Halogatunk, élegetünk,
Örülünk, ha nincsen tetűnk,
Csak tetűnk a fejünk felett,
Mit a rozsda majdnem felett.
Nem is felett, hanem megett,
Itt az isten háta megett,
Ahun sírva vígadásunk
Közepette árkot ásunk.
Egyszerűek vagyunk, népik,
Balsors akit régen tépik,
S nyavalygunk, hogy Mohács, Arad…
Oszt’ minden csak tök úgy marad.
Habsburg-orosz-török-tatár…
Deres már sok régi csatár,
Sőt a számuk addig apadt,
Míg kihalt az Aranycsapat.
Hol sírjaik domborulnak,
Nyoma sincs már hízott nyúlnak.
Amely’knek még bírta lába,
Kiemigrált Jurópába.
Honi Túró Rudi evés
Miatt vagyunk még, e kevés
Itt, hol élni s halni kellik.
Élni? Halni? Mikó’ mellik.
„Heeej, költő úr, ez aztán az édesbús sírva vigadás! Seeej, Levédia, Baskíria, tyűű, Attila aranykoporsója, heeej, szkíta őshaza, tejjel-mézzel folyó Kárpát-medence, ahun hungarikum a hun! De jaj, már csak nyög Mátyás bús hada és a régi dicsőségünket is megkéselték az éji homályban! Haj, Petőfi Barguzinban, jaj, Jókai bablevesben! Vesszen Trianon! Éljen a nyereg alatt puhított Túró Rudi! Bólints Tibi, bólints Tibi! Bort ide, még bort! Brühühü…” /Szittya Szomor, számszeríjkészítő és Nyíl Tibi rajongó/
„Tisztelt Szittya úr! A Magyar Tudományos Akadémia megfellebbezhetetlen véleménye szerint az, hogy magyar és külföldi irodalmárok, történészek, antropológusok és egyéb szobatudósok tucatjainak vizsgálata megállapította, hogy a barguzini temetőben fellelt csontváz minden kétséget kizáróan Petőfi Sándoré, még korántsem jelenti azt, hogy fent nevezett finnugor költő ténylegesen Barguzinban van eltemetve, így DNS vizsgálatának és hamvai hazahozatalának engedélyezése tudománytalansága folytán okafogyott fantazmagória.” /Dr. Wasserkopf Winnetou, az MTA Túró Rudi Pöttyösítési és Holt Költők Távoltartási Bizottságának elnöke/
Jaj, már megint feladtak egy verset, hogy olvassuk el holnapra! Ej, ráérek arra még! Előbb facebookozok és viberezek egy kicsit!” /Pató Palika, 6.c. osztályos tanuló/
„Anyám szerint Buzánszky inkább kopasz volt, mint deres, és hátvéd lévén nem is csatárral halt ki az Aranycsapat, de ez legyen a legnagyobb gondom! Ennek a versnek a legeslegfőbb baja maga a vers! A puszta létezése! Anyám szerint, ha nem létezne a puszta, nem lenne csikós és gulyás se, és nem jönnének hozzánk azok a tüchtig németek autógyárakat építeni. O, mein Gott! És mindez egy olyan vers miatt, ami, ha eltekintenénk mindattól, ami rossz benne, akkor se lenne jó, csak egy nagy büdös nulla! Frady Endre klapanciái hol rührettenetesek, hol pedig gennyganyésak. Mikó’ mellik.” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Egyszer a magasból rám vetette magát egy Dugovics Titusz nevű, utólag kitalált legendás ősmagyar vitéz, hogy elorozza a Túró Rudimat, de röptében úgy rúgtam vissza a várba, hogy a túloldalon egy zászlós törököt magával sodorva zuhant a mélybe. Lehet, hogy a történet kitalált, de a pöttyös az igazi!” /Chuck Norris, a gourmand/
2015. február 18., szerda
2015. február 16., hétfő
Vidám vers
Vidám verset írogatok,
Hegedűmön kacag a tok,
Hintalóm nyihaház bőszen,
Szent nevetést hallat őszen-
-tsége I. Ferenc pápa,
S röhög minden pörölycápa.
Altalaj is kacarászik,
Márga kiált vígan: Á, szik!
Szik is örül s falban a lösz,
Hinnye, ebbű’ nagy buli lösz!
Nagy a buli, zeng az ének,
Zorró kurjant: Szólíts Z-nek!
Bárány s farkas együtt legel,
Sánta kutya vihog legel-
-öl, mögötte hazug ember
Bruhaházik földön hemper-
-egve s Das-on mókás Der ül,
S Die asztalkám terül, terül.
Együtt eszik nyúl és sakál,
Mellettük egy derűs vak áll
S hepajt somolyogva nézi.
Feltámad az öreg Knézy,
S minden lélek Mennybe siet.
Milyen verset írtam, milyet?!
„Teológiailag teljesen helytelent! Nem minden lélek megy ugyanis a Mennybe, csak az Anyaszentegyház kebelére megtért hívők, akik meggyóntak a haláluk előtt és felvették az utolsó kenetet. Meg az argentin focisták. A többiek sajnos vagy a pokolba, vagy a purgatórium tisztítótüzébe kerülnek. A költő úr a rólam szóló enjambement következtében pár száz évet biztosan eltölt majd a tisztítótűzben, de ha hajlandó bekkelni a Menny FC-ben, akkor ez az idő esetleg akár a felére is lerövidülhet.” /Ferenc pápa/
„Ez egy vidám vers?! Röhögnöm kell! Mi itt a siralomházban ilyesmiket olvastatunk fel a hozzátartozókkal az elítélteknek, hogy a maradék életkedvüket is elveszítve vágyakozzanak a halálra és ne csináljanak balhét a kivégzésen.” /Dr. Kotász, hóhér/
„Kedves költő úr! Az kortárs költők önt nem tartalmazó Hajnali Hullamerevség c. antológiájának olvastán olyan depressziós lettem, hogy kiugrottam a panelházunk 10. emeletéről. Zuhanás közben a kezembe került az ön vidám verse, amitől rögvest visszatért az életkedvem és az 5. emeleten visszamásztam a házba. Köszönöm költő úr, hogy megmentette az életemet!” /Gyökér Gyula, komposzt humusz kiskereskedő/
„Jó estét, jó szurkolást! Kedves nézőim, hamarosan kezdetét veszi a Mennyei Liga feltámadási körmérkőzés sorozatának döntője! Hajrá Frady!” /id. Knézy Jenő, néhai sportriporter/
„Költő úr, jól látom, hogy visszatért az ön által jól beváltnak hitt alkotói módszeréhez, mely szerint gondolkodás nélkül leírja, ami az eszébe jut? Tipikus Frady vers: mindent bele, aztán ön után az özönvíz?! NEM ENG.!” /Tönk Toháncz, a főcenzor elvonókúrájának idejére megbízott ideiglenes főcenzor/
„Ezt most miért kellett?! Még egy ilyen vers és esküszöm, saját kezűleg operálom ki a fél agyamat, hogy legfeljebb médiacelebnek legyek alkalmas, és akkor már nem lesz munkaköri kötelességem, hogy minden szellemi tályogot és irodalmi fekélyt elolvassak! Anyám szerint a műtétet bízzam inkább egy jó sebészre, de azoknál beláthatatlanul hosszúak a várólisták és annyi idő alatt irreverzibilisen felfalja az immunrendszeremet a Frady ragály!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A világvége úgy fog bekövetkezni, hogy én írok egy vidám verset, lefordítom az összes nyelvre, fölteszem a netre és az egész emberiség halálra mosolyogja magát. Az analfabétákat meg fejbe rúgom. Utána elkezdődhet a nagy össznépi feltámadás.” /Chuck Norris/
„E verset olvasva az az érzésem, hogy vagy a magyar nyelvet nem kellett volna megteremtenem, vagy Frady Endrét.” /az Úr/
„Az utóbbit, az utóbbit, az utóbbit, suááá…” /az angyalok kara és a pásztorkórus, mennyei harsonán kísér a szférák zenekara/
Hegedűmön kacag a tok,
Hintalóm nyihaház bőszen,
Szent nevetést hallat őszen-
-tsége I. Ferenc pápa,
S röhög minden pörölycápa.
Altalaj is kacarászik,
Márga kiált vígan: Á, szik!
Szik is örül s falban a lösz,
Hinnye, ebbű’ nagy buli lösz!
Nagy a buli, zeng az ének,
Zorró kurjant: Szólíts Z-nek!
Bárány s farkas együtt legel,
Sánta kutya vihog legel-
-öl, mögötte hazug ember
Bruhaházik földön hemper-
-egve s Das-on mókás Der ül,
S Die asztalkám terül, terül.
Együtt eszik nyúl és sakál,
Mellettük egy derűs vak áll
S hepajt somolyogva nézi.
Feltámad az öreg Knézy,
S minden lélek Mennybe siet.
Milyen verset írtam, milyet?!
