Pokolba a pokollal!

Pokol az maga a pokol!
Okos ember nem rostokol
Ilyen helyen, ahol tűz ég.
Ide senkit sosem űz Ég,
Hanem csak az önnön bűne,
Mely először kicsi dűne,
Majd domb, ami heggyé megnő:
Cigi, pia, káb’szer, meg nő,
Paráznaság, csalás, harag
Emberből gazembert farag.

Két pofára röhög sátán,
Jön Jézus, kereszt a hátán...
Könnyek, szegek, kettő lator...
Pokolban kezdődne a tor,
Ám a Vér hatni kezd s tisztít,
Okozva ördögi hisztit.
Sötétség bár harcol vadul,
Lélek testből kiszabadul,
S felszáll, hol szivárványív ül…
Van élet a poklon kívül!

„Herr Frady! Sajnos a verséből kimaradt a purgatórium! Ám ami nagyobb baj, hogy nyugdíjasként több időm lévén többet olvasom a Szentírást és döbbentem látom, hogy abban sincs benne!” /Ratzinger bíboros/

„Tisztelt ex-pápa úr! Mielőtt bárki meggyanúsítana, ki kell jelentenem, hogy sem én, sem a niceai zsinat nem vettünk ki semmilyen purga-izét a Bibliából, mert egyrészt már korábban sem volt benne, másrészt soha nem is hallottam róla. Az elmúlt 1676 évben, mióta halott vagyok, valahogy nem jutnak el hozzám a hírek. Nagy néha egy-egy Frady Endre vers. Ez valami felsőbb büntetés lehet?” /néhai Nagy Konstantin, római császár/

„Ne hazudjon ex-császár úr, igenis kivetette! Az ilyesmit és sokkal jobban tudom! Ha meg Frady Endrét kell olvasnia a túlvilágon, akkor mégiscsak kell lennie annak a tisztítótűznek.” Dan Brown, bestseller író/

„Ahol kötelező jelleggel Frady Endrét kell olvasni, az nem a purgatórium, az sokkal rosszabb annál. Az már maga a pokol. Én nem bírnám ki, hogy egy örökkévalóságon át Frady Endrét olvassak, úgyhogy lehet, hogy megtérek. Anyám szerint rám is férne. Már elő is vett egy zsoltáros könyvet, hogy együtt énekeljünk. Hát… nem is tudom… Milyen hely az a purgatórium?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jézus, Jézus, sallala, hozsanna, Jézus, Jézus, trallala, hozsanna! Manna az uzsonna! Buli vaaaan! Mennyei ez a hely és nagyon király a szivárvány is!” /Dizmász, a jobb lator/

„Menny, vagy pokol? Esetleg purgatórium? Tényleg olyan lényeges kérdések ezek, amikor csak árnyalatnyiak a különbségek? Jó, vagy rossz? Attól függ, hogy kinek. Eldönthető-e? Ízlések és pofonok. Kinek ez tetszik, kinek az. Örök tűz? Hidegkedvelők nem szeretik, a fázósaknak viszont főnyeremény. A szférák zenéje vajon pop-rock? Netán funky, vagy metál? Esetleg beat? Egy Puzsér nyilván azt is lepontozná. Vajon mindenkinek tetszik-e a szivárvány? Valakinek túl csicsás, másnak meg kevés benne a szín. Jó-jó, Jézus jó volt, mégis keresztre feszítették. Hát érdemes szélsőségesen jónak lenni? Nem nyugisabb a szürke átlag? Merjünk semmilyenek lenni!” /Török Gábor, elemző/

„Én biztos a Mennybe kerülök, mert amikor a múltkor jött értem a főördög, hogy levigyen a pokolba, úgy rúgtam fejbe, hogy a szarva beleállt a hátába. Utána a farkánál fogva megpörgettem és belehajítottam az Androméda ködbe.” /Chuck Norris/

„Jaj, Chuck! Jobban is vigyázhatnál, mert itt repült el az orrom előtt a rusnya fattya! Majdnem orrba rúgott a szőrös patájával! Még egy ilyen húzás és nem foglak beengedni!” /Szent Péter, kapuőr/

Bíróságon...

Bíróságon szünnap van ma,
Nincsen benn se bíró, se per,
Csak Hlavácsné Gríz Johanna
Takarítónő, ki seper.

Közben dühöng: „Hogy mi van itt?!”
S régi szép időket sirat.
Urát szidva portalanít
S szétszóródik sok száz irat.

Vissza oly elánnal pakol,
Miként Caesart Brutus-tőr dönt...
S így kap másnap férj kiakol-
-bólításért száz év börtönt.

