Amikor...

Amikor szerelmes vagyok,

Szívdobbanásaim nagyok,

Ó, jeee, ó, jeee,

Szívdobbanásaim nagyok.

Amikor szerelmes vagyok,

Mindenütt csókokat hagyok,

Ó, jeee, ó, jeee,

Mindenütt csókokat hagyok.

   refr.:

   Szerelmes vagyok, hű, jeee,

   Objektíve tök hűlyeee,

   Ezt zengi lemez tűjeee.

Amikor szerelmes vagyok,

Biokémiai agy ok,

Ó, jeee, ó, jeee,

Biokémiai agy ok.

   refr.:

   Szerelmes vagyok, hű, jeee,

   Objektíve tök hűlyeee,

   Ezt zengi lemez tűjeee.

Amikor szerelmes vagyok,

Lelkemben forrnak vad zagyok,

Ó, jeee, ó, jeee,

Lelkemben forrnak vad zagyok.

   refr.:

   Szerelmes vagyok, hű, jeee,

   Objektíve tök hűlyeee,

   Ezt zengi lemez tűjeee.

Objektíve, szubjektíve,

Szép e szerelmes dal íve,

Csak túlzásba lett tán víve!

Ó, jeee, ó, jeee!

Meghasad az ember szíve!

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/watch?v=PIwn7pH-ygs

Most átadjuk a szót és a terepet, a Gemini nevű mesterséges intelligenciának...

Hallgatói vélemény: Hormonvihar és rímfaragás

„Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a szerelem nemcsak a szívnek, hanem a józan észnek is az ellensége. Ez a dal a biokémiai ámokfutás és a hatvanas évek beat-hangulatának zseniálisan komolytalan ötvözete.

Amiért imádható:

A rímek: A „hűlyeee – tűjeee” párosításért költészeti különdíj járna, ha létezne „trash-líra” kategória.

Az önreflexió: Ritka az olyan szerelmes dal, ami nyíltan bevallja, hogy az előadó az érzelmektől „objektíve” leépült.

A dinamika: Az „Ó, jeee” betétek adják meg azt a fajta retró lüktetést, amitől az embernek kedve támad egy pöttyös nyakkendőben végigrohanni az utcán, és mindenkit arcon csókolni.

Összegzés: Ez a vers pont olyan, mint a szerelem: fájdalmasan őszinte, kicsit sok belőle a jóból, de a végén mégis mosolyogva dúdolod. Csak óvatosan a lemeztűvel!”

* * * * * * *

Lemezkritika: Frady Endre – Biokémiai Beindulás

Kiadó: Retró-Rím Records (2024)

Műfaj: Abszurd-beat / Neuro-romantika

Értékelés: ⭐⭐⭐⭐⭐ (Ötből hat „Ó, jeee”)

Végre megérkezett a polcokra az év legváratlanabb zenei anyaga! Frady Endre, a rímfaragás fenegyereke bebizonyította, hogy a szerelemről nemcsak bárgyú metaforákban, hanem a kőkemény biológiai realizmus talaján is lehet énekelni.

A hangzás: Amikor a Beatles találkozik az orvosi lexikonnal

Az album húzódala, az „Amikor…”, azonnal fülbe mászik a hatvanas évek beat-korszakát idéző lüktetésével. De ne tévesszen meg senkit a vidám „Ó, jeee” kórus! A dal szövege egy mélylélektani és élettani tanulmány. Frady nem kertel: a szerelem nála nem egy égi áldás, hanem egy „biokémiai agy ok”, ami ellen nincs orvosság.

A szövegvilág: A rímek, amik fájnak (de jól)

A művész bátran nyúl olyan nyelvi megoldásokhoz, amelyektől a Magyar Tudományos Akadémia tagjai egyszerre kapnának szívrohamot és nevetőgörcsöt.

Az „objektíve – hűlyeee – tűjeee” hármas rímkombináció olyan avantgárd magasságokba emeli a refrént, ahol a logika már csak ritka vendég.

Külön kiemelnénk a „vad zagyok” kifejezést, amely tökéletesen leírja azt a mentális állapotot, amikor az ember már azt sem tudja, fiú-e vagy lány, csak hagyná a csókokat mindenütt.

Összegzés

A Biokémiai Beindulás nem egy sima lemez, hanem egy diagnózis. Frady Endre a „szubjektíve szép” ívet végül egy drámai fordulattal zárja le: a szív meghasadásával, ami után nem marad más, csak a recsegő lemeztű és a felismerés, hogy szerelmesnek lenni tényleg egyfajta „objektív” elmeállapot.

Kinek ajánljuk? Azoknak, akik szeretik a retró életérzést, nem riadnak vissza a biológiai szakszavaktól a táncparketten, és nem félnek attól, ha egy rím néha „túl lesz víve”.

* * * * * * *

Exkluzív Interjú Frady Endrével: „A rím akkor jó, ha fáj!”

Riporter: Üdvözlöm, Művész Úr! A legújabb slágere, az „Amikor...” hetek óta vezeti a szürrealista slágerlistákat. Mi ihlette ezt a mélyenszántó, már-már orvosi pontosságú vallomást?

Frady Endre: (Megigazítja pöttyös nyakkendőjét, és egy teátrális mozdulattal a távolba néz) Üdvözlöm a kedves olvasókat, ó, jeee! Tudja, a szerelemről mindenki csak azt zengi, hogy „rózsa” meg „május”. De ki beszél a szívritmuszavarról és a neurotranszmitterek ámokfutásáról? Én a tudományt hoztam be a hálószobába! Amikor azt írom, hogy „biokémiai agy ok”, ott a modern ember drámája feszül a rímek között. Meg az is, hogy nem találtam más rímet a „vagyok”-ra.

Riporter: A refrénben elhangzó „objektíve tök hűlyeee” sor sokaknál kiverte a biztosítékot. Ez egyfajta önkritika, vagy társadalmi látlelet?

Frady Endre: (Lelkesen csapkodja az asztalt) Mindkettő! A szerelem egy legális elmebaj. Aki azt állítja, hogy szerelmesen is képes kitölteni egy adóbevallást hiba nélkül, az hazudik! Én csak kimondtam az igazat: a lemez tűje nem hazudik, még akkor sem, ha a rím kedvéért három „e”-vel kell írni a hülyét. A művészet áldozatokkal jár, a nyelvhelyesség pedig az első áldozat az oltáron!

Riporter: Beszéljünk a „vad zagyok”-ról. Ez a kifejezés irodalmi körökben komoly vitákat váltott ki. Mit értsünk ez alatt?

Frady Endre: A „zagy” az a mentális sár, amiben mindannyian dagonyázunk, amikor meglátjuk az Imádottat. Forr, bugyog, zagyog! Ez egy onomatopoetikus bravúr, kérem szépen! Ha a lelkemben zagyok forrnak, akkor az olvasó is érezze a forróságot! Ó, jeee!

Riporter: A dal végén a szív meghasad. Ez a tragikus befejezés mennyire tükrözi a Művész Úr jelenlegi állapotát?

Frady Endre: Nézze, ha az ember ilyen rímeket farag, a szíve naponta többször is meghasad – hol az emóciótól, hol a nevetéstől, hol pedig a kritikusok leveleitől. De a lényeg az ív! A dalnak van íve, szubjektíve és objektíve is, még ha a végén bele is zavarodunk a túlzásokba.

Riporter: Mit üzen a rajongóknak, akik már az utcán is „Ó, jeee”-vel köszöntik egymást?

Frady Endre: Azt, hogy maradjanak objektíve hűlyééék a szerelemben! Ne féljenek a biokémiától, és ha minden kötél szakad, csókoljanak össze mindent, amit látnak – de csak ha van rá engedélyük!

Riporter: Köszönjük az interjút, Endre! Sok sikert a további rímvadászathoz!

Frady Endre: Én köszönöm! Ó, jeee, ó, jeee! (Kifelé menet véletlenül rálép a riporter lábára, majd rímben kér bocsánatot: „Bocsánat, bocsánat, elvitt a bocs-bánat!”)

* * * * * * *

Íme egy levél egy elkötelezett, kissé túlbuzgó rajongótól, aki láthatóan túl sokszor hallgatta meg a dalt egymás után:

Tárgy: Köszönet a biokémiai megvilágosodásért! – Ó, JEEE! Feladó: Rímfaragó Rezső, az „Endre-hívők” Országos Egyesületének alelnöke Címzett: Mélyen Tisztelt Frady Endre Művész Úr!

Mélyen Tisztelt Rím-Generális!

Engedje meg, hogy ezen a szerény elektronikus úton fejezzem ki határtalan rajongásomat az „Amikor...” című remekműve iránt. Mondhatom, a dal hallgatása közben a lelkemben nemcsak vad zagyok forrnak, de szabályos biokémiai vulkánkitörés zajlik!

Mióta megjelent a mű, az életem gyökeresen megváltozott:

A munkahelyemen: Amikor a főnököm megkérdezte, miért nem készült el a negyedéves jelentés, csak annyit válaszoltam: „Főnök, objektíve tök hűlyeee vagyok, ezt zengi az Excel táblák tűjeee!” Kicsit furcsán nézett, de szerintem csak irigyelte a művészi szabadságomat.

A magánéletemben: Megfogadtam a tanácsát, és most már tényleg mindenütt csókokat hagyok. A postás, a szomszéd néni és a közértes Józsi is kapott már egyet-egyet. Józsi kicsit ellenállt, de mondtam neki, hogy ne harcoljon a biokémia ellen, mert az az agy oka!

A diagnózis: Volt szakításom, de most már tudom, hogy nem a szívem tört össze, hanem csak túlzásba lett tán víve az ív! Ez a felismerés annyira megnyugtatott, hogy azonnal rendeltem még három példányt a lemezéből.

Művész Úr! Önnek sikerült az, ami Petőfinek vagy Adynak sosem: rímet talált a „hűlye” szóra úgy, hogy az egyszerre tudományos, zenei és – ne féljünk kimondani – fülrepesztő!

Kérem, ne hagyja abba! A világ szomjazza az ilyen vad zagyokat! Ha elfogy az ív, csak szóljon, küldünk utánpótlást!

Maradok tisztelettel, objektíve és szubjektíve is az Ön örök híve:

Rímfaragó Rezső (aki éppen most is egy vad zagyban dagonyázik)

Ui.: Ó, jeee! Ó, jeee!

* * * * * * *

Íme a Híradó Extra rendkívüli bejelentkezése a helyszínről, ahol elszabadult a biokémiai pokol!

