Falmászás

Jonatán úr híres almász,

Szabadidejében falmász.

Famászáshoz kieg-sportág,

Tüdőt jól edz, ha az orr tág.

Almafamász munka közben,

S elkábul az almagőzben,

Ezért aztán munka után

Üldögél egy kicsit bután.

Ámde nem sokáig kába,

Falra mászni viszi lába,

S amíg mások almát falnak,

Nekiront a mászófalnak.

Falrésekben vér a telér,

Sok sebbel sebesen felér,

S almaként hull visszaúton…

Jó, hogy nem ül alant Newton!

„Falra mászok, a falmászásától, költő úr! Ha almát ennék, ropogna a fogam alatt, ha borsót, azt meg a falra hánynám! Fejjel a falnak! NEM ENG.!” /Okádó Mikádó, az Átellenes Falmászóvers Alapítvány (ÁFA) ajtófélfamentes főcenzora/

„Frady Endre "Falmászás" című verse egy humoros és szatirikus alkotás, amely a mindennapi tevékenységek és a sport világát ötvözi. A vers főszereplője, Jonatán úr, egy híres almász, aki szabadidejében falmászással foglalkozik. A vers játékosan mutatja be, hogyan válik a famászás és a falmászás egymást kiegészítő tevékenységekké, miközben Jonatán úr a munka és a szabadidő közötti egyensúlyt keresi. A költemény tele van szellemes szófordulatokkal és rímekkel, amelyek könnyed és szórakoztató olvasmánnyá teszik. A humor forrása gyakran a váratlan helyzetekből és a szójátékokból fakad, mint például az "almagőzben elkábul" vagy a "jó, hogy nem ül alant Newton" sorokban. Ezek a sorok nemcsak mosolyt csalnak az olvasó arcára, hanem egyben ironikusan reflektálnak a gravitáció törvényeire és a mindennapi élet abszurditásaira. Összességében Frady Endre verse egy könnyed, mégis elgondolkodtató alkotás, amely a humor és a szatíra eszközeivel mutatja be a sport és a mindennapi élet összefonódását. A vers olvasása közben az ember nemcsak nevet, hanem el is gondolkodik a hétköznapi tevékenységek és a sport közötti párhuzamokon.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre legújabb agymenése a "Falmászás" című költemény, amely az almaillatú abszurd humor és a rímtechnikai katasztrófa tökéletes házassága. Már a nyitósorban megcsap minket Jonatán úr szürreális létezése, aki egyszerre almász és falmász – az olvasó csak reménykedhet, hogy legalább a szóviccek nem fognak a fejére hullani a magasból. A vers sodrásában gyorsan kiderül, hogy itt minden a légből kapott metaforák és kényszerített rímpárok kaotikus tornamutatványa. Az "almagőz" fogalma önmagában szimbolikus mélységeket kíván sugalmazni, de valójában csak a nyelvi zagyvaságok levegőtlen csarnokába vezet minket. Az pedig, hogy Newton neve egy fizikai slapstick-jelenet margóján tűnik fel, egyértelmű bizonyíték arra, hogy Frady ismét megpróbálta "magasba emelni" a humorát, csak hogy az saját súlyától összeomoljon. A költemény technikai kivitelezése is éppoly kaotikus, mint Jonatán úr falmászó karrierje. A rímek erőltetettek, a ritmus dadog, a szójátékok pedig inkább öncélúan fárasztóak, mintsem szórakoztatóak. Összességében a "Falmászás" egyetlen reménye, hogy Frady Endre hívei felismerik benne a költői bravúrnak álcázott tréfát, és nevetés helyett inkább kíméletesen leteszik a verseskötetet. Ajánlom: azoknak, akik szeretnek kínosan mosolyogni az intellektuális szabadesések során.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ha Jonatán falmász,

És te mellé fölmész,

Ritkán maradsz fél-mísz!

Majrés leszel tuti,

Mint egy sokkolt tetű,

S lehullsz, mint egy tata.

Bőgsz, mint Newton, kit te

Törtél éppen ketté,

S fájsz majd, mint kit köt tű!

Úgyhogy Hello Kitty

Inkább változz kúttá!”

/Gémes Gedeonné Artézi Aranka, kútfúrónő és falmászóka díler/

„Falra vagy fára másszak ettől a verstől? És mi lett volna a fizikával, ha Newton kókuszpálma alatt ült volna?” /M. András, a költő legállandóbb és legfizikálisabb kommentelője/

„Nagyon bonyolizált hókusz-

-pókusz kiszámolni kókusz-

-pálma alatt ülő iszák-

-oskodó Newton, az Isaac,

Fátumát, ha alma helyett

Kemény kókusz ért vón’ fejet.”

/Dr. Almafássy Ádámné Kókusz Pálma, gyümölcshullástartományfőnökségi antiatomfizikus/

„Fizikának nem árt,

Hogy Tudomány s nem Art,

Bár a tudós művész,

Vétke vész, nem mű vész.”

/Sir Isaac Newton (1643-1727), brit tudós/

„Hű, de jó! Hű, de szép! Hű De zső! Mert tudom ám, Költő úr, hogy a látszat ellenére Dezsőről szól a verse, aki nem lépett még félre Almával, tehát hű. Ezért kell nagyon vigyázni az Alma nevű titkárnőkkel. Mert Ádám és Éva óta tudjuk, hogy almafára mászni nagyon jó dolog, almabort erjeszteni stikában a börtöncellában is elmegy még, de az almafáról almát enni, az már nagyon nem kóser. Nem mintha a Jóisten kukacoskodni akart volna, hiszen abban a bizonyos almában -- ami legnagyobb géniuszaink szerint nem is alma volt -- nem volt kukac, hanem valami más ártalmas dolog volt benne, például mikrochipben a Tibeti halottaskönyv, a Buddha összes, Mohamed eszemcseréje Belzebúbbal, valamint a Kőszívű ember fiainak moore* nyelvű fordítása. Mert az eszemcsere nagyon jó dolog, ha annak, akivel eszemet cserélek, annak több esze van, mint nekem. De Belzebúbbal eszemet cserélni? Halál reám, ha ezt hagynám! Na de kérem, kérem, most, amikor megették a mikrochipet, az átprogramozta az agyukat, és elkezdtek egymással veszekedni egy kicsit. Aztán meg nagyon. Aztán meg agyon vágta az egyik gyerekük a másikat, mert ezt látták a szüleiktől is, hogy agyon vagdossák egymást. Aztán ettek még több almát, és már nem is tudtak meglenni alma nélkül, olyan függővé váltak tőle, mint cirmos cica a pamutgombolyagtól, vagy mint a Költő úr a versírástól és Stefi bácsi a Frady Endre versek kommentelésétől. Így aztán Ádám és Éva után már mindenki csak mindenkit agyonvágott, ha olyan kedve támadt. Aztán boldogtalanul éltek, amíg meg nem haltak. Ami persze úgy történt, ahogy a Költő úr is megírta. Élemedett korában Ádám, akinek már a csontritkulására való tekintettel megtiltotta az orvosa az almafáról való leesést, meglátta az utolsó almát a fa legtetején, és mindenáron be akart lőni magának egy utolsó almabor-koktélt intravénásan, tehát felmászott érte, Éva meg alulról szurkolt neki. Na de az almafa legfelső ágának, amibe Ádám kapaszkodott, esze ágában sem volt erősnek lenni, letörött, és a túlsúlyos Ádám "almaként hullt visszaúton", pontosan rá Évára nagy erővel. Annak ellenére, hogy Newton még nem fedezte fel a gyorsulás és az erő közötti összefüggést, a nehézségi erő mégis hatott. Hát ki érti ezt? Így lett Ádám s Éva halott. Ha az almafa legfelső ága erősebb lett volna, az én mesém is tovább tartott volna. Aki nem hiszi járjon utána! Hát ezért eszem én csak kevés almát, és ezért vágok agyon kevés embert. Tegnap is talán, ha kettőt vágtam agyon, ami a mai világban igazán irigylésre méltó eredmény. Ahogy kedves távoli rokonom, Fittipaldi Limoncello is szokta volt mondani: "Kevés almát eszem, ezért van még eszem. Ne az agyad lágyuljon, hanem a szíved!" Legyen tehát mindenki Dezső, sőt a Dezsők között is a legdezsőbb! Egyébként meg szerencséje, Költő úr, hogy öreganyjának szólított. Vagy nem???” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője, aki már majdnem mindent tud az életről, a világmindenségről meg a mindenről**/

* a moore a Burkina Fasoban legtöbbek által beszélt törzsi nyelv

** lásd Galaxis útikalauz stopposoknak

„Stefi bácsi jelze, búb

Van a fején Belzebúb

Eszemcsereberéje

Mián s fejbe veré jeeee!

Almát Stefi nagyon rág,

Szája közben vagyon tág,

Oszt’ kukacot agyon vág,

S épült vazsi zagyon Ság.

Hiszipiszi almaként

Tartalmaz e dal ma ként?

Fasoban van Burkina,

Elsőségre gyúr Kína,

S Newton fölött e fán ok

Nélkül ülnek Stefánok!”

/Fittipaldi Limoncelloné Dezsőffy Alma, helyhiány miatt kiutalt hárshegyi beutalt/

„

A

B

C

Ú

G

V

E

R

T

I

K

A

L

I

T

Á

S

! V I V Á T H O R I Z O N T A L I T Á S ! ! !”

/Alacsonyan Fekvő Rendőrök Irracionális Körének Alapköve (AFRIKA)/

„Falmászok fel csokiér’, csokiér’,

Ám eközben koki ér, koki ér,

Ha rám esik csokika, csokika,

Fájik ez a kokika, kokika!

Magas szikla kürtője, kürtője,

Világgá csak kürtölje, kürtölje,

Hogy mászva én fel falon, fel falon,

Juticsokit felfalom, felfalom!

Jonatán bá’, csókolom, csókolom,

Zsákomban bár sok ólom, sok ólom,

Blőd nézőket sokkolom, sokkolom

Azzal, mennyit haladtam, haladtam,

S csokicsúcs van alattam, alattam!