„Ne már, tisztelt bíróság úr! Én nem bólintottam semmiféle akolba, csak kivágtam a Lajost a nyitott szuterén ablakon át a járdára, mert tajt részegen jött haza és üvöltve azt kornyikálta, hogy az ő kedvese egy olyan lány! Hogy milyen, azt nem tudom, mert bevágtam utána az ablakot. Ezért száz év börtön, miközben az előző tárgyaláson az a tömeggyilkos csak felfüggesztett megrovást kapott?! Itt valami nagyon össze lett ám kavarva!” /Hlavács Lajosné Gríz Johanna, bírósági takarítónő/

„Igen, a Hlavács úr az én koncertem közben rúgott be. Onnan tudom, mert személyesen ismerem mind az öt nézőt, aki ott volt.” /ByeAlex/

„A leghatározottabban tiltakozunk a versben foglalt állítások ellen és a Központi Bíróság jó hírének megsértéséért eljárást kezdeményezünk F. Endre budapesti költő ellen. A Központi Bíróságon kizárt, hogy periratok összekeveredjenek és egyes ügyek ítéletei más ügyekben legyenek kihirdetve! Hogy mit szólok a tömeggyilkos felmentéséhez és a könnyű testi sértésért kiosztott száz év börtönhöz? Konkrét ügyekben sajnos nem nyilatkozhatok.” /Dr. Hatályossy Jenő, a Központi Bíróság elnöke/

„Mivel itt a földön mind vétkesek vagyunk és a bűn zsoldja a halál, ezért béküljünk meg az apró evilági igazságtalanságokkal, sőt adjunk hálát azokért, melyek arra valók, hogy a lelkünket megeddzék, hogy Jézus Urunk szabadító áldozata révén majd mind együtt örvendezzünk a mennyei világosságban mindörökké! Áááááámeeeen!” /Jácint atya/

„Kiakolbólít! Micsoda gyönyörű nyelvújítás korabeli szó! A költészet akolmelegéből a próza hideg rögvalóságába történő kiűzetés ábrázolására a költő az igazság szimbólumának tartott bíróság, sőt nagybetűs Bíróság belső igazságtalanságait citálja és cibálja elő mintegy és mindazonáltal. A hibázó emberre visszahulló súlyos ítéletben a költő fiatalkorának meg nem adott tizenegyesei és igaztalanul kapott piros lapjai sikoltják fájdalmukat az öröklét könnyáztatta siratófalára. A vallási motívumként végigvitt keresztrímek pedig a lelki katarzis pislákoló világítótornyai. E mű mint Hlavácsné a párját ritkítja.” /Jatagán Elalélia, magyar-kirgíz szakos középiskolai tanár és parkolóőr/

„Költőkre miért nem szoktak aljas indokból elkövetett versírásért száz év börtönt kiszabni?! Anyám szerint ne ordítsak vörös fejjel, mert elég lenne hetvenöt is, de megtiltottam neki kivonuljon enyhítésért tüntetni. Mikor lesz már népszavazás a halálbüntetés visszaállításáról?! Reszkess Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Julius Caesar és a kiakolbólít szó egy versben, sőt ugyanazon versszakban?! Súlyos anakronizmus ez, költő úr, nagyon súlyos! Két sor közötti majd’ tizenkilenc évszázad előre megfontolt ugrabugráért igen enyhe büntetés az a száz év börtön! NEM ENG!” /Totyakváry Bambulácz, lektor és sörlovag/

„Minek ide tőr?! Ha én rúgtam volna fejbe azt a Caesart, nem eldőlt volna, hanem elvetett kockaként átrepült volna a Rubicon!” /Chuck Norris/

Mi a bajod a kockámmal, te vörös borostás őslény?! Ez kirakni kell ám, nem szétrúgni!” /Rubik Ernő, feltaláló/

Statikus szonett

Statikus, míg vígan számol,
Dudorászik D-dúr s H-moll
Dallamokat s zúg az ének.
Kollégákat, akik vének

S nagyothallók, nem zavarja
Irodának dalos varja.
Ki meg hall, mert fiatal ő,
(Időnként bár plafonba lő,

S csintalanul csinos helyre
Fülhallgatót tesz a fejre,
Vagy az ablakon át heti

Rendszerességgel, ha veti
Is ki magát), boldog talán,
Mászva az iroda falán.

„Igen, én mindig boldogan mászok a falra, amikor a statikus kolléga úr dalolni kezd, mert egy kicsit legalább megmozgatom a monitor elé petyhüdt elgémberedett testemet. Mivel abszolút hallásom van, mindig az iroda legtávolabbi falát választom.” /Csofándi Zénó, fiatal kolléga/

„He?! Mi van?! Mit csináltok ott a falon?! Már megint süketeltek?!” /Dr. Ágyússy Ottokár, idős kolléga/

„Azért kell falra mászni, mert ha az ember egyből a plafonon van, az nagyon veszélyes, hiszen könnyen eltalálhatja egy eltévedt golyó. Batman kolléga is így került kórházba és felépülése után már vissza se mert jönni, inkább a könnyebb utat választotta és megélhetési filmsztár lett. Hja, csak statikusnak ne menjen az ember!” /Pókember Jenő, irodai világháló adminisztrátor/