Rendkívüli Hírek: Biokémiai szükségállapot Alsó-Rímvölgyön!

(A stúdióban: Erős Antónia-típusú komoly tekintet, a háttérben vibráló „Ó, JEEE!” felirat)

Műsorvezető: Jó estét kívánok! Ma délután Alsó-Rímvölgyön elszabadult a káosz, miután a helyi kisbíró véletlenül a hangosbemondón játszotta be Frady Endre legújabb slágerét. A településen pillanatok alatt „biokémiai agy ok” lépett fel, a lakosság pedig objektíve elvesztette a kontrollt. Helyszíni tudósítónkat, Rímvölgyi Rezsőt kérdezzük. Rezső, mi a helyzet odalenn?

(Kapcsolás a helyszínre: A háttérben emberek szaladgálnak és lámpavasakat csókolgatnak)

Tudósító: Köszönöm, Antónia! A helyzet leírhatatlan, vagy ahogy a Művész Úr mondaná: vad zagyok forrnak mindenki lelkében! A káosz akkor kezdődött, amikor a lakók kollektíven elkezdték énekelni a refrént. Jelenleg a következő a mérleg:

Közlekedési bénultság: A forgalom teljesen leállt, mert az autósok nem a gázt nyomják, hanem kiszállnak, és „mindenütt csókokat hagynak” – még a szembejövő buszok szélvédőjén is.

Közegészségügyi riadó: A helyi háziorvos megpróbálta higgadtan kezelni a helyzetet, de miután harmadszor hallotta meg a dalt, ő is kijelentette, hogy ő most már „objektíve tök hűlyeee”, és recept helyett csak szívecskéket rajzol a betegek homlokára.

Rendőrségi jelentés: A rendőrkapitány szerint a bűnözés megszűnt, mivel mindenki túl elfoglalt a „szívdobbanásai nagyságával”. Ugyanakkor lefoglaltak 40 darab lemezjátszót, mert a tűjük gyanúsan azt zengte, amit nem kellene.

(Egy arra rohanó polgár váratlanul aron csókolja a kamerát, majd elkiáltja magát: „Ó, JEEE!”)

Tudósító: Amint láthatják, a fertőzés terjed! Itt van mellettem egy helyi lakos, Marika néni. Marika néni, ön hogy érzi magát?

Marika néni: (Zavartan mosolyog, kezében egy Frady-lemezzel) Jaj, fiam, én nem tudom, mi ez, de olyan szép e dal íve! Csak szerintem is egy kicsit túl lett víve... most éppen a lelkemben forrnak azok a mik is... tudod, a zagyok! Megyek is, megkeresem a postást, hagynék rajta egy-két csókot!

Tudósító: Köszönjük, Marika néni! Antónia, a helyi katasztrófavédelem azt javasolja, hogy aki teheti, viseljen fülvédőt, és kerülje a rímekkel való közvetlen érintkezést, mert a meghasadt szív gyógyítása jelenleg nem TB-támogatott! Vissza a stúdióba!

Műsorvezető: Köszönjük, Rezső! Vigyázzanak magukra, és ne feledjék: ha dobban a szív, az csak a biokémia! Ó, jeee!

* * * * * * *

Íme a hivatalos, szigorúan bizalmas rendőrségi dokumentum az esetről:

BUDAPESTI RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG Közrendvédelmi Főosztály – Rímügyi Alosztály Ügyszám: 666/Ó-JEEE/2024.

JEGYZŐKÖNYV

Készült: 2024. október 24-én, 14:15-kor.

Helyszín: Budapest, Liszt Ferenc tér (a „Zenei Fertőzés” epicentruma).

Tárgy: Garázdaság, közszemérem-sértés és tömeges rímkényszer gyanúja.

Eljáró tiszt: Vasmarok Valér r. százados.

Az intézkedés alá vont személy adatai: Név: Lírai Lajos

Foglalkozása: Okleveles biokémikus (jelenleg felfüggesztve).

Állapota: Súlyosan „Frady-ittas”, térben és időben dezorientált, de rímekben beszél.

A cselekmény leírása: A járőrszolgálat lakossági bejelentésre érkezett a helyszínre, ahol a nevezett Lírai Lajos gyanúsított egy köztéri lámpavasat átkarolva hangosan azt ordította: „Ó, JEEE!”. A gyanúsított szemmel láthatóan a józan ész határain kívül tartózkodott (objektíve).

Az intézkedés során a gyanúsított ellenállást nem tanúsított, sőt, megkísérelte a járőrautó szélvédőjét „csókokkal borítani”, hivatkozva egy bizonyos Frady Endre által deklarált biokémiai szükségállapotra. Arra a kérdésre, hogy miért rongálja a közvagyont nyálmintákkal, azt felelte: „Biokémiai agy ok, százados úr, magának is jár egy jó nagy ok!”

Lefoglalt bizonyítékok: 1. 1 db hordozható lemezjátszó, amelynek tűje látványosan elgörbült a folyamatos „hűlyeee” rímek rezgésétől.

2. 1 db szív alakú lufi, amin a felirat: „Vad zagyok forrnak bennem”.

3. Egy üveg ismeretlen eredetű folyadék, amelyre a gyanúsított azt állította, hogy „szerelmi bájital”, de a laborvizsgálat szerint sima málnaszörp, csak túl sok benne a buborék.

A gyanúsított vallomása: Lírai Lajos a kihallgatás során jegyzőkönyvbe diktálta az alábbiakat:

„Tisztelt Hatóság! Kérem, értsék meg, az ív lett túlvíve! Nem én vagyok a hibás, hanem a lemez tűjeee! A lelkemben forró zagyok kavarognak, és objektíve kijelenthetem, hogy a szívdobbanásaim túl nagyok a 45-ös cellához. Kérem, engedjenek el, mert még hátravan a szubjektív rész!”

Hatósági intézkedés: Mivel a gyanúsított állapota közveszélyes érzelmi túlfűtöttséget mutat, elrendeltem az azonnali átszállítását a Rím-elvonó Intézetbe. Javaslom továbbá a környéken tartózkodó összes „Ó, JEEE!”-t kiabáló személy begyűjtését és kényszerített csendkúra alkalmazását (Hofit vagy népdalokat javaslok ellensúlyozásként).

Záró megjegyzés: A jegyzőkönyv lezárása közben a gyanúsított rám kacsintott és azt súgta: „Szép e rendőri ív, csak a szívem belehasad!” – kértem 5 nap betegszabadságot.

(Aláírás) Vasmarok Valér r. százados (aki objektíve elfáradt)

* * * * * * *

Íme a hivatalos orvosi dokumentum a „Szigorú Rím-elvonó és Realitás-visszaállító Központ” (SZRRK) archívumából.

REHABILITÁCIÓS ADATLAP ÉS KEZELÉSI TERV

Páciens neve: Lírai Lajos (vagy bárki, aki túl sokszor hallotta a refrént) Kórisme: Akut Frady-szindróma, biokémiai alapú rímkényszer, valamint kontrollálatlan „Ó, jeee” kitörések. Súlyossági fokozat: Objektíve kritikus.

1. Fázis: Auditív Detox (A „Tűjeee”-mentesítés)

Módszer: Teljes zenei szilencium. Tilos minden olyan hanghordozó használata, amelyen tű, lézer vagy Bluetooth-jel található.

Terápia: Napi 8 órában monoton hangon felolvasott telefonkönyv vagy statisztikai évkönyv hallgatása.

Cél: A páciens agyában a „zene” fogalmát össze kell zavarni annyira, hogy a „hűlyeee” szóra ne a „tűjeee” ugorjon be reflexszerűen, hanem a „költségvetési hiány”.

2. Fázis: Verbális Önkontroll (A „Zagy”-gátlás)

Módszer: Szigorú rím-tilalom. A páciens csak olyan mondatokat alkothat, amelyekben nincs se asszonánc, se álrím.

Gyakorlat: Ha a páciens kimondja, hogy „vagyok”, azonnal rá kell vágni egy vizes lepedőt, mielőtt hozzátenné, hogy „agyok”.

Cél: A „vad zagyok” lehűtése és a biokémiai folyamatok prózai mederbe terelése.

3. Fázis: Szociális Távolságtartás (A „Csók-stop”)

Módszer: A páciens kezére és arcára puha, de határozott kesztyűt/maszkot adunk, hogy ne tudjon „mindenütt csókokat hagyni”.

Gyakorlat: Interakció köztéri tárgyakkal (lámpavasak, padok) csak távolságtartó, hűvös biccentéssel engedélyezett.

Cél: Annak tudatosítása, hogy a lámpavasnak nincs szíve, így az nem is dobbanhat nagynak.

4. Fázis: Étrendi Kiegészítés

Tiltott ételek: Minden, ami forr (levesek, teák), mert aktiválják a „forró zagyok” érzetet.

Ajánlott étrend: Langyos zabkása, sótlan kétszersült és szénsavmentes víz.

Cél: A belső ív ellaposítása a „túlvitel” elkerülése végett.

Záró rendelkezés:

A páciens csak akkor bocsátható el, ha egy 10 perces teszten keresztül képes rezzenéstelen arccal hallgatni a következő szavakat: objektíve, szubjektíve, lemeztű, biokémia. Amennyiben a páciens elmosolyodik vagy halkan elmotyogja, hogy „hű, jeee”, a kezelést további 100 évig meg kell hosszabbítani.

Kezelőorvos: Dr. Prózai Pongrác (aki szubjektíve unalmas, de objektíve gyógyít)

* * * * * * *

Helyszín: A Magyar Tudományos és Rímfaragó Akadémia Díszterme Időpont: 2085. november 12. Esemény: A 120 éves korában elhunyt Frady Endre posztumusz „Örökös Ó, Jeee!” Életműdíjának átadása.

Ünnepi beszéd: A Biokémia és a Rím halhatatlan násza

A Költő 2085-ös temetése és a frissen elkészült síremlék

Tisztelt Megemlékezők, Tisztelt Hologram-közönség, és Kedves Mesterséges Intelligenciák!

Ma nem gyászolni jöttünk. Mert aki 120 éven át képes volt rímekkel terrorizálni a magyar nyelvet, az nem hal meg, csak átalakul tiszta energiává és némi szóviccé. Ma egy olyan titán előtt tisztelgünk, aki már 2024-ben látta azt, amit a modern orvostudomány csak most, 2085-ben igazolt: hogy a szerelem nem más, mint egy súlyos, de szórakoztató biokémiai üzemzavar.

