Tantan

Jó pap mindig holtig tanul,
Attól marad friss az elme
S nem hánykódik álmatlanul
Üres fejjel őkegyelme.

Rossz papnak meg rest az agya,
Tanulás helyett is felejt.
Nem a kezdetektől gyagya,
Idő múltán lesz csak selejt.

Butasága fertőz, pusztít,
Rombol tanárt s egyetemet.
Bús düledéket gyárt, husztit,
S romhalmaza jövőt temet.

Jó pap hat, alkot, gyarapít,
S tanít végre jó emberül
Humánt, reált, no meg a π-t,
És a haza fényre derül.

Szegény Mikulás!

Szegény Mikulás szorulása (egy rén felvétele)

Kéményt mászik duci Miki,
Remeg már az összes izma,
Rént küldeni volna ciki,
Hisz’ őt várja minden csizma.

Kürtő csupa füst és korom,
Mikulás bá’ tök fekete.
„Meggörnyeszt a hajlott korom.
Zsákom, ne húzzál már le te!”

Zuhan s törik a kandalló,
Sok ajándék gurul szerte.
Rénszarvas kiált le: Halló,
Főnök! Házat széjjelverte?”

Virgácsot dob fel a főhős,
S eltalált rén tovarénel.
Hangulat nem Höhöhöhő!-s.
Mikulás most hogyan mén el?!

„Nincs más, mint az apostolok
Lova. Hol egy éléskamra?!
Üres hassal gyalogolok
S rálépek a szakállamraaaaa…"

(Puff!)

„Csúnya költő bácsi, ne tessék ilyet írni aranyos Mikulás bácsiról, mert megmondom az apukámnak és úgy elfenekeli a költő bácsit, hogy csak na!” /Pistike, 5 éves/

„Aha! Szóval ezért tört szét az új kandalló?! Úgy elfenekelem a Mikulás bácsit, hogy csak na!” /Izom István, az 5 éves Pistike apukája/

„Végre! Nem butítani kell a gyerekeket, hanem szembenézetni a valósággal! A valóság pedig az, hogy a Mikulás egyrészt nem létezik, másrészt pedig egy kizsákmányolt merő szerencsétlenség, egy kommersz plázaküldönc, egy giccspiros bérlótifuti. Örülök, hogy a költő felemelte a szavát a nyuggerek éhbérért történő beöltöztetése és kéménybe mászatása ellen! Inkább osszunk szét ingyen rénszarvas dagadót közöttük, de puhára főzve ám, nehogy anyámnak beletörjön a műfogsora! Ha mégis beletörik, mindenkit úgy elfenekelek, hogy csak na!” /Puzsér Róbert nagyon kritikus/

“不要告诉任何人，因为每个人都打你屁股！” „Ne emlegessen senki, mert mindenkit elfenekelek!” /Hogy Csak Na, kínai kung-fu mester/

„Az, hogy Hogy Csak Na úr fellépése egy megtervezett kampány tudatosan időzített előszele, vagy csak a vak véletlen sorskerekének ötletszerű pördülése a körülmények szeszélyes szelében, ezt megmondani ma talán nagyobb felelőtlenség volna, mint templomok éhes egerei által megrágott ejtőernyő felvételét fontolgatni, miközben porrá ég az égig érő paszuly tetején devizahitelből épített bükkfaház. Hogy mely templomok mely egerei mennyire éhesek, és mely körülmények szelei mennyire szeszélyesek, azt még megpendíteni is óvatlanság, hiszen valaki esetleg úgy elfenekelne, hogy csak na!” /Török Gábor politológus/

„A kandallótörő Mikulást úgy elfenekeltem, hogy csak na! Bevallotta, hogy ő az előlem kormos Mikulás álruhában menekülő nyugdíjas Hogy Csak Na. Meg akartam neki kegyelmezni, de sajnos túl hamar eljárt a lábam…” /Chuck Norris/

„Hú, de jó, hogy még időben tovaréneltem! Ha maradok, úgy elfenekeltek volna, hogy csak na!” /a rénszarvas álruhában elmenekült igazi Mikulás/

„NEM ENG.!” /Főhatóság, Dr. Czenzorry-Röcsmék Toháncz főcenzor és kaktusztüske sűrítési főelőadó/

VÉRADÁS

Amint minden folyó ered,
Hömpölyög, majd torkoll végül,
Akképp lüktet sok vérered
Testedben szanaszét srégül.

