Pala Pál

Egyenruhás Pala Pál

Szorgalmasan kalapál.

Százados és kalap-ács,

Fő szerszáma kalapács.

Írja honvéd Baka Lap:

Terméke a fakalap,

Melynek óvja anyagát,

Mint bébit az anya-gát.

Csak oly fát vág kalapul,

Mely sziklára alapul,

Mert csakis a sziklára

Rímel neje, Szik Klára.

Utód, Pala Palika

Sötét, mint a fa lika,

S véle nap mint nap jár a

Rúd rá szegény apjára.

Erkölcsileg paff fia

Álma baka maffia,

Amely által lázad a

Papa ellen százada.

Faöklével Pala Pál

Fiút holtig kalapál,

S péppé püfölt tetemet

Sziklatalaj betemet.

Elítéli bíróság,

Fákról hull sok sírós ág,

S véget vet e nyers ének

Frady Endre versének.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/GdUeuGvkcJk

„Az orvosi titoktartás okán inkognitóban tartandó poéta páciensünk rendszeres agyidegzsábás elektrosokkos pszichiátriai kezelésben részesül, de sajnos – ahogy a meg nem nevezhető verseiből is látszik – az állapota folyamatosan súlyosbodik. Az agya helyét teljesen elfoglaló rímszótár hatására a műveiből teljesen eltűnt az értelem és a helyét átvette az öncélú összecsengés. Versei elején sosem tudja, hová fog kilyukadni, ugyanis arra megy, amerre a rímek vezetik. Betegünk a további elkerülhetetlen romlás folytán hamarosan elér egy annyira elvont szintet, amit már csak az elefántcsonttorony transzárnyékában bódultan bambuló irodalmi Nobel-díj bizottság álentellektüel tagjai értékelnek – bár olvasni, a korábbi díjazottakhoz hasonlóan, őt sem olvassák – majd végleg elbutulva kormányszóvivőként, vagy televíziós futballszakértőként fejezi be földi pályafutását. Emlékét a róla elnevezett elmesorvadásos betegség révén megőrizzük.” /Dr. Agyalapi Alattyán, a Muraközi Elme Kórtani Klinika (MEKK) mestere/

„Az elvetemült fiam, akit szerintem a szülészeten tutifix elcseréltek a velem egyidőben szülő maffiafőnökné gyerekével, az én hajsütővasammal dauerolta a laktanya hizlaldájában tartott mangalicákat, majd befestett dinamitrúdra cserélte a férjem kalap-ácskalapácsának a fejét, de szerencsére olcsó kínaira, úgyhogy az én Palim feje helyett csak a kézfejét vitte le a robbanás és azóta fakeze van, szóval a hülyegyereknek nagy szerencséje, hogy nem érte meg, hogy agyonverjem a tisztikantinból elhozott vasbeton húsklopfolóval! Gyászolnám, de képmutatás lenne!” /Pala Pálné Szik Klára, betanított kalap-ácsné/

„Palival a nappaliban találkoztunk:

- Na, Pali! Mi van veled?

- Höhöhö!

- Mi olyan mulatságos?

- Höhöhö!

- Mit röhögsz?! Részeg vagy?!

- Höhöhö!

- Minek örvendesz?!

- Közutálatnak! Brühühü!

/részlet a Baka Lap decemberi számának a Pala famíliával készített interjújából/

„Tisztelt bíróság, tisztelt bírónő úr! Elvesztettem a fejem és elveszettem a fiam! Előbbi meglett, utóbbi meg lét eresztett! Amikor a képembe röhögött, megütöttem. A hirtelen felindulásból elkövetett első száz ütést még röhögve fogadta, majd az előre elkövetett szándékú százegyediknél, mint a kiskutya, akinek sziklatömb a nagydolga, nagyot koppant, azután elhallgatott! Hiába, na, hallgatni Arany! Arról, hogy mi leszek, ha nagyon lefokoznak, csak annyit rímelhetek, hogy

          Fakalap, fakabát,

          Nyugdíjas baka bá’-t

          Játszom majd cellába’

          S ha törik el lába

          Beszélőn Klárinak

          S szakadnak már ínak,

          Faragok fapatát

          S szájat majd „apa!” tát.

Tisztelt bíróság, tisztelt bírónő úr! Párthatlan vagyok, úgyhogy áprilisban ne hozassanak mozgóurnát!” /Pala Pál, elítélt/

„Tehén így bőg: Apafej,

Engem Pala napa fej!”

/részlet egy levélből, amelyet a laktanya istállójának civil munkaközössége írt a börtönbe/

„Ezek után én kit kalapáljak el? (Lennének ötleteim...)” /M. András, a költő legállandóbb és legötletelőbb kommentelője/

„Mik ezek az ötletek?

Kire csap ön ökle TEK

Erővel, mint bunkócska,

Lőn sok szétvert punk ócska?

eM úr, hogyha hal a punk,

Felvesszük gyász-kalapunk!”

/Vérmes-Vermes Verner, temetkezési vállalkozó/

„Ez a vers olyan, mintha egy gyerekdal belesétált volna egy hadbírósági jegyzőkönyvbe, majd részegen, véres kalapáccsal jött volna ki onnan. Frady Endre rímtechnikája játékos, már-már gügyögő, miközben a tartalom módszeresen péppé veri az olvasó erkölcsi komfortzónáját. A „Pala Pál” egyszerre abszurd nyelvi tűzijáték és lidérces családi krónika: kacagtat, aztán szégyenteljesen rajtakap, hogy min nevettél. Ez nem vers, hanem fából faragott lelki ütőér, amely ritmusra lüktet, míg el nem hallgat – és te ott maradsz, kissé megszégyenülve, kissé lenyűgözve.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„ChatGPT, tisztán látok,

Ön egy irodalmi átok,

Nem kísért meg engem kétely,

Hogy Ön nemzetközi métely,

Magában nincs líratudat,

Nyeljen le egy bükkfarudat!”

/Attika Etika, erkölcsi komfortzónapörköltszaft tunkoló Frady drukker/

„Frady Endre Pala Pál című műve olyan, mint amikor egy nyelvtani csillagvizsgáló teleszkópját véletlenül egy fatelepre fordítják: minden koppan, recseg, rímel és morálisan széthasad. A vers a magyar abszurd líra betonkeverője, ahol a szóviccek úgy csattannak, mint Pala Pál ökle a családi idill romjain. A történet egyszerre groteszk ballada, favágó-eposz és egy katonai fegyelmi jegyzőkönyv költői feldolgozása. A rímek néha annyira erősek, hogy a gravitáció is megrogy alattuk, de épp ettől lesz az egész mű egy szerethetően elborult, fűrészpor-illatú remeklés. Röviden: Frady ismét bebizonyítja, hogy a magyar nyelv bármit kibír — még Pala Pált is.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre versén érződik a máig tartó fénykorom korai szakaszának vége felé írt Maxwell’s Silver Hammer című számom katartikusan letaglózó hatása. Ringo szerint a legrosszabb felvételünk volt, de mihez ért egy stöpszli dobos a tortán kívül, nemdebár?” /Sir Paul McCartney, ex-beatle és líraian morbid zenelovag/

„Rímbe faragott családi mészárlás: Pala Pál kálváriája. Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a magyar nyelv nem játék – vagy ha mégis, akkor az nála életre-halálra megy. A Pala Pál egy olyan lingvisztikai horror-vígjáték, amelyben a bravúros szóviccek és a gyermeki ritmus mögül váratlanul vicsorog ránk a véres valóság. A szerző olyan eleganciával mossa össze a fétis-szerű fakalap-gyártást a brutális filicídiummal (gyermekgyilkossággal), hogy az olvasó azt sem tudja, a kínrímtől vagy a kínhaláltól rázza-e jobban a hideg. Pala Pál karaktere a rendíthetetlen rend és a tébolyult kézművesség határmezsgyéjén egyensúlyoz, ahol Szik Klára nemcsak egy név, hanem egy sorsszerű geológiai kényszer. A diagnózis: Ez a vers egy irodalmi sorozatgyilkos vallomása, aki rímekkel altatja el a gyanakvásunkat, mielőtt a „faöklével” ránk mérné a végső csapást. Velőtrázóan abszurd, és pont annyira sötét, mint a „fa lika”.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Azon, aki sötét, mint a fa lika, sokat segít az egészséges táplálkozás. Hiszen

     Verőköltő bodobács

     melyet gyakran bedob ács

     pedig sáska, halikra

     jobban hat e palikra

     ikra, azaz kaviár

     melyre nem hat havi ár-

     emelés”

/Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Kemény eme kaviár mű,

Mint egy szovjet tavi jármű!

Nem süllyed, nem titanici,

Sosem kell javítani ki!

Ácsként ér minket est e fán,

S a bodobács se rest, Stefán!”