„D-dúr és H-moll együtt! Micsoda hangterjedelem! Micsoda egyberobbanó dallamvilágháború! A harmóniák dísze, a diszharmónia! Nett szó szonett! A költő itt megint olyat alkotott, amit más még megérteni sem képes. Megint olyan gyorsan előzte meg a korát, hogy a puszta szele kicsapta az irodalmi traffipax biztosítékát. Csak akinek van füle, az hallja! A többiekről meg essen le a szemüvegük!” /Dr. Mákonyi Makonyáné Pedigleni Piroska, bölcsészkari adjunktus és vattacukor árus/

„Na, csak kezdjen el valaki váratlanul kornyikálni mellettem, én fél fordulattal úgy rúgom ki fallal együtt, hogy a többieknek se lesz hova mászni!” /Chuck Norris/

„Költőkém, gyüjjön mán egyszer el hozzánk egy író-bemosó, vagy izé, mit mondok mán, egy író-olvasó találkozóra, ’oszt mondja mán meg kend, hogy lehet valami egyszerre csinos is, meg csintalan is, he?! És egyáltalán, mi a nyavalya az a csin?! Hű, de mérges lettem! Megyek is, ’oszt bemosok egy olyat a szénnek, de olyat!” /Lignit Lajos, alsó-puttyordi vájár/

„Mindig tudtam, hogy irodában csak a kretének és a kriplik dolgoznak! Magukra zárják az ajtót, ’oszt nyáladzanak, meg kornyikálnak! Hát nem sokkal jobb itt falun, ahol csak a kutyából nem lesz szalonna?!” /Cserpák Pista bá’, nyugalmazott téesz-elnök/

„Szonett?! Ez úgy szonett, ahogyan én egy pipacsillatú hastáncosnő vagyok, és ahogy a csillagokat csillagcsavarhúzóval rögzítik az égre! Ne lássam anyámat szigonnyal cápára vadászni, ha illumináltan, egy talicskában tolva nem írok ennél százszor jobb menüettet! Mit? Hogy szonettet? Ja igen, azt is! Hű, de ráz ez a talicska!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Bocs, Robikám, de épp macskaköves úton tolom a talicskát! Hű, de nehéz vagy, fiacskám! Nagyon kivan a derekam! De legalább ne danolásznál közben! Ilyenre szoktál két pontot adni, mondván, hogy ettől már engem sem kell eltiltanod, mert én sem akarom hallani. Megyek is inkább cápára vadászni!” /Puzsér mama/

Eszem-iszom

Kvászomat, míg iszom,
Elkezd elmúlni szom-
-jam is, meg az éhem,
Mert bekaplak, á, hamm!

Megeszlek, jó grillem,
Kézzel-lábbal illem-
-tankönyv szerű made in
Hungarian módon.

Hőbörög a hasam,
Bugyborog, mint ha sam-
-pon csobogna belül.
Ki ne üssél balul!

„Ne lökdössön már félre, költő úr, én értem ide előbb a WC-hez! Rosszul van? Hé, mit csinál?! Bele ne hányjon a cipőmbe! Na, tessék! Csuka fogta róka…” /Pozdorja Pál, maszek cipőfelsőrész készítő/

„A páros rímek szótörésekké, majd kancsalrímekké fajulása párhuzamban áll a kezdetben idilli étkezést, a már-már személyes jó barátnak tekintett samponos grillcsirke elfogyasztását követő has tájéki bebandzsítás kitörő kataklizmájával. A balul kiütés a baloldalon verő szív meghasadásának kvintesszenciája és dekadens csimborasszója is egyben. A költő egy szájtátás alatt megteremti azt a légkört, amelyben a lég mintha körözne az olvasó körül, majd forgószélként felkapná, és úgy megbúgócsigázná, mint szélkerék a süket seregélyt. Hja, nem pörög a paraszt, ha nem fújja a forgószél!” /Lilaködössy Katartika, kortárs költőnő és biztosítási ügynök/

„Made in Hungarian?!?!?! It is South-Buda English, isn’t it? Ki lenni tiéd angoltanár, te visszamaradék?! Te most százszor leírni, hogy Made in Hungary, de nem lenni Ctrl+C Ctrl+V! Just do it! Now!” /Miss Take, angol angoltanár/

