Tó Tour

Balatonnál van a Tó Tour
Utazási iroda.
Egyik tulaj, pohos Tót úr
Érni délben bír oda.

Míg felébred, társa, Pest úr
Új túrákat megkreál;
Kis Tour, Nagy Tour, Közepes Tour,
S árfekvés sem irreál:

- Ha bárki a kicsin menne,
Nehogy pénzét felélje,
Tó is foglaltatik benne,
Kis Tour siet beléje.

Van még fodrászati Tar Tour,
S lesz Kör Tour is, az talán
Megnézhető Király Artúr
Tour tervező asztalán.

Ennyi infót hallva Tót úr
Hazahajtat nejéhez,
Mert ő – bár fontos a Tó Tour –
Vacsorál, ha megéhez.

- Kis üzlet, de nagy a gondja,
Ám engem nem feszélyez. –
Tele szájjal mondja, mondja
S megfúl. Valós veszély ez.

Pest úr hajt, ám adók jönnek,
S égbe száll sok Tour ára.
Olvasóm, ezért kell Önnek
Bécsbe járni túrára.

„Andrew Frady ebben a versében is megvillantotta azt a megnevezhetetlen valamijét, ami – szerencsére - csak neki van! Az évad nagy sikergyanúsítottja lehet Bukarestben!” /The New York Times/

„Balaton versben miért nem lenni Hekk Tour?! Davaj beleírni költő táváris! Hekk lenni ócseny harasó!” /Hektor Potrohovics Tarakan, ex-szovjet hekker és Matrjoska baba díler/

„Tisztelth költő úr! Szegény uram, Isten nyugosztalja, nem Tót, hanem Tóth! Ön nyilván a hkórház szó elejéről is lefelejti a néma h-th, pedig nem véletlen, hogy H a hkórházak nemzetközi jele! Amúgy az uram, Isten nyugosztalja, nem a vacsorájába fulladth bele, hanem a rengeteg adóba és járulékba. Ő mindig befizette az összeseth, mielőtt összeesetth! Na, jó, majdnem mindig, és majdnem mindeth…” /özv. Tóth Tihamérné szül. H. Kovács Klotild, hkórházi főnővér/

„Üzlettársam egyébként sajnálatos halálával a fék ki lett véve a cégből és megcsillant az európai szintű működés esélye, de az oda- és visszamenőleges hatályú adók és járulékok úgy megroppantottak minket, mint csehszlovák túrabakancs talpa a szarvasbogár kitinpáncélját. Idegenforgalomnak annyi! A többi néma csőd…” /Pest Pelbárt, idegenforgalmi szakreferens és diplomás túravezető/

„Olcsó pánikkeltés és idegenszívű demagógia azt állítani, hogy Magyarországnak csökkent az idegenforgalmi vonzereje! A napokban is UFO-kat láttak Pomázon! Jeti Jenő polgári megbízott, aki nekünk régi megbízható elvt… ööö… emberünk, még az idegenek csészealjain lévő CCCP feliratot is el tudta olvasni! Jönnek a tehát a turisták! Magyarország ebben is jobban teljesít!” /Alien Éliás, az Idegenforgalmi és Idegenrendészeti Minisztérium helyettes szakállamtitkára, volt KISZ titkár/

„UFO-t lát a Jeti, hö, milyen mázlija van neki!” /Takáts Tamás & Dzsuvás Blúz Banda/

„Orr túra nincs a tarsolyban?! Kár, mert úgy könnyebb lenne fikázni ezt a szellemi paralimpia szintjét sem megütő bárgyúságot! A bugyuta keresztrímektől fecsegő felszín alatt nem a súlya, hanem a hiánya miatt hallgat a mély. Anyám szerint ilyen mélyen hallgatósat már hallott valahol. Mikor mondtam neki, hogy József Attila, megkérdezte, hogy melyik József és melyik Attila, mert nagy az ismeretségi köre. De hát mit is várhatnék egy olyan országban, ahol a kereszt alatt ferde a korona? Biztosan valami srég királyra gyártották ősrég, akinek a tartása olyan ferde volt, mint ennek a rímokádónak az ízlésvilága!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Akárcsak Magyarországon, itt Texasban is egyre több az adó, de nagy szerencséjükre mind az én filmjeimet sugározzák. Az egyik csatornánál ugyan megpróbálkoztak Bruce Lee filmekkel, de a tekintetemmel mentálisan gúzsba kötöttem őket és azóta egy a második visszatérés előtti csendet hallgató szekta tagjaiként nyáladznak a sivatagban.” /Chuck Norris/

Fájós hátú statikus

Statikusnak fáj a háta.
Hatásábra ordináta
Böködi az epesérvét,
Ami magyarázza, mér’ vét
Számításban alapvető
Hibát s szakad nádi tető
Zsírcinege terhelése
Alatt recsegve le, és e
Kis számszaki malőr miatt
Elmarad a mérnöki jatt.
Búcsút mondván eme jussnak
Fájós hátú statikusnak
Immáron feje is sajog,
Fenyegeti szegényt a jog,
Mert a zsírcinege perel,
Őszerinte nem Q/L
A nádtető hasznos terhe.
„Ó, engem az Úr mér’ ver, he?!
Cinketeher nem megoszló,
Mint egy síkba fejtett rossz ló,
Inkább pontszerűen hathat
E fenevad (hathatvanhat!!!)
S így szakad be koncentráltan!
Tehát nem szél, nem is a hó
Mértékadó! Szakma, hahó!”
Ám a szakma füle siket
S legyintenek n-ediket.

