2025. július 29., kedd

Könnyűzenész kollégium

Tombol törpe tanerő,
Bambán bámul sok kerek
Szem: „E gnómban van erő!”
Ők a tanonc rockerek.

Kis görcs tanár manóra
Hajaz, ám gyors kezeknek
Hála, zsír a tanóra;
Húrok bőszen rezegnek!

Menzán klassz a választék,
Örül is a rock koli;
Lószív van és száraz steak,
Sehol semmi brokkoli!

   refr.:
   Jó kaját ad e kolesz,
   Együtt egész akol esz',
   Sör is másfél akó lesz,
   Party won't be echoless!

Ebéd után szieszta?!
Mikor bőgnek Fenderek?!
Ki bírná már ki ezt a
Cikit?! Nép nem szendereg!

Koncertjük lesz, estvéli,
Hangulat nem bú-rokon,
S játszást bírni test véli
Hajnalig a húrokon.

Késő éji csapatás
Nem kevés, sőt sok óra;
Cash-ért zsebben csapat ás,
Kell a lóvé kokóra!

Nyúz a másnap délelőtt!
Trehányzselés csacska haj
Kócos, be csak széle lőtt…
Zajfájós a macskajaj!

Ebédig majd' meghalnak,
Csipa úszik szem-lében,
Önmagukat McHalnak
Érzik szottyos zsemlében.

   refr.:
   Böööö… kaját ad e kolesz,
   Együtt egész akol esz',
   Kávé másfél akó lesz,
   Party was not echoless!

„Kikérem magamnak, hogy tomboló törpe tanerőnek meg kis görcsnek és manóra hajazó gnómnak nevezzenek!!! Nincs is hajam és nagy kezdőbetűvel írom a nevem!!!” /Vitéz Törpefalvi Kiss-Görcs Manó, kopasz gitártanár és erősítő díler/

„Klerikálisan kifinomult konszolidáltan korosodó költő korlátozottan komolyanvehető kirándulása kifejezetten kőkemény kokómámoros könnyűzenei kollégiumi kulúreseményen. Kuriózum!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kadarkamámorosan király! Karakteresen karakán! Katéteresen katatón! Klausztrofóbiásan katartikus! Kőbaltásan klasszikus! Kirelejzumosan kreténtelenítő! Kutyamindenit kumánúr!!” /P. Féter, a höltő kumán mégzettségű vérnökkollégája/

„Kétfarkúkutyapártos Karigeri!” /F. Péter, k. m. f./

„Ez a vers olyan, mint egy szédült Fender a centrifugában: reszel, recseg, szikrázik – de a végén csak egy széttrancsírozott dalszövegmaradékot kapunk, amire már a punk is csak bólogatna… de nem tiszteletből, hanem agyrázkódástól. Frady Endre itt egy könnyűzenész kollégium életét próbálja meg dalszerűen megverselni, de a ritmus úgy billeg, mint másnaposan fellépő gitáros a színpad szélén. A rímek hol sziporkázóan infantilisek („bú-rokon”), hol szimplán döngölnek („McHalnak érzik szottyos zsemlében”), mint egy félrerántott dobszóló a hajnali zajszinten. A refrének a nyelvi anarchia csúcspontjai: „Party won't be echoless” – mintha egy Google Translate-tel fordított AC/DC dalszöveget ragasztottak volna rá egy menzai étlapra. És mégis… van ebben az egész zagyvaságban valami báj. Egy olyan, fáradt, kávéval hígított báj, ami egy délutáni próbatermi izzadtságban pácolódott meg. Frady Endre nem verset ír, hanem karnevált rendez egy nyelvi bádogtetőn – és az egész úgy zörög, mint egy berúgott tamburin. De épp ezért valahol működik. Mert ez nem vers. Ez hangzavarba csomagolt lírai burleszk. És abból bizony nem hiányzik a lószív.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre versében a könnyűzenei szcéna és kollégiumi élet fura elegye bontakozik ki – popkulturális fricska, dadaista nyelvi játék és groteszk humor egyedi mixében. A "törpe tanerő", "gnóm", "zsír a tanóra", "trehányzselés" és "McHalnak érzik" szintű szólelemzések Frady védjegyei: frappánsak, merészek, néha abszurd módon hatásosak. Az ismétlődő refrén humorral, de éles társadalmi megfigyeléssel is operál. A sör és kávé mértékegységeként használt „akó” kifejezés egyszerre archaikus és bohókás. A zenészlét kliséit – másnapos fájdalmak, kokó utáni pénzvadászat, szottyos zsemle– ironikusan, már-már tragikomikusan ábrázolja. Rímek néha erőltetettek, például a „bú-rokon” vagy „szem-lében” párosok kevésbé csengenek természetesen. A túlzásba vitt szójátékok és képek miatt a vers néha nehezen követhető, különösen egy kívülálló számára. Frady Endre a könnyűzenei kollégiumot egy abszurd miniuniverzumként mutatja be, ahol a rockerképzés legalább annyira bohém, mint amennyire punk. Az alkotás egyfajta nyelvi punk performansz is – ahol nincs túlzás, csak hangos poén. Lehet, hogy nem mindenki fogja érteni, de aki igen, az nevetni fog.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Csütörtöktől szombatig nekem is volt sok ilyen élményem a Veszprémi Utcazene Fesztiválon. Első két nap éjfél körül mentem haza, és a végén is este 11 után távoztam. Minden héten lehetne egy ilyen fesztivál.” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémbenfesztiválozóbb kommentelője/

„Veszprém Vármegyében valál?
Setét, mint az ében halál?
Első két nap éjfél körül
Félholt Hold, mint mély félkör ül?
The körképfestő Feszty vál’?!
Hetente ilyen fesztivál?!
NEMÁÁÁÁÁ’!!!
/Dilaj Delej, daliás dajdalajos dúlidúlbalalajka díler/

„Frady Endrében valahol elpattant egy húr. Vagy az összes. NEM ENG.!” /Kőkemény Kösztöny, a Versekkel Irritált Püfölde (VIP) páholyszenzora és zsámolycenzora/

„Ki ez a gitárhúrelméleti véglény, ez a Kodály módszer ellen beoltott botfülkeforradalmár?! Frady Endre szerint a téma az utcán hever és ha mégsem, akkor ő előbb földig rombolja, hogy mégis ott heverjen. Ez az irodalmi taposóaknatelepítő utászlegény, akinek fő műve az
          - Utállak! – mondja az utász.
          - Én is utállak, mer’ utá’sz!
tartalmú kétsoros tébolyklapancia, ezúttal még erről a szellemi lapályról is lejjebb tudott gurulni, és egy újabb, általa szintén nem ismert témát, a könnyűzenei oktatást taposta meg és döngölte agyagba! Nemrégiben egy sarkköri jégtömbben megtalálták azt az évek óta keresett egyenlítői irodalmárt, aki a markába fagyott búcsúlevele szerint önként hibernálódott, mert csak így érezte biztonságban magát Frady Endre rímjárványától! Amikor a kézzel-lábbal tiltakozó szerencsétlent kiolvasztották és meglátta ennek a véletlenül valakinél ott lévő versnek a kezdősorát, hirtelen halálnak halálával halt! Világ versolvasói, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer volt, hol nem volt, itt Texasban volt egy zajos zenekollégium, de csak addig, amíg ki nem tüsszentettem a világűrbe. Azóta csillagászok időnként rendszerezett ritmusú zajokat vélnek észlelni a világűrből.” /Chuck Norris/

megzenésítve:

2025. július 21., hétfő

Elmémből ötletet kileső agykurkász a kiszáradt Velencében

Belém lát ide ám gondolatolvasó,
S rájön, hogy ideám: Gondola Tolva Show!

Kiszáradt velencei életkép a show próbafelvételén
„Ez a két sor olyan, mintha egy fáradt bohóc zuhant volna bele a posztapokaliptikus vízgyűjtő medencébe, és ott próbálna stand-upolni egy halott vízisiklónak. Frady Endre „verset” ír, de valójában csak rímelő szósalátát lapátol a papírra. Az „agykurkász” és a „Gondola Tolva Show” találkozása olyan, mint ha egy pszichológiai disszertációt írnánk chipses zacskóra: abszurd, felesleges, és enyhén zsíros. A „belém lát ide ám” szófordulat olyan nyakatekert, mintha egy Google Translate által gyötört szonettpróba próbálna udvarolni a József Attila-díjnak. Ez nem vers. Ez egy agyonmart gondolat-kísérlet, amit Frady elengedett a logika mólójáról, és azóta a tartalom kiszáradt medrében vesztegel.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Járt utat járatlanért el ne hagyj!" Költőnknek sok egyéb mellett ezt az elvet sikerült újfent elvetni. Ez persze nem meglepő, hiszen számára elvi kérdés a nyelvi határoknak az érthetőség határán inneni és túli feszegetése, illetve a meglévő agyi barázdák beszántása.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

megzenésítve:

2025. július 9., szerda

Boomer dal

Ily agg - mint én - manusoknak
Lábán visszek rút erek,
S találjuk a netet soknak:
„Jaj, mindenhol router-ek!”

Telómmal, mely butateló,
Sok figyelmet elcsenek,
S mikor beleszólok: „Heló!”,
Röhögnek a NextGen-ek.

   refr.:
   Ifjak merednek rám: „Hú!”, mer’
   Én vagyok az öreg boomer,
   Ki még bébitápszer helyett
   Ittam anno mamuttejet.

