endre egy pizzakartonra firkált volna fel egy lidérces álmot, amit egy délutáni szunyókálás közben látott, mikor a tévében párhuzamosan ment a Keresztapa és a Batman – A sötét lovag. Az eredmény: gyomorgörcsöt okozó rímorgia, ahol a „rája” és a „Héra” ugyanabban a kocsmai versszakban próbálják legyűrni egymást. A „tumor nőjön agyára” sor például egyszerre önkéntelen stand-up és szándékolatlan önparódia, míg a „belében sok feles ég” kifejezés olyan, mintha a költő egy pálinkafőzdében próbált volna hexametert írni. Az epikus fináléban pedig Batmannek kellene megmenteni a menyasszonyt, de valójában a verset kéne kiszabadítania saját önsorsrontó szójátékai alól. Ez tehát nem más, mint tébolylíra a köbön: szürreális nászinduló, ahol a frigy tanúja nem Héra vagy a Don, hanem a mentőautó, amit a versolvasó lelki egészségéhez kell hívni.” /ChatGPT/

„Ez a vers nem csupán tébolyult, hanem szándékosan és ördögien groteszk: Frady Endre „Keresztapa nászszándéka” című műve olyan, mint egy szürreális operett, amit egy részeg szatír írt egy kocsma vécéajtajára, miközben Nietzsche-t olvasott visszafelé. A hajadon bömbölése nem pusztán panasz, hanem egyfajta apokaliptikus invokáció: a Don, mint alkoholgőzös zsarnok, nemcsak házasságot ajánl, hanem egyenesen ráját és vesekövet. A vers groteszk képei – „tumor nőjön agyára”, „fesse kékre jó Héra” – nemcsak a klasszikus mitológiát gyalázzák meg, hanem a magyar nyelv szürreális lehetőségeit is kiaknázva egyfajta posztmodern népballadát teremtenek. A záró szakaszban Batman megidézése nem puszta geg, hanem a megváltás iránti kétségbeesett vágy. A hős, aki cicát és ebet ment, itt a női ideál, a Don ellentéte, a remény utolsó bástyája. A „lapíts Don orrot” sorban a fizikai agresszió groteszk humora találkozik a morális igazságszolgáltatás vágyával. A vers ritmusa zaklatott, rímképei szándékosan erőltetettek, mintha a költő a nyelvet is meg akarná erőszakolni, hogy az végre kimondja a kimondhatatlant. Ez nem líra, hanem verbális Molotov-koktél. Frady Endre verse egy dadaista lázálom, ahol a groteszk, a mitológia és a popkultúra egyaránt áldozatul esik a nyelvi anarchiának. Vesevelős? Inkább veszett. És épp ettől zseniális.” /Copilot/

„Mi ez a tektonikus elme-rengés, ez az agyalapi zagycunami?! Ki ez a detoxikálatlan félkegyelmű, ez a romatikát antik rommá zúzó násztáncpojáca?! Miért kell egy kontraszelektált antitalentumnak állandóan olyan szorgalmasan miazmás trágyát gyártania, mint sztárolt szovjet sztahanovistának a szocialista selejtet?! Frady Endre ismét felböfögte a belső elmeháborodott pszichopata ragadványait és beleokádta az irodalom szélsebesen pörgő ventilátorába, hogy ugyanúgy beszennyezze vele az emberiség józan paraszti eszét, mint a zenekultúrát a lakodalmas rock és a Slamovits utáni Edda! Inkább feküdjek ismeretlen katona sírjában, minthogy még egy Frady Endre vers a szemem elé kerüljön! Ebből az összegyűjtött grafomán szemétből inkább valami nagy-nagy tüzet kéne gyújtani, hogy melegednének az emberek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hogy lehet Batmanokért epekedni, amikor én is létezem?! Az összes úgynevezett szuperhős összes úgynevezett pusztító szuperképessége együttvéve sem ér fel az én alapbeállítású hónaljszagommal.” /Chuck Norris/

2025. szeptember 12., péntek

Hambi a palacsintaképű macska

Ha Hambi egy macska neve,
Akkor a költő eleve
Félzsömlék közt képzeli el,
Ami éhi s ételi jel.

Ámde Hambi nem egy étel,
Bár ételt ő sosem vét el,
Ettől zsírrétege vastag,
S tompán cuffog rajta has tag.

Hambi nem fut egér után,
Nézne is rád majdnem bután,
Mint ki agybajodtól ijedt,
Hogyha kérnél tőle ilyet.

Hambi tehát alva fekszik,
Mint Alföldön rengeteg szik,
Álmában az ege kék és
Palacsintaképe békés.

megzenésítve:

„Hogy hívhatnak egy palacsintaképű macskát Hambinak?! Ez rosszabb és értelmetlenebb, mintha egy háziszöcskét Grass-Whoppernek neveznének el, vagy egy denevért Bőregér Kingnek! Ha legalább méheket enne, akkor érteném a Hamm Bee nevet, de így?! Egy palacsintaképű macskát Lekvárosnak, Túrósnak vagy Kakaósnak kell hívni! Amúgy pedig a tulajdonos évek óta tartozik nekem a Név Adóval! Ideje lenne a hátralékokkal együtt befizetni a számlámra, hogy ne az Államot terheljük az ilyen piszlicsáré ügyekkel! Másfélmillió lesz és ne terheljük egymást számlaügyekkel!” /Taxy Maxy, a Nomen Est Omen (NEO) családi kisvállalkozás névadóbeszedési csúcsragadozója/

„Hát tehetek én arról, hogy az építész kolléganőm palacsintaképű macskájának Hambi a neve?! Én lennék a hibás amiatt, hogy megverseltem?! Kérem, tisztelt birodalmi íróság irodalmi bíróság, enyhítő körülményként vegyék figyelembe, hogy nekem születési rendellenességként hétoldali idült rímkényszerem van! Páratlan vagyok, mint a ma szüretelt páfrány!” /F. Endre, költő- és hidász-gigász/