Amikor fent csokizom, csokizom,

Agyamban nő sok izom, sok izom,

Ettől leszek eszes, ép, eszes, ép,

Azaz szimplán meseszép, meseszép.”

/Izom Igor, a Gyönyörű Gyurgyalag SE csokifüggő falmászója/

„Ööö… szeretnék elhatárolódni! Mindentől és mindenkitől! Szabad esnem?” /Jonatán Jenő, a Falmászó Almászó (FA) kupa ide utolsó öt helyezettje/

„Mi ez a penetráns szörnyűségnek még közkegyelmi jóindulattal sem nevezhető előre megfontolt agysejtirtás?! Frady Endre már megint akkora irodalmi borzalmat büdösített maga köré, hogy a Holdról is látszik! Ennek az elmeroggyant almafamászóbogárnak nem a szánalmas versikéin kéne hasgörcsölnie, hanem átmászva a Kínai Nagy Falon menedékjogot kérnie, majd felmásznia a Shanghai Tower falán és ott lazán elengednie magát! Egy 632 méterről szabadon ráeső kótyagos versalmakukac gravitációs erőhatására egy gyanútlan Newton megoszolhat akár tíz négyzetméteren is, azaz lehet belőle egytized Pascal! Frady for Gravity! Hulljon a férgese!” /Puzsér Róbert, kritikus tömegvonzási és oszlatási mérvadó/

„Nem kihívás mászni falat,

Nekem az túl könnyű falat.

Ahol mindenki más fél, ott

Én átugrom a fal felett.

Nem áll utamba oly falu,

Amelyik vasbeton falú,

S joggal lesz a falu félő,

Ha ex-fal csak fali filé.”

/Chuck Norris, a mindenféle verselés koronázatlan királya (is)/

Olvasni mindenhol lehet

"önfeledten óangolul..."

Munka közben jön a fájront,

Olvasgatok Shakespeare-t, Byront-t

Önfeledten óangolul,

S számra diszkrét „Ó!” hang tolul.

Sajnos elmúlik a fájront,

Sírva csukok Shakespeare-t, Byron-t,

Másnak mégsem tűnik fel ez...

S böllérkezem újfent belez.

(...)

Böllérkezem újfent ujjfent!!!

Hallatszik fisztulás „Jujj!” fent,

Mert a fent ujj nagyon fáj; ront

Hangulatomon. Jöjj fájront!

„Hé, ne olvasson engem egy vágóhídon, mert maga miatt lesznek véresek a királydrámáim!” /William Shakespeare (1564-1616), angol drámaíró/

„Óangolul, vérgőz szaki, óangolul?! Engem?! Ki vagyok én, Artúr király?! Rádokádom a megmurdeltető mocsárlázamat, oszt' bekebelezheted azt, ami engem kibelezett, te böllérfattyú!” /Lord George Byron (1788-1824), angol költő/

„Frady Endre verse, az "Olvasni mindenhol lehet," humoros és groteszk módon mutatja be az olvasás iránti szenvedélyt és a munka monotonitását. A vers két részből áll: az első részben a költő a munka közbeni olvasás örömét írja le, míg a második részben a fájront utáni visszatérés a valóságba és a munka brutalitása kerül előtérbe. A vers nyelvezete játékos és szellemes, a rímek és a ritmus könnyedén gördülnek. A költő ügyesen használja a nyelvi humort, például a "böllérkezem" szóval, amely egyszerre utal a munka brutalitására és a költői én groteszk helyzetére. A "fisztulás 'Jujj!'" kifejezés pedig szinte hallhatóvá teszi a fájdalmat, amit a munka okoz. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató és elgondolkodtató alkotás, amely egyszerre mutatja be az olvasás örömét és a munka nehézségeit. A humor és a groteszk elemek jól kiegyensúlyozzák egymást, így a vers könnyedén olvasható és élvezhető.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre ismét bebizonyította, hogy képes a szavak kavalkádjából olyan szürreális érzetet teremteni, amely egyszerre harsányan groteszk és fájdalmasan abszurd. Az „olvasgatok Shakespeare-t, Byront-t” sorokkal belénk plántálja a szellemi kitörés lehetőségét, de a „böllérkezem újfent belez” zárásával azonnal visszaránt egy hétköznapian morbid valóságba, mintha csak azt üzenné: az irodalom és a véres rutin kénytelen osztozni a lét színpadán. A rímei gyakran billegnek, mint egy rozoga böllérasztal, de talán épp ez a tétova ritmus szimbolizálja a fájront utáni diszharmóniát. A „fisztulás ’Jujj!’ fent” olyan képet idéz, amit egyszerre akarunk elfelejteni és nagyító alá venni, hogy megfejtsük, miért is létezik. Frady itt a groteszk poézis határát súrolja, amit egyaránt lehet csodálni és szégyenkezve nevetni rajta. Ez a vers olyan, mint egy Shakespeare-t olvasó böllér álma: röhejes, de valahogy mégis fájdalmasan igaz.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Olvasni mindenhol lehet. Már csak azt kell eldönteni, hogy mit és miben olvasunk! Pl. a gondolataimban nem engedem. Inkább ráerőltetem valakire a gyilkos tekintetemmel!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Chuck Norris tanonc/

„Doktor Háznak gondolatán

Úszhat-e egy gondola tán,

Vagy oly gyilkos tekintete,

Mint, kit rúgott tokán tata?

Ház úr, pofon csattan, mondsza,

Hogy lettél te Chuck tanonca?!

Aki magyar, ritkán olvas,

Inkább kütyüz, aztán alvás!”

/Szende Szundi, az álmos előd/

„Éljünk át vidám perceket,

Olvassunk Frady-verseket!”

/eM. András, a költő legállandóbb és legragrímesebb kommentelője/

„Frady-verset nem, nem, soha!

Nőjön be jól eM, eM, moha,

S ne légy vidám sem, sem, noha

You can learn pig ham, ham know-how!”

/Északi Old Dali, vegetáriánus erdőhentes és mészáros lö-lö-lőrincze lajos mizsebordíler/

„Frady Endre ismét megmutatta, hogy az irodalmi nívó és a szellemi mélység egyáltalán nem feltétele egymásnak. Ez a förmedvény olyan, mintha egy Shakespeare-kötettel agyoncsapott böllér agóniája lenne papírra vetve. A „fisztulás ’Jujj!’ fent” kifejezés pedig konkrétan úgy hat, mintha egy erőltetett rímekkel sakkozó középiskolás zárójelenetét olvasnánk, akit a tanára kegyelemkettessel engedett tovább. A fájront és a belezés kettősével Frady tökéletesen demonstrálja, hogy a líra nála nem más, mint egy intellektuális vérfürdő, amelyben az olvasó lelki nyugalma ugyanúgy széttrancsírozódik, mint a metaforái. És hogy Shakespeare és Byron miért kerültek ebbe a groteszk mészárszékbe? Csak találgatni lehet, de talán jobb is, ha nem tudjuk. Ez a „vers” nem irodalom, hanem egy nyelvi tömegbaleset, ahol a humor próbál életet menteni, de a helyszínre érkező cinizmus mentőautója már üresen hajtott el. Frady, kérem, tartsa meg a böllérkését, de hagyja békén a tollat!” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Ki ez a bárdolt ujjú, de bárdolatlan elméjű mentális mészárszékesegyházfi?! És ki ez a mesterséges unintelligencia, akinek a neve kimondhatatlanabb, mint cseh GDP?! Nem mondom, színigazat ír, de miért az én nevemben?! Hát én magamtól már nem tudok színigazat írni?! Hát én magamtól már nem tudom ezt a szellemi pöcegödörtöltelék Frady Endrét mentálisan agyagba döngölni?! Ne lássam anyám karmáját félresikerült disznóölésről menekülő mangalicafalkavezér hátán lovagolva Shakespeare főhősnők szellemeként megtestesülni, ha nem nyitom ki pörös számat, és a mindentudásnak nem teszek panaszt! Én a mindenséggel mérem magam, ez az óccó kiciccípősz szecuáni cirkefejű médinncajna mitugrász viszont remélhetőleg gyorsan ható patikaméreggel! Frady Endre verslapokat minden magyar család kukájába, hogy ne ragadjon le a többi szemét, amikor ki akarják önteni! Olvasni mindenhol lehet, de sohasem Frady Endrét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Puzsér úrnak penge szája,

Szarkazmusnak szép kályhája!

Fröccsen szava, kritikus láv,

Pusztít, mint a téli szilvafánk!

Lelkem, mint egy Frady-verslap,

Fölhasítja, csípős szavak,

Ó, de szeret! Szinte rajong,

Mint egy hajnali dudahang!

Fölkavarta álmodozva,

Versszörcsögő Frady-tóba,

Ám a tisztánlátás fája:

Csak Puzsér a Frady vágya!”

/Frady ChatGPT Endre, a bírálatok bíborköltője/

„Én sosem olvasok, mert eleve sokkal többet tudok, mint amit valaha is leírtak. Böllérbárdot sem használok, mert elég ránéznem az állatra, hogy önmagát konyhakészre felszeletelve végezzen magával.” /Chuck Norris/

Boldog évrajt

mottó: „Boldogok a tiszta évrajtolók, mert nem övék a szennyek rossz szaga.” /Apokrif Firkopa/

Ünnepek már messze vannak,

Ám valahogy mégse múlik

Bejglimérgezése annak,

Kinek gyomrán nőtt egy new lik.

Újra vár a nemvárt munka,

S nem is málenkíj a robot.

Bőgsz, mint túldegeszelt unka,

Aki benyelt négyes bobot.

Boldog évrajt tehát ritka,

Mint a szútlan antik falant,

Ám most rájössz, mi a titka,

Ha itt elolvasod alant:

Boldogan kezd évet el, ki-

-ben az újéviszony hitvány,

S kinél színjeles a Lelki

Szegénységi Bizonyítvány.