„Teológiailag teljesen helytelent! Nem minden lélek megy ugyanis a Mennybe, csak az Anyaszentegyház kebelére megtért hívők, akik meggyóntak a haláluk előtt és felvették az utolsó kenetet. Meg az argentin focisták. A többiek sajnos vagy a pokolba, vagy a purgatórium tisztítótüzébe kerülnek. A költő úr a rólam szóló enjambement következtében pár száz évet biztosan eltölt majd a tisztítótűzben, de ha hajlandó bekkelni a Menny FC-ben, akkor ez az idő esetleg akár a felére is lerövidülhet.” /Ferenc pápa/
„Ez egy vidám vers?! Röhögnöm kell! Mi itt a siralomházban ilyesmiket olvastatunk fel a hozzátartozókkal az elítélteknek, hogy a maradék életkedvüket is elveszítve vágyakozzanak a halálra és ne csináljanak balhét a kivégzésen.” /Dr. Kotász, hóhér/
„Kedves költő úr! Az kortárs költők önt nem tartalmazó Hajnali Hullamerevség c. antológiájának olvastán olyan depressziós lettem, hogy kiugrottam a panelházunk 10. emeletéről. Zuhanás közben a kezembe került az ön vidám verse, amitől rögvest visszatért az életkedvem és az 5. emeleten visszamásztam a házba. Köszönöm költő úr, hogy megmentette az életemet!” /Gyökér Gyula, komposzt humusz kiskereskedő/
„Jó estét, jó szurkolást! Kedves nézőim, hamarosan kezdetét veszi a Mennyei Liga feltámadási körmérkőzés sorozatának döntője! Hajrá Frady!” /id. Knézy Jenő, néhai sportriporter/
„Költő úr, jól látom, hogy visszatért az ön által jól beváltnak hitt alkotói módszeréhez, mely szerint gondolkodás nélkül leírja, ami az eszébe jut? Tipikus Frady vers: mindent bele, aztán ön után az özönvíz?! NEM ENG.!” /Tönk Toháncz, a főcenzor elvonókúrájának idejére megbízott ideiglenes főcenzor/
„Ezt most miért kellett?! Még egy ilyen vers és esküszöm, saját kezűleg operálom ki a fél agyamat, hogy legfeljebb médiacelebnek legyek alkalmas, és akkor már nem lesz munkaköri kötelességem, hogy minden szellemi tályogot és irodalmi fekélyt elolvassak! Anyám szerint a műtétet bízzam inkább egy jó sebészre, de azoknál beláthatatlanul hosszúak a várólisták és annyi idő alatt irreverzibilisen felfalja az immunrendszeremet a Frady ragály!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A világvége úgy fog bekövetkezni, hogy én írok egy vidám verset, lefordítom az összes nyelvre, fölteszem a netre és az egész emberiség halálra mosolyogja magát. Az analfabétákat meg fejbe rúgom. Utána elkezdődhet a nagy össznépi feltámadás.” /Chuck Norris/
„E verset olvasva az az érzésem, hogy vagy a magyar nyelvet nem kellett volna megteremtenem, vagy Frady Endrét.” /az Úr/
„Az utóbbit, az utóbbit, az utóbbit, suááá…” /az angyalok kara és a pásztorkórus, mennyei harsonán kísér a szférák zenekara/
Címkék:
altalaj,
bárány,
buli,
das,
der,
die,
farkas,
feltámadás,
Knézy Jenő,
márga,
Menny,
pápa,
pörölycápa,
vidám vers,
Zorró
2015. február 13., péntek
Péntek 13
Mai szörnyű napon a Pech
Leshelyéről messze kilát
(Mint a NAV-nak hívott APEH)
S vadul lődözi sok nyilát.
Akit eltalál a vessző,
S e nap majd’ mindenkit talán,
Roppant balszerencsés lesz ő,
Mint a falnak futó Zalán.
Máma minden bukás zajos,
Köröttünk sok mini-Mohács:
BeCseléz az összes Lajos,
S pállott szekrényt ver szét doh-ács.
Csehül állunk, fenn cseh, lenn cseh,
Szatíra ez a’la Hrabal.
Meghashajt az egy tál lencse,
S szerencséből üldöz a bal.
Rám pottyol egy szárnyas rozmár,
Vadkant rejt a kerti avar,
S ruhámban moly lakmároz már…
Fortuna ma mással kavar!
„Běda mně! Kam jdou?! Musím držet mě obrátit k mému hrobu?!” „Jaj nekem! Hová kerültem?! Muszáj engem forgatni a síromban?!” /Bohumil Hrabal/
„Ne nyafogj, Bohi! Én egyszerre vagyok kénytelen forogni mind a segesvári tömeg-, mind pedig a barguzini normál síromban, pedig én ebben a versnek nevezett valamiben meg sem vagyok említve! Átkozott balszerencse egyszerre két helyen is eltemetve lenni!” /Petőfi Sándor alias Alekszandr Petrovics magyar-orosz költő/
„Ha már szóba került a téma, én a hullámsíromban forgok, de meg is érdemlem, mert nagyon befürödtem annak a nyavalyás Szulejmánnak a hadi Cselével! Nem csoda, hogy neki van tévésorozata, nekem meg nincs! Ezt a balszerencsét!” /II. Lajos, király/
„Ha meghalnék, én is forognék a síromban, mert a Szerencse mindörökké forgandó. Kár, mert már nagyon rühellem ezt az állandó centrifugális erőt! Hánynom kell tőle!” /Fortuna, istennő/
„Babonás, költő úr, babonás? Én – lekopogom – szerencsére nem! Jaj, miért megy át előttem az úton élve vagy halva egy doboz fekete macska?!” /Erwin Schrödinger, fizikus/
„Költő úr! A 2010-es adóbevallásának a 345. sorában 1 forinttal kevesebb szerepel. A hiba kijavítása végett holnap hajnali 3-kor fáradjon be hatóságomhoz, a Külső-Budapesti Kirendeltségünkbe (Záhony, Harács körtér 3/b) és hozza magával a 2.000.003.-Ft (azaz kerekítve kettőmillió öt forint) büntetést és kezelési költséget. Fellebbezésnek helye nincs!” /Hiéna Hubáné Keselyű Kátya, személyi jövedelemadó behajtási főosztályvezető/
„Dzsízasz Krájszt!!! Nem elég, hogy péntek tizenharmadika van, de a balsors ezzel a verssel szórja rám a nyűgét s nyilait! Anyám szerint ki kéne szállnom tenger fájdalma ellen, de ő nem ismeri a szöveg többi részét. A gondolat, hogy Frady Endre túlélhet engem, halványra betegít! Azt hiszem, inkább visszafekszem és átalszom ezt a szerencsétlen napot! Hátha azt álmodom majd, hogy Frady Endre nyugalomba küldte magát egy puszta tőrrel!” /Puzsér Róbert, a péntek 13 miatt elbizonytalanodón töprengő kritikus/
„Ne lustálkodj Robi! A végén még nassolni is fogsz? Enni, vagy nem enni? A telt halála a torkoskodás!” /Schobert UpDate Norbert, fitnesz guru/
„Ily tévesen s torzan idézni engem, egy lapon említve azzal az ánglius kóklerrel?! Tragédia! Én is forgok a síromban!” /Madách Imre/
„Annak a potyogtató rozmárnak nem volt szárnya, csak azért repült, mert rosszul idézte híres őrömet, Madáchuck Imrét és felrúgtam a levegőbe. Nem tehetek róla, hogy ijedtében lecsinálta a költőt!” /Chuck Norris/
„I am the walrus!” „Én vagyok a rozmár!” /John Eggman Lennon, a tojásember/
Leshelyéről messze kilát
(Mint a NAV-nak hívott APEH)
S vadul lődözi sok nyilát.
Akit eltalál a vessző,
S e nap majd’ mindenkit talán,
Roppant balszerencsés lesz ő,
Mint a falnak futó Zalán.
Máma minden bukás zajos,
Köröttünk sok mini-Mohács:
BeCseléz az összes Lajos,
S pállott szekrényt ver szét doh-ács.
Csehül állunk, fenn cseh, lenn cseh,
Szatíra ez a’la Hrabal.
Meghashajt az egy tál lencse,
S szerencséből üldöz a bal.
Rám pottyol egy szárnyas rozmár,
Vadkant rejt a kerti avar,
S ruhámban moly lakmároz már…
Fortuna ma mással kavar!
