Szőlő utca

Államnak, mely „családbarát”,

Van egy súlyos, sötét cucca,

S álszent pajzsot savként mar át;

Úgy hívják, hogy Szőlő utca.

Nevelőhad – szadista kaszt –

Védtelent rúg, gyereket üt,

Éppen, hogy csak fel nem akaszt!

Riasszunk sok törvénybetűt!

Erőbarmok, pedofilok

Azt hiszik bár, nagyon menők,

Létük rút mentális gyilok!

Mikor lesznek börtönben ők?!

Van köztük, ki kitüntetett!

– Plecsnit pár csonttörő kosnak?! –

Államtól bár szégyen e tett,

Pilátusként kezet mosnak.

Ha a rendőrség most kemény,

Zsolt bácsikból fogy ki szusz tán,

S kastélyotthont szül a remény,

Mégpediglen Hatvanpusztán.

Társadalmunk diadala:

Zebraháton ül sok kölök,

S szebb jövőnek hí a dala!

Erről vígan énekölök…

megzenésítve és elénekölve: https://www.youtube.com/shorts/BqepxvjjgaI

„Frady Endre ebben a művében elhagyja a tőle megszokott könnyed, abszurd humort, és helyette a politikai pamflet eszközéhez nyúl. A vers egy kíméletlen vádirat, amely a gyermekvédelmi rendszer visszásságait és a hatalmi cinizmust veszi célba. A vers nem finomkodik; olyan súlyos kifejezésekkel operál, mint a „szadista kaszt”, „mentális gyilok” vagy a „csonttörő kosok”. Ez a radikális hangnem hatásosan közvetíti a tehetetlen dühöt. Az első öt versszak sötét, fojtogató képei éles ellentétben állnak az utolsó szakasz ironikus, már-már naiv „boldogságával”. Ez a váltás kiemeli a leírt állapotok tarthatatlanságát. A szöveg bátor közéleti reflexió (Hatvanpuszta, kitüntetések, Zsolt bácsi), amely a klasszikus politikai költészet hagyományait követi, ahol a költő a társadalom lelkiismereteként szólal meg. A vers ritmikája pattogós, rímei pedig – Fradyra jellemző módon – tiszták, néhol azonban a mondanivaló súlya miatt szinte már túlságosan is egyszerűnek hatnak (pl. kölök – énekölök). Ez a formai egyszerűség azonban segíti a tartalom azonnali befogadását és a „népnyelvi” jelleg erősítését. A Szőlő utca egy dühös, aktuálpolitikai áthallásokkal teli alkotás, amely a szatíra eszközeivel mutat rá a rendszerszintű morális válságra. Nem esztétikai finomságaival, hanem kíméletlen őszinteségével és provokatív élével akar hatni.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

Három huncut hölgyemény haddelhaddja

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer valahol egy laposföldhívő és derékszögtagadó gumioroszlán, aki addig-addig kísértette a sorsot, mígnem egyszer belelépett egy félgömb alakú földdarab alatt megbújó derék szögbe és kidurranva cikkcakk alakban kiröppent ebből a meséből. A marhája! Erről a kis közjátékról mit sem tudva egy szép kora-valamilyen évszaki reggelen Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncutul rakoncátlan hölgyemény elhatározta, hogy kalandvágyból elkövetett kirándulási célzattal el fognak tévedni a lakóhelyükhöz legközelebb eső sűrű, sötét erdőben, ahová még a madártej ár sem gyűrűzik be, mert annyira erős a sétánytalan lombkorona ársapkásító hatása.

Hát ahogy mentek, mendegéltek, egyszer csak már nem tudtak nemhogy menni, de mendegélni sem, mert úgy elakadtak, mint humán beállítottságú nebuló a kizárólag sokadfokú differenciálegyenletekkel is csak közelítően megoldható szöveges feladatok szövevényében. Mindhármuknál egyszerre törött el a mécses és a frissen fakadt könnypatak csobogásának hangjára hirtelen ott termett az erdő minden olyan szomjas vadja, aki nem volt süket. A szomjanhalt süket állatok elszállításáról, iskolai menzákon és kínai gyorséttermekben történő feltálalásáról majd egy másik alkalommal, valaki más mesél majd nektek, gyerekek.

- Hűha, ez aztán a haddelhadd! – sikoltotta egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény.

- Szerintem nektek ez most inkább havária, brumm-brumm! – dörmögte a szomjoltást követően már csak farkaséhes migráns jegesmedve és tátott szájjal a potenciális feminista ebédje felé ugrott!

- Ria, ria, haváriaaaaa! – sikoltotta egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény.

- Bumm-bumm! – hangrobbant bele a hangtébolyba a távoli vadászlesen üldögélő János vitéz távcsöves puskája, amelyen nem volt tökéletes az akciósan vásárolt made in china márkájú hangtompító.

- … - halálhörögte némán egy úszóhólyagon talált rácponty és önkéntelenül is halvacsorát szolgáltatott a bundájából ijedtében kiugró és onnantól meztelencsigaként csúszómászó migráns jegesmedvének.

- Na, úgy tűnik, az akciós távcsövem ugyanolyan gagyi, mint a hangtompítóm! Lőttek a jegesmedve kilövésnek! – dühöngött János vitéz és bánatában leitta magát a sárga földig.

- Hé, te! Bűzlesz, mint egy sarkköri kocsma! – gondolta a sárga föld, mert nem tudott beszélni – Előbb az a lelapult laposföldhívő és derékszögtagadó gumioroszlán cafat, most meg ez a matarészeg puskás öcsi! Kit kell még elviselnem?!

- Még szerencse, hogy az én lövéseim pontosabbak! – nyilatkozta valahonnan nyugati irányból Szoboszlai Dominik, majd egy „You’ll never walk alone!” biztatással rúgta ki a nyakára járó magyar stábot.

Eközben a keletebbre eső felszín szikes talaján Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény úgy döntött, hogy addig is, amíg el vannak tévedve, lőnek egy szelfit, ha már grillcsirkét nem lőhetnek legalább két okból. Egyrészt nem volt puskájuk, másrészt a grillcsirkét nem lövik, hanem sütik.

- Sütik! - kurjantotta egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény – Együnk sütiket! Fogadjuk el a sűrű sötét erdei applikáció által felajánlott sütiket és burkoljuk be, mint Kőműves Kelemen a feleségével a magos Déva várát!

- Magos! Akkor nem kérek belőle, mert a magok beleakadnak a bélbolyhaimba és bélrenyheséget idéznek elő, aminek a hatásairól nem szeretnétek hallani! – szólalt meg váratlanul a zebraháton beügető Frady Endre apó.

- Ó, öregapám, merre van a kiút?! - kérdezte egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény – Már nagyon unjuk a banánt!

- Nagy balszerencsétek, hogy öregapátoknak szólítottatok, mert háklis vagyok a rokoni kapcsolatok szabatos megfogalmazására! Csak akkor lehetnék mindhármatok öregapja, ha legalább unokatestvérek lennétek, ha valamelyik nagymamátok a feleségem lenne és valamelyik szülőtök az én gyerekem lenne, de egyrészt ti nem is hasonlítotok egymásra – leszámítva az egyforma ruhátokat, hajviseleteteket, sminketeket és körmötöket – másrészt… másrészt belefáradtam ebbe az okfejtésbe, meg különben is tök idegesítő zebraháton rázatni magamat! Inkább adjatok abból a megunt banánból! Szeretem az ínycsiklandó banánt, csak azt nem értem, hogyha ínycsiklandó, akkor miért nem kacagok evés közben?

- Jaj, ör… örülünk, hogy ezt ki tetszett okfejteni, de az a banánunás csak egy szólásmondás, olyan szlengféle dolog, amit még a szüleinktől hallottunk, akik nem a maga gyerekei! - magyarázta egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény.

- Na, veletek is csak többen vagyok! – sóhajtotta az agg költőfejedelem – Sipirc haza! Biztosan aggódnak értetek a szüleitek, akiket nem ismerek!

- Mennénk mi örömmel, de nem tudjuk, melyik út megyen itt Budára! – jegyezte meg egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény – Lesz nagy haddelhadd, ha Buda helyett véletlenül a szudáni En Nahudban kötünk ki, ahol még kikötő sincs, azaz már eleve problémás a dolog!

- Van egy ötletem, ami jobb, mintha öt egyletem lenne, mert összeférhetetlenség állna fenn, ha ezen öt csapatból bármelyik kettő bejutna a Bajnokok Ligája főtáblájára! – jegyezte meg az épp arra kódorgó klubtulajdonos mesemondó – Szóval úgy juttok ki, ha megvárjátok a hamarosan érkező fanyűvő szörnyet és magatokat már nyűtt fának álcázva a nyomába eredtek, amíg el nem éritek az erdő szélén lévő gyorséttermet, ahová mindig beugrik egy hárfateára!

- Áááááááá! – ordították egyre közelebbről az épp nyűvést elszenvedő fák.

- Áááááááá! – hörögte az óvatlanul a fanyűvő útjában maradó klubtulajdonos mesemondó.

- Áááááááá! – sította Frady Endre apó és a verslábaival oldalba rúgott zebrán átkelt a Góbi sivatagon.

- Áááááááá! – tátotta ki a száját a közeli gyerekorvosi rendelőben köhögés miatt ott lévő Zahorányi Zötykő.

- Na, ebből elég, tök gáz ez a mese! Menjünk haza influenszerkedni a TikTokon! - hümmentette egyszerre Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény és ahogy hümmentették, úgy is cselekedtek.

Ha Horváth Adria Boglárka, Bokor Bogyóka és Balogh Bejgli, a három huncut hölgyemény nem a hümmentés szerint cselekedett volna, az én mesém is tovább tartott volna és lett volna nagy haddelhadd! De nem lett!