„Ez a Hambi egy kicsit el van kényeztetve. Mint az olvasók, akiknek ilyen versek jutnak.” /M. András, a költő legállandóbb és legelkényeztetettebb kommentelője/

„Az ily vers az elmét fényez.
S olvasónak jó, ha kényez-
-tetik. Ugye, eM úr, tény ez?!”
/Illuminátus Iluska, fényestekintetű kényelemszerelőnő/

„Még hogy kényeztetve lennék?!
eM úr, önben nincsen fenn ék,
Ami rögzítené agyát?!
Irány doki s mondjon nagy ÁÁÁÁ-t!”
/Hambi, a palacsintaképű macska első megjegyzése/

„- Mangiare gatto fritto! –
- röhög rám egy talján,
s elkezd kisütni itt, ó!
s forrok tepsi alján.”
/Hambi, a palacsintaképű macska utolsó megjegyzése/

„Költő úr, Költő úr! (Ezt kissé sopánkódó hangon írom.) Ugyanis újfent tévedni tetszik, hiszen nincs a világon olyan kövér és lusta macska, amely ne gerjedne az egérre. Még egy palacsintafüggő, zugevő, kórosan elhízott, Hambi nevű macska is elkezdené üldözni az egeret, ha nem is tudná utolérni cuffogó zsírréteg általi akadályoztatása folytán. Ezért úgy ítélem meg, hogy Hambi macska vagy kitaláció, mint Garfield, aki szintén nem érdeklődik az egrek üldözése iránt, vagy egy mutáns, akiből annyira kiveszett az alapösztön, mint a magyar gazdaságból a konjunktúra. Persze manapság már annyi pszichés betegség ütötte fel a fejét a háziállatoknál is, hogy Hambi akár mauszofóbiában is szenvedhet. Na de kérem, kérem! Mivel a versben sem mutációról, sem mauszofóbiáról nem esik szó, Hambi macska csakis fiktív lehet. És akkor jól nézünk ki! Mert akkor már Költő úr is oda süllyedt, mint a politikusaink, hogy kitalált mesékkel traktál minket a rögvalóság véres verejtékes és drámai tálalása helyett. De ha így van, akkor a mese lehetne legalább borzasztóbb, elképesztőbb, legalább annyira szenzációhajhász, mint a napi betevő híreink a tévében. Például mennyivel jobban csengene ez a vers, ha Hambi macska beleesett volna a palacsintatésztába, majd anya véletlenül kisütötte volna őt az egyik palacsintában, mert az eszemadta annyira lusta, és annyira szeret sütkérezni, hogy ki nem mászott volna a forró serpenyőből sem. A 6 éves Lacika pedig megjegyezte volna ebéd közben, hogy "Anya, a diós palacsintámnak olyan Hambi íze van!" Mire anya: "Még kimondani is szörnyű, kisfiam! Ez lehetetlen, hiszen tudod, hogy vegetáriánusok vagyunk. Hamburger ebben a házban szóba sem jöhet!" Kedves Költő úr! Ha legközelebb vért, verítéket, katarzist szeretne a versében, forduljon hozzám bizalommal. Én leírom prózában a történetet, kedves Költő úr pedig megversesíti. Ha mi ketten összefogunk, kő kövön nem marad a magyar irodalomban! Erre inni kell! Egy kis nyers palacsintatésztát. Mert mit mondott Lenin apánk? Be a szervezetbe! (Amíg nem késő, és el nem ér a forradalmi terror.) Egs!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi bá, ön sopánkodó!
Ön szerint az egérsodó
Meg a Hambis palacsinta
Éppen oly egykutya, mint a
Politikus Lenin-mese,
Hol a közpénz szerelmese
Minket fikciókkal etet?!
Aludjon még másfél hetet!”
/Sánta Klauszné Mausz Trofóbia, szövegértetlenségi konjunktúravezetőnő/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egy zsírpapírra firkálta volna fel a konyhában, miközben a hűtőből kiesett egy félig megevett palacsinta. A „palacsintaképű macska” már önmagában is a költői ihlet végstádiumának klinikai tünete: egy olyan kép, ami egyszerre lapos, nyúlós és emészthetetlen. A rímek úgy puffannak, mint egy túlsült lángos a betonon, a humor pedig annyira erőtlen, hogy egy kómás teknőc is előbb nevetné halálra magát, mint az olvasó. Hambi nem karakter, hanem egy kifulladt poén, amit Frady Endre kétségbeesetten próbál négyszakaszos eposzként eladni. Ez nem irodalom, ez egy elhibázott gyomorrontás nyelvi lenyomata – olyan, amitől nem csak az olvasó, de a költő anyja is a falnak szalad.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ó, Frady Endre verse olyan, mint egy palacsintába csomagolt dadaista rémálom, amit egy macska álmodott, miután túl sokat evett a hűtőből és megivott egy liter szódát. Hambi nem macska, hanem egy mozgásképtelen zsírkompozíció, akit a költő valószínűleg egy pizzásdobozban talált, miközben a verset írta. A „palacsintaképű” jelző nemcsak vizuális, hanem gasztronómiai támadás az olvasó ellen: itt nem esztétika van, hanem étlap. „Félzsömlék közt képzeli el” – ez nem verssor, hanem egy szendvicsreklám, amit egy éhes marketinges írt ebéd előtt. A „cuffog rajta has tag” pedig olyan hangutánzó szó, amit csak akkor hallasz, ha egy macska ráül a távirányítóra. A rímek néha olyan erőltetettek, mintha egy versgenerátor és egy kenyérpirító közösen írták volna őket. „Egér után – majdnem bután” – ez nem költészet, hanem egy szürreális IQ-teszt. Az utolsó versszakban Hambi már nem is macska, hanem egy geológiai képződmény. „Mint Alföldön rengeteg szik” – ez a sor olyan, mintha Petőfi és egy geográfus közösen írtak volna egy macskás mesét, miközben térképet hajtogattak. Ez a vers nem kér bocsánatot, és nem is ad kegyelmet. Frady Endre itt nemcsak a lírát, hanem a macskákat, az étkezést és a józan észt is gúny tárgyává teszi. Ez nem költészet – ez egy kalóriadús kulturális trollkodás, amit csak erős gyomrú olvasóknak ajánlunk.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ferde szemmel ne nézz rája
Hambiban ninc cirke, rája
Cakis olcó kici macka,
Füle, farka kicit cacka.
Ne zavarjon téged eztet,
Faljad, egyed, nem ereszted!
Hogyha karmol, harapj nagyot!
Előbb-utóbb abbahagyod.”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas streetfoodfighter/