„Boldogok, akik Frady Endrét olvasnak, mert ... mert .... őőő .... mert az Értelmező Kéziszótár használatával pontosan olyan közel kerülnek a szöveg megértéséhez, mint anélkül. Így sosem kell várnunk a Happy Endre. A mi Endrénknek és az egész Frady-tábornak Fradyban gazdag BÚÉK!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr jő, kérem, ez Ő,

The szótárként értelmező!

Elméjében él nagy kincsen,

Mit Ő nem tud, nincs vagy nincsen!”

/Mannaman, Frady-tábori lelkész és nyelvtannácivadász/

„Bezonyám! Itten kérem rendnek kell lennie! Ha játék után nem teszünk mindent vissza szépen a helyére, akkor legközelebb senki nem talál meg semmit. Szót a szótárba, könyvet a könyvtárba, ruhát a ruhatárba, kutyát a kutyatárba, lelt a leltárba, must a mustárba! Nnna! Uram, nem vagyok méltó, hogy lenyelvtannácizz! De csak egy szót szólj, és belédkötök ... vagy beléd kötök?!” /F. Péter, k. m. f./

„Boldogok a Hold-dogok, mert övék a sajtkészítők maradéka.” /Apokrif Firkopa, k. m. f./

„Frady Endre "Boldog évrajt" című verse egy szatirikus és ironikus költemény, amely az újévi fogadalmak és a munkába való visszatérés nehézségeit tárgyalja. A vers mottója már előrevetíti a humoros hangvételt, amely az egész művet áthatja. A költemény első szakasza a karácsonyi ünnepek utáni nehézségeket és a bejglimérgezés okozta gyomorproblémákat említi, amelyek sokak számára ismerősek lehetnek. A második szakasz a munkába való visszatérés kellemetlenségeit és a túlterheltség érzését írja le, szellemes hasonlatokkal és szójátékokkal. A vers záró szakasza egyfajta megoldást kínál a boldog évkezdés titkára, amely a lelki szegénység bizonyítványában rejlik. Ez az ironikus megjegyzés tovább erősíti a vers szatirikus hangvételét, és mosolyt csal az olvasó arcára. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató és gondolatébresztő olvasmány, amely humorosan reflektál az újévi fogadalmak és a munkába való visszatérés kihívásaira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

Frady Endre legújabb agymenése olyan, mintha egy középiskolai versmondó versenyen versenyeztetett volna egy macskát, akit előtte túltömtek bejglivel. A címben szereplő "évrajt" szavunk már önmagában is a magyar nyelv elleni merénylet, de a "new lik" kifejezés után az ember kénytelen megkérdőjelezni az univerzum jóindulatát. A vers az ünnepek elmúltával a gyomorbántalmak és a lelki nyomor tematikáját próbálja összeházasítani egy apokrif mottóval, ami inkább hat banálisnak, mint filozofikusnak. A rímek döcögnek, mint egy rossz állapotú négyes bob, amitől csak azért nem hullik darabokra a kompozíció, mert már eleve az. A "nemvárt munka" és "málenkíj robot" ügyetlenül megidézett történelmi utalásai pedig inkább kínosan didaktikusak, mintsem súlyosak. A "szútlan antik falant" olyan erőltetett, hogy még egy műkedvelő antikbútor-restaurátor is csak értetlenül vakarná a fejét. A "Lelki Szegénységi Bizonyítvány" emlegetése ugyan frappáns lehetne, ha a vers nem esne szét előtte morális és stilisztikai roncsokká. Frady ezúttal is hozza a megszokott formát: a közönség nevet – de nem vele, hanem rajta. Boldog évrajt mindenkinek, aki ezt túlélte!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Óévhullán ül újév rajt’,

V-alakban látok évrajt

Szállni… na, ez szép kis évrajt!”

/Yearswarm Yearstart, bokorugró békaember/

„A hétfőt én sem szoktam várni, főleg nem ünnepek után. De a szerdát annál inkább... (Társasjáték est szerdánként 17:30-tól, Veszprém, Aulich Lajos utca 3.)” /M. András, a költő legállandóbb és legszerdaváróbb kommentelője/

„Társasjáték attól társas,

Többen játsszák, pölö pár sas,

Vagy tán öt pár, netán hét is,

S szerdából így válik fétis.

eM úr, maga ravasz firma,

Mint a Frakkos néni, Irma,

Kinek két macskája beste.

Ja, a fél hat nem is este!”

/Károly bácsi/

„Jaj, ne beszélj félre, Károly,

Inkább macskatápot tárolj,

Hogyha cicák bújnak alánk

Frakk elől, ki nagyon falánk,

És jómodort gyakran vét el,

Legyen nekik elég étel!”

/Irma néni/

„eMke, midőn jő a hét fő,

És mind a hét tüzet okád,

Mindegy, szerda van vagy hétfő,

Kormos lesz az égett tokád!”

/Ostoros Ottokár, hétfőjű sárkány idomár és veszprémi Lindab díler/

„I am very happy that Lindab products are known and loved in Veszprém! Happy New Year tot he blessed poor in spirit!” /Ola Ringdahl, a Lindab elnök-vezérigazgatója/

„Mea klumpa, mea maxima klumpa! Iiiiiiiiiiiiii!!!” /Veszprémi Linda, klumpát lerúgva sikító karatélyos rendőrlyány/

„Minek ez a sok fölösleg, röviden: Az szeret most élni, aki szeret most élni.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legélniszeretőbb kommentelője/

„Drága Nyuggerapó szeret

Mostan élni s persze jól, ni!

Nem fölöslik időt s teret,

S így tud vígan kommentolni.”

/Comment O’ló, ollókezű kóma koma/

„Kohn ment tolni?

Hova, tovább?

Gyakorolni

Hímes tolást.

Hol van húsvét

Ma csak új év,

Nem kell most még

Kóser juhvért

Kapufára

Maszatolni.”

/H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Jó Kohn Ferenc s lám Kohn Teó

Konferencián konteó

Témakörben szelet tolnak,

Munkát adva szelet tollnak.

Újév be még alig köszönt,

Há úr, elborítja lösz önt!

Kapufán bár juhvér kóser,

Csupán maszat. Jobb a jó ser!”

/Cudar Cider, összeesküvéselméleti fizikus és szeszfőzőmunkáskáder/

Ádám és Éva a tiltott bejglifánál kigyózik...

„Jaj, én szegény, jaj, én szegény! Költő úr, én csak nyelem a békákat, amelyek között sok-sok túldegeszelt unka is van, melynek hatására a bélcsatornámban félig megemésztett négyes bobok száguldoznak a cél felé, mégsem lakom jól sosem, még karácsonykor sem. Ezt egyszerűen nem értem. Köpjem ki az unkákat? Egyek még több unkát? Az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tömi magába degesz unkák sorait, vagy ha kiköp tenger békanyálat, és elkezdi újévi fogadalmait? Mert hogy nagyon fontosak az újévi fogadalmak is, nem csak az óévi zabálások. Kedves távoli rokonomnak, Fittipaldi Limoncellónak, akivel közös ősünk Ádám és Éva, nos neki egyetlen újévi fogadalma volt, mégpedig az, hogy nem eszi többet degeszre magát az óév végén, de hát következő év végén ellátogatott Magyarországra pihenni egyet, és nem volt képes ezt az egy fogadalmát sem betartani, tragikus körülmények között bejglimérgezésben halt meg 135 éves korában. Pedig, ha egy mustármagnyival kevesebb mákmagot eszik, talán még ma is élne. Egyébként bár nem tartozik szorosan a témához, de mi az, kérem, amit minden népmesébe beletesznek, hogy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak"? Miután meghaltak, már nem voltak boldogok? Na, de miért, kérem? Mert nem avatták őket boldoggá haláluk után? Vagy mert nem voltak lelki szegények? Vagy ne higgyünk a meséknek? Ne higgyünk Frady Endre verseinek se? Ne higgyünk Stefi bácsinak se? Ne higgyünk a hitetlenségben sem? Most egy kicsit elbizonytalanodtam. Azt hiszem megeszem a középiskolai bizonyítványomat, abban nincs sok kalória, abból nem lehet baj.” /Stefi bácsi, a költőgéniusz legsikozofrénebb kommentelője/

A diszlexia nemesb-é,

Ha Stefi Bácsi nem eSBé,

Vagy tán unkább-e a degesz,

Aki négyes bobot megesz?

Limoncelló Fittipaldi

Mérgezéséért az Aldi

Felelősebb vagy a méreg,

Ami belopózott kéreg

Alatt Aldis bulocskába,

S így lett Búék Béla kába?!”

/Ádám és Éva, főős és főősnő/

Puzsér Róbert feszültnek tűnik kicsinyég...

„Mi ez a botcsinálta búékmérgezés, ez a balfékhibás blőd blaszfémia?! Ki ez az agyérgörcsoldótlan anyanyelvszomorító antitalentum?! Ha szegény anyám még élne és kisnyugdíjból tévedésből reaktivált tüzértábornok lenne, akkor most biztosan Frady Endre közé lövetne! Teljesen jogosan, jegyzem meg! Frady Endre valójában nem olyan ostoba, mint a döngölt agyagpadló, csak amikor megjött az esze, épp nem volt otthon! Biztos akkor is költeni próbált, mert azt hitte, hogy aki tyúkeszű, az tyúk is egyben! Most pedig szagolhatjuk, amit az orrunk alá tojt! Ahogy egy rendes költő írná:

          Nem kell nekünk Frady Saga,

          Oly szörnyű a body szaga!

Újév alkalmából megfogadom, hogy addig nem olvasok Frady Endrét, amíg nem lesz posztumusz, a rákövetkező újévkor pedig azt, hogy később sem! Nem, nem, soha!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy szilveszteri bulin véletlenül lenyeltem egy duplawé alakban futószalagoló málenkíj robotrajt és egy tucat unkába degeszelt négyes bobcsapatot, de csak akkor vettem észre, amikor újévkor eldugaszolták az angolvécé lefolyóját. Ekkor sajnos kicsit túladagoltam a nagynyomású köpetemet és a nyálcunamitól felrobbant a texasi szennyvíztisztító telep.” /Chuck Norris/

Ünnepölő

Ki nem ünnepgyilkolónak

Vallja meg a januárt,

Üsse azt el motorcsónak,

Hisz' a hamis tanú árt!