Turbulens és lamináris
Mód, ahogyan véred halad,
S tűre lelvén jön ki máris
Olyan hanggal, mit csak hal ad.

Félliteres nejlontasak
Csővégen veres lét maraszt.
E véradás jobb, mint a sakk,
Nem üt le egy sötét paraszt.

S ha leütne s véred folyna,
S visszaköpnél lenyelt kaját?
Vakszerencséd lenne oly na-
-gy, hogy kapnál vért, ami saját!


VÉRADÁS:
2012. december 07. (péntek) 15:00 – 19:00
Bp. XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet

„Jövök! Van gyémántfúró, vagy magam fejeljek léket a vénámra?” /Chuck Norris/

„Nem paraszt, hanem gyalog! Sakkanalfabéták nem érdemlik meg a véremet!” /Portisch Lajos nemzetközi nagymester/

„Kedves Költő Bácsi! Örülök, hogy ezúttal mi is hangot adhattunk!” /egy hal/

„Emberek, akik vért akarnak adni?! Ott a helyem!” /Vlad Tepes alias Drakula gróf/

„Amint az „A BAB” című versemet megírni tervezem majd, okvetlenül ezt az ABAB rímszerkezetet fogom előnyben részesíteni, amit fenti műben a Költőgigász is oly önfeledten alkalmaz. Előtte már mások is megpróbálkoztak ezzel, de nem így, de nem így! Jaj, de szép!” /Szepygon Csömölcz költőtanonc és svábbogár idomár/

„まあ、私はそのような詩の神風だったので” „Na, az ilyen versek miatt lettem kamikáze!” /Lükemuki Harakiri/

„Örülök, hogy eme magasztos esemény a rólam elnevezett utcában fog zajlani!” /Vásárhelyi Pál/

„Mi is örülünk, hogy a házszámban a Költő megemlékezett rólunk!” /4-es 6-os körúti villamosok/

„A TAJ-kártyáról persze szó sem esik a nagy művészkedések közepette, oszt’ majd zavarhatjuk haza a sok feledékeny málészájú huligánt! Na, csak kapjam a kezembe ennek a fűzfapoétának a vénáját!” /Vendetta főnővér/

„Megyek és serkentőleg hatandó gitárkísérettel adom elő véradó dalomat, az O-blood-i o-blood-a címűt! Van ott parkolóhely a Yellow Submarine-omnak?” /Sir Paul McCartney/

„All you need is blood! All you need is blood! All you need is blood, blood, blood! Blood is all you need!” /John Lennon/

„Csókolom, adhatok fejjel lefelé lógva is?” /Betmen Béla/

„Amint megtalálom az ajtót, jövök!” /Stevie Wonder/

„Szívesen maradnék, de haza kell húznunk a Nagyszakállút!” /Rudolf a piros orrú rénszarvas/

„Tőlem a vérem mellett a verítékemet és a könnyeimet is levehetik, de a szivaromat nem adom!” /Sir Winston Churchill/

WC-deszka felhajtása

Lehúzáskor könnyen eszka-
-lálódik a trutymós permet,
Ám lehajtott WC-deszka
Megvédi a szűk kis termet.

Ha nem fröcsög széjjel a zagy,
Nem lesz pöttyös, padló, ajtó,
S nem is száll el rögvest az agy.
Ugye, kedves deszkahajtó?

Aki Megyer, vágat le hajt,
S nevet vált át Tarmegyerre.
Aki magyar, deszkát lehajt,
S trutyifröccs már nem megy erre.

Hajtsd a deszkát, ne siránkozz,
Ha egy szálka bő vért fakaszt!
Jó lesz az még szálka-fánkhoz,
S áld majd a Lehajtott Fa Kaszt.