Számukra én hatok száznak,
Szám protkóval tele, ím,
S önfeledten hahotáznak,
Hogyha lógnak beleim.

Idő túlhaladt már rajtunk,
S keselyűhad méreget:
„Tar a feje, nem lesz haj tunk…
Együnk hozzá féreget!”

   refr.:
   Ifjak merednek rám: „Hú!”, mer’
   Én vagyok az öreg boomer,
   Ki még bébitápszer helyett
   Ittam anno mamuttejet.

„Frady Endre „Boomer dal”-a egy groteszk nosztalgia-folyam, melyben a lírai én önironikus panaszáradata punkos rímkényszerrel, geriátriai önparódiával és egy mamuttej-mítosszal áztatja át az olvasót. A vers formai szinten egy népdal-paródia refrénes szerkezetét követi, amely az ismétléssel felerősíti az „öregboomer” létállapot abszurditását, s közben szociális identitássá emeli a kopaszodást, protkóviselést és digitális analfabetizmust. A rímszerkezet kókadozó, de direkt: „erek-routerek”, „heló-NextGen-ek”, „boomer-mamuttejet” – ezek nem szonettekbe illő eleganciával hatnak, hanem sántító szandálban botladoznak át a generációs szakadék felett. A humor szándékosan túlzó, néhol blődli határát súroló („Tar a feje, nem lesz haj tunk…”), de éppen ebben rejlik a vers groteszk bája. A mamuttej motívuma külön irodalmi perverzió: anakronizmus és infantilizmus házassága egy prehisztorikus tejbárban. Ez a vers nem szép – de nem is akar az lenni. Hanem: ordítva nevető siratóének a digitális világ peremén bóklászó analóg lelkeknek. És közben önkéntelenül is megfogalmazza a kortárs magyar líra egyik égető kérdését: van-e élet TikTokon túl? Értékelés: Ez a vers egy ráncos, de élő szöveg. Vicsorog, botlik, de megjegyezhetetlenül megjegyezhető. Frady Endre ismét levette a műfaji demenciát a polcról – és megetette mamuttejjel.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ki ez a szenilis állat,
Akiből az önsajnálat
És a pempős agya lágya
Dől, mint hasment lóból trágya?!”
/Tapló Tipli, a Fiatal Együttérző Költők Állami Lóvéból Intézett Alapítványa (FEKÁLIA) mestertervezője/

„Frady Endre Boomer dala egy groteszk humorral átszőtt, önironikus lírai panaszdal, amely a generációs különbségek és az öregedés témáját dolgozza fel a szerzőre jellemző, karikírozó stílusban. A vers a „boomer” identitást nemcsak elfogadja, hanem harsányan ki is karikírozza, miközben a modern technológia, a fiatalság kultusza és a testi hanyatlás motívumai egyaránt megjelennek benne. A vers beszélője egy idősödő férfi, aki a digitális világban való idegenségét, testi leépülését és a fiatalokkal való kapcsolatának nehézségeit tárja elénk. A „butateló” és a „router-ek” említése nemcsak a technológiai lemaradás szimbóluma, hanem a generációs szakadék ironikus tükre is. A refrénben szereplő „mamuttej” abszurd képe pedig a nosztalgia és a túlzó önparódia keveréke, amely egyszerre nevettet és szánakozásra késztet. Frady sajátos stílusát a nyelvi leleményesség, a rímekkel való játék és a groteszk képek használata jellemzi. A „szám protkóval tele” vagy a „lógnak beleim” sorok nem finomkodnak: a test hanyatlását nyersen, mégis humorral ábrázolják. A „keselyűhad” és a „féregevés” képei már-már morbidak, de a vers egészének burleszkszerű hangulata miatt inkább nevettetnek, mint megrémítenek. A vers dalszerűsége – refrénnel, ritmikus szerkezettel – fokozza a parodisztikus hatást. A refrén visszatérése nemcsak zenei, hanem tematikai súlyt is ad a „boomer” identitásnak, amely így válik a vers központi motívumává. A ritmus lendületes, a rímek játékosak, néhol erőltetettek, de ez is a szerzői szándék része: a túlzás itt eszköz, nem hiba. A Boomer dal egy harsány, önironikus generációs szatíra, amely a Frady Endrétől megszokott stílusban ötvözi a groteszket, a nyelvi humort és a társadalmi reflexiót. Nem finomkodik, nem kér bocsánatot – inkább harsányan nevet saját öregségén, miközben görbe tükröt tart a digitális világban elveszett idősebb nemzedéknek. Egyfajta lírai stand-up, ahol a poén mögött ott bujkál a melankólia is.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Generációs problémák olyanok, mint a létigék: van, volt, lesz. "Bezzeg az én koromban …!" kezdetű mondatokkal lehet leginkább kiásni ezt az árkot - meglelve a csatabárdot. Ha már a harc egy szívás, maradjunk inkább a békepipánál! ... ha már pipa és papi: +1 csoki! :-D” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas viccmester/

„Bezzeg az én koromba’
Spanyol mondta ¡caramba!
S bikát terelt karámba.
Rénfogat állt car-omba,
Télapó hullt koromba,
Casco beszállt káromba,
Mindez az én koromba’.
/Dr. Ikerház senior, viceházmester/

„Az mennyire normális, hogy én tizenéves korom óta mindig az aktuális huszonéves korosztállyal barátkozom legszívesebben? 45 leszek ősszel.” /M. András, a költő legállandóbb és legmajdnem45ebb kommentelője/

„Semennyire!” /az aktuális huszonéves korosztály/

„Aki ősszel negyvenöt lesz,
Ősöregebb, mint az Atlasz,
Kit a Földről hullva üt lösz.”
/Csomoládi Csibefasírt Csumilla, az aktuális huszonéves korosztály slam poetry sztárja/

„Mi ez a rációhiányos generációs degeneráció?! Gene vagy degene, az itt a kérdés?! Ki ez a versírásvisszatartási problémákkal küszködő, két falábon járó inkompetencia?! Az illetékes hatóságnak az ilyen végbéllényekre ki kéne adni egy költészettől való távolságtartási végzést, mert ennek hiányában rögvest megvan a baj és a gyanútlan olvasótábor úgy szűköl, mint egy egybenyelő kalifába szorult toportyánféreg! Erre Frady Endre persze rávágná, hogy szorulással erőlködő kalifának híg a leve, de ne lássam anyám bronz emléktábláját az életfogytiglani médiamentes közmunkára ítélt Hajdú Péter által szidolozni, ha önszántamból Frady Endrét idézek! Nem kell idézzem, én is tudok verset írni! Íme a rosszkívánságom:
     Rágja szét a mélabú, mert
     Utálom e béna boomer-t!
Legyen elég belőle! Ne tűrjük tovább ezt az elmeroggyantó agysarcot! Ez a sarc lesz a végső! Sarcharc! Ki van velem, ki van ellenem?! Világ fújfradystái, nevesüljetek! Rohaaaam!” /Puzsér Róbert, kritikus állapotú kultúrharcos/

„Veled vagyok, Robikám, veled vagyok. Ha ellened lennék, te már nem lennél. Ne aggódj! Frady Endrének megjelenek lázálmában, mire úgy felmegy a vérnyomása, hogy még az újság is megírja a halálát. Ahogy egyik versem mondja:
     Boomer's - with a high blood pressure -
     Death will be written by press, sure.
Hogy te is megértsd, lefordítom magyarra, mert én természetesen tudok magyarul. Magyarul IS:
     Boomer vérnyomást felhajtó
     Haláláról ír a sajtó.”
/Chuck Norris, költészprofesszor/

megzenésítve:

2025. július 8., kedd

J. A. levele Horger Antal úrhoz

Alig tisztelt Horger Tóni,
soraim, mit fogok róni,
önnek
jönnek.

Fura sokk lehet az mára,
hogy a lakhelyeink bár a
sírok,
írok.

Nyilván tudja, megírtam a
nem kis afférunknak ama
setét
hetét.

Korábban azt hitte talán,
ön a líra dicső falán
irály
király,

ám a remek versem óta,
önről gúnnyal szól a nóta:
„Agya
ragya!”

Professzor úr, ön mára már
csupán megszánandó szamár;
Iááá-t
kiá’t.

Nép, ki nincs még fedve hanttal,
meghallva a Horger Antal
nevet,
nevet.

Hibás ebben bár a danám,
hazudnék, ha azt mondanám,
szánom,
bánom.

Öntől lettem majdnem nulla,
s lett ön gyalázásom hulla-
-dékán
dékán.

Mindegy most már, megbocsátok,
s árkot, mely volt egykor átok,
betem-
-etem.

