2013. május 29., szerda

Orromból ki...

A költő és a bogara...
Orromból ki vajon mi mász,
S mért van talpán zöld kulimász?
Feketéll rajt’ kitinpáncél
S felfelé kúsz. Neki tán cél
Szemgolyómnak gömbfelszíne,
S ha rálép, az nekem kín-e?
Netán szemöldökömnek a
Bokrába tart a kis feka?
„Fülem kéne? Gyere, érd el!”
Jaj, most dobhártyámba térdel,
S elpattan bent néhány fonál,
Ahogy agyam berezonál!
Bőgök: „Ki mint vet, úgy arat!”
S szétverem e rút bogarat!

„Köszönjük költő úr, hogy végre valós problémához, az orrlyukakból előmászó bogarak kérdéséhez nyúlt szakavatott lírai kézzel! Szép szakdolgozat, nagyon erős kettes alá!” /dr. Dr. DR. Prof. Habil-Debil Orrlik Ottmár, a Bogaras Matuzsálemek Egyesülete (BME) betanított vice rektora/

„Gyilkos!!! Megölte ezt az édi-bédi ébenfekete lóbogarat! Hát van magának szíve, hogy ezt az önnön orrszőrén nevelkedett tündi-bündi házi kedvencet széttrancsírozza a saját fején?! Nekem is van egy ilyen bűbájos ízeltlábúm, de én sose bántanám, mert amellett, hogy aranyos, még az orromat is tisztíccsa!” /Orrsövényiné Velő Rózsa, jósnő és ízeltláb-masszőr/

„Egyszer próbált hajon harapni egy ilyen dög, de agyonrúgtam! Hej, mekkorát reccsent a rüsztöm és a halántékom között a kitinpáncélja! Úgy szétmállott, mint galambpotty a kabrió sofőr napszemüvegén!” /Chuck Norris, világlegenda és minden, ami hűha!/

„Feka, mi?! Egy nyálrózsaszín fehér ember kigúnyol és elpusztít egy ébenfekete lóbogarat?! Jó, hogy meg nem huhogja! Na, ez az igazi szó szerinti fajüldözés! Suttyó sápadt arcú mondjon búcsút a gyér skalpjának! Uff!” /Vendettai Winnetou, az Ipiapacs Vérbosszú kft ügyvezető igazgatója/

„Ez a vers a tiszta szeretet apoteózisa. A szeretet sokszor megbántással jár, a megbántás fájdalommal, amitől elkenődünk. A szeretet hol tragikus, hol pedig az orrokat is tisztíccsa. A kulcs az antagonisztikus, ám reverzibilis ambivalencia. Ambi Pur és Valencia – illó ollé! Latin szenvedély! Dobhártya repesztő ritmusvilág! A bogárral mint élő szimbólummal önmagát elpusztító poéta! Radikalitás! Elementaritás! Döbbenet!” /Csótányossy Csomella, bukolikus futurológus és rovarpszichológus/

„Mi vót ez? Mi az anyjukkal naponta százával csapkodjuk le ja döglegyeket, mán tiszta vérpettyes a meszelt fal, oszt’ mégse írogatjuk szakmányba’ ja verseket! Nem jól van ez így! Ha a költő úrnak minden sora mellé meg kellene kapálnia egy sor szőlőt, egy nap alatt leszokna a verselgetésről! Ehun la, tyű!” /Saroglya Pista bá’, tápéi csákknorisz és nyugalmazott kulák/

„Te jó ég! A költő megverseli, hogy bogarat tesz a fülébe, majd pépesre veri! Anyám kérdezi, mi az a zöld kulimász? Ha megmondom neki, megnézi, tényleg zöld-e, ha nem, akkor megsértődik és bőg! Ez a katarzis, maga szerencsétlen?! Költő úr, nem akarom szembe dicsérni, de magában éhen halnának az agyevő skarabeusok!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A bogarat még a tizenhatoson kívül fel kell rúgni, meg kell semmisíteni! Cserebogár? Sárga? Cserebogár!” /Jose Mourinho, edzővadállat és semispecial one/

2013. május 28., kedd

Vasárnapi bibliakör

(meghívóvers)

Bárki, kiben van szív, van agy,
Annak Isten Országa nagy
Kincs, mit megtalálni öröm,
Erről szól bibliaköröm.

