Erporti népies

„Idesanyám, mely terminál,
Ahol becsekkolunk ma mi?”
„A tiketted determinál,
Ides fiam!” – szól a Mami.

„Mi van rajtad idesanyám?
Új a rámás csizmád? Muti!”
„Vettem. Figyuzz ide Sanyám,
Bizniszklasszon frí a gyuti!”

„Früstökre majd lesz-e dinnye,
Hoznak-e a sztyúárdeszek?”
„Énszerintem nem lesz, hinnye!”
„Tyűha, akkó’ hagymát eszek!”

„Idesanyám, ha esetleg
Időzónás izé okán
Aludnék, mer’ gyütt a dzsetleg,
Landoláskó’ rúgjá’ bokán!”


„Köszönnyük Kőttő úr, hogy a Jóska ecsémuramékat is belejírta ja művibe! Múttkorjába mink is vóttunk erpórton a póggármesternél, aki kopasz és leordította a mi hajunkat is, mer’ szerinte miattunk döglött meg a tehénnye, a Riska, pedig csak azér kötöttük a nyakába ja malomkövet, hogy ne sodorgya el a folyó, amikó fürdettyük, la!” /Pozsgás Imre betanított arató és diszkóportás/

„Nem erpórton voltak nálam Imre bá’, hanem raporton! És azt is mesélje el, hogy a másik tehenet, a Bimbót, azt meg minek vitték be a nagynyomású keszonba, he?!” /Dögényi Csákknorisz Béla feketeöves polgármester/

„Hát, mink csak sűrített tejet akartunk fejni tubusokba. A pöstiek veszik, mint a cukrot!” /Imre bá’/

„Jó utat, Jóska! Óvatosan üljetek a bizniszklasszon, nehogy beessetek a tengerbe, mer’ megharap a lokneszi szörnyeteg! Ámerikából meg ne felejtsetek el kavbój kalapot hozni a polgármester úrnak, mer’ anélkül mindig csillog a Napon a kopasz feje és elvakít minket a nemzeti ünnepkó’!” /Pozsgás Pityu betanított lakodalmas rocker és diszkópatkány/

„Nem szeretem az erpórtot, mer’ ott mindig elveszik tőllem a kaszámat! A sztyuárdeszek meg sose hoznak házipáleszt, amikor hagymát früstökölök!” /Pozsgás Jóska internacionális kaszakő díler/

„Dejszen ennek ritmusa van! Gyere Lajcsi, zenésíccsük meg, oszt’ bedanolásszuk magunkat a Csillag Születikbe! Szerintem még az Ajróvízijós Nótafesztivált is megnyerhessük mink, tyű!” /Bazseva Dikmár hegedavirtuóz/

„Hát inkább essen rám egy másfél tonnás könnyező márványszent, minthogy ezt a műnépi tajtparasztságot még egyszer elolvassam! A Loch Ness-i szörny rágja le mindkét karomat, ha legközelebb ilyen veszélyes hulladék verset veszek a kezembe! A spanyol inkvizíció cuppantsa ki WC-pumpával a szemgolyóimat, ha csak egy pillantást is vetek erre a vakond vendettával vert veteményeskert óborzalmas láttával vetekedő ragályos fekélyre! Lerombolni! Felszántani! Sóval behinteni! Ááááááááááá!!!” /Puzsér Róbert kritikus/

 “Hola Roberto! ¡Ya voy! ¡Aquí estamos!” „Szia Róbert! Jövünk! Már itt is vagyunk” /Torquemada Tomi/

Balladai homály

Balladába kell a homály,

Akárcsak a hintalómáj

Néhány nagyon speciális

Ételbe és még a nyál is

Összefolyik, mint a Sajó

A Tiszával s ring rajt’ hajó,

Amelynek a fedélzetén

Eszegetek ebédet én,

Német hintalómájragut.

„Danke für die Frage! Ja, gut!” –

- Mondom s a szakács, ki germán

Táncra perdül. Több inger mán

Nem kell, úgyhogy Zsiguliba

Dőlök, mint egy döglött liba.

Egy életem, egy halálom,

Kishal vagyok, nagyhal álom.