„Běda mně! Kam jdou?! Musím držet mě obrátit k mému hrobu?!” „Jaj nekem! Hová kerültem?! Muszáj engem forgatni a síromban?!” /Bohumil Hrabal/
„Ne nyafogj, Bohi! Én egyszerre vagyok kénytelen forogni mind a segesvári tömeg-, mind pedig a barguzini normál síromban, pedig én ebben a versnek nevezett valamiben meg sem vagyok említve! Átkozott balszerencse egyszerre két helyen is eltemetve lenni!” /Petőfi Sándor alias Alekszandr Petrovics magyar-orosz költő/
„Ha már szóba került a téma, én a hullámsíromban forgok, de meg is érdemlem, mert nagyon befürödtem annak a nyavalyás Szulejmánnak a hadi Cselével! Nem csoda, hogy neki van tévésorozata, nekem meg nincs! Ezt a balszerencsét!” /II. Lajos, király/
„Ha meghalnék, én is forognék a síromban, mert a Szerencse mindörökké forgandó. Kár, mert már nagyon rühellem ezt az állandó centrifugális erőt! Hánynom kell tőle!” /Fortuna, istennő/
„Babonás, költő úr, babonás? Én – lekopogom – szerencsére nem! Jaj, miért megy át előttem az úton élve vagy halva egy doboz fekete macska?!” /Erwin Schrödinger, fizikus/
„Költő úr! A 2010-es adóbevallásának a 345. sorában 1 forinttal kevesebb szerepel. A hiba kijavítása végett holnap hajnali 3-kor fáradjon be hatóságomhoz, a Külső-Budapesti Kirendeltségünkbe (Záhony, Harács körtér 3/b) és hozza magával a 2.000.003.-Ft (azaz kerekítve kettőmillió öt forint) büntetést és kezelési költséget. Fellebbezésnek helye nincs!” /Hiéna Hubáné Keselyű Kátya, személyi jövedelemadó behajtási főosztályvezető/
„Dzsízasz Krájszt!!! Nem elég, hogy péntek tizenharmadika van, de a balsors ezzel a verssel szórja rám a nyűgét s nyilait! Anyám szerint ki kéne szállnom tenger fájdalma ellen, de ő nem ismeri a szöveg többi részét. A gondolat, hogy Frady Endre túlélhet engem, halványra betegít! Azt hiszem, inkább visszafekszem és átalszom ezt a szerencsétlen napot! Hátha azt álmodom majd, hogy Frady Endre nyugalomba küldte magát egy puszta tőrrel!” /Puzsér Róbert, a péntek 13 miatt elbizonytalanodón töprengő kritikus/
„Ne lustálkodj Robi! A végén még nassolni is fogsz? Enni, vagy nem enni? A telt halála a torkoskodás!” /Schobert UpDate Norbert, fitnesz guru/
„Ily tévesen s torzan idézni engem, egy lapon említve azzal az ánglius kóklerrel?! Tragédia! Én is forgok a síromban!” /Madách Imre/
„Annak a potyogtató rozmárnak nem volt szárnya, csak azért repült, mert rosszul idézte híres őrömet, Madáchuck Imrét és felrúgtam a levegőbe. Nem tehetek róla, hogy ijedtében lecsinálta a költőt!” /Chuck Norris/
„I am the walrus!” „Én vagyok a rozmár!” /John Eggman Lennon, a tojásember/
2015. február 12., csütörtök
Fisztula
Hogyha megtámad a sipoly,
Koloproktológus sípolj
S piros lapot mutass neki,
Éles szikéddel metszve ki!
Vágott végbél ritkán rikkant
Megríkatván másszor víg kant,
Kinek alfele fáj vadul,
Mint a bélfelkelés, ha dúl.
Alfeleim latiátok
Szümtükkel isapur átok
Buabele nyuhhadását,
Amint srég belemen ás át!
Szikétől, ha megtisztul a
Sipolyozott bélfisztula,
Ágytálba hullt ego romok
Között fáj, ha fekve nyomok.
„Patrząc na ten werset Bałem czytanie przetoki - Vistula wierszyk kilka, ale na szczęście poeta nie używać!” „A verset látva féltem, hogy fisztula – Visztula rímpárt fogok olvasni, de szerencsére a költő nem használta!” /Zbigniew Przetoka, gdanski középiskolai tanár és maszek hajóács/
„A kivándorlásból kikontraszlektált itthon ülő értelmiség beteg lelkét befogadó beteg teste a Homo Degenerens archetípusa, mely az ősmagyar pszeudo-gyógyítás porig alázó mechanizmusán át jut el az ágytál létre hajazó senki lét akármista nihilizmusába. A remek páratlan páros rímek duzzadt tályogként feszegetik a mű ülve nyomástól hasadozó kereteit. Megszabadulhatatlan evidencialíra!” /Brumm Brúnóné Dőre Dóra, veresegyházi magyartanár és amatőr maszek medveidomár/
„Na, mi van költő úr?! Csak nem fél, hogy alfélbe vágják és elfelejtik összevarrni, oszt’ egyszer csak alul kizuhan saját magából?! Hja, kérem, aki máshoz kínrímet vág, magába vágódik a bele! Höhöhö!” /Újpesti Barnabás, konkurens kortárs költő és maszek hentes-mészáros/
„Nem én sípolok, hanem a tüdőm, mert az összes sipoly műtétet az ötödik emeleten végezzük és már hetek óta rossz a lift! Ráadásul a liftszerelőnk kivándorolt Rómába, ahol a vatikáni Páternoszter kft alkalmazottja és most ötször annyit keres, mint én! A helyette gazdaságilag bevándorló Juszuf viszont csak a repülő szőnyegekhez ért, az meg itt nincs, csak linóleum!” /Dr. Altáj Alfonz, koloproktológus/
„Szent bélcsavar, hát mi az elkorcsosult mélyrettenet ez?! Az irodalmi guanó tipikus esete! Mindig ilyesmi keletkezik, ha egy önjelölt költő a testének butábbik végét használja arra, hogy kigondolja, mit írjon az intelligensebb felének fájdalmáról. Anyám szerint a gyulladt fisztula nem annyira kellemetlen, ha se ülni, se állni, se feküdni nem akar az ember. Na, azt hiszem, itt az ideje elvennem tőle a levitációs varázskönyvét és ezzel a bélverssel együtt elégetnem, hogy isa pur és homu se maradjon belőlük! A költő pedig nyuhhadjon ki buabeleül!” /Puzsér Róbert, kritikus és vogymuk/
„Egyszer nekem is volt végbélsipolyom, de sarokkal kirúgtam a szájamon keresztül. Azóta féregjáratként kering a világűrben és lefejeli a szembejövő fekete lyukakat.” /Chuck Norris/
„Pfúj, költő úr, ez undorító! Éppen ebédelni készültem, de úgy elment az étvágyam, hogy kénytelen vagyok a patkányaimnak odaadni a frissensült denevéres hurkámat! /Vlad Tepes alias Drakula gróf/
Koloproktológus sípolj
S piros lapot mutass neki,
Éles szikéddel metszve ki!
Vágott végbél ritkán rikkant
Megríkatván másszor víg kant,
Kinek alfele fáj vadul,
Mint a bélfelkelés, ha dúl.
Alfeleim latiátok
Szümtükkel isapur átok
Buabele nyuhhadását,
Amint srég belemen ás át!
Szikétől, ha megtisztul a
Sipolyozott bélfisztula,
Ágytálba hullt ego romok
Között fáj, ha fekve nyomok.
„Patrząc na ten werset Bałem czytanie przetoki - Vistula wierszyk kilka, ale na szczęście poeta nie używać!” „A verset látva féltem, hogy fisztula – Visztula rímpárt fogok olvasni, de szerencsére a költő nem használta!” /Zbigniew Przetoka, gdanski középiskolai tanár és maszek hajóács/
„A kivándorlásból kikontraszlektált itthon ülő értelmiség beteg lelkét befogadó beteg teste a Homo Degenerens archetípusa, mely az ősmagyar pszeudo-gyógyítás porig alázó mechanizmusán át jut el az ágytál létre hajazó senki lét akármista nihilizmusába. A remek páratlan páros rímek duzzadt tályogként feszegetik a mű ülve nyomástól hasadozó kereteit. Megszabadulhatatlan evidencialíra!” /Brumm Brúnóné Dőre Dóra, veresegyházi magyartanár és amatőr maszek medveidomár/
„Na, mi van költő úr?! Csak nem fél, hogy alfélbe vágják és elfelejtik összevarrni, oszt’ egyszer csak alul kizuhan saját magából?! Hja, kérem, aki máshoz kínrímet vág, magába vágódik a bele! Höhöhö!” /Újpesti Barnabás, konkurens kortárs költő és maszek hentes-mészáros/
„Nem én sípolok, hanem a tüdőm, mert az összes sipoly műtétet az ötödik emeleten végezzük és már hetek óta rossz a lift! Ráadásul a liftszerelőnk kivándorolt Rómába, ahol a vatikáni Páternoszter kft alkalmazottja és most ötször annyit keres, mint én! A helyette gazdaságilag bevándorló Juszuf viszont csak a repülő szőnyegekhez ért, az meg itt nincs, csak linóleum!” /Dr. Altáj Alfonz, koloproktológus/
„Szent bélcsavar, hát mi az elkorcsosult mélyrettenet ez?! Az irodalmi guanó tipikus esete! Mindig ilyesmi keletkezik, ha egy önjelölt költő a testének butábbik végét használja arra, hogy kigondolja, mit írjon az intelligensebb felének fájdalmáról. Anyám szerint a gyulladt fisztula nem annyira kellemetlen, ha se ülni, se állni, se feküdni nem akar az ember. Na, azt hiszem, itt az ideje elvennem tőle a levitációs varázskönyvét és ezzel a bélverssel együtt elégetnem, hogy isa pur és homu se maradjon belőlük! A költő pedig nyuhhadjon ki buabeleül!” /Puzsér Róbert, kritikus és vogymuk/
„Egyszer nekem is volt végbélsipolyom, de sarokkal kirúgtam a szájamon keresztül. Azóta féregjáratként kering a világűrben és lefejeli a szembejövő fekete lyukakat.” /Chuck Norris/
„Pfúj, költő úr, ez undorító! Éppen ebédelni készültem, de úgy elment az étvágyam, hogy kénytelen vagyok a patkányaimnak odaadni a frissensült denevéres hurkámat! /Vlad Tepes alias Drakula gróf/
Címkék:
fisztula,
homu,
isa,
koloproktológus,
proktológia,
pur,
sipoly,
tályog,
Visztula,
vogymuk
2015. február 7., szombat
Kalandos maradás
Külhonba én el nem megyek!