„Tisztelt kolléga úr – bár ezek után nem szívesen szólítom így – n-edszeri figyelmeztetésünkre vegye már végre tudomásul, hogy mi mint szakmai elit természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy egy nádtető teherbírása szempontjából egy pontszerűen és dinamikusan landoló hat egész hatvanhat század tonnás sárgalábú cinege mértékadóbb, mint másfél méternyi hópaplan, ám az Eurocode bevezetése óta a mérnöktársadalomnak a szabványok nemzeti mellékleteire kell támaszkodnia, nem pedig a józan eszére. A mérnök feladata nem a gondolkodás, hanem a kamarai tagdíjak pontos befizetése.” /Dr. Kocka Kenéz, a mérnökkamara vályogházügyi szakreferense/

„Ez se rossz, de a mi verziónk azért sokkal szórakoztatóbb. Főleg a gyerekeknek.” /Buda Gábor, az Alma együttes vezetője/

„Jaj, le van leplezve az sátáni tervem! Ez a spirituális látásmódú nyavalyás lelkészmérnök rájött, hogy a háttérből én irányítom a nádfedelű házak 6,66 tonnás cinegékkel történő szőnyegbombázását! A bűn mindenit ennek a firkász fattyúnak! Apage Fradysas! Fősz te még az én bográcsomba’!” /Ördögh Lucifer a 666-os sorszámú fenevad/

„ Tisztelt alperes úr! A kézfejünkön  és a homlokunkon az udvariassági bélyegét hagyó felperes által előadott tényállás alapján a mindentől – többek között a tényektől is – független bíróságunk önt többrendbeli fő- illetve jószágvesztésre, teljes vagyonelkobzásra, örök pokolbéli bográcsozásra és öt év közügyektől való eltiltásra ítéli.” /Dr. Bőzseb Baltazár, a Nemzeti Joghurt- és Showhivatal Főülnöke és a Tákolmánybíróság póttagja/

„Csak öt évig nem mehetek szavazni?! Nem lehetne megtriplázni?” /Frady Endre, állampolgár/

„Jog hurts, jog scars, jog wounds, and mars...” /Nazareth együttes/

„Na, megint egy mérnök, akik kegyelem kettesekkel abszolválta a Műegyetemet! Hát hányszor magyarázzam még el, hogy a hóteher megoszló ugyan, de nem vonal, hanem felület mentén?! A hótömeg teljes Q súlyát mind a tető L hosszával, mind pedig a B szélességével el kell osztani! Nem tudom, ki a maga védőszentje, de erőfelettit teljesített, amikor maga leállamvizsgázott! Könyörgöm, ne tervezzen! Inkább írjon verseket!” /Dr. Képlékeny Szilárd, a Mechanika Tanszék adjunktusa/

„Hé, Képlékeny úr, nehogy már versírásra biztassa ezt a szerencsétlent! Hadd tervezzen az Úr barma, abból kevesebb baj származik! Inkább essen rám a nád (a házam teteje, teteje) és szálljon rám a sárgalábú cinege (cinege), mint hogy anyám egy fatális balszerencse révén esetleg elolvashassa eme Frady vers véletlenül meg nem semmisített példányát! Ha egy szóval kéne jellemeznem, nagy levegőt véve azt mondanám: ördögkútfertőzésveszélyforráskódfeltöréstesztelőszobanövényhatározószófajgyűlöletkeltés.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor egyszer meggyógyítottam egy szárnyaszegett sárgalábú cinegét, cinegét, és visszadobtam az égbe, akkor attól is kiszakadt a nádfedelű házam teteje, teteje, de belülről kifele, kifele.” /Chuck Norris/

Mókuskerék

Tavaszodik, tél meg múlik,
Közelednek júnik, júlik,
Szeptemberek s tél jön újra,
S fagy húz kesztyűt kékült ujjra,
Karácsony lesz, shopping, fooding,
Lúdon szétreped a lúding,
Szegényeknek főz a menza,
Arat a bősz influenza,
Farsangkor dúl a maszkabál,
Ölt disznókat böllér abál,
Vizet áraszt tavaszi szél,
Zöld a marhapárizsi szél,
Mézért méhdong minden akác,
-ió elé kerül Vakác-,
Balatonban túlél hektó
Keszeg, mer’ ez a tó hekk tó,
Ősszel nincs már nyári szünet
Ez is „és így tovább” tünet,
S mókuskerék tovább forog…
Húzz ki, Uram! Hol a horog?!

„Szólítottál gyermekem, hát válaszolok. Az, hogy ki meddig marad a mókuskerékben, és kit mikor húzok ki onnan, csak rám tartozik. Mindent a maga idejében. Addig is légy türelemmel és élvezd a pörgést!” /az Úr/

„Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.” /Madách Imre/

„Kösz, Imi, sokat segítettél! Én lassan szélnek eresztem a belemet ettől az állandó forgástól, te meg az ember tragédiájának átérzése helyett virsi-verselgetsz itt nekem!” /Vurstli Vendel, körhintáslegény/

„Tisztelt költő úr, vegye tudomásul, hogy a PVC kft GM jelzésű, azaz génmanipulált marhapárizsija szerves anyagot nem tartalmazván megzöldülni sem tud, viszont majdnem finom! Fenti információ figyelembevételével kérjük a vers haladéktalan átírását, különben a jó hírnevünk megsértése folytán kénytelenek leszünk sajtóperben elégtételt venni!” /Dr. Sehús-Sehal Dömötör, a PVC kft jogtanácsosa/