Nem csak enyém, hanem tied
Is, ha lelked meg nem ijed
Jönni „veni, vidi, vici”,
S nagy örömöd nem lesz kicsi!


időpont: 2013. június 2. (vasárnap) 14:30 (fél három)
hely: Bp. XI.ker, Fegyvernek utca 59. (Török lak)

„Forrásmegjelölés nélkül plagizált a fattyú! Harapd meg, Brutus! Csibész!” /Julius Caesar/

„A vasárnapi ebéd után szuszókálni szoktam, de beszélek a nunciusommal, hogy menjen el helyettem. Majd intek neki pápát!” /Ferenc pápa/

„Kincs?! Hol?! Jövök! Egyik lábam ott, a másik már sehol!” /John Silver, a féllábú kalóz/

„Ha egy fél percbe belefér egy vers elolvasása és totális elfelejtése, akkor ott feltehetőleg nem egy korszakokon átívelő remekművel van dolgunk, hanem inkább egy retardált klapanciával, egy béka fenekét birizgáló bökverssel! Ha anyám ilyet írna, visszautaltatnám vele mind a tizenhárom havi nyugdíját a kamatokkal együtt! Inkább Frady Endre kopjon le, mint az Állam fel!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kedves barátaim! Veni még csak veni, de a vidi vici-ről eszembe jutott, hogy vasárnap idényzáró Vidi vacsi lesz Fehérvárott és én ülök a főhelyen! Távollétemben is jó erőt, egészséget kívánok a bibliakörhöz! Hajrá Vidi, hajrá magyarok!” /Orbán Viktor, Videoton drukker miniszterelnök/

„Együtt megtartjuk a bibliakört! Együtt beszélgetünk a kincsről! Együtt kétezertizennégyen! Hé, beférünk ennyien a Törökékhez?!” /Bajnai Gordon, ex-miniszterelnök/

„Valóban nem lehet kicsi a nagy öröm? Nem viszonyítás kérdése-e csupán? De ki viszonyít és mihez? Nem merném megcáfolni ama gondolatomat, mely szerint a nagy csak a kicsihez képest tűnik annak, de egyetérteni sem merek önmagammal az ellenkezőjéről. Arról már nem is beszélve, hogy esély mutatkozhat azok előtt is, akiknek határozatlan véleménye szerint a kicsi is csak a hozzá képest méretesebb nagyhoz képest tűnik kisebbnek, valójában azonban inkább átlagosnak látszó. Kemény beszéd ez!” /Török Gábor, politikai elemző/

„ Egy szív is van bennünk, meg egy agy, de csak, ha együtt megyünk.” /Szalmabáb és Bádogember/

„Bibliakör? Pfúj! Általánosságban veszélyes lehet ránk nézve, de a csavaros eszű unokám szerencsére a részletekben lakik!” /özv. Luci Franciska, az ördög öreganyja/

„Ha nem lenne központilag irányított zöld hullám, akkor csak az addigra már zöld hullám tudna odaérni egy-két évtized késéssel. De mi állunk a vártán és ezt jó tudnia, ha Ön régóta vár tán.” /Vitéz Elővárossy Winnetou, a Bibliakört Kockásító Közmindenhatóság (BKK) törzsfőnöke/

„Jövök a tüzes szekéren! Ugye nem éghető a Törökék istállója?!” /Illés, teveszőrkabátos próféta/

2013. május 27., hétfő

A híd

Ember, aki hidat tervez,
Tudja, a híd nem csak tar váz,
Funkció is van rajt’ meg út
S korlát, hogy ne esse magát
Senki le a mélybe, vagyis
Mondhatni, hogy a híd vegyes
Izé, amin mehet vasút
Zakatolva s rázva vesét,
Míg alatta csobban a víz,
S Matula bá’ nekievez
Hídpillérnek s bordalt dalol,
Majd a híddal együtt dől el.

„Aha, statikus úr, aha! Szóval a folyami ütközőerő figyelembe vétele elmaradt, ugyebár! Na, majd a cellában lesz ideje figyelmesebben átlapozgatni az idevonatkozó szabványokat és előírásokat! Két év letöltendő!” /Dr. Matula Menyhért, főbíró és egyenes ági leszármazott/

„Jaj, bíró úr, a szabványban nem szerepel az öreg kadarkamámoros Matula bá’ biztonsági és dinamikus tényezője!” /Frady Endre, költő és hidász-gigász/

„Beszólsz a nagyfateromnak, mi?! Őőő… a néhai Matula Gergely jó hírének megsértése miatt plusz tíz év kényszermunkára ítélem!” /Dr. Matula Menyhért, főbíró és egyenes ági leszármazott/