Minek nekem a sok lóvé?!
Tök uncsik a jólét hegyek,
Itthon kaland minden hóvé-
-g!
Nem vonz már a henye Nyugat,
Oda el nem iramodok!
Kutya beszél, pénz meg ugat,
Az jó csak, mi unortodok-
-sz!
Trükkös adók pár naponta,
Ezektől élménypark e hely,
Létünk izgi hajóvonta,
S dalolgatunk uhnyem ehej-
-t!
Közmunkában vígan ások,
Könnyű megélhetés, haha!
Jók a nemmegszorítások,
Kajától nem puffad a ha-
-s!
Derék gyógyásztársadalom
Tova falcolt. Vajon hová?
S fájó felemen, az alon
Nem műt már, csak tályogková-
-cs.
Vasárnap a boltok zárva,
Betörnék s rám szólnak: Nono!
Két dolog van csupán tárva:
Templomok és stadiono-
-k.
Futballhuligánnak tőre
Jelzi, most ér véget a ma.
Nincsen pénzem temetőre,
Én földelem el magama-
-t.
Elit nem jön megsiratni,
Máshol hízik tokás feje.
Szemük előtt felirat, ni!:
Magyarország jobban teje-
-l!
„Végre egy Frady Endre vers, ami, ha eltekintünk attól, hogy milyen szörnyű, primitív, dilettáns és szellemi pestis-szerűen rettenetes, akkor majdhogynem tűrhető! Anyám szerint túl hosszú, pedig ő már az első versszak felénél belealudt. A téma telitalálat, csak kár, hogy pont a színvonalnak lett bumm a fejbe! Mindegy, én akkor sem disszidálok, ha csupán Frady Endre marad itthon az egyetlen költő, akit kritizálhatok! Itt megélnem s éhen halnom kell...” /Puzsér Róbert, kritikus hazafi/
„Felháborító ennek az USA-ból pénzelt liberálbolsevik bérrettegőnek a hazánk és népünk-nemzetünk jó hírét lejáratni vágyó üszkös rohadmányú vérgőze, amiben még a rímeket is csak hontalan fattyúbetűkkel képes megoldani és a levédiai darutollra tűzött árvalányhajas igazságot feláldozza a bűzhödt kozmopolita habsburg-finnugor csőcselékfilozófia oltárán! Mária országában csak lámpavas járhat az ilyen antiklerikális hőzöngőknek! Vendetta és ámen!” /Dr. Tömjén Szittya, gyulaturul és nemzeti oligarcha/
„Szívesen maradtam volna otthon, ha a kórházban lett volna elég fájdalomcsillapító a betegeimnek, ha a gyerekeimet járatni tudtam volna a nem létező állami óvoda helyett a magánóvodába, és ha itt Liverpoolban nem keresnék fele annyi munkával tízszer annyit, mint otthon. De ígérem, hogy hazamegyünk, amint otthon is meg lehet majd élni. Talán...” /Dr. Magyar Hunor, agysebész/
„Nem értem, mi ez a nyavalygás?! Én például sokkal jobban élek, mint nyóc éve! Ja, és a haveri köröm is.” /Panama Pál, kazánkovács és országgyűlési képviselő/
„Nálatok ilyen kalandos az élet? Jövök szétrúgni a tokás elit hízott fejét! Buli lesz!” /Chuck Norris/
„Gyere Chuck, gyere!” /nyolcmillió itthon ragadt magyar/
Minek nekem a sok lóvé?!
Tök uncsik a jólét hegyek,
Itthon kaland minden hóvé-
-g!
Nem vonz már a henye Nyugat,
Oda el nem iramodok!
Kutya beszél, pénz meg ugat,
Az jó csak, mi unortodok-
-sz!
Trükkös adók pár naponta,
Ezektől élménypark e hely,
Létünk izgi hajóvonta,
S dalolgatunk uhnyem ehej-
-t!
Közmunkában vígan ások,
Könnyű megélhetés, haha!
Jók a nemmegszorítások,
Kajától nem puffad a ha-
-s!
Derék gyógyásztársadalom
Tova falcolt. Vajon hová?
S fájó felemen, az alon
Nem műt már, csak tályogková-
-cs.
Vasárnap a boltok zárva,
Betörnék s rám szólnak: Nono!
Két dolog van csupán tárva:
Templomok és stadiono-
-k.
Futballhuligánnak tőre
Jelzi, most ér véget a ma.
Nincsen pénzem temetőre,
Én földelem el magama-
-t.
Elit nem jön megsiratni,
Máshol hízik tokás feje.
Szemük előtt felirat, ni!:
Magyarország jobban teje-
-l!
„Végre egy Frady Endre vers, ami, ha eltekintünk attól, hogy milyen szörnyű, primitív, dilettáns és szellemi pestis-szerűen rettenetes, akkor majdhogynem tűrhető! Anyám szerint túl hosszú, pedig ő már az első versszak felénél belealudt. A téma telitalálat, csak kár, hogy pont a színvonalnak lett bumm a fejbe! Mindegy, én akkor sem disszidálok, ha csupán Frady Endre marad itthon az egyetlen költő, akit kritizálhatok! Itt megélnem s éhen halnom kell...” /Puzsér Róbert, kritikus hazafi/
„Felháborító ennek az USA-ból pénzelt liberálbolsevik bérrettegőnek a hazánk és népünk-nemzetünk jó hírét lejáratni vágyó üszkös rohadmányú vérgőze, amiben még a rímeket is csak hontalan fattyúbetűkkel képes megoldani és a levédiai darutollra tűzött árvalányhajas igazságot feláldozza a bűzhödt kozmopolita habsburg-finnugor csőcselékfilozófia oltárán! Mária országában csak lámpavas járhat az ilyen antiklerikális hőzöngőknek! Vendetta és ámen!” /Dr. Tömjén Szittya, gyulaturul és nemzeti oligarcha/
„Szívesen maradtam volna otthon, ha a kórházban lett volna elég fájdalomcsillapító a betegeimnek, ha a gyerekeimet járatni tudtam volna a nem létező állami óvoda helyett a magánóvodába, és ha itt Liverpoolban nem keresnék fele annyi munkával tízszer annyit, mint otthon. De ígérem, hogy hazamegyünk, amint otthon is meg lehet majd élni. Talán...” /Dr. Magyar Hunor, agysebész/
„Nem értem, mi ez a nyavalygás?! Én például sokkal jobban élek, mint nyóc éve! Ja, és a haveri köröm is.” /Panama Pál, kazánkovács és országgyűlési képviselő/
„Nálatok ilyen kalandos az élet? Jövök szétrúgni a tokás elit hízott fejét! Buli lesz!” /Chuck Norris/
„Gyere Chuck, gyere!” /nyolcmillió itthon ragadt magyar/
Címkék:
ehej uhnyem,
emigráció,
exodus,
kaland,
Magyarország jobban tejel,
megélhetés,
nyugat,
pénz,
unortodox
Reklám család
(farsangi színdarabka)
szereplők:
Narrátor
Reklám Rezső, apa
Reklám Rezsőné Apró Aranka, anya
Reklám Rizottó, fiú
Reklám Rivalda, lány
reklámszereplők
A Reklám család ül a tévé előtt
ül.
Narrátor: Kedves tévénézők,
drága célközönség! Hadd mutassam be önöknek a Reklám
családot, akik nem néznek semmi mást, csak reklámokat. Először,
de utolsósorban itt van a családfő, Reklám Rezső villamosvezető.
Apa: Én mindig állva vezetem a
villamost és az utasokat is folyton arra kérem, hogy állva
utazzanak, mert roppant veszélyes ám beleülni a villamosszékbe!
Narrátor: Háháhá, milyen
vicces! Nem könnyű egy ilyen ember mellett élni, de mégis hű
hozzá a felesége Reklám Rezsőné született Apró Aranka, aki
szorgos családanya és statikus.
Anya: Nem statikus vagyok, hanem
statisztikus! Én is számolok, de nem olyan vacak hidakat, hanem
gyönyörű számoszlopokat, ívelő grafikonokat, színes
diagramokat és a végén előállnak a mindenkit elámító szürke
adathalmazok! Nincs is ennél szebb munka a világon!
Narrátor: Oh, my holy
guttentag! Szép kis szülők! De nézzük a jövő generációt! Itt
van mindjárt az elsőszülött fiú, Reklám Rizottó, aki ha nagy
lesz, vattacukor árus lesz!
Fiú: Nem vattacukor árus,
hanem vegetáriánus! A vattacukor tele van állati eredetű
zsírpelyhekkel és lóvércukorral, a hurkapálca pedig már a
nevében hordozza a sertés-szerű eredetét!