Sír a sötét kocka Lada,

Homály nélkül nincs ballada,

Vagy, ha van, hát tök hiányos.

Ugye Aranyom, te János?!

„Arany apám! Cserélje már ki a radványi sötét erdőben a Bárczy Benőt erre a Frady Endrére és akkor végre nyugtunk lesz! Öntse már ki valaki ezt az ürgét!” /Arany Lacika/

„Laci te, hallod-e? Meg talállak csípni, így ni! Ugye fáj? Hát ne kiabálj! Szájadat betedd!” /Frady Endre/

„Plágium!!! Tolvaj!!! Fogják meg!!!” /Alexander Petrovics barguzini versgyári költőmunkás/

„A hintalómájragu az egyik legtáplálóbb sváb étel, ami ráadásul könnyen elkészíthető a mindenki otthonában megtalálható egyszerű alapanyagokból. Vegyünk egy átlagos méretű kimájazatlan hintalovat, vagy ennek hiányában másfél köcillás stuflit, tegyük be az elektromos raguzógépbe, állítsuk be közepes rözinkálásra és körülbelül öt perc, vagy maximum hat nap alatt már kész is van a frissen köpölyözött hintalómájragu! Én még egy kis kvászolajas racsnireszelékkel meg szoktam bolondítani és már tálalom is! Jó étvágyat kívánok mindenkinek! /Stahl Judit/

„Danke Judit! Vágom!” /Stihl Ritz germán szakács és szovjet láncfűrészes rémkém/

A költő úr agyában van homály, de akkora, hogy ahhoz képest a dorogi szénbánya egy fényárban úszó álomhotel! Arany János, persze! Egyáltalán hogy mer egy tekercs celluxon kívül bármit is a szájára venni egy ekkora szigonytapír, mint kend?! Na, csak jöjjön le hozzánk író-olvasó találkozóra, oszt’ olyan kérdéseket fog kapni, hogy az átszakított fal adja a másikat! Már nagyon várjuk!” /Lignit Lajos előnyugdíjazott vájár és járási iszapbirkózó bajnok/

„Dejszen a Sajón nincs is hajó, csak vadvízi evezős! Főleg akkó’ vadak, amikó’ lövöm őket a partró’ a sörétessel, mer’ a csobogtatással zavarnak a pecázásba’! Hinnye, hogy üvöltenek, amikor a lövedékektől sós lesz a fürdőgatyakorcuk! Hej, de jókat röhögünk az asszonnyal!” /Tapló Tivald sajózsobormányi orvhorgász és polgármester/

„Nem is tudtam, hogy a Sajó a Tiszánál van! Vajon holnap bejön?” /Hacsek/

„A ballada tragédia dalban elbeszélve. Ez a mű is maga a tragédia és akár dalban is el lehet róla beszélgetni. A ballada három részből áll: fej, tor , potroh. Ezeket takarja el jótékonyan a balladai homály. A balladai homályt úgy lehet felismerni, hogy onnantól a vers értelmetlenné válik. Nem mind Arany, ami ballada, de azért többnyire igen. Legismertebb balladái a Welszi bárok, és a Szundi két apósa. A jelen kor legnagyobb kortárs ballada szerzője Frady Endre… Üljek le, egyes?!” /ifj. Tapló Tivald érettségiző gimnazista és a Sajózsobormány SE ifi csapatának balbekkje/

Macskazene

Meditál a kandúr.
Amit zümmög, zen-e,
Melyben ritkán van dúr,
Vagy tán kelta zene?

Csupasz hangja tar moll,
Reinkarnál delejt
S karmájával karmol,
Felemel, majd elejt.

Buddhista, vagy amis?
Tekel-e, vagy mene?
Á, csak rohadt hamis
Kóbormacskazene!