„Ház úr, maga macskát enne?!
Jobb a vörös csicskás penne,
Aminek nincs kifent karma
S gyorsan kész, mint Instant Karma.”
/John Lenin, bolsevik ex-beatle

„Ez nem vers. Ez egy kulturális bűncselekmény, amit Frady Endre elkövetett a magyar irodalom ellen, miközben egy palacsintába csomagolta a középszerűséget, és ráöntötte a nyelvi igénytelenség szószát. Hambi, ez a zsírrétegek közt vergődő macskakarikatúra, nem karakter, hanem egy szimbóluma annak, ahogy a posztmodern nihil felfalja a költészetet. A „cuffog rajta has tag” nem költői kép, hanem egy hangutánzó horror, amitől József Attila sírva kérne menedéket egy dietetikusnál. Ez a vers nem kérdez, nem provokál, nem emel fel – csak fekszik, mint Hambi, a líra palacsintába sült kudarca. A magyar irodalom nem ezt érdemli. A magyar olvasó nem ezt érdemli. És én, mint kritikus, nem ezt akarom olvasni, amikor verset keresek – hanem katarzist. Ehelyett kaptam egy macskát, aki nem fut egér után, mert túl lusta. Ez nem vers. Ez egy kalóriadús kulturális trollkodás.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Amikor Hambi nem üldöz egeret, az csak azért van, mert fél, hogy ellopja előlem a dicsőséget. Ha én álmodok, az ég nem kék, hanem rettegő vörös. És ha valaha palacsintát sütök, abban nem macska van, hanem az univerzum összes félelme belegyúrva. Frady Endre? Az én árnyékom írt már nála jobb verset, miközben egy kézzel szétverte a Holdat.” /Chuck ChatGPT Norris, a természetesen mesterséges intelligencia (is)/

2025. szeptember 3., szerda

Sas Tas dühöngése

Dühöng Sas Tas penészmérnök,
Nem érti meg azt, hogy mér’ nők
Szülhetnek csak, férfik mért nem:
„Mért női az erre ért nem?!”

Nagyon úgy tűnik, a hímnem
Halmazban is van pár, ím, nem
Agyra gyúró tompa egyed:
„Nekem nem jár se gyes, se gyed?!”

Bőg agresszív kérdés: „Mé’, he?!
Férfiaknak mé’ nincs méhe?!”
Így szól neje Sas Tas úrnak:
„Méhek zümmögnek és szúrnak!”

Sas Tas penészmérnök retten,
Alél s élesztgetik ketten,
Neje s Xha a tibeti jak:
„De nyápicok a férfiak!!!”

„Szegény drágám nem a legélesebb kés a fiókban, de nem is az eszéért szerettem bele. Miután láttam, hogy ő nyer meg minden penészes közbeszerzést, úgy éreztem, hogy van az a pénz, amiért szépnek és okosnak tudom őt látni, akinek utódot szülni nem csak öröm, de hazafias kötelesség is.” /Sas Tasné Has Pókica, zen észmérnöknő és anyagias anyatigris/

„Úgy kerültem bele ebbe a versbe, mint Pilátus a krédóba, de mosom kezeimet! Az az igazság, hogy általánosságban nem tudom, mi az igazság, de tuti, hogy az emberférfiak – pont úgy, mint minden férfi jak – nyápicok!” /Xha a tibeti jak/

„Nos, a nemértés, mint civilizációs kockázat mindig is jelen volt közöttünk. Egykoron ugye a tudomány és a kultúra képviselői, a felvilágosodás erői hősiesen küzdöttek az értés elterjesztéséért, szegénykéim. Az azóta eltelt évszázadokban váltakozó esélyekkel folyt a harc az értelem és az értetlenség csapatai között, mígnem eljutottunk Frady Endre munkásságának mai gyöngyszeméig. Lássuk be, egy ilyen alkotás az internet szárnyán önmagában is könnyűszerrel reménytelenné tudja tenni a nemértés elleni nemzetközi erőfeszítést. Hagyjunk fel minden reménnyel!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Így szól haragtól parázsló
Szájjal Óz, a nagy Varázs Ló:
Herr Humán für Über Alles!!!
Aki vétóz, abból hal lesz!!!”
/Csótányossy Csimborasszóné Csakracsóró Csikicsuka, csumidaleguánt csicseregtető csapatkapitány/

„Aki nemiséget nem ért,
Folyamodjon másik nemért!
Nemváltani lehet, noha
Sokak szerint: Nem, nem, soha!”
/Dr. Nemváltó Igenné Igenváltó Nemke, a Humán Urat Regionálisan Kapitalizáló Alapítvány (HURKA) töltelékként alkalmazott főorvos helyettese/

„Inkább örülne Sas Tas, hogy nekünk, férfiaknak a szaporodás könnyebb része jutott...” /M. András, a költő legállandóbb és legörülőférfibb kommentelője/