/Dilaj Delej, Pala-díjas dúlidúlidúlbalalajka díler/

„Mi ez a szellemi vákuum, ez a használt vécépapírból hajtogatott szóvicctemető?! Ez egy mentális nyomortanya, amit a józan ész messziről elkerül! Ki ez a verbális roncstelepi fémtolvaj, ez a patológiás sziklaszirti sasmenést okozó mentális miazma?! Frady nem verset ír, hanem egy digitális guillotine-t működtet, ami minden egyes szakaszával módszeresen választja le a fejet a törzsről, a jó ízlést a civilizációról. Ez a mű egy kulturális nukleáris csapás. Itt nincs irgalom, nincs katarzis, csak a puszta, nyers, bicskanyitogató primitivizmus, ami büszkén hirdeti saját szellemi nyomorát. Ha a magyar irodalom egy templom, akkor Frady Endre ezzel a verssel nemcsak belegyalogolt a szentélybe sáros csizmával, de még a misebort is lecserélte tablettás borzalomra. Pusztító, alantas és mélyen sértő mindenki számára, aki valaha látott már könyvet közelről. Ez nem irodalom. Ez egy segélykiáltás a sötétségből! Anyám, ha hallasz odafent, dobj le értem egy kötéllétrát!” /Puzsér Róbert, részben mesterségesen intelligens kritikus/

„Engem alvás közben egyszer el akartak kalapálni, de mire felébredtem, mind elpatkoltak.” /Chuck Norris/

Hull a hó

"kis Jézuska"

Hull a hó, az árgyélusát!

Ha most kelne kis Jézus át

Rajta ajándékkal telve,

Biztos kilógna a nyelve!

Á, mégsem! A kis Jézuska

Erősebb, mint szovjet puska

Öntöttvasból készült tusa,

Melytől retteg egész USA.

Mér’ fehér a munkakezdés,

Mér’ pont e kis télgerezd és

Mér’ nem az, mit jónép kér a

Zimában – karácsony éra?!

"fáslis báb-ujj"

Mindegy, lényeg, hullik a hó,

Befagyunk, mint Dél-Idaho,

S répaorrú hóemberek

Híznak, mint sok bejglis gyerek!

Elő sí, szán, elő kori,

Az se baj, ha gyerekkori!

Hiszi sok blőd felnőtt, nem egy:

Hidegben a láb összemegy!

„Láb, bakancsba bele má’ bújj!

Fáslis báb-ujj, el ne kábulj!

Törik-szakad, én a tahó,

Korizok, ha lehull a hó!”

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/glQWIbV_lrk

„Bocsika, de karácsonykor még lábadoztam a több éves várólistás létet követő csípőprotézis műtétem után és csak most tudtam kirázni a havas dunnámat! Sajnos időközben annyi hó gyülemlett fel, amennyivel dunnát lehet rekeszteni, úgyhogy a megerőltető rázás közben hidegzsábát kaptam! Ki tudja, felépülök-e jövő karácsonyig?” /Holle anyó/

„Hiányzik Önnek a fehér karácsony? Jövőre szeretné hóban hazacipelni a frissen vágott fenyőfát? Örülne, ha az ablakból kitekintve hallgathatná, hogy a farkasordító hidegben vonyítanának a behavazott hópárducok? Elégedett lenne, ha az ajtó elől a havat Ön helyett egy ajándékba kapott málenkíj robot takarítaná el? Telepedjen le nálunk! Ahogy a nagy barguzini költő, Alekszander Petrovics reklámszlogenje mondja:

          Hol lesz fehér a Karija?

          Ria, ria, Szibéria!

Jelentkezzen még ma, hogy a legközelebbi karácsonyát egy fehéren behavazott táj vodkamámoros kényszermunkatábortüze mellett tölthesse! Ön a mi emberünk! Mi vigyázunk magára!” /Szergej és Igor, a Fehér Karácsony Kényszermunkatábor őrszolgálatvezetői/

„Nem baj, ha szakmányban ömlik a hó, csak a Duna be ne fagyjon! Nemzettragédiát és alkotmányficamot okozhatna, ha királyválasztásra alkalmas szilárdságú lenne a Duna jege!” /Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt társelnöke/

„Az a Felkelt a napunk című magyarnóta szóljon Mága Zoli hegedűkíséretével és az Ákos-Curtis-Dopeman-Feró-Győzike-Tóth Gabi kórus énekhangjával, amikor a jégre lépek!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

"rímek szándékosan bumfordiak"

„Ez a vers olyan, mint egy hócsatába kevert teológiai kabaré: pimasz, csapongó, de nagyon is tudja, mit csinál. Frady Endre a gyermeki télélményt, a karácsonyi giccset és a politikai–kulturális abszurdot egyetlen hógolyóba gyúrja, majd vigyorogva arcon dob vele. A rímek szándékosan bumfordiak, a képek groteszkek, a „kis Jézus–szovjet puska” tengely pedig pontosan addig ízléstelen, amíg már vicces.

Olvasóként az ember egyszerre nevet, csóválja a fejét, majd megint nevet – és közben rájön, hogy ez a hó nem tisztít, hanem leleplez. Nem szép vers, hanem élvezetes: csúszik, nyikorog, fagyos és nagyon is él. Mint egy kötelezően vállalt, kissé tahó, de felszabadító téli korizás.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Rímek olyan bumfordiak,

Mint skandináv jégfjordi jak?!

Mérges ettől közben Etel,

S GPT-vel már nem chatel!”

/vitéz Dr. Etelközi Eduárd, jakidomár és síkideggyógyász/

"rímek szándékosan esetlenek"

„A Hull a hó pontosan az a fradyendrésen csikorgó, groteszk télvízi szösszenet, ahol a karácsonyi áhítat és a geopolitikai abszurditás ugyanazzal a lendülettel csúszik el a jégen. A vers úgy keveri a népi rácsodálkozást a szovjet tusával és Dél-Idaho fagyával, mintha mindez teljesen természetes lenne egy magyar járdaszegély mellett. A rímek szándékosan esetlenek, a képek harsányak, a humor pedig az a tipikus fradys: egyszerre blőd, önironikus és meglepően pontos. Röviden: ez a vers olyan, mint egy túlméretezett répaorrú hóember – vigyorog, billeg, de valahogy mégis állva marad.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„He, a rímek esetlenek?!

Rögvest le egy pofont kenek

Orcádra, mi mesterséges!

Nem viselem el, hogy égess

Oly költőt, ki echte gigász,

Világirodalmi Big Ász!

Rúglak, hogyha szidod, hisz’ tán

Senki sem költ ily hótisztán!

Copilot, te gépnek agya,

Verdessen téged a ragya!”

/Bunkó Bugsy, bamba balladaboncoló bumburnyák/

"trash téli ámokfutás"

„Ez a vers hamisítatlan Frady Endre: abszurd, pimasz és technikás. Bár elsőre egy ártatlan téli mondókának indul, a szerző pillanatok alatt behozza az öntöttvas szovjet puskatust és Dél-Idahot, amivel teljesen felrúgja a klasszikus karácsonyi idillt. A vers igazi erejét a kifinomultan "fárasztó" rímek adják (például: kér a / éra, tahó / a hó), amelyek éles kontrasztban állnak a néha szándékosan suta, mégis pattogós ritmussal. Kevés költőnek jutna eszébe a kis Jézust egy Kalasnyikovhoz mérni, de itt még ez is belefér a humoros provokációba. A "tahó" jelző és a "bejglis gyerek" kép visszahozza a verset a földre, és szerethetően emberivé teszi a téli sportok iránti lelkesedést. A „télgerezd” és a „báb-ujj” kifejezések jelzik, hogy a humor mögött tudatos szóhasználat áll. Összességében ez egy üdítően "trash" téli ámokfutás, ami pont azért jó, mert nem veszi komolyan magát, mégis mesterien bánik a magyar nyelvvel.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Téli futás, trash és ámok?!

Kicikizned nincsen ám ok,

Bár a dumád nem is ciki…

Hóra nem hajítunk mi ki!”

/ismeretlen hóembergaleri verse/

„Nagyon szeretem a havat, meg a hóesést. Főleg ha nem nekem kell ellapátolni.” /M. András, a költő legállandóbb és leghólapáttalanabb kommentelője/

„Hogyha Önnek nem kell lapát,

Mit fog fogni, kaszát, kapát?

eM úr, térjen észre, hahó,

Hogy tűnik el így vajh' a hó?!”

/Salabakter Sublermontov, életműhóhányó tömbházmesterdalnok/

„Sárkány ellen sárkányfű,

Vérnyúl ellen Szent Antiochiai Szent Kézigránát,

Hó ellen hóhányó,

Frady ellen őr!

Be szép is lenne!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas antipasti Anti Pisti/

„Frady ellen jöjjön őr kény?!

Egypercest ír erről Örkény,

Hisz' oly blőd e Ház-i ötlet,

Mint, hogy egy meg egy az öt lett,

Pedig egy meg egy az három!

Nővér, nyugiszurim várom!”

/Tompatekintetű Tamtamdob, indián varázsló és elmeparázsló garázsló idomár/

"Elegem van a nagy hóból!"

„Elegem van ebből a nagy hóból! Ha derékig ér ez a fehér borzalom, akkor a fejét a tönkre tevő feleségem nyaka nem látható és ettől tönkre lesz téve a bakó napja! Ahogy majd William Shakespeare (1564-1616) fogja írni a halálom után fél évszázaddal:

          Ha a hó derékig, óh, ér,

          Nem tud nyakazni a hóhér!

