2012. november 21., szerda

A végtelenben

Az idő egy nagy, egyirányú utca,
a sok kis élet mind-mind arra vár,
együtt mehessen rajta pár saroknyit,
bár szinte ellep mindent itt a sár.

Téged elvitt a párhuzamos utca,
én még megértem azóta egy s mást.
Talán találkozunk a végtelenben.
Megismerjük-e majd akkor egymást?

Mi lett volna, ha ... ? Válasz erre sosincs.
Te a titkoddal pihensz, én élek
szép emlékeddel és csak várlak, várlak...
A végtelenben ülj mellém, kérlek!

















megzenésítve:

2012. november 19., hétfő

WC-papír

Sün hátán a gurigával (L. János liverpooli bajkeverő felvétele)

Midőn telik csurig a
Gyomor s megy a bendő,
WC-papír guriga
Polcról leveendő.

Mely örömmel Wekerle
Telepeket épít,
Oly vidáman teker le
Méternyit jó nép itt.

Átizzad a jassz* nájlon-
-ingben, akit bűn hajt.
Sitten kell, hogy használjon
Papír helyett sünhajt.

*nagyvárosi csirkefogó

„Áááá, te nyavalyás zugfirkász! Még verselgetsz is arról, hogy huzigálhatom kifele magamból a tüskéket a cella-klotyón, mi?! Na csak szabaduljak ki egyszer! Esküszöm, hogy összefirkállak, mint Stevie Wonder az autogramkérőket!” /Jaszkari Jenő budapesti főjassz és jeti imitátor/

„All you need is sün. All you need is sün. All you need is sün, sün sün. Sün is all you need!” /L. János liverpooli bajkeverő és beatle/

„Kikérem magamnak, hogy egy primitív anyagcsereversben a nevem olcsó rímként fel legyen használva! Hadd nyugodjak már békében!” /Wekerle Sándor ex-miniszterelnök és telepfelelős/

„Dömdödöm!” /Dömdödöm/

„Köszönjük Önnek, Költő úr, hogy a mi sanyarú sorsunkról megírta az igazságot!” /egy magát megnevezni nem kívánó sündisznó/

„Höhöhö! Ugye, milyen jó, hogy mi egyáltalán nem használtunk semmit?!” /XIV. Lajos/

„Túl nyálas, giccses, magasztos, emelkedett és finomkodóan nyárspolgári ahhoz, hogy dalszövegnek fel tudjam használni ezt a ... (hosszú füttyszó) !!!” /Dopeman/

„Nem bírom tovább! Ez borzalmas! Gyere török barátom, tűnjünk el innen! Hopp!” /Dugovics Titusz/

„Na végre! Nem hiába bíztam mindig Frady Endrében! Végre ki mert lépni a cukipofa nyálpolgári ál-lilaság csónakjából a kis kezdőbetűs nagy éLET lánglelkű pöcegödrének tengerére és sufniproliként mert szügyig merülni a valóság bűzferedőjébe! Ez az! Merni kell kézigránátot dobni a latrinába és ugyanakkor merni kell merni! Ki kanállal, ki lapáttal, ki tollal! Anyám, végre egy VERS, amit felolvashatok neked!” /Puzsér Róbert nagyon kritikus/

„Segítsééég! Ezt a vadkant valaki felhergelte ezzel a költeménnyel! Futáááá... /Zrínyi Miklós/

„Ez a puha izé egy sün volt?! Á, tehát ezért van itt ez a sok törött tű!” /Chuck Norris/

„Na Koppánykám! Meghallgatod még egyszer ezt a verset, vagy inkább a felnégyelést választod?” /István a király/

„Ó, sün! Már hittem azt, Auchan! Jól van, akkor mi nem perelni!” /Jean-Pierre Madarastesco/

„Ketteske! Költőke!!! Nézze csak, ott gurul a gyógyszere! (pofon) Vegye csak föl, be és komolyan, mert legközelebb nem engedem ki zubbony nélkül sétálni!!!” /Izom Izabella főápolónő/