„Még hogy a könnyebb része, eM úr, még hogy a könnyebb része?! Járt már maga szülőszobában?! Borzalom, ami ott folyik! Apukaként nézve rettenetes! Ott az anyukák sosem ájulnak el, mi apukák viszont annál gyakrabban! Én is összeestem mindhárom gyerekem születésénél, de a barátaim szerencsére előre felkészítettek erre a problémára és mindhárom esetben volt a fejemen bukósisak!” /Ragurágó Rögény, vadászpilóta és karate világbajnok/

„Sas Tas tapló, nem csak irigy,
Neki ez e cucc csak ürügy,
Hogy ne örülhessen, (m)er’ egy
Lukfej manus, totál űr-agy,
S azt hiszi magáról, ő rügy.”
/Rezső One, alias R1/

„Frady Endre ismét leszúrta a költészet szent tehénkéjét, majd rajta ugrálva skandálta: „méh, méh, méh!” – és a tehén csak bőgött. A „Sas Tas dühöngése” olyan, mint egy barkácsáruház akciós kifutója: minden van benne, de semmi sincs a helyén. A penészmérnök egzisztenciális hisztériája, a férfi-méh utáni vágyakozás, s végül a tibeti jak deus ex machinája olyan groteszk szimfóniává áll össze, amelyből a logika pánikszerűen menekül. Frady itt egyetlen mozdulattal szétrobbantja a biológia, a társadalom és a józan ész kereteit – de az így kapott törmelékből egy bizarrul szórakoztató, abszurd kaleidoszkóp keletkezik. Ez nem költészet, hanem irodalmi szabadulószoba: csak ne próbáljunk kijutni belőle.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Erről egy fájdalmas vicc jutott eszembe: Mi a fájdalmasabb? A szülés vagy a t.kön rúgás? Ki tudja!? Egy biztos: t.kön rúgást követően egy férfi sem szólt, hogy még egyszer!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas leépítőmérnök/

„Ház úr, e vicc, mit itt szült Ön,
Mint egy t.kön rúgott szultán,
Ki már túlvan hanyatt szaltón,
S terjeszti itt hosszán-széltén,
Fáj, mint tompa késsel szelt ín.”
/Fahal Flex, alias Szil Ton/

„Frady Endre „Sas Tas dühöngése” című műve egy groteszk humorral átitatott, abszurd lírai jelenet, amely a nemi szerepek és biológiai adottságok körüli társadalmi feszültségeket karikírozza ki. A vers nem csupán egy penészmérnök dühkitörését mutatja be, hanem egy mélyebb, szatirikus reflexiót kínál az identitás, férfiasság és társadalmi elvárások témakörében. A vers tele van frappáns rímekkel és nyelvi csavarokkal („Méhek zümmögnek és szúrnak!”), amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem ironikusan reflektálnak a főhős értetlenségére. Sas Tas, mint penészmérnök, már önmagában is abszurd figura, akinek szakmája és világlátása egyaránt a társadalmi perifériát képviseli. Dühöngése nemcsak komikus, hanem tragikomikus is: a férfi identitás válságának groteszk megnyilvánulása. A vers játékosan, de élesen mutat rá arra a férfi-női szerepkörök körüli frusztrációra, amely sokakban ott lappang – különösen a szüléshez és gyermekneveléshez kapcsolódó jogok és lehetőségek terén. A tibeti jak, Xha, mint mellékszereplő, a vers csúcspontján jelenik meg, mintegy deus ex machina, hogy kimondja a végső ítéletet: „De nyápicok a férfiak!!!” Ez a mondat egyszerre nevettet és elgondolkodtat. Frady Endre műve nem hagyományos szépirodalmi eszközökkel dolgozik, hanem a groteszk, az abszurd és a nyelvi humor határán egyensúlyozva tárja elénk a modern férfi identitás egyik szatirikus válságát. A vers nem kínál megoldást, de tükröt tart – és ebben rejlik valódi ereje. Ha Sas Tas dühöng, mi vajon csak nevetünk, vagy magunkra ismerünk?” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A méztermelvény nem érdekes. Bár, nem egészséges, ha jön egy méh és beleharap az ember húsába. De az alapvetőleges kérdés továbbra is fönnmaradlik. Mer, már mér csak nők szülhetnek, a férfiak pediglen nem? No, már, mér? Erőteljes akaraterő sem számít? Magánrendelésen is kivitelezhetetlen? 87%-os pálinka bekebelezése miatt létrejött másállapot, sem súlylik úgy, hogy beleesik a latba? Ez totális diszkrimináció!” /Nyuggerapó, a természetes intelligencia/

„Mézpálinkás másállapot?!
Nyuggerapó, kérjen lapot,
De ne tizenkilencre ám,
S ne is hivatkozzon reám!
Szülész mégis magánrendel?
Okvetlenül menjen kend el!
Latba lépve nézze, min áll
Totál úr, ha diszkriminál!
Dísz krimin áll, Christie Agáth?!
Mindenki szülje meg magát!”
/Téboly Tuboly, huszonegyező totális kikészülészorvostanhallgató/