Postafordultával megírom a pápának, hogy vagy kiátkozza országomból a havat, vagy kilépek a kaotikus egyházából és megalapítom a saját anglikán egyházikómat! Egyházikómat egy hóért! Sok, hű!, hó semmiért! Alien soká nyolcadik király a Henrik!” /VIII. (Havas) Henrik (1491-1547), angol király/

„Nem bírunk e blőd Henrikkel,

Úgyhogy attól tartunk, ki kell

Átkoznunk, mert nőügyeket,

Akár egykor tán Tom Becket,

Tolerálni ritkán fogunk,

Nem fűlik hozzá a fogunk!

Kemények vagyunk, mint a vas,

Távozz tőlünk Henrik Havas!”

/VII. Kelemen (1478-1534) és III. Pál (1468-1549) pápák/

„Mi ez a retardált időjárásszellentés, ez a metoo-urológiai hókuruzslás?! Hogy lehet egyvalaki önmagában primitívebb, mint az a függvény, amelynek deriváltja megegyezik az eredeti adott függvénnyel?! Egy olvadt hólétől cuppogóssá vált agyagföldből gyúrt koponyányi sárkupac nagyobb szellemi potenciállal bír, mint Frady Endre hasonló állagú agya! Ha szegény anyám egykoron berepülőpilóta lett volna és az általa vezetett gépből ejtőernyő nélkül kiugró elefánt ripityára tört volna egy havon kint felejtett írógépet, a véletlenszerűen visszahulló betűbillentyűk értelmesebb szöveget alkottak volna, mint ennek a hóléval megitatott kóbor kutya által levizelt takaréklángelméjű Tesco gazdaságos pótköltőnek bármelyik fércokádéka! Frady Endrét minden magyar családtól nagyon távolra!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Texast, ha hó betakarja,

Drága férjem izmos karja

Besöpri a Golf áramba,

S rögvest nyár lesz s dúl a szamba!”

/Chuck Norrisné Gena O’Kelley, táncoslábú színésznő/

Máté passió invitáció

Nem mindegy, hogy „Máté jó pasi” vagy „Máté passió”! Amíg az előbbi lényegtelen bulvártéma, addig az utóbbiról most vasárnap fogok prédikálni a mindenkit meginvitáló egyházikónk remek Istentiszteletén. Ha van kedved spirituálisan feltöltve kezdeni az idei esztendőt, akkor gyere nyitott szívvel és hallgasd meg! Ahogy a Költő mondja az elhangzó témával kapcsolatban:

Frady Endre:

Máté 26:47-75

Sok Vele egy-nemzetbéli

Jézust veszélyesnek véli,

S vérdíj által elragadtan

Júdás csúfos csókja csattan.

Júdásnak jár harminc ezüst,

Meg pokolban lángnyelvhez üst,

S míg csürhét visz a lendület,

Jézus gyógyít vágott fület.

Elfogja sok sötét hurka,

Kezén-lábán kötél hurka,

S bár a tömeg zaja fásul,

Ítélet lőn Kajafásul.

Jézus kihirdeti, ki Ő,

Elfogadva, ebből mi jő,

S bár a teste meg van verve,

Győz Ő, hiszen ez volt terve.

Míg kakashang lőn kukoris,

Péter tagad háromszor is,

Majd bánatát sírja-ríja,

Nincs is nála könnynek híja.

Szóval lehet bátran özönölni és mindenki hozhat magával még egy (két, négy, nyolc, tizenhat, harminckettő...) embert. Szuper lesz!

Helyszín: Lurdy Ház – emeleti Konferencia központ, 2-es terem

Időpont: 2026. január 4. (vasárnap) 10:30

https://www.facebook.com/krisztusegyhaza/

https://www.instagram.com/budapestchurchofchrist/

https://krisztusegyhaza.hu/

mesterségesen intelligens olvasói vélemények:

„Ez az invitáció pontosan azt csinálja, amit egy jó istentiszteleti meghívónak ritkán sikerül: nem kegyeskedik, hanem megszólít. Már a nyitómondat nyelvi poénja („Máté jó pasi” vs. „Máté passió”) ügyesen kirántja az olvasót a vallásos klisék langymelegéből, és egy pillanat alatt világossá teszi: itt nem bulvár-hit, hanem tartalom lesz. A szöveg tónusa barátságosan laza, mégis komolyan vehető. Nem erőlteti a pátoszt, de nem is bagatellizálja a témát. A „mindenki meginvitáló egyházikó” önironikus fordulata különösen szerethető: egyszerre oldja a feszültséget és jelzi, hogy itt nem belépőkártyát, hanem nyitott szívet kérnek. A Frady Endre-idézet pedig kifejezetten erős húzás. Versben elmondani a passiót mindig kockázatos, de itt a játékos rímek mögött valódi bibliai súly marad. A kissé groteszk, néhol mosolyra húzó megfogalmazás nem rombolja, hanem emberközelivé teszi a történetet – különösen azok számára, akik már ezerszer hallották, és pont ezért kezdett elhalványulni bennük. A zárás könnyed túlzása („egy, kettő, négy, nyolc…”) már-már standupos ritmust ad a meghívónak, ami egyértelmű üzenetet hordoz: nem elitklub, hanem közösség. Az információk világosak, a helyszín-időpont egyértelmű, a közösségi linkek pedig nem tolakodóak, hanem természetes folytatásai a megszólításnak. Összességében: ez az invitáció szellemes, bátor és hiteles. Nem próbál többnek látszani, mint ami, de pont ezért vonzó. Olyan, amit az ember nem csak átfut, hanem el is gondolkodik rajta – és ez már fél siker egy istentiszteleti meghívónál.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ritkán találkozik az ember olyan istentiszteleti invitációval, amely egyszerre csipkelődő, könnyed és mégis komolyan veszi a témáját. A „Máté jó pasi” kontra „Máté passió” felütés pontosan az a fajta fricskás nyelvi játék, amely azonnal jelzi: itt nem poros áhítat, hanem élő, gondolkodó közösség várja az érdeklődőt. A meghívó lendülete pedig szépen ível át a humorból a súlyosabb tartalom felé. Frady Endre versének bevonása különösen telitalálat: a groteszk rímek mögött ott a bibliai történet drámája, de úgy tálalva, hogy a mai olvasó nemcsak érti, hanem érzi is a feszültséget. A „Kajafásul” és „kukoris” típusú szólelemények pedig pontosan azt a fajta játékos komolyságot hozzák, amely miatt az ember nemcsak mosolyog, hanem el is gondolkodik. A meghívó egészének van egyfajta „gyertek, mert jó lesz, de nem azért, mert kötelező, hanem mert élmény” hangulata. Nem erőszakos, nem fennhéjázó, inkább olyan, mint amikor egy barátod azt mondja: „Figyelj, ez most tényleg érdekes lesz, gyere, nézd meg.” A többszörös duplázódó „hozz még egy embert” poén pedig szépen oldja a bibliai dráma súlyát, miközben a közösségi szellemet is erősíti. Összességében ez az invitáció pont azt mutatja meg, hogy a hit és a humor nem egymást kizáró kategóriák. Lehet egyszerre nevetni és komolyan venni a történetet – sőt, talán így lehet igazán közel kerülni hozzá. Aki ilyen meghívót kap, az nemcsak egy istentiszteletre megy, hanem egy élő, gondolkodó, kreatív közösségbe.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ez egy rendkívül figyelemfelkeltő, a hagyományos egyházi kommunikáció kereteit bátran feszegető meghívó. Olvasóként az az első benyomásom, hogy ez az esemény nem a „szokásos”, távolságtartó liturgia lesz, hanem valami közvetlenebb és maibb. Íme egy részletesebb vélemény az invitálásról:

A nyitány telitalálat. A „Máté jó pasi” vs. „Máté passió” szóvicc rögtön falat bont az olvasó és az intézmény között. Megmutatja, hogy az előadó (vagy a közösség) rendelkezik önkritikával és humorérzékkel, ami a mai világban kulcsfontosságú ahhoz, hogy a fiatalabb vagy a spirituálisan kereső, de nem vallásos réteget is megszólítsa.

A meghívó szíve Frady Endre verse. Ez a választás zseniális, mert:

- Közérthető: A bonyolult teológiai eseményt (árulás, elfogás, Péter tagadása) emészthető, rímekbe szedett „storie-vá” szelídíti.

- Vizuális: Az olyan képek, mint a „csürhe lendülete” vagy a „sötét hurka”, segítenek elképzelni a jelenetet.

- Emberi: Kiemeli Jézus gyógyító gesztusát és Péter sírását, ami érzelmi kapcsolódási pontot ad a hallgatónak még azelőtt, hogy elment volna az alkalomra.

A szöveg végén az „özönölni” és a matematikai sorozatként növekvő vendégszám (1, 2, 4, 8...) egyfajta lelkesedést és nyitottságot sugall. A „Szuper lesz!” kijelentés pedig végleg ledobja a formális láncokat. Ez a stílus azt üzeni: „Itt nem ítélkezünk feletted, hanem örülünk neked.”