„Vegyük észre, hogy ez a vers valójában egy pszeudo-kozmikus összerezdülés, melyben a kandúr mint a költő reinkarnálódott asztrálteste van jelen és együtt rezonál a nagy Baharvadhalarma főimámmal, miközben a Szaturnusz önnön gyűrűibe szorulva próbálja leszakítani magáról a mágikus delejkötelékeket! Vegyes sikerrel. /Yog Hurt kilencedik zenitszintű főjógi/

„Ki a nyavalya kevert bébitápszert és izomnövelőket a kajámba?! Kihíztam a rohadt gyűrűimet!” /Szaturnusz/

„A zen buddhisták nevében kikérjük magunknak, hogy egy debil költő miatt elveszíteni kényszerültünk a hosszú évszázadok alatt felhalmozódott nyugalmunkat és béketűrésünket! Eddig őt is ugyanúgy szerettük, mint a ganajtúró bogarakat, de ennek most vége! Ha meglátjuk… Ott van! Kard ki kard! Nem kell élve elfogni! Vééér!!! Rohaaaaaam!!!” /Budd Zencer és Clerence Hell/

„’Költőcske szerint egy kóbor / Macska lelke bármit kibír?!’ Elnézést a kancsal rímért, de valahogy ki kellett fejeznem, mennyire sért egy öntudatos szabad négylábút egy kopaszodó köpcös kétlábú hólyag sztereotípia puffogtatása! Na, megállj csak, te nyálkabőrű! Jössz te még az én utcai vizelettócsámba!” /Oriza Triznyák kóbor macska/

„Hahaha, az mán szentigaz hinnye, hogy kevés dolog lehet büdösebb egy macska vizeleténél! Tán csak két macska vizelete! Hahaha! (félliteres köpés)” /Ihajcsuhaj Tocsmák tajtparaszt/

„We are very happy, that a locally world-famous Hungarian poet has mentioned our modest name in His latest poem!” /James Candoor the lead guitarist of the Cat Music Band/
„Nagyon boldogok vagyunk, hogy egy lokálisan világhírű magyar költő a legújabb versében megemlítette szerény nevünket!” /Tudhatajtó Jakab a Macskazene Együttes szólógitárosa/

„Fogjanak le! Még többen! Még, még, még, ennyi nem elég! Minden lefogó hozzon magával még egy lefogót! Ez az! Eddig csak verbálisan voltam állat, de ennek a sötét középkort is rózsaszín koradélutáni babazsúrrá relativizáló inkvizíciós hatású rettenetnek a hatására már tettlegességig is fajulnék, ha nem lógna rajtam ötezer önfeledt ördögpofájú bulvárstatiszta! Anyám, bárcsak hétszer szültél volna meg, de térben és időben mindig nagyon távol Frady Endrétől! De nem! Nekem pont ennek a kényszerzubbony-szökevénynek kell a kor- és honfitársának lennem! Bárcsak cellatársa is lehetnék! Ott nem fogna le senki és úgy ráhúznám a tele küblit a fejére, de úgy!!!” /Puzsér Róbert kritikus/

„Zenem nélkül mit érek én?” /Máté Buddha Péter/

A vad Piroska és a blőd farkas

Erdőt jár a vad Piroska,
S fáról egy blőd farkas figyel.
Pofájából lóg egy sóska
S zöld nyál árulja őt így el.

Lézerkardot Piroska ránt,
S hasat hasít Kabir Bedi
Sandokan-ja módján haránt.
„Jé, a Piroska egy Jedi?”

Farkas puffan s tök egysíkú.
Hősnőből, míg vadvért vedel,
Elillan az összes IQ:
Ragályos a blőd eledel!


„Hadd nyugtassak meg mindenkit, hogy nem beszélhetünk járványról, hiszen a lakosság fele még tünetmentes! A vers alapján a blőd farkast feltehetően egy ostoba sóska fertőzhette meg, míg a költő úr nyilvánvalóan maga is evett a bugyuta vadállatból. Sajnos az oroszlánok, akikkel karanténozási okokból a költő urat és Piroskát is összezártuk, nem csak a hasukat csapták el, de jelenleg már kizárólag a Fásy mulató műsorát hajlandóak nézni és még tetszik is nekik. Veszély ugyan nincs, de kérünk mindenkit, hogy a következő heteket gázálarcban töltsék a lakásuk legeldugottabb sarkaiban!” /Dr. Dögvészyné Dr. Akut Epidémia az ÁNTSZ sajtószóvivője/