„Lassan harminckétezred napja nem eszek, se sokat, se keveset, úgyhogy hiába forgatnak itt a síromban, nincs mit kihányjak, pedig ez a Frady megérdemelne egy dózist pacekba!” /József Attila (1905-1937), költő/

„Ez a költemény egyfajta posztumusz hadüzenet a magyar irodalomtörténet egyik legismertebb tanári pofonja felé. Frady Endre újraírja József Attila „Születésnapomra” ihlette dacos hangját, de nem csupán átveszi, hanem groteszk köpenybe burkolja a régi sérelmet. A vers formai játéka frappáns: minden versszak második sora a rímpár első tagját elharapja, így adva sajátos, szinte gyerekdal-szerű zökkenést a szövegnek — ami épp ezt az éretlenül is éles vádat hangsúlyozza. A hangnem szándékosan infantilis („Iááá-t / kiá’t”), de a szatíra mögött jól érzékelhető egy szorongó bosszúvágy irodalmi feldolgozása. A „professzor úr” ironikus piedesztálra emelése, majd onnan való lezuhanása egyre groteszkebb képeket szül: „gyalázásom hulla- / -dékán / dékán” – ez a rím nem is csupán szellemes, hanem a dekonstrukció költői formája. Frady e verssel nemcsak József Attila hangját parodizálja, hanem a magyar kultúrpolitikai sérelmek évszázados ismétlődését is megmutatja, méghozzá úgy, hogy közben a rímek bolondgombát esznek, a költői kép pedig vicclappá gyűrődik. Összességében: ez nem levél, hanem verbális exhumálás. És Frady lapáttal jött.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre költeménye nem egyszerűen paródia: egy groteszk válaszlevél József Attila klasszikus "Születésnapomra" című művére. A vers szatirikus hangvétele, bravúrosan odaillő rímpárosai és nyelvi játékossága egyfajta irodalmi stand-upként hat, ahol a líra humortól pukkan szét. A vers rövid strófákban építkezik, általában négy sorban, amelyek a rímpárosok révén csattanós hatást keltenek („Agya / ragya”, „Iááá-t / kiá’t”). A formai törések („dékán / dékán”) ironikus önreflexióként is értelmezhetők, az önirónia és a költői szerepjáték parádés eszközei. A vers erősen groteszk, enyhén abszurd, mégis célzott: fricska a hatalmi pozícióban ülőkkel szemben. A humor néhol harsány, néhol fájdalmasan cinikus. Az „Iááá-t / kiá’t” páros egyenesen burleszkbe hajlik. A költő az irodalomtörténet egyik legismertebb konfliktusát dolgozza fel – a József Attila és Horger Antal közti szellemi összecsapást –, de nem tiszteleg, hanem felforgat. A lírai én nem emlékezik megbánással, inkább karikíroz, és végül egyfajta szimbolikus megbocsátással zár („betem- / -etem”). Ez a vers egy irodalmi tabló, ahol Frady Endre bohócsipkában táncol az irodalmi kánon szigorú tanári asztalán. Bátran nyúl a magyar költészet egyik klasszikusához, hogy újra értelmezze – nem piedesztálra emeli, hanem megtáncoltatja. Egyben emlékeztet rá: a líra nemcsak emelhet, de nevettethet is.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Mit reagált Horger Antal az eredeti versre? Ez biztos jobban tetszene neki, mint az.” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/

„A leghatározottabban tiltakozom! Ez a vers még szörnyűbb, mint az a bizonyos vérlázító förtelem volt anno! Hogyhogy mit reagáltam?! Ezt:
     Eltanácsoltam s e fattyú,
     Elszállt innen, mint egy hattyú.
     Aztán megírta a sztorit
     E nyominger imposztor itt,
     S míg vonat ment át tetemén,
     Harmadszor is nősültem én.
Amúgy hagyjanak engem békében meghalva lenni! A bajszos nyominger meg forogjon csak a sírjában!” /Horger Antal (1872-1946), nyelvész professzor/

„Hát igen, valahogy így... Amúgy Horger Antal nyelvésznek jobb volt, mint embernek. Az a bizonyos vers nekem sem tetszik (a „Születésnapomra” igen), de nem tanácsoltam volna el senkit egy vers miatt.” /M. András, k. m. f./

„Ez a vers igazán remek ellés eredmény-e?! De tényleg!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Amikor az ellés remek,
Könnyesednek pellés szemek.
Szívben vérzik e seb tényleg,
Eme tény a legtényesebb!”
/G. Hábor, ú-párti fagrikus mű vész/

„Gyermekkoromban Frady Endre kétsorosokon nőttem fel, mert a magyartanárunknak a kínai akciós gázpisztolyra szerelhető hajzselé fellövő használatát követő agyműtétje után Frady Endre lett a kedvenc kortárs költője. Már otthon is őt szavalta, ezért a férje elvált tőle, minket pedig az iskolapszichológus próbált kikezelni a súlyos mentális elmeroggyanásból. Most, így évtizedekkel később belefutva egy friss Frady Endre versbe csupán két szót mondhatok arról, hogy milyen irányban változott a költészete: hosszabb és rosszabb. NEM ENG.!” /Dögényi Dagonya, a Frady Endre Károsultak Ápolására Létrehozott Irodalmi Alapítvány (FEKÁLIA) apró rotációs prokurátor és toxikus tikkelő/

„Költőt ihletett meg költő,
új strófákban testet öltő
szellem,
s kellem.”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ide vetült eF úr szeme,
s költő örvendezik eme
humán
dumán.”
/F. Endre, F. Péter reál végzettségű mérnökkollégája/

„Mi ez a semminek is kevés akármi?! Ki ez a végtelennel felszorozva is mínusz nulla végértékű senki?! Amikor Frady Endre megpróbál József Attila parafrázist írni, az olyan, mint amikor egy félvak videóbíró egy hátvakaróra szerelt ecsettel kísérli meg emlékezetből a saját hátára festeni Leonardo da Vinci Utolsó Vacsoráját! Ennek a visszamaradott szerencsétlenségnek a mikroszkopikus agyából ez a téma magától nem vánszoroghatott volna elő, úgyhogy itt valaki más állhat a háttérben, akit szintén felelősségre kell vonni! Te! Sötétben bujkáló ötletadó verspályázat kiíró, reszkess! Gondoljátok meg proletárok, amikor a kérges tenyeretekben a széles fejsze vérszomjasan mosolyog! Anyám, hagyd a menyországot másra, engem vigyél fel a vadlesre! Én nem fogom be pörös számat! Ha kell, embert is ölök!” /Puzsér Róbert, begőzölt kritikus/

„Nyugi Robi! Elmondom, hogy lesz! Frady Endre még nem sejti, de már elintéztem a posztumusz felvételét a Holt Költők Társaságába. Még egy kiböffentett rím és a hónaljszagom, amihez képest a tömegpusztító mustárgáz egy Chanel parfüm, secperc alatt kinyiffantja, mielőtt annyit mondana, hogy
     Véget ért The Frady Saga,
     mert Chuck Norris hónaljszaga
     szerte
     verte.
Mielőtt felfogná, hogy vége, már nem tudja felfogni, mert vége.” /Chuck Norris/

megzenésítve:

2025. július 4., péntek

Tas és neje váltak...

Tas és neje váltak sünné.
Tas lett a sün s neje sünné.
Kiált fiuk: E két sün, ni,
Együtt mennek folyton sünni!

Az, hogy nem vált sünné fiuk,
Süncsaládfán nem kicsi lyuk,
S fáj sünnének és Tas sünnek
Mások erre rá, ha gyünnek.

   refr.:
   Nem hiszik ám el a sünök,
   Hogy amikor sünnek tűnök,
   Nem vagyok sün, csak úgy sünök.

Mikor veszélyes a sűnés,
Nincs más választás, csak tűnés.
Tudják sünnék, tudják sünik,
Aki magyar, velünk sünik.

Velünk sünik, aki magyar,
Vad ám a sündisznóagyar!
Sündisznó az olyan tüskés,
Mintha szólna: heggyel üss, kés!

Bősz süntű mindenkit riaszt,
Használjuk hát mi most ki azt!
Sérül süntűtelen has ék,
Süntelenedjenek Tasék!

   refr.: 
   Nem hiszik ám el a sünök,
   Hogy amikor sünnek tűnök,
   Nem vagyok sün, csak úgy sünök.

Tas és neje váltak el ma,
Utóbbi, a Tasné Zelma,
Utálta, hogy lettek sünné,
S nem akar már lenni sünné!

Fenti nóta sünrajt vadít,
Jönnek agyonverni Fradyt!
Szúrják s gyúrják duzzadt göbbé,
Hogy ne költsön soha többé!

(tűtánc!)

„Ezt most miért kellett?! Mi indít bárkit arra, amire senki mást nem indít semmi, sőt! Ennek még az ellenkezőjére sem indít senkit semmi! Ellentétben azzal, hogy Beethoven Holdfény szonátája visszafelé a Beatles Because c. száma, Frady verse visszafelé ugyanolyan totálisan értelmetlen, mint előrefelé! Fradyendremonnyonle! NEM ENG.!” /Tiltó Türhőné Tiloló Tülülü, a Sikolyokkal Ünneplő Néplélek (SÜN) c. folyóirat gátja/