Ez az invitáció azoknak szól, akik:

- Vágynak a spiritualitásra, de tartanak a „túlzottan komoly” vagy unalmas szertartásoktól.

- Szeretik az intellektuális játékot és a humort.

- Szeretnék a vasárnapi délelőttöt egy modern, de mély tartalommal bíró közösségben tölteni.

Összességében: Ez egy profi módon megfogalmazott, „emberarcú” meghívó, ami képes áttörni az információs zajt.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

a vers megzenésítve és elénekelve by SUNO: https://www.youtube.com/shorts/Tkm8Wor0YnI

Óévvég

Ez az óév véget ér,

Petárdáktól ég e tér.

S mit fog most a lom bozót?

Tüzet, tök lelombozót!

Össze-vissza hamu száll,

Nyomozásban kamu szál,

Nem vezet el sehova...

Egy tanú van, Jehova!

Ő tudja, lesz ítélet,

S ha nem nő a hitélet,

Átadja a pokolnak

Azt, kit hamvak okolnak.

Égett útnak meg térnek

Hangján szól: „Kik megtérnek,

Azoknak jár kegyelem,

Többieket egyelem.”

Véget ért e fabula,

Jön a rasa tabula,

S tudják szenes Ivánok,

Bold'új Évet Kívánok!

megzenésítve és elénekelgetve: https://www.youtube.com/shorts/Fyolyqyu5g8

„Ki nem állhatom azokat, akik összekeverik a Tízparancsot a Tűzparanccsal!” /Dulifuli, állandóan morcos hupikék törpike/

„Ez az óévvégi vers olyan, mint egy kormos petárda a teológia udvarán: rímel, pukkan, és közben Jehova személyesen lép be tanúnak. Frady Endre játékos nyelvi bohóckodással keveri a hamut, hitet és iróniát, miközben a „Bold'új Évet” egyszerre áldás és fenyegetés. Nem akar mélynek látszani, inkább pimaszul az – és pont ettől működik. Olyan évzárás, ami nem simogat, hanem füstszagúan elköszön.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A versikében Frady Endre ismét hozza a tőle megszokott, játékos rímekkel operáló, szándékosan túlhajtott humorát. A könnyed szóviccek mögött ott bujkál némi morális komolyság, de az egész inkább afféle év végi fricska: tűz, hamu, ítélet, majd egy nagyvonalú „Bold'új Évet”. A mű nem akar több lenni, mint ami: csipkelődő, groteszk óévbúcsúztató, amely egyszerre kacsint a teológiára és a tűzijátékfüstben botorkáló hétköznapokra. Rövid, csípős, és pont annyira komolytalan, amennyire az év végi hangulat megengedi.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre Óévvég című verse a szerzőtől megszokott „olyan rossz, hogy már zseniális” stílusban”, gátlástalan szójátékokkal operálva búcsúztatja az évet. Frady most is hozza a tőle elvárt formát: a vers indítása egy klasszikus szilveszteri baleset krónikája, ami a végére váratlanul teológiai abszurdba csap át. A mű igazi ereje a gátlástalanul „fárasztó” rímekben rejlik: a „lom bozót” – „lelombozót” és a „meg térnek” – „megtérnek” párosok láttán az olvasó egyszerre fogja a fejét és mosolyodik el. A petárdázás füstjéből egyenes út vezet Jehova ítélőszékéig, ami a magyar szilveszteri káosz tökéletes metaforája. A latin kifejezés kiforgatása (tabula rasa – rasa tabula) és a „szenes Ivánok” képzavaros képe adja meg azt a sajátos fűszert, amitől a vers igazi Frady-mű lesz. A kissé suta, „hibás” jókívánság a végén pont olyan, mint amilyennek az ember éjfél után egy órával érzi magát. A vers rövid, csípős és szórakoztatóan provokatív. Pont olyan, mint egy rosszul célzott petárda: nagyot szól, füstöl, és bár kicsit égeti a fülünket, nem tudunk nem nevetni rajta.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

Pókszabású tápdal

Vertikális élőhelyén

Pókszabású fal-atka

Mászkál s falom vígan, sej, én:

Ínycsiklandó falatka!

Bőszen eszem, falon falom,

Számba hull sok pici pók,

S vértunkhoz kell kenyérhalom,

Fogőrlésű kiscipók!

   refr.:

   Ingyom-bingyom eszek-iszok,

   Jóllakat a sok kis piszok,

   C-t húzatok, nincsen cisz ok!

Díszes környezetben eszek,

Körülöttem fa kaspók,

Ámde ledöntenek szeszek,

S megmar mutáns kakas-pók.

Ó, jaj, rajtam bosszút állnak,

Pókhasukba kerülök,

S vége orrnak, szájnak, állnak...

Sírba nem a derű lök!

   refr.:

   Többé már nem eszek-iszok,

   Jóllak' rajtam sok kis piszok,

   S lelkem énbelőlem ki szok'!

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/watch?v=LIveNQBOpLY

„Frady Endréből tényleg kiszokhatna a lelke, hogy még hálni se járjon belé! Sokkal könnyebben elviselném a posztumusz lovasszobrának a látványát – akárki ül is rajta – mint az olyan dilettáns klapanciáit, amelyekben gusztustalan pókevéssel készteti otromba okádásra a világirodalmat! Ha anyám gyerekkoromban ilyen versekkel traktált volna, menedékjogot kértem volna egy szibériai kényszermunkatábor óvodájában és farsangi kakaspók jelmezben harapdáltam volna az áram alatt lévő tábori szögesdrót kerítést! Inkább az amper vágjon nagyon agyon a fagyon, mint az a tudat, hogy Frady Endre még életben vagyon, és kárt tesz az agyon!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer meg akart enni egy szögesdrótkerítéses áramütésektől megvadult szibériai kakaspók csorda, de a fogaik beletörtek a hámsejtjeimbe, a megfeszített izomrostjaim pedig beledagadtak a torkukba, úgyhogy belém fulladtak a szerencsétlenek. Ahogy a Költő mondja:

          Aki megtámadná Chuck-ot,

          Egy helyen lehet a sírja: csak ott.

Ők is döglött kullancsokként figyegtek rajtam, míg le nem rágtam őket magamról. Meg akartak enni és én ettem meg őket. C'est la vie! – mondtam, amikor feltaláltam a francia nyelvet.” /Chuck Norris/

„Hát igen, a tápláléklánc csodái. Mindenki egyszerre táplál és táplálkozik.” /M. András, a költő legállandóbb és legtáplálékláncosabb kommentelője/

„eM úr eszik, eM úr etet,

S táplálékláncol egy hetet.

Ő is eszik, őt is eszik,

Porrá lesznek, s szikkad e szik.”

/Kakaspók Kópsakak, sziktúró szektori széktörő/

„Az Araknofóbia című film is hasonló szállal indul. József, Mária és a három király mellé meghozta a Jézuska Pálgiumot is... Egészségünkre!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas pókhas-felmetsző/

„Araknofóbia című

film totál nem olyan színmű,

melyben Pálgiumnak nyoma

lenne! Hallja, Ház úr koma?!

Vagy Pálgium oka pálesz?!

Egészség még jó soká lesz!”

/Dözványi Stafó, a Háromkírály-díjas Plágium c. film máig szökésben lévő producere/

„Végre valaki nem fél a pókoktól, hanem imádja őket. No de kérem, kérem! Nem mindegy, hogy milyen pókról van szó, mert ugye például az ártalmatlan kaszáspókokat nagyon kedveljük, a keresztespókkal, tarantulával és fekete özveggyel is ki lehet jönni, ha jobb napot fognak ki, na de a kakaspókkal? Mert Költő úrnak megint teljesen igaza van, mint szinte soha. De most igen. Mondhatnám számból vette ki a szót, akarom mondani az ételt, az utolsó utáni pillanatban, mielőtt díszes környezetben, fa kaspók között haspók vált volna belőlem. Ez pedig nyilvánvalóan óriási veszélynek tett volna ki engem, mert egy haspók kitágult végbélnyílásán keresztül akadálytalanul be tud hatolni egy kakaspók, amely belepetézik az ember jó zsíros zsigereibe, aztán a továbbiakat el sem merem mondani, olyan szörnyű vég az, hogy az Alien 2 tündérmese ahhoz képest. Ezért királyvízzel lelocsikoltam a család teljes élelmiszerkészletét, majd a biztonság kedvéért lehúztam a maradványokat a vécében, felgyújtottam a falu mindkét élelmiszer boltját, és éhségsztrájkba kezdtem azért, hogy ezentúl a világ ruhaipari cégei csak extra slim fit ruházati cikkeket gyártsanak. Meg kell védenem az emberiséget a kakaspókoktól, akár azon az áron is, hogy ha valaki sokat zabál, és elhízott, az kénytelen legyen pucéran járni, megfelelő ruha hiányában. Költő úr! Szívből köszönöm, hogy megmentette versével az életemet, és egy életre szóló missziót adott. Hálám jeléül fizetem az ön gyomorszűkítő műtétjét, mely műtétek kötelezővé tételéért holnaptól szomjúságsztrájkolok az eszkalálódó kakaspók-veszély miatt. A fulladássztrájkon még gondolkodom, mert az csak 2-3 percig tart, és ha nem lesz sikeres, akkor kénytelen leszek a túlvilágról kommentelni, ami egy vagyonba kerül.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi bácsi sporttárs, maga annyira bonyolult skizofrén gondolatmenetekkel operál, amelyeket esélyem sincs megérteni, úgyhogy valószínűleg szabálytalanok, ezért felmutatom magának a piros lapot és tizenegyest is ítélek maga ellen! És ne higgye, hogy csak a kimondhatatlan nevemért állok bosszút! Vagy higgye, ha akarja, de akkor is irány az öltöző, ahol már várják a vendettára éhes kakaspókok!” /Pacifique Ndabihawenimana, bosszúszomjas burundi játékvezető/