„Sok étteremben a csirkehúsból készült ételek ki vannak csontolva s így kényelmesen fogyaszthatók késsel és villával. Ez s fogyasztási mód elképzelhető a csirkemell vagy a csirkecomb esetében, de az igazi élvezetet mégis a csirkecomb vagy csirkeszárny kézzel való elfogyasztása jelenti. Lehet ugyan kést és villát is használni egy csirkecomb vagy csirkeszárny lehúsolásához, de így egészen más íze van az ételnek. Mindenki tudja, hogy mennyire jó dolog egy ropogósra sütött csirkeszárny ízletes apró csontocskáival bíbelődni, leszopogatni azokat vagyis kézből enni a csirkeszárnyat.
A nagykönyv ugyan azt írja, hogy a csirkét illik, sőt, nyugodtan lehet kézzel enni, ha azt nem valamilyen szószban tálalták. Valóban így van, hiszen egy szósszal leöntött húsdarab elfogyasztása eléggé körülményes lenne, de a panírozott vagy egy grillcsirke esetében bátran használhatjuk a kezünket.
Bizonyos csirkeételeknél az éttermekben eleve úgy tálalják fel az ételt, hogy a csontok vége alufóliába vagy papírhüvelybe van csomagolva. Így a vendég nyugodtan megfoghatja és a szájához emelheti, anélkül, hogy összemaszatolná az ujjait, az abroszt vagy a ruháját. Jobb helyeken még kis gőzölt kendőket is adnak vagy az étellel citromos vizet szolgálnak fel egy edényben, hogy az étkezés befejeztével a vendég megtörölhesse illetve megmoshassa az ujjait.
Ha a csirkét kézzel esszük, lehetőleg használjuk a jobb kezünk három ujját. Étkezés közben nem illik ropogtatni a csontokat és a porcokat vagy leszopogatni az ujjakat. A citromos víz meg, bármennyire is hasonlítson a limonádéra, kizárólag kézmosásra való.”
/Illemtankönyv részlet - http://www.gastronomy3.sokoldal.hu/etelekrol4/

„Milyen illemtankönyv?! A csirkét egyszerűen berúgom a számba és röptében a súrlódástól megsül.” /Chuck Norris/

„Juszt se szólok hozzá! Elegem van Frady Endréből! Anyámnak is megtiltottam, hogy ne legyen elege belőle, úgyhogy most már nem csak melege van, és ő se szól hozzá. Csak danolászik. Mama, ez rettenetes! Négy pont!” /Puzsér Róbert, tikkadt kritikus/

Parasztidill

Töltsünk falun el egy hetet!
Parasztidill, romantika!
Háziasszony tyúkkal etet,
S visong kint egy bölömbika.

Meggyfa alatt elaludnék,
Ám a sok lehulló meggy ver,
S gágognak ludak és lúdnék!
Hmmm… nincs itt egy kézifegyver?

Lónyerítés, birkabégés,
Hajnaltájban kakas ordít.
Trágyaillatú a lég és
Bögöly miatt bőgök zord „Ííííí!!!”-t.

„Hé, ti kendek! Azér’, mer’ ti
Megszoktátok a bűzt, a zajt,
Meg azt, hogy a vécé kerti,
Ettől engem ez még taszajt!”

Vár a város, futva megyek,
S izzad rajtam messze vitt hón.
Jól megszokott szeméthegyek
Mosolyognak. Legjobb itthon!

„Fújj, a falun a nagy büdös tehénből jön ki a tej, nem azokból a helyes dizájnos kartondobozokból, mint a madaras teszkóban! A falu tényleg cikiuncsi! Még egy csoffadt pláza sincs egyikbe se, ahol shoppingolhatnánk a többi csajjal!” /Gejl Gizi, műkörmös és plázacica/

„Hinnye, sehol sem esik olyan jól a früstök, mint a szőlőben heverészve és bölömbikát hallgatva! Puhány pestiek még az ágyukban fetrengenek, amikor én már jóízűen szalonnás hagyma illatúakat böffentek! Amíg ők a dugóban, meg a benzingőzben fuldokolnak, én pipázgatva ülök a tornácon és hegyeseket pökök! Hej, ez maga a mennyország!” /Lajtos Lajos, földműves és nótafa/

„Inkább a szmog legyen az orromban, mint ebéd közben az a rengeteg trágyaszagú légy! Brrrr!” /Jottányi Jenő, radiátorszerelő és panelproli/

„Nem a bölömbika visong, költő úr, hanem a böhöm bika, ha megharapja a tikmány, vagy megböködi a heknyekukk! Ha meg még a rozsomák is belekap a szügyébe, akkor aztán úgy nekikeseredik, hogy lebőgi a szélkakast is a tetőről az állatja!!!” /Rocsmándi bá’, mezőőr és kocsmahivatalnok/

A böhöm bika az, amelyik olyan, mint a birodalmi lépegető, csak időnként lepényeket potyogtat?” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Már megint ezek a hovátehetetlen keresztrímek! Már megint ez a gyönyörű ritmika! Az idillt ilyen naturalisztikusan, illetve a naturáliát ilyen idillien csak kevesen tudják oly könnyedén ábrázolni, hogy az olvasó szinte észre sem veszi, hogy bármi is ábrázolva lenne. Mintha csupa felszínes semmitmondást olvasna, miközben a gyanútlan mélyben ott dübörögnek a mondanivaló engesztelhetetlen tankhadosztályai. E verssel egy újabb lírabomba csapódott a világirodalom gyomrába.” /Dr. Metaforray Félixné Ködfátyol Kitty, magyartanár és irodalmi rendezvényszervező/

„Hát mi ez az újabb idehányt förtelem?! Ez a demagóg destruktivitás?! Ez a pocsék, pitiáner pömpögés?! Ez a semminél is sokkalta semmibb semmi?! Anyám el akarta olvasni, de fekete szigetelőszalaggal leragasztottam a szemüvegét, hogy ne is lásson. Azóta tompán puffangat a nappali falán, mert nem találja a kijárati ajtót. Költő, tetted ezt! A vers egy gondolatával tudok csak azonosulni: ’Hmmm… nincs itt egy kézifegyver?’” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer voltam falun, de nem tetszett. Majdnem megvágtam magam kaszával, de kicsorbult rajtam az éle. Azóta nincs az a falu.” /Chuck Norris/

Száz lónak...