„Hukk… én a csonka… csolna… csónakba sose iszok… hukk… keveset… hukk… lálálálááááá…” /Matula bá’/

„Jaj, nagyon jól rázott az a híd! Úgy szétrázta a vesekövemet, hogy a vonat ugra-bugráló vizeldéjében csak úgy ropogott az a sok kavics a metál piszoáron! Igaz, hogy hónaljig levizeltem magam, de mégis nagy megkönnyebbülés volt!” /Húgyos Józsi, nyugdíjas bakter/

„A gyönyörű kancsal rímekkel a költő kifejezi a rá oly jellemző világlátást, amidőn sosem a magára a problémára fókuszál, hanem egyik szemével elé, a másikkal pedig mögé tekint, és ezáltal olyan komplex képet vetít elénk, amelyet még vesetükrözés közben is csak homályosan látunk. A homály azonban itt nem balladai, hanem jótékony, mert pszeudo-vakságunk miatt kénytelenek vagyunk az agyunkat használni, illetve azt, ami a nagy felrázás után még megmaradt belőle. Bátran essünk keresztül önmagunkon!” /Köd Delila, kultúrtechnológus bevezetője a Frady Endre börtönkiállítás megnyitóján/

„Szeretem a híd tar vasvázára felszerelt funkcionális kitinpáncél recsegve ropogását! Egy dőlő híd látványánál, csak két dőlő híd látványa lehet szebb! Sőt száz recsegve-ropogva dőlő hídé!” /Matuska Szilveszter, a Hídújjáépítést Ösztönzők Klubjának (HÖK) tiszteletbeli örökös elnöke/

„Ember, aki hidat tervez, az ne írjon verset, mert szemmel látható, hogy így egyikre sem tud odafigyelni! Ha legalább a dőlő híd a szavaló költőre esne, akkor lenne íz, lenne produkció, de így csak egy agg tütüvitéz evezői kavarják fel a költő agyának posványos állóvizét. Anyám szerint a Matula bá’ sosem ivott, mire odaadtam neki a Tüskevárt, úgyhogy most csendben színezgeti. Én viszont most felveszem az acélláncos homlokpántomat, bemegyek a beszélőre és lefejelem Frady Endrét! Mert megérdemli!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jaj, hát hiába ígértette meg velem az öreg Matula, hogy a regényben hallgatok a féktelen tütükéiről, csak megcsinálta a bajt! Hát ezért nincs vasúti híd a Kis-Balaton fölött!” /Fekete István, a Tüskevár írója/

2013. május 24., péntek

A jeti és a jegesmedve

Jól megrágott hegyi jeti,
Kit épp jegesmedvenyál mos,
Önmagának köszönheti,
Úgy fekszik, hogy nem is álmos.

Minek akart szegény pára
Jaknyak helyett medvefület
Zabálni ma vacsorára?!
Elvtársak, hát nem őrület?!

De-de, bizony őrület ez,
Nem álmos, de hever kint ott!
Egész világ erről netez.
Költő elvtárs, rátapintott!

„Bizony-bizony, a költő elvtárs az ő szokottnál is szokottabb érzékenységével helyesen tapintott rá, hogy a téma az utcán hever ugyan, de furcsa, ha ezt úgy teszi, hogy nem is álmos. A vers őszintén vesézi, sőt szinte már-már brutálisan belezi ki a halódó imperializmus, a döglődő monopololigarhizmus és a vele bűzhödt szimbiózisban tunyálkodó megérhetési militarizmus henye, rest, lusta, tohonya és élhetetlenül élősködő alapkarakterét. Világ proletárjai, egyetek sült jaknyakat!” /Vörös Leninné Oktogon Auróra, nehézgépkezelőnő és anarcho-kommunista agitátor/

„A néma az utcán lever, ha vak és/vagy agresszív. A múltkor is egy szó nélkül úgy leütöttek egy fehér gumibottal, amikor plakátot ragasztottam egy rendőrautó szélvédőjére, hogy azóta is a fejemen belül hordom a sapkámat.” /Lópici Gáspár, az utca hírmondója/

„Ahogy meg van írva, mikoron az ördög öreganyja mondá a főjetinek, hogy változtassa a hógolyókat jaknyakakká, válaszolá a főjeti, hogy meg van írva, hogy nem csak jaknyakkal él a jeti, hanem mindazzal, ami a jegesmedve fejéről származik. Valamit félreolvastam volna?” /a nem álmosan heverő jeti utolsó szavai/