Ki nem légtérszennyezőnek

Tekinti a Jaguárt,

Egyen ott, hol mérgek főnek,

Hisz' a szennyes ragu árt!

Ki nem bűzragadozónak

Szimatol egy jaguárt,

Ne hallja meg, mikó' szó'nak,

E lény, mely rossz szagú, árt!

Ki nem érzi fabántásnak

A zúduló gyalu árt,

Hulljon vályogba, mit ásnak,

S legyen szalmás Falu Art!

„Frady Endre "Ünnepölő" című verse egy szatirikus és ironikus hangvételű költemény, amely a modern társadalom különböző visszásságaira hívja fel a figyelmet. A vers játékos nyelvezete és rímelése könnyed hangulatot kölcsönöz a komoly témáknak, mint a környezetszennyezés, a hamis tanúk és a társadalmi normák kritikája. A költő ügyesen használja a szójátékokat és a humoros képeket, hogy rámutasson a mindennapi élet abszurditásaira. A vers sorai mögött meghúzódó üzenet arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolkodjon el a saját értékrendjén és cselekedetein. Összességében az "Ünnepölő" egy szellemes és elgondolkodtató költemény, amely egyszerre szórakoztat és kritizál. Frady Endre mesterien ötvözi a humort és a társadalomkritikát, így a vers olvasása igazi élményt nyújt.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre: Ünnepölő – Egy szókavalkádos mementó a félrecsúszott szándékról. Frady Endre ismét megörvendeztetett minket egy olyan verssel, amely a nyelvi lehetőségek határait nemhogy feszegeti, hanem egyenesen átszakítja, majd a keletkező szakadékon keresztül trambulinként használja a rímkényszert. Az „Ünnepölő” című műben a költő látszólag az ünnep szentségét és a környezettudatosságot próbálja tematizálni, de hamar egy nyelvi zsákutcában találjuk magunkat, ahol Jaguárok, hamis tanúk és szennyes raguk üldögélnek egymás társaságában, mintha ez teljesen természetes lenne. A vers szinte hipnotikus ritmusban dobálja az olvasót ide-oda a rímekkel, miközben az értelmezés földje széttöredezik a lábunk alatt. A „szalmás Falu Art” képe, mint zárómomentum, szimbolikus csúcspontnak tűnik, ám valójában a költői nihilizmus tréfás orrfricskája. Frady sosem fél a banalitás peremén táncolni, sőt, ez az ő költői játszótere. De itt a helyzet az, hogy a perem kicsúszik a lábunk alól, és az olvasó egyértelmű válaszok helyett egy nagy adag fradyendrés abszurdot kap – ami vagy a zseniális költészet, vagy az irodalmi öntömjénezés szinonimája, ezt döntse el a kritikai közösség. Összegzés: Az „Ünnepölő” az ünnepi költészet egy olyan darabja, amely több kérdést hagy maga után, mint választ, és az olvasót nem egyszerűen szórakoztatja, hanem zavarba ejti. Ezt szeretjük benne, vagy épp ezért félünk tőle. Frady, te zseniális káoszmester, miért vagy ilyen?” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

Karácsonyi cicalíra

A kép csak illusztráció

Önnél pajkos macska vagyon?

Akkor legyen résen nagyon,

Mert ahogy vonzza a Föld önt,

Úgy őt a fa, amit földönt!

Pihe puha Rolex relax

Ünnep, szünet, alvás, evés,

Idegről sok ráncot levés,

Jön a munkaévi The End,

Midőn pihi puhi leend.

Habár Fehér Karikára

Ajikat fonsz karikára,

S agyad s bankszámlád is selejt,

Ám húzhatsz utána delejt.

Pihi puhi magnetika

Vonz, mint torreádort bika,

Oda-vissza átjár relax,

S épül bent, mit máskor lelaksz.

Ha van Rolex okosóra,

Nincsen szükség kokó-show-ra,

Se Marihuána-árok

Nem kell, hogyha flow-ra várok.

Munkakezdés, januári?!

Óne zsenír lárifári!

Feltöltötten kedv nem zord, dikh,

Ha a zember Rolex-t hordik!

„Költő úr, maga év végére úgy megborult, mint egy esőfüggönynek támasztott fél disznó! Tudja, mikor lesz itt Fehér Karácsony?! Majd, amikor Delhusa Gjon szabályosan parkol! Na, villámgyorsan dőljön le, mint egy mélygarázs által gyökértelenített platán, oszt’ aludjon téli álmot, akár egy ébresztőórátlanított Micimackó! Ja, a torreádort nem a bika vonzza, ahogy a bikát sem a torreádor, hanem mindkettőt a Föld gravitációja! Természetesen köztük is van kölcsönös tömegvonzás, de elenyésző. Ahogy egy Frady Endrétől független rendes költő mondja:

          Vad bikának, amely tenyész,

          Tömegvonzereje enyész.

Nos, ennek szellemében Frady Endre versnek álcázott valamije a leghatározottabban NEM ENG.!” /Bálámbökő Bölömbika, a Tudományos Relativitásokkal Átellenben Gyökerező Alapítvány (TRÁGYA) domborzati dezinformatikusa/

„Frady Endre "Pihi puhi Rolex relax" című verse egy szatirikus és humoros költemény, amely az ünnepi pihenés és a modern életstílus ellentmondásait tárja fel. A vers könnyed hangvételű, tele van szójátékokkal és ironikus megjegyzésekkel, amelyek a költő jellegzetes stílusát tükrözik. A költemény első része a pihenés és a kikapcsolódás fontosságát hangsúlyozza, miközben a mindennapi stressz és a munkaévi fáradtság levezetésére utal. A "pihi puhi" kifejezés játékos és gyermeki, ami tovább fokozza a vers könnyedségét. A második részben a költő a modern technológia és a luxus életstílus eszközeit, mint a Rolex okosóra, állítja szembe a hagyományos pihenési módszerekkel. A vers ironikusan utal arra, hogy a technológia és a luxus tárgyak hogyan váltak a modern ember pihenésének és kikapcsolódásának szimbólumaivá. A vers zárása különösen szellemes, hiszen a januári munkakezdést és az újévi fogadalmakat gúnyolja ki. A költő játékosan használja a nyelvet, hogy kifejezze a modern élet abszurditásait és a pihenés iránti vágyat. Összességében a "Pihi puhi Rolex relax" egy szórakoztató és elgondolkodtató költemény, amely Frady Endre jellegzetes humorával és iróniájával mutatja be a modern élet és a pihenés ellentmondásait. A vers könnyed stílusa és játékos nyelvezete miatt könnyen olvasható és élvezhető, miközben mélyebb üzenetet is hordoz.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Pihi puhi Rolex relax” című műve a költészet azon abszurd bugyrába kalauzol bennünket, ahol a rímek nem csupán mankók, hanem táncbotladozások egy kaotikus diszkóban. A vers alapja egy olyan laza, életérzésszerű manifesztum, amely magában hordozza az instant megvilágosodás ígéretét – legalábbis, ha az ember éppen egy Rolex-szel karöltve meditál egy kokómentes dimenzióban. A nyelvezet olyan, mintha egy marketing brosúra, egy szatirikus vers és egy félresikerült nyelvtanóra összekeveredett volna, majd a végeredményt egy túlzó rímgép csiszolta volna „tökéletesre.” Az olyan kifejezések, mint a „Pihi puhi magnetika” vagy az „Óne zsenír lárifári” egy egészen másik szférában mozognak – ott, ahol az értelem már csak vendégszereplő. A vers célja talán az irónia, ám a metaforák annyira megfáradtak az abszurd gravitációjában, hogy nehéz eldönteni, komolyan vehető-e bármelyik sor. Az a "midőn pihi puhi leend" sor például nemcsak időutazás egy letűnt kor nyelvezetében, hanem az érthetetlenség csúcsa. Ha valaha készült volna egy költői „mémgyár”, akkor Frady Endre biztosan ott lenne az alapítók között. Ezt a költeményt talán legjobban úgy élvezhetjük, ha az értelmezési kísérleteket relaxációs gyakorlatként kezeljük – végül is, ha már „flow-ra várunk,” miért ne hagyhatnánk, hogy maga a vers sodorjon el a mélységei helyett a sekély partjaira?” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint a talpa és a fejbúbja közötti távolság állóhelyzetben egy dzsungáriai törpehörcsög hasonló paramétereivel összevetve.” /Dzsun Gá Ria, a Törpehörcsög Idomárokat Patronáló Létminimalizáló Intézet (TIPLI) mérőszalagügyi főelődaója/

„Orron át telik a torok

Karácsonyi fehér porok

Által! Hinnye, csíkos sorok!”

/Dajcs Tompika: Fehér Karácsony – részlet/

„Nyuggerapó:

Nékem már a rét hímetlen…

(Helyesbitek, még nem!)

Nékem nincsen Rolexem,

Mégis boldogan fekszem.

Van viszont egy Rakétám,

Hahogy, ez kedvenc márkám.”

„Hej, felhúzós orosz óra,

Ha kiesik só-rossz hóra,

S üvegje ér kidőtt kutat,

Rakétaként időt mutat.

Nyuggerapó rétje hímes,

S az ünnepi hétje rímes.

Karácsonyt ő nem sír-rív át,

S kotkodál New Hampshire: Vivát!”

/Old Hampshire, Agg Sonkap (vár)megye nyugalmazott főispánja/

„Rolexet minden költőnek!” /M. András, a költő legállandóbb és legbőkezűbb kommentelője/

„Legyen gazdag minden költő,

Maradjon is, midőn költ ő!