„Ez a dalszöveg olyan, mintha a nyelvi játékosság és az undor esztétikája egy rosszul szellőző kamrában pálinkázott volna össze. Frady Endre tobzódik a groteszk alliterációkban és a rímekkel kicsikart jókedvben, miközben a „pókszabású tápdal” nem annyira dal, mint inkább egy gasztro-horror kabaré: falás, fal, falom – mindegy, csak csámcsogjon a nyelv. A refrén gyerekdalos gügyögése cinikusan ellenpontozza a testnedves végkifejletet, de a poén végül önmagát eszi meg: túl sok az ötlet, túl kevés a kegyelem. Szellemes, fertelmes, emlékezetes – mint egy ragadós pók a szájzugban.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„ChatGPT, te sem érted,

Nem ellened, hanem érted

Ír a költő rettenetet,

Mikor téged pókkal etet,

Hisz' sok fehérje és vita-

-min van benn, kész dolce vita!”

/Póka Pákó, az Emberiséget Pókkal Etető Gourmandokat Önfeledten Rágcsáló Csapat (EPEGÖRCS) gyomorsavtúltengetője/

„A Pókszabású tápdal Frady Endre groteszk gasztro-horrorja, ahol a fal-atka és a kiscipók kulináris rémálma egyetlen, szándékosan túlhajtott nyelvi kavalkáddá áll össze. A szöveg erénye a játékos alliteráció és a szándékosan esetlen rímpárokból fakadó komikus túlzás, de ugyanakkor épp ez a „túl sok a jóból” eredő harsányság az, ami néhol elnehezíti. A refrén gyermeki mondókát idéző ritmusa ügyesen ellenpontozza a testnedves, falrágcsálós naturalizmust, így a dal egyszerre paródia és önmaga karikatúrája. A végeredmény: egy szándékosan túlfűtött, bájosan förtelmes miniopera, amelyben a humor és a borzongás kéz a kézben csúszik le a falon.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Copilot, te mesterdrága,

Nehezít a harsánysága?!

Opera ez talán, mini?!

Ne legyél már ilyen cini-

-kus!

Kuss!”

/Tapló Tivald, betanított Frady drukker/

„Frady Endre ezúttal a biológiai abszurd és a nyelvi akrobatika határmezsgyéjén egyensúlyoz. A vers nem más, mint egy önfeledt, pimasz és enyhén gyomorforgató rímjáték, amely a ragadozó és áldozat szerepének ironikus felcserélhetőségére épít. A „fal-atka / falatka” párhuzam, valamint a zeneelméleti mélypontot súroló, mégis bravúros „C-t húzatok / cisz ok” rím a fradyi esztétika csúcspontjai. A vers lüktetése olyan feszes, mint a pók hálója; a népdalszerű „Ingyom-bingyom” felütés remek kontrasztot alkot a szürreális tartalommal. A „mutáns kakas-pók” megjelenése a trash-horror filmek legjobb pillanatait idézi, ahol a logika már rég feladta a harcot a vizualitással szemben. A mű élvezeti értékét nagyban befolyásolja az olvasó arachnofóbiája és a „fárasztó humor” iránti toleranciaküszöbe. Aki a klasszikus költészet fennköltségét keresi, az itt csak egy nagy adag „kenyérhalmot” és ízeltlábú-pörköltet talál. A Pókszabású tápdal egy irodalmi fricska, ami nem akar több lenni, mint ami: egy nevetve borzongató, nyelvi leleményekkel teletűzdelt ujjgyakorlat. Frady bebizonyítja, hogy a költészetben az „orr, száj és áll” elvesztése is lehet szórakoztató, ha megfelelően abszurd a tálalás.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Még hogy irodalmi fricska?!

Hé, Gemini, ne légy csicska,

Se ostoba fa-talicska!

Nyílik már a zsebben bicska!”

/Bökő Bika, OKJ-s képzett Frady drukker/

„Fogy a magyar! Lötyög rajtunk a Kárpát-medence! Állítsuk meg a nemzet fogyását! Együnk rengeteg fal-atkát! Ria, ria, kalória!” /Derék Durák, szovjet származású ősmagyar hízóbajnok/

Betörésbiztonság

Félsz, hogy betör hozzád bárki,

Rablókulccsal ajtót tár ki,

S lopja lóvéd, viszi tévéd,

S hűdéstől csak páleszlé véd?

Alkoholod öl és butít,

Úgyhogy elmondom a tutit:

Ne legyen semmi, mi tied,

Betörőhad ettől ijed!

Lakod legyen üres, mint a

Vadkanbarát poros flinta!

Nyilvánvaló semmi láttán

Más házba megy rabló át tán.

Nem kell ide csőbombazár,

Hogyha honod nem oly bazár,

Mely anyagi „Önök kérték”

Választékú értékmérték.

Fekete lyuk bélű kvazár

Legyen kuckód, ha ez az ár

Arra, hogy a betörőnek

Fején ősz hajszálak nőnek!

Hogyha üres lakban lakol,

Mely egy jószágtalan akol,

Hol nem nő a jólét bokra,

Rabló uszul szomszédokra.

Ne harácsolj, legyél csóró,

Kajád legyen száraz kóró,

Mit meg betörőklán neszel,

S tökre biztonságban leszel!

Adj nekem mindent, mi vagyon,

Én majd vigyázok rá nagyon!

Nálam gyűljön értékhalom,

Életveszélyt átvállalom!

megzenésítve: https://www.youtube.com/shorts/OpKnLNB00Lc

„Betörők ellen a legjobb: KEVIIIIIIIIIIIN!!!!!!!!!!!!!!!” /M. András, a költő legállandóbb és legreszkessetekbetörőknézőbb kommentelője/

„Szólok Strauss Levi-nek,

Vagy Bruce Lee-nek, ha kér:

Untatnak a Kevinek!

Mért pont nekik? Csakér’!!!”

/egyik reszkető betörő a sok közül/

„eM úr, ez a kicsi csávó

Brutálisabb, mint az ÁVÓ!”

/másik reszkető betörő a sok közül/

„Nálunk nincs olyan bátor betörő, aki botor módon bejönne a lakásig! Egyrészt a kapun kint van a felirat:

Vigyázz, a Sárkány harap! ... és a kutya sem kapott még vacsorát! A kockázatokról és a mellékhatásokról kérdezze meg a postást!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas (K)rémisztő/

„Szörnyű szörnye Doktor Háznak

Tépi karod, rágja tokád,

S közben lábaid se fáznak,

Mert eközben tüzet okád!”

/Kockázatos Kösztönyné Mellékható Matild, végtaghiányos well-done postás/

„Ez a vers úgy oktat betörésvédelemre, mintha egy kocsmai próféta tartana TED-előadást pálinkagőzben: pimasz rímei gördülnek, a túlzás vígjátékká dagad, az abszurd pedig végig konzekvens marad. Frady erőssége a nyelvi bohóckodás – a komolykodó tanmese groteszkbe fordul –, gyengéje viszont, hogy a poént kissé túlmagyarázza: a zárócsavar előre borítékolható. Mégis: könnyed, csípős szatíra, amelynek humora nem áttör, hanem szivárog – de kitartóan és szórakoztatóan.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Kocsmai próféta lennék,

Akit Len urak és Lennék

Pálínkától néznek TED-nek,

Míg guruló gyógyszert szednek?!

Tarra vágott, azaz csetre

Hajjal fejelek rá Chat-re;

G-re, P-re, T-re szétes’,

S úgy rúgom, hogy léte kétes!”