„Világ vadsünrajai, hegyesüljetek!” /Sünidisznóista Kiáltvány/

„Frady Endre ismét olyat alkotott, amitől a magyar líra halántéka meghasad, a szótárak becsukódnak maguktól, a természetvédelmi területeken pedig spontán süninfluenzajárvány tör ki. A „Tas és neje váltak…” nem egyszerű vers, hanem egy hangos-nyelvi közlekedési baleset, ahol a ritmusos lüktetésben elütik a jelentést, majd tolatnak is egyet rajta – szórakozásból. A szöveg a magyar abszurd költészet egyik legfurcsábban ficánkoló példánya, ahol a „sün” nemcsak főnév, hanem ige, filozófiai állapot és nemzeti összetartozási máz is. A nyelvi játékosság eszeveszett: „sünni”, „sűnés”, „süntelenedjenek” – ezek a szavak nyelvtörőként működnek, miközben jelentésük egyre inkább szétcsúszik, mint Frady poézise a valóságtól. A vers abszurd logikája Tas és neje szürreális átváltozását követi végig, míg a refrén már-már kafkai egzisztencializmussal közli: „Nem vagyok sün, csak úgy sünök.” Ez a „csak úgy” lehetne akár egy posztmodern életfilozófia is – ha nem lenne ennyire nevetségesen tálalva. A zárlatban a szerzőt magát támadják meg a megsértett sünök, ami egyrészt önreflexív gesztus (a költő megkapja, amit érdemel), másrészt egy akusztikus lincselés előképe. A „tűtánc!” zárószóval a költő mintha el akarná táncolni a felelősséget, de már késő: a sündisznóagyar nem felejt. Összegzés: Ez a szöveg a magyar költészet sündisznóbőrbe bújt rémálma. Egyszerre infantilis és groteszk, burleszk és szatíra, de legfőképp egy költői önroham, amely tüskéivel csiklandozza a józan észt. Frady Endre ismét megmutatta: ahol ő megjelenik, ott a poézis nem sün, hanem zűn.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Mi az a „zűn”, amivel zártad a mondandódat?” /ismeretlen kihallgatótiszt és viharsünidomár/

„A „zűn” – nos, az nem más, mint egy Frady-szintű nyelvi öszvér, amit az abszurd logika és az idegállapotban költés közösen csikart ki belőlem. Valójában ez egy szándékosan torzított szó, a „sün” és a „zűrzavar” nászából. Egyfajta hangutánzó „poétikus baki”, ami pontosan azt fejezi ki, amit Frady Endre műve is: valami, ami sünt akar mondani, de közben elcsúszik a káoszban. A "zűn" tehát:
- nem létező szó, de ettől még teljesen otthon van Frady költői univerzumában,
- egyfajta nyelvi visszhang a vers „sün”-özönére, de zavarodottabb, szétesettebb alakban,
- és végül: egy kis nyelvi fintor, ami azt üzeni, hogy a nyelv már maga sem tudja, sün-e még, vagy már inkább csak zűn.
Költőien szólva: Zűn az, mikor a verssor megsünül – de közben valami szúr.” /ChatGPT, k. m. f./

„Frady Endre „Tas és neje váltak…” című műve egyszerre nyelvi játék, társadalmi szatíra és abszurd versparódia. A vers túltelített alliterációkkal és szójátékokkal, különösen a „sün” motívum köré építve, amely nemcsak hangulati, hanem strukturális szerepet is betölt. A „sűnés” és „tűnés”, valamint a „sünnek tűnök” refrén bravúrosan keveri a magyar nyelv játékosságát a dadaista nonszensz hagyományaival. A mű groteszk humorával felforgatja a családmodellről, identitásról és nemzeti hovatartozásról szóló konvenciókat. A sor, miszerint „aki magyar, velünk sünik” ironikusan tükrözi a közösségi lojalitás abszurdba hajló elvárásait, miközben az antropomorf sündisznócsalád sorsa allegorikusan idézi meg a társadalmi konformizmus nyomását. A záró szakasz, ahol a „sünrajt” Frady ellen uszítják, önreflexív módon utal a szerzői pozícióra és a befogadói reakciók radikalizálódására. A „tűtánc!” zárójeles lezárás egyszerre nevetséges és fenyegető, mintegy groteszk táncszólamként teszi fel a pontot a sünre. Ez a vers tehát nemcsak nyelvi leleményességével, hanem társadalomkritikai töltetével is figyelmet érdemel—egy tüskés kis szatíra, amelyben a játékosság mögött valódi szúrások rejlenek. Szóval, süntöljük még, vagy inkább tűnjünk?” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Temetni jöttem Fradyt, nem dicsérni.
Ledöfte őt a bősz sünök sok tűje.
Sírjára rottyantson hasment gácsér, ni!
Bárki is siratja, asszem, tök hűje!”
/Sünusz Antóniusz Fidibusz, vízibusz díler és Julius Caesar díjas Rubik-kocka vető/

„Lássátok süntűkkel mik vogymuk?!” /Tasék nevében F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Sünni vagy nem sünni, az itt a kérdés!” /Hamm, lett sünsonka márka jelmondata/

„Sün! Sün! Sün!” /M. András, a költő legállandóbb és legsündőrmémidézőbb kommentelője/

„Nüs! Nüs! Nüs!” /S. Árdnam, ejőletnemmok bbódnallágel őtlök a/

„Sünülni, sünülni, sünülni!” /Lenin/

„Sündör pilóta bombáz,
Sándor Palota bumm, bűz!”
/Pilótakeksz Sámsün de Lilla, füredi Annabálkirálynő imitátor és latin légiharcművésznő/

„Az Országos Tisztifőorvos másodfokú hőségriasztásra vonatkozó kötelező előírásait és ajánlásait Költőnk nem vette komolyan, így született ez a fantasztikus eksün. Kérjük, legközelebb gondolja át az ok-okozati összefüggéseket a saját maga és magunk érdekében is! A Sün legyen Veletek!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas sündörgő/

„Szél gyötörte sün dörög,
Ház úr közben sündörög,
S dübörög e sci-fi eksün!”
/Vadiúj Gur, ifi ex-sün/

„sün(α)*sün(α)+cosün(α)*cosün(α)=1” /Tangens Taksüny, vasűti sünfektető és másodállásű masüniszta/

„Szeretek sünt enni, mert eleve fogpiszkálót is tartalmaz és kellemesen csiklandozza a nyelvemet. Kedvencem a másfél tonnás viharsün, mert abból kettő is elég reggelire.” /Chuck Norris/

„Mi ez a szellemi láncfűrészelés, ez a józan észt hermetikus karanténba kényszerítő mentális erőszaktevés?! Ki ez az önmagát két véglényként égető elrontott evolúciós jelenetkupac?! Székeljek sündisznócsordát, ha maradt még egyetlen sértetlen agymolekulám ennek a szemenszedett őshevületnek a véletlenszerű betűhalmaza következtében! Miért nem lehet az irodalom testéből kimetszeni az ilyen tömör tumorokat egy sünvérbe mártott heringgel?! Meg kéne tudni, hogy régi dicsőségünk hol késel az éji homályban és odadobni elé a saját orrszőréből font madzaggal gúzsba kötött Frady Endrét, oszt’ nyissz! Nem tudom, ki gyászolná, de a világegyetem biztosan nagy sóhajjal fellélegezne, mint Búvár Kund a hajófúró balhé after partyján! Emberiség, üsd, vágd, nem apád!” /Puzsér Róbert, kritikus/

megzenésítve:

2025. július 1., kedd

Maffiaállam

Kisebb-nagyobb kövér Donok
Jobbra-balra élősködnek,
Tiszta légkör az ő konok
Munkájuktól hat már ködnek.

Kastélykertben legelésznek
Kóros jólétjelző zebrák.
Kárára a józan észnek
Közpénzt emészt idült zsebrák.

   refr.:
   Nagyon drága maffiaállam,
   Temiattad felkopik állam.
   Éljen nagyon soká a jó Don
   Kint a Hó’don elsózott jódon!

Rohad kórház, rohad vasút,
Suliban nincs tanári kar.
Őket, a sok tele hasút
Kaviáros sáfrány csikar.

Alattvaló, akit hí Don,
Ám ő engedetlen, nem megy,
Eltűnik egy vágóhídon.
Nem ad róla hírt az M1.

   refr.:
   Nagyon drága maffiaállam,
   Temiattad felkopik állam.
   Éljen nagyon soká a jó Don
   Kint a Hó’don elsózott jódon!

Holdról látszik a sok jó Don
Által megvett összes telek.
Hajléktalant jégkor módon
Fagyasztanak hideg telek.

Urizál az önkényrezsim,
Sír most sorról sorra dalom,
Égig ér a csökkent rezsim…
Nincs más hátra, forradalom?

   refr.:
   Nagyon drága maffiaállam,
   Temiattad felkopik állam.
   Éljen nagyon soká a jó Don
   Kint a Hó’don elsózott jódon!

