Boldog évrajt

mottó: „Boldogok a tiszta évrajtolók, mert nem övék a szennyek rossz szaga.” /Apokrif Firkopa/

Ünnepek már messze vannak,

Ám valahogy mégse múlik

Bejglimérgezése annak,

Kinek gyomrán nőtt egy new lik.

Újra vár a nemvárt munka,

S nem is málenkíj a robot.

Bőgsz, mint túldegeszelt unka,

Aki benyelt négyes bobot.

Boldog évrajt tehát ritka,

Mint a szútlan antik falant,

Ám most rájössz, mi a titka,

Ha itt elolvasod alant:

Boldogan kezd évet el, ki-

-ben az újéviszony hitvány,

S kinél színjeles a Lelki

Szegénységi Bizonyítvány.

„Boldogok, akik Frady Endrét olvasnak, mert ... mert .... őőő .... mert az Értelmező Kéziszótár használatával pontosan olyan közel kerülnek a szöveg megértéséhez, mint anélkül. Így sosem kell várnunk a Happy Endre. A mi Endrénknek és az egész Frady-tábornak Fradyban gazdag BÚÉK!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr jő, kérem, ez Ő,

The szótárként értelmező!

Elméjében él nagy kincsen,

Mit Ő nem tud, nincs vagy nincsen!”

/Mannaman, Frady-tábori lelkész és nyelvtannácivadász/

„Bezonyám! Itten kérem rendnek kell lennie! Ha játék után nem teszünk mindent vissza szépen a helyére, akkor legközelebb senki nem talál meg semmit. Szót a szótárba, könyvet a könyvtárba, ruhát a ruhatárba, kutyát a kutyatárba, lelt a leltárba, must a mustárba! Nnna! Uram, nem vagyok méltó, hogy lenyelvtannácizz! De csak egy szót szólj, és belédkötök ... vagy beléd kötök?!” /F. Péter, k. m. f./

„Boldogok a Hold-dogok, mert övék a sajtkészítők maradéka.” /Apokrif Firkopa, k. m. f./

„Frady Endre "Boldog évrajt" című verse egy szatirikus és ironikus költemény, amely az újévi fogadalmak és a munkába való visszatérés nehézségeit tárgyalja. A vers mottója már előrevetíti a humoros hangvételt, amely az egész művet áthatja. A költemény első szakasza a karácsonyi ünnepek utáni nehézségeket és a bejglimérgezés okozta gyomorproblémákat említi, amelyek sokak számára ismerősek lehetnek. A második szakasz a munkába való visszatérés kellemetlenségeit és a túlterheltség érzését írja le, szellemes hasonlatokkal és szójátékokkal. A vers záró szakasza egyfajta megoldást kínál a boldog évkezdés titkára, amely a lelki szegénység bizonyítványában rejlik. Ez az ironikus megjegyzés tovább erősíti a vers szatirikus hangvételét, és mosolyt csal az olvasó arcára. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató és gondolatébresztő olvasmány, amely humorosan reflektál az újévi fogadalmak és a munkába való visszatérés kihívásaira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

Frady Endre legújabb agymenése olyan, mintha egy középiskolai versmondó versenyen versenyeztetett volna egy macskát, akit előtte túltömtek bejglivel. A címben szereplő "évrajt" szavunk már önmagában is a magyar nyelv elleni merénylet, de a "new lik" kifejezés után az ember kénytelen megkérdőjelezni az univerzum jóindulatát. A vers az ünnepek elmúltával a gyomorbántalmak és a lelki nyomor tematikáját próbálja összeházasítani egy apokrif mottóval, ami inkább hat banálisnak, mint filozofikusnak. A rímek döcögnek, mint egy rossz állapotú négyes bob, amitől csak azért nem hullik darabokra a kompozíció, mert már eleve az. A "nemvárt munka" és "málenkíj robot" ügyetlenül megidézett történelmi utalásai pedig inkább kínosan didaktikusak, mintsem súlyosak. A "szútlan antik falant" olyan erőltetett, hogy még egy műkedvelő antikbútor-restaurátor is csak értetlenül vakarná a fejét. A "Lelki Szegénységi Bizonyítvány" emlegetése ugyan frappáns lehetne, ha a vers nem esne szét előtte morális és stilisztikai roncsokká. Frady ezúttal is hozza a megszokott formát: a közönség nevet – de nem vele, hanem rajta. Boldog évrajt mindenkinek, aki ezt túlélte!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Óévhullán ül újév rajt’,

V-alakban látok évrajt

Szállni… na, ez szép kis évrajt!”