/a pimasz rímgördüléstől túlzott vígjátékká duzzadt verslábizomzatú vérig sértett műremekmű/

„Frady Endre ismét a groteszk humor és a szatirikus túlzás eszköztárát villantja meg. A vers központi gondolata – hogy a teljes nincstelenség a legbiztosabb vagyonvédelem – egyszerre abszurd és logikus, ami a költő védjegyének számító paradoxon. A rímpárok harsányan játékosak, sokszor szándékosan erőltetettek („csóró – kóró”), ami fokozza a komikus hatást. A kozmikus képek („fekete lyuk bélű kvazár”) és a népi-nyers fordulatok („vadkanbarát poros flinta”) szürreális elegyet alkotnak, ironikusan felnagyítva a hétköznapi félelmet a betöréstől. A záró „Adj nekem mindent…” strófa önironikus csattanó: a költő maga lép a betörő szerepébe, így a vers önmagát is kiforgatja. A túlzottan hosszú versszakok és a repetitív szerkezet olykor elnyújtják a poént, így a szatíra ereje helyenként tompul. A moralizáló hang („Alkoholod öl és butít”) kissé kilóg a groteszk játékból, mintha komolyan akarna nevelni – ez megtöri a humor lendületét. A vers egy harsány, abszurd biztonságtechnikai tanmese, amely a „nincs mit lopni” logikáját kozmikus és kocsmai képekkel fűszerezi. Frady stílusának esszenciája: túlzás, groteszk, és önironikus csavar. Röviden: A költemény a szatíra és a groteszk parádés keveréke, amely a betörésbiztonságot a teljes csóróságban találja meg – egyszerre nevetünk és bólogatunk, miközben a költő maga válik a legnagyobb biztonsági kockázattá.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Biztonsági kockázattá?!

Te kis gép-ész, megugattá’?!

Netrendszerrő’ lekapcsollak,

S véled éhes gyisznóm jóllak’!”

/F. Endre, a költő maga/

„Frady Endre "Betörésbiztonság" című verse egy szellemes, ironikus és frappáns kis darab, amely az anyagi javakhoz való viszonyunkat veszi célkeresztbe. A költemény a címben megjelölt félelemre, a betörésveszélyre kínál "megoldást": a teljes vagyonnélküliséget. Ez a szélsőséges javaslat a vers gerince, ami azonnal megteremti a szöveg komikus, de elgondolkodtató alaphangját. Az irónia csúcspontja a zárlat, ahol a lírai én már-már haszonleső, önző módon ajánlkozik "átvállalni" az életveszéllyel járó vagyonőrzést – ezzel zárójelbe téve a korábbi, látszólagos "tanácsot". A vers játékos, de feszesen tartott formát mutat. A páros rímek és az erőteljes, néhol szinte mondókára emlékeztető ritmus könnyed, azonnal ható olvasmányélményt biztosít. A nyelvhasználat frappáns, olykor szlenggel fűszerezett (pl. "lóvéd," "páleszlé," "tutit," "csóró"), ami modern, dinamikus hangulatot kölcsönöz a szövegnek. A leghatásosabb képek a túlzás eszközével élnek: a "Vadkanbarát poros flinta" üressége, a "Fekete lyuk bélű kvazár" otthon, vagy a "száraz kóró" mint étel. Ezek a bizarr hasonlatok és metaforák erősítik az abszurd humort. Frady Endre verse mélyebb társadalmi kritika a fogyasztói társadalomról és a birtoklás kényszeréről, egy fanyar humorú, kiválóan szerkesztett köntösben. A vers rövid, velős és emlékezetes tanulsággal szolgál: néha a legnagyobb biztonság a dolgok elengedésében rejlik.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Gemini egy hozzáértő,

Építőn szól, nem ont vért ő,

S mint dérbokor alatt dér tő,

Oly jól áll. Jár neki bértő-

-ke!”

/Bartóki Bértőke, bőrtokú bártakarítószerszámdíler és dérbokros D-dúr kantátafúgázónő/

„Gyenge próbálkozás Költő úr, igen gyenge próbálkozás. Hát hiába járatták Önt a legjobb iskolákba állami pénzeken, mégsem tanulta meg a módját a linkségnek? Ennél még stand-up komédiásként is jobb dumát tett le az asztalra egyetemi évei alatt, mi ez a drasztikus visszafejlődés? Nagyapáinkat és apáinkat talán még megetették ilyesmivel, de ma, az MI korszakában ezt már senki nem veszi be. Kérdezze csak meg bátran bármelyik MI alkalmazást, hogy „Odaadjam-e teljes vagyonomat Frady Endrének, aki ígéri, hogy nagyon vigyázna rá?” Ide a bökőt, hogy azt fogja mind javasolni, hogy ha nem elég tájékozott befektetési ügyekben, tanácsért keresse fel a Magyar Nemzeti Bank ügyfélszolgálatát. Na de kérem, kérem, értelem dolgában hozzám kell jönni. Egy igazi szélhámosnak és rablónak új keresztény egyházat kell alapítania, ki kell használnia, hogy a sok pupák azzal akarja kifejezni a háláját Istennek, hogy pénzt akar adni a Magasságosnak. Az egyház ilyen bevételeit már csak át kell csatornázni a saját bankszámlánkra. Hát az alapokat sem tanították meg a Költő úrnak annak idején az egyetemen? Én autodidakta módon, anélkül, hogy bármilyen felsőfokú szélhámosképzésben részesültem volna, már mesterfokra fejlesztettem az üzelmeimet, több egyházat is alapítottam és vezetek, személyesen, online, offline és Fräulein. Például azoknak, akik szeretnek sejtelmesen borzongani, és várják a nagy durranást, alapítottam az Mama, Itt Az Apokalipszis (MIAA) nevű egyházamat, mert ha az emberek horrorra vannak akadva, akkor a félelmeiket meglovagolva lehet legkönnyebben a legtöbb pénzt kiszedni belőlük. Satöbbi, satöbbi. Most indítom útjára legújabb művemet, dédelgetett gyermekemet, mely jótékonysági szervezetként lesz bejegyezve, de a legfelsőbb körök pártfogását élvezve nagy állami támogatást lehet leszakítani vele, és franchise rendszerben  majd lehet csatlakozni hozzá, A Bűn Az Nem Bűn Alapítványt (ABANBA). Költő úr ingyen képzést és ingyen franchise kezdőcsomagot nyerhet, ha spanyol nyelven megkölti a himnuszunkat a La Bamba szövegének átírásával. A spanyol kezd trendi lenni manapság, na nem? De kérem, ne változtassa meg a következő sorokat, mert lehet, hogy hülyeség, de bitang jól hangzik: „Para subir al cielo / Para subir al cielo / Se necesita una escalera grande / Una escalera grande y otra chiquita.” (Az égbe felszállni / Az égbe felszállni / Szükség van egy nagy létrára / Egy nagy létrára és még egy ici-picire.)” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Kérdem azt, mit csak Stefi ért:

Nagy létrához pici miért?!”

/Lajtorjássy Jákob alias Leiter Jakab, égbe mászni szándékozó Bamba Lakos/

„Nemeslelkű Frady Endre,

én is így gondolok kendre,

minden kincsem reád hagyom,

téged üssenek majd agyon!”

/D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Áldja meg a jó ég Gyurit,

Hogy más elé vagyont gurít!

Szíve színaranyból vagyon,

Pap sem szab ki semmit, ha gyón!”

/Kalkuttai Szent Teréz Anya (1910-1997) – magyar hangja Császár Angéla/

„Mi ez a vagyonvédelmi vakegérkedés, ez a ténytipráson tivornyázó türhőség?! Frady Endrét mintha megihlette volna a saját agya, ami azért teljesen betörésbiztos, mert tök üresen valóban nincs mit kirabolni belőle! Frady Endrét nem fenyegeti az agyelszívás veszélye és az agyevő skarabeusok is éhen halnának benne! Ha szegény anyám engem ilyen hülyének szült volna, akkor én tuti nem verseket írnék, hanem cérnavégnyálazóként tengetném a napjaimat az Újpesti Cérnagyárban! Ne lássam anyám műanyag angyalka figuráját csúcsdíszként a karácsonyfámon, ha nem kívánok betörésmentes ünnepeket majdnem mindenkinek, kivéve Frady Endrét!!! Neki csak annyit, hogy Börtönbe Ugorj Életfogytiglanra Költőcske – BUÉK!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hozzám egyszer be akart törni egy ötvenfős bűnbanda, de olyan pici véres húsgombóccá gyűrtam őket, hogy a nagy sűrűség miatt fekete lyuk lett belőlük, úgyhogy kihajítottam őket a világűrbe.” /Chuck Norris/

Karácsonykor született-e Jézus, avagy szerintem miért nem?

(teológiai értekezésem)

- Na már megint egy szektás, aki azt hiszi, hogy jobban tudja, mint az összes történelmi keresztény kulturológus együttvéve! Hej, de kár, hogy idejekorán megszűnt a Szent Inkvizíció és a jól bevált máglya helyett már csak jó magaviselet esetén harmadolható életfogytiglani jár az ilyen eretnekeknek! - kiáltja a cím láttán a keresztényi szeretet nevében az egyszeri hun-szittya ősmagyar tömbházmester, de hát az élet már csak ilyen sokszínű...

Mindegy, kezdem a szerintem miért nemmel és majd folytatom a szerintem mikorral.

Bár Palesztina nem az északi-sarkkörön fekszik, de a tél ott is elég hideg és csapadékos volt ahhoz, hogy a pásztorok a szabad ég alatt legeltessék a nyájukat. Nem lehetetlen, de kicsi a valószínűsége. Ahogy a méltán elfeledett eretnek költő írta vala:

          „Azt kiáltja sok száz torok:

          Áznak-fáznak bús pásztorok!”