Száz lónak is egy a vége:
Észak-Pesti Lóhúsüzem.
Gügye nyerít: „E gyár ég-e,
Hogyha rádobom a tüzem?

Nosza, kipróbálom ihol,
Erre várok évek óta!”
Patkójával szikrát csihol
S porig ég az idióta.

Szenes már a lófül, lómáj,
S Újpest lassan Fótig lángol.
Teázgató úr szól: „Oh my
Horse steak well-done!” Nágyon ángol.

„A lovas társadalom nevében kikérem magamnak ezt a lekezelő hangnemű, a lovakat ostoba kolbásztölteléknek bemutató rettenetet! A ló nem arra való, hogy húsüzemben végezze! A dicső paripáknak csatában felrobbanva, folyami átkelés közben megfulladva, vagy a Nemzeti Vágtán a palánk által kibelezve kell hősi halált halniuk! Igaz magyar ember szőrén üli meg a lovát és hátrafelé nyilaz, nehogy fejbe lője! Vágd a költőt, ahol éred! Hajrá! Na, gyerünk már Gügye, ne égesd itt magad!” /vitéz Óbester Ottokár, nyugalmazott huszárkapitány és házmester/

„Lehet, hogy ez az úr nágyon ángol, de állítmány nélkül nálam úgy megbukna, mint a huzat! The horse steak is well-done! Repeat please! The horse steak is well-done.” /Gőzerő Aranka, angoltanár és szünidei lóhamburger sütő/

„Megfogant végre az átkom és leégett az a gaz gyár! Felháborító, milyen vackokat állítottak elő! A múltkor például a kedvenc flambírozott lófasírtkonzervemben nem csak patkó- és nyeregdarabokat találtam, de egy huszárkard markolatát is! A sarkantyúdarabot pedig annak az aranykezű Slohnyánszki doktor úrnak kellett kioperálnia a nyelőcsövemből! Örömest csúsztattam neki a borítékban egy kis házi lótöpörtyűkrémmel megkent pirítóst! Nem értem, azóta miért nem köszön…” /özv. Bakter Jenőné, nyugdíjas béljósnő/

„Ég az Úúúújpest, ég az Úúúújpest, ég az Úúúújpest, éjáóóóóóóó!!! Lila majmok, lila majmok!” /Zöld Sasok/

„Zőőőd majmok! Zőőőd majmok! Mocskos Fradi, mocskos Frady!” /Ultra Violák/

„Na, majd adok én nektek itt ordibálni, kopasz huligánok! Nesztek! Tűnés haza! Adjak még többet is a seprűmmel?! Nesze-nesze!” /vitéz Óbester Ottokárné Sárkány Matild, házmesterné/

„Az én kedvencem a paci steak, a very well-done, mo mistake, és zsírja ömlik szakállamra s ott lesz rajta szaftkence, a gyomrom kedvence, s leég a kemence, no meg a lóüzem, no igen, hehehe!” /ByeAlex/

Csókolom költő bácsi! Tessék mondani, ha véletlenül fordítva kapcsolják be a lóhúsgyárat, akkor az csinál nekem lóparizerből versenylovat? Hű, de jó lenne!” /Patkóssy Ajtonyka, középső csoportos óvodás/

„E förmedvény olvastán megjelent előttem a nyereg alatt puhított költőfej képe és elmosolyodtam. Anyám ettől úgy megijedt, hogy félrenyelt egy rúd lószalámit, de a vers láttán gyötrelmesen fölköhögte, majd nekiállt kötni magának egy I hate Frady Endre! feliratú pulóvert. Én közben a ’Döglött lónak híg a leve, Frady Endre essen bele!’ mondókát szavalgatom és egyre jobb lesz tőle a kedvem.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az egyik akciófilmemben szétrúgtam egy lovat, de az csak egy műlóbőrrel bevont vasbeton műló volt, hogy az állatvédők ne rinyáljanak. Mondtam a rendezőnek, hogy szívesen szétrúgom az állatvédőket is, de nem örült. Erre őt is szétrúgtam.” /Chuck Norris/

„Lálálálá lólé lólé, lálálálá lólólóló lálálálá lólélólé, lálálálá I ♥ lólé!” /a Lóburger együttes I ♥ lólé c. száma/

Borotválkozás

Borotvámban jó a penge,
Mégis vértó csobog, mer’ hát
Orcabőröm viszont gyenge,
S szertelövell pluszos Rh-t.