„Mikor már azt hisszük, értjük a földi lények kommunikációját, jön egy újabb Frady Endre vers és összeomlik a rendszerünk! Már a sokadik kódfejtőnk utazott haza leszázalékolt idegroncsként a Marsra! Szerintem hagyjuk a kapcsolatfelvételt, egyszerűen lőjük szét őket!” /Alien Xzywkljhg dühönc kis zöld ufonauta/

2012. november 16., péntek

Mese a nagy büdösszájú sárkányról


Egyszer volt, ahol volt, de már nincs, egy nagy büdösszájú sárkány. Egy közepesen szép, bár sokak szerint az évszaknak éppen csak megfelelő napon ez a nagy büdösszájú sárkány elrabolta a szomszédos Nagy Büdösszájú Birodalom nagy büdösszájú királyának egyetlen gyermekét, a nagy büdösszájú királylányt és a várába vitte. A nagy büdösszájú királylány úgy bőgött, hogy csak úgy fröcsögött kifelé a szeméből a rengeteg könny, ami nem csoda, hiszen, ha befelé fröcsögött volna, akkor a hidroglóbusszá dagadó vízfeje pár perc alatt hatalmas loccsanással robbant volna szerteszéjjel.
A nagy büdösszájú király – a szokásos néphez szólási formanyomtatványok kitöltése után – kihirdette, hogy aki kiszabadítja a nagy büdösszájú királylány fogságából a nagy büdösszájú sárkányt, illetve pont fordítva, az azonnali feleségül vétel által rögtön meg is tarthatja és haza is viheti, úgyhogy a kihirdetmény egyben előzetes atyai áldás is. Hozományról pedig szó se essék, ő ilyen kicsiségekkel nem foglalkozik, amikor egyetlen lánya ekkora veszélyben van.
No, lett is foganatja a kihirdetménynek! Királyok, királyfik, hercegek, grófok, politológusok, mentorok, Avon tanácsadók, kezelőorvosok, gyógyszerészek, mosógép szerelők, megélhetési oligarchák, kétkezi félkarú rablók, romkocsmatöltelékek, házasságszédelgők, hadronütköztetők, földi irányítók, könnyűbúvárok, hastáncosok, táncdalénekesek, villanyóra-leolvasók, sírásók és karvalytőkések egy emberként özönlöttek elfelé és minél messzebb, nehogy már pont ők!
Távolban a nagy büdösszájú szegénylegény
(ismeretlen nagy büdösszájú festő képe)
Egymás között szólva elmondhatjuk, hogy bár a királylány a birodalom összes eddigi szépségversenyét megnyerte, ám a birodalmi közvélekedés szerint a telefonos szavazás erősen manipulált volt. Sőt!
Egy, csak egy jelentkező volt, a nagy büdösszájú szegénylegény, aki még a nagy büdösszájú életben sohasem látta a nagy büdösszájú királylányt, de még csak nem is hallott róla. Hiába no, a tévé, rádió, mobiltelefon és internet nélküli tanyasi életnek is megvannak a maga előnyei! Hogy hogyan hallott mégis a kihirdetményről? Ez egy felettébb hosszú történet, amelyben szó van lezuhant helikopterről, oroszlánfókák által elfogyasztott postásokról, eltévedt tájfutókról és máig harcoló német alakulatokról is, de ezt most itt nincs idő elmesélni. Röviden összefoglalva csak annyit mondhatunk, hogy véletlenül.
Nosza, több se kellett a nagy büdösszájú szegénylegénynek! Úgyis unta már a tanyasi létet, ahol nem volt más beszélgetőtársa, mint a nagy büdösszájú testvérei – alig tizenöten, vagy tizenhatan lehettek, de sosem tudta megjegyezni – a nagy büdösszájú apja, a nagy büdösszájú anyja, a nagy büdösszájú nagyszülei, a nagy büdösszájú dédszülei, a nagy büdösszájú unokaöccsei és –húgai, valamint az óhazából a válság elől kitántorgott másfélmillió nagy büdösszájú rokon.