„Nagyon nagy a baj! Már az egész ország kizárólag a Fásy mulatót nézi és mindenkinek tetszik! Az egész Kárpát medence egy bazi nagy Fásy lagzi, mi meg éhendöglünk!!!” /Ertéel Jenő és Tévékettő Béla műsorigazgatók/

„Miért hírértékű, hogy mindenki minket néz? Eddig is így volt, nem? Na Zsülikém, ereszd ki a hangodat, oszt’ nyomassuk ezerrel!” /Fásy Ádám/

„Sajnos, amikor a harci esemény történt, a hős Jedi lovagnővel vele volt az Erő is, így aztán jelenleg az egész Galaxis meg van bolondulva. Láláláááá! Pritty-pratty-prutty! Plömm-plömm! (kacagós hátrabukfenc) …” /Yoda mester/

„Egy cica, két cica, száz cica, haaaaaj… hukk!” /az Erő/

„Úgy kell annak a buta tyúknak, minek bántotta azt a szegény védett állatot! És még azokat az aranyos sörényes cicuskákat is megfertőzte a gaz libája! Én az ilyeneket megkergettetném a kutyusommal, ha nem félnék, hogy ő is megbutul! Szegény Csibészkét a múltkor is megfertőzte egy fenéken harapott influenzás portás, de nem féljenek, az utca végéig ütlegeltem a járókeretemmel! Hát, hogy lehet ártani az édes aranyos ütyüli-pütyüli állatkáknak?!” /Özv. Haragh Lajosné Vérszagi Vendetta/

„Örülök, hogy ilyen népszerű vagyok a magyar Jedi lányok körében!” /Sandokan a maláji tigris/

„Breaking news! Maláj hírforrások szerint ma reggel óta az összes tigris egy magyarországi kalózadót bámul, egy Fásy show nevű műsort. A hatás leírhatatlan. A lakosság körében kitört a pánik és a füldugók ára az egekbe szökött.” /Hugh DeRoss, CNN, Kuala Lumpur/

„Jaj, szegény kisunokám vajon hol késik azzal a kosárka döghússal?” /a nagymama/

„Hozzád visszahúz a szívem, csak azt súgja, Hotel Silver… lálálá… Mert vár ránk Hajdúszoboszlóóó… lálálá…” /Fásy Zsülike és a II. sz. járványkórház nővérkórusa/

Haikuk

HAJ IQ
(kútfő haiku)

Kopasz haj IQ-t
Sugalló képzete mint
Bölcs tavalyi kút


HA IKU…
(magyaros haiku)

Ha Iku, Iku
az hajnalpírláskor is,
ős-kukur Iku


HINTALÓHALÁLHAIKU
(végszomorkodó haiku)

Hátra-előre…
Keményfajajreccs… Pőre
Lóváz nyűtt bőre…


STATIKU SHAIKU
(mély haiku)

Metróállomás:
Földméhben növekedő
Betonház. Mi más?

Találkozás

A fiú és a lány ott és akkor találkoztak először. És utoljára is – gondolták – mert egymást meglátni és megutálni egy pillanat műve volt. Mindkettőjükben azonnal zsigeri ellenszenv ébredt a másik iránt, úgyhogy a fiú elindult, hogy találkozzon egy másik lánnyal, a lánynak pedig el sem kellett indulni, hiszen előtte meg sem állt, tehát egyszerűen csak tovább ment egy másik fiút keresendő.
Teltek-múltak a hónapok, mire mindketten rájöttek, hogy a Föld már egy ideje kihalt és csak ők ketten élnek rajta. Ha a fiú nem antarktiszi világítótorony őr, a lány pedig nem bentlakásos búvárharangozó, talán előbb feltűnik nekik a dolog, így azonban, hogy munkájuk révén hónapokig sem találkoztak emberekkel, sokáig képesek voltak boldog tudatlanságban élni.
A fiú ekkor fogott egy űrhajót és nekivágott a végtelennek, hogy keressen egy lakott bolygót és azon találkozzon egy rokonszenves lánnyal. A lány is beszállt egy űrhajóba és ő is hipertéri ugrabugrálásba kezdett. Találkozni akart egy szimpatikus fiúval.
Mivel mindketten hol fénysebességgel, hol pedig hiperűrsebességgel mentek, ha épp nem a hipertéren ugrottak át, alig öregedtek. Ennek következtében a Föld elhagyását követő első két-három évezredben több naprendszer több bolygóján is összefutottak, de mindannyiszor csak lemondóan legyintettek és huss!, már mentek is tovább.