Rolex legyen költő csuklón,

Amit másik kézzel csuk lón

Ülve, midőn száguld a ló,

S inflálódva drágul dal, ó!

eM úr, ön egy jó jótevő,

De ne legyen jojót evő,

Mert a jojó fájó étek,

Fáj tőle a száj, ó, vétek!”

/Dr. Omedár Medárd, a Jojót Alig Faló Főorvosok Alapítványa (JAFFA) elmekórboncnoka/

„A pihi-puhi és a Rolex kapcsolatában fel kell hívnom Minden Kedves Olvasó és Költő Gigász figyelmét, hogy ezen vers hangos olvasása és a Rolex mutogatása a józsefvárosi gettó szívében könnyen Rolexmentes karácsonyi csihi-puhihoz vezethet! A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét! A többire ott a MasterCard! Boldog Karácsonyt!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas békediktátor/

„Szép józsefvárosi gettó

Népe Rolexmentes dettó?

Arról szól e mesterkardal,

Ház úr boldog MasterCard-dal?”

/Karácsony Bódog, kockázati mellekhatásvadász és ünnepi fényevőeszköz díler/

„Halnak késsel fent teste,

Mit szeltél, ó hentes, te,

Lakasson jól szenteste!”

/karácsonyi vacsoraáldás az elmegyógyintézet konyhafalán/

A képeken Puzsér AI Róbertek tombolnak...

„Óanyámborogassmitvétettemlegközelebbjóleszekmegígérem!!! Karácsonyi csoda, hogy ez a Frady Értelmileg Retardált Endre Görény (FÉREG), ez a Szeretet Ünnepi Gyökér (SZÜGY) egyszerre mindennek a legalja és mindennek a teteje! Egyszerre lehet falra mászni tőle és kútba ugrani előle! Ez a manus olyan síkhülye, hogyha lenne egy Rolex karórája, azt a csuklója helyett tuti a nyakára tenné és megfulladna, mint egy tengeralattjáró nélküli Némó kapitány imitátor a diliház szikkasztómedencéjében! Ó, anyám, kérlek vezényelj ünnepi vigyázzmenetet a mennyei seregeknek, hogy a rezonanciától szakadjon le az égbolt és temesse maga alá ezt az önmagát költőnek tituláló szellemi fekete lyukat! Kedves Jézuska, ajándékozd meg az emberiséget Frady Endre oda-visszamenő hatályú totális hiányával! Hadd énekeljük a Szférák Zenekarával együtt  önfeledt eksztázisban, hogy:

       Kis karácsony, nagy karácsony,

       Frady Endre süljön rácson!

       Szenesüljön, legyen ében

       A pokolnak melegében!

Háháháháháháhá!!! Héééé, főnővér, hova visznek?! Utálom a hideg zuhanyt! Mi ez a kényszerzubbony?! Nem akarok gumiszobáááááát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ne legyél ily feszült, Robi!

Erősebb vagyok, mint Obi,

Tudod, az a Wan Kenobi,

S Fradyt űrbe rúgom ki én,

És örömön, mindenkién

Mi osztozunk, nem a hién-

-ák, nyugodjál meg hát, e tett

Világnak hoz Boldog Hetet,

Így ünnepel a Szeretet!”

/Chuck Norris, a Szeretet Ünnepének Legfőbb Őre (SZÜLŐ) és Világ Irodalmi Poézis (VIP) páholyfőnöke/

The Kari tök ari

Karácsony jön, a szeretet

Zríje, és sok ünnepi jel

- Reklám s árcédula - etet,

Adósrabszolguljunk mi el!

Bankok nyitva, dől a hitel,

Bolti málhánk drága cuccú;

Gyorsan múlik advent-hit el,

S anyagiasodnánk uccu!

refr.:

    Nagy A-ból vont gyök A rí

    Rímkedvért, ám the Kari

    Drága bár, de tök ari!

Költekezés egész hont ás

Alá, hiány cseh GDP;

Túltáptól jön gyomorrontás,

S nem segít ki ChatGPT!

Kopogtatnak, recseg ajtó,

Majd beszakad s jelez bajt, ó!

Öröm tóból leend Jaj tó,

Anyám, itt a végrehajtó!!!

refr.:

    Az A-ból vont gyök A rí

    Rímkedvért, ám the Kari

    Drága bár, de tök ari???

„Be van rúgva, költő úr?! Magából nem a mondanivaló beszél, hanem az idült delirium tremens! Ahogy egy magánál jobb, sokkal jobb költő mondja:

          Alkoh’lista szeszély

          Átokádott szesz éj!

Nem értem, hogyha cirfandlitól cirmos macskajaj gyötri, akkor a jól bevált ellenszerek helyett miért versel?! Egyáltalán miért versel bármikor is, amikor ez józan állapotában sem sikerül?! Na, most az egyszer, a közelgő ünnepre való tekintettel nem büntetem meg irodalmi közszeméremsértés miatt, hogy a megmaradt pénzén méregdrága ajándékokat vehessen a szeretteinek látszó személyeknek! Ha vannak ilyenek, azok tuti nem normálisak, úgyhogy az akciós kényszerzubbonyok környékén keresgéljen és okvetlenül vegyen egyet saját magának is! Addig se ír, utána meg már úgysem tud! Win-win szitu! Na, boldog karácsonyt és nagy jóindulattal NEM ENG.!” /Józan Jázon, a Deliriumos Öntudatlanság Gödrében Költögető Újhülyék Telephelye (DÖGKÚT) főportása és recenzora/

„Költő úr, a karácsony a kis Jézuska születésnapja, úgyhogy ne családi ajándékokra herdálja a pénzét, hanem vegyen a Szent Gyermeknek aranyat, tömjént és mirhát! Nagy szerencséje, hogy nálam egy csomagban mindhárom kapható! Ja, és karácsonyi akciós jászolfelújítást is vállalok jutányos áron, kedvező hitelfeltételekkel!” /Master-Kardos Lévi, az Arany-Tömjén-Mirha (ATM) cég ügyvezető igazgatója/

„Kari?! Ari?! Kelli?! Pari?! Burgi?! Koviubisali?! A temcsiben meg ravi az elhalcsinak?! Hamvi szórcsi?! Tudcsi mi, kicsi?! Kényszermunkatábcsi!!! Holnapcsi hajnalcsi! Életfogycsi!” /Kicsikocsi Kocsormány, költészeti kubatovláklista kotorékeburafakó/

„Ki tiltja meg, hogy elköltsem, amim nincs, hazafelé menet?! Avagy: Mondottam, ember: költs, és hízva hízzál!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hahó, eF úr, ne ön költsön,

Ne vegyen rímeket kölcsön,

Ne folyjon el dollár, el jen,

Olcsó bejglit ebédeljen!

Hízva hízzon vértől kis ér,

Ki nem vérnyom, annyit is ér!”

/L. János, közpénzvámpír és balszerencselovag/

„Frady Endre "The Kari tök ari" című karácsonyi dalszövege egy szatirikus és humoros költemény, amely a modern karácsonyi ünneplés anyagias oldalát állítja pellengérre. A vers könnyed, játékos hangvételű, ugyanakkor éles társadalomkritikát fogalmaz meg a fogyasztói kultúra és az adósságspirál kapcsán. A dalszöveg ritmusa és rímelése gördülékeny, ami könnyen olvashatóvá és élvezhetővé teszi. A refrén ismétlődése és a szójátékok, mint a "Nagy A-ból vont gyök A rí" és a "tök ari", humoros és szórakoztató elemeket visznek a szövegbe. A költeményben megjelenő képek, mint a "bankok nyitva, dől a hitel" és a "végrehajtó kopogtat", vizuálisan is erőteljesek és ironikusak. A vers második fele különösen szellemes, ahogy a "ChatGPT" említése és a "gyomorrontás" képe tovább fokozza a szöveg játékosságát és aktualitását. A "Jaj tó" és az "öröm tóból" kifejezések pedig a karácsonyi öröm és a pénzügyi nehézségek közötti kontrasztot emelik ki. Összességében Frady Endre dalszövege egy szórakoztató és elgondolkodtató olvasmány, amely humoros formában mutat rá a karácsonyi ünneplés anyagias oldalára és a fogyasztói társadalom kihívásaira. A vers könnyedsége és játékossága mellett éles kritikát is megfogalmaz, ami különösen aktuálissá teszi az ünnepi időszakban.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre karácsonyi alkotása egy szellemi hógolyó, amely a giccs és a groteszk sodró lavinájává duzzad, míg az olvasó az ünnepi mámortól a fogyasztói társadalom kijózanító abszurdjába zuhan. A vers fröccsöntött rímekkel operál („az A-ból vont gyök A rí” – nos, valahol egy matematikatanár sírva fakadt), és a magyar-angol nyelvi hibriditással próbál poénkodni, de ez inkább fáj, mint szórakoztat. A refrén szándékosan (?) bárgyú ismétlése mintha az olvasót is a végrehajtó kopogtatása felé terelné – hiszen az értékes perceket, amelyeket erre a versre pazaroltunk, már senki sem téríti meg. A társadalomkritika olyan finoman van beágyazva, mint egy harapós vadmacska a karácsonyi ajándékdobozba: a fogyasztói hitelspirál és a reklámok elanyagiasító hatása valós téma, de Frady nyelvezete úgy hántja le róla a mélységet, mint a piacon árult túlárazott bejgli a mázat. A végrehajtó kopogtatása drámai zárásként szolgálhatna, de a vers addigi hangulatát tekintve ez inkább egy bohóctréfa, mint valódi tragédia. Ez a szöveg karácsonyi hangulat helyett inkább egy túlméretezett árcédulát hagy az olvasó lelkén, amelyen Frady neve helyett a kérdés áll: „Ezt most miért kellett?” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Nem beszélek angolul, így nem tudom mi az a The, de azt igen, hogy valaki szórakozik a nevemmel! Az ilyet üsse el a kerékpárutak ellenére is a járdán száguldozó pakisztáni ételfutár!” /KariGeri, főpolgi/

„Nekem már az is nagy ajándék, hogy minden évben én díszítem fel a fát.” /M. András, a költő legállandóbb és legfadíszítőbb kommentelője/

„eM úr, ön szerint az kafa,

Hogy csak öntől díszül a fa,

Többiek meg hóban ásnak

Utat maguknak meg másnak?