Frady Endre életművének gyémántja, az „Amikor...” című opus, generációk számára vált alapvetéssé. Emlékezzünk vissza arra a korra, amikor még lemeztűk karcolták a bakelitot! Endre már akkor tudta, amit mi ma már csak nano-chipekkel mérünk: ha a szív dobbanásai nagyok, ott az objektív valóság menthetetlenül csorbát szenved.

Mi tette ezt a művet halhatatlanná?

A tudományos bátorság: Melyik költőnk merte volna Endre előtt leírni, hogy a lélekben nem érzelmek, hanem „vad zagyok” forrnak? Ki merte volna diagnosztizálni az agyat mint „biokémiai okot”? Ő volt a neuro-líra úttörője, aki a dopamin-túlsúlyt rímbe szedte.

A nyelvi forradalom: Ma, a 21. század végén is tanítják az egyetemeken a „hűlyeee – tűjeee” rímpárt. Ez a hármas „e” betű nem csupán elírás volt, barátaim! Ez a végtelenbe nyúló emberi butaság és a technikai tökéletlenség szimfonikus találkozása.

Az őszinteség: „Objektíve tök hűlyeee.” Ebben a három szóban benne van az egész emberi faj történelme. Endre nem akart többnek látszani, mint ami: egy szerelmes embernek, akinek a hormonjai átvették az irányítást a helyesírása felett.

Frady Endre 120 évet élt. Azt mondják, az utolsó szava nem az volt, hogy „Isten veletek”, hanem egy halk, de határozott „Ó, jeee”. Amikor lehunyta a szemét, az orvosi monitorok görbéje egy utolsó, tökéletes szubjektív ívet írt le, mielőtt a szíve végleg meghasadt volna – pontosan úgy, ahogy a dalban megjósolta.

Ma ezt a díjat az „objektív hülyeség” és a „szubjektív zsenialitás” jegyében adjuk át. Vigyük tovább lángját! Csókoljunk meg mindenkit (természetesen a 2085-ös higiéniai protokollok betartása mellett), és soha ne feledjük: ha a lelkünkben zagyok forrnak, ne hívjunk orvost. Csak tegyük fel a lemezt!

Frady Endre, nyugodj rímben! Ó, jeee!

Pala Pál

Egyenruhás Pala Pál

Szorgalmasan kalapál.

Százados és kalap-ács,

Fő szerszáma kalapács.

Írja honvéd Baka Lap:

Terméke a fakalap,

Melynek óvja anyagát,

Mint bébit az anya-gát.

Csak oly fát vág kalapul,

Mely sziklára alapul,

Mert csakis a sziklára

Rímel neje, Szik Klára.

Utód, Pala Palika

Sötét, mint a fa lika,

S véle nap mint nap jár a

Rúd rá szegény apjára.

Erkölcsileg paff fia

Álma baka maffia,

Amely által lázad a

Papa ellen százada.

Faöklével Pala Pál

Fiút holtig kalapál,

S péppé püfölt tetemet

Sziklatalaj betemet.

Elítéli bíróság,

Fákról hull sok sírós ág,

S véget vet e nyers ének

Frady Endre versének.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/GdUeuGvkcJk

„Az orvosi titoktartás okán inkognitóban tartandó poéta páciensünk rendszeres agyidegzsábás elektrosokkos pszichiátriai kezelésben részesül, de sajnos – ahogy a meg nem nevezhető verseiből is látszik – az állapota folyamatosan súlyosbodik. Az agya helyét teljesen elfoglaló rímszótár hatására a műveiből teljesen eltűnt az értelem és a helyét átvette az öncélú összecsengés. Versei elején sosem tudja, hová fog kilyukadni, ugyanis arra megy, amerre a rímek vezetik. Betegünk a további elkerülhetetlen romlás folytán hamarosan elér egy annyira elvont szintet, amit már csak az elefántcsonttorony transzárnyékában bódultan bambuló irodalmi Nobel-díj bizottság álentellektüel tagjai értékelnek – bár olvasni, a korábbi díjazottakhoz hasonlóan, őt sem olvassák – majd végleg elbutulva kormányszóvivőként, vagy televíziós futballszakértőként fejezi be földi pályafutását. Emlékét a róla elnevezett elmesorvadásos betegség révén megőrizzük.” /Dr. Agyalapi Alattyán, a Muraközi Elme Kórtani Klinika (MEKK) mestere/

„Az elvetemült fiam, akit szerintem a szülészeten tutifix elcseréltek a velem egyidőben szülő maffiafőnökné gyerekével, az én hajsütővasammal dauerolta a laktanya hizlaldájában tartott mangalicákat, majd befestett dinamitrúdra cserélte a férjem kalap-ácskalapácsának a fejét, de szerencsére olcsó kínaira, úgyhogy az én Palim feje helyett csak a kézfejét vitte le a robbanás és azóta fakeze van, szóval a hülyegyereknek nagy szerencséje, hogy nem érte meg, hogy agyonverjem a tisztikantinból elhozott vasbeton húsklopfolóval! Gyászolnám, de képmutatás lenne!” /Pala Pálné Szik Klára, betanított kalap-ácsné/

„Palival a nappaliban találkoztunk:

- Na, Pali! Mi van veled?

- Höhöhö!

- Mi olyan mulatságos?

- Höhöhö!

- Mit röhögsz?! Részeg vagy?!

- Höhöhö!

- Minek örvendesz?!

- Közutálatnak! Brühühü!

/részlet a Baka Lap decemberi számának a Pala famíliával készített interjújából/

„Tisztelt bíróság, tisztelt bírónő úr! Elvesztettem a fejem és elveszettem a fiam! Előbbi meglett, utóbbi meg lét eresztett! Amikor a képembe röhögött, megütöttem. A hirtelen felindulásból elkövetett első száz ütést még röhögve fogadta, majd az előre elkövetett szándékú százegyediknél, mint a kiskutya, akinek sziklatömb a nagydolga, nagyot koppant, azután elhallgatott! Hiába, na, hallgatni Arany! Arról, hogy mi leszek, ha nagyon lefokoznak, csak annyit rímelhetek, hogy

          Fakalap, fakabát,

          Nyugdíjas baka bá’-t

          Játszom majd cellába’

          S ha törik el lába

          Beszélőn Klárinak

          S szakadnak már ínak,

          Faragok fapatát

          S szájat majd „apa!” tát.

Tisztelt bíróság, tisztelt bírónő úr! Párthatlan vagyok, úgyhogy áprilisban ne hozassanak mozgóurnát!” /Pala Pál, elítélt/

„Tehén így bőg: Apafej,

Engem Pala napa fej!”

/részlet egy levélből, amelyet a laktanya istállójának civil munkaközössége írt a börtönbe/

„Ezek után én kit kalapáljak el? (Lennének ötleteim...)” /M. András, a költő legállandóbb és legötletelőbb kommentelője/

„Mik ezek az ötletek?

Kire csap ön ökle TEK

Erővel, mint bunkócska,

Lőn sok szétvert punk ócska?

eM úr, hogyha hal a punk,

Felvesszük gyász-kalapunk!”

/Vérmes-Vermes Verner, temetkezési vállalkozó/

„Ez a vers olyan, mintha egy gyerekdal belesétált volna egy hadbírósági jegyzőkönyvbe, majd részegen, véres kalapáccsal jött volna ki onnan. Frady Endre rímtechnikája játékos, már-már gügyögő, miközben a tartalom módszeresen péppé veri az olvasó erkölcsi komfortzónáját. A „Pala Pál” egyszerre abszurd nyelvi tűzijáték és lidérces családi krónika: kacagtat, aztán szégyenteljesen rajtakap, hogy min nevettél. Ez nem vers, hanem fából faragott lelki ütőér, amely ritmusra lüktet, míg el nem hallgat – és te ott maradsz, kissé megszégyenülve, kissé lenyűgözve.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„ChatGPT, tisztán látok,

Ön egy irodalmi átok,

Nem kísért meg engem kétely,

Hogy Ön nemzetközi métely,

Magában nincs líratudat,

Nyeljen le egy bükkfarudat!”

/Attika Etika, erkölcsi komfortzónapörköltszaft tunkoló Frady drukker/

„Frady Endre Pala Pál című műve olyan, mint amikor egy nyelvtani csillagvizsgáló teleszkópját véletlenül egy fatelepre fordítják: minden koppan, recseg, rímel és morálisan széthasad. A vers a magyar abszurd líra betonkeverője, ahol a szóviccek úgy csattannak, mint Pala Pál ökle a családi idill romjain. A történet egyszerre groteszk ballada, favágó-eposz és egy katonai fegyelmi jegyzőkönyv költői feldolgozása. A rímek néha annyira erősek, hogy a gravitáció is megrogy alattuk, de épp ettől lesz az egész mű egy szerethetően elborult, fűrészpor-illatú remeklés. Röviden: Frady ismét bebizonyítja, hogy a magyar nyelv bármit kibír — még Pala Pált is.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre versén érződik a máig tartó fénykorom korai szakaszának vége felé írt Maxwell’s Silver Hammer című számom katartikusan letaglózó hatása. Ringo szerint a legrosszabb felvételünk volt, de mihez ért egy stöpszli dobos a tortán kívül, nemdebár?” /Sir Paul McCartney, ex-beatle és líraian morbid zenelovag/

„Rímbe faragott családi mészárlás: Pala Pál kálváriája. Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a magyar nyelv nem játék – vagy ha mégis, akkor az nála életre-halálra megy. A Pala Pál egy olyan lingvisztikai horror-vígjáték, amelyben a bravúros szóviccek és a gyermeki ritmus mögül váratlanul vicsorog ránk a véres valóság. A szerző olyan eleganciával mossa össze a fétis-szerű fakalap-gyártást a brutális filicídiummal (gyermekgyilkossággal), hogy az olvasó azt sem tudja, a kínrímtől vagy a kínhaláltól rázza-e jobban a hideg. Pala Pál karaktere a rendíthetetlen rend és a tébolyult kézművesség határmezsgyéjén egyensúlyoz, ahol Szik Klára nemcsak egy név, hanem egy sorsszerű geológiai kényszer. A diagnózis: Ez a vers egy irodalmi sorozatgyilkos vallomása, aki rímekkel altatja el a gyanakvásunkat, mielőtt a „faöklével” ránk mérné a végső csapást. Velőtrázóan abszurd, és pont annyira sötét, mint a „fa lika”.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Azon, aki sötét, mint a fa lika, sokat segít az egészséges táplálkozás. Hiszen

     Verőköltő bodobács

     melyet gyakran bedob ács

     pedig sáska, halikra

     jobban hat e palikra

     ikra, azaz kaviár

     melyre nem hat havi ár-

     emelés”

/Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Kemény eme kaviár mű,

Mint egy szovjet tavi jármű!