„Ha választhatnék, akkor százszor inkább nézegetném a fületlen jegesmedve által megcsócsált jetit, vagy akár a feje gurultan nyakatlan jakot is, mint ezt az újabb sületlenséget, de hát a kritikus élete már csak ilyen. Mindenki elé hányja a szemetét és azt várja, hogy gyémánttá legyen hazudva. Hát itt nem lesz! Bár anyám bökdös, hogy csináljak valamit a tűzoltócsőként kidudorodó vörös nyaki ütőereimmel, mégis higgadtan azt mondom, hogy GANYÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kéjem szépen, a jeti a jaknyakat nem szejeti!” /Fajkasházy Tivadaj, az JTL Klub jetnogjáfus jakszakéjtője/

„A jegesmedvenyál elképesztően egészséges és hasznos, hiszen a jegesmedve e nélkül aligha tudná tökéletesen megemészteni az alig megrágott, vagy éppen egészben lenyelt UFO-kat, sarkvidéki aligátorokat és a fókaszőrrel bélelt kitinpáncélú eszkimó plakátragasztókat és fagylaltosokat. Az evolúció kezdeti szakaszában a nyállal nem rendelkező példányokban még egy félrenyelt sámli is halálos székrekedést okozott. Csoda-e, hogy kihaltak? Ha Ön jegesmedvével lepi meg ballagó gyermekét, már a boltban győződjön meg róla, hogy az állat folyat-e bő nyálat!” /Dr. Jégtömb Jatagán, Nobel-díjas nyálkutató/

„Vigyázzunk, a sátán kommunista agitátorai már a spájzban vannak! Máglyára, ki ellenszegül, minden dzsessz énekest! Osszunk jaklevest a barlangproli jetiknek!” /Don Camillo, klerikális reaktor/

„Millió, millió, millió róka száll…” /Alla Pugacsova, szovjet énekesnő egy romlott jakleves után/

2013. május 23., csütörtök

Japán pincsi

Keresem a japán pincsit,
Ami itt volt, de már nincs itt,
Úgyhogy máshol kell, hogy legyen.
Talán éppen Ferihegyen
Üldögél egy fapadoson
S rút stewardess mögé oson,
Leüti és meg is eszi?
Vagy esetleg Karancskeszi
Erdejében a kis cseles
Elejtendő medvére les?
Neten trollkodik-e netán,
Vagy épp felrobbant egy metán
Gázzal teli tigriscsirkét
S benyomásairól ír két
Blogbejegyzést finnugorul,
Amitől az agyam borul?
És, ha pont most NASA-t hackkel?!
Asszem, mindenképpen meg kell
Keresnem őt bármi módon
Kelta várkastélyok ódon
Műtőjében, hátha beteg
S körbeveszi ősrengeteg,
Hol sípolgat főpán, alpán…
(sikoly)
Jaj, itt van a cipőm talpán!!!

„Áááááá!!! Rátaposott!!! Megölte!!! Ááááááá!!!! Gyilkos!!! Vendettaaaa!!!!!! Szeppukúúú!!! Áááááá!!!!” /Ebura Fakóné Kutyimura Kicsire, ebszociológus és japán bonsai kutya tenyésztő/

„A NASA honlapját nem lehet meghackkelni, mert a tűzfalunkat az ükükükdéddéddédnagynagynagyapám féltestvérének lángpallosos biztonsági kerubjai védik.” /Názaréti Józsua, a NASA galileai származású biztonsági főnöke/

„Káráncskeszibe nincs is vádóllat, csák Tárjónba háráp á kácsá, és háthátván á vájáskálócs!” /Mádór Ándrós, mágyártánór és vádkácsávádósz/

„A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér alkalmazottai esztétikailag kifogástalanok és még szükséghelyzetben sem esznek nyers utast orvul. A repülőtér jó hírnevének megsértése miatt a költőt bepereljük és követeljük azonnali megsütését és fapados járataink menüjébe történő bekeverését!” /Dr. Erport Aranka, repülőtéri sajtószóvivő és amatőr kannibál/

„Az állatvédők megnyugtatására közlöm, hogy bár a gyógyszervegyészeti laboratóriumunkban valóban sikerült tigriscsirkét kitenyészteni, de a felpumpálásukhoz sosem tiszta metángázt használunk, mert az robbanásveszélyes lenne. Mivel épp puffadás elleni gyógyszerrel kísérletezünk, a felfújáshoz közönséges bélgázt alkalmazunk, mert az legfeljebb tíz százaléknyi metánt tartalmaz. Pfff – phhh - pfff – phhh…” /DR. Prof. Habil. Darth Win, evolúcionárius sith lovag/