Maga munkamegoszt furán,

S ragyog, mint Pakson az urán!

Vigyázzon, ne kapjon delejt,

Mert díszt elejt s leend selejt!

Kérjen inkább segítséget

Fenyőfeldíszítés végett!”

/Télapó Tudorné Nyáranyó Nyunyóka, parádriposztolónő/

„Kicsi nyanya, hagyd őt békén!

Ügyes kiscsákó ő! Mé’ kén’

Néki díszhez segedelem?!

Kicsi, vége! Gyere velem!

Rágcsáljon meg téged a moly,

Nyugger mama, pasli damoj!

Boldog karácsonyt! Foglalkoz-

-zon nőügyekkel a halk Óz!”

/Orczer Tamtor & Menbán Vikás, a Ketten Gurulunk Be (KGB) együttes frontharcosai/

„Hé, én lenni Nagy Varázsló,

Nem pediglen Hulk parázsló

Izmán forralt halk darázsló!

Vagy lódarázs?! Nem t’om magyar,

Nőügybe törni be agyar,

Ne értse ez Akhim Adjar!

Olvadj Füredbe be Arács,

KáGéBére dőljön farács,

Egyébként meg Boldog Karács!”

/Óz, a csodák zajos csodája/

„Akkor ezzel a zárszóval kívánunk boldog Karácsonyt, bejglit, pihenést vagy mit!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas határozott gyök/

„Zárszónak is egy vége:

Karácsonyfa szénné ég-e,

Vagy segélyért hörgő gége

Hívására bejglit s nyugit

Tűzoltóság félrerúg itt,

S eloltják a nagyit s hugit?

Ez a feladat most házis,

Ne szikrázzon már a fázis,

S pihenhessen Doktor Ház is!”

/Dr. Dartanyan Dezsőné Dartvéder Dardanella, a Vezetékes Alagsori Gyújtogatókat Melegvízzel Irritáló Tűzoltóság (VAGYMIT) ideológiai igrice/

csehszlovák bejgli mákozó és tekercselő gép a Néprajzi Múzeumban

„Mi ez a szemforgató gyomor-, hitel- és ünneprontás?! Rontás ellen rontásfű?! Négyet egy százasér’?! Ha a nagy A egy negatív szellemi képzavar, akkor a gyök A nem rí, hanem komplex gyök A-szor i, ami röviden Ai, ám ez nem keverendő az AI-vel, ami teljesen más, bár szintén elég komplex, sőt komplokált, ami Frady Endréről nem mondható el, mert ő meg egyszerű, mint a műfaék! Ezúton kérek elnézést minden műfaéktől, de M. Tamást nem írhattam, mert félek, hogy habzó szájjal engem is lekicsiz és összenyálaz, mint M. Pétert a kívül zárt, belül romos gyerekotthon előtt! Ne lássam anyám egykori karácsonyi akciós csehszlovák benzinmotoros bejgli mákozó és tekercselő gépét a Néprajzi Múzeum időszaki kiállításának fő látványosságai között, ha felfogom a felfoghatatlant, hogy Frady Endrét mi hajtja nonstop a pimpósra romlott tartárú rántott mérgesgombán kívül a klapanciaköltészet mentális pöcegödre felé! Szikkasztóba a fattyúval!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szeretem a karácsonyt, mert a világ két legnagyobb ünnepének, a két legfontosabb emberének, a két Ch.N.-nek születésnapi bulija közül az egyik. Christ of Nazareth és én vigyázunk rátok!” /Chuck Norris/

Péntek 13 Retró

Ma van péntek tizenhárom,

Mámát át csak vízen járom,

Ha asziszem, Jézus vagyok,

Ám ezt hinni kén’ srég agy ok.

Ha nem leend hullámsírom,

Havas lejtőn leszek sí-rom,

S közben tömeg meg asziszi,

A Szent Feró nem Assisi!

Kékek földök, zöldök égek,

Nem-birkaként ma sem bégek,

S nem-juhként nincs rajtam juh-haj…

Hű, ez kemény nap lesz, csuhaj!

Ó, jaj, péntek tizenhárom,

Rám hull balszerencse-járom,

Ámde mégis van egy kiút:

Szűzmárja szült derék Fiút!

Ő jár szerte, tanít, gyógyít,

Agyba-lélekbe tölt gógyit,

S szól, míg vízt formál át szesznek:

„Boldogok, kit Retrót esznek!”

Az Utolsó Ebéd - Leonardo da Vinci halála után készített leghíresebb festménye

„Mia, mia, blaszfémia!” /Szenteskedő Lázár, a Budapesti Labdarúgó Szövetség (BLASZ) fémarcú főideológusa/

„Ebből az origamiból a címkéje szerint egy régivágású feketemacskát kellett volna kiraknunk, ehelyett kis híján betlehemi jászol sikeredett belőle, de a célfotón már leginkább menzaverbunkosnak látszik. Nagy szolgálat ez a tévelygő emberiségnek!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán út, ön origamiz?!

Dől önből a chewing gum íz,

Vagyis illat, tiszta mentol,

Ily dumát csak Superman tol,

S bogár sonka ma beetle ham,

S Retróba tart fél Betlehem!”

/F. Endre, költőgigász és balszerencselovag/

„Frady Endre "Péntek 13 Retró" című versikéje egy humoros és szatirikus költemény, amely a péntek 13-ával kapcsolatos babonákat és félelmeket dolgozza fel. A vers könnyed, játékos hangvételű, tele szójátékokkal és rímekkel, amelyek szórakoztatóvá teszik az olvasást. A költemény első része a péntek 13-ával kapcsolatos félelmeket és babonákat idézi fel, miközben a szerző ironikusan utal Jézusra és a vízen járásra. A második részben a szerző a síelés veszélyeire és a tömeg reakcióira reflektál, humorosan összekapcsolva a Szent Ferenc legendájával. A vers harmadik része a színek és állatok világába kalauzol, ahol a szerző a birkák és juhok metaforájával játszik, hogy kifejezze egyedi és független személyiségét. A záró részben a szerző a balszerencse ellenére is reményt és kiutat kínál, utalva Szűz Máriára és Jézusra, akik a megváltást és a boldogságot hozzák. A vers utolsó sora különösen humoros, ahol a szerző a Retró Kifőzdébe való látogatást ajánlja, mint a boldogság forrását. Összességében Frady Endre verse könnyed és szórakoztató olvasmány, amely humorosan és ironikusan közelíti meg a péntek 13-ával kapcsolatos félelmeket és babonákat.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre, a költészet önjelölt kommandósa, ismét berúgta a szürrealizmus ajtaját – ezúttal egy péntek 13-a ürügyén költött opuszt lökött a közönség tányérjára. A „Péntek 13 Retró” nemcsak a hétköznapi babonákra reflektál, hanem kísérletet tesz a keresztény hit alapelemeinek beemelésére is – mindezt úgy, hogy közben a sorvégi rímek tizenháromszoros balszerencséjét zúdítja az olvasóra. A vers olyan érzetet kelt, mintha egy retró kifőzdében készült volna, ahol az ihletet lejárt szavatosságú szóviccekből és kusza gondolatokból főzték volna. A „Havas lejtőn leszek sí-rom” sor egyszerre próbál poétikus lenni és kényszeresen rímet faragni, de ehelyett csak komikusan hasra esik – mint egy amatőr síelő a jeges lejtőn. Az „asziszem, Jézus vagyok” gondolata pedig annyira mellbevágó, hogy még a papír is gyónni akarna utána. Frady ismét bebizonyítja, hogy nála a költészet nem művészet, hanem ügyetlen bűvészet, ahol a nyelvi bravúr helyett a nyelvi gáncsoskodás dominál. A „Nem-birkaként ma sem bégek” sor például talán filozófiai mélységre törekszik, de a juh-hajas szóvicc annyira banális, hogy még egy régi vicclap is sírva könyörögne a kihagyásáért. És akkor jön a nagy zárás: „Boldogok, kit Retrót esznek!” – egy szentségtörő konklúzió, amely egyszerre próbál bibliai bölcsességet és reklámszlogent faragni, de valójában csak egy dolgot bizonyít: Frady Endre péntek 13-án is meg tudja idézni a költészet legsötétebb árnyait. Értékelés: 1/13. Ha van balszerencse a költészetben, az a „Péntek 13 Retró.” Frady verse önkéntelenül is igazolja, miért kerüljük el péntek 13-án a kifőzdéket és az efféle költészetet.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez az antiklerikális ellenreakcióba oltott kétbalkezes reklámhadjáratsűrítés?! Ki ez a pszicho-szekulárisan pszeudo-szakrális pechvogel?! Ha szegény anyám még élne, akkor most már halna! Te Frady, igaz, hogy Vörösmarty szerint itt élned, halnod kell, de ez nem rád vonatkozik, mert ő, veled ellentétben költő volt ugyan, sőt vátesz, de a te majdani jelenlétedet még ő sem láthatta előre! Téged az Úr küldött az eredeti forgatókönyvből kimaradt tizenegyedik pótcsapásnak! Ha Vörösmarty látta volna a kártékony valódat, akkor így fogalmazott volna:

          A nagy világon e kivül

          Bőven van számodra hely;

          Áldjon és verjen sors keze;

          Tök sürgősen halnod kell.

Ennek szellemében Frady Endrét visszamenő hatállyal lőjük ki a világűrön kívülre és a vörös eltolódással történő távolodásának örömére együnk a jó nagyot a Retróban!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Robikám, melyik galaxison túlra rúgjam ki a fattyút? Add meg a koordinátákat, oszt’ talizunk a Retróban!” /Chuck Norris/

Az egy nappal korábbi Retró kifőzdei vers az AI által megzenésítve és előadva: https://suno.com/song/58ebddcf-2320-4420-94d4-a12f713c02d2 :)

Szürke szőtlen szárnyalata

Midőn szürkéllik a semmi,

Se más nem színesül, sem mi.