„Kikérem magamnak, hogy a nevemmel szórakoznak! Csak azért se hajtom le a WC-deszkát!” /Tarmegyer Jenő/

„Mi, a Lehajtott Fa Kaszt egyrészt nem létezünk, másrészt olyan titkosak vagyunk, hogy amennyiben a költő úr mégis tudomást szerzett rólunk, akkor az árulóval együtt le kell, hogy húzzuk a WC-n. Természetesen lehajtott deszkával.” /Fedél Kasztró nagymester/

„Mint vers értékelhetetlen, mint mondanivaló szörnyű, mint tényállás gusztustalan! Olyan deszkára üljek rá, ami felfogta összes elődöm összes szennyesét?!  Anyám, hadd legyek újra magzatod és legyél oly szíves felejtsél el megszülni engemet! Mínusz tíz pont! ÓBORZALOM!!!” /Puzsér Róbert kritikus/

„Lehajtani? Felhajtani? Esetleg félúton (45?, 56?, 68?) fokban megállítani? Kifröcsög? Nem fröcsög ki? Kinek jó? Kinek nem jó? Mi a jó? Jó-e a mi? Jó-e? Joe? Mi? Ré? Dó? Magyar? Megyer? Megyeri út? Üllői út? Fáy utca? Kinek fáj? Hát tudom én?!” /Török Gábor politológus/

„Hagyjuk a rinyát! Tönk! Fej lehajt! Zutty! Hol itt a probléma?! Jöjjön csak költőke!” /Dr. Guillotin/

„Felháborító, hogy a deszka lehajtásával korlátozzák a szabad elvonulásomat! A trágyaléjogi ombudsmanhoz fogok fellebbezni! Reszkess falfesték és padlóburkolat!” /a kifröccsenni vágyó trutymó/

„Ugye mennyivel praktikusabb a mi jó öreg pottyantósunk!” /Bal Kán/

„Én sosem húzom le a WC-t. Én egyszerűen szétrúgom. A deszka meg azt csinál, amit akar.” /Chuck Norris/

Téli napsugár

Chuck Norris égbe rugdos (Feri felvétele)

Miként lüke lóban agyi
Hullámrezgés szinte zéró,
Téli napsugár is gagyi,
Lúdbőrzik sok skinhead séró.

Vastag sapkát vesz Feri tél
Ellen minden reggel korán.
„Strong winter is not fairy tale!”-
- Mondá Lenin angolórán.

Chuck Norris csak, ki nem fázik,
Annyi izma mozog, ahány
Égbe rúg. Meg sem áll százig,
S rettegő Nap sugárba hány.

Párhuzamos világsztárok

Prágának úgy büszkesége
Nedved, ki a cseh Pelé,
Mint ahogyan mindörökre
Zámbó Jimmy Csepelé.

Pável Skoda Octavia
Ablakából integet,
Jimmynek nyolc oktávija
Hangpermettel hint eget.

Pável csakis Jimmyt kagylóz,
S ütemesen bólogat,
Utóbbi egy felhőn nagy dóz-
-isban néz cseh gólokat.

Nedved’s crying in the chapel
Listening a Jimmy soul:
„Sírni itt az idő Csepel!
Mondd elvtársam, mit iszóóól?”

Karácsony előtt

(gyerekszíndarab)

szereplők:
Betty
Kitty

Betty a színpadon álldogál és az okostelefonjával matat. Kitty bejön.

Kitty: Helló Betty!
Betty: Helló Kitty!
Kitty: Mi van nálad?
Betty: Teló!
Kitty: Kikérem magamnak! Ne csúfolj!
Betty: Nem csúfoltalak!
Kitty: De igenis csúfoltál!
Betty: De nem!
Kitty: De igen! Azt mondtad rám, hogy „Te ló!”
Betty: Nem azt mondtam, hogy „Te ló!”, hanem azt, hogy „Teló!”. Okosteló!