Száll a nullás vörös permet
S mivel nincs gomb, ami „Lé Lock”
Rőtre festi be a termet,
S padlójára lealélok.

Mint a három lábujj egy cseh-n,
Pont oly kevés bennem a vér…
Ám rám ekkor arcszesz freccsen
(Áááááááááá!!!)
S feltámadok! Hja, ha sav ér!


„Három lábujj a mi szakmánkban nem is kevés, inkább átlagosnak számít.” /Pavel Baltal, cseh favágó/

„Arcbőrerősítést és vastagítást is vállalunk! A számlaadást majd megbeszéljük… ;-)” /Mutyi Mátyás, a Megoldjuk Okosba’ Építőipari kft. ügyvezető igazgatója/

„Nye hárásó! Nu, hát ponty ezért kell máig hárcoló szóvjet villánybórotvát hásznyálnyi! Zákátol, de nem öl! Ócseny hárásó!” /Dr. Igor Elektronyovics Beretva, a Novoszibirszki Villanyborotva és Villamosszék Gyár főmérnöke/

„Költő úr, maga fürdőszobafestésre és mázolásra pazarolja a drága nullás csoportú vérét, ahelyett, hogy befáradna vele a Központi Vérellátóba?! Nekünk ráadásul még ’Lé Lock’ gombunk is van a vérfejőgépünkön!” /Szipolyné Bél Flóra, vérellátási szakápolónő és feketeöves dzsiudzsicu bajnok/

„Én sosem használok pengét, egyszerűen csak lerúgom a szőrt az arcomról.” /Chuck Norris/

„Jajjj… mié’ öntik asztat ajó arcszeszetet a betegre… hukk… mié’ nem öntik ide ja zöreg Géza bá szájába bele… hukk…” /id. Gödény Géza, a Csomádi Traktor és Versenyautó Gyár nyugalmazott portása/

„Nyugi, fater! Ma már nem az arcszesz a menő, hanem a csavarlazító! Böff!” /ifj. Gödény Géza, az Állami Traktor és Versenyautó Gyár portása/

„Leesett az állam, milyen gyors az Állam!” /Csomádi Csaba, volt traktorgyár tulajdonos/

„Végre egy igazi sámánvers! A vér ősmagyar jelkép, amely olyan őshazai szavainkban is szerepelnek, mint a vérnyúl, a vérmókus, a véralkohol, a kövér, a Xavér és a vérhas. Táltosok előre! Hej Levédia, hej Baskíria! Tánc!” /Őssy Tas, szittya rovásíró és gyula/

„Ha Frédi lennék, kétségbeesett 'Vilmaaaaaa!!!' kiáltással és ajtópüföléssel menekülnék a biztonságos lakomba. Mivel jelenleg csak anyám van otthon, aki még a csengőt is madárcsicsergésnek érzékeli és kimosolyog az ablakon, ráadásul nem is Vilma, így nincs más hátra, mint a harcot felvállalva a szemébe hazudni Frady Endrének, hogy remekmű! Hátha elhiszi és a csúcson abbahagyva visszavonul. Ez az utolsó reményünk...” /Puzsér Róbert, kritikus/

Igazság

Lignit Leó, ön úgy L.L.,
Mint az igazság is el-el
Ámítóan szimpla-remek,
Hol igenek sosem nemek,
S nincsen se talán, se hátha,
S csillog, mint a szénanátha
Tünetén a napfényözön:
Jobb, ha inkább nem söröz ön!
Jót inni tanuljon, tinó,
Mivel veritas in vino!

„Hát szent igaz, költő úr, amit írt! Megyek is és szólok az uramnak, hogy magyarosítsuk Sörnemisszára a nevünket!” /Bornemissza Botondné Kátrány Klotild, egri nőszövetségi szurkoló/

„Tiltakozom! Ha már a saját apám is bort vedel, akkor ki fog hozzám bejönni a sörgyár büféjébe kávét inni?! Költő úr, fulladjon bele a homoki gyomorforgatósába!” /Lignit Lea, sörgyári cappuccino készítő és sörhableány/

„Kérném szépen, költő úr, a vers súlyos tudományos hibát tartalmaz. Ha Lignit úr – feltéve, de meg nem engedve – tinó, akkor ő per definitionem egy herélt bikaborjú. Ebben az esetben viszont hogyan lehetne neki utódja? Márpedig a fenti komment egyértelműsíteni látszik ezt a tényállást.” /Prof. Dr. Kákacsomóssy Vendel, az Akadémia marhaságügyi témafelelőse/

„Marha! Örökbe fogadtam!” /Lignit Leó, sörkóstoló és Sörli Mekklén rajongó/

„Mi ez a degenerált förmedvény?! Ilyen írásművek olvastán háromszor kell megtaposnom a saját agyamat, hogy az utolsó cseppig kipréseljem belőle ennek az óborzalomnak a maradványait! Szegény anyám megértette a szénanátha tünetén megcsillanó napfényt és most kint öklendezik a kertben. Mire befejezi, megpróbálom a jobb kezemmel kifeszíteni a balból a magam ellen fordított harakiri kardot.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ne emberkedj, Robi bán! Gondold meg és igyáááál!” /Petur bán/