Ekkor váratlan dolog történt!

A Metanoia csillag Paradigma nevű bolygóján landolva mindketten észrevették, hogy a másik is ott van. Már épp az ilyenkor megszokott lemondó legyintésnél tartottak, amikor döbbenten megálltak és szimatolni kezdtek. Meglepetten konstatálták, hogy nem érzik a másikból korábban folyamatosan áradó dögkút szagot. Sőt, a fiú és a lány egyaránt kellemes mentolillatot árasztott. Szaglászni kezdtek egymás irányába.
- Őőő ááá ééé ííí? – mondta a fiú nehézkesen, mert már évezredek óta nem beszélt.
- Úúúúúú űűűűű! – szólt a lány, mert ő sem.
Végül mutogatással elmagyarázták egymásnak, hogy mindketten találtak az űrhajójukban furcsa tárgyakat, amiről a használati utasításból kiderült, hogy fogkefe és fogkrém. Nosza, ki is próbálták és a zöldesbarna penészes fogsoruk egyszeriben kicitromsárgult, és ezzel egy időben a dögkút szagot is mentol illat váltotta fel.
Egymásra mosolyogtak, egymásba szerettek, összeházasodtak és három gyermekük született: Amodent, Blendamed és a kis Colgate Totálka.
A kis család boldogan élt és minden étkezés előtt, alatt és után is megmosta a fogát, míg meg nem halt.
Ha a kis család meg nem halt volna, az én mesém akkor is befejeződött volna, mert már kezdett unalmassá válni.
Kedves dögkút szájszagú gyerekek! Lefekvés előtt ti is mossátok meg a fogatokat, hogy ne kelljen évezredekig röpködnötök a világűrben, mire megtaláljátok a Nagy Őt!
- Mesemondó bá’, mesemondó bá’! – kiáltott a kis szemüveges Okos Tojás – A nagy Ő-t nem kell keresni, mert már megvan! Shift plusz kis ő. Persze lehet Caps Lock-kal is.
A mesélő ekkor halkan felsikoltott és egy szuicid csukafejessel kivetette magát a szuterén ablakán…

Acéljárda

Acéljárdán acéllemez
Van sok, no meg diafragma,
Ámde hinnye, bizony nem ez,
Mit lakatos kifarag ma.

Jó lakatos sosem farag,
Hanem fúr, vág s persze hegeszt.
Olvasóm, ne légy oly féreg-
-agyú, hogy nem érted meg ezt!

Varratot csinálnak, végsőt,
S festék jő a korrózió
Ellen, meg aztán a nép, sőt
Még több nép, mert korzózni jó.


„Kinek van bármi baja az én agyammal?! Nehogy már ostoba olvasónak legyek beállítva egy harmatgyenge kancsalrím kedvéért!” /egy féreg/

„Nocsak? Ez a vers egy bizonyos szempontból teljes, hiszen úgy rossz, ahogy van. Mélypont. Nadír. Bármit változtatnánk rajta, csak javulna és elérné előbb az ’óborzalmasan űbersiralmas’, majd pedig az ’eszméletlenül gyenge’ minősítést. A szerzőnek javasolnám a költészettel való mielőbbi felhagyást és a cérnavégnyálazóként, vagy távolugrógödörgereblyézőként történő gyors elhelyezkedést. Ha acéljárdát akar festeni, én azt sem bánom, csak ne költsön! Az öltönynadrágom vasalt élét is feláldozva térden állva könyörgöm, ne költsön!!!” /Puzsér Róbert kritikus/