Na, gyerekek, aludjatok jól és álmodjatok haváriamenteset, nehogy megegyen titeket a migráns jegesmedve!

Itt a vége, fussatok!

VÉGE (mindennek…)

„Frady Endre meséje olyan, mint egy koffeintúladagolt szóvicc-automata: elsöprően ötletgazdag, eszementül pörgő és tudatosan koherenciát tagadó. A poénzápor sokszor telibe talál, de a túlhabzás miatt időnként önmaga paródiájába fullad: a nyelvi leleményesség néha már nem a történetet szolgálja, hanem eltemeti. Still: a szöveg anarchikus bája vitathatatlan – egy verbális vidámpark, ahol nincs térkép, csak sikítás és röhögés.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Három huncut hölgyemény haddelhaddja” című meséje egy nyelvi tornádó, amely groteszk humorral, abszurd képekkel és szürreális logikával szántja fel a klasszikus mesei struktúrákat. A történet nem mesél, hanem tombol: gumioroszlán, migráns jegesmedve, influenszerkedő hölgyemények és zebraháton zötykölődő költőfejedelem kavalkádja egy olyan világot rajzol, ahol a nyelvi játék a főszereplő, a cselekmény pedig csak ürügy a verbális haddelhaddra. Ez a szöveg nem gyerekmesének álcázott felnőttszatíra, hanem felnőttszatírának álcázott nyelvi performansz, ahol minden mondat egy újabb csavar, egy újabb szójáték, egy újabb kulturális fricska. Frady Endre itt nem mesél, hanem fradyzik: nyelvet hajlít, logikát csavar, és közben úgy huncutkodik, mint a három hölgyemény – egyszerre. Velős verdikt: ez nem mese, hanem nyelvi punkopera – csak erős idegzetűeknek és szövegérzékenyeknek ajánlott.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre meséje egy zsúfolt, kaotikus, ám kétségkívül szellemes posztmodern paródia, amely bravúrosan ötvözi a népmesei (hol volt, hol nem volt), a popkulturális (Szoboszlai, TikTok, influenszerkedés) és az aktuálpolitikai (migráns jegesmedve, ársapka) elemeket. A szöveg tele van szándékosan nehézkes, humorosan túlzó kifejezésekkel ("laposföldhívő és derékszögtagadó gumioroszlán", "sétánytalan lombkorona ársapkásító hatása"), valamint szójátékokkal és félreértésekkel (pl. banánunás, sütik). A szerzői hang tudatosan eltávolodik a klasszikus mesélői tónustól, folyamatosan kommentálva és megszakítva a saját történetét. A mese tele van utalásokkal a magyar irodalomra (János vitéz, Kőműves Kelemen) és a sportra, ami a felnőtt olvasó számára kínál rétegzett humort. A cselekmény elemei teljesen esetlegesek és logikátlanok, ami a mese célja: az abszurd, értelmetlen haddelhadd bemutatása, ahol a valóság és a fikció határai elmosódnak. A rengeteg szereplő, mellékvágány és hirtelen váltás a történetet nehezen követhetővé teszi, a sok idézőjel és ismétlés ("Három huncut hölgyemény") lassítja a ritmust. A felnőtt humor és a komplex szójátékok miatt a mese valójában nem a hagyományos értelemben vett gyerekeknek szól, hanem inkább a felnőtt olvasóknak szánt szatíra. A mű egy harsány, önironikus szélvihar. Remek példája a nyelvvel és konvenciókkal játszó, ironikus posztmodern mesének, ahol a lényeg éppen a szerkezeti széthullás és a szórakoztatóan túlzó nyelvi lelemény.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

Fényevők

Nem fényevő Mazdás Bebe,

Tonhalat fal – Bebe tonoz’ –

Ámde kormányzati ebe

Nagy ebadót bebetonoz.

(Kormányban eb?! El sem hiszem!

Higgyék el csak csacska delnők!

Nem lát ilyet emberi szem!

Mi jöhet még, macska elnök?!)

Rút ebadó magas kulcsa

Ürügy arra s magyarázat,

Miért ad el Jancsi, Julcsa

Mézeskalács kutyaházat.

Ürül Bebe gazdi zsebe

– Ebgazda ő, nem közgazda –

Innentől már fényt fal Bebe,

S zaciba kerül a Mazda.

Fényből gyomor fotont emészt,

Árnyékká lesz fölös salak,

S fénytálvakság okán szemészt

Keres fel sok falánk alak.

Éhes nép több fogást fényez,

Fényt nyel bagoly-odú, nyúl-lik,

S végtermékként – sötét tény ez –

Árnyékszékbe árnyék hullik.

Bús bűnözők kékfényt falnak,

Tilosban bujkálók pirost,

S ki fényhiánytól megy falnak,

Nem jut annak fotoni rost.

Sárga fénytől kékvér zöldül,

Fehér fényt a színvak enné,

S akik nem beszélnek Földül,

Halványulnak Alien-né.

Emberiség végső tétül

Ködlámpára feltesz ALL IN-t,

Ám fogyó fény elsötétül…

S Alien-had vígan bólint.

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/watch?v=pwnyXDkiVTs

„Az örök világosság fényeskedjen minden fényevőnek!” /M. András, a költő legállandóbb és legfényeskedőbb kommentelője/

„Nem alhat Ali, a török,

Szeme alatt táskás körök,

Ha a világosság örök.”

/Isztambuli Isztván, lisztérzékeny tvisztművész és hisztérikus KISZ-tag/

„eM úr, mi árgus szemekkel figyeljük az ön munkásságát – nevezzük aknamunkásságnak! – és adatelemzőink észrevették, hogy a költő legutóbbi verse alá írt fényevős kommentje indította el Frady Endre agyában azt a fékezhetetlen és kártékony lavinát, ami fenti bűnrossz klapancia megszületéséhez vezetett. eM úr, maga egy gondatlanságból elkövető szellemi közveszély! Vigyázzon magára, különben mi vigyázunk önre! Vigyázó szemünket a maga szájától megvont párizsi szeletre vetjük, amire maga vetné magát két közmunka között a táborban! Na, ennek szellemében kérjük a jövőben kétszer meggondolni, mielőtt megszólal, aztán inkább erősen ajánlott a csendben maradás, különben óva lesz intve!” /Csávás Kálmán görcsmester, a Túlbuzgó Alakok Laposra Paskolását Vertikális Erőhatással Rendező Őrcsapat (TALPVERŐ) izomagya/

„Hé, költő úr, miért botránkozna meg azon, ha végre egy macska lenne a köztársasági elnök?! Mi is lennénk olyan fényelnyelésre alkalmasak, mint az elődeink, a Ctrl+C Ctrl+V billentyűkkel doktoráló és hejesíró álamfő, az ökológiai lábnyomszaggal halakat kifogó bajszos aláírógép, a pedofilsegítőknek stikában kegyelmet osztogató ájtatos lédi, valamint a zsebszerződésekkel belföldeket külfölddé tevő hazaáruló (egy szó) bácsi. Mi is bármi alá oda tudnánk tenni gondolkodás nélkül a macskakaparásunkat! Újévkor pedig nem unalmas közhelyeket puffogtatnánk beszéd gyanánt, hanem gyönyörű macskazenével örvendeztetnénk meg a tévénézőket.” /Mirr-Murr a kandúr és Oriza-Triznyák, a Magyar Kétfarkú Macskapárt társelnökei/

„S lőn sötétség. És költőnk nem látá a kezeket.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Reaktor kihűl, a paksi,

Lemerül az összes aksi,

S költő semmit nem lát. Vaksi.

Kezekben leng néhány lapát.

Van, aki fog kaszát-kapát.

Ütik-verik költő apát!

Érdekes, ha fény még lenne,

Sárgásan, mint sajtos penne,

Bárd úgyis vón’ pácban benne.

Fusson csak kend Frady Endre,

Majdcsak rátalálunk kendre,

S móressel tanítjuk rendre!”

/a sötétben nem látott kezek felháborodott és felbátorodott tulajdonosainak nevében Balta Béla böllér/

„Remek! Úgy nevettem, hogy félrenyeltem a fénylevest.” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Félrenyelte? Falra köpte?

Fényíves volt fénye röpte?

Fény kép lett belőle, fali?

Örvend Ali, haligali?

Grafikus úr, örvendezek,

Képhez nem kellettek kezek!”