Ment, mendegélt a nagy büdösszájú szegénylegény. Először még baromi messze volt a nagy büdösszájú sárkány várától, de aztán ahogy tovább ment, mendegélt, úgy egyre közelebb jutott.
PUFF!!! A nagy büdösszájú szegénylegényt hatalmas ütés érte és hanyatt is esett tőle. Legott felugrott és vissza is ütött, de az ökle egy kőkemény szürke kőfalba ütközött.
- Még jó, hogy nem gyémántfal, mert az gyémántkemény lenne! – gondolta a nagy büdösszájú szegénylegény és hirtelen rájött, hogy megérkezett a várhoz. Gondolkodott, hogy hogyan juthatna be, mert a kőfal megmászhatatlannak tűnt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve bement a kapun. A nagy büdösszájú portástól megvette a belépőjegyet és elindult felfelé a nyálkás csigalépcsőn.
A vár várószobájában már várt rá a nagy büdösszájú sárkány és a lánccal hozzákötözött nagy büdösszájú királylány.
- Mintha Jabbát és Leiát látnám! – gondolta meglepve a nagy büdösszájú szegénylegény, akiről még senki sem sejtette, hogy következő életeiben II.József, Lenin, Elvis Presley, Zlatan Ibrahimovics, majd pedig Luke Skywalker lesz. Na, de ne szaladjunk ennyire előre!
- Hhhhhhhh!!! – lehelt rá egy hatalmasat a nagy büdösszájú sárkány a nagy büdösszájú szegénylegényre.
- Hhhhhhhh!!! – viszonozta a nagy büdösszájú szegénylegény.
Az oda-vissza válaszcsapások közepette a két fél előtt felsejlett a döntetlen közeli végeredmény cseppet sem szívderítő rémképe. A vár körül eközben fürtökben hullottak a V-alakú vándormadarak. Már az ablak pereméig ért a kupac, amikor Greenpeace aktivisták jelentek meg és láncolták magukat a vár vizesárkából kilógó fatörzsekhez, amelyek utóbb éhes krokodilok farkainak bizonyultak.
A vár lovagtermében a harc eközben egyre elkeseredettebben és egyre kilátástalanabbul folyt. Már éppen reklámszünetet készültek tartani, amikor a nagy büdösszájú királylány egy váratlan mozdulattal tizenöt kiló szupererős mentolos Orbit rágógumit dobott a nagy büdösszájú sárkány szájába, aki ettől pár másodpercre védtelenné vált és a nagy büdösszájú szegénylegény bevitte a végső lehelet csapást. A nagy büdösszájú sárkány egyet vonaglott, majd a lelke megkönnyebbülten az örök vadászmezőkre röppent, ahol mindig süt a Nap és mégsem ragad az a fránya vattacukor.
- Én hősöm, én egyetlen szerelmem! – kiáltotta a nagy büdösszájú királylány és a nagy büdösszájú szegénylegényhez szökellt, hogy megcsókolja. A nagy büdösszájú szegénylegény egy rémült sikollyal félreugrott és így a mozgásirányukba eső alacsony parapetfalú ablakokon kizuhantak a várból és a V-alakú madárkupacon úrnői és úri gellert kapva a vizesárokba csobbantak.
No, aznap igazán jó napjuk volt a nagy büdösszájú krokodiloknak!
Ha nekünk nagy büdösszájú krokodiloknak aznap jó napunk nem lett volna, akkor máig korgó gyomorral mesélhetnék tovább…

2012. november 15., csütörtök

Mint a tintázott egér

(hullára elsárgult leveleknek)

A betintázott egér (Zajcsik főtörzs felvétele)
Esik eső, én még nem esek,
Dalszövegeim oly nemesek,
Szívet s gyomrot szorít mindahány,
S ettől szegény Linda hány.