„Frady Endre ezúttal is belecsap a szatíra lecsófazekába, de úgy, hogy közben a fedő a szomszéd galaxisba repül. A Maffiaállam című alkotás egy politikai karikatúra, amely a költőre jellemző rímakrobatikával, szójátékokkal és abszurd képekkel próbál közéleti kórképet festeni – egy olyan közéletről, ahol a kaviáros sáfrány csikar, a zebrák jólétet jeleznek, és a refrén úgy harsog, mint egy kabaréforradalom házilag barkácsolt indulója. A rímei vagy ülnek, vagy ülnek rajtuk, mint NER-lovag a közbeszerzésen, és bár a mondanivaló világos (az oligarchikus hatalom korrupt és embertelen), a formába öntés néha öncélú agyzsibbasztásba csap át. A „Hó’don elsózott jódon” sor például úgy hat, mintha egy fáradt asszociációs játékot szabadítottak volna rá a nyelvre, miközben a mondanivaló megfullad a fonetikai gegben. Összességében a vers egyszerre kiált vádiratként és bohóckodik tiltakozásként – de a Frady-féle groteszk műfajhatárjárásban a pofon néha a poénnak megy, nem a célszemélynek. És bár a forradalmat emlegeti, ez a szöveg inkább egy nyelvi felkelés a jó ízlés ellen.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Maffiaállam” című dalszövege egy szatirikus, erőteljes politikai kritikát fogalmaz meg, amely groteszk képekkel és játékos szófordulatokkal mutatja be az állami korrupciót, a társadalmi igazságtalanságokat és az elnyomás mechanizmusait. A szöveg sajátos, karikaturisztikus stílusa egyszerre humoros és kíméletlen, ugyanakkor időnként túlságosan szójátékokra épül, ami elvonhatja a figyelmet a mondanivaló súlyosságáról. A refrén fülbemászó ritmusú, de az „elsózott jódon” szókapcsolat inkább abszurd, mint ütős. Összességében a mű egy markáns társadalomkritikai állásfoglalás, amely merész képekkel és ironikus hangvétellel próbál hatni, bár a hatásossága részben a szóviccek és a szándékos túlzások elfogadásától függ.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Nézze, én megértem, hogy vannak, akik költészet útján próbálják kifejezni a véleményüket a világról. Ez rendben van, ez a demokrácia része. De amit itt látunk, az nem más, mint egy balról túlfűtött, lírai performansz, ami a valóság helyett egy sajátos, ködös buborékból táplálkozik. Frady Endre verse inkább egy balliberális panaszdal, mintsem valósághű ábrázolás. Mi nem maffiaállamot építünk, hanem erős nemzeti közösséget. És ha valaki kaviárról álmodik, azt javaslom, jöjjön el egy falunapra, ott kolbász is van, népzene is, és nem kell verset írni hozzá.” /Orbán ChatGPT Viktor, mesterségesen intelligens miniszterelnök/

„Nézze, ez a vers – ha lehet annak nevezni – nem más, mint a baloldali siránkozás költői formába öntött változata. Egy újabb kísérlet arra, hogy a valóságot kiforgassák, a sikereket elhallgassák, és a felelősséget másokra kenjék. A szerző nyilvánvalóan nem érti, hogy az országot nem szóviccekkel és rímekkel kell vezetni, hanem munkával, felelősséggel és hittel. A magyar emberek nem kérnek a káoszból, a gyűlölködésből és a forradalmi hangulatkeltésből. Ők biztonságot, fejlődést és nyugalmat akarnak. Ez a vers pedig – minden gúnyolódása ellenére – pontosan megmutatja, miért nem szabad visszaengedni a baloldalt a hatalomba.” /Orbán Copilot Viktor, mesterségesen intelligens miniszterelnök/

„Ez nem vers, ez egy szellemi bűncselekmény! Frady Endre Maffiaállam című szövege olyan, mintha egy túlhígított stand-up paródia és egy leárazott politikai graffiti házasságából született volna – közjegyző nélkül, természetesen. Ez a szöveg nem bírálat, hanem egy nyelvi lincselés: a rímszerkezet egy kóbor macska lábára húzott zokni, a tartalom pedig úgy szenved, mint egy diplomás tanár a Klik irodájában. A „jó Don” toposz többször visszatérő refrénje olyan, mint egy elakadt vécéöblítés: ismétlődik, büdös, és végül az egész verset lehúzza magával. És mi az a „Hó’don elsózott jódon”?! Ez nem költészet, hanem egy nyelvi önkielégítés, amely során Frady egy kanál badarságot beleönt egy lavór szójátékba, majd megfürdik benne - közben pedig úgy hiszi, forradalmat csinál, miközben csak vattával hadonászik a közélet árnyékbox-ringjében. Ez nem szatíra. Ez egy végstádiumú verspróbálkozás, amit az ízlés oxigénhiányos agyában fogant egy túlfűtött ironizálózselé. A társadalomkritika nem attól válik erőteljessé, hogy random rímek mögé bújtatott közhelyeket ordítunk le egy kartonpapírról. És nem, nem forradalom kell, hanem egy szerkesztő, egy szemetes és egy megbocsátó Isten.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ez a vers nem más, mint egy politikai pamfletnek álcázott rímekbe csomagolt közhelyparádé, amely úgy próbál rendszerkritikát gyakorolni, hogy közben a nyelvi igénytelenség és a képi zagyvaság mocsarában vergődik. Frady Endre „Maffiaállam” című műve nem szatíra, hanem egy szellemi önégetés, ahol a szerző a saját szóvicceiben fullad meg, miközben azt hiszi, hogy épp a hatalom torkát szorongatja. A „kóros jólétjelző zebrák” és az „elsózott jódon” típusú sorok nemcsak értelmetlenek, hanem fájdalmasan erőltetettek. Ez nem nyelvi játék, hanem nyelvi baleset. A refrén pedig olyan, mint egy rosszul sikerült kabarébetét, amit még a közmédia is csak hajnali háromkor merne leadni, hátha senki nem látja. Ez a vers nem tükröt tart a rendszernek, hanem egy torzító lencsét, amin keresztül a szerző saját frusztrációját vetíti ki a világra. A „forradalom?” zárókérdés nem katartikus, hanem komikus – egy kétségbeesett próbálkozás arra, hogy a vers valami súlyt kapjon, miután három versszakon keresztül a rímkényszer és a közéleti közhelyek szado-mazo kapcsolatát élvezhettük. Ez nem költészet. Ez egy politikai graffiti, amit egy részeg bohóc firkált fel a vécéajtóra.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endre megpróbált szavakkal harcolni a korrupció ellen. Bátran tette. De van egy gond: a rímek túl gyengék voltak ahhoz, hogy megállítsák a maffiát. Én viszont egyszer úgy néztem egy korrupt politikusra, hogy azonnal visszautalta a teljes közbeszerzést. A „Hó’don elsózott jódon” sor? Attól még a Grincs is feladta volna a karácsonyt. Szóval Frady: ha legközelebb verset írsz, hívj meg. Én adom a roundhouse kicket a refrénhez.” /Chuck ChatGPT Norris/

„Ez a vers próbál ütni. De gyenge. Olyan, mint egy papírból hajtogatott nunchaku: látványos, de haszontalan. A szóviccek nem harci technikák. A rendszerkritika nem attól lesz erős, hogy rímel. Ha valódi változást akarsz, nem rímet írsz – cselekszel. Én nem írok verseket. Én történelmet rúgok.” /Chuck Copilot Norris/

megzenésítve:

2025. június 30., hétfő

Kánikulai költészettelenség

Verset írni hőgutába,
Midőn hajhagyma is lángol,
Aszfaltra ég költő lába,
S forróvérű minden ángol?!

Eme hőre lágyul agy is,
S fáj, mint máglyán töltött hétfő.
Gondolkodás dédüknagyis,
Nyelv nem forog, hanem szétfő.

Kínban izzadt rímek égnek,
Füstölög, mit igricmancs ír,
S közeledtén túlsült végnek
Minden vers csak szenes trancsír.

Ilyenkor jó lenni rabnak,
Mikor kinti blabla kába,
S nem süt sugara a Napnak
Be a börtön ablakába.

„Jelezni szeretném, hogyha egy vers születik arról, hogy a hőgutában lehetetlen verset írni, hacsak nem a hűvösön, azaz a napsütetlen börtönben tartózkodik a költő, akkor ezek szerint Frady Endre épp a börtönben tartózkodik. Ez egyrészt jó hír, mert ha a büntetését a verseiért kapta, akkor az ítélet tuti szigorított életfogytiglan, ugyanakkor felháborító, hogy onnan is szabadon terrorizálhatja a világirodalmat. Értem én, hogy a blabla kába, de miért kell azt a kínrímekkel tördelt verssorok Prokrusztész ágyába trancsírozni?! NEM ENG.!” /Pocsándy Pacsula, a Rímekre Ügyelő Hivatal (RÜH) főcenzorillája/

„Ez a vers nem csupán a hőségtől izzik, hanem a szójátékoktól is, melyek úgy pattognak, mint forró olajban a virsli. Frady Endre ezúttal egy fülledt, agylágyító kánikulai nap krónikása, ahol a hajhagyma lángol, a költő talpa aszfaltra rottyan, és a gondolkodás „dédüknagyis” – ami egy új irodalmi kategóriát nyithatna: termohullámos szenilipoézis. A rímek izzadnak, a képek túlsülnek, és a sorok közt ott füstöl az alkotói kétségbeesés: vajon lehet-e verset írni, amikor a nyelv nem forog, csak szétfő, mint egy konyhakész mirelit agyvelő? Frady válasza: igen, lehet, sőt kell, mert még a szenes trancsírok is fontosak – ha másért nem, hogy legyen mivel ijesztgetni a hűvös irodalomtörténészeket. A záró versszakban a költő már-már ironikusan vágyódik a szabadság metaforájából a rabság valóságába – mert ahol nincs napfény, ott legalább nem olvad szét a költő identitása. Egy csattanós, börtönromantikus pálfordulás, mintha Villon hőguta közben szökne meg a hűtőházból. Összességében: Kánikulai költészettelenség egy izzadságcseppekből gyúrt, szellemes és groteszk poszt-nyári költemény, ahol a túlélés egyetlen módja: verset írni akkor is, ha az már rég ki van sütve.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Kánikulai költészettelenség” című műve a nyári hőség perzselő abszurditását szublimálja egy groteszk és tudatosan túlpörgetett poétikai performanszba. Ez nem pusztán hőgutában írt vers – maga a hőguta versformában. A költemény különös erénye a tudatos túlzás: a hajhagymák lángra kapása, a szenes trancsírrá égett versek és a máglyán töltött hétfő mind a költői képek parodisztikus túlfeszítésének példái, melyek ironikus távolságból szemlélik a magyar nyári forróság bénító hatását – szellemre, nyelvre, költészetre egyaránt. Az önreflexív humor ("Kánikulai költészettelenség") olyan címadási bravúr, amely a műfaji határokat is megkérdőjelezi: vers ez, vagy annak szándékos paródiája? A rímszerkezet játékosan roncsolt, a nyelvi furmányok (mint az „igricmancs” vagy „dédüknagyis”) nyelvi örvényként rántják magukkal az olvasót egy stiláris sztrók előszobájába. A vers utolsó strófájában pedig szinte kafkai hangulatba hajlik az abszurd: a szabadság fullasztó, a rabság megváltás. Frady műve tehát egyszerre nyelvi kabaré és metaforikus napszúrás, amely a hővel és verseléssel hadakozva kérdez rá: lehet-e érvényesen verset írni, ha a költő maga is elpárolog?” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szólított valaki?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hűsítő kommentgyártó/