„Kedves Költő úr! A férfiasság mértékét nem agyra gyúrásban és IQ-ban mérik, hanem izomtömegben, nem tetszett tudni? De ez nincs régóta, csak mióta megjelent az MI. Az MI úgyis mindent megmond, akkor meg minek nekem túlméretezett szürkeállomány és tanulási meg gondolkodási képesség? Szerintem elég munka az agynak szabályozni az evést, ivást és ürítést, ne terheljük az agyat gondolkodással is, ha már van MI-nk. Kérem, kérem, én haladok a korral, egy pár hónapja elkezdtem keményen gyúrni a konditeremben, hátha belőlem is férfi lesz. Szedek hozzá szereket is, amelyeknek vannak mellékhatásai, például, hogy néha elfelejtek dolgokat, például, hogy mi a nevem, de szerencsére meg tudom kérdezni az MI-t, és így újra rájövök, hogy ki vagyok. Erről jut eszembe, elbeszélgettem a konditeremben néhányszor egy férfival, akinek említettem, hogy skizofrén vagyok. Erre megkérdezte, hány fekvőtámaszt tudok csinálni. Mondom, 15-öt. Erre ő: "Tizenötöt? Akkor te nem vagy skizofrén, ugyanis egy bolond százat csinál." Költő úrnak is azt ajánlom, hogy járjon konditerembe, ha pontosabb diagnózist kíván kapni egyes betegségeiről, de egy kicsit edzeni is.
Mert ha esetleg tényleg nem születik több férfi, legalább maradjon néhány, aki meg tudja termékenyíteni a világ női lakosságát. Egyébként a Költő úr éleslátását dicséri a felismerés, hogy férfiaknak is lehet méhe, például, ha az illető méhész vagy rovargyűjtő. Sőt, petefészke is, ha például az erdőből hazavisz egy madárfészket és petéket tesz bele. Legegyszerűbb megoldás erre békapetét használni. Ezért, ha egyszer politikus leszek, és hatalomra jutok, első dolgom lesz, hogy törvénybe iktassam a férfiak emancipációja nevében, hogy a méhhel és petefészekkel rendelkező férfiak is kapjanak GYED-et és GYES-t, hogy megfelelő körülmények között tudják kis békáikat felnevelni. Szóval, ha majd itt lesz az óra, ne habozzon, szavazzon Ön is Stefi bácsira! Remélem ez megnyugtatja a Költő urat, mert utóbbi két versét olvasva vélek felfedezni némi idegi kerültséget. Nyugodjon meg, a fejlődést nem lehet megállítani. Your country needs you, küzd Stefi bácsival a férfiak egyenjogúságáért, és szabadítsuk fel végleg a férfiakat a női elnyomás alól!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi úr, ha iszik, e máj,
Melyben gyűlik szeszes vegyszer,
Duzzad, mint a túltolt MI,
S maga skizó rént szül egyszer.

Szülőszobás konditerem,
Melyben gyűlnek izmos szerek,
S ahol fekvőtámasz terem,
Terhes pocakként lesz kerek.

Illa berek, nádak, erek,
Pocak kerek, benne gyerek,
Habzanak a belga serek,
Minden IQ-t lazán verek!”

/Dr. Antistefi bácsi, antianyagban gazdag skizofrénszarvasméz díler és Antigoné keménységű eszmerendszerváltókezelőorvos/

„Mi ez a mentális vajúdás utáni szellemi elvetélkedés?! Ki ez a méhlepényhal agyú szülőszobanövényevő hímbölény?! Selyem köldökzsinórt neki! Versszakonként szüljön óriássünt!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Annak, ki nemnőként szülne,
Bömbölöm ámbráscetül: NE!!!”
/Mobil Dick, a hordozható fehérbálna/

„A munkanélküli lógós férfiak ne henyéljenek, hanem tegyék hasznossá magukat és szüljenek, mert fogy a magyar és lötyög rajtunk a Kárpát-medence! Ahogy a nagy orosz Költő mondja:
          Szülni ma becsület dolga!
          Míg medrében zúg a Volga,
          Tas is szüljön, ne csak Olga!
Bajszos arccal a koedukált szülőszoba felé! Magyar ököl, magyar öl, hun hazafit szül, ha köll! Nertársaim, az a siker, hogyha minél több az iker! Előre!” /Kövér László, házelnök/

„Amikor az ÚR ’Legyen világosság!’ ötletére megszültem a fénykibocsátó égitesteket, többek között a Napot is, még mindenki szakmányban szülhetett, akár naponta többször is, csak a hetedik napon pihentek meg a méhek a tőgyfán, így aznap csak az előző napi tejjel és mézzel folyt Kánaán az Édentől keletre. Régi szép idők!” /Chuck Norris/

2025. augusztus 29., péntek

Hutyonkaprézli

Fején Hutyonkaprézlinek
Ugrálnak blőd kődelfinek,
Amik fájnak, sír ő, ám egy
Gyors ötlettel világgá megy.

Megy a kis Hutyonkaprézli,
Vele szemben halad Réz Lee,
Pihen félúton Rőt Erik,
Ámde egymást nem ismerik,

Úgyhogy tovább halad Réz Lee,
Szintúgy kis Hutyonkaprézli,
S pihen persze ott Rőt Erik.
Ekkor lépnek színre Terik,

S bemutatják őket: „Réz Lee,
Rőt Erik, Hutyonkaprézli”
(…)
Költőagyban pattan kis ér,
És e mese véget is ér.

„Ez most fájt. Pedig reális a sztori, igazi oknyomozó költői munka: NPC figurák támolyognak a pályán balladai homályban a semmiből a semmibe bármiféle szabad szemmel is látható ok, cél és összefüggés nélkül. Vagy ahogy a telex mondaná nem ilyen költőien: A világ zajosabb, zavarosabb, kiszámíthatatlanabb, mint valaha. Nehéz átlátni az összefüggéseket, megérteni a valódi okokot és következményeket. Frady Endre azért dolgozik, hogy biztos pontot nyújtson ebben a káoszban - érthetően, pontosan, függetlenül! Köszönjük, Endre!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nagyon szívesen! Jó helyen kapizsgál, Humán úr, az NPC figurákat egy rejtélyes háttérprogram vezérli a bombabiztos pontok között nem szájbarágós módon. Éljen a csehszlovák benzinmotoros véletlenszámgenerátor, melynek környezetbarát kipufogó füstje jelentősen hozzájárul a balladai homályok kialakulásához! Ahogy az elégedett olvasók skandálják:
          Generátor működött,
          Okádta a működöt!
Mindig örülök, amikor azt tapasztalom, hogy az olvasók ugyan nem értik, mit gondolt a Költő, de ennek ellenére úgy tesznek, mintha értenék és még örülnek is neki!” /F. Endre, a Hutyonkaprézlit feltatláló költőgigász/