„Szent ágytál, minő fertelmet freccsentettél elénk?! Ezért meglakolsz, fattyú! Hóhért ide, de rögvest! – kiáltanám, ha középkori kritikus lennék, de mivel csak középkorú vagyok, így csupán anyámat tiltom el eme bulvárirodalmi förtelem száz kilométeres hatósugarának még a megközelítésétől is. Anyám szerint nem őt kéne zaklatnom a saját életközépi válságom – magyarul: midlife crisis – miatt, ő nem tehet róla, hogy már négy X-et lepedáloztam ebben a mókuskerékben. Hát ki szült engem akkor, amikor, hát ki szült?! Mindenkinek mindenre nulla pont! Brühühü!” /Puzsér Róbert, középkorú kritikus/

„Az igaz, hogy szétreped rajtam a lúding, de amióta az EU jóvoltából már konditerembe is járhatunk és nem csővel etetnek minket, hanem rendes kajával, azóta nem a pocakomnál van a szakadás, hanem vállban. Gá-gá-gá!” /Lúd Lajos, gőgös gúnár/

„Az Emberek Elleni Minisztérium rendelete értelmében tilos többek között a ’szegény’ és a ’nincs’ szavak ragozatlan és ragozott formájú használata. Ennek megfelelően ez az amúgy is vérszegény és kétértelmű mű egyértelműen NEM ENG.!” /Totyak Tivald, főcenzor és legitim lojalista/

„Mindenki csak a mókuskerék forgásán sajnálkozik, de az, hogy én itt tök értelmetlenül csak pergek, pergek és emiatt a kedvesek tovább szenvednek, a kutyát sem érdekli!” /a homokóra/

„Itt Texasban minden évszak csak addig tart, amíg fejbe nem rúgom, oszt’ jöhet a következő! Az agresszív mókusokat pedig már rég kerekesszékbe fejeltem.” /Chuck Norris/

Mikó' mellik

Halogatunk, élegetünk,
Örülünk, ha nincsen tetűnk,
Csak tetűnk a fejünk felett,
Mit a rozsda majdnem felett.

Nem is felett, hanem megett,
Itt az isten háta megett,
Ahun sírva vígadásunk
Közepette árkot ásunk.

Egyszerűek vagyunk, népik,
Balsors akit régen tépik,
S nyavalygunk, hogy Mohács, Arad…
Oszt’ minden csak tök úgy marad.

Habsburg-orosz-török-tatár…
Deres már sok régi csatár,
Sőt a számuk addig apadt,
Míg kihalt az Aranycsapat.

Hol sírjaik domborulnak,
Nyoma sincs már hízott nyúlnak.
Amely’knek még bírta lába,
Kiemigrált Jurópába.

Honi Túró Rudi evés
Miatt vagyunk még, e kevés
Itt, hol élni s halni kellik.
Élni? Halni? Mikó’ mellik.

„Heeej, költő úr, ez aztán az édesbús sírva vigadás! Seeej, Levédia, Baskíria, tyűű, Attila aranykoporsója, heeej, szkíta őshaza, tejjel-mézzel folyó Kárpát-medence, ahun hungarikum a hun! De jaj, már csak nyög Mátyás bús hada és a régi dicsőségünket is megkéselték az éji homályban! Haj, Petőfi Barguzinban, jaj, Jókai bablevesben! Vesszen Trianon! Éljen a nyereg alatt puhított Túró Rudi! Bólints Tibi, bólints Tibi! Bort ide, még bort! Brühühü…” /Szittya Szomor, számszeríjkészítő és Nyíl Tibi rajongó/

„Tisztelt Szittya úr! A Magyar Tudományos Akadémia megfellebbezhetetlen véleménye szerint az, hogy magyar és külföldi irodalmárok, történészek, antropológusok és egyéb szobatudósok tucatjainak vizsgálata megállapította, hogy a barguzini temetőben fellelt csontváz minden kétséget kizáróan Petőfi Sándoré, még korántsem jelenti azt, hogy fent nevezett finnugor költő ténylegesen Barguzinban van eltemetve, így DNS vizsgálatának és hamvai hazahozatalának engedélyezése tudománytalansága folytán okafogyott fantazmagória.” /Dr. Wasserkopf Winnetou, az MTA Túró Rudi Pöttyösítési és Holt Költők Távoltartási Bizottságának elnöke/

Jaj, már megint feladtak egy verset, hogy olvassuk el holnapra! Ej, ráérek arra még! Előbb facebookozok és viberezek egy kicsit!” /Pató Palika, 6.c. osztályos tanuló/

„Anyám szerint Buzánszky inkább kopasz volt, mint deres, és hátvéd lévén nem is csatárral halt ki az Aranycsapat, de ez legyen a legnagyobb gondom! Ennek a versnek a legeslegfőbb baja maga a vers! A puszta létezése! Anyám szerint, ha nem létezne a puszta, nem lenne csikós és gulyás se, és nem jönnének hozzánk azok a tüchtig németek autógyárakat építeni. O, mein Gott! És mindez egy olyan vers miatt, ami, ha eltekintenénk mindattól, ami rossz benne, akkor se lenne jó, csak egy nagy büdös nulla! Frady Endre klapanciái hol rührettenetesek, hol pedig gennyganyésak. Mikó’ mellik.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer a magasból rám vetette magát egy Dugovics Titusz nevű, utólag kitalált legendás ősmagyar vitéz, hogy elorozza a Túró Rudimat, de röptében úgy rúgtam vissza a várba, hogy a túloldalon egy zászlós törököt magával sodorva zuhant a mélybe. Lehet, hogy a történet kitalált, de a pöttyös az igazi!” /Chuck Norris, a gourmand/

Vidám vers

Vidám verset írogatok,
Hegedűmön kacag a tok,
Hintalóm nyihaház bőszen,
Szent nevetést hallat őszen-
-tsége I. Ferenc pápa,
S röhög minden pörölycápa.