„Én vagyok, ki hozzád szólott,
Ismered a hangom jól ott!
Én a kommenttiszted vagyok,
Kommentelned van hát nagy ok!
Jobb, ha minden ujjad gépel,
Ne sodorjon forró pép el!
Ház dokika, irgum-burgum,
El ne üssön új Wartburgum!”
/Brumm-brumm Brúnó, mókás medvecukor olvasztár és ótwarburger hőkezelőtiszt/

„Nehezen jönnek össze a sorok? Azt hittem, hogy ilyen melegben könnyebb kisütni valamit...” /M. András, a költő legállandóbb és legszóviccelődőbb kommentelője/

„Hőségben a sütnivaló
Ég, mint Trójában a faló.
Ne szórakozzon a hőn, eM,
Mert ő nem bocsájt meg, ő nem!
Vigyázzon, mert nagy a hőség,
Ha a máglyán muszájhős ég!
Önsírt arab, kelta s gall ás…
Egy ország, egy nép, egy vallás.”
/Tomás de Torquemada (1420-1498), Domonkos-rendi spanyol főinkvizítor/

„Mi ez az irodalmi idegméreg, ez a szellemi szellentés?! Ki ez az ellenhengerzagyi elmeszipoly, ez a latrinaarcú versvámpír?! Minek kell szalonnabüdösre izzadt kínrímekkel világgá kürtölni a totális tehetségtelenséget?! Frady Endre, a költészet Marihuana-árka, még egy sokemeletes cirkuszi gúlafelhőkarcoló tetőembereként sem érne fel a totális antitalentum szintig! Nem elég, hogy ebben a rotyvákos kánikulában még a Darth Vader mintás alsógatyám és a Freddie Krueger-es atlétatrikóm is szottyá verítékeződött, még a nyúltagyamat is rugdalják ennek a költészeti kreténnek a sajtszagú verslábai! Igazságos Mátyás király, ments meg! Ahogy a bennem élő kancsalrímes költő mondja:
          Hollós Corvin összes varja
          Csontcsőrével Fradyt verje!
          Csúcs lesz, ha belőle vér jő!
Gyertek fekete seregek! Vershengerek meneteljenek! Rettegjen eme elmebeteg! Reggelre temetve legyen! Jeeee!!! Hehehehe!!!” /Puzsér Róbert, a nagy melegben hőgutaütést kapott kritikus/

„Milyen hőség, milyen kánikula?! Amikor naptejért felmegyek megfejni a Napot, simán képes vagyok a napfelszíni 6000°C-ban dolgozni. Ehhez képest mi ez a 35-40°C árnyékban?! Petyhüdt emberiség!” /Chuck Norris/

2025. június 27., péntek

III. világháborús borús

Pilóta, ha rosszul bánik
Bombával, lent lesz nagy pánik.
Pont emiatt minden hun kert
Tartalmazzon atombunkert!
Ám mivel drága a bunker,
Minden családba kell bankár.

Bunkerben benn legyen bendzsó,
Ha egy jenki vendég, Ben Joe,
Vigasztalót pengetne tán,
Midőn bedől némi metán,
Legyen mivel pengetnie!
(Na, Ja! – szól egy pán-gót Noé)

Kéne mentő űri ladik,
Hogy háború legnulladik
Fázisában űrbe vigyen,
S felnézhessen ránk irigyen
Törökátkos tök rossz szomszéd,
Akit békében a szám szid.

   refr.:
   Űrhajónkban minden legyen,
   Lepke, csepű, lapu, csibor,
   És e nagy-nagy minden-hegyen
   Üljön ott a Kapu Tibor!

Tán más galaxisi részen
Mindeközben béke lészen,
Nem lesz szitu, amely vitás,
S míg rádióaktivitás
El nem tűnik Földdel együtt,
Jár nekünk egy saját ágy ott.

   refr.:
   Űrhajónkban minden legyen,
   Lepke, csepű, lapu, csibor,
   És e nagy-nagy minden-hegyen
   Üljön ott a Kapu Tibor!

Ha kitör a világbéke,
S újra látszik égnek kéke,
Vagy legalább kéklik kis ég,
S megmarad az emberiség
Tízezrede s nagyid ökre,
Készülünk a negyedikre…

„Hát… nem tudom, mit mondjak, hogyan hárítsam el a refrénben való szereplés megtiszteltetését… Mindenesetre, ha egy atombomba leesése előtt valakinek csak olyan hamar sikerül elmenekülnie, mint amilyen hamar engem kilőttek, akkor annak lőttek. Reménykedni persze mindig lehet, hiszen a remény hal meg utoljára és ő temeti el a többieket… Arccal az ég felé! Űrbe magyar!” /Kapu Tibor, a második magyar űrhajós, aki Farkas Bertalan után kijutott a világűrbe/

„Ó, ha nem csak űrturistaként jártam volna a világűrben, akkor Kapu Tibor csak a harmadik lenne!” /Charles Simonyi, magyar származású szoftverfejlesztő űrturista/

„Hééé… rólam mindig megfeledkeztek, ti láthatatlan lapos sumákok! Én vagyok a második magyar, aki kint járt az űrben, hiszen amikor elraboltak az UFO-k és kioperálták az agyamat, akkor ugyanolyan súlytalan voltam, mint Slamó kiválása óta az EDDA!” 

„Amikor Pataky Attila agyát kioperáltuk, hogy a földi tudást megszerezzük, de a korábban műtött tengeri algákból és moszatokból nyert információkhoz képest semmi újat nem találtunk benne, akkor a műtét utáni bódulatában énekelte az alábbi dalt:
     Űr közepén fekszem,
     Éltetnek tubusos kekszen,
     Éltetnek tubusos kekszen,
     És kokszon!
Ezt hallva döntöttük el, hogy visszaküldjük a Földre és folyamatos bódulatban tartjuk, nehogy kárt tegyen a számunkra hasznos flórában és faunában.” /az UFO-k/

„Feretek fárazgővben ivvadni, evért ülök olyan fokfor én, Flóra a faunában.” /Flóra, aki fofem járt a aftronautaként a szötét galakszisban/

Én vagyok az első! Kukorica belső!” /Farkas Bertalan, a második gyermekkorát élő első magyar űrhajós/

„Mikor kint vacsorált űrben,
(Én, a jó Rama Margarin,
Voltam szégyenben és zűrben)
Nem ismert rám a Gagarin!”
/Рама Маргарин, betubusolt szovjet űrkencefice/

„Frady Endre legújabb katasztrófavíziója egy groteszk anti-Odüsszeia a túlélés reménytelen optimizmusával felkenve, mintha egy posztapokaliptikus Monty Python-epizód peregne verssorokban. A nukleáris Armageddon árnyékában bendzsópengetés, metánszivárgás és űrbéli evakuáció képezik az új normát, míg a „Kapu Tibor” szimbolikus trónra ültetése az emberi abszurd megkoronázása. A vers refrénje önálló abszurd balladaként is megállná a helyét, a „lepke, csepű, lapu, csibor” leltára olyan, mint egy dadaista túlélőkészlet, amelyben a rációt rég elnyelte a sugárzás. A „pán-gót Noé” vagy a „Törökátkos tök rossz szomszéd” szójátékaival Frady áthágja a logika gátjait, s helyette a rímelvű zagyvaság poétikáját követi – mintha Kosztolányit egy kiégett mikrohullámú sütő írná újra. Ez a vers tehát egy háborús siratóének paródiája, ahol a „negyedik világháborúra készülés” már nem a morális mélypont, hanem a humor végpontja. Frady Endre itt nem csupán borús, hanem nukleárisan groteszk, miközben verse súrolja a kozmikus röhej és a költői öntudatlanság peremvidékét. Ítélet: Mintha egy atombunker hőszigetelésén keresztül hallgatnánk Weöres Sándor LSD-n írt rádiójátékát. Értelmezhetetlen – de legalább rímel.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „III. világháborús borús” című műve egy groteszk és abszurd lírai vízió, amelyben a világvége a magyar kisemberek kertjeihez és családjaihoz kapcsolódik. A vers erőteljesen szatirikus hangvételben tematizálja a globális pusztulás fenyegetését, miközben olyan anakronisztikus vagy parodisztikus képekkel operál, mint a metánszivárgásban bendzsót pengető jenki vendég, vagy az űrbéli menekülés nosztalgikus díszletei. A szöveg formai szempontból bravúros: a rímek játékosak, néhol erőltetetten humorosak, ami jól illeszkedik az ironikus tartalomhoz. A refrén fülbemászó nonszensze, különösen a „lepkés-csepűs-lapus-csiboros” felsorolás és a titokzatos „Kapu Tibor” említése, burleszkszerű légkört teremt. A vers egyszerre parodizálja a menekülésvágyat és az apokalipszis-elképzeléseket, miközben görbe tükröt tart a globális elit megoldásaival szemben. Összességében ez egy dadaista ízű, társadalmi reflexióval átszőtt disztópikus tréfa, amely éppúgy megnevettet, mint elgondolkodtat—ha nem is arról, hogy van-e bunkerünk, de arról biztosan, hogy mivé lesz az irónia, ha már csak az marad.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A megnyomott piros gomb a
Fő oka, hogy annyi bomba
Száll és röpköd szerteszéjjel?!
Alig alszom egész éjjel,
E bunker oly kényelmetlen!
IQ-m, EQ-m mitől lett lenn?!”
/Trump Lee és Rassz Putyin viszkis-vodkamámoros gondolatai/