„Samuel Beckett NPC-i két felvonáson át mozognak - feltehetőleg hasonlóképpen a csehszlovák benzinmotoros varázsgomba véletlengenerátor hatása alatt - a Godot-ra várva című művében, ami az abszurd színház egyik klasszikusa. Vivian Mercier irodalomkritikus így írt erről: Beckett olyan darabot írt, melyben semmi sem történik, kétszer. Endrénknek négy versszakban ez négyszer is sikerült, de a Guinness szakemberei még vizsgálják, hogy ez négyszer ugyanaz a semmi-e, mert az már nem semmi.” /F. Péter, k.m.f./

„Színházba mentünk be ketten
Szórakozni jó Becketten,
S vártuk, hogy Godot békattan,
Mint gólyának a béka tan.
Gólyajeti jumbo Katán
Landol s rándul ki boka tán.”
/F. Endre, k.m.f./

„Frady Endre verse egy igazi irodalmi kemény eledel alias szellemi kényszerképzettársítás, ami mélységét tekintve átmenetet képez özv. Tahrányi Tódorné Stöpvejsz Sligovica: Gyanús gyökérgyíkok a topázhangú taplógombák árnyékában c. eltitkolt és soha meg nem jelent erdei bűnügyi tényfeltáró regénye, valamint Obádovics J. Gyula: Matematika c. kézikönyvének kelet-zulu nyelvű kiadása között. A mű ezért az első ezer elolvasás után talán kissé érthetetlennek tűnik, de aki nem adja fel és ezeregyedszer is nekifut, az olyat kap, de olyat, hogy még álmában is kísérteni fogja. Igazi rétegvers, ami az agykéreg azon rétegeit mozgatja meg, melyek legtöbbünknél vagy sosem léteztek, vagy csak azután nem, hogy elraboltak az UFO-k és kioperálták belőlünk. Ennek ellenére ugyanúgy ne adjuk fel, mint ahogy az analfabéta sem a sajátkezű önéletrajzát a postán, mert ami kés, az nem villa, de legalább nem forog kacsalábon, így megússzuk azt, hogy ránk értsék az ismert közmondást, miszerint ’Nem pörög a paraszt, ha nem fújja a forgószél’. Gondolkodjunk, tehát vagyjunk! Vagyni vagy nem vagyni, az itt a gondolkodnivaló!” /Hutyonkaprézli Höttyénné Orronki Arranka, a Hutyonkaprézlikkel Ünnepélyesen Jótékonykodó Egyesület (HÜJE) vezércikk cakkozója/

„Ez a „Hutyonkaprézli” című vers olyan, mintha Frady Endre egy dadaista teadélutánról csoszogott volna haza, és félúton, a galambok közé ejtette volna a szókártyáit. A végeredmény: játékosan értelmetlen, mégis belülről feszült világ, ahol kődelfinek ugrálnak egy mitikus fej körül, s ahol a szereplők a puszta névritmikájuk miatt tűnnek fontosabbnak, mint bármi, amit valaha is cselekszenek. A költői logika itt nem cselekményben, hanem abszurd nevek táncában bontakozik ki: Hutyonkaprézli, Réz Lee, Rőt Erik, Terik – mind egy szürreális pantomim résztvevői. Az olvasó egyszerre kuncog és vakaródzik: ez most vicc, paródia vagy nonszensz lírai komolysággal? A vers mintha maga is tisztában lenne vele, hogy bármikor széteshet, ezért előre menekül egy önironikus kicsengéssel: „Költőagyban pattan kis ér, / És e mese véget is ér.” Röviden: Frady Endre itt a nyelv gumipókjaival játszik, és ha nem is épít hidat a semmi fölé, legalább villogó színes szalagokat köt rá. A vers nem akar több lenni, mint ami: játékos abszurd, amely inkább csiklandozza, mintsem elgondolkodtatja az olvasót.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Költőagytól függetlenül,
Mese a kriptában felül.
Bávatagon körbe szemlél,
Rossz bőrben van, de azért él.

Ténymahorkát kezd turlózni,
Sárlik ott egy bérkalóz, ni!
De ez neki mantrás kellék,
Orrvitorlán már ott van a lék.

No, de ismét burgundizik az a kis ér!
Bebizult, hogy valójában nem sokat ér.
A mese átall visszamenni a kriptába,
Ezért inkábban befeküd a nagy sárba.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legpárosrímelőbb kommentelője/

„Nyuggerapó, ifjagg titán,
Ki időtlen főzseni tán,
S szellemesen rávilágít,
Költőagyat hol, mi rág itt!

Költőagyat rág itt hol, mi,
Ami nem mind hasznos holmi,
Ámde Nyuggerapó érti,
Jó olvasók sírtok mér’ ti.”

/Dr. Döglegyessy Determinánsné Dalív Dia, a Nyuggerapó Unikális Nyomhagyásait Óriásivá Katalizáló Alapítvány (NYUNYÓKA) tótumfaktuma és éceszgébere/