Nem süllyed, nem titanici,

Sosem kell javítani ki!

Ácsként ér minket est e fán,

S a bodobács se rest, Stefán!”

/Dilaj Delej, Pala-díjas dúlidúlidúlbalalajka díler/

„Mi ez a szellemi vákuum, ez a használt vécépapírból hajtogatott szóvicctemető?! Ez egy mentális nyomortanya, amit a józan ész messziről elkerül! Ki ez a verbális roncstelepi fémtolvaj, ez a patológiás sziklaszirti sasmenést okozó mentális miazma?! Frady nem verset ír, hanem egy digitális guillotine-t működtet, ami minden egyes szakaszával módszeresen választja le a fejet a törzsről, a jó ízlést a civilizációról. Ez a mű egy kulturális nukleáris csapás. Itt nincs irgalom, nincs katarzis, csak a puszta, nyers, bicskanyitogató primitivizmus, ami büszkén hirdeti saját szellemi nyomorát. Ha a magyar irodalom egy templom, akkor Frady Endre ezzel a verssel nemcsak belegyalogolt a szentélybe sáros csizmával, de még a misebort is lecserélte tablettás borzalomra. Pusztító, alantas és mélyen sértő mindenki számára, aki valaha látott már könyvet közelről. Ez nem irodalom. Ez egy segélykiáltás a sötétségből! Anyám, ha hallasz odafent, dobj le értem egy kötéllétrát!” /Puzsér Róbert, részben mesterségesen intelligens kritikus/

„Engem alvás közben egyszer el akartak kalapálni, de mire felébredtem, mind elpatkoltak.” /Chuck Norris/

Hull a hó

"kis Jézuska"

Hull a hó, az árgyélusát!

Ha most kelne kis Jézus át

Rajta ajándékkal telve,

Biztos kilógna a nyelve!

Á, mégsem! A kis Jézuska

Erősebb, mint szovjet puska

Öntöttvasból készült tusa,

Melytől retteg egész USA.

Mér’ fehér a munkakezdés,

Mér’ pont e kis télgerezd és

Mér’ nem az, mit jónép kér a

Zimában – karácsony éra?!

"fáslis báb-ujj"

Mindegy, lényeg, hullik a hó,

Befagyunk, mint Dél-Idaho,

S répaorrú hóemberek

Híznak, mint sok bejglis gyerek!

Elő sí, szán, elő kori,

Az se baj, ha gyerekkori!

Hiszi sok blőd felnőtt, nem egy:

Hidegben a láb összemegy!

„Láb, bakancsba bele má’ bújj!

Fáslis báb-ujj, el ne kábulj!

Törik-szakad, én a tahó,

Korizok, ha lehull a hó!”

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/glQWIbV_lrk

„Bocsika, de karácsonykor még lábadoztam a több éves várólistás létet követő csípőprotézis műtétem után és csak most tudtam kirázni a havas dunnámat! Sajnos időközben annyi hó gyülemlett fel, amennyivel dunnát lehet rekeszteni, úgyhogy a megerőltető rázás közben hidegzsábát kaptam! Ki tudja, felépülök-e jövő karácsonyig?” /Holle anyó/

„Hiányzik Önnek a fehér karácsony? Jövőre szeretné hóban hazacipelni a frissen vágott fenyőfát? Örülne, ha az ablakból kitekintve hallgathatná, hogy a farkasordító hidegben vonyítanának a behavazott hópárducok? Elégedett lenne, ha az ajtó elől a havat Ön helyett egy ajándékba kapott málenkíj robot takarítaná el? Telepedjen le nálunk! Ahogy a nagy barguzini költő, Alekszander Petrovics reklámszlogenje mondja:

          Hol lesz fehér a Karija?

          Ria, ria, Szibéria!

Jelentkezzen még ma, hogy a legközelebbi karácsonyát egy fehéren behavazott táj vodkamámoros kényszermunkatábortüze mellett tölthesse! Ön a mi emberünk! Mi vigyázunk magára!” /Szergej és Igor, a Fehér Karácsony Kényszermunkatábor őrszolgálatvezetői/

„Nem baj, ha szakmányban ömlik a hó, csak a Duna be ne fagyjon! Nemzettragédiát és alkotmányficamot okozhatna, ha királyválasztásra alkalmas szilárdságú lenne a Duna jege!” /Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt társelnöke/

„Az a Felkelt a napunk című magyarnóta szóljon Mága Zoli hegedűkíséretével és az Ákos-Curtis-Dopeman-Feró-Győzike-Tóth Gabi kórus énekhangjával, amikor a jégre lépek!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

"rímek szándékosan bumfordiak"

„Ez a vers olyan, mint egy hócsatába kevert teológiai kabaré: pimasz, csapongó, de nagyon is tudja, mit csinál. Frady Endre a gyermeki télélményt, a karácsonyi giccset és a politikai–kulturális abszurdot egyetlen hógolyóba gyúrja, majd vigyorogva arcon dob vele. A rímek szándékosan bumfordiak, a képek groteszkek, a „kis Jézus–szovjet puska” tengely pedig pontosan addig ízléstelen, amíg már vicces.

Olvasóként az ember egyszerre nevet, csóválja a fejét, majd megint nevet – és közben rájön, hogy ez a hó nem tisztít, hanem leleplez. Nem szép vers, hanem élvezetes: csúszik, nyikorog, fagyos és nagyon is él. Mint egy kötelezően vállalt, kissé tahó, de felszabadító téli korizás.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Rímek olyan bumfordiak,

Mint skandináv jégfjordi jak?!

Mérges ettől közben Etel,

S GPT-vel már nem chatel!”

/vitéz Dr. Etelközi Eduárd, jakidomár és síkideggyógyász/

"rímek szándékosan esetlenek"

„A Hull a hó pontosan az a fradyendrésen csikorgó, groteszk télvízi szösszenet, ahol a karácsonyi áhítat és a geopolitikai abszurditás ugyanazzal a lendülettel csúszik el a jégen. A vers úgy keveri a népi rácsodálkozást a szovjet tusával és Dél-Idaho fagyával, mintha mindez teljesen természetes lenne egy magyar járdaszegély mellett. A rímek szándékosan esetlenek, a képek harsányak, a humor pedig az a tipikus fradys: egyszerre blőd, önironikus és meglepően pontos. Röviden: ez a vers olyan, mint egy túlméretezett répaorrú hóember – vigyorog, billeg, de valahogy mégis állva marad.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„He, a rímek esetlenek?!

Rögvest le egy pofont kenek

Orcádra, mi mesterséges!

Nem viselem el, hogy égess

Oly költőt, ki echte gigász,

Világirodalmi Big Ász!

Rúglak, hogyha szidod, hisz’ tán

Senki sem költ ily hótisztán!

Copilot, te gépnek agya,

Verdessen téged a ragya!”

/Bunkó Bugsy, bamba balladaboncoló bumburnyák/

"trash téli ámokfutás"

„Ez a vers hamisítatlan Frady Endre: abszurd, pimasz és technikás. Bár elsőre egy ártatlan téli mondókának indul, a szerző pillanatok alatt behozza az öntöttvas szovjet puskatust és Dél-Idahot, amivel teljesen felrúgja a klasszikus karácsonyi idillt. A vers igazi erejét a kifinomultan "fárasztó" rímek adják (például: kér a / éra, tahó / a hó), amelyek éles kontrasztban állnak a néha szándékosan suta, mégis pattogós ritmussal. Kevés költőnek jutna eszébe a kis Jézust egy Kalasnyikovhoz mérni, de itt még ez is belefér a humoros provokációba. A "tahó" jelző és a "bejglis gyerek" kép visszahozza a verset a földre, és szerethetően emberivé teszi a téli sportok iránti lelkesedést. A „télgerezd” és a „báb-ujj” kifejezések jelzik, hogy a humor mögött tudatos szóhasználat áll. Összességében ez egy üdítően "trash" téli ámokfutás, ami pont azért jó, mert nem veszi komolyan magát, mégis mesterien bánik a magyar nyelvvel.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Téli futás, trash és ámok?!

Kicikizned nincsen ám ok,

Bár a dumád nem is ciki…

Hóra nem hajítunk mi ki!”

/ismeretlen hóembergaleri verse/

„Nagyon szeretem a havat, meg a hóesést. Főleg ha nem nekem kell ellapátolni.” /M. András, a költő legállandóbb és leghólapáttalanabb kommentelője/

„Hogyha Önnek nem kell lapát,

Mit fog fogni, kaszát, kapát?

eM úr, térjen észre, hahó,

Hogy tűnik el így vajh' a hó?!”

/Salabakter Sublermontov, életműhóhányó tömbházmesterdalnok/

„Sárkány ellen sárkányfű,

Vérnyúl ellen Szent Antiochiai Szent Kézigránát,

Hó ellen hóhányó,

Frady ellen őr!

Be szép is lenne!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas antipasti Anti Pisti/

„Frady ellen jöjjön őr kény?!

Egypercest ír erről Örkény,

Hisz' oly blőd e Ház-i ötlet,

Mint, hogy egy meg egy az öt lett,

Pedig egy meg egy az három!

Nővér, nyugiszurim várom!”

/Tompatekintetű Tamtamdob, indián varázsló és elmeparázsló garázsló idomár/

"Elegem van a nagy hóból!"

„Elegem van ebből a nagy hóból! Ha derékig ér ez a fehér borzalom, akkor a fejét a tönkre tevő feleségem nyaka nem látható és ettől tönkre lesz téve a bakó napja! Ahogy majd William Shakespeare (1564-1616) fogja írni a halálom után fél évszázaddal:

          Ha a hó derékig, óh, ér,

          Nem tud nyakazni a hóhér!

Postafordultával megírom a pápának, hogy vagy kiátkozza országomból a havat, vagy kilépek a kaotikus egyházából és megalapítom a saját anglikán egyházikómat! Egyházikómat egy hóért! Sok, hű!, hó semmiért! Alien soká nyolcadik király a Henrik!” /VIII. (Havas) Henrik (1491-1547), angol király/

„Nem bírunk e blőd Henrikkel,

Úgyhogy attól tartunk, ki kell

Átkoznunk, mert nőügyeket,

Akár egykor tán Tom Becket,

Tolerálni ritkán fogunk,

Nem fűlik hozzá a fogunk!