Altalaj is kacarászik,
Márga kiált vígan: Á, szik!
Szik is örül s falban a lösz,
Hinnye, ebbű’ nagy buli lösz!
Nagy a buli, zeng az ének,
Zorró kurjant: Szólíts Z-nek!

Bárány s farkas együtt legel,
Sánta kutya vihog legel-
-öl, mögötte hazug ember
Bruhaházik földön hemper-
-egve s Das-on mókás Der ül,
S Die asztalkám terül, terül.

Együtt eszik nyúl és sakál,
Mellettük egy derűs vak áll
S hepajt somolyogva nézi.
Feltámad az öreg Knézy,
S minden lélek Mennybe siet.
Milyen verset írtam, milyet?!

„Teológiailag teljesen helytelent! Nem minden lélek megy ugyanis a Mennybe, csak az Anyaszentegyház kebelére megtért hívők, akik meggyóntak a haláluk előtt és felvették az utolsó kenetet. Meg az argentin focisták. A többiek sajnos vagy a pokolba, vagy a purgatórium tisztítótüzébe kerülnek. A költő úr a rólam szóló enjambement következtében pár száz évet biztosan eltölt majd a tisztítótűzben, de ha hajlandó bekkelni a Menny FC-ben, akkor ez az idő esetleg akár a felére is lerövidülhet.” /Ferenc pápa/

„Ez egy vidám vers?! Röhögnöm kell! Mi itt a siralomházban ilyesmiket olvastatunk fel a hozzátartozókkal az elítélteknek, hogy a maradék életkedvüket is elveszítve vágyakozzanak a halálra és ne csináljanak balhét a kivégzésen.” /Dr. Kotász, hóhér/

„Kedves költő úr! Az kortárs költők önt nem tartalmazó Hajnali Hullamerevség c. antológiájának olvastán olyan depressziós lettem, hogy kiugrottam a panelházunk 10. emeletéről. Zuhanás közben a kezembe került az ön vidám verse, amitől rögvest visszatért az életkedvem és az 5. emeleten visszamásztam a házba. Köszönöm költő úr, hogy megmentette az életemet!” /Gyökér Gyula, komposzt humusz kiskereskedő/

„Jó estét, jó szurkolást! Kedves nézőim, hamarosan kezdetét veszi a Mennyei Liga feltámadási körmérkőzés sorozatának döntője! Hajrá Frady!” /id. Knézy Jenő, néhai sportriporter/

„Költő úr, jól látom, hogy visszatért az ön által jól beváltnak hitt alkotói módszeréhez, mely szerint gondolkodás nélkül leírja, ami az eszébe jut? Tipikus Frady vers: mindent bele, aztán ön után az özönvíz?! NEM ENG.!” /Tönk Toháncz, a főcenzor elvonókúrájának idejére megbízott ideiglenes főcenzor/

„Ezt most miért kellett?! Még egy ilyen vers és esküszöm, saját kezűleg operálom ki a fél agyamat, hogy legfeljebb médiacelebnek legyek alkalmas, és akkor már nem lesz munkaköri kötelességem, hogy minden szellemi tályogot és irodalmi fekélyt elolvassak! Anyám szerint a műtétet bízzam inkább egy jó sebészre, de azoknál beláthatatlanul hosszúak a várólisták és annyi idő alatt irreverzibilisen felfalja az immunrendszeremet a Frady ragály!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A világvége úgy fog bekövetkezni, hogy én írok egy vidám verset, lefordítom az összes nyelvre, fölteszem a netre és az egész emberiség halálra mosolyogja magát. Az analfabétákat meg fejbe rúgom. Utána elkezdődhet a nagy össznépi feltámadás.” /Chuck Norris/

„E verset olvasva az az érzésem, hogy vagy a magyar nyelvet nem kellett volna megteremtenem, vagy Frady Endrét.” /az Úr/

„Az utóbbit, az utóbbit, az utóbbit, suááá…” /az angyalok kara és a pásztorkórus, mennyei harsonán kísér a szférák zenekara/

Péntek 13

Mai szörnyű napon a Pech
Leshelyéről messze kilát
(Mint a NAV-nak hívott APEH)
S vadul lődözi sok nyilát.

Akit eltalál a vessző,
S e nap majd’ mindenkit talán,
Roppant balszerencsés lesz ő,
Mint a falnak futó Zalán.

Máma minden bukás zajos,
Köröttünk sok mini-Mohács:
BeCseléz az összes Lajos,
S pállott szekrényt ver szét doh-ács.

Csehül állunk, fenn cseh, lenn cseh,
Szatíra ez a’la Hrabal.
Meghashajt az egy tál lencse,
S szerencséből üldöz a bal.

Rám pottyol egy szárnyas rozmár,
Vadkant rejt a kerti avar,
S ruhámban moly lakmároz már…
Fortuna ma mással kavar!