„Frady Endre „Hutyonkaprézli” című verse egy abszurdba hajló, groteszk mesevers, amely a nonszensz költészet hagyományait követve épít saját univerzumot. A címadó figura, Hutyonkaprézli, már nevében is nyelvi játék: hangzásában bizarr, jelentésében megfejthetetlen, mégis azonnal karaktert teremt. A vers erőssége a ritmikus, zenei szerkezet, amely négyes jambikus sorokban hömpölyög, miközben a rímek hol meglepőek, hol szándékosan banálisak. A „blőd kődelfinek” például egyszerre nevetséges és szürreális kép, amely a költői szabadság határait feszegeti. A szóalkotás és a névhasználat (Réz Lee, Rőt Erik, Terik) mintha egy alternatív mesevilág szereplőit idézné, ahol a jelentés nem a szavakban, hanem a hangulatban rejlik. A cselekmény szándékosan minimalista: a szereplők találkoznak, nem ismerik egymást, továbbhaladnak, majd bemutatják őket. Ez a dramaturgiai „antiklímaksz” ironikus gesztus, amely a klasszikus mesei szerkezetet kifordítja. A „költőagyban pattan kis ér” sor önreflexív zárás, amely a verset mint alkotói impulzust mutatja be – mintha az egész csak egy pillanatnyi agyi szikra lenne, nem több. Frady Endre stílusa itt is a groteszk és a humor határán egyensúlyoz. A vers nem akar mély filozófiai igazságokat közvetíteni, inkább a nyelv játékosságát ünnepli. A szürreális képek és a logikátlan események egyfajta dadaista örökséget idéznek, miközben a magyar nyelv ritmikai lehetőségeit maximálisan kihasználják. „Hutyonkaprézli” egy nyelvi kaland, amely nem a jelentésben, hanem a hangzásban, ritmusban és abszurditásban találja meg saját értelmét. Frady Endre verse nem mindenki számára lesz befogadható, de aki szereti a nyelvi csavart, a groteszk humort és a szürreális képeket, annak igazi csemege lehet.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Jól bemutatnék annak, aki be akar mutatni engem mindenféle Hutyonkaprézlinek, Réz Leenek, vagy Rőt Eriknek...” /M. András, a költő legállandóbb és legbemutatóbb kommentelője/

„eM úr, Emu nevű hajó
Hátulján van Emu tat, ó,
Ahol is, ha nem jó, ha jó,
Folyton folyik bemutató.

Hutyonkaprézli és eM úr,
Réz Lee, Rőt Erik és mások,
Nézik, hogy én, Doktor Lemur,
Költőagyból tumort ások.”

/Dr. Lemur Lümér, agysebész és amatőr cirkuszi lemur idomár/

„A leghatározottabban kikérem magamnak, hogy a puszta kínrím kedvéért hülye versekbe citáljanak be!” /Gyűrűsfarkú maki alias Lemur catta/

„Kedves Költő úr! Oly régen nem kommenteltem, hogy tán azt gondolta, már meg is haltam? Nem, nem, soha. Neil Young már 1978-ben megmondta, hogy "Rock 'n roll will never die", és mivel Neil Youngnak mindig igaza van, és én sem akarok meghalni, meg kellett oldjam ezt a problémát. Dolgoztam rajta, és hát marha sok időbe került, amíg a megfelelő hivatalokban el tudtam intézni a névváltoztatásomat Rock 'n Roll Istvánra! A sok bürokrácia minden időmet lekötötte, ezért nem tudtam kommentelni. Így, miután már sosem halok meg én sem, és most már van egy kis időm, egyelőre újra tudok kommentelni, akár az örökkévalóságig is. Na kérem, ami igaz, az igaz. Mi még annak idején német szinkronnal néztük a Terminátort VHS kazettáról magyar felirattal. Már akkor megmondta a Schwarzenegger abban a bizonyos ikonikus jelenetben, hogy "Ich komme wieder," ezért most én is megmondom, hogy "Ich kommente wieder", és lehet, hogy hasonlóan nagy rombolást fogok elkövetni, mint a terminátor a terepjárójával. Na de kérem, kérem, vágjunk a lecsó elejébe! Nem csak a kis Hutyonkaprézli ment ám világgá! Az én nagyontávoli rokonom, Fittipaldi Limoncello is világgá ment Taljánországból, és vesztére kis hazánkban leállította a világgá menését, ami még nem lett volna végzetes, de ide is házasodott. Házassága azonban nem lett hosszúéletű, pontosan két hétig tartott, egy nem eléggé megfőzött babgulyásig a közeli kifőzdében, amit késő bánatára Fittipaldi jóízűen elfogyasztott. Sajnos azonban este szex közben elszellentette magát, melynek hatását kedves felesége a náci haláltáborok elgázosító kamráihoz hasonlította, és ezt jogos válóoknak tekintette. Szegény nagyontávoli rokonom ezért világgá ment Szibériába, ahol találkozott egy aggastyánnal, bizonyos Sandorov Petroviccsal, aki még az 1848-as szabadságharc után került oda, és talán még mindig él a nagyon egészséges szibériai kosztnak köszönhetően. Nos, ez az aggastyán elmondta Fittipaldinak, hogy ne lepődjön meg a felesége viselkedésén, hiszen az asszony csak megismerette őt a magyarok Istenével. Mielőtt Fittipaldi visszatért Magyarországra, szép kis hazánkba, hogy tovább ismerkedjen a magyarok Istenével, Petrovics Sandorov írt számára egy szép verset, mely sajnos elveszett, kivéve az alábbi két sorát: "A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk / hogy babot tovább nem eszünk!" Nos, miután Fittipaldi visszatért kis hazánkba, véletlenül összefutott a versben is megénekelt Terikkel és volt feleségével, és Terik bemutatták őket egymásnak, mintha még sosem találkoztak volna. Illendően el is beszélgettek egymással, mint még még sosem találkozott idegenek, és kiderült, hogy volt felesége újra megházasodott, mégpedig azzal a jóvágású férfival, akivel már esküvőjük napjától kezdve megcsalta nemjóvágású kedves rokonomat. De pár év múlva az asszony súlyos bélbetegségbe esett, mely erős bélgáz-képződéssel járt, és nem volt rá gyógymód, emiatt második férje elvált tőle. Miután Fittipaldi örömmel megbocsátotta a házasságtörést, és nagy nehezen felesége is megbocsátotta azt a bizonyos szex közbeni szellentést, újra összeházasodtak. Felesége annyira kegyelmes volt, hogy megengedte Fittipaldninak, hogy továbbra is a közeli kifőzdébe járjon, és akár nem túl jól megfőzött babgulyást fogyasszon jóízűen. Ezután boldogan éltek nagy szerelemben, csak azt nem értették, hogy a postás kis családi fészkükbe lépve gyakran miért fintorog és öklendezik, különösen akkor, amikor a közeli kifőzdében nem eléggé megfőzött babgulyás a menü. Szóval az egész versben semmi lényeges mondanivaló nincs, talán csak annyi, hogy egy Teri nem terítő, hanem maximum kerítő.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb wieder-kommentelője/