„Milye’ turbán? Hukk… Betúr?… Hukk… Hova túr be? A pész… péz… pénctárcámba? Hukk… Hehe, ott má’ semmise van! Hukk… Elittam… Hukk…Még hogy Söne… Sörme… Sörnemissza! Hukk!” /Bornemissza Botond, az egri sörhasverseny harmadik helyezettje/

„Ugyan-ugyan, hogy is válhatna el ilyen élesen az igen és a nem? Hátha a talán, sőt talán a hátha megfelelőbb lenne. Sör, vagy bor? Esetleg ebben a sorrendben! A narancsosan csillogó sör antagonisztikus ellentétben áll-e a veresen gyöngyöző borral? Nem akadályozza-e ez az esetleges nagykoalíciót? Mi az igazság? Pilátus megkérdezte és tessék, már nem él! Van-e, lehet-e abszolút igazság? Nem korlátozná-e az ökomenikus vélemény pluralizmust, bármit is jelentsen ez a csupán színjózan kevesek által kimondható kifejezés? Ugye?” /Török Gábor, politikai elemző/

„Jedi anyááám, vegye lejaaaa szememről a kendőőőt, hadd lássam, hooogy miveeel tőttőőőm megaaaa züreees bendőőőt… Hukk!” /Jusztícia, illuminált igazságügyi istennő/

„Az én kedvesem az úgy vedel, hogy nem múlhat egy kedd sem el, hogy ne böfögne csendesen, az én kedvesem, ő az én kedvesem!” /ByeAlex, társfüggő dalnok/

„Én egy lótusz-ültő helyemben úgy tudok meginni három amerikai gallon sörös-bort, hogy közben folyamatosan tudom mondogatni, hogy chumbawamba!” /Chuck Norris, maga az igazság/

Vihar

Vihar Jenő a szép

Vihar Jenő olyan szép ember volt, hogy pusztán esztétikai okokból rendszeresen ellopták és kiállították. Ő viszont ugyanilyen rendszeresen megszökött és beszaladt az erdőbe.
- Jön a Vihar! – kiáltottak ilyen alkalmakkor kollégái és tovább folytatták a megkezdett lövöldözést. Vihar Jenő ugyanis orvvadász volt és egyben az Orvvadász Szakszervezet férfi szépségversenyének örökös első helyezettje. Egyszer forgott csak veszélyben a győzelme, de fő ellenlábasát, Adonisz Bélát a verseny előtti munkanapon egy megsebzett orv felöklelte és pépesre taposta. A dagadtra veréstől felduzzadt és megcsúnyult Adonisz Béla bánatában kitántorgott Amerikába és ott egy Jabba nevű űrlény eljátszásával szerzett magának kétes világhírt.
Vihar Jenő tehát továbbra is vetélytárs nélkül élte a szépek szokásos életét.
Történt egyszer, hogy Vihar Jenő országának királya, III. Rocsmelák, aki korábban egyáltalán nem volt hiú, egy szép napon hirtelen meghiúsult és rögtön a tükrös felületű okostelója elé vetette magát.
- Teló, teló, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?! – kérdezte a király.
- Te ló, te ló, még ezt sem tudod?! Hát a Vihar Jenő! – válaszolta a teló.
- Micsoda?! – hördült fel III. Rocsmelák és az okostelefonját a bekapcsolt plazmatévéjébe vágta, ahol a szép Vihar Jenő éppen egy orvpattanás elleni krémet reklámozott. A televízió hatalmasat robbant, a palota összeomlott és perceken belül kezdetét vette IV. Rocsmelák tizenhat évig tartó rémuralma.
Ezalatt az idő alatt Vihar Jenő háromszor nyerte el az Illegalitás Szépe, nyolcszor a Börtön Arca, majd végül ötször a Mister Munkatábor címet. A rémuralkodó halálakor a tábort felszabadító normann lovasok esztétikailag úgy megdöbbentek Vihar Jenőn, hogy onnantól kezdve csak a Napra mertek nézni. Meg is vakultak hamarosan és Vihar Jenő alig győzte őket hatos csoportokban átkísérni a zebrán. Végül csak sikerült neki és a jól végzett munka örömében eldöntötte, hogy megházasodik. Nosza, hamarosan elvette a szomszéd ország szépségkirálynőjét Tatjána Krasszívaját, aki rengeteg szép gyereket szült neki.
Telt-múlt az idő és Vihar Jenő ahogy öregedett, úgy lett egyre szebb. Évről-évre nyugodtan előre oda lehetett neki adni az Év Legszebb Nyuggere címet és amikor meghalt, újoncként is tetemes előnnyel szerezte meg a legnagyobb kereskedelmi televízió által szervezett Megaporhüvely vetélkedő esztétikai különdíját.
Vihar Jenő még halálában is olyan szép volt, hogy lelopták a ravatalról.
Vizsgálat indult és ekkor tört ki a néhai Vihar Jenővel csupán névrokon nagybetűs Vihar. Egy oknyomozó újságíró robbantotta ki, aki egykori tejfogröntgen felvételeket vizsgálva kiderítette, hogy Vihar Jenő eredetileg nem is Vihar Jenő, mert az óvodai vándortábori dagonyázás közben véletlenül elcserélték a későbbi IV. Rocsmelák királlyal, megfosztva így az országot attól, hogy neki legyen a világon a legeslegszebb uralkodója. Évtizedeken keresztül sorra veszítették el az Intervíziós Királyszépségversenyeket, miközben királyuk Vihar Jenőként vadászgatta napi nyolc órában az orvokat! A hírre előbb tőzsdepánik, majd forradalom tört ki és V. Rocsmelák uralmának véres megdöntése után bevezették a szabad versenyes kapitalizmust, amely hatékony ugyan, de korántsem olyan szép, mint néhai Vihar Jenő, illetve IV. Rocsmelák király.
Hát ennek isszuk még ma is a levét…
Jó, jó, de ki halt meg?!