„Běda mně! Kam jdou?! Musím držet mě obrátit k mému hrobu?!” „Jaj nekem! Hová kerültem?! Muszáj engem forgatni a síromban?!” /Bohumil Hrabal/

„Ne nyafogj, Bohi! Én egyszerre vagyok kénytelen forogni mind a segesvári tömeg-, mind pedig a barguzini normál síromban, pedig én ebben a versnek nevezett valamiben meg sem vagyok említve! Átkozott balszerencse egyszerre két helyen is eltemetve lenni!” /Petőfi Sándor alias Alekszandr Petrovics magyar-orosz költő/

„Ha már szóba került a téma, én a hullámsíromban forgok, de meg is érdemlem, mert nagyon befürödtem annak a nyavalyás Szulejmánnak a hadi Cselével! Nem csoda, hogy neki van tévésorozata, nekem meg nincs! Ezt a balszerencsét!” /II. Lajos, király/

„Ha meghalnék, én is forognék a síromban, mert a Szerencse mindörökké forgandó. Kár, mert már nagyon rühellem ezt az állandó centrifugális erőt! Hánynom kell tőle!” /Fortuna, istennő/

„Babonás, költő úr, babonás? Én – lekopogom – szerencsére nem! Jaj, miért megy át előttem az úton élve vagy halva egy doboz fekete macska?!” /Erwin Schrödinger, fizikus/

„Költő úr! A 2010-es adóbevallásának a 345. sorában 1 forinttal kevesebb szerepel. A hiba kijavítása végett holnap hajnali 3-kor fáradjon be hatóságomhoz, a Külső-Budapesti Kirendeltségünkbe (Záhony, Harács körtér 3/b) és hozza magával a 2.000.003.-Ft (azaz kerekítve kettőmillió öt forint) büntetést és kezelési költséget. Fellebbezésnek helye nincs!” /Hiéna Hubáné Keselyű Kátya, személyi jövedelemadó behajtási főosztályvezető/

„Dzsízasz Krájszt!!! Nem elég, hogy péntek tizenharmadika van, de a balsors ezzel a verssel szórja rám a nyűgét s nyilait! Anyám szerint ki kéne szállnom tenger fájdalma ellen, de ő nem ismeri a szöveg többi részét. A gondolat, hogy Frady Endre túlélhet engem, halványra betegít! Azt hiszem, inkább visszafekszem és átalszom ezt a szerencsétlen napot! Hátha azt álmodom majd, hogy Frady Endre nyugalomba küldte magát egy puszta tőrrel!” /Puzsér Róbert, a péntek 13 miatt elbizonytalanodón töprengő kritikus/

„Ne lustálkodj Robi! A végén még nassolni is fogsz? Enni, vagy nem enni? A telt halála a torkoskodás!” /Schobert UpDate Norbert, fitnesz guru/

„Ily tévesen s torzan idézni engem, egy lapon említve azzal az ánglius kóklerrel?! Tragédia! Én is forgok a síromban!” /Madách Imre/

„Annak a potyogtató rozmárnak nem volt szárnya, csak azért repült, mert rosszul idézte híres őrömet, Madáchuck Imrét és felrúgtam a levegőbe. Nem tehetek róla, hogy ijedtében lecsinálta a költőt!” /Chuck Norris/

„I am the walrus!” „Én vagyok a rozmár!” /John Eggman Lennon, a tojásember/

Fisztula

Hogyha megtámad a sipoly,
Koloproktológus sípolj
S piros lapot mutass neki,
Éles szikéddel metszve ki!

Vágott végbél ritkán rikkant
Megríkatván másszor víg kant,
Kinek alfele fáj vadul,
Mint a bélfelkelés, ha dúl.

Alfeleim latiátok
Szümtükkel isapur átok
Buabele nyuhhadását,
Amint srég belemen ás át!

Szikétől, ha megtisztul a
Sipolyozott bélfisztula,
Ágytálba hullt ego romok
Között fáj, ha fekve nyomok.

„Patrząc na ten werset Bałem czytanie przetoki - Vistula wierszyk kilka, ale na szczęście poeta nie używać!” „A verset látva féltem, hogy fisztula – Visztula rímpárt fogok olvasni, de  szerencsére a költő nem használta!” /Zbigniew Przetoka,  gdanski középiskolai tanár és maszek hajóács/

„A kivándorlásból kikontraszlektált itthon ülő értelmiség beteg lelkét befogadó beteg teste a Homo Degenerens archetípusa, mely az ősmagyar pszeudo-gyógyítás porig alázó mechanizmusán át jut el az ágytál létre hajazó senki lét akármista nihilizmusába. A remek páratlan páros rímek duzzadt tályogként feszegetik a mű ülve nyomástól hasadozó kereteit. Megszabadulhatatlan evidencialíra!” /Brumm Brúnóné Dőre Dóra, veresegyházi magyartanár és amatőr maszek medveidomár/

„Na, mi van költő úr?! Csak nem fél, hogy alfélbe vágják és elfelejtik összevarrni, oszt’ egyszer csak alul kizuhan saját magából?! Hja, kérem, aki máshoz kínrímet vág, magába vágódik a bele! Höhöhö!” /Újpesti Barnabás, konkurens kortárs költő és maszek hentes-mészáros/

„Nem én sípolok, hanem a tüdőm, mert az összes sipoly műtétet az ötödik emeleten végezzük és már hetek óta rossz a lift! Ráadásul a liftszerelőnk kivándorolt Rómába, ahol a vatikáni Páternoszter kft alkalmazottja és most ötször annyit keres, mint én! A helyette gazdaságilag bevándorló Juszuf viszont csak a repülő szőnyegekhez ért, az meg itt nincs, csak linóleum!” /Dr. Altáj Alfonz, koloproktológus/

„Szent bélcsavar, hát mi az elkorcsosult mélyrettenet ez?! Az irodalmi guanó tipikus esete! Mindig ilyesmi keletkezik, ha egy önjelölt költő a testének butábbik végét használja arra, hogy kigondolja, mit írjon az intelligensebb felének fájdalmáról. Anyám szerint a gyulladt fisztula nem annyira kellemetlen, ha se ülni, se állni, se feküdni nem akar az ember. Na, azt hiszem, itt az ideje elvennem tőle a levitációs varázskönyvét és ezzel a bélverssel együtt elégetnem, hogy isa pur és homu se maradjon belőlük! A költő pedig nyuhhadjon ki buabeleül!” /Puzsér Róbert, kritikus és vogymuk/

„Egyszer nekem is volt végbélsipolyom, de sarokkal kirúgtam a szájamon keresztül. Azóta féregjáratként kering a világűrben és lefejeli a szembejövő fekete lyukakat.” /Chuck Norris/

„Pfúj, költő úr, ez undorító! Éppen ebédelni készültem, de úgy elment az étvágyam, hogy kénytelen vagyok a patkányaimnak odaadni a frissensült denevéres hurkámat! /Vlad Tepes alias Drakula gróf/

Kalandos maradás

Külhonba én el nem megyek!
Minek nekem a sok lóvé?!
Tök uncsik a jólét hegyek,
Itthon kaland minden hóvé-
 -g!