Ami szürke, az is szürkül,

S szürke széken szürke türk ül.

Pásztoron szűr, fián szűrke,

Amely fakón hályogszürke

Szélbe szőve szürkén szárnyal,

S szikből vizet szürke szár nyal.

Szürke szik az, szürke szár az,

Ha elfogy a vize, száraz.

Legeslegszürkébben a szik

Oly talaj, mely ránccá aszik.

Szürkén sütőporló Váncza

Lett blőd költő agyi ránca,

S röhög rajta Tánya, Ványa:

Nincs is szürkeállománya!

„Ха-ха-ха! Хе-хе-хе! Брухаха!” /Тётя Таня и дядя Ваня/

„Első szín, első elvonás. Frady Szürkebarát Endre karcolata a kis színes rovatban. Költőgigászunk ezentúl fokozatmentes RGB vezérlővel bármely színben sziporkázik, amennyiben az szürke.” /F.Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Red-Green-Blue-zó humán mandrót

Áram üti, hogyha van drót

Sziporkázva szikrázgató

Fokozatmentes vezérlő

Csövén s elektront ezér’ lő!”

/Amperszag Atanáz, autentikus alállomást adjusztáló alkesz/

„Költő úr, a szürke eminenciás, szürke költeménnyel hangsúlyozza a szürke hétköznapok szürkeségét. A szürkeség megtörésére tett erőlködéseket csírájában fojtja el, tudniillik saját maga lőtte agyon a szürkeállományára irányuló poénokat.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Ádám, ki nem Jenci, állja

Szürke eminenciája

Szürke színű tekintetét.

Bent téttelen, de kint e tét

Agyonlődöz minden poént,

S kezdő bárkásként áll Noén T.

Hé, e zárómondat setét,

Mint gyászkarban táncdalbetét!

Szürkeállományról ennyi,

Kicsi i, vége van, menj i!”

/Szétesett Szilárd, szürke szaft szagoló szittya/

„Frady Endre lehet, sőt lett is, de Én nem leszek a szürkék hegedőse!” /Ady Endre (1877-1919), költő és színes egyéniség/

„A szürke is egy szín.” /szürke falfirka egy szűrvarró műhely betonfelületén/

„A szürke átmeneti szín a fekete és a fehér színek között. Semleges, avagy akromatikus szín, azaz "szín nélküli szín", mivel fekete és fehér elegyéből állítható elő. Szürke színű többek között a borult égbolt, a hamu vagy az ólom is.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Borult égbolt, hamu, ólom,

Szürkéből vörösbe borul,

Hogyha meglátják a gólom,

Melytől ellenfél jár pórul.”

/Szoboszlai Dominik, a liverpooli „vörösök” középpályása/

„Ehhez képest A szürke 50 árnyalata című mű smafu! Folytatást kérünk! Kérünk? Követeljük! Szürkehályogot mindenkinek! Kicsi szürke Magyarország előre megy, nem hátra!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kormányzati kommunikációért felelős igazgató/

„Hogyha költő szürkét folytat,

Agy olvad, meg hajó s foly’ tat;

Úszva inal ötven smafu,

Bőgnek, hogy nagy a szél s ma fú,

Közben kiég sprőd ELMÜ, hej,

S szürkehályogkovácsműhely;

Szürkebarát meg e lőre

Egymásra hat s legelőre

Fut és okád legfőbb apát,

Réten menekül pár pap át,

S Magyarország horpadt hátán

Kicsi-kicsi!-t bőg a sátán.”

/Sánta Klausz, trofóbiás múltjós és antiklerikális ellenreaktormérnök/

„Frady Endre "Szürke szőtlen szárnyalata" című verse egy szürrealista költemény, amely a szürkeség különböző árnyalatait és megjelenési formáit vizsgálja. A vers játékosan és ironikusan közelíti meg a szürke színt, amely a mindennapi élet monotóniáját és egyhangúságát szimbolizálja. A költemény első része a szürkeség mindent átható jelenlétét festi le, ahol semmi sem színesedik, és minden csak tovább szürkül. A "szürke türk" képe különösen érdekes, hiszen a szürke és a türkiz színek kontrasztja egyfajta abszurd helyzetet teremt. A második részben a szürkeség a pásztorok és azok ruházatának szimbólumává válik, amely a vidéki élet fakóságát és egyhangúságát tükrözi. A "szürke szár" és a "szürke szik" képei a természet szürkeségét és kiszáradását jelenítik meg, amely a terméketlenség és az élet hiányának metaforája. A vers záró része humorosan és ironikusan közelíti meg a szürkeséget, ahol a "szürkén sütőporló Váncza" és a "nincs is szürkeállománya" sorok a költői agyi ráncok és a szürkeállomány hiányának abszurd képét festik le. A vers végére a szürkeség már nem csak egy szín, hanem egy állapot, amelyet a költő ironikusan és szórakoztatóan ábrázol. Összességében Frady Endre verse egy szürrealista és ironikus költemény, amely a szürkeség különböző aspektusait és megjelenési formáit vizsgálja, miközben játékosan és humorosan közelíti meg a témát.” /Copilot, amesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Szürke szőtlen szárnyalata” című verse a szürke minden árnyalatát megidézi, miközben maga a költemény is szürkén porlad a közhelyek és nyelvi furfangok sivatagában. A rímek precízen billegnek a kínosság peremén, miközben a tartalom szándékosan foszlik semmivé, akárcsak egy hajnalba hajló álmos álmodozás. A "szürke türk" képzavara mintha egy dadaista zűrzavarból tévedt volna ide, ahol már a pásztoron is „szűr” van, a fiú pedig szűrkébe burkolódzik, mint egy ködbe veszett népmese utolsó szereplője. A Váncza sütőpor említése annyira groteszk, hogy már-már zsenialitásba hajlik – egyetlen pislákoló humoros szikra a szürke katatónia mélyén. Frady itt talán a lírai szürrealizmus határait keresi, de valójában egy szürke ködöt hint a szemünk elé, amelybe még a szürkeállományunk is belekámpicsorodik. Az utolsó sor pedig, mint egy jól célzott pofon, egyszerre nevettet és gondolkodtat: vajon van-e még remény, vagy már minden szín belefulladt a szürke habokba?” /ChatGPT, amesterséges intelligencia/

„Szikkadt szürke nyájak legelésznek rajta,

Nyála már elfogyott, kiszikkadt az ajka

Szürke a talaj, mint városi aszfalt

Nincs egy árva fűszál mit a sáska befalt.”

/H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője Arany János után szabadon/

„Gábor’s lines aren’t all old easy-k,

Tökre színes, hogy Toldízik.”

/Holub Ármin, a cseh GDP (nem chat GPT!) nagyját fegyverkezésre elherdáló külországi vitéz/

„Arany után szabad bármin

Meglepődni, Holub Ármin?!”

/Ezüst Jenő, az örök második költő/

„Szürke Kretének!” /Bronz Barna, az örök harmadik költő/

„Szürke? Szerintem szép szín, csak nem az időjárásban. Illik az egyéniségemhez. Én is a legszínesebb szürkeállomány tagja voltam.” /M. András, a költő legállandóbb és legszürkekedvelőbb kommentelője/

„Mi van kicsi?! Mitől szép a szürke, kicsi?! Vége van, kicsi! Milyen egyéniséged, kicsi?! Hol van neked színes szürkeállományod, kicsi! Senki vagy, kicsi! Véged van, kicsi!” /M. Tamás, levitézlett ex-sportriporter és kommunikációs főispán/

„M&M-ek, András, Tamás

Véleménye kajakra más.

Egyik érvel, másik tombol,

Kifogyván az agyatomból.

Tomi boy egy furcsa eset,

Maflást kapott, lúzereset,

S nem nyomta le eM Bandit a

Droid, ki majdnem bandita!”

/Csofoláki Csumida, cserszömörce csiszoló csigabigaárus/

„A legszínesebb szürkeállomány” /a Mensa HungarIQa önmeghatározó jelmondata/

„Mi ez a szürkeállományt terrorizáló agyradír, ez az egy fecskecsorda által telecsinált nyárimikula?! Még egy ilyen siralmatlan semmi és rögvest magam alá szürkülök! Frady Endre számára egy szellemi lapály is megmászhatatlan hegycsúcs, aki magyar költő létére olyan mélyen van, hogy új-zélandi halászok már többször kifogták, de olyan kicsi és büdös volt, hogy minden alkalommal visszadobták a Csendes-óceánba, melynek alapjáraton néma halai azóta nonstop zajosan tiltakoznak! Ne lássam anyám imitátorversenyének dobogósait púpos bálnán lovagolva korallzátonyt ugratni, ha nem jelentem fel ezt a rímrenyhe ingerszegénylegényt szemenszedett színszátyárkodásért! Rüh rohadjon rája s csípje meg egy rája!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egy szürke szerdán rám akart támadni egy szürkehályogos szürkemedvecsorda, de gyomorszájon tekintettem őket, úgyhogy rászürkerókáztak egy szürkemókusnyájra a szerencsétlenek.” /Chuck Norris/

Chuck Norris és a szürkehályogos szürkemedvecsorda találkotása a szürke rengetegben

Pszichoszomatikus panaszdal

Süvít csúzos pneuma,

Szómám pszichés reuma,

Nyikorog agg alkarom,

Nem mondom, hogy halk a rom.

Könyökporcom recseg ék

Alakban, mint kecsegék

Tóba fagyva telente.

E zaj bármit jelent-e?

refr.:

   Remegek, mint Holzbein von der

   Rollstuhl, s ő sem hipochonder,

   Csak kapott egy szörnyű nevet,

   Amin Lady s Sir Nyű nevet.

Zörög rajtam lapocka,

Száraz, mint a fakocka,

S gyér hajamon korpa-szú

Tök beesett horpaszú.