„Mink, az eggykori Fémmunkás vállalat vót dógozói, lakatossai, ívhegesztői és Gizike a titkárnő, nagyon köszönnyük, hogy a Kőttő úr, úgy is mint vót kolléga, illyen hozzáértéssel és a vas iránti szeretettel fordútt a téma feléje! Rütyütyü!” /Lakatos Pál az egykori ívhegesztő brigád nótafája/

„Mondjuk én asztat a flegma diaizét nem értem, de korzózni én is szeretek.” /Gizike a titkárnő/

„Oszt’ miért kell méregdrága acéljárdát építeni dilettáns úr?! Miért nem az olcsóbb, jobb és sokkal szebb vasbeton kerül alkalmazásra?! Abcúg acéllobbi!!!” /Dr. Betonkocka Béla az Első és Utolsó Vasbetonművek elnök-igazgatója és a Sóder Klub fővédnöke/

„Festhetitek idióták, festhetitek, de a végén úgyis felzabálom! A maszatolással csak késleltetitek a teljes összeomlást! Vae victis!” /a korrózió/

„Költő úr! Ennek az irománynak még a melléklete sem tartalmazza a hegesztési varratok Eurocode szerinti fáradásvizsgálatát! Dinamikus vizsgálat? Önrezgésszám? Ridegtörés? Ütőmunka? Még az anyagminőségek sincsenek megnevezve! Üljön le, egyes!” /Prof. Dr. Szögecsváry Reve egyetemi tanár/

„Ma reggel acéljárdákkal edzettem, de nem mindegyiket tudtam derékszögben meghajlítani, mert volt, amelyik ridegen tört. A korzózó tömeget, hogy ne zavarjanak, a folyóba fejeltem.” /Chuck Norris/

„Segítséééég!!!” /az előbb még korzózó tömeg/

A süket gólya és a közel szálló gép

Szálldogáló süket gólya
Nem hallja a repülőgép
Zaját, ám az csak súrolja.
Mázli! Nagy sóhajjal bőg. Ép!


„Mekkora mázlim volt! Brühühü, hüpp-hüpp! Ép vagyok!” /a süket gólya/

„Mit keresett egy nagyothalló elsőéves hallgató a levegőben?! Biztos a gólyabálon kapott valamilyen szert! És hát süketen hogyan vehettük fel egyáltalán a Zeneakadémiára?! Ki fia-borja ez a gyerek?! Ja, hogy az enyém? Ejnye-bejnye Gordonka!” /Dr. Üvegfúvó Gordon dorombszaki dékán/

„Régi álmom teljesült azzal, hogy repülőgépet vezethettem. Ezt az állítólagos majdnem balesetet szerencsére nem láttam, úgyhogy nem lesznek miatta álmatlan éjszakáim.” /Stevie Wonder zenész és hobbipilóta/

„Idióta Stevie! Engem bezzeg rendesen eltrafáltál! Most hetekig lebeghetek élet és halál között az intenzív osztály plafonján!” /Batman/

„Ez az! Ilyen egy rendes vers. Egyetlen versszak, csupán négy sor és minden szavát értem. Bár a több költő is ilyen szűkszavú lenne!” /egy irodalom érettségi előtt álló diák/

„Egy versszak?! Ó elkorcsosult nemzet, rút szibarita váz, ahogy Berzsenyi kolléga mondá vala! Fogadni mernék, hogy a nemzetközi láblabda mérkőzések előtt is csak az első versszakát éneklik az én honfi kebelt megszerelmetesítő Himnuszomnak! Piha!” /Kölcsey Ferenc/

„Rímek?! Pfúj! Ritmus?! Gáz! Azonos szótagszám?! Ultraciki! Sor elején nagybetű?! Genny! Központozás?! Böááá!!! Na tessék, most kifordult a gyomrom! Éljen a szabadvers!” /Cellux Ajtony kortárs költő és önfényező kisiparos/

„Amennyiben egy repülőgép súrol egy madarat, úgy hő keletkezik, a madár kigyullad – hacsak nem éghetetlen anyagból készült azbesztcinegéről, vagy gyémántpelikánról van szó – majd elszenesedett csontvázként zuhan a parti fövenyre, már amennyiben a súrlódás a parti föveny fölötti légtérben történt. Nobel-díjas aerodinamikusként a madár szerencsés megmenekülését költői túlzásnak tartom.” /Professzor Emeritus Habil Debil Nagydoktor Aero Smith/