Nem vonz már a henye Nyugat,
Oda el nem iramodok!
Kutya beszél, pénz meg ugat,
Az jó csak, mi unortodok-
-sz!

Trükkös adók pár naponta,
Ezektől élménypark e hely,
Létünk izgi hajóvonta,
S dalolgatunk uhnyem ehej-
-t!

Közmunkában vígan ások,
Könnyű megélhetés, haha!
Jók a nemmegszorítások,
Kajától nem puffad a ha-
-s!

Derék gyógyásztársadalom
Tova falcolt. Vajon hová?
S fájó felemen, az alon
Nem műt már, csak tályogková-
-cs.

Vasárnap a boltok zárva,
Betörnék s rám szólnak: Nono!
Két dolog van csupán tárva:
Templomok és stadiono-
-k.

Futballhuligánnak tőre
Jelzi, most ér véget a ma.
Nincsen pénzem temetőre,
Én földelem el magama-
-t.

Elit nem jön megsiratni,
Máshol hízik tokás feje.
Szemük előtt felirat, ni!:
Magyarország jobban teje-
-l!

„Végre egy Frady Endre vers, ami, ha eltekintünk attól, hogy milyen szörnyű, primitív, dilettáns és szellemi pestis-szerűen rettenetes, akkor majdhogynem tűrhető! Anyám szerint túl hosszú, pedig ő már az első versszak felénél belealudt. A téma telitalálat, csak kár, hogy pont a színvonalnak lett bumm a fejbe! Mindegy, én akkor sem disszidálok, ha csupán Frady Endre marad itthon az egyetlen költő, akit kritizálhatok! Itt megélnem s éhen halnom kell...” /Puzsér Róbert, kritikus hazafi/

„Felháborító ennek az USA-ból pénzelt liberálbolsevik bérrettegőnek a hazánk és népünk-nemzetünk jó hírét lejáratni vágyó üszkös rohadmányú vérgőze, amiben még a rímeket is csak hontalan fattyúbetűkkel képes megoldani és a levédiai darutollra tűzött árvalányhajas igazságot feláldozza a bűzhödt kozmopolita habsburg-finnugor csőcselékfilozófia oltárán! Mária országában csak lámpavas járhat az ilyen antiklerikális hőzöngőknek! Vendetta és ámen!” /Dr. Tömjén Szittya,  gyulaturul és nemzeti oligarcha/

„Szívesen maradtam volna otthon, ha a kórházban lett volna elég fájdalomcsillapító a betegeimnek, ha a gyerekeimet járatni tudtam volna a nem létező állami óvoda helyett a magánóvodába, és ha itt Liverpoolban nem keresnék fele annyi munkával tízszer annyit, mint otthon. De ígérem, hogy hazamegyünk, amint otthon is meg lehet majd élni. Talán...” /Dr. Magyar Hunor, agysebész/

„Nem értem, mi ez a nyavalygás?! Én például sokkal jobban élek, mint nyóc éve! Ja, és a haveri köröm is.” /Panama Pál, kazánkovács és országgyűlési képviselő/

„Nálatok ilyen kalandos az élet? Jövök szétrúgni a tokás elit hízott fejét!  Buli lesz!” /Chuck Norris/

„Gyere Chuck, gyere!” /nyolcmillió itthon ragadt magyar/

Reklám család

(farsangi színdarabka)

szereplők:

Narrátor

Reklám Rezső, apa

Reklám Rezsőné Apró Aranka, anya

Reklám Rizottó, fiú

Reklám Rivalda, lány

reklámszereplők

A Reklám család ül a tévé előtt ül.

Narrátor: Kedves tévénézők, drága célközönség! Hadd mutassam be önöknek a Reklám családot, akik nem néznek semmi mást, csak reklámokat. Először, de utolsósorban itt van a családfő, Reklám Rezső villamosvezető.

Apa: Én mindig állva vezetem a villamost és az utasokat is folyton arra kérem, hogy állva utazzanak, mert roppant veszélyes ám beleülni a villamosszékbe!

Narrátor: Háháhá, milyen vicces! Nem könnyű egy ilyen ember mellett élni, de mégis hű hozzá a felesége Reklám Rezsőné született Apró Aranka, aki szorgos családanya és statikus.

Anya: Nem statikus vagyok, hanem statisztikus! Én is számolok, de nem olyan vacak hidakat, hanem gyönyörű számoszlopokat, ívelő grafikonokat, színes diagramokat és a végén előállnak a mindenkit elámító szürke adathalmazok! Nincs is ennél szebb munka a világon!

Narrátor: Oh, my holy guttentag! Szép kis szülők! De nézzük a jövő generációt! Itt van mindjárt az elsőszülött fiú, Reklám Rizottó, aki ha nagy lesz, vattacukor árus lesz!

Fiú: Nem vattacukor árus, hanem vegetáriánus! A vattacukor tele van állati eredetű zsírpelyhekkel és lóvércukorral, a hurkapálca pedig már a nevében hordozza a sertés-szerű eredetét!