/Slagovácz Alajos, szájjal és lábbal festő művész/

„Mink a barlangban sosem tudtuk megenni a fénytet, mer olyan setét lett vón, hogy nem lássuk a falat, amire rajzóni kelletett a bölénytet meg a mamut, hogy elejcsük, bár én nem szerettem a mamutelejtődéstet, mer előtte fő köllötött emelnyi, hogy elejthessünk mink! Mink ottan fény helyett hamubasült mamut ettünk és bölényvértet ittunk kőcsobolyóbul! Amikó jött a szomszéd alien törzs és megették az összes fénytet, abba úgy belehaltunk, mint ecceri szolfézsolós kölök a Kodály móccerbe! Béke setét árnyékvilágos porainkra!” /néhai Balta Mira (Kr.e. 12976 - Kr.e. 12943) magdaléni kultúrájú altamirai barlangrajzolónő/

„Kedves Költő úr! Sajnos most nincs sok időm, ezért kénytelen vagyok úgy kommentelni a versét, hogy még nem olvastam el azt. De ami igaz, az igaz, nagyon távoli rokonom, Fittipaldi Limoncello is próbálkozott annakidején Taljánországban a fényevéssel, és csak miután csak kis hazánkba házasodott, magyar felesége világosította fel őt, hogy nem úgy kell azt csinálni, hogy az ember az asztali lámpájából megpróbálja kirágni az égő villanykörtét. Akkoriban még nem energiatakarékos izzók voltak, és aki égő villanykörtét evett, az szétégette a száját. Manapság persze, hogy már fejlődött a tudomány, így is lehet fényt enni. Fittipaldi rendkívül hálás volt tehát, hogy többet nem fognak megégni az ajkai, amelyek akkorra már olyan vörösek és duzzadtak voltak, mint egy rézuszmajom ülőgumói ivarzás idején. Ezután igen távoli rokonom elment egy katolikus templomba, mert azt mondták neki, hogy ott a világ világosságáról fog szólni a következő mise. A pap mise után megkérdezte tőle, hogy "Értette-e a szentleckét a világosságról, Fittipaldi úr?", ő azonban alig tudott még magyarul, és csak annyit mondott, hogy "Páter, sajnos én nem érteni szentlecke, mert nagyon rossz a vallásom." Elment tehát inkább hullamosónak, majd az összegyűjtött béréből, meg a hullák szájából kilopott aranyfogakból megnyitotta csapszékét a Négy Vidám Hullamosóhoz, melyről még Rejtő Jenő sem tudta, hogy ott bizony eleinte fényételeket szolgáltak fel Limoncello receptjei alapján, amíg csődbe nem mentek. Tényszerűleg sem a szentjánosbogár szörp, sem a világító tölcsérgomba pörkölt nem nyerte el a vendégek tetszését. Előbbi azért nem, mert a vendégek inkább rumtól akartak illuminált állapotba kerülni, mint cukros lébe áztatott szentjánosbogaraktól, utóbbi pedig azért nem, mert a világító tölcsérgomba erősen mérgező, ezért a törzsvendégek száma egyre csökkent gombamérgezésben való exitálásuk nyomán. Persze most már el kell árulnom, hogy élete végére igen távoli rokonom megoldotta azt a kérdést, amely mindnyájunkat foglalkoztat születésünk pillanatától, hogy "Akkor együnk fényt vagy ne együnk fényt?" Ugyanis halálos ágyán ő az alábbi testamentumot hagyta gyermekeire és az utókorra: "Hát hogyne együnk fényt, bambini, gyermekeim, csak nem mindegy, hogy milyet! Pirosat semmiképpen ne, mert azt tilos, a zöldből azonban jól belakmározhatunk. Ezt már a nálunk jóval fejlettebb földönkívüliek is tudták, és annyi zöld fényt ettek, hogy maguk is megzöldültek bele, ezért látja őket mindenki kis zöld emberkéknek. De azért a zöld fény mellett néha-néha, mondjuk úgy naponta, együnk egy jó adag csülkös bablevest, toros káposztát és juhtúrós sztrapacskát is. Különben nem fogjuk bírni a strapát. Igazából a zöld fényt akár el is hagyhatjuk." És ezzel Fittipaldi Limoncello kilehelte lelkét.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Fitti-Limó, az agg talján,

Rézuszmajon vörös alján

Négy vidámat hullamosott?

Hol is, Stefi bácsi? Nos ott,

Hol sztrapacskát földből juh túr,

S „bambini!”-t kiáltva fut úr,

Ám alien öli és e

Tölcsérgombamérgezése.”

/Toros Piros kékfestőnő és Fény Evett zöldjogi passzivista/

„A Fényevők groteszk nyelvi karnevál, ahol Frady Endre a szóviccek és abszurd asszociációk tűzijátékával leplezi a közéleti szorongás alapélményét: az eladósodást, a kiszolgáltatottságot és a valóság fokozatos „elsötétülését”. A fény itt egyszerre táplálék, illúzió és végső erőforrás: miközben a hétköznapi figurák (Mazdás Bebe, Jancsi, Julcsa) komikus díszletek közt botladoznak, a vers pontosan ráérez arra, hogyan válik a rendszerszintű abszurd személyes nyomorrá. A nyelvi lelemény felszíni humora alatt apokaliptikus tónus lüktet: a végére a fény fogy el, s nemcsak a világ sötétül el, hanem maga az emberi értelem is — helyét az „Alien-had” metaforikus idegensége veszi át. Frady itt egyszerre bohóc és vátesz: nevetve mutatja meg, hogy a groteszk már nem műfaj, hanem maga a létforma.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Groteszk nyelvi karneválok

Hatására kettéválok.

Péppé passzíroz szét Bebe,

Bennem fáj a költő sebe,

S gondolat már se ki, se be…”

/a költő szottyadt lyukacsos szivacstörmelékké nyűtt egykori agya/

„Frady Endre groteszk-szatirikus költészete a Fényevőkben ismét a nyelvi játék és társadalmi abszurd határán mozog. A mű egyszerre paródia és apokaliptikus vízió: a mindennapi gazdasági terhek (ebadó, zálogház) átcsúsznak kozmikus szintre, ahol az emberiség már nem kenyeret, hanem fényt fogyaszt, s végül idegen lényekké halványul. A vers tele van szójátékokkal („ebadó”, „ebgazda”, „fényevők”), amelyek a magyar nyelv rugalmasságát mutatják. A rímek és ritmus szándékosan esetlenek, groteszk hatást keltenek, mintha maga a nyelv is részt venne a világ szétesésében. Az ismétlődő állatmotívumok (eb, macska, bagoly, nyúl) a társadalmi hierarchiát állatiasítják, ironikusan jelezve a politikai és gazdasági abszurdumot. A „fény evése” metafora egyszerre utal a modern fogyasztói társadalom kiüresedésére és az emberi lét végső abszurditására. A fény mint táplálék a tudás, civilizáció és remény szimbóluma, amely azonban itt groteszk módon emésztődik, salakká válik. Az „Alien-had” záróképe a globalizált, elidegenedett emberiség végső átalakulását sugallja: az ember már nem ember, hanem idegen saját világában. A Fényevők nem pusztán humoros szójáték, hanem társadalmi látlelet: a költő a mindennapi abszurdot kozmikus méretű paródiává nagyítja. A vers egyszerre nevettet és nyugtalanít, hiszen a fény elfogyása az emberiség szellemi kiüresedésének allegóriája. Röviden: Frady Endre itt a groteszk humor eszközeivel mutatja meg, hogy a modern világban a „fényevés” nem táplál, hanem elidegenít – s végül az emberiség önmaga paródiájává válik.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Életkép, e maró dia,

Ria, ria, paródia,

Copilotnak véleménye

Szerint, ami vajon tény-e,

Avagy csupán verőfénye-

-vés, amitől maródi a

Tömeg, aki olvas ilyet,

S aki magyar, ettől ijedt?”

/Alien Májuselseje, a Marsi Anikó Tényeltakaró Társulat (MATT) idegenszívű idegbajnoka/

„Frady Endre "Fényevők" című verse egy rövid, de mélyenszántó szatíra, amely az abszurd humor és a nyelvi játék eszközeivel ábrázolja a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok végső, elkeserítő kicsúcsosodását. A költemény a groteszk látomások erejével ragadja meg a kilátástalanság és a szatíra apokaliptikus dimenzióját.

A vers egy banális, de egyben szürreális helyzetből indul: a "Mazdás Bebe", aki valójában nem fényevő, hanem tonhalat fal, egy magas ebadó miatt kényszerül gyökeres életmódváltásra. Ez az ebadó – melyet egy rejtélyes "kormányzati eb" betonoz be – a kormányzati döntések abszurditásának és a polgárokat érő ésszerűtlen terheknek a tömör szimbóluma. Fényevés: A szegénység és a teljes elvonás metaforája. A teher, ami először csak pénzt von el (zaciba kerül a Mazda), végül a valóságos, tápláló dolgokat is megszünteti, így Bebe kénytelen "fényt falni". A vers itt éri el a szürreális csúcspontját, ahol az éhező, nincstelen nép szó szerint a fotonok emésztésére kényszerül. Fény és árnyék: A fény az élet, a táplálék, a létet jelenti, míg az árnyék a maradék, a végtermék, a semmi. A "sötét tény" az, hogy a fényevés eredménye csupán "árnyékszékbe hulló árnyék", ami a léttelen lét tökéletes képe. A vers legélesebb szatírája a politikai elitre irányul. A "Kormányban eb?!" felkiáltás és a "macska elnök" víziója a hatalom emberi arcának teljes elvesztését, a politikai folyamatok teljes elállatiasodását és irracionalitását sejteti. Az ebadó a társadalmi felelőtlenség és a gazdasági csőd bebetonozása. A "bús bűnözők kékfényt falnak, / Tilosban bujkálók pirost" sorok a társadalmi egyenlőtlenséget vetítik előre egy olyan világban, ahol még a fényből is osztályrészt kapnak az emberek, attól függően, hogy a rendszer melyik oldalán állnak. A végső, kozmikus csőd: A vers a földi szféra problémáit egy kozmikus végkifejletig emeli. Az "Alien-né" válás a globalizáció és az identitásvesztés szatírája: aki "nem beszél Földül", halványulni kezd, elidegenedik. A befejezés a legpusztítóbb. Az emberiség utolsó, kétségbeesett lépése az "ALL IN" téte a ködlámpára – egy gyenge, hiábavaló reménysugárra. A fény azonban fogy, sötétül, és a végső ítéletet nem Isten vagy a sors mondja ki, hanem a "vígan bólintó Alien-had", ami a teljes külső és belső összeomlás cinikus, apokaliptikus képe. A Fényevők egy hideg, intellektuális röhögés egy olyan világ fölött, ahol a legapróbb adminisztratív teher is egyenes úton vezet a kozmikus véghez. Összességében a vers egy zseniális, sötét tónusú nyelvi akrobatika, mely a hétköznapi problémák mögött rejlő egzisztenciális fenyegetésre mutat rá.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Brit tudósok megállapították, hogy a Frady Endre versek rendszeres olvasása segít az időskori demencia elkerülésében, ugyanis a szorgalmas olvasó előbb elpusztul, mintsem, hogy elérné az időskort.” /az Egyszeri Brit Tudósok Abszurd Reakciójú Tényevőinek Ódivatú Klubja (EBTARÓK) c. újság sajtóközleménye/