/Yearswarm Yearstart, bokorugró békaember/

„A hétfőt én sem szoktam várni, főleg nem ünnepek után. De a szerdát annál inkább... (Társasjáték est szerdánként 17:30-tól, Veszprém, Aulich Lajos utca 3.)” /M. András, a költő legállandóbb és legszerdaváróbb kommentelője/

„Társasjáték attól társas,

Többen játsszák, pölö pár sas,

Vagy tán öt pár, netán hét is,

S szerdából így válik fétis.

eM úr, maga ravasz firma,

Mint a Frakkos néni, Irma,

Kinek két macskája beste.

Ja, a fél hat nem is este!”

/Károly bácsi/

„Jaj, ne beszélj félre, Károly,

Inkább macskatápot tárolj,

Hogyha cicák bújnak alánk

Frakk elől, ki nagyon falánk,

És jómodort gyakran vét el,

Legyen nekik elég étel!”

/Irma néni/

„eMke, midőn jő a hét fő,

És mind a hét tüzet okád,

Mindegy, szerda van vagy hétfő,

Kormos lesz az égett tokád!”

/Ostoros Ottokár, hétfőjű sárkány idomár és veszprémi Lindab díler/

„I am very happy that Lindab products are known and loved in Veszprém! Happy New Year tot he blessed poor in spirit!” /Ola Ringdahl, a Lindab elnök-vezérigazgatója/

„Mea klumpa, mea maxima klumpa! Iiiiiiiiiiiiii!!!” /Veszprémi Linda, klumpát lerúgva sikító karatélyos rendőrlyány/

„Minek ez a sok fölösleg, röviden: Az szeret most élni, aki szeret most élni.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legélniszeretőbb kommentelője/

„Drága Nyuggerapó szeret

Mostan élni s persze jól, ni!

Nem fölöslik időt s teret,

S így tud vígan kommentolni.”

/Comment O’ló, ollókezű kóma koma/

„Kohn ment tolni?

Hova, tovább?

Gyakorolni

Hímes tolást.

Hol van húsvét

Ma csak új év,

Nem kell most még

Kóser juhvért

Kapufára

Maszatolni.”

/H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Jó Kohn Ferenc s lám Kohn Teó

Konferencián konteó

Témakörben szelet tolnak,

Munkát adva szelet tollnak.

Újév be még alig köszönt,

Há úr, elborítja lösz önt!

Kapufán bár juhvér kóser,

Csupán maszat. Jobb a jó ser!”

/Cudar Cider, összeesküvéselméleti fizikus és szeszfőzőmunkáskáder/

Ádám és Éva a tiltott bejglifánál kigyózik...

„Jaj, én szegény, jaj, én szegény! Költő úr, én csak nyelem a békákat, amelyek között sok-sok túldegeszelt unka is van, melynek hatására a bélcsatornámban félig megemésztett négyes bobok száguldoznak a cél felé, mégsem lakom jól sosem, még karácsonykor sem. Ezt egyszerűen nem értem. Köpjem ki az unkákat? Egyek még több unkát? Az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tömi magába degesz unkák sorait, vagy ha kiköp tenger békanyálat, és elkezdi újévi fogadalmait? Mert hogy nagyon fontosak az újévi fogadalmak is, nem csak az óévi zabálások. Kedves távoli rokonomnak, Fittipaldi Limoncellónak, akivel közös ősünk Ádám és Éva, nos neki egyetlen újévi fogadalma volt, mégpedig az, hogy nem eszi többet degeszre magát az óév végén, de hát következő év végén ellátogatott Magyarországra pihenni egyet, és nem volt képes ezt az egy fogadalmát sem betartani, tragikus körülmények között bejglimérgezésben halt meg 135 éves korában. Pedig, ha egy mustármagnyival kevesebb mákmagot eszik, talán még ma is élne. Egyébként bár nem tartozik szorosan a témához, de mi az, kérem, amit minden népmesébe beletesznek, hogy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak"? Miután meghaltak, már nem voltak boldogok? Na, de miért, kérem? Mert nem avatták őket boldoggá haláluk után? Vagy mert nem voltak lelki szegények? Vagy ne higgyünk a meséknek? Ne higgyünk Frady Endre verseinek se? Ne higgyünk Stefi bácsinak se? Ne higgyünk a hitetlenségben sem? Most egy kicsit elbizonytalanodtam. Azt hiszem megeszem a középiskolai bizonyítványomat, abban nincs sok kalória, abból nem lehet baj.” /Stefi bácsi, a költőgéniusz legsikozofrénebb kommentelője/

A diszlexia nemesb-é,

Ha Stefi Bácsi nem eSBé,

Vagy tán unkább-e a degesz,

Aki négyes bobot megesz?

Limoncelló Fittipaldi

Mérgezéséért az Aldi

Felelősebb vagy a méreg,

Ami belopózott kéreg

Alatt Aldis bulocskába,

S így lett Búék Béla kába?!”

/Ádám és Éva, főős és főősnő/

Puzsér Róbert feszültnek tűnik kicsinyég...