Fúj a szél, és én szondát fújok,
Messzi meccsen szólnak fuj-fujok,
Ide hozzák hangját hűs szelek,
S bánatomban szeszelek.

Ó, drága biztos úr, a vádja bizony nem koholt,
A vérem tartalmaz pár százaléknyi alkoholt.
Szívem dobolt, s eldőltem…

Mint a tintázott egér,
Leng az utca és a tér.
Mondd, hogy hol egy pohár víz?
Mondd, hogy mi ez a zöld gríz?


Gyémánt égen lilán repkedek,
Üveghangon szól egy lepke: brekk!
Elhinni ezt soha nem fogja
A valóság sok foglya.

Ó, drága biztos úr, a vádja bizony nem koholt,
A vérem tartalmaz pár százaléknyi alkoholt.
Szívem dobolt, s eldőltem…

Mint a tintázott egér,
Leng az utca és a tér.
Mondd, hogy hol egy pohár víz?
Mondd, hogy mi ez a zöld gríz?

Mint a tintázott egér,
Leng az utca és a tér.
Mondd, hogy hol egy pohár víz?
Mondd, hogy mi ez a zöld gríz?

Esik eső s én már nem esek,
Földön fekszem, körben csövesek,
Főtörzsőrmester úr így talál,
S fáj a lehorzsolt bal áll.

Fáj a lehorzsolt bal áll.

2012. november 14., szerda

Zuhanyozás után


Egész testem víznedv özön,
S törölközőm száraz,
Ám miután törölközöm,
Fordítva van már az.






















„Tisztelt költő úr! Az egész falu nevében köszönjük bölcs sorait! Mi ugyan ritkán fürdünk (kivéve a polgármester lányát, aki szinte minden hónapban) és akkor is csak likas lavórban, de legalább lesz új téma a fonóban és a kocsmahivatal pultja mellett. Ha jönne író-olvasó találkozóra, csak táviratozzon és Lüke Lajcsi kimegy magáért a szénásszekérrel az ugarszittyói vasútállomásra! Nagyon várjuk ám!” /Csöböri Tóni pálinkafőző és hályogkovács/

„Persze! Folyó vízben fürdeni, mi? Aztán meg otthagyni a gombás ökológiai lábnyomot a padlón, he? Az ilyen antizöld kretének miatt kell állandóan sarki bálnákhoz láncolnom magamat!” /egy méregzöld aktivista/

„Bizonytalanul hezitálok, hogy szeretem-e a végleteket. Vajon a teljesen vizes költő és az abszolút (van-e, lehet-e ilyen?) száraz, azaz vízmentes törölköző intenzív kölcsönhatása eredményezhet-e tökéletes pálfordulást, azaz csontszáraz költőt és csuromvizes törölközőt? Vajon az ember teste nem tartalmaz-e még maximális szárazság esetén is több vizet, mint a lucskossá szottyasztott törölközője? Ha igen, akkor lehet-e azt mondani, hogy nem? Talán? Netán? Mindazonáltal? Izgalmas, hogy mindig állást kell foglalnom az élet nagy kérdéseiben és sose sikerül!” /Török Gábor politikai elemző/

„Jó dolog, ha egy költő feszegeti a határokat. Mert mindennek van a határa, de nem mindenki költő. Ebben a versben a határok nem feszegetve vannak, hanem totálisan megsemmisítve. Mintha maga Chuck Norris rúgta volna le az irodalom fejét. Analfabetizmus + villamosítás = anarchia. A sötét középkor elkezdődött. Fel-né-gyel-ni! Fel-né-gyel-ni! NEM ENG.!” /Puzsér Róbert kritikus/

„Költő úr! Van olcsó törölközőm reklámáron! Magának a feléért!” /egy nagyon gyorsan mozgó árus/