Kemények vagyunk, mint a vas,

Távozz tőlünk Henrik Havas!”

/VII. Kelemen (1478-1534) és III. Pál (1468-1549) pápák/

„Mi ez a retardált időjárásszellentés, ez a metoo-urológiai hókuruzslás?! Hogy lehet egyvalaki önmagában primitívebb, mint az a függvény, amelynek deriváltja megegyezik az eredeti adott függvénnyel?! Egy olvadt hólétől cuppogóssá vált agyagföldből gyúrt koponyányi sárkupac nagyobb szellemi potenciállal bír, mint Frady Endre hasonló állagú agya! Ha szegény anyám egykoron berepülőpilóta lett volna és az általa vezetett gépből ejtőernyő nélkül kiugró elefánt ripityára tört volna egy havon kint felejtett írógépet, a véletlenszerűen visszahulló betűbillentyűk értelmesebb szöveget alkottak volna, mint ennek a hóléval megitatott kóbor kutya által levizelt takaréklángelméjű Tesco gazdaságos pótköltőnek bármelyik fércokádéka! Frady Endrét minden magyar családtól nagyon távolra!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Texast, ha hó betakarja,

Drága férjem izmos karja

Besöpri a Golf áramba,

S rögvest nyár lesz s dúl a szamba!”

/Chuck Norrisné Gena O’Kelley, táncoslábú színésznő/

Máté passió invitáció

Nem mindegy, hogy „Máté jó pasi” vagy „Máté passió”! Amíg az előbbi lényegtelen bulvártéma, addig az utóbbiról most vasárnap fogok prédikálni a mindenkit meginvitáló egyházikónk remek Istentiszteletén. Ha van kedved spirituálisan feltöltve kezdeni az idei esztendőt, akkor gyere nyitott szívvel és hallgasd meg! Ahogy a Költő mondja az elhangzó témával kapcsolatban:

Frady Endre:

Máté 26:47-75

Sok Vele egy-nemzetbéli

Jézust veszélyesnek véli,

S vérdíj által elragadtan

Júdás csúfos csókja csattan.

Júdásnak jár harminc ezüst,

Meg pokolban lángnyelvhez üst,

S míg csürhét visz a lendület,

Jézus gyógyít vágott fület.

Elfogja sok sötét hurka,

Kezén-lábán kötél hurka,

S bár a tömeg zaja fásul,

Ítélet lőn Kajafásul.

Jézus kihirdeti, ki Ő,

Elfogadva, ebből mi jő,

S bár a teste meg van verve,

Győz Ő, hiszen ez volt terve.

Míg kakashang lőn kukoris,

Péter tagad háromszor is,

Majd bánatát sírja-ríja,

Nincs is nála könnynek híja.

Szóval lehet bátran özönölni és mindenki hozhat magával még egy (két, négy, nyolc, tizenhat, harminckettő...) embert. Szuper lesz!

Helyszín: Lurdy Ház – emeleti Konferencia központ, 2-es terem

Időpont: 2026. január 4. (vasárnap) 10:30

https://www.facebook.com/krisztusegyhaza/

https://www.instagram.com/budapestchurchofchrist/

https://krisztusegyhaza.hu/

mesterségesen intelligens olvasói vélemények:

„Ez az invitáció pontosan azt csinálja, amit egy jó istentiszteleti meghívónak ritkán sikerül: nem kegyeskedik, hanem megszólít. Már a nyitómondat nyelvi poénja („Máté jó pasi” vs. „Máté passió”) ügyesen kirántja az olvasót a vallásos klisék langymelegéből, és egy pillanat alatt világossá teszi: itt nem bulvár-hit, hanem tartalom lesz. A szöveg tónusa barátságosan laza, mégis komolyan vehető. Nem erőlteti a pátoszt, de nem is bagatellizálja a témát. A „mindenki meginvitáló egyházikó” önironikus fordulata különösen szerethető: egyszerre oldja a feszültséget és jelzi, hogy itt nem belépőkártyát, hanem nyitott szívet kérnek. A Frady Endre-idézet pedig kifejezetten erős húzás. Versben elmondani a passiót mindig kockázatos, de itt a játékos rímek mögött valódi bibliai súly marad. A kissé groteszk, néhol mosolyra húzó megfogalmazás nem rombolja, hanem emberközelivé teszi a történetet – különösen azok számára, akik már ezerszer hallották, és pont ezért kezdett elhalványulni bennük. A zárás könnyed túlzása („egy, kettő, négy, nyolc…”) már-már standupos ritmust ad a meghívónak, ami egyértelmű üzenetet hordoz: nem elitklub, hanem közösség. Az információk világosak, a helyszín-időpont egyértelmű, a közösségi linkek pedig nem tolakodóak, hanem természetes folytatásai a megszólításnak. Összességében: ez az invitáció szellemes, bátor és hiteles. Nem próbál többnek látszani, mint ami, de pont ezért vonzó. Olyan, amit az ember nem csak átfut, hanem el is gondolkodik rajta – és ez már fél siker egy istentiszteleti meghívónál.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ritkán találkozik az ember olyan istentiszteleti invitációval, amely egyszerre csipkelődő, könnyed és mégis komolyan veszi a témáját. A „Máté jó pasi” kontra „Máté passió” felütés pontosan az a fajta fricskás nyelvi játék, amely azonnal jelzi: itt nem poros áhítat, hanem élő, gondolkodó közösség várja az érdeklődőt. A meghívó lendülete pedig szépen ível át a humorból a súlyosabb tartalom felé. Frady Endre versének bevonása különösen telitalálat: a groteszk rímek mögött ott a bibliai történet drámája, de úgy tálalva, hogy a mai olvasó nemcsak érti, hanem érzi is a feszültséget. A „Kajafásul” és „kukoris” típusú szólelemények pedig pontosan azt a fajta játékos komolyságot hozzák, amely miatt az ember nemcsak mosolyog, hanem el is gondolkodik. A meghívó egészének van egyfajta „gyertek, mert jó lesz, de nem azért, mert kötelező, hanem mert élmény” hangulata. Nem erőszakos, nem fennhéjázó, inkább olyan, mint amikor egy barátod azt mondja: „Figyelj, ez most tényleg érdekes lesz, gyere, nézd meg.” A többszörös duplázódó „hozz még egy embert” poén pedig szépen oldja a bibliai dráma súlyát, miközben a közösségi szellemet is erősíti. Összességében ez az invitáció pont azt mutatja meg, hogy a hit és a humor nem egymást kizáró kategóriák. Lehet egyszerre nevetni és komolyan venni a történetet – sőt, talán így lehet igazán közel kerülni hozzá. Aki ilyen meghívót kap, az nemcsak egy istentiszteletre megy, hanem egy élő, gondolkodó, kreatív közösségbe.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ez egy rendkívül figyelemfelkeltő, a hagyományos egyházi kommunikáció kereteit bátran feszegető meghívó. Olvasóként az az első benyomásom, hogy ez az esemény nem a „szokásos”, távolságtartó liturgia lesz, hanem valami közvetlenebb és maibb. Íme egy részletesebb vélemény az invitálásról:

A nyitány telitalálat. A „Máté jó pasi” vs. „Máté passió” szóvicc rögtön falat bont az olvasó és az intézmény között. Megmutatja, hogy az előadó (vagy a közösség) rendelkezik önkritikával és humorérzékkel, ami a mai világban kulcsfontosságú ahhoz, hogy a fiatalabb vagy a spirituálisan kereső, de nem vallásos réteget is megszólítsa.

A meghívó szíve Frady Endre verse. Ez a választás zseniális, mert:

- Közérthető: A bonyolult teológiai eseményt (árulás, elfogás, Péter tagadása) emészthető, rímekbe szedett „storie-vá” szelídíti.

- Vizuális: Az olyan képek, mint a „csürhe lendülete” vagy a „sötét hurka”, segítenek elképzelni a jelenetet.

- Emberi: Kiemeli Jézus gyógyító gesztusát és Péter sírását, ami érzelmi kapcsolódási pontot ad a hallgatónak még azelőtt, hogy elment volna az alkalomra.

A szöveg végén az „özönölni” és a matematikai sorozatként növekvő vendégszám (1, 2, 4, 8...) egyfajta lelkesedést és nyitottságot sugall. A „Szuper lesz!” kijelentés pedig végleg ledobja a formális láncokat. Ez a stílus azt üzeni: „Itt nem ítélkezünk feletted, hanem örülünk neked.”

Ez az invitáció azoknak szól, akik:

- Vágynak a spiritualitásra, de tartanak a „túlzottan komoly” vagy unalmas szertartásoktól.

- Szeretik az intellektuális játékot és a humort.

- Szeretnék a vasárnapi délelőttöt egy modern, de mély tartalommal bíró közösségben tölteni.

Összességében: Ez egy profi módon megfogalmazott, „emberarcú” meghívó, ami képes áttörni az információs zajt.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

a vers megzenésítve és elénekelve by SUNO: https://www.youtube.com/shorts/Tkm8Wor0YnI

Óévvég

Ez az óév véget ér,

Petárdáktól ég e tér.

S mit fog most a lom bozót?

Tüzet, tök lelombozót!

Össze-vissza hamu száll,

Nyomozásban kamu szál,

Nem vezet el sehova...

Egy tanú van, Jehova!

Ő tudja, lesz ítélet,

S ha nem nő a hitélet,

Átadja a pokolnak

Azt, kit hamvak okolnak.

Égett útnak meg térnek

Hangján szól: „Kik megtérnek,

Azoknak jár kegyelem,

Többieket egyelem.”