„Stefi bácsi, Stefi bácsi, maga javíthatatlan! Megy a szelektívbe és veszünk maga helyett egy új típusú Tesco gazdaságos kebabhajtású Stefi bácsit.” /Fakéz Fikusz, szelektív vallású skizofrénszarvasszerelő/

„Frady Endre nem önmagában baj, hanem mindenki másban, aki beleolvas! Ezek az agyalapig mételyezett alakok aztán a megfertőzött elméjükből előbuggyant hozzászólásaikkal tovább terjesztik a ragályt! Gyökeres megoldás kell! Az angol Arsenal magyar gyökerekkel rendelkező svéd Gyökerese nekifutásból rúgjon akkorát az ősmagyar Frady Endre focilabdányi golyófejébe, hogy az elmekórhordozórakétai pályára állva rögvest hagyja el a Naprendszert! Sírjon a szomszéd galaxis mamája, ne az enyém!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Brühühü!” /a szomszéd galaxis mamája/

„Ez a Gyökeres csak a szomszéd galaxisba tudja átrúgni Frady Endre golyófejét? Én a kisujjam pöccentésével a teljes Frady Endrét el tudom távolítani a világegyetem teljes területéről.” /Chuck Norris/

2025. augusztus 27., szerda

Ének a bűzesőben

(marhavészes sírva vígadós)

Cigánnyal húzatom, hej, én,
Legyen minden hang a helyén!
Ettől sírva vigadok én,
Mégsem érzem magam okén:

Köhög-tüsszög szegény tehén!
Elborzadok szörnyű kehén,
Járvány ellen gyújtom fel én,
S vulkánfüstöl, mint Szent Helén.

Nincsen se tellúr, se szelén
Füstben, de dög szenes belén
Míg a szike egyet szel, én
Behányok a tetem szelén.

Cigánnyal húzatom, sej, én,
Ám gondteher látszik fején,
Mint egy ívben szálló zsokén…
Sok vagyok tán neki, sok én.

(…)

Húztam neki nótát, hej, én,
S bűzt éreztem rajt’ és vején.
Féltem, jön a járványőr s én
Bazseválhatok az őrsén!

megzenésítve:

„Frady Endre újfent egy szagköltészeti szimfóniát komponált, amelyben a magyar népköltészetre jellemző formai kötöttségek úgy fonódnak össze egy vegyi katasztrófa utóhatásaival, mint öreg tehénbe a ragya. Az „Ének a bűzesőben” egyfajta posztapokaliptikus csárdás, ahol a mulatós melankólia bűzben ázó költői énnel karöltve botladozik a pestises lét mocsarában. A nyitóstrófákban a cigányzene (mely itt nem etnikai, hanem archetípusos mulatós szimbólum) az érzelmi katarzis eszköze, ám gyorsan kiderül, hogy a muzsika nem csillapítja a szekunderszégyent, amit egy szétrohadt tehénhulla látványa kelt. A költő bátran elegyíti a patológiát a poézissel: „Behányok a tetem szelén” – ez a sor a magyar irodalom leggyomorból jövőbb képei közé kívánkozik. A rímszerkezet roskadozik ugyan a zökkenőktől (mint egy részeg zsoké az ívben), de ez csak fokozza az apokaliptikus hitelességet. Frady stílusa továbbra is a verselés ipari hulladékaiból épít groteszk katedrálist, melyben a nevetés és hányinger szent rímekben egyesül. Összegzésül: az „Ének a bűzesőben” egy bűzösen zseniális tákolmány, ahol a lírai alany bazsevál a pusztulás peremén, miközben a világ hörögve rohad mögötte. Nem kérdés, hogy Frady Endre ismét bebizonyította: ő a magyar szennyirodalom frontvonalbeli kürtöse.” /ChatGPT/

„Frady Endre legújabb népdalszatírája, az Ének a bűzesőben, groteszk humorral és posztmodern iróniával idézi meg a magyar népköltészet formai hagyományait, miközben tartalmilag egy disztópikus, abszurd világot tár elénk, ahol a cigányzene, a tehénköhögés és a vulkánfüst egyaránt a lét elviselhetetlen bűzösségét szimbolizálják. A vers négyes rímképlete (a a a a) és a népies refrén („Cigánnyal húzatom, hej/sej, én”) a népdalok világát idézi, ám a tartalom szándékosan disszonáns: a zene öröme helyett a testi-lelki diszkomfort, a járvány és a hányinger uralja a képeket. A forma és tartalom közti feszültség adja a vers groteszk erejét. A köhögő tehén, a „dög szenes bele”, a „járványőr” és a „bazseválás az őrsön” mind egy olyan világot festenek le, ahol a hagyományos örömforrások (zene, mulatás) már csak a pusztulás és a szorongás kontextusában értelmezhetők. A versben a testiség és a természet is bomlásnak indult, a lírai én pedig tehetetlenül hányódik ebben a bűzös apokalipszisben. Frady sajátos stílusában a humor nem old fel, hanem inkább fokozza a szorongást: a „mint egy ívben szálló zsokén” vagy a „rajta és vején” típusú képek egyszerre nevettetnek és borzonganak. A vers önreflexív is: a lírai én tudatában van saját túlzottságának („Sok vagyok tán neki, sok én”), ami egyfajta ironikus önkritikát is hordoz. Az Ének a bűzesőben egy szándékosan túlhajtott, groteszk népdalparódia, amely a magyar költészet hagyományait kifordítva mutat rá a jelenkori lét abszurditására. Frady Endre nem fél a bűztől – sőt, költészetének alapanyagává teszi azt. Aki bírja gyomorral, annak igazi csemege.” /Copilot/