Narrátor: Na, ennyit a korszerű
táplálkozásról! Ám itt van a népmesei legkisebb, a jó vátesz,
aki mindent jóvá tesz: Reklám Rivalda, a Nostradamus Általános
Iskola jósversenyeinek állandó győztese!
Lány: Hát igen, én mindig
előre meg tudom mondani, hogy a mosóporreklámok végén a
hagyományos mosóporral szemben a legújabb simán kihozza a
legmakacsabb szennyeződéseket is!
Narrátor: Bravó, bravissimó!
Hát akkor nézzünk bele a család életébe, amikor ülnek a tévé
előtt és várják a következő reklámot!
Apa: (kezében a távirányító,
amivel folyton kapcsolgat) Jaj, ne, már megint ez az énekes
tehetségkutató!
Anya: Így hang nélkül egész
elviselhető!
Lány: És előre lehet tudni,
hogy minden harmadik énekes után reklámszünet van.
Fiú: De ez még csak a második,
úgyhogy kapcsoljunk!
Apa: (kapcsol) Hú, foci!
Anya: Milyen?
Fiú: (utálkozva)
Magyar!
Együtt: Pfúúúj!!!
Apa: Doktor Csont! Az undorító,
folyton boncolnak!
Fiú: Ja, és közben
szénhidráttal és koleszterinnel telített szendvicseket zabálnak!
Undorító!
Lány: De olyan helyes a férfi
főszereplő!
Anya: Lányom, a te korodban nem
a szerelemmel kellene foglalkozni, hanem a leckékkel! Kész vagy már
a holnapi matekkal, Rivalda?!
Lány: (tévére mutatva)
Reklám!!!
Reklám: Pécsi kesztyű
Fiú: Apa, tényleg olyan jó az
a pécsi kesztyű?
Apa: Na hallod, fiam! Ha a
reklámban azt mondják, akkor úgy van!
Anya: Bizony, gyerekek, a
reklámok mindig igazat mondanak! Akárcsak az én statisztikáim.
Lány: Az osztálytársam, a
Tekla azt mondja, hogy az apukája szerint a reklámokban nem
mondanak igazat. (döbbent csend) Állítólag azért kapta a
Tekla nevet, hogy a költő apukája mindig elmondhassa neki a
versét, hogy
Bizony mondom néked
Teklám,
Hazudik az összes reklám!
Fiú: Hehe, ez vicces!
Apa: Ne röhögj Rizottó fiam,
ez tragikus! Gusztustalanok ezek a fanyalgó humán értelmiségiek!
Még hogy költő! Kretén fűzfapoéta!
Lány: Azt is mondta, hogy az a
reklám, hogy
Casco-ba, ha befektet,
Vidáman kap defektet!
színtiszta hazugság, mert a
biztosítók csak hirdetnek, de fizetni sohasem szoktak.
Anya: Rivalda lányom, megtiltom
neked, hogy ezzel a Teklával barátkozz!
Lány: Pedig rendes lány.
Mindig meg szokta osztani velem a téliszalámis szendvicsét!
Fiú: Pfúj, merő cukor és
zsírfürdő! Dagadt disznó leszel!
Lány: Nem is! Anya, szólj rá!
Apa: Csönd már! Mi ez a
dilinyós izé?
Anya: Játék határok nélkül.
Tudjátok, ahol országok versenyeznek és minden ország tévéjében
a saját csapat győz. Minden a megfelelő pontozáson múlik. Mint a
statisztikáimban.
Fiú: Reklám!!! Adj rá hangot,
apa!
Reklám: Prostagutta Füzike
Fiú: Én régebben azt hittem,
hogy a Prost tata az egy öreg Forma 1-es autóversenyző.
Apa: (sóhajt) Addig jó
neked, fiam, amíg azt hiszed!
Lány: Ez milyen műsor?
Anya: Az hiszem, a híradó.
Fiú: Amiben mindig hazudnak?
Apa: Mi van?!
Fiú: Az egyik osztálytársam,
a Béla mondta, hogy az apukája szerint a híradó sosem bontja ki
az igazság minden részletét.
Anya: Rizottó fiam, ilyet még
akkor se mondj, ha hat lóval kergetnek, mert elvisznek!
Apa: Ja, szólnak az Elvisnek,
hogy énekelje el neked a börtönrock-ot!
Anya: Jé, drágám, neked
humorérzéked is van?
Fiú: Mondjam még, hogy mi
mindent szokott mondani a Béla apukája, vagy megtiltjátok, hogy
barátkozzam vele?
Lány: Szerintem megtiltják.
Anya: Tényleg jó jós vagy,
Rivalda lányom!
Apa: Csönd legyen! Reklám!
Reklám: Jófogás pont hu
Együtt: Csak az eszemet
neeeeem!!!
Fiú: Apa, ez tényleg így van?
Kételyeim vannak.
Apa: Luke, oszlasd el a
kételyeidet!
Fiú: Luke?! Mi van?!
Apa: Luke, én vagyok az apád!
Lány: Anya, mi baja van apának?
Anya: Tudjátok gyerekek, apával
egy időben nem csak reklámokat néztünk...
Fiú és Lány: (rácsodálkozva)
Neeeem?!
Anya: Nem bizony. De egy idő
után rájöttünk, hogy a tévé annyira elbutít, hogy megmaradtunk
a reklámoknál. Úgy tűnt, hogy azok károsítják legkevésbé az
agyat.
Lány: Pedig az egyik
osztálytársam szerint a legkárosabbak a mosóporreklámok.
Anya: Már megint a Tekla?
Lány: Nem, ez a Gizi. Viszont
azt mondta, hogy az új mosóporról azt mondják, hogy ez végre
kihozza az eperfoltot, miközben már a kettővel korábbi verzióról
is ezt állították. Nincs itt ellentmondás?
Apa: Nem tűrök ellentmondást!
Holnap bemegyek az igazgatóhoz és kirúgatom az iskolából azt a
Zizit, meg a Téglát!
Anya: Gizit és Teklát.
Apa: Őket is! Elegem van
ezekből a nyavalygó tévézabáló entellektüelekből!
Anya: Ne izgasd fel magad
drágám, mert megint rámegy a prosztatádra!
Fiú: Sebaj, segít a
Prostagutta Füzike!
Apa: Á, nem jó az semmire!
(döbbent csend)
Apa: Ööö...
Anya: Reklám!!!
Reklám: Hurka
Apa: No anyjuk, megkívántam
egy jó hurkát kolbásszal és párolt káposztával!
Anya: Milyen szerencse, hogy ma
pont ezt sütöttem!
Lány: Jaj, de jó! Kár, hogy
szegény Rizottó kőkemény vega, és ő csak paszulyt ehet
csalánnal!
Fiú: Ööö... úgy érzem,
hogy semmiképp sem jó a szélsőséges végletesség... ööö...
egy kis időre mindet fel lehet függeszteni ugyebár... ööö... az
elvek feladásának is lehet megindokolható elvi alapja... (ordítva)
ÉN IS HURKÁT AKAROK ENNI!!!
Apa: Jól van fiam, te még
sokra viszed az életben! Csak hallgass mindig a reklámokra!
Együtt: (a „Jingle bells”
dallamára énekelnek)
Reklám szép, reklám jó,
Reklám sose gáz,
Azt, ki mindig reklámot néz,
Hideg sose ráz.
(Hej!)
Reklám színigaz, csillog, mint a hó,
Megmutatja ő, azt, hogy mi a jó.
Ki reklámot néz, boldog ember ő,
Haha-haha-ha höhö-höhöhő!
(Hej!)
Reklám szép, reklám jó,
Reklám sose gáz,
Azt, ki mindig reklámot néz,
Hideg sose ráz.
vége
2015. január 26., hétfő
Emlékviharkabát
Emlékhatlan viharkabát
Szűrőjén nem jön, csak hab át;
Emlékhab a múltnak ködén,
Midőn ittam hűs söröd én.
Söröd emlékhabos hűje
Mondatta volt vélem: „Hű, jeee!
Ez aztán a habzó korsó!”
S emléket hány ifjúkor show.
Hej, emlékhányt söröm-pöröm,
Ifjan pálcával vert köröm,
Rossz válaszért tépett pajesz,
„Are you idiot?”-ra a „Yes!”...
Emlékviharkabát hasad
Oly zajjal, mit éhes has ad;
Nosztalgikusan, ám zordul
Múltba böffen s nagyot kordul.