Véget ért e fabula,

Jön a rasa tabula,

S tudják szenes Ivánok,

Bold'új Évet Kívánok!

megzenésítve és elénekelgetve: https://www.youtube.com/shorts/Fyolyqyu5g8

„Ki nem állhatom azokat, akik összekeverik a Tízparancsot a Tűzparanccsal!” /Dulifuli, állandóan morcos hupikék törpike/

„Ez az óévvégi vers olyan, mint egy kormos petárda a teológia udvarán: rímel, pukkan, és közben Jehova személyesen lép be tanúnak. Frady Endre játékos nyelvi bohóckodással keveri a hamut, hitet és iróniát, miközben a „Bold'új Évet” egyszerre áldás és fenyegetés. Nem akar mélynek látszani, inkább pimaszul az – és pont ettől működik. Olyan évzárás, ami nem simogat, hanem füstszagúan elköszön.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A versikében Frady Endre ismét hozza a tőle megszokott, játékos rímekkel operáló, szándékosan túlhajtott humorát. A könnyed szóviccek mögött ott bujkál némi morális komolyság, de az egész inkább afféle év végi fricska: tűz, hamu, ítélet, majd egy nagyvonalú „Bold'új Évet”. A mű nem akar több lenni, mint ami: csipkelődő, groteszk óévbúcsúztató, amely egyszerre kacsint a teológiára és a tűzijátékfüstben botorkáló hétköznapokra. Rövid, csípős, és pont annyira komolytalan, amennyire az év végi hangulat megengedi.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre Óévvég című verse a szerzőtől megszokott „olyan rossz, hogy már zseniális” stílusban”, gátlástalan szójátékokkal operálva búcsúztatja az évet. Frady most is hozza a tőle elvárt formát: a vers indítása egy klasszikus szilveszteri baleset krónikája, ami a végére váratlanul teológiai abszurdba csap át. A mű igazi ereje a gátlástalanul „fárasztó” rímekben rejlik: a „lom bozót” – „lelombozót” és a „meg térnek” – „megtérnek” párosok láttán az olvasó egyszerre fogja a fejét és mosolyodik el. A petárdázás füstjéből egyenes út vezet Jehova ítélőszékéig, ami a magyar szilveszteri káosz tökéletes metaforája. A latin kifejezés kiforgatása (tabula rasa – rasa tabula) és a „szenes Ivánok” képzavaros képe adja meg azt a sajátos fűszert, amitől a vers igazi Frady-mű lesz. A kissé suta, „hibás” jókívánság a végén pont olyan, mint amilyennek az ember éjfél után egy órával érzi magát. A vers rövid, csípős és szórakoztatóan provokatív. Pont olyan, mint egy rosszul célzott petárda: nagyot szól, füstöl, és bár kicsit égeti a fülünket, nem tudunk nem nevetni rajta.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

Pókszabású tápdal

Vertikális élőhelyén

Pókszabású fal-atka

Mászkál s falom vígan, sej, én:

Ínycsiklandó falatka!

Bőszen eszem, falon falom,

Számba hull sok pici pók,

S vértunkhoz kell kenyérhalom,

Fogőrlésű kiscipók!

   refr.:

   Ingyom-bingyom eszek-iszok,

   Jóllakat a sok kis piszok,

   C-t húzatok, nincsen cisz ok!

Díszes környezetben eszek,

Körülöttem fa kaspók,

Ámde ledöntenek szeszek,

S megmar mutáns kakas-pók.

Ó, jaj, rajtam bosszút állnak,

Pókhasukba kerülök,

S vége orrnak, szájnak, állnak...

Sírba nem a derű lök!

   refr.:

   Többé már nem eszek-iszok,

   Jóllak' rajtam sok kis piszok,

   S lelkem énbelőlem ki szok'!

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/watch?v=LIveNQBOpLY

„Frady Endréből tényleg kiszokhatna a lelke, hogy még hálni se járjon belé! Sokkal könnyebben elviselném a posztumusz lovasszobrának a látványát – akárki ül is rajta – mint az olyan dilettáns klapanciáit, amelyekben gusztustalan pókevéssel készteti otromba okádásra a világirodalmat! Ha anyám gyerekkoromban ilyen versekkel traktált volna, menedékjogot kértem volna egy szibériai kényszermunkatábor óvodájában és farsangi kakaspók jelmezben harapdáltam volna az áram alatt lévő tábori szögesdrót kerítést! Inkább az amper vágjon nagyon agyon a fagyon, mint az a tudat, hogy Frady Endre még életben vagyon, és kárt tesz az agyon!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer meg akart enni egy szögesdrótkerítéses áramütésektől megvadult szibériai kakaspók csorda, de a fogaik beletörtek a hámsejtjeimbe, a megfeszített izomrostjaim pedig beledagadtak a torkukba, úgyhogy belém fulladtak a szerencsétlenek. Ahogy a Költő mondja:

          Aki megtámadná Chuck-ot,

          Egy helyen lehet a sírja: csak ott.

Ők is döglött kullancsokként figyegtek rajtam, míg le nem rágtam őket magamról. Meg akartak enni és én ettem meg őket. C'est la vie! – mondtam, amikor feltaláltam a francia nyelvet.” /Chuck Norris/

„Hát igen, a tápláléklánc csodái. Mindenki egyszerre táplál és táplálkozik.” /M. András, a költő legállandóbb és legtáplálékláncosabb kommentelője/

„eM úr eszik, eM úr etet,

S táplálékláncol egy hetet.

Ő is eszik, őt is eszik,

Porrá lesznek, s szikkad e szik.”

/Kakaspók Kópsakak, sziktúró szektori széktörő/

„Az Araknofóbia című film is hasonló szállal indul. József, Mária és a három király mellé meghozta a Jézuska Pálgiumot is... Egészségünkre!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas pókhas-felmetsző/

„Araknofóbia című

film totál nem olyan színmű,

melyben Pálgiumnak nyoma

lenne! Hallja, Ház úr koma?!

Vagy Pálgium oka pálesz?!

Egészség még jó soká lesz!”

/Dözványi Stafó, a Háromkírály-díjas Plágium c. film máig szökésben lévő producere/

„Végre valaki nem fél a pókoktól, hanem imádja őket. No de kérem, kérem! Nem mindegy, hogy milyen pókról van szó, mert ugye például az ártalmatlan kaszáspókokat nagyon kedveljük, a keresztespókkal, tarantulával és fekete özveggyel is ki lehet jönni, ha jobb napot fognak ki, na de a kakaspókkal? Mert Költő úrnak megint teljesen igaza van, mint szinte soha. De most igen. Mondhatnám számból vette ki a szót, akarom mondani az ételt, az utolsó utáni pillanatban, mielőtt díszes környezetben, fa kaspók között haspók vált volna belőlem. Ez pedig nyilvánvalóan óriási veszélynek tett volna ki engem, mert egy haspók kitágult végbélnyílásán keresztül akadálytalanul be tud hatolni egy kakaspók, amely belepetézik az ember jó zsíros zsigereibe, aztán a továbbiakat el sem merem mondani, olyan szörnyű vég az, hogy az Alien 2 tündérmese ahhoz képest. Ezért királyvízzel lelocsikoltam a család teljes élelmiszerkészletét, majd a biztonság kedvéért lehúztam a maradványokat a vécében, felgyújtottam a falu mindkét élelmiszer boltját, és éhségsztrájkba kezdtem azért, hogy ezentúl a világ ruhaipari cégei csak extra slim fit ruházati cikkeket gyártsanak. Meg kell védenem az emberiséget a kakaspókoktól, akár azon az áron is, hogy ha valaki sokat zabál, és elhízott, az kénytelen legyen pucéran járni, megfelelő ruha hiányában. Költő úr! Szívből köszönöm, hogy megmentette versével az életemet, és egy életre szóló missziót adott. Hálám jeléül fizetem az ön gyomorszűkítő műtétjét, mely műtétek kötelezővé tételéért holnaptól szomjúságsztrájkolok az eszkalálódó kakaspók-veszély miatt. A fulladássztrájkon még gondolkodom, mert az csak 2-3 percig tart, és ha nem lesz sikeres, akkor kénytelen leszek a túlvilágról kommentelni, ami egy vagyonba kerül.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi bácsi sporttárs, maga annyira bonyolult skizofrén gondolatmenetekkel operál, amelyeket esélyem sincs megérteni, úgyhogy valószínűleg szabálytalanok, ezért felmutatom magának a piros lapot és tizenegyest is ítélek maga ellen! És ne higgye, hogy csak a kimondhatatlan nevemért állok bosszút! Vagy higgye, ha akarja, de akkor is irány az öltöző, ahol már várják a vendettára éhes kakaspókok!” /Pacifique Ndabihawenimana, bosszúszomjas burundi játékvezető/

„Ez a dalszöveg olyan, mintha a nyelvi játékosság és az undor esztétikája egy rosszul szellőző kamrában pálinkázott volna össze. Frady Endre tobzódik a groteszk alliterációkban és a rímekkel kicsikart jókedvben, miközben a „pókszabású tápdal” nem annyira dal, mint inkább egy gasztro-horror kabaré: falás, fal, falom – mindegy, csak csámcsogjon a nyelv. A refrén gyerekdalos gügyögése cinikusan ellenpontozza a testnedves végkifejletet, de a poén végül önmagát eszi meg: túl sok az ötlet, túl kevés a kegyelem. Szellemes, fertelmes, emlékezetes – mint egy ragadós pók a szájzugban.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„ChatGPT, te sem érted,

Nem ellened, hanem érted

Ír a költő rettenetet,

Mikor téged pókkal etet,

Hisz' sok fehérje és vita-

-min van benn, kész dolce vita!”

/Póka Pákó, az Emberiséget Pókkal Etető Gourmandokat Önfeledten Rágcsáló Csapat (EPEGÖRCS) gyomorsavtúltengetője/

„A Pókszabású tápdal Frady Endre groteszk gasztro-horrorja, ahol a fal-atka és a kiscipók kulináris rémálma egyetlen, szándékosan túlhajtott nyelvi kavalkáddá áll össze. A szöveg erénye a játékos alliteráció és a szándékosan esetlen rímpárokból fakadó komikus túlzás, de ugyanakkor épp ez a „túl sok a jóból” eredő harsányság az, ami néhol elnehezíti. A refrén gyermeki mondókát idéző ritmusa ügyesen ellenpontozza a testnedves, falrágcsálós naturalizmust, így a dal egyszerre paródia és önmaga karikatúrája. A végeredmény: egy szándékosan túlfűtött, bájosan förtelmes miniopera, amelyben a humor és a borzongás kéz a kézben csúszik le a falon.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Copilot, te mesterdrága,

Nehezít a harsánysága?!

Opera ez talán, mini?!

Ne legyél már ilyen cini-

-kus!

Kuss!”