Kitty: Ja, okosteló!
Betty: Aha!
Kitty: Érintőképernyős?
Betty: Naná!
Kitty: Én is olyat kértem az angyalkától.
Betty: Az angyalkától?
Kitty: Tőle! Írtam neki levelet.
Betty: Kézzel?
Kitty: Naná, majd lábbal!
Betty: Miért, lábbal nem tudnál?
Kitty: Tudnék, ha akarnék!
Betty: Ja, persze!
Kitty: Miért, te hogy írtál az angyalkának?
Betty: Én nem az angyalkának írtam.
Kitty: Hát kinek? A Mikulásnak?
Betty: Dehogyis! Én a Jézuskának írtam! Ő a főnök!
Kitty: Az angyalok főnöke?
Betty: Igen. Meg a Mikulásé is.
Kitty: Húha! Akkor jövőre én is neki írok majd.
Betty: Na, azt jól teszed!
Kitty: És te mit írtál a Jézuskának?
Betty: SMS-t.
Kitty: Okostelón?
Betty: Naná, nem is papíron!
Kitty: A papír az nem jó?
Betty: Nem hát! Uncsi!
Kitty: Pedig a kőnél jobb.
Betty: De az ollónál nem.
Kitty: Viszont a kő jobb, mint az olló.
Betty: Ja! Zavaros egy játék!
Kitty: Dehogy zavaros! Bébikönnyű!
Betty: Bébikönnyű is lehet zavaros.
Kitty: Mint a visszaköpött tejbegríz?
Betty: Fúúújjj!
Kitty: (ráfúj)
Betty: Kac-kac! Nagyon vicces!
Kitty: Te már várod a Karácsonyt?
Betty: Nem.
Kitty: Miért nem?
Betty: Ha nem várom, akkor is eljön, nem?
Kitty: És ha közben világvége lesz?
Betty: Nem lesz!
Kitty: Honnan tudod?
Betty: Biztosan kapnék róla figyelmeztető SMS-t.
Kitty: Senki sem tudja előre, hogy mikor lesz világvége, így nem is küldhet róla SMS-t.
Betty: A Jézuska tudná!
Kitty: A Jézuska nem ír SMS-t!
Betty: Honnan tudod?
Kitty: Onnan, hogy nekem sem írt még soha.
Betty: Mert nincsen okostelód.
Kitty: Miért, a Jézuskának van okostelója?
Betty: Hogyne lenne?! Biztos kapott az apukájától a szülinapjára!
Kitty: Szülinapjára? Hű, de rossz lehet neki!
Betty: Miért?
Kitty: Mert neki Karácsonykor van a szülinapja és így biztosan csak összevont ajándékot kap!
Betty: Az szörnyű lehet!
Kitty: Még jó, hogy a Jézuskának nem Karácsony a keresztneve, mert akkor még a névnapja is Karácsonykor lenne!
Betty: Karácsonykor nem Karácsony névnap van, hanem Ádám.
Kitty: Akkor jó, hogy a Jézuska nem Ádám, hanem Krisztus, mert így máskor is kap ajándékot!
Betty: Mikor?
Kitty: Húsvétkor!
Betty: Akkor lehet, hogy akkor kapta az okostelóját is.
Kitty: Á, akkor mindenki csak csokinyulat kap! A Húsvét uncsi! A Karácsony sokkal jobb!
Betty: Ja, jobb!
Kitty: Remélem, most Karácsonyra én is megkapom az okostelót az angyalkától!
Betty: Az szuper lenne, akkor tudnánk SMS-ezni!
Kitty: Jaj de jó! Ha megkapom, rögtön írok is SMS-t! Válaszolsz majd?
Betty: Naná! Majd én is megírom, hogy megkaptam-e számzáras szemidigitális szupercellát!
Kitty: Rózsaszínben kérted?

Betty: Dehogyis! Pirosban! Remélem, ilyen színben hozza a Jézuska!
Kitty: Biztosan ilyenben, mert ő nagyon jó!
Betty: Igen, nagyon.
Kitty: Figyu, mi nem ajándékozzuk meg a Jézuskát?
Betty: Örömet okozni neki, meg ilyesmi?
Kitty: Aha!
Betty: Király! De mivel lepjük meg?
Kitty: Hááát… azt nem tudom. Zokni? Nyakkendő?
Betty: Á, szerintem neki van mindene! Mindenható!
Kitty: Anyukám szerint, ha szót fogadunk a felnőtteknek és megtesszük, amit kérnek tőlünk, azzal örömet okozunk nekik is és a Jézuskának is.
Betty: Furák ezek a felnőttek. A Jézuska is felnőtt?
Kitty: Gondolom. Már kétezer éves.
Betty: Akkor felnőtt. Szerinted örülne, ha megcsinálnánk a leckénket?
Kitty: Attól tartok, hogy igen. Ez legyen az ajándék?
Betty: Hát legyen! Na, megyek is leckét csinálni.
Kitty: Megyek én is! Pedig egyébként utálok leckét csinálni.
Betty: Én is! Olyan uncsi!
Kitty: Ja, cikiuncsi! Pedig bébikönnyű!
Betty: A bébikönnyű is lehet cikiuncsi.
Kitty: Ja, lehet. Mindenesetre a Jézuska ezt kapja tőlünk Karira.
Betty: Hát Jézuskának lenni sem lehet könnyű.
Kitty: Gyereknek lenni jobb.
Betty: Jobb, de azért nem mindig bébikönnyű.
Kitty: Hát nem…