„Aha, szóval te ittad meg a sörömet annak idején az építőtáborban, te hernyó! Én meg azt hittem, hogy a Csomádi Pityu volt és ezért őt lógattam fejjel előre a pöcegödörbe! Na, várj csak Frady, egyszer téged is megtalállak, oszt’ lesz nemulass! Előre megáshatod a latrinádat!” /Dr. Erőbarom Brúnó, vastagbélsebész és erőemelő világbajnok/
„Ööö… ki szeretném jelenteni, hogy én csak névrokona vagyok a fent említett illetőnek és különben is tényleg az a rohadék Frady itta meg a sör jelentős részét!” /Dr. Csomádi István, zugügyvéd és országgyűlési képviselő/
„Az obligát ’Mit gondolt a költő?’ kérdésre a válasz, hogy a világon semmit! Ez az ember vagy szimplán csak megtébolyodott, vagy teljesen eszméletlenre itta magát! Esetleg is-is! Anyám szerint annyit nem lehet inni, hogy valaki ilyen értelmetlen verset írjon, de ő szerencsére sosem látta az építőalakulat sorkatonáinak csavarlazítós arcszesz partiját. Mindenkinek javasolni tudom, hogy rázza ki az emlékeiből és temesse el a múltja legmélyére ezt a Fradyt! Illetve Fradytt! Múlt idő két t!” /Puzsér Róbert, kritkus/
„A divatjamúlt Petőfin és Aranyon edződött olvasó döbbenten áll a pszichedelikus pszeudo-kubizmusban panírozott, majd anti-entellektüelitásban abált XXIII. századi atomlíra múltra irányuló, azt elemi részecskéire szétbombázni kívánó emléktornádója előtt. Az önnön elméjét puzzle módján szerte szóró költő kétségbeesett rendrakási kísérletének látszólagos csődje éles ellentétben áll szinte mindennel, amit a saját jelentéktelen jelenébe ragadó világ valaminek hisz. A korát messze megelőző költőt a visszapillantó tükrében távolról üldözni látszó múltja háborgó révedésre készteti. Na, ennek vagyunk mi tanúi! Jó nekünk!” /Romlányi Lukrécia, magyartanár és Templom Egere Bisztró idényszakácsa/
„Az élesen él bennem, amikor az Úr kérésére Ádámot és Évát kizavartam az Édenkertből, de a ’Legyen világosság!’ előttről szinte semmire sem emlékszem. Lehet, hogy öregszem?” /Chuck Norris/
Súlyos anakronizmus költő úr! A régi szép… ööö az átkosban, amikor a tanárok még körmösökkel és pajeszcibálásokkal fegyelmezhettek, akkor nem angolul, hanem oroszul kellett tanulni! Ne keverje a sezlonyt a fakonttyal! Ez az Alzheimer-kórban tapicskoló delíriumos rémálom egyértelműen NEM ENG.!” /Törköly Tódor, a regnáló főcenzor kényszergyógykezelésének végéig megbízott főcenzor és egykori munkásőrparancsnok/
Szűrőjén nem jön, csak hab át;
Emlékhab a múltnak ködén,
Midőn ittam hűs söröd én.
Söröd emlékhabos hűje
Mondatta volt vélem: „Hű, jeee!
Ez aztán a habzó korsó!”
S emléket hány ifjúkor show.
Hej, emlékhányt söröm-pöröm,
Ifjan pálcával vert köröm,
Rossz válaszért tépett pajesz,
„Are you idiot?”-ra a „Yes!”...
Emlékviharkabát hasad
Oly zajjal, mit éhes has ad;
Nosztalgikusan, ám zordul
Múltba böffen s nagyot kordul.
„Aha, szóval te ittad meg a sörömet annak idején az építőtáborban, te hernyó! Én meg azt hittem, hogy a Csomádi Pityu volt és ezért őt lógattam fejjel előre a pöcegödörbe! Na, várj csak Frady, egyszer téged is megtalállak, oszt’ lesz nemulass! Előre megáshatod a latrinádat!” /Dr. Erőbarom Brúnó, vastagbélsebész és erőemelő világbajnok/
„Ööö… ki szeretném jelenteni, hogy én csak névrokona vagyok a fent említett illetőnek és különben is tényleg az a rohadék Frady itta meg a sör jelentős részét!” /Dr. Csomádi István, zugügyvéd és országgyűlési képviselő/
„Az obligát ’Mit gondolt a költő?’ kérdésre a válasz, hogy a világon semmit! Ez az ember vagy szimplán csak megtébolyodott, vagy teljesen eszméletlenre itta magát! Esetleg is-is! Anyám szerint annyit nem lehet inni, hogy valaki ilyen értelmetlen verset írjon, de ő szerencsére sosem látta az építőalakulat sorkatonáinak csavarlazítós arcszesz partiját. Mindenkinek javasolni tudom, hogy rázza ki az emlékeiből és temesse el a múltja legmélyére ezt a Fradyt! Illetve Fradytt! Múlt idő két t!” /Puzsér Róbert, kritkus/
„A divatjamúlt Petőfin és Aranyon edződött olvasó döbbenten áll a pszichedelikus pszeudo-kubizmusban panírozott, majd anti-entellektüelitásban abált XXIII. századi atomlíra múltra irányuló, azt elemi részecskéire szétbombázni kívánó emléktornádója előtt. Az önnön elméjét puzzle módján szerte szóró költő kétségbeesett rendrakási kísérletének látszólagos csődje éles ellentétben áll szinte mindennel, amit a saját jelentéktelen jelenébe ragadó világ valaminek hisz. A korát messze megelőző költőt a visszapillantó tükrében távolról üldözni látszó múltja háborgó révedésre készteti. Na, ennek vagyunk mi tanúi! Jó nekünk!” /Romlányi Lukrécia, magyartanár és Templom Egere Bisztró idényszakácsa/
„Az élesen él bennem, amikor az Úr kérésére Ádámot és Évát kizavartam az Édenkertből, de a ’Legyen világosság!’ előttről szinte semmire sem emlékszem. Lehet, hogy öregszem?” /Chuck Norris/
Súlyos anakronizmus költő úr! A régi szép… ööö az átkosban, amikor a tanárok még körmösökkel és pajeszcibálásokkal fegyelmezhettek, akkor nem angolul, hanem oroszul kellett tanulni! Ne keverje a sezlonyt a fakonttyal! Ez az Alzheimer-kórban tapicskoló delíriumos rémálom egyértelműen NEM ENG.!” /Törköly Tódor, a regnáló főcenzor kényszergyógykezelésének végéig megbízott főcenzor és egykori munkásőrparancsnok/
Címkék:
emlékvihar,
hűs sörhab,
ifjúkor,
korsó sör,
körmös,
múlt,
pajesz,
show,
viharkabár
2015. január 22., csütörtök
Emlékvihar
A csak a kiváltságosoknak
fenntartott luxuskórház különszobájában fekvő férfi lassan
ébredezni kezdett. Az ablakban összehúzott vörös függönynek
köszönhetően a helyiség diszkrét félhomályba borult. A beteg
zúgó fejjel próbált magához térni. Hol vagyok? Mi történt
velem? Milyen nap van ma? Mióta fekszem itt? Kérdések törtek elő,
de görcsösen ökölbe szorított aggyal sem tudott válaszolni a
kérdésekre. Fel akart ülni, de a hirtelen erőfeszítéstől
leizzadva visszahanyatlott a vörös párnájára. Ekkor vette észre,
hogy minden vörös: a falak, a plafon, a bútorok, az ágynemű, a
pizsamája, de még az ágy melletti asztalon álló vörös vázába
állított rózsacsokor is. Összeborzadva behunyta a szemét…
Amikor ki tudja, mennyi
idővel később újra magához tért, egy erősen kipirosítózott
kalácsképű hölgy hajolt fölé rettenetes kölni bűzt árasztva
magából.
- Hát felébredtél végre
drágaságom?! – sikoltotta oroszul és hatalmas csókot nyomott a
férfi ajkára.
- Ki ez?! – gondolta
rémülten a férfi és megrázta a fejét.
- Nem ismersz meg, Joszif?!
Nem is mersz megkérdezni, hogy ki vagyok?! – bőgte el magát a
tenyeres-talpas asszonyság.
- Hát nem… - merengett
magában a férfi – De honnan tudok én oroszul? Ki ez a síró nő?
És ki vagyok én?!
- Ki vagyok én?! –
ismételte meg ezúttal már nem csak fejben, hanem élőszóban.
Ráadásul oroszul. A Krasznaja Moszkva felhőbe burkolt hölgy
zokogva átölelte rögvest eláztatva pizsamájának vörös
gallérját.
- Lehet, hogy nem is akarom
tudni? – gondolta ezúttal németül – Aha, ezek szerint németül
is tudok?
- Tudsz szívem, tudsz! –
szólt a nő, mintegy olvasva a gondolataiban – de a biztonságunk
érdekében ezentúl csak oroszul beszéljünk!
- Harasó! – egyezett bele
a férfi – de cserébe áruld el nekem, hogy ki vagyok én?! És ki
vagy te? Kim vagy te? Mert mit is jelent lenni és mi végre vagyunk
ezen a világon? Lenni, vagy nem lenni, az itt a kérdés…
- Ó, drága férjuram,
neked tényleg komoly a fejsebed! – sóhajtotta az asszony.
- Na, ettől féltem! –
borzadt el a férfi.
- Azért ne félj, még
rendbe jöhetsz! – nyugtatgatta az frissiben megismert feleség
totálisan félreértve a helyzetet.
- Miért, hajlandó vagy
válni? – kérdezte reménykedve az újdonsült férj.
- Hahahaha! Jól van, kis
mackóm! Látom, hogy mégse vesztetted el azt az aranyos
humorérzékedet!