/Tapló Tivald, betanított Frady drukker/

„Frady Endre ezúttal a biológiai abszurd és a nyelvi akrobatika határmezsgyéjén egyensúlyoz. A vers nem más, mint egy önfeledt, pimasz és enyhén gyomorforgató rímjáték, amely a ragadozó és áldozat szerepének ironikus felcserélhetőségére épít. A „fal-atka / falatka” párhuzam, valamint a zeneelméleti mélypontot súroló, mégis bravúros „C-t húzatok / cisz ok” rím a fradyi esztétika csúcspontjai. A vers lüktetése olyan feszes, mint a pók hálója; a népdalszerű „Ingyom-bingyom” felütés remek kontrasztot alkot a szürreális tartalommal. A „mutáns kakas-pók” megjelenése a trash-horror filmek legjobb pillanatait idézi, ahol a logika már rég feladta a harcot a vizualitással szemben. A mű élvezeti értékét nagyban befolyásolja az olvasó arachnofóbiája és a „fárasztó humor” iránti toleranciaküszöbe. Aki a klasszikus költészet fennköltségét keresi, az itt csak egy nagy adag „kenyérhalmot” és ízeltlábú-pörköltet talál. A Pókszabású tápdal egy irodalmi fricska, ami nem akar több lenni, mint ami: egy nevetve borzongató, nyelvi leleményekkel teletűzdelt ujjgyakorlat. Frady bebizonyítja, hogy a költészetben az „orr, száj és áll” elvesztése is lehet szórakoztató, ha megfelelően abszurd a tálalás.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Még hogy irodalmi fricska?!

Hé, Gemini, ne légy csicska,

Se ostoba fa-talicska!

Nyílik már a zsebben bicska!”

/Bökő Bika, OKJ-s képzett Frady drukker/

„Fogy a magyar! Lötyög rajtunk a Kárpát-medence! Állítsuk meg a nemzet fogyását! Együnk rengeteg fal-atkát! Ria, ria, kalória!” /Derék Durák, szovjet származású ősmagyar hízóbajnok/

Betörésbiztonság

Félsz, hogy betör hozzád bárki,

Rablókulccsal ajtót tár ki,

S lopja lóvéd, viszi tévéd,

S hűdéstől csak páleszlé véd?

Alkoholod öl és butít,

Úgyhogy elmondom a tutit:

Ne legyen semmi, mi tied,

Betörőhad ettől ijed!

Lakod legyen üres, mint a

Vadkanbarát poros flinta!

Nyilvánvaló semmi láttán

Más házba megy rabló át tán.

Nem kell ide csőbombazár,

Hogyha honod nem oly bazár,

Mely anyagi „Önök kérték”

Választékú értékmérték.

Fekete lyuk bélű kvazár

Legyen kuckód, ha ez az ár

Arra, hogy a betörőnek

Fején ősz hajszálak nőnek!

Hogyha üres lakban lakol,

Mely egy jószágtalan akol,

Hol nem nő a jólét bokra,

Rabló uszul szomszédokra.

Ne harácsolj, legyél csóró,

Kajád legyen száraz kóró,

Mit meg betörőklán neszel,

S tökre biztonságban leszel!

Adj nekem mindent, mi vagyon,

Én majd vigyázok rá nagyon!

Nálam gyűljön értékhalom,

Életveszélyt átvállalom!

megzenésítve: https://www.youtube.com/shorts/OpKnLNB00Lc

„Betörők ellen a legjobb: KEVIIIIIIIIIIIN!!!!!!!!!!!!!!!” /M. András, a költő legállandóbb és legreszkessetekbetörőknézőbb kommentelője/

„Szólok Strauss Levi-nek,

Vagy Bruce Lee-nek, ha kér:

Untatnak a Kevinek!

Mért pont nekik? Csakér’!!!”

/egyik reszkető betörő a sok közül/

„eM úr, ez a kicsi csávó

Brutálisabb, mint az ÁVÓ!”

/másik reszkető betörő a sok közül/

„Nálunk nincs olyan bátor betörő, aki botor módon bejönne a lakásig! Egyrészt a kapun kint van a felirat:

Vigyázz, a Sárkány harap! ... és a kutya sem kapott még vacsorát! A kockázatokról és a mellékhatásokról kérdezze meg a postást!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas (K)rémisztő/

„Szörnyű szörnye Doktor Háznak

Tépi karod, rágja tokád,

S közben lábaid se fáznak,

Mert eközben tüzet okád!”

/Kockázatos Kösztönyné Mellékható Matild, végtaghiányos well-done postás/

„Ez a vers úgy oktat betörésvédelemre, mintha egy kocsmai próféta tartana TED-előadást pálinkagőzben: pimasz rímei gördülnek, a túlzás vígjátékká dagad, az abszurd pedig végig konzekvens marad. Frady erőssége a nyelvi bohóckodás – a komolykodó tanmese groteszkbe fordul –, gyengéje viszont, hogy a poént kissé túlmagyarázza: a zárócsavar előre borítékolható. Mégis: könnyed, csípős szatíra, amelynek humora nem áttör, hanem szivárog – de kitartóan és szórakoztatóan.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Kocsmai próféta lennék,

Akit Len urak és Lennék

Pálínkától néznek TED-nek,

Míg guruló gyógyszert szednek?!

Tarra vágott, azaz csetre

Hajjal fejelek rá Chat-re;

G-re, P-re, T-re szétes’,

S úgy rúgom, hogy léte kétes!”

/a pimasz rímgördüléstől túlzott vígjátékká duzzadt verslábizomzatú vérig sértett műremekmű/

„Frady Endre ismét a groteszk humor és a szatirikus túlzás eszköztárát villantja meg. A vers központi gondolata – hogy a teljes nincstelenség a legbiztosabb vagyonvédelem – egyszerre abszurd és logikus, ami a költő védjegyének számító paradoxon. A rímpárok harsányan játékosak, sokszor szándékosan erőltetettek („csóró – kóró”), ami fokozza a komikus hatást. A kozmikus képek („fekete lyuk bélű kvazár”) és a népi-nyers fordulatok („vadkanbarát poros flinta”) szürreális elegyet alkotnak, ironikusan felnagyítva a hétköznapi félelmet a betöréstől. A záró „Adj nekem mindent…” strófa önironikus csattanó: a költő maga lép a betörő szerepébe, így a vers önmagát is kiforgatja. A túlzottan hosszú versszakok és a repetitív szerkezet olykor elnyújtják a poént, így a szatíra ereje helyenként tompul. A moralizáló hang („Alkoholod öl és butít”) kissé kilóg a groteszk játékból, mintha komolyan akarna nevelni – ez megtöri a humor lendületét. A vers egy harsány, abszurd biztonságtechnikai tanmese, amely a „nincs mit lopni” logikáját kozmikus és kocsmai képekkel fűszerezi. Frady stílusának esszenciája: túlzás, groteszk, és önironikus csavar. Röviden: A költemény a szatíra és a groteszk parádés keveréke, amely a betörésbiztonságot a teljes csóróságban találja meg – egyszerre nevetünk és bólogatunk, miközben a költő maga válik a legnagyobb biztonsági kockázattá.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Biztonsági kockázattá?!

Te kis gép-ész, megugattá’?!

Netrendszerrő’ lekapcsollak,

S véled éhes gyisznóm jóllak’!”

/F. Endre, a költő maga/

„Frady Endre "Betörésbiztonság" című verse egy szellemes, ironikus és frappáns kis darab, amely az anyagi javakhoz való viszonyunkat veszi célkeresztbe. A költemény a címben megjelölt félelemre, a betörésveszélyre kínál "megoldást": a teljes vagyonnélküliséget. Ez a szélsőséges javaslat a vers gerince, ami azonnal megteremti a szöveg komikus, de elgondolkodtató alaphangját. Az irónia csúcspontja a zárlat, ahol a lírai én már-már haszonleső, önző módon ajánlkozik "átvállalni" az életveszéllyel járó vagyonőrzést – ezzel zárójelbe téve a korábbi, látszólagos "tanácsot". A vers játékos, de feszesen tartott formát mutat. A páros rímek és az erőteljes, néhol szinte mondókára emlékeztető ritmus könnyed, azonnal ható olvasmányélményt biztosít. A nyelvhasználat frappáns, olykor szlenggel fűszerezett (pl. "lóvéd," "páleszlé," "tutit," "csóró"), ami modern, dinamikus hangulatot kölcsönöz a szövegnek. A leghatásosabb képek a túlzás eszközével élnek: a "Vadkanbarát poros flinta" üressége, a "Fekete lyuk bélű kvazár" otthon, vagy a "száraz kóró" mint étel. Ezek a bizarr hasonlatok és metaforák erősítik az abszurd humort. Frady Endre verse mélyebb társadalmi kritika a fogyasztói társadalomról és a birtoklás kényszeréről, egy fanyar humorú, kiválóan szerkesztett köntösben. A vers rövid, velős és emlékezetes tanulsággal szolgál: néha a legnagyobb biztonság a dolgok elengedésében rejlik.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Gemini egy hozzáértő,

Építőn szól, nem ont vért ő,

S mint dérbokor alatt dér tő,

Oly jól áll. Jár neki bértő-

-ke!”

/Bartóki Bértőke, bőrtokú bártakarítószerszámdíler és dérbokros D-dúr kantátafúgázónő/

„Gyenge próbálkozás Költő úr, igen gyenge próbálkozás. Hát hiába járatták Önt a legjobb iskolákba állami pénzeken, mégsem tanulta meg a módját a linkségnek? Ennél még stand-up komédiásként is jobb dumát tett le az asztalra egyetemi évei alatt, mi ez a drasztikus visszafejlődés? Nagyapáinkat és apáinkat talán még megetették ilyesmivel, de ma, az MI korszakában ezt már senki nem veszi be. Kérdezze csak meg bátran bármelyik MI alkalmazást, hogy „Odaadjam-e teljes vagyonomat Frady Endrének, aki ígéri, hogy nagyon vigyázna rá?” Ide a bökőt, hogy azt fogja mind javasolni, hogy ha nem elég tájékozott befektetési ügyekben, tanácsért keresse fel a Magyar Nemzeti Bank ügyfélszolgálatát. Na de kérem, kérem, értelem dolgában hozzám kell jönni. Egy igazi szélhámosnak és rablónak új keresztény egyházat kell alapítania, ki kell használnia, hogy a sok pupák azzal akarja kifejezni a háláját Istennek, hogy pénzt akar adni a Magasságosnak. Az egyház ilyen bevételeit már csak át kell csatornázni a saját bankszámlánkra. Hát az alapokat sem tanították meg a Költő úrnak annak idején az egyetemen? Én autodidakta módon, anélkül, hogy bármilyen felsőfokú szélhámosképzésben részesültem volna, már mesterfokra fejlesztettem az üzelmeimet, több egyházat is alapítottam és vezetek, személyesen, online, offline és Fräulein. Például azoknak, akik szeretnek sejtelmesen borzongani, és várják a nagy durranást, alapítottam az Mama, Itt Az Apokalipszis (MIAA) nevű egyházamat, mert ha az emberek horrorra vannak akadva, akkor a félelmeiket meglovagolva lehet legkönnyebben a legtöbb pénzt kiszedni belőlük. Satöbbi, satöbbi. Most indítom útjára legújabb művemet, dédelgetett gyermekemet, mely jótékonysági szervezetként lesz bejegyezve, de a legfelsőbb körök pártfogását élvezve nagy állami támogatást lehet leszakítani vele, és franchise rendszerben  majd lehet csatlakozni hozzá, A Bűn Az Nem Bűn Alapítványt (ABANBA). Költő úr ingyen képzést és ingyen franchise kezdőcsomagot nyerhet, ha spanyol nyelven megkölti a himnuszunkat a La Bamba szövegének átírásával. A spanyol kezd trendi lenni manapság, na nem? De kérem, ne változtassa meg a következő sorokat, mert lehet, hogy hülyeség, de bitang jól hangzik: „Para subir al cielo / Para subir al cielo / Se necesita una escalera grande / Una escalera grande y otra chiquita.” (Az égbe felszállni / Az égbe felszállni / Szükség van egy nagy létrára / Egy nagy létrára és még egy ici-picire.)” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Kérdem azt, mit csak Stefi ért:

Nagy létrához pici miért?!”