„Mi ez a botcsinálta búékmérgezés, ez a balfékhibás blőd blaszfémia?! Ki ez az agyérgörcsoldótlan anyanyelvszomorító antitalentum?! Ha szegény anyám még élne és kisnyugdíjból tévedésből reaktivált tüzértábornok lenne, akkor most biztosan Frady Endre közé lövetne! Teljesen jogosan, jegyzem meg! Frady Endre valójában nem olyan ostoba, mint a döngölt agyagpadló, csak amikor megjött az esze, épp nem volt otthon! Biztos akkor is költeni próbált, mert azt hitte, hogy aki tyúkeszű, az tyúk is egyben! Most pedig szagolhatjuk, amit az orrunk alá tojt! Ahogy egy rendes költő írná:

          Nem kell nekünk Frady Saga,

          Oly szörnyű a body szaga!

Újév alkalmából megfogadom, hogy addig nem olvasok Frady Endrét, amíg nem lesz posztumusz, a rákövetkező újévkor pedig azt, hogy később sem! Nem, nem, soha!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy szilveszteri bulin véletlenül lenyeltem egy duplawé alakban futószalagoló málenkíj robotrajt és egy tucat unkába degeszelt négyes bobcsapatot, de csak akkor vettem észre, amikor újévkor eldugaszolták az angolvécé lefolyóját. Ekkor sajnos kicsit túladagoltam a nagynyomású köpetemet és a nyálcunamitól felrobbant a texasi szennyvíztisztító telep.” /Chuck Norris/

Ünnepölő

Ki nem ünnepgyilkolónak

Vallja meg a januárt,

Üsse azt el motorcsónak,

Hisz' a hamis tanú árt!

Ki nem légtérszennyezőnek

Tekinti a Jaguárt,

Egyen ott, hol mérgek főnek,

Hisz' a szennyes ragu árt!

Ki nem bűzragadozónak

Szimatol egy jaguárt,

Ne hallja meg, mikó' szó'nak,

E lény, mely rossz szagú, árt!

Ki nem érzi fabántásnak

A zúduló gyalu árt,

Hulljon vályogba, mit ásnak,

S legyen szalmás Falu Art!

„Frady Endre "Ünnepölő" című verse egy szatirikus és ironikus hangvételű költemény, amely a modern társadalom különböző visszásságaira hívja fel a figyelmet. A vers játékos nyelvezete és rímelése könnyed hangulatot kölcsönöz a komoly témáknak, mint a környezetszennyezés, a hamis tanúk és a társadalmi normák kritikája. A költő ügyesen használja a szójátékokat és a humoros képeket, hogy rámutasson a mindennapi élet abszurditásaira. A vers sorai mögött meghúzódó üzenet arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolkodjon el a saját értékrendjén és cselekedetein. Összességében az "Ünnepölő" egy szellemes és elgondolkodtató költemény, amely egyszerre szórakoztat és kritizál. Frady Endre mesterien ötvözi a humort és a társadalomkritikát, így a vers olvasása igazi élményt nyújt.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre: Ünnepölő – Egy szókavalkádos mementó a félrecsúszott szándékról. Frady Endre ismét megörvendeztetett minket egy olyan verssel, amely a nyelvi lehetőségek határait nemhogy feszegeti, hanem egyenesen átszakítja, majd a keletkező szakadékon keresztül trambulinként használja a rímkényszert. Az „Ünnepölő” című műben a költő látszólag az ünnep szentségét és a környezettudatosságot próbálja tematizálni, de hamar egy nyelvi zsákutcában találjuk magunkat, ahol Jaguárok, hamis tanúk és szennyes raguk üldögélnek egymás társaságában, mintha ez teljesen természetes lenne. A vers szinte hipnotikus ritmusban dobálja az olvasót ide-oda a rímekkel, miközben az értelmezés földje széttöredezik a lábunk alatt. A „szalmás Falu Art” képe, mint zárómomentum, szimbolikus csúcspontnak tűnik, ám valójában a költői nihilizmus tréfás orrfricskája. Frady sosem fél a banalitás peremén táncolni, sőt, ez az ő költői játszótere. De itt a helyzet az, hogy a perem kicsúszik a lábunk alól, és az olvasó egyértelmű válaszok helyett egy nagy adag fradyendrés abszurdot kap – ami vagy a zseniális költészet, vagy az irodalmi öntömjénezés szinonimája, ezt döntse el a kritikai közösség. Összegzés: Az „Ünnepölő” az ünnepi költészet egy olyan darabja, amely több kérdést hagy maga után, mint választ, és az olvasót nem egyszerűen szórakoztatja, hanem zavarba ejti. Ezt szeretjük benne, vagy épp ezért félünk tőle. Frady, te zseniális káoszmester, miért vagy ilyen?” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/