Narrátor: Na, ennyit a korszerű táplálkozásról! Ám itt van a népmesei legkisebb, a jó vátesz, aki mindent jóvá tesz: Reklám Rivalda, a Nostradamus Általános Iskola jósversenyeinek állandó győztese!

Lány: Hát igen, én mindig előre meg tudom mondani, hogy a mosóporreklámok végén a hagyományos mosóporral szemben a legújabb simán kihozza a legmakacsabb szennyeződéseket is!

Narrátor: Bravó, bravissimó! Hát akkor nézzünk bele a család életébe, amikor ülnek a tévé előtt és várják a következő reklámot!

Apa: (kezében a távirányító, amivel folyton kapcsolgat) Jaj, ne, már megint ez az énekes tehetségkutató!

Anya: Így hang nélkül egész elviselhető!

Lány: És előre lehet tudni, hogy minden harmadik énekes után reklámszünet van.

Fiú: De ez még csak a második, úgyhogy kapcsoljunk!

Apa: (kapcsol) Hú, foci!

Anya: Milyen?

Fiú: (utálkozva) Magyar!

Együtt: Pfúúúj!!!

Apa: Doktor Csont! Az undorító, folyton boncolnak!

Fiú: Ja, és közben szénhidráttal és koleszterinnel telített szendvicseket zabálnak! Undorító!

Lány: De olyan helyes a férfi főszereplő!

Anya: Lányom, a te korodban nem a szerelemmel kellene foglalkozni, hanem a leckékkel! Kész vagy már a holnapi matekkal, Rivalda?!

Lány: (tévére mutatva) Reklám!!!

Reklám: Pécsi kesztyű

Fiú: Apa, tényleg olyan jó az a pécsi kesztyű?

Apa: Na hallod, fiam! Ha a reklámban azt mondják, akkor úgy van!

Anya: Bizony, gyerekek, a reklámok mindig igazat mondanak! Akárcsak az én statisztikáim.

Lány: Az osztálytársam, a Tekla azt mondja, hogy az apukája szerint a reklámokban nem mondanak igazat. (döbbent csend) Állítólag azért kapta a Tekla nevet, hogy a költő apukája mindig elmondhassa neki a versét, hogy

Bizony mondom néked Teklám,

Hazudik az összes reklám!

Fiú: Hehe, ez vicces!

Apa: Ne röhögj Rizottó fiam, ez tragikus! Gusztustalanok ezek a fanyalgó humán értelmiségiek! Még hogy költő! Kretén fűzfapoéta!

Lány: Azt is mondta, hogy az a reklám, hogy

Casco-ba, ha befektet,

Vidáman kap defektet!

színtiszta hazugság, mert a biztosítók csak hirdetnek, de fizetni sohasem szoktak.

Anya: Rivalda lányom, megtiltom neked, hogy ezzel a Teklával barátkozz!

Lány: Pedig rendes lány. Mindig meg szokta osztani velem a téliszalámis szendvicsét!

Fiú: Pfúj, merő cukor és zsírfürdő! Dagadt disznó leszel!

Lány: Nem is! Anya, szólj rá!

Apa: Csönd már! Mi ez a dilinyós izé?

Anya: Játék határok nélkül. Tudjátok, ahol országok versenyeznek és minden ország tévéjében a saját csapat győz. Minden a megfelelő pontozáson múlik. Mint a statisztikáimban.

Fiú: Reklám!!! Adj rá hangot, apa!

Reklám: Prostagutta Füzike

Fiú: Én régebben azt hittem, hogy a Prost tata az egy öreg Forma 1-es autóversenyző.

Apa: (sóhajt) Addig jó neked, fiam, amíg azt hiszed!

Lány: Ez milyen műsor?

Anya: Az hiszem, a híradó.

Fiú: Amiben mindig hazudnak?

Apa: Mi van?!

Fiú: Az egyik osztálytársam, a Béla mondta, hogy az apukája szerint a híradó sosem bontja ki az igazság minden részletét.

Anya: Rizottó fiam, ilyet még akkor se mondj, ha hat lóval kergetnek, mert elvisznek!

Apa: Ja, szólnak az Elvisnek, hogy énekelje el neked a börtönrock-ot!

Anya: Jé, drágám, neked humorérzéked is van?

Fiú: Mondjam még, hogy mi mindent szokott mondani a Béla apukája, vagy megtiltjátok, hogy barátkozzam vele?

Lány: Szerintem megtiltják.

Anya: Tényleg jó jós vagy, Rivalda lányom!

Apa: Csönd legyen! Reklám!

Reklám: Jófogás pont hu

Együtt: Csak az eszemet neeeeem!!!

Fiú: Apa, ez tényleg így van? Kételyeim vannak.

Apa: Luke, oszlasd el a kételyeidet!

Fiú: Luke?! Mi van?!

Apa: Luke, én vagyok az apád!

Lány: Anya, mi baja van apának?

Anya: Tudjátok gyerekek, apával egy időben nem csak reklámokat néztünk...

Fiú és Lány: (rácsodálkozva) Neeeem?!

Anya: Nem bizony. De egy idő után rájöttünk, hogy a tévé annyira elbutít, hogy megmaradtunk a reklámoknál. Úgy tűnt, hogy azok károsítják legkevésbé az agyat.

Lány: Pedig az egyik osztálytársam szerint a legkárosabbak a mosóporreklámok.

Anya: Már megint a Tekla?

Lány: Nem, ez a Gizi. Viszont azt mondta, hogy az új mosóporról azt mondják, hogy ez végre kihozza az eperfoltot, miközben már a kettővel korábbi verzióról is ezt állították. Nincs itt ellentmondás?