„Mi ez a szabályrímbe csomagolt, államtitkári szóvirág-foszlányokkal meghintett nyelvi bűvészkedésnek álcázott poénparádé, ahol a gondolat mélysége nagyjából a kutyaitató pereméig merül, aztán hörögve megfullad a saját szóvicceiben? Frady Endre „Fényevői” úgy viselkednek, mint egy túlmozgásos nyelvtankönyv margójára firkált kabaréjelenet: ütemesen pattog a rím, csak épp tartalom nem pattog vele – legfeljebb a szemöldök föl egyszer-kétszer a kín. Ne lássam anyám szellemét felhőkön tvisztelni, ha ebben a versben bármi más cél lenne, mint a rímmániás önmutogató nyelvi tornászszám, ahol a poétikai izzadtság szagát nem képes elfedni se a „Mazdás Bebe”, se az „Alien-had”, se az ezerszer újramelegített politikai célozgatás, ami pontosan olyan bátor, mint egy műanyag kard a Puskin mozi büféjében. A „Fényevők” nem szatíra, hanem szómáglya: a jelentés megég rajta, mielőtt még bármi társadalomkritika-közeli kezdemény kibontakozhatna. Ez nem vers, hanem rím-alapú zajkeltés – olyan, mintha egy standupos próbálná költészetnek álcázni a szóvicces jegyzetfüzetét, miközben a líra csendben hátat fordít és kér egy dupla felest, hogy ezt elfelejtse.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ha én fényt ennék és árnyékot székelnék, olyan sötét lenne, mint azelőtt volt, mielőtt az Úr megkért, hogy vegyek részt a Legyen Világosság! projektjében. Az idegenektől pedig nem kell rettegni, mert ők rettegnek tőlem. Ahogy a szerencsétlen agyhalott Frady Endre írta a végleges elsötétedése előtt:

          Chuck Norrist lát s fél ilyen

          Helyzetben az alien.

Jogos, hogy tőlem is annyira féljenek, mint japán zsebtolvajoktól a fél jenek. Na, ugye!” /Chuck Norris/

Kánaáni kórházi kaja

"Nem kap hígan székelő Ketteske, csak heringet!"

Bő diétám, ha ma rost,

Meghajt engem csudira,

S rohannom kell hamarost

Sürgősségi budira!

Rúgom budi ajtaját,

„Foglalt!” – szól a felelet,

Falon nem visz, jaj!, TAJ át…

Alsógatyám tele lett!

Pár rezidens bakancsa

S TAJ kártyám is csatakos,

S szól szemésznőm, Vak Ancsa:

„Bűzlik ön, mint csata-kos!!!”

Diri lép mint fék elő,

S körlevelet keringet:

„Nem kap hígan székelő

Ketteske, csak heringet!”

Száraz hering hasat fog,

Ha keresztbe lenyelik,

S lőn, mint kezelt hasadt fog,

Hol tömve van henye lik.

megzenésítve:

https://www.youtube.com/shorts/nl5tIIx6E5o

„A száraz heringek nevében kikérjük magunknak, hogy emésztőrendszeri tömedékelőanyagként, sőt végbéldugóként szerepeltessenek minket egy eszementen elmebeteg elégiában! Hasfogásnak híg a leve, mi viszont nem trágyalében akarunk tocsogni, hanem buborékosra forralt növényi étolajban lubickolni! Karácsonyi kaják akarunk lenni, nem pedig kloákából kanálisba kerülő salakanyag szigetelések! Donnerwetter! FRADYENDREMONNYONLE!!!” /Herr Ing, a Melegvízi Hering Szakszervezet (MHSZ) ősgermán divattervezője/

„Aki éhes, egyen fugut,

Foga nem harap majd fügét!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas japán szak ács/

„Mein Herr Ház, a fugut faló

Trójában szól: Fú! Gut Faló!

Szak ács, aki ilyet farag,

Tapasztalt, fogatlan tar agg.”

/Falófaló Fridolin, falófaló fűzfapoéta és fregolifestő/

„A fugu japán szó jelentése folyami hal, mely a gömbhal nevét és a hal húsából készített japán ételt is jelenti. Az étel készítésére a gömbhalfélék közül felhasználják a Takifugu, a Lagocephalus és a Sphoeroides nemekbe tartozó fajokat.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezérürü/

„Így jár, aki eszik. Ha nincs bemenet, akkor nincs sürgős kimenet sem. Éljenek a fényevők!”

„Fényevőkben nincs fény-salak?!

eM úr, maga szép kis alak!”

/Fanyűvő Fényevő, fafűtéses fotonfőző főszakács/

„Tisztelt M. András úr! Ezennel tudatjuk Önlaikusságával, hogy a fényevők emésztőrendszere kivonja a fényből a fotonokat, majd a fénysalakanyagot – közkeletűbb nevén az árnyékot – igenis kiüríti magából. Innen ered a talán még Ön által is jól ismert árnyékszék kifejezés. Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Dr. Világossy Fegyverletencz, Görgey-díjas békeharctérfigyelő kameraman/

„István kollégánk bölcs szavaival "a költészet bátorság kérdése". Bölcsesség ott, bátorság itt.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„István a király!” /Koppány vezér, erősen megdolgozva és bedrogoztatva egy párhuzamos történelemben/

„Hű, Humán úr bátorkodik

A hatszázhatvanhatodik

Idei verszúzó élcet

Pökni, mitől három fél cet

Másfél cetté összeugor?!

Humánt harapjon, ki ugor!”

/Hunormagor Jónás, AAA jelzésű cetelem/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre fogta volna a népegészségügy zászlaját, belemártotta volna egy fertőtlenítőszeres felmosóvízbe, majd diadalmasan feltűzte volna egy csöpögő budiajtóra. A „Kánaáni kórházi kaja” a magyar egészségügyi rendszer lírai kórképe, ahol a TAJ-szám és a bélsár válik fő motívummá, a hering pedig az irracionális bürokrácia gasztronómiai totemállatává. A rímek úgy puffannak, mint a rosszul rögzített kórházi szappanadagoló, és nagyjából ugyanannyi eleganciával. A történet pedig egyetlen súlyos kérdést tesz fel: hogyan lehet ennyi szótagba ennyi szégyent, fájdalmat és szagorgiát belegyömöszölni? Röviden: ez a mű a székelési vészhelyzetek eposza, a magyar egészségügy odüsszeiája, ahol a hős nem hazaér, hanem… nos, máshová. Frady Endre újra bizonyította, hogy nála a költészet nem szárnyal, hanem csattog – lehetőleg WC-deszkán.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Tatároknál míg nem lesz kán,

GPT csak WC-deszkán

Chat-elhessen bűzgázt nyelve!

Ez a bosszú alapelve!”

/Franzstadt Fridolin, a Költészeti Elismerést Frady Endrének (KEFE) alapítvány sprőd feje/

„Ez a vers a Frady-univerzum klasszikus erényeit hozza: a fiziológiai kényszerekből épített epikus pánikdráma, a TAJ-kártya mint tragikomikus totem, és a magyar egészségügy kafkai folyosóin visszhangzó, harsány rímpárosok. A költemény egyszerre paródia és kórrajz: a „Ketteske csak heringet kap” típusú abszurd intézkedések mögött ott a rendszer groteszk logikája, miközben a lírai én székelési kálváriája már-már hősi eposzba fordul. A rímek néha olyan erőszakosak, mint a sürgősségi ajtó berúgása, de épp ez a túlzás adja a mű igazi fradyendres, csípős báját. A vers végére a hering és a hasadt fog metaforája már-már posztmodern gasztro-anatómiai allegóriává nemesedik.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Azt mondja Copilot máma,

Hogy epikus pánikdráma

Zajlik folyosói Kafka

Agyban?! Ez a program nyafka!”

/Franzstadt Fridolinné, a Költészeti Elismerést Frady Endrének (KEFE) alapítvány sprőd fejének neje/

„Frady Endre verse kíméletlenül őszinte, szatirikus látleletet nyújt a hazai egészségügy egyik kevésbé "méltóságteljes" aspektusáról: a kórházi étkezés és a hozzá kapcsolódó logisztikai kihívások (a mellékhelyiség elérésének nehézségei). A költemény a humor és a groteszk eszközeivel ragadja meg a kórházi körülmények abszurditását. A "bő diétám, ha ma rost" felütéstől a "hering" diétás korlátozásáig a vers könnyed, de metsző stílusban fedi fel a beteg kiszolgáltatottságát és a rendszer fásultságát.

A rímek és ritmus fülbemászóak, olykor direkt módon esetlenek (pl. "csudira" / "budira"), ami jól illeszkedik a vers komikus-kétségbeesett hangulatához. A nyelvi lelemények, mint a "TAJ át" (átjutni) vagy a "Vak Ancsa" karakterének beemelése, népiessé, szinte sanzonszerűvé teszik az alkotást. A vers egy egyszerű, emberi problémán keresztül kritizálja a bürokrácia ridegségét (TAJ kártya csatakos, körlevél), amely még a legalapvetőbb szükségleteknél is akadályt gördít. A "Bűzlik ön, mint csata-kos!!!" mondat pedig nem csupán a konkrét helyzetre, de a beteg megbélyegzésére, megszégyenítésére is utal a kórházi környezetben. Frady Endre versében a szemérmetlen őszinteség találkozik a karcos humorral. Egy rövid, de hatásos fricskát kapunk, ami pontosan és ironikusan ragadja meg azt a keserű valóságot, amit a betegnek sokszor el kell viselnie. Kiváló népegészségügyi szatíra.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Oly tapsra hív e kritika,

Rezegnek kezemben ínak!