(sóhajtanak és elindulnak kifelé)

Kitty: Helló Betty!
Betty: Helló Kitty!

(elszaladnak)

VÉGE

Válasz úton...

Válasz útonállóként éppen késelni készült az éji homályban, de az özönvíz szerű felhőszakadásban rajta és a derékig érő szennyvízen kívül senki sem volt az utcán. Ja, és késelő kés sem volt nála. Meg Föld-Mars bolygóközi űrrakéta se, de ennek jelen történetünk szempontjából nem volt túl nagy jelentősége.

"késelni készül az éji homályban..."

Váratlanul kérdések merültek föl a szennyvíztől büdösen. Válasz nem szerette a váratlan kérdéseket, csak azokat, amelyekre ő, Válasz volt a válasz. Az egyetlen válasz. Büdös kérdések esetében azonban ez nem állhatott fenn, úgyhogy visszanyomta őket a víz alá.
Az el- és megfojtott kérdések veszélyeztették a szólásszabadságot, ezért ennek védelmében egyszerre támadt fel Voltaire, a Segesvárnál fiatalon hősi halt Petőfi Sándor, és a barguzini ágyában párnák közt elhunyó Alexander Petrovics.
Nagy egyetértésben támadtak volna a Válaszra, de Voltaire csak franciául, Petőfi csak magyarul, az öreg Petrovics pedig már csak oroszul értett. Amíg szinkrontolmácsot keresgéltek a szennyvízben, Válasz a „divide et impera” harcművészeti ág alapmozdulatait alkalmazva egyenként bepofozta őket a kanálisba, majd elmenekült a tett színhelyéről. Azóta sem látta senki...

Az emberiség Bábel tornya miatt hiába keresi a Választ.
Már megint ez az idióta mérnök-lobbi!!!

A kis gyufaárus lány

(Happy End-es verzió. I can't believe it's not Hans Christian Andersen!)

Karácsony este egy didergő kislány rótta mezítláb a havas utcákat. Gyufát árult, de a közönyös emberek rá se hederítettek a portékájára. Napok óta nem evett és úgy érezte, hogy menten elájul. Már hazamenni sem volt ereje, mert a kis jégcsapos kunyhójuk, amelyben apjával, mostohaanyjával és annak tizenhárom lányával lakott, a város szélén volt, innen messze, nagyon-nagyon messze…

A kis gyufaárus lány és az eladatlan gyufahalom
(Hans Christian Andersen felvétele)