Puzsér

Puzsér a kőkemény,
nem az a gügye Bond.
Chuck Norris-féle lény,
agyba és főbe mond.

Emléke kisovis
megrágott kefe jel,
s ha néha megóv is,
Többnyire lefejel.

Tűzokád orrlika,
száll ő, mint bele bekk.
Csoda, ha félik a
cölibek, celebek?!

Celeben úgy zúz át,
hogy közben védi a-
-z ocsútól a búzát.
Reszkessél média!

„Végre valaki megmondja ennek a nagyfejű Puzsérnek, vagy Puzsérnak, hogy ő egy, ő egy, ő egy olyan izé... na... Mit csináljak, nem vagyok a szavak embere... Érdekes, hogy akkor hogyan lett belőlem tévés hogyishívják? Ja igen, a kapcsolataim! Mindegy, abcúg Puzsér!” /Hajdú Péter, médiaceleb/

„A Hajdú maradjon a harangöntésnél! Bár ahhoz sem ért, de azt legalább még felolvashatja neki valaki. A vers témáját tekintve természetesen hiánypótló a mű és ezúttal Frady Endre kőbután silány stílusa se tud rontani rajtam, hiszen természetes bájam átfénylik az ő sötétjén és bearanyozza még ezt a gagyiját is. Hja, a világnak szüksége van rám és még anyám szerint is kinőttem a gyerekkori celofánszaggató, lekvárköpő önmagamat. Ezennel fintorogva ugyan, de kezet nyújtok Frady Endrének, majd elkérem anyámtól az utolsó darab féltve őrzött békebeli jugoszláv csodaszappanát.” /Puzsér Róbert, kritikus és címszereplő/

„Who is Mr. Puzser?! Doesn't matter! Vodka-Martini, shaken not stirred, please!” /Bond, James Bond/

„Én-féle lény?! Miért, ő is két féltekére tudja rúgni a Földet az Egyenlítő mentén és marslakókat beletöltve képes McAlien menüt csinálni nagyobb krumplival és kólával?! Ha igen, akkor hűha!” /Chuck Norris/

„Robikának az oviban tényleg a rágott kefe volt a jele és amikor ezt szívecskére akartuk cserélni, úgy leordította a hajamat, hogy azóta is csontgolyófejűnek hívnak a kollégáim. Ha tőle magától eltekintünk, akkor akár aranyos gyereknek is nevezhetnénk.” /Skalp Lajosné Séró Lujza, nyugdíjas óvónéni/

„A versből nyilvánvaló, hogy ez az ország nemcsak gazdaságilag, de irodalmilag is lenullázódott. Egy megoldás van, beolvadás az Osztrák-Magyar Monarchiába. A Habsburger King szellemében felélesztett birodalom az utódállamok megszűnése és az onnan összeharácsolt futballisták egy csapatba terelése nyomán esélyt kap arra, hogy harminc év múltán talán végre újra kijuthasson egy labdarúgó világbajnokságra. Minden nagyon szép lesz, minden nagyon jó lesz, mindennel meg leszünk elégedve! A Monarchia jobban teljesít! Ellenvélemény?” /Habsburg György, trónörökös/

„Nincs! Hia, hia, Monarchia!” /a magyar lakosság 77,7%-a/

„Jaj, ne már!” /Kossuth Lajos/

„Lajosom, ezt benézted! Mégiscsak én vagyok a haza bölcse!” /Deák Feró/

„Ha már itt az őszinteség pillanata: Moszkva, bocsánatot kérek tőled! Te százszor különb vagy nálam!” /Széll Kálmán/

„Ajaj! Nem gondoltam volna, hogy ennyi debil szellemet szabadítok ki a palackból...” /Frady Endre/