- Nagy szükségem lesz rá!
– gondolta a maga számára még mindig ismeretlen férfi. –
Szóval… ööö… drágám, kik vagyunk mi?
A nő óvatosan körülnézett.
Csendet intett az ujjával, majd sürgős felszínességgel átkutatta
a helyiséget. Végül elégedett mosollyal leült az ágy szélére:
- Rendben van, nincs
egyetlen poloska se!
- Akkor mitől viszketek
állandóan? – kérdezte értetlenül a beteg.
- Hahaha, te örök bohóc!
– nevetett a nő, majd halk hangon folytatta – Most mindent
elmesélek neked. De jól figyelj, mert biztonsági okokból csak
egyszer mondom el! Ha másodszor is elmondanám, akkor meg kellene,
hogy öljelek! – mondta az asztalra téve a retiküljéből kivett
Kalasnyikovot.
- Mondd! Égek a
kíváncsiságtól! – legyintett a férfi.
- Te jelenleg Joszif
Visszarionovics Sztálin vagy, minden oroszok pártfőtitkára. Én
meg Nagyezsda, a feleséged. – kezdte a történetet Nagyezsda, de
Sztálin értetlenkedett:
- Hogyhogy jelenleg?! Miért,
korábban ki voltam?!
- Te vagy, vagy voltál, már
magam is keverem, szóval te vagy Adolf Hitler, a Harmadik Birodalom
führere! Én meg Eva Braun, a feleséged.
- Aha, ezek szerint én
mindkét verzióban a férjed vagyok! – majd magában motyogva
hozzátette – Cseberből vederbe…
- Tudok ám szájról
olvasni! – szólt emelt hangon Eva-Nagyezsda, és visszakézből
mellbe ütötte Adolf-Joszifot a Kalasnyikov puskatusával.
- Oké, oké! – szólt
vért köhögve a kétszemélyű férfi és nyögve visszamászott az
ágyra – Folytasd! Ígérem, nem szólok közbe!
- Remek! – szólt
mosolyogva a kétszemélyű nő és rúzsával gyorsan vastagított
egyet az amúgy sem ceruza vékony száján – Szóval ’44 végén,
amikor végre már te is beláttad, hogy a háborút elvesztettük,
az alteregódat, aki Bédolf Hitler, az te ütődött ikertestvéred,
szóval őt a helyedben hátrahagyva a szuper-elit kommandós
csapatod védelmében átszöktünk a Szovjetunióba. Itt titokban
megöltük Sztálint és a legjobb szovjet plasztikai sebésszel, aki
Lenint is balzsamozta, kicseréltettük a generalisszimusz arcát a
tiéddel. Az orvos szerint, akivel ezen információ birtokában
utána természetesen végeztünk, a műtét olyan jól sikerült,
hogy nem lesz szükség újabb beavatkozásra. Ez az arc lesz a
végső!
Sztálin-Hitler csak
bólintott, mert közbeszólni már nem mert. A kétrendbeli felesége
folytatta:
- Mivel már az első
világháború végétől az volt az álmod, hogy egyszer az általad
elfoglalt Moszkvában, a Vörös tér kétmilliós tömege előtt
mondjál beszédet, gőzerővel tanultál oroszul. Így nyelvi
problémád nem volt. Sőt, gyakran álmodban is a Moszkva parti
estéket énekelted.
- Не слышны в саду
даже шорохи… - kezdte könnyes szemmel dúdolni a férfi
és a dal hatására gátszakadásként zúdultak rá az emlékek. Az
agyában hirtelen olyan erős emlékvihar kezdett tombolni, amit csak
Nagyezsda és a vörös fal pofonpárja tudtak lecsillapítani:
- Ülsz vissza az ágyra, de
rögtön! Még jó, hogy itt minden vörös, legalább nem látszik,
hogy vérengzel! – mosolygott az asszony.
- Folytasd, kérlek! –
hörgött vérszegényen Sztálin, mire kapott két újabb hatalmas
pofont. – Nem a verésre gondoltam, hanem a történetre!
- Hahaha, drágám! Bocsi,
de félreértettem! A balesetedre emlékszel?
- Odáig megvan a kép, hogy
november hetedikén Sztrelcov marsall feltűzte a díszegyenruhám
bal mellére az Anyaföld Atyja kitüntetést, ám mivel mind a
harminc kilónyi érme a bal oldalamon lógott, felborultam… aztán
minden elsötétedett. Mi történt azután?
- Te lebucskáztál a
díszemelvényről, mire Sztrelcov marsall magát háromszor, három
különböző pisztolyból tarkón lőve öngyilkos lett és még
aznap minden régi fényképről vagy kiretusálódott, vagy valami
más régi elvtárs fejével helyettesítve kezdett szerepelni. A
kétmillió szemtanú most a Gulágon dolgozik, te hivatalosan
vadászaton vagy és a nép sztahanovista munkaversenyekkel próbálja
szebbé tenni az országot, mire visszatérsz. – mosolygott a bölcs
nő.
- Most bölcsnek hiszed
magad, de én átlátok a szitán! – ordította a falinaptárra
meredve Sztálin, majd a vörös telefont felemelve KGB ügynököket
rendelt a szobába – Nagyezsda feleségemet 1932 november 9-én
holtan találták a lakásunkban, ahol máig tisztázatlan
körülmények között lelőttem. Most 1955 decembere van, úgyhogy
te nem lehetsz a feleségem!
- Igen ám, de te sem vagy
az akinek mondalak, mert Sztálint 1953 március 5-én
patkánymérgezte meg Berija! Te sem lehetsz Sztálin! – üvöltötte
magából kikelve a megbilincselt álfeleség.
- Te sem?! –
értetlenkedett az egyik KGB ügynök – Hogyhogy sem?! Miért, ki
más nem lehet még Sztálin?!
- Miért? Se te, se én nem
vagyunk Sztálin! – felelte töprengve a másik KGB ügynök.
- Sőt, az emlékviharom
csendesedtével én is úgy sejtem, hogy én sem vagyok Sztálin. –
szólt az ál-Sztálin.
- Sőt, én sem! –
jelentette ki határozottan az ál-Nagyezsda.
- Jól van fiúk-lányok! Ha
senki se Sztálin, akkor most mindenki szépen visszamegy a maga
gumiszobájába. Öt perc múlva hideg zuhany, vacsora, majd
nyugiszuri és mindenki hajcsizik reggelig. Holnap pedig szétosztjuk
a vadonatúj karácsonyi kényszerzubbonyokat. Na, futás! –
üvöltötte Nyina főnővér, majd belülről bezárva az ajtót,
beszólt az ágy alá – Mássz elő, Bédolf drágám! Azt hiszem
itt az ideje megszerveznünk, hogy stikában Hruscsov helyébe lépj!
- Csak siessetek – lépett
be az erkélyablakon Cédolf Hitler – mert a plasztikai sebészem
már tűkön ül, hogy rám varrhassa Brezsnyev arcát!
Ekkor a nyitott ablakon át
betörve emlékvihar söpört végig a szobán és végleg
összekutyulta az idióta XX. század teljes történelmét...
Címkék:
Adof,
Bédolf,
Cédolf,
emlékvihar,
Hitler,
Joszif,
Kalasnyikov,
kitüntetés,
Nagyezsda,
Nyina,
Sztálin,
történelem,
XX. század
2015. január 21., szerda
Rab ló
Pablo Picasso: Caballo Prisionero (Frady Endre másolata) |
Mivel fogva tart egy rabló.
Hasonló lórab a zöm itt,
Velük játszom rablórömit.
Picasso a híres Pablo
Erre sétál, söre habló.
Kis kirucca koraesti,
S eget metálzöldre festi.
Modellt állunk, csörren kagyló,
Megijed az összes nagy ló:
Pánik s habzó orrok lika…
S elkészül a Guernica.
Kép árából minket Pablo
Kivásárol s nincs több rab ló.
Széledünk, nem tart a múlt itt
S nem játszunk több rablóultit.