Apa: Nem tűrök ellentmondást! Holnap bemegyek az igazgatóhoz és kirúgatom az iskolából azt a Zizit, meg a Téglát!

Anya: Gizit és Teklát.

Apa: Őket is! Elegem van ezekből a nyavalygó tévézabáló entellektüelekből!

Anya: Ne izgasd fel magad drágám, mert megint rámegy a prosztatádra!

Fiú: Sebaj, segít a Prostagutta Füzike!

Apa: Á, nem jó az semmire!

(döbbent csend)

Apa: Ööö...

Anya: Reklám!!!

Reklám: Hurka

Apa: No anyjuk, megkívántam egy jó hurkát kolbásszal és párolt káposztával!

Anya: Milyen szerencse, hogy ma pont ezt sütöttem!

Lány: Jaj, de jó! Kár, hogy szegény Rizottó kőkemény vega, és ő csak paszulyt ehet csalánnal!

Fiú: Ööö... úgy érzem, hogy semmiképp sem jó a szélsőséges végletesség... ööö... egy kis időre mindet fel lehet függeszteni ugyebár... ööö... az elvek feladásának is lehet megindokolható elvi alapja... (ordítva) ÉN IS HURKÁT AKAROK ENNI!!!

Apa: Jól van fiam, te még sokra viszed az életben! Csak hallgass mindig a reklámokra!

Együtt: (a „Jingle bells” dallamára énekelnek)

Reklám szép, reklám jó,

Reklám sose gáz,

Azt, ki mindig reklámot néz,

Hideg sose ráz.

(Hej!)

Reklám színigaz, csillog, mint a hó,

Megmutatja ő, azt, hogy mi a jó.

Ki reklámot néz, boldog ember ő,

Haha-haha-ha höhö-höhöhő!

(Hej!)

Reklám szép, reklám jó,

Reklám sose gáz,

Azt, ki mindig reklámot néz,

Hideg sose ráz.

vége

Emlékviharkabát

Emlékhatlan viharkabát
Szűrőjén nem jön, csak hab át;
Emlékhab a múltnak ködén,
Midőn ittam hűs söröd én.

Söröd emlékhabos hűje
Mondatta volt vélem: „Hű, jeee!
Ez aztán a habzó korsó!”
S emléket hány ifjúkor show.

Hej, emlékhányt söröm-pöröm,
Ifjan pálcával vert köröm,
Rossz válaszért tépett pajesz,
„Are you idiot?”-ra a „Yes!”...

Emlékviharkabát hasad
Oly zajjal, mit éhes has ad;
Nosztalgikusan, ám zordul
Múltba böffen s nagyot kordul.

„Aha, szóval te ittad meg a sörömet annak idején az építőtáborban, te hernyó! Én meg azt hittem, hogy a Csomádi Pityu volt és ezért őt lógattam fejjel előre a pöcegödörbe! Na, várj csak Frady, egyszer téged is megtalállak, oszt’ lesz nemulass! Előre megáshatod a latrinádat!” /Dr. Erőbarom Brúnó, vastagbélsebész és erőemelő világbajnok/

„Ööö… ki szeretném jelenteni, hogy én csak névrokona vagyok a fent említett illetőnek és különben is tényleg az a rohadék Frady itta meg a sör jelentős részét!” /Dr. Csomádi István, zugügyvéd és országgyűlési képviselő/

„Az obligát ’Mit gondolt a költő?’ kérdésre a válasz, hogy a világon semmit! Ez az ember vagy szimplán csak megtébolyodott, vagy teljesen eszméletlenre itta magát! Esetleg is-is! Anyám szerint annyit nem lehet inni, hogy valaki ilyen értelmetlen verset írjon, de ő szerencsére sosem látta az építőalakulat sorkatonáinak csavarlazítós arcszesz partiját. Mindenkinek javasolni tudom, hogy rázza ki az emlékeiből és temesse el a múltja legmélyére ezt a Fradyt! Illetve Fradytt! Múlt idő két t!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„A divatjamúlt Petőfin és Aranyon edződött olvasó döbbenten áll a pszichedelikus pszeudo-kubizmusban panírozott, majd anti-entellektüelitásban abált XXIII. századi atomlíra múltra irányuló, azt elemi részecskéire szétbombázni kívánó emléktornádója előtt. Az önnön elméjét puzzle módján szerte szóró költő kétségbeesett rendrakási kísérletének látszólagos csődje éles ellentétben áll szinte mindennel, amit a saját jelentéktelen jelenébe ragadó világ valaminek hisz. A korát messze megelőző költőt a visszapillantó tükrében távolról üldözni látszó múltja háborgó révedésre készteti. Na, ennek vagyunk mi tanúi! Jó nekünk!” /Romlányi Lukrécia, magyartanár és Templom Egere Bisztró idényszakácsa/

„Az élesen él bennem, amikor az Úr kérésére Ádámot és Évát kizavartam az Édenkertből, de a ’Legyen világosság!’ előttről szinte semmire sem emlékszem. Lehet, hogy öregszem?” /Chuck Norris/

Súlyos anakronizmus költő úr! A régi szép… ööö az átkosban, amikor a tanárok még körmösökkel és pajeszcibálásokkal fegyelmezhettek, akkor nem angolul, hanem oroszul kellett tanulni! Ne keverje a sezlonyt a fakonttyal! Ez az Alzheimer-kórban tapicskoló delíriumos rémálom egyértelműen NEM ENG.!” /Törköly Tódor, a regnáló főcenzor kényszergyógykezelésének végéig megbízott főcenzor és egykori munkásőrparancsnok/