„A reménytelen kutatás a céltalan lét parabolája. A csírájában elfojtott reményeket a bakancstalpon már kezdettől fogva szétkenődött öleb szimbolizálja. A véres-tocsmákos talajon bizonytalanul lépkedő költő az elidegenedett társadalom felfeslő szövetei között tétován botorkáló alsenkik velőtrázó archetípusa. Az utolsó sorokban előtörő páni félelem katarziscseppekké facsarja a nyájas olvasó szívbemarkolt agyát.” /Madár Andrásné Záptojássy Szimbolika, magyartanár és vadkacsatollpárnakészítőnő/

„A nyálas celebeket reprezentáló pincsik talpalávalóvá válása miatt majdnem tetszik a vers... két sora! Az első és az utolsó: ’Keresem a japán pincsit. Jaj, itt van a cipőm talpán!!!’ Kész! A többi szemét, a többi dagály! Ragályos dagály! Tejed, mint a ’Küldd tovább tíz ellenségednek, vagy különben nem lesz jó neked, ahogy lapra szerellek!’ típusú kör-email! Anyám ugyan megkönnyezte, de hát ő a pucolt hagymát is megkönnyezi, ám egy kultúrember ettől még nem ír róla verset! Hagyma? Hagyj ma! Höhö, ez olyan gyenge rímpár, hogy még a szenilis Chuck Norris apó sem engedné meg magának!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Beszósz?! Ugacc?! Hát csak rájad nézek a szkájpon keresztül és szétesel, mint a Tomésdzserri! Az apró darabjaid összesöpréséből keletkezett Puzsér puzzlét meg csákknoriszfordultammal berúgom a Sóderklubb ablakán, oszt’ szórakozhatnak a srácok!” /Chuck Norris, az összes fekvőtámasz lenyomója és a horizontig oda-vissza futás örökös világegyetem bajnoka/

2013. május 22., szerda

Vadászles

- Lesállás! – hörögte a lelátó népe, amikor Vadász II. kapásból a léc alá vágta Taplonczy Pocak parádés indítását. A kapu összeomlott a bődült lövés erejétől, a partjelző magasra emelt zászlaját pedig vadul lengette a hetvenezer néző sóhaja.

- Nem voltam lesen, csak túl gyors vagyok, és mindig átlépem a hangsebességet! Nem hallották a hangrobbanást?! – ordította Vadász II. és dühében a földhöz vágta a játékvezetőt. A gyepen mély lyuk keletkezett, amiből csak egy piros lapot tartó kézfej állt ki.
- Hagyjatok békén! – kérte a játékvezető védelmére siető partjelzőket és a feje felett megpörgetve áthajította őket egy másik dimenzióba, majd vállat vonva lekocogott a pályáról. Hangrobbanás hallatszott és Vadász II. egy szempillantás alatt eltűnt az öltözőben. Ekkor ugrott elé a Vadász II. lesben álló Trendy Shayna amerikai filmproducer és kis göcsört sztárocskája, Bruce Lee.
- Hagyd a fenébe ezt a nevetséges foci cirkuszt! Gyere inkább Hollywoodba filmsztárnak! – mondta a producer és meglengetett egy köteg ezerdollárost.
- Épp verekedőpartnert keresek. – szólalt meg Bruce Lee is.
- Te kis görcs, te tudsz magyarul? – csodálkozott rá Vadász II. a pattogó ugrabugrára.
- Én is magyar vagyok! Bruszlai Jenőként láttam meg a napvilágot Balmazújváros kínai negyedében. Neked is fel kéne venned valami jó művésznevet! – pattogott tovább. Vadász II. ötvenet dekázott vele, majd az öltözőablakon át kibombázta az utcára.
- Ejha! – jegyezte meg Trendy Shayna – Ugrott az egyik főhős!
- A bátyám sajnos már óriásplakátként virít a szemben lévő tűzfalon, de helyette akár én is lehetnék az a Bruce Lee, nem? – pattogott be az ablakon Bruszlai Géza.
- Remek! Egy gonddal kevesebb! – csapta össze a tenyerét Trendy Shayna – Már csak Vadász II. barátunknak kellene valami remek művésznév!
- Vadász III.? – kérdezte Vadász II.
- Marha! – röhögött fel az új Bruce Lee, de Vadász II. gyors pofonja nyomán végül a legfiatalabb Bruszlai testvér, a Lajos kapta meg a szerepet.
- Mi lenne, ha Nuck Chorris lennék? – kérdezte Vadász II. rövid töprengés után.
- Mi lenne, ha nem? – sóhajtott fel Trendy Shayna.
- Hanem? – kérdezte a sarokban meghúzódó sokadik Bruce Lee félénken.
- Chuck Norris! – kiáltotta elégedetten az amerikai filmproducer.
- Szuper! Mától én vagyok Chuck Norris! – köpött a földre Vadász II., majd elégedetten kis galacsinná gyúrta a stadiont és hozzávágta a világűrhöz.
Hát így keletkezett a legelső fekete lyuk.