Meg aztán kedve sem lett volna otthon lenni, mert apja ilyenkor megállás nélkül karácsonyi dalokat énekelt. Apjának sajnos olyan fals hangja volt, hogy a fiatalkori Ki Mit Tud?-os bemutatkozó nótája évtizedekig volt a „Borzalom közöttünk ólálkodik” című krimisorozat főcímzenéje. Mivel a mostohaanyja és tizenhárom lánya egy füldugó gyárban dolgoztak, számukra nem volt probléma az ilyenkori otthonmaradás, de a kis gyufaárus lánynak muszáj volt minél messzebb lennie.
Egyre erősebben havazott és az önsajnálata nőttön-nőtt. Könnyei az arcára fagytak és amikor egy testes ember őt észre sem véve egy hókupacba taszította, majdnem megadta magát a sorsnak.
Ám ekkor felülkerekedett benne néhai nagyanyjától, a világ első huszonhat danos női karate mesterétől örökölt dac, és a néhai nagyapjától, az eszkimóknak is jégkrémet eladni tudó Cupák bácsitól örökölt firnyák.
Rájött, hogy az emberek az elektromosság korában már nem rohangálnak Karácsony este gyufa után, viszont azt is látta, amint csirkecombot, sertésdagadót, rénszarvas lapockát és marhafelsálat rágcsálva sétálgatnak és szuttyogva próbálják kiszívogatni a foguk közé ragadt húsdarabokat. A kis gyufaárus lány ekkor végső erejét megfeszítve letörögette a foszforfejeket a gyufái végéről és kiabálni kezdett:
- Fogpiszkálót vegyenek! Reklámáron a fogpiszkáló! Karácsonyi készlettisztítás! Fogpiszkálót vegyenek!
Hát láss csodát! Az addig szuttyogó emberek hosszú tömött sorokban rohamozták meg a kis fogpiszkálóárus lány portékáját. Egy növényvédő- és mosószereket, valamint műtrágyát gyártó burzsoá pedig az összegyűjtött foszforfejeket vásárolta meg.
Az ámult kislány röpke fertályóra alatt kerek egymillió dollárt keresett. Örömében táncra perdült volna, de elgémberedett lábai kicsúsztak alóla. Segítséget akart kérni, de a tér közben kiürült. Nem akarta elhinni, hogy egymillió dollárral a zsebében fog megfagyni és éhen halni egy ekkora város kellős közepén. Sírva fakadt…
Sírt, sírt és egyre csak sírt, ám egyszer csak észrevette, hogy a tér sarkán valaki ott felejtett egy Chuck Norris mintás Boeing 747-es utasszállító gépet.
- Egy valódi Jumbo Jet! – kiáltotta, mert még a becenevét is jól ismerte. A géphez kúszott és beszállt. Bár sanyarú sorsa miatt az iskolában csak bukdácsolt, ám két tantárgyból, ének-zenéből és utasszállító repülőgép vezetésből mindig jelest kapott.
A gép hűtőszekrényéből kivett egy kaviáros lazacos szendvicset és egy abált pacaldarabbal megbolondítva jóízűen elfogyasztotta, majd jóllakottan beült a pilótafülkébe. A térről kivezető Frady Endre sugárutat kifutópályának használva felszállt a hószállingózásos légtérbe és boldogan dalolni kezdett. Csengő hangja – amit néhai koloratúrszoprán dédnagyanyjától örökölt, aki az Éj királynőjének áriája közben a világ összes operaházának a kristálycsillárját ripityomra törte – szóval ez a csengő hang betöltötte az étert:

Erre vágytam már oly régen,
Gépen szállok fenn az égen.
Galambraj szállt körülöttem,
De már nem, mert elütöttem!

Sálálá-lálá…

A város fölött kiszórta a gépből az egymillió dollárt, ami ezer darab ezerdolláros csomagban pottyant a hóban reménytelenül fagyoskodva üldögélő ezer darab kis gyufaárus lány ölébe. Az ámulattól tátott szájukba pedig a Boeing 747-es hajtóműve által megsütött galambok hullottak bele.
A hirtelen jött gazdagságból és a sült galamb pecsenyéből erőt merítve mind vidáman hazaszaladtak és a frissen vásárolt színes televíziójukon 3D-ben nézték a Híradó különkiadását, melyben egy Chuck Norris mintás Boeing 747-es utasszállító gép pajkos UFO-kkal kergetőzött önfeledten.
A szeretet ünnepén a földlakó együtt játszott a földönkívüliekkel. Ez volt a második legszebb Karácsony a Földön!
Aki nem hiszi, járjon utángyártott Zaporozseccel!

Árva ház

„Árva a háááz, nincs lakójaaa!” – énekelte Matuska Pünkösd a bontással megbízott építésvezető és megnyomta a gombot. A robbanás zaja és az azt követő porfelhő látványa családi hagyományként ugyanolyan örömmel töltötte el, mint apját, Matuska Húsvétot és hírhedt nagyapját, néhai Matuska Szilvesztert.