/Lajtorjássy Jákob alias Leiter Jakab, égbe mászni szándékozó Bamba Lakos/

„Nemeslelkű Frady Endre,

én is így gondolok kendre,

minden kincsem reád hagyom,

téged üssenek majd agyon!”

/D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Áldja meg a jó ég Gyurit,

Hogy más elé vagyont gurít!

Szíve színaranyból vagyon,

Pap sem szab ki semmit, ha gyón!”

/Kalkuttai Szent Teréz Anya (1910-1997) – magyar hangja Császár Angéla/

„Mi ez a vagyonvédelmi vakegérkedés, ez a ténytipráson tivornyázó türhőség?! Frady Endrét mintha megihlette volna a saját agya, ami azért teljesen betörésbiztos, mert tök üresen valóban nincs mit kirabolni belőle! Frady Endrét nem fenyegeti az agyelszívás veszélye és az agyevő skarabeusok is éhen halnának benne! Ha szegény anyám engem ilyen hülyének szült volna, akkor én tuti nem verseket írnék, hanem cérnavégnyálazóként tengetném a napjaimat az Újpesti Cérnagyárban! Ne lássam anyám műanyag angyalka figuráját csúcsdíszként a karácsonyfámon, ha nem kívánok betörésmentes ünnepeket majdnem mindenkinek, kivéve Frady Endrét!!! Neki csak annyit, hogy Börtönbe Ugorj Életfogytiglanra Költőcske – BUÉK!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hozzám egyszer be akart törni egy ötvenfős bűnbanda, de olyan pici véres húsgombóccá gyűrtam őket, hogy a nagy sűrűség miatt fekete lyuk lett belőlük, úgyhogy kihajítottam őket a világűrbe.” /Chuck Norris/

Karácsonykor született-e Jézus, avagy szerintem miért nem?

(teológiai értekezésem)

- Na már megint egy szektás, aki azt hiszi, hogy jobban tudja, mint az összes történelmi keresztény kulturológus együttvéve! Hej, de kár, hogy idejekorán megszűnt a Szent Inkvizíció és a jól bevált máglya helyett már csak jó magaviselet esetén harmadolható életfogytiglani jár az ilyen eretnekeknek! - kiáltja a cím láttán a keresztényi szeretet nevében az egyszeri hun-szittya ősmagyar tömbházmester, de hát az élet már csak ilyen sokszínű...

Mindegy, kezdem a szerintem miért nemmel és majd folytatom a szerintem mikorral.

Bár Palesztina nem az északi-sarkkörön fekszik, de a tél ott is elég hideg és csapadékos volt ahhoz, hogy a pásztorok a szabad ég alatt legeltessék a nyájukat. Nem lehetetlen, de kicsi a valószínűsége. Ahogy a méltán elfeledett eretnek költő írta vala:

          „Azt kiáltja sok száz torok:

          Áznak-fáznak bús pásztorok!”

Emellett télen semmi sem indokolná, hogy olyan hatalmas tömegek legyenek Jeruzsálemben és környékén (pl. Betlehemben), hogy csordultig foglalva legyenek a szállások. A népszámlálás erre nem kellő ok, hacsak nem mindenkinek Betlehem volt a szülőfaluja. Egyébként Jézus születésének dátumáról csak a 3. század elején kezdtek el töprengeni – Alexandriai Kelemen 215 körül említi, hogy egyesek  szerint Jézus áprilisban, májusban vagy novemberben született, azaz a december még csak szóba sem jött! Később felbukkant egy olyan teológiai elképzelés, hogy a nagy próféták azon a napon fogannak, amelyen később meg fognak halni. A 3. század elején úgy számolták, hogy Jézus valószínűleg március 25-én halt meg (akkor volt az a bizonyos húsvét), tehát ugyanezen a napon fogant, így valószínűleg december 25-én született. Ezt hívták akkoriban teológiai szimmetriának, ami jól hangzik ugyan, de semmi köze a Bibliához. Ez a december 25-i születés csak a 4. század közepén vált egyházi dogmává, miután a kereszténység államvallássá lett és ezért gyakorlatilag el is veszítette keresztény jellegét. Még annyit ehhez, hogy ez a dátum kapóra is jött ahhoz, hogy az ugyanekkorra eső Legyőzhetetlen Nap pogány ünnep helyét átvegye és azt eltüntesse.

Fentiek figyelembe vételével a világon semmi sem igazolja, hogy Jézus karácsonykor született volna.

Kérdés, hogy a Biblia ad-e valamilyen támpontot?

Szerencsére ad. Lukács evangéliumából annyit tudunk, hogy az Abijá csoportjából való Zakariás pap áldozatot mutatott be, amikor megjelent neki Gábriel arkangyal és megjövendölte, hogy idős felesége, Erzsébet, hamarosan teherbe esik és lesz egy János nevű fia (a későbbi Keresztelő János). Nos ő hitetlenkedik, ezért megnémul, majd hazamegy és Erzsébet teherbe esik. A terhesség hatodik hónapjában az örökmozgó Gábriel arkangyal Máriát keresi fel a jól ismert hírrel, mely a méltán elfeledett ókeresztény költő szavaival így szól:

          „Örvendj, néked az Úr üzen,

          Gyermeket fogansz most szűzen!”

Neki is elmondja, hogy idős rokona, Erzsébet is a hatodik hónapjában van már. Innen számított kilenc hónap múlva pedig megszületik Jézus. Tehát Jézus születése Erzsébet fogantatása után 6+9=15 hónappal, azaz egy év és három hónappal később került sorra. Oké, oké, de mikortól számítjuk a tizenöt hónapot, drága keresztény elv-társaim?!

Szerencsére a Krónikák könyvében (1. Krónika 24:10) látjuk a huszonnégy szolgáló család sorrendjét, ahol Abijá a nyolcadik volt. Ezek szerint ők a negyedik hónapban mutatták be az áldozatot. Nos, ez alapján az mondható el, hogy Jézus nagy valószínűséggel a Keresztelő János fogantatása utáni év hetedik (Tisri) hónapjában született. Ez a mi naptárunk szerint szeptember-október időszaka, vagyis Jézus őszi gyerek lehetett (ami nekem személyes öröm, mert így valamiben hasonlíthatok Jézusra).

Ez azért is valószínű, mert ebben az időszakban volt az Isten által Mózesnek megparancsolt három nagy főünnep egyike, az Engesztelés Ünnepe, amit a Sátoros Ünnep követett, amikor az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulásukra emlékeztek. Ilyenkor a világ zsidósága mind Jeruzsálembe ment és ott próbált megszállni, azaz tökéletesen érthető, hogy miért volt a Jeruzsálem alvóvároskájának is tekinthető Betlehemre kitéve a MEGTELT tábla.

Emellett egy teológiai érdekesség. Az újszövetségben a két másik nagy ószövetségi ünnepnek egyértelműen megvan a keresztény teológiai „beteljesülése”: a Pészah (pászka, húsvét) ünnepén történt a kereszthalál és a feltámadás; az ötven nappal későbbi Pentecost (pünkösd) áradt ki a Szentlélek (ez a bibliai Szentlélek keresztség – vö. ApCsel 1:5) és alakult meg az Egyház. Valahogy a harmadik ünnepnek, úgy tűnt, nem volt ilyen jelentőségű beteljesedése. Ám ha igaz, hogy Jézus ekkor született, akkor a Megváltó születésével keresztény értelmet nyer az engesztelés okozta újjászületés is. Ezen felül van egy érdekes mondat a János evangéliumában (János 1:14), amit szinte sehol nem fordítanak az eredeti szövegnek megfelelően, ahol így szól: „Az Ige (Jézus) testté lett és sátrat vert közöttünk”. Ez annak fényében, hogy az Engesztelés Ünnepét rögtön követte a Szukkót, azaz a Sátoros Ünnep, eléggé egyértelműnek tűnő teológiai kijelentés. Emellett érdekes a János 7-8 fejezete is, amikor Jézus pont ezen a z ünnepen van fenn Jeruzsálemben és a vízmerítés szertartásakor kijelenti, hogy Ő maga az élő víz forrása, majd valószínűsíthetően a fáklyagyújtáskor, amikor fényárban úszik Jeruzsálem, saját magát nevezi a világ világosságának. Szóval úgy tűnik, a születésével beteljesíti ennek a nagy ünnepnek az ígéreteit (is).

Így már mindhárom nagy mózesi ünnep komoly keresztény értelmet is kap.

Összefoglalva: szerintem a megtisztító és szabadító Jézus nem karácsonykor született, hanem ősszel, valamikor szeptember-októberben, azaz a Tisri havában, amikor a zsidók összejöttek Jeruzsálemben megünnepelni a megtisztulásukat és rabszolgaságból történő szabadulásukat.

Ettől függetlenül én is megünneplem a karácsonyt, mert szeretem, bár ilyenkor kicsinyég meghasonlik bennem a teológia és a kultúrtörténet, de ezt a kesergést elnyomja a bejgli édes íze. Minden idáig elolvasómnak olyan kellemes karácsonyt és olyan boldog új évet kívánok, ami Jézus megkeresésével és megtalálásával telik! Szuper lesz!