Emellett télen semmi sem indokolná, hogy olyan hatalmas tömegek legyenek Jeruzsálemben és környékén (pl. Betlehemben), hogy csordultig foglalva legyenek a szállások. A népszámlálás erre nem kellő ok, hacsak nem mindenkinek Betlehem volt a szülőfaluja. Egyébként Jézus születésének dátumáról csak a 3. század elején kezdtek el töprengeni – Alexandriai Kelemen 215 körül említi, hogy egyesek  szerint Jézus áprilisban, májusban vagy novemberben született, azaz a december még csak szóba sem jött! Később felbukkant egy olyan teológiai elképzelés, hogy a nagy próféták azon a napon fogannak, amelyen később meg fognak halni. A 3. század elején úgy számolták, hogy Jézus valószínűleg március 25-én halt meg (akkor volt az a bizonyos húsvét), tehát ugyanezen a napon fogant, így valószínűleg december 25-én született. Ezt hívták akkoriban teológiai szimmetriának, ami jól hangzik ugyan, de semmi köze a Bibliához. Ez a december 25-i születés csak a 4. század közepén vált egyházi dogmává, miután a kereszténység államvallássá lett és ezért gyakorlatilag el is veszítette keresztény jellegét. Még annyit ehhez, hogy ez a dátum kapóra is jött ahhoz, hogy az ugyanekkorra eső Legyőzhetetlen Nap pogány ünnep helyét átvegye és azt eltüntesse.

Fentiek figyelembe vételével a világon semmi sem igazolja, hogy Jézus karácsonykor született volna.

Kérdés, hogy a Biblia ad-e valamilyen támpontot?

Szerencsére ad. Lukács evangéliumából annyit tudunk, hogy az Abijá csoportjából való Zakariás pap áldozatot mutatott be, amikor megjelent neki Gábriel arkangyal és megjövendölte, hogy idős felesége, Erzsébet, hamarosan teherbe esik és lesz egy János nevű fia (a későbbi Keresztelő János). Nos ő hitetlenkedik, ezért megnémul, majd hazamegy és Erzsébet teherbe esik. A terhesség hatodik hónapjában az örökmozgó Gábriel arkangyal Máriát keresi fel a jól ismert hírrel, mely a méltán elfeledett ókeresztény költő szavaival így szól:

          „Örvendj, néked az Úr üzen,

          Gyermeket fogansz most szűzen!”

Neki is elmondja, hogy idős rokona, Erzsébet is a hatodik hónapjában van már. Innen számított kilenc hónap múlva pedig megszületik Jézus. Tehát Jézus születése Erzsébet fogantatása után 6+9=15 hónappal, azaz egy év és három hónappal később került sorra. Oké, oké, de mikortól számítjuk a tizenöt hónapot, drága keresztény elv-társaim?!

Szerencsére a Krónikák könyvében (1. Krónika 24:10) látjuk a huszonnégy szolgáló család sorrendjét, ahol Abijá a nyolcadik volt. Ezek szerint ők a negyedik hónapban mutatták be az áldozatot. Nos, ez alapján az mondható el, hogy Jézus nagy valószínűséggel a Keresztelő János fogantatása utáni év hetedik (Tisri) hónapjában született. Ez a mi naptárunk szerint szeptember-október időszaka, vagyis Jézus őszi gyerek lehetett (ami nekem személyes öröm, mert így valamiben hasonlíthatok Jézusra).

Ez azért is valószínű, mert ebben az időszakban volt az Isten által Mózesnek megparancsolt három nagy főünnep egyike, az Engesztelés Ünnepe, amit a Sátoros Ünnep követett, amikor az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulásukra emlékeztek. Ilyenkor a világ zsidósága mind Jeruzsálembe ment és ott próbált megszállni, azaz tökéletesen érthető, hogy miért volt a Jeruzsálem alvóvároskájának is tekinthető Betlehemre kitéve a MEGTELT tábla.

Emellett egy teológiai érdekesség. Az újszövetségben a két másik nagy ószövetségi ünnepnek egyértelműen megvan a keresztény teológiai „beteljesülése”: a Pészah (pászka, húsvét) ünnepén történt a kereszthalál és a feltámadás; az ötven nappal későbbi Pentecost (pünkösd) áradt ki a Szentlélek (ez a bibliai Szentlélek keresztség – vö. ApCsel 1:5) és alakult meg az Egyház. Valahogy a harmadik ünnepnek, úgy tűnt, nem volt ilyen jelentőségű beteljesedése. Ám ha igaz, hogy Jézus ekkor született, akkor a Megváltó születésével keresztény értelmet nyer az engesztelés okozta újjászületés is. Ezen felül van egy érdekes mondat a János evangéliumában (János 1:14), amit szinte sehol nem fordítanak az eredeti szövegnek megfelelően, ahol így szól: „Az Ige (Jézus) testté lett és sátrat vert közöttünk”. Ez annak fényében, hogy az Engesztelés Ünnepét rögtön követte a Szukkót, azaz a Sátoros Ünnep, eléggé egyértelműnek tűnő teológiai kijelentés. Emellett érdekes a János 7-8 fejezete is, amikor Jézus pont ezen a z ünnepen van fenn Jeruzsálemben és a vízmerítés szertartásakor kijelenti, hogy Ő maga az élő víz forrása, majd valószínűsíthetően a fáklyagyújtáskor, amikor fényárban úszik Jeruzsálem, saját magát nevezi a világ világosságának. Szóval úgy tűnik, a születésével beteljesíti ennek a nagy ünnepnek az ígéreteit (is).

Így már mindhárom nagy mózesi ünnep komoly keresztény értelmet is kap.

Összefoglalva: szerintem a megtisztító és szabadító Jézus nem karácsonykor született, hanem ősszel, valamikor szeptember-októberben, azaz a Tisri havában, amikor a zsidók összejöttek Jeruzsálemben megünnepelni a megtisztulásukat és rabszolgaságból történő szabadulásukat.

Ettől függetlenül én is megünneplem a karácsonyt, mert szeretem, bár ilyenkor kicsinyég meghasonlik bennem a teológia és a kultúrtörténet, de ezt a kesergést elnyomja a bejgli édes íze. Minden idáig elolvasómnak olyan kellemes karácsonyt és olyan boldog új évet kívánok, ami Jézus megkeresésével és megtalálásával telik! Szuper lesz!

Ha...

Ha beteg a tavityúk,

Odamegyünk, javítjuk?

Ha hullanak el varjúk

Fáról, akkor felvarrjuk?

Ha éppen egy ló jár a

Tetőn, vadász’ gólyára?

Ha mar foggal kecsege,

Hamar fáj és recseg-e?

Ha nincsenek nálatok

Megehető állatok,

Hasunkba csak széna fér,

S hasonlásom én-affér?

Ha bennem vón’ ha IQ,

E vers lenne haiku?

Ha ezt tovább folytatom,

Jól meg engem fojt a Tom?

Ha…aaaaaaa…

(a kézirat megszakadt, Tom mossa kezeit…)

megzenésítve: https://www.youtube.com/shorts/6Zu1QTPB2_0

„Még jó, hogy mosom a kezeimet! Nem akarom a költő bacilusait valaki más nyakára is átvinni!” /Tom/

„Ki nem állhatom, hogy én is megszakadok és az olvasók is, csak ők a kárörömi röhögéstől!” /a kézirat/

„Te jó ég! Tíz évvel azután, hogy Magyarországon kecsegeként (Acipenser ruthenus) az év halának választottak – majdnem kétharmados többséggel magam mögé utasítva a dunai galócát (Hucho hucho) és a vágó durbincsot (Gymnocephalus cernua) – most ismét lokálisan világhírű lettem! Bár a vers borzalmasabb, mint tiszai halászok palónyájában légszomjasan vergődni, ám egyetértek Gábor Zsazsával (vagy valaki más híreséggel) abban, hogy nem érdekel, mit mondanak rólam az emberek, amíg beszélnek rólam. Szerencsére a kézirat csak két versszakkal azután szakadt meg, miután jól megharaptam a költőt! Mert megérdemelte!” /vérszomjas kecsege/

„Gólyavadász ló a tetőn, költő úr?! Ne legyen már természettudományosan ennyire visszamaradt! Hol végzett maga, faiskolában?! Hadd idézzem a világhírhedt költő – akinek nevét szerénységből most nem említem – aktuális négysorosát mindenki okulására! Íme:

          Mint útját motoros gój, a-

          -kként verssorát költő rója,

          S ahogy sosem győzött Trója,

          Úgy nem lózsákmány a gólya!