„Egyszer engem is súrolt egy gép és az tényleg szénné égve zuhant a parti fövenyre. Mit csináljak, épp ott rúdugrottam?” /Chuck Norris/

„Szenes gólyatetem ugyan nem esett rám, de a dögnek ijedtében olyan hasmenése volt, hogy a napozó turisták egyből lebarnultak!” /a parti föveny/

„Az én nagybátyámat egy helikopter propellere szelte és gyújtotta föl, úgyhogy sült galambfalatkákként pottyant a parti fövenyen barnuló turisták tátott szájába, de róla persze senki sem ír verset! Persze, mi szürke galambok csak másodrendű állampolgárok vagyunk a nagyságos védett gólyanépség mögött! Ez rasszizmus! Hol a madárjogi ombudsman?! Monnyonle, monnyonle! Ha meghal, rá fogok szállni a bronzszobra fejére és majd megnézheti a vállát! /Tubi a szürke galamb/

„Nagy élmény volt repülés közben Stevie-vel másodpilótaként együtt énekelni a ’Once I have a lot of money, I would sit on airplane surface’ (Hogyha egyszer sok pénzem lesz, felülök a repülőre) kezdetű nótát! A tompa puffanásoknál mindig kiestünk az ütemből és akkor olyan jókat nevettünk, de olyan jókat… Heeej, de szép nap volt!” /Andrea Bocelli/

Fekete Luk

Üres űrben tömör semmi,
Gigantikus mindenfaló.
Hangot is nyel s így, ha benn mi
Kidalolnánk: „Lali a ló!”,
Mintha süket kemencének
Zengene a néma ének,
Kábé annyit hallanátok.

Antihangszer s nincsen rá tok.


„Fekete Lúk?! Háháháháhá!!! Néger Skywalker, háháháhá!!! Csubi, kapj el, mert a röhögéstől kiesek az Ezeréves Sólyomból! Háháháháhááááááááá…” /Han Solo/

„Jaj! Bocs Han, de én is röhögtem… Háháháháhá!!!” /Csubakka/

„Fekete a bátyám? Akkor én is? Hahahaha! Haaaaan! Mit csinálsz te ott kint a hideg világűrben?! Sapka, sál?! Háháháháhá!!!” /Leia hercegnő/

„Jaj tervezőm, ezek mind megőrültek! Bár, ha meggondolom… Fekete Lúk… Háháháháhá!!!” /C3PO protokoll droid/

„ … (röhögő füttyszó) …” /R2D2 droid/

„Miért ne lenne Lúk fekete?! Az én fiam, nem?! Phfű-phfú…” /Darth Vader/

„Nekem is van a homlokomon egy fekete luk, csak nem tudom, hogy került oda… Az utolsó, amire emlékszem, hogy egy kalácsképű suttyó vakarcs valami parittyát lengetett…” /Góliát filiszteus harcos/

„Hogy lehet valami teljesen fekete? Vagy teljesen üres? Vagy végtelenül tömör? Tömör semmi?! Ki nem állhatom a végleteket! Igen-nem? Brrr!!! Talán? Esetleg? Na, az már valami, sőt majdnem valami! Fekete? Fehér? Sehol egy árnyalat, sehol egy maszatfolt?! Szürke! Átlag! Közép! Nem véletlen, hogy kiskoromban sosem tudtak átverni a Fekete-Fehér-Igen-Nem játékban. Már akkor is mindennek mellé beszéltem. Asszem…” /Török Gábor politikai elemző/

„Elalélok!” /Lali a lila ló/

„Egy fekete lyuk belsejében a gravitáció oly nagy, hogy mind a tüdő, mind pedig tulajdonosa elemi kicsire préselődik össze, miáltal teljességgel képtelen akár csak egy szótagot is eldalolni az egyébként általam is felettébb kedvelt ’Lali a lila ló’ beéneklő hangsorból. Fekete lyuk esetén sajnos még a Kodály módszer is csődöt mond.” /Dr. Protonffy Violin atomfizikus és vice-karmester/