Matuska Pünkösd harmadik generációs robbanóanyag szakértő volt. Sajnos csak ő folytatta a felmenői mesterségét, mert öccse, Matuska Karácsony érzékeny lelke nem bírta az ódon épületek lerombolásának látványát, úgyhogy inkább vágóhídi böllérként kereste a kenyerét. Matuska Pünkösd egyetlen leányának, Matuska Halloweenkének az üres tökfejébe pedig sehogyan sem lehetett beleverni a robbantások pontos kivitelezéséhez szükséges matematikai, fizikai és kémiai ismereteket. Ja, és külföldiül sem tudott.

Robbantás előtt (Matuska Pünkösd felvétele)

„Volt ház, nincs háááz, felrobbant mááár!” – dallantotta tovább Matuska Pünkösd és a szakmáját szeretők igazi rutinjával köpködte ki a porfelhőből a szájában nyálas sárrá átlényegülő törmeléket. Boldog volt.
A porfelhő elült és Matuska Pünkösd döbbenten nézte a romokat. A törmelékkupac ugyanis folyamatos mozgásban volt. Emberek másztak ki belőle. Kis emberek. Meg egy nagy. Aki ordítva közeledett:
- Mit művelnek maguk szerencsétlenek?! Felrobbantanak egy éneklő gyerekekkel tele épületet?!
Matuska védekezni próbált – De hiszen az épületben néma csönd volt! Ha tele van éneklő gyerekekkel, akkor nincs néma csönd! Mit kerestek maguk ott bent?
- Kóruspróbát tartottunk. Én vagyok a karmester. Dr. Holnaptuska Májusegy zeneprofesszor. Hallott már rólam?
- Hallottakról vagy jót, vagy semmit. – mosolyodott el az építésvezető, hiszen a karmesterről mindenki tudta, hogy botfülű, csak dúsgazdag oligarcha apja, a néhai Holnaptuska Márciustizenöt révén ülhetett be a Zeneakadémia Rektori székébe, amit a munkatársak egy a Zeneakadémiától több utcányira álló épületben helyeztek el. – De még mindig nem értem, hogyhogy nem hallottuk a próba zajait?
- Úgy, hogy ez a Szájzáras Gyermekkórus és éppen legújabb művemet, a Süketnéma Beethoven-t próbáltuk. És bár még a próbák elején tartottunk, de annyira nem azért nem ment rosszul, hogy ránk kellett volna robbantani az épületet!
- Ezek szerint mégsem volt árva a ház, és mégis volt lakója. – dünnyögte Matuska Pünkösd.
- Bizony! És ebből akár még baj is lehetett volna! Például elveszhetett volna az egyetlen példányban létező partitúrám is! – rikoltozott a protekciós zeneprofesszor.
- Sőt, akár mind meg is halhattak volna! És akkor én mehettem volna a börtönbe! Jaj! Tényleg, hogyhogy nem sérültek meg?!
- Annyira lefoglalt minket a próba, hogy eszünkbe sem jutott megsérülni.
- Na, ebből nekem elegem van! Igaza van az öcsémnek! Itt hagyom ezt a robbantósdit és megyek a vágóhídra betanított segédböllérnek! – mondta Matuska Pünkösd és a piros bukósisakját a földhöz vágva döngő léptekkel elhagyta a helyszínt.
- Jól hallom? Vágóhíd?! – sikoltott önfeledtem Dr. Holnaptuska Májusegy – Én egész életemben böllér szerettem volna lenni, csak az a gonosz apám kényszerített arra, hogy a botfülem ellenére világhírű zenész legyek! Elegem van, én is megyek a vágóhídra!
Az immár üres grundon maradt gyerekek egymásra néztek és mosolyogva elindultak, hogy beiratkozzanak a Bárdossy Valentinnap Hastáncos és Böllérképző Intézetbe, ahol sikeresen leérettségiztek és pályájukat a vágóhídon folytatták.
A történet szereplői tehát végül mind böllérek lettek és boldogan éltek, míg a vágóhídi állatok meg nem haltak.
Kedves gyerekek! Mielőtt felrobbantanátok egy árvának látszó házat, mindig győződjetek meg róla, hogy nincs-e benn valaki, akit nem szeretnétek felrobbantani! Na, most pedig irány az ágy! Reggel korán kelünk, mert 8-kor indul az óvodai kirándulás a vágóhídra. Aludjatok jól és álmodjatok baromi szépeket!