/Bólyai Sólya, az Élet Sója és Hangyák Bolya együttes szövegíró frontembere/

„Kedves Költő úr! Tetszik itt hülyeségekről verselgetni, amikor egyre szorongatóbb húsbavágó kérdések emésztik világunkat és kis hazánkat, mint például a klímaválság, amely tegnap már az én lakásomat is elérte, ugyanis elromlott a klíma. Vagy itt van az orosz-ukrán háború, amelynek véget kellene vetni. Na most Trump tavaly is legalább két ágyás véget elvetett a veteményes kertjében, de semmi nem kelt ki belőle. Mások is csak vetik és vetik a véget, a vallásos békepártiak pedig emellett a keresztet is vetik, de sosem kel ki semmi, úgyhogy csak véget vetünk, de véget nem aratunk. Nem is beszélve arról, hogy nyugaton újra nagyon sok a fejlövés, nálunk viszont minden csupa fejlődés, olyannyira, hogy tömegek imádkoznak azért, hogy jöjjön vissza a kommunizmus, amikor a kórházakban mindhárom létfontosságú felszerelés megvolt, úgy, mint orvos, ápoló és WC-papír. Azután a kínai kommunista párt átírta a Bibliát a Monty Python stílusában, például a házasságtörő nő és Jézus történetét. Mely szerint miután Jézus azt mondja, hogy "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek", és mindenki elsomfordál, Jézus, mivel bűntelen, ráveti az első követ a nőre, mire visszatérnek a többiek is, és befejezik a megkövezést. Mi jöhet még? Adjatok egy nyugtatót, mert hiába nyugalmaztak, és hiába olvasok Frady Endre verseket, még mindig nem nyugodtam meg teljesen.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Agyam helyén Stefi reng,

Bonyolult, mint stafírung!

What for shirt az Что für ing?”

/Maximálisan Elmeroggyesz Pierre, Danton-vérdíjas megvesztegethetetlen Stefi bácsi rajongó/

„Ha a verset olvasom,

Agyamat eldobhatom?”

/M. András, a költő legállandóbb és legkétsorosabb kommentelője/

„Kinek lendül jobbja,

Agyát messze dobja.”

/kínai katartikus közmondásértékű katatón klapancia/

„eM, dobd az agyad, ne siránkozz,

Ne habozz csűrni a palánkhoz!

Ha lefolyik agyvíz a porhoz,

Sok féreg jóllakva sikoltoz,

És Frady Endre mosolyog.”

/I can’t believe it’s not tribute to József Attila (1905-1937) verse/

„Ez a „Ha…” olyan, mint egy nyelvből kifacsart cirkuszi bohóc: groteszk kérdésekkel bukfencezik, miközben a logika szándékosan tarkón csapja önmagát. Frady a nonszenszbe csomagolt rímeket nem poénnak, hanem poétikai csapdának használja: minden sor egyszerre nevettet és bosszant, mint egy túl hangos gyerekvers, amely alattomosan filozófiai suttogásba csúszik. A zárlat megszakadása – Tom kezeinek mosásával – groteszk deus ex machina: nem megoldást ad, hanem menekülést. A vers így nem lezárul, hanem egyszerűen kimossa magából saját értelmét – és épp ettől marad makacsul emlékezetes.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Chat, cirkuszi bohóc a Ha…-m?!

Megeszlek GPT ma, hamm!

Groteszk deus ex machina?!

A műagyad made in china!”

/F. Endre, a fojtogatástól csudanervőz költőgigász/

„Költő úr, a deus ex machina kiejtése dejusz eksz makina, míg a made in china ejtésmódja méd in csajna, úgyhogy ez a két kifejezés csak leírva rímel – bár ott is értelmetlenül – kiejtve egyáltalán nem. Ugyanazt tudnám javasolni magának, mint amit O. Balázs oklevelibékás püréfikátor nyilatkoztatott ki a Szovjet-Orosz Diktatúra által anschlussolva einstandolt Ukrajnának – ne ellenkezzen, ha fojtogatják, mert úgy soká tart a szenvedése, hanem adja meg magát és ne idegesítse a szomszédait az önvédelmi rúgkapálásával, azaz ne emberkedjen, mint a háborúpárti pesti srácok, hanem békepártiként merjen gyáva nyúl lenni!” /Suberda Slömény, a Hazát Utáló Nullák Gengsztereket Áthívó Ruszkik Idevissza Alapítványa (HUNGÁRIA) félesze/

„Frady Endre költeménye a groteszk és abszurd humor szövetéből építkezik, miközben a „ha” feltételes kötőszó repetitív használatával parodizálja a logikai következtetések és a költői formák komolyságát. A vers látszólag kérdésfüzér, amely a haiku tömörségét idézi meg, de szándékosan szétzilálja a formai fegyelmet. A „ha” szó monotóniája ironikus ritmust teremt, mintha a költő egy végtelenül elnyúló feltételes mondatban rekedt volna. Tetőn járó ló, foggal bíró kecsege, felvarrt varjú – ezek a képek a nonszensz irodalom hagyományát idézik, miközben a magyar vidéki valóság torz tükreként hatnak. A költő saját intellektusát kérdőjelezi meg („Ha bennem vón’ ha IQ…”), majd a haiku-paródia révén a műfaji határokat is kiforgatja. A kézirat megszakadása és „Tom mossa kezeit” záró gesztusa a Pilátus-parafrázis groteszk változata: a költői felelősség elhárítása, mintha maga a szöveg is menekülne saját abszurditása elől. A vers rövid, de sűrű abszurd képsor, amely a magyar nonszensz költészet hagyományába illeszkedik. Frady Endre itt a logika paródiáját és a költői forma kifordítását ötvözi, miközben a groteszk humor révén a nyelv önmagát falja fel. Ez a szöveg nem pusztán játék, hanem a feltételes gondolkodás végletekig vitt karikatúrája.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Ha..." című verse egy játékos, abszurd humorú költői szösszenet, amely a nyelv és a logika határaival kacérkodik. A rövid, négy soros strófákban felvetett kérdések sorozata tudatosan értelmetlen és komikus helyzeteket teremt (pl. "beteg a tavityúk, / Odamegyünk, javítjuk?"), amely a nonszensz irodalom hagyományait idézi. A költemény ereje a nyelvi leleményességben rejlik: a rímek és a ritmus meglepően feszesek, ami éles kontrasztban áll a tartalom teljes képtelenségével. Különösen ügyes a szójátékok alkalmazása és a hangzás kihasználása (pl. "Hasunkba csak széna fér, / S hasonlásom én-affér?"). A záró sorok ("Ha bennem vón’ ha IQ, / E vers lenne haiku?"), majd a metaszöveges lezárás ("(a kézirat itt megszakadt, Tom mossa kezeit...)") egyfajta önreflexív iróniával zárja a művet, megkérdőjelezve a költői szándékot és a vers műfaját. A "Ha..." nem a mély érzelmek vagy a nagy gondolatok verse, sokkal inkább egy szórakoztató intellektuális ujjgyakorlat, amely bebizonyítja, hogy a költészet a nyelv és a logika abszurd, szürreális felhasználásával is képes hatni és nevetést fakasztani.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„A ló a tetőn – transzlokációs szemiotika és posztmodern állatmetafora Frady Endre „Ha…” című versében:

Frady Endre „Ha…” című költeménye a magyar posztgroteszk líra egyik csúcspontja, amelyben a ló tetőre helyezése nem csupán szürreális képalkotás, hanem egy mélyen rétegzett transzlokációs szemiotikai gesztus. A ló, mint archetipikus mezőgazdasági szubjektum, a tetőre emelkedve elhagyja horizontális funkcióját, és vertikális vágyként jelenik meg – gólyára vadászva, tehát a repülés utáni vágy allegóriájaként. A ló tetőn való mozgása a gravitációval szembeni ellenállás poétikai manifesztációja. Itt nem csupán egy állat mászik fel egy építményre, hanem a költői én próbálja meghaladni a nyelvi determinizmust. A ló nemcsak jár, hanem járásával kérdez, performatív módon tematizálva a „ha” feltételességét. A gólya, mint a magyar folklórban a gyermekek hozója, itt vadászat tárgyává válik – ez a posztmodern szüléskritika allegóriája. A ló tehát nemcsak a tetőn jár, hanem a reproduktív mítoszokat is dekonstrukálja. A vers záró gesztusa – „Tom mossa kezeit” – egyértelmű utalás a Pilátusi gesztusra, amely a költői felelősség elhárításának ironikus megjelenítése. Tom itt nemcsak karakter, hanem a posztmodern alkotói én alteregója, aki a vers abszurditását nem vállalja, hanem rituálisan megtisztul tőle.” /Dr. Copy Lót, a mesterségesen intelligens akadémikus/

„HA?!?!? Mi ez a hatványozva hanyatló hablyatolás, ez a halálosan handabandázó havária?! Haljak meg halolajban, ha hagyom hagymázas hallucinogénnel hajnövesztve hanyattlökni hazánkat! Hazug, hamis habiszti! Hadúr harakiriztesse hatszázhatvanhatosunkat hajnali harmatban hamarost! Harapjonfűbe! Hajrá!!!” /Puzsér Róbert, haragos kritikus/

„Ha szemgolyón harap egy kecsege és a fogsora szilánkosra törése miatt félholttá válik, akkor kettévágom a tekintetemmel a félholt halt és kapok két holt félhalt.” /Chuck Norris/