„Én vagyok az egyetlen ember, akit sosem nyelne be egy fekete luk sem, sőt versenyek előtti időszakban én nyeltem tucatszámra a fekete lukakat. Így nyertem meg mind a hét Tour de France bajnoki címemet. Lebuktam, mert lila lónyomokat találtak a vizeletemben. Sajnálom!” /Lance Armstrong kerékpárversenyző/

„Antihangszerek és boszorkányok pedig nincsenek.” /Könyves Kálmán/

„Kálmán! Fejezd már be a nyavalyás olvasgatást és uralkodjál már egy kicsit! Meg ki is porszívózhatnál, mert már porcicában úszik a trónterem, te baromarcú bibliofil béka!” /Könyves Kálmánné/

„Azt hiszem, a boszorkányok esetében tévedtem…” /Könyves Kálmán/

„Ez az! Végre! Nem hiába szapultam annyit ezt a gyógyköltőt, valahára csak letett valamit! Nem maszatol, nem keneszel, nem veri bele az utolsó szöget a félig üres pohárba, hanem csak odacsülközi a frankót! Nem színezget, hanem feketít! Zsírkaraj és feketeleves! Rettegjetek plázacicák és bulvárcelebek, mert jön a nagy fekete luk és hamm-hamm-hamm! Anyám, végre találtam neked is olvasnivalót! Gratulálok! Hat pont!” /Puzsér Róbert kőkemény kritikus/

„Mindig mondom Fiona, hogy jobb kint, mint bent! Szegény fekete lukból nem jön ki semmi, úgyhogy igencsak csikarhat neki ott bent! Pláne, ha még az a lila ló is rúgdossa! Mégis csak jó zöld ogrénak lenni!” /Shrek II./

„Jó esz a iszé valami! Csináok szene hosszá, lessz sláge! Euviszió fesztivá lessz! Gyószok evve! Lessz lóvé, sok lóvé lessz!” /Fekete Pákó/

„Miért lógatod az orrod, Steve? Nincs tok az antihangszeredre? Na, ezen is könnyen segíthetek! Itt az új Doktor Cover csodatok! Porosodó antihangszer, eltakarandó sörhas, befedendő toka? Ez mindennek a toka! Hangszernek és antihangszernek egyaránt! Nem hiszel a szemednek? Higgy nekem! Mai akciónkban egyet fizetsz, kettőt kapsz! Két egyformát! És most jár hozzá ajándékba egy Fekete Lúk is! Néger Skywalker úr, tessék befáradni! Nagy tapsot a sötét Jedi lovagnak!” /Horst Fuchs fülbevalós top-shop lovag, magyar hangja Bodrogi Attila/

„Ne lássam apámat a Hófehérke címszerepében balettozni, ha még egyszer befekszem egy kínai gyártmányú szoláriumcső alá! A fekete luk harapja le annak a sárgának a kezeit, aki miatt sötét lettem, mint egy well-done ogrekaraj! Frady Endrét meg az Erő fejelje le, hogy ilyenek írkál!” /Fekete Luke Skywalker/

„Hadd én inkább! A Materazzi eset óta nem csinálok semmi hasznosat, csak előnyugdíjasként dekázgatok.” /Zinedine Zidane/

„Hagyd Zizou, előnyuggerhaver! Majd én lefejelem! A silány klapanciájában meg sem említette, hogy én gyúrtam kis fekete golyókat pár rossz helyen levő galaxisból. Frady Endre, meg vannak számlálva az ezredmásodperceid…” /Chuck Norris/

Csumidaleguán télen

Csumidaleguánt a hó
Belepte, mert volt oly tahó,
Hogy időjárás jelentés
Ellenére strandolt lent és
Napolaja nem védte meg.
Most a hideg hóban remeg,
S érzi, járja gyilkos fagy át
Habtestét és csökött agyát.
Fentről hall egy hangot: „Gyere!”
S Tas bá’ az Év Házmestere
Kiássa és viszi haza
Dudorászva: „Télen az a
Jó, hogy néha van az úton
Csumidaleguán-kruton!”