„Rosszul emlékszik tisztelt zsugás ló úr, ez nem a Guernica volt, hanem a Caballo Prisionero. Kétségtelenül van némi hasonlóság, de késői korszakaimban, ha elgurult a gyógyszerem, mindig előjöttek a jól bevált felismerhetetlen sémák, például a metálzöld ég. Mit csináljak, öt sör után tényleg olyannak láttam?!” /Pablo Picasso/
„Fogságban tartott lovak közelében zajosan csörgő telefonok vannak elhelyezve?! És emellett még hosszú órákig mozdulatlanul modellt is kell állniuk maguk alá vizelve, miközben egy illuminált alak metálzöldre festi az ózonpajzsot?! Mi ez az embertelen állatkínzás?! Haladéktalanul az EU lóügyi ombudsmanjához fogunk fordulni és követeljük a felelősök teljes vagyonelkobzását és életfogytiglani magánzárkában történő lónyerítés kazetták hallgattatását 120 decibelen! Hej, de gyűlöljük azokat az embereket, akik miatt nem szerethetjük zavartalanul az állatokat!” /Pata Pál, lóügyi aktivista és börtönőr/
„Mi a szent szotty ez?! Ez olyan gyenge, mint a 1,5%-os liverpooli ’Horse pee’ sör! Anyám szerint Picassonak nem volt szüksége modellre, mert az csak zavarta volna a nagy semmire se hasonlításban. Ez a vers se hasonlítana semmire, ha nem érződne rajta a fojtó lóizzadságszag. A születése óta mély szellemi ihletválságban szenvedő költő immáron elmehetne egy világkörüli útra. Hangsúlyozom, nem Föld- hanem világkörülire! MOST!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A költő a rabságban tartott zsugás lóban a józan paraszti ésszel megáldott panelproli már-már svejkien bugyuta, ám itt-ott felsejlően élelmes túlélési vágyát ragadja meg a maga becsületes lóizzadságszagú rímmunkás módján. A nyereg alatt puhuló ló társadalmi elvárásoktól vergődő kisembere már rég nem vágyik semmi másra, csak hogy egy langyos sör mellett néhanapján elfoghasson egy megkontrázott piros negyven-száz ultit és utána egy jó lóröhögést ereszthessen az alkonyi metálzöld ég felé.” /Metállila Eulália, magyartanár és sörcsapos/
„Nyihaha! A telefoncsörgés úgy megzavart, hogy ijedtemben leraktam a piros hetest a talonba! Nem csoda, hogy ezek a pancserek el tudták fogni a megkontrázott piros negyven-száz ultimat! Csak tudnám, ki mert játék közben hívni! Nyihaha!” /Nagypacal, négyéves rab ló/
„Halló, halló! Vegye már fel valaki! Nem igaz, hogy nem tudom felhívni a férjemet és megmondani neki, hogyha megint elkártyázza a zsebpénzét, akkor legközelebb nem viszek neki a beszélőre zabkenyérbe sütött patareszelőt! Nyihaha!” /Nagypacalné szül. Kenyérlángos, hároméves szabad ló/
„Megnéztem azt a Guer micsodát. Majdnem olyan, mint amikor egyszer egy mások által betörhetetlennek tartott vadlovat egy félfordulattal a mezőről egyenest berúgtam az istállóba, csak még annál is rondább. Mit szedett az ürge?” /Chuck Norris/
2015. január 19., hétfő
Hétfő éji vedlő vadló
Hétfőn a tón vadló vedel,
S vízre hull a vedlő bőre.
Felnéz: „Hát te mit kémkedel
Pont most, hogy a testem pőre?!
Úgy rúglak fel rögvest, te kis
Agyatlan koponyakamra,
Megirigyli még a TEK is,
S hozzám jönnek tanfolyamra!”
Tök gyors vagyok szerencsére,
Kilenc alatt futok százat!
Vajon így is utolér-e
S kezdődik a vad gyalázat?
Éjfélt üt a tavi óra,
S pöndörödő vadlóvedlet
Lábnál akad rá a lóra,
Ki így eldől. S közben kedd lett.
Testem hajszolt szovjet мальчик
Módján dől, mint petyhüdt túzok.
Szájam szélén rezgő nyálcsík
S álmomban vad lóbőrt húzok.
„Mi volt ez és miért kellett?! A lucullusi lakomák szüneteiben a vomitóriumban pávatollal a torkukat birizgáló szenátorok emésztetlenül recirkulált végterméke hasonlítható leginkább ehhez a óborzadalmas hányadékhoz! Anyám szerint nem szép dolog, amit a régi rómaiak műveltek, de hát neki sosem kellett marinírozott fókatokazsírban abált hörcsögnyelvet fogyasztania. Caligula majdnem konzullá kinevezett lova gleccserhez fagyott nyelvvel is különb verset tudna nyeríteni, mint ez a közízlésromboló szellemi bűzbomba. Sírhatnékom támadt!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Felháborító az a gyanúsítás, hogy az önvédelmi és mástámadási tanfolyamainkon egy vadlovat alkalmazunk vendégtanárként! Egyrészt ennek nincs sehol írásos nyoma, másrészt Ráró sosem ad számlát! /Csávás Kálmán vezérőrmester, a TEK túsztárgyalói és megelőző csapási főparancsnoka/
„A vedlés közben is vedelő vadló a társadalmi erőszakosság emblematikus megtestesítőjeként szimbolizálja az egekbe röpítő vágyálmok és a sárba visszarángató rögvalóság közötti antagonisztikus ellentét okozta pszeudo-genetikai ősfrusztrációt, mely áthat és aklot gyarapít, miközben a haza fényre barnul. A gulágon málenkíj robotoló szovjet kisfiú nyálasan hortyogó álma a mindent feledni vágyó keserédes önfeladás romantikus kényszerkataklizmája. Aberrativo grosso!” /Pandavárry Pálné Szekám Szilencia, latin-magyar szakos középiskolai tanár és OKJ-s nehézgépkezelő/
„Tisztelt költő úr! A verséről irodalmilag nem nyilvánítanék véleményt, csak biológiailag, mert e tantárgyból ön szemmel láthatólag kegyelem ketteseken élt. Tehát: a vadló vedel ugyan, de se nem vedlik, se nem beszél, az ember sosem képes kilenc másodperc alatt futni a száz métert és a túzok nem alvás, hanem csak orvlövés hatására dől le. Köszönöm, hogy alkalmat szolgáltatott az ön tekintetét látva csupán falra hányt borsó hatású véleményem elmondására! Kér hozzá ketchupöt és majonézt is?” /dr. Gén Géza, biológia-testnevelés szakos középiskolai tanár és nyári gyorséttermi eladó/
„Régebben én is horkoltam, de amióta egyszer a rezonanciámtól leszakadt a Tacoma híd, azóta leszoktam.” /Chuck Norris/
S vízre hull a vedlő bőre.
Felnéz: „Hát te mit kémkedel
Pont most, hogy a testem pőre?!
Úgy rúglak fel rögvest, te kis
Agyatlan koponyakamra,
Megirigyli még a TEK is,
S hozzám jönnek tanfolyamra!”
Tök gyors vagyok szerencsére,
Kilenc alatt futok százat!
Vajon így is utolér-e
S kezdődik a vad gyalázat?
Éjfélt üt a tavi óra,
S pöndörödő vadlóvedlet
Lábnál akad rá a lóra,
Ki így eldől. S közben kedd lett.
Testem hajszolt szovjet мальчик
Módján dől, mint petyhüdt túzok.
Szájam szélén rezgő nyálcsík
S álmomban vad lóbőrt húzok.
„Mi volt ez és miért kellett?! A lucullusi lakomák szüneteiben a vomitóriumban pávatollal a torkukat birizgáló szenátorok emésztetlenül recirkulált végterméke hasonlítható leginkább ehhez a óborzadalmas hányadékhoz! Anyám szerint nem szép dolog, amit a régi rómaiak műveltek, de hát neki sosem kellett marinírozott fókatokazsírban abált hörcsögnyelvet fogyasztania. Caligula majdnem konzullá kinevezett lova gleccserhez fagyott nyelvvel is különb verset tudna nyeríteni, mint ez a közízlésromboló szellemi bűzbomba. Sírhatnékom támadt!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Felháborító az a gyanúsítás, hogy az önvédelmi és mástámadási tanfolyamainkon egy vadlovat alkalmazunk vendégtanárként! Egyrészt ennek nincs sehol írásos nyoma, másrészt Ráró sosem ad számlát! /Csávás Kálmán vezérőrmester, a TEK túsztárgyalói és megelőző csapási főparancsnoka/
„A vedlés közben is vedelő vadló a társadalmi erőszakosság emblematikus megtestesítőjeként szimbolizálja az egekbe röpítő vágyálmok és a sárba visszarángató rögvalóság közötti antagonisztikus ellentét okozta pszeudo-genetikai ősfrusztrációt, mely áthat és aklot gyarapít, miközben a haza fényre barnul. A gulágon málenkíj robotoló szovjet kisfiú nyálasan hortyogó álma a mindent feledni vágyó keserédes önfeladás romantikus kényszerkataklizmája. Aberrativo grosso!” /Pandavárry Pálné Szekám Szilencia, latin-magyar szakos középiskolai tanár és OKJ-s nehézgépkezelő/
„Tisztelt költő úr! A verséről irodalmilag nem nyilvánítanék véleményt, csak biológiailag, mert e tantárgyból ön szemmel láthatólag kegyelem ketteseken élt. Tehát: a vadló vedel ugyan, de se nem vedlik, se nem beszél, az ember sosem képes kilenc másodperc alatt futni a száz métert és a túzok nem alvás, hanem csak orvlövés hatására dől le. Köszönöm, hogy alkalmat szolgáltatott az ön tekintetét látva csupán falra hányt borsó hatású véleményem elmondására! Kér hozzá ketchupöt és majonézt is?” /dr. Gén Géza, biológia-testnevelés szakos középiskolai tanár és nyári gyorséttermi eladó/
„Régebben én is horkoltam, de amióta egyszer a rezonanciámtól leszakadt a Tacoma híd, azóta leszoktam.” /Chuck Norris/
Címkék:
éjfél,
hétfő,
húzza a lóbőrt,
kedd,
TEK,
túzok,
vadló,
vadlóvedlet,
vedlés,
мальчик
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)