„Igényes költő, igényes testmozgás után igényesen fürdik és igényesen teljesen szárazra törli magát! Remélem, utána igényes update táplálékkal tölti fel az igényes testét!” /Igényes Update Norbi/

„Ez az átok nem csak fürdik, de kornyikál is közben! Nem csak beázunk, de meg is süketülünk tőle! Az én hallásom már teljesen tropa és a hangszálaim is szutyokká áztak! Képtelen vagyok túlordítani a marháját!” /Zámbó Krisztián alsó lakó/

„Stop my rotating coffin! I want to get off!” (Állítsátok meg a forgó koporsómat! Ki akarok szállni!) /William Shakespeare/

„Szabolcska Misi! Meg tudsz nekem bocsájtani?!” /Karinthy Frici/

„Ha valaki, hát én tudom, hogy mindig van lejjebb és lejjebb. Na, de ennél?!” /Felix Baumgartner/

2012. november 13., kedd

X-Faktor


Mentor team, amit a falkád
Kiad, hamis hang-kavalkád,
S bár én ettől hanyatt esek,
Zúdulnak az SMS-ek.

Nagy-nagy hálát lelkem leró:
Peti, Miki, Ildi s Feró
Csupán, kinek hall’ni muszáj,
Mit danol sok fatorkú száj.

Gergő s Timi, ki nem hamis.
Többségtől egy szelíd amish
Család is felfegyverkezne:
„Puska döröghet, de ez ne!”

És ezért még pénzt is kapnak!
Rögtön meggyónom egy papnak:
„Irigy vagyok, mint egy tulok,
S jövőre biz’ elindulok!”

2012. november 12., hétfő

Aranyhal

Az aranyhal és a csali (Némó kapitány felvétele)

Pecáztam a folyó mellett.
Nap az égen lassan haladt,
S pont, mikor már mennem kellett,
Fogtam ki az aranyhalat.

Visszadobtam s mentem is én,
Nem volt időm, szólt a harang.
Muszáj volt ott lennem misén,
Kántorként kötelez a rang.

Aranyhal utánam szaladt,
Elbújtam a padok között
S átcsúsztam a talpak alatt,
Ám megtalált s leütközött.

Éreztem, hogy e sakk már matt,
Dőlögettem széjjel és el,
S muszáj volt kívánnom hármat:
Aranyhal villával s késsel!

St.Abilitás


De jó, hogy a járólapok
Nagyon ritkán járnak!
Mindezért most hálát adok
A Járólap Gyárnak.


2012. november 9., péntek

Villamossínek


Jedi-szerű robotsintér őr
(térfigyelő kamera felvétele)
Villamos alatti sínek
Nem kellenek tán senkinek?!
Merthogy a nép nem cseni el.
Van tán rajtuk valami jel,
Amiből a MÉH-ész rájön
Rút bűnre és kiált: „Állj, Ön
Ezt a sínpárt elemelte!”,
S tanítják-e ezt az ELTE
Villamossínszáltan szakán?
Vagy csak a Jedingisz, a kán
Hordázatú robotsintér
Őr miatt van meg a síntér?

2012. november 8., csütörtök

Mezőn sétáló filozófus

Filozófus a mezőn (egy birkapásztor felvétele)
Mezőn sétál filozófus.
Belső gyermek kiált: „Ó, fuss!”
Külső teste viszont gyarló,
Petyhüdt, mint egy műmagyar ló,
S úgy lepi a veríték el,
Mintha betondinnyét lékel-
-ne s közben olvasna Nietzsche-t.
Csoda-e hát az, hogy nincs ét-
-vágya, csupán füves ágyik-
-óba beledőlni vágyik?
Filozófus végül leül.
Kivan, mondhatni, hogy cse’ül.
Szütyőjében Kantot keres,
De csak hagyma van benn, veres.
Oly bűzhödt e vereshagyma,
Alig eszi, sokat hagy ma,
S gyomra bár nem ér el degeszt,
Éhe szilárd lelket hegeszt.