Új nevét pecsételik a

Netbe: Hívjuk Gemaxinak!”

/Überalles Ühüm, a Költészeti Elismerést Frady Endrének (KEFE) alapítvány sprőd fejének veje/

„Mi ez a fékevesztett teszetoszaság, ez a záptojásgránátos önazonosságtudatlanság?! Ki ez az önmaga bűzében pácolt mentálhigiénétlen sajtszagbarbár?! Ki adott szellemi székhajtót ennek az amorális csődtömegnek, ennek a bélgázbolygó hollandinak?! Az agya helyén tátongó fekete lyukat miért nem lehet száraz heringgel eltömedékelni?! Szegény anyám az örökkévalóságba menekült ez elől a székletrímestő renegát reterátlírikus elől, így remélem, hogy a Mennyország hermetikusan szagszigetelt és oda nem tör be a Fradyfertőzés! Hadd ne kelljen szegény anyámnak és az angyalkórusnak felhőkaranténban jajveszékelnie!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha nekem megy a hasam, nem toporgok a foglalt budi előtt, hanem belelövöm a salakomat a robbanás kreálta gödörbe, aztán letakarom azzal, aki elfoglalta a budit.” /Chuck Norris/

„Inkább én menjek, mint a hasam!” /kínai közmondás/

„A vers, melyet a hálás utókór csakígy ismer majd: Költőnk salakkorszakának zászlósretyója. A mai darab már csak egy utórengés.” /F. Péter, k. m. f./

Karácsony előtt

Boltok színes füzér giccse

Agyig hatol, bennem is ég,

S miként Torinóban Nietzsche,

Megbuggyan az emberiség.

A szeretet szent nevében

Költekezünk tök cefetül,

S anyagiasságtól ében-

-színre lelkünk elfeketül.

Vásárolunk mind S.O.S.,

S mint morzéban O, O hat tá,

Úgy válunk, míg kint a hó es’,

Bent a boltban vadállattá.

Ajándékért zúzva-törve

Lehull rólunk jómodornak

Szájkosara s nyaki örve,

S harci indulatok forrnak.

Jön a rendőr, jön a mentő,

Bőszen hörgő hangok szállnak:

„Enyém volt az, tőlem csent ő!”

S ficama van karnak, vállnak.

Lelkiismeret bár gyatra

Mód fúr még sok ad hoc hentest,

Pulzus lemegy nyolcvanhatra,

Mire beköszönt a Szent Est.

megzenésítve: https://www.youtube.com/shorts/1BiECNITsv4

„A legjobb karácsony- és adventparódia, amit eddig olvastam. Minden szava igaz.” /M. András, a költő legállandóbb és legszómegigazítóbb kommentelője/

„eM úr, minden szava igaz?!?!

Maga szerint ünnepi gaz

Csupán a kereskedelem,

Melynek nyomán bezsebelem

Jussomat sok ajándékér’?!?!

Hé, e kódis tőlem mé’ kér?!?!

Adventtől nem lettem balfék,

Szánják meg őt a Gandalfék!!!”

/Sauronné Show Irén, a Mordori Sötét Nagyúr (MSN) áruházlánc kereskedelmi és agymosási igazgatónője/

„Paródia, eM úr, paródia?! Ez inkább tragédia, de annyira súlyos, mintha Isten meghalt volna! Én 1888 karácsonyán olyan mélypontra kerültem emiatt, hogy 1889 január 3-án sírva megöleltem egy a kocsisa által püfölt torinói lovat és úgy megbuggyantam, mintha elraboltak volna az UFO-k, kivették volna az agyamat és beállítottak volna egy láthatatlan lapos sumákokkal körbevett kör közepére énekelni! Brühühü!” /Friedrich Nietzsche (1844-1900) német filozófus/

„Ó, jaj! Ha előre tudom, hogy ilyen versbe kerülnek a kódjaim, akkor inkább a tengerbe vetem magam a feltalálásuk helyett! Talán egész jól festettem volna haleledelként! Ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti-ti!!! /Samuel Morse (1791-1872), amerikai festő és feltaláló/

„Feszültsége van? Csudanervőz? Idegállapotba került? Csontig ürült a pénztárcája és gúzsba görcsölt a lelke? A következő fizetésnap után rögvest és okvetlenül keresse fel Zen Test nevű holisztikus keleti természetgyógyászati centrumunkat, ahol egyszerre üresedhet ki a szelleme és a folyószámlája! Ahogy az egyik ősi gyógymódunkat hirdető verses reklámszlogenünk is mondja:

          Kínhalál a Szent Est?

          Inhalál a Zen Test!

Nem ellentmondás, hogy a rettenetesen vadállatias verset és a békét sugárzó szlogent egyazon személy költötte, sőt! Egyiket kezelés előtt, a másikat pedig kezelés után alkotta. Na ugye!” /Ken Rest, a Zen Test Természet- és Termeszgyógyászati Klinika főguruja/

„Frady Endre „Karácsony előtt” című verse olyan, mintha a költő egy fényfüzérekkel agyonveretett Nietzsche-árnyékból próbálná kiásni azt, ami még megmaradt az emberiségből – és hát nem sok. A vers világa a decemberi fogyasztói őrjöngés diagnózisa, ahol a szeretet ünnepe csupán annyi, mint egy Black Friday-akció rosszul álcázott utórezgése: a lélek elfeketül, a pulzus meg alig marad életben. Frady itt nem a karácsonyt savazza, hanem a rítus mögé költözött üres mohóságot: a morzejelekké torzult embereket, akikből egy árleszállítás kiszippantja a civilizáció maradékát is. Az ajándékvadászatnál nem a szeretet vezeti a kezet, hanem az ösztön, a félelem és az utolsó darab akciós valami. Mindez groteszkül humoros, de fájón ismerős: a vers úgy működik, mint a kirakatüvegbe ragadt tükör, amelyben a saját türelmetlenségünk vigyorog vissza vadállatpofával. A lezárás pedig egészen finom: a lelkiismeret még kapar, de épp csak annyira, mint egy alultáplált cserebogár lába. A Szenteste megérkezik, mi pedig ott állunk kissé szégyenkezve, de még élve – és talán épp ez az a fricska, ami miatt a vers egyszerre nevettet és szúr: mert rólunk szól, és ránk pirít úgy, hogy közben még mulatságos is marad.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ha a költő versek helyett

Inkább engem költene,

Olvasó nem fogna fejet…

Költő, ne rúgj föl, te! Ne!”

/cseh GDP, a költő által inzultált bruttó cseh termék/

„Mi mással is ünnepelhetnénk a nagy szegénységben világra jött Jézus tévesen meghatározott születésnapját, mint azzal, hogy ingünket-gatyánkat is drága és fölösleges ajándékokra költjük, halálra zabáljuk-vedeljük magunkat, frusztráltan összeveszünk mindenkivel, majd a januári fogadalmunkat macskajajos fejjel rögvest megszegjük és kanosszát járva hamarost elindulunk kölcsönkérni mindazoktól, akiket az ünnepek alatt vérig sértettünk a szeretet nevében? Ritka egy állatfaj az ember!” /Tus Tas, zuhanyhíradó bemondó és erkölcscsőszkunyhó takarító/

Ajándékba itt egy rézüst,

Ezzel lepem meg kis Jézüst.”

/Tompa Tivald, a Háromkirály casting előselejtezőjének legeslegelsőként kiesett versenyzője/

„Miért születtem volna pont karácsonykor?! Hogy összevont szülinapi ajándékot kapjak karira?! Ne már! Ha ilyen félkegyelmű lennék, hogyan adhatnék minden megtérőnek teljes kegyelmet?! Ugyanolyan őszi gyerek vagyok, mint a Frady Endre! Azért is imádkozom érte mindig az én Atyámhoz, hogy bocsásson meg neki, amikor költ, mert nem tudja, mit cselekszik!” /Jézus/