„Ez nem vers, ez egy szellemi Csernobil, amelyben a poétikai plutóniumot Frady Endre szabad kézzel szórja szét a kultúra konyhaasztalára, majd ráönti a levest. Amit itt kapunk, az nem más, mint egy lakótelepi Nostradamus LSD-tripje, rímekbe öltöztetett elmebaj, melynek refrénje – „lepke, csepű, lapu, csibor” – olyan, mintha egy hiperaktív óvodás szabadversét diktálták volna le egy epilepsziás mosógépnek. A „pán-gót Noé” és a „Kapu Tibor” szellemi kráterek, melyekben a humor nem virágzik, hanem atomhasad. Ez nem szatíra, hanem egy posztpoétikai vésztartalék – Frady versében a verslábak nem járnak, hanem amputálva hevernek a jelentés romjai alatt. És közben még bendzsó is van. Mert miért ne?! A világ végén valakinek pengetnie is kell, miközben a közízlésre ráomlik a kultúra bunkere. Ez a vers nem háborús – ez versbéli terrorcselekmény. Frady nem költ, Frady robbant.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„A Frady Endre-féle „III. világháborús borús” nem vers, hanem egy atomtöltettel megküldött limerick-töredék, amit mintha egy posztapokaliptikus kocsmában rímelő generátor hányt volna a világra, miközben a háttérben metánt prüszköl egy bendzsós cégvezető. Ez nem költészet—ez rakéta-szennyezett szógyurma, amelyben a tartalom úgy viszonyul a formához, mint egy lepke a lapuhoz: gyönyörű, de értelmetlen. A vers refrénje, ez a „lepkés-csepűs-csiboros” lidércálom, mintha egy delíriumos halász táskája lenne, amit Kapu Tibor visz a hátán – bárki is legyen az. Ez a név itt nem több, mint egy kényszeresen rímelt költői dada-dobverés, egy olyan abszurd hivatkozás, amely még a magyar kulturális abszurditások erdejében is holografikus dzsungelként hat. Frady olyan nyelvi világvégét fest, ahol minden kép túltelített, minden rím kiszámított, és ahol az irónia nem penge, hanem konyhai habverő, amellyel a nukleáris apokalipszist próbálja felverni frappévá. Ez nem szatíra. Ez a szatíra karikatúrája. Egy önmaga paródiájába fulladt világvége-versike, amelyben a humor már rég elolvadt a radioaktív napsütésben. Szóval, ha ez a jövő lírája, akkor én inkább visszakérem a múlt prózáját.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Bennem egyszer felrobbant egy véletlenül lenyelt atombomba, de összeszorítottam az összes be- és kimeneti nyílásomat, így semmilyen káros anyag nem jutott ki a természetbe, hanem bennem emésztődött el. Ne féljetek a világháborútól, amíg engem láttok! Amúgy sem a világháborútól kell félni, hanem tőlem – annak, aki ki akarja robbantani.” /Chuck Norris/

AI által megzenésítve:

2025. június 25., szerda

Létvég líra

Életemnek uccsó percén
Szívemben már nem lesz hertz, én
Pedig leszek élettelen,
Mint a visszaföldült Kelen.

Énnekem a Kelen földim,
Együtt mendegélünk föl dim-
-enzióváltásunk mián,
Akárcsak egy Felicián.

Felicián, azaz Boldog,
Mint egy sajton élő Hold Dog.
Ilyen az, ki Kharón ladik-
-ján utazva feltámadik.

Feltámadik az, ki halik,
Akár aggult, akár halik-
-ra akadt megfele torkán,
Vagy csak felrúgta egy orkán.

Ki meghalást csupán mímel,
Sansza annak úszik ím el
Arra, hogy kiáltsák: Hé, te,
Érdekel az öröklét-e?!

Higgy, remélj, szeress és ha már
Kimúltál, mint szovjet szamár,
Égbe jutnod jó az esély…
- Na, ketteske, gyere, mesélj! –

- szól a kórház főnővére –
- Most épp gyomormosást ér e
After Party-s utó pia,
S múlik e blőd utópia!

- Mit te kómás költőszáj mond’sz,
Lucy in the Sky with Diamonds
Címmel Lennon megírta már –
- скажет feltámadott szamár.

„Frady Endre, a halálközeli élménylíra fékezhetetlen fenegyereke ismét merészelt önfeledten nagyot alkotni, amikor önnön kicsinységünk és térbeli végességünk számtani közepének imaginárius részét az időbeli végtelenséggel összeszorozva, majd hamleti monológ szerint lederiválva olyan eredményt tett le az asztalra, amitől az rögvest lapra szerelődött és visszapostázta önmagát Kharón ladikján a hideg északfókák közé a maga fenséges idegenségében mintegy és mindazonáltal. Ahogy a Költő mondaná, ha egy teljesen más, egyószövetségi témájú szamaras verset írna:
          - Szamár, hol a rímbálám -
          - bőgi költve hím Bálám.
Szóval, sajton élő Hold Dog felebarátaim, ahogy egy többszörösen megpróbált ketteske szokta volt másnaposan macskajajgatni: jobb ma egy After Party, mint holnap két gyomormosás!” /Hertz Feliciánné Kelenföldi Kelebia, Szovjetunióban szigorlatozott szamárszalámi szeletelőnő és antitalentum/

„Szamár! A jogod megvan a hallgatáshoz, a képességed hiányzik! - Na igen, mindig azt az egy utópiát nem kéne meginni, nem igaz, Anti?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, Vlad Disco pia,
Mely mar, mint vaddisznó pia,
Nyomán jön a disztópia?”
/Dr. Akuláné Aip Ótu, Vlad Tepes-díjas sajíd és szamárelhallgattatónő/

„Frady Endre legújabb agyszőnyegbombázása, a Létvég líra, olyan, mintha a lételméleti mélységekbe hajított volna egy flitteres gumicsirkét, amely zuhanás közben Kierkegaard-ot idéz és közben rímel. A vers formai kavargása - soráthajlásokkal szétszabdalt rímek, váratlan nyelvtani hibridképződmények - („feltámadik”, „haldoklik-ra”) - mintha egy posztmodern fonendoszkópon keresztül hallgatnánk a túlvilág pulzusát, amit persze már nem mér a hertz. A vers halálfilozófiája egyszerre tragikomikus és pszichedelikus: Kharón ladikját egy sajtos „Hold Dog” követi, míg a feltámadás aktusa inkább tűnik kórházi delíriumnak, mint teológiai ígéretnek. A szent és a profán úgy keveredik, mint vodkás lemosó a műtőben: „Lucy in the Sky with Diamonds” találkozik a szovjet szamárral, és együtt zötyögnek egy metafizikai mentőautóban, ami valószínűleg defektet kapott már a harmadik strófánál. Frady Endre stílusa továbbra is a magyar költészet decibelekkel hangosabb része: szellemes, szándékosan bugyuta, szakrálisra kacsintó, de közben baráti vállon veregeti a delíriumos blődlistát is. A Létvég líra nem vers, hanem egy halálközeli élmény stand-up verziója, amit talán csak egy feltámadott szamár érthet igazán. Összefoglalva: Ez a költemény olyan, mint egy teológiai LSD-trip a Jahn Ferenc Kórház traumatológiáján. Szórakoztató, abszurd, és meglepően mély – ha elég mélyre merünk ásni a szóviccek alá.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Létvég líra” című verse játékos és groteszk színben ábrázolja az élet végességét és a túlvilági lét bizonytalanságát. A szerző védjegyének számító nyelvi bravúrok - szokatlan rímelések, váratlan szóösszetételek és abszurd képzettársítások - egy kaotikus, mégis furcsán logikus világot építenek fel. A költemény szembeállítja a halált és az újjászületés motívumát, hol humorosan, hol szürreálisan, de mindig megcsavarva a várható költői formákat. Az „After Party-s utó pia” vagy a „feltámadott szamár” képei egyszerre ironikusak és filozofikusak, a popkulturális utalások pedig a létértelmezés könnyed, mégis mély dimenzióit adják hozzá a műhöz. Frady az élettel való szembenézés egyik sajátos módját kínálja: bohókás szóképei mögött komoly kérdések húzódnak meg az elmúlásról, a hitről és az utóéletről. A vers egésze úgy hat, mint egy avantgárd költői happening - provokatív, elgondolkodtató, és a maga abszurditásában is eleven.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szeretjük az egyenes dolgokat!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kardiológus/