2013. május 21., kedd

Napfény keringő

Nyoma sincs a fagyos Bering-
-szoros partján pálmaháznak,
S legfelül bár napfény kering,
Csóró csukcsok mindig fáznak:

„Ellepett már minket a hó
S szügyig fagytunk, úgyhogy az a
Szitu: Te Nap, ne légy tahó!
Adj több hőt, vagy húzzál haza!”

Stupid a Nap, meg is retten,
Fenyegetésnek enged, és
Amit érünk mind itt tetten,
A globális melegedés.


„Köszönjük a költő úrnak, hogy végre érthetően elmagyarázta azt a tudományos rejtélyt, hogy mi okozza a globális felmelegedést! Ígérjük, hogy megemlítjük az érdemeit a királynőnek és könnyen lehet, hogy Önt hamarosan Sir Fradyként fogja tisztelni a brit birodalom.” /brit tudósok/

„Ne hazudozzon itt költő elvtárs! Mi abban lennénk érdekeltek, hogy teljesen befagyjon végre az a nyavalyás Bering-szoros, mert akkor úgy átkorcsolyáznánk Alaszkába, mint a huzat!  Alaszka már Nyugat?” /Szása Csukcsin, csóró csukcs/

„Ebbe a debil Amerikába már tényleg csak ezek a csukcs menekültek hiányoznának! Még jó, hogy van ez a globális felmelegedés, különben lángszóróval kéne olvasztani a jeget, hogy át ne özönöljenek!” /George Toplák, magyar származású alaszkai eszkimó/

„Ha ez vers, akkor én ózonlyuk vagyok! Bárcsak annyi UV sugár zúdulna rajtam keresztül Frady Endrére, hogy felforrna, mint a Dózsa György! Nem, mama, nem a Rózsa Gyuri! Nem mama, nem minden paraszt celeb, de minden celeb paraszt!  Nem mama, nem őrültem meg, hogy egy szál semmiben ordibálok fejen állva a hűtőszekrény tetején! Igen mama, megint a Frady Endre hozott ki a sodromból! Igen mama, áááááááá!!!!!!!!!!!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hideg-meleg? Globális-lokális? Nap-Hold? Bering-Kiring? Hő-hó? Hű-ha? Remélem, van középút, különben... különben? Különben van, aki dühbe jön? Vagy megy? Nagy kérdések ezek... S a válaszok? Valahol biztosan ott vannak? Ott? Vagy inkább itt? Vannak? De mit jelent vanni? És mit nem? Húha!” /Török Gábor, politikai elemző/

„Rímek? Pfúj! Ritmus? Nyál! Kötött szótagszám? Hányinger! Halál a szabatos lírára! Abcúg Frady! Éljen a szabadvers!” /Dögléczi Tufa, kortárs költő és köztéri kutyagumidíler/

„Nem vagyok stupid, csak sajnálom a szerencsétlen csukcsokat! Az ózonlyukról pedig nem én tehetek, hanem az elmúttnyóccév! Mindenki monnyonle!” /Nap, közepes méretű csillag/

„Szeretem a csukcsokat! Meg a pingvineket és a fókákat!” /Iceball, falánk jegesmedve/

„Ha nem hagytam volna ott idejekorán ezt a nyafogós bandát, sosem lett volna részem abban az élményben, hogy kettéfejelhettem azt a gagyi Teatonicot! Mi, hogy Titanic? Mindegy, az előbbinek legalább volt valami értelme!” /Jajdehideg Jenő, jéghegy/

„Most örülök igazán, hogy már meghaltam, mert, ha élnék, mindent összehánynék, ha ilyen nagy sebességgel kellene forognom a síromban!” /Ady Endre/