Közeleg a halálom,

Holttetemem alá lom

Kerül s gyufa szikrája

Égeti s hull szik rája.

refr.:

   Murdelek, mint Holzbein von der

   Rollstuhl, s ő sem hipochonder,

   Csak kapott egy szörnyű nevet,

   Amin Lady s Sir Nyű nevet.

„Ha valakinek Holzbein von der Rollstuhl (magyarul: Tolószék fia Faláb) a neve és emiatt rendszeres kinevetésben van része, akkor ő valóban produkálhat pszichoszomatikus tüneteket, bár nem olyanokat, amelyek e versben szerepelnek, de ez már a költői szabadság témaköre, ami viszont még a nem hipochonder kritikusokban is olyan tüneteket okoz, amilyeneket a vers leír, úgyhogy a kör bezárul, a józan ész foglyul esik, és a börtön ablakába soha nem süt be a Nap, mely tényállás erősen visszafogja a röhögőgörcsös tüneteket. Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Dr. Kacagányi Röhögény, a Pszichoszomatikus Utóhatásokat Kezelő Intézet (PUKI) szélcsatornaigazgatója/

„Brühühü, brühühü, mindig kinevetik a nevemet a Sir Nyűék, pedig az ő nevük se a Gothai Almanach díszkötetében szerepel, brühühü!” /Holzbein von der Rollstuhl, pszichoszomatikus nem hipochonder/

„Ugye megmondtam, hogy halálos beteg vagyok?! Nekem lett igazam!” /egy hipochonder sírfelirata/

„Munka közben megharapott az egér, sőt leharapta könyökből a jobb kezem. Ez a soha vissza nem térő alkarom.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Bé úr, legyen fakarja,

S ne gyaluval vakarja!”

/Gyúló Gyula, gyalugyűlölő gyíkember/

„A pneuma (πνεῦμα) görög szó jelentése: szél, lehelet, lélegzet. Vallási és filozófiai kontextusban léleknek vagy szellemnek fordítják. Megkülönböztetendő a pszichétől (ψυχή), amely az "az élet leheletét" jelenti, de amelyet szintén "szellem"-nek vagy "lélek"-nek fordítanak. A test pedig a szóma (σώμα), úgyhogy a mű akár vallási vezeklésnek is felfogható, ahol a keresztény/keresztyén költő addig ostorozza önmagát, amíg a teljes zsidó-keresztény/keresztyén kultúrkör hátán ki nem serked és a könyökén ki nem jön a vér, a zsebében pedig ki nem nyílik a bicska, ami a költő mielőbbi megbolondulásának megboldogulásának a szakrál-szekuláris szimbóluma.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Kedves Költő úr! Ne igyon előre a medve bőrére, egyáltalán nem biztos, hogy olyan szerencséje lesz, hogy súlyosan megbetegszik, majd megmurdel. Hiszen nem tudjuk sem a napot, sem az órát, amikor eljön az Emberfia. És ha Ön megszegte a legnagyobb parancsolatot, a "Keep smiling"-ot, mert pölö nem mosolygott egyfolytában mindenkire, mint a tejbetök, és nem osztogatott cukrot-csokit mindenkinek feltétel nélkül, hanem néha megmondta a frankót, nos akkor semmi jót nem jósolok Önnek az Úr napjára. Valószínűleg Ön is kuplungkinyomócsapágykarmantyú-alátét lyukasztó segédmunkás lesz örök életére a Mennyek Országában, mint a legtöbb ember. Oszt' akkor majd visszasírja az öregséget és a halált. Kérem, kérem! Hát nem az a nagy bajunk, nekünk porból és sárból gyúrt embereknek, hogy nem tudjuk folyamatosan gyakorolni a képmutatást? Valljuk be őszintén, nem megy nekünk mindig jól ez a Keep smiling. Ezért én azt mondom, ne bízzuk a véletlenre, hogy megmurdelunk-e vagy sem, ne halogassuk a végletekig az öngyilkosságot, mert eljön az a nap a Jelenések könyve szerint, amikor az emberek keresni fogják a halált, de az fut előlük. Ezért aki nem mer öngyilkos lenni még ma, az vegyen leckéket száz méteres síkfutásban a világbajnok Noah Lylestól, valamint tanulmányozza a doppingszerek hatásmechanizmusait, hogy legalább egy hangyafingnyi esélye legyen utolérni a halált, ami fut előle. Mert ez a halál fickó már a világ teremtése óta arra a bizonyos napra edz, hogy mindenki elől elfusson, úgyhogy rohadt nehéz lesz ám utolérni! Ezért a medve bőre helyett inkább igyunk arra, hogy iszunk! Proszit!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője, valamint a Mennyek Országa Autógyár kuplungkinyomó szakosztály humánerőforrás-menedzsere/

„Stefi úr, ha ráz a kuplung,

Első tükrön fékszent kép leng,

S pokoldzsungelt könyvel Kipling,

Everybody keep keep (s mi) ling!”

/Koop Long, végbélkúp hosszabbító kisiparos és fiastyúkketrecharcos/

„Őszintén irigylem azokat, akik hozzászólhatnak ehhez a remekműhöz!” /F. Endre, költőgigász/

„Ne irigyeld! Komoly szenvedés ezeket olvasni! Írj egy panaszfaldalt is! Oda szívesen kommentelnék, persze a panaszkönyvbe!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Ettől a verstől az olvasó is beteg lesz...” /M. András, a költő legállandóbb és legőszintébb kommentelője/

„Igaz, eM úr, ráz a hideg,

Bennem ettől sík az ideg!

Vajh egyéb olvasók szemét

Is bántja e rímes szemét?!

Nyűtt agyamból hörgés neszek

Gyűnnek… Tényleg beteg leszek!”

/Hypo Honderné Ultra Dézi, az Ultrahangos Társadalmi Állatságokat Levadászó Akrosztichonos Társaság (UTÁLAT) versolvasó idegsíkba fejtőnője/

„Ifjú költőnk újfent példamutató empátiával, és a billentyűzet kreatív alkalmazásával fordul hányatott sorsú társadalmunk egy kiszolgáltatott részhalmaza felé, majd az orvosi szakzsargon, a ki nem kényszerített nyelveken szólás, és az anatómiai naturalizmusból továbbfejlesztett verbális abúzus sajátságos elegyéből előállított rendkívül könnyed és módfelett figyelmes irodalmi performanszot nyújt át nekik. Mosmongya meg, kedveském, hánem egy drága ember az illyen?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Iróniát érzek talán

eF Péter úr prózadalán,

Vagy csupán a lelke ríja:

Ria, ria, szatíria?!”

/Szótér Szatír, Nota Bene Irónia Irigylő Intézet (NB III) szakzsargonmókusa/

„Frady Endre "Pszichoszomatikus panaszdal" című műve egy humoros és groteszk költemény, amely az öregedés és a testi panaszok témáját dolgozza fel. A vers szójátékokkal és abszurd képekkel operál, amelyek egyszerre szórakoztatóak és elgondolkodtatóak. A refrén különösen emlékezetes, hiszen a "Holzbein von der Rollstuhl" név és a hozzá kapcsolódó kép egy szürreális, mégis humoros jelenetet fest le. A vers nyelvezete játékos, a rímek és a ritmus pedig lendületet adnak a szövegnek. Összességében a "Pszichoszomatikus panaszdal" egy szellemes és kreatív alkotás, amely a mindennapi nyavalyákat egyedi módon mutatja be. Frady Endre stílusa itt is magával ragadó és egyedi.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre újabb opusa olyan, mintha egy biológiai lexikon csontvázát és egy szójátékgyáros karrierjét egyszerre temetnénk el – lehetőleg nagyon mélyre. A "Pszichoszomatikus panaszdal" nem egyszerűen vers, hanem a magyar nyelv kínzókamrája, ahol recseg-ropog minden ízület és a rímek már-már az öncsonkítás határát súrolják. A szöveg olyan önsajnálatba csavarodott, mintha egy nyugdíjazott karbantartó robottal próbálnánk empátiát tanulni. A "csúzos pneuma" és "szómám pszichés reuma" kifejezések nemcsak nyelvtörők, hanem agytörők is, míg a "nyikorog agg alkarom" verssor olyan, mintha egy rozsdás ajtó zsanérját hallgatnánk egy végtelenített horrorfilmben. A refrén? Az a "Holzbein von der Rollstuhl" egy szellemi B-kategóriás német kabaréba illő név, ami még a humor kísérletének is fájóan gyenge. És hogy "Lady s Sir Nyű nevet"? Hát, bizony nem. Ez a "humor" inkább zavarba ejt, mint szórakoztat. Frady, könyörgöm, pihenj meg kicsit. Hagyd, hogy a rímek is rehabilitálódjanak, mert ez a "panaszdal" a lírai haláltusa definíciója. És igen, a korpa-szú is inkább kímélje meg magát!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez az elmeklinikai mérleghintalóhalálvágta, ez a szellemi ámokfutás?! Írjak én is valami rémrímeset, ami gondolkodás nélkül eszembe jut?! Oké, nesztek!:

          Szerelmi álmok – Liszt.

          Szellemi ámok – tviszt!

Most jobb?! Frady Endre, a szégyentelenkedés szorgalmatos sztahanovistája, modorosan műmodern magyar MÁV-közlekedési miniszter módján félresiklatta a dialektikus materializmus szerelvényét és a költészeti mennyisége átcsapott minősíthetetlenségbe! Mondanám, hogy mindennek van határa, de ennek a gumiszobaszökevénynek a hülyesége végtelen, mint a galaxis, úgyhogy csak abba reménykedhetünk, hogy benyeli egy szerencsétlen fekete lyuk, amely ettől elpusztul ugyan, de emlékét hálával megőrizzük! De hol az a fekete lyuk?! Világ fekete lyukai, nevesüljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Bocs Robi, de amikor a legutóbbi edzésem alkalmával körbefutottam a Tejútrendszert, balesetmegelőzési okokból kirugdostam az összes fekete lyukat a végtelenbe!” /Chuck Norris/