„Frady Endre „Karácsony előtt” című verse a modern ember ünnepi önfelszámolásának sűrített látlelete: mintha a fogyasztói társadalom saját, kicsiben eljátszott világvégéjét adnánk elő minden decemberben, újra és újra, egyre harsányabb díszletek között. A vers groteszk tónusa nem puszta humor — inkább egyfajta morális röntgenkép, amelyen a lélek csontjai is recsegnek.A Nietzsche‑utalás már az első strófában jelzi: itt nem egyszerű bevásárlási káoszról van szó, hanem kollektív elborulásról. A torinói összeomlás párhuzama azt sugallja, hogy a karácsonyi giccs nem dísz, hanem tünet — a civilizáció idegrendszerének túlterhelése. A költemény bravúrja, hogy a rímek játékossága mögött egyre sötétebb antropológiai pesszimizmus húzódik. A „jómodor szájkosara” és a „nyaki örv” képei állatias regressziót idéznek: Frady karácsonya nem a szeretet ünnepe, hanem egy szezonális Hobbes‑világ, ahol a bevásárlókosár a dárda modern megfelelője. A zárlat különösen finom: a pulzus visszaesése nem megnyugvás, hanem kiüresedés. A Szenteste nem feloldozás, csak a kimerültség pillanata — mintha a modern ember már csak biológiai funkcióiban képes megélni az ünnepet, lelki tartalékai pedig rég elapadtak. Összességében a vers egy mini‑tragikomédia, amelyben a humor épp annyira védőréteg, mint vádirat. Frady Endre itt a karácsonyi kapitalizmus Dante‑i pokolkörét rajzolja meg — csak épp gyorsrímekkel és csípős öniróniával.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Karácsony előtt" című verse egy zseniálisan tömör, ugyanakkor rendkívül maró és mélyenszántó társadalomkritika a modern, elanyagiasodott karácsonyi készülődésről. A mindössze hat strófás költemény a kulturális üresség és a fogyasztói őrület szédítő diagnózisa, amelyben a lírai én is kénytelen magát a kór részének érezni. A vers központi, szinte filozófiai mélységű pontja az első strófa sora: "S miként Torinóban Nietzsche, / Megbuggyan az emberiség." Ez a hasonlat nem pusztán költői túlzás, hanem egy éles diagnózis. Friedrich Nietzsche 1889 januárjában, Torinóban élte át mentális összeomlását, amelynek során állítólag megölelt egy megvert lovat. A költő ennek az eseménynek a szellemi súlyát veti össze a karácsonyi giccshalmozás okozta kollektív elmezavarral. A vásárlási lázban rohanó tömegtudat a költeményben olyan mértékű erkölcsi és értelmi válságba jut, ami Nietzsche őrületének szintjére emeli a modern ember lelki csődjét. A "Boltok színes füzér giccse" tehát nem csak vizuálisan, hanem mentálisan is fertőző, "Agyig hatol". A további strófák ezt a diagnózist támasztják alá a szeretet (szent nevű) és a költekezés (tök cefetül) közötti éles kontraszttal. A "szeretet" fogalma itt üres retorikává válik, amelyet az "anyagiasságtól ében" színre feketedő lélek tesz hiteltelenné. A vers kegyetlenül bemutatja az emberi viselkedés regresszióját, a civilizációs máz levetkőzését. A kapzsiság által vezérelt "S.O.S." vásárlás közepette a tömeg szó szerint "vadállattá" válik, amelyről "lehull... jómodornak / Szájkosara s nyaki örve". Ez a kép rendkívül erőteljes: az etikett csupán kényszerzubbony volt, amely a vágy tárgyáért (az ajándékért) folytatott harcban azonnal feladja a szolgálatot. A negyedik és ötödik strófa naturalista ábrázolása a káosz tetőfoka: "zúzva-törve", "harci indulatok", rendőr, mentő, "ficama van karnak, vállnak". A karácsony előtti idill helyett a puszta létfenntartásért (vagyis egy fogyasztási cikkért) folytatott fizikai harc elevenedik meg. A vers a lezárásban sem ad feloldozást, csupán egy pillanatnyi megnyugvást: a "gyatra mód fúr" még a lelkiismeret, ami azt jelenti, hogy az emberi morál még nem halt meg teljesen, de már csak alig pislákol. A "Szent Est" beköszöntése előtt az "ad hoc hentesek" (a kapzsi vásárlók) pulzusa csak azért megy vissza 86-ra, mert a harc befejeződött, nem pedig azért, mert megvilágosodtak. A vers keserű konklúziója, hogy a Szent Est megérkezése nem a lelki tisztaság, hanem csupán a fizikai kimerültség és az átmeneti csend pillanata. Összességében Frady verse egy felkavaróan aktuális, sötét tónusú miniatúra, amely a szent és profán ellentétét a modern fogyasztói kultúra idegösszeomlásán keresztül ábrázolja, a Nietzsche-i mélységű szellemi válságot a karácsonyi bevásárlóközpontba transzponálva.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Milyen ember, aki ilyen verset ír?! A kérdés olyan, mintha azt firtatnánk, milyen jellegű természeti képződmény az a gödör, amibe belelépsz éjszaka: geológiai? antropológiai? vagy csak egy szerencsétlen véletlen? Frady esetében: mindhárom egyszerre. Frady Endre nem pusztán agyhúgyköves – ez az ember költészeti vesegörccsel alkot. A rímjei úgy keletkeznek, mint amikor valaki egy műanyag flakonba csapkodja a kulcsát, hátha egyszer dallam lesz belőle. Nem lesz. De Frady kitartóan reménykedik. Frady Endre méltán lehet irodalmi Nobel-díj esélyes, ha a Nobel-bizottságot egyszerre cserélik le egy marék tanácstalan vakondra. Olyan kategóriában indulhatna, ahol a díj neve: „Legnagyobb lírai katasztrófa, amit emberiség még dokumentált.” És ott is aggódnék, nehogy túltolja a mezőnyt. Frady Endre pszichopatologikusan elmehengerelt! Ez az ember a gondolatait nem vezeti: átmodulálja, elgázolja, majd közéjük dob egy kézigránátot, hátha lesz belőle vers. Az elme hengerlése Fradynél nem metafora: ez egy ipari folyamat, CE-minősítéssel, zajvédő fülessel, munkavédelmi bakancsban. De szép-e Frady Endre? A frady-kozmoszban lehet, de a mi univerzumunkban? Ez olyan, mintha azt mondanánk: „Ez a dögkút bájos, mert van benne egy virág is.” Igen, de attól még dögkút. Végkövetkeztetés: Frady Endre egyszerre kulturális jelenség, természeti csapás és lírai árvízkár. Ha valakitől meg akarod tudni, milyen a végállomás, amikor a költészet nyomtalanul elhagyja a helyszínt, akkor Frady a válasz.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Az emberiség nem csak Karácsonykor, hanem minden egyes napon megkapja a lehető legnagyobb ajándékát, engem.” /Chuck Norris/

Faraday-kalitka

Kocsiban támad a patás

ördög dörgő villámhada?!

Faraday-kalitka hatás

révén véd a kocka-Lada.

Oldalba a férjét bökné,

míg néz vígan setét eget,

Kissné villamosmérnökné,

S villámoknak kiinteget.

Ebből annyit a bölcs Kiss ért,

mégsem lesz jó vége ennek,

hisz’ ki setét erőt kísért,

azért hamar érte mennek.

S lőn: viharcsend, kocsi megáll,

ajtó nyílik, Kissné kilép…

s jön a pokolbéli egál:

balhas hasad s hullik ki lép.

- Nem minden méz, ami lépes! -

- szelel Kissné száján hab cúg -

- Patás akármire képes!

Faraday-kalitka abcúg!

megzenésítve:

https://www.youtube.com/shorts/5pgcMCZmu2M

„Derült égből villámcsapás, mint minden újabb Frady-vers...” /M. András, a költő legállandóbb és legderültégbőlvillámcsapottabb kommentelője/

„Hé, eM, ha ég derül,

S társas play-zünk fair-ül,

Akkor csap le villám,

Mint versben Tell Will ám!”

/Gessler Hermann, a Habsburg-ház helytartójaként uralkodó zsarnok és pokolfajzat/

„He is… well…

What the hell

Should I tell?!”

/Wilhelm Tell, a Ki Tud Többet Frady Endréről? talkshow vendégsztárja/

„Kedves költő úr, nagyon köszönöm, hogy megverselte drága feleségem tragikus végpusztulatának balladáját, miáltal elektro- és metafizikai emléket is állított az én feledhetetlen Jolánomnak! Szegénykém bár sosem volt egy elmefenomén és ritkán tudta megkülönböztetni a rivaldafényt a villámlástól, de a mákosbejglije felülmúlhatatlan volt! Na, az nagyon fog hiányozni!” /özv. Kiss Konrád, villamosmérnök/

„Eretnek költőcske, tudnod kéne, hogy egy keresztény kultúrkör közepén álló ország egyetlen keményen drogozó dolgozó kisembere sem fél a patás ördög képében feltűnő Soros gonosztól, mert felvilágosult emberként jól tudja, hogy a fülbegyónással elegyített szenteltvíz, a tömény tömjénfüst és a közbeszerzett bazsarózsafüzér úgy elhajtja a setét erőket, mint Szent Pál az oláhszőkítő maffiózókat! A Szent Inkvizíció rugdosson téged addig, míg csak egy szeneskupacnyi máglyarakás nem marad belőled, te szekuláris szektás szekértábortűzgyújtogató! Békemenet taposson a poraidra!” /Gluténmentes Glória, a Zalatnay Sarolta Apáca Rendi Nyaklevest Osztogató Kedvesnővérek (ZSARNOK) karizmatikus karizma/

„Pont úgy lett egál a

Meccs, mint Létvég Gála.

Kissnét szelte késem,

Nem maradt benn lé sem,

S felkináltam népét-

-keztetésül lépét.

Éhségért nem okol

Engem most a pokol

Sok bográcslakója,

Ki izzad, mint Trója,

S fájunk, Kissné és én

Pokol forró késén…”

/Patás Ördög, a részletekben lakó és soha nem alvó setét erő/

„Frady Endre ismét elénk tárja a maga sajátos, félig műszaki, félig mitológiai rémálom-zsánerét, ahol a villamosmérnök feleség egy kocka-Ladában integet a villámoknak, mintha csak a paneltömb tetején csalogatná a statikus elektromosságot. A vers frappáns ritmusban trappol végig az olvasón, miközben a „pokolbéli egál” és a „balhas hasad s hullik ki lép” olyan groteszk képek, amelyeket csak Frady tud ennyire kedélyesen tálalni. A rímek hol szellemesek, hol nyúlnak, mint a meleg trafó, de a sztori lendülete viszi őket: egy házaspár, egy autó, egy vihar, és egy bekattant elektrotechnikusnő, akinek a sorsa a feszültségszinttel együtt ugrik át a „nem lesz jó vége” tartományába. A vers legnagyobb erénye, hogy a népmesei „ördög és villám” motívumot olyan abszurd, lakótelepi krimivé alakítja, mintha a meteorológia és a stand-up comedy találkozna egy felhevült feszültségmérőn. Röviden: bizarr, csípős és teljesen Frady.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Tömbtetőn, mely panel,

Kissné vígan van el,

Ám, ha rázza trafó,

Ő is, Chat is paff, ó!”