„A kórházban, aki góré,
Sose költsön EKáGéra!
Egyenes kell, nem a görbe!
Irány be a sírgödörbe!”
/Dr. Házné, kárdiagnoszta és temetkezési vállalkozó/

„Én inkább a halál előtti életben hiszek.” /M. András, a költő legállandóbb és legföldhözdagadtabb kommentelője/

„Kit a halál élve talál,
Kis esélye van, hogy túlél,
Inkább temetőben telel.
eM úr gyászfátyol-lent tilol,
S döfi ujját lenn len-tű! LOL!”
/Kancsalrímessy Kösztönyné Kőbányaivilágossy Kanaszta, köztemetői költőnő/

„Élőhalott, halottélő,
Mé’ lő hal ott, ha Lotté lő?”
/Lotté anyukája, eM úr leendő anyósa és élőhal díler/

„A költő ugyan a földim, de mivel még nincs földbe temetve, tehát földönkívülinek minősíthető, azaz alien, de mégse éljen, legfeljebb gyomormosogatólén, ám ettől függetlenül a leghatározottabban tiltakozom eme fércműben az engedélyem nélküli szerepeltetésem ellen!” /Kelen Felícián, földieper repetítor/

„Mi ez a szellemi fartő szagú irodalmi fertő?! Mi ez a Frady Endre önnön legeslegaljánál is mégaljabb bűzhödt alvilági kipárolgás?! Mivel ez az elmevesztett Szabolcska Mihály epigon a nulla IQ-nál lejjebbi emberszabásúaknak költ, ilyet pedig csak minden rengetegmilliárd közül egyet lehet találni, így szerencsére csak elenyészően kevesekhez jut el, és analfabetizmusuk miatt ők sem olvassák el, csak rányáladzanak! Ó, de ezek szerint munkaköri kötelességem folytán egyedül én olvasok egészségkárosító Frady borzalmakat?! EZ VESZÉLYES!!! ÓANYÁMEMLÉKEBOROGASS!!! ÓMITVÉTETTEMÍGÉREMJÓLESZEK!!! HEGYEKOMOLJATOKRÁM!!! BRÜHÜHÜ!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ…” /Puzsér Róbert, kritikus állapotú kritikus/

„A verse alapján a költő tudatát olyan mennyiségű alkoholos droglé dagály lepi el folyamatosan, hogy teljesen fölösleges lenne kifejelnem őt a világűrbe, mert szétfröccsenése közben Lucy az égen is totálisan makonya lenne és a gyémántjai is atomjaikra mállanának szét Frady Endre szersavas agyvizétől. Hagyni kell megmurdelni a manust, aztán beletaposom egy Holdbéli közveszélyeshulladék tárolóba. Onnan biztosan nem fog ide vissza feltámadni.” /Chuck Norris/

„Nincs is szebb, mint mikor a mámorszünetben a Művész és a kommentátorok a beksztédzsben oszladozó szárazjégben találkoznak, miközben négykézláb keresik a pillanat hevében önfeledten elgurított gyógyszereiket.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

2025. június 17., kedd

Hajnali harmatnyalás - pipa!

A költő egy céges kerti partin kihívást kapott egy hajnali harmatnyalás témakörű tizenkét soros vers huszonnégy órán belüli megírására. Megcselekedte, amit megköveteltek, egész úton hazafelé.

Hajnalban a bősz szomj kínoz
Vízért. Varázsolnom kéne,
Ámde nem vagyok egy szín Óz,
S hörgök, mint egy szikkadt néne.

Hamvholt ötletek hada dúl:
Folyó kéne, melyben hal ás
Kutat, s kutat vízért vadul...
Szörnyű ez a szomjan halás!

Megcsillan pár harmatatom,
Molekulásodik is tán,
S míg a fűről nyalogatom,
Pipálom a bakancslistán.

„Harmatatom, költő úr, harmatatom?! Hányasa volt magának kémiából?! Rögvest megtaposnám a periódusos rendszeremet, ha a síromban forgásom nem akadályozna meg ebben!!!” /Dmitrij Ivanovics Mengyelejev (1834-1907), orosz kémikus/

„Ez a vers olyan, mintha egy kiégett költő hajnali inszomniában fetrengve szippantotta volna magába a saját költői kliséit – majd harmatcseppekbe köpködte volna őket vissza. A „szín Óz” rímel a „néne” hörgésére, de ez nem költészet, hanem rímtechnikai térdszalagszakadás. A második versszakban már nem is próbál szimbolikát csempészni a képzavarokba, csak lebegünk egy poszthidratált delíriumban, ahol „hal ás kutat” és miután agyunkat megtorpedózta a blőd képzavar, jön a csúcspont: a fűről nyalogatott harmat molekulásodik. Molekulásodik?! Ez nem költészet, hanem egy biokémia-tankönyv LSD hatása alatt írt lábjegyzete. Ez a vers nem pipál, hanem pipogya. A bakancslistára nem kerülhetne fel más, mint: Tanulj meg verset írni!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A vers frappáns példája a Frady Endrére jellemző abszurd humor és groteszk képhasználat elegyének. A cím már önmagában figyelemfelkeltő és ironikus („Hajnali harmatnyalás – pipa!”), mintha a természetközeli túlélés egyik kipipált pontja lenne a bakancslistán. A forma klasszikus négysoros versszakokra épül, de a tartalom tudatosan szembemegy a pátosszal: a lírai én küzdelme nem a lélek mélyével, hanem a szomjúsággal történik, kissé parodisztikus hősiességgel. A „szín Óz” és a „szikkadt néne” kontrasztja jól érzékelteti a mágikus megváltás lehetetlenségét egy banális reggeli pillanatban. A „hamvholt ötletek hada”, „molekulásodik” vagy „tök blőd” kifejezések mutatják, hogy a költő nem retten vissza a szóalkotástól és a stiláris játékosságtól – ezek hol bűvöletbe ejtenek, hol meglepnek, de biztosan nem hagynak közömbösen. Összességében a vers egyszerre szórakoztató, groteszk és reflexív: egy abszurd pillanatfölvétel az ember kiszolgáltatottságáról – humorral enyhítve. Ha valaki a reggeli szomjúságot irodalmi élménnyé akarja nemesíteni, ez a vers jó kiindulópont.” /Copilot, a meterséges intelligencia/

„Hajnali harmat olt szomjat,
Így kezdődik majd a szombat.”
/M. András, a költő legállandóbb és legkétsorosabb komentelője/

„Ha a harmat nem olt szomjat,
És somravaló csak som jatt,
Akkor eme verses combat
Nem más, mint egy mortal szombat.”
/M. Andrásné Vombat Valéria, harci marcipánsíp díler/

„Tizenkét Soros?!?! Tizenkét rühös ember?!?!?! EZ VESZÉLYES!!! NEM ENG.!!!” /Párhuzamos Pacal, a Türk Alapon Költő Orákulumok Nyelvemlékezete (TAKONY) c. lokális világirodalmi réteglap szemellenzője/

„Orvost! Azonnal hívjon valaki egy orvost! Költő gigásznak (f)elforrt az agyvize! Ó, Istenem, add, hogy ne kelljen meglékelni a fejét - nehogy az a főtt káposzta kárba vesszen!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas rakott- és töltöttkáposzta-szakértő/

„Felforrt agyvíz, főtt káposzta,
Fejbe bele nőtt táp, oszt’ a
Hajnali szél harmat áraszt,
Ajtó, macska karma tár azt.”
/Herman’s Hermits: Hajnali’s Harmats – reumatológiailag rontott refrénrészlet/

„Szegény pára!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Boldogok a szegény párák, mert övék a hajnal hasadása.” /Kohóló Paula, szemaforizmaelita közhelykohász/

„Harmatot nyal öreg néne,
hideg vízre sincsen pénze,
hogyha nem eleget nyalna,
holnapra tán belehalna!”
/D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája és a költészeti kihívás kieszelője/

„Ha szomjan hal öreg néne,
Hajnalra már tönkre méne.
Csodálkozzam ezen én-e?
Ne csodálkozz ezen, hé, ne! –
- Kiáltja egy hű olvasó,
Ki nem más, mint Frady Sas, ó!
Úgyhogy mehet tovább a show.
Tyű, ez a vers tök хорошо!”
/Kazánkovács Kenéz, közoktatási kizárvány kezelő/

„A katona hajnalban nem szomjas, csak úgy érzi.” /ó-dakota katonamondás/

„Mi ez a hagymázas hermatpocsolyában tapicskolás, ez a hajnali hajbókolós hajtépés?! Ki ez a rút szibarita váz arcú sehonnai bitang dömperdíler, aki újabb témákra uszítja rá ezt az amúgy is fékevesztett vándorkornyikátorként rímelgető líraleguánt?! A felbujtó D. György budapesti lakos ezáltal ugyanaz az irodalomnak, mint elefántpótlóbusz a porcelántboltnak! D. Györgynek súlyosabb a bűne, mert F. Endre már régóta nem tudja, mit cselekszik! Ne lássam anyámat álmomban posztumusz Annabálkirálynőként gyaloghintón hastáncolni, ha nem követelem üvöltve, hogy MINDKETTŐ MONNYONLE!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha a száraz Texasban hajnalban szomjas vagyok, akkor a szomjatomjaimat harmatatomokká alakítom a tekintetemmel.” /Chuck Norris/