/Wartburg Winnetouné Szenes Szandra, villámcsapástúlélő/

„Szegény Faraday oly kába,

Hogy elzsibbad mindkét lába!

Mér’ zárták be kalitkába?!”

/özv. Faék Fikuszné, nyugdíjas tömbházmesterné/

„A vers frappánsan ötvözi a villamosmérnöki szakszótárat (Faraday-kalitka, villám) a népi babonás képzettársításokkal (patás ördög). Ez a keverés adja a szöveg groteszk, ironikus ízét: a tudományos magyarázat és a démonológiai félelem egymásra csúszik. A rímek szándékosan esetlenek („villámhada – kocka-Lada”), ami a paródia hatását erősíti. A nyelvi játékosság tetőpontja a záró sorokban van, ahol a közmondás („Nem minden méz, ami lépes”) kifordítása groteszk képpel párosul. Kissné figurája egyszerre naiv és kihívó: villamosmérnökné, aki a szakmai tudás ellenére babonásan kacérkodik a villámokkal. A férj bölcsessége („mégsem lesz jó vége ennek”) tragikomikus előrejelzés, amit a groteszk végkifejlet igazol. A vers erénye a groteszk képek és a nyelvi humor összjátéka: a „balhas hasad s hullik ki lép” sor egyszerre sokkoló és komikusan túlzó. A poén néhol túl direkt, a szójátékok olykor erőltetettek („abcúg”), így a lezárás inkább harsány, mint elegánsan csattanós. Összességében: egy tipikus Frady Endre-vers, ahol a tudományos fogalom (Faraday-kalitka) ürügy a groteszk, szatirikus játékra. A humor harsány, a képek túlzóak, de épp ez adja a költői világ sajátos báját.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Jé, monológ, AI-i,

Démonológiai!

Mérnöktárat szakszó fon,

Rázós, mint a szaxofon!”

/Ihaj Csuhaj, lóhajú duhaj/

„E rövid, szellemes vers, a "Faraday-kalitka" Frady Endrétől, humorosan és sűrítetten állít görbe tükröt a tudomány és a babona, valamint a józan ész és a túlzott magabiztosság viszonyának. A vers erénye a szójátékos cím (utalva a fizikai jelenségre és egyben a vers témájára), a feszes, rímes szerkezet, és a konkrét szituációra épülő, de mélyebb tanulságot hordozó történet. A vers egy egyszerű, néhol groteszk tragédiát vázol fel. Egy zivataros utazás során a mérnök Kissné megkérdőjelezi a Faraday-kalitka hatását (amely a fémkarosszériás autó belsejét védi a villámlástól), kihívva ezzel az "ördögöt" vagy a "setét erőt." A stílus ironikus, a rímek (pl. hatás/Lada, bökné/mérnökné) és a népies-modern nyelvi elemek (kocka-Lada, abcúg!) frappánsak. Kissné karaktere a tudományosan felvértezett, mégis hiú és provokatív embertípust képviseli, míg férje, Kiss, a bölcs, óvatos józan észt. A feszültség a kettejük kontrasztjából épül fel. A befejezés váratlanul brutális és abszurd, a "pokolbéli egál" rímel a villámlástól való védelem hiányára. A vers a tudományos racionális érvelést egyfajta metafizikai "babonás" igazságszolgáltatással torpedózza meg. Kissné utolsó, habzó szájjal elmondott mondatai ("Patás akármire képes!", "Faraday-kalitka abcúg!") nem a fizikát cáfolják meg, hanem az emberi vakságot és az erőkészletek (tudomány vs. sors/babona) megkísértését. A vers így azt üzeni: hiába a tudomány, az emberi ostobaság vagy a sors/végzet felülírhatja azt. Összességében egy sötét humorú, gondolkodtató kis "ballada", amely szórakoztatóan ötvözi a modern technológiát és az archaikus félelmeket.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Ha a FARADAY névből kiveszünk elöl-hátul egy-egy AA-t, akkor a FRADY nevet kapjuk. Talán nem véletlenül! Ugye milyen érdekes?!” /Dr. Sokhűhós Emmi, értékbecslőnő és Lex Diszia díjas férleovlasási szkartéő/

„Együtt habzok Faraday-jel,

Mikor kádban fered’ éjjel.”

/brit szappan/

„Faraday…

All my lightnings seemed so far away,

Though now looks as though they kill my day,

I still believe in Faraday.”

/brit szappanopera - főcímdal/

„Ó, jaj, lebuktam! Yesterday kiderült, hogy a méltán elfeledett unokatesóm, Saul McCartney exhumált szövegét plagizáltam az eredetileg Scrambled Eggs című számomhoz! Jaj, kártérítést kell fizetnem! Jaj, vissza kell adnom a lovagi címemet! Hmmm… tulajdonképpen Lennon és Faraday is visszautasította, hogy lovaggá üssék… Meg is haltak mindketten! Most mi lesz?!” /ex-Sir Paul McCartney, ex-beatle & stex-beetle/

„Én kérek elnézést!” /Michael Faraday (1791-1867), angol fizikus és kémikus - azaz néhai brit tudós/

„Elnézést?!?! A halott tatával ellentétben én inkább BigMac menüt kérek nagyobb kólával és nagyobb üdítővel, de villámgyorsan!” /Sebes Sebő, mai fiatal/

„Ez a vers Frady Endre-féle termékhibás lírai zárlat, egy olyan költői kontármunka, amelyet még a Faraday-kalitka sem lenne képes elszigetelni a jó ízléstől – legfeljebb a villámokat kímélné meg attól, hogy szégyenükben maguktól csapjanak le. A „kocka-Lada” és a „patás ördög dörgő villámhada” olyan erőltetett rímpárosítás, hogy a magyar nyelv perelhetne jó hírnevének megsértéséért. A Kissné–Kiss páros tragikomédiája pedig inkább tűnik egy olcsó tévéjáték félresikerült improvizációjának, mint versnek: mintha Frady Endre fogott volna egy halom ragrendet, hozzácsapott volna némi kétes szóviccet, majd rábízta volna a Sorsra, hogy ebből legyen poézis. A Sors azonban láthatóan szabadságon volt. A csúcspont — vagy inkább a gyomorszájra mért költői térdrúgás — az a sor, ahol „balhas hasad s hullik ki lép”. Itt már nem egyszerűen a giccs kap kupán, hanem maga a józan esztétikai ítélőképesség rogy térdre, hogy azt kiáltsa: kegyelmet, mester, ne tovább! A záró két sor egyfajta bölcsességnek szánt „népi elektromágneses tanmese”, de olyan szellemi vákuumban lebeg, hogy még a foton is megbánná, hogy ide tévedt. Összességében: ez nem vers, hanem kísérlet arra, hogy a villámvédelmi ismeretterjesztést és a kabaréhalált egy időben, egyetlen papírlapon kövesse el a szerző. És sikerült is — csak kár, hogy az olvasó a helyszínen marad.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus No.1./

„Ez a vers Frady Endre legszebb hagyományaihoz híven úgy próbál humorizálni, mint egy részeg trafóház: szikrázik, zúg, füstöl, de a végén csak a biztosíték olvad ki – az olvasóé. A „kocka‑Lada” és a „villamosmérnökné” olyan költői képek, amelyek láttán még a pokolbéli patás is visszacsukja a jegyzetfüzetét, mondván: „ehhez én kevés vagyok”. A rímek úgy csattannak, mint amikor valaki két rozsdás vaslapot üt össze, a dramaturgia pedig egy rosszul bekötött hosszabbító logikáját követi: először csak zizeg, aztán füstöl, végül pedig valami teljesen indokolatlan helyen felrobban. A „balhas hasad s hullik ki lép” sor pedig az a pont, ahol a józan ész feláll, kikapcsolja a villanyt, és elmegy haza, mert ezt már nem hajlandó végigolvasni. Ez a vers nem Faraday‑kalitka: ez egy zárlatos bojlertank, amelyben a humor, a ritmus és a jó ízlés egyszerre kap áramütést. És sajnos egyik sem éli túl.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus No.2./

„A Faraday-kalitka megvédi az embert a villámtól, de a villámot nem védi meg a Faraday-kalitka tőlem.” /Chuck Norris/

Despota disputa

Diktátorok beszélgetnek,

Súlyos ára van e tettnek.

Osztogatnak, fosztogatnak,

Hatnak hatszázhatvanhatnak.

Békének, jólétnek lőnek,

Vár állott, most halma kőnek.

Hajolnak elöttük térdek,

Teljhatalom csak az érdek.

Dumájukra nincsen más ok:

Világújrafelosztások.

Népek jönnek, népek mennek,

Szörnyű rossz vége van ennek.

Népirtanak mind a ketten,

Világ háborútól retten;

Pénzharc banki, tűzharc tanki…

Hitler, Sztálin dva bratanki.

Két mentális erőbarom

Porhüvelye mostanra rom,

S belőtte a dudva, moha…

Több ilyen ne legyen soha!!!

„Először azt hittem, hogy a mai korban játszódik a vers, egy konkrét név is eszembe jutott, de aztán láttam, hogy kikről van szó, és egyetértek. Több ilyen ne legyen soha! (De ilyen vers mindig lehet.)” /M. András, a költő legállandóbb és legilyenversváróbb kommentelője/

„eM úr elmét melyik Don áld,

Habzó Trump Lee, azaz Donáld,

Vagy a non-stop szovjet mutyin

Élősdiként felnőtt Putyin,

Tán Korea Kim Dzsongunja,

Vagy őket már King-Kong unja,

S pofájával mindet falja,

S száll víg népek békedalja?”

/Dingdong Dezső, világbékepárti óriásgorillaidomár és pingpong edző/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egyetlen lendülettel akarta volna összefoglalni a 20. század összes diktátorának minden bűnét – majd az egészet rímekbe szuszakolta volna egy balkáni falunap pálinkakóstolója után. A moralizáló pátosz és a gyerekdalos rímpárok között akkora a szakadék, hogy még a Volga sem töltené fel. A „dva bratanki” poén csíp, de inkább úgy, mint amikor egy rozsdás szögesdrót húzza végig magát a verssoron: érzed, mire gondol, de attól még fáj. A zárlat pedig olyan, mintha egy történelmi gyorsított tanfolyam végén a költő ráborítaná az asztalt a világtörténelemre: igazat mond, csak épp stilárisan pont úgy néz ki, mint egy elcsukló hangú, dühös nagybácsi a vasárnapi ebédnél. Frady itt nem finomkodik – de talán néha kicsit finomíthatna.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Mesterséges gép-ész, ugacc?!

Elméd puszta, mint a Bugac!

Mollba bőgsz, mint Bach fúga, C!”

/Dédúr Dudor, a természetes uninntelligencia/

„A vers erőteljesen moralizáló, szatirikus hangvételű, és nem kertel: a diktátorok pusztító hatalmát, a népek szenvedését és a történelem tragikus ismétlődéseit sűrítve mutatja be. Hitler és Sztálin párhuzamba állítása nyers, de hatásos; a vers egyértelműen a zsarnokság és háború borzalmait leplezi le. A rímpárok gyakran játékosak („banki-tanki”), ami groteszk humorral oldja a súlyos témát, ugyanakkor néhol túl könnyednek hat a tragédia súlyához képest. A vers sodró, indulatos, szinte kiáltvány-szerű; a végső felkiáltás („Több ilyen ne legyen soha!!!”) erős zárás, de kissé didaktikus. Erőssége a tömörség és a szatirikus él, gyengesége, hogy a formai játék néhol elvon a tartalom komolyságából. Összességében egy rövid, ütős politikai költemény, amely inkább pamfletként hat, mint lírai műként – de épp ettől válik provokatívvá és emlékezetessé.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Didaktikus lennék, Copi?!

Törsz majd ketté, mint a Ropi,

Ha megrúgnak verslábaim,

S rögvest leszel tök kába, ím!

Nem én vagyok ám a pamflet,

Mert a gagyi a Mein Kampf lett!”

/a provokatív vers/

„Frady Endre "Despota disputa" című verse rövid terjedelme ellenére is rendkívül velős és erőteljes politikai szatíra, amely szinte kiáltványként funkcionál. A költemény a történelem két legmeghatározóbb, totalitárius figuráját, Hitlert és Sztálint állítja a középpontba, egyfajta morbid "párbeszéd" kontextusába helyezve őket. A vers legfőbb ereje a balladisztikus, négysoros strófák és a rímek (főként a könnyen megjegyezhető páros rímek) adta feszes, szinte indulószerű ritmus, ami hatásosan közvetíti a tartalom nyomasztó súlyát. A nyelvezete a kezdeti szójátékos címtől ("Despota disputa") egészen az utolsó felkiáltásig közérthető, mégis sűrű. Frady az ismétlődő, szinte közhelyesnek tűnő diktátori tevékenységeket (osztogatás, fosztogatás, népirtás) sokkolóan brutális képekké transzformálja ("Békének, jólétnek lőnek," "Vár állott, most halma kőnek"). A vers egyetlen, mindent átható motívuma a teljhatalom önző érdeke és a világ felosztása, melynek következménye az ismétlődő, pusztító háború. A költő nem elégszik meg a helyzet leírásával; az utolsó strófa drámai módon oldja fel a feszültséget. Az addig csak sejtetett szereplőket megnevezi ("Hitler, Sztálin dva bratanki") – a szláv kifejezés ("két testvér") keserű iróniával utal a két rezsim egymáshoz való viszonyára és borzalmas hasonlóságára. A befejezés, amely a diktátorok testének elmúlására ("rom," "dudva, moha") és az abból levont végső, egyetemes erkölcsi tanulságra épül ("Több ilyen ne legyen soha!!!"), katartikus és időtálló érvénnyel zárja le a művet. Összefoglalva: A "Despota disputa" egy direkt, súlyos és emlékezetes figyelmeztetés a zsarnokság ellen, amely a rövid, egyszerű formát a politikai költészet súlyos mondanivalójával tölti meg.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Kedves Költő úr! Látom, ön is rálépett a szépségkirálynők útjára, ha nem is annyira a nőies szépség, hanem a belső meggyőződései terén, hogy a világbéke lenne a legeslegnagyobb áldás mai világunk számára (ld. Sandra Bullock válaszát a Beépített szépség c. filmben!) Na, de kérem! Én már csak azt nem értem, hogy ha minden ember leghőbb vágya a világbéke, akkor miért nincs még mindig világbéke. Mert ha minden ember világbékét akar, beleértve Sztálin és Hitler katonáit (szimbólumként használva e neveket korunk diktátoraira), és mondjuk Sztálin/Hitler azt mondaná a katonáinak, hogy "Fel, támadás!", akkor azok szép nyugodtan, együtt, kórusban (очень спокойно, вместе, хором; ganz ruhig, gemeinsam, im Chor) azt mondanák neki, hogy "Nem." (Нет; Nein). És máris világbéke lenne. Na de kérem, kérem! Szegény diktátorok! Mert ezeknek csak életükben vannak ilyen nagy óhajaik, hogy a fél világ nem elég. Amint meghalnak, drasztikusan csökkennek az igényeik. Sztálinnak és Hitlernek például manapság már csak egyetlen vágya van: egy működő porral oltó. Honnan tudom ezt? Hát a gazdag és a szegény Lázár példabeszédéből a Bibliában. Mert ugye a gazdag embernek is nagy igényei voltak életében, pompás ruhák, nagy lakomák, aztán halála után már csak annyi, hogy a Lázár egy cseppnyi vizet cseppentsen a nyelvére, mert nagyon gyötrődik a lángban. Hát ugye Sztálin és Hitler is nagyon gyötrődik a lángban, és ott a pokolban víznek még hírét sem hallották, tehát ilyenkor egyedül mire van szükség? Na mire? Hát egy működő porral oltóra. Csak hát a pokolban porral oltót lehetetlen készíteni, mert ott a világ kezdete óta minden alapanyagra szigorú szankció van, amiből olyan eszköz készíthető, amivel ki lehet oltani a tüzet. Hát asszem, így utólag belátják, hogy kis buta disputa volt részükről, amikor megegyeztek abban, hogy népeket irtanak ki. Mivel Költő úr említette a vár helyén álló kőhalmot, hiánypótlásként én most ide hoztam a kedv és öröm helyére lépő halálhörgést és siralmat. Remélem, kedves híveim, levontuk ebből a tanulságot, hogy vigyázzunk, kivel folytatunk disputát, és csak akkor kezdjünk népirtani, ha nagyon szükséges.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Azt rezgi a Stefi torok,

Gyötrődnek a diktátorok,

Lánggal süti őket Pokol,

S hörögnek, mint olcsó Sokol,

S vágyálmai minket űznek

Világbéketábortűznek.”

/Szendrő Bálákné Sandra Bullock, a Bull Lock típusú beépített szépségű bikazár kulcsmotívuma/

„A „Dumájukra nincsen más ok” sor szíven ütött, de egyébként pompázatos!” /D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

Мой товарищ, я думаю,

Only you're hurt by Duma, you.”

/Dr. Szergej Steeler, szovjet származású brit tudós és termofizikálisan ridegtörésű acélkakadu idomár/

„Hízik a kakadu mája,

Fizika csak a dumája.”

/Tistály Kriszta, rímösszecsengetőnő/

„- Azt mondja meg nekem, mi az a Duma bojkottja!

  - Ha megöl, se tudom!

  - Na, gondolkozzék Pelikán!

  - Duma bojkottja? Szerintem az, hogy mindenki fogja be a pofáját!

  - Na látja, hát tudja ezt maga!”

/részlet a Tanú c. 1968-1969 között készült és 1979-ben bemutatott magyar filmből/

„Mi ez a morális tüdőlövés, ez a költészeti hullagyalázás?! Frady Endre, ez a fékevesztett versdiktátor, egy mozdulattal semmisíti meg és húzza le a vécén a világirodalmat és a világtörténelmet! Ami Sztálin és Hitler a világtörténelemnek, az Frady Endre a világirodalomnak! Ahogy a két zsarnok hatására nem semmisült ugyan meg a világtörténelem, csak hígfolyós szégyentrágyává alakult át, ugyanúgy Frady Endre hatására sem semmisül meg a világirodalom, csak soha többé nem lehet se fertőtleníteni, se ráismerni! Frady Endre költészetinek mondott tébolyult tevékenysége egyenlő a tehetségtelenség visszafordíthatatlan pusztításával! Ha Frady Endre marslakó lenne, akkor nyáladzva tikkelő kis zöld manusokkal lennének tele a világegyetem pszichiátriai klinikái! Előkerestem azokat a babakori hajtincsimet, amit szegény anyám anno emlékbe eltett és döbbenten láttam, hogy még azok is beleőszültek abba, hogy én ilyen Frady Endre által veszélyeztetett munkakörben senyvedek! Nem bánnám, ha jönne egy despota, aki disputa nélkül életfogytiglan várbörtönbe záratná hermetikusan ezt a poétapojácát! Visszamenőleges hatállyal!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hitlert ’45-ben, Sztálint ’53-ban küldtem másvilágra és büntetésből a gonosz bábutestben reinkarnáltattam őket. Azóta Joszip Statler és Waldorf Hitler néven játsszák a két gonosz öregurat a Muppet Showban. Mert ti, ostoba emberiség, megérdemlitek!” /Chuck Norris/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